Néhány tisztázandó adat: 1) A három pásztorgyermek nem Fatimában élt (ahol a környék egyetlen temploma volt), hanem ettől 2 km-re lévő Aljustrel nevű tanyán. 2) A jelenleg "Fatimának" nevezett kegyhely szintén nem Fatimában van, hanem az ettől 2-3 km-re lévő Cova Da Iria elnevezésű földterületen, mely Lúcia szüleinek tulajdona volt. 3) Ezen kívül beszélünk még a Cabeço-ról (sziklás, üreges helyről, ahol az Angyal megjelent), a Valinhos-ról (ahol a Szűzanya augusztus 19-én jelent meg) valamint a Loca-ról, ami a Lúciáék háza mögötti kutat jelöli (itt is megjelent az Angyal másodszor 1916-ban).
A meszes, sziklás, csapadékszegény vidéken a nép nagyon szerényen élt. A köves, rossz minőségű talajon földművelésnek alig volt értelme. Csupán a gyümölcsfák és a legeltetés (juhállomány) biztosította a tanyák megélhetését. Miként fentebb említettem, a nyáj terelése naponta igen hosszú sétákat jelentett. A parasztok gyermeki hite és egyszerűsége példaadó volt. A vasárnapi szentmisékről szinte senki nem hiányzott.
Az Aljustrel nevű tanyán élt az egymással rokonságban lévő két család, Antonio dos Santos és Manuel-Pedro Marto, melyből a történetben szereplő három látnok származott. A Santos család sarja Lúcia. Ferenc és Jácinta pedig a Marto család tizedik és tizenegyedik gyermeke. Együtt őrizték juhaikat. Lúcia 10, Ferenc 9, Jácinta pedig 7 éves, amikor a jelenések 1916 tavaszán elkezdődtek. .jpg)
A teljesség kedvéért el kell mondani, hogy az 1916-ban történt angyaljelenéseket, 1915 áprilisa és októbere között három megelőző – szó szerinti – látomás előzte meg. Lúcia és három másik pásztorlány, Maria Rosa Matias, Teresa Matias és Maria Justino, a Lúcia szülei tulajdonát képező Cabeçonál, mely az Aljustrel és Casa Velha felé eső hegyoldalon van. Az említett gyermekek innen letekintve a völgybe, az erdő fölött „valami felhőszerűséget” láttak, amely fehérebb volt a hónál, átlátszó volt és emberi alakja volt”. „Mintha hószobor lett volna, amelyeket a napsugarak kissé átlátszóvá tettek.” Ez a leírás magától Lúcia nővértől származik. A jelenések Lúcia szüleinek két és fél kilométer távolságra fekvő birtokán történtek, melyet Cova da Iriának neveztek. Ferenc csak látta az Istenanyát, de nem hallotta. Jácinta látta és hallotta beszélni. Lúcia látta a Szent Szüzet, hallotta és beszélt vele. A jelenések mindig ebédidőben történtek.
A fatimai eseményekről a gyermekeket legelőször a helyi plébános, Manuel Ferreira atya hallgatta ki. A történések és a Szent Szűz kérése csupán utólagosan lettek lejegyezve Lúcia nővér visszaemlékezései alapján, 1921-től, egészen haláláig (2005), számtalan kihallgatás alkalmával. Megjegyzendő, hogy püspöke kérésére a nővér, az események helyeinek azonosítását, 1946. május 20-án végezte el.
