2.5 §. Mária a mi életünk, mert kieszközli számunkra az állhatatosság kegyelmét
Bustisi Szent Bernát meséli, hogy egy madarat eme szavak kiejtésére tanítottak: »Üdvözlégy Mária«. Mi-dőn egy napon egy kánya megragad-ta, elkiáltotta magát a madárka: »Üdvözlégy Mária!« és a kánya holtan bukott a földre. Ezzel Isten tudtunkra akarta adni, hogy ha már egy ilyen oktalan kis állatot is meg-mentett Mária segítségül hívása, mennyivel inkább remélhetjük mi, hogy nem esünk a sátán kezébe, ha a kísértések idején Máriához folyamo-dunk.
»Ha az ördög kísért ‒ mondja Villanovai Szent Tamás ‒ a kiscsibék módjára kell cselekednünk, melyek mihelyt a keselyűt megpillantják sietve menekülnek anyjuk 
védőszár-nyai alá. éppen így kell tennünk ne-künk is a kísértés idején, nyomban Mária oltalmazó palástja alá kell menekülnünk«. »Óh királynőm és anyám ‒ teszi hozzá a szent ‒ neked meg kell bennünket védelmezned, mert Isten után kívüled nincs más menedékhely, te vagy egyetlen re-ményünk, kizárólagos menedékünk, beléd helyezzük minden bizalmun-kat«.
Fejezzük be tehát a mondottakat Szent Bernát szavaival (Homil. 2. sup. Missus est.) »Óh ember, bárki légy is, ha azt tapasztalod, hogy a harag, a fukarság vagy a testi szenvedély lelked mentőcsónakját merüléssel fenyegeti: tekints Máriá-ra! Ha bűneiden megrendülve, a lelkiismereted rútságán megszé-gyenülve, rettegsz az örök ítélet borzalmától, és már-már elnyel a kétségbeesés örvénye, gondolj Máriára!«
A veszedelmek, szorongatás, és kétségek közepette gondolj mindig Máriára, hívd őt segítségül! Az Ő neve ne távozzék se ajkadról, se szívedből, hogy elnyerd imája hathatós segélyét Ha Őt követed, el nem tántorodsz; ha Őt kéred, nem eshetsz kétségbe; ha Őrá gondolsz, meg nem tévedhetsz, s ha Ő kézen fog, össze nem roskadhatsz. Ha Ő oltalmaz, nincs mit félned; ha Ő kegyes irántad: végül célba érsz. Mert »a Szűz neve Mária« ‒, égbe vezető csillag. Ehhez tartsd magad és élni fogsz! (48. oldal)
