1.4 §. Mária valamennyiünk reménye
A Celles-i apát kevés szóval kifejezi, hogy aki Máriát megta-lálta, az egyszersmind minden jónak is birtokába jutott, mert benne megleli az összes kegyel-met és erényt, mert hatalmas közbenjárásával mindazt meg-nyeri számunkra, amire szük-ségünk van és eláraszt az isteni kegyelemmel.
Mária maga tanítja, hogy magában hordja Isten összes javait, így irgalmasságát is. »Nálam van a gazdagság és dicsőség, a jeles kincsek, hogy gazdaggá tegyem azokat, akik szeretnek engem.«. (vö. Péld 8,18-21) Azért kell nekünk is ‒ mondja Szent Bonaventura (In Sec.) ‒ szemünket állandóan Máriára irányítani, hogy köz-benjárása által megnyerjük azokat a javakat, miket magunknak óhajtunk.
A Mária-tisztelet révén, mennyi kevély lett alázatossá, mily sok haragos lett szelíddé! Hány vak nyerte el a világosságot, hány kétségbeesett kapott bizalmat, sőt mennyien ‒ akik különben elvesztek volna ‒, nyerték el az örök üdvösséget! Ezért fakadt ki fenséges szavakkal Erzsébet és a Szent Szűz: »Áldott vagy Te az asszonyok között, és áldott a Te méhednek gyümölcse« és »Íme mostantól boldognak hirdet engem minden nemzedék«. (Lk 1,42-48) Ehhez Szent Bernát (Serm. 2. in Pentec.) a következő megjegyzést fűzi: »Azért fognak téged ó Szűz, az összes nemzedékek boldognak hirdetni, mivel egyedül te adsz nekik életet és hatalmat; mert Általad nyernek a bűnösök bocsánatot és az igazak az erényben való állhatatosságot«.
A jámbor Landsperg (Lib.4. minn. opp.) Jézus Krisztust állítja elénk, amint a következő beszédet intézi hozzánk: »Ó ti emberek, Ádám szegény ivadékai, akik annyi ellenség és oly nagy nyomor közt éltek, igyekezze-tek a ti anyátokat és az én anyámat különös szeretettel tisztelni! Mert Máriát példaképnek hagytam számotokra, hogy tőle tanuljátok meg, miként kell imádkoznotok, hogy tetszésemet megnyerjétek; menedékhe-lyül ajándékoztam Őt nektek, hogy szenvedéseitek közepette hozzá forduljatok. Olyannak teremtettem és alkottam ezt a leányomat, hogy senki se féljen, senki se habozzék hozzá menekülni. Épp azért ‒ mondja az Úr ‒ teremtettem Őt oly szelídnek és szeretetteljesnek, hogy képtelen legyen bárkit is megvetni, ki hozzá folyamodik, képtelen legyen bárkitől is megtagadni a kegyelmet, melyet az kér. Mindenkit befogad irgalmas-ságának palástja alá; nem engedi meg, hogy bárki is elhagyja őt anél-kül, hogy vigasztalásra ne talált volna nála«. Dicsérjük és magasztaljuk tehát szünet nélkül Istenünk végtelen jóságát, aki nekünk oly gyengéd, jóságos és szeretetű anyát adott szószólónkul. (61. oldal)
