2.4 §. Mária a mi életünk, mert kieszközli számunkra az állhatatosság kegyelmét
A hittudósok Máriára vonatkoztatják a Szentírás eme szavait: »Annak kötelei üdvösséges kötelékek« (vö. Sir 6,30-31.) Miért kötelékek? ‒ kérdé Justiniáni Szent Lőrinc. Nos azért, mert lebilincseli szolgáit, nehogy túlságos szabadságot engedjenek meg maguknak. Mária biztosító kötelet nyújt szolgáinak, nehogy a bűn útjára téved-jenek. »Az én Istenem részében, az ő örökségében, a szentek gyülekezetében megtelepedtem«. (Sír 24,16) Szent Bonaventura (In Spec.) megmagyarázván az Egyház által Máriára vonatkoztatott eme szavakat, azt mondja, hogy Mária nemcsak él a szentek közt, hanem egyúttal ő az, aki őket megtartja életszentségükben, nehogy elmaradjanak. Mária őrzi meg őket erényeikben, nehogy elessenek, és Ő űzi el tőlük a sátánt, hogy ártalmukra ne lehessen.
Mária tisztelőiről mondják, hogy kettős öltözettel vannak födve. »Háza népe mind kétszeresen van ruházva.« (Péld 31,21) 
Cornelius a Lapide e két öltözetről azt mondja, hogy Mária az ő szolgáit nemcsak a Fia, hanem a saját erényeivel is felékesíti, hogy ily módon az állhatatosság kegyelmét megszerezze nekik. Ezért figyelmeztette így gyónó gyermekeit Néri Szent Fülöp: »Kedves gyermekeim, ha Isten kegyelmében mindvégig meg akartok maradni, legyetek nagy tisztelői Isten Anyjának«.
A tiszteletreméltó jezsuita Berchmans is ekként mondta, hogy állhatatosnak képes maradni, ki Máriát szereti. Erre vonatkozóan Rupert apát, igen találó megjegyzést fűzött a tékozló fiúról szóló példázathoz; nevezetesen, hogyha e rossz fiúnak anyja még élt volna, úgy bizonyára nem hagyta volna el az atyai házat, vagy legalább is gyorsabban visszatért volna. Ezzel arra tanít bennünket, hogy akinek Mária az anyja, az kevéssé fog Istentől elszakadni, vagy ha mégis, Mária segítségével hamarosan vissza fog Hozzá térni.
Ó bár valamennyi ember szeretné e szeretetteljes Királynőt, és hozzá menekülnének a kísértések idején, bizonyára senki sem esne a bűn örvényébe, mert csak az esik és kárhozik el, aki nem menekül veszedelmében Isten Anyjához. 
Justiniáni Szent Lőrinc a bölcsnek eme szavait (24,8.): »A tenger habjain jártam«, Máriára vonatkoztatja s hozzá-fűzhetőnek véli: »hű szolgáimmal, hogy őket a bűn szirtjein való hajótöréstől megmentsen, mivel a vihar dühöngései közepette oldaluknál állok, hogy el ne vesszenek«. (47. oldal)
