Az 1916-os három angyal-jelenés, mintegy előkészítették a három gyermeket, a Szűzanyával való találkozásra.
Tehát, csaknem nyolc hónappal az Angyal harmadik megjelenését követően, 1917. május 13-án sor került a Szent Szűz jelenésére Fatimában, a Cova da Iria egyik lejtőjén. 
A jelenést megelőző fényvillanásokból a gyermekek közeledő zivatarra gondoltak és gyorsan haza akartak indulni, de a következő percben az egyik tölgybokor felett egy fehérbe öltözött asszonyt pillantottak meg, aki a Napnál is fényesebb volt.
A gyermekeket megdöbbentette a jelenés váratlansága és földöntúli szépsége. A Szűzanya szólalt meg először.
,,Ne féljetek, nem bántalak benneteket.”
Lúcia ocsúdott fel elsőnek és megkérdezte: ,,Honnan jön?” – Az Égből! – volt a válasz.
Lúcia következő kérdése talpraesettséget árul el:
‒ És mit kíván tőlünk?
A jelenés asszonya erre így felelt:
– Azért jöttem, hogy kérjelek benneteket: jöjjetek a következő hat hónapban is ide, ugyanezen a napon és ugyanebben az órában. A végén megmondom, hogy ki vagyok és mit akarok. Visszatérek még egy hetedik alkalommal is.
Lúcia felbátorodott, és ebben a helyzetben a világ legtermészetesebb kérdését fogalmazta meg, amiből újabb párbeszéd kerekedett.
‒ Én is az égbe fogok jutni?
‒ Igen! ,,És Jácinta?” ‒ ő is! ‒ ,,És Ferenc?”
‒ Ő is, de addig még nagyon sok rózsafüzért kell elimádkoznia.
A legidősebb látnok kérdései odáig mentek, hogy nemrégen elhunyt barátnői felől érdeklődött. ,,Maria das Neves szintén már az égben van?” (16 éves lehetett, amikor meghalt.)
‒ Igen!
‒ És Amália? (Ez a hölgy 18-20 éves korában halt meg.)
‒ Ő még a világ végéig a tisztítóhelyen marad (!) – volt a válasz. (Ez a rövid, néhány mondatos és példa nélkül álló párbeszéd mélyen elgondolkoztatja a teológusokat és az egyszerű híveket egyaránt.)
A beszélgetés irányítását Mária vette át:
– Fel akarjátok magatokat ajánlani Istennek? Elfogadjátok kezéből a szenvedést, amit majd számotokra küld, jóvátételül minden bűnért, amivel őt bántják meg, és a bűnösök megtéréséért?
A hét, a kilenc és a tízéves látnok még alig tudott valamit az életről, a szenvedésről. Talán a kérdés súlyát sem érezték igazán. A válasz is gyermekre jellemző: szívből jövő és őszinte. Mindössze egyetlen szó: ,,Igen!”
A Szent Szűz megjegyzi:
– Valóban sokat fogtok szenvedni, de Isten kegyelme lesz menedéktek. – Majd hozzáfűzte – Imádkozzátok mindennap a rózsafüzért, hogy kieszközöljétek a világ számára a békét és, hogy a háború hamarosan befejeződjön.
Szavait befejezve Mária lassan fölemelkedett keleti irányba, és a végtelen messzeségben eltűnt. A fény, ami körülvette, mintegy utat nyitott számára az égboltozaton.
Ettől a találkozástól kezdődően a látnokok életét a munka és az imádság mellett az igen kemény áldozatvállalás is jellemezte. Különösen a hétéves Jácinta járt elől hősiesen.
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szeretetlang.blog.hu/api/trackback/id/tr108884356
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.