2.3 §. Mária a mi életünk, mert kieszközli számunkra az állhatatosság kegyelmét
Borgiai Szent Ferenc féltette az állhatatosságot azokban, akiknél nem észlelt különösebb tiszteletet a Boldogságos Szűz iránt. Midőn egy napon szerzetesnövendékeit megkérdezte afelől, hogy melyik szentet tisztelik leginkább, azt kellett megtapasztalnia, hogy többek nem viseltetnek benső áhítattal Mária iránt. Beszélt erről a növendékek mesterével és kérte, hogy ügyeljen a szerencsétlenekre. És valóban, az illetők egyre-másra vesztették el hivatásukat s elhagyták a Jezsuita rendet. Így igaza volt Szent Germánnak is, amikor a Boldogságos Szüzet a keresztények lélegzetének nevezte. Mert amiként a test nem élhet légzés nélkül, épp úgy a lélek sem képes megmaradni az erények útján, hacsak nem ajánlja magát Isten Anyja oltalmába, akinek segítségével a kegyelemi életet biztosan meg is őrizheti. (S. Gerrn. Orat. de Deip.)
A Példabeszédek könyve így szól a Mária-tisztelőkhöz: »Boldog az ember, aki hallgat rám, aki ajtómnál virraszt naponta, s őrzi ajtóm félfáját, mert aki engem megtalál, életet talál és üdvöt nyer az Úrtól«. (8,34-35) Boldog aki hangomat meghallja és az Irgalmasság kapujánál újból és újból megjelenik, hogy ott világosságra és segítségre találjon.
És Mária azon lesz, hogy tisztelői részére világosságot és erőt eszközöljön ki, hogy képesek legyenek a bűnről lemondani és az erény útján továbbhaladni. Ezért is adta neki III. Ince e szép jelzőket: Te Hold az éjben, te reggeli hajnalpír, te világosság Napja vagy! (Serm. de Assumpt.)
És valóban hold Ő azok részére, akik a bűnök sötét éjszakájában vakon bolyonganak, mert megszerzi nekik nyomorult állapotuk felismerését és megvilágítja az örök kárhozat rájuk veszélyes örvényeit, hogy azokat elkerülhessék! Hajnalpír ő, aki a Nap előhírnöke azok számára, akik nyomorukat felismerték, erőt adva nekik, hogy bűneiket elhagyhassák és Isten kegyelmébe vissza juthassanak. Óvja őket, nehogy ismét visszazuhanjanak a bűn irtózatos mélységeibe. (46. oldal)