A március 19-ét először egy 10. századi martirológium említi és ünnepnappá csak a XV. században IV. Sixtus pápa tette.
IX. Piusz pápa 1870. december 8-án Szent Józsefet „az egyetemes egyház védnökének” nyilvánította, melyet XIII. Leó pápa is megerősített.
1955-ben XII. Piusz pápa újabb ünnepnapot hirdetett, melyben május 1-jét Munkás Szent József ünnepévé nyilvánította, mintegy nyomatékot adva annak, hogy Szent József a munkások védőszentje.
XXIII. János pápa a II. Vatikáni Zsinat során elrendelte, hogy nevét foglalják az ősi római kánonba.
XVI. Benedek pápa elrendelte, hogy a római misekönyv eucharisztikus imádságában, az „Isten Anyja, a Boldogságos Szűz Mária” rész után mondják „Szent József, az ő Jegyese”!
II. János Pál pápa több apostoli levelében méltatta Szent József egyedülálló szerepét, ajánlva a hívek imádságos figyelmébe.
És kedves Testvéreim! Napi imáinkban, kérjük Szent József közbenjárását? Sajnos kevéssé, amiként a szentbeszédekben is ritkán hallunk erre biztatást! Holott egyházunk a szentek közti második legnagyobb tisztelettel a „protodúliával” illeti, hiszen a hüperdúlia ‒ a szentek közti legnagyobb –, az Istenanya kiváltsága! Ezzel magyarázható a számtalan templom és oltár Szent József tiszteletére, ezért helyezik magukat a szerzetesrendek, közösségek és családok az Ő oltalma alá.
‒ És bizony ‒, a Szent Józsefnek való felajánlottság épp korunkban lenne a legszükségesebb, amikor nemcsak a családokat-, de a férfiasság identitását is igyekszenek megzavarni! Ennél fogva nemhogy szomorú, de inkább ijesztő, hogy nem vesszük igénybe a segítségét! Annál is inkább, mert Szent József tisztelete már a középkorban virágzásnak indult hazánkban, és mára...? (Folyt.) Előző rész