1.2 §. Mily gyorsan kész Mária megsegíteni azokat, kik hozzá folyamodnak Isten Anyja ezt nem azért óhajtja, hogy több hódolat jusson neki osztályrészül, hiszen valamennyi ember és angyal összes hódolatnyilvánítása sem áll arányban az érdemeivel! Inkább, hogy ezáltal bennünk, mint gyermekeiben, az iránta való bizalmat növelje, hogy több üdvös segítségben és vigaszban részesíthessen. Ő keresi az olyanokat ‒ mondja Szent Bonaventura (Stimul. divin. amor. p. 3. c. 11.) ‒ »akik hódolattal és áhítattal közelednek feléje, mert ezeket szereti, ezeket táplálja, és oltalmába fogadja, mint gyermekeit«. Ugyanez a szent azt állítja, hogy Ruth, Máriának előképe volt, mivel neve annyit jelent: 'meglátva, sietve', mert ‒ teszi hozzá ‒ »ha Mária tudomást szerez nyomorúságunkról, már is sietve jő, hogy irgalmasságával istápoljon«.
Novariaus még megjegyzi mindehhez, hogy Mária abbeli óhaja, hogy velünk jót cselekedjék oly nagy, hogy nem is volna képes tétovázni! A rábízott kegyelmeknek ugyanis Ő, nem irigy őrzője, hanem, Irgalmas Anyaként igyekszik kegyelem-kincseit a leendő lehető leggyorsabb kiosztani szolgái között. (Umbr. Virgo c. 10. excurs 73.)
Szent Richard biztosít bennünket arról, hogy Mária irgalmasságában mindenki részesülni fog aki őt segítségül hívja, hacsak egy Üdvözlégyet is imádkozik hozzá!
Ezért erősíti Novarius, hogy a Boldogságos Szűz nemcsak siet a segítségünkre, hanem úgy látszik repül, hogy bennünket megoltalmazhasson. Ha Mária irgalmasságot gyakorol, úgy cselekszi ezt, mint Isten, aki nyomban ott van, hogy megsegítse az oltalmáért esedezőket. Az Úr ugyanis nem szegni meg ígéretét, ha Hozzá fordulunk, hiszen biztosított: »Kérjetek és adatik nektek«. (Mt 7,7) Épp így cselekszik Anyja is, tüstént megsegíti azt, aki hozzá folyamodik. Ezek után felismerhető, hogy kiről szól a Jelenések könyve: »két nagy sasszárnyat kapott, hogy a pusztába repüljön«. (Jel 12,14) Ribeira a szárnyak alatt a szeretetet érti, mely által Mária állandóan Istenhez emelkedik. Boldog Amadeus azonban azt tanítja, hogy a szárnyak Mária gyorsaságának jelképe, mellyel mint a jó anya állandóan gyermekeinek oltalmára siet, messzire maga mögött hagyva a szeráfokat. (De Laud. Virg.) (73. oldal)
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.