1.2 §. Mária valamennyiünk reménye
Igazunk van tehát, ha a Bol-dogságos Szüzet reménységünk-nek nevezzük, mert ‒ Bellarmin bíboros szerint ‒ az ő közben-járása révén azt reméljük, amit pusztán saját imádságunk által meg nem kaphattunk volna. »Könyörgünk a szószólásáért! ‒ mondja Szent Anzelm ‒, mert közbenjáró méltósága pótolja szegénységünket« . (De Ex. Virg. c. 6.) »Azért, ha mi reménység-gel fordulunk Máriához ‒ fűzi hozzá ugyane szent ‒ nem Isten Irgalmassága iránti bizalmat-lanságunkat fejezzük ki, hanem csak saját méltatIanságunk miatti félelmünknek adunk kifejezést« (Id. Ib.)
Az Egyház, joggal vonatkoztatja Máriára Sirák fia (24,24) szavait, melyek Őt a szent Reménység Anyjának nevezi, mivel ő olyan anya, aki nem e földi lét mulandó javai, hanem a túlvilági élet örök dicsősége után való reménységet szítja fel bennünk. 
Szent Efrém így kiált Máriához: »Üdvözlégy lelkemnek reménysége, keresztények, biztos üdve, bűnösök pártfogója, hívők védője, világnak üdvössége!« (S. Ephrem de Laud. Virg.)
Szent Vazul azt állítja, hogy Isten után nincs más reménységünk, mint Mária, s ezért őt Isten után egyedüli reménységünknek hívja. Midőn Szent Efrém Isten előrelátó gondviselése felett elmélkedett, Aki úgy határozott, hogy mindnyájan Mária által üdvözüljünk, (amiként ezt Szent Bernát is állítja, s magam is be fogom később bizonyítani) így kiáltott fel: »Ó királynőm, óvj és oltalmazz meg bennünket védőpalástoddal, mert Isten után kívüled nincs más reménységünk!« (Id. Ibid.) Ugyanígy fohászkodott fel Villanovai Szent Tamás is, aki Máriát menedékünknek, oltalmazónknak, mentsvárunknak nevezte. (Conc. 3. de Concept. Virg.)
Hogy miért akarta ezt így Isten, annak okát Szent Bernát a következő szavakkal tanítja nekünk (Serm. de Nat.): »Ó ember, ismerd meg e dologban Isten szándékát! Íme azt óhajtotta Ő, hogy kegyelmeiben nagyobb mértékben részesülhessünk, mert midőn az embereket megváltani akarta, Mária kezébe tette le a váltságdíjat, hogy Ő azt saját legjobb belátása szerint osztogassa.«
Isten meghagyta Mózesnek, hogy: »Készítsd el színaranyból az engesztelőhelyet (a Frigyszekrényt)! Onnan, a Bizonyság Ládájából szólok majd hozzád«.(Kiv 25,17-22) (59. oldal) (Kép: Frigynek Szent Szekrénye)
