A II. vatikáni Zsinat idején, 510 érsek és püspök (78 országból) Krisztus Helytartójának címzett dokumentumot írt alá, melyben azt kérték, hogy a pápa ajánlja fel az egész világot Mária Szeplőtelen Szívének, de különösen és kifejezetten Oroszországot, a többi a kommunizmus által uralt nemzettel. Rendelje el, hogy ugyanígy ővele együtt, egyazon napon a katolikus világ összes püspöke tegye ezt meg. Az iratot, VI. Pál pápának 1964. február 3-án egy magánkihallgatáson a brazíliai msgr. Geraldo de Proenca Sigaud érsek személyesen nyújtotta át. (A dokumentum teljes szövegét a Catolicismo 159. száma, 1964. március 15-én közölte). 
VI. Pál pápa azév november 21-én, a II. Vatikáni Zsinat 3. ülésszakának végén Mária Szeplőtelen Szívére bízta az emberiséget (Oroszország külön említése nélkül!) és ünnepélyesen a Szent Szüzet az „Egyház Anyjává” (Mater Ecclesiae) nyilvánította. A zsinati atyák felállva tapsoltak. (vö. Insegnamenti di Paolo VI, II. kötet, 1964. 678. o.)
1967. május 13-án, VI. Pál megismételte a felajánlást, de ekkor sem a Fatimai Szent Szűz kérésének megfelelően!
II. János Pál pápa kétszer ajánlotta fel a világot és az Egyházat 
Mária Szeplőtelen Szívének. Egyszer 1982. május 13-án Fatimában, majd 1984. március 25-én Rómában, a fatimai kegyszobor előtt. A Szeplőtelen Szívnek való felajánlást a világ püspökeivel, ill. azok egyetértésével tette meg, végre Oroszország megemlítésével. Ezzel teljesítette a Szűzanyának Lúcia nővéren keresztül megismételt kérését, és elindította azt a történelmi folyamatot, aminek szemtanúivá lehettünk, a szovjet birodalom felbomlását!
Lúcia szerint a Szent Szűz a megelőző felajánlásokat nem, az 1984-est viszont elfogadta. (Alonso, J. M. - A. P. Riberio: Fatima üzenete és az önfelajánlás. 2. jav. kiad. Eger, 1994. 40-41.)
Hozzá kell tennünk, hogy sajnos nem kevesen akadnak olyanok, akik felülve a megtévesztő szellem dezinformációinak, az 1984-es pápai felajánlást sem fogadják el a fatimai kérés teljesítéseként! Holott a Szent Szűz fatimai kérései nem csak a pápákhoz és a világ püspökeihez szólnak, hanem minden egyes emberhez, melyet persze a kétkedők sem teljesítettek!
Fölreppentek olyan összeesküvés elméletek is, miszerint VI. Pál pápa személyét, de még Lúcia nővért is lecserélték volna – valakik – egy hasonmásra, sőt az efféle elméletgyártók, találgatásaikban odáig merészkedtek, miszerint az Egyházi Tanítóhivatal nem a teljes Harmadik Titkot, hanem csak egy részét tette volna közre! Az ilyenek észre sem veszik, hogy ezzel súlyos bűn nehezedik rájuk, hiszen nem kevesebbet, mint a krisztusi Egyházat vádolják hazugsággal! Az ilyenek "mindent jobban tudása" azonban igen szelektív, hiszen azt is tudniuk kéne, hogy Isten egyáltalán nem a létező vagy nem létező színfalak mögött zajló titkok ismeretét kéri majd számon, hanem azt a hithű szeretetet, mellyel odaadón követték a Megváltó Krisztus által letéteményes Anyaszentegyházat!
Az említett kifogásokat épp azok hirdetik fennhangon, akiknek fogalmuk sincs az engesztelés mibenlétéről és céljáról, akik nem végzik az elsőszombati engesztelést a 15 perces elmélkedéssel, akik magukat és családjukat sem ajánlották fel Mária Szeplőtlen Szívének, ráadásul nem, vagy csak félvállról imádkozzák a rózsafüzért a Fatimai Fohásszal! Nos, sokan máig halogatják a bensőséges hitélet megvalósítását életükben, családjukban – és tán meg is fogják tenni, mint XVI. Lajos a börtönben ‒, de lehet hogy akkor már számukra és a világ számára is késő lesz!
Van azonban örömteli fejlemény is, miszerint Ferenc pápa 2013. október 13-án megismételte a Világfelajánlást!
Kedves Hallgatóim! Fatima Nagy Ígérete, a megszenvedett késedelmessége ellenére is érvényben maradt, miszerint Mária Szeplőtelen Szíve fog győzedelmeskedni. Az emberi logika azonban azt diktálja, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy MIKOR!
Így aztán, ne aggályoskodjunk tovább, hanem tegyünk meg mindent a Szeplőtelen Szív végső győzelméért, a magunk részéről maradéktalanul teljesítve a Szűzanya kéréseit!
Ó, Szeplőtelen Szívű Fatimai Szűzanya könyörögj érettünk
és áraszd szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen.
Rózsákból füzér az Úr Szent Oltárára
1891-re már pompázott a virágoktól. A gyönyörű kertben aztán mi más valósulhatott meg Bartolo ötlete nyomán, mint az Élő Rózsafüzér elrendezése, mely formai párhuzama volt annak a világmozgalomnak, melyet 
Kedves Hallgatóim! Amiként a 17. században Jézus kérte Franciaország felajánlását Szentséges Szívének, akként kérte a 20. században a Szűzanya Oroszország felajánlását az ő Szeplőtelen Szívének. Mindkét kérés még időben hangzott el, ám teljesítése súlyos késedelmet szenvedett és ezért az oltalmat kínáló ígéreteik nem valósulhattak meg! Utólag már világosan látható, hogy mindkét esetben milyen hatalmas testi-lelki pusztítástól menekülhetett volna meg a világ! 
1942. október 31-én őszentsége XII. Piusz megtette a felajánlást, de nem említette meg külön Oroszországot. 
1952. július 7-én XII. Piusz pápa Sacro Vergente Anno kezdetű apostoli levelében felajánlotta Oroszország népét Mária Legtisztább Szívének. A levél szövegét közölte a Catolicismo nevű újság 21. száma 1952. szeptemberében, de ekkorra már Oroszország félelemben és rettegésben tartotta az egész világot, ami óvatosságra késztetett minden kormányt megnyilatkozásaiban! Az óvatosság, elsősorban az oroszországi egyház és a kommunista uralom alatt álló népek miatt volt szükséges – tekintve –, hogy egy ilyen felajánló gesztus, tomboló sátáni dühkitörést válthatott volna ki a kereszténység ellen!
‒ Marianna! Élni szeretnél vagy meghalni?
/A Tanúk aláírásai: Giuditta D'Electis (az anya), Nicola, Vincenzo, Giacinto, PasQuale és Giuseppe Martini a testvérei, Tomaso Corrado doktor (a család orvosa), Oronzo Biasi doktor (nápolyi lakos) Da Bono úr, az oriai missziós atyák elöljárója./
Engedélyt kértem és kaptam főnöknőmtől és a gyóntatómtól, hogy minden csütörtökről péntekre virradó éjjel 11 órától éjfélig szentórát tartsak. Egyik éjjel egyedül voltam a kápolnában, ahol a rácshoz térdeltem, hogy az angyal imáját elimádkozzam. Mivel fáradtnak éreztem magam, ezért állva, kitárt karral imádkoztam. Csak az örökmécs égett. Hirtelen természetfölötti fény világította be az egész kápolnát és az oltáron megjelent egy fényből való kereszt, amely a mennyezetig ért. Jól kivehetően lehetett látni a kereszt felső részén egy ember arcát és felsőtestét, mellén egy galambot, szintén fényből és keresztre szegezve egy másik ember testét. Kissé a dereka alatt, a levegőben lebegve egy kehely látszott és egy nagy ostya, amelyre a Megfeszített arcáról és mellsebéből néhány csepp vér hullott. Az ostyáról legördülve aztán ezek a cseppek a kehelybe estek. A kereszt jobb szára alatt állt a Szűzanya. A fatimai Szűzanya volt Szeplőtelen Szívével, melyen nem tőr és rózsa volt, hanem töviskoszorú és lángok... A kereszt bal szára alatt néhány nagybetű képződött, amelyek az oltár felé haladtak, mintha kristálytiszta vízből lettek volna. A betűk e szavakat alkották: «Kegyelem és irgalom».
Lúcia nővér könyvében lábjegyzetként találhatjuk még a következőket:
tott a királyhoz. Néhány évvel később a királyi család, a körülményeknek megfelelően, teljesíteni kezdte a kéréseket.
A rendkívüli eseményről később a nolai püspökségen, eskü alatt tett vallomást, kezelőorvosa, a püspök és néhány családtagja jelenlétében. Az alábbiakban ebből idézünk:
Assisi Szent Ferenc 1182. július 5-én született Assisi-ben, gazdag posztókereskedő fiaként. 
Szent Ferenc misztikus volt, zarándok és nagy engesztelő, aki egyszerűen és csodálatos összhangban élt Istennel, másokkal, a természettel és önmagával. 
között!” (Mt 19,21). Ekkor felkiáltott: „Testvérek! Ez a mi életünk! Ez a mi regulánk! Menjetek hát, és tegyétek meg, amit hallottatok!” Mindez 1209. április 15-én történt. Ez a nap a ferences rend születésnapja.
Minden szenvedését felajánlotta Istennek, kiegészítendő Krisztus szenvedését. 
Az 1885-ös esztendő igen rosszul kezdődött Bartolo számára. Január 6-án Istenhez költözött Alberto 
Ekkor már kilenc éve folyt az építkezés. Eközben a Szent Szűz számtalan csodával bizonyította, hogy kitart szándéka mellett. Némely csodás gyógyulás – melyben halálos betegek gyógyultak egyik napról a másikra ‒, még a racionalista orvosi köröket is gondolkodóba ejtette. Egyet elmesélünk ezek közül, mely 1879-ben történt Oriában. 
Az Istenanya egy alkalommal kinyilatkoztatta Boldog Alánnak, hogy a Szentmise után – mely az első élő és eleven felújítása Jézus Krisztus szenvedésének –, nincs még egy annyira kitüntetett és érdemszerző ájtatosság, mint a Rózsafüzér! Hiszen ez is az Édes Üdvözítő életének és szenvedésének megjelenítése, (jóllehet össze nem hasonlítható módon)!
December 10-én megjelent a Szűzanya, és mellette fénylő felhőben egy gyermek. A Szent Szűz Lúcia vállára tette a kezét, a másik kezében pedig egy tövisekkel körülvett szívet mutatott neki. A Gyermek ezt mondta: 
A katekizmus a következőket tanítja: a gondos szülő védő vezetőt biztosít az útra gyermeke mellé, a mennyei Atya is ezt teszi a veszedelmek ellen. Szent Bernát tanítása szerint tiszteletet kell adnunk az őrangyalok jelenlétéért, odaadást a jóakaratukért, bizalmat az őrségért. A szent őrzőangyalok ünnepe hódolat Istennel szemben, aki szeretetből angyalát küldi szolgálatunkra és védelmünkre.
A Nagy Lelkek közös küzdelme
A fatimai titok második részében a Szűzanya megjövendölte Szeplőtelen Szívének győzelmét, mely azután jön el, miután Isten megbüntette a világot gonoszságaiért. Ebben a dokumentumban Lúcia nővér a világnak 
Istenhez való „nagy visszatéréséről” beszél. Mindez csodálatos módon kapcsolódik ahhoz, amit Grignon Szent Lajos 'A tökéletes Mária-tisztelet' című híres művének 217-es pontjában mondott azzal, hogy előre jelezte Szűz Mária királynői uralmát. 
Testvérem! ‒ írja Grignon Szent Lajos ‒ Mikor jön el a boldog idő – Mária aranykorszaka –, amikor azok a lelkek, akiket az Istenanya kiválasztott és saját számára kiesdett, teljesen beléje temetkeznek, hogy az Ő hasonmásává váljanak Jézus Krisztus szeretetében és megdicsőítésében? Ez az idő csak akkor fog felvirradni, ha azt a Mária-tiszteletet, melyet én tanítok, megismerik és gyakorolják!" ‒ írta Grignon Szent Lajos a 18. században.
Úr Jézus Krisztus, Istenünk és Megváltónk, Te vagy az Egyház, Misztikus Tested feje. Tekints irgalmasan a mélységes nyomorúságra, amelynek Szent Anyaszentegyházunk ki van téve. A tanításbeli zűrzavar, az erkölcsi förtelem és a liturgikus visszaélések napjainkban soha nem látott méreteket öltöttek. “Pogányok foglalták el örökségedet, meggyalázták szent templomodat, és romba döntötték Jeruzsálemet” (Zsolt 79,1).
A mai következetes ember rákérdezhet, hogy "mi értelme volt ennek az egy éves kitérőnek"? Nos, nagyon is sok! Mégpedig a hit, a bizalom és a hiszékenység próbája volt, és nem csak a felszínes hívők-, de az egyházi személyek számára is! Egyféle "nagy figyelmeztetés" azoknak, akik könnyen "bedőltek", sokaknak, akik könnyen elbizonytalanodtak a Szent Szűz Pompei terveiben, sokaknak, akik egykönnyen rossz ügyért áldozták a pénzüket, vagy azoknak, akik aggódva féltették azt a pompei Szent Ügytől!
A Tizenöt Szombati ájtatosság füzete ‒ az ennek kapcsán tapasztalt csodák ‒, olyan népszerűvé tették a kiadványt, hogy külföldi kiadók sorra kérték a fordítás és kiadás engedélyét.
A Szeplőtelen Szívvel kapcsolatos fatimai titkot (a felajánlást, az öt elsőszombatot és Mária Szívének nagy ígéretét) a Szűzanya, 1925. december 10-én Pontevedrában történt jelenése alkalmával fejtette ki teljesen, ahol Lúcia a dorottyás nővérek körében élt Spanyolországban:
Csalfa dolog a báj, a szépség mulandó... [Péld 31,30]
Így már nem csak Nápoly és környékén terjedt el a híre a Szent Helynek, hanem országosan is, és bizony ez megmutatkozott az adományok halmozódásaiban is!
kápolnát hatósági segítséggel záratta be!
Sőt, a népek újabb és újabb "üzenetek" feltételeit kezdték és kezdik megvalósítani, anélkül, hogy az Istenanya az Egyház által is hitelesített fatimai kérései már teljesültek volna részükről! Ugyan bizony, a napi gondjaikat-bajaikat felajánlják-e Jézus Szentséges és Mária Szeplőtelen Szívének engesztelésére? Mindenki naponta imádkozza-e a rózsafüzért? A hívő emberek felajánlották-e magukat és szeretteiket a Szeplőtelen Szívnek és megvalósultak-e az Elsőszombati engesztelő szentáldozások a szentmise utáni 15 percnyi máriás elmélkedéssel? Ezek elmulasztása vagy részleges volta természetesen nem maradt és nem maradhat következmények nélkül, amiként tapasztalhatjuk! 
egyetlen Reménycsillaga!
Súlyos és nehéz hónapok teltek el kemény megpróbáltatásokban, nem utolsó sorban a hit és bizalom próbájaként. Egy neves asszony azt ajánlotta, hogy folytasson nagyobb propagandát a pompeji templom építése ügyében és forduljon a nápolyi katolikus újságokhoz! Az ötlet jónak tűnt, ám elkeserítő volt a főszerkesztő hozzáállása, aki végighallgatva a szándékot, a cikk megjelenéséért 100 lírát kért. Bartolo Longót hidegzuhanyként érte ez a "készséges" hozzáállás!
A hagyományos római kalendáriumban Szent Mihály Arkangyalnak két ünnepe van; az egyik május 8-án, ami az arkangyal 495-ös megjelenéséről emlékezik meg Gargano hegyén, Apuliában. A másik szeptember 29-i főünnep pedig a Dedicatio sancti Michaelis Archangeli titulust viseli, azaz, a bazilika fölszentelésének évfordulós ünnepe. Tulajdonképpen egyik ünnep sem korlátozódik Szent Mihályra, hiszen a liturgikus szövegek egyértelműen a teljes angyali sereglet szolgálatáról beszélnek. Mindenesetre meg kell említenünk legalább a másik két főangyalt is – a többiekről nem is beszélve –, Szent Gábrielt (Isten hírvivőjét) és Szent Ráfáelt (Isten orvosát). De most Szent Mihállyal szeretnék bővebben foglalkozni! 
A Szent Mihály imádság eredetével kapcsolatban valójában nincsenek tökéletesen megbízható források és a bizonytalanságot tovább növeli a tény, hogy idővel sok mende-monda alakult ki, járt szájról-szájra. Erről az Ephemerides Liturgicae római folyóirat egy hosszabb cikket közölt 1955-ben (V. LXIX, 54-60. old). A cikk 9-es számú lábjegyzete utal egy bizonyos Domenico Pechenino atya tanúságtételére, ami eredetileg a La Settimana del Clero egy 1947-es cikkében látott napvilágot. Pechenino atya XIII. Leó pontifikátusa alatt a pápa közvetlen munkatársaként dolgozott a Vatikánban.
.jpg)
Az építkezés kezdetét követő egy év múlva azonban soha nem várt zavar bontakozott ki. Erről Bartolo így ír: "Miközben a szent művel haladtunk előre, telve azzal a bizalommal, hogy isteni támogatást kapunk, 1877 májusában történt valami, ami feldúlta lelkem nyugalmát és olyan bizonytalanságba taszított, amit korábban nem tapasztaltam.
Az első évben a Szűzanya annyi kegyelmet adott az égből, hogy templom épüljön Pompejiben, és most 4 km-re innen más csodákat kezdene művelni, hogy odahívja a hívek sokaságát?
A szabadgondolkodást és demokráciát hangoztató portugál liberális államhatalom – költséget nem kímélve –, 1920. május 13-án katonaságot, tüzérséget és lovasságot vezényelt Cova da Iriába és tömegbelövetés fenyegetésével próbálta elzavarni a zarándokokat.
hiteles voltának elismerése nyolc évet vett igénybe és ennek során Lúcia nő-vért többször kihallgatták. Végeredményként a jelenéseket hitelesnek fogadták el. A leiriai püspök, 
A munkálatok folytak. Építészt nem kerestek, az ajánlkozó és "ingyenes" kőművesek viszont még soha nem építettek ilyen méretű épületet, úgyhogy amikor arra járt a szentéletű Antonio Cua – a híres építész –, magától felajánlotta, hogy rendesen és díjazás nélkül megtervezi az épületet és levezeti az építkezést. Ez természetesen tetszett Bartolónak, ám el is keserítette, hiszen az eddigi munkálatok és költségek szinte hiábavalónak bizonyultak, de a meggyőző mérnöki érvelések meggyőzték. Újra kezdték az egész építkezést! Az alapok nem voltak elegendőek egy hatalmas épület megtartására. Hatalmas gödör éktelenkedett szükségtelenül, miközben ott nem folytak földmunkák, ahol kellett volna. Még félkész falakat is le kellett bontatni! Cua mérnök azonban igyekezett bekalkulálni azt, ami ténylegesen elkészült, ám azokat meg kellett erősíttetnie.
végére ugyanis Lúciának alaposan lenyirbálták hosszú haját "emlékbe", és a kis Jácintát egy katonának kellett kimentenie a tömegből!
Amikor a rendkívüli jelenségek megszűntek, a tömeg lelkesedése leírhatatlan módon fokozódott. Mindenki a látnokokhoz törtetett, akikről most kiderült, hogy igazat mondtak. Mindenki látni, érinteni, kérdezni akarta őket... 
Bartolo Longo és 
Amikor a három kis pásztor érzékelte a Szűzanya jövetelének jeleit, Lúcia odaszólt a tömegnek, hogy csukják be az ernyőket. Mindezt annak ellenére, hogy az eső – addig legalább is – reménytelenül zuhogott, ekkor azonban hirtelen elállt.
A Szent Szűz ekkor elmondta kívánságát: 
Egy szemtanú tanúsága (részlet):
A korabeli liberális sajtó hosszas cikkekben foglalkozott a fatimai csoda részleteivel, reális tudósításokban. Többen fényképeket is közöltek az eseményről, az imádkozó tömegről, jóllehet néhány tanúságtevő újságíró és főszerkesztő az állását vesztette ezért!
néhány pillanatig ijedtség lett úrrá a tömegen – írta az O Sécolo-ban Avelino de Almeida, az az újságíró, aki Portugália akkori legnagyobb kormánypárti és egyházellenes újságában addig gúnyolódó cikkeket írt a fatimai eseményekről. ‒ Majd így folytatja: Az eső elállt. Legalább 70 ezren voltak tanúi az eseménynek. A Nap forgása, színeváltozása, zuhanása megdöbbentette az embereket és a hatalmas tömeg a csodálatos esemény láttára térdre esett és a katolikus imádságokat mondta mindenki. Az öröm, a hála és bűnbánat könnyei folytak a szemekből. A tömeg döbbenten észlelte, hogy ruházatuk, amely addig vizes és sáros volt, teljesen száraz lett és a sárnyomok is eltűntek róla.”
Mint rendszerint minden csodánál, természetesen itt sem maradtak el az eseményt természetes okokkal magyarázó vagy eljelentékteleníteni próbáló, „tudományos” ellenvetések. 
"A nolai püspök 
egy Traub János nevű legény a Budakeszi határában fekvő szőlőkbe igyekezett. Egy útszéli tölgyfánál a szenvedő Krisztus arca jelent meg előtte. Traub később beteg lett. Csodás gyógyulása után egy Falconeri nevű olasz származású budai festőtől olajfestményt vásárolt, mely a Gyermekét tápláló Szűzanyát ábrázolta. A képet az említett tölgyfára függesztette.
Koller Ignác (1725-1773) veszprémi püspök 1768-ban szentelte fel a templomot tízezernél is több zarándok jelenlétében. A templomban elhelyezték a tölgyfa törzsét és a kegyképet. Rövid időn belül 50 csodálatos gyógyulás és imameghallgatás történt itt a Szent Szűz közbenjárására.
A hívek adományaiból és munkájából a szervita atyák néhány év alatt felépítették a jelenlegi templomot, melyet 1950-ben
igaza volt! 
Alig tudtunk előrehaladni. Az utak tele voltak emberekkel, mindenki minket akart látni és velünk akart beszélni. 
A Szűzanya jöttét a korábbi jelenésekhez hasonlóan a légkörben lejátszódó jelek egész sora előzte meg. A tömeg számát 25 ezerre vagy ennél is többre becsülték: a Nap fénye olyan gyenge lett, hogy lehetett látni a csillagokat; közben, valamiféle csillogó virágsziromeső, vagy hópehelyzápor hullott, amely azonban, mielőtt a földre ért volna, eltűnt; a jelenlevők különösen egy világító golyóra lettek figyelmesek, amely keletről nyugat felé, a jelenés végén pedig ellenkező irányba haladt. 
Az első restaurálás elég gyengén sikerült és így is volt mindaddig, amíg nem jött 
2023. 09. 24 - Vasárnap
látnokokat ugyanis a Querem-i körzetvezető csalárd módon börtönbe szállíttatta, ahol fenyegetésével ki akarta kikényszeríteni belőlük a titkot. 
Jácinta egy idő után az ablakhoz ment és csendben folytak a könnyei, 
(Megjegyzés: A börtönben, Lúcia szerint egy éjszakát és egy nappalt tartózkodtak. Feltehetően 14-e délután szabadultak, így a jelenés másnap, augusztus 15-én lehetett, mindazáltal egyes szakértők 17-re helyezik, míg a népi emlékezet ezt vasárnapra, 19-re teszi. Én azt a dátumot jegyzem, amelyik kőbe van vésve az emlékhelyen, vagyis az augusztus 19-ét!)
Tehát, augusztus 19-én Lúcia Ferenccel és egy másik unokafivérével (nagybátyja földjén) Valinhos nevű helyen tartózkodott, amikor délután négy óra tájban a légkörben ugyanolyan változások mentek végbe, mint amilyenek Cova da Iriában jelezték a Szűzanya érkezését: friss szellő támadt, a nap elsötétült. Lúcia, aki észrevette, hogy valami természetfeletti van készülőben, gyorsan hívatta Jácintát, és ő időben meg is érkezett. A Szent Szűz – akinek jöttét ugyanúgy, mint máskor – fényjel jelezte. 
Ekkor a Szűzanya arca még szomorúbb lett. Újra kérte, hogy gyakorolják az önmegtagadást, majd végül néhány praktikus útmutatás után ezeket mondta:
Szent Pio atya stigmatizált kapucinus szerzetes (1887–1968) nevéhez számos különleges esemény fűződik. 1999-ben boldoggá, 2002-ben szentté avatták.
És elérkezett a várva-várt Rózsafüzér Királynője ünnep. Reggel még hatalmas felhők tornyosultak az égen, de délre kisütött a Nap és sokak szerint rég nem láttak még ilyen csodálatos időt! Se hőség nem volt – miként októberben szokásos – se a szél nem háborgatta a fákat, sátrakat. Az első sikeres Rózsafüzér Királynője októberi ünnep hatalmas sikerrel zárult. Az emberek magukon kívül voltak a boldogságtól, mindenki nyertesnek érezte magát! Az már fel sem tűnt nekik, hogy alapos hitoktatásban volt részük, nagy, közös rózsafüzér imádsággal és ünnepi Szentmisével! Volt utána ugyanis durrogás, tűzijáték és csinnadratta, na meg a tombola, melyen mindenki nyert. Az emberek kacagtak, nyereményeikkel dicsekedtek és a haragosok kibékültek egymással.
Királynőjéről. Természetesen, lehetőleg adományként, mert megfizetni egy művészt nem tudott. 
Kedves Olvasóim! Legyen figyelmeztetés számunkra, hogy Fatimában a Szűzanya, Szent Faustyna Kowalska esetében pedig maga az Isten úgy látta helyesnek, hogy nem a mennyországot, hanem a kárhozatot mutatta meg a látnokoknak. Ennek is üzenet jellege van. A Szűzanya a pokol víziójával figyelmeztette az embert, hogy a legnagyobb tragédia a bűn és a bűnös élet, amely fokozatosan Isten teljes elvetéséhez, ELVESZTÉSÉHEZ, vagyis a pokolba vezet. Tudatosítani kívánja, hogy sok lélek saját akaratából megy az örök kárhozatra, ha hagyja, hogy a bűn rabjává váljék, abbahagyja az imádságot és nem járul a szentségekhez. 
Sajnos, korunkban divatossá vált az a nézet, miszerint a Szeretet Istene nem teremthetett poklot, nincs kárhozat, mert Isten Irgalmassága ezt nem engedi meg! Nos, ez egyike a legveszélyesebb tévedéseknek és önámításnak! Maga az Újszövetség közel 150-szer említi a bűn szerzőjének nevét különböző formában. A következő, amit az Evangélium figyelmünk-be ajánl: ,,a sátán is a világosság angyalának tetteti magát'' (2Kor 11,14), tehát a jó mögé bújva is tud tevékenykedni, sőt ez a félrevezetési módja igen hatékony, sőt hamis csodákra képes (vö. 2Tessz 2,9).
A 1874-es októberi Rózsafüzér Királynője ünnepet, már jóval előtte és sokkal alaposabban előkészítette. Egyfelől a helyi nyelvet beszélő atyákat verbuvált össze, másfelől, személyesen járta végig a házakat, kunyhókat és mindenkinek a lelkére kötötte, hogy imádkozzanak a Rózsafüzér Ünnep szép lebonyolításáért! Ennek nyomatékaként adott egy-egy emlékeztető Szűzanya képet és szentolvasót is az októberi Ünnepre.
A hagyomány szerint Jézus halála és feltámadása, az apostolok szétszéledése után előbb Palesztinában, majd Etiópiában hirdette az örömhírt, ahol Kandaké királynő kincstárnoka – akit az ApCsel szerint Fülöp diákonus keresztelt meg – fogadta és támogatta. Történt egy napon, hogy a király fia meghalt. A bennszülött varázslók mindent elkövettek, hogy életre keltsék, de hiába. Akkor a kincstárnok Mátét tanácsolta urának. Ő föl is támasztotta a fiút. A király ettől olyan boldog lett, hogy sorra jöttek Mátéhoz, aki az egy Igaz Isten Igéjét tanította. 
Máté apostol és evangélista névünnepét már a legkorábbi vértanúakták szeptember 21-re tették. Rómában a XI. századtól ez a nap a hivatalos emléknapja. Apostoli jelképe az angyal.
Az első, a pokol látomása.
Reszketve és segélykérően emeltük tekintetünket a Szűzanya felé, aki jóságosan és szomorúan mondta: 
len fény
Bartolo úgy tervezte, hogy az ünnep fénypontja egy nagy szerencsejáték lesz, amelyen minden tombolajegy egy soldóba kerül. Az első öt nyeremény "Napóleon aranynak" becézett csekély értékű csillogó pénzérme volt, továbbá egy gyűrű, egy pár fülbevaló, melltű és egyéb csecsebecsék. A többi 800 (!) nyeremény: feszületek, rózsafüzérek, érmék és a Rózsafüzér Királynője képek lesznek, azaz csak lettek volna! Aznap ugyanis esős, szeles és viharos idő szakadt a környékre, ijesztő villámlásokkal. Az eső és megáradt patakok miatt nem csak a rendelt zenészek nem tudtak eljönni, de még a helyi lakosok sem jelenhettek meg a templomban. A plébános, a meghívott papokkal és a néhány hívővel csak tébláboltak és az orrukat sem merték kidugni az Isten házából.
A fatimai gyermekek iránti tisztelet az évek múlásával egyre szélesebb körben elterjedt. 62 ország püspökeitől érkezett beadvány a Szentszékhez, kérve a boldoggá avatásukat. Marto Jácinta és Ferenc életszentségének vizsgálatához, egy döntő alapfeltételt kellett tisztázni, hogy ennyire fiatal-korú gyermekek képesek-e hősies fokon gyakorolni az erényeket, amely a boldoggá vagy szentté avatás elengedhetetlen feltétele. 
Az Úrnapi körmenetre kiválasztották Lúciát, hogy fehér ruhában virágszirmokat hintsen az Oltáriszentség előtt. Amikor ezt Jácinta megtudta, megkérte unokatestvérét, járjon közbe érdekében, hogy ő is a virágot hintő lányok közé kerülhessen.
Szép lassan rendszeressé váltak az összejövetelek, melyeket a romos templomban tartottak a plébános úr engedélyével és legnagyobb csodálkozására! Úgyhogy hamarosan rendszeres Szentmise is volt a faluban és a résztvevők száma egyre nőtt, mi több már ismerték az egyházi énekeket is!
hanem falra akasztható feszületekre! Ilyet csak elvétve láttam náluk! Vásárolnom kellett tehát néhány százat az ágy fölé akasztható feszületekből és így, jelentős rakománnyal tértem vissza 1873 októberében. Azt akartam, hogy az októberi Rózsafüzér-népünnepély ne múljék el úgy nyomtalanul a lelkekben, mint a tüzijátékok füstje." 
Amikor William Thomas Walsh professzor egy interjújában azt a kérdést tette fel Lúcia nővérnek, hogy az angyal és a Szűzanya szavait szó szerint idézi-e, vagy csak értelem szerint adja vissza őket, a nővér a következőket válaszolta:
A jelenés alkalmával Lúcia szólalt meg elsőnek. ,,Mit kíván?” (Jellemző, hogy május és augusztus kivételével minden találkozáskor a legidősebb látnok szólal meg először, nem a Szűzanya.) 
Bartolo Longo nagy tettrekészséggel fogott az "apostoli munka" előkészítéséhez. 
Eleinte kisebb csoportok alakultak asszonyokból, majd férfiak is el-eljöttek, mert az összejövetel után mindenki kapott érmecskét. Különös módon ezt azért tekintették nagy értéknek, mert fémből volt! A férfiak egyéb
Az 1916-os három angyal-jelenés, mintegy előkészítették a három gyermeket, a Szűzanyával való találkozásra.
A jelenést megelőző fényvillanásokból a gyermekek közeledő zivatarra gondoltak és gyorsan haza akartak indulni, de a következő percben az egyik tölgybokor felett egy fehérbe öltözött asszonyt pillantottak meg, aki a Napnál is fényesebb volt.
Szavait befejezve Mária lassan fölemelkedett keleti irányba, és a végtelen messzeségben eltűnt. A fény, ami körülvette, mintegy utat nyitott számára az égboltozaton.
Ettől a találkozástól kezdődően a látnokok életét a munka és az imádság mellett az igen kemény áldozatvállalás is jellemezte. Különösen a hétéves 
Bartolo Longo 33 éves volt és egyre csak azon töprengett, hogy miként lehetne ezzel a néppel megismertetni Krisztus Örömhírét és életüket az üdvösség útjára terelni. Emellett, minden lelki biztatás ellenére rá-rátört a kétségek özöne, a reménytelenség, még az öngyilkosság gondolata is, hiszen – amiként a kísértő sugallta neki ‒, hogyan is merészel ő lélekmentésre gondolni, amikor a sajátját sem tudja már megmenteni, istentagadó ifjúkori tévelygései miatt. 
‒ Ha igaz, amit Szent Domonkosnak ígértél, hogy a Rózsafüzér terjesztője üdvözül, akkor én üdvözülni fogok, mert nem hagyom el Pompeji földjét, amíg el nem terjesztem a Te szent Rózsafüzéredet az emberek között! –
Ez a jelenés 1916 nyárvégén vagy ősz elején történt ismét a Cabeço-szikláknál, mint a legelső alkalommal. Lúcia a következőképpen írja le az eseményeket:
Az Angyal a kelyhet és az ostyát a levegőben hagyta lebegni, majd leborult és háromszor ismételtette velünk:
Újból a földre térdelt, és velünk együtt háromszor megismételte ugyanazt az imát: "Legszentebb Szentháromság..." ‒ majd eltűnt.
Amikor 1872. októberében Bartolo megérkezett Pompeji-közeli vasútállomásra, a legnagyobb csodálkozására, két felfegyverzett férfi ajánlkozott, hogy elkíséri Valléba. Kérdésére azt kapta válaszul, hogy az útonálló banditák miatt van rájuk szükség, és igazat beszéltek!
Ennek persze több oka is volt. A hitismeretek teljes hiánya, a nincstelenség, az igénytelenség, ezen kívül pedig a terület sajátos státusztalansága, mivel három kormányzati tartomány határán feküdt. Nem volt iskolájuk és nem volt egy használható templomuk sem, ahová összegyűlhettek volna Isten segítségét kérni, megbeszélni önmaguk közt, a közös teendőket.
visszatekintésünkkel még 1916-ban járunk. A Béke Angyala a tavaszi jelené-se után a nyári kánikula idején jelentkezett másodszor, amikor a három gyermek a Lúciáék háza mögötti árnyas kútnál játszott – melyet Loca-nak neveznek. Ebéd után hirtelen ugyanazt az angyalt látták, mint az első alkalommal, aki így szólt:– Mit csináltok? Imádkozzatok! Sokat imádkozzatok! Jézus és Mária Szíve, általatok akarja irgalmasságuk tervét megvalósítani. Szakadatlanul imádkozzatok és hozzatok áldozatot a Mindenható Istennek!– Hogyan hozzunk áldozatot? – kérdezte Lúcia.
– Mindent, amit tudtok, ajánljatok fel áldozatul a bűnök engesztelésére, amelyekkel Istent megbántják és imádkozzatok a bűnösök megtéréséért. Így ki fogjátok eszközölni hazátok számára a békét. Én vagyok Portugália őrangyala. Mindenekelőtt fogadjátok megadással azokat a szenvedéseket, amelyeket Isten küld nektek, és viseljétek el türelemmel.
Életének helyes irányba való visszaállásának következményeként, Bartolo 
csatlakozz jól szervezett karitatív közösségekhez, akik a szegényekkel, betegekkel és szükséget szenvedőkkel foglalkoznak". 
Az egyik ilyen társaságban találkozott a jótékonyságáról híres 
Bartolo Longo boldog volt és kiegyensúlyozott, aggodalom csak aziránt volt benne, hogy miként is tudja súlyos tévelygéseiért kiengesztelni az ő üdvösségéért is kínhalált szenvedő Üdvözítőt!
„Játszottunk egy kicsit és íme, erős szél rázta meg a fákat. Ez az esemény felkeltette figyelmünket, hiszen szélcsendes idő volt. Ezután kelet felől, bizonyos távolságban a fák fölött vakító fényt láttunk. Ez fehérebb volt mint a hó, úgy nézett ki, mint egy átlátszó ifjú, ragyogóbb, mint a kristály napsütésben. Amint felénk közeledett, ki tudtuk venni vonásait. Egy 14-15 éves ifjúnak látszott. Nagyon meglepődtünk és el voltunk ragadtatva. Csak akkor szólalt meg, ami-kor már hozzánk ért:
Az eseményről a gyermekek hallgattak.
Erőt vett tehát magán és felkereste egy katolikus hívő barátját, 
Bemutatta barátját hívő katolikus férfiaknak, akik imádkoztak érte, befogadták társaságukba és beszélgettek vele. 
után, 1865. május 29-én végül magához vehette a Szentségeket. Ez olyan mély és boldog érzelmeket váltott ki belőle, hogy elhatározta, egyszer s mindenkorra az Evangélium tanítása szerint rendezi be az életét. 
Amikor a három gyermek kihajtotta bárányait, akkor nem Fatima falun keresztül mentek, hanem az Aljustreli tanyájuktól a saját földterületükig a Cova da Iria-ig, mely legalább 5 km-nyi köves, erdős, dombos terület. Ezen a vonulási úton voltak a jelenésnek állomásai, melyeket most felsorolok: itt található a Cabeço, egy sziklaüreges hely, ahol az Angyal első és harmadik jelenése történt 1916-ban.
A parasztok gyermeki hite és egyszerűsége példaadó volt. A vasárnapi szentmisékről szinte senki nem hiányzott. 
Lúcia a Santos család hetedik gyermekeként született, míg Ferenc és Jácinta a Marto család tizedik és tizennegyedik gyermeke volt.
Az általános körülmények be-mutatásánál el kell mondanom, hogy Ferenc csak látta az Istenanyát, de nem hallotta. Jácinta látta és hallotta is. Lúcia azonban nem csak látta és hallotta a Szűzanyát, de beszélt is vele. A jelenések mindig ebédidőben történtek.
