Élünk és meghalunk – ez persze nem feltétlen tragédia, hiszen eddig még mindenki "túlélte" – ámde, az esemény sok embertársunknak ijesztő lehet!
A földi életpálya elhagyása után, meg kell jelennünk az Úr Szent Színe előtt és el kell számolnunk a ránk bízott talentumokkal! És bizony az számít, hogy, igyekeztünk-e jól kamatoztatni azt a magunk és embertársaink javára, ráadásul nem is feltétlen "időarányosan"! Van aki elejitől fogva, van aki az utolsó órában bizonyosodott meg – az Úr kegyelméből és nagy irgalmasságából – az életének valódi céljáról!
Nehéz helyzetbe kerülhetünk sokan, hiszen az élet egyre csak suhan az "idők vonatán", oly sebesen, hogy megeshet, addig-addig halogatjuk a számbavételt, míg egyszer csak észrevétlenül érkezik a Végállomás! Azért ez – akárhogyan is –, de ijesztő lehetőség és felelősségteljes súlya van!
Nem rég volt Karácsony és lassan megint itt az Advent. Az egyik várakozásból lépünk a másikba ‒ lépünk ‒, amíg léphetünk! A kérdés, hogy jó irányba vittek-e eddigi lépteink? El tudnánk-e számolni a megtett életúttal, a kapott kegyelmekkel, vagy elsuhant mellettünk az Idő, a számtalan jóra való indíttatással?
Nos, Testvéreim az Úrban! Most, hogy olvassátok ezt a posztot, számoljatok azzal, hogy épp ebben a pillanatban kezdődött el életetek hátralevő része!
Tartsatok tehát bűnbánatot, éljetek a Bűnbocsánat Szentségével és mindenek felett tegyétek a jót és imádkozzatok szüntelenül, hogy ne kelljen feszengenetek a be nem fektetett "talentumok" miatt (Mt 25,14-30)!
November a Halottak Hónapja, a búcsú-kegyelmek gyűjtésének rendkívüli lehetősége! Használjátok fel a Szeretetláng üzenetének novemberi ígéreteit, élő és elhunyt hozzátartozóitok javára!
A 2017-es esztendő a fatimai üzenet jubileuma volt, és megszívlelendő a Fatimai Szűzanya esdeklő kérése: "Imádkozzatok sokat, nagyon sokat és hozzatok áldozatot a bűnösökért, mert sok lélek a pokolba kerül, mivel nincs aki áldozatot hozzon és imádkozzon értük!" (1917. augusztus 19.)
(Én, szóltam!)
