A Boldogságos Szűz Mária után, aki az Angyalok és Szentek Királynője, kit is tisztelhetnénk a mennyei szentek közül inkább, mint Szent Józsefet? Ő az emberek szülötte, aki méltónak találtatott arra, hogy a Boldogságos Szűznek jegyese-, Isten Fiának pedig nevelő atyja legyen. Józsefnek ezen kiváltságaiban van minden férfi méltósága, szentsége és dicsősége!
Az Evangéliumban Szent Józsefről csak Máténál és Lukácsnál olvashatunk, többek közt azt, hogy Dávid utódai közül Jákobtól született, jegyese volt Máriának, Jézus Krisztus szülőanyjának és igaz ember volt. (Vö Mt 1,16-19)
– Tegyük hozzá, hogy az igaz ember: becsületes férfiút és gondos családapát jelent, példájára minden koroknak!
Bár történelmi tudásunk sekélyes Róla, de üdvtörténetileg a legjelentősebb szentünk, hiszen személye maga az Ószövetség záradéka! Benne nyert ugyanis teljességet a pátriárkáknak és prófétáknak megígért Messiás. Máté származástörténete szerint (Mt 1-22), Józsefben teljesedett be a dávidi királyi múlt szent öröksége ‒ hiszen ‒, ha nem is vérszerinti apjaként, de nevelője volt a Messiásnak, a Királyok Királyának.
Amellett, hogy Egyházunk mindig tisztelettel volt Szent József iránt, ennek ellenére az ősegyházban mégsem volt ünnepe ‒ meglehet azért ‒, mert nem volt ismert sem József halálának napja, sem a sírjának helye, ráadásul nem maradt fenn egyetlen szava sem, de még csak a legparányibb ereklyéje sem!
(folyt.)
