3.5 §. Mária életünk édessége. Ő, aki kieszközli tisztelői számára, hogy édesnek tűnjék a halál
»Annak kötelei üdvösséges kötelékek; Mert végül megnyugvást találsz benne«.(Sír 6,31; 29) Boldog leszel ó keresztény, ha halálod óráján, Máriához szereteted édes kötelékei bilincselnek, mert ez számodra az üdvösség köteléke és biztosítja halálodkor ama békét, amely kezdete az örök békének. P. Binetti beszéli (Perfez. di N. S. Cap. 31.), hogy egy napon egy nagy Mária-tisztelő e szavakat hallatta halálakor: »Ó Atyám, ha tudná mily boldog vagyok most, hogy Isten Anyjának szolgáltam! Ki sem bírom mondani, mily örömet érzek«.
Minthogy P. Suarez mindig különös tisztelettel viseltetett Mária iránt (egy ízben kijelentette, hogy minden tudományát odaadná egyetlen Üdvözlégy érdemeiért), nos ő, oly öröm közt halt meg, hogy felkiáltott: »Nem hittem, hogy íly édes a halál!«
Épp ily vidám és·megelégedett leszel te is, kedves olvasóm, ha halálod óráján visszaemlékezhetsz a Szűzanya iránt tanúsított szeretetedre! Mert akik Őt híven tisztelték és szolgálták rózsafüzérének imádkozásával, lemondással, böjttel és állandó segítségül hívása által, azok meg is tapasztalják anyai gondoskodását.
Annak gondolata, hogy eddig bűneidben éltél, nem foszt meg téged a majdani vigasztól, ha a mai naptól kezdve jól folytasd életedet, s szolgálod a te szeretetteljes Királynédat, ő majd személyesen áll oldalad mellett, halálod óráján. Damiáni Szent Péter fitestvére Márton, súlyosan megbántotta Istent. Nemsokára rá azonban Isten Anyjának oltárához sietett, hogy magát átadja teljesen neki. Ekkor derékövét nyaka köré kötve, így szólt: »Íme·Királynőm, Szüzesség Tükre! Én szegény bűnös, Istent és Téged megbántottalak, vétkezve a tisztaság erénye ellen. Engesztelésül nem marad más számomra, minthogy a mai naptól szolgád és alattvalód legyek! Íme, fogadj kegyesen és ne vess meg!« Majd nagy összeg aranyat hagyva az oltár lépcsőjénél, megígérte, hogy azt minden évben szolgáltatni fogja alávetettségének jeléül. Nemsokára ezek után Márton meghalt. (54-55. oldal)