NEGYEDIK FEJEZET
Hozzád kiáltunk, Évának számkivetett fiai
1.1 §. Mily gyorsan kész Mária megsegíteni azokat, akik hozzá folyamodnak
Minthogy mi szegény emberek valamennyien leszármazottai vagyunk a szerencsétlen Évának, Isten szemében ugyanazt a bűnt követtük el mint ő, s így ugyanarra a büntetésre is ítéltettünk, mint ő! Bolyongunk mindnyájan e siralomvölgyben, számkivetve igazi hazánkból, testi-lelki gyötrelmek és szenvedéseink miatt sírva, szomorkodva.
Boldog az a halandó, aki ennyi nyomorúság közepette gyakran fordul segítségért a világ vigasztalójához, a bűnösök menedékéhez, Isten hatalmas Anyjához; és áhítattal pártfogásáért könyörög. »Boldog ember, aki rám hallgat és ajtómnál virraszt naponta«. (Péld 8,34) »Boldog az ‒ mondja Mária ‒ aki tanácsaimat meghallgatja és nem restell nap, mint nap, irgalmasságom zsámolyánál várakozni; hogy ott közbenjárásomat és segítségemet kikérje«.
Az Anyaszentegyház maga tanít bennünket, hogy minden időben különös módon tiszteljük Máriát, és bizalommal forduljunk, szeretetre méltó Oltalmazónkhoz. Az év folyamán több ünnepet üljünk meg tiszteletére, és a hét egy napja különösen Máriának legyen szentelve. A papok és szerzetesek zsolozsmáikban, Isten népéért hozzá fohászkodjanak, s minden hívő napjában háromszor üdvözölje Őt a harang szavára.
Hogy felismerhessük e tekintetben az Anyaszentegyház szándékát, elegendő, ha megfigyeljük, miként tanítja és kívánja, hogy nagy veszedelmek idején Máriát szent kilencedekkel, nyilvános imákkal, körmenetekkel, templomainak és képeinek látogatásával hívjuk segítségül. A Szűzanya is is azt kívánja tőlünk, hogy hozzá forduljunk, hozzá fohászkodjunk, és bátran mindig nála keressünk segítséget. (72. oldal)
