Forrásban lévő lélek és a lelkiismeret
1816 őszén egy radikális változás történt a fiú életében.
Találkozott egy kiváló anglikán prédiká-torral, aki felhívta figyelmét néhány jó könyvre. Ezek elolvasása után, szinte isten-élményt élt át, mely meghatározó lett egész életére.
Bizonyos lett abban, hogy létezik egy transzcendens Isten, aki a lelkiismereten keresztül szól az emberhez, s akitől az ember üdvössége függ.
Ám, bármilyen kiváló protestáns szerzők könyveit olvasta is a kamasz John Henry, katolikus ellenes hangvétele nem maradt nyomtalanul lelkében, így óhatatlanul átvette a nézeteiket, hogy a pápa az Antikrisztus, a Katolikus Egyház pedig egy lezüllött babonás társaság.
Megtérése után a tizenöt éves John magánfogadalommal elkötelezte magát a cölibátus mellett. Gyakran járult az Úrvacsorához, mindennap imádkozott, állandóan tudatosította, hogy Isten jelenlétében él, elmélkedett a Szentírás szövegei fölött, szüntelenül küzdött magában a büszkeség, a hiúság, a szexuális kísértések ellen, uralkodott az érzelmein és a vérmérsékletén.
Newman könyörgött azért, hogy meggyűlölje a bűnt. Minden nap tudva és akarva rálépett arra az útra, mely a tiszta szeretet és az életszentség csúcsára vezetheti őt. Hallgatott a lelkiismerete szavára, melyet Isten szavának tartott. Ezt írta: „Ahogy a világegyetemről az alapvető ismereteket az érzékeink által nyerjük, ugyanúgy a világegyetem Uráról, vagyis a mi Istenünkről minden kezdeti ismeretet mindenekelőtt a lelkiismereten keresztül kapunk.
A lelkiismeret nem önmagából veszi erejét, hanem önmagán túlról és homályosan felismeri döntéseiben, hogy egy magasabb hatalom megköti. Ha lelkiismeretünk szavát megtagadva felelősséget érzünk, szégyenkezünk, félünk, akkor ezzel elismerjük, hogy van valaki, akinek felelősek vagyunk, aki előtt szégyenkezünk, akinek ítéletétől félnünk kell. Ha ellenben valami jótett után ugyanazt a verőfényes derültséget, belső megelégedettséget érezzük, mintha atyánk dicséretét és elismerését vívtuk volna ki: akkor ez nyilvánvaló jele annak, hogy olyan személyiség képét hordozzuk a lelkünkben, akire szeretetünk és tiszteletünk feltekint, kinek mosolya boldogít, akihez a szívünk húz, aki előtt mentegetőznünk szükséglet a számunkra, kinek haragja zavar és sorvaszt bennünket. A lelkiismeret tehát ténylegesen felkelti a lélek e kétfajta rezdülését: egyrészt szégyenkezést, sejtelmes félelmet, önvádat; másrészt azt a mély békességet, a biztonságnak azt a nyugodt érzését és azt a boldogító reménységét, amit érzékelhető tárgy, földi lény sohasem kelthet fel bennünk. (folytatása köv.)
10.
március
MINDEN ÉRV RÓMÁBA VEZET (3. rész) Newman anglikán teológus-pap katolizálása
| Szólj hozzá!Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szeretetlang.blog.hu/api/trackback/id/tr278213390
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.