3.7 §. Mária életünk édessége. Ő, aki kieszközli tisztelői számára, hogy édesnek tűnjék a halál
Szent Klára, a kapucinus-rendi Szent Félix, Montefalkói boldog Klára, Szent Terézia és Alkantarai Szent Péter valamennyien részesül-tek ebben a nagy szerencsében. Istenes Szent János már várta halá-los ágyán Isten Anyját, aki iránt mindig nagy áhítatot tanúsított. Midőn azonban késett jövetelével, szomorú lett és panaszokba tört ki.
Mégis, amikor az idő elérkezett, megjelent az Isten Anyja, s mintha szemrehányással illette volna csekély bizalmát, e gyengéd szavakat intézte hozzá, melyek minden Mária-tisztelőt bizalommal tölthetnek el: »János, ily órában nem hagyom el tisztelői-met!« Mintha csak így szólt volna: »Hogy is gondolhatsz olyat, kedves Jánosom, hogy téged cserben én hagytalak? Nem tudod, hogy ezt kép-telen lennék megtenni hű szolgáim utolsó óráján? Azért nem jöttem előbb, mert még nem jött el az időd, de íme itt vagyok, hogy magammal vigyelek és visszatérjek veled az égbe«.
Röviddel ezután meghalt a szent és a mennyekben, az egész örökkévalóságon keresztül hálát ad szeretve szerető Királynőjének.
Imádság
Ó legédesebb Anyám, Mária! Ugyan milyen lehet a halála ily szegény bűnösnek, mint én? Ha arra a rettenetes pillanatra gondolok, amikor majd Isten ítélőszéke elé lépek, bizony visszhangozhatnak bennem, hogy mily gyakran egyeztem bele kárhozatomba! Okkal fog el a remegés és majd megöl a szégyen nagy félelmemben üdvösségem miatt.
Ó Anyám, Mária! Krisztus Szentséges Vére és a te közbenjárásod vigasztalnak csupán! Te vagy az Egek és a Világ Királynéja, Istennek Szent Anyja, valóban igen nagy a te méltóságod; de e nagy hatalmad nem távolít el tőlünk, sőt édesanyaként lehajolsz hozzánk, és minél mélyebbre ereszkedsz, annál nagyobb részvéttel viseltetsz nyomorunk iránt.
Ha a világ fiai valami magas méltóságra tesznek szert, eltávolodnak régi barátaiktól, akik alacsonyabb sorban maradtak, s többé nem ismerik őket. De a Te szeretve szerető Szíved nem így cselekszik, mert ahol nagyobb nyomort lát, ott nagyobb gonddal is segít. Ha Hozzád folyamodunk, többet adsz, mint amennyit kérünk. Vigasztalsz és a kísértések viharait távoztatod tőlünk.
Ó Szomorúak Vigasztalója, vigasztalj egy szomorú bűnöst, aki neked magát ajánlja! Annyi bűnnel terhelt lelkiismeretem tesz engem szomorúvá, mert bizonytalanságban élek az iránt, vajon bűneimet kellőképpen megsirattam-e. Szinte elborzadva látom, hogy a pokol várja halálomat, hogy Istennél bevádolhasson. Tudva tudom azonfelül, hogy az isteni igazságosság elégtételt kíván. Ó Anyám, mi lesz belőlem, ha nem segítesz? Elveszek!
Ó Királynőm bocsásd meg vakmerőségemet, ha arra kérlek, hogy akkor majd saját jelenléteddel vigasztalj meg engem, hiszen már oly sokakat részesítettél ebben a kegyelemben, részesíts benne engem is. Bízom, hogy egykoron minden boldogságom abban fog állni, hogy hálát adok Neked, dicsőítelek és szeretlek Téged egy örökkévalóságon át. Ó Mária, várlak ama órában, ne engedd, hogy vigasztalásod nélkül maradjak! Tehát legyen úgy. Amen! Amen! (56-57. oldal)