3.4 §. Mária életünk édessége. Ő, aki kieszközli tisztelői számára, hogy édesnek tűnjék a halál
Szent Jeremos azt írja Szent Eustochiumnak (Epist 2.), hogy Mária hű szolgáit haláluk óráján nemcsak megsegíti, hanem eléjük is jön az ég felé való útjukon, hogy őket bátorítsa és Isten ítélőszéke elé ve-zesse. Ez megegyezik azzal, amit a Boldogságos Szűz Szent Brigittának mondott, mikor hű szolgáinak halá-los óráiról beszélt: »Akkor én az ő szeretett anyjuk és királynéjuk, eléjük jövök, hogy vigasztaljam őket, hogy enyhületet szerezzek nekik«. (Rev. I. c. 20.)
Ferreri Szent Vince is tanúsítja, hogy a haldoklók lelkét a Boldogsá-gos Szűz viszi magával. (Serm. de Ass.) Szeretett Királynőnk védőpa-lástja alá fogadja hű szolgáinak lelkeit, maga viszi őket 
bírájuk, Jézus elé és ott kieszközli számukra az üdvösséget. Így történt ez Szent Brigitta fiával, Károllyal is. (Revel. libe 7. c. 13.) Katona volt s anyjától távol halt meg, aki igen aggódott üdvössége miatt. A Boldogságos Szűz azonban megnyugtatta, hogy Károly az iránta való szereteténél fogva üdvözült, mert halálakor mellette állt segítségével és sugallta neki azokat a keresztény erényin-dulatokat, amelyeket e pilla-natokban szükséges volt magában felindítania. Egyidőben Brigitta megpil-lantotta Jézust a trónon és mellette a sátánt, aki két vádat emelt az Istenanya ellen, miszerint Mária meg-gátolta őt abban, hogy Károlyt megkísérthesse és maga vitte a lelkét az isteni Bíró elé, s ílymódon megmentette, anélkül, hogy felsorolhatta volna indokait, amelyek alapján ő Károlyt a saját tulajdona gyanánt tekinthette. Majd látta a szent, amint elűzte Jézus a sátánt és Károly lelkét befogadta az égbe. (53-54. oldal) (Kép: Svéd Szent Brigitta)
