3.2 §. Mária életünk édessége. Ő, aki kieszközli tisztelői számára, hogy édesnek tűnjék a halál
Avellinói Szent András élettörténe-tében olvassuk, hogy halála közeled-tekor oly rettenetes küzdelmet kellett vívnia a gonosz lélekkel, hogy az ágya körül álló rendtársai remegtek a féle-lemtől. Látni lehetett, amikor a heves erőlködéstől a szent arca felduzzadva elfeketedett és reszketett minden tagjában, szemei megteltek könnyel, amikor kézzel-lábbal védekezett. Mindez jele volt annak borzasztó küz-delemnek, mit a pokollal szemben ki kellett állnia. A körülállók a részvéttől sírtak, még többet imádkoztak, mia-latt remegtek a félelemtől, látván, hogy így hal meg egy szent. Egyetlen vigaszuk volt, hogy Szent András sze-meit állandóan egy Mária-képre füg-gesztette, mintha 
attól várna segítsé-get, miként emlékeztek is reá, hogy gyakran mondogatta, hogy Má-ria menedéke lesz halála óráján.
Végül úgy tetszett Isten-nek, hogy e rettenetes küzdelem fényes győze-lemmel zárult. Miután testi hánykódásai meg-szűntek, és arca vissza-nyerte természetes szí-nét, a szent teljes benső békével a Mária-képre tekintett. Áhítattal meg-hajtotta fejét, mintha pártfogását köszönné meg (úgy vélik, ekkor az Istenanya tényleg meg-jelent neki), és kész örömmel adta át lelkét Máriának, mialatt mennyei vidámság tükröződött arcán.
Egy kapucinus apáca, aki ugyanebben az órában halálos ágyán feküdt, az őt körülvevő, nővérekhez fordulva így szólt: »Imádkozzatok egy Üdvözlégyet, mert épp most egy szent hunyt el«.
Ugyan mitől félnénk, ha Mária áll mellettünk halálunk óráján? Már Dávid is bátorítani igyekezett magát a reá várakozó halálos rettegések idejére: »Ha a halál árnyéka közepette járok is, nem félek a rosszaktól, mivel Te velem vagy. A te vessződ, s botod, azok vigasztaltak engem«. (Zsolt 22,4) Hugó bíboros a bot alatt a Kereszt fáját, a vessző alatt pedig Mária közbenjárását érti, aki az Izaiás által megjövendölt vessző volt: »És vessző sarjad Jessze törzsökéből és virág növekedik az ő gyökeréből«. (Iz 11,1)
»Az Istenanya ‒ mondja Damiáni Szent Péter (Serm. de Ass. B. V.) ‒ ama hatalmas vessző, amely legyőzi a pokol ellenségeinek dühét«.
Szent Antonin a következő szavakkal buzdít bennünket: »Ha Mária velünk, ki ellenünk?« (52. oldal)
