1.5 §. Mily gyorsan kész Mária megsegíteni azokat, kik hozzá folyamodnak
»Előbb pusztul el ég és föld ‒ jegyzi meg a jámbor Blézius ‒, mintsem Mária megtagadja segítségét attól, aki tiszta szándékkal kéri pártfogását és belé helyezi bizalmát«. (In Spec. cap. 1.2.)
Szent Anzelm bizalmunk növelésére hozzá teszi, hogy előbb lelünk segítségre, ha az Anyához, mintha a Fiúhoz menekülünk. Nem mintha Mária nagyobb hatalommal rendelkezne üdvösségünk kieszközlésére, mint Fia, hiszen tudjuk, hogy Jézus Krisztus a mi egyedüli Üdvözítőnk, aki kínszenvedése és Keresztje által, egyedül eszközölte ki számunkra az üdvösséget, és azt nap-nap után kieszközli! De azért, mert Jézushoz folyamodva egyúttal a Bírót is tekintjük benne, és így könnyen hiányozhat belőlünk a meghallgattatásunkhoz szükséges bizalom. Ellenben ha Máriához fordulunk ‒ akinek az Irgalmasság a hivatala ‒, ennélfogva nyilván a bizalmunk is jobb és nagyobb lehet. (De excell. Virg. c. 6)
Honnan van az, hogyha Istentől egynémely dolgokat kérünk, nem nyerjük el, míg ha ugyanazokért Máriához könyörgünk, tüstént meghallgatásra találunk?
»Ez nem azért történik ‒ feleli Szent Nicephorus ‒ mintha Mária hatalmasabb volna Istennél, hanem azért, mert Isten azzal akarja tisztelni anyját, hogy szószólását meghallgatja«.
Egy napon Jézus maga igen szép ígéretet tett erre vonatkozólag Szent Brigittának. (Revel. lib. I. a. 80.) A szent hallotta amint Jézus Krisztus szent Anyjával beszélgetett s így szólt hozzá: »Anyám kérj tőlem bármit, soha nem fogom egyetlen kívánságodat sem visszautasítani. Tudd meg ‒ fűzte hozzá ‒, hogy mindazok akik arra kérnek engem, hogy irántad való szeretetemnél fogva részesítsem őket valamely kegyelemben, egész biztosan meghallgatást nyernek, bármily nagy bűnösök legyenek is, csak őszinte szándékuk legyen a javulásra«. Ugyanezt jelentette ki Szent Gertrudnak is, aki maga hallotta, midőn Üdvözítőnk szent Anyjának mondta, hogy mindenhatósága megadta számára azt a kegyelmet, hogy irgalmasságot gyakorolhasson a hozzá folyamodó bűnösökkel, mégpedig saját tetszése és belátása szerint.
Fohászkodjunk tehát mindnyájan bizodalommal az Irgalmasság Anyjához, amiként Szent Ágoston tette: »Emlékezz, ó legkegyesebb Szűz Mária, hogy még nem lehetett hallani, hogy valakit is elhagytál volna, ki hozzád menekült! Bocsáss meg nekem, de erősen remélem, hogy nem én leszek az első szerencsétlen, aki Hozzád menekült és mégsem nyert meghallgatást!« (76. oldal)
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.