Ezt követően a Szűzanya még így tanította: „A rózsafüzér kis 
Evangé-lium, a rossz erők betörését megakadályozó bástya. Imádkozd, és erős leszel! Én veled leszek. Ez az én Anyai ígéretem. Imádkozzatok és vezekeljetek, hogy megmenthesselek benneteket mindattól, ami be fog következ-ni! Az igazi vezeklés a kölcsönös szeretet és megbocsátás, a felebaráti szeretet parancsának megélése. Olvassátok a Szentírást és amilyen gyakran csak tudtok, vegyetek rész a Szentmisén! Imádjátok az Oltáriszentségben jelen lévő Jézust és rendszeresen járuljatok a bűnbánat szentségéhez. Töltekezzetek, amíg nem késő! A hitvalló keresztény állandó feladata, hogy imádkozzon a bűnösök megtéréséért, a hitetlenekért, és a keresztények egységéért az Egyházon belül. Mert minden egyes hittel és szeretettel elmondott Üdvözlégy, Jézus Szívéig ér!"
Hogy minden kételkedésnek elejét vegye, a Szűzanya 3 évvel a Mennybevételéről szóló dogma kihirdetése előtt – vagyis 1950. novembere előtt – kimondta: „A testem nem romolhatott meg és nem indult bomlásnak. Halálom pillanatában Fiam és az angyalok eljöttek értem, hogy magukkal vigyenek a Mennybe”.
Az Istenanya, hogy megszabadítsa Brunót a vele való találkozás realitásának kételyeitől, ezért így szólt: „Olyan bizonyítékot adok át neked, mely megmutatja, hogy amit most átélsz, az valóban az Isteni valóság megtapasztalása volt, és nem a megtévesztő szellem aljas játéka – mint azt majd hangoztatni fogják neked. Valamennyi paphoz, akivel találkozni fogsz, fordulj ezzel a kérdéssel:
»Beszélhetnék Önnel, atyám?« – És ha azt válaszolja: »Ave Maria fiam, mit óhajtasz?« – akkor ez lesz a jel, hogy őt választottam ki a számodra. Tárd ki előtte szívedet, s ő majd egy másik atyára mutat, mondván: Ő lesz a segítésedre, aki előkészít téged az Egyházzal való kibékülésre.” Utána a Szűzanya könnyedén meghajolt, elfordult és eltűnt a barlang falán keresztül, lassan távolodva a Szent Péter Bazilika irányába.
Bruno így mesélte el: „Testem könnyűnek és súlytalannak éreztem. Még mindig csak azt a lapos tufakövet néztem, amelyen a Szépséges Úrnő állt! A környezetünket olyan csodálatos illat hatotta át, mintha a Paradicsomban lettünk volna. Mindazáltal, a legkisebbnek és a leggonoszabbnak éreztem magam és tudom, hogy nem érdemeim miatt jelent meg nekem a Isten Anyja, hanem mert egyszerűen eszközként akart felhasználni mások számára. Röviden: felém fordult Isten irgalmassága!”
