A Hajnal Szép Sugara

     1947. május 22-e és 30-a között Bruno Tre Fontanéba ment. A rózsafüzér imája alatt megjelent neki a Szűzanya. Cornacchiola szomorúan észlelte, hogy a barlang elhanyagolt, és újból tisztátalan találkák és bűnbeesések helyszíne lett. Ezért írt egy felszólítást, melyet a barlang előtt függeszt ki. „Ne szentségtelenítsétek meg ezt a helyet tisztátalan bűnökkel! Aki bűnben él, bűnét hagyja a Kinyilatkoztatásbeli Szűz lábánál, menjen gyónni és töltekezzen az irgalmasság forrásából! Mária minden bűnösnek jóságos anyja. Ez az, amit velem, bűnös emberrel is megtett, holott a Sátán harcos szolgája voltam, egy protestáns szektában, az Egyház és Szűz Mária ellenségeként élve.
     Ezen a helyen 1947. április 12-én nekem és gyermekeimnek megjelent a Szűzanya azt kérve, hogy térjek vissza a Római Katolikus és Apostoli Anyaszentegyház kebelébe, amelynek törvényeit aztán Ő maga ismertette velem. A Végtelen Isteni Irgalmasság így nyert meg engem, elszánt ellenfelét, aki most lábaihoz borulva esdeklek megbocsátásért és a kegyelemért. Szeressétek a Szent Szüzet, mert Ő mindannyiunk szerető édesanyja és szeressétek az Egyházat is gyermekeivel együtt! Védő köpenyét Ő tárja fölénk s véd meg bennünket az ördögi tettek elburjánzásától a világban. Imádkozzatok sokat, és akkor el tudjátok hessegetni magatoktól a test csábításait. Imádkozzatok!”
     Pár napon belül ez a felszólítás a rendőrségre került, és hamarosan megkeresték a szerzőt. Kihallgatták Brunót és gyermekeit, megállapítva, hogy igazat beszélnek. Az Il Messaggero, Il Popolo, Il Giornale d’Italia napilapokban megjelent, jelenésről szóló cikkek után tömegével kezdtek jönni a zarándokok a jelenés barlangjához Tre Fontanéba.
     A Szűzanya megjelenését követően Bruno Cornacchiola élete egyre több nehézségbe ütközött, nagy megpróbáltatásokkal, bár a természetfeletti élmény továbbra is tükröződött a tekintetén és viselkedésén.
Ugyanakkor Bruno, valóságosan a lélek sötét éjszakáit élte meg, mivel egyre csak arra a jelre várt, amelyet a Szeplőtelen ígért neki.
     Bár már nem volt protestáns, de a Katolikus Egyház közösségéhez sem tért még vissza hivatalosan. Ezért nem is gyónhatott, hanem szívében hordozta bűnei súlyát, a fájdalmat, a lelkiismeret furdalást, a bizonytalanságot.
A Szűzanya utasítása alapján minden papot, akivel találkozott megkérdezett – utcán, villamoson vagy a templomban, azonnal feltette a kérdést: „Beszélhetnék az atyával?” De a válaszok különböztek attól, mint amit a Szeplőtelen adott át neki. Múltak a napok és Bruno egyre inkább magában kereste a hibát, hogy képtelen megtalálni azt a papi személyt, akiről a Szűzanya beszélt neki. Frusztráltan, kedvetlenül, egyre rosszabbul érezte magát, végül már munkába sem ment.

Részletek nyomán: Juan de Tovar, AZTÉK KRÓNIKA c. könyvéből. Helikon Kiadó - Kner Nyomda - Gyula 1986.

A szörnyűségek kegyetlen bálványa
     Nagyszerű települést építettek, templommal, házakkal és szépen megművelt földekkel. Nem is láttak hiányt semmiben, és sokasodni kezdtek. Évnyi idő után, a culhuacániak úgy vélték, hogy már csak kevés azték lehet életben a sok mérges csúszómászó jóvoltából. Királyuk így szólt: "Menjetek és nézzétek meg, mi történt a mexikánokkal, köszöntsétek a nevemben a túlélőket, és kérdezzétek meg tőlük, hogy elégedettek-e a hellyel, amit kaptak?" Elmentek a hírnökök és vidám, elégedett népességre bukkantak. Földjeik gondosan műveltek voltak, állt már istenük temploma, a házakban nyársakon és fazekakban kígyókat sütöttek-főztek.
     Az aztékok kifejezték nagyfokú elégedettségüket és hálájukat a kegyes király iránt. De két kérés továbbítását kérték a követektől: legyen szabad belépniük a király városába, hogy ott kereskedjenek, azonfelül a király egyezzen bele, hogy lányával való házasság révén a két nép rokoni kapcsolatba kerülhessen egymással.
     A hírnökök az aztékok kitartásáról és megsokasodásáról szóló hírekkel tértek vissza a királyhoz. Elmondták mit láttak, és hogy mit kérelmeztek. A király álla leesett a csodálkozástól, mert ehhez fogható dologról még nem hallott, ám az aztékoktól való félelme megerősödött benne. A király így szólt embereihez: "Ezt a népet erősen óvja az istene. Amilyen gonoszok, olyan gonoszak a fortélyaik is; hagyjátok tehát őket és ne tegyetek nekik semmi rosszat, nehogy magunkra haragítsuk őket."
     Ettől kezdve az aztékok szabadon kereskedtek Culhuacánban és fokozatosan rokonságba kerültek velük; testvérként, rokonként bántak egymással.
A békével és nyugalommal azonban Huitzilopochtli elégedetlen volt, mert úgy találta, hogy a béke nem kedvez szándékai megvalósulásának, elővette hát a véneket és őrzőit: "Keresnünk kell egy asszonyt, akit a viszály asszonyának nevezhetünk, később pedig az én nagyanyámnak. Az ígéret földje még odébb van. Ám ezt a vidéket pedig háború és halál árán kell elhagynunk, fogjunk végre fegyvert, ragadjuk meg a nyilakat és az íjakat, a pajzsokat és a kardokat, mutassuk meg vitézségünket. Nosza lássátok el magatokat minden szükségessel a védelemre és az ellenég megtámadására. Cselekedjetek a következőképp: menjetek el Culhuacán királyhoz és kérjétek el tőle a lányát, hogy engem szolgáljon. A király oda is adja nektek a lányt és ő lesz a viszály asszonya, amint később majd meglátjátok."
     Az istenük iránt mindig engedelmes aztékok legott elindultak a királyához és elébe tárva jövetelük okát, hogy lányát uralkodójuk feleségéül és istenüknek nagyanyjául kérjék. A király, minthogy tetszett neki a kérés, beleegyezett, a mexikánok pedig nagy tisztelettel magukkal vitték a lányt, mindkét fél legnagyobb megelégedésére.
Aznap éjjel, hogy a lányt a trónjára ültették, a bálvány újabb beszédet intézett őrzőihez és papjaihoz: "Megmondtam már nektek, ez az asszony lesz a viszály asszonya a köztetek és culhuacániak között! Hogy ez beteljesedjék, az a rendelésem, hogy a lányt öljétek meg és áldozzátok fel nekem, mert mától fogva őt a nagyanyámnak tekintem. Nyúzzátok le a bőrét egészben és adjátok rá egy előkelő ifjúra és öltöztessétek fel a lány ruháiba. Ezt követően hívjátok el az apját a királyt, hogy jöjjön el hódolni az istennő lánya előtt, és mutasson be neki áldozatot." Úgy is történt minden (az asszonyt később az aztékok Tod nevű istennőjükként tisztelték, s a neve azt jelenti "a mi nagyanyánk".)

A Magyar Szentek kultusza és példaként való állítása a nemzeti önazonosság kifejeződése. Az Országalapító zsolozsmás himnusza ezt a formálódó közösséget szólítja meg:

Magyar hazánk, te jó Anya,
Fiad dicsérd ma, őt dalold,
Zengjen a himnusz dallama
Hozzá, ki mindig pártfogolt.

Szentjeink közös jellemzője – akár magyarnak születtek, akár más országokból érkeztek a Kárpát-medencébe –, hogy fontosnak tartották a földi haza sorsát, felelősséget vállaltak és áldozatokat hoztak érte. Méltó tehát, hogy november 13-án együtt ünnepeljük őket: üdvözültjeink jól vagy kevésbé ismert és névtelen seregét, valamint azokat, akik reményteli jelöltjeink a boldoggá és szentté avatásra.

A közös ünnep előzménye egy régi, november 6-i megemlékezés, az egyházmegyék ereklyéinek ünnepe. A püspöki kar a magyar mindenszentek új ünnepének tartalmát 1970-ben így jelölte meg: „Eredetileg azokat a szenteket ünnepeltük, akiknek ereklyéit templomainkban tiszteljük. Az új ünnepnapon nemcsak rájuk emlékezünk, hanem mindazokra a szentekre, akiknek nincs külön ünnepük, de itt éltek magyar földön, akár a honfoglalás előtt, akár utána. Vannak köztük olyanok, akiket a népi kegyelet és emberemlékezetet meghaladó kultusz övez, de köztük vannak a hétköznapok ismeretlen hősei, a mindennapok vértanúi és Istenbe temetkezett misztikusai is. Magyar földből sarjadtak, és így különösen is számíthatunk testvéri segítségükre Isten színe előtt” (Szent Zsolozsma IV. köt.). ( Forrás felhasználásával)

     A mai napon tehát mindazokra az ismert és ismeretlen szentekre emlékezünk, akiknek nincs külön ünnepük, de Istenért, Hazáért, e földön szentként éltek vagy szenvedtek vértanú halált! Közéjük soroljuk az 1956-os Magyar Hősöket, akik vérüket áldozták Édes Magyar Hazánkért, az ateista kommunizmus felszámolásáért!

A Magyar Szentek és Vértanúk vére a magyar földet szentelte meg

– illő és üdvös tehát –, hogy e földből sarjadjon ki a

Nagy Magyar Engesztelés Világjobbító Műve! 

     Az első dolga az volt, hogy gyermekeivel elkezdték a barlangot alaposan kitakarítani. Később így emlékezett erre: „Ahogy elkezdtük tisztogatni a barlangot, a föld illatossá vált, de még a felszálló por és a barlang fala is! Ó milyen csodálatos, mennyei illat volt! Ez az élmény engem sírásra késztetett, a gyermekek pedig örömmel hangoztatták, sőt énekelték, hogy »láttuk, láttuk a Bella Szinyórát«!”
     Amikor befejezték, így szólt gyermekeihez, a visszafogott könnyektől még mindig hunyorogva: „Mindig azt hangoztattam, hogy a tabernákulumban nincs ott Jézus, és hogy ez csak a papok által kitalált hazugság. Márpedig, ezzel nem mondtam igazat! Most megmutatom nektek, hol van a mi üdvözítő Jézusunk!”
     Ezt követően, mindannyian lementek a dombról a közeli Tre Fontanéban lévő trappista apátsághoz – a Szent Pál apostol mártírhalála helyén épült templomba.
Amikor beléptek, egy pillanatig mindnyájan döbbent hallgatásba burkolóztak, majd Bruno oldotta fel a csendet, rámutatva a tabernákulumra és így szólt:
„A  Gyönyörű Asszony a barlangban azt mondta nekem, hogy itt van Szent Fia Jézus, aki az emberiség Megváltója! Korábban azt mondtam, ebben ne higgyetek, ezért tiltottam meg nektek, hogy imádkozzatok. Nagyot hibáztam, most már biztosan tudom és tudjuk, hogy Jézus itt van. Imádkozzunk és imádjuk Őt!”
     Erre Isola csendesen így szólt:
‒ Ha Jézus valóban itt van, akkor imádkozzunk Hozzá!
    Az apa bűnösségének tudatában szorongva kérdezte:
‒ Hát miféle imádságot tudsz?
    Isola erre így felelt:
‒ Én tudom az Üdvözlégy Máriát.
‒ Hol tanultad? ‒ kérdezte az apja.
‒ Az iskolában! Te otthon megtiltottad, de az iskolában mindig együtt imádkoztam a többiekkel. Így én is megtanultam.
    Bruno megindultan felelte:
‒ Ha tudod, akkor csak mondjad kislányom és mi majd mondjuk utánad!
    Ezt követően együtt imádkoztak.
    Az ima végezetével Cornacchiola gyermekeivel hazatért, otthon felesége, Jolanda észrevette, hogy férje sápadt és szeme könnyes a meghatottságtól. Rákérdezett: „mi történt veled?” „Láttuk a Szűzanyát” – válaszolta Bruno.
Valahogy ekkor döbbent rá, hogy eddigi életében milyen fájdalmakat okozott a feleségének. Gyakran verte, csalta őt, még a Szűzanya megjelenése előtti éjszakát is házon kívül töltötte a barátnőjével.
    Szörnyű bűneit felismerve, Cornacchiola térdre esett felesége előtt és sírva kérte a bocsánatát. A meglepett és elérzékenyült Jolanda szintén térdre esett, Bruno pedig így szólt: „Tiszta szívből kérlek, bocsáss meg a hűtlenségemért, és a neked okozott szenvedésekért, a megaláztatásokért, melyeket elkövettem. Nagyon sok rossz dolgot tanítottam neked, káromoltam az Eucharisztiát, a Szűzanyát, a pápát, a papságot és a Szentségeket. És látod, egy ilyen hitvány bűnösnek jelent meg a Szeplőtelen Szűz Mária.”
Összeölelkezve mindketten sírva fakadtak és életükben először megpróbálták közösen elimádkozni a rózsafüzért.
Így, a közös ima és a kölcsönös szeretet egységében maradtak egészen reggelig. Annyira, de annyira szerették egymást, amire csak az Istenben egyesült lelkek képesek! Mert, akik istentelenül élnek, azok csupán a felszíni műöröm érzetét vélik boldogságnak, ám ez csupán halvány árnyéka az igazinak, mert Isten a Szeretet és az Örökkévaló, minden más talmi és mulandó!

A bizalommal teli kérés meghallgatása

Jézus szavai: „Kérjetek csak sokszor és sokat! Ahányszor és amennyit kértek, annyiszor és annyit kaptok. Sőt, ha látom bizalmatokat, kéréseiteket megduplázva teljesítem. Engem nem lehet felülmúlni nagylelkűségben. Ha látom bizalmatokat, akkor máris leköteleztetek, és ez azt jelenti, kifoszthattok, ahogy csak akartok, Én nem zárkózom el. Szívem szeretetével elétek állok: itt vagyok, hogy boldogítsalak benneteket”. (II/110)

„Áldozat! Imádság! Ez a ti eszközötök. A cél a megváltó munka sikeres érvényre jutása. Bárcsak felérnétek óhajtásaitokkal az Örök Atya mennyei trónjához! Akkor az eredmény is bőséges lenne.” (II/106)

Jézus reménykeltő szavai: „A Szent Szűz Szeretetlángja által a hitből fakadó bizalom gyökeret ver a lelkekben, és újra megújul a Föld színe. Mert ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett. A szenvedésekkel elárasztott Föld megújhodása a Szent Szűzanya közbenjáró hatalmának ereje által történik.” (II/93-94) Ezért mondjuk tehát mindennap: Jöjjön el a te országod, amiként a zsoltáros szavait is „Áraszd ránk Lelkedet, Istenünk: újítsd meg a föld színét.” (7. zsoltár)

És ehhez kedves Olvasóim, valóban az egész emberiség összefogó ereje szükséges, mert látható és érezhető módon fenn áll a tömeges elkárhozás veszélye!

Mentsük tehát a tisztítótűzben szenvedő lelkeket, akik természetfeletti segítséget nyújthatnak a világ megújításában! 

Részletek nyomán: Juan de Tovar, AZTÉK KRÓNIKA c. könyvéből. Helikon Kiadó - Kner Nyomda - Gyula 1986.

A hazugság atyjának ármánykodása
     A tengernyi ellenség láttán az asszonyok és a gyermekek kiáltozásban és jajveszékelésben törtek ki. Ám a férfiak nem vesztették el a fejüket, hanem megkeményítették szívüket és szembeszálltak az ostromlókkal. Már az első összecsapásnál fogságba esett az azték főkapitány, de a többiek nem csüggedtek, hanem istenükhöz, Huitzilopochlihoz fohászkodtak, közrefogták az asszonyokat, gyermekeket és öregeket, s átverekedték magukat a chalcák seregén. Atlacuehuacan városáig nyomultak, amit elhagyottan találtak és sietve megerősítettek. A chalcák meg a többiek szégyenükben meg sem próbálták üldözőbe venni őket. Beérték annyival, hogy a foglyul ejtett vezért megölték. Az Aztékok az elfoglalt városban rendezték a soraikat, és ellátták magukat fegyverekkel. Itt találtak ki egy szigonyhoz hasonló fegyvert, amit úgy neveztek el, hogy adad, a várost meg Adacuehuacánnak. Felszerelkezvén az új fegyverzettel, elindultak a tó mentén, mígnem Culhuacan alá nem értek. Ott Huitzilopochtli megnyilatkozott papjainak: "Papjaim és őrzőim, látom vesződségeiteket és szorult helyzeteket, de ne csüggedjetek, mert éppen azért jöttetek ide, hogy arcotokat és melleteket az ellenségnek fordítsátok. Most küldjetek követeket Culhuacán urához, és minden esedezés és udvariaskodás nélkül annyit kérjetek tőle, hogy jelöljön ki számotokra egy helyet, ahol meghúzhatjátok magatokat és kipihenhetitek a fáradalmakat. Lépjetek elé bátran, tudom mit beszélek. A szívét meglágyítom, és ti fogadjátok el amit kínál, akár jó akár rossz az a terület. Azon a helyen állítsátok fel táborotokat és várjatok türelemmel, míg elérkezik a vigasztalódás és megnyugvás órája." Az aztékok bíztak bálványukban és nyomban hírnököket küldtek Culhuacán urához, akinek színe elé érve előadták békés kérésüket, hogy városalapításra alkalmas kellő helyet és némi földet is adományozzon népüknek, ahol vethetnek és arathatnak, hogy legyen tápláléka asszonyaiknak és gyermekeiknek.
     Culhuacán királya igen nyájasan fogadta az aztékok követeit, elszállásolta és igen jól tartotta őket, míg előkelőivel és tanácsadóival megtanácskozta a kérést. Ám azok hevesen ágáltak ellene, és ha a király kifejezetten nem veszi a pártfogásába az aztékokat, semmiképp sem fogadták volna be őket. Heves viták után, átengedték nekik Tizaapan környékét, a "fehér vizek helyét". De emögött álnok szándék lapult, a hely ugyanis egy kígyóktól és mindenféle mérges férgektől hemzsegő hegy lábánál feküdt, ahonnan időről időre szétrajzottak a környékre, emiatt is volt lakatlan. Az aztékok örömmel el is foglalták a vidéket.
     Alig kezdtek azonban a táborépítéshez, elárasztották őket a veszedelmes férgek, amitől nagyon megrémültek. De bálványuk megmutatta, hogyan győzhetik le őket és miképp készíthetnek belőlük kitűnő élelmet. Aztán a mexikánok úgy rákaptak a kobrákra és viperákra meg a nyüzsgő pondrókra, hogy rövid időn belül végeztek valamennyivel.

      Minden kétséget kizárva Mária tudatosította Brunóban, hogy sok lelki kínlódással teli nehézségen fog átmenni, sokan nem értik majd meg – de félnie nem kell, mert Ő maga fogja körülvenni anyai gondoskodásával.
Brunó bár lelkében teljesen megrendült, mégis alig fogta fel a történteket. A gyermekein csak annyi látszott, hogy kissé meg vannak illetődve. A  beszédből semmit nem hallottak, de az élmény teljesen áthatotta őket.
A 7 éves Carlo felkiáltott: „Nézd apa, még látszik a zöld palástja” – és kitárt karokkal szaladt a barlanghoz a távolodó Szűzanya után; azonban neki ütközött a sziklának és fájdalmában sírva fakadt.
Amikor a három gyermek érzékei visszatértek normális állapotukba, mindegyik azt kérdezte apjától: „Ki volt ez a Gyönyörű Asszony? Miről beszélt veled?" 
     Az apa kicsit kivárt, nehogy elsírja magát, majd így válaszolt:
– Ő volt a Szűzanya. Később mindent elmesélek nektek – mondta Bruno sápadtan –, mert még mindig a mennyei élmény hatása alatt volt.
Aztán, mintha szeretett volna még egyszer megbizonyosodni róla, hogy mindez nem volt álom, elkezdte kikérdezni gyermekeit arról, hogy mit láttak.
     Elbeszélésükből kiderült, hogy ugyanúgy látták a „Gyönyörű Asszonyt”, de ők a beszélgetésből nem hallottak semmit. Cornacchiolának mindez azért is jelentett fokozott bizonyságot, mert egyáltalán nem értette, hogyan részesülhetett ilyen bűnös létére, a Szűzanya megpillantásának isteni kegyelmében.

A betegség elfogadása és felajánlása

Jézus szavai: „A betegek, ők igazán a feltétlen bizalom szárnyán repülhetnek Hozzám. Egyetlen kérésükkel a lelkek tömeges megmentését eszközölhetik ki. Ha a betegek szenvedéseiket felajánlják, ez a sátánt megvakítja, és ezáltal a lelkek az üdvösség útjára lépnek”. (II/102)

A mindennapi munkánk felajánlása

A Szűzanya szavai: „Napközben is ajánljátok fel munkátokat Isten dicsőségére! Ez a kegyelem állapotában történő felajánlás is a sátán megvakítását fokozza. Éljetek tehát kegyelmeim szerint, hogy mind jobban és mind nagyobb területre terjedjen ki a sátán megvakulása. A sok kegyelmet, melyet nektek nyújtok, mind jobban használjátok fel, mert ez a lelkek tömeges megjavulását fogja maga után vonni!”. (II/36)

Az Úr így szólt Szent Fausztinához: „Használd fel Egyházam kincstárának valamennyi búcsúját s ajánld fel értük… Ó, ha ismernéd kínjaikat, szakadatlanul lelki alamizsnában részesítenéd őket és segítenéd törleszteni adósságaikat igazságommal szemben.” (Irgalmasság napló 1226)

(folyt.)

Részletek nyomán: Juan de Tovar, AZTÉK KRÓNIKA c. könyvéből. Helikon Kiadó - Kner Nyomda - Gyula 1986.

Küzdelem és szenvedés a semmiért
     Amint a tó vize elfolyt, a vidék ugyanolyan száraz lett, mint korábban. Látták, hogy a hely újra terméketlenné vált és úgy vélték, hogy istenük már megengesztelődött, tehát tanácsot kértek tőle. Ő azt parancsolta, hogy bontsanak tábort és induljanak. Vándorlásuk során a nagy México-tó felé közeledtek, de valahogy cikk-cakkban és széltében-hosszában távolodva ismeretlen végcéljuktól, hiszen az eredeti indulási pontjuktól légvonalban az egy hónapnyi járásra volt tőlük!. Ezzel szemben 40 évig vándoroltak, hihetetlen szenvedések, harcok, viszontagságok és emberveszteségek közt, mert a "jótevőjük" maga volt a sátán, a "hazugság atyja" aki a legkevésbé sem akarja az emberek földi boldogságát, még kevésbé az örök üdvösségét.
     Tehát szedték a sátorfájukat, időnként megállva, vetettek és arattak, anélkül hogy komoly összeütközésbe kerültek volna az arrafelé lakókkal, de ez nem volt mindig így, ezért éberen és harcra készen haladtak előre. Végül eljutottak egy Chapultepec nevű kis hegyhez – jelentése a sáskák hegye. Félelem és aggodalom vett rajtuk erőt, mert a hírhedt tepaneca nép uralkodott ott azidő tájt a többi nép felett. Városuk és székhelyük Azcapotzalco volt, ami "hangyabolyt" jelent. Csupa "biztató" név, megkérdezték tehát istenüket, hogy mitévők legyenek. Válasza az volt, hogy várják ki az eseményeket, ő majd idejében szól és inti őket, mindenesetre nem ez az a hely, amit lakóhelyül kiválasztott, bár az sincs már messze. (Talán ebben az egyben soha nem hazudott, hiszen ha ez esetben is egyenesen odairányította volna őket, akár egy-két héten belül megérkezhettek volna!) A bálvány válasza félelemmel töltötte el őket és sietve vezért és kapitányt választottak a legkiválóbbak közül, aki majd a harci stratégiát megszervezi. A férfiak éjjel-nappal őrséget álltak, a nők és a gyerekek pedig, a sereg közepén helyezkedtek el, miközben nyilakat, hajítódárdákat, parittyákat meg egyéb harci eszközöket készítettek. Annál is inkább szorongtak, mivel a környező számtalan népből egy sem mutatott irántuk jóakaratot. De a baj csőstől jött!
     A magára hagyott varázslónőnek – akit istenük nővérének neveztek –, volt egy felnőtt fia Cópil, aki arrafelé tanyázott hatalmas seregével. Ismerve anyja történetét, másra sem vágyott jobban, minthogy kegyetlen bosszút álljon a népen. Arra tüzelte rabló seregét és a környező népeket, hogy egy szálig irtsák ki az általa ismertnek mondott, elvetemült, háborúskodó és erkölcstelen azték népet. Ennek hallatán mindenki elszörnyedt és Cópil terve bevált. Ám Huitzilopochtli a démon, dúlt a méregtől. Magához hívta a papokat és rájuk parancsolt, hogy titokban menjenek el ahhoz a sziklához, ahol az áruló Cópil a pusztulásukat várja, végezzenek vele és hozzák el a szívét. Úgy is történt. Azték különosztagosok meglepték a gyanútlan Cópilt, megölték és kiszakították a szívét. Amikor a szívet felmutatták istenüknek, újabb parancsa az volt, hogy egyik őrzője vigye a szívet be a tóba és vesse a nádas közepébe. Úgy is lett. Hiedelmük szerint ebből a szívből sarjadt ki az a fügekaktusz, melyre leszállt egy sas és e ritka jelenség helyén épült fel később Mexiko városa. Beszélik azt is, hogy ahol a gonosz Cópil meghalt, máig is működő melegvizű kénes források fakadtak. Innen az Acopilco név.
     Az ármányos Cópil halálát követően az aztékok mégsem érezhették magukat biztonságban, mert a rágalmak miatt már mindenki gyűlölte őket. És valóban, szomszédaik  hamarosan fegyveres sereggel vonultak ellenük.

Kedves Testvérek!

November 18-án, szombaton 19 órától Gyermekek és fiatalok imája a lesz békéért

a Budapesti Szent István Bazilikában. 

Az imát Mohos Gábor püspök atya vezeti. Az ima végén egyenként püspöki áldást ad minden jelen lévő gyermeknek és fiatalnak, testi és lelki gyógyulásukért imádkozva. 

Mindenkit: gyermekeket, fiatalokat,

idősebbeket is várunk szeretettel, 

hogy a béke nagy ajándékáért imádkozzunk ebben az egyre békétlenebb világban.

Emmánuel Közösség

Szeretetláng Mozgalom

Szociális Testvérek Társasága

November 11. Szent Márton (316 k.–397), a Pannóniában született katona, majd tours-i püspök ünnepe, aki legendája szerint köpenyét osztotta meg egy koldussal.

A gazdasági év egyik fontos zárónapja. A Márton-napi lúdeledel eredete: egy római étkezési szokás naptárbeli egybeesése, és a lúd latin nevének eltorzulása. Márton lúdjához aztán legendát is költöttek: a szent a püspöki tiszt elől a ludakhoz bújt, de azok elárulták gágogásukkal.

Ígéret az egyházközségeknek

A Szűzanya szavai: „Leánykám, kegyelmekkel teljes Szeretetlángom hatását rád árasztom először, és veled együtt minden lélekre. Aki engesztelő szentségimádást vagy szentséglátogatást végez, annak időtartama alatt az egyházközségben a sátán hatalmát veszti, és mint világtalan, megszűnik a lelkek felett uralkodni”. (II/22)

Virrasztás a haldoklókért

A Szűzanya szavai: „Az én kérésem, hogy az éjszakai szent virrasztást, mely által a haldoklók lelkét akarom megmenteni, úgy szervezzék meg, hogy minden egyházközségben egyetlen perc se maradjon virrasztó imádság nélkül. Ez az eszköz, melyet kezetekbe adok, ezáltal mentitek meg a haldoklók lelkét az örök kárhozattól. A Szent Fiam érdemeivel egyesített virrasztó imádság és az én Szeretetlángom fényétől megvakul a sátán”. (III/236) Virrasztásotok ideje alatt az egész világ haldoklóira kiterjesztem a nagy kegyelmet (I/110). Ha Szeretetlángom kegyelmi hatása kiárad a haldoklókra, a sátán megvakul, és a ti virrasztó imátok segítsége által megszűnik a haldoklók kegyetlen küzdelme a sátánnal. (II/118)

Áldozatunk, imádságunk és a Szentmise nagyon sokat jelent a szenvedő szeretteinken! Mert „A lelkek oly kínokat szenvednek, hogy azokról az ész nem képes a legkisebb fogalmat alkotni, hacsak Isten különös kegyelemből azt vele meg nem ismerteti. Nyelv azt ki nem fejezheti, hogy mi a tisztítóhely. A szenvedés nagysága esetenként, egyenlő – a pokoléval.” (Genuai Szent Katalin: Traité du Prug. II. és VIII.) (folyt.)

      Ezt követően a Szűzanya még így tanította: „A rózsafüzér kis Evangé-lium, a rossz erők betörését megakadályozó bástya. Imádkozd, és erős leszel! Én veled leszek. Ez az én Anyai ígéretem. Imádkozzatok és vezekeljetek, hogy megmenthesselek benneteket mindattól, ami be fog következ-ni! Az igazi vezeklés a kölcsönös szeretet és megbocsátás, a felebaráti szeretet parancsának megélése. Olvassátok a Szentírást és amilyen gyakran csak tudtok, vegyetek rész a Szentmisén! Imádjátok az Oltáriszentségben jelen lévő Jézust és rendszeresen járuljatok a bűnbánat szentségéhez. Töltekezzetek, amíg nem késő! A hitvalló keresztény állandó feladata, hogy imádkozzon a bűnösök megtéréséért, a hitetlenekért, és a keresztények egységéért az Egyházon belül. Mert minden egyes hittel és szeretettel elmondott Üdvözlégy, Jézus Szívéig ér!"

Hogy minden kételkedésnek elejét vegye, a Szűzanya 3 évvel a Mennybevételéről szóló dogma kihirdetése előtt – vagyis 1950. novembere előtt – kimondta: „A testem nem romolhatott meg és nem indult bomlásnak. Halálom pillanatában Fiam és az angyalok eljöttek értem, hogy magukkal vigyenek a Mennybe”.

Az Istenanya, hogy megszabadítsa Brunót a vele való találkozás realitásának kételyeitől, ezért így szólt: „Olyan bizonyítékot adok át neked, mely megmutatja, hogy amit most átélsz, az valóban az Isteni valóság megtapasztalása volt, és nem a megtévesztő szellem aljas játéka – mint azt majd hangoztatni fogják neked. Valamennyi paphoz, akivel találkozni fogsz, fordulj ezzel a kérdéssel:

»Beszélhetnék Önnel, atyám?« – És ha azt válaszolja: »Ave Maria fiam, mit óhajtasz?« – akkor ez lesz a jel, hogy őt választottam ki a számodra. Tárd ki előtte szívedet, s ő majd egy másik atyára mutat, mondván: Ő lesz a segítésedre, aki előkészít téged az Egyházzal való kibékülésre.” Utána a Szűzanya könnyedén meghajolt, elfordult és eltűnt a barlang falán keresztül, lassan távolodva a Szent Péter Bazilika irányába.

Bruno így mesélte el: „Testem könnyűnek és súlytalannak éreztem. Még mindig csak azt a lapos tufakövet néztem, amelyen a Szépséges Úrnő állt! A környezetünket olyan csodálatos illat hatotta át, mintha a Paradicsomban lettünk volna. Mindazáltal, a legkisebbnek és a leggonoszabbnak éreztem magam és tudom, hogy nem érdemeim miatt jelent meg nekem a Isten Anyja, hanem mert egyszerűen eszközként akart felhasználni mások számára. Röviden: felém fordult Isten irgalmassága!”

Részletek nyomán: Juan de Tovar, AZTÉK KRÓNIKA c. könyvéből. Helikon Kiadó - Kner Nyomda - Gyula 1986.

A kezdetektől való gyilkos példája
     Ez volt tehát az aztékok táborának második megoszlása, úgyhogy jócskán megfogyatkoztak a korábbi szétválások miatt. Ezért, hogy számban és javakban ismét gyarapodjanak, hosszú időre egy magaslaton telepedtek meg, amelynek a neve Coatepec, azaz "kígyóhegy" volt. Itt letelepedvén, a bálvány megparancsolta a papoknak, rekesztessék el a közelben kanyargó, bővizű folyó útját, hogy a víz szertefolyjék a síkságon, körülkerítve a dombot, amelyen élnek, mert meg akarta mutatni nekik, milyen lesz az a vidék, amelyet megígért nekik. Iszonyatos munkával a gátak elkészültek, a víz megáradt és szertefolyt a síkságon, ahol egy gyönyörű szép tó keletkezett, amelyet hamarosan fűzfák, nyárfák, borókák és egyebek öveztek. Dúsan nőtt itt a sás és a gyékény, emiatt a tavat Tulának, vagyis "a sás vagy a gyékény helyé"-nek nevezték el. Hal is volt bőven és összegyűlt mindenféle vízimadár, mint a kacsa, a kócsag, a vízityúk, és valósággal ellepték a tavat, sok más madárfajtával együtt, mint amilyenek manapság a México-tavon tenyésznek nagy számban. Burjánzott a nád és mindenféle vízivirág, és sárga meg vörös rigóktól tarkállott a környék. A ligetekben madárdal zengett és fenséges harmónia uralkodott a vidéken.
     Ebben az elragadó környezetben a nép jelentős része megfeledkezett arról, hogy mit is tervezett nekik a bálvány; miszerint ez csupán ízelítő és halvány lenyomata annak a földnek, amelyet nekik szánt. Minél jobban érezték magukat, annál többen hangoztatták, hogy végleg itt kell maradniuk, mert ez az a hely, amelyet istenük, Huitzilopochtli kiválasztott a számukra, innen éppúgy elérhetik minden céljukat, hiszen ő az ura a négy égtájnak... és így tovább. Ennek láttán a démon mérhetetlen haragra gerjedt, és e szókkal fordult a papokhoz: "Úgy látom, egyesek akadályokat akarnak görgetni elhatározásom útjába, és ellene mondanak parancsaimnak. Talán bizony nagyobbak ők, mint én? Mondjátok meg ezeknek, hogy mielőtt eljön a reggel, bosszút állok rajtuk, hogy többé senki ne merészelje kétségbe vonni azt, ami felől én már határoztam, és tudja meg mindenki, hogy csakis nekem engedelmeskedhet!" Rettegve mesélték, hogy amíg a bálvány beszélt, az arca olyan irtóztató és rettenetes volt, hogy valamennyien elborzadtak az őrületes félelemtől és néhányuk megőszült. Mesélik, hogy azon az éjszakán, miután mindenki nyugovóra tért, a tábor egyik felében éktelen sikoltozás, halálhörgés lármája támadt és reggel, amint odasereglettek, holtan találták mindazokat, akik azt mondták, hogy ott kell maradniuk. Valamennyiüknek föl volt hasítva a mellkasa, a szíve pedig ki volt szakítva. Ekkor tették magukévá ezt az istenüknek tetsző iszonyatos áldozati formát, amelyet ettől kezdve műveltek, hogy fölhasították az emberek mellét, kitépve a még dobogó szívet, melyet a bálványnak engesztelő áldozatul felmutattak.
Miután Huitzilopochtli kitöltötte a bosszúját, megparancsolta őrzőinek, hogy rombolják le a gátakat amelyekkel elzárták a víz útját, és az elrekesztett folyót bocsássák régi medrében az útjára, amit nyomban végre is hajtottak.

Ne feledjük, hogy az aztékok különösen is barbár vallási szertartásokat végeztek – volt is kinek –, hiszen 200 főistent és 1600 kisebb istent tiszteltek. A legfontosabb számukra a Napisten volt (akinek a fényét végül a guadalupei csodás képen a Szent Szűz alakja takar el!). Központi fontossága volt a Holdistennek is (ez a képen Mária lába alatt található!). Az aztékok képesek voltak akár egyetlen hét alatt is több mint 20 ezer embert feláldozni "isteneiknek". Ezért háborúztak állandóan, hogy e célra foglyokat ejthessenek.

Aggodalmak a jelenlegi világesemények miatt

XII. Piusz pápa 1956. november 10-i rádiószózata

     Atyai szívünk aggódik a magyar nép ellen elkövetett gonosztettek miatt, amelyeket azért szenved, mert elkövette azt a "bűnt", hogy az alapvető emberi jogok tiszteletben tartására törekedett. Ehhez hozzájárul másik aggodalmunk a veszélybe került béke miatt, valamint fájdalmunk, midőn látjuk, hogy megfogyatkoznak azok sorai, akiknek tekintélye, egysége és jóakarata, általános vélemény szerint, sok bizalmat megérdemelt volna a népek közötti igazságosságon és igazi szabadságon alapuló egyetértés folyamatos visszaállítása terén.
     Ki tagadhatná, hogy a béke és a szabadság ügyében a haladás megkezdett útján jelentős lépések történtek visszafelé, ismét árnyékba borítván a reményeket, amelyek fáradságos munka árán feléledtek, és amelyekre sokféle bizonyíték nyújtott alapot.
     Nagyon sok vért ontottak ki igazságtalanul. Nagyon sok gyászos esemény, nagyon sok öldöklés történt most váratlanul. A bizalom vékony szála, mely ismét kezdte egyesíteni a népeket, és kissé összefűzni a szíveiket, úgy látszik, elszakadt; gyanú és igazságtalanság vájt még mélyebb elválasztó szakadékot. Az egész világ jogosan rökönyödött meg az erő alkalmazásához való visszatérés gyorsaságának láttán, pedig ezt mindkét fél számtalanszor alkalmatlan eszköznek ítélte a viták eldöntésére és a jog diadalra jutásának biztosítására.
Kétségtelen, hogy a világ, felébredve a céltalan erőszak napjainak lázából, megrendült bizalmában, mert az események annak a politikának visszatéréséről tanúskodnak, amely – bár különböző módon – az egyik fél önkényes cselekedetét és a gazdasági érdekeket az emberi élet és az erkölcsi értékek fölé helyezi.
Tekintettel az igazságosság és a testvéri szeretet iránti ekkora nemtörődömségre, az embereknek a jövő iránti szkepticizmusára, az egyes emberek gondolatvilága közti nagy eltérésekre, Mi, akik Istentől azt a hivatalt kaptuk, hogy előmozdítsuk valamennyi nemzet jólétét, és Akik erősen hisszük, hogy a béke nem elérhetetlen álom, hanem mindenki által megvalósítható kötelesség; azzal a szándékkal, hogy hozzájáruljunk a béke megmentéséhez egészében és alkotórészeiben – szívből fakadó felhívásunkat intézzük a népekhez: állítsuk vissza a béke útjait, erősítsük meg azok egységét, akik erre vágynak, állítsuk vissza a bizalmat azokban, akik ezt elvesztették. 
     Először is hozzátok szólunk, szeretett embertestvérek, férfiak, asszonyok, értelmiségiek, fizikai munkások, művészek és földművelők, bármely fajból vagy országból valók is vagytok, mert nektek kell tudomására hozni vezetőiteknek legbensőbb érzéseiteket és igazi törekvéseiteket. A legutóbbi események megerősítették, hogy az emberek – családok és egyesek egyaránt – többre becsülik munkájuk és családjuk nyugalmát még az annyira óhajtott jólétnél is. Készek ezt visszautasítani is, ha ennek ára a zsarnokság, vagy a háború kockázata összes következményeivel: a romokkal, gyásszal és halállal együtt.
     A vallás, a civilizáció és a helyes emberi érzés nevében legyen vége a törvénytelen és brutális elnyomásnak, a háborús terveknek, a nagyhatalmak közti politikai nyomásnak – tehát mindazon dolgoknak, melyek a földi életet a szorongás és a terror szakadékába rántják, megölik a lelket és semmivé teszik a munka és haladás vívmányait.
Ez a természet szava. Ezt széltében-hosszában hangosan kell hirdetni és meg kell hallania, el kell fogadnia mindenkinek, akire a nép a hatalom gyakorlatát rábízta. Ha a közhatalom – azon határon belül, ameddig ez az ő kötelessége – nem törekszik legalább a polgárok életét, szabadságát és nyugalmát biztosítani, bármilyen eredményt tud is felmutatni, alapvető célját illetően kudarcot fog vallani.
     De minden egyéb súlyos gondon túlmenően ránehezednek az emberek gondolataira a magyarországi gyászos események A világ egyetemes és önkéntes megmozdulása, amelyet a más súlyos eseményekkel való törődés sem képes csökkenteni, megmutatja, mennyire szükséges és sürgető visszaadni a szabadságot az attól megfosztott népeknek. Lehetséges az, hogy a világ közönyösen szemlélje embertestvéreit és magukra hagyja őket, hogy a lealacsonyító rabszolgaság legyen a sorsuk? Magától értetődik, hogy a keresztény lelkiismeret nem veheti semmibe azt az erkölcsi kötelességet, hogy megpróbálja minden megadott eszközzel eredeti állapotába visszaállítani méltóságukat és visszaadni szabadságukat.
Nem titkoljuk magunk előtt, hogy milyen kényes ma a viszony az egyes nemzetek és az ezeket magukba foglaló földrészekre kiterjedt csoportosulások között. De hallassa szavát a lelkiismeret, a Teremtő és a testvéri szeretet rendeljen alá még súlyos áldozatok árán is, minden más problémát, minden egyéni érdeket a rabszolgaságba taszított millió emberi élet elsődleges és alapvető problémáinak.
     Amint lehetséges, kezdjék meg az emberek soraik rendezését és fűzzék szorosra szilárd közös szerződésben mindazokat – kormányokat és népeket egyaránt –, akik ki akarják taposni ezen a világon az Isten fiait megillető méltóság és tisztelet ösvényeit. Ez a szerződés legyen olyan, amely képes tagjait hatásosan megvédeni minden igazságtalan támadás ellen, amely jogaik és függetlenségük ellen irányul. S nem a becsületes emberek hibája lesz, ha azok számára, akik letérnek erről az ösvényről, csak az elszigetelődés sivatagja marad osztályrészül. Talán majd egyszer megvalósul az – és Mi egész szívünkkel erre vágyunk –, hogy a békét és szabadságot őszintén szerető népek tökéletes egysége elegendő lesz arra, hogy belátásra bírja azokat, akik az emberi társadalom legelemibb törvényeit is semmibe veszik és ezzel személy szerint is megfosztják magukat attól a jogtól, hogy az emberiesség, az igazságosság és a béke nevében szót emelhessenek.
Népeik pedig talán jobban, mint mások, legalább is érezzék szükségességét annak, hogy visszatérjenek és részt képezzenek ismét az emberi családban és egyesüljenek ismét a béke és szabadság ügye érdekében.

Béke, szabadság! Eljött az óra, amikor ezek a súlyos szavak nem engednek többé teret a kétértelműségnek. Visszakapták eredeti tiszta jelentésüket, ahogy Mi is mindig értettük azokat és amelyet a természet törvényeiből és a Teremtő akaratának megnyilvánulásából vontak le. Újra és újra mondjátok el ezeket, hangoztassátok és állítsátok működésbe. Vezetőitek hű tolmácsai legyenek igazi érzéseiteknek, igazi törekvéseiteknek. Isten segítsen benneteket, Isten legyen a ti erőtök.
     Isten! Isten! Isten! Bárcsak hangzanék ez a kimondhatatlan név, minden jog, igazságosság és szabadság forrása, a parlamentekben, a tereken, az otthonokban, a gyárakban, értelmiségiek, fizikai munkások száján, a sajtóban és a rádióban. Legyen az Isten neve – amely rokonértelmű a békével és a szabadsággal – a jóakaratú emberek irányító mértéke, a népek és nemzetek köteléke, a jel, amelyről a közös felszabadulás munkájában a testvérek és munkatársak felismerik egymást. Rázzon fel benneteket az Isten a bódultságtól, szabadítson meg a zsarnokokkal és a háborús uszítókkal való minden bűnrészes kapcsolattól, világítsa meg lelkiismereteteket, erősítse meg akaratotokat az újjáépítés munkájára. Mindenekfölött pedig visszhangozzék az Ő Neve a templomokban és a szívekben hatalmas fohászként az Úrhoz, hogy végtelen hatalmával segítsen végrehajtani mindazt, aminek elérésében az emberi erők oly nagy nehézségbe ütköznek.
     Ezzel az imádsággal, melyet első helyen mindig a Kegyelem Trónusához intézünk, biztosítunk benneteket, szeretett gyermekeink, hogy visszatér a nyugalom és beragyogja a földet és a lehangolt arcokat, és ez a béke, amely ily nagy megpróbáltatásokon ment keresztül, tisztábban, tartósabban és igazabban kerül ki belőlük.

XII. Piusz

     Nagy Szent Leó (Sanctus Leo I Magnus), (440 – 461. november 10.) volt a 45. pápaként uralkodott az egész egyház felett, és 21 éves uralkodása alatt megváltoztatta a keresztény világot. Alapjaiban szilárdította meg Róma hatalmát. Munkássága után méltán kapta meg az utókortól a Nagy jelzőt.

Nagy Szent Leónak nem csak az eretnekségekkel volt sok gondja, hanem Atilla hun király is Rómát fenyegette. A pápa tanácsadói a menekülést javasolták, ám ekkor Leó egy különösen finoman megmunkált arany karperecet emelt fel az asztalról, és a következőt mondta: Ez a hunok munkája. Egy nép, amelyik ilyen műalkotásokra képes, érzékeny az Élet Igéjének befogadására is! Leó kíséretével Mantovánál találkozott Atillával, aki az egyházfő imáinak hatására látomásban részesült, e szózattal: "Ne bántsd enyéimet, cserébe örök időkre szóló koronát kapsz"!

Leo pápa ezzel az előzékeny és bátor tettével ‒ mármint hogy nem elmenekült, hanem tárgyalt a hun királlyal ‒, páratlan béke-politikai-, és ima-cselekedetet vitt végbe, maradandó példájára korunk vezetőinek!

Nagy Szent Leó könyörögj érettünk, mert példádat elfeledtük,

és már nagyon önteltek lettünk!

     Ekkor Bruno átmenetileg rosszul lett, de érzékelte, hogy valamilyen titokzatos ragyogás vette körül. Hirtelen egy másfajta valóságot tapasztalt meg, mintha a lelke kiszabadult volna a testéből, vagy legalábbis valamitől nagyon megszabadult volna.
     Ezzel egyidőben, leírhatatlan öröm és békesség szállta meg, valami olyan gyönyörűség, amilyet eddig sohasem érzett.
     Kisvártatva Bruno visszanyerte rendes látását és észrevette, hogy a különleges fényárból egy fiatal, középtermetű, kreolos bőrű, nemes arcvonású női alak bontakozik ki, akinek gyönyörűségét emberi szavakkal le sem lehet leírni.
A Hölgynek mély-sötétbarna haja volt és mezítelen talpáig érő zöld palástban állt. A palást alatti ruhája tündöklő hófehér volt, rózsaszín övvel átkötve, s az egész jelenséget aranyló sugárkoszorú vette körül. Jobb kezében a Bibliát tartotta mellén, bal kezét is ráhelyezve.
     Első reakcióként Bruno örömében fel akart kiáltani, de nem jött ki hang a torkán. Időközben a helyszínen csodálatos virágillat áradt.
     Bruno Cornacchiola ekkor térdre rogyott a gyermekei mellé, és összekulcsolt kézzel ő is ismételni kezdte: „Ó Bella Signora!”.
     Évekkel később Bruno így mesélte a történetét: „Ha valaki az égi csoda különleges kegyelmében részesült, nem kívánhat semmi mást, mint hogy halála után az örökkévalóságig élvezhesse azt”. Mint elmondta, bizonyára ez a fehér ruhás hölgy volt az, aki a spanyol polgárháborúban egyszer megmentette az életét.
     „A Gyönyörű Asszony” – aki egy Bibliát szorított a melléhez, úgy mintha Szent Fiát ölelné gyengéden, így szólt Brunóhoz: „Én vagyok, aki a Szentháromságban vagyok, a Kinyilatkoztatásbeli Szűz, a Kinyilatkoztatás pedig Isten Szava, mely rólam is hírt ad. Te üldözöl engem, de már eljött a legfőbb ideje, hogy véget vess ennek. Térj vissza a Katolikus Egyház szent közösségébe és kövesd az Evangéliumot!”

A Szűzanya szavait így foglalhatjuk össze: "Térj vissza a katolikus hitedre, melyet szeretetben, tanúságtételben, szóban, cselekedetekben és imádságban kell megélned családoddal, ez az én akaratom. Három kristálytiszta pont ragyogjon mindig előttetek: Az Eucharisztia, a Szeplőtelen Fogantatás és a Pápa fősége! Imádkozzatok tehát és mindennap mondjátok el a rózsafüzért a bűnösök és a hitetlenek megtéréséért, valamint a keresztények egységéért, hogy egy akol legyen és egy pásztor."

A Szűzanya a pápáról és az Egyházról beszélve egyúttal arra is felhívta Bruno figyelmét, hogy a Kinyilatkoztatás nem korlátozódik csupán a Szentírásra, tetten érhető a Szent Hagyományban is, amit az Egyházi Tanítóhivatal kijelent és nemzedékről-nemzedékre átad a krisztusi ígéretnek megfelelően Szent János Evangéliuma szerint: „Hanem amikor eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra.” (16, 13).

A Szűzanya rávezette az alapvető hitigazságokra, melyek szinte átmentek a tudatába! A Szentírás szövegének hiteles értelmezését csak a Katolikus Anyaszentegyház Tanítóhivatala adhatja. Nem a szekták, nem a szakadárok és a nem látnokok!

Tehát a Kinyilatkoztatás értelmezésére két forrás áll rendelkezésünkre, a Szentírás és az Egyház Tanítóhivatala, amiként ezt Péter apostol második levele is írja: „Először is azt értsétek meg, hogy az Írásnak egyetlenegy jövendölése sem származik önkényes értelmezésből.” (1,20)

A Szűzanya hangja olyan volt, mint a legfinomabb muzsikaszó, gyönyörű alakja pedig a mennyei szeretet fényének sugarait árasztotta. Mária egy óra húsz percen keresztül tanította Brunó Coracchiolát. Egyfelől személyes, csak rá tartozó dolgokról, másfelől az Egyház egészét érintő, különösen a papokra vonatkozó ügyekről, valamint a Szentatya részére is hagyott egy külön üzenetet.

     Egyszeriben a Szent Szűz kezével, egy a lábainál heverő fekete reverendára és a közelben fekvő összetört keresztre mutatva ezt mondotta:
„Ez a jel utal arra, hogy hatalmas egyházüldözések jönnek majd és ennek következtében sokan kényszerülnek megválni reverendájuktól. Nagyon sok pap kényszerül majd ledobni azt. Az összetört feszület az általad összetört családi feszületet szimbolizálja.
Isten ellenségei, különösen három dogmát támadnak majd:
     Jézus Krisztus valóságos jelenlétét az Oltáriszentségben. A pápa tévedhetetlenségét és az én Szeplőtelen Fogantatásomat!

Részletek nyomán: Juan de Tovar, AZTÉK KRÓNIKA c. könyvéből. Helikon Kiadó - Kner Nyomda - Gyula 1986.

Az exodus ládája
     Az aztékok fáradatlan népe arrafelé vándorolt a ládával, amerre bálványuk irányította őket. Nemzetségi vezérük egy bizonyos Mex volt, innen vették nevüket a mexikánok vagy mexikóiak. Ők negyven éven át, ugyanolyan hosszú fáradalmakkal bolyongtak, mint a másik hat nép, sok helyen megállapodva, vetettek és begyűjtötték, kivéve, ha a bálványuk másként nem rendelkezett, pl. hogy nyomban hagyják ott az egész termést. Ilyen esetekben magukra hagyták az időseket, betegeket és csak az életerősek vándoroltak tovább, nagy engedelmesen. Rengeteg veszélyen és megpróbáltatáson mentek keresztül. Bárhol álltak is meg, első teendőjük az volt, hogy templomot vagy "tabernákulumot" emeltek hamis istenüknek, attól függően, hogy meddig időztek ott. A ládát egy olyasféle oltárra helyezték a tábor közepén, amilyet a keresztény Egyház használ, mert ez a bálvány – mint majd látni fogjuk, "Isten majmaként" –, sok tekintetben az Egyházat kívánta utánozni.
     Volt köztük egy asszony, egy nagyhatalmú varázslónő, akit istenük nővérének hívtak, aki olyan gonosz volt, hogy még a jelenléte is ártalmasnak bizonyult. Annyi ártalmat, bajt és kárt okozott, hogy mindenki rettegte. Fortélyaival azt akarta elérni, hogy istenként imádják. A papok nem tűrhették tovább elvetemültségét és bepanaszolták őt bálványuknál, aki aztán egyiküknek megjelent álmában, azt mondva, hogy korántsem azért adott hatalmat nővérének az állatok felett, hogy általuk álljon bosszút és veszejtse el azokat, akikre megharagudott. Mert nem az ő parancsára mar a vipera, a skorpió, meg a gyilkos pók! Végül, hogy "kedves népét" megszabadítsa nővérétől, megparancsolta, hogy még azon éjjelen, amikor nővére az első álmába merül, titokban valamennyien kerekedjenek fel és hagyják ott őrzőivel és uraival együtt. A démon – mint kárhozott szellem – még "szerényen" kinyilatkoztatta, hogy ő nem azért jött az emberek közé, hogy varázslattal és szemfényvesztéssel állítsa szolgálatába a népeket, hanem hogy fegyverek, a szív és a kar vitézsége által nagy nevet szerezzen magának, és a felhőkig emelje az azték nemzetet, hogy őket az arany, az ezüst, minden fém, a káprázatos színű tollak és mesés drágakövek uraivá tegye. Házakat és smaragddal-rubinnal ékes templomokat emeltet majd magának – mint a drágakövek és az országban termő kakaó, a finom szövésű takarók urának –, amelyekbe testét kívánja burkolni. Csakis ennek köszönhető az ő "áldásos" eljövetele. Ezért vállalta magára, hogy elvezeti őket arra a földre, ahol majd megnyugvást és vigaszt találnak minden megpróbáltatásért, amin eddig keresztülmentek, ami még ugyan előttük áll – ígérte –, de nincs már messze.
     A "magánkinyilatkoztatás" tetszett a papoknak, és közzétették a népnek, mire mindnyájuk szíve hálával telt el és megvigasztalódtak, majd a bálvány parancsa szerint otthagyták a varázslónőt, személyzetével és a családjával együtt.

Tanítják-e az iskolákban?

     Az iskolai tananyag csak arra terjed ki, hogy 1956. november 4-én a szovjet csapatok bevonultak Budapestre és megtörték a szórványos ellenállást, ezzel leverték a szabadságharcot. Nos éppen ellenkezőleg! Épp november negyedikével kezdődött el az 1956-os Véres Honvédő Háború, egy hadüzenet nélküli katonai támadás túlerejével szemben!
     A politikai színtérre pl. ekkor léptek be a valóban legitim szervezetek - a munkástanácsok, és felvették a politikai harcot a kommunizmussal, a kollaboráns kádári rezsimmel.
     A Pesti Srácok pedig vérüket ontva példás küzdelmet folytattak a szovjet hadsereg, majd később Kádár és pufajkásai ellen.
Bizony, november 4-e után is volt elszántság, fegyver és lőszer, igaz, hogy csak 7 hősies napig, mert Ny-Európa és az USA,  megszegte ígéretét és szemreb-benés nélkül hagyta vérbe fojtani egy hős nép szabadság törekvését! Eisenhower ameri-kai elnök, biztosí-totta a szovjet vezetést, hogy az USA nem lép fel kifogással a "magyar ügy rendezésében"! A nekiszabadult "elvtársak" pedig "lerendezték" nemzetünk szabad-ságtörekvését! Az Egyesült államok, még azt is megaka-dályozta, hogy a spanyol Frankó tábornok százezer fős katonai segítsé-get nyújtson Édes Magyar Hazánk-nak! (Lásd: itt!)
     Bár a legendás felkelőbázisok többségéből november 4-én kiszorultak a felkelők, ám kisebb csoportokban tovább harcoltak a főváros több kerületében és vidéken is, amit alátámasztanak azok az adatok is, miszerint a harcok áldozatainak jelentős része nov. 4-e után sebesült meg, hunyt el.
     Így történhetett az, hogy a szovjet megszállás után egy héttel Csepel még kitartott, a Mecseki láthatatlanok még november közepén is tartották magukat, gerillacsoportok szerveződtek az erdőkben, a szovjet bábkormánnyal szembeszegülő munkástanácsok, szovjetellenes röplapokat és újságokat nyomtattak! Legtovább (nov. 10-11) Pesterzsébeten folytak a harcok, de Csepel központjá-ban, az Óbudai Schmidt kastélynál, az újpesti Szent László tér környé-kén, Kőbányán az Éles-saroknál, Erzsébetvárosban, a József- és Ferenc-város középső részén a végsőkig (november 7-10) védekeztek a szabadságharcosok.
Az elfogott felkelők vagy felkelőgyanús lakók közül rengeteget a helyszínen agyonlőttek, a túlélőket pedig Ungvárra és Sztrijbe deportáltak. A szétoszlott csoportok számos tagja azonban fegyvertelenül is folytatta az ellenállást a régi-új hatalom ellen, belföldön és külföldön egyaránt.
     Az átmenetileg hozzáfért szovjet statisztikai anyagok szerint, a szovjet csapatok ember- és technikavesz-tesége egy hét alatt, fajlagosan nagyobb volt, mint a II. Világ-háborúban! 
     Végül a fegyveres ellenállás azzal zárult le, hogy nov. 19-én a hatóságok – besúgó segítségé-vel – elsőként letartóztatták Szabó János Széna téri parancsnokot, statáriális bíróság elé állították és kivégezték, ezzel megindítva a megtorlás akasztó-gépezetét. A Magyar Hírlap 2010. február 5.-i száma szerint a harcok és a megtorlások áldozatainak száma elérheti a 20 ezer főt! És ezek többségében fiatalok voltak – fiatalok, de hősök –, a nemzet "génállománya"!

 Forrás felhasználásával 

A csütörtöki és pénteki engesztelés

A Szűzanya szavai: „Tudod-e, hogy ezt a két napot, a csütörtököt és pénteket mily nagy kegyelmi napoknak kell tekintenetek? Akik ezeken a napokon engesztelik Szent Fiamat, nagy kegyelmekben részesülnek, mert az engesztelő órák idején a sátán hatalma oly arányban gyengül, amilyen arányban az engesztelők könyörögnek a bűnösökért”. (I/116)

A hétköznapi szentmise hallgatás

A Szűzanya szavai: „Ha olyankor hallgattok szentmisét, mikor az nem kötelező, és a kegyelem állapotában vagytok, Szívem Szeretetlángjának kegyelmi hatását úgy árasztom ki, hogy ezen idő alatt is megvakítom a sátánt, és ezáltal kegyelmeim bőségesen áradnak azokra, akikért felajánljátok. A világtalan sátán ugyanis hatalmától megfosztottan nem tud semmit cselekedni. A szentmise-áldozaton való részvétel a legnagyobb mértékben fokozza a sátán megvakítását”. (II/33)

Az 1916-os fatimai második angyali jelenésben ez hangzott el: „Imádkozzatok szakadatlanul és vezekeljetek a sok bűnért, mellyel Istent megbántják, és kérjétek a bűnösök megtérését.” Lúcia megkérdezte: „Hogyan hozzunk áldozatot?” Az Angyal ezt válaszolja: „Mindent alakítsatok áldozattá... Fogadjátok megadással a szenvedést, melyet az Úr fog küldeni, és viseljétek türelmesen a lelkekért.”

(folyt.)

     Idegőrlő hosszú percek után végre rátalált Gianfrancora, aki térdepelve, összekulcsolt kezekkel nézett a barlang felé, nagy elragadtatással és leírhatatlan örömmel ismételte: „Bella Signora!” (Gyönyörű Asszony).
A kicsi, szünet nélkül hajtogatta e szavakat, mintha imádkozna valakihez ‒ ő ‒, aki meg se volt keresztelve.
„Mit beszélsz te kisfiam? Mit látsz?” – kérdezte az apja. A gyerek azonban nem válaszolt; annyira lekötötte figyelmét a látvány.
     A gyerek furcsa viselkedése idegesítette és aggodalommal töltötte el Brunót: „Hiszen gyermekeimet senki sem tanította imádkozni. Talán valami furcsa játékot gondoltak ki ezek maguknak?” – morfondírozott magában.
‒ Isola! Te tanítottad Gianfrancot erre a „Bella Signora” nevű játékra? – kérdezte lányától.
‒ Én ilyen játékról még nem is hallottam! – válaszolt a kislány ártatlanul, majd hozzátette: ‒ Biztosan ott bent van valaki!
     A lányka sietve oda is szaladt a barlanghoz és meggyőződött, hogy a barlangban nincs senki.
Épp fordult volna vissza, amikor hirtelen ő is térdre esett, összekulcsolta kezeit és a barlang felé nézve ő is elkezdte mondogatni: „Bella Signora!”
     Apjuk teljesen elképedt és idegesen azt gondolta, hogy a gyermekei tán gúnyt űznek pont őbelőle. Magához hívta Carlót, aki még mindig a labdát kereste és megkérdezte tőle:
‒ Miféle játékot űztök ti itt, talán összebeszéltetek?
Ám a fiúnak csak annyi ideje volt, hogy rávágja: ‒ Nem! ‒ és máris térdre esve, ugyan olyan magasztosan ő is ismételgette „Bella Signora!”
Cornacchiola ettől már kikészült és ingerülten felkiáltott:
‒ Na most aztán elég a hülyeségből, azonnal álljatok fel! – de a gyerekek meg se mozdultak a szavára.
Erre aztán dühösen megragadta Carlót és durván fel akarta rántani, de mintha egy több tonnás szobrot próbált volna megmozdítani. Ugyanezt próbálta a másik két gyermekkel is, de ők is mozdulatlanul és mozdíthatatlanul térdepeltek.
     Ez a hihetetlen esemény egészen megrémisztette az apát. Úgy érezte, mintha rontás érte volna a gyermekeit. Azt hitte, hogy talán valami varázsló vagy katolikus pap van a barlangban, aki meghipnotizálta őket.
Kiabálni kezdett, hogy hagyja el a barlangot akárki van is ott, de csak saját hangjának üres visszaverődése volt a válasz.
     Ekkor Cornacchiola berohant a barlangba, hogy öklével űzze ki a rejtőzködőt. A barlang azonban üres volt, poros, ürüléktől mocskos és szemetes. Még egyszer megpróbálta a térdeplő gyermekeket lábra álltani, de lehetetlen kísérlet volt.
     Kétségbeesésében segítségért kezdett el kiabálni – de senki nem válaszolt. Elkeseredve visszatért a térdeplő gyermekekhez, akik összekulcsolt kezekkel egyfolytában ugyanazt ismételgették, mintha transzban lennének: „Bella Signora! Gyönyörű Hölgy, gyönyörű Hölgy!...”
     Bruno Cornacchiola elveszítve önuralmát és sírva fakadt, mint egy gyámoltalan gyermek és felkiáltott: – Mi folyik itt?
Tehetetlenségében és félelmében karját az égre emelve segítséget kért: – Istenem, csak te tudsz nekem segíteni!
Amikor e szavakat kimondta, hirtelen két hófehér, áttetsző kezet pillantott meg, melynek fénye a szemeihez ért, és mintha a szeméről valami fátylat vagy hályogot húztak volna le.

A VILÁG LEGNAGYOBB MÁRIA-JELENÉSÉNEK TÖRTÉNETE

Tisztelt Olvasóm! Az Istenanya Guadalupe-i megjelenésének történetét, bőséges történelmi előzményekkel mutatom be, melyek valamiképp magyarázatot is adnak sok mindenre, messze túlmutatva 16. század eseményein!

Forrásként felhasználtam: Juan de Tovar, AZTÉK KRÓNIKA c. könyvét. Helikon Kiadó - Kner Nyomda - Gyula 1986.

A hét barlang népe
     Az azték őshagyomány szerint kiváló szokásokkal bíró népük "hét barlangból" indult el, nem azokban laktak, mert voltak házaik és rendezett vetéseik, jó kormányzatuk, rítusaik, isteneik és szertartásaik. Hagyományuk szerint, minden nemzetségnek meg volt a maga kijelölt barlangja.
     Az Úr 820. esztendejében a hét népcsoportból hat elindult – nem egy időben –, de csak nyolcvan év múltán érkeztek meg ebbe az országba (Mexikóba). Ennek oka az volt, hogy kifürkésztek minden vidéket, hátha rábukkannak azokra a jelekre, amik azt a helyet jelölik, amelyet bálványaik parancsára be kell népesíteniük. Ősi honukat is az ő ösztönzésükre hagyták el. Ez a démoni irányítás volt az oka annak, hogy oly sokáig időztek útjukon, amely a valóságban nem volt távolabb egy hónapi járóföldnél.
    
Amikorra a különböző turnusokban elindult hat nemzetség megérkezett, benépesítette a vidéket. Indulásukhoz képest, háromszázkét év telt el, mire utolérte őket a hetedik barlang nemzetsége, a mexikánok vagy más néven aztékok bátor, harcias, az illemben és helyes viselkedésben járatos népe.
     Ezek, egész bolyongásaik alatt hordoztak magukkal egy bálványt. A neve Huitzilopochtli volt, ami azt jelenti, hogy "pompás tollú madár balja". Azt állítják, hogy ez a bálvány parancsolta meg nekik, ősi földjük elhagyását, azt ígérvén, hogy ők lesznek az urai és fejedelmei minden tartománynak, amit csak a hat nemzetség a birtokába vett, annak a földnek, mely oly gazdag aranyban, ezüstben, drágakövekben, ragyogó tollakban, finom köpenyekben és minden másban. Ez lesz számukra az ígéret földje, melyet arról ismernek meg, hogy egy tó közepén álló fügekaktuszon egy sast látnak. A tó közelében egy fehér forrás fakad fehér sziklákból a környezetében fehér fűzfákkal.
     Nos, ez a "hetedik barlang népe" úgy indult útnak, mint Mózes népe az Ígéret Földjére. Nádból font ládában hozták magukkal az említett bálványt, mint amazok a Frigyládát. A ládát négy őrző vagy pap hordozta, akikkel a bálvány titokban közölte útjuk minden eseményét, tudtukra adva, hogy mikor, mit kell tenniük. Törvényeket adott nekik, hallatlanul véres és babonás áldozatokra és rítusokra oktatta őket. Végtére is annyira rabjai lettek e bálványnak, hogy a véleménye és parancsa nélkül egy lépést sem mertek megtenni. Tény, hogy emberfia nem látott, de még nem is hallott olyan démonról, amelyik annyit társalgott volna az emberekkel, mint ez! Joggal hihetjük, hogy maga az emberi nem Ellensége irányította ezeket a szerencsétleneket dőreségeikben és kegyetlen áldozataik bemutatásában.

A hétfői böjt a tisztítóhelyen szenvedő lelkekért

A hétfő a szenvedő lelkek napja. „Minden mozdulatodban legyen benne a megsegítésük utáni vágy. Óhajtsd Velem egyesülve, hogy színem látására jussanak. A szigorú böjtöt és az éjszakai virrasztást is ajánld fel értük.” (I/33)

A Szűzanya szavai: „Az Általam kért szigorú böjt megtartása által a szenvedő papi lelkek a haláluk utáni nyolcad alatt kiszabadulnak a tisztítótűzből. A szigorú böjt megtartása: egy napon át csak kenyeret és vizet szabad fogyasztani”. (I/115)

„A papok, ha a hétfői böjtöt megtartják, minden szentmiséjükben, amit azon a héten bemutatnak, az átváltoztatás pillanatában tömegesen szabadítják ki a lelkeket a tisztítóhelyről! Az Istennek szentelt személyek és a világiak, akik a hétfői böjtöt megtartják, azon a héten minden szentáldozásukkor az Úr Szent Testének vétele pillanatában tömegesen szabadítják ki a lelkeket a tisztítóhelyről! Aki a böjtöt rendszeresen megtartja, annak elegendő este hat óráig megtartania! Egy öttizedes rózsafüzért imádkozzon el ebben az esetben a tisztítóhelyen szenvedő lelkekért, még azon a napon”. (IV/27)

„A (...) szigorú böjt megtartása által a szenvedő papi lelkek haláluk utáni nyolcad alatt kiszabadulnak a tisztítótűzből.” (I/115)

(folyt.)

     Az úthoz közel talált egy tisztást, ahol tábort ütöttek. A gyermekek labdázni kezdtek, apjuk pedig a már kész jegyzeteivel és az adventisták által fordított Bibliával nekifogott, hogy idézetekkel támassza alá, miszerint az Eucharisztia tisztelete kárhozatos bálványimádás, Szűz Mária csak egyszerű asszony volt, korántsem fogantatott szeplőtelenül, a mennybe sem vétetett fel, és Jézusnak pedig több testvére is volt stb. Így aztán bibliájának belső előlapján felírta emlékeztetőül: „Ez lesz a Katolikus Egyház és a pápa halála”.
     Érdemes hozzátenni, hogy Cornacchiola intelligens ember volt, jó kommunikációs képességekkel. A vitákban éles nyelvéről volt híres, emellett ráadásul erőszakos és indulatos is. Annyira gyűlölte a Mária-tiszteletet, hogy mindent elkövetett annak érdekében, hogy az embereket meggyőzze saját igazáról és mindenkit a „Hetednapi Adventisták” tagjává nyerjen meg.
     Miközben Bruno egy eukaliptusz fa alatt ülve jegyzetelt, a gyermekei labdája kétszer is elgurult. Másodszorra azonban, semmiképp sem sikerült megtalálniuk. Szólították tehát apjukat, hogy segítsen nekik a felkutatásában. A tízéves Isola a keresés közben vadvirágot szedett édesanyja számára. (A képen: Carlo, Isola és Gianfranco)
     Mielőtt apjuk a 7 éves Carlóval elindult volna a labda után, Bruno utasította a 4 éves Gianfrancot, hogy ne mozduljon el a helyéről amíg vissza nem tér, lányát pedig megkérte hogy figyeljen a kicsikre.
     Az árokrézsűn lefelé haladva az apa időnként szólongatta a kisfiút, így kontrollálva, hogy a gyerek még ott van-e, ahol hagyta. Egyik pillanatban azonban már nem hallotta a válaszát, idegesen visszatért a helyéhez. Gianfranco azonban már nem volt ott. Úgyhogy most már nem a labdát hanem a gyermeket kereste, kiabálva a bokrokban és a sziklák közt.

A Szűzanya szavai: „Az Üdvözlégybe foglaljátok bele ezt a kérést: Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! (IV/36) Megadom azt a kegyelmet, hogy bármikor Szeretetlángomra hivatkoztok és három Üdvözlégyet elimádkoztok tiszteletemre, egy lélek szabadul ki a tisztítótűzből.” (II/16)

A halottak hónapjában pedig egy-egy Üdvözlégy elimádkozása által a lelkek tömegesen szabadulnak ki a tisztítótűzből. (II/15-16)* 

A Szűzanya kérése szerint, az Üdvözlégyekbe fűzzük bele az Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! ‒ „ez az a fohász, amely megvakítja a sátánt” ‒, így mondandó (mint fent), és nem kell hozzáfűzni „és a tisztítótűzben szenvedő lelkekre!”, az egész emberiségbe ugyanis a tisztuló lelkek is beleértendők!

Továbbá, a „szeretetláng könyörgésbe” az Üdvözlégyeken kívül, más fohászok után való mondása esetén, nem szükséges hozzáfűzni, hogy „most és halálunk óráján, amen!” Pl. Ó, bűn nélkül fogantatott Szűz Mária könyörögj érettünk (és) áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen 

 ________________________________________

* Egyház gyakorlatában is jelen van a kegyelemnyerés Halottak hónapjában való fokozásának lehetősége a tisztuló lelkek számára! Hangsúlyozni kell, hogy a fenti kijelentések a zsinati határozatok kihirdetése előtt hangzottak el! A hiba így is csupán formai, hiszen lényegileg a lélekmentésről van szó.

(folyt.)

        1939-ben, a családjához való hazatérését követően a római Közlekedési Vállalatnál dolgozott, kalauzként. Ebben az időben lépett kapcsolatba a „Hetednapi Adventista Mozgalommal”.

     A családjában az volt az első "akciója", hogy minden szentképet a tűzbe dobott, a Feszületet és a Madonna szobrát pedig dühödten széttörte. Szerencsétlen felesége hiába könyörgött, hogy a "Pompeji Szűzanya" képét ne bántsa, mert az előtt imádkozott a kislányával, hogy épségben hazatérhessen Spanyolországból, de Bruno rendíthetetlen volt!
     Lelkesen és merészen dolgozott, hamarosan az adventista római és lazioi ifjúságot buzdította előadásaival. Propagandista lett.
     Tekintve, hogy a Katolikus Egyház ellenségei mindenkor Krisztus földi Helytartóját támadták (ma is!). Bruno azonosult ezzel a látásmóddal, mint akinek valami furcsa szemüveg került a szemére, mindjárt másképp látta a hitet és a világot, így ő is legfőbb ellenségének az Egyházat, az Eucharisztiát, a Mária-tiszteletet és az Antikrisztust megszemélyesítő pápát tartotta. A feleségét és a gyermekeit természetszerűleg, belekényszerítette az adventista gyülekezetbe (ld. a képet). Képzését követően a Fiatalok Adventista Missziója igazgatójának nevezték ki Rómában és Lazióban.
     1947-ben azt a feladatot kapta, hogy tartson beszédet a Piazza della Croce Rossa téri nagygyűlésen, és érvelésekkel tegye nevetségessé az Eucharisztia- és a Szent Szűz tiszteletét. Bruno ezt nagy megtiszteltetésnek érezte és képességeihez mérten alaposan fel akart erre készülni. Ezért április 12-én 3 gyermekével, a 11 éves Isolával, a 7 éves Carlóval és a 4 éves Gianfrancóval (aki harmadikként már meg sem volt keresztelve) kiutaztak Róma külterületére – Tre Fontanéba ‒, hogy ott a természet lágy ölén a gyermekek futkározhassanak, amíg a "szónok" felkészül a beszédére.
     Ez a nap szombatra esett és a római tavasz teljes pompájában ragyogott.

Kizárt dolog, hogy erre az ilyen-olyan, jó-rossz – összességében azonban gyötrelmes és röpke életre – születtünk!

Az élet célja, épp a CÉL felismerése!

Ennek érdekében használnunk kell az Istentől kapott értelmünket és mindent megtennünk szabad-akaratunk tudatában!

Imádkozzunk tehát szüntelenül és tartsunk bűnbánatot, hogy a lehető legtisztábban állhassunk majd meg

az Öröklét Kapujában,

az Élet Ura előtt!

     Carquere egy Portugália-i kisfalu, a Douro folyó völgyében. Minden év május negyedik vasárnapján körmenettel ünneplik a Szűzanya Carquere-i csodáját.

A hagyomány szerint 1109-ben, D. Henrique gróf fia D. Alfonso Henriques béna térdekkel született. A mellé rendelt tanító – aki egyben a keresztapja is volt –, Egas de Monis lovag buzgóan imádkozott a Szűzanyához, kérve a gyermek gyógyulását. 1113-ban egy éjszaka, megjelent a Madonna Monis lovagnak. Elmondta neki, hogy menjen a Douro folyó feletti dombra, és "ott találsz egy elhagyatott, romos templomot, mely régebben az én tiszteletemre épült. Ha az omladékok közt keresgélsz, találsz rólam egy kis képet is. A gyermeket vidd fel ebbe a kis templomba, helyezd őt az oltárra, és töltsétek ott az éjszakát! Reggelre a fiú meggyógyul, mert a Fiam azt akarja, hogy elpusztítsa a katolikus hit muszlim ellenségeit. "

Egas de Monis megtette amit Mária kért tőle, és valóban, egy 3 centiméteres kis elefántcsont szobrocskát talált a kápolna romjai közt.

A négyéves legénykét az oltárra fektette, gondolván, hogy majd alszik. Ám nem így történt, mert a lovag az egész kíséret mélyen elaludt, kivéve a fiút, aki felült az oltáron és nézte a gyertyák lángjait. Az egyik viaszgyertya azonban olyan nagy lánggal égett, hogy az hamarosan elgörbült és leesett a tartójából, felgyújtva néhány dolgot. Ekkor a kisfiú kiabálni kezdett, de senki sem ébredt fel. Mit volt mit tenni, a legényke leugrott a helyéről és elkezdte oltani az elharapózó tüzet. Sikerrel tette, ám a csoda nem ez volt, hanem az, hogy a lábai egyszeriben meggyógyultak!

Erre érdekesmód hirtelen mindenki felébredt, és nem győztek hálát adni a Boldogságos Szűzanyának a rendkívüli kegyelemért!

D. Afonso Henriques lett Portugália első királya, és kemény vitézként védte Krisztus Szent Egyházát! Hódító Alfonznak is hívták (uralkodott 1128-tól 1139-ig). Az ő csodás gyógyulásának helyén templomot építtetett, melyben a hajdani "csodás" oltárkő máig megvan! A Véres Francia Forradalom szétfröcskölte liberalizmus hatására a kegyhely látogatottsága alábbhagyott, ám a 20. században ez a jelentéktelen kis hely lett a portugál nemzettudat és katolicizmus egyik alappillére.

Felhasznált irodalom:

1) https://onedrive.live.com/view.aspx?cid=2EAAA65749615BD9&resid=2EAAA65749615BD9%211422&app=WordPdf

2) https://www.visitportugal.com/en/NR/exeres/1022CD0D-444A-4160-821B-770C55633313

A Szűzanya szavai: „Minél több lesz az áldozatos, imában virrasztó lélek, annál nagyobb lesz Szeretetlángom ereje a földön. Tehát sorakozzatok fel, mert az áldozat és ima erejében megtörik a pokoli gyűlölettől izzó láng. A gonoszok mindinkább vissza fognak szorulni, gyűlölettől izzó lángjuk kialszik, és Szeretetlángom fénye fogja betölteni a föld minden részét.” (III/204)

„Én jóságos, megértő Édesanyátok vagyok, és veletek összefogva megmentelek benneteket. Szent István Nekem ajánlotta (országotokat), és Én ígéretemmel biztosítottam, hogy szívemen viselem az Ő és a magyar szentek kérését. Egy új eszközt szeretnék kezetekbe adni. Nagyon kérlek, fogadjátok megértéssel, mert Szívem bánkódva néz le országomra.” (I/37)

„Azt akarom, hogy egyetlen egy lélek se kárhozzon el. Mert a sátán oly mértékben lesz világtalanná, amilyen mértékben ti munkálkodtok ellene. (III/130) A sátán megvakítását az egész világ összefogó erejével fogjuk megvalósítani. Ne hátráltassátok, mert felelni kell a reátok bízott tengernyi lélekért.” (III/130)

„Tudod-e leánykám, hogy ezt a két napot, a csütörtököt és pénteket mily nagy kegyelmi napoknak kell tekintenetek? Akik ezeken a napokon engesztelik Szent Fiamat, nagy kegyelmekben részesülnek, mert az engesztelő órák idején a sátán hatalma oly arányban gyengül, amilyen arányban az engesztelők könyörögnek a bűnösökért.”  (I/116)

A család halottainak kiszabadulása a tisztítóhelyről

A Szűzanya szavai: „Azok a családok, akik csütörtöki vagy pénteki (kegyelmi) napon a családjukban az engesztelő órát megtartják, ha a családjukban meghal valaki, egyetlen szigorú böjti nap után a család halottja kiszabadul a tisztítóhelyről”. (III/121)

„A nemes Imre herceg előkelő nemzetségből, mint a cédrus a Libanonról (Zsolt 91,13), Szent Istvántól, Magyarország első királyától származott, erényekkel nagyon feldíszítve ragyogóan tündökölt” – olvasható Szent Imre 1110-ből származó legendájában.

Szent Imre herceg könyörögj

a magyar ifjúságért!

A Szent Szűz szavai: „Ilyen hatalmas kegyelmi erőt még nem bocsátottam a rendelkezésetekre, mint most, Szívem szeretetének izzó lángját. Mióta az Ige testté lett, ily nagy megmozdulás nem történt részemről, mely így tört volna felétek, mint ahogy Szívem Szeretetlángját küldöm hozzátok. Ilyen még nem volt, mely a sátánt így megvakítsa.” (I/84) (Ez a megfogalmazás, hatalmas kegyelem-kiáradásra enged következtetni, mely leginkább gyümölcseiben lesz mérhető (a sátán hatalomvesztése, megtérések, a tisztítótűzben szenvedők szabadulása).

„A magyar családok imádságos lélekkel könyörögjenek, hogy Szent Fiam büntető kezét közös erővel visszatarthassuk!” (I/92)

A Szeretetláng „kegyelmi hatása” az imavirrasztások közben a haldoklókra is kiárad, melynek kegyelmi „hatásmechanizmusa” a következő: a haldoklókra többlet-kegyelem árad ki, a sátán „megvakul”, vagyis hatalmát veszti, így az Úr kegyelméből felindított bűnbánat által lelkük megmenekül a kárhozattól (I/110). Szembetűnő, hogy a Szeretetláng kiáradása igen nagy segítséget nyújt a tisztítótűzben szenvedő egyháznak (vö. I/34.115; II/15–16). Akik aztán visszasegítenek a Küzdő Egyháznak, vagyis nekünk! Ezért mondja a Szűzanya:

„A sátán megvakítására (...) törekednetek kell, melyet az egész emberiség összefogó erejével fogunk megvalósítani.” (A Szent Szűz az egész emberiség alatt a Küzdő-, Szenvedő és a Megdicsőült Egyházat érti)!

(folyt.)

Imádkozzunk a magyar forradalom és szabadságharc áldozataiért!

 https://youtu.be/Wd8A6wyPkhs

     20 évesen behívták katonának, ahol életében végre először ehetett a kedvére.
Katonai szolgálata befejeztével 1936. március 7-én összeházasodott egy gyermekkorából ismert szelíd és hallgatag lánnyal, Lo Gatto Jolandával († 1976), akinek külön kikötéseként ment csak bele az egyházi esküvőbe. De hogyan is történhetett ez meg egy hitoktatásban részesült fiatalemberrel? Nos, úgy mint napjainkban azokkal, akik csak a gyermek-hittanban részesülnek, és felnőttként nem képezik tovább magukat a hitismeretekben, így aztán gyerekességnek találják a vallásgyakorlatot.
     Brunót ugyanis megfertőzte a kommunizmus mindent megígérő, de velejéig istentelen ideológiája! Be is lépett a kommunista pártba, mert soha senki szebb és biztatóbb jövőt nem ígért neki, mint a marxisták! Egyértelmű volt számára, hogy ott a helye.
     Elvtársai akkora hatással voltak Brunóra, hogy rábeszélésükre, fiatal házas létére otthagyta áldott állapotban lévő feleségét és Spanyolországba utazott, hogy a polgárháborúban harcoljon, és szabotázs akciókkal segítse a kommunizmus ügyét.
     Bruno évtizedekkel később mesélte el, hogy egy alkalommal csoda történt vele. Az út szélén egy füstölgő teherautót pillantott meg. Felmászott rá mert látta, hogy meg van pakolva. Ekkor azonban észrevette, hogy az árokparton túl, egy csodálatosan szép lány, hófehér
ruhában integetve hívja őt, hogy sürgősen ugorjon le. Le is ugrott és épp elterült, amikor felrobbant a teherautó! A szép lánynak persze nyomát sem találta, később azt hitte, hogy csak hallucinált!
     Cornacchiola Sarogossában találkozott egy német katonával, akinek viselkedése nagyon imponált neki, mivel a férfi egy pillanatra sem vált meg a Bibliájától. Ez sokat beszélt neki az Istenről, Jézusról, ám egyetlen templomba sem volt hajlandó bemenni. Meg is kérdezte Bruno, hogy miként van ez nála? Az pedig elmondta, hogy ő adventistaként, az egy igaz hit követője, nem pedig bálványimádó, mint a katolikusok!
     Ez a bolsevik társutas katona, egy protestáns szekta tagja volt és óriási gyűlöletet táplált a pápa és a Katolikus Egyház iránt. A vele folytatott gyakori beszélgetések azt eredményezték, hogy Bruno Egyház iránti ellenszenve szinte egyik óráról a másikra olyan hatalmas gyűlöletté fajult, hogy vásárolt magának egy tőrt, melyre rávéste „Halál a pápára”. (Kép: Bruno Cornacchiola Bibliája és az említett tőrje)

A FATIMAI ELSŐSZOMBAT https://youtu.be/PXdDPf-3XCc

      A Cornacchiola család, rendkívül szegény körülmények között élt Róma külvárosában. Történetünk szereplője, Bruno 1913. május 9-én született egy istállóban. Ez úgy történhetett meg, hogy anyja "mindenórásan" is mosást vállalt a köz-szökőkútban. Ott jött rá a szülés és bevitték egy közeli csűrbe. (Képen a család, a szülők közt középen Bruno)
     Keresztelésére csak akkor került sor, amikor apja börtönbüntetését letöltve hazatért és sajátos ötlettől vezérelve elhatározta, hogy legkisebb fiát Giordano Brunonak fogja megkereszteltetni. A jó plébános atya azonban erre érthető okokból, nem volt hajlandó. A csökönyös apa végül csak akkor engedett, amikor a tisztelendő úr felajánlott neki egy üveg bort.
     Nos, ez a Bruno gyerek (aki majdnem Giordano Bruno lett), Róma istentelen nyomornegyedeiben élt és nevelkedett fel, bűnözők és prostituáltak között. Az Isten, Krisztus és a Szűzanya nevét csak a felnőttek káromkodásaiban hallotta. A kéregetés, a lopás és verekedés, mindennaposak voltak számára. Egy módosabb asszonytól, akinek csomagjait segített hazavinni, a feladat végeztével egy szépkötésű könyvet csent el, melyről kiderült, hogy a Katekizmus.
     A családban állandóak voltak a veszekedések, az átkozódások és a gyermekek verése. Ennek okán, az idősebbek éjszakára elszöktek otthonról, hogy nyugodtan kialhassák magukat. A kiskamasz Bruno is cipő nélkül, rongyokban, tetvesen járt a Lateráni Szent János Bazilika lépcsőjére aludni. (A Lateráni Bazilika előtti tér)
     Egyik reggel egy szerzetes felfigyelt az összefagyott helyes legénykére és bevitte magával a kolostorba. Ott megetették, megmosdatták, felöltöztették s ami a legfontosabb, apácanővérek elkezdték a hitoktatását. 40 napig a kolostorban élt, miközben felkészítették az elsőáldozásra, sőt a bérmálás szentségében is részesült. Ekkor 16 éves volt. A kegyelem rendkívüli és megmagyarázhatatlan érintésére, elvégezte Jézus Szíve tiszteletére a kilenc elsőpénteki szentáldozást.
     Ő nem is tudta, hogy milyen jelentős hatással lesz ez majd az életére! Jóllehet ennek érdekében semmit sem tett, annál is inkább, mert ezzel véget is ért hitének gyakorlása és a vallásos neveltetése. Bár a szerzetesek beíratták az iskolába, oda is csak addig járt, míg meg nem tanult írni-olvasni.

(A képen 1925-ben)

Porresi Szent Márton (domonkos testvér)

     Márton a perui Limában született 1579-ben János spanyol lovag és Anna Velasquez fekete bőrű felszabadított rabszolganő gyermekeként. Az Újvilágban fájdalmasan megalázott fekete bőrű nép tanúságtevője a szentek sorában. 

Borbélysegéd volt, amikor Szent Domonkos Rendjébe kérte felvételét és a limai Rózsafüzér Királynője kolostor segítő testvérei közé osztották be. 1603-ban tett ünnepélyes örökfogadalmat. Csodálatos volt egyszerűsége, ártatlansága és hite. Sok megalázó munkát kellett végeznie. Isten azonban mennyei ajándékokkal és karizmákkal jutalmazta. Az Oltáriszentség misztériuma és a Megváltó szenvedése iránt a legnagyobb fokú áhítattal volt. 

Teljesen a szegények, különösen a betegek iránti szeretet cselekedeteinek szentelte magát, sőt még az állatokat sem zárta ki szeretetéből. Méltó arra, hogy a segítő testvérek mennyei pártfogója legyen. A böjt, a kemény vezeklés és az imádság jellemezte. Jézus példájára sokat virrasztott. Éjszakai imáiban sokat elmélkedett a keresztény tanításon. 1639. november 3-án halt meg Limában. Márton mind Észak-, mind Dél-Amerika minden lakosának szívéhez közel áll, nemcsak egészen kivételes alázatossága miatt, ami már önmagában is vonzó, hanem azért is, mert személye jellé vált. XVI. Gergely pápa 1837-ben boldoggá, majd XXIII. János pápa 1962. május 6-án szentté avatta.

Forrás: http://vilagidomonkosok.x3.hu/szentek_november.htm

 https://youtu.be/xNOZW3DqhMo

Mit ígért Jézus azoknak, akik megtartják az elsőpénteki nagy kilencedet?
Ez azt jelenti, hogy kilenc egymást követő hónap első péntekén meggyónnak és megáldoznak.

Megadom nekik az állapotukhoz szükséges kegyelmeket.
Családjaiknak megadom a békét.
Minden bánatukban megvigasztalom őket.
Életükben és különösen haláluk óráján biztos menedékük leszek.
Minden vállalkozásukat megáldom.
A bűnösök szívemben megtalálják az irgalom forrását és vég nélküli tengerét.
A lanyha lelkek buzgókká lesznek.
A buzgó lelkek nagy tökéletességre jutnak.
Megáldom a házakat, ahol Szíven képét kifüggesztik.
Azoknak, akik a lelkek megmentésén dolgoznak, olyan erőt adok, hogy még a legmegrögzöttebb
bűnösöket is megtérítik.
Azok neveit, akik ezt az ájtatosságot terjesztik, szívembe írom, és onnan soha ki nem törlöm.
Végül Jézus Szíve legnagyobb ígérete az elsőpénteki nagy kilencedet elvégzőknek a következő:
Mindazok, akik kilenc egymásután következő hónap első péntekén a szentségekhez járulnak, vagyis
meggyónnak és megáldoznak, nem halnak meg kegyelem nélkül, sem a nekik szükséges szentségek vétele
nélkül. Isteni Szívem biztos menedékük lesz az utolsó pillanatban.
(Forrás: http://www.farkasretiplebania.hu/jezus_szive_tisztelet)

Imádkozzunk a forradalom és szabadságharc áldozataiért!

     Kedves Hallgatóim! A Tre Fontane-i jelenés eseményeit, a helyszínre vonatkozó rövid történelmi áttekintéssel vezetem fel.
     Tre Fontane, a mai Róma déli részén, a Via Laurentina mentén elterülő parkerdő elnevezése. Nevét Szent Pál lefejezése kapcsán kapta, mert a hagyomány szerint a levágott fej 3x fölszökkent és ahol a földet érintette, egy-egy forrás fakadt! Innen a név: Tre Fontane – Három Forrás!
     A vértanúság helyén már az 5. században volt egy kápolna, melyet I. Sergius pápa 689-ban felújíttatott és kibővíttetett. A 6. században görög és örmény szerzetesek telepedtek le. Majd a ciszterciták vették át 1140-ben.
Napjainkban a trappisták apátsága működik a területen. Érdekesség, hogy több templom is látható az apátság területén, köztük az Égi Lépcső ‒ a Scala coeli –, mely Szent Benedek "égi lajtorja" látomása emlékére épült (nem tévesztendő össze a "Szent Lépcsővel" a Santa Scala-val, amely a Lateráni Bazilika közelében van!)
     A tulajdonképpeni 'Szent Pál mártíromsága' templomban, három teljesen egyforma mellékoltár jelzi ill. fedi el a "Három Forrást", melyek máig is működnek. (A képen)
     A templom melletti gyönyörű ősi eukaliptuszliget közt elszórt apátsági épületek pihentető látványa kikapcsolódást kínál a turistáknak és zarándokoknak egyaránt.

     A fenti apátsági területtől 1 km-re volt egy, 1937-ben még szörnyen elhanyagolt és bokroktól övezett jelentéktelen barlangocska. Nos akkortájt, épp ott járt egy mélyen hívő hölgy, aki 1978-ban hunyt el és Egyházunktól elnyerte a tiszteletreméltó címet. A neve: Luigina Sinapi. Tehát 1937-ben – ott és akkor –, a síró Szűz-anyát látta az elhanyagolt Tre Fontane-i barlangban. A Szent Szűz szólt is hozzá és többek között azt ígérte, hogy Ő még vissza fog ide jönni egy férfi miatt, aki most elkeseredetten küzd Krisztus egyháza és a pápa ellen, de a rendkívüli kegyelem, melyet kiesdett Szent Fiánál a számára, megtéríti majd!
Ez a Luigina ismerte Pacelli bíboros öccsét és elmesélte neki ezt az élményét és még azt is, hogy a Jelenés azt mondta neki, hogy a bátyja hamarosan pápa lesz.
     Nos kedves Hallgatóim, ez a sorozatom sem az egyik, sem a másik történetről nem szól, hanem kizárólag arról a férfiről, akit a Szűzanya említett Tiszteletreméltó Luigina Sinapinak! Tehát halljunk egy különösen szélsőséges életről! (Alsó kép: Tre Fontane a 19. században)

     A hetedik jelenés alkalmával így szólt a Szent Szűz:
‒ Kedves gyermekem, imádkozzál sokat, nagyon sokat! (Fatimai szavak!)
     És Marietta hosszan és példás buzgósággal végezte a rózsafüzért. Édesatyja ezen az éjszakán, még 22 óra 30 perckor is az ágy mellett találta, mély imádság közepette!
     A nyolcadik, utolsó jelenés, 1933. március 2-a csütörtök, este 19 óra.
Ezen a napon is borongós, esős volt az idő, ezért szobájában maradt és imádkozott. Este, esernyőt véve magához elindult, hogy találkozzon Szépséges Úrnőjével. És a Szent Szűz meg is jelent. Most is mosolygott, szeretettel köszöntötte és beszélni kezdett:
‒ Kedves Gyermekem! Én a Megváltó édesanyja, az Istenanya vagyok! Imádkozzatok sokat! Isten veled, Isten veled! ‒ és kezét áldásra emelve megáldotta Mariettát, majd nagy ragyogásban eltávozott!
     Ez a búcsú nagyon megrázta a kislányt aki egyre csak sírt és zokogott.
     Egyházi részről röviddel a jelenések megszűnése után megkezdődtek a vizsgálatok, melyben teológusok, orvosok és pszichológusok vettek részt. A főpásztor előbb 1947-ben hivatalosan is engedélyezte a "Szegények Szent Szüzének" tiszteletét".
     Konrád Adenauer, a háború utáni Németország első kancellárja, 80. születésnapját követően 1956. január 8-án Banneux-ba látogatott, ahol Európát és hazáját a Szűzanya oltalmába ajánlotta. (Erről a gesztusról, máig hallgat a média Európában, pedig milyen követendő lenne!)
A kancellár egy harangtornyot ajándékozott a kegyhelynek, melyen ma emléktábla látható!
     Konrád Adenauer fia – Paul, pap lett és 1960. Húsvét keddjén ő áldotta meg a Szent Mihály kápolnát Banneux-ban tbk. e szavakkal: "Banneux legyen kezdeményezője az egész világra kiterjedő béketörekvéseknek. Kívánom, hogy ebben a kápolnában állhatatosan imádkozzanak az embertelenség minden áldozatáért és egy új világ építőiért." ‒ Lehet, hogy ez lett volna Belgium Istentől elvárt feladata?
     A jelenések kislányát jól ismerte Isten Vándora, Regőczi István atya, aki életében először a szentelése előtt, a jelenések évében járt Belgiumban. Később 1942-ben pedig a Beco családnál töltötte a szilveszter estét.
     Míg a Beauraing-i jelenéseket 10 év után, a Banneux-i Mária-jelenést csak 16 év után hagyta jóvá az illetékes helyi püspök.
     Mindkét kegyhelyet meglátogatták neves egyházi személyek, így a jelenési helyen imádkozott Mindszenty bíboros és Szent II. János Pál pápa is!

Banneux-i Szűzanya könyörögj érettünk és áraszd szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen.

 https://youtu.be/L5Ahvx_OAM8

+!

Tisztelt Olvasóim!

     Jelzést kaptam afelől, hogy Krisztus Király ünnepe nem a Mindenszeneteket megelőző vasárnap (idén október 29-én) van, hanem Advent első vasárnapját megelőző vasárnap (ezúttal november 26-án)! 

     Nos, az észrevétel helyes és igaz, ámde én a forrást XI. Piusz Quas Primas kezdetű apostoli körleveléből merítettem, melyben elrendelte az Ünnepnek a Mindenszentek előtt vasárnapra helyezését! Két kiragadott részletet betű szerint idézek: " Azért apostoli hatalmunknál fogva az Úr Jézus Krisztusnak mint Királynak ünnepét elrendeljük, amely évenként október hó utolsóvasárnapján, tehát a Mindenszentek ünnepét megelőző vasárnapon az egész világon megülendő. Ugyancsak megparancsoljuk, hogy azon a napon évenként megújíttassék az emberi nem fölajánlása Jézus Szentséges Szívének, amint azt szentemlékű elődünk, X. Pius pápa már elrendelte. (...)
Azonfelül október utolsó vasárnapja minden más napnál azért is alkalmasabbnak mutatkozott, mert vele az egyházi év úgyszólván bezárul, s így az egyházi év folyamán megünnepelt titkok az Úr Jézus életéből a Krisztuskirály ünnepével nyernek hatásos befejezést. S mielőtt a mindenszentek dicsőségét ünnepeljük, annak dicsőségét hirdetjük és magasztaljuk, aki szentjeiben és választottaiban üli diadalát." 
     Elnézést kérek tehát, hogyha megtévesztettem Önöket, ám arra való tekintettel nézzék el nekem hogy nem csak a "változások korában" élünk, hanem a változtatások korában is, mely legyen akár egy szó, akár egy ünnep! Sajnos olykor lemaradok!

Isten áldja Önöket! Maradok imával és tisztelettel a blog szerkesztője: Begyik Tibor

A szépség mulandó, mert a halálra vár!

Ha abban a vakmerő hiszemben élsz, hogy még egy jó darabig nem halsz meg, bíz' rosszul teszed! Mert bármely órában megeshet úgy, hogy észre sem veszed!  (Útravaló Húzó 317. A szerk. kiadása)

     Banneux-ban egyetlen 12 éves kislány részesült a kiváltságban nyolc alkalommal. De hallgassák meg a Banneux-i történetet is!
     1933. január 15-e vasárnap, igen hideg volt. Banneux környékén az emberek behúzódtak otthonaikba. A hét gyermekes Beco család Marietta nevű 12 éves kislánya, ki-kitekintgetett az ablakon, mert türelmetlenül várta haza 10 éves húgát, akit még reggel átvittek a szomszédok magukhoz.
     A kékesen-hideg mozdulatlan téli vidéken egyszerre csak egy villanásra lett figyelmes. Először a szobában világító lámpa tükröződésének gondolta, de rájött, hogy a kinti ragyogás egy hölgyforma. Kiáltott is anyjának:
‒ Édesanyám! Egy szépséges Hölgyet látok a fénysugárban. Az anya is kitekintett és látva a különös fényalakot, ijedten így válaszolt:
‒ Biztosan egy boszorkány!
     Marietta úgy látta, hogy a szépséges hölgy kedvesen, szívélyesen integet neki és hívja. Ki is akart menni a kertbe, de édesanyja bezárta előtte az ajtót. Ekkor imádkozni kezdett.
     Az első jelenés, 1933. január 18-án, szerda 19 órakor volt, amikor is Marietta este a havas kertben imádkozott, s egyre csak a szépséges hölgy megjelenésére gondolt, szinte várta. Édesapja közben izgatottan járt-kelt, ezért a kislány benső indíttatásra elhagyta a kertet, kiment az útra. Ott letérdelt a fagyos talajra és imádkozva várakozott.   Az út melletti árokban egy kis tócsa volt, melyet egy parányi vízforrás táplált. Amint a lány ezt szemlélte, egyszerre ott állott a "Bájos Hölgy"! Kedvesen köszöntötte Mariettát, majd így szólt:
‒ Mártsd kezedet a vízbe!
     A kislány készségesen megtette. Ekkor a Bájos Hölgy szólt hozzá:
‒ Ez a forrás neked van fenntartva! ‒ majd jó éjt kívánva eltűnt.
     Marietta tovább imádkozott és örömmel szívében tért vissza, szegényes otthonukba!
A második jelenés január 19-én,csütörtök este 19 órakor volt.
Ezen és az ezt követő alkalmak hideg téli estéjén is volt, hogy már hatan is elkísérték a találkozás helyére. Imádkozva várták a "Bájos Hölgyet"! Ő pedig valóban jött és mosolygott.
Marietta azonnal megszólította.
‒ Ki Ön, szépséges Úrnőm? ‒ kérdezte Marietta.
‒ A szegények Szüze vagyok!
‒ Szépséges úrnő! Tegnap azt mondotta, hogy e forrás nekem van fönntartva. Mit jelent ez?
‒ Ez a forrás minden nemzeté. A betegek enyhítésére! ‒ válaszolta a Jelenés.
     Marietta pedig csodálkozó hangon ismételgette magában "minden nemzeté, a betegek enyhítésére", majd hirtelen megszólalt:
‒ Köszönöm. Köszönöm!
     Az Úrnő pedig ezeket mondotta:
‒ Imádkozni fogok érted! Isten veled! ‒ és eltűnt.
     Marietta pedig tovább nézett a "Szépséges Úrnő" felé és sírva ismételgette az elhangzottakat. De Marietta nem értette, mit jelent valójában a "minden nemzeté" és a "betegek enyhítésére" kifejezés.
Otthon édesapjától tudakozódott, aki levetve korábbi fenntartásait, megnyugtatóan elmagyarázta a szavak értelmét. Marietta pedig tele volt örömmel. Beszélt a találkozásról!
     A másnapi jelenéskor bár Marietta ágyban fekvő beteg volt, mégis kiment a forráshoz és ekkor megkérdezte a Szépséges Úrnőt, hogy mit óhajt?
‒ Egy kis kápolnát szeretnék! ‒ s kitárta kezét, jobbjával megáldotta Mariettát és eltávozott!
     A kislány hirtelen rosszul lett és elájult! Kísérői karolták fel és vitték haza. Ezt követően négy hétig szünetelt a jelenés, ám ő mindennap kiment a forráshoz és imádkozott a megszokott időben. (A házuk)

Avilai Szent Teréz – Ima mindenszentek napján

Ó boldog lelkek, akik már félelem nélkül

élvezitek a boldogságot,

és állandóan el vagytok merülve

az én Istenem dicséretében!

Legyetek segítőink nyomorúságunkban,

járjatok közben értünk Isten irgalmánál,

hogy juttasson nekünk is valamit

a ti boldogságotokból,

és ossza meg velünk azt a világos megértést,

amelyben részetek van.

Értesd meg velünk, én Istenem,

hogy mi a jutalma azoknak,

akik férfiasan harcolják végig

ennek a nyomorúságos életnek az éjszakáját.

Ó, boldog lelkek, akik olyan gyönyörűséges

és maradandó örökséget tudtatok szerezni,

magyarázzátok meg nekünk,

hogyan gyümölcsöztettétek ezt a végtelen kin­cset,

és segítsetek rajtunk, hiszen oly közel vagytok a forráshoz,

s merítsetek vizet számunkra,

akik eltikkadunk idelent a szomjúságtól.

Az elnyerhető búcsúk feltételei

     Alapfeltétel: 1) a búcsú elnyerésének vágya, 2) az Egyház által megszabott feltétel teljesítése (temető- és templomlátogatás, a keresztúti ájtatosság elvégzése, rózsafüzér imádság az elhunytakért stb), 3) az eszközlő kegyelmi állapota és 4) imádság a pápa szándékára (Miatyánk, Üdvözlégy és Dicsőség.)

     November 2-án a "búcsúval ellátott cselekmény" egy templom vagy kápolna meglátogatása és ott (minimum) egy Miatyánk és egy Hiszekegy elimádkozása, november 1 és 8 között pedig egy temető meglátogatása.
Tehát ha ezt megtesszük és teljesítjük a fenti feltételeket, teljes búcsút nyerhetünk az elhunytért vagy másodika után 8.-ig magunkért is!

    Tehát, 2-án kizárólag a halottak javára, míg elseje és nyolcadika között a saját javunkra is nyerhetünk teljes búcsút. Ám ezen napok búcsúérdemeit is felajánlhatjuk konkrét halottak vagy a tisztítótűzben szenvedők javára, rábízva Istenre, hogy kinek a javára érvényesíti az általunk szerzett búcsút!
     Ha az ember elsejétől nyolcadikáig minden búcsúnyerési lehetőséggel él, akkor összesen 8 búcsút szerezhet és ajánlhat fel a tisztítótűzben szenvedő lelkek javára.
     Egész november hónapra érvényes azonban a Szent Szűz Szeretetlángjának azon ígérete, mely szerint: a halottak hónapjában elmondott egyetlen Üdvözlégy által tömegesen szabadulnak ki a lelkek a tisztítótűzből! (vö. Szeretetláng Lelki napló II/15-16)

Imádkozzunk a forradalom és szabadságharc áldozataiért!

     November a Mindenszentek ünnepével kezdődik, és óhatatlanul felmerül a kérdés. hogy „miért is tiszteljük a szenteket?” Ez különösen a protestánsok számára érthetetlen, hiszen ők a Jézus Krisztussal való személyes és kizárólagos kapcsolatot hangsúlyozzák, Luther szavaival élve: Solus Christus! – Egyedül Krisztus!

Ugyanakkor a szentek tisztelete egyidős a kereszténységgel! Szent Pál rendszeresen hivatkozik „Isten házának szentjeire” (Ef 2,19), sőt a keleti liturgiák a szentek odaadását az Egyház legnagyobb diadalának tekintik. A kérdés megismételve tehát az, hogy az Egyház miért igyekszik megőrizni a szent férfiak és nők emlékét?

Nos, lehetetlen megérteni a kereszténységet a megtestesülés nélkül. Isten emberré lett, szenvedett, meghalt és feltámadt a mi üdvösségünkért. A katolicizmus tehát nem elvont vallás, hanem egy élő hit.

Katolikusnak lenni nem egyszerűen Krisztus követése, hanem a krisztusivá válás! Vagyis az Ő életében osztozunk „már nem én élek, hanem Krisztus él bennem!” (Gal 2,20). Ehhez pedig szentségi életet kell élnünk. A szentségek egyetlen célja számunkra, hogy dicsőítse Istent és biztos kegyelmi erőt adjon Krisztus követéséhez.

Így érkeztünk el a szentek témájához. Leegyszerűsítve: a szent az, aki engedi, hogy életében Krisztus kegyelme felragyogjon a szentségek által. A szent, aki igyekszik viszonozni Isten hűségét és odaadását. A szentek tehát élő példaképek! Ezért nevezték a görög egyházatyák a szenteket „eikosnak”, ikonoknak – szó szerint „a menny ablakainak”.

Vannak szentjeink az élet minden területéről, férfiak, nők, minden nemzetből és élethelyzetből. Valamennyiüket Krisztus és az Egyház iránti szeretetük, valamint az Istennel való folyamatos párbeszédük jellemez, melyet egyszerűen imának nevezünk.

Ezért bátorít bennünket az Egyház, hogy csatlakozzunk a szentekhez áldozatban és imában, ámde nem értük imádkozunk, hanem velük.

A szentek e hónapjának ünneplése során kérjük Istent, hogy támogasson bennünket is, hogy mi is szentté váljunk az ő példájukra, akik előttünk jártak a hit jelével és példájukkal. Tehát soha ne szűnjünk meg úgy tekinteni a szentekre, mint példaképünkre, testvéreinkre, társainkra és közbenjáróinkra!

     A Halloween a Sátánista Egyház egyik legfőbb ünnepe, nemcsak egy egyszerű partiról szól, egy ártatlan bálról…
A magyar származású Anton Szandor LaVey, a Sátán Egyházának alapítója a sátánimádat legnagyobb ünnepének tekintette a Halloween-éjszakát. Megdöbbentő egyik kijelentése: „Örülök, hogy a keresztény szülők legalább évente egyszer megengedik a gyerekeiknek, hogy a sátánt imádják.” (Gyulafehérvári Családpasztorációs Központ)
Mondhatjuk ugyan, hogy „mi nem úgy veszünk részt rajta”, ránk ez nem hat. Sajnos azonban nem egy súlycsoportban vagyunk a sátánnal. Ha az ünnepén való részvétellel (vagy bármilyen más okkultizmussal) kis ajtót nyitunk neki, saját akaraterőnk kevés lehet őt távoltartani. Ha nem akarunk esélyt adni a sátánnak, ne vegyünk részt ilyen eseményeken. Vegyük komolyan saját és gyermekeink lelkének védelmét, mert az kísér el bennünket az örökkévalóságba!

     A Halloween-t október 31-én, Mindenszentek előestéjén tartják, és elnevezése is az All Hallows Eve (Minden szentek estéje) kifejezésből ered. A Halloween-ről valószínűleg a legtöbb embernek a boszorkányok, szörnyek és szellemek képei jutnak eszébe, melyek a sötét, démonikus, okkult, mágikus világhoz tartoznak s a "halál kultúrájának" képviselői! Ezzel szemben a Mindenszentek katolikus ünnepén Isten dicsőségét, a menny minden szentjét és Isten világosságnak a sötétség feletti győzelmét ünnepli, mintegy az "élet kultúrájaként". Jézus a világ világossága, és a szentek ebben a világosságban éltek és ezáltal kortársaik irányfényévé váltak.

A Halloween pogány ünneplése, miben mutatkozik ez meg?

Először is, az ijesztő maszkok, jelmezek, díszítések zombikkal, boszorkányokkal és szörnyekkel. Néhányan odáig mennek, hogy ördög formájú édességeket kínálnak. Másodszor, a pogány ünneplés jele, amikor a gyerekeket arra ösztönzik, hogy öltözködjenek csúnyának, és gonosznak, sőt gyakran gyilkosnak, okkult figurának vagy akár az ördögnek. A gyermekek persze ösztönösen félnek az ilyen sötét ábrázolásoktól. Harmadszor a könyvek (pl. Harry Potter), és a horrorfilmek stb.

2014. októberében az Exorcisták Nemzetközi Szövetsége Rómában ülésezett 300 exorcistával a világ minden tájáról. Fr. Aldo Buonauioto arról beszélt, hogy rendkívül veszélyes és káros a gyerekekre a Halloween "ünneplés". Figyelmeztetett, hogy ez veszedelmes, mert az okkultizmus előszobája. A sátánista szekták számára ez a nap a legkedvezőbb új tagokat toborozni.

Ki kell hangsúlyoznunk tehát a Mindenszentek katolikus megünneplését, melynek lényege a Szentmise, virrasztó áldozat és imádság a tisztítótűzben szenvedő lelkekért! Tehát:

– Mindenszentek ünnepe előesti miséjén való részvétel.

– Egész éjszakán át tartó Szentségimádásban való részvétel.

– Gyermekeknek való elfoglaltság szervezése, pl. öltözzenek be szenteknek.

– Fény kihelyezése az ablakokba, jelezve ezzel, hogy Krisztus a Világosságunk.

(Forrás nyomán!)   

A sátánista egyház egy főpapja, Blanche Barton a Church of Satan weboldalán a következőket írja az ünnepről: ...„Ez [Halloween] a legjámborabb embernek is megadja a lehetőséget arra, hogy egy éjszaka erejéig belekóstoljon a gonoszságba. Módjukban áll táncot lejteni az ördöggel … Azt látom, hogy ezen az éjszakán a világ minden táján összejönnek a sátánisták kis csoportjai, … hogy poharat emeljenek a pokol seregeire”...

https://youtu.be/ns0fuQAW5o0

     A jelenések 1932 novemberétől 1933 nyár végéig tartottak. A látnokok azon kérdésére, hogy miért jött, a Szűzanya máig is sokatmondó választ adott:
‒ Belgium dicsőségéért jöttem és hogy ezt az országot megvédelmezzem a felforgatóktól! ‒ Ezúttal azonban a Szűzanya is feltett kérdéseket:
‒ Szeretitek az én Szent Fiamat?
‒ Igen, nagyon szeretjük! ‒ válaszolták.
‒ Szerettek engem is?
‒ Igen, boldogan szeretünk!
‒ Akkor hozzatok sok áldozatot és tagadjátok meg magatokat érettem, és ezt a kérésemet mondjátok el mindenkinek!
     Egy későbbi kérdésre, hogy mit kíván, ez volt a Jelenés válasza:
‒ Egy kápolnát!
     Természetesen az újságírók hatalmas propagandát csaptak a jelenéseknek és hamarosan tucatjával léptek fel a hamis látnokok is. Ez már úgy látszik, hogy a dolgok természetéhez tartozik! Időközben százezres nagyságrendű zarándoklattal kellett számolnia a kis településnek.
     Az öt látnokokhoz csatlakozott hatodikként egy 58 éves csodásan meggyógyult férfi is, bizonyos Tilman Come! Személyét és az események hitelét számtalan gyógyulás és megtérés igazolta!
Az említett férfi látnok kérdezte meg a jelenést, hogy miként nevezhetik, melyre ezt a választ kapta: "A Beauring-i Miasszonyunknak"!
Tekintve, hogy máskor arany szívvel jelent meg a Szűzanya, ezért a nép "Aranyszívű Szűznek" is nevezi.
     Beauraing-ben 5 gyermek részesült a jelenésben összesen 33 alkalommal és ezt követően a hozzájuk csatlakozott 58 éves férfinek is volt 9 jelenési élménye.

     XIII. Leó pápa arra is felhívja figyelmünket, hogy az örvendetes, a fájdalmas és a dicsőséges rózsafüzér pont az ellen a három fő baj ellen nyújt orvosságot, melyek korunk társadalmát érik: a szerény és dolgos élettel szembeni ellenkezésünk az örvendetes titkok szemléletében találja meg ellenszerét, a szenvedés minden fajtájával szembeni irtózásunknak, a fájdalmas titkokról való elmélkedés a legyőzője, míg fékevesztett materializmusunk a dicsőséges titkok szemléletében talál gyógyírt. Így a rózsafüzér nem csak az egyes személyek számára tudja jótékony hatását kifejteni, hanem az egész társadaloméra.
     „Az emberi szellem éleslátása a jelenlegi viszonyok megítélésében nem ér fel az Isteni Gondviselés döntéseihez. De valamikor be fog következni, hogy jóságában Isten a történelmi események okát és következményeit nyíltan megmutatja nekünk. Akkor világosan kiderül majd, mily hatalmas befolyása volt ezekre a dolgokra az ima szeretetszolgálata, és mily módon érte el a meghallgatást.               Következésképpen kinyilváníttatik, hogy a siker azáltal következett be, hogy az elferdült korszellem közepette, sokak a test és a szellem minden beszennyezésétől érintetlenül, tisztán és épen őrizték meg magukat, miközben a megszentelődést az Istentől való félelemben teljessé tették. Mások továbbá az elbukáshoz közel bár, de mégis uralkodtak magukon és épp a kísértésekből az erények növekedését kapták. Végül megint mások akik elestek, egyfajta belső unszolásra lélekben megrendültek és arra indíttattak, hogy újra felemelkedjenek és az irgalmas Isten szerető átkarolásába siessenek.

Ezért mindenkit könyörögve kérünk sürgetőn, hogy vegye fontolóra, hogy az ősellenség csábító trükkjeinek ne engedjen; és hogy semmi okból ne lankadjon az imában való buzgóságban, hanem állandóan, szüntelenül tartson ki benne.” (Octobri mense 1891. szept. 22.) 

 Szívleljük meg az alábbiakat és teljesítsük most!

Imádkozzunk a forradalom és szabadságharc áldozataiért!

 https://youtu.be/nRnjD2mVAWs

     Élünk és meghalunk – ez persze nem feltétlen tragédia, hiszen eddig még mindenki "túlélte" – ámde, az esemény sok embertársunknak ijesztő lehet!
     A földi életpálya elhagyása után, meg kell jelennünk az Úr Szent Színe előtt és el kell számolnunk a ránk bízott talentumokkal! És bizony az számít, hogy, igyekeztünk-e jól kamatoztatni azt a magunk és embertársaink javára, ráadásul nem is feltétlen "időarányosan"! Van aki elejitől fogva, van aki az utolsó órában bizonyosodott meg – az Úr kegyelméből és nagy irgalmasságából – az életének valódi céljáról!

     Nehéz helyzetbe kerülhetünk sokan, hiszen az élet egyre csak suhan az "idők vonatán", oly sebesen, hogy megeshet, addig-addig halogatjuk a számbavételt, míg egyszer csak észrevétlenül érkezik a Végállomás! Azért ez – akárhogyan is –, de ijesztő lehetőség és felelősségteljes súlya van!
     Nem rég volt Karácsony és lassan megint itt az Advent. Az egyik várakozásból lépünk a másikba ‒ lépünk ‒, amíg léphetünk! A kérdés, hogy jó irányba vittek-e eddigi lépteink? El tudnánk-e számolni a megtett életúttal, a kapott kegyelmekkel, vagy elsuhant mellettünk az Idő, a számtalan jóra való indíttatással?
     Nos, Testvéreim az Úrban! Most, hogy olvassátok ezt a posztot, számoljatok azzal, hogy épp ebben a pillanatban kezdődött el életetek hátralevő része!
Tartsatok tehát bűnbánatot, éljetek a Bűnbocsánat Szentségével és mindenek felett tegyétek a jót és imádkozzatok szüntelenül, hogy ne kelljen feszengenetek a be nem fektetett "talentumok" miatt (Mt 25,14-30)!

     November a Halottak Hónapja, a búcsú-kegyelmek gyűjtésének rendkívüli lehetősége! Használjátok fel a Szeretetláng üzenetének novemberi ígéreteit, élő és elhunyt hozzátartozóitok javára!

     A 2017-es esztendő a fatimai üzenet jubileuma volt, és megszívlelendő a Fatimai Szűzanya esdeklő kérése: "Imádkozzatok sokat, nagyon sokat és hozzatok áldozatot a bűnösökért, mert sok lélek a pokolba kerül, mivel nincs aki áldozatot hozzon és imádkozzon értük!" (1917. augusztus 19.) 

(Én, szóltam!)

Kedves Testvérek! Kedves Fiatalok!

Legyen a Mindenszentek előestéje egy kicsit más, mint a többi éjjel!  Gyertek, virrasszunk azokért, akik távol vannak Istentől!
A Budapest-Gazdagréti Szent Angyalok templomban ( 1112 Budapets, Gazdagréti út 14 ) Október 31-én, kedden gregorián zenés , gyertyafényes virrasztást tartunk az Oltáriszentség előtt,
                                                                                               este 19.00 - 24.00 óráig.
Este 23.30-kor szentmisét tart Simon Dávid atya - győri egyetemi lelkész.
Simon Dávid atya egy tüzes lelkű, fiatal pap - 2 éve szentelték. Nagyon sok tanítása fent van a neten, itt most a hivatás történetét linkelem be, ami nagyon szép!
https://www.youtube.com/watch?v=PpzYgxFwuBE   ( 11 perc, 20 másodperctől  Simon Dávid atya hivatástörténete - 20 perc )

Szeretettel várunk minden korosztályt !  Ha hoztok polifomot és hálózsákot, tudunk éjszakázási lehetőséget biztosítani!

Budapest-Gazdagréti Szent Angyalok templom
Szent Pió Örökimádó Kápolna közössége
Medgyesi Zsuzsanna
medgyesi.zsuzsa60@gmail.com
Tel.: 06-30-9415307

Lásd itt ! 

     A kis látnokok később elbeszélték, hogy a jelenésbeli Hölgy, egyáltalán nem hasonlít a Lourdes-i barlang szobrára, hanem sokkal de sokkal szebb.
     1932. december 2-án, pénteki napon, ezúttal az apa indult a lányáért, hazafelé azonban Degeimberékhez mentek, ahol további 11 felnőtt várta, hogy botokkal felfegyverkezve visszamenjenek a jelenések színhelyére és "utána nézzenek" a dolgoknak. Az öt gyermek is velük ment. Menet közben valaki azt tanácsolta a kis Albertnek, hogy kérdezze meg a Jelenés nevét!
     Este hét óra körül volt megint. Alig érkeztek meg az intézet kerítéséhez, a három gyermek azonnal észrevette a Jelenséget, ezúttal mozdulatlanul. Ijedségükben sírva fakadtak, ám könnyeik késztetése egyszeriben meghatódottságba váltott. Erre térdre estek és önkéntelenül elkezdték az Üdvözlégyet imádkozni.
Albert meg is kérdezte a Hölgyet, hogy ő-e a Szeplőtelen Szűzanya? A Jelenés helyeslésül enyhén meghajtotta a fejét.
‒ Mit kívánsz tőlünk? ‒ kérdezte a gyermek.
‒ Hogy legyetek nagyon okosak!
‒ Azok leszünk! ‒ volt a fiú határozott válasza.
     Ezzel a párbeszéd és maga a jelenés is befejeződött, ám 20 óra 30 tájban újra kezdődött.
Az öt gyermek ezt követően nem kételkedett többé a Jelenés kilétében, sőt egyre csak vágyódtak, hogy újra láthassák! Albert később elmesélte, hogy a Szent Szűz tükröződő fehéreskék ruhát viselt s a kezeit nem összetéve, hanem széttárva imádkozott. A fejét aranyló fénysugarak övezték. A lábait felhő takarta, mintha azon állna. Gyönyörűen mosolygott.
     A nép körében is elterjedt a hír és egyre többen akarták látni a jelenések helyszínét, hogy ott imádkozhassanak.
     A kedves nővérek egyáltalán nem örültek, hogy a kertjük látványosság színtere lett, ezért felkérték a csendőrséget a fokozott felügyeletre, és a kertben szabadon eresztették a kutyákat.
A gyermekek ezen intézkedésektől igen elszomorodtak és a kis Degeimbre lány, Andree – megfeledkezve jó lelkületéről – azt kívánta, hogy pusztulnának el a nővérek kutyái.
     Miután a szülők dolgavégezetlenül, de megnyugodva hazatértek, néhány újságíró várta őket és kérdéseket tett fel. Senki nem akart velük szóba állni, mígnem Degeimbre asszony adott nekik egy nyilatkozatot:
‒ Nézzék, nálunk a családban nem esett soha szó a Madonnáról, azt se tudtam, hogy a gyermekeim egyáltalán ismerték a rózsafüzért! Ez is, de minden nagyon hihetetlen volt számomra, veszekedni kezdtem velük és aludni küldtem őket. A következő nap megint ugyanaz történt. Ismét futva jöttek haza és inkább félholtak voltak, mint élők, de amit akkor kaptak tőlem, azt sokáig nem fogják elfelejteni! Összejöttem a másik két gyermek szüleivel és kitárgyaltuk az egészet. Ezek a dolgok már nem csak értelmünket múlták felül, de a türelmünket is. Egészen biztosak voltunk, hogy valami ostoba és elvetemült ember ijesztgeti és izgatja gyermekeinket.
Így aztán szóltam néhány szomszédnak, Voisin asszonynak is és minden eshetőségre felkészülve, elláttuk magunkat botokkal. Így értük el a kolostor kertet, amikor egészen a rács mellett a gyermekek hirtelen térdre estek, pillantásukat mereven egy vadrózsa bokorra szegezték és térden állva hangosan, ájtatosan imádkoztak.
Rájuk sem ismertem, méghogy ők hangosan imádkoznak, hihetetlen!? Az őszinteségükben attól a pillanattól fogva nem volt kétségünk. Mi magunk ugyan nem láttunk semmit, de hogy ők látták a jelenést, abban nem lehetett tovább kételkedni. (A Degeimbre ház)

     A Supremi apostolatus (1883) volt XIII. Leó pápa rózsafüzérről szóló első enciklikája, melynek elején emlékezetbe idézi, hogy Szent Domonkos „mennyei fénytől megvilágosítva ismerte fel, hogy nem lehet hatásosabb üdveszköz (e világ bajai ellen), mint az emberiség visszatérte Jézus Krisztushoz, aki az út, az igazság és az élet. A visszatérés úgy érhető el, ha megváltásunkat minél gyakrabban szemléljük, s az Istennél közbenjáró szószólónknál – a Szűzanyánál – keresünk menedéket, akinek megadatott, hogy minden eretnekséget eltiporjon (…) Napi munkájuk után (a hívek) jöjjenek össze és a Szent Szűz szobra előtt imádkozzák a rózsafüzért az Egyház szándékaira: az elszakadt testvérek egyesüléséért, az Egyház szabadságáért azokban az országokban, ahol a kormányok Krisztus és az Egyház törvényei ellen intézkednek, engesztelésül az anyagelvűség rontásaiért”.
„Ki merészelné azt gondolni és kijelenteni, hogy a Szűz védelmébe és segítségébe vetett nagy bizalmunk túlzott lenne?” – mondta a pápa. „Az biztos, hogy Krisztuson kívül senkinek nem jár ki a tökéletes közbenjáró szerep és cím. (…) Kire vonatkozna ez a meghatározás találóbban, ha nem a Boldogságos Szűzre? „Hiszen lehetetlen valakit elképzelni, aki ugyanolyan hatásosan tudná az embereket Istennél kiengesztelni, mint ahogy ő tette ezt a múltban, vagy ahogy ő tenné a jövőben” (Fidentem piumque).

 Szívleljük meg az alábbiakat és teljesítsük most!

Imádkozzunk a forradalom és szabadságharc áldozataiért!

 https://youtu.be/HejGTw2hkls

     E liturgikus ünnep tárgya Krisztus legfőbb uralma minden teremtmény felett. A korunkban az emberiségre különös súllyal nehezedő nyomorúságnak oka voltaképpen a népek elpártolása Krisztustól. Krisztus uralmát ismét be kell vezetni az állami és társadalmi életbe. Ezt a célt szolgálja ez az esztendőnként visszatérő ünnepnap, amely mind a feljebbvalóknak, mind az alattvalóknak hathatósan hirdeti Krisztusnak az emberek és dolgok felett való fölséges és föltétlen uralmát.
      Ezt az ünnepet XI. Pius pápa rendelte el 1925. december 11-én, a Quas Primas kezdető enciklikájában. Minden évben a Mindenszentek ünnepe előtti vasárnap, Krisztusnak való felajánlással kell az egész Egyházban megünnepelni, ezzel is kinyilvánítva, hogy Jézus Krisztus hatalma nem csak a túlvilágon abszolút, hanem földi életünknek is ő az egyetlen uralkodója. Ezért ünnepeljük Krisztus királyságát nem az egyházi év utolsó vasárnapján, hanem még a Mindenszentek előtti vasárnapon. Ezzel a pompás liturgiával koronázzuk meg Krisztus élete titkának egyházi ünnepeit és mielőtt az Egyház Mindenszentek megdicsőítését ünnepli, annak a tiszteletét és dicsőségét magasztalja, aki diadalt ül minden szentekben és kiválasztottakban.

 Forrás

  De hallgassuk meg ezt a régi szép történetet!
     Beauring község dél-Belgium francia nyelvű vallon területén található. A községbe vezető utcát keresztezi egy vasúti felüljáró. Ettől jobbra van az Iskolanővérek intézete, melynek kertjében egy Lourdes-i barlang, különféle cserjék és bokrok díszelegtek, köztük vadrózsabokor is, mely több jelenés színhelye volt.
     A beauringi eseményekben két, viszonylag módos família a Voisin család 13 és 15 éves lánya és 11 éves fia, valamint a Degeimbre család 9 és 11 éves lányai játszottak kiváltságos szerepet.
     A Voisin családfő szocialista érzelmű vasúti munkás volt. Legnagyobb lányuk Fernande 15, kisebb fiuk a 11 éves Albert, és kettejük között a 13 éves Gilberte nevű leányka, akit kisebb tanulási gondjai miatt, a nevezett nő-vérekhez járatták iskolába de nem bentlakóként, hanem esténként édesapja haza vitte. Sem a szülők, sem a gyermekek nem voltak különösebben templomba járók.
     A másik család, a Degeimbre gyermekek anyja özvegy gazdálkodó volt két lányával: Andree 14- és Gilberte 9 éves. Az áhítatos vallásosság ettől a családtól is távol állt. ‒ Tehát az események szereplői közt két Gilberte is volt.
Érdekes, hogy az Ég épp erre az öt gyermekre tekintett irgalmasan.
     Beauring-ben 33 esetben jelent meg a Szűzanya az 5 látnoknak és volt, hogy naponta kétszer is! Nem kívánok ismertetésemben apró részletekbe menni, mert a Jelenés olykor meg sem szólalt, vagy csak szűkszavúan!
     Történt, hogy 1932. november 29-én, a kis Voisin kislányért nem az apja ment az intézetébe, hanem az öccse és nővére, a két Degeimbre barátnő kíséretében.
     Este fél 7-kor csöngettek a parkban lévő épület bejáratánál és vártak, hogy a kislányt kiadják. (Lásd legalul!)
Ekkor Albert hátrafordult és úgy látta, hogy a Lourdes-i barlang szobra sétál a vasúti híd fölött. Meg is említette, de a többiek csak legyintettek, hogy bizonyára egy autó fényszórója. Egyszerre azonban ők is észlelték a jelenséget ugyan ott.
Közben kinyílt az ajtó és a főnökasszony, kézen fogva kiadta a kis Gilbertet társainak, ügyet sem vetve a gyerekek mutogatására és becsukta maga mögött az ajtót.
     A kis társaság újra csak látta a jelenséget és ettől úgy megijedtek, hogy hazáig futottak, eközben a kis Gilberte elesett és amint összekapta magát, ő is látta a jelenést. Otthon megilletődve viselkednek, de végül mégis elmesélték, hogy mit láttak.
     Másnap, november 30-án, szintén a gyerekek mentek társukért este fél 7-kor. A Jelenés ekkor négy különböző helyen is mutatkozott. Egyszer amikor a parkba megérkeztek, másodjára egy bokor fölött, aztán a vasúti hídon, majd hazafelé mentükben, egy ház fölött.
     A gyermekek annyira meg voltak illetődve, hogy a szülők úgy gondolták, hogy végére kell járniuk a dolognak. 

XII. Piusz pápa
LUCTUOSISSIMI EVENTUS kezdetű enciklikája

Róma, 1956. október 28.

     Azok az igen gyászos események, melyek Közép-Európa népeit sújtják, különösen pedig a számunkra oly kedves Magyarországot, amely most egy borzalmas öldöklés vérében fekszik, mélyen megrázzák atyai lelkünket. De nemcsak a mienket, hanem bizonyára mindazokét, akik számára drága értéket jelentenek a civilizáció jogai, az emberi méltóság és szabadság, amely kijár egyénnek és nemzetnek egyaránt. Apostoli hivatalunkból fakadó tudat ösztönöz bennünket ezért arra, hogy sürgető felhívással forduljunk hozzátok, Tisztelendő Testvérek és a rátok bízott nyájhoz, hogy testvéri szeretettől csatlakozzatok hozzánk, könyörögjünk az Istenhez, esdjük ki Tőle, Akinek kezében van a népek sorsa és vezetőinek nemcsak hatalma, hanem élete is, – hogy legyen vége a hatalmas vérontásnak és ragyogjon fel végre az igazi béke, amely igazságon, szereteten és igazi szabadságon alapszik. 
     Legyen végre világos mindenki előtt, hogy ha a nép rendje egyszer felborul, azt nem lehet visszaállítani sem a halálosztó fegyverek erejével, sem a polgárokra alkalmazott erőszakkal, mert az ő legbelsőbb érzéseiket nem lehet elfojtani, sem pedig csalárd elméletekkel, amelyek megrontják a lelket, megsértik az Egyház, a polgári és a keresztény lelkiismeret törvényeit. Az igazi szabadság iránti sóvárgást sohasem lehet külső erőszakkal elfojtani.
Rendkívül komoly körülmények között, melyek a keresztény nyáj egy részét annyira sújtják, kedves emlékek jutnak eszünkbe. Midőn 20 évvel ezelőtt elődünk XI. Piusz legátusaként Budapestre mentünk, hogy résztvegyünk az Eucharisztikus világkongresszuson, melyet akkor ott tartottak meg, nagy örömmel és vigasztalással láttuk, hogy a szeretett magyar katolikusok mily nagy áhítattal és mély tisztelettel követik a legméltóságosabb Oltáriszentséget, midőn azt a város utcáin körmenetben vitték. Biztosak vagyunk abban, hogy ugyanaz a hit, az isteni Megváltó ugyanilyen szeretete lángol fel ismét ennek a népnek a lelkében, annak ellenére, hogy azok, akik az istentelen kommunizmust rájuk erőszakolták, minden eszközzel arra törekedtek, hogy kitöröljék lelkükből atyáik vallását.
     Ezért szilárdan hiszünk abban, hogy ez az igen nemes nép, még ebben a szörnyű felfordulásban is, melynek közepén találta magát, imával fordul az Istenhez, hogy kieszközölje az igazságos renden alapuló, annyira óhajtott békét. Biztos reményünk továbbá az is, hogy minden igaz keresztény, a világ bármely részében éljen is, csatlakozik imáival az oly sok bajtól és igazságtalanságtól sújtott testvéreinek könyörgéséhez és ezzel tanúsítja a szeretet nagy közös kötelékét. Különösen buzdítjuk erre az imahadjáratra azokat, akikre különös gyengédséggel tekintünk – hiszen ugyanúgy kell tennie földi helytartójának is, ahogyan maga az isteni Üdvözítő tett –, azokra, akik éveik első virágjában pompáznak ártatlanságban, kedvességben és bájosságban, különösen nagy reményt fűzünk ezeknek a kicsinyeknek az imádságához, mert ebben az annyi bűntől beszennyezett világban már valamiképpen az angyalokat kell szóhoz juttatni. Velük együtt minden keresztény hívja segítségül a Boldogságos Szűz Mária hatalmas pártfogását, mely olyan értékes az Isten előtt, hiszen ő isteni Megváltónk anyja és a mi szeretett édesanyánk is.
     Nincs kétségünk aziránt, hogy minden ember a városokban és községekben, sőt még a legtávolabbi falvakban is, ahol csak világít az Evangélium fénye – minden keresztény, főleg pedig a kisgyermekek – egész lelkükkel felelnek atyai buzdításunkra, melyhez a tietek is csatlakozni fog, úgy hogy Isten kegyelmének befolyásával és segítségével, melyet oly sok könyörgő hang, valamint Szűz Mária közbenjárása esdett ki, a szeretett magyar nép, melyet oly sok szomorúság sújtott és oly sok vér öntözött, éppúgy mint Közép-Európa népei, akiket megfosztottak vallási és polgári szabadságuktól, boldogan és békésen szabhatnak igazságos rendet társadalmi életüknek, biztosítva Istennek és Jézus Krisztusnak, az isteni Király törvényeit, akinek országa "az igazság és béke országa, a szentség és kegyelem országa, az igazság és kegyelem országa." (Krisztus Király prefáció.)
Ettől a reménytől lelkesítve, mindnyájatoknak Tisztelendő Testvérek s a gondotokra bízott nyájaknak, különösen pedig mindazoknak, akik Magyarországon és Kelet-Európa többi országaiban nehéz körülmények között és annyi baj által sújtva élnek, egész szívünkkel küldjük apostoli áldásunkat.

XII. Piusz

     Sajnos, korunkban kevesen vannak tisztában a Szent Rózsafüzér kegyelmi hatásaival és „fegyver” nagyságrendű, nem evilági erejével! Nem csak a pápák, a szentek, de az Istenanya is ajánlotta minden hiteles jelenésében a rózsafüzér imádságot!

1726. március 26-án XIII. Benedek kiadta a római breviárium leckéit az október 7-i ünnep matutinumához, miközben   kihirdette, hogy  „Mária azt ajánlotta Szent Domonkosnak, hogy a népnek prédikálja a rózsafüzért, hogy ez az ima különlegesen hatásos segítség az eretnekségek és a bűnök ellen”. 

     XIII. Leó, hosszú pontifikátusa (1878–1903) alatt 12 enciklikát írt a rózsafüzérről, nem számítva a számtalan levelet és brévét. Az egyháztörténelemben egyedülálló, hogy egy pápa ugyanarról a témáról ennyi enciklikát írjon. Tekintettel az antikeresztény erőkre, melyek az Egyházat támadták, a pápa válaszként az ima összes erejét mobilizálni akarta. Ő rendelte el, hogy október a rózsafüzér hónapja legyen – annak meghatározásával –, hogy a plébániatemplomokban ezen hónapban, kihelyezett Oltáriszentség előtt imádkozzák a rózsafüzért, melyet a Szűzanya tiszteletére mondott litánia kövessen. A pápa minden év szeptemberében a világ püspökeinek írt levelében figyelmeztetett, hogy ne mulasszák el a papságot és a híveket bátorítani e szertartás naponkénti elvégzésére. „A rózsafüzér az Üdvözlégyek összeszövése az Úr imádságával és közbeszőtt elmélkedéssel. Az imádság a nép természetéhez alkalmazott könnyű vallási áhítat, mely egyik leghathatósabb forma, az örök élet elnyeréséhez.” (Diuturni temporis enciklika 1898.)

 Szívleljük meg az alábbiakat és teljesítsük most!

Imádkozzunk a forradalom és szabadságharc áldozataiért!

3 p. 20. mp. https://youtu.be/5pgyc3yrXrs

Kedves Testvérek! Kedves Fiatalok!

Legyen a Mindenszentek előestéje egy kicsit más, mint a többi éjjel!  Gyertek, virrasszunk azokért, akik távol vannak Istentől!
A Budapest-Gazdagréti Szent Angyalok templomban ( 1112 Budapets, Gazdagréti út 14 ) Október 31-én, kedden gregorián zenés , gyertyafényes virrasztást tartunk az Oltáriszentség előtt,
                                                                                               este 19.00 - 24.00 óráig.
Este 23.30-kor szentmisét tart Simon Dávid atya - győri egyetemi lelkész.
Simon Dávid atya egy tüzes lelkű, fiatal pap - 2 éve szentelték. Nagyon sok tanítása fent van a neten, itt most a hivatás történetét linkelem be, ami nagyon szép!
https://www.youtube.com/watch?v=PpzYgxFwuBE   ( 11 perc, 20 másodperctől  Simon Dávid atya hivatástörténete - 20 perc )

Szeretettel várunk minden korosztályt !  Ha hoztok polifomot és hálózsákot, tudunk éjszakázási lehetőséget biztosítani!

Budapest-Gazdagréti Szent Angyalok templom
Szent Pió Örökimádó Kápolna közössége
Medgyesi Zsuzsanna
medgyesi.zsuzsa60@gmail.com
Tel.: 06-30-9415307

A két belgiumi Mária-jelenés
     Kedves Hallgatóim! Ezúttal két Mária-jelenést mutatok be Beauraing-t és Banneux-t, melyek nem olyan nagy horderejűek, mint Lourdes vagy Fatima, de figyelemreméltó tanulságokat hordoznak nem csak a zarándokhívek, de esetenként a teológusok számára is! Bár egyházilag jóváhagyottak, mégis jócskán akad, akik fenntartással vannak irántuk. E sajátos helyzet valójában nem a hitelességük megkérdőjelezéséből ered, inkább csak abból, hogy ezek a nem túl jelentőségteljes üzenettel bíró jelenések csupán kisebb közösségnek, egy tartománynak szóltak, ennek ellenére mégis európai-, sőt világméretű kegyhelyet kreáltak belőlük!
Ettől függetlenül, minden kétséget kizáróan Beauring és Banneux a Mária-tisztelet és az imádság szentélye, azon külön nyomatékkal, hogy mindez egy javarészt protestáns országban!
     Mindegy azonban, hogy egy reveláció csupán magánjellegű, vagy szólhat az egész emberiséghez, a lényeg mindnél ugyanaz, hogy egyik sem hirdethet új tanokat, és nem írhatják felül az Egyház alapvető tanítását, a depositum fideit! Ennek a kritériumnak Beauring és Banneux tökéletesen megfelelt!
     Sajnos sok "üzenet-hívő" a legfrissebb, szűkkörű magánkinyilatkoztatásokat is gyakran fontosabbnak (vagy azonosnak) tartja akár a fatimai vagy a Szeretetláng üzeneteknél is, jóllehet a hitelességük tekintetében nyilvánvalóan még bizonytalanok lehetnek! Az efféle hozzáállás bizony a súlyos bűn veszélyét is hordozza, mert lényegileg figyelmen kívül hagyják az Egyház eligazító szavait!
Tehát Beauraing és Banneux az európai kontinens országai, de elsősorban a belgák számára jelentős. Az események időpontja 1932-33, a nagy világégés előtti utolsó békeévek ‒ mely már eleve sokat mondó ‒, és nem véletlenül kérte a Beauraing-i Jelenés: "Imádkozzatok sokat, imádkozzatok mindig!" (1932. december 28; 1933. január 1. és 3.)
     Ez a kérés nem kevésbé aktuális napjainkban is, viszont MOST figyelünk-e e "régi" felhívásra, vagy keresni kell már egy frissebbet?
Mindamellett, hogy ez az Evangéliumban több helyütt is elhangzik, de Szent Lukácsnál a legegyértelműbben: Virrasszatok tehát és mindig imádkozzatok, hogy megmeneküljetek mindattól, ami be fog következni. (21,36) ‒ nos figyelünk rá, vagy ráérünk még kapkodással?

     1956. október 27-én Tiszakécskén mintegy 200 főnyi tüntetés kezdődött, mely a tanácsházánál akarta kifejezni elégedetlenségét, céljait, követeléseit. A tömegben volt Kerekes Gábor tanácselnök-helyettes, Orosz Zoltán tanácselnök pedig beszédet mondott, jogosnak minősítve a nép követeléseit.
     Azon a szombat délelőttön Gémes Mihály plébános Kállai Árpád és Kállai Etelka ezüst menyegzőjét áldotta meg. Az ezüst menyegző résztvevői kiléptek a templomból, a Himnuszt eléneklő, a tanácselnök beszédét hallgató tömeghez csatlakoztak. Pár perc múlva Kállai Etelka már nem élt.
     A kecskeméti 3. hadtest öt elemit végzett, moszkovita parancsnoka Gyurkó tábornok a pártbizottság kérésére, két MÍG 15-ös vadászgépnek adott felszállási parancsot a kecskeméti repülőtéren. Tiszakécske fölé érkezve riasztólövés helyett az egyik gép a 23-as és a 37-es gépágyúból tüzet nyitott a tüntetőkre. Éppen Matuz Dezső földműves a Nemzeti Dalt szavalta, mikor tűzcsapás történt.
A tragikus végeredmény 17 halott és 110 sebesült volt.
     A kegyetlen támadás sebesültjein azonnal megpróbáltak segíteni dr. Bedő István, dr. Hanusz Béla, dr. Kiss Ferenc és dr. Balla Sándor körzeti orvosok, a mentésbe bekapcsolódtak Gémes Mihály plébános dr. Tóth Szilveszter állatorvos és vöröskeresztes felesége.
Az indulatok Fehér József párttitkár ellen fordultak, a lincselést Gémes Mihály plébános akadályozta meg.
     A két támadást végrehajtó MIG-15-ös elhagyta Tiszakécske légterét. Az egyik gép, melyet Istenes Elemér főhadnagy vezetett, mélyrepülés után a gép stabilitását vesztette és a földbe fúródott, a pilóta életét vesztette. A másik, a tűzcsapást végrehajtó gép pilótáját Takács főhadnagyot súlyos lelkiismeretfurdalás gyötörte és alkoholizálva itt-ott beszélni kezdett. Pár év múlva "vadászbaleset" áldozata lett.
A halottakat Tóth Dezső ácsmester vitte ki a temetőbe, és két napon belül Gémes Mihály plébános eltemette.

A tisztelet és kegyelet alapján ismertetjük az elhunytak neveit:

1. Csonka László 17 éves
2. Szabó Péter 36 éves
3. Szóráth György 37 éves
4. Mohácsi István 47 éves
5. Kállai Etelka 56 éves
6. Mihályi Gizella 30 éves
7. Bognár József 28 éves
8. Szitár János 27 éves
9. Lovas József 35 éves
10. Hercikova Győzőné 62 éves
11. Sánta István 21 éves
12. Parádi Pál 33 éves
13. Parádi János 29 éves
14. Fazekas Imre 20 éves
15. Gyapjas Ferenc 26 éves
A későbbi vizsgálat alapján még további hárman vesztették itt életüket:
Rédai Bertalan, Czakó Ferencné és Utasi Ilona.

(Forrás: http://mek.oszk.hu/09500/09500/html/ Bagó Imre szemtanú visszaemlékezései nyomán a szerkesztő)

 A vértanúk emléke szívünkben él!

Imádkozzunk lelki üdvükért s azért, hogy a Mennyből segítsék Édes Magyar Hazánkat jelen küzdelmeiben!

2 p. 50 mp.

https://youtu.be/-HAZmjT0PXw

Elmélkedések a Szűzanyáról, arról, hogy nincs hiteles kereszténység a bensőséges Mária-tisztelet nélkül, nincs Mária-tisztelet a rózsafüzér imádkozása nélkül, és nincs béke a kereszténység

nélkül!

Kedves Testvérek! Kedves Fiatalok!

Legyen a Mindenszentek előestéje egy kicsit más, mint a többi éjjel!  Gyertek, virrasszunk azokért, akik távol vannak Istentől!
A Budapest-Gazdagréti Szent Angyalok templomban ( 1112 Budapets, Gazdagréti út 14 ) Október 31-én, kedden gregorián zenés , gyertyafényes virrasztást tartunk az Oltáriszentség előtt,
                                                                                               este 19.00 - 24.00 óráig.
Este 23.30-kor szentmisét tart Simon Dávid atya - győri egyetemi lelkész.
Simon Dávid atya egy tüzes lelkű, fiatal pap - 2 éve szentelték. Nagyon sok tanítása fent van a neten, itt most a hivatás történetét linkelem be, ami nagyon szép!
https://www.youtube.com/watch?v=PpzYgxFwuBE   ( 11 perc, 20 másodperctől  Simon Dávid atya hivatástörténete - 20 perc )

Szeretettel várunk minden korosztályt !  Ha hoztok polifomot és hálózsákot, tudunk éjszakázási lehetőséget biztosítani!

Budapest-Gazdagréti Szent Angyalok templom
Szent Pió Örökimádó Kápolna közössége
Medgyesi Zsuzsanna
medgyesi.zsuzsa60@gmail.com
Tel.: 06-30-9415307

2 perc 50 mp.

https://youtu.be/gDNJvl3bmSM

Elmélkedések a Szűzanyáról, és az ő végidős küzdelmeiről

Különösen az utolsó időkben, mikor az ördög már tudja, hogy kevesebb ideje van a lelkek megrontására mint valaha, napról-napra megkétszerezi erőlködését és támadásait.

     A szentolvasó titkainak szemlélete a legkitűnőbb út arra, hogy a szemlélődés legfelső fokaira jussunk. Ez Aquinói Szent Tamás gondolata és tanácsa is, mikor azt mondja, hogy harcosok módjára először meg kell szereznünk az összes erényt, melyeknek tökéletes példaképe a rózsafüzér titkaiban szemlélhető, s ott – mondja a tudós Cajetán – elnyerjük az Istennel való bensőséges egyesülést, mely nélkül a szemlélődés csupán önámítás lenne. Ha napjaink hamis misztikusai és a protestálók ezt a tanácsot követték volna (– írja Szent Lajos), akkor nem tévedtek volna olyan csúnyán! (Bizony) az ördög ámítása az a hiedelem, miszerint mondhatnánk fenségesebb imát a Miatyánknál és az Üdvözlégynél, a szentolvasó e két alkotóeleménél! (Montforti Grignon Szent Lajos)

 Szívleljük meg az alábbiakat és teljesítsük most!

Imádkozzunk a forradalom és szabadságharc áldozataiért!

     Kedves Hallgatóim! Évszázadnyi áttekintésben a fatimai üzenet aktualitása, nemhogy "lecsengőben" lenne, hanem egyre fájdalmasabb hangon szólítja lelkiismeretünket a kéréseinek maradéktalan teljesítésére, és az azonnali megtérésre!
     Előadásom elején, említést tettem a fatimai jelenésekhez való magyar kötődésekről. Nos, nézetem szerint nem csak fizikai vonatkozásai vannak nemzetünknek (Keresztút, Kálvária Kápolna), hanem ‒ amiként Mindszenty prímásunk említette ‒ lelki kötödései is! Sőt, a Szűzanya fatimai kéréseit megvalósító kegyelmi többletet is kaptunk a Szűzanyától, a Szeretetláng adományával! Imádkozzuk tehát, hogy mielőbb győzedelmeskedjen Mária Szeplőtelen Szíve!

Szeplőtelen Szív, légy hazánk megmentője
és áraszd szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen.

Jézus Szíve litánia

Uram, irgalmazz nekünk!
Uram, irgalmazz nekünk!
Krisztus, kegyelmezz nekünk!
Krisztus, kegyelmezz nekünk!
Uram, irgalmazz nekünk!
Uram, irgalmazz nekünk!

Krisztus, hallgass minket!
Krisztus, hallgass minket!
Krisztus, hallgass meg minket!
Krisztus, hallgass meg minket!

Mennybéli Atyaisten!     —     Irgalmazz                                                                  nekünk!
Megváltó Fiúisten!
Szentlélek Úristen!
Szentháromság egy Isten!

Jézus Szíve, az örök Atya Fiának Szíve       —       Irgalmazz nekünk!
Jézus Szíve, a Szűzanya méhében a Szentlélektől alkotott Szív,
Jézus Szíve, az Isten Igéjével lényegileg egyesített Szív,
Jézus Szíve, végtelen fölségű Szív,
Jézus Szíve, Isten szent temploma,
Jézus Szíve, a Magasságbelinek szent szekrénye,
Jézus Szíve, Isten háza és a mennyország kapuja,
Jézus Szíve, a szeretet lángoló tűzhelye,
Jézus Szíve, az igazságosság és szeretet tárháza,
Jézus Szíve, jósággal és szeretettel teljes Szív,
Jézus Szíve, minden erény mélysége,
Jézus Szíve, minden dicséretre legméltóbb Szív,
Jézus Szíve, minden szív királya és központja,
Jézus Szíve, amelyben a bölcsesség és tudomány összes kincsei megvannak,
Jézus Szíve, amelyben az Istenség egész teljessége lakozik,
Jézus Szíve, amelyben a mennyei Atyának kedve telt,
Jézus Szíve, amelynek teljességéből mindannyian merítettünk,
Jézus Szíve, az örök halmok kívánsága,
Jézus Szíve, béketűrő és nagy irgalmasságú Szív,
Jézus Szíve, dúsgazdag mindazok iránt, akik hozzád folyamodnak,
Jézus Szíve, az élet és szentség forrása,
Jézus Szíve, vétkeinkért engesztelő áldozat,
Jézus Szíve, gyalázatokkal tetézett Szív,
Jézus Szíve, gonoszságainkért megtört Szív,
Jézus Szíve, mindhalálig engedelmes Szív,
Jézus Szíve, lándzsával átdöfött Szív,
Jézus Szíve, minden vigasztalás kútfeje,
Jézus Szíve, életünk és feltámadásunk,
Jézus Szíve, békességünk és engesztelésünk,
Jézus Szíve, bűnösök áldozatja,
Jézus Szíve, benned remélők üdvössége,
Jézus Szíve, benned kimúlók reménysége,
Jézus Szíve, minden szentek gyönyörűsége. Irgalmazz nekünk!

Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit, Kegyelmezz nekünk!
Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit, Hallgass meg minket!
Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit, Irgalmazz nekünk!

Szelíd és alázatos szívű Jézus!
Alakítsd szívünket a te szent Szíved szerint!

Könyörögjünk! Mindenható örök Isten! Tekints szeretett Fiad Szívére és arra a dicséretre és elégtételre, amelyet a bűnösök nevében irántad lerótt. Adj megengesztelődve bocsánatot azoknak, akik irgalmasságodért esdekelnek. Szent Fiad, Jézus Krisztus nevében, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

(Források az első részben!) Vége!

Piros a vér a pesti utcán

     Október 25-én békés tömeg vonult a Kossuth térre, barátkozó szovjet tankok kíséretében. A Himnusz éneklése közben három oldalról kezdték lőni a fedezék nélküli embereket. Az előzetesen  összehangolt gyilkos terv szerint a vérengzést a Zöldávó, a Partizán-szövetség (az FM épületéből) és a Szovjet egységek (a téren állók közül egy-egy tank, valamint a távolabbi utcákban várakozó szovjet tankok, melyek repesz-gránátokat is kilőttek) hajtották végre! Az áldozatok száma 300-ra tehető (köztük két vétlen orosz katona), a sebesülteké elérheti az ezret!

Mikor lesznek a polgári lakosságot lemészároló háborús bűnösök felelősségre vonva?

 A vértanúk emléke szívünkben él!

Imádkozzunk lelki üdvükért s azért, hogy a Mennyből segítsék meg Édes Magyar Hazánkat!

     Ma csak olyan külsőséges dolgokat látunk szívesen, melyek könnyen forrásba hozzák érzelemvilágunkat. De mondjátok, van-e fennköltebb gondolatokat fakasztó és mélyebben megrázó bármi is, mint Üdvözítőnk csodálatos története?
A rózsafüzér elmélkedő képei a Megtestesüléstől a Kereszthalálon át a Megdicsőülésig, oly szemléletes, megérintő és változatos módon irányítják gondolatainkat, hogy ki kell zárnunk minden szórakozottságot! A tudósok megtalálják ebben az imamódban a legmélyebb tartalmat, a kicsinyek pedig a legegyszerűbb oktatást. (Montforti Grignon Szent Lajos)

 Szívleljük meg az alábbiakat és teljesítsük most!

http://www.magyarkurir.hu/hirek/egymillio-gyermek-imadkozik-bekeert-oktober-18-an

     Kedves Hallgatóm! A következőkben röviden megpróbálom bemutatni Mindszenty József a "száműzött bíboros" 1972. október 12-i hatalmas ünnepi fogadtatását Fatimában és máig aktuális prófétai beszédét Mária szentélyében.
A Leiria-i egyházmegye püspöke Alberto Cosme do Amaral, így üdvözölte Hercegprímásunkat a fatimai szentély előtt:
»Nagy kitüntetés ez számunkra s örömben rebeg hálát a szívünk, hogy ebben a pillanatban s ezen a szent helyen köszönthetjük eminenciás urunk, hitvallónk és vértanúnk tiszteletreméltó személyét, aki Krisztus szenvedésének sebeit viseli testén és lelkén.
Elkísértük valamennyien fájdalommal telt szívvel, az elmúlt évek folyamán, gyötrelmes és véres keresztútján s soha el nem felejtjük Isten szaváért vállalt élő hitvallását, meggyőződéséhez való hűségét saját magával való azonosságát, Krisztus, a Szentatya és az Anyaszentegyház iránti nagy szeretetét. "Megmosta ruháját a Bárány vérében", (Jel 14,7) s mint Jézus Krisztusnak, minden vértanúság forrásának és példaképének hűséges tanítványa, szerette mindvégig.
Az itt összegyűlt egyház pásztorai és hívői mély meghatottsággal mondanak köszönetet Magyarország és az egész Közép-Európa pásztorainak és híveinek a hűség hősies példájáért. Ez mossa majd tisztára és engeszteli ki, annyi nyugatinak a bűnét; a hitvallásban és a keresztényi élethez való hűtlenségét.
Eminenciás úr fatimai zarándoklata számunkra és az egész világ számára prófétai jellegű. Szívből kívánjuk és kérjük az Urat, ébressze fel a mi híveink szívében is kelet-európai testvéreink öntudatos lángoló és hősies hitét, különösen a vértanú Magyarországért, amely ma is, mint régebben, igazi szenteket nevel, hogy ne maradjon terméketlen a kiontott vértanú vér!
Mi is őrizni akarjuk, érintetlenül és szeplőtelenül közös hitünket és mindhalálig ki akarunk benne tartani.
Bíboros úr! A Magyar Kálvária mintegy jelképe és örök márványemléke Magyarország fájdalmának, könnyének, vérének és Prímása hősies vértanúságának; itt marad köztünk mint jel, mely minket is hűségre és szeretetre kötelez! Egyesülünk eminenciás úr imájával és kérjük az Urat, Szent Anyja Szeplőtelen Szíve közbenjárásáért gyorsítsa meg Isten gyermekeinek szabadulását és a fatimai üzenetnek az óráját, hogy minél többen megismerjék és éljék a mai modern társadalmak ezen üdvösségi zálogát, s mihamarabb béke és egyetértés uralkodjon az emberek között.«
Válaszában Mindszenty bíboros utalt Portugália és Magyarország kapcsolatára és hangsúlyozta, hogy a felfedezések alatt, amikor Portugália világhatalommá vált, Magyarország a keresztény nyugatért vérzett a törökök ellen.

     A gyertyás körmenet, az éjszakai szentségimádás még jobban előkészítette a zarándokokat a másnapi koncelebrációs nagymisére. A lisszaboni főpap Mindszenty bíborossal mutatta be a szentmisét, további 14 püspök és 70 különböző nemzetiségű pap koncelebrálásával.
Most hallgassunk meg vértanú bíborosunk, magyar nyelven tartott szentbeszédéből néhány kiemelt részletet:
"Olyan lelki megrendüléssel lépek Fatima földjére, mint amilyen megrendüléssel álltam 48 évvel ezelőtt Lourdes keresztútján a 10. állomás előtt, amely az Üdvözítőt, a fájdalmak férfiát ábrázolja, amint ruháitól megfosztják, epével, ecettel itatják.
Ezt a Lourdes-i kálváriát az első világháború előtt a világ népei állították, és a 10. állomást éppen az én hazám, az én nemzetem állította akkor, amikor még ép és egész volt ugyan a Kárpátok koszorújában, de mintha csak előre érezte volna, hogy mihamarább rááll a keresztútra s jön a nagy megfosztás, az epe és ecet keserű világa. Sajnos, a népek és országok eltűnéséről szóló fatimai jövendölés az én hazámat is érintette.
A Szűz Anya 1917-ben az egyre borzalmasabbá váló első világháború alatt az egész emberiséget figyelmeztette itt Fatima földjén: az emberiség térjen vissza Istenhez, törvényeihez. A Szűzanya ígéretei szerint a nagy kereszteket, sebeket, bajokat, az emberi nem mind elkerülheti, nevezetten a keleti istentelenséget és embertelenséget is. Bejelentette az első világháború végét, de a második jöttét is. Megígérte Oroszország megtérését, ha megtörténik a Szeplőtelen Szívnek való felajánlás és jönnek az elsőszombati szentáldozások. Ha nem, Oroszország más útra lép, ami a világ-romlással lesz azonos. Ezt a Szent Szűz az egész világnak meghirdette.
Ki méri fel a bekövetkezett iszonyat-örvényeket? Két világháború, két ilyen világbéke talán százmillió halottal, csak Keleten 20-25 millió szerencsétlen rab a kényszermunkatáborokban, a két gócból indított vallásüldözés emberek-, templomok-, iskolák-, temetők és anyaméhek ellen, országok pusztulása és veszte.
Voltak hatalmas rétegek, melyek megértették és követték az Irgalmasság Anyjának az üzenetét a Szűz Anya által hozott fénysugarat, és szinte egész országok – mint Portugália is –, a gyakorlati hitélet útjára léptek. De ez csak a kisebbség a három és félmilliárd emberből. A nemkeresztény tömegek ma talán messzebb vannak az Úr útjától, mint bármikor, hiszen a keresztények is – a közönyön át – inkább pogányosodnak. A misszionáriusok serege pedig megcsappan, nemcsak a nem keresztények közt, de az évszázados keresztény civilizált világban is. A bűnös és bűnbánó Ninive útját nem követik egyöntetűen se a keresztények se a kereszténységtől távol élő hatalmas embertömegek.
A Szentírásból tudjuk, hogy Jónás próféta bejelenti a háromnapi járóföldre terjedő nagyváros, Ninive pusztulását és megmondja, hogy elpusztulnak mind: az előkelők és a kisebbek, a vérengzés, erőszakosság, bálványozás és erkölcstelenség miatt (Nahum 3,1-3). Ninive lakói hittek az Istenben, engesztelő böjtöt kezdtek, szőrzsákot öltöttek. Így tett maga a király is és még az állatokat is fölemelték a böjtbe, hogy lelohadjon az Isten haragja, tüze, ami meg is történt (Jónás 3,1-10).
A pogány Ninive tehát bűnbánatában felemelte még az állatvilágot is. A 20. században az ember – nagyszabású, értékes technikai haladása mellett viszont – erkölcsileg egyre inkább csúszik lefelé az emberi színvonalról. A 20. század embere törvényt hoz az anyaméhek ellen vívott gyilkos harcra.
Az a megtévedt, bűnös világ, melyben ezek a gondolatok és törekvések, megszületnek, valóban rászolgál az Úr Jézus fenyegetésére, és a megtért niniveiek lesznek a  világítéleten az ő bíráik (Mt 12,40; Lk 11,29-32)
Portugálok, magyarok ápoljátok a népek szolidaritását szeretetben, megértésben, egymás segítésében, félretéve minden gyűlölködést, amit irányított propaganda szervez. Nekünk, Isten gyermekeinek arra kell törekednünk, hogy a Szűz Anya fénysugara ragyogjon be minden tisztes családot, mint ahogyan ez a fénysugár ott volt a három fatimai gyermeket nevelő családokban is.
Nekünk, magyaroknak Lourdes-ban az első világháború előtt csak egy állomásunk volt az ottani keresztúton. Ma itt Fatimában egész magyar kálváriánk van. Ez annak a jele, hogy keresztünk enyhülés helyett súlyosbodott; de Szűz Mária hazánk reménye!
Ti portugálok, velünk együtt maradjatok Szűz Mária elsőszombatos, engesztelő népe. Tartsátok magatoktól távol a világ bűnös szellemét! Legyetek példa a világ minden népének! Szeressétek a Szűzanyát, az Anyaszentegyházat, a hazát – ezek is mind anyák. Szeressétek az édesanyákat, a családot és a halhatatlan gyermeki lelkeket!
Fac hoc et vives, Portugalia! Tedd ezt és élni fogsz (Lk 10,28) Portugália! Tedd ezt és élni fogsz, keresztény Magyarország a világ eszeveszettsége idején, a fatimai látnokokkal együtt mindörökké. Amen.»

    Mindszenty bíboros külön megköszönte Portugália ima-segélyét és az 1956. november 18-i engesztelő nemzeti zarándoklatot Magyarország Szabadságharcért.
Október 15-én reggel magyar és más nemzetiségű zarándokokkal végezte el Mindszenty bíboros a keresztúti ájtatosságot a Magyar Keresztúton, majd nyolc magyar pappal mutatta be a Szent István kápolnában a szentmisét.

A tökéletes Mária-tiszteletről 2. rész 15 perc

https://youtu.be/8RIy2OYAYSo

   »Oly sok bűn van az országban. Segíts Nekem, mentsük meg. Én fénycsóvát adok a kezedbe. Ez Szívem Szeretetlángja lesz. Az Én Szívem Szeretetlángjához add a te szeretetedet, s add tovább! (…) Én jóságos, megértő Édesanyátok vagyok és veletek összefogva megmentelek benneteket. Szent István Nekem ajánlotta (országotokat) és Én ígéretemmel biztosítottam, hogy  szívemen viselem az Ő és a Magyar Szentek kérését. Egy új eszközt szeretnék kezetekbe adni. Nagyon kérlek fogadjátok megértéssel, mert Szívem bánkódva néz le országomra. (I/37) A Föld most (...) olyan, mint a tűzhányó, amely ha kirobban, pokoli füstjével, visszahulló lávájával fojtogat, öl, vakít (...) Forr a gyűlölet krátere, gyilkos, kénes hamuja szürkévé, színtelenné akarja tenni a Mennyei Atya által Isten képére és hasonlatosságára teremtett lelkeket. (...) Én, a Hajnal Szép Sugara megvakítom a sátánt, (…) (aki) még a választottak hitét és bizalmát is el akarja pusztítani. De a most készülő rettenetes viharban érezni fogják Szeretetlángom fel-felvillanó és eget-földet bevilágító fényességét (vö II/100), soha nem látott csodákkal segítem munkátokat, mely észrevétlenül szelíden, csendben fog terjedni Szent Fiam engesztelésére. (I/58) 

 Szívleljük meg a figyelmeztetéseket és teljesítsük most!

   Sokáig csak 14 stáció létezett, de Asztalos József lajosmizsei plébánosban felmerült a kezdeményezés, hogy az ország felszabadulása (1989) emlékére Fatimában ténylegesen meg kellene valósítani a Kardos Illés és Kondor Lajos atyák által megálmodott 15. ‒ „Feltámadás” ‒ stációt. Kardos Illés atya ugyanis eredetileg úgy tervezte, hogy majd csak akkor épülhet fel, ha Magyarország felszabadult a kommunista uralom alól! Így, a jelenések 75. évfordulójára Isten segítségével el is készült, rajta a lajosmizsei hívekre utaló táblával: – Hálából Magyarország feltámadásáért. –

Mindezen történések csupán láncszemek egy ezeréves láncolatban, melynek folytatódnia kell.
     A Magyar Szentek, boldogreményű Mindszenty prímásunk, Kardos Illés és Kondor Lajos atyák és milliónyi Magyar Vértanú már az égben engesztel és könyörög Édes Magyar Hazánkért, Isten irgalmát kérve!
Nekünk pedig – Mária küzdő népének – folytatnunk kell és ki kell terjesztenünk egész népünkre a Nagyasszonyunk által kért Nagy Magyar Engesztelés megvalósítását!
     Az elmúlt 100 esztendő folyamán kristálytisztán megmutatkozott, hogy a két világháború utáni békék nem Krisztus békéi voltak, hanem a világ Fejedelmének csalárd szemfényvesztő fricskája a nemzet és Örökös Királynőnk felé. Ne bízzunk tehát földi hatalmasságokban, hanem csak Istenben ‒ Égi Anyánk és a Magyar Szentek állandó közbenjárását kérve!

    Ennek a magyar küldetésnek a megvalósítását segíti elő a fatimai engesztelés buzgó megvalósítása, melyhez többleterőt adó a Fatimai Szeplőtelen Szív Szeretetlángja! 

     Az elsőpéntek a hónap első péntekje, egyben a Jézus Szíve tisztelet napja is.
     Alacoque Szent Margit vizitációs nővérnek Jézus kinyilatkoztatta, hogy akik kilenc egymást követő elsőpénteket megtartanak, Jézus ígérete szerint sokféle kegyelmet kapnak Istentől.
     Ezeknek az ígéreteknek nyomán az elsőpénteki nagy kilenced megtartása széles körben elterjedt az Egyházban és a Jézus Szíve tisztelet legelterjedtebb formája lett.
     Mit ígért Jézus azoknak, akik megtartják az elsőpénteki nagy kilencedet, vagyis kilenc egymást követő hónap első péntekén meggyónnak és megáldoznak?
     Jézus ígéreteit tizenkét pontban foglaljuk össze, ezek a következők:
 1. Megadom nekik az állapotukhoz szükséges kegyelmet.
 2. Családjaiknak megadom a békét.
 3. Minden bánatukban megvigasztalom őket.
 4. Életükben és különösen haláluk óráján biztos menedékük leszek.
 5. Minden vállalkozásukat megáldom.
 6. A bűnösök szívemben megtalálják az irgalom forrását és vég nélküli tengerét.
 7. A lanyha lelkek buzgókká lesznek.
 8. A buzgó lelkek nagy tökéletességre jutnak.
 9. Megáldom a házakat, ahol szívem képét kifüggesztik.
10. Azoknak, akik a lelkek megmentésén dolgoznak, olyan erőt adok, hogy még a legmegrögzöttebb bűnösöket is megtérítik.
11. Azok neveit, akik ezt az ájtatosságot terjesztik, szívembe írom, és onnan soha ki nem törlöm.
12. Végül Jézus Szíve legnagyobb ígérete az elsőpénteki nagy kilencedet végzőknek a következő: Mindazok, akik 9 egymásután következő hónap első péntekén a szentségekhez járulnak, vagyis meggyónnak és megáldoznak, nem halnak meg kegyelem nélkül, sem a nekik szükséges szentségek vétele nélkül. Isteni szívem biztos menedékük lesz az utolsó pillanatban.
     Ez az utolsó ígéret azt jelenti, hogy nem kárhoznak el azok, akik életükben elvégezték a nagy kilencedet. Nagyon fontos ígéret ez.

     A Jézus Szíve tiszteletben magát az Istenembert, magát Jézust ünnepeljük, de úgy, ahogy szívének szeretetét kifejezte irántunk. Az egyházi dokumentumok szerint a szív nem pusztán jelképe Jézus szeretetének, hanem a valóságos emberségének kifejezése, melyet áldozatul adott értünk.
     A Jézus Szíve tisztelet megnyilatkozási formái: az engesztelés, a viszont szeretet, Krisztus követése és önmagunk fölajánlása.

(folyt.) (Források az első részben!)

Kedves Testvérek! Kedves Fiatalok!

Legyen a Mindenszentek előestéje egy kicsit más, mint a többi éjjel!  Gyertek, virrasszunk azokért, akik távol vannak Istentől!
A Budapest-Gazdagréti Szent Angyalok templomban ( 1112 Budapets, Gazdagréti út 14 ) Október 31-én, kedden gregorián zenés , gyertyafényes virrasztást tartunk az Oltáriszentség előtt,
                                                                                               este 19.00 - 24.00 óráig.
Este 23.30-kor szentmisét tart Simon Dávid atya - győri egyetemi lelkész.
Simon Dávid atya egy tüzes lelkű, fiatal pap - 2 éve szentelték. Nagyon sok tanítása fent van a neten, itt most a hivatás történetét linkelem be, ami nagyon szép!
https://www.youtube.com/watch?v=PpzYgxFwuBE   ( 11 perc, 20 másodperctől  Simon Dávid atya hivatástörténete - 20 perc )

Szeretettel várunk minden korosztályt !  Ha hoztok polifomot és hálózsákot, tudunk éjszakázási lehetőséget biztosítani!

Budapest-Gazdagréti Szent Angyalok templom
Szent Pió Örökimádó Kápolna közössége
Medgyesi Zsuzsanna
medgyesi.zsuzsa60@gmail.com
Tel.: 06-30-9415307

     Az ötvenhatos hősökről legtöbbször a pesti srácok jutnak eszünkbe, akik fegyverrel a kézben harcoltak a világ legerősebb hadserege ellen. Nem véletlenül választotta a Time 1956-ban az Év emberének a magyar szabadságharcost, de ha jobban megnézzük az amerikai hírmagazin akkori címlapját, az elszánt tekintetű, lobogó hajú, bekötözött bal kezével dobtáras géppisztoly csövét tartó fiatal férfi mögött egy lány arcát is látjuk.

A kép arra emlékeztet, amit egyébként nem túl gyakran emlegetünk, hogy a pesti srácok mellett bizony jó néhány lány, fiatal asszony is küzdött a barikádokon a szovjet megszállók ellen. Köztük az akkor tizenkilenc éves Wittner Mária, aki október 23-án csatlakozott a felkelőkhöz, és november 4-i megsebesüléséig végig ott volt velük a Corvin köztől a Vajdahunyad és a Tűzoltó utcáig.

„Az az érdekes, hogy nem volt bennünk semmi félelem. Valahogy nem gondoltunk arra, hogy meg is lehet halni, el is találhat egy golyó. Egyszerűen lelkesek voltunk, úgy éreztük, hogy minden ember, aki változást akar, annak tényleg ott a helye a barikádon.” Így emlékezett vissza azokra a napokra, s az egészben az a legcsodálatosabb, hogy ezt természetesnek, evidensnek tartotta. Akkor és később is, élete végéig.

Ahogy régi barátja, Krassó György 1991. márciusi búcsúztatásakor mondta: „Félretoltak, de elfeledtetni a harcodat, azt a szellemet, amiért küzdöttél ’56-ban és azóta mindvégig következetesen, ezt nem feledhetjük el soha. Te most elmész, de egyet ígérhetek, és itt esküszöm, hogy soha azt, amiért harcoltál és amiért küzdöttél, fel nem adjuk.”

Wittner Mária küldetése az volt, hogy túlélje súlyos sebesülését, kibírja a halálos ítélet megváltoztatása után a tizenhárom év börtönt, majd elviselje a szabadulása utáni kitaszítottságot, megaláztatást, sok szenvedést, nélkülözést a Kádár-rezsimben. Meg kellett érnie az 1989–90-es változást, hogy hiteles tanúként immár szabadon képviselje, hirdesse az igazságot, s harcoljon az 1956 emlékét elhomályosító, lekicsinylő vagy meghamisító, nemegyszer rágalmazó régi és új baloldali hazugságok ellen.

„Ha mi, az élők nem tesszük helyre a hazugságokat és nem védjük meg az ártatlanok becsületét, akkor más nem fogja megtenni helyettünk. Én azért maradtam életben, hogy ne hallgassak” – mondta a forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulója alkalmából egy bécsi pódiumbeszélgetésen.

Ahogy múlik az idő, óhatatlanul egyre kevesebb élő résztvevője, tanúja marad a dicsőséges ötvenhatos eseményeknek. És egyre kevesebben vannak Nyugaton, akik még ismerik és értik, mire utalt Albert Camus, amikor úgy fogalmazott: a magyar munkások és értelmiségiek „királyi örökséget” hagytak Európára: a szabadságot.

Nekünk, mai magyaroknak kötelességünk emlékezni és emlékeztetni őseink dicső tetteire s rendületlen hűségére. Ha megőrizzük és továbbadjuk az újabb nemzedékeknek a hős pesti srácok és lányok emlékezetét, s szívünkbe, elménkbe véssük a hitéhez és hazájához mindhalálig hű Wittner Mária példamutató életének üzenetét, akkor Széchenyivel szólva mi is hihetjük, hogy Magyarország nemcsak volt, de lesz is.

Forrás:Magyar Nemzet, borítókép: Wittner Mária (Fotó: MTI/ Soós Lajos)

Imádkozzunk a forradalom és szabadságharc áldozataiért!

A tökéletes Mária-tiszteletről 1. rész 15 PERC

https://youtu.be/CH4Dr6DH1ns

https://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=MvmptGqmNxk

     A szentolvasó nem a Miatyánkok és Üdvözlégyek élettelen szövedéke, hanem Jézus és Mária életének, szenvedésének, halálának és megdicsőülésének felelevenítése, a két legszentebb élet titkainak kimeríthetetlen kincsestára.

   Ez az imádság a fentieken kívül oly sok és nagy búcsút eredményezhet – melyek sajnos a nép számára sokszor ismeretlenek maradnak –, mert ezen ájtatosság prédikátorai csak ritkán beszélnek róla és megelégszenek azzal, hogy nagyhangú rózsafüzérbeszédet vágjanak ki, ami talán csodálatot ébreszt ugyan, de nem ad mélyreható (indíttatást és) tanítást. (Montforti Grignon Szent Lajos)

 Szívleljük meg az alábbiakat és teljesítsük most!

Imádkozzunk a forradalom és szabadságharc áldozataiért!

KAPISZTRÁN SZENT JÁNOS 1386. június 24-én született az olaszországi Capestrano városkában. Apja német zsoldoskapitány volt, akit hét évesen elveszített. Otthon nagyon tehetséges tanulónak mutatkozott, majd Perugiában jogot tanult, és egy ideig bíróként dolgozott. Később Perugia és környéke kormányzójává nevezték ki. Vezetését az önállóságát nemrég elvesztett terület lakói ellenszenvvel fogadták. Fellázadtak ellene, fogságba is ejtették.
     Alattvalóinak erőszakoskodásai miatt lemondott, csaknem megkötött házasságát is érvényteleníttette és 1415-ben ferences szerzetes lett. Szigorú feltételekkel vették csak fel a rendbe. Szienai Szent Bernátnál végezte el hittudományi tanulmányait, és 1420-ban pappá szentelték.
     Európát bejárva óriási feladatokat látott el: apostolkodott, bűnbánati szónok volt, az erkölcsöt erősítette, küzdött az eretnekek ellen, vitázott velük, dolgozott rendje megújulásán, fáradozott a keleti egyházszakadás megszüntetésén, gyakran eljárt pápai megbízatásokban, kereszteseket toborzott. Sok írása is ránk maradt. 1455 tavaszán Magyarországon is fáradozott az országgyűlésen a pártoskodás megszüntetése és a török elleni hadjárat megindítása érdekében.
     A törökök ellen harcolt 1456-ban Nándorfehérvárnál a keresztesek élén, szorosan együttműködve Hunyadi Jánossal. Sajnos, az újkori történetírás mindig próbálta a személyét és a nándorfehérvári küzdelemben való részvételének nagyságrendjét kisebbíteni. Ezúttal azonban hangsúlyozom: A híres nándorfehérvári győzelem kifejezetten Kapisztrán Szent János személyes bátorságának, az imára és harcra buzdító közreműködésének köszönhető! Hunyadi Jánosnak a török túlerővel szembeni hadvezéri taktikája (bár nem nélkülözhető), de teljesen másodlagos szerepet játszott! Kapisztrán János vezérlete járult hozzá a hármas győzelemhez: a török hajóhad tönkretételéhez, Nándorfehérvár felszabadításához és a szárazföldi török sereg elleni diadalhoz. Európa-szerte felhangzott a Te Deum. III. Kallixtusz pápa elrendelte hálából augusztus 6-ára Urunk színeváltozásának ünnepét, valamint a déli harangszót.
     A győzelem után röviddel Hunyadi János, majd három hónapra rá, 1456. október 23-án Kapisztrán János is elhunyt Szerémújlakon, a kitört pestis járvány következtében. Ünnepét március 28-án tartották, de XXIII. János pápa a halála napjára tette át. Teste a török hódoltság alatt eltűnt. Szobra 1921 óta a budai várban áll. ( Forrás )

Példája:
Tanulj keményen, és rendíthetetlenül harcolj a hitedért!