Míg Lourdes-ban bűnbánatra és imádságra kaptunk felszólítást, Fatimában ezen felül már engesztelést (áldozatot) is kért az Istenanya. A készséges lelkületet a három kis pásztorban az a lélek mélyére hatoló Fény hitelesítette, mely maga volt az Isten. Idézek a 'Boldog Marto Ferenc és Jácinta' c. fatimai folyóirat 2007. július-szeptemberi számából: »Korunk jó teológiája Mária Szeplőtelen Szívében látja − mint ahogy Jézus Szívében is −, az emberi lét középpontját, mely teljes egészében az Istennel való benső egyesüléshez vezet. Amikor a Szűzanya az utolsó szavakat mondta 'Isten kegyelme lesz majd a ti erőtök', első alkalommal tárta ki kezeit, és erős fénnyel árasztott el bennünket. Mindez szívünkbe és lelkünk mélyére hatolt, s magában a jó Istenben láttuk magunkat, aki maga volt ez a Fény.«
Szeretetláng Napló: Izzó szeretettel töltött el a Szent Szűz Szeretetlángja nyomán kigyúló fény. (II/75) Nos, lehetséges-e, hogy a 'felvilágosodás' léleksötétítő korszaka után, az emberiség történelmében a Szűzanya közbenjárására − a Fényben való ,,megvilágosodás” ‒ új korszaka közeleg, amikor ,,majd fel tudjuk fogni...” (Ef 3,18) az idők jeleit (Mt 16,3), melyet jelen elvakultságunkban nem értünk meg?
Don Stefano Gobbi Kék Könyvében (továbbiakban KK) 1979. június 14-én ezt olvashatjuk: A sötétség sűrűsödik, de a Szívemből kiáradó fény sugara is erősödik majd, hogy jelezze számotokra az utat.
Miként a Csodásérem kegyelmi ígérete csak akkor érvényesül életünkben, ha az érmet hordjuk, a fatimai üzenet is csak akkor éri el célját, ha az emberiség megvalósítja a Szűzanya kéréseit!
(folyt.)