A negyedik jelenés, augusztus 19-én
A negyedik jelenés idejére már kb. ötezren gyűltek össze a Cova da Iria lejtőjén, de augusztus 13-án a Szűzanyával való találkozás elmaradt. A 
látnokokat ugyanis a Querem-i körzetvezető csalárd módon börtönbe szállíttatta, ahol fenyegetésével ki akarta kikényszeríteni belőlük a titkot. (A képen a körzetvezető Artur de Oliveira Santos)
A három egyszerű pásztorgyermeket e szavakkal fogadta a rendőrparancsnok:
"Na gyerekek, mondjátok el a titkot és már haza is szállíttatlak bennetek a szüleitekhez. Ha azonban makacskodtok, akkor a szomszéd szobában fortyogó üst, tűzforró olajában sütnek meg benneteket egyenként!"
– Tehát akkor tőled, mint a legidősebbtől, halljam azt a titkot, amit az a Hölgy rátok bízott! Lúcia azonban így felelt: Inkább a halált választom, mintsem megszegjem az ígéretemet!
– Na akkor vigyék és dobják az üstbe – szólt a parancsnok a beosztottjának.
Jácinta utána szólt nénjének: "Találkozunk a mennyben Lúcia!"
Most következett a két kisebb, azonban ők is hősiesen vállalták a kínszenvedés borzalmát is, de a Szűzanyának tett ígéretüket meg nem szegték!
Egyenként átvitték őket is a másik szobába, ahol nagy örömmel ölelték át egymást!
Ezzel azonban nem ért véget a megpróbáltatásuk, mert lekísérték őket a börtönbe, belökve őket mogorva férfi rabok közé.
Jácinta egy idő után az ablakhoz ment és csendben folytak a könnyei,
annyira vágyódott édesanyja után. Lúcia odament, megvigasztalta és azt javasolta, hogy imádkozzák a rózsafüzért!
– Jaj de jó – mondta Jácinta – ezt is felajánlhatjuk az Elrejtőzött Jézusnak a bűnösök megtéréséért!
Ekkor egy fali szögre akasztották egyikük rózsafüzérét és letérdelve, hangosan imádkozták. A körülöttük lévő rabok szép sorjában szintén letérdeltek és ők is együtt imádkoztak a kis mártírokkal!
De aznap 13-a lévén, mi történt eközben a Cova da Iriában?
A helyszínre gyűltek tanúsága szerint a szokott időben az Iria-i tölgybokornál mennydörgést lehetett hallani, amit villámlás követett. A jelenlevők a tölgybokor felett egy kis fehér felhőt láttak. Észrevették, hogy az emberek arca és ruhája, a fák és a talaj elszíneződtek. (Alábbi kép, az azóta már lebontott börtön épülete)
(Megjegyzés: A börtönben, Lúcia szerint egy éjszakát és egy nappalt tartózkodtak. Feltehetően 14-e délután szabadultak, így a jelenés másnap, augusztus 15-én lehetett, mindazáltal egyes szakértők 17-re helyezik, míg a népi emlékezet ezt vasárnapra, 19-re teszi. Én azt a dátumot jegyzem, amelyik kőbe van vésve az emlékhelyen, vagyis az augusztus 19-ét!)
Tehát, augusztus 19-én Lúcia Ferenccel és egy másik unokafivérével (nagybátyja földjén) Valinhos nevű helyen tartózkodott, amikor délután négy óra tájban a légkörben ugyanolyan változások mentek végbe, mint amilyenek Cova da Iriában jelezték a Szűzanya érkezését: friss szellő támadt, a nap elsötétült. Lúcia, aki észrevette, hogy valami természetfeletti van készülőben, gyorsan hívatta Jácintát, és ő időben meg is érkezett. A Szent Szűz – akinek jöttét ugyanúgy, mint máskor – fényjel jelezte.
– Mit kíván? – kérdezte Lúcia.
– Azt, hogy a következő hónap 13-án is gyertek Cova da Iriába és továbbra is imádkozzátok naponta a rózsafüzért. Az utolsó hónapban csodát művelek, hogy mindenki higgyen.
– Mit csináljunk a pénzzel, amit az emberek Cova da Iriában hagynak?
– Csináltassanak két hord-állványt! Egyiket te fogod vinni Jácintával és két fehér ruhás lánnyal, a másikat pedig Ferenc három fiúval. Az állványokon hagyott pénz Rózsafüzér Királynőjének ünnepére legyen, a maradék a kápolnára, amelyet majd építenek.
– Kérem, gyógyítson meg néhány beteget!
– Igen, az év folyamán néhányat meg fogok gyógyítani.
Ekkor a Szűzanya arca még szomorúbb lett. Újra kérte, hogy gyakorolják az önmegtagadást, majd végül néhány praktikus útmutatás után ezeket mondta:
,,Imádkozzatok sokat, nagyon sokat és hozzatok áldozatot a bűnösökért, mert sok lélek a pokolba kerül, mivel nincs, aki áldozatot hozzon és imádkozzon értük!”
Megrendítő szavak! Nagyon fontos lenne tudatosítani MINDEN EMBERBEN, hogy a Boldogasszony vállalkozó lelkületű fiainak és leányainak közreműködését, segítségét kéri, hogy megmentse gyermekeit az örök boldogság számára. Ebben a segélykérő felszólításban fogalmazódik meg a Mária-korszak és a Szent Szűz tevékenységének célja és értelme, az egész világra kiterjedő engesztelés meghirdetése és megszervezése, hogy senki se kárhozzon el.
Az augusztus 19-i jelenés helyén (Valinhos) egy kis máriás-kápolna épült, melynek alapkövébe el van helyezve Szent István királyunk felajánlása!
(Ezt az információt, Kondor Lajos SVD atya mondta személyesen!)
