MÁSODIK FEJEZET
Az élet édesség...,
1.1 §. Mária a mi életünk, mivel kieszközli számunkra bűneink bocsánatát
Hogy megértsük az okot, miért is kívánja az Anyaszentegyház, hogy Máriát életünknek nevezzük, meg kell fontolnunk a következőket: Amiként a lélek életet ad a testnek, éppúgy élteti Isten kegyelme a lelket. A megszentelő kegyelmek híján levő lelket élőnek tartjuk ugyan, valójában azonban halott, miként a Jelenések könyve mondja: »Tudom, hogy élőnek neveznek, de halott vagy«.(Jel 3,1) Ha tehát Mária közbenjárása a bűnösök részére ismét visszaszerzi a malasztot, ezzel Ő életre hozza azokat. Ezért vonatkoztatja az Egyház Máriára a következő szavakat, amelyeket az Ő nevében hozzánk intéz: »Szeretem azokat, akik szeretnek engem, akik virradatkor keresnek, meg is találnak«. (Péld 8,17) Tehát, amilyen gyorsan csak tehetjük és Hozzá menekülünk, biztosan megleljük, avagy a görög fordítás szerint: kegyelmet találunk. Egy és ugyanaz tehát, Máriához menekülni a vagy kegyelmet találni, s emiatt fűzi is hozzá Mária fenti szavaihoz: »Aki engem megtalál, életet talál és üdvösséget merít az Úrtól«.
»Ti valamennyien, akik óhajtjátok Isten országát ‒ kiált fel Szent Bonaventura ‒ hallottátok, mit ígértek nektek: Tiszteljétek Máriát s megtaláljátok az életet és az üdvösséget«.
Szienai Szent Bernát szerint, Isten a bűnbeesés után csak azért nem semmisítette meg az embert, mert már akkor különös szeretettel viseltetett Mária iránt, kinek születését előre látta. Ugyanez a szent hozzáfűzi, hogy nem kételkedik abban, hogy Isten az ószövetségben a bűnösökkel szemben minden irgalmát és bocsánatát, kizárólag erre az áldott Szűzre való tekintettel gyakorolta. (T. I. serm 61. c. 8.) Igaza van tehát Szent Bernátnak amikor figyelmeztet: »Keressünk kegyelmet, de Mária révén keressük!« (Serm. de Aguaed.) (39. oldal)