A Hajnal Szép Sugara

3. Jézus először esik el a kereszttel 

      Miért sietsz úgy? Mi az, ami Nálamnál fontosabb neked? Fáj a térded, mikor elém térdelsz? Gondolj Rám, Én is térdre roskadtam, és nem hagytam el a keresztutat. Maradj még Velem...!
Én mindannyiótokat meghívtam megváltó munkámhoz. Apákat, anyákat, művelteket és tudatlanokat, egészségeseket és betegeket. Értem mindenki dolgozhat, a szabad ember és a rabságban sínylődő, mert a lélek készsége a fontos és a lélek szabadsága, mely egyben a lélek műveltsége is. Főleg a betegek, ők igazán a feltétlen bizalom szárnyán repülhetnek Hozzám...
A mi gondolatunk mindig egy legyen: a lelkek megváltása az örök kárhozattól! Mert kegyelten fájdalmamat csak így tudod csillapítani. Ne legyen ez unalmas neked. Újra csak azt mondom: Szenvedj Velem!

Mária mellett, az Egyház oldalán
     A megtérése előtti időkben a fiatal anglikán lelkész főleg olyan szentírási szövegekre alapozta beszédeit és írásait, amelyeket az egész anglikán teológia jól ismert. Az ifjú teológus egy-egy mondatot a Szentírásból kiindulva értelmezett, gyakran szinte teljesen figyelmen kívül hagyva az egyházatyák tanítását, és a kor teológiai irányzatait is.
     Azt azonban egyre világosabban felis-merte, hogy az eretnekmozgalmak, az ariánus és a monofizita eretnekségek tanításával szemben mindig a római egyház állt a helyes oldalon, „aki” következetesen mindig ugyanazt mond-ta, míg az elszakadók hol ezt, hol azt képviselték, ellentmondva egymás-nak, sőt nemegyszer önmaguknak is. Newmannak nem volt szándékában a római egyház felé közeledni, ő az anglikán egyházban kereste a katolikus egyházat, s meg kellett állapítania, hogy éppen azok hajtják legjobban a romanizmus malmára a vizet, akik megakadályozzák, hogy az anglikán egyházban felfedezhesse Krisztus Egyházának összetéveszthetetlen ismer-tetőjegyeit.
     Érdekes „véletlen”, hogy Newman a St. Maryben lett plébános. Meg is említi, hogy a Szűzanya templomát szolgálta, s hogy ez a körülmény nem volt rá hatás nélkül. Pontosan egy olyan ház elöljárója lett, amelyben a Gyermeket Anyja ölén találhatta meg.
     Később Newman bátran mert olyan teológiai kijelentésekkel is foglal-kozni, amelyek a kor teológiájára nem voltak jellemzők. Így került előtér-be Mária tisztelete is. (folytatása köv.)

Bármerre jársz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

1.5 §. Mily gyorsan kész Mária megsegíteni azokat, kik hozzá folyamodnak
     »Előbb pusztul el ég és föld ‒ jegyzi meg a jámbor Blézius ‒, mintsem Mária megtagadja segítségét attól, aki tiszta szándékkal kéri pártfogását és belé helyezi bizalmát«. (In Spec. cap. 1.2.)
Szent Anzelm bizalmunk növelésére hozzá teszi, hogy előbb lelünk segítségre, ha az Anyához, mintha a Fiúhoz menekülünk. Nem mintha Mária nagyobb hatalommal rendelkezne üdvösségünk kieszközlésére, mint Fia, hiszen tudjuk, hogy Jézus Krisztus a mi egyedüli Üdvözítőnk, aki kínszenvedése és Keresztje által, egyedül eszközölte ki számunkra az üdvösséget, és azt nap-nap után kieszközli! De azért, mert Jézushoz folyamodva egyúttal a Bírót is tekintjük benne, és így könnyen hiányozhat belőlünk a meghallgattatásunkhoz szükséges bizalom. Ellenben ha Máriához fordulunk ‒ akinek az Irgalmasság a hivatala ‒, ennélfogva nyilván a bizalmunk is jobb és nagyobb lehet. (De excell. Virg. c. 6)
     Honnan van az, hogyha Istentől egynémely dolgokat kérünk, nem nyerjük el, míg ha ugyanazokért Máriához könyörgünk, tüstént meghallgatásra találunk?
»Ez nem azért történik ‒ feleli Szent Nicephorus ‒ mintha Mária hatalmasabb volna Istennél, hanem azért, mert Isten azzal akarja tisztelni anyját, hogy szószólását meghallgatja«.
     Egy napon Jézus maga igen szép ígéretet tett erre vonatkozólag Szent Brigittának. (Revel. lib. I. a. 80.) A szent hallotta amint Jézus Krisztus szent Anyjával beszélgetett s így szólt hozzá: »Anyám kérj tőlem bármit, soha nem fogom egyetlen kívánságodat sem visszautasítani. Tudd meg ‒ fűzte hozzá ‒, hogy mindazok akik arra kérnek engem, hogy irántad való szeretetemnél fogva részesítsem őket valamely kegyelemben, egész biztosan meghallgatást nyernek, bármily nagy bűnösök legyenek is, csak őszinte szándékuk legyen a javulásra«. Ugyanezt jelentette ki Szent Gertrudnak is, aki maga hallotta, midőn Üdvözítőnk szent Anyjának mondta, hogy mindenhatósága megadta számára azt a kegyelmet, hogy irgalmasságot gyakorolhasson a hozzá folyamodó bűnösökkel, mégpedig saját tetszése és belátása szerint.
     Fohászkodjunk tehát mindnyájan bizodalommal az Irgalmasság Anyjához, amiként Szent Ágoston tette: »Emlékezz, ó legkegyesebb Szűz Mária, hogy még nem lehetett hallani, hogy valakit is elhagytál volna, ki hozzád menekült! Bocsáss meg nekem, de erősen remélem, hogy nem én leszek az első szerencsétlen, aki Hozzád menekült és mégsem nyert meghallgatást!« (76. oldal)

 3. ÁLLOMÁS: JÉZUS ELŐSZÖR ESIK EL A KERESZT SÚLYA ALATT 

Imádunk Téged… 

Jézus segítségül hívhatta volna angyalait. Ő azonban nem folyamodik se emberi segítséghez, sem az angyalok erejéhez. Vajon én, ha vállalok valamit, és a nehézségek összetörnek, kész vagyok-e felkelni újra és vállalt feladatomat véghezvinni, összeszedetten és jajgatások nélkül, mint Jézus? 

Miatyánk….Üdvözlégy…

Könyörülj rajtunk...!

2. Jézus vállára veszi a keresztet

      Szenvedj Velem...! Tudod, mit mondtam: fel kell érnünk a Kálváriára. De a mi lábunk együtt járjon...!
Ne sajnálj semmi fáradtságot, határt ne ismerj, megváltó munkámból soha ki ne kapcsolódj egy pillanatra sem! Ezt állandóan szem előtt kell tartanod. Ez a szentek példájának követése. Ebben megegyeznek mind az Én megváltó munkám segítői, bármilyen körülmények között éltek is. Ez a feltételem senkivel szemben sem változik, akiket követésemre meghívok: vegye föl keresztjét és kövessen Engem! Nincs olyan szentem, kit ne követhetnétek! Igaz, hogy Én különböző körülmények közé helyezem őket, de a követelmény egy és ugyanaz: mondjatok le önmagatokról, és ne sajnáljatok semmi fáradságot, határt ne ismerjetek, és ki ne kapcsolódjatok megváltó munkámból soha, egy pillanatra sem, mert ha ezt tennétek, azt kellene éreznem, hogy megfogyatkozott az Irántam érzett szeretetetek.

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

Az anglikán egyház kialakulása
     VIII. Henrik (1491-1547) uralkodásáig a szentek és Szűz Mária tisztelete jelentős szerepet töltött be az emberek életében és az angol egyház teológiájában. A Rómától való elszakadás nyomán kialakult anglikán egyház, mely egyre nagyobb mértékben vette át protestáns hitszemléletet. Ennél fogva egyre vadabbul üldözték a Katolikus Apostoli hitet vallókat, Azokat az egyházi és világi tisztségviselőket, akik nem voltak hajlandóak felvenni a protestáns hitvallást, nem csak pozíciójuktól, de sok esetben az életüktől is megfosztották.
     A katolikusok ellen folytatott hosszú küzdelem egyik szörnyű hatása az volt, hogy azoknál az angoloknál akiknél katolikusokra jellemző tárgyakat találtak, azokat bírság megfizetésére, vagyonelkobzásra ítélhették. Így a szentképek, rózsafüzér, vagy akár csak egy gyertya is bizonyítékként szolgálhatott a család ellen.
     A XIX. századra a Szent Szűz tisztelete szinte teljesen a háttérbe szorult. Ezért nagyon meglepő, hogy az apológiában Newman megemlítette, hogy kisgyermekként egy rózsafüzért rajzolt a naplójába. Bár anglikán családban nőtt fel és nem volt kapcsolata keresztényekkel, gyermeki szívében mégis mély benyomást tett rá a Katolikus Egyház.
     Az Anglikán Egyház hittanítása a Harminckilenc cikkelyben van hivatalosan lefektetve, melyet a 16. században, I. Erzsébet uralkodása kezdetén szerkesztettek. (folytatása köv.)

1.4 §. Mily gyorsan kész Mária megsegíteni azokat, kik hozzá folyamodnak
     Azért is mondja Szent Viktorról nevezett Richard szerint, Mária annyira javunkat akarja, hogy szükségeinkben megelőzi könyörgésünket, s irgalmassága gyorsabb, mint oltalmáért való fohászaink. »Ez onnan ered ‒ fűzi hozzá Richárd ‒ mivel Mária szíve annyira telve van irgalmassággal, hogy abban a pillanatban, amint felismeri nyomorúságunkat, máris részesít könyörületességének tejében, mivel képtelen volna arra, hogy ismerve egy lélek szorongatott helyzetét, ne segítene rajta.« (In Cant. cap. 23.) Mária már itt e földön is kimutatta pl. a kánai menyegzőn nyomorúságunk iránt érzett nagy részvétét, mely őt arra bírja, hogy akkor is segítsen, ha nem is fordulunk még hozzá. Mária észrevette a násznép zavarát és amiatt érzett szégyenét, résztvevő szívétől indíttatva, Fiához fordult, hogy vigasztalja meg a násznépet. Nem szólt egyebet csak azok szükségét tárta fel előtte néhány szóval: »Nincs boruk«. Ekkor vitte véghez Jézus a víz borráváltoztatásának ismeretes csodatettét, hogy a népet megvigasztalja, és hogy Anyjának résztvevő szívét kielégítse. Ha tehát Mária ‒ jegyzé meg Novárius ‒ oly készségesen segített ama szükségben, még mielőtt arra kérték volna, mennyivel készségesebben nyújtja majd vigasztalását annak, aki hozzá folyamodik és segítségéért könyörög. (Cap.10. exc. 27.)
     III. Ince azoknak, akik Máriához folyamodnak és mégis kételkednek pártfogásában, a következő szemrehányást teszi: »Kinek nem segített még eddig Mária, aki hozzá fordult?« (Serm. 2. de Ass. B. V.) Eutichianus (In vita s. Sheop.) így kiált fel: »Ki könyörgött még eddig pártfogásodért, ó Boldogságos Szűz aki ne nyert volna meghallgatást Nálad? Te minden nyomorult helyzetén képes vagy javítani és a leginkább elveszettnek látszó bűnöst is képes vagy megmenteni! Nem, ez még nem történt meg, és nem is fog megtörténni«. »Ne magasztalja többé irgalmasságodat, ó szentséges Szűz Mária az, aki úgy emlékezne, hogy a hozzád fordulón te nem segítettél volna« – mondja Szent Bernát. (Serm. I. de Ass.) (75. oldal)

2.  ÁLLOMÁS: JÉZUS VÁLLÁRA VESZI A KERESZTET 

Imádunk Téged és áldunk Téged, mert Szent Kereszted által megváltottad a világot! 

„Ő keresztjét hordozva kiment az úgynevezett Koponyahelyre.” /Jn 19,17/ 

Én készen állok-e naponta felvenni keresztemet, alázattal és zúgolódások nélkül és Jézust követni a mindennapok nehézségeiben? 

Miatyánk…..Üdvözlégy…..

Könyörülj rajtunk Urunk, könyörülj rajtunk és a tisztítótűzben szenvedő lelkeken!

1. Pilátus halálra ítéli Jézust 

      Észrevetted-e már, hányszor megyek feléd, hogy megfogjam kezedet? Vezetlek, hogy ne légy bátortalan. A kegyelmek bősége, mely erőt és bátorságot ad, ez vagyok én. Ez az Én világosságom, mely bevilágítja a göröngyös utakat, melyeken neked járnod kell. A fény nem azért van a lelkedben, hogy botorkálj, hanem azért, hogy emlékeztessen arra, én is ilyen utakon jártam. Nem mindegy, milyen lélekkel járjátok ezt az utat...
Te csak hagyatkozz Rám! A Golgota útja nem volt zökkenő nélküli. Én is átvergődtem rajta. Te most Velem jössz a Kálváriára. Ez a megaláztatások útja. Édesanyánk is Velünk jön, s megosztja veled fájdalmait.

Az igazság utáni vágy
     Newman megalkuvás nélkül kereste az igazságot. Így Írt: „Egész szívemmel vágyakozom az igazság után, és elfoga-dom, ha rátalálok”.
     John Henry Newman 1822-től az Oriel College tagja és tanára lett. Huszonhárom évesen az állandóan is-métlődő erkölcsi bukások ellenére, min-den erejével igyekezett a lelkiismeretét követni, melyről meggyőződése volt, hogy az Úr így emlékeztet a parancsaira. Mindez állandóan és új bizonyíték volt számára egy szuverén Uralkodó létezésé-ről, akitől a tudatunkban érzékelt parancsok és ítéletek származnak.
Miután teljesen meggyőződött arról, hogy Isten a cölibátusra és az embe-rek szolgálatára hívta el, szemináriumba jelentkezett.
     1825. május 29-én, a Szentlélek eljövetelének ünnepén pappá szentel-ték őt az Anglikán Egyházban.
Elsőként az oxfordi Szent Kelemen templom szolgálatára rendelték, majd 1828-tól 1843-ig az Oxfordi Egyetem St. Mary templomának lelkésze lett. (Lásd alul!) 
     1828-ban tizenkilenc évesen váratlanul meghalt szeretett húga, Mary. Ez a fiatal Newman életének egyik legfájdalmasabb eseménye volt. Ekkor tudatosította a földi emberi élet törékenységét és megnyílt előtte az örökkévalóság távlata. Megértette, hogy az erkölcsi és lelki tökéletesség ‒ vagyis az életszentség ‒ sokkal fontosabb, mint az intellektuális tökéletesség. Márpedig a bensőséges Krisztus-követéshez nélkülözhetetlen a bensőséges Mária-tisztelet. Ez a szeretetkapcsolat részesíti az embert az életszentségben, ebben a szeretetkapcsolatban foglalt el a Szűz egy igen fontos helyet. Jézus Máriával való viszonya segít abban, hogy felfedezzük, és egyre jobban megismerjük Jézus emberségét. (folytatása köv.)

1.3 §. Mily gyorsan kész Mária megsegíteni azokat, kik hozzá folyamodnak
     Ezért írja Szent Lukács evangélista (1,39), hogy Mária sietve haladt útján, midőn meglátogatta Erzsébetet, hogy e szent családot kegyelmeivel elhalmozza: »Mária pedig útra kelt azokban a napokban, és sietve elment a hegyek közé, Júda városába«, holott visszatérésekor már nem említi a Szentírás e sietséget. Legforróbb óhaja, hogy mindenkit mihamarabb megvigasztaljon. Alighogy meghallja, hogy valaki hozzá fohászkodik, tüstént megsegíti az illetőt. (Blos. in can. vit. spir. c. 18.)
     Joggal nevezheti tehát Szent Bonaventura Máriát azok üdvének, akik őt segítségül hívják; tanítani akarván ezzel bennünket arra, hogy üdvösségünkhöz elegendő a szentséges Anyához fordulnunk, aki Szent Richard kifejezése szerint mindig kész megsegíteni azt, aki Tőle valamit kér; mert Bustisi Bernát megjegyzése szerint Mária óhaja, hogy neked jót tegyen nagyobb, mint a te sóvárgásod, hogy tőle a jót elfogadd. (Mar. I. serm. 5. de Nom. Mar.)
     Bűneink sokasága éppenséggel ne csökkentse abbeli bizalmunkat, hogy Mária meghallgat bennünket, ha lábainál segítséget keresünk; mert ő az Irgalmasság Anyja, márpedig képzelhetünk-e irgalmasságot ott, ahol nincs nyomorúság? Richard megjegyzi, hogy amiként egy anya ápolja a kiütésekkel borított fiát, ha mindjárt undort és fáradságot okozna is neki, éppúgy Égi Anyánk se fordul el tőlünk, ha elharapódzott is lelkünkben a bűn fekélye, melyet meg kell gyógyítania. (De Laud. Virg. lib. 4.) Ezt akarta maga Mária tanítani nekünk, Szent Gertrud révén (Revel. lib. 4. c. 49.), amikor kiterjesztett palástban mutatta magát, hogy oltalmába vegye alatta mindazokat, akik hozzá menekülnek. Egyidejűleg azt is látta a szent, mily szorgosan fáradoztak az angyalok, hogy Mária tisztelőit a pokol támadásai ellen megvédjék. Igen, oly nagy a mi jó anyánkban irántunk a könyörület és a szeretet, hogy be sem várja, míg segítségért folyamodunk: »Eléje megy azoknak, akik vágyódnak utána, s előre megmutatja nekik magát«. A bölcsesség könyvének e szavait (6,13) Canterbury Szent Anzelm Máriára vonatkoztatja. (74. oldal)

1. ÁLLOMÁS: JÉZUST HALÁLRA ÍTÉLIK

Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged, mert Szent Kereszted által megváltottad a világot!

„Pilátus ismét szabadkozott: „Vegyétek át ti, én semmi vétket nem találok benne.” /Jn 19,6/  „…Látván, hogy semmire sem megy, vizet hozatott, megmosta kezét a nép előtt és azt mondta: „Én ártatlan vagyok ennek az igaznak vérétől, ti lássátok”. 

Ha testvéremnél felismerem, hogy semmi rosszat sem követett el, mégis ellene vannak mások, vajon kiállok-e mellette a védelmében? Vagy féltem saját jó híremet? Isten tetszését keresem-e, vagy az emberekét? 

Miatyánk….Üdvözlégy….

Könyörülj rajtunk Uram, könyörülj rajtunk és a tisztítótűzben szenvedő lelkeken!

Kindelmann Győző összeállítása

Az alábbi keresztutat a Szeretetláng-lelkiség szerves részének tekinthetjük, hiszen a stációk kommentár és kiegészítés nélkül a Szeretetláng Lelki Napló szövegéből kerültek összeállításra. 

Bevezető elmélkedés

(A Lelki Napló, 1964 nagycsütörtök-nagypénteki bejegyzése segít bennünket, hogy ráhangolódjunk Krisztus szenvedésére, s hogy megértsük, mekkora áldozatot vállalt Üdvözítő Urunk az emberiség megváltásáért.)

      Szeretettem volna az egész virrasztást éjjel a kápolnában tölteni. Erre semmi mód nem adódott. Az Úr Jézus látta efölötti bánkódásomat és így szólt: “Jöjj, mire hazajössz, Én már várlak kis szobánkban.” Meglepett ez a kedves, nem várt figyelmes jóság. Gondolni sem mertem erre. Amíg hazaértem, addig is állandó imádásba merültem, és amikor kis szobámba léptem, „Dicsértessék a Jézus Krisztus!”-sal köszöntöttem Őt. Ő leheletszerű könnyedséggel éreztette jelenlétét, de csak néhány percig. Utána azonnal nehéz bánattal és gondterhelt fájdalommal árasztott el. De úgy, hogy meg kellett fogódznom, hogy össze ne essek. S közben az Úr Jézus fájdalmasan így szólt: „Lelkem s testem szenvedéseiből részt adok. Úgy, ahogy Én szenvedtem mint ember. Mellőzve Istenségem erejét, csak mint ember éltem át a getszemán-éji borzalmat. Én megtisztellek lelkem s testem rendkívüli fájdalmaival. Ez a szenvedés igazán a megváltó munkámban való részvételed elmélyülését jelentse számodra!” S míg ezeket mondta, ott volt mellettem. Még hosszan panaszkodott, és szavai nyomán lelkemben a fájdalmat fokozta.
Időközben éjfél lett, de én ezt az időt csak lepihenve tudtam megvárni. Éjféltől minden erőmet összeszedtem, hogy térden állva vegyek részt az Úr szenvedéseiben. Alig negyed órát tudtam térdelni. A nagy lelki fájdalom, mely eltöltött, annyira igénybe vette minden erőmet, hogy rövid idő után kis imazsámolyom térdeplőjére lekuporodva tudtam csak elmélkedni az Úr szenvedéseiről. Az Általa átárasztott szenvedés egészen elgyengített. Két óra előtt lefeküdtem, de álom nem jött szememre. Csak az Úr szenvedésére gondoltam. Az Úr Jézus reggel arra kért: „Ne hagyd el magad, ma egész nap szenvedj Velem!”

Kísértések és felismerések
     1817-ben Oxfordban kezdte el tanul-mányait. Az első négy évben irodalmat, matematikát és jogot, később anglikán teológiát tanult. Különleges képességei-nek köszönhetően már 1822-ben a teo-lógia professzorává nevezték ki őt az Oriel College-ban.
     A kifelé kiváló és sikeres ember, ben-sőjében hatalmas küzdelmeket, heves kísértéseket élt át, melyek ellen elszán-tan küzdött. Erről így írt: „A testi és a hitetlen emberek a világban meg vannak győződve arról, hogy a kísértések, melye-ket átélnek, és a bűnök, melyeknek átad-ják magukat, a természetükhöz tartoz-nak, s ezért nem az ő hibájuk; így kétség-be vonják a bűn létezését, pedig az minden ember legnagyobb tragédiája.
     Lehetetlen a mennyország boldogsága felé tartani a hit útján, ha már az út legelején nem gyűlöljük meg a bűnt,” Ezért Newman így imádkozott:
„Istenem, arra teremtettél minket, hogy boldogok legyünk. Boldogságunk pedig az irántad való engedelmességben rejlik. Ám mi elhagyván téged más utakon kerestük a boldogságot. Ó Istenem, milyen hálátlanok vagyunk – miként magam is –, amikor vétkezünk!
     Szörnyű hálátlanság a részemről! És milyen büntetés vár rám, ha elutasítom a boldogságot, és a mennyország helyett a poklot választom! Tudom, azt mondod majd: »Tégy, amint akarod! Ha a kárhozatot és a pusztulást keresed, meg is fogod találni! Mert aki elveti a kegyelmeket, amelyeket adok neki, azok mind átokká válnak a számára!«
     Istenem, neked jogod van rám, egészen a tiéd vagyok, a te tulajdonod, a te műved vagyok és egyetlen kötelességem az, hogy neked szolgáljak. Istenem, megvallom, hogy gyakran egészen megfeledkezem erről.
Nagyon gyakran úgy viselkedtem, mintha a magam ura lennék és szembeszegültem veled. Azt tettem, amire csak kedvem szottyant és nem kérdeztem, hogy neked tetszik-e, oly nagy a szívem keménysége és érzéketlensége, hogy alig érzem tetteim gonoszságát. Nem fogom fel a bűn szörnyűségét, nem gyűlölöm, és nem félek tőle annyira, amennyire kellene. Nem irtózom tőle és nem utálom, nem fordulok el a rossztól attól undorodva, hogy az megbánt téged, hanem játszadozom vele, s bár a súlyos bűnöktől tartózkodom, bocsánatos bűnöket minden további nélkül elkövetek. Ó, Istenem, milyen borzalmas, szörnyű a különbség aközött, aki vagyok és aközött, akinek lennem kellene!” – És ezt szívesen megbeszélte Mary nevű húgával a családban. (Képünkön John Henry nővérei is öccse társaságában).(folytatása köv.)

1.2 §. Mily gyorsan kész Mária megsegíteni azokat, kik hozzá folyamodnak
     Isten Anyja ezt nem azért óhajtja, hogy több hódolat jusson neki osztályrészül, hiszen valamennyi ember és angyal összes hódolatnyilvánítása sem áll arányban az érdemeivel! Inkább, hogy ezáltal bennünk, mint gyermekeiben, az iránta való bizalmat növelje, hogy több üdvös segítségben és vigaszban részesíthessen. Ő keresi az olyanokat ‒ mondja Szent Bonaventura (Stimul. divin. amor. p. 3. c. 11.) ‒ »akik hódolattal és áhítattal közelednek feléje, mert ezeket szereti, ezeket táplálja, és oltalmába fogadja, mint gyermekeit«. Ugyanez a szent azt állítja, hogy Ruth, Máriának előképe volt, mivel neve annyit jelent: 'meglátva, sietve', mert ‒ teszi hozzá ‒ »ha Mária tudomást szerez nyomorúságunkról, már is sietve jő, hogy irgalmasságával istápoljon«.
     Novariaus még megjegyzi mindehhez, hogy Mária abbeli óhaja, hogy velünk jót cselekedjék oly nagy, hogy nem is volna képes tétovázni! A rábízott kegyelmeknek ugyanis Ő, nem irigy őrzője, hanem, Irgalmas Anyaként igyekszik kegyelem-kincseit a leendő lehető leggyorsabb kiosztani szolgái között. (Umbr. Virgo c. 10. excurs 73.)
Szent Richard biztosít bennünket arról, hogy Mária irgalmasságában mindenki részesülni fog aki őt segítségül hívja, hacsak egy Üdvözlégyet is imádkozik hozzá!
     Ezért erősíti Novarius, hogy a Boldogságos Szűz nemcsak siet a segítségünkre, hanem úgy látszik repül, hogy bennünket megoltalmazhasson. Ha Mária irgalmasságot gyakorol, úgy cselekszi ezt, mint Isten, aki nyomban ott van, hogy megsegítse az oltalmáért esedezőket. Az Úr ugyanis nem szegni meg ígéretét, ha Hozzá fordulunk, hiszen biztosított: »Kérjetek és adatik nektek«. (Mt 7,7) Épp így cselekszik Anyja is, tüstént megsegíti azt, aki hozzá folyamodik. Ezek után felismerhető, hogy kiről szól a Jelenések könyve: »két nagy sasszárnyat kapott, hogy a pusztába repüljön«. (Jel 12,14) Ribeira a szárnyak alatt a szeretetet érti, mely által Mária állandóan Istenhez emelkedik. Boldog Amadeus azonban azt tanítja, hogy a szárnyak Mária gyorsaságának jelképe, mellyel mint a jó anya állandóan gyermekeinek oltalmára siet, messzire maga mögött hagyva a szeráfokat. (De Laud. Virg.) (73. oldal)

     Bevezető     

Holnaptól, egy hagyományos keresztúti ájtatosságot is felkínálok kedves Olvasóimnak, Horváth Mária elmélkedésével – kérem –, fogadják szeretettel és kövessék megrendült lélekkel!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott! Légy te az első!

Forrásban lévő lélek és a lelkiismeret
     1816 őszén egy radikális változás történt a fiú életében.
     Találkozott egy kiváló anglikán prédiká-torral, aki felhívta figyelmét néhány jó könyvre. Ezek elolvasása után, szinte isten-élményt élt át, mely meghatározó lett egész életére.
Bizonyos lett abban, hogy létezik egy transzcendens Isten, aki a lelkiismereten keresztül szól az emberhez, s akitől az ember üdvössége függ.
     Ám, bármilyen kiváló protestáns szerzők könyveit olvasta is a kamasz John Henry, katolikus ellenes hangvétele nem maradt nyomtalanul lelkében, így óhatatlanul átvette a nézeteiket, hogy a pápa az Antikrisztus, a Katolikus Egyház pedig egy lezüllött babonás társaság.
     Megtérése után a tizenöt éves John magánfogadalommal elkötelezte magát a cölibátus mellett. Gyakran járult az Úrvacsorához, mindennap imádkozott, állandóan tudatosította, hogy Isten jelenlétében él, elmélkedett a Szentírás szövegei fölött, szüntelenül küzdött magában a büszkeség, a hiúság, a szexuális kísértések ellen, uralkodott az érzelmein és a vérmérsékletén.
     Newman könyörgött azért, hogy meggyűlölje a bűnt. Minden nap tudva és akarva rálépett arra az útra, mely a tiszta szeretet és az életszentség csúcsára vezetheti őt. Hallgatott a lelkiismerete szavára, melyet Isten szavának tartott. Ezt írta: „Ahogy a világegyetemről az alapvető ismereteket az érzékeink által nyerjük, ugyanúgy a világegyetem Uráról, vagyis a mi Istenünkről minden kezdeti ismeretet mindenekelőtt a lelkiismereten keresztül kapunk.
     A lelkiismeret nem önmagából veszi erejét, hanem önmagán túlról és homályosan felismeri döntéseiben, hogy egy magasabb hatalom megköti. Ha lelkiismeretünk szavát megtagadva felelősséget érzünk, szégyenkezünk, félünk, akkor ezzel elismerjük, hogy van valaki, akinek felelősek vagyunk, aki előtt szégyenkezünk, akinek ítéletétől félnünk kell. Ha ellenben valami jótett után ugyanazt a verőfényes derültséget, belső megelégedettséget érezzük, mintha atyánk dicséretét és elismerését vívtuk volna ki: akkor ez nyilvánvaló jele annak, hogy olyan személyiség képét hordozzuk a lelkünkben, akire szeretetünk és tiszteletünk feltekint, kinek mosolya boldogít, akihez a szívünk húz, aki előtt mentegetőznünk szükséglet a számunkra, kinek haragja zavar és sorvaszt bennünket. A lelkiismeret tehát ténylegesen felkelti a lélek e kétfajta rezdülését: egyrészt szégyenkezést, sejtelmes félelmet, önvádat; másrészt azt a mély békességet, a biztonságnak azt a nyugodt érzését és azt a boldogító reménységét, amit érzékelhető tárgy, földi lény sohasem kelthet fel bennünk. (folytatása köv.)

NEGYEDIK FEJEZET

Hozzád kiáltunk, Évának számkivetett fiai

1.1 §. Mily gyorsan kész Mária megsegíteni azokat, akik hozzá folyamodnak
     Minthogy mi szegény emberek valamennyien leszármazottai vagyunk a szerencsétlen Évának, Isten szemében ugyanazt a bűnt követtük el mint ő, s így ugyanarra a büntetésre is ítéltettünk, mint ő! Bolyongunk mindnyájan e siralomvölgyben, számkivetve igazi hazánkból, testi-lelki gyötrelmek és szenvedéseink miatt sírva, szomorkodva.
Boldog az a halandó, aki ennyi nyomorúság közepette gyakran fordul segítségért a világ vigasztalójához, a bűnösök menedékéhez, Isten hatalmas Anyjához; és áhítattal pártfogásáért könyörög. »Boldog ember, aki rám hallgat és ajtómnál virraszt naponta«. (Péld 8,34) »Boldog az ‒ mondja Mária ‒ aki tanácsaimat meghallgatja és nem restell nap, mint nap, irgalmasságom zsámolyánál várakozni; hogy ott közbenjárásomat és segítségemet kikérje«.
     Az Anyaszentegyház maga tanít bennünket, hogy minden időben különös módon tiszteljük Máriát, és bizalommal forduljunk, szeretetre méltó Oltalmazónkhoz. Az év folyamán több ünnepet üljünk meg tiszteletére, és a hét egy napja különösen Máriának legyen szentelve. A papok és szerzetesek zsolozsmáikban, Isten népéért hozzá fohászkodjanak, s minden hívő napjában háromszor üdvözölje Őt a harang szavára.
     Hogy felismerhessük e tekintetben az Anyaszentegyház szándékát, elegendő, ha megfigyeljük, miként tanítja és kívánja, hogy nagy veszedelmek idején Máriát szent kilencedekkel, nyilvános imákkal, körmenetekkel, templomainak és képeinek látogatásával hívjuk segítségül. A Szűzanya is is azt kívánja tőlünk, hogy hozzá forduljunk, hozzá fohászkodjunk, és bátran mindig nála keressünk segítséget. (72. oldal)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott! Légy te az első!

Gyermekkor ‒ egy nagy személyiség kibontakozása

     Boldog John Henry Newman bíboros 1801. február 24-én született London-ban. Apja anglikán vallású bankár volt, édes-anyja Jamnia Fourdrinier (1772-1836) pedig egy Angliába emigrált francia kálvinista családból származott (leánykori képét lásd alább!). A hat testvér közül John Henry volt a legidősebb (két öccse és három húga volt).
     A rendkívül tehetséges Johnt édesapja liberális anglikán szellemben nevelte és a Szentírás mindennapi olvasására buzdí-totta őt. Mindazáltal 15 éves koráig sem-milyen vallási meggyőződése sem volt.
     Ehhez még hozzájárult az a tragédia, hogy tizennégy éves korában olyan könyvek kerültek a kezébe, amelyek kétségbe vonták a Szentírás hitelességét, támadták az Egyházat, elutasították a csodák létezését és a lélek halhatatlanságát.
     E keresztényellenes könyvek hatására tizenöt éves korában John meg-szűnt Istenben hinni. Aztán... (folytatása köv.)

2.8 §. Mária a bűnösök reménysége
     Mivel azonban Mária nem képes vigasztalás nélkül elbocsátani azt, aki hozzá folyamodik, isteni Fiához fordult és kérte Őt, bocsásson meg e szegény nyomorultnak. Jézus eleinte semmiképp sem volt hajlandó kérését teljesíteni. Ekkor a Boldogságos Szűz letette a Kisdedet, térdreborult előtte és így szólt: »Ó Fiam, nem kelek fel e helyről előbb, míg meg nem bocsá-tasz ennek a bűnösnek«. Erre a Kisjé-zus így felelt·»Anyám, nem tagadha-tok meg tőled semmit. Ha akarod, hogy megbocsássak e bűnösnek, úgy-legyen az irántad való szeretetből! Engedd hát hozzám jönni, hogy sebe-imet megcsókolhassa!«
A bűnös férfi keservesen zokogott, megcsókolta a Kisded sebeit, amelyek ettől tüstént behegedtek. Végre Jézus, bocsánatának jeléül átölelte őt. A férfi megváltoztatta életét; Mária iránti szeretetből és hálából, a rendkíül nagy kegyelemért, a továbbiakban szent életmódot folytatott.

Imádság
     Boldogságos Szűz Mária! Legkészségesebb hódolatomat mutatom be legszentebb Szíved előtt, mely Istenednek öröme és nyugvóhelye volt. Én nyomo-rult, sebekkel borított és gonosz hajlamok szolgaságában síny-lődő szívvel közeledem Hozzád, de el ne fordulj tőlem, ó Irgal-masság Anyja! Sőt épp e nyo-morult állapotom növelje rész-vétedet irántam, s indítson megsegítésemre! Kérlek, ne keress nálam se erényt, se érde-met, hogy segíthess, mert láthatod, vesztett ügyem van, nem érdemlek mást mint a poklot. Csupán a Beléd helyezett erős bizalmamra és a javulásra irányuló szándékomra tekints! Tudom, hogy minél nyomorultabbak azok, akik hozzád mene-külnek, te annál szorgosabban igyekszel őket gyámolítani és irgalmaddal megmenteni.
     Ó Anyám, te sírtál egykor Fiad felett, aki értem meghalt a kereszten; ajánld fel könnyeidet Istennek és eszközöld ki számomra őszinte bánatot bűneim felett! Eszközöld ki tehát ó Királynőm, részemre azt a kegyelmet, hogy legalább mától fogva ne bántsam meg szeretett Fiadat és Téged, újabb hálátlanságaimmal! Mert mit használnának számomra a könnyeid, ha ismét hálátlan lennék? Mit használna nekem a te irgalmasságod, ha újból hűtlen lennék Irántad és örökre elvesznék? Nem!
     Ó Istennek Szent Anyja, ne engedj rám ily szerencsétlensé-get! Ami erőtlenségemből hiányzik, azt te képes vagy pótolni, mert te mindent megnyersz Istentől, amit csak kérsz! Te mindenkit meghallgatsz, aki hozzád fordul; ennélfogva tehát én is kérek tőled egy kegyelmet, melyet bizalommal remélek: add meg ugyanis, hogy Fiadhoz hű maradjak és Őt soha többé meg ne bántsam; tedd meg, hogy életém hátralevő ideje alatt így szeressem Őt, amennyire annakelőtte a Szent Keresztség-ben megajánlottam! Óh Anyám ne hagyj el, imádkozzál mind-addig értem, míg az égben nem látsz boldogan lábaidnál, hol magasztalni kívánlak, hol hálát akarok adni neked az egész örökkévalóságon át! Amen. (70-71. oldal)

Bevezető
     Neves protestánsok megtérését gyűjtöttem össze új sorozatomban. Elsőként Boldog John Newman bíboros életpályáját szeretném bemutatni, aki azonban olyan hatalmas ívű teológus és szellemi zseni, hogy szerény blogomba „alig fért bele”! Ám, épp az ő tanítását követve kellett megpróbálnom – és remélem sikerrel!
     E sorozatom rendkívüli emberek történetét kínálja kedves Olvasóimnak 81 részben! Rendkívüli azért is, mert a protestantizmusból való katolizálás nagyobb lelki átalakulást igényel, mintha valaki a pogányságból venné fel a Szent Keresztséget!
Boldog Henry Newman filozófiai és teológiai írásai az emberiség legnagyobb kincseihez tartoznak. Számára a teológia több volt mint tudomány, amely hiteltelen ‒ a személyes vallásosság ‒, az élet megszentelése nélkül. De érzéke volt a veszélyek felismerésében is!
     Az újkori szellemi mozgalmak célját Newman a kereszténység elleni harcban, a természetfölötti igazságok és a világ fölött álló személyes Egy Isten létének tagadásában látta. És ez a sátáni igyekezet olyan eredményes lesz, hogy már Fiatal korától kezdve meggyőződése volt, hogy olyan idők következnek, amikor a hitetlenség árja, mint a vízözön, mindent elönt s oly magasra hág, hogy csak a hegycsúcsok emelkednek ki belőle, mint szigetek az uralkodó árból.
     Boldog Newman bíboros az ész és hit harmóniájának eleven képviselője számunkra egy olyan korban, amikor az Istennek való ellentmondás, szinte követendő „dogmája” a közvéleménynek.
A Minden érv Rómába vezet sorozatot tehát fogadják szeretettel és ajánlják másoknak is!
Felhasznált források:
1) Szeressétek egymást, katolikus magazin 2015/3 (16) szám
2) Barsi Balázs: John Henry Newman ‒ Az életszentség Mesteri sorozat 2. -- PPEK 238
3) Kálmán Antal: Mária-tisztelet Boldog John Henry Newman tanításában (Doktori disszertáció)
Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kar. Budapest, 2012
4) Newman Breviárium, Szent István Társulat Bp. 1961
5) Newman ‒ Válogatás Newman bíboros műveiből angolul és magyarul
Szent István Társulat (Istentől Istenig, Budapest, 1977.)
6) https://hu.wikipedia.org/wiki/John_Henry_Newman
7) http://www.magyarkurir.hu/hirek/beatrix-nover-newman-koenyvtarban-varja-biboros-irant-erdeklodoket

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott! Légy te az első!

2.7 §. Mária a bűnösök reménysége
     Damaszkusi Szent János ezért köszöntheti Máriát, a kétségbeeséssel küszködők reménységeként; ezért nevezi Justiniáni Szent Lőrinc a gonosztevők reménységének, Szent Ágoston pedig a bűnösök egyetlen menedékének, miként Szent Efrém a hajótöröttek biztos révének és a kárhozattól megoltalmazónak. Ezért inti tehát, Szent Bernát a kétségbeeséssel küzdőket, hogy ne veszítsék el a reményüket, mert: »Ó Királynőm, ki ne helyezné beléd bizalmát, amikor még a kétségbeesettek is hozzád menekülnek?« »Valahányszor Nálad keresünk oltalmat, mindent elnyerünk, amit kívánunk. Ezért, reméljen benned az is, aki már-már kétségbeesni készül«. (Sup. Salv. Reg.)
     Firenzei Szent Antonin elbeszéli, hogy egy bűnös, aki kiesett Isten kegyelméből, egy napon Isten ítélőszéke előtt látta magát, amint a sátán panaszt emelt ellene, Mária ellenben védelmébe vette. A gonosz ellenség az elesettnek egész bűnlajstromát előhozta, s midőn ezt az isteni igazságosságnak mérlegére helyezték, sokkal súlyosabb volt valamennyi jócselekedeténél. S vajon mit cselekedett erre hatalmas szószólója, Mária? Kezét szelíden a másik serpenyőbe helyezte és azt oly mélyre sülyesztette le, hogy az isteni kegyelem messze felülmúlta a vétkek súlyát. Ebből világos lett e vétkes lélek előtt, hogy Mária ki fogja eszközölni számára bűneinek bocsánatát, ha életmódját megváltoztatja; ami tényleg úgy is történt, mert a bűnös megtért és attól az időtől fogva jámborul kezdett élni.

Példázat
     Boldog Giovanni Herolt (+1468), aki alázatból a tanítványnak szerette magát hívni ‒ beszéli ‒ (In promptuar), hogy egy házas férfi bűnben élte napjait. Mivel felesége nem bírta rávenni, hogy felhagyjon bűneivel, kérte őt, hogy legalább valami csekély ájtatossági gyakorlatot végezzen Isten Anyja tiszteletére. Valahányszor elmegy a képe előtt, köszöntse egy Üdvözléggyel. A férfi tényleg meg is kezdte ezt a gyakorlatot. Midőn egy éjjel ismét bünei egyikére készült, gyönge világosságot pillantott meg a távolban. Amint megközelítette látta, hogy az egy szentkép előtt égő lámpácska. A kép Máriát ábrázolta, karján a Kisded Jézussal. Tüstént letérdelt és szokásához híven elimádkozott egy Üdvözlégyet. Ekkor észrevette, hogy a Kisded sebekkel van borítva, amelyekből friss vér patakzott. Megrettent, s egyúttal megértette, hogy bűnei okozták a mély sebeket Üdvözítőjén. Bűnbánattól eltelve sírásba tört ki, különösen amikor észrevette, hogy a Kisded elfordítja tőle fejét. Mélyen megszégyenülve Máriához fordult, s így könyörgött: »Ó Irgalmasság Anyja! Fiad eltaszít magától s én kétségbeesésemben, nem találok hatalmasabb és irgalmasabb szószólót náladnál. Te az Ő Anyja vagy! Segíts meg és könyörögj értem Szent Fiadnál!« Ekkor úgy vélte, mintha Mária így felelne: »Ti bűnösök engem az Irgalmasság Anyjának hívtok, s még sem szűntök meg a szenvedések anyjává tenni, hanem folyton megújítjátok Fiam kínjait és az enyéimet«. (69-70. oldal)

Ki a gazdag?

     Egyszer egy jómódú apa úgy döntött, hogy egy hétvégén elviszi 7 éves kisfiát egy távoli szegényes helyre, hagy lássa, hogy milyen szűkösen élnek sokan, és hogy felfogja végre, ő milyen szerencsés családban él.
Egy távoli hegyes vidék szolid tanyáján kértek szállást egy hatgyermekes családnál. Bár csak egy éjszakát töltöttek ott, a fiúcska sok mindent megtapasztalhatott. Az esti étkezésnél asztali imát mond-tak a gyerekek szüleikkel a vacsora után – szombat lévén – félrevonultak egy sarokba, egy Szűzanyakép elé, ahol közösen elmondták a Szeplőtelen Szívnek való felajánlásukat.

     Ébredés után, de még a reggeli előtt minden gyerek lerohant a tóhoz és megmosakodtak, hancúrozva egy rövidet. Közben a kisült kenyér illata betöltötte az egész házat. Ebédre mindenki faragott fatányéron kapta az ételét és utána szomorúan búcsúzkodtak, miután az apa kifizette a kosztot és a kvártélyt.
     Hazafelé tartva, az apa megkérdezte fiát.
– Nos, mit gondolsz erről az útról?
– Igazán nagyon jó volt apa, köszönöm!
– Láttad, hogy milyen szükségben és szegénységben élnek?
– Igen!
– És mit láttál, ami megmaradt benned?
– Azt apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. A gyereküknek nem kell szomszédolni a játszópajtáshoz, mert ott vannak testvérei. Nekünk egy medencénk van, ők meg egy egész tó partján laknak. Ők olyan drága tányérból esznek, mint amilyen a miénk a vitrinben. Nekik saját pékségük van, nekünk meg a kifutófiú hozza. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké meg amíg csak a szem ellát. Őnekik nem kell évente egyszer templomba menniük, mert van nekik sajátjuk, és megfigyelhettem, hogy náluk nem csak a beszélgetésre van idő, hanem imádkozásra is. És láttam, hogy míg ők együtt élnek boldog családként, te és anya egész nap dolgoztok, én meg alig látlak titeket! – válaszolt a kislegény lelkendezve.
     Erre az apa csak hallgatni tudott, kapaszkodott a kormányba és szótlanul vezetett, de a kisfiú kisvártatva még hozzátette:
– Nagyon köszönöm apa! Csudi' jó volt, hogy megmutattad, mi is milyen gazdagok lehetnénk!

Terrortámadás áldozatául estek Teréz anya nővérei Jemenben
     2016. Március 4-én fegyveresek lemészárolták a – Kalkuttai Teréz anya által alapított – Szeretet Misszionáriusai kongregáció négy tagját ádeni kolostorukban. A nővérek mellett a közösség tíz munkatársa is életét vesztette, de a kolostor főnöknője túlélte a terrortámadást. A nővérek közül kettő Ruandából, egy Indiából és egy Kenyából származott.

A péntek reggeli támadás után a közösség által gondozott idősek és fogyatékkal élők valamennyien életben vannak, de a merénylők valószínűleg fogva tartják Tom Uzhunnalil indiai szalézi szerzetest, aki a kolostorban élt, és a rajtaütés perceiben a kápolnában imádkozott. A szerzetes azután költözött a kolostorba, hogy múlt szeptemberben az általa vezetett ádeni Szent Család-templomot kifosztották és felgyújtották ismeretlen fegyveresek.

A hírt Paul Hinder püspök, dél-arábiai apostoli vikárius tette közzé, aki szerint egyértelmű, hogy vallási indítékú bűncselekmény történt. „Tudtuk, hogy a helyzet nehéz, és hogy a már korábban is megtámadott nővérek bizonyos kockázatot vállaltak – fogalmazott a püspök. – Mégis úgy döntöttek, hogy maradnak, bármi is történjék, mert ez részét képezi a lelkiségüknek. Másrészt világos volt, hogy a környék nem biztonságos, még ha nem is voltak különleges előjelek, és nehéz hírekhez jutni.”

Forrás és fotó: Vatikáni rádió olasz nyelvű szerkesztősége és a Magyar Kurír

2.6 §. Mária a bűnösök reménysége
     Szent Gertrud egykor meglátta Máriát kitárt palásttal, mely alatt kü-lönféle fajtájú vadállatok, párducok, oroszlánok és medvék lapultak; azt is látta, hogy Mária nem űzte el ezeket magától, hanem szelíd kézzel simo-gatta őket. A szent felismerte, hogy e vadállatok a bűnösök, akiket Mária szeretettel és szelídséggel fogad, ha hozzá fordulnak (Ap. Blos. Mon. Spir. c. I.)
     Igaza volt hát Szent Bernátnak, (Orat. paneg. ad B. V.) midőn így kiáltott fel a Boldogságos Szűzhöz: »Ó Királynőm! Te nem utálsz egyet-len bűnöst sem, aki hozzád fordul, bármennyire el legyen is rútítva a bűnöktől, s bármily utálatosnak tűnjék is fel előtted. Ha segítségedért könyörög, nem mulasztod el semmiképp, hogy feléje nyújtsd jóságos kezedet és őt a kétségbeesés örvényé-ből kimentsd! Hálát adunk és magasztaljuk Istent, hogy téged, szeretetre leg-méltóbb Szűz Mária, még a legnyomorultabb bűnösök irányában is oly szelídnek és jóságosnak alkotott! Mert valósággal csak az nyomorult, aki Téged nem szeret és aki nem helyezi beléd bizalmát, holott alkal-ma lenne Hozzád menekül-ni«. Csak az vész el, ki nem folyamodik Mária segítségé-ért; mert ugyan ki veszett el még eddig azok közül, akik hozzá fordultak?
     A Szentírás elbeszéli hogy Boaz megengedte a jámbor Ruthnak, hogy felszedje az aratók után a kalászt, amit azok otthagytak: »A kalászokat szedd az aratók után«. (Ruth 2,3-16) Szent Bonaventura (In spec. c. 8.) megjegyzi ehhez: »Miként Ruth Boaz előtt kegyelemre talált, úgy talált Mária is kegyelmet Istennél, hogy fel-szedhesse a kalászokat, miket az aratók elejtettek«. Az aratók jelképezik az Úr szőlőjének munkásait, a hittérítőket, a szónokokat és gyóntatókat, akik nap-nap után gyűjtik és nyerik meg fáradságukkal a lelkeket Isten számára.
     Vannak azonban oly nyakas és gonosz lelkek, akiket még ezek is hátrahagyni kénytelenek; ily elhagyott kalászokat aztán már csak Mária hatalmas szószólása képes megmenteni. Mily szerencsétlenek az olyanok, akik még Mária által sem akarják magukat felvétetni, ezek bizony vissza-vonhatatlanul elvesznek és a kárhozatba dőlnek! Boldogok ellenben, akik e jó Anyához menekülnek. A jámbor Blozius mondja (De dict, P. P. c. 5.), hogy nincs oly romlott és vétkeiben oly mélyen elsülyedt bűnös; akit Mária elűzne magától. Ellenkezőleg, ha egy ilyen segítséget keres nála, biztosan kibékíti őt Jézussal és kieszközli bűneinek bocsánatát. (68. oldal) (Alsó kép: Ruth és Boaz)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott! Légy te az első!

     Nagyböjt negyedik vasárnapját – a nép nyelvén – Öröm-, vagy Rózsa-vasárnapnak is nevezzük. A pap lila helyett rózsaszínű miseruhát ölthet. Ez átmenet a lila (bánat) és a fehér (öröm) színek között. A pápa Rómában ma rózsát szentel és a szeretet jeleként elküldi a világ különböző tájaira. A szentmise imái elővételezik a húsvéti örömet, szomjazó szívünkbe vigasztalást hoznak.

     Ezen a napon nagyböjt negyedik vasárnapján – a görög-katolikus egyházban –, szentéletű János atyánknak, a mennyekbe vezető létráról szóló írás szerzőjének emlékét tartjuk.
     János, aki testét életében halálra adta, örökké él, még ha élettelen halottnak is látszik. Ránk hagyta ugyanis írását a fölfelé vezető Létráról, s megmutatta az azon való följutás módját.
     Éles eszű fiatalemberként tizenhat éves korában Istennek ajánlotta föl magát igen szent áldozatként, s belépett a Sínai hegyi monostorba. Tizenkilenc év múlva innen továbbment a csöndes nyugalom küzdőhelyére, mintegy öt mérföldnyire egy Thóla nevű helyen telepedett le, ahol negyven esztendőt töltött el heves szeretetben, mert állandóan az isteni szeretet tüzétől izzott.
     Mindenféle eledellel táplálkozott, de mindig csak egy keveset, nem a jóllakásig. Ezzel szerintem egészen bölcsen vetett gátat a felfuvalkodottság elé. Azt pedig ugyan kinek az elméje tudná egyáltalán számon tartani is, hogy mennyi könnyet hullatott? Az álomra annyi időt szánt, amennyi megóvhatta elméjét attól, hogy a túlfeszített virrasztástól összeroppanjon. Egyébként folytonosan imádkozott, és az Isten iránti mérhetetlen nagy szeretete hajtotta mindvégig előre életpályáján.
     Az erényeket Istennek tetszően gyakorolva írta meg a „Létra” című művét és több tanító beszédét, majd pedig jósággal telve nyolcvanéves korában méltó módon megpihent az Úrban.
     Emlékét március harmincadikán tartjuk, ma pedig valószínűleg azért emlékezünk meg róla, mert a monostorokban nagyböjt kezdete óta rendszeresen fölolvassák a „Létra” című könyvét. Forrás 

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott! Légy te az első!

2.5 §. Mária a bűnösök reménysége
     Az Irgalmasság Anyja oly hőn óhajtja megmenteni a szegény bűnösöket, hogy maga keresi fel őket, csakhogy segítségükre lehessen, és ha egyszer hozzá menekültek, minden eszközt megragad, csakhogy Isten előtt minél tetszőbbé tegye őket.
     Midőn Izsák egykor vadat szeretett volna enni, megígérte Ézsaunak, hogy megáldja, ha azt neki elkészíti. Minthogy azonban Rebeka azt kívánta, hogy másik fia, Jákob nyerje el ezt az áldást, a következő meghagyást adta neki: »Menj ki a nyájhoz, hozz magaddal két kecskegidát, majd én elkészítem őket atyád számára, ahogyan ő szereti«. (Ter 27,9) Szent Antonin azt állítja (Part. 4. tit. 15. c. 2.), hogy Rebeka itt mint Mária előképe tűnik fel., ki így szól az angyalokhoz: »Hozzátok elém a bűnösöket, hogy Istenem előtt tetszővé tegyem őket, a bűneik felett érzett bánatuk és javulásra irányuló szándékuk által, amit majd én ki fogok eszközölni számukra!«
     Egy másik író még megjegyzi ehhez, hogy Mária úgy tudja elkészíteni a kecskegödölyéket, hogy ízük nemcsak hasonlít a szarvaséhoz, hanem azt még felül is múlja. (Franz. abb. t. 3. de Grat.) A Boldogságos Szűz ki is nyilvánította Szent Brigittának, hogy nincs a világon az az Istentől elhagyott bűnös, aki ne térhetne ismét az Úrhoz vissza, és ne lehetne újra kegyelmeinek részesévé, ha hozzá menekül és tőle várja a segítséget.
     Sőt egy napon azt is hallotta Szent Brigitta (Rev. lib. I. c. 6.), amint Jézus azt mondta isteni Anyjának, hogy kész volna még a sátán számára is visszanyerni Isten kegyelmét, ha az megalázná magát és Mária segítségét keresné. E kevély szellem ugyan sose fogja magát oly mélyen megalázni, hogy Mária segítségéért és pártfogásáért folyamodjék, ha azonban ez lehetséges volna, akkor Mária biztosan könyörülettel lenne iránta, imádságának ereje kieszközölné, hogy Isten megadná neki bűneinek bocsánatát és az örök üdvösséget. Ami azonban az elkárhozottnál lehetetlenség, az meg fog történni az ítélet előtt álló szegény bűnösökkel, ha ehhez az irgalmas Anyához menekülnek.
     Noé bárkája találó előképe volt Máriának; mert amint abban a föld összes állata menedékre talált, hasonlókép Mária védőpalástja alatt is meghúzódhat valamennyi bűnös, akik bűneik és érzékiségük miatt méltán hasonlítanak az állatokhoz, de azzal a különbséggel, hogy míg a bárka állatokat fogadott magába és állatokat is adott vissza, a farkas, farkas maradt, a keselyűből pedig keselyű, addig Mária védőszárnyai alatt a farkasból bárány, a keselyűből pedig galamb lesz. (67. oldal)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott! Légy te az első!

2.4 §. Mária a bűnösök reménysége
     Gyakran szelídségével gyújtja lángra a bűnösök szívében az iránta való áhítatot, s bűneik halálos álmából olyanokat ébreszt fel, akik messzire távolodtak Istentől, mélyen merülve el kárhozatos kábultságban. Így készíti elő a bűnösök lelkeit az isteni kegyelem befogadására, s így lesznek ezek lassan az örök üdvösség részeseivé. Isten maga oly szelíd és békés szívvel áldotta meg szeretett leányát, hogy senki se habozhat, hogy az Ő közbenjárását kérje. Azért is így fejezi be Blözius e tárgyat: »Lehetetlen, hogy elvesszen az, aki igyekszik hűségesen és alázatosan megőrizni szívében a Mária iránti áhítatot«.
     Szent Bonaventura megjegyzi, hogy Izaijás próféta (vö. 64, 5-7.) már a maga idejében panaszkodott s így kiáltott fel: »Íme haragra gerjedtél mert vétkeztünk, és nincs aki segítségül hívja nevedet« és hozzá fűzi: Mária előtt senki se volt, aki Isten haragját feltartóztatni merészkedett volna; (In spec. c. 12) de ha most haragszik Isten vala-mely bűnösre és Mária elvállalja annak védelmét: meggátolja szigorú bünteté-sét és odahat, hogy a bűnös üdvözüljön. Szent Bonaven-tura folytatja (Ibid.): e hivatalra senki se lehetne alkalmasabb Máriánál, mert ő inkább önmaga fog az isteni igazságosság nyilai elé állani, mintsem megengedje, hogy azok a bűnöst szegezzék át!
     Szent Richárd (L. 2. de Laud. Virg.) mindezekhez még megjegyzi, hogy mielőtt Mária megszületett, Isten panaszkodott, hogy senki se tartóztatja őt fel a bűnösök megfenyítésében; (Ez 22,30.) most azonban Mária már lecsillapítja.
     Nagy Szent Vazul (De Annuntiat. Beat. Virg.) következőkép bátorítja a bűnösöket: »Ne veszítsd el bizalmadat ó bűnös; fordulj csak minden szükségedben Máriához, s hívd őt segítségül, mivel Istennek akarata, hogy összes bajainkban pártfogónk legyen!« (66. oldal)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott! Légy te az első!

2.3 §. Mária a bűnösök reménysége
     Úgy látszik, hogy a nagyobb nyomorúságban sínylődőknek, akiknek másokhoz képest kevesebb érdemeik vannak, s akiket a lélek nyavalyája, a bűn súlyosabban megtört, ily formán fohászkodnak Máriához: »Ó hatalmas Úrnő! Te a szegény betegek menedéke vagy, ne taszíts hát el magadtól, mert én szegényebb és betegebb vagyok másoknál, ezért több jogcímem van pártfogásodra!« Kiáltsunk Hozzá mi is Villanovai Szent Tamással: »Ó Mária! Mi nyomorult bűnösök nem bírunk rajtad kívül más menedékre találni. Szent Fiad után, te vagy egyetlen reménységünk, akitől üdvösségünket várjuk; te vagy egyedüli szószólónk Jézus Krisztusnál, akihez fordulhatunk!« (S. 3. de N. B. V.)
     Szent Brigitta iratai (Rev. extr. c. 50) Máriát Hajnali Csillagnak nevezik, mely a nap előtt jár. Ez a hasonlat azt jelenti, hogyha egy bűnösben a Mária iránti ájtatosság ébredezni kezd, ez biztos jele annak, hogy Isten őt nemsokára elfogja halmozni kegyelmeivel. A bűnösök Mária iránti bizalmát növelendő, Szent Bonaventura (In Ps. 8.) viharzó tengert állít lelki szemeink elé. Ennek hullámain a bűnösök, kiesve az isteni kegyelem hajójából, a lelkiismeretfurdalás- és az isteni igazságosságtól való rettegéstől hányatva, már-már közel vannak ahhoz, hogy a kétségbeesés örvényében elmerüljenek. Ekkor megmutatja nekik az Úr Máriát, akit Tenger Csillagának szoktak hívni: »Ó szegény bűnösök, akik már-már elvesztetek, ne essetek kétségbe! Tekintsetek e szép Csillagra és vegyetek ismét lélegzetet, bízzatok Máriában, aki titeket a vihar bősz hullámaiból kiragad és az üdv biztos partjaira sodor!«
     Ugyanezt tanítja Szent Bernát is. (Hom. 2. sup. Missus est) »Ó bűnös, ha nem akarod, hogy a viharok elnyeljenek, tekints a Csillagra és hívd segítségül Máriát!« Mert P. Blozius szerint (In can. vit. spir. c. 19.) Ő az egyedüli menedék azok számára, akik Istent megbántották. Az Irgalmasság Anyja, csupa jóakarattal és szelídséggel van eltelve nemcsak az igazak, de a bűnösök és kétségbeeséssel küszködők iránt is. Ha tehát látja, hogy őszintén keresik segítségét, hamarosan melléjük áll, jóságosan pártfogásába veszi őket és bűneik bocsánatát eszközli ki számukra Fiánál.
     Senkit sem vet meg, bármily méltatlan is oltalmára, mindenkit pártfogásba vesz és megvigasztal. Elegendő, hogy segítségéért folyamodjunk, s máris tapasztalni fogjuk pártfogását. (65. oldal)

Bármerre jársz, bármit is csodálsz, imádkozz el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

2.2 §. Mária a bűnösök reménysége
     »Dicsőséges dolgok mondatnak felőled Isten városa«. (Zsolt 86,3) Aki egyszer abban a szerencsében részesült, hogy e városba beléphet, teljes nyugalommal megbízhat üdvösségében. »Gyűljetek egybe és menjünk az erős városba és semmisüljünk meg ott«. (Jer 8,14)
     Boldog Nagy Albert szerint itt a Boldogságos Szűz azért erős város, mert hatalmas ő a maga fenségében. »Semmisüljünk meg ott« ‒ szól a magyarázat ‒, ha ugyanis e városba belépünk és hallgatunk, síkra lép ügyünkért Mária, majd Ő könyörög már akkor értünk. Ezért inti a jámbor Fernandez Benedek a bűnösöket, hogy Mária védőszárnyai alá meneküljenek: »Ó Adám, ó Éva ‒ ti. az ő gyermekei ‒, akik Istent megbántottátok, fussatok a jó Anyához! Nem tudjátok, hogy Ő a bűnösök egyedüli mentsvára, egyetlen reménysége?« (Inc. c. 3. Gen.) Szent Ágoston (Serm. 18. de Sanct.) is e névvel illeti Őt: »A bűnösök egyetlen reménysége«.
Szent Efrém így kiált fel: »Ó Mária, te vagy a bűnösöknek és azoknak egyedüli szószólója, akik minden segítségtől meg vannak fosztva! Üdvözlégy bűnösök menedéke, ahol a bűnösök menedéket és védelmet találnak«. (De Laud. Virg.)
     Ugyanezt akarta Dávid is a következő szavakkal kifejezni: »Elbújtat engem hajléka rejtekében«. (Zsolt 27,5) Mi más lehetne ez a hajlék, mint Mária, melybe egyedül Isten lépett be, hogy benne az emberi nem megváltásának nagy titkát teljesedésbe vigye. Nagy Szent Vazul egyházatya erre vonatkozólag azt mondja, hogy az Úr Máriát nyilvános kórházul ajándékozta nekünk, ahol a minden segítségtől megfosztott betegek valamennyien felvételre találnak. Kinek lehetne azonban több jogcíme a felvételre e kórházban, mint annak, aki szegényebb és betegebb mindenki másnál? (64. oldal) (Alsó kép: Dávid király)

Bármerre jársz, bármit is csodálsz, imádkozz el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

2.1 §. Mária a bűnösök reménysége
     Megalkotta tehát Isten a két nagy világítót – a nagyobbik világítót, hogy uralkodjék a nappalon, meg a kisebbik világítót, hogy uralkodjék az éjszakán –, és a csillagokat.
Miután Isten megteremtette a világot két nagy világítót alkotott ‒ a nagyobbik világítót, hogy uralkodjék a nappalon, meg a kisebbik világítót, hogy uralkodjék az éjszakán. (Ter 1,16)
     A Nap ‒ mondja Hugó bíboros ‒ Jézus Krisztus előképe, akinek világosságát az összes igazak élvezik, kik az isteni kegyelem verőfényében élnek. A Hold Mária előképe, mert általa nyernek világosságot a bűnösök, akik a szenvedélyek éjében botorkálnak. Minthogy Mária a nyomorult bűnösök kegyeleméletének holdja, azért kérdi III. Ince: »Mit kell tehát tennie a bűnösnek, aki a bűn sötét éjjelébe tévedt? ‒ Aki a kegyelmi·életét elvesztette, az nélkülözi a Napot, nem maradt egyéb számára, minthogy a Holdat vegye igénybe, azaz könyörögjön Máriához. A Boldogságos Szűz biztosan meg fogja őt világítani, hogy nyomorult állapotát felismerje, sőt erőt is kölcsönöz neki, hogy azt elhagyhassa«. (Serm. 2. de Ass. B. V.)
     »Bűnösök menedéke«, ez egyike ama megtisztelő címeknek, amelyekkel az Anyaszentegyház Máriát üdvözli és amely különös bátorságot önt a szegény bűnösökbe. Ezzel könyörgünk a litániában is az Ő szószólásáért. Az ószövetségi Judeában voltak olyan menedékhelyek, amelyek megvédték az odamenekült gonosztevőket a büntetéstől. Manapság már nincs más menedékünk, csak Mária! A két mentsvár közt annyiban van különbség, hogy míg az előbbiben nem valamennyi gonosztevő nyert védelmet, addig Mária védőpalástja az összes bűnöst elrejti az isteni igazságosság lángoló nyilai elől, bármily gaztetteket követtek is el. Elegendő, hogy hozzá meneküljenek s már is biztonságban érezhetik magukat. Damaszkuszi Szent János a következő szavakat adja a Boldogságos Szűz ajkára: Menedék vagyok mindazok számára, kik hozzám menekülnek. (Or. 2. de Dorm. B. M.) (63. oldal)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, imádkozz el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

Hegyen-völgyön, messze menni…

Hegyen-völgyön, messze menni…

Egy kis tanyában megpihenni.

Ahol zord a tél s lesz-e nyár?

A fű is zöldül útjában amerre jár…

S az út mentén tisztelik őt a fák

Süvít a szél, bólogat az ág

Hegyen-völgyön szép Magyarország,

Hűséges lesz-e néped hozzád?

Melyet a századok téptek,

De én akkor is szeretlek!

Körbe csókolván fáradt homlokát,

Leborulván előtted tisztelni e csodát.

A vándormadár is visszatér

S boldog, ha fészkére ér.

A szeretet újra és újra él,

Ha az ember mindig remél.

Hegyen-völgyön, messze menni…

Kis templomban megpihenni.

Szép hazámért fohászkodni…

Szeretettel kezet nyújtani.

A virágos rétet bejárni…

Békességért hegyet mászni.

Hittel újra zászlót vinni…

Igaz Magyar módra hinni.

Hegyen-völgyön messze menni…

Jólelkű emberekre lelni.

Akkor sohasem kell keseregni,

Így lehet kis hazánkat felemelni!

Őseinket szívünkből, lelkünkből tisztelni,

S víg, tavaszi madárdalra ébredni.

Családjainkat tisztességre nevelni,

Magyarként szeretettel előre nézni.

Hegyen-völgyön messze menni…

Hűs forrásnál vizet merni,

Szomjazó lélekkel kortyolgatni,

A szeretet lángot tovább adni.

Kárpátok bérceit napfényben látni,

S a Dunától a Tiszáig csodálni.

Tavaszi szellőként a rónákat bejárni,

E Magyar hazát kéz a kézben szeretettel átölelni!

Trombitásné Morvai Teréz

2016. február 24.

1.5 §. Mária valamennyiünk reménye

     A bizalom mily érzése is hat-hatta át Szent Bonaventurát, aki Üdvözítőnk és Mária iránt oly nagy szeretettel lángolt! »Ha az Atya akárhányszor is a pokolnak szánt volna engem ‒ kiált fel ‒, mégis nyugodt lennék. mert tudom, hogy nem bírja megvonni szeretetét attól, aki a Fiát szereti és teljes szívből keresi. Nem akarom Őt elhagyni, míg meg nem áldott, és ha mást nem enged meg, legalább sebeiben akarok elrejtőzni, s ott maradni, hogy önmagában talál-hasson meg engem«. Végzetül még hozzá fűzi: »Ha Üdvözítőm bűneim sokasága miatt nem akarna lábai-nál megtűrni, akkor az Ő szent Anyja, Mária előtt térdelek majd le, s mindaddig nála maradok, míg el nem nyertem bűneim bocsánatát. Amiként az Irgalmasság Anyja soha nem volt képes könyörületét az emberek nyomora láttára elnyom-ni, épp úgy velem szemben se lenne képes erre, és részvéttől áradozó szíve biztosan fel nem hagy, míg bűnbocsánatot nem eszközöljön ki számomra Szent Fiánál!« (S. Bonav. P. 3. Stim. div. amor. c. 13.) Fejezzük be Szent Euthymiussal (Or. de Deip.): »Tekints reánk irgalmas szemeiddel, óh szeretett anyánk Mária, mert gyermekeid vagyunk s minden reményünket beléd helyeztük«.

Imádság
     Szent Szeretetnek Anyja, életünk, menedékünk, reménységünk!
Megváltó Szent Fiad Jézus nem elégedett meg azzal, hogy ő egyedüli szószólónk legyen az Örök Atyánál, hanem azt akarta, hogy az isteni Irgalmasság kieszközlésében ó Anyánk, a te imádságod is hozzájáruljon üdvünkhöz. Hozzád, a nyomorultak reménységéhez fordulok és remélem ‒ ó Királynőm ‒, hogy Jézus érdemei és a te közbenjárásod folytán üdvözülni fogok. Beismerem, hogy bűneimmel sokszor útját álltam Isten kegyelmeinek, melyet a Te közbenjárásod által nyújtott számomra. Az ég és föld tudja, hogy nem vész el az, akit te oltalmazol. Ó Mária beléd helyezem bizalmamat! Ebben a reménységben élek, ebben óhajtok meghalni és nem fáradok bele,hogy szüntelenül Feléd kiáltsam: ‒ Jézus irgalmasságába és a Te közbenjárásodba helyezem minden bizalmamat, Ó Boldogságos Szűz Mária! Amen. (62. oldal)

Bármerre jársz, bármit is csodálsz, imádkozz el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

1.4 §. Mária valamennyiünk reménye

     A Celles-i apát kevés szóval kifejezi, hogy aki Máriát megta-lálta, az egyszersmind minden jónak is birtokába jutott, mert benne megleli az összes kegyel-met és erényt, mert hatalmas közbenjárásával mindazt meg-nyeri számunkra, amire szük-ségünk van és eláraszt az isteni kegyelemmel.
     Mária maga tanítja, hogy magában hordja Isten összes javait, így irgalmasságát is. »Nálam van a gazdagság és dicsőség, a jeles kincsek, hogy gazdaggá tegyem azokat, akik szeretnek engem.«. (vö. Péld 8,18-21) Azért kell nekünk is ‒ mondja Szent Bonaventura (In Sec.) ‒ szemünket állandóan Máriára irányítani, hogy köz-benjárása által megnyerjük azokat a javakat, miket magunknak óhajtunk.
     A Mária-tisztelet révén, mennyi kevély lett alázatossá, mily sok haragos lett szelíddé! Hány vak nyerte el a világosságot, hány kétségbeesett kapott bizalmat, sőt mennyien ‒ akik különben elvesztek volna ‒, nyerték el az örök üdvösséget! Ezért fakadt ki fenséges szavakkal Erzsébet és a Szent Szűz: »Áldott vagy Te az asszonyok között, és áldott a Te méhednek gyümölcse« és »Íme mostantól boldognak hirdet engem minden nemzedék«. (Lk 1,42-48) Ehhez Szent Bernát (Serm. 2. in Pentec.) a következő megjegyzést fűzi: »Azért fognak téged ó Szűz, az összes nemzedékek boldognak hirdetni, mivel egyedül te adsz nekik életet és hatalmat; mert Általad nyernek a bűnösök bocsánatot és az igazak az erényben való állhatatosságot«.
     A jámbor Landsperg (Lib.4. minn. opp.) Jézus Krisztust állítja elénk, amint a következő beszédet intézi hozzánk: »Ó ti emberek, Ádám szegény ivadékai, akik annyi ellenség és oly nagy nyomor közt éltek, igyekezze-tek a ti anyátokat és az én anyámat különös szeretettel tisztelni! Mert Máriát példaképnek hagytam számotokra, hogy tőle tanuljátok meg, miként kell imádkoznotok, hogy tetszésemet megnyerjétek; menedékhe-lyül ajándékoztam Őt nektek, hogy szenvedéseitek közepette hozzá forduljatok. Olyannak teremtettem és alkottam ezt a leányomat, hogy senki se féljen, senki se habozzék hozzá menekülni. Épp azért ‒ mondja az Úr ‒ teremtettem Őt oly szelídnek és szeretetteljesnek, hogy képtelen legyen bárkit is megvetni, ki hozzá folyamodik, képtelen legyen bárkitől is megtagadni a kegyelmet, melyet az kér. Mindenkit befogad irgalmas-ságának palástja alá; nem engedi meg, hogy bárki is elhagyja őt anél-kül, hogy vigasztalásra ne talált volna nála«. Dicsérjük és magasztaljuk tehát szünet nélkül Istenünk végtelen jóságát, aki nekünk oly gyengéd, jóságos és szeretetű anyát adott szószólónkul. (61. oldal)

„Ha nem tartotok bűnbánatot, elvesztek.” (Lk 13,1–9)

     Első olvasásra úgy tűnik, hogy ez a mai evangélium dörgedelem és fenyegetés. Mennyivel jobban esne a tékozló apáról olvasni, aki feltételek nélkül szeret és bocsát meg! Mégis, miért erről beszél Jézus és nem az Atya irgalmáról és mindent megbocsátó szeretetéről?
     Az evangéliumi felszólítása ugyan az, amely bensőleg indította a tékozló fiút is, amitől felindult benne a bánat és hazaindult bocsánatot kérni.
     Jézusnak ezek a szavai számunkra sem félelmet hivatottak ébreszteni, hanem tisztánlátást, a benső felismerést: miszerint magunknak is tennünk kell valamit az üdvösségünkért. Ha én nem akarom beengedni, Isten nem töri rám erőszakkal az ajtót. A jézusi gyógyításoknál is előbb megkérdezi, hogy akar-e meggyógyulni, majd felszólítja valaminek a megtételére („nyújtsd ki a kezed”), ami eddig Isten nélkül nem volt lehetséges, vagy nem volt értelme, tehát, bizalom kellett hozzá.
A megtéréshez, a bűnbánathoz is bizalom kell: bizalom Isten megbocsátó szeretetében, akárhányszor térek is vissza hozzá.
     Jézus nem fenyeget, hanem az igazságot mondja ki: ha nem tartotok bűnbánatot, elvesztek. Nem szeretjük a kimondott igazságot, mert általában nem kellemes, de nélküle mégsem lehetünk szabadok. Nem hitegethetem magam azzal, hogy Isten úgyis megbocsát, akár bűnbánatot tartok, akár nem. Ez a téves gondolkodás ugyanis nem tesz szabaddá. Szembe kell néznem az igazsággal, akkor lehetek szabad, ha gyökeresen szakítok a bűnnel, ha egészen elfordulok attól, ami Istentől elválaszt: ez a megtérés. A megtérés: gyökeres szakítás a bűnnel és visszafordulás az Istenhez. A szívünk visszafordítása hozzá. És ebben nincs fokozatosság: vagy megteszed, vagy nem! Nem lehet egy kicsit megtérni, aztán majd a többit a halálunk előtt gyorsan egyenesbe hozzuk.
Mert vigyázat, ahogyan élünk, úgy fogunk meghalni is – és korántsem biztos –, hogy az utolsó pillanat adott lesz-e a megtérésre!
     Tartsunk tehát bűnbánatot, akkor is, ha nem követünk el nagyon nagy bűnöket, mert a kicsi bűnök is elfelé visznek az Istentől. Ha a tékozló fiú nem szállt volna magába és nem fordult volna vissza bocsánatot kérni, az apa hiába várta volna, hogy visszafogadja. Igen, az Isten irgalmas és megbocsát. Isten tőlünk is megkérdezi: akarod-e az üdvösséget? Ha igen, akkor tarts bűnbánatot és fordítsd vissza a szívedet. Vagy ha neked már nem megy, kérd, hogy fordítsa vissza Ő. Forrás nyomán 

1.3 §. Mária valamennyiünk reménye

     Egy hírneves író szerint Mária a Frigynek Szent Szekrénye, honnan az Úr az emberekkel beszél s bocsána-tát, kegyelmeit és összes javait nekik nyújtja. (Pacciuch. Exc, 20. in Sal. Aug. 11.)
»Mielőtt az isteni Ige Mária méhé-ben emberré lőn ‒ mondja Szent Ireneusz (Lib. 3. contr. Valent. c. 3.) ‒, Isten előbb elküldte arkangyalát, hogy ahhoz Mária beleegyezését megnyerje, mert azt akarta, hogy az emberiség egyúttal a Boldogságos Szűznek is hálával tartozzék a Meg-testesülés titkáért«. »Az összes javakat ‒ jegyzi meg Boldog Jordán ‒ minden segítséget, kegyelmet, melyben az emberek részesülnek s miket a világ végéig Istentől el fognak nyerni, Mária által kapták és Mária közbenjárása révén fogják megnyerni.« (Idiota in praef. Contempl. B. M.)
     Igaza volt tehát a jámbor Bloziusznak, midőn így kiáltott fel: »Ó Mária, te oly szeretetteljesnek és hálásnak mutatkozol azok iránt, akik téged szeretnek! Lehet-e oly balga és szerencsétlen ember, aki Téged nem sze-ret? Te megvilágítod azok értelmét, akik kétségeikben és nyugtalanság-tól szorongatva Hozzád menekülnek; megvigasztalod és megsegíted azokat, akik a veszedelmek közt bíznak és Hozzád folyamodnak. (...) Te vagy isteni Fiad után hű szolgáidnak biztos üdve! Üdvözlégy kétségbe-esettek reménysége, elhagyatottak pártfogója! Ó Mária, te mindenható vagy, mivel Fiad azzal akarja irántad érzett tiszteletét kimutatni, hogy tüstént teljesíti minden kérésedet«.(Cymeliarch. endol. I. ad. Mar.)
     Szent Germán (In encom. Deip.) felismerte, hogy Mária minden általunk birt jónak forrása és összes bajainkban megszabadítónk, s ezért így fohászkodott hozzá: »Ó Úrnőm, te vagy egyedül Isten által nyújtott pártfogóm, te vagy vezetőm zarándokutamon, te frissíted fel ellankadt erőimet, te vagy gazdagságom nyomorúságomban, te oldod fel bilincseimet, te vagy üdvöm reménysége! Kérlek, hallgasd meg könyörgésemet és légy részvéttel sóhajaim iránt, ó Királynőm, menedékem, életem, pártfogóm, reménységem, erőm!« Szent Antonin tehát nagyon is helyesen vonatkoztathatta Máriára a Szentírás eme szavait (Part. 4. tit. 17. c. 20.): »És vele egyetemben jött minden jó nekem«. (Bölcs 7,11) Minthogy Mária minden jónak anyja és kiosztója, helyesen mondhatjuk azoknak, akik áhítattal viseltetnek e nagy Királynő iránt, hogy egyúttal minden jót elnyernek. (60. oldal)

Bármerre jársz, bármit is csodálsz, imádkozz el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

1.2 §. Mária valamennyiünk reménye

     Igazunk van tehát, ha a Bol-dogságos Szüzet reménységünk-nek nevezzük, mert ‒ Bellarmin bíboros szerint ‒ az ő közben-járása révén azt reméljük, amit pusztán saját imádságunk által meg nem kaphattunk volna. »Könyörgünk a szószólásáért! ‒ mondja Szent Anzelm ‒, mert közbenjáró méltósága pótolja szegénységünket« . (De Ex. Virg. c. 6.) »Azért, ha mi reménység-gel fordulunk Máriához ‒ fűzi hozzá ugyane szent ‒ nem Isten Irgalmassága iránti bizalmat-lanságunkat fejezzük ki, hanem csak saját méltatIanságunk miatti félelmünknek adunk kifejezést« (Id. Ib.)
Az Egyház, joggal vonatkoztatja Máriára Sirák fia (24,24) szavait, melyek Őt a szent Reménység Anyjának nevezi, mivel ő olyan anya, aki nem e földi lét mulandó javai, hanem a túlvilági élet örök dicsősége után való reménységet szítja fel bennünk.
Szent Efrém így kiált Máriához: »Üdvözlégy lelkemnek reménysége, keresztények, biztos üdve, bűnösök pártfogója, hívők védője, világnak üdvössége!« (S. Ephrem de Laud. Virg.)
Szent Vazul azt állítja, hogy Isten után nincs más reménységünk, mint Mária, s ezért őt Isten után egyedüli reménységünknek hívja. Midőn Szent Efrém Isten előrelátó gondviselése felett elmélkedett, Aki úgy határozott, hogy mindnyájan Mária által üdvözüljünk, (amiként ezt Szent Bernát is állítja, s magam is be fogom később bizonyítani) így kiáltott fel: »Ó királynőm, óvj és oltalmazz meg bennünket védőpalástoddal, mert Isten után kívüled nincs más reménységünk!« (Id. Ibid.) Ugyanígy fohászkodott fel Villanovai Szent Tamás is, aki Máriát menedékünknek, oltalmazónknak, mentsvárunknak nevezte. (Conc. 3. de Concept. Virg.)
Hogy miért akarta ezt így Isten, annak okát Szent Bernát a következő szavakkal tanítja nekünk (Serm. de Nat.): »Ó ember, ismerd meg e dologban Isten szándékát! Íme azt óhajtotta Ő, hogy kegyelmeiben nagyobb mértékben részesülhessünk, mert midőn az embereket megváltani akarta, Mária kezébe tette le a váltságdíjat, hogy Ő azt saját legjobb belátása szerint osztogassa.«
Isten meghagyta Mózesnek, hogy: »Készítsd el színaranyból az engesztelőhelyet (a Frigyszekrényt)! Onnan, a Bizonyság Ládájából szólok majd hozzád«.(Kiv 25,17-22) (59. oldal) (Kép: Frigynek Szent Szekrénye)

Bármerre jársz, bármit is csodálsz, imádkozz el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

HARMADIK FEJEZET.

Reménység, Üdvözlégy

1.1 §. Mária valamennyiünk reménye

     Az eretnekek napjainkban nem bírják elviselni, hogy Máriához e szavakkal kiáltsunk: »Reménység, üdvözlégy!« Szerintük Isten meg-átkozza azt, aki reményét teremt-ményekbe helyezi: »Átkozott ember, aki emberben bízik«. (Jer 17,5) Mária pedig csak teremtmény – mondják –, tehát teremtmény legyen reménységünk tárgya?
Így beszélnek az eretnekek, az Egy-ház mégis figyelembe se véve mind-ezt, azt akarja; hogy úgy papsága, mint szerzetesei naponként az összes hívők nevében ezekkel az édes sza-vakkal üdvözöljék Máriát: »Remény-ség, üdvözlégy!«
    Kétféle módon helyezhetjük remé-nyünket valakibe ‒ mondja Szent Tamás. Reményünk közvetett és közvetlen tárgyául tekinthetjük magát az illetőt. Ha valaki a királytól vár valami kegyet, azt úgy kéri tőle, mint aki azt korlátlan úr módjára képes is megadni; egyidejűleg azonban felkérheti a király előtt kedves valamely személyt is, akinek közbenjárá-sával méginkább remélheti a szóban levő kegyet.
Láthatjuk tehát, hogy a kegy nyilvánvalóan a királytól jön ‒ jóllehet ‒, a neki kedves emberének közbenjárására. Igaza van tehát a kérelmezőnek, ha közbenjáróját a reménységének nevezi. Istenünk, az ég és föld Királya maga a végtelen jóság, leghőbb vágya, hogy bennünket kegyelmeivel elhalmozhasson. Minthogy azonban egy-egy kegyelem elnyeréséhez a mi részünkről nem csak nagy bizalom, hanem kiváló érdem is kívántatik, ezért ajánlatos tehát a Neki legkedvesebbet felkérni közbenjárásunkra, nevezetesen a saját Édesanyját. Isten, maga ajánlotta az Istenanyát kegye-lemközvetítőként, közbenjárónkul és szószólónkul, amikor a kereszten így szól: »Íme, a te anyád!« (Jn 19,27) Így kívánta bizalmunkat növelni, hogy az égi javak elnyerése iránt reménységünket Őbeléje helyezzük.
     Bizonyos, hogy akik egyedül a teremtményekbe helyezik reményüket, nem csak pórul járnak, de érvényes rájuk Jeremiás szavai, miként Istentől átkot vonhatnak magukra, mint a bűnösök. De akik Máriában, az Isten Anyjában reménykednek, akinek hatalmában áll számukra kegyelmet kieszközölni, azokat Isten megáldja, mert örömet szereznek ezzel Szívé-nek, hiszen tisztelve látja azt a Szent Lényt, akit maga választott, és aki Őt jobban szerette és tisztelte itt a földön, valamennyi embernél, szentnél és angyalnál! (58-59. oldal)

3.7 §. Mária életünk édessége. Ő, aki kieszközli tisztelői számára, hogy édesnek tűnjék a halál 

   Szent Klára, a kapucinus-rendi Szent Félix, Montefalkói boldog Klára, Szent Terézia és Alkantarai Szent Péter valamennyien részesül-tek ebben a nagy szerencsében. Istenes Szent János már várta halá-los ágyán Isten Anyját, aki iránt mindig nagy áhítatot tanúsított. Midőn azonban késett jövetelével, szomorú lett és panaszokba tört ki.
Mégis, amikor az idő elérkezett, megjelent az Isten Anyja, s mintha szemrehányással illette volna csekély bizalmát, e gyengéd szavakat intézte hozzá, melyek minden Mária-tisztelőt bizalommal tölthetnek el: »János, ily órában nem hagyom el tisztelői-met!« Mintha csak így szólt volna: »Hogy is gondolhatsz olyat, kedves Jánosom, hogy téged cserben én hagytalak? Nem tudod, hogy ezt kép-telen lennék megtenni hű szolgáim utolsó óráján? Azért nem jöttem előbb, mert még nem jött el az időd, de íme itt vagyok, hogy magammal vigyelek és visszatérjek veled az égbe«. 
Röviddel ezután meghalt a szent és a mennyekben, az egész örökkévalóságon keresztül hálát ad szeretve szerető Királynőjének.

Imádság
     Ó legédesebb Anyám, Mária! Ugyan milyen lehet a halála ily szegény bűnösnek, mint én? Ha arra a rettenetes pillanatra gondolok, amikor majd Isten ítélőszéke elé lépek, bizony visszhangozhatnak bennem, hogy mily gyakran egyeztem bele kárhozatomba! Okkal fog el a remegés és majd megöl a szégyen nagy félelmemben üdvösségem miatt.
     Ó Anyám, Mária! Krisztus Szentséges Vére és a te közbenjárásod vigasztalnak csupán! Te vagy az Egek és a Világ Királynéja, Istennek Szent Anyja, valóban igen nagy a te méltóságod; de e nagy hatalmad nem távolít el tőlünk, sőt édesanyaként lehajolsz hozzánk, és minél mélyebbre ereszkedsz, annál nagyobb részvéttel viseltetsz nyomorunk iránt.
     Ha a világ fiai valami magas méltóságra tesznek szert, eltávolodnak régi barátaiktól, akik alacsonyabb sorban maradtak, s többé nem ismerik őket. De a Te szeretve szerető Szíved nem így cselekszik, mert ahol nagyobb nyomort lát, ott nagyobb gonddal is segít. Ha Hozzád folyamodunk, többet adsz, mint amennyit kérünk. Vigasztalsz és a kísértések viharait távoztatod tőlünk.
     Ó Szomorúak Vigasztalója, vigasztalj egy szomorú bűnöst, aki neked magát ajánlja! Annyi bűnnel terhelt lelkiismeretem tesz engem szomorúvá, mert bizonytalanságban élek az iránt, vajon bűneimet kellőképpen megsirattam-e. Szinte elborzadva látom, hogy a pokol várja halálomat, hogy Istennél bevádolhasson. Tudva tudom azonfelül, hogy az isteni igazságosság elégtételt kíván. Ó Anyám, mi lesz belőlem, ha nem segítesz? Elveszek!
     Ó Királynőm bocsásd meg vakmerőségemet, ha arra kérlek, hogy akkor majd saját jelenléteddel vigasztalj meg engem, hiszen már oly sokakat részesítettél ebben a kegyelemben, részesíts benne engem is. Bízom, hogy egykoron minden boldogságom abban fog állni, hogy hálát adok Neked, dicsőítelek és szeretlek Téged egy örökkévalóságon át. Ó Mária, várlak ama órában, ne engedd, hogy vigasztalásod nélkül maradjak! Tehát legyen úgy. Amen! Amen! (56-57. oldal)

A kommunizmus kísértete bejárja a világot

      Az amerikai urbanisztikai folyóirat, a City Journal 2010. szeptember 20-i száma cikket jelentetett meg "A kommunizmus Nürnbergje a Vörös Khmer bűnei címmel. Ebben felteszi a kérdést, hogy mi az oka annak, hogy az egész világon ez az első per kommunista tömeggyilkosok ellen, holott Nürnbergben a nemzeti szocialistákat már 1945 vége felé törvényszék elé állították, a japán fasizmus prominens képviselőit pedig 1946-ban, tehát a háború befejezését követő évben, teszi fel a kérdést az írás.
      A cikk annak kapcsán jelent meg, hogy az emberiség egyik legkegyetlenebb népirtásának elkövetése miatt Kambodzsában az ENSZ támogatásával működő bíróság elé állították Kieu Samfan volt kambodzsai államfőt és bűntársait. „De mindeddig a kommunizmust nem állították törvényszék elé, holott a valódi kommunizmus megölt vagy tönkretett áldozatainak száma nagyobb, mint a nácizmus és az összes más népirtásé együttvéve”, szögezi le a City Journal.
      A cikk szerzője szerint a kommunizmust, pontosabban annak tömeggyilkosait eddig két okból nem állították bíróság elé. Először is a kommunizmus egyfajta ideológiai immunitást élvez, mert azt állítja, hogy a haladás oldalán áll. Másodszor pedig a kommunisták hatalmon vannak Pekingben, Phenjanban, Hanoiban és Havannában.
Ugyanakkor olyan területeken, ahol nem veszítették el a hatalmukat – mint a szovjet utódállamokban – a kommunisták saját immunitásukat úgy biztosították, hogy szociáldemokratákká, üzletemberekké és országos vezetőkké alakultak. Tény, hogy a volt keleti tömb egyetlen országában sem kapták meg a volt kommunisták azt, amit megérdemeltek volna, azaz sehol sem állítottak fel „nürnbergi” törvényszéket. (A forrás nyomán szerkesztett kivonat!)

      A Kambodzsa marxista vörösei kötelezőnek tartották, hogy minden egyes foglyot elképesztő módszerekkel megkínozzanak, kicsikarva belőlük a legképtelenebb vallomásokat. Csak egyetlen példaként: a csecsemőket fához csapták (lásd a legalsó képet!), vagy feldobva a levegőbe célba lőttek rájuk!
Az egyik kambodzsai tömeggyilkos Kaing Guek Eav-ot („Duk”) 35 évre ítélték, amit a kambodzsaiak túl enyhe büntetésnek tartottak. Duk egyébként "csak" 12 273 rab kivégzéséért volt felelős a két és félmillióból. A foglyokat egyébként tbk. arra is kényszerítette, hogy saját székletüket egyék vagy egyenesen belefojtották egy ürülékkel teli hordóba. Liberális francia ügyvédje a per során tipikusan úgy állította be a most 68 éves helyzetét, mint aki maga is a rendszer áldozata. (Ugye ismerős?)

Bármerre jársz, bármit is csodálsz, imádkozz el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

3.6 §. Mária életünk édessége. Ő, aki kieszközli tisztelői számára, hogy édesnek tűnjék a halál

     Egy reggel, kevéssel halála előtt, hallani lehetett amint felkiáltott: »Ébredjetek, ébredjetek, mutassátok be hódolatotokat Úrnőm előtt, ó mily kegyelem! Ó hatalmas égi Királynő, te személyesen látogatsz meg engem, szegény szolgádat? Áldj meg Királynőm és ne engedd, hogy elvesszek, miután magad akartál hozzám jönni!«
Ekkor lépett a szobába testvére Da-miáni Szent Péter. Márton elbeszél-te, hogy Mária megjelent neki és őt megáldotta. Panaszkodott, hogy a jelenlévők nem álltak fel amikor a Szent Szűz megjelent. Nem sokára benső békével telve, kiadta lelkét.
Te is hasonló módon fogsz meghalni kedves Olvasóm, ha mostantól kezd-ve hű maradsz Máriához, ha annak előtte megsértetted is Istent, Mária biztosan kieszközli majd számodra, hogy csendesen és megelégedetten halhass meg. Ha mindezek ellenére mégis a bűneid láttára nagyon félnél, hiányában a bizalomnak, légy nyu-godt Mária el fog jönni és bátorítani fog, amiként azt egy ferences rendbe lépett Adolf nevű elzászí gróffal is tette.
Megtérését követően ugyan, nagy áhítattal volt Isten Anyja iránt, ám halá-la közeledtével, eszébe jutottak a világban tartózkodása alatt elkövetett vétkei, s bizony, ha Isten igazságosságára gondolt, nagy halálfélelem fogta el és erős kétségei támadtak üdvössége iránt. Utolsó óráiban, szentektől kísérve megjelent Isten Anyja ‒ aki nem késik tisztelőit felbátorítani ‒, és e gyengéd szavakat intézte hozzá: »Kedves Adolf, miért félsz te a haláltól, hiszen hozzám tartozol!« E szavakra Mária szolgája felemelkedett, min-den félelme eltűnt és nyugodt örömmel halt meg.
Törekedjünk mi is felbátorodni ‒ ha mindjárt bűnösök lennénk is ‒, és erősen bízzunk, hogy Mária meg fog segíteni halálunk óráján és jelenlé-tével vigaszt fog nyújtani, ha életünk hátralévő idejét az Ő szeretetére szenteljük.
Midőn Királynőnk egy napon Szent Mechtilddel társalgott, kijelentette neki, hogy haláluk óráján mindama tisztelőit megse-gíti, akik itt e földön hűsé-gesen kitartanak szolgála-tában.
Óh Istenem, mily viga-szunkra fog szolgálni ha-lálunk óráján, amikor csak néhány pillanat választ el az örök ítélettől, és meg-pillanthatjuk közelünkben az Egek Királynéját, aki segít és vigasztal azon ígé-rete szerin, hogy nem hagy el bennünket. Számtalan példát hozhat-nánk még fel a szentek életéből arra nézve, hogy Mária miként segítette meg haldokló tisztelőit. (55. oldal)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, úgy állva mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

3.5 §. Mária életünk édessége. Ő, aki kieszközli tisztelői számára, hogy édesnek tűnjék a halál

     »Annak kötelei üdvösséges kötelékek; Mert végül megnyugvást találsz benne«.(Sír 6,31; 29) Boldog leszel ó keresztény, ha halálod óráján, Máriához szereteted édes kötelékei bilincselnek, mert ez számodra az üdvösség köteléke és biztosítja halálodkor ama békét, amely kezdete az örök békének. P. Binetti beszéli (Perfez. di N. S. Cap. 31.), hogy egy napon egy nagy Mária-tisztelő e szavakat hallatta halálakor: »Ó Atyám, ha tudná mily boldog vagyok most, hogy Isten Anyjának szolgáltam! Ki sem bírom mondani, mily örömet érzek«.
Minthogy P. Suarez mindig különös tisztelettel viseltetett Mária iránt (egy ízben kijelentette, hogy minden tudományát odaadná egyetlen Üdvözlégy érdemeiért), nos ő, oly öröm közt halt meg, hogy felkiáltott: »Nem hittem, hogy íly édes a halál!«
     Épp ily vidám és·megelégedett leszel te is, kedves olvasóm, ha halálod óráján visszaemlékezhetsz a Szűzanya iránt tanúsított szeretetedre! Mert akik Őt híven tisztelték és szolgálták rózsafüzérének imádkozásával, lemondással, böjttel és állandó segítségül hívása által, azok meg is tapasztalják anyai gondoskodását.
     Annak gondolata, hogy eddig bűneidben éltél, nem foszt meg téged a majdani vigasztól, ha a mai naptól kezdve jól folytasd életedet, s szolgálod a te szeretetteljes Királynédat, ő majd személyesen áll oldalad mellett, halálod óráján. Damiáni Szent Péter fitestvére Márton, súlyosan megbántotta Istent. Nemsokára rá azonban Isten Anyjának oltárához sietett, hogy magát átadja teljesen neki. Ekkor derékövét nyaka köré kötve, így szólt: »Íme·Királynőm, Szüzesség Tükre! Én szegény bűnös, Istent és Téged megbántottalak, vétkezve a tisztaság erénye ellen.   Engesztelésül nem marad más számomra, minthogy a mai naptól szolgád és alattvalód legyek! Íme, fogadj kegyesen és ne vess meg!« Majd nagy összeg aranyat hagyva az oltár lépcsőjénél, megígérte, hogy azt minden évben szolgáltatni fogja alávetettségének jeléül. Nemsokára ezek után Márton meghalt. (54-55. oldal)

Bármerre jársz, bármit is csodálsz, imádkozz el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

3.4 §. Mária életünk édessége. Ő, aki kieszközli tisztelői számára, hogy édesnek tűnjék a halál

     Szent Jeremos azt írja Szent Eustochiumnak (Epist 2.), hogy Mária hű szolgáit haláluk óráján nemcsak megsegíti, hanem eléjük is jön az ég felé való útjukon, hogy őket bátorítsa és Isten ítélőszéke elé ve-zesse. Ez megegyezik azzal, amit a Boldogságos Szűz Szent Brigittának mondott, mikor hű szolgáinak halá-los óráiról beszélt: »Akkor én az ő szeretett anyjuk és királynéjuk, eléjük jövök, hogy vigasztaljam őket, hogy enyhületet szerezzek nekik«. (Rev. I. c. 20.)
     Ferreri Szent Vince is tanúsítja, hogy a haldoklók lelkét a Boldogsá-gos Szűz viszi magával. (Serm. de Ass.) Szeretett Királynőnk védőpa-lástja alá fogadja hű szolgáinak lelkeit, maga viszi őket bírájuk, Jézus elé és ott kieszközli számukra az üdvösséget. Így történt ez Szent Brigitta fiával, Károllyal is. (Revel. libe 7. c. 13.) Katona volt s anyjától távol halt meg, aki igen aggódott üdvössége miatt. A Boldogságos Szűz azonban megnyugtatta, hogy Károly az iránta való szereteténél fogva üdvözült, mert halálakor mellette állt segítségével és sugallta neki azokat a keresztény erényin-dulatokat, amelyeket e pilla-natokban szükséges volt magában felindítania. Egyidőben Brigitta megpil-lantotta Jézust a trónon és mellette a sátánt, aki két vádat emelt az Istenanya ellen, miszerint Mária meg-gátolta őt abban, hogy Károlyt megkísérthesse és maga vitte a lelkét az isteni Bíró elé, s ílymódon megmentette, anélkül, hogy felsorolhatta volna indokait, amelyek alapján ő Károlyt a saját tulajdona gyanánt tekinthette. Majd látta a szent, amint elűzte Jézus a sátánt és Károly lelkét befogadta az égbe. (53-54. oldal) (Kép: Svéd Szent Brigitta)

Zarándokok vagyunk itt a földön!     

     A lelki írók a keresztény életet gyakran zarándokúthoz, utazáshoz hasonlítják. Igazából szentírási eredetű hasonlatról van szó. Az első olvasmányban Ábrahámnak, Isten hívására hosszú és áldozatos utat kellett megtennie. Maga mögött kellett hagynia minden földi biztonságot, úgy hogy egyedül Istenre hagyatkozik. Csak így remélhetett Isten ígéretének teljesedésében: „általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.”
     Nagyböjt II. vasárnapjának evangéliumi eseménye is egy úthoz kötődik. „Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, s külön velük fölment egy magas hegyre. Ott színében elváltozott előttük.” Itt, lenyűgöző fényességben sütött át Jézus Istensége az emberségén, miközben az Ó-szövetség két nagy alakjával Illéssel és Mózessel beszélt. A tapasztalat hatására átértékelődött az apostolok hite, Jézushoz fűződő viszonya, amely a feltámadás után lett a nyilvánvaló. Az Úr parancsára azonban nem is szólhattak erről az élményről, nyilván csak addig, amíg „az emberfia halottaiból fel nem támadt.”
Később azonban egy másik hegyen, az Olajfák kertjében azt is látniuk kellett, hogy Jézus kereszt áldozata előtt vérrel verítékezett.
     Az evangéliumi rész, hozzánk intézett üzenetén gondolkodva azt mondhatjuk, hogy nekünk is kell, hogy legyen „Tábor hegyünk” ahol átértékelődik és mélyül a hitünk, és az Úrhoz fűződő kapcsolatunk. Gyakran ilyen „Tábor hegy”-ként kínálja fel magát a mindennapok tapasztalata, valamilyen rendkívüli élmény, vagy egy-egy kegyelmi időszak, mint például a nagyböjti szentidő, hiszen zarándokok vagyunk itt a földön. Forrás felhasználásával

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első! 

3.3 §. Mária életünk édessége. Ő, aki kieszközli tisztelői számára, hogy édesnek tűnjék a halál

     Midőn P. Padial Emánuel halálos ágyán feküdt, megjelent neki a Bol-dogságos Szűz és hogy megvigasztal-ja így szólt: Íme elérkezett végre az óra, mikor az angyalok szerencsét kívánva így fognak feléd kiáltani: »Ó szerencsés fáradozás, ó bőségesen jutalmazott önmegtagadás!« És látni lehetett, miként menekült egy egész sereg gonosz lélek kétségbe-esetten kiáltva: »Már semmit sem tehetünk, mert védi őt a Szeplőte-len!«
     P. Hayewodot is rettenetes kísértések nyugtalanították halála előtt a hit ellen. Habozás nélkül Máriának ajánlotta magát, s nemsokára hallani lehetett, amint felkiáltott: »Köszönöm Szűzanyám, hogy segítségemre jöttél«.
Szent Bonaventura tanítja, hogy Mária Mihály arkangyalt és valamennyi angyalt elküldi haldokló szolgái megsegítésére, hogy őket az ördög kísértéseitől megőrizzék s magukkal vigyék azok lelkeit, akik e földön az Isten Anyjának különös kegyeibe ajánlották magukat. (In Spec B. V. c.)
     Izaiás azt mondja, hogy egy ember elköltözésekor az egész pokol megmozdul és legádázabb gonosz szellemeket küldi ki, hogy megkísértsék a testét elhagyni készülő lelket, hogy Jézus Krisztus ítélőszéke előtt bevádolhassák: »Alant a pokol megháborodott jöveteleden, eléd menvén, felköltötte neked az óriásokat. «. (Iz 14,9) Ha azonban Richard állítása szerint a gonoszok látják, hogy Mária védi lelket, nem merészelik azt bevádolni, mert tudják, hogy az isteni Bíró még egyetlen egy lelket sem taszított el magától, s nem is fog eltaszítani, akit hatalmas Anyja pártfogol (Ap. Pep. t. 5. lect. 244.) (53. oldal)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el AVE MARIÁ-t, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első! 

3.2 §. Mária életünk édessége. Ő, aki kieszközli tisztelői számára, hogy édesnek tűnjék a halál

     Avellinói Szent András élettörténe-tében olvassuk, hogy halála közeled-tekor oly rettenetes küzdelmet kellett vívnia a gonosz lélekkel, hogy az ágya körül álló rendtársai remegtek a féle-lemtől. Látni lehetett, amikor a heves erőlködéstől a szent arca felduzzadva elfeketedett és reszketett minden tagjában, szemei megteltek könnyel, amikor kézzel-lábbal védekezett. Mindez jele volt annak borzasztó küz-delemnek, mit a pokollal szemben ki kellett állnia. A körülállók a részvéttől sírtak, még többet imádkoztak, mia-latt remegtek a félelemtől, látván, hogy így hal meg egy szent. Egyetlen vigaszuk volt, hogy Szent András sze-meit állandóan egy Mária-képre füg-gesztette, mintha attól várna segítsé-get, miként emlékeztek is reá, hogy gyakran mondogatta, hogy Má-ria menedéke lesz halála óráján.
Végül úgy tetszett Isten-nek, hogy e rettenetes küzdelem fényes győze-lemmel zárult. Miután testi hánykódásai meg-szűntek, és arca vissza-nyerte természetes szí-nét, a szent teljes benső békével a Mária-képre tekintett. Áhítattal meg-hajtotta fejét, mintha pártfogását köszönné meg (úgy vélik, ekkor az Istenanya tényleg meg-jelent neki), és kész örömmel adta át lelkét Máriának, mialatt mennyei vidámság tükröződött arcán.
     Egy kapucinus apáca, aki ugyanebben az órában halálos ágyán feküdt, az őt körülvevő, nővérekhez fordulva így szólt: »Imádkozzatok egy Üdvözlégyet, mert épp most egy szent hunyt el«.
Ugyan mitől félnénk, ha Mária áll mellettünk halálunk óráján? Már Dávid is bátorítani igyekezett magát a reá várakozó halálos rettegések idejére: »Ha a halál árnyéka közepette járok is, nem félek a rosszaktól, mivel Te velem vagy. A te vessződ, s botod, azok vigasztaltak engem«. (Zsolt 22,4) Hugó bíboros a bot alatt a Kereszt fáját, a vessző alatt pedig Mária közbenjárását érti, aki az Izaiás által megjövendölt vessző volt: »És vessző sarjad Jessze törzsökéből és virág növekedik az ő gyökeréből«. (Iz 11,1)
»Az Istenanya ‒ mondja Damiáni Szent Péter (Serm. de Ass. B. V.) ‒ ama hatalmas vessző, amely legyőzi a pokol ellenségeinek dühét«.
Szent Antonin a következő szavakkal buzdít bennünket: »Ha Mária velünk, ki ellenünk?« (52. oldal)

Bármerre jársz, ha nem is vagy egyedül, a társaddal mondjatok el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Legyetek ti az elsők!

Még a nemzetek is felháborodnak!

     Az oslói gyermekvédelmi hatóság ellen világszerte tüntetnek Norvégia családjogi és gyermekvédelmi rendeletei ellen. 
     Az erdélyi Krónika című lap szerint a norvég gyermekvédelmi szolgálat (Barnevernet) november 16-án, előzetes bejelentés nélkül, egyszerű gyanúsítgatások alapján fosztotta meg öt gyermekétől a Bodnariu családot (a legkisebb 3 és fél hónapos).
     A román családapa – Marius Bodnariu számítástechnikai mérnök – és norvég ápoló felesége, Ruth tíz éve telepedett le a skandináv országban, mindketten hitvalló keresztények. Két iskolás lányuk pedagógusa jelentette fel a szülőket amiatt, amiért a lányok vallásos dalt énekeltek az iskolában.
     A Barnevernet dolgozói állítólag a szülők tudta nélkül hallgatták ki a lányokat, akiktől megtudták: rosszalkodásért vagy rendetlenkedésért otthon rácsapnak a fenekükre vagy meghúzzák a fülüket. Emiatt a két lányt haza sem engedték, valamint az öt és két éves öccsüket aznap rendőri kísérettel vették el, a szülők 24 órás őrizetbe vétele után pedig gyámszülőkhöz került Bodnariuék csecsemője is. A "családvédelmi szolgálat" kijelentette a gyermekeknek, hogy többé nem mehettek haza!
     A "vallási radikalizmussal" és családon belüli erőszakkal vádolt házaspár gyermekeit két különböző, a lakhelyüktől több órányi autóútra fekvő városban helyezték el, lányaikat egyáltalán, fiaikat hetente egyszer, a kisdedet pedig kétszer négy órára látogathatják, holott a picit anyja még szoptatta – írta az erdélyi lap.
Az ügyben a világhálón indult szolidaritási akció keretében több ezren petícióban kérték a gyerekek hazaengedését.
     A norvég gyerekjogvédelem módszerei már korábban is megdöbbenést váltottak ki külföldön. 2011-ben egy cseh édesanyát a mai napig nem bizonyított pedofil-gyanú miatt megfosztottak két kisfiától. A cseh édesanyának még azt is megtiltották, hogy az évente engedélyezett kétszer 15 perces láthatáson anyanyelvükön szóljon fiaihoz.
     Milos Zeman cseh államfő a norvég Barnevernet gyakorlatát nácianak nevezte, és idén októberben kizárta a norvég nagykövetet a prágai elnöki hivatal valamennyi rendezvényéről.
(Kronika, MTI nyomán)

3.1 §. Mária életünk édessége. Ő, aki kieszközli tisztelői számára, hogy édesnek tűnjék a halál

     »A barát mindig szeretetről tesz tanúságot, de szorult helyzetben testvérnek bizonyul!« (Péld 17,17) Jó sorsban nehéz megismerni, ki az igaz barát, de annál inkább a nyomor és szükség idején. A világ fiai mindad-dig nem hagyják el barátjukat, míg jól megy annak dolga; de ha szeren-csétlenség éri, hamarosan cserben-hagyják. Szűz Mária nem így bánik tisztelőivel. E jó anyaként nem hagyja el hű szolgáit sem szenvedé-seikben sem halálos küzdelmükben.   Amiként földi zarándoklásunk folyamán életünk édessége Mária, úgy lesz halálunk óráján is, mivel édes és szent halált fog számunkra kieszközölni.
     Mária azáltal a gyötrelmem által, hogy Szent Fia keresztjének lábánál állt, elnyerte Istentől a kegyelmet, hogy az örök életre hivatottak halálánál is jelen lehessen. Ezért is akarja az Anyaszentegyház, hogy Mária pártfo-gását kérjük, halálunk óráján: »Imádkozzál étettünk bűnösökért, most és halálunk óráján«.
     Szenvedések várhatnak ránk halálos ágyunkon: az elkövetett bűneink mardosó tudata, a közeli ítélettől való rettegés, üdvösségünk bizonytalan-sága gyötrik majd szegény szívünket, ráadásul a pokol is megfeszíti minden erejét, hogy lelkünket, mely az örökkévalóság elöl megszerezze. Tudja jól, hogy már csak kevés ideje van lelkünk megkapa-rintására: »Leszállt az ördög nagy haragjában, tudja, hogy kevés ideje van hátra«.(Jel 12,12) A sátán, aki már megszokta, hogy bennünket életünkben megkísértsen, nem fogja beérni azzal, hogy egyedül támadjon reánk halálunk óráján, hanem segítségül hívja társait: »Sárkányokkal telnek meg házaik«. (Iz 13,21) Mikor haldoklik valaki, egész ház megtelik gonosz lelkekkel, akik egymással szoros összeköttetésben azon vannak, hogy magukkal ránthassák a szegény lelket a pokolba. (51. oldal)

2.7 §. Mária a mi életünk, mert kieszközli számunkra az állhatatosság kegyelmét

     Az első tizenhét esztendő alatt, melyet a szent a pusztában töltött, a sátán legrettenetesebb kísértéseit kellett kiállania, aki őt ismét bűnre akarta csábítani. S vajon mit cselekedett Miriam e borzalmas harcaiban? Állandóan az Istenanya kegyeibe ajánlotta magát és Mária megnyerte számára az erőt, hogy tizenhét esztendőn keresztül képes volt ellenállni. Erre aztán véget is ért e küzdelem. Miután a szent már körülbelül ötven évet a pusztában töltött, elaggott korában Isten csodálatos intézkedése folytán Zozimus apát rátalált. Szokásban volt ugyanis ez időben, hogy a szentföldi szerzetesek a nagyböjtben kolostorukból a pusztai remeteségbe vonultak. Így találkozott hát Zozimus a bűnbánó Miriammal, aki elbeszélte egész élettörténetét és kérte őt, hogy hozza el neki a legszentebb Útravalót.
     Az apát teljesítette kérését. Erre Miriam kérte őt, látogassa meg később még egyszer. Szent Zozimus ekkor is eljött, de már halva találta Miriamot; szent testét dicsfény vette körül s mellette a homokban a következő szavak voltak írva: »Saját kezűleg temesd el e helyen, egy bűnös nő testét és könyörögj értem Istennél!« Zozimus teljesítette a kérést, és visszatérve a kolostorba, megírta a szent bűnbánó életrajzát s hirdette az isteni Irgalmasság csodáját, mit az Úr e boldog lélekkel tett.

Imádság
     Ó Irgalmas Anya, Boldogságos Szűz Mária, íme lábaidnál vagyok, mint árulód, aki a te közbenjárásod által nyert isteni kegyelmeket, hálátlansággal viszonoztam. De tudd meg, ó királynőm, hogy nyomorúságom nem-hogy csökkentette volna Irántad való bizalmamat, hanem még növelte is, mert te vagy a Bűnösök Menedéke! Nem félhetek tehát, mert te jóváteheted a kárt, melyet lelkemen elkövettem. Íme Beléd helyezem a bizalmamat és nem félek a sátántól, de még Szent Fiadtól sem, mert Ő méltán harag-szik ugyan rám, de lecsillapíthatod haragját, ha csak egy szót szólsz érettem.
Ó Istennek Szent Anyja, teljes bizalmamat beléd helyezem, és Általad remélem, hogy elnyerem a kegyelmet, hogy többé el ne essem. Ó Mária, mindent tőled remélek, mert te Istentől mindent elnyerhetsz! Amen. (49-50. oldal)

Bármerre próbálsz is járni, jól teszed ha közben imádkozol, annál is inkább, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

  A Szeretetláng Szűzanya ábrázolása, képi szimbóluma 

      A Szeretetláng lelkiségével ismerkedőnek feltűnhet Mária Szíve Szeretetlángjának képi megjelenítésében a szívvel vagy szív nélküli ábrázolás.

   Antalóczi Lajos atyának és más kérdés-felvetőknek is az volt a meglátása, hogy amennyire különbözik a Jézus Szíve tisztelet képe az Isteni Irgalmasság ábrázolásától, annyira kell, hogy megkülönböztethető legyen a Szűzanya Szeplőtelen Szívének fatimai képe a 'Szeretetláng' máriás ábrá-zolásától!

Miről van tehát szó? Egy egyediségre törekvő lelkiségnek, közösségnek (különösen pedig egy üdvtörténeti jelentőségű kegyelem-kiáradásnak)
olyan szimbólumot vagy ábrázolást kell ,,zászlajára tűznie”, amely egyértelműen irányultsága lényegére utal! Ha pl. egy képen Jézus a sugárzó Szívére mutat, akkor a Jézus Szíve tiszteletre gondolhatunk. Ha egy ha-sonló (sugaras) képen a Szív nincs ábrázolva, ez esetben az Isteni Irgalmasság képeként is értelmezhetjük! Hasonló a helyzet a Fatimai Szeplőtelen Szív tiszteletének és a Mária  Szíve Szeretetlángjának ábrázolásával is! A Szeretetláng Mozgalom esetén, tehát helye-sebb, ha a Szív formai ábrázolását mellőzzük és csupán a szívtájéki sugarakat, vagy a Szent Szüzet, kezével e sugarakra mutatva ábrázol-juk. Mária kezének a szív felé kell mutatnia, mert ha pl. a kezekből áradó sugarak nem a szív felé mutatnak, akkor akár a Szeplőtelen Fogantatás ,,Csodásérem” ábrázolására is érthető.

Tehát amiként megkülönböztethető a Szűzanya Lourdes-i ábrázolása a fatimaitól úgy kell, hogy megkülönböztethető legyen Mária Szíve Szeretetlángja is, más máriás ábrázolásoktól!

     Az egész felvetés csupán iránymutató, hiszen több Dél-Amerikai országban kifejezetten ragaszkodnak a szívvel való ábrázoláshoz, és ez is csak annak eredménye, hogy időben nem volt senki, aki érdemlegesen meghatározta volna ezt is, az egyébként harmad-lagos problémát!

      Megjegyzésként még annyit, hogy az első Szeplőtelen Szív Szere-tetláng ábrázolását  (szívvel és szív nélkül)  egy németországi festő Erwin Schöppl készítette és Róth Anna Tarzícia Irgalmas nővér pub-likálta kiadásaiban. Érdekes, hogy Máriát zöld ruhában és barna palásttal jeleníti meg, feje körül ábrázolástól függően 13-17 csillag-gal. E Mária ábrázoláson a Szere-tetláng üzenetének, legfeljebb a barna palást felel meg (kármelita skapuláré)! A zöldet a reménység színeként foghatjuk fel. A csillag-glorióla viszont igen szabad (művészi) értelmezése a ,,Napbaöltözött Asszony” ábrázolásának.

      Hogy Erzsébet asszony mit szólt hozzá?  ,,Kissé túl modern az arca!” − volt a válasza. (Kétségkívül az!) Összességében azonban tetszett neki.

   Azóta Tajvantól, Németországon át Brazíliáig már követhetetlen az ennek alapján készült − szívvel vagy szív nélküli − ábrázolások képi variánsai! A lényeg azonban a lekiségben van!

2.6 §. Mária a mi életünk, mert kieszközli számunkra az állhatatosság kegyelmét

    Egyiptomi Szent Miriam
története, igen híressé lett. Midőn Miriam tizenkét esztendős volt, titokban elhagyta az apai házat. Alexandriába ment, ahol kicsapongó életet élt, az egész város botránkozásá-ra. Miután tizenhat éven keresztül élt így bűnben, egy napon Jeruzsálembe utazott, ahol éppen akkor kezdték meg a kereszt feltalálás ünnepét. Inkább kíváncsiságtól, mint áhítattól indít-tatva, követni akarta a népet a templomba. Mikor azonban a templom küszöbét át akarta lépni, érezte, hogy egy láthatatlan kéz visszatartja. Magát. Megkísérelte a belépést, másod-, harmad-, sőt negyedízben is, de mindhiába. Ekkor a szerencsét-len, az előcsarnok egy szögletébe húzódott. Hirtelen megvilágosí-tást nyert és megértette, hogy Isten őt gonosz élete miatt nem engedi a templomba lépni.   Véletlenül felemelte szemeit és
Isten Anyjának egy képét pillan-totta meg, mely az előcsarnok falára volt felfüggesztve. Ekkor sírva a kép felé fordult és így kiál-tott fel: »Ó Istennek Anyja, könyörülj meg egy szegény bűnösön! Belátom, hogy bűneim miatt nem érdemlem meg, hogy reám pillants, de te a bűnösök menedéke vagy, segíts hát rajtam is és Fiad, Jézus iránt való szeretetednél fogva eszközöld ki számomra, hogy beléphessek a templomba; mert íme meg akarom változtatni életemet, s ott akarok bűnbánatot tartani, ahol kívánod«. Ekkor szózatot hallott bensőjében és úgy tetszett neki, mintha a Boldogságos Szűz beszélne hozzá: »Mivel hozzám menekültél, s minthogy életed megváltoztatására határoztad el magad, lépj csak be a templomba, mert ajtaja már nem marad elzárva előtted«. Erre belépett a bűnös nő és keserves sírás közt leborult a kereszt előtt. Majd újra a képhez fordult és így szólt: »Íme, királynőm, rendelkezésed-re állok, hol akarod, hogy bűnbá-natot tartsak?« Mária így felelt: »Menj a Jordán túlsó partjára, ott nyugalomra fogsz találni«. Ezek után a szegény bűnös meg-gyónván és megáldozván, átkelt a folyón, s egy pusztaságba jutott. Ott tüstént megismerte, hogy ez az a hely, ahol bűnbánatot kell tartania. (48-49. oldal)

Bármerre utazol, bármerre jársz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott, légy te az első!

2.5 §. Mária a mi életünk, mert kieszközli számunkra az állhatatosság kegyelmét 

   Bustisi Szent Bernát meséli, hogy egy madarat eme szavak kiejtésére tanítottak: »Üdvözlégy Mária«. Mi-dőn egy napon egy kánya megragad-ta, elkiáltotta magát a madárka: »Üdvözlégy Mária!« és a kánya holtan bukott a földre. Ezzel Isten tudtunkra akarta adni, hogy ha már egy ilyen oktalan kis állatot is meg-mentett Mária segítségül hívása, mennyivel inkább remélhetjük mi, hogy nem esünk a sátán kezébe, ha a kísértések idején Máriához folyamo-dunk.
     »Ha az ördög kísért ‒ mondja Villanovai Szent Tamás ‒ a kiscsibék módjára kell cselekednünk, melyek mihelyt a keselyűt megpillantják sietve menekülnek anyjuk védőszár-nyai alá. éppen így kell tennünk ne-künk is a kísértés idején, nyomban Mária oltalmazó palástja alá kell menekülnünk«. »Óh királynőm és anyám ‒ teszi hozzá a szent ‒ neked meg kell bennünket védelmezned, mert Isten után kívüled nincs más menedékhely, te vagy egyetlen re-ményünk, kizárólagos menedékünk, beléd helyezzük minden bizalmun-kat«.
     Fejezzük be tehát a mondottakat Szent Bernát szavaival (Homil. 2. sup. Missus est.) »Óh ember, bárki légy is, ha azt tapasztalod, hogy a harag, a fukarság vagy a testi szenvedély lelked mentőcsónakját merüléssel fenyegeti: tekints Máriá-ra! Ha bűneiden megrendülve, a lelkiismereted rútságán megszé-gyenülve, rettegsz az örök ítélet borzalmától, és már-már elnyel a kétségbeesés örvénye, gondolj Máriára!«
     A veszedelmek, szorongatás, és kétségek közepette gondolj mindig Máriára, hívd őt segítségül! Az Ő neve ne távozzék se ajkadról, se szívedből, hogy elnyerd imája hathatós segélyét Ha Őt követed, el nem tántorodsz; ha Őt kéred, nem eshetsz kétségbe; ha Őrá gondolsz, meg nem tévedhetsz, s ha Ő kézen fog, össze nem roskadhatsz. Ha Ő oltalmaz, nincs mit félned; ha Ő kegyes irántad: végül célba érsz. Mert »a Szűz neve Mária« ‒, égbe vezető csillag. Ehhez tartsd magad és élni fogsz! (48. oldal)

Bármerre jársz, bármerre sétálsz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

2.4 §. Mária a mi életünk, mert kieszközli számunkra az állhatatosság kegyelmét

     A hittudósok Máriára vonatkoztatják a Szentírás eme szavait: »Annak kötelei üdvösséges kötelékek« (vö. Sir 6,30-31.) Miért kötelékek? ‒ kérdé Justiniáni Szent Lőrinc. Nos azért, mert lebilincseli szolgáit, nehogy túlságos szabadságot engedjenek meg maguknak. Mária biztosító kötelet nyújt szolgáinak, nehogy a bűn útjára téved-jenek. »Az én Istenem részében, az ő örökségében, a szentek gyülekezetében megtelepedtem«. (Sír 24,16) Szent Bonaventura (In Spec.) megmagyarázván az Egyház által Máriára vonatkoztatott eme szavakat, azt mondja, hogy Mária nemcsak él a szentek közt, hanem egyúttal ő az, aki őket megtartja életszentségükben, nehogy elmaradjanak. Mária őrzi meg őket erényeikben, nehogy elessenek, és Ő űzi el tőlük a sátánt, hogy ártalmukra ne lehessen.
Mária tisztelőiről mondják, hogy kettős öltözettel vannak födve. »Háza népe mind kétszeresen van ruházva.« (Péld 31,21)
Cornelius a Lapide e két öltözetről azt mondja, hogy Mária az ő szolgáit nemcsak a Fia, hanem a saját erényeivel is felékesíti, hogy ily módon az állhatatosság kegyelmét megszerezze nekik. Ezért figyelmeztette így gyónó gyermekeit Néri Szent Fülöp: »Kedves gyermekeim, ha Isten kegyelmében mindvégig meg akartok maradni, legyetek nagy tisztelői Isten Anyjának«.
A tiszteletreméltó jezsuita Berchmans is ekként mondta, hogy állhatatosnak képes maradni, ki Máriát szereti. Erre vonatkozóan Rupert apát, igen találó megjegyzést fűzött a tékozló fiúról szóló példázathoz; nevezetesen, hogyha e rossz fiúnak anyja még élt volna, úgy bizonyára nem hagyta volna el az atyai házat, vagy legalább is gyorsabban visszatért volna. Ezzel arra tanít bennünket, hogy akinek Mária az anyja, az kevéssé fog Istentől elszakadni, vagy ha mégis, Mária segítségével hamarosan vissza fog Hozzá térni.
Ó bár valamennyi ember szeretné e szeretetteljes Királynőt, és hozzá menekülnének a kísértések idején, bizonyára senki sem esne a bűn örvényébe, mert csak az esik és kárhozik el, aki nem menekül veszedelmében Isten Anyjához.
Justiniáni Szent Lőrinc a bölcsnek eme szavait (24,8.): »A tenger habjain jártam«, Máriára vonatkoztatja s hozzá-fűzhetőnek véli: »hű szolgáimmal, hogy őket a bűn szirtjein való hajótöréstől megmentsen, mivel a vihar dühöngései közepette oldaluknál állok, hogy el ne vesszenek«. (47. oldal)

A negyvennapos böjt

     A Nagyböjt szokását – Szent Jeromos és Szent Leó alapján –, apostoli eredetűnek tartják. Nincs azonban adat arra, hogy az első századokban létezett volna ilyen hosszú böjti idő. Valójában egyetlen hétig tarthatott a böjt, melyet hétfőn kezdtek, ami a farizeusok (Jézus elleni) összeesküvésének időpontja is volt. A szent negyven nap intézménye abból az igyekezetből fakadt, hogy előkészüljenek a Húsvétra. Nyugaton először Szent Ambrus (+397) ír a negyvennapos böjtről. Korabeli dokumentumok bizonyítják, hogy az Egyház ezzel az intézménnyel a hittanulókat (katekumeneket) akarta a keresztségre felkészíteni.
     A negyven nappal utánozni igyekeztek az Úr pusztában töltött szent negyven napját, és egyben az előképeket is: Mózes 40 napját a Sínai hegyen, Illés 40 napját a Hóreben. A hat hét (6x7 nap) 42 napot tesz ki; ha ebből levonjuk a vasárnapokat, 36 nap marad, így a 40 megtartásához szerdán kellett kezdeni a böjti időt.
A katekumenekkel és a bűnbánókkal együtt az egész Egyház készült a nagy napokra (a feloldozásra és a keresztségre), és szinte minden nap összejöttek a liturgiára, mégpedig naponta a városnak másik kijelölt ("stációs") templomában.
     A IV. században kialakult a nyilvános bűnbánattartás intézménye. Ez is megjelölte a Nagyböjtöt, pl. a hamvazás szertartásaival, bizonyos olvasmányok kiválasztásával, a könyörgések általános jellegével, mely nagy szerepet ad az engesztelés gondolatának, és a szív töredelmét fejezi ki.
     Minden ókeresztény tanú szerint a nagyböjt legigazibb célja előkészíteni a lelket Krisztus halála és feltámadása titkainak megünneplésére. A Húsvét felülmúl minden más ünnepet, és nagyon szigorú tisztasággal kell megünnepelni, mert nemcsak megváltásunk évi megünnepléséről van szó, hanem a misztériumban való részesedésről is.
     Krisztus lett a mi példaképünk és vezetőnk a Nagyböjt folyamán. Az Úr számára a negyvennapi pusztai visszavonulás valóban arra a műre való előkészület volt, amelyet a Kálvárián kellett befejeznie.
Nagyböjt a lelki tisztulás és növekedés ideje. A rossz legyőzésének legjobb gyógyszere: a jó gyakorlása.

    Nagy Szent Leó negyvennapi hadgyakorlatnak nevezi ezt az időt. A liturgia figyelmünket Krisztusra összpontosítja és úgy mutatja be nekünk, mint egyetlen mesterünket: "Magister vester unus est Christus", a ti egyetlen mesteretek Krisztus.
     A keresztút elvégzése a Nagyböjt jeles népájtatossága – ez lehet a templomban vagy azon kívüli alkalmas helyen.
     Nagyböjt színe a viola, kivéve a IV. vasárnapot, ilyenkor rózsaszín. Nincs Gloria, a vasárnapi zsolozsmában nincs Te Deum. Minden napnak saját miséje van. Nem éneklünk Alleluját. Az orgona csak az ének kísérésére szorítkozik. Nincs virág az oltárokon. Nagyböjt V. vasárnapjától kezdve letakarják a kereszteket is.
Török-Barsi-Dobszay: Katolikus liturgika - nyomán. ( Forrás )

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el AVE MARIÁ-t, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első! 

2.3 §. Mária a mi életünk, mert kieszközli számunkra az állhatatosság kegyelmét

     Borgiai Szent Ferenc féltette az állhatatosságot azokban, akiknél nem észlelt különösebb tiszteletet a Boldogságos Szűz iránt. Midőn egy napon szerzetesnövendékeit megkérdezte afelől, hogy melyik szentet tisztelik leginkább, azt kellett megtapasztalnia, hogy többek nem viseltetnek benső áhítattal Mária iránt. Beszélt erről a növendékek mesterével és kérte, hogy ügyeljen a szerencsétlenekre. És valóban, az illetők egyre-másra vesztették el hivatásukat s elhagyták a Jezsuita rendet. Így igaza volt Szent Germánnak is, amikor a Boldogságos Szüzet a keresztények lélegzetének nevezte. Mert amiként a test nem élhet légzés nélkül, épp úgy a lélek sem képes megmaradni az erények útján, hacsak nem ajánlja magát Isten Anyja oltalmába, akinek segítségével a kegyelemi életet biztosan meg is őrizheti. (S. Gerrn. Orat. de Deip.)
     A Példabeszédek könyve így szól a Mária-tisztelőkhöz: »Boldog az ember, aki hallgat rám, aki ajtómnál virraszt naponta, s őrzi ajtóm félfáját, mert aki engem megtalál, életet talál és üdvöt nyer az Úrtól«. (8,34-35) Boldog aki hangomat meghallja és az Irgalmasság kapujánál újból és újból megjelenik, hogy ott világosságra és segítségre találjon.
     És Mária azon lesz, hogy tisztelői részére világosságot és erőt eszközöljön ki, hogy képesek legyenek a bűnről lemondani és az erény útján továbbhaladni. Ezért is adta neki III. Ince e szép jelzőket: Te Hold az éjben, te reggeli hajnalpír, te világosság Napja vagy! (Serm. de Assumpt.)
     És valóban hold Ő azok részére, akik a bűnök sötét éjszakájában vakon bolyonganak, mert megszerzi nekik nyomorult állapotuk felismerését és megvilágítja az örök kárhozat rájuk veszélyes örvényeit, hogy azokat elkerülhessék! Hajnalpír ő, aki a Nap előhírnöke azok számára, akik nyomorukat felismerték, erőt adva nekik, hogy bűneiket elhagyhassák és Isten kegyelmébe vissza juthassanak. Óvja őket, nehogy ismét visszazuhanjanak a bűn irtózatos mélységeibe. (46. oldal)

Ferenc pápa és Kirill pátriárka történelmi találkozója Kubában

     Február 12-én Kuba fővárosában, Havannában találkozott Ferenc pápa és Kirill moszkvai pátriárka, az orosz ortodox egyház feje. Ez az egyháztörténetben az első alkalom, hogy a pápa és a moszkvai pátriárka találkozott egymással.
     A két órás zárt ajtók mögött zajló megbeszélést a havannai José Martí Nemzetközi Repülőtéren tartották, melynek végén a felek, egy 30 pontból álló közös közös nyilatkozatot írtak alá. Ezt követően megölelték egymást, majd röviden beszámoltak tanácskozásuk eredményeiről. Ferenc pápa örömmel állapította meg, hogy megismerhették egymás álláspontját, és félszavakból is értették egymást. Számos kezdeményezést vitattak meg, amelyeket idővel meg lehet valósítani. Egyben köszönetet mondott a kubai népnek. Kirill pátriárka szerint a beszélgetés során bizonyossá vált, hogy a két egyház képes együttműködni a kereszténység védelmében, a háború elkerüléséért, azért, hogy az emberi életet megbecsüljék az egész világon.
     Elsőként hálát adnak találkozójukért Istennek, amelyre elsőként került sor a történelemben. A találkozó Kubában jöhetett létre „az Új Világ reményének” jelképes szigetén, Észak és Dél, Kelet és Nyugat kereszteződésében, a Régi Világ vitáitól távol.
Majd ezután a különbségeket sorolTák föl: az Eucharisztiában való közösség hiánya, a régi és új konfliktusok okozta sebek. Siratják „az egység elvesztését” is, amely emberi gyengeség és a bűn következményeként Krisztus főpapi imája ellenére – „hogy mindnyájan egy legyenek; ahogyan te, Atyám, bennem vagy, és én tebenned, úgy ők is egy legyenek mibennünk” – mégis megtörtént.
Tudatában, annak hogy számos akadály továbbra is fennmarad, azt remélik, találkozásuk közreműködhet az Istentől akart egység újjászületésében. „Találkozásunk megújult buzgalommal indítsa imára a világ minden keresztényét az Úrhoz minden tanítványa közötti teljes egységért. Egy olyan világban, amely nem csak szavakat vár tőlünk, hanem konkrét tetteket, ez a találkozó legyen a remény jele a jóakaratú emberek számára. (...)Lelkiismeretünk és lelkipásztori felelősségünk nem ad lehetőséget arra, hogy tétlenek maradjunk azon kihívások előtt, melyek közös választ kívánnak meg.”
     Első helyen a közel-keleti, az észak-afrikai keresztényüldözésekről írnak, ahol a keresztényeket tömegesen űztek el otthonukból. A nemzetközi közösséget arra kérik, cselekedjenek sürgősen annak érdekében, hogy megelőzzék a keresztények további elűzését a Közel-Keletről. Ugyanakkor kifejezik együttérzésüket a polgárháborúk, a káosz és a terrorista erőszak más vallású áldozataival is.
Eme terrorral és erőszakkal szemben is a nemzetközi közösség fellépése szükséges; a szenvedő és menekülésre kényszerített embereknek pedig humanitárius segítségre van szüksége, de a fogva tartottak szabadon bocsátásáért is szükséges mindent megtenni.
Felhívják a terrorizmus elleni harcban elkötelezett országokat, hogy cselekedjenek felelősséggel és belátással. Imára buzdítják a keresztényeket „hogy a gondviselő Teremtő óvja meg teremtését a pusztulástól és ne engedjen újabb világháborút.”
     Külön hangsúlyozza a nyilatkozat a vértanúk nagyságát, akik előtt a pápa és a pátriárka meghajtják fejüket, hiszen mindhalálig kitartottak Krisztusba vetett hitük mellet. Megerősítik azokat, akik jelenleg is szenvednek Krisztusért.
     Hálát adtak azért is, hogy Oroszországban és Kelet-Európa több országában, ahol ateista rezsim uralkodott évtizedeken át, állami megerősítést nyert ismét a vallásszabadság. Ma a harcos ateizmus béklyóját megtörve megannyi helyen szabadon vallhatják meg hitüket a keresztények. Negyed évszázad alatt több tízezer új templom épült, több száz kolostor és teológiai iskola létesült. Kiemeli a nyilatkozat, hogy ortodoxok és katolikusok sokszor kéz a kézben dolgoznak a karitatív vagy szociális tevékenységükben tanúságot téve az Evangélium értékeiről.
Európáról is szót ejt a nyilatkozat, amelynek „hűnek kell maradnia keresztény gyökereihez”. Arra kérik Nyugat- és Kelet-Európa keresztényeit, hogy egyesüljenek a Krisztusról és az Evangéliumról adott tanúságtételben oly módon, hogy Európa megőrizhesse kétezer éves keresztény hagyománya által formált lelkét.
     Ezután a családról beszél a nyilatkozat, mely „az emberi élet és a társadalom természetes központja.” Sok országban válságban van a család. A katolikusok és ortodoxok közös családfogalomban gondolkodnak, ezért tanúságot kell tenniük arról, hogy a család az életszentségre vezető út, amely a házasok egymás iránti hűségéről tesz tanúságot, nyitottan az élet megfoganására és a gyermekek nevelésére, mindezt a nemzedékek közötti szolidaritásban és a leggyengébbeket tisztelve. A család a házasságon alapszik, egy férfi és egy nő szabadon odaajándékozott és hűséges szeretetén. „A szeretet egyesülésük pecsétje és arra tanítja őket, hogy kölcsönösen ajándékként fogadják el egymást” – folytatódik a nyilatkozat. A házasság a szeretet és a hűség iskolája. Sajnos más együttélési formák lassan egy szintre emelkednek a házassággal a közvélemény előtt, ahogyan az anyai és apai hivatás fogalma is átértékelődik.
     A nyilatkozat utolsó harmadában elsőként az élet védelméről esik szó. A meg nem született gyermekek vére Istenhez kiált, az „eutanázia” elfogadása miatt pedig sok idős ember a családjuk és a társadalom nehezékeként tekint már magára. A mesterséges megtermékenyítés technikái is aggasztóak, mert az emberi élet manipulálása az emberi lét alapjait támadja.

     A fiatalokról is külön passzus ír: „Ma kifejezetten szeretnénk szólni a fiatalokhoz. Ti, fiatalok azt a feladatot kaptátok, hogy ne rejtsétek el a föld alá talentumaitokat (vö. Mt 25,25), hanem minden Isten által nektek adott képességeteket használjátok föl arra, hogy megerősítsétek Krisztus igazságát a világban. Ne féljetek szembe menni az árral, Isten igazságát védve, amelyhez a mai szekuláris normák messze nem alkalmazkodnak már. Isten mindnyájatokat szereti és várja, hogy tanítványai és apostolai legyetek. Legyetek a világ világossága, hogy akik körül vesznek titeket látva jótetteiteket, dicsőítsék Atyátokat, aki a mennyekben van (vö. Mt 5,14.16). A keresztény hitben neveljétek gyermekeiteket, továbbadva nekik a hit értékes igazgyöngyét (vö. Mt 13,46), amelyet szüleitektől és elődeitektől kaptatok. Emlékezzetek, „nagy árat fizettek értetek” (1 Kor 6,20), az Isten-Ember Jézus Krisztus kereszthalálát.
     „Nem vetélytársak vagyunk, hanem testvérek.” A nyilatkozat arra buzdítja a katolikusokat és az ortodoxokat, hogy éljenek egymással békében és szeretetben. A görögkatolikusok és az ortodoxok kapcsolatánál külön említést tesz a nyilatkozat a kiengesztelődést és a feszültségek megoldását remélve.”
     A közös nyilatkozat befejezésként a kölcsönös megértés ajándékáért hálát adva Isten Anyjához fordul az ősi imádság szavaival: „Oltalmad alá futunk, Istennek Szent Szülője”. Hogy a Boldogságos Szűz Mária közbenjárásával bátorítsa az őt tisztelőket a testvériességre, hogy az Isten által meghatározott időben újra egyek lehessenek, békében és egyetértésben Isten egyetlen népeként a legszentebb és oszthatatlan Szentháromság dicsőségére.

A Magyar Kurír cikke nyomán (kivonatolva)

2.2 §. Mária a mi életünk, mert kieszközli számunkra az állhatatosság kegyelmét

     Hogy a kegyelemi életünket megő-rizhessük és sikerrel ellenállhassunk üdvösségünk ellenségeinek, ez nagy erőt igényel, s ezt az erőt kizárólag Má-ria által nyerjük: »Enyém az erősség, általam országolnak a királyok«. (Péld 8,14-15.) Nálam van az erő ‒ mondja Mária ‒, mert Isten ezen ado-mányát az én kezembe tette le azért, hogy tisztelőimet benne részesítsem. Általam országolnak a királyok, álta-lam igázzák le érzékeiket és szenve-délyeiket, s nyerik el a kegyelmet, hogy majdan az égben örökké uralkodhassa-nak.
     Ó mily erősekké válhatnak e nagy Királynő szolgái a pokol összes kísér-téseivel szemben! Mária az a torony ugyanis, melyről az Énekek éneke mondja: »Nyakad, mint Dávid tornya, mely bástyákkal építtetett, ezer pajzs függ arról, az erősök egész fegyverzete«.(Én 4,4)
     A hozzá menekülőknek olyan Ő, mint egy erős torony, védművekkel körülvéve; tisztelői benne megtalálják mind ama pajzsokat és fegyvereket, melyekre a pokol elleni harcban szükségünk van.
Ezért hasonlították a Boldogságos Szüzet platánfához: »Magasra nőttem, mint platán a víz mellett«. (Sír 24,19) az újakban: 14) Hugo bíboros megjegyzi, hogy a platánfa levelei pajzshoz hasonlítanak. Szent Amadeus másként magyarázza a Szentírás fenti szavait s azt mondja, hogy miként a fa lombja árnyékával védi a nap égető sugaraitól és az esőtől a vándorokat, épp úgy találnak menedékre az emberek Mária védő palástja alatt a szenvedélyek tüze és a kísértések dühe ellen. (B. Am. Hom. 8.)
     Ó ti szerencsétlen lelkek, kik eltávolodtok e hatalmas védbástyától, ti akik a Mária iránti áhítattal felhagytok és megszűntök magatokat a veszedelemben kegyeibe ajánlani! vajon mi lenne az emberekkel ‒ mondja Szent Bernát ‒, ha egyszerre csak nem világítana a Nap, vajon nem támadna-e rettenetes zavar és sötétség? (Serm. de Aquaed) Ha pedig egy lélekből kivész az áhítat Mária iránt, akkor ború támad a szívben, s fellép benne ama sötétség, amelyről a Szentírás beszél, midőn így szól: »Sötétséget rendelsz és leszáll az éjszaka: ebben mozognak az erdő vadjai«. (Zsolt 104,20.) Akkor már nem világít az isteni kegyelem fénye a szívben, beáll az éj és a lélek a bűn s az ördög menedékhelyévé válik. Jaj az olyanoknak ‒ kiált fel Szent Anzelm ‒, akik megvetik ennek a napnak fényét, vagyis akik semmibe sem veszik a Mária iránti áhítatot. (45-46. oldal)

Bármerre jársz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első! 

2.1 §. Mária a mi életünk, mert kieszközli számunkra az állhatatosság kegyelmét

     A végső állhatatosság ‒ a tridenti zsinat magyarázata szerint ‒, Isten-nek oly nagy adománya, hogy bár az Úr teljesen ingyen osztogatja a saját érdemeinkkel nem tudnánk elnyerni. Emellett azonban Szent Ágoston azt tanítja, hogy mindazok, akik kívánják az állhatatosságot, azt Istentől bizto-san elnyerik.
Suarez atya állítása szerint pedig kétségtelenül részesülünk ebben a kegyelemben, ha életünk végéig folytonosan kérjük Istentől. Sőt, Bellarmin azt mondja, hogy napon-ként kell kérni az állhatatosság kegyelmét, hogy naponként el is nyerjük.
     Ha azonban igaz az ‒ miként annak is kell tekintenem az egyházi nézetnél fogva ‒ (amit a negyedik fejezetben be is fogok bizonyítani), hogy ti. minden kegyelem, amelyben Isten bennünket részesít, Mária kezei által jut hozzánk. Ebből következően feltétlen igazság az is, hogy egyedül Mária közbenjárásától remélhetjük a legnagyobb kegyelemnek, a végső állhatatosságnak az elnyerését is. Keressük ezt a kegyelmet teljes bizalommal Máriánál, s akkor biztosan el is nyerjük, mert megígértetett e földön mindazoknak, akik őt híven szolgálják: »Aki rám hallgat, meg nem szégyenül, akik értem fáradnak, nem esnek bűnbe. Akik fényt derítenek rám, örök életet nyernek«. (Sír 24,30-31.) E szavakat az Egyház Máriának ajkára adja. (In festo immac. Concept.) (44-45. oldal)

(Kissé megkésve teszem közzé, mert ez a böjtös imalánc Hamvazószerdával kezdődött és Pünkösdig tart!)

Bővebben lásd itt!

 http://magyarbojtesima90nap.webs.com

Bárhol is jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

1.5 §. Mária a mi életünk, mivel kieszközli számunkra bűneink bocsánatát

     Egyidejűleg Isten, oly nagy irtózatot keltett benne előző élete iránt, hogy már nem bírta lelkét tovább a hamis nyugalomban ringatni, s benső kényszert érzett bűneit meggyónni. Bűneinek meggyónásánál oly nagy bánatot mutatott, hogy ámulatba ejtette gyóntatóját. Szentgyónása végeztével azonnal letérdelt az Istenanya oltára előtt, hogy szószólójának hálát adjon, elimádkozva a rózsafüzért. Ekkor az oltár felől hangot vélt hallani: »Helén, elég hosszú időn át bántottad meg Istenedet és engem, a mai naptól kezdve változtasd meg életedet, s én sok kegyelemben foglak részesíteni«.
     Erre a szegény bűnös megrendül-ve így felelt: »Óh boldogságos Szűz! Igaz ugyan, hogy eddig istentelen életet éltem, mivel azonban te mindent megtehetsz, segíts engem, hogy teljesen neked ajándékozzam magam, és életem hátralevő napjaiban egyedül a bűneim elégtételéért tehessek«.
Ezután Mária segítségével elosztotta egész vagyonát a szegények közt, s igen épületes és bűnbánó életet kezdett. Rettenetes kísértések ostromolták, ő azonban állandóan Isten Anyjának védelmébe ajánlotta magát, s győztes maradt a harcban.
     Oly magas tökéletességre jutott, hogy Isten sok természetfölötti adományban, kinyilatkoztatásban, jelenésben és jövendő dolgok ismeretének kegyelmében részesítette. Halálos óráján, melyet különben Mária néhány nappal előbb kijelentett neki, a Boldogságos Szűz karján a kis Jézussal meglátogatta, s látni lehetett, amint e nagy bűnbánónak lelke, halála pillanatában szép galamb képében a mennybe szállt.

Imádság
     Óh Istennek Anyja, egyetlen reményem, boldogságos Szűz Mária! Íme lábaidhoz borulok, én nyomorult bűnös, hogy kegyelmedért esedezzem. Az egész Egyház a Bűnösök Menedékének nevez, így én is a te védőpalástod oltalma alá menekülhetek. Kérve-kérlek, hogy eszközöld ki számomra az üdvösséget, Szent Fiad érdemeidért, és én teljesen neked ajándékozom magam! Add tudtomra, hogy mit tegyek és erőt is adj, hogy azt meg is tehessem. Amen. (43. oldal)

Hamvazószerda

     E nappal véget ért a Vízkereszttől tartó időszak, a Farsang és elkezdődött a Húsvétig tartó idő, a 40 napos Nagyböjt. Ennek első napja a Hamvazószerda, mely mindig február 4. és március 10. közé esik, változó napokra.
Nevének eredete, hogy az őskeresztények vezeklésként hamut szórtak a fejükre, ez a 12. századtól az egyházi szertartás része lett (hamvazkodás).
     Az ókereszténység idején a mezítlábas, zsákruhába öltözött nyilvános bűnösöket a püspök a templomba vezette, majd miután a bűnbánati zsoltárokat elimádkozták, fejükre hamut hintett, és kiutasította őket a templomból. A kiutasítottaknak egészen nagycsütörtökig tilos volt a templomba belépniük.
     Hamvazószerdán – elsősorban a katolikus egyházban – szentelt hamuból (mely az előző év virágvasárnapi barkák hamvai) keresztet rajzolnak a hívők homlokára, az alábbi mondatok egyikével: „Ember, emlékezz rá, hogy porból vagy és porrá leszel”, illetve „Térjetek meg és higgyetek az evangéliumnak!” Ezt a napot, egyes protestáns közösségek is megünneplik.
     II. Orbán pápa 1091-ben rendelte el, hogy a papok minden keresztény homlokát hamuval kenjék meg ezen a napon, ez a szokás a katolikusoknál mindmáig fennmaradt. A templomban a mise után a pap az előző évi szentelt barka hamuját megszenteli, s azzal rajzolja a keresztet a hívek homlokára. Ezt nevezik hamvazásnak (latinul: impositio cinerum), ami a nagyböjt kezdetét jelző szertartás. A hamuval hintés ősi jelképe a bűnbánatnak, mivel a hamu az elmúlásra, a halálra figyelmezteti az embert.
     A néphit szerint aki hamvazkodik, annak nem fog fájni a feje.
     További elnevezései: szárazszerda, böjtfogószerda, böjtfőszerda. (Forrás nyomán) 

1.4 §. Mária a mi életünk, mivel kieszközli számunkra bűneink bocsánatát

     »Ne csüggedj, ó bűnös« ‒ kiált fel Bustisi Szent Bernát (Serm. 5. de Nát. Mar.) ‒, mert bármily nagy bűnöket követtél is el, térj csak vissza őszintén e hatalmas Király-nőhöz, aki irgalommal és bőséges kegyelemmel fogad, mert ‒ fűzi hozzá ‒ nagyobb az Ő óhaja, hogy kioszthassa a kegyelmeket, mint a te kívánságod, hogy azokat elfogadd.
Krétai András, Máriát bűnbocsá-natunk zálogának nevezi, akit Isten közbenjáró szószólónkká rendelt, aki Jézus Krisztus érdemeiért Isten minden bűnösnek megbocsát, aki hozzá menekül. Egy angyal mondta Szent Brigittának, hogy a szent próféták felujjongtak, amikor meg-tudták, hogy Isten Mária alázatos-ságáért és tisztaságáért meg akar bocsátani a bűnösöknek, és ismét kegyeibe akarja fogadni azokat, akik őt megvetették. (Serm. ang. c. 9.)
      Nem kell tehát egyetlen egy bűnösnek sem félnie, hogy Mária eltaszítja magától, ha hozzá menekül. Nem kell félnie, mert hiszen ő az Irgalmasság Anyja, ki éppen ennélfogva a legnyomorultabbakat óhajtja megsegíteni. Mária az a szerencsés bárka, amelyben minden menekülő elkerüli az örök kárhozat örvényét ‒ mondja Szent Bernát. Miként az özönvíz idején Noé bárkájában: még a vadállatok is menedékre találtak. Épp úgy biztosan üdvözülnek a bűnösök Mária oltalmazó palástjának védelme alatt.
      Szent Gertrud egy napon a Boldogságos Szüzet széles palástban látta, mely alatt mindenféle vadállat, oroszlánok, medvék, tigrisek húzódtak meg: látta, hogy Mária nemcsak nem kergette el magától, hanem nagy szeretettel fogadta és simogatta őket. Ebből megismerte a szent, hogy Mária még a legelvadultabb bűnösöket sem taszítja el magától, ha Máriához menekülnek, és megmenti őket az örök haláltól. Lépjünk be mi is a bárkába, fussunk Mária oltalmazó palástja alá, biztosan nem taszít el magától, hanem okvetlenül kieszközli örök üdvösségünket.
     Bovius atya beszélt egy Helén nevű bűnös asszonyról, aki egy napon a templomba ment, ahol épp a szentolvasóról szólt a szentbeszéd. Mihelyt elhagyta a templomot, azonnal beszerzett magának egy rózsafüzért, melyet később imádkozni kezdett. Bár eleinte minden áhítat nélkül imádkozta, de mégis a Boldogságos Szűz által elnyerte a kegyelmet, hogy lassa nagy benső vigaszt és lelki gyönyörűséget találjon benne. Olyannyira, hogy nem bírt elállni a napi elimádkozásától. (42. oldal) (Kép: Nagy Szent Gertrud)

Bárhol is jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

Kétszeresesen nevezetes ünnep
1) A farsang utolsó-, a húsvét-böjti időszakot megelőző nap. 
Neve szerint ezen a napon esznek utoljára húst a nagyböjt kezdete előtt, mely Jézus 40 napos sivatagi böjtjének emléke tanítói szolgálata előtt. Időpontja a húsvét napjától függ (a naptári napok számát tekintve a húsvétvasárnap előtti 47. nap). A húshagyókedd a megelőző hétfővel és vasárnappal együtt a farsang farkát (háromnapok, farsangháromnapok) alkotják.
Erdélyben elterjedt neve még a farsangkedd, a csángóknál húshagyási kedd Nagyváty baranyai faluban a madzaghagyókedd, mely arra utal, hogy ezután már semmilyen élelem nem lóg a madzagon. (Forrás)
2) A Szent Arc tiszteletének ünnepe.
Az Úr szavai Boldog Mária Pierina de Micheli nővérnek (1890-1945): "Szemléld Szent Arcomat, így behatolsz Szívem szenvedéseinek mélységeibe. Akik emberségem képmását tisztelik, lelkük mélyén Istenségem képmását nyerik el, és attól megvilágosítást kapnak. Szeretném, ha különösen keddi napon tisztelnék Szentséges Arcomat. Akarom, hogy a hamvazószerda előtti (húshagyó) keddet, Szentséges Arcom tiszteletének szenteljék."

1.3 §. Mária a mi életünk, mivel kieszközli számunkra bűneink bocsánatát

     Jusztiniáni Szent Lőrincnek igaza van, midőn Máriát a bűnösök remény-ségének nevezi, mert egyedül ő eszkö-zölhet ki számunkra Istennél bocsá-natot. Szent Bernát igen találóan a bűnösök lajtorjájának is hívja, mert a mi résztvevő Királynőnk segítő kezet nyújt az elesetteknek, a bűn tátongó mélységei mellől elvezeti őket és segíti őket, hogy Istenhez emelkedhessenek.
     Szent Ágoston, mint a bűnösök egyedüli reménységét üdvözli Máriát (Serm. 18. de Sanctis.). Chrysostomus is azt állítja, hogy egyedül Mária köz-benjárására nyer a bűnös bocsánatot, ezért valamennyi bűnös nevében így köszönti: »Üdvözlégy, Istenünk Anyja és a mi anyánk; üdvözlégy ó Mennyország, hol Isten lakozik, ó kegyelem Trónja, ahonnan az Úr valamennyi malasztját osztja, kérd értünk mindenkor Jézust, hogy könyörgésed erejénél fogva a számadás ama rettenetes napján bűneink bocsánatát és örök üdvösségünket elnyerhessük«. (In Off, Nat. B. M, die 5.)
     Joggal nevezik Máriát egyszersmind Hajnali Csillagnak is: »Ki az, aki úgy ragyog, mint a hajnal pírja«. (Én 6,10.) Ince pápa megjegyzése szerint ugyanis amiként a hajnal véget vet az éjnek, s vele kezdetét veszi a nappal, épp úgy jelképezhetjük Máriát is, mert ahová ő bevonul, ott véget vet a bűn sötétségének (Serm. 2. de Ass. B. V.).
     Amit Mária imájával az egész világra nézve elért, ugyanazt eszközli jelenleg is az egyes lélekben, akiben felébred az iránta való áhítat. Az ilyen lélekben kieszközli, hogy a bűnök véget érjenek és kezdetét vegye az erény. Ezért kiáltott hozzá Szent Germán: »Ó Istennek Anyja, te nem szűnsz meg bennünket védelmezni: a te közbenjárásod a mi életünk«. (Serm. 3. in dormit. Virg.) Ugyanez a szent egy másik helyen azt mondja, hogy ha valaki ájtatosan kiejti Mária nevét, ez annak jele, hogy az illető a kegyelem állapotában van, vagy legalább is nemsokára abban lesz.
Mária kijelentette Szent Erzsébetnek: »Boldognak hirdet engem minden nemzedék«. (Lk 1,48.) »Igen ‒ kiált fel Szent Bernát ‒ boldognak fognak hirdetni, mivel te minden nemzedéknek életet és erőt szereztél. Azért dicsőít majd minden ember, mivel valamennyiük Általad nyeri el a kegyelemi életet és az örök üdvösségét«. (Serm. 2. in Pentec.) (41. oldal)

Bárhol is jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

1.2 §. Mária a mi életünk, mivel kieszközli számunkra bűneink bocsánatát

     Ha oly szerencsétlenek lennénk, hogy Isten kegyelmét elvesztettük, igyekezzünk azt ismét visszanyerni Mária által, mert ha mi elvesztettük a kegyelmet, Mária az, aki azt ismét megtalálta. Ezt az angyal is határo-zottan kijelentette vigasztalásunkra a Boldogságos Szűznek, midőn így szólt hozzá: »Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál«.
Mária azonban sose volt megfosztva a kegyelemtől, hogyan mondhatta neki az angyal, hogy ismét megta-lálta a kegyelmet? Valamit ismét megtalálni akkor mondható, ha azt előzően elvesztették. A Boldogságos Szűz azonban mindig egyesülve volt Istennel, mindig bővelkedett a kegyelemben, miként ezt maga az angyal tanítja nekünk, midőn így üdvözli őt: »Üdvözlégy, malaszttal teljes, az Úr teveled!« Ha tehát Mária nem a maga számára nyerte vissza a kegyelmet, melynek teljességével rendelkezett, kinek részére találta azt meg ismét?
Hugó bíboros azt feleli, hogy a bűnösök azok, kik elvesztették Isten malasztját, s az ő számukra találta azt meg Mária.
     Szent Lőrincről nevezett Richard így következtet: »Ha az Úr malaszt-ját meglelni akarjuk, forduljunk Máriához, aki azt megtalálta és mindig is megtalálja, s minthogy ő Istennél oly kedves volt, és Isten őt most is annyira szereti, ennél fogva biztosan meg is fogjuk találni«. (De laud. Virg. I. 2.) Mária maga mondja az Énekek énekében, hogy Isten őt az embereknek ajándékozta, hogy azokat megvédelmezze: »Én kőfal vagyok«. Békeközvetítő Ő az Isten és a bűnösök közt: »Olyanná lettem Előtte, aki békességet talál«.
     Szent Bernát Máriának ezt a hivatását szemlélve, a következő szavakkal bátorítja a bűnöst: »Menj az Irgalmasság ezen Anyjához, ó bűnös, mutasd meg Neki lelki sebeid, melyeket magad ütöttél azon, és ő majd kérni fogja Fiát, hogy az anyatejéért, melyet egykor tőle elfogadott, bocsásson meg neked. És a Fiú, aki Őt oly forrón szereti, biztosan meghallgatja«.
     Ezért akarja az Anyaszentegyház, hogy Istent kérjük, részeltessen bennünket Mária hatalmas pártfogásában, hogy bűneinkből felemelkedhessünk: »Ó irgalmas Isten! Állj mellettünk gyengeségünkben, hogy az Istenanya hatalmas pártfogásáért folyamodván, az Ő közbenjárása által bűneinkből felemelkedhessünk«. (40. oldal)

Bárhol is jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

A honvágy

     Egy bajor fiatalember nem találta helyét a világban. Ezt azzal próbálta leplezni, hogy mindenről egészen sajátos nézete volt, lehetőleg mindig az ellentéte annak, amit családja vagy környezete képviselt. Így volt természetesen a vallásgyakorlattal is, mi több az egész világképével. Viselkedésével sok gondot okozott édesanyjának, akinek vigasztalhatatlan aggodalmát a végsőkig fokozta azon elhatározásával, hogy kivándorol Amerikába, a "szabad lehetőségek hazájába". Tántoríthatatlanul kitartott merész terve mellett, melyről sem anyja könnyei sem jóakaróinak tanácsai nem tudták lebeszélni.
     Mielőtt hajóra szállt volna, búcsúzóul fölkereste irgalmas nővér testvérnénjét, Salzburgban. Mikor a nővér látta, hogy öccsét, képtelenség lebeszélni a hajóraszállásról, egy Csodásérmet ajánlott föl neki, kérve, hogy állandóan viselje a nyakában. A fiatalember ezt visszautasította azzal, hogy miként mutatna rajta. "Ó, hisz' ezen tudok segíteni" – mondta a nővér – és máris a kabátja bélésébe varrta a Csodásérmet.  
     Az oly önálló és elszánt fiatalember, történetesen a szerencsétlen Titanicra szállt föl – arra –, amelyről a tervezője azt állította, hogy "ezt még az Isten sem tudja elsüllyeszteni"! A köteleket fölvonták és az óriási mérnöki csoda, az utasok és a parton állók örömrivalgása közepette elindult. Senki sem sejtette mi vár reá.
     A mi emberünket azonban szokatlan és egyre csillapíthatatlanabb honvágy kerítette hatalmába. Oly nagy mérvű benső fájdalom szorongatta a lelkét, hogy képtelen volt rajta úrrá lenni. Ráadásul egyszerre könnyekig ható lelkiismeretfurdalás kezdte gyötörni, elsősorban az édesanyjával való kíméletlen viselkedése miatt. Ezen kínoknak nem tudott ellenállni és a következő kikötőben kiszállt a hajóból, hogy visszatérjen hazájába.
Közben a két földrész között lejátszódott a borzalmas dráma és a tragédia híre megrázkódtatta a nagyvilágot. A Titanic, a tengeróriás, a hajók királya elpusztult, mint egy kis bárka!
     A fiú első gondolata a nénjétől kapott érmére esett. Tüstént sürgönyzött anyjának, biztosítva, hogy a Szűzanya megmentette. Így tehát a fiatalember nem a szabad lehetőségek "új világába" érkezett, hanem az istengyermekség szabad – megkötözöttségtől mentes – új lehetőségei közé! 

MÁSODIK FEJEZET

Az élet édesség...,
1.1 §. Mária a mi életünk, mivel kieszközli számunkra bűneink bocsánatát
     Hogy megértsük az okot, miért is kívánja az Anyaszentegyház, hogy Máriát életünknek nevezzük, meg kell fontolnunk a következőket: Amiként a lélek életet ad a testnek, éppúgy élteti Isten kegyelme a lelket. A megszentelő kegyelmek híján levő lelket élőnek tartjuk ugyan, valójában azonban halott, miként a Jelenések könyve mondja: »Tudom, hogy élőnek neveznek, de halott vagy«.(Jel 3,1) Ha tehát Mária közbenjárása a bűnösök részére ismét visszaszerzi a malasztot, ezzel Ő életre hozza azokat. Ezért vonatkoztatja az Egyház Máriára a következő szavakat, amelyeket az Ő nevében hozzánk intéz: »Szeretem azokat, akik szeretnek engem, akik virradatkor keresnek, meg is találnak«. (Péld 8,17) Tehát, amilyen gyorsan csak tehetjük és Hozzá menekülünk, biztosan megleljük, avagy a görög fordítás szerint: kegyelmet találunk. Egy és ugyanaz tehát, Máriához menekülni a vagy kegyelmet találni, s emiatt fűzi is hozzá Mária fenti szavaihoz: »Aki engem megtalál, életet talál és üdvösséget merít az Úrtól«.
»Ti valamennyien, akik óhajtjátok Isten országát ‒ kiált fel Szent Bonaventura ‒ hallottátok, mit ígértek nektek: Tiszteljétek Máriát s megtaláljátok az életet és az üdvösséget«.
     Szienai Szent Bernát szerint, Isten a bűnbeesés után csak azért nem semmisítette meg az embert, mert már akkor különös szeretettel viseltetett Mária iránt, kinek születését előre látta. Ugyanez a szent hozzáfűzi, hogy nem kételkedik abban, hogy Isten az ószövetségben a bűnösökkel szemben minden irgalmát és bocsánatát, kizárólag erre az áldott Szűzre való tekintettel gyakorolta. (T. I. serm 61. c. 8.) Igaza van tehát Szent Bernátnak amikor figyelmeztet: »Keressünk kegyelmet, de Mária révén keressük!« (Serm. de Aguaed.) (39. oldal)

Bárhol is jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!