Minden kétséget kizárva Mária tudatosította Brunóban, hogy sok lelki kínlódással teli nehézségen fog átmenni, sokan nem értik majd meg – de félnie nem kell, mert Ő maga fogja körülvenni anyai gondoskodásával.
Brunó bár lelkében teljesen megrendült, mégis alig fogta fel a történteket. A gyermekein csak annyi látszott, hogy kissé meg vannak illetődve. A beszédből semmit nem hallottak, de az élmény teljesen áthatotta őket.
A 7 éves Carlo felkiáltott: „Nézd apa, még látszik a zöld palástja” – és kitárt karokkal szaladt a barlanghoz a távolodó Szűzanya után; azonban neki ütközött a sziklának és fájdalmában sírva fakadt.
Amikor a három gyermek érzékei visszatértek normális állapotukba, mindegyik azt kérdezte apjától: „Ki volt ez a Gyönyörű Asszony? Miről beszélt veled?"
Az apa kicsit kivárt, nehogy elsírja magát, majd így válaszolt:
– Ő volt a Szűzanya. Később mindent elmesélek nektek – mondta Bruno sápadtan –, mert még mindig a mennyei élmény hatása alatt volt.
Aztán, mintha szeretett volna még egyszer megbizonyosodni róla, hogy mindez nem volt álom, elkezdte kikérdezni gyermekeit arról, hogy mit láttak.
Elbeszélésükből kiderült, hogy ugyanúgy látták a „Gyönyörű Asszonyt”, de ők a beszélgetésből nem hallottak semmit. Cornacchiolának mindez azért is jelentett fokozott bizonyságot, mert egyáltalán nem értette, hogyan részesülhetett ilyen bűnös létére, a Szűzanya megpillantásának isteni kegyelmében.
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.