10.3 §. Mennyire szerette Mária az imádságot

     Boldogságos Szűz, Édesanyánk, Mária! eszközöld ki számunkra az imádság és magány szeretetét, hogy mentesüljünk a teremtmények iránti minden vonzalomtól, szívünket tel-jesen Istenhez és az égre irányíthas-suk, ahol egy napon meglátni remé-lünk s téged és Fiadat az egész örök-kévalóságon át szerethetünk. »Jöjjetek hozzám mindnyájan, ti akik engem kívántok és gyümölcse-imtől teljetek el«. (Eccl 24,26) Mária gyümölcseit erényei képezik. Ó Szűz Mária! Előtted nem volt egyetlen lélek sem hasonló hozzád, és utánad sem lesz hozzád fogható senki. Te az összes asszonyok közt egyedül jobban megnyerted Jézus Krisztus tetszését, mint a többi együttvéve.

Nec primam similem visa es nec habere sequentem;
Sola sine exemplo placuisti, foemina, Christo!

Nem volt párja sem előbb, sem utóbb hozzá hasonló;
Egyetlen nemben sem, aki levonta Krisztus szívét!

Sedulius
(186. oldal)

AVE MARIA!

Az Antikrisztus ismertető jegyei

7. Ecclesia Martyrum

      Krisztus Egyháza előtt azonban egy másik lehetőség is felkínálkozik. Mi történik vele, ha az Antikrisztus egyesített világába nem hagyja magát beilleszteni? Ha ragaszkodik az atyák hitéhez és az egyedül igaz valláshoz? Akkor Ecclesia Martyrum, a mártírok egyháza lesz belőle.

Bár az Egyház valahol a világon minden időben üldözést szenvedett, de az Antikrisztus uralma alatt nem valahol fogják üldözni, hanem mindenütt. Egyedül csak az üldözött Egyház marad meg.         Az angol konvertita és későbbi bíboros, Manning kardinális az elkövetkező üldözésnek többek között következő lépcsőfokait nevezte meg: az igazság iránti közömbösség, azután az igazság üldözése, a szentmiseáldozat megszűntetése és a szent helyek feldúlásának borzalma. A szentmisével kapcsolatban ezt írta: „Minden esemény, melyeket manapság átélünk, közvetlen tendenciája a katolikus kultusz egész világon való megdöntése”, és ezt mondva a protestantizmusra és az akkori Európa államainak egyházellenes támadásaira gondolt.

       Egyesek úgy vélik, hogy nem indokolt az a félelem, miszerint egy világállamban az egyházi életet globálisan ki lehetne irtani. „Akkora világhatalom, mely elég erős ahhoz, hogy egyidőben Európában, Ázsiában, Afrikában, Amerikában és az összes szigeten minden templomot bezárjon és minden istentiszteletet elnyomjon, mégiscsak elképzelhetetlen”, vélte az egyháztörténész és későbbi aposztata Ignaz Döllinger a 19. század közepén. Josef Pieper 100 évvel később Döllinger elégtelen képzelőerejét a következőképpen kommentálta: „Ez az elképzelhetetlen dolog időközben kortársaink számára teljesen megszokottá vált; alig valaminek van olyan kilátása, hogy ilyen jól működjön, mint éppen a planétánk bármely pontján történő események technikailag lehetséges egyidejűsége, a ‘szigeteken’ is.” Egy világállam hatalmas alakulata kétségen kívül képes arra, hogy egy belső ellenzéket hatásosan és gyökerestül kiirtson. Az Antikrisztus világállamában pedig az Anyaszentegyház lesz az az ellenzék, melyet irgalmat nem ismerve ki kell irtani.

Előrejelzések a Szentírásban

       Ez a kilátás természetesen némiképpen komor, mindazonáltal megfelel a Szentírás kijelentéseinek. A Jelenések könyvének 13. fejezetében Szent János leírja a vadállat káromló beszédét és a föld lakóinak a vadállat iránt tanúsított csodálatát és imádatát. (Jel 13,5/8) Ugyanezen a helyen szól a látnok a vadállat hallatlan hatalmáról: „Hatalma kiterjedt minden törzsre, népre, nyelvre és nemzetre” (Jel 13,7), és közvetlen eme mondat előtt állnak ezek a megrázó szavak: „Hatalmat kapott, hogy megtámadja a szenteket és győzelmet arasson” – hogy győzelmet arasson! Az Egyház sorsa ugyanolyan keserű lesz, mint amilyen megváltoztathatatlan. A keresztények számára nem marad más hátra, mint türelmesen és állhatatosan elviselni az Antikrisztus üldözését: „Ez a szentek állhatatosságának és hitének az alapja.” (Jel 13, 10)

Ugyancsak üldözéseket jövendöl az utolsó időkre Krisztus is: „Szorongattatásban lesz részetek, megölnek benneteket s a nevemért minden nemzet gyűlölni fog titeket, de aki mindvégig kitart, az üdvözül.” (Mt 24,9/13)

       A bibliai próféciákat a következőképpen lehet összefoglalni. Először: mindazok számára, akik Krisztust követni fogják, üldözést helyez kilátásba, mégpedig ezzel a belátó megokolással: „Ha tehát engem üldöztek, titeket is üldözni fognak” (Jn 15,20) – tehát üldözést, mely az Antikrisztus alatt fogja tetőpontját elérni. Másodszor: mindenkinek, aki állhatatos és türelmes lesz, megígéri a megmenekülést.

A kereszt: Krisztus Egyházának jele

       Ha számunkra az Antikrisztus idejére véres üldözést jövendöltek meg, akkor ez csak annak a folyamatnak a konzekvens folytatása lesz, melyet az egyháztörténelemben kezdetektől fogva megfigyelhetünk. Az utolsó üldözés egyszerűen a keresztényüldözések tető- és végpontja lesz. Az Egyház ismertetőjegye lesz, mely minden időben – többé vagy kevésbé – az Egyházé volt. John Henry Newman az Egyház üldözéséről azt mondja, hogy igen valószínűtlen, „hogy mi annak tartjuk, ami a valóságban: Krisztus Egyházának tipikus ismertetőjegye. Természetesen az Egyháznak nem szükséges sorsa, de legalábbis egyike a leghozzáillőbb jelnek, úgy hogy egészében és a történelemre vetett pillantásban az üldöztetéseket azon sajátosságok egyikének lehet tekinteni, melyekről fel lehet ismerni”.

A későbbi konvertita és bíboros még hozzáfűzi, hogy erre Urunk kétfajta módon utalt. Egyfelől Krisztus előre jelezte az üldözéseket, melyeket még a nyolc boldogság közé is felvett: „Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok. Így üldözték előttetek a prófétákat is.” (Mt 5,11-12)

Másfelől az Úr egyszerűen a történések által megmutatta, hogy az üldözések az Egyházhoz tartoznak. Éppenséggel azon tény által, „miszerint az Egyház léte üldözésben kezdődött és üldözésben végződik. Ő üldözésben hagyta el és üldözésben fogja viszontlátni. Sajátjának ismeri el – Ő formálta ilyenné és ugyanilyennek igényli vissza – mint üldözött Egyházat, mely keresztjét hordozza. És az Egyház ezt a borzongást keltő relikviát, melyet Ő adott neki és melyet a végén is birtokolni fog, útközben nem veszthette el”.

A zsidóknak botrány – a pogányoknak balgaság

       Következésképpen kétségen kívül áll: ahogy az egyes hívő részesedik Krisztus keresztjében, majd feltámadásában, ugyanúgy történik az Egyház egészével is. Az Egyház Krisztus térben és időben továbbélő misztikus teste, és így titokzatos módon részesedik mind az Ő szenvedésében, mind az Ő dicsőségében. Tehát azzal kell számolnunk, hogy az Egyház időnként egész konkrétan ugyanazt a sorsot szenvedi el, melyet az Úr nagypénteken magára vállalt.

Minden arra utal, hogy az Antikrisztus idejében pontosan ennek lesz itt az ideje. Az Egyház, úgymond, akkor a kereszten fog függeni, minden szépségétől megfosztva; a zsidóknak botrány, a pogányoknak balgaság, elhagyva azoktól a tömegektől, akik egykor hozzátartoztak, és ez elé a gúnyos kérdés elé állítva: „Te vagy az eljövendő?” (lásd: Mt 11,3) Mindenkitől, kik még egy pillantásra méltatják, gúnnyal és csúfolódással elhalmozva: „Szálljon le a keresztről, s akkor hiszünk neki. Az Istenben bízott. Mentse hát meg, ha akarja”, hisz azt mondta, én vagyok Isten temploma, Krisztus szeplőtelen menyasszonya, az üdv egyedül üdvözítő bárkája. (lásd: Mt 27,42)

Mikor Urunkat a kereszten függve hasonló szavakkal gúnyolták, tudvalevőleg nem szállt le a keresztről, hanem a gonosztevők halálával halt meg – és utána sírba helyezték, ellenségeinek elégtételére és legközelebbi barátainak megbotránkoztatására. „Boldog, aki nem botránkozik rajtam.” (Mt 11,6)

       Mindezekből nyilvánvalóvá válik az a szellemi szorongattatás, mely Isten gyermekeire vár és nyomaiban már most megvan. Bár teljesen természetes, hogy a kínzás és vértanúság olykor riasztó, de talán létezik a hívők számára egy sokkal nagyobb veszély, mint a fenyegető mártíromság. Eltekintve Isten kegyelmétől, mely a vértanúkat minden időben végülis győzelemre segítette; nekünk nyilvánvalóan nem csak külső üldöztetésekre és a mártírhalálra kell felkészülnünk. A mi életünkben valószínűleg még nem fog körülöttünk véres keresztényüldözés bekövetkezni. De egy alapjában véve lényegesen rosszabb veszély már régen fennáll: az antikeresztény korszellem csábítása! Olyan csábítás, mely az Egyház megalázásában és külső eltorzításában lelt éppen gyümölcsöző táptalajra.

Hogy az igazi hívők egy éppenséggel kihaló határjelenséggé váltak; az Anyaszentegyházat kicsúfolják és bemocskolják – még pedig nem csak kívülről, hanem olykor épp a pásztorokká választottak torzítják el és teszik csaknem tönkre: ez az Egyház nagypénteki órája, mikor saját gyermekei sem ismerik ki rajta magukat. Mert Krisztus kereszthalála tanítványai számára sokkal nagyobb próba volt, mint amekkora saját vértanúságuk lehetett. Ugyanígy az igazság és az istenkép alattomos eltorzítása sokkal veszélyesebb és így sokkal félelmetesebb, mint egy véres üldözés. Előző rész: http://szeretetlang.blog.hu/2016/08/13/az_antikrisztus_674

10.2 §. Mennyire szerette Mária az imádságot
     Mivel a Boldogságos Szűz oly igen szerette az imádságot, ennélfogva a magány iránt is a legbensőbb szeretettel viseltetett, úgyhogy még a szüleivel való gyakori együttlétet is kerülte, miként ezt ő maga kinyilvánította Szent Brigittának, Szent Jeromos Izaiás (7,14) eme szavairól: »Íme egy szűz méhében fogan és fiat szül és Emmánuelnek fogják nevezni«.  Megjegyzi, hogy a szó, amely a zsidó szövegben a szüzet jelzi, a magányos szűz fogalmát jelenti, úgy hogy szerinte már Izaiás hirdette Máriának a magány iránt való szeretetét.
Richárd szerint (Lib. I. c.6.) Máriát az angyal a magány iránt való szeretetének érdemeiért üdvözölte ilyképpen: »Úr van teveled!« Ferreri Szent Vince (Serm. in Vig. Nat.) azt állítja, hogy az Isten Anyja sose hagyta el a házat, kivéve, ha a templomba ment, s akkor is igen szerényen és lesütött szemekkel sietett végig az utcákon. Azt mondja a Szentírás, hogy Mária Erzsébet meglátogatásakor sietve ment, amiből Szent Ambrus szerint megtanulhatják a fiatal leányok, hogy lehetőleg kerülniük kell a nyilvános megjelenést. Szent  Bernát is arra tanít bennünket, hogy a Boldogságos Szűz az imádság és magány iránt való szereteténél fogva mindig a lehető legnagyobb gonddal kerülte az emberekkel való társalgást, úgy hogy ez okból a Szentlélek gerlének hívta: »Szépek orcáid, mint a gerlicéé« (Én 1,9), mert ‒ mondja Vergello ‒ a gerlice is magányosan él és jelképezi a léleknek Istennel való legbensőbb egyesülését. (Ap. S. Bon, dist. 7.) Mária oly magányosán élt e földön, akár egy pusztaságban, mert róla mondta a Szentlélek az Énekek énekében (3,6): »Kicsoda az, aki feljön a pusztából, gyönyörűségektől eltelve?«, melyhez Rupert hozzáteszi: »Felemelkedsz tehát, mivel szereted a magányt«.
     Már Alexandriai Philon tanította, hogy Isten egyedül a magányban szól a lélekhez. Isten maga is tudtunkra adja ezt Ózeás által (2,14): »A pusztába viszem őt és szívéhez szólok«. Ezért kiáltott fel Szent Jeromos: »ó boldog puszta, hol Isten bizalmasan beszélhet övéihez, ahol társalog velük«. »Ez onnan van ‒ mondja Szent Bernát ‒ mert a magány és csend, melyet a pusztában élvezünk, arra kényszeríti a lelket, hogy gondolataival eltávozzék a földtől és az égi javakról elmélkedjen«. (185-186. oldal)

Az Antikrisztus ismertető jegyei

6. A világuralom

      Az antikrisztusi szellem lényegében eretnek, ahogy ezt Szent János leveleiben kifejezetten hangsúlyozza. Az Antikrisztus különösen Jézus Krisztus istenfiúságát tagadja, pusztító agitációja elsősorban mégsem a vallás területén működik. Ugyanis szokatlan politikai hatalmi helyzetbe jut: „Hatalma (a vadállaté) kiterjedt minden törzsre, népre, nyelvre és nemzetre. A föld lakói mind leborulnak majd előtte.” (Jel 13,7)

A világállam

      Aquinói Szent Tamás a tesszalonikiakhoz írt második levélhez fűzött, már idézett kommentárjában két eszközt sorol fel, mellyel az Antikrisztus a világot meg fogja téveszteni. Először látszólagos csodái és másodszor – hatalma – „per potentiam saecularem” révén. Ezen ismertetőjegy nyomai már az Antikrisztus előfutárainál megtalálhatók: Néro, Diokletian, Julianus, Hitler, Sztálin -  mind kegyetlen uralkodók voltak, kik birodalmuk hatalmi apparátusát vetették be az Egyház és a hívek ellen. Az Antikrisztus, kinek árnyékai ezek voltak, egy jelentős pontban el fog térni tőlük: az ő impériumának nem lesznek határai, mert az az egész világot át fogja ölelni. A világtörténelem végén „egy nagyon nagy hatalommal bíró uralmi berendezkedés áll”, és Raffalt megerősíti, hogy „az Antikrisztus a legrégibb idők óta egybeforrott a földi hatalom extrém kibontakozásával”.

       Mikor a sötétség erői a lelkeket megrontani igyekeznek, ahogy ezt a csábítás tárgyalásakor láttuk, ördögi logikájukhoz egy lehetőleg totális világuralom elérése is hozzátartozik. Az Antikrisztus idejében ez a terv végre meg fog valósulni, még ha csak rövid időre is. Ezen negatív előjel mellett kell a mostani, egyfajta világállam megteremtésére irányuló nyilvánvaló kísérletet értékelnünk.

Ugyanakkor önmagában tekintve a világállam nem mindenképpen az ördög műve. Hiszen elvileg egy keresztény berendezkedés is elképzelhető lenne, mely a Tízparancsolaton és a természetes erkölcsi törvényeken alapul, és melyet a keresztény szociális tan alapelvei vezérelnek. Ottaviani bíboros ezért tette azt a javaslatot a II. Vatikáni Zsinat negyedik ülésszakán, hogy „a világ összes nemzetéből egyetlen világköztársaságot kellene képezni, melyben nem lenne többé megtalálható az a viszály, mely a nemzetállamok között fennáll. Ehelyett a világon béke uralkodna.”

Szigorúan véve azonban a hívők számára mindenfajta világkormány eleve gyanús. Az EU és az ENSZ ugyanis nemcsak azért töltenek el bennünket kellemetlen érzéssel, mert ezek az intézmények szabadkőművesekkel és a New Age tagjaival vannak átitatva, akik uralják is őket, hanem egy sokkal alapvetőbb meggondolásból. Mert bár az egyesült világállam nem szükségszerűen van az Antikrisztussal összefonódva, az ő világuralmának mégis ez az egyik előfeltétele. Mert amint a világállam egy napon valósággá válik – az Antikrisztusnak ugyan nem kell azonnal jönnie, de – az előfeltétele már megvan, hogy jöjjön.

A „One World”

        Nem véletlenül régi álma a szabadkőműveseknek egy világállam létrejötte, és hogy e céljukhoz minden nap közelebb kerülnek, elég nyilvánvalóan játszódik le szemünk előtt. Természetesen ennek a projektumnak előnyei is vannak, amiért egy eljövendő világállam az embereknek valóban plauzibilisnek és elfogadhatónak tűnik. A „pozitív” és túlságosan is csábító előjel, mely alatt az emberiség a világállam felé masírozik, kétségtelenül az egyesült világ, a „one world”. Óriási technikai vívmányoknak köszönhetően, mint például a közlekedés, az árucsere és nem utolsósorban a kommunikáció területén, a világ lassan egyetlen faluvá válik. Az emberek testvéresülésének lenyűgöző víziója – „milliók egyesüljetek!” – természetesen még néhány vallási és kulturális ellentét megszüntetését teszi szükségessé. Ez a folyamat pedig egészen a New Age vonalán fekszik, melynek alapelvei egyre jobban megvalósulnak. „Ha a hal korszakát (a keresztény érát) az elhatárolódás, az elválasztás, az antitézis jellemezte, akkor most a szintézis gondolata nyer tért, fanatizmus helyett tolerancia kormányoz, többé nincs Egyházra és dogmákra szükség, hanem Krisztus kiteljesedésére az individuumban.”

       Az egy világról szóló édes álom befedi azt a keserűséget, mely a világállam-szörnyetegben rejlik. Mindazonáltal az egyesült emberiség útjában még kézzelfogható akadályok állnak, mindenek előtt a háborúk és a föld sok helyén uralkodó szociális szegénység és szükség. Ezen akadályok megszüntetése – így szól az egyöntetű hagyomány – az Antikrisztus számára van fenntartva: ő hozza meg a világnak a békét, a szociális problémák megoldását (kenyeret és játékokat) és a vallások egységét.

A világbéke, mint a világállam csábítószere

        Első látásra nem könnyű belátni, mit lehet komolyan egy általános világbéke ellen felhozni. Hiszen a háborúk és konfliktusok megszűnte, a hadipartól eltekintve, mindenki vágya kell, hogy legyen. Az Úr búcsúbeszédében azonban ezt mondja. „Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja.” (Jn 14, 27) A Messiás az Istennel és Istenben való békét adja nekünk. Ezzel szemben a világ egy Isten nélküli pszeudo-békére vágyik, egységre az igazság kárára (egy vallás), békére a szabadság rovására (totalitárius világállam).

Meggondolandó továbbá még a világbéke és a világállam közötti összefüggés. A világbéke szemmel láthatóan egy világállamot tételez fel, melyben az egyes országok érdekei és kompetenciái egy felsőbb világkormánynak vannak alárendelve. Ilyen módon az államok közötti konfliktusokat könnyen és úgymond gyökereiben eliminálni lehet. Még azok a körök is, amik ma még nem bíznak egy világállam felállításában, egy napon feladhatják ellenállásukat – a világbéke érdekében!

        Nem lenne a különböző konfliktusok felléptekor és „az emberiség ellen elkövetett bűntetteknél” (Kosowo, Ruanda, Kelet-Timor stb.) egy ilyen világrendőrség nagyon hasznos, tehetjük fel a kérdést. Nem lenne jó egy erős ENSZ, mint rendteremtő hatalom, mely gyorsan, hathatósan és természetesen igazságosan közbe tudna lépni? Az államszövetség időben való közbelépése a múltban, úgy tűnik, az érintettek hiányzó egyetértésén hiúsult meg. Mi lenne akkor kézenfekvőbb, mint a nemzeti szuverenitások fokozatos megszüntetése – a világbéke érdekében? A világbéke ily módon könnyen felhasználható csábító eszköz és kifogás a világállam létrehozására.

Kenyér és cirkusz

        Ha a világbéke megvalósult, akkor következő lépésként a szociális kérdést kell megoldani, hiszen „csak jólétben szép a béke”. Hasonlóan a világbékéhez az „általános jóllakottság egyenlősége” is csak egy világállamban lehetséges. A szegénység és más szociális problémák világméretű felszámolása egy centrális hatalmi jogkörrel rendelkező politikailag és gazdaságilag totálisan összefonódott világot tételez fel. „Materiális boldogság és jólét mindenki számára” azonban természetesen csak a szabadság feladásával vásárolható meg.

Dosztojevszkij művében a főinkvizítor (=az Antikrisztus) ezt mondja Krisztusnak: „Ez azzal fog végződni, hogy ti (az emberek) lábunk elé teszitek szabadságotokat és azt mondjátok nekünk: ‘vessetek bennünket inkább szolgaságra, de lakassatok jól!’ Végre ők is be fogják látni, hogy mindkettő, szabadság és elegendő kenyér mindenkinek, együtt nem képzelhető el”.

         Nem válik egyre nyilvánvalóbbá, hogy a világ ebbe az irányba halad? Hiszen régtől fogva érvényes az alapelv: „a világot a pénz kormányozza”, vagy ahogy a Szentírás mondja, „et pecuniae oboediunt omnia – a pénznek pedig minden engedelmeskedik” (Préd 10,19), például a választók viselkedése is. Hiszen a tömegek a politikai pártokat és ezek képviselőit már régóta úgyis csak financiális és gazdasági sikereik vagy ígéreteik szerint ítélik meg. Donose Cortes spanyol politikus már 150 évvel ezelőtt elveszettnek nevezte azt az Európát, mely a gazdasági kérdéseket minden egyéb érték elé állítja.

       Hogy az Antikrisztus világbirodalmában a mammont nem csak csábításra, hanem a bojkott eszközeként is fel fogják használni, az már Szent János Jelenések könyvében megtalálható: „Mindenkinek jelöljék meg a jobb karját vagy a homlokát, hogy senki ne adhasson-vehessen, ha nem viseli a vadállat jelét: nevét vagy nevének számát.” (Jel 13,16) „Vélhetőleg a rettegés és az önzés” lesznek így Immanuel Kant, az antikeresztény uralom alapjai.

„Általában még a jóllakott állatok sem tudnak csupán aludni, hanem olykor játszani is akarnak. Még inkább így van ez az embereknél, akik a 'post panem' a kenyér után mindig játékokat követeltek.” A régi Rómában a publikum tíz vagy még ennél is több órán keresztül ült az arénában, hogy a legperverzebb játékokat nézhesse. Az állam elsőrangú politikai feladatai közé tartozott a jóllakott népnek elegendő szórakozással és mulatsággal szolgálni, nehogy az alattvalóknak rebellis gondolatai támadjanak. És ugyanígy az Antikrisztus birodalmában, ahol béke és jóllakottság fog uralkodni, a tömegek szórakoztatása és figyelemelterelése kapitális jelentőséget fog kapni. A szabadidő-, sport- és szórakoztatóipar már napjainkban óriási gazdasági ágazatokká fejlődtek. És hogy a tömeg, ami a szórakozás nívóját illeti, nem különösen igényes, azt a TV-programokra vetett pillantás vagy az évente megismétlődő utca- és love-parádék világosan dokumentálják.

Paradicsom a földön – Isten nélkül

        Az Antikrisztus meg fogja oldani a sokrétű földi problémákat, ezt mondja a keresztény hagyomány, s ez e téma néhány költő feldolgozásában is kifejezésre jut: Benson-nál (A világ ura), Solowjew-nél (rövid elbeszélés az Antikrisztusról) és Dosztojevszkij-nél (Legenda a főinkvizítorról) az Antikrisztus mindig pszeudo-megváltó. Egy istentelen és pusztán az evilági létre figyelő emberiség számára természetszerűleg a materiális jólét válik a legfontosabb céllá, így az a kísértés, hogy azt kövessék, aki ezt a jólétet – mindegy milyen áron – mindenki számára megszerzi, ellenállhatatlan lesz.

        Ha az antikeresztény világállam békét és mindenki számára kenyeret és szórakozást hoz, akkor ebben a legnagyobb kísértést kell látnunk. Ez a látszólagos földi paradicsom, melyet az Antikrisztus megpróbál megteremteni, megváltójának és a világ üdvözítőjének fogja őt tekinteni, és azt a világméretű támogatottságot és csodálatot fogja iránta mutatni, melyet a Szentírás megjövendölt: „Az egész föld csodálta a vadállatot. Leborultak a vadállat előtt is, és így imádták: ‘Ki fogható a vadállathoz, ki tudja vele fölvenni a harcot?”’ (Jel 13,3-4)

És ekkor a kígyó régi ajánlata – „olyanok lesztek, mint az istenek” – a legextrémebb valósággá válik, mert az Antikrisztus figyelemreméltó teljesítményét Isten nélkül és Isten ellen hozza létre (de a Sátán hatalmából). „A bűn embere” (2 Tesz 2,3) a földi paradicsomot Istentől való teljes autonómiában fogja létrehozni – „a gonoszság elhatalmasodik”, mondta az Úr a paruzia-beszédben. (Mt 24,12) Nemzeti és nemzetközi rendeletek és előírások egyre nagyobb sokasodása ellenére nem kézzel tapintható már ez a „gonoszság”?  Elegendő utalni azokra az ocsmány aktuális törvényekre illetve törvény előkészületekre, melyek az abortuszra, a homoszexualitásra és az eutanáziára vonatkoznak, valamint arra a szörnyűséges kísérletre, mellyel embereket tenyészteni, úgymond újra-előállítani akarnak.

        Arra a kézenfekvő kérdésre, miért süllyed az ember ilyen mélyre, már Szent Pál apostol megadta a választ: „Mert nem voltak fogékonyak az igazság szeretetére, ami üdvösségükre szolgált volna. Azért szolgáltatja ki őket az Isten a kísértés hatalmának, hogy higgyenek a hazugságnak. Így azok, akik nem hittek az igazságban, hanem a gonoszságban telt kedvük, mind ítéletet vonnak magukra.” (2 Tesz 2,10-12)

Úton a világállam felé?

       Természetesen rejtve marad előttünk, mely eseménysorozatoknak kell még bekövetkezniük, hogy egy világállam létrejötte reális lehetőséggé váljon; ennélfogva értelmetlen minden spekuláció arról, mikor fog mindez bekövetkezni. Ezzel szemben szemmel látható, hogy a világtörténelem egyértelműen ebbe az irányba halad. A következő címszavak ezt az összefüggést akarják megvilágítani:

A szuverén államok megszűnése: ez egy világkormány létrehozásának elengedhetetlen előfeltétele. Tény, hogy a nemzetek fokról fokra adják fel szuverenitásukat és önálló államiságukat multinacionális grémiumoknak. A szuverén államok megszűnésében hatásos szerepet játszik a gazdaság globalizálása.

         Világgazdaság: a pénznem egységesítése (euro) csakúgy, mint a bankok és a többi gazdasági vállalat összefonódása és globalizálása lehetővé teszi a hatalom központosítását. Mivel itt is a már említett alapelv érvényes: pénz kormányozza a világot, egyre világosabban kirajzolódik, hogy lokális és nemzeti politikai döntéseket a nemzetközi pénzügyi- és világgazdasági megfontolások befolyásolják vagy akár diktálják is – a politikát egyre inkább a gazdaság dominálja. Egy egységes és központi világgazdaság központi politikai döntésekhez vezet, és egy napon döntő instrumentum lesz a világkormány kezében.

        Multikulturális társadalom: az emberek vallási és kulturális gyökereinek elvesztését migrációval és a népek összekeveredésével szemmel láthatóan tudatosan segítik elő, sőt támogatják. Semmi más nem köti az embert annyira, mint vallás és hit egyfelől, föld, történelem és kultúra másfelől. „A hitért, az erkölcsért és a hazáért”, áll még ma is egy rajnamenti egyesület lobogóján. Ezek az értékek azonban országtól és vallástól függően, mára már többnyire elavultak. A hit elvesztése által az emberek egyfelől messzemenően elvesztették Istenre való irányultságukat és örök céljukat, és ezzel a maradandó etikai értékekhez való ragaszkodásukat. Másfelől a népkeveredés, az indoktrinálás és nem utolsó sorban egyes népek történelmének megvetésre méltóvá tétele lassanként szisztematikusan kiírtja a népből és hazából eredő gyökereket.

         Manipuláció: miért olyan fontos témánk számára az emberek eltávolodása vallásuktól és hazájuktól? Az emberek gyökértelenné válása ugyanis igen jelentősen megkönnyíti manipulálhatóságukat és befolyásolhatóságukat egy majdani világállamban. Feltéve, hogy elegendő mennyiségű „kenyeret és cirkuszt” kapnak, a gyökértelen, úgyszólván teljesen Isten, történelem és kultúra nélküli embereket lehet a legkönnyebben a kívánt irányba terelni. Hogy ők eközben az általános választójoggal és állítólagos sajtó- és véleményszabadsággal rendelkező demokratikus struktúráknak köszönhetően magukat mégis a legszabadabb lénynek képzelik és saját manipuláltságukat észre sem veszik, az egyszerűen a manipulálás művészetéhez tartozik. A csaknem mindenütt jelenlevő médiák figyelemre méltóan magas technikai színvonala a manipulálásnak egy eleddig ismeretlen rafinériáját és perfekcióját teszi már napjainkban is lehetővé. A világ naponta növekvő mértékű behálózottsága sejtetni engedi, mekkora jelentősége lesz egy jövőbeli világállamban a médiának, mint a manipulálás elengedhetetlen eszközének.

       „Big brother is watching you”: az embereknek egymáshoz való kapcsolatai növekvő mértékben fognak a különböző technikai segédeszközök, mint a telefon, telefax, internet stb., által lebonyolódni, és így ezek egy nem kívánatos harmadiknak (például államnak) könnyen hozzáférhetővé válnak. A felügyelő állam képe ma már nem utópia. A jóakarat – ezzel könnyebben le lehet győzni a nemzetközi terrorizmust – álcája alatt az egyes emberek privát szférájába a leghallatlanabb módon fognak beleavatkozni: „és különben is, aki az uralkodó véleménnyel nem száll szembe, annak úgysem kell a ‘nagy fivér’ tolakodó pillantásától tartania”.

 „Az Antikrisztus a világ fölött a hatalom roppant hatványozódását fogja megvalósítani, és nem csak extenzív, hanem mindenek előtt intenzív módon. Az Antikrisztus világállama a legextrémebb értelemben totalitárius állam lesz.” Egy totalitárius világállam létrejöttének veszélye ijesztően közelivé vált, egy világállamé, melyben ugyan nem lesznek többé háborúk, de erős rendőrség a belső „kártevők leküzdéséhez”, igen.

         Egy világ – egy vallás: mit jelent az anti-keresztény világállam Jézus Krisztus Egyháza számára? Alapvetően kétfajta megoldás nyílik számára, melyek azonban természetesen kölcsönösen kizárják egymást. Az Egyház beilleszkedhet a one world-be, és aktívan részt vehet a földi paradicsom létrehozásában. Ezt a szerepet találták ki számára az anti-keresztény hatalmak, ez azonban előfeltételezi identitásának elvesztését: dogma helyett – az eretnek vallásoknak üdvre vezető útként való elismerése, Isten imádása helyett – az ember istenítése, a mennyben való remény helyett – paradicsomi viszonyok felállítása itt a földön. A vallásoknak ugyan nem kell eltűnniük, még saját profiljukat is megtarthatják, de be kell illeszkedniük a szabadkőművesek világképébe. Hozzá kell járulniuk egy minimális érték-konszenzushoz, és ki kell elégíteniük a világpolgárok spirituális igényeit.

         És ha ezek után áttekintjük az un. "keresztény egyházak" eddig megtett útját, akkor megdöbbenéssel kell megállapítanunk, hogy milyen „jól” beleilleszkedett az antikeresztény tervbe. Az igazságot régen feladták a „dialógus” és az „ökumenizmus” kedvéért. Sokasodnak azok az akciók, összejövetelek (például a „békéért, igazságosságért és a teremtés megóvásáért”), mozgalmak (olykor a hierarchiától erősen támogatottan) és kijelentések, melyek a pusztán evilági és valódi szabadkőműves ideáloknak hódolnak. Ha még ezenkívül meggondoljuk, hogy bizonyos „egyházak” tagjai, funkcionáriusai és az UNO és a New-Age-vallás már mily nagyon egybeesnek, akkor sajnos felismerhető az összefüggés utolsó címszavunk, az „egy világ – egy vallás” és az eljövendő antikrisztusi világállam között. Előző rész: http://szeretetlang.blog.hu/2016/08/12/az_antikrisztus_816

IMAEST A CSALÁDOKÉRT

Időpontja:

2016. augusztus 16., 17 óra; helyszín a budapesti Szeretetláng-kápolna (VI. ker., Székely Bertalan utca 25.)

Az imaestet vezeti: Dr. KRÁNITZ MIHÁLY ATYA a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának dékánja.

Egyben szeretném felhívni a figyelmet egy rendkívüli ünnepre, az idei  III. SZERETETLÁNG FESZTIVÁLRA!

2016. augusztus 27-én, 9-17 óráig 

HELYSZÍN:

Máriaremetei Kegytemplom parkja; 1029 Budapest, Templomkert 1. 

10.1 §. Mennyire szerette Mária az imádságot
     Egyetlen lélek sem követte na-gyobb tökéletességgel, mint Mária, itt a földön Üdvözítőnk eme tanítá-sát: »Szüntelen kell imádkozni és nem szabad belefáradni«. (Lk 18,1) »Senkitől sem vehetünk jobb példát ‒ mondja Szent Bonaventura ‒, és senkitől sem tanulhatjuk meg inkább, hogy mily szükséges az imádságban való állhatatosság, mint éppen Máriától.« (Spec. c. 4.) Nagy Szent Albert azt állítja, hogy Jézus Krisztus után az ő Anyja az imádság erényét tökéletesebben gyakorolta, mint az összes emberek, akik valaha éltek és élni fognak, (Sup. Miss. 80.) éspedig azért, mivel megszakítás nélkül és állhatatosan imádkozott, élte első pillanatától fogva gyakorolta magát az imádságban, mert már születésekor teljes mértékben birtokában volt észbeli képességeinek. Ezért is Mária már három éves kisgyermekként a templomba akart elvonulni, hogy ott jobban gyakorolhassa az imádságot. Ott ‒ miként ezt Szent Erzsébet kijelentette ‒, a nap három különböző szakában, sőt éjfélkor is imádkozott amikor felkelt, hogy Istent a templom oltára előtt imádja. (S. Bonev. de vit. Chr. c. 3.)
     Később, hogy Jézus szenvedéseit nagyobb áhítattal élhesse át, Mária gyakran meglátogatta ama helyeket, ahol Krisztus született, szenvedett és eltemettetett. Amellett, mindig összeszedett maradt az imádságban, mentes minden szórakozottságtól és rendetlen hajlamoktól ‒ amiként ezt Karthauzi Dénes mondja. (E laud. Virg. lib. 2. a. 8.) (185. oldal)

 Az Antikrisztus ismertető jegyei

5. „A Sátán erejével”

       Az, aki a démonok világát és az ősbűn tényét tagadja, még megközelítőleg sem tudja az Antikrisztus figuráját megérteni. Nekünk egyfelől az ördögnek és csapatának a világ történelmére való befolyását, másfelől az ember sebezhetőségét és az ördögi agitációra való fogékonyságát kell számításba vennünk.

Az ember az Isten és az ellenség között dúló gigantikus harc színtere. Ez nem a középkorból vett fantáziadús elképzelés, hanem a józan tényállás, miként ezt nekünk a Szentírás már az első oldalakon dokumentálja. A Sátán – aki „gyilkos volt kezdet óta”, ahogy őt Krisztus nevezi (Jn 8,44) – kígyó képében csábította bűnre Ádámot és Évát. Isten azonban ezt mondta a kígyónak: „Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé.” (Ter 3,15)

Az igazság birodalma és a hazugság birodalma

      Mivel a Sátán uralkodni akar az emberek felett és magának akarja lelküket megnyerni, világuralomra tör, vagyis azon szervezetek és struktúrák feletti uralomra, melyek az emberek életterét, azaz „világát” képezik és meghatározzák. Aki például a gazdaságot és az egyetemeket, a politikát és mindenek előtt a médiákat uralja, az befolyásolja és dominálja az embereket, legalábbis nagy részben.

Pontosan ebből az okból nem mindegy, hogy Urát és Mesterét az Egyház a társadalom és a közélet királyának is proklamálja-e vagy sem. Természetesen a kereszténység ellenségeinek mindig az volt a céljuk, hogy elragadják Krisztustól az emberi szervezetek fölötti hatalmat, és ezért legnagyobb diadaluk az volt, hogy egy zsinat, mely néhány szempontból „rabló-szinódushoz” hasonlított, ezt a keresztényellenes programot sajátjává tette, Krisztust detronizálta és uralmát a templomra, a sekrestyére és az emberi privátszférára korlátozta. Klaus Schatz egyháztörténész még nemrég is azt mondta, hogy a tradicionális és az új tan – melyet ő maga előnyben részesít – között „valódi diszkontinuitás és feloldhatatlan ellentét” áll fenn.

Természetesen az ördög – akit Krisztus „e világ fejedelmének” (Jn 12,31) nevez – uralma és Krisztus királysága nem hasonlítható össze. Míg Krisztus minden embert „az ő édes uralmának” akar alávetni, hogy őket „az igazság és élet királyságába, az igazságosság, szeretet és béke királyságába” vezesse (Krisztuskirály oratio és prefatio), addig a Sátán az embereket hazugsággal és fondorlatossággal akarja uralma alá hajtani és végezetül megrontani.

Az ördögtől inspirálva és hatalommal felruházva

      Az a lelkekért folytatott drámai harc, melyet az ördög Isten befolyása ellen folytat, adja az Antikrisztus titokzatos figurájához a hátteret. Az Antikrisztus semmi esetre sem egy ördög vagy az ördög valamifajta inkarnációja. De még csak nem is egy ördögtől megszállott, kit cselekedeteiért nem terhel felelősség, hiszen egy megszállott akarata nem szabad. Az Antikrisztus sokkal inkább, miként ezt Aquinói Szent Tamás mondja, Iskarióti Júdáshoz hasonlít, akiről a Szentírás ezt mondja: „Et introivit in eum Satanas – belé méne a sátán” (Jn 13,27), melyet úgy kell érteni, hogy Krisztus árulója bár az ördögtől hagyta magát inspirálni, ezalatt azonban elhatározásában szabad maradt, és pontosan ugyanígy lesz az Antikrisztussal is. Szent Pál az Antikrisztust ugyanazzal a kifejezéssel illeti, mint az Úr árulóját, Júdást: „Filius perditionis – a kárhozat fia.” (Jn 17,12 és 2 Tesz 2,3)  Ha az Antikrisztus nem is ördög, azért még az ő eszköze. Mert a Sátán a földön – ameddig éppen hatalma terjed – azokon az embereken keresztül uralkodik, akik hallgatnak rá. De legkiválóbb eszköze az Antikrisztus lesz, aki által az emberiségre gyakorolt ördögi hatása tetőpontját éri majd el.

Más szóval és az Antikrisztus felől szemlélve: az a hallatlan hatalom, mellyel az Antikrisztus bírni fog, végeredményben az ördögtől származik, amit a Szentírás két helyen ad tudtunkra. A népek apostola a tesszalonikiaknak jelek és csodák általi antikrisztusi csábításról ír, melyhez ezt fűzi hozzá: „secundum operationem satanae in omni virtute – a sátán hatalmából mindenféle hamis erőtétel”. (2 Tesz 2,9) Szent János Titkos jelenései a maga részéről félreérthetetlen pontossággal határozza meg az antikrisztusi hatalom eredetét: „A sárkány (=Sátán) neki adta erejét és trónját, nagy hatalmával együtt.” (ApCsel 13,2) Amikor az ördög Urunkat a pusztában megkísértette, a harmadik és utolsó kísértésnél a világuralmat ajánlotta neki azzal a feltétellel, ha Krisztus imádja őt: „Ezt mind neked adom – mondta –, ha leborulva imádsz engem.” Isten Fia a diabolikus ajánlatot energikusan utasította vissza: „Távozz, sátán! Meg van írva: Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj.” (Mt 4,9)

De jön majd valaki – az Anti Krisztus – és ő majd nem fogja az ördög méltánytalan ajánlatát visszautasítani, és így hozzájut a világhatalomhoz. Az Antikrisztus tehát a Sátán hatalmából fogja gigantikus birodalmát felállítani. (És minden lehető eszközzel, már most csábítja, megtéveszti a népeket, a hamis jelenésekkel is! Szerk.) Előző rész: http://szeretetlang.blog.hu/2016/08/11/az_antikrisztus_457

Tisztelt Olvasóim!

     Amióta lehetőségem van figyelni blogom világ-látogatottságát (az összesített látogatási világtérképet lásd alább!), egyre nagyobb felelősséget érzek magamon. Ez késztet arra, hogy Olvasóim segítségét kérjem a szerkesztés és téma szerinti iránymutatás tekintetében. Ha blogom egyes posztjait hiányosnak, hosszúnak vagy fölöslegesnek ítélik, esetleg mást vagy többet olvasnának róla, kérem jelezzék! Szívesen fogadnám cikkek és témakörök ajánlását és küldését, idegen nyelvből való magyarra fordítását! Hasonlóképp szívesen fogadnék képeket, történeteket, híreket! Nem is kell magyaráznom, hogy fő irányvonalam az evangelizálás, a Mária-tisztelet és az üdvös tanúságtétel!
     Kérdezzenek (Erzsébet asszonyról vagy rólam is), kérjenek (akár imát is)! Szívesen küldök (múltbeli) írásaimból, cikkeimből, részben vagy egészben, igény szerint! Válaszaimat küldhetem privát e-mail-ben is!
     Aki anyagilag kívánná támogatni további blog-igyekezetemet, írásaim nyomdai kiadását, vagy technikai eszközeim költségeit, az e-mail-ben jelezze szándékát és én megküldöm az utalási lehetőséget. (Hangsúlyozni kívánom, hogy ezen felhívásomnak egyáltalán nem ez a célja. – De mégis! – Ha egyszer találkoznánk az életben (vagy Isten irgalmából már a Mennyben), nehogy az legyen a kérdőtekintetű rácsodálkozás, hogy "miért nem szóltál?"!
E-mail címem: begyiktibor@gmail.com
     Ha ezen felhívásomra érdemben nem is reagálnak – mindazáltal kérem –, hogy imában támogassanak és a "Hajnal Szép Sugara" blogot terjesszék a magyarság körében! Köszönöm!    

Isten áldja Önöket szeretteikben és mindennapi munkájukban!
Maradok Isten segítségével amíg tehetem: Begyik Tibor, a "Hajnal Szép Sugara" blog szerkesztője

A 15 ima, amelyet a mi Urunk, Jézus Krisztus mondott tollba Szent Brigittának Rómában, a Szent Pál templomban megfeszített Krisztus képe előtt

ELSŐ IMA
‒ Miatyánk..., Üdvözlégy... ‒
     Uram, Jézus Krisztusom, örök gyönyörűsége mindazoknak, akik szeretnek Téged.
Te vagy az örömet túlszárnyaló öröm, minden bűnös vágya, üdve és reménysége.
Szereteted örök bizonyságát adtad azzal, hogy felvetted emberi természetünket, s végtelen szeretetedből köztünk maradsz az idők végezetéig.
Kérlek, emlékezz fogantatásodtól kereszthalálodig értünk elszenvedett fájdalmakra, mellyel megváltottad a világot!
     Emlékezzél Uram, hogy az utolsó vacsorán tanítványaid lábát mostad, majd szent Testedet és Véredet adtad nekik táplálékul, beszéltél nekik közeli szenvedésedről, és gyengéden vigasztaltad őket.
Emlékezz a keserű fájdalomra, mikor így imádkoztál:
„SZOMORÚ AZ ÉN LELKEM MINDHALÁLIG.”
     Emlékezz Uram a halálfélelemre, melyet ifjúságod virágában kellett elszenvedned, mikor háromszori, vérrel verejtékező imád után tanítványod, Júdás elárult.
Választott és kiemelt néped fiai fogtak el, és három bíró elítélt; mindez a húsvéti nagy ünnepek kezdetén történt.
     Emlékezz Uram, hogy megfosztottak ruháidtól, gúnyból bíborpalástot adtak Rád, szemedet bekötötték, arcul vertek, tövissel koronáztak, kezedbe jogarként nádat adtak, oszlophoz kötöttek, ostorozó ütlegekkel borítottak, szidtak, gyaláztak, sértegettek.
     Mindezekre a fájdalmakra és gyötrelmekre, melyeket keresztrefeszítésed előtt kellett szenvedned, kérlek, hogy add meg nekem halálom előtt az igazi bűnbánat kegyelmét; add, hogy bűneimet meggyónhassam, és bocsánatodat elnyerjem! Amen.

MÁSODIK IMA
‒ Miatyánk..., Üdvözlégy... ‒
     Jézusom, Te, aki az angyalok szabadon választott öröme és az édenkert legfőbb boldogsága vagy, emlékezz a fájdalmakra és rettenetre, melyet akkor éreztél, mikor ellenségeid dühös oroszlánként vettek körül, ütlegek ezrével kínoztak, sértegettek, gyaláztak és leírhatatlan kegyetlenséggel marcangolták Testedet.
A sértő szavakért elszenvedett kínokra emlékezve könyörgök Hozzád Megváltóm, szabadíts meg engem minden látható és láthatatlan ellenségemtől!
Védelmezz engem, hogy oltalmad alatt elnyerhessem az örök üdvösséget! Amen.

HARMADIK IMA
‒ Miatyánk..., Üdvözlégy... ‒
     Jézusom, a Szentháromság második személyeként a világ teremtője vagy. Alkotója a mennynek és a földnek, korlátlan úr vagy mindenek felett, Néked semmi határt nem szabhat.
Te tartod össze a világmindenséget hatalmaddal és szereteteddel. Emlékezz azokra a szörnyű fájdalmakra, melyeket akkor éreztél, amikor a zsidók kezedet és lábadat a tompa szegekkel átverték, ütést ütés után mérve Rád.
És mivel még akkor sem találtak szánalomra méltónak, dühükben Testedet taszítgatták, ezáltal sebeidet kitágították, és csontjaidat – Testedet kifeszítve – kiforgatták, amíg a keresztre szegeztek.
Erre a legszentebb szenvedésedre kérlek Téged Jézusom, hogy Téged mindig, mindenekfölött szeresselek! Amen.

NEGYEDIK IMA
‒ Miatyánk..., Üdvözlégy... ‒
     Jézusom, mennyei orvosom, akit a kereszten magasba emeltek, hogy Szent Sebeid által sebeink begyógyuljanak.
Emlékezz a zúzódásokra, elerőtlenedett tagjaidra, melyeket úgy kinyújtottak, hogy sem azelőtt, sem azután nem volt kín, mely hasonlítható lenne a te kínodhoz.
Tövissel koronázott Szent Fejedtől a talpadig nem volt egyetlen ép hely sem, melyet kínzó fájdalom ne gyötört volna. És Te mégis felejtve saját szenvedéseidet, ellenségeidért így imádkoztál:
„ATYÁM BOCSÁSS MEG NEKIK, MERT NEM TUDJÁK, MIT TESZNEK!''
Erre a nagy irgalmadra és kínszenvedésed kegyelmeire kérlek, hogy add meg nekem a tökéletes bánat kegyelmét, hogy azáltal elnyerhessem bűneim bocsánatát! Amen.

ÖTÖDIK IMA
‒ Miatyánk..., Üdvözlégy... ‒
     Jézusom, az Örök Fény tükre! Emlékezz a fájdalmakra, mikor isteni világosságod fényében megláttad szenvedéseid hiábavalóságát azokon a lelkeken, akik megátalkodtak a bűnben, s Istent elutasítják.
Láttad az eltaszítottak végtelen seregét, és mélységes szánalmat éreztél a kárhozatba hulló lelkek iránt. Kérlek, mélységes irgalmadra és különösen jóságodra, mellyel a latornak is azt mondtad:
„MÉG MA VELEM LESZEL A PARADICSOMBAN!''
Légy irgalmas hozzám is halálom óráján! Amen.

HATODIK IMA
‒ Miatyánk..., Üdvözlégy... ‒
     Jézusom, imádásra méltó drága Királyom! Emlékezz a kínra, amit akkor éreztél, mikor mint közönséges bűnözőt, mezítelenül a keresztre vontak és felemeltek.
Mindenkitől elhagyatva csak Édesanyád maradt melletted mindvégig, aki végigszenvedte kínos keresztutad és haláltusád.
Akkor adtad nekünk Őt anyánkul, mikor Hozzá és Jánoshoz így szóltál:
„ÍME, A TE FIAD” és „ÍME, A TE ANYÁD”.
Irgalmas Megváltóm, az Édesanyád lelkét átjárt tőrök fájdalmaira kérlek, szánj meg engem is, ha szenvedek; adj erőt elviselni minden testi és lelki gyötrelmet, és légy segítségemre minden megpróbáltatásomban, de különösen halálom óráján. Amen.

HETEDIK IMA
‒ Miatyánk..., Üdvözlégy... ‒
     Jézusom, a szeretet, gyengédség és irgalom kimeríthetetlen forrása! Határtalan szeretetedből a kereszten függve így szóltál:
„SZOMJAZOM!”
Tudom, az egész emberiség üdvösségét szomjúhoztad.
Kérlek Téged Megváltom, adj szívembe erős vágyat a tökéletesség után, gyullaszd fel szívemet szeretetre Irántad, hogy meghaljon bennem minden testi vágy és világi kívánság, és csak utánad vágyakozzam! Amen.

NYOLCADIK IMA
‒ Miatyánk..., Üdvözlégy... ‒
     Jézusom, Te vagy a szív gyönyörűsége, a lélek öröme. Emlékezz az ecet és epe keserűségére, melyet a keresztfán értünk szeretetből megízleltél.
Erre a szeretetre kérlek isteni Megváltóm, add meg a kegyelmet, hogy szent Testedet és Véredet mindig méltóképpen vegyem magamhoz, főleg pedig halálom óráján vigasztalásomul fogadhassam. Amen.

KILENCEDIK IMA
‒ Miatyánk..., Üdvözlégy... ‒
     Jézusom, királyi erő, tisztaság, az elme világossága, a lélek öröme!
Emlékezz a fájdalmakra, melyeket halálod közeledtén éreztél a keserűség tengerébe merülve, amikor a zsidók átkozódásai és bántalmazásai közben hangos szóval felkiáltottál:
„ISTENEM, ISTENEM, MIÉRT HAGYTÁL EL ENGEM?!”
Elhagyatottságod kínjaira kérlek, és könyörgök Hozzád Megváltom, ne hagyj el engem halálom órájának küzdelmeiben! Amen.

TIZEDIK IMA
‒ Miatyánk..., Üdvözlégy... ‒
     Jézusom, Te vagy a Kezdet és a Vég, az Élet, az Erő és a Tisztaság.
Emlékezzél meg arról, hogy értem szálltál alá a szenvedés mélységébe!
Az egész Testedet borító sebekre kérlek, hogy – megtartva parancsaidat – a Hozzád vezető keskeny úton járjak, a felebaráti szeretet útján, mely széles és könnyű mindazoknak, akik szeretnek Téged. Amen.

TIZENEGYEDIK IMA
‒ Miatyánk..., Üdvözlégy... ‒
Jézusom, Te vagy minden irgalom és kegyelem mélysége.
Emlékezzél sebeid mélységére és a borzalmas kínokra, melyeket ezek a sebek okoztak az én bűneim miatt is. Kérlek Téged Megváltom, rejts el engem, bűnöst, sebeidbe Mennyei Atyád haragja elől! Amen.

TIZENKETTEDIK IMA
‒ Miatyánk..., Üdvözlégy... ‒
     Jézusom az Igazság tükre, az egység jelképe, a szeretet köteléke vagy.
Emlékezz a tengernyi sebre, melyek egész szent Testedet elborították, és amelyeket imádandó Véred pirosra festett.
Világmindenséget átölelő fájdalom volt a Te fájdalmad, melyet irántunk való szeretetből tűrtél.
Imádandó Jézusom! Mi többet tehettél volna még érettünk?
Engedd, hogy a keresztutadra való emlékezés növelje bennem a hűséges szeretetet Irántad, gyarapodjanak bennem szenvedéseid gyümölcsei, amíg el nem érlek az örökkévalóságban, minden jónak és örömnek Forrása Jézusom, egyetlen igazi szerelmem! Amen.

TIZENHARMADIK IMA
‒ Miatyánk..., Üdvözlégy... ‒
     Jézusom, leghatalmasabb Úr, halhatatlan és legyőzhetetlen diadalmas Királyom!
Emlékezzél a gyötrelmekre, amikor teljesen kimerülve lehajtottad a fejed és felkiálttál:
„BETELJESEDETT!”
Erre a végső szenvedésre kérlek Uram és Megváltóm, légy irgalmas hozzám életem utolsó óráján, hogy lelkem és szívem meg ne zavarodjék, hanem örömmel várja a Veled való találkozást! Amen.

TIZENNEGYEDIK IMA
‒ Miatyánk..., Üdvözlégy... ‒
     Jézusom Te vagy az Örök Atya egyszülött Fia, az erő Forrása, Isten dicsőségének visszfénye.
Emlékezzél a szavakra, melyek összetört Testedben már alig dobogó, megtörté Szívedből fakadtak és tolultak ajkadra:
„ATYÁM, KEZEDBE AJÁNLOM LELKEMET!''
A Te összehasonlíthatatlan értékű halálodra kérlek, dicsőség Királya, erősíts meg engem, és adj erőt, hogy ellen tudjak állni az ördög csábításainak, a test kívánságainak, a világ hiúságának, és egyedül csak Neked éljek!
Halálom után pedig fogadj be engem, földi zarándokot, a mennyei hazába, és öleld magadba Hozzád visszatérő lelkemet! Amen.

TIZENÖTÖDIK IMA
‒ Miatyánk..., Üdvözlégy... ‒
     Jézusom, bőséges gyümölcsöt termő Szőlőtő! Emlékezzél bőven omló Véredre, mely úgy áradt értünk, mint a szőlő leve a sajtolóban. A római katona lándzsájától átszúrt Szívedből vér és víz folyt ki.
Szent Tested - mint elhervadt mirhacsokor - függött a kereszt fáján, csontjaidból a velő kiszáradt, sápadt és halálosan fehér voltál. Keserű szenvedésedre és kiontott drága Véredre kérlek, Jézusom, hogy sebezzed meg a szívemet, és bűnbánatom és szeretetem legyen ételem és italom egész életemen át! Szoríts egészen Magadhoz, szívem legyen örök lakóhelyed, minden szavam tetszésedre legyen, életem alkonya szolgáljon dicséretedre, hogy elnyerhessem Általad a mennyországot, és Téged az örök dicsőségben az ég minden angyalával és szentjével dicsérhesselek és magasztalhassalak az örökkévalóságon át! Amen.

Búcsúima
     Óh, dicsőséges Szűz, kit az Úr örök rendeléséből az Ige anyául választott, Te az isteni kegyelmek osztogatója, a bűnösök menedéke vagy, én méltatlan szolgálód hozzád fordulok, légy vezetőm és tanácsadóm e siralom völgyében.
Esdd ki számomra szent Fiad vére árán bűneim bocsánatát,
valamint az ehhez szükséges kegyelmi eszközöket. Amen.

9.2 §. Mária türelméről
     Ha tehát Mária valódi gyermekei akarunk lenni, kell, hogy követni igyekezzünk őt a béketűrésben. Ugyan mi által szerezhetünk több érdemet e földön és dicsőséget a másikban, mint a szenvedéseink békés eltűrése által, mondja Szent Cyprián.
     Ozeásnál mondja Isten: Besövényezem a te utadat tövisek-kel (Oz 2,6) És Naziansi Szent Ger-gely hozzáteszi: A választottak útjai tövisekkel vannak sövényezve.
     Miként a tövises sövény megőrzi a szőlőt, úgy Isten is viszontagsá-gokkal veszi körül az ő szolgáit, hogy a földhöz ne tapadjanak. Szent Cyprián ennek alapján arra a követ-keztetésre jut, hogy a béketűrés az, mely a bűnöst megszabadítja a pokoltól. A béketűrés tart meg minket. És a béketűrés az, mely szentekké tesz. A béketűrés pedig a tökéletességre viszi a cselekedetet. (Jak 2,4) Ez ad erőt nekünk, hogy békével viseljük a kereszteket és mindent, amit Isten reánk bocsát, úgymint a betegségeket, szegénységet, az emberek okozta üldözéseket, sérelmeket stb.
     Szent János az összes szenteket pálmával kezükben látta, a pálma pedig a vértanúság jele. Ezek után láttam nagy sereget… pálmákkal kezük-ben ‒ (Jel 7,9) jeléül annak ‒, hogy mindazok akik üdvözülnek, akár vérük ontásával, akár béketűrésük által, azok vértanúkká lesznek.
Okkal kiálthatott fel tehát örömében Szent Gergely: Vas kínzószerszámok nélkül is vértanúkká lehetünk, csak őrizzük meg a béketűrésünket. Ha ez élet kínjait elszenvedjük, Szent Bernát szerint is, aki türelmesen, készsé-gesen és örömest viseljük el a szenvedést Istenért és embertársainkért, akkor nagy jutalom vár reánk az égben!
Ez lelkesítette az apostolt: Ami most a nyomorúságunkban egy szempil-lantásnyi és könnyű, a dicsőségnek mód felett örökkévaló nagyságát eszközli bennünk. (2Kor 4,17)
     Szép intelmeket adott nekünk erre vonatkozólag Szent Terézia: Aki átkarolja a keresztet, nem érzi azt. És ismét: mihelyt eltökéljük magunkat a szenvedésre, megszűnnek a kínok. Mikor pedig igen reánk nehezednek a keresztek, folyamodjunk Máriához, kit az anyaszent-egyház a szomorúak vigasztalójának nevez. Damaszkuszi Szent János szerint pedig: ő az összes fájdalmas szívek orvossága.
     Ó én édességes Nagyasszonyom! Te ártatlan létedre oly béketűréssel szenvedtél és én, pokolra méltó bű-nös még vonakodnék a megpróbál-tatásoktól? Anyám, minden erőmből kegyelemért esdek hozzád, nem azért, hogy megszabaduljak a ke-resztektől, hanem hogy béketűréssel szenvedjem el azokat. Jézus iránt való szeretetedre kérlek, nyerd meg számomra e kegyelmet Istentől, melyet bizalom-mal remélek. (183-184. oldal)

 Az Antikrisztus ismertető jegyei

4. A megtévesztés 

       Az ember megalkotása óta mindig léteznek olyan erők, melyek örök céljától – Istentől – el akarják téríteni, tévútra akarják vezetni, el akarják csábítani. Ádám és Éva ősbűne nem jött az ördög csábítása nélkül létre.

       A csábítás azért hatásos, mert egyrészről a csábító a bűn rossz következményeit hazug módon jámbor színben tünteti fel, vagy egészen elhallgatja: „semmi esetre sem fogtok meghalni”, nyugtatta meg az ördög Évát, ezzel csábítva őt a bűnre. Másrészről ugyanilyen hazug módon a csábító még előnyöket is kilátásba helyez és ígéreteket tesz, melyeket egyáltalán nem tud megtartani: „olyanok lesztek, mint Isten”. Az Isten elleni lázadás Ádámnak és Évának semmilyen módon nem hozta meg azokat az „előnyöket”, melyeket az ördög ígért nekik. A legnagyobb bűvöletet azonban azzal idézi elő a csábító, amikor olyan igényeket csillapít és olyan kívánságokat teljesít, melyeket az Úristen maga – legalábbis itt a földön – nem akar kielégíteni. Az Antikrisztus csábítása talán éppen ilyen irányú lesz, ez teszi érthetővé roppant hatását is.

A végső idők pszeudo-prófétái

      Urunk a végső időkre egy hallatlan, eladdig ismeretlen megtévesztést jövendölt: „Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen benneteket. Sokan jönnek majd a nevemben, s azt mondják magukról, én vagyok a Krisztus, és sokakat megtévesztenek.” (Mt 24,4) Olyan erős és olyan ellenállhatatlanul nagy lesz eme csábítás, hogy még maguk a legjobbak és leghűségesebbek is veszélybe kerülnek, hogy végül engednek szívó hatásának. „Ha nem rövidülnének meg azok a napok, nem menekülne meg egyetlen ember sem. De a választottak kedvéért megrövidülnek azok a napok.” (Mt 24,22)

Amit itt Krisztus a végső időkről mond – egy hatalmas megtévesztés számtalan pszeudo-próféta fellépése által – pontosan megfelel annak, amit a Szentírás az Antikrisztusról jövendöl. Ez különösen ügyes csábító lesz; benne fogja az emberek ördög általi megtévesztése a csúcspontját elérni. „Az egész föld csodálta a vadállatot.” (Jel 13,3) – az egész föld!

Jelek és csodák

      Hogyan lehet e megtévesztés hallatlan erejét megmagyarázni? A hamis messiások és pszeudo-próféták, így mondja Urunk, „nagy jeleket és csodákat visznek végbe, hogy megtévesszék, ha lehet, még a választottakat is”. (Mt 24,24) Rendkívüli „jeleket és csodákat”, miket Krisztus a végső időkre jövendölt, fog az Antikrisztus is véghezvinni az írások szerint: „Nagy csodajeleket vitt végbe, még tüzet is bocsátott le az égből az emberek szeme láttára. A föld lakóit megtévesztette a csodajelekkel” (Jel 13,13), és még arra is rábírja őket, hogy az első vadállat előtt leboruljanak (12. vers).

Szent Pál hasonló módon karakterizálta az Antikrisztus csábító művészetét: „Megjelenését a sátán erejéből mindenféle feltűnő tett, jel és hamis csoda kíséri, meg mindenféle gonosz csábítás is, azok vesztére, akik elkárhoznak.” (2 Tesz 2,9)

Farkas báránybőrben

      Különösen megtévesztőnek kell tartanunk az Antikrisztus álszenteskedését. A keresztény hagyomány, Josef Piper szerint, ezt a tulajdonságot tartja a leghatásosabbnak az emberek megtévesztésére. Az álszenteskedést először szó szerint kell vennünk, mert az Antikrisztus a többség számára nem fogja egy zsarnok vagy züllött ember vonásait felmutatni. Ellenkezőleg, életvitelében példamutatónak fog tűnni – és mindenek előtt azt a látszatot fogja kelteni, hogy nagy emberbarát – az emberbarát! Wladimir Solowjew „Rövid elbeszélés az Antikrisztusról” című írásában az Antikrisztus „az önmegtartóztatás, az önzetlenség és az aktív jótékonyság legcsillogóbb bizonyítékait fogja felmutatni”. „Mindenkinél irgalmasabb emberbarát, igen, nem csak az emberek barátja, hanem még az állatoké is; ő maga vegetáriánus.”

Ez a leírás részleteiben kuriózumnak tűnhet, de eközben hajszálpontosan megmutatja, miért fog az egész világ – a „keresztények” is – csodálattal eltöltve utána futni. Mint magánszemély és életvitelét tekintve az Antikrisztus a lehető legjobban meg fogja közelíteni a keresztény ideált, látszatra éppen: „Az Antikrisztus az az ember, aki felebarátját éppen úgy szereti, mint saját magát, de nincs semmi, amit ennél jobban szeretne”, az „Isten nélküli elképzelhető legtökéletesebb ember” lesz.

Az Antikrisztus integrálni fogja rendszerében a keresztény ideálokat és értékeket is, természetesen „minden kellemetlenségtől” – mint a kereszt, dogma, Istennel szembeni engedelmesség – „megtisztítva”, és éppen a hitben meggyengült keresztényeket téveszti meg ezzel. Ezen ördögi stratégia nyomai már ma is megtalálhatók a New Age mozgalomban, mely legtöbbször nem lép fel nyíltan a kereszténység ellen, hanem sokkal inkább beolvasztja hálózatába ennek „pozitív” értékeit, mint a szeretet, szociális elkötelezettség, misztika stb., és így az Anyaszentegyházat mintegy fölöslegessé teszi. Csak ezzel, hogy az Antikrisztus jó, sőt keresztény maszkot visel, magyarázható, hogy a keresztényeket is meg tudja téveszteni. A kereszténységet fel fogja használni saját antikrisztusi világrendjéhez.

Sokféle csábítás

      Spekulálni lehet arról, milyen különleges jeleket és álcsodákat fog az Antikrisztus előidézni. De rendkívüli szenzációktól eltekintve már ma is megvannak a csábítás módjának azon jelei, melyekkel az Antikrisztus az egész világot meg fogja téveszteni: a technikai fejlődés sokban hozzájárult az Istentől való elszakadáshoz. Az ember felfedezései által elbizakodott lett és végül az az ördögi képzete támadt, hogy minden kivitelezhető és így Isten alapjában véve nélkülözhető. Egyes találmányok, mint például a televízió és a fogamzásgátló pirulák, egyetlen éjszaka alatt a legeldugottabb vidékeken is egész generációkat rontottak meg. Rockzene, a médiákban zajló manipulációk, állítólagos üzenetek és látomások (pszeudopróféták) – az ellenség repertoárja kimeríthetetlen, azonkívül nagyon ügyesen tud az adott publikum igényeihez igazodni. 

Paradicsom a földön?

      Az Antikrisztus, mint az emberiség nagy jótevője fog fellépni. Úgy a hitetlenek, mint a hitehagyott keresztények számára feltehetően nem fog Antikrisztusnak látszani, hanem egy új és valódi Krisztusnak, aki Jézus Krisztus művét végre teljessé teszi és egyáltalán megvalósítja. (A zsidóknak azonban a régen várt megváltónak és messiásnak kell tűnjön.) Ha ugyanis a világ az Istenembertől, valódi Urától és Megváltójától elszakad, akkor könnyen és szívesen lesz hajlandó az Antikrisztust elfogadni, aki a megtévesztésig hasonló lesz Krisztushoz – azzal a döntő különbséggel és előnnyel, hogy ő kellemes lesz! „Mivel ahhoz, hogy elfogadjanak, kellemesnek kell lenni.”

Az Antikrisztus azért lesz kellemes, mert úgy tesz, mintha megadná az embereknek azt, amit Krisztus megtagadott tőlük: a paradicsomot itt, a földön! „Az Antikrisztus legnagyobb bűne az életnek a földi létre való korlátozása, a boldogságnak az érzékekhez kötött jólétre való szűkítése, a szellemnek az idő kívánalmaihoz való gúzsba kötése.”

      Annak az emberiségnek, mely a természetfeletti világban való hitet feladta, a túlvilági boldogságban való reményt és egy személyes teremtő Isten iránt érzett szeretetet elvesztette, már csak egy aggodalma van: a lehető legtöbb egyed maximális földi jóléte! Pontosan ezt a célt fogja az Antikrisztus megközelíteni, úgy, mint senki más őelőtte. Egy egyesült, Isten nélküli világban az Istentől elhagyott emberiségre a legnagyobb faszcinációt az ő pszeudo-rendjének kell gyakorolnia. S ekkor fognak Krisztus e szavai beteljesülni: „Én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtok el engem; majd ha más jövend a maga nevében, azt elfogadjátok.” (Jn 5,43) Előző rész: http://szeretetlang.blog.hu/2016/08/10/az_antikrisztus_286

     Kedves Olvasóim! Szent Filoména vértanú emléknapja van, melyet ugyan töröltek a liturgikus naptárból, de népszerűsége és más szenteket is felülmúló csodás segítsége változatlan és Fényes Csillagként ragyog!
Az egész világon templomok és oltárok hirdetik e Rómában vértanúságot szenvedett gyermeklány, közbenjárásának páratlanságát.
     A naptári törlés oka az, hogy történelmiségéről, életének, vértanúsá-gának részleteiről csak magánkinyilatkoztatásokból tudunk.             Életszentségét nem csupán a katakomba-sírját fedő terrakotta-táblák jelei bizonyítják, de a nevéhez fűződő páratlanul sok közbenjárás és rendkívüli csoda is igazolják.
     Pápák és szentek egész sora tisztelte és hirdette nagyságát! Különösen kiemelkedők ebben XII. Leó, XVI. Gergely, IX. Piusz, XIII. Leó pápák, Vianney Szent János, Tiszteletreméltó Maria Pauline Jaricot, Szent Maddalena di Canossa, B. Bartolo Longo, Szent Pio atya és sorolhatnánk a neves és névtelen személyek hosszú sorát!
     Szent Filoména életéről, vértanúságáról és a liturgikus naptárból való törlésének részleteiről olvashatnak holnaptól az e blogra tévedők. Fogadják szeretettel és tanuljunk példájából!
Szent Filoména könyörögj érettünk!

A boldogság titka (Szent Brigitta 15 imája)
     Szent Brigitta imáiban kérte a Szenvedés Emberét Krisztust, hogy tudassa vele, hány ütleget és sebet kellett elviselnie szenvedése során?
Az isteni Üdvözítő meghallgatta kérését, megjelent Brigittának és így szólt:
     „Megváltó szenvedésem alatt teste-men 5480 sérülést ejtettek. Sebeim tiszteletére és megdicsőítésére imád-kozzál egy éven át naponta 15 Mia-tyánkot és 15 Üdvözlégyet azokkal az imákkal, melyeket tollba mondok ne-ked. Így az év lejártával minden Szent Sebemet megtiszteled."
Az Úr Jézus megígérte Szent Brigittának és mindazoknak, akik ezeket az imákat egy éven át naponta elvégzik, a következőket:

1. Rokonságából 15 lelket kiszabadítok a Tisztítótűzből.
2. Rokonságából 15 lelket megtartok a kegyelemben.
3. Rokonságából 15 bűnös lélek megtér.
4. Ezen ima végzői elérik a tökéletesség első fokát.
5. Halála előtt 15 nappal Testemmel és Véremmel táplálom, hogy megmentsem az örök éhségtől és szomjúságtól.
6. Halála előtt 15 nappal megadom a kegyelmet, hogy felismerje összes bűneit, és azok felett tökéletes bánatot érezzen.
7. Győzelmes Szent Keresztem jele, segítsége és védelme lesz az ellenség minden támadásával szemben.
8. Halála előtt eljövök hozzá legdrágább, szeretett Édesanyámmal.
9. Lelkét Én magam fogadom és vezetem az örök boldogságba.

Az örök életben Istenségem Forrásából bőségesebben juttatok azoknak, akik ezt az imát elvégzik.
A még hosszú időn át halálos bűnben élőknek is megbocsátom bűneiket, ha ezt az imát elvégzik.
Én magam oltalmazom meg őket a kísértésektől.
Érzékszerveiket épségben megőrzőm.
Megóvom őket a hirtelen haláltól.
Megmentem lelküket az örök kárhozat veszélyétől.
Mindent elnyernek amit a Boldogságos Szűz által kérnek Istentől.
Akik egész életükben öntörvényűen éltek bár, és emiatt már másnap meg kellene halniuk, ha ezt az imát el akarják mondani, meghosszabbítom életüket.
Az ima elmondója minden alkalommal részleges búcsút nyer.
A Mennyben a legmagasabb angyali karok boldogságát juttatom neki.
Aki ezt az imát másokkal megismerteti, sosem lesz lelki örömök nélkül, és az örök boldogságban részesül.
A helyen, ahol valaki ezt az imát mondja, Isten mindig jelen lesz kegyelmével.
(Folytatás: a naponkénti 15 ima)

9.1 §. Mária türelméről
     E föld az érdemgyűjtés helye, joggal nevezhetjük tehát a siralom völgyének, mert itt minden ember-nek szenvednie kell és csakis béke-tűrésünk által juthat el lelkünk az örök életre, miként Urunk is mon-dotta: Béketűrésben bírjátok lelke-teket. (Lk 21,19)
     Isten a Szentséges Szűz Máriát az összes erények példaképéül adta, de főképpen mégis a béketűrésre. Sza-lézi Szent Ferenc Jézus Krisztusnak a kánai menyegzőn adott feleletére cé-lozva azt mondja, hogy a Szentséges Szűznek adott eme felelete: »Mi közöm nekem és neked asszony hozzá«, mintegy lekicsinylése volt az ő kérésének; de csakis azért, hogy Szentséges Anyjának békés tűrését így, például állíthassa elénk.
     De minek a felsorolás? Hisz Mári-ának egész élete folytonos béketűrés volt, mert mint az angyal kijelentette Szent Brigittának, a Szentséges Szűz-nek mindig volt valami szenvedni valója; miként a rózsa tövisek között szokott fölnevelkedni, úgy e tiszte-lendő Szűz is e világon a keserűségek közepette növekedett.
Már a Megváltó kínjai iránti részvéte is a béketűrés vértanújává avatta; azért mondja Szent Bonaventura: Keresztre feszített foganta a keresztre feszítettet.
     Már említettem, mikor Mária fáj-dalmairól beszéltem, hogy mily sokat kiállott Egyiptomba utazása és ottléte alatt, valamint az idő alatt, melyet szent Fiával Názáretben töltött. Legyen azért elég megemlékeznünk egyes egyedül a Kálvárián haldokló Jézusról, s kísérjük figyelemmel, mit tett ott Mária és ebből eléggé fölis-merhetjük azt, hogy mily állhatatos és magasztos volt az ő béketűrése.
    »Álla Jézus keresztje mellett az ő Anyja.« Ekkor lett ő eme béketűrés-nek érdeméből a mi anyánkká, hogy a kegyelem életére szüljön minket.
     Anyánkká lett Mária, mondja Nagy Szent Albert, együttérzésével, szenvedésével szült minket fiaivá.

 Az Antikrisztus ismertető jegyei

3. A blaszfémia

      A blaszfémia (istenkáromlás) korunkban a közélethez tartozik, csakúgy, mint az a közömbösség, mellyel a kereszténység részéről ezt a jelenséget regisztrálják. Heribert Jone így definiálja a blaszfémiát: „Az istenkáromlás olyan beszéd vagy mozdulat, mely Isten lenézését vagy sértését tartalmazza.” És értékelésként még hozzáfűzi: „Minden esetben nagyon bűnös cselekedet.” A blaszfémia fő formái tehát Isten lenézése és szidalmazása. Szent X. Pius a blaszfémiát Kompendiumában „Isten megvetésének vagy átkozásának” definiálja.

Ha az obszcén színdarabban, a „Corpus Cristi”-ben, Urunkat és az apostolokat perverz kéjenceknek ábrázolják, akkor bár közvetlenül nem átkozzák Istent, de igenis megvetik és lenézik, mégpedig a legocsmányabb formában – tehát blaszfémiát követnek el. „Az istenkáromlás szörnyű bűn.” (Szent X. Pius)

Az Antikrisztus – istenkáromló

     Hogyan viszonyul az Antikrisztus az istenkáromláshoz? Szent Pál azt írja, hogy az Antikrisztus föléje emeli magát Istennek és a vallásnak, „úgyannyira, hogy az Isten templomába ül és úgy mutatja magát, mintha az Isten volna.” (2 Tesz 2,4) Ezt az iszonyatos istenkáromlást Szent János a Titkos jelenések könyvében megerősíti: „És nagy dolgokat és káromlásokat beszélő száj adaték neki. És káromlásra nyitá száját Isten ellen, hogy káromolja nevét és hajlékát és az ég lakóit.” (Jel 13,5-6)

Az Antikrisztus kortársai azért fogják vezérük káromlását tűrni, sőt üdvözölni, mert ők maguk már régen megszokták a blaszfémiát, ami az eddig elmondottak alapján már nem lephet meg bennünket.

Mert az Istentől való elfordulás (az Antikrisztus első ismertetőjegye) és az ember istenítésének ideje (a második ismertetőjegy) logikusan következően egyúttal az istenkáromlás ideje is lesz. Korunknak nem ezek már az ismertetőjelei?

Blaszfémia a korábbi évszázadokban

      Mindazonáltal tévedés azt hinni, hogy a blaszfémia csakis valamilyen modern fenomén. Nem az istenkáromlások újak, hanem azok a reakciók, melyeket ezek széles, köztük „keresztény” körökben is kiváltanak: közömbösség, jóakaratú tolerancia egészen a szórakozásig. Régebben is voltak istenkáromlók, ilyenek minden időben akadtak, sőt némelykor ijesztően nagy számban is. De az egyházi és világi hatalom előtt a blaszfémia súlyos és borzasztó bűnnek számított, melyet ennek megfelelően büntettek. Például a Leviták könyvében az istenkáromlásra halálos ítélet járt: „Aki az Úr nevét káromolja, haljon meg, kövezze meg az egész közösség.” (Lev 24,14)

„Istenkáromlás”, így szólt a legsúlyosabb vétek, mellyel a zsidók elöljárói Jézust vádolták. Állítólagos istenkáromlása miatt ítélték őt végezetül halálra.

      A blaszfémia az Egyházban is mindig Isten különösen súlyos megsértésének számított, melyért az egyházi és világi törvények súlyos büntetést szabtak ki. Némelykor a világi instanciák az egészséges mértéket is elvesztették e téren, például olyankor, mikor a káromlót tüzes vassal jelölték meg a homlokán, vagy amikor a visszaesőknek még ajkait és nyelvét is kivágták. Mikor IV. Kelemen pápa értesült azokról a büntetésekről, melyeket IX. Lajos király az istenkáromlókra kiszabott, megdicsérte a majdani szentet buzgóságáért, ugyanakkor azonban azt tanácsolta neki, hogy testi kínzások használatát lehetőség szerint kerüljék; mire a király a testi büntetések keménységét mérsékelte.

      IV. Kelemen pápa reagálása megfelelt a pápák konstans viselkedésének ebben a kérdésben. Ugyanis míg némely világi törvény a káromlók megbélyegzését írta elő, és így az emberi közösségből örökre kizárta őket, az egyháziak az Egyházból csupán meghatározott időre közösítették ki őket. A tettesnek így módja volt a javulásra, ami után ismét visszatérhetett a közösségbe.

Így írja elő IX. Gergely egyik dekrétuma (1236), „hogy mindazokra, akik arra merészkedtek, hogy Istent vagy egyik szentjét, különösképpen Szűz Máriát nyilvánosan káromolják, a következő büntetést kell kiszabni: hét vasárnapon keresztül az istentisztelet alatt a templomkapu előtt kell állniok az emberek szemeláttára; a hetedik vasárnapon kabát és cipő nélkül nyakkalodát kell viselniük, az utolsó hét hét napján csak kenyeret és vizet szabad magukhoz venniük, és a hét héten lehetőségeik mértékében két vagy három rászorulót kell élelmezniük, vagy ezt az előírást más büntetésre kell változtatni.”

      Az állami büntetőtörvénykönyvek még a 19. században egészen mélyen a 20. századba nyúlóan ismerték a blaszfémia bűntettét. És még a mai napig benne van a német büntetőtörvénykönyvben az úgynevezett „istenkáromló paragrafus”. Ezenközben a mai valóságos helyzet az, hogy Isten és a keresztény hit legocsmányabb kigúnyolását a politika, a jog és az egész közélet mégis tétlenül tűri.

A német büntetőtörvénykönyv 166-os paragrafusa

      Egy pillantás a német büntetőtörvények megfelelő paragrafusára dokumentálja ezt a végzetes változást. A 60-as évekig a 166. § így szólt: „Az, aki azzal, hogy nyilvánosan szidalmazó kijelentésekkel Istent káromolja, megbotránkoztatást kelt, vagy aki valamelyik keresztény egyházat vagy más az állam által elismert vallásfelekezetet vagy ezek intézményét vagy szokását nyilvánosan szidalmazza három évig terjedő börtönnel büntetendő.”

A büntető törvénykönyv újrafogalmazása óta, mely többéves átmeneti változat után 1975. január 1-én lépett érvénybe, ugyanez a paragrafus így szól: „Az, aki nyilvánosan vagy iratok terjesztésével mások vallási vagy világnézeti meggyőződésének tartalmát olyan módon szidalmazza, mely alkalmas arra, hogy a köznyugalmat zavarja, három évig terjedő szabadságvesztéssel vagy pénzbüntetéssel sújtandó.”

A szövegben történt változtatás rögtön szembetűnik: az új 166. §-ból az istenkáromlás, mint tényállás nyomtalanul eltűnt. Istent meg sem említik többé; többé már nem az Ő személye, neve és becsülete az, amit a törvény védelmezni akar. Isten helyére valamilyen vallási vagy világnézeti tartalmak, szokások és intézmények léptek védelemre érdemes javakként.

Mindazonáltal még 166. § szerint is büntetés alá esnek azok a blaszfémikus, Istent és az Egyházat kigúnyoló filmek, színdarabok, írások és „művészi” alkotások, melyek az egykor keresztény világot elárasztják (mert egy hitvallás vallási tartalmát vonják kétségbe). Eszerint jogi eszközökkel is küzdeni lehetne ellenük és be is lehetne tiltani őket. Valóban, nincs is hiány ilyen próbálkozásokban. Magánszemélyek vagy közjogi csoportok rendszeresen nyújtanak be vádat istenkáromló alakítások ellen – melyeket ugyanilyen rendszeresen utasítanak vissza! Ennek a sajnálatos és a vádlók számára deprimáló ténynek mindenekelőtt két oka van.

a) A blaszfémia csak szidalmazás esetén büntetendő

      Az első ok az, hogy 166. § az említett javakat (például vallási szokások és hitvallások, a régi szövegben még Isten tisztelete is) csak a szidalmazás extrém esetében védi. A korunkbeli kegyeletsértő ábrázolásokban azonban nem fordul elő Isten direkt szidalmazása vagy akár káromlása. Bár Istent és a szenteket szüntelenül kigúnyolják, nevetségessé teszik és megsértik, egyszer szatirikus-kajánul, máskor polémikus-agresszíven, mindez nem büntetendő, hanem „a művészet szabadsága” kategória alá esik. Csak a kifejezett szidalmazás törvényellenes. Annak tehát, aki Krisztust, Szűz Máriát vagy a szenteket mint bűnösöket ábrázolja, az Utolsó Vacsorát tivornyának fordítja, a hitet nevetségessé teszi vagy a szent keresztet obszcén ábrázolásokkal megszentségteleníti – még mindig nem kell a büntető törvényektől félnie; ugyanis minden erre vonatkozó feljelentés eredménytelen marad.

Már a régi 166. § olyan nagyon korlátozta a blaszfémiát, hogy a paragrafus a gyakorlatban hatástalan volt. Csak a szidalmazás volt büntetendő, míg a gúnyolódás, a szándékos kicsavarás, becsületet ért sértés összes többi esete nem. A törvény – nyilván nem előre megfontolt szándék nélkül – olyan tényállásokat is visszavon, amik a blaszfémia értelmezés legmesszebbmenő megszorítását, hogy ne mondjuk, felvizezését előfeltételezi.

b) A blaszfémia csak a köznyugalom megzavarásakor büntetendő

      Gyakorlatilag lehetetlen az istenkáromlások aktuális özöne ellen eljárni, mivel a büntetőparagrafus még egy további korlátozást is tartalmaz, mely szintén az istenkáromlókat pártolja. Ugyanis nem minden szidalmazás esik büntetés alá, csak az, mely olyan módon történik, hogy „alkalmas a köznyugalom zavarására”.

Egy tucat „javíthatatlan” (legjobb esetben is csak alig pár száz ember), akiket felizgatnak a Krisztus és Egyház elleni istenkáromlások és becsmérlések, természetesen nem képesek „a köznyugalmat” veszélyeztetni – amíg nem randalíroznak vagy levélbombákat nem küldenek szét.

Különben is csak ritkán segít a hívek megsértett érzéseire való hivatkozás. Egyes emberek vallási érzülete nem tárgya a büntető paragrafusnak, és aki legszentebb érzéseiben érzi sértve magát, legfeljebb azt a cinikus választ kapja, hogy nézzen el, vagy fogja be a fülét.

Az istenkáromlások elleni egyetlen hatékony eszköznek leginkább a financiális nyomás mutatkozik, természetesen csak abban az esetben, ha elegen vannak, akik egy terméket vagy vállalkozást bojkottálni hajlandók. Az image elvesztésétől és financiális veszteségektől még maguk az istenkáromlók is félnek.

Luther Márton és a blaszfémia szociális aspektusa

      Az állami törvényhozás radikális megváltozását imigyen lehet összefoglalni: míg régen a mindenható Isten személye és becsülete volt a megvédendő jogi tárgy, ugyanez ma a köznyugalom! E folyamat annak a perspektívának cseréjén alapul, mely Raffalt szerint először Luther Mártonnál érhető tetten, aki ezeket a szavakat mondta: „Mivel ő (azaz mindenki) ennek ellenére hihet, amit akar, egyedül a káromlás tilos neki. Aki közeledni akar a polgárokhoz, annak meg kell tartania a város törvényét és nem szabad azt gyaláznia vagy becsmérelnie.” Raffalt ezt a mondatot így kommentálta: „Legjobb tudomásom szerint a blaszfémia szociális aspektusa itt került első ízben napfényre, és rögtön sokkal nagyobb súllyal esett latba, mint Isten megsértésének abszolút tényállása, mely itt már csak mint az egyes istenkáromló és Isten közötti privát viszály kerül szóba”.

Luther a blaszfémiát természetesen még Isten ellen elkövetett bűnnek tartotta, de szerinte a törvényhozó számára már csak annak a közbotránynak van jelentősége, mely ebből a káromlásból származik, és ezért csak ez kell őt arra késztesse, hogy a blaszfémiát megbüntesse.

       Magától értetődő, hogy minden istenkáromlás botrány; már a privát életben is az mindazok számára, akik észreveszik, miképp ezt Liguori Szent Alfonz következő idézete mutatja: „Törjön szerencsétlenség rátok, apák, ha nem fenyítitek meg gyermekeiteket, ha azok Istent káromolják, és kétszeres szerencsétlenség, ha még rossz példát is mutattok nekik e téren.”

Tehát minden blaszfémia botrány, ami ellen már ezért is küzdeni kell, és amit ezért meg kell büntetni. De azért botrány, mert a szentek kigúnyolása és káromlása Isten förtelmes megsértése. Mihelyst azonban a nyilvánosság a blaszfémia ezen valódi gaztettét szem elől tévesztette – miután már nem a Leghatalmasabb megbecstelenítése okozott skandalumot, hanem valamely vallási érzületek megsértése – előbb vagy utóbb a botrány is elmaradt, legkésőbb akkor, amikor már csak egy kisebbség érezte magát sértve.

      Miután a blaszfémiában már nem Isten megsértését látták, „a blaszfémia a polgári konvenciók területére jutott. A legtöbb polgár hitt Istenben, tehát az Ő megsértése a többség számára megbotránkoztató volt, mivel meggyőződésükben érezték magukat sértve. Az istenkáromlást tehát meg kellett tiltani, hogy a polgárok belső békéjét ne zavarja. A blaszfémia elleni törvény ezáltal a köznyugalom és közrend fenntartásának egyik elemévé vált”.

      Nem csoda ezek után, ha a modern jog már csak közbotrány esetén vagy a köznyugalom megzavarásánál lép közbe. Már a régi istenkáromló paragrafus egy tökéletesen opportun alapra támaszkodott, így a tömegek egyre fokozódó hitehagyása mellett a vég látható volt.

Mivel Isten mindenki magánügye lett, közvéleményünk régen elvesztette az érzékenységét arra, hogy Istent meg lehet sérteni. Érné egy embert az, amit a közvélemény Istennel kapcsolatban hajlandó eltűrni, az egész világ fel lenne háborodva. Így azonban a blaszfémiát ügyesen gyakorolják – az intellektuális szabadság porondján, szennylapokban biztos üzletként.

Érett az Antikrisztusra

      Ebben rejlik korunk újdonsága – és kísértetiessége. Isten káromlása, mely minden időben előfordult, napjainkban magától értetődővé vált. „Mert nem tesznek több kísérletet arra – azok sem, akik Istenben hisznek –, hogy az ellene elkövetett sértésekért vezekeljenek. Az emberek megszokták, hogy az Örökkévaló becsületét egyedül az égre hagyják.”

Ez a szörnyű diagnózis fontolgatásunk kezdetére vezet vissza bennünket – az Antikrisztushoz, aki mindaz után, amit róla tudunk, nagy istenkáromló lesz. Az egykor keresztény világ a 21. század kezdetén egyértelműen magán viseli az Antikrisztus e jegyét: a blaszfémiát! Az emberiség tehát érett az Antikrisztusra! Egy következtetés, melyet Raffalt már 30 évvel ezelőtt megfogalmazott: „Ha ma fellépne egy ember, aki hasonlóan az Antikrisztushoz, Isten káromlását tenné meg fő céljának, több tapsot aratna merészségéért, mint haragot gonoszságáért.”

Mit tehetünk mi?

      Gyakorlati végkövetkeztetésünknek így kell szólnia: ahol mi a közéletben valamit tenni tudunk az istenkáromlás ellen, ott ezt nem szabad elmulasztanunk. Még akkor is, ha az adott esetben a blaszfémiát ezzel nem tudjuk megelőzni, az Úr megvallása és az Ő jogainak védelmezése soha nem fölösleges: a hitben gyengéket megerősíti, és aki az Urat megvallja az emberek előtt, azt Ő is meg fogja vallani az Atya előtt.

      Miként viselkedjen azonban a hívő akkor, ha semmi konkrét dolgot nem tud a sokféle istenkáromlás ellen tenni? Bosszankodni és utána elnézni? Még megmarad neki az engesztelés, mint a tehetetlen szeretet kifejeződése. Mikor Krisztus nagypénteken kigúnyolva és megalázva függött a kereszten, egyetlen tanítványa sem tudta ezt megakadályozni. Mégse volt mindegy, hogy valaki gyáván elfutott vagy Máriával a kereszt lábánál szenvedve kitartott. Hasonló helyzetben találja magát ma a hívő: szereti az Urat, az Ő Édesanyját és az Anyaszentegyházat, és mégse tudja az Őket ért sértéseket megakadályozni. De annál bensőségesebben imádhatja Istent és napi keresztjét az istenkáromlásokért való engesztelésként viselheti.

      Nem utolsó sorban Fatimában is erre lettünk felszólítva. Így hangzik például az angyal rövid imája, melyet a látnok gyermekeknek tanított: „Istenem, hiszek Tebenned, imádlak Téged, remélek Tebenned és szeretlek. Bocsánatért esedezem Hozzád mindazokért, akik nem hisznek Benned, nem imádnak, nem bíznak Benned és nem szeretnek.” Előző rész: http://szeretetlang.blog.hu/2016/08/09/az_antikrisztus_239

 PROGRAM

9:00-tól Családok Szeretetláng-rózsafüzére

9:35-től Bocsa József piarista atya előadása a nemzedékek közötti gyógyulásról a családban

10:30 SZENTMISE; szentbeszédet mond Francesco Bamonte atya

11.45-től Dr. Csókay András agysebész tanúságtevő előadása megtérésről, Isten akaratának elfogadásáról és az imádságról a családban

 12:45 EBÉDSZÜNET 

13:45-től Tanúságtétel

14:15-től Francesco Bamonte atya előadása:

„Szűz Mária harca a gonosszal”

16:00-tól Közös, zenés Szentségimádás Kemenes Gábor atya elmélkedéseivel

 Zenei szolgálat: EUCHARIST ZENEKAR 

A parkban egész nap van gyónási lehetőség; a „Szent Sátor”-ban egyéni közbenjáró és gyógyító imaszolgálat várja a testi-lelki szükségben szenvedőket. 

Kérjük, hogy akit tudnak, hozzanak magukkal összecsukható kisszéket vagy ülőalkalmatosságot!

Kérjük, hogy a külön busszal érkezők a parkolás megoldása miatt előre jelezzék részvételi szándékukat
a 06-30-205-8170-es telefonszámon! 

Testvérünk, Téged is várunk, hogy találkozhass Jézussal – s találkozhassunk egymással, mert erőt adó, ha látjuk:
sokan vagyunk, akiket Mária kézen fogott és elvezetett Szent Fiához! 

Bővebb információ:
www.szeretetlang.hu
telefon:06-30-205-8170

Szent Brigitta Magyarországon
     A középkori magyar imádságkódexekben csaknem kivétel nélkül mindenütt szerepelt Szent Brigitta tizenöt imája. A másolatok forrása a Hortolus animae nevű gyűjtemény, amely már a XV. században nyomtatásban is megjelent. A magyar fordítások elsősorban szerzetesnők számára készültek, mivel azonban Szent Brigitta rendje Magyarországon nem telepedett meg, a XVI–XVII. századtól egyre ritkábban adták ki az imákat.
     Tekintve azonban, hogy Szent Brigitta tizenöt imáját, melyet 365 napon keresztül kell végezni és az Úr rendkívüli kegyelmeket ígér azoknak akik elvégzik.
Érdekesmód, ezt a rendkívül nehezen teljesíthető „Brigitta imát” azóta is egyre csak keresik, úgyhogy több kis kiadó megjelentette és fogy!
     (Egyre csak ismétlem magam!) Az előírás szerint, az igen hosszú tizenöt részes imát minden nap végig el kell imádkozni. Amennyiben komoly ok(ok) miatt elmulasztjuk, úgy azt másnap pótlólag kell (plusszban) elmondani! Az ígért privilégiumok ugyanis, csak akkor nyerhetők el, ha egyfelől maradéktalanul el lett mondva, másfelől az ígéretek a lélek épülését szolgálják. (Az ígéretek beteljesülését fokozza a meditatív imamondás!)
     Mint a fentiekben tárgyaltuk, Brigitta 15 imájának égi eredetét is kétségbe vonták, ám az évszázadok során beteljesült rendkívüli ígéretei, igazolásként hatottak a kétkedőkre! Ennek tudható be, hogy 1740-ben XII. Kelemen pápa jóváhagyta és ajánlásával látta el a 15 imát.
     IX. Pius pápa 1862. május 31-én szintén jóváhagyással látta el ezen imákat a milánói Nagy Kongresszus ajánlatával.
     A továbbiakban leközlöm a 15 imát, melyet minden nap el kell mondani ahhoz, hogy a következő részben leírt ígéreteket elnyerhessük! (folyt.)

8.2 §. Mária engedelmességéről
     Mária tényekkel is szépen kimutatta, hogy mily készséges az engedelmességre, először is akkor, mikor Istennek akarván tetszeni, engedelmeskedett a római császárnak és megtette a 90 kilométernyi utat Betlehembe. Mindezt télen, áldott állapotban és oly szegény sorban, hogy egy istállóban kényszerült megszülni. Éppen ily készségesen engedelmeskedett Szent Józsefnek, amikor az közölte vele, hogy még azon éjjel hosszú és fárasztó útra kell kelniük és Egyiptomba menekülniük. Silveira fölveti a kérdést, hogy miért Szent József részesült a kinyilatkoztatásban, hogy ti. Egyiptomba meneküljön és nem a Boldogságos Szűz, holott neki sokkal többet kellett kiállania! És ezt feleli: Nehogy a Boldogságos Szűz megfosztódjék az engedelmesség egy alkalmától, mint amelyre fölöttébb kész volt!
     Amikor az evangéliumi asszony így kiáltott fel: »Boldog a méh, mely téged hordozott«. Krisztus ekképpen felelt: »Sőt inkább boldogok, akik az Isten igéjét hallgatják és megtartják azt«. Jézus e szavairól azt tanítja a tiszteletreméltó Béda, hogy Mária boldogabbnak volt mondható Isten iránt való engedelmességénél fogva, mint istenanyai méltósága következtében (Cap. 49. in Luc. II, 27.).
     Ez az oka annak, miért kedveli a Boldogságos Szűz azokat, kik, szeretik az engedelmességet.
Néri Szent Fülöp mondta azt, hogy Isten nem követel tőlünk számadást azon cselekedeteinkért, amelyeket engedelmességből végeztünk, mivel maga az Úr mondta: »Aki titeket hallgat, engem hallgat, aki titeket megvet, engem vet meg«. (Lk 10,16) A Boldogságos Szűz is kijelentette Szent Brigittának, hogy épp enge-delmessége révén nyerte el ama nagy kegyelmet, hogy aki bűnbá-nólag hozzá menekül, azoknak Isten megbocsát.  

   Ó szeretett Királynőm és Istenemnek Anyja! Könyörögj érettünk Jézusnál és engedel-mességed érdemeiért nyerd meg nekünk, hogy hűségesen engedelmeskedjünk az ő szent akaratának és lelki atyánk parancsainak. Amen (182-183. oldal)

 Az Antikrisztus ismertető jegyei

2. Az apoteózis

       Duden értelmező szótára az apoteózist többek között így definiálja: „istenülés: egy ember istenné emelése”. Pontosan ezt jósolja a Szentírás az Antikrisztusról: „Aki ellenszegül és föléje emeli magát mindannak, amit Istennek avagy isteni tiszteletre méltónak mondunk”, és végül: „Úgy mutatja magát, mintha az Isten volna.” (2 Tesz 2,4) Az Antikrisztus eme hallatlan elbizakodottságát hallgatósága el is fogja fogadni és egyúttal meg is erősíti, miként ezt Szent Pál ugyanebben a fejezetben (9-10. vers) megmutatja, és János apokalipszisében kifejezetten megmondja: „És az egész föld csodálkozva követé a vadállatot és imádák a vadállatot, mondván: ‘ki hasonló a vadállathoz és ki harcolhatna vele?’” (Jel 13,3-4) 

A római császárok istenként való tisztelete

      Ennek az „ember istenné emelésének” szemléletes paraleljét találjuk a római régenseknél és császároknál, kik már életükben félistenként tiszteltették magukat. Domitianus császár már „úrnak és istennek – Dominus et Deus”-nak deklarálta saját magát, és azt követelte alattvalóitól, hogy ennek alapján tiszteljék őt. Aki a császárnak megtagadta az istennek kijáró imádatot, életét kockáztatta, ahogy azt Szent János az Antikrisztus idejére kilátásba is helyezte: „És azok lelkét, akik lefejeztettek Jézus tanúbizonyságáért és Isten igéjéért, és akik nem imádták a vadállatot, sem annak képét, sem bélyegét nem vették homlokukra vagy kezükre.” (Jel 20,4)

      Természetesen nehezen hihető, hogy a felvilágosodott, újkor-utáni ember valaha is istenként tisztelhetne egy emberi személyt úgy (például egy világállam elnökét), ahogy az antik ember a maga idejében egy Domitianust vagy Diokletianust az Olümposz istenei közé emelt. Mindazonáltal a realitás köztudottan csak ritkán alakul a mi képzelőerőnk szerint, és az – újkor-utáni is, sőt az különösen – ember hajlandóságát és képességét az irreális és őrült iránt nem szabad alábecsülnünk. Mindemellett három fenomént állapíthatunk meg, mely az idők végén az embernek a Szentírásban megjósolt istenné való emeléséhez vezethet: a) az ember önistenítése; b) a New Age pseudovallása; c) a Sátán imádata.

a) Az ember önistenítése

       Az ember arra van teremtve, hogy Istent, a legnagyobb jót felismerje, dicsőítse és imádja. Az emberek vagy az igaz Istent tisztelik vagy az Ő helyére hamis isteneket, bálványokat állítanak, mert az ember nem tud hódolat nélkül létezni. E a bálványok közé tartozik az ember maga is. Az Istentől való elszakadás nagyon hamar az ember istenítéséhez vezet. Az aposztáziától az apoteózisig rövid az út. Az úgynevezett antropocentrikus fordulat, az Istentől való elszakadás és az ember felé való rendetlen fordulás bizonyosan az utolsó 200 év jellegzetességei a világban – és az utolsó 40 évéé az Egyházban! Hiszen mára itt is az ember lett minden dolog mértéke: a hitben az ember dönt arról, mi várható el tőle; az erkölcsben az emberi lelkiismeret a végső instancia; a liturgiában a népoltár csak pregnáns kifejeződése annak a folyamatnak (nomen est omen), mely egykoron az Antikrisztus imádásához vezethet.

Az a tény, hogy a pap a legszentebb pillanatban, melyet az Egyház e földön csak ismer, a nép felé fordul, nem csekélység, de legfőképpen nem véletlen. Az áldozat, melyet egykor a Mindenhatónak mutattak be, baráti étkezéssé vált, ahol csak az emberbaráti szolidaritást és a globális humanizmust celebrálják. Innen a New Age vallás ember-önimádatához az út rövidebb, mint ahogy azt a keresztény vocabularium sejtetni engedi.

b) Pszeudovallás

       Az ember bármilyen istenítésével együtt mindenféle pszeudokultuszok és rituálék jönnek létre. Úgy tűnik, hogy a tömegek nincsenek meg valamilyen isten konkrét tisztelete nélkül. A hideg racionalizmus – mely számára csak a természettudományos és értelemmel felfogható dolgok számítanak – a technikai fejlődés és az anyagi jólét szélárnyékában egy ideig tartani tudta magát, de hosszabb távon az ember nem elégszik meg csak ezekkel. És így történt – amit a 19. század materialistái, akik dölyfösen felszabadították magukat a keresztény „babona” alól és egy magasabb fokú absztrakt emberiségnek kötelezték el magukat, álmukban sem gondoltak volna –, hogy a harmadik évezred kezdetén a tömeg nagy része visszatért az irracionalizmushoz és az ezoterikus-miszticizmushoz. Az igaz vallás helyébe csak relatív rövid időre lépett a felvilágosult racionalizmus, mely azóta már rég átadta a terepet egy ezoterikus New Age vallásnak.

c) Sátánizmus

       A sátánizmus körülbelül 50 éve terjed fergeteges iramban az egykor keresztény világban, és válik egyre inkább szalonképessé. János apokalipszisének részben már idézett helye rámutat az ördög imádata és az Antikrisztus imádata közötti összefüggésre: „És az egész föld csodálkozva követé a vadállatot. És imádák a sárkányt (a Sátánt), aki hatalmat adott a vadállatnak (az Antikrisztusnak), és imádák a vadállatot mondván: ‘ki hasonló a vadállathoz, és ki harcolhatna vele?’” (Jel 13,3-4)  (Folytatom!) Előző rész: http://szeretetlang.blog.hu/2016/08/08/az_antikrisztus_907

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

Brigitta magánkinyilatkoztatásainak szövegi hitelessége 2
     Feltételezhetjük-e, hogy a fennmaradt írások Brigitta pontos szavai vagy revelációinak és gondolatainak pontos tükörképei. Nos, legalább négy odaadó gyóntató, valamint a Brigitta halála után száz évvel később élő brigittás nővérek számos szerkesztett kiadásban jelentették meg a közvetlenül Brigittától származó kijelentéseket és írásokat. Másrészt tagadhatatlan, hogy a Revelációk Brigittának az egyház és a társadalom megreformálására irányuló hatalmas, személyes és odaadó buzgóságának termékei.
     Brigitta ugyanis, egész életében szigorú ellenőrzést gyakorolt a gyóntatók revíziós munkája felett és azt kérte, hogy halála után a gyóntatók folytassanak előkészítő munkát a revelációk széles körben való terjesztésére.
Bár Svéd Szent Brigitta kijelentései fordítókon és szerkesztőkön keresztül jutnak el hozzánk, átadva az üzeneteket, növelve szentünk szentségi életének hírnevét, a Revelációk olvasásakor mégis felmerülhet a kétely, hogy a szövegek Brigitta hiteles üzeneteit közvetítik-e.
     Ám, lehetetlen különválasztani Brigitta hangját a gyóntatóiétól, mert hangjuk összekeveredik azon erőfeszítésben, hogy azt közöljék, ami meggyőződésük szerint Isten szava, amely Brigitta által kinyilatkoztatott.
Annyiban magyarázhatók és elfogadhatók a gyóntatók korrektori tevékenységei, hogy ők lényegében az írói mesterség szerint tették olvashatóvá Brigitta elmondásait. Ennek pedig középkori alapelve az volt, hogy nagy hangsúlyt fektessen a hívők közössége által vallott kollektív igazság érthetőségére.
     Így arra következtethetünk, hogy a revelációk leírása Brigitta és a gyóntatók – akik csodálták, és elkápráztattak a látnok ajándékai – közötti komplex együttműködés eredménye. A revelációk írott formája Brigitta látomásainak szöveges megjelenítése és nem is szükséges, hogy feltétlenül pontosan adja vissza szavait, hogy közvetlenül tükrözze személyének szubjektivitását. Tényként fogadhatjuk el, hogy Brigitta kifejezései képezik a revelációk alapját, és ezek a szövegek hűen visszaadják gondolatait és a sugallt üzeneteket.

8.1 §. Mária engedelmességéről
     Máriának, szeretetből való engedelmességét bizonyítja, hogy az angyal üzeneténél a szolgáló nevet adta magának: »Íme az Úr szolgáló leánya«. »Azért nevezte magát így ‒ mondja Villanovai Szent Tamás ‒, mert e hűséges szolgáló soha nem került ellenkezésbe Urával, sem gondolataiban, sem cselekedeteiben, hanem minden önakaratot félretéve, mindig és minden dologban alávetette magát az isteni akaratnak«. (Cant. de Ann.) Mária maga is kifejezte, hogy az ő engedelmessége igen tetszett Istennek, hisz azt mondja: »Tekintetre méltatta szolgáló leányának alázatosságát«. Mert éppen abban áll a szolgáló alázatossága, hogy kész Urának engedelmeskedni. Azt mondja Szent Ágoston, hogy az Isten szent Anyja engedelmessége által tette ismét jóvá azt a kárt, melyet Éva engedetlensége által okozott: »Mert ‒ úgymond ‒ míg Éva engedetlenségével magára is, az egész emberi nemre is halált hozott, addig Mária engedelmességével visszaszerezte az összes embernek az üdvösséget«.
     Mária engedelmessége sokkal tökéletesebb volt, mint a többi szenteké. Minden ember ugyanis a rosszra hajló az eredendő bűn következtében és így mindnyájan érzik a jó cselekedetek gyakorlásával járó nehézségeket. Máriánál ez az eset nem állt fenn, mentes lévén ugyanis az eredeti bűntől, így a legcsekélyebb ellenállást sem talált önmagában arra, hogy Istennek engedelmeskedjen, hanem Szent Bernát szerint olyan volt, mint a kerék, mely gyorsan forgásnak indult a Szentlélek legkisebb fuvalmára (T. 3. serm. M. a. 2. c. I.) úgy, hogy Mária ugyanennek a szentnek szavai szerint itt a földön egyedül azzal törődik, mit kíván tőle Isten, hogy azt rögtön foganatosítsa. (T. 2. serm. 51. a. 3. c. 2.) Róla van megírva: »Szinte elalélt lelkem a szava miatt!« (Én 5,6) mert ‒ miként Richárd megjegyzi ‒ szeretete folyékony érc volt, mely Isten akarata szerinti tüstént bármely formát felvett. (181-182. oldal)

Az Antikrisztus ismertetőjegyei

1. Az aposztázia

       Az Antikrisztus egy eretnek, miként ezt Szent János kihangsúlyozza. De még ennél is több: miként ez az írásokból és a hagyományból kiderül, az Antikrisztus kontextusban áll egy általános aposztáziával.

       Szent Pál apostol figyelmezteti a tesszalonikiaiakat, hogy ne engedjék magukat félrevezetni, mintha a világvége már előttük állna: „Hiszen előbb be kell következnie az elpártolásnak, és meg kell mutatkoznia a bűn emberének, a kárhozat fiának, az ellenségnek.” (2 Tesz 2,3) Az általános hitehagyás ehelyütt az Antikrisztus eljövetelének feltételeként jelenik meg. Egy széleskörű aposztázia az Antikrisztus szükséges kísérőjelensége és csalhatatlan jellegzetessége. Ez nem lephet meg bennünket. Isten ellenségének gigantikus világuralma – a későbbiekben még lesz erről szó – előfeltételezi az emberek globális istentelenségét. Hiszen enélkül az Antikrisztus nem találhatna arra a pozitív rezonanciára, melyet a Szentírás jövendöl neki: „Az egész föld csodálta a vadállatot.” (Jel 13,3)

      „Amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?” (Lk 18,8) Krisztus ezen kérdése úgy tűnik, hogy visszajövetelére vonatkozik. Mindenesetre az Úr paruzia-beszédében hamis prófétákról beszél, akik – hazug módon – Krisztus nevében prédikálnak, és az embereket így vezetik félre és csábítják el, még pedig „sokan”, miként ezt az Úr több ízben is kihangsúlyozza: „Sokan jönnek majd a nevemben, s azt mondják magukról, én vagyok a Krisztus, és sokakat megtévesztenek.” (Mt 24,5)

Hogyan jöhet ez a hallatlan zűrzavar létre? Miért lesz a pszeudo-prófétáknak ilyen könnyű dolguk? Urunk ezzel kapcsolatban utal az általános aposztáziával való összefüggésre: „Számos hamis próféta fellép, és sokakat tévedésbe ejtenek. A gonoszság elhatalmasodásával sokakban kihűl a szeretet.” (Mt 24,11-12)

       A törvénytelenség el fog hatalmasodni, és törvény nélkül az embereket természetesen könnyen el lehet csábítani. Egyébiránt Szent Pál az Antikrisztust „a bűn emberének, homo iniquitatis”-nak nevezi.

      Ugyanaz a kifejezés – gonoszság (törvénytelenség) – jelöli tehát mind az Antikrisztust, mind az emberiség általános állapotát a végső időkben. Az emberek istentelensége és törvénytelensége (gonoszsága) el fog hatalmasodni – és ez előkészíti a talajt az Antikrisztusnak. Ha azután ő felbukkan, bizonyos fokig hozzá hasonlatosak között fogja magát találni.

Boldog John Henry Newman, a későbbi konvertita és bíboros, még mint anglikán lelkipásztor 1835 ádventjében négy prédikációt tartott az Antikrisztusról. Ezek a beszédek ismertté váltak, mert maga Newman többször is kiadta őket. Csekély változtatásokkal még konvertálása után is publikálta őket. Hogy az Antikrisztus milyen szorosan függ össze egy nagymértékű hitehagyással, Newman a következőképpen fogalmazta meg e prédikációk egyikében: „Más szavakkal, a bűn embere aposztáziából fog születni, vagy legalábbis aposztázia által kerül uralomra, vagy egy aposztáziára következik, vagy nem létezne aposztázia nélkül. Így szól az inspirált szöveg, és gondoljuk meg, milyen figyelemre méltó a Gondviselés menete.”   (Folytatom!) Forrás Előző rész: http://szeretetlang.blog.hu/2016/08/07/az_antikrisztus_883

     Rendkívülinek tekinthető, hogy az Ars-i plébános már a dogma-kihirdetés előtt (1854) bensőségesen tisztelte Mária Szeplőtelen Szívét és felajánlotta híveit – olyannyira ‒, hogy templomának Mária-szobrára készíttetett egy nagy nyitható szívet, melybe elhelyezte híveinek a nevét! (Ld. a képen!)
     De hamarosan jelentkezett a sátáni válasz is! Az ürügyet egy leány bukása szolgáltatta, aki gyermeket szült. A plébá-nia falát telemázolták gyalázó megjegyzésekkel, és a környékbeli városkák kávéházaiban mindenütt az arsi pap ,,esetét'' tárgyalták. Szentünk már várta püspökét, hogy az egy furkósbottal kiverje a faluból. De messze nem így történt!
     Minden károgás ellenére a püspöke tiszteletbeli kanonokká nevezte ki, a kormányzattól pedig 1855-ben megkapta a Becsületrendet. Ez azonban a Vianney Szent János szerénységét nem befolyásolta.
     Mindenét szétosztotta a szegények között, s amije volt, azt az ő javukra eladta. A bűnös emberek úgy sereglettek köréje, hogy már-már ezt mondta: ,,A bűnösök a végén meg fogják ölni a szegény bűnöst.''
     De ekkor a faluban már mindenki keresztény életet élt és csak a fizikai ereje fogyott el, de a szeretete és türelme nem! És bár sokan voltak körülötte, a 19. század egyik legnagyobb szentje oly magányosan halt meg a kimerültségtől, amilyen magányosan élt. Akik látták a holttestét, egyhangúlag tanúsították, hogy az erőnek utolsó cseppje is eltávozott belőle. (A képen szentünk holtteste, eredeti fotón)
     X. Szent Pius pápa 1905-ben boldoggá, XI. Pius pápa 1925. május 31-én szentté avatta. (A képen X. Piusz íróasztalán a Szent Ars-i Plébános szobra!)
     1929-ben a plébánosok patrónusává nyilvánította az Egyház, ezzel mintegy emlékeztetve minden idők papjait, hogy Isten ereje a gyengékben válik tökéletessé.
     Ünnepét több módosítás után 1969-ben a halála napjára, augusztus 4-re tették.
     Vianney Szent János a szerény arsi plébános, a fáradatlan "lelki forradalmával" és eredményes evangelizációjával, példájára minden papnak, dicső nyomot hagyott a világban.
     Robespierre és társainak neve, szégyen és átokként maradt fenn a világban. Ők akik forradalmi vérfürdőikben mintegy 2 millió embert öltek meg, köztük egyháziak ezreit, eredményesen szórták szét a liberalizmus és a "nagyüzemi emberírtás" technikáit a világban.
     Íme két írányvonal, két ember vezetésével. A francia népnek, nem 1789. július 14-ét ‒ a forradalom kitörését ‒, hanem 1859. augusztus 4-ét, az Arsi Plébános halálának napját kellene ünnepelniük! (Előző rész:  http://szeretetlang.blog.hu/2016/08/06/vianney_szent_janos_emleknapja_iii_resz

Brigitta magánkinyilatkoztatásainak szövegi hitelessége 1
     A szentünk által leírt revelációkat, később az egyház lefordította ósvédből latinra. Egyes kifejezéseket az érthetőség kedvéért megváltoztattak, vagy a lelki épülés szempontjából aktualizáltak. Pl. Brigitta említést tett az ősi sörfőzésről, melyet a fordítók borkészítésként fordítottak le.
     A revelációk többszörös nemzeti nyelvekre való fordításai eredményeként, a tartalmi hitelessége később, teológiai aggályokat váltott ki.
     Egy jézusi példázat (mintha ezt a problémát válaszolta volna meg), így olvasható:
„Olyan vagyok, mint az ács, aki az erdőben kivágja a fát, hogy faragjon belőle egy szép szobrot. Ezt aztán kiszínezett és ellátta azonosító jelével. Amikor a barátai meglátták a művet, több színárnyalattal még ők is szebbé próbálták tenni, így ráfestették színeiket. Nos épp így, én az Isten, kivágom igéimet az isteni erdőből, és belehelyezem azokat a szívedbe. Bizony mondom neked, a barátaim leírták ezeket könyveikben a nekik adott kegyelmem szerint, és kiszínezték, kidekorálták őket”.
     Krisztus meghagyta Brigittának, hogy minden feljegyzett revelációt adjon át  Alfonsonak, hogy az érthetővé tegye őket és igazolja hitelességüket. Alfonso azonban a saját írásában nem tartotta nagyon fontosnak a saját részérőli „emberi elemeket” jelölni, és a revelációk leírásánál úgy írta, hogy azt Isten közvetlenül Brigittához intézte.

7.2 §. Mária szegénysége
     »Aki szereti a kincset, sohasem lesz szent,« – mondja Néri Szent Fülöp. Szent Terézia pedig tovább szövi e gondolatot: »Igazságos büntetés, hogy aki veszendők után szalad, velük együtt vesszék.« A szegénység erénye ellenben, ugyancsak e szent szerint, olyan jó, mely minden más jót magában foglal. Ez pedig Szent Bernát szerint nemcsak a puszta szegénységben, hanem a szegénység szeretetében áll. »Nem a szegénység, hanem a szegénység szeretete az erény.«
     Azért mondta Jézus Krisztus: »Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa« (Mt 5,3) Boldogok, mert akik mit sem akarnak Istenen kívül, Istenben minden jót föltalálnak; sőt a szegénység mellett már e földön is mennyországra lelnek, mint föltalálta Szent Ferenc, azért mondta: »Én Istenem és mindenem.«
     »Szeressük tehát ezt az egyetlen jót, melyben megvan minden jó,« miként Szent Ágoston int minket. És kérjük az Urat Szent Ignáccal: »Egyedül a szeretetedet add nekem szent kegyelmeddel és akkor eléggé gazdag vagyok.«
Mikor pedig a szegénység kínossá válik, vigasztaljon minket az a tudat, hogy Jézus és Szentséges Anyja is szegények voltak. »A szegény megvigasztalódhat Mária szegénysége és a szegény Jézus láttára« – mondta Szent Bonaventúra.
     Ó, szentséges Anyám, igazán és jól mondottad, hogy Istenben van minden örömöd: »És örvendezik lelkem az én Üdvözítő Istenemben.« Hiszen már e földön sem kívántál, már itt sem szerettél egyéb jót, csak Istent. »Vonj engem magad után,« Nagyasszonyom! Hogy lábbal tapodjam e világot és törekedjem szeretni az egyedüli Jót, mely egyedül méltó a szeretetre. Amen. (180-181. oldal)

Két kérdés az Antikrisztiussal kapcsolatban: Személy vagy intézmény?

       Olykor felmerül az a vélemény, hogy az Antikrisztus nem egy személy, hanem ez a kifejezés valamely hatalmat vagy intézményt jelöl. Eszerint az Antikrisztus „a gonosz szimbóluma vagy egy antikeresztény kollektíva, esetleg egy személy vezérlete alatt.” Egy újabb kori „privát-kinyilatkoztatás” szerint a „mennyország” is osztja ezt a véleményt. 1971. május 7-én az Üdvözítő állítólag ezeket mondta Albert Drexel professzornak: „Még egyszer megismétlem neked: az Antikrisztus ideje elérkezett. Az Antikrisztus nem a Sátán, – nem is valamely személy. Az Antikrisztus a világ „egyháza”, az Istentől és az én evangéliumomtól elszakadt társadalom. Az Istentől elszakadt világ az Antikrisztus.” Ez a magyarázat ellentmond azoknak az újszövetségi helyeknek, melyeket fentebb már idéztünk, és a szinte teljesen egységes egyházi hagyománynak: az Antikrisztus egy individuum, egy ember lesz.

      Természetesen fel lehet hozni ellenvetésként, hogy ennek a kérdésnek – személy vagy intézmény – nincs döntő jelentősége. Ha a dolgokat a gyakorlati oldalról nézzük, akkor úgy tűnik, mindegy, hogy az Antikrisztus egy személy vagy egy hatalmi alakulat lesz. Képzeljük csak magunkat az Antikrisztus idejébe: hogy ekkora hatalmi alakulatot, mint (például) az UNESCO vagy ennek élén egy vezető egyéniség tekinthető-e az Antikrisztusnak vagy sem, az érintettek számára másodrangú kérdés, úgyszólván fölösleges tudományos vita lesz.

       Ez a tényállás világossá válik, ha az Antikrisztus úgynevezett előfutáraira gondolunk, kikről később még részletesebben is szó lesz. Az a megszámlálhatatlanul sok ember, akik a kommunista diktatúra alatt a Krisztusban való hitük miatt üldözést és bántalmazást és milliószoros mártíromságot szenvedtek – mind joggal lehettek azon a véleményen, hogy elkövetkezett az Antikrisztus birodalma. Legalábbis olyan helyzetben voltak, melyet az Antikrisztus idejére az Egyház számára jósoltak. Volt akkor jelentősége, hogy Lenin vagy a kommunista párt tekinthető-e az Antikrisztusnak? És pár évvel később, hogy Sztálin vagy a szovjet hatalmi apparátus volt-e annak tekinthető? Egy üldözött, a Gulágra hurcolt, megkínzott vagy kivégzett keresztény számára ez nyilvánvalóan ugyanazt jelentette!

       Milyen jelentőséggel bír egy hívő keresztény számára az Antikrisztusról szóló tan? Milyen fontossággal bír ez különösen a mi számunkra az új évezred küszöbén? Ez a mi kérdésfeltevésünk, és erről az oldalról szemlélve eltekinthetünk attól a problémától, hogy az Antikrisztus egy intézmény vagy egy személy lesz-e. Az egyén számára fontosabb az Antikrisztus jegyeit ismerni, és óvakodni rontó befolyásától, mely már sokkal az Antikrisztus tényleges megjelenése előtt hatékonyan működik a világban („a gonoszság titka ugyanis már munkálkodik” 2 Tesz 2,7).

       Noha, mint éppen most állapítottuk meg, ez a kérdés másodlagos, mi mégis abból indulunk ki, hogy az Antikrisztus egy individuális személy lesz. Ugyanis tény, hogy az egyházi hagyomány, mint mondtuk, az Antikrisztust régtől fogva, mint személyt értelmezi. „Az egyházatyák, a legtöbb katolikus és sok nem-katolikus exegéta konstans vélekedése szerint az Antikrisztus egy individuum, aki Krisztus iránti különlegesen nagy gyűlöletével tűnik ki.”

Mikor jön el az Antikrisztus? Az Antikrisztus előfutárai

       Mikor jön el az Antikrisztus? Eléggé értelmetlen kérdés, miként ezt már Szent Ágoston megjegyezte: „Szokás megkérdezni: mikor történik mindez? Fölöttébb haszontalan kérdés. Mert ha ezt tudnunk hasznunkra válna, akkor ki mondhatta volna ezt meg leginkább a kérdező tanítványoknak, ha nem az Isteni Tanító maga?” Ma sincs hiány önjelölt „prófétákból”, akik az Antikrisztus eljövetelét a közeljövőre jelentik ki. Természetesen ezt sem zárhatjuk ki. Egyáltalán lehetséges-e pontos időbeli prognózist felállítani az Antikrisztus fellépésének idejére? Miként ezt az elkövetkezendőkben látni fogjuk, ennek időpontját nem tudjuk megjósolni. És ez nem is baj. Ugyanis nem csupán lehetetlen, hanem valójában fölösleges is tudni, hogy mikor jön el az Antikrisztus.

       Nem az a kérdés, hogy mikor lép fel az Antikrisztus, hanem az, hogyan fogok ÉN viselkedni, ha ez bekövetkezik! Ez ellen azt vetik közbe, hogy ez eléggé hipotetikus kérdés, és közelről sem olyan „izgalmas” és dramatikus, mint az a kilátás, hogy nemsokára találkozhatunk az Antikrisztussal. Némely ember számára az Antikrisztus iránti érdeklődés mindenekelőtt abból áll, hogy nemsokára jöjjön el.

Az a kérdés pedig, hogyan is állok én az Antikrisztushoz éppen nem hipotetikus, hanem nagyonis konkrét és aktuális, még pedig azért, mert az Antikrisztusnak előfutárai vannak. Newman bíboros ezeket az Antikrisztus árnyékainak nevezi, akikkel kapcsolatban joggal beszélünk az Antikrisztus előfutárairól. Hiszen már Szent János különbséget tesz, miként már láttuk, a jövőben fellépő Antikrisztus és azok között az antikrisztusok között, akik már az apostol életében a világban voltak. Ezek közé számította Jézus Krisztus istenfiúságának tagadóit.

A maga módján Szent Pál apostol is rámutat az Antikrisztus előfutáraira. Ahol az Antikrisztus eljövendő figuráját „a bűn emberének” nevezi, még ezt is hozzáfűzi: „A gonoszság titka ugyanis már munkálkodik.” (2 Tesz 2,7) - mint már említettük!

       Aquinói Szent Tamás a második Tesszaloniki-levélről szóló kommentárjában ezt mondja: „Miként minden jó és a Krisztus előtt élt szentek erényei Krisztus előképei voltak, úgy voltak az Egyház üldözésében a zsarnokok mindannyian az Antikrisztus előképei, és bennük az Antikrisztus volt elrejtve. És így mindaz a gonoszság, mely bennük rejtőzött, abban az időben napvilágra fog kerülni.”

       Minden keresztényüldöző, mint például Néró, Hitler, Sztálin stb., az Antikrisztus előfutára volt. Sőt néhányan már magának az Antikrisztusnak vélték őket, mert az összetévesztésig hasonlítottak hozzá; azokat a jellemző vonásokat hordozták, melyeket a Szentírás az Antikrisztusról jósol meg. Lássuk ezek után, hogy melyek ezek a jellemvonások? (Folytatom!) Forrás Előző rész: http://szeretetlang.blog.hu/2016/08/06/az_antikrisztus_310

     Az egyszerű és "tanulatlan" Ars-i plébános olyan híres és keresett gyóntató és tanácsadó lett, hogy a szomszédos városokból, külön kocsijáratot rendszeresítettek Arsba! A környék papságának jelentős része, persze nem nézte jó szemmel a "kolléga" sikereit. Annál is inkább féltékenyek voltak, mert a forradalom utáni konszolidációval, állami vezetők is és királyi tisztségviselők is jöttek hozzá tanácsot kérni!
     Ha netán az egyházközségében akadt egyetlen valaki, aki nem járt misére, akkor a szent plébános imádkozott és böjtölt azért a lélekért, és nem hiába! És egyre több rendkívüli csoda fűződött Vianney János atya nevéhez, annak ellenére, hogy ő azokat a rendkívüliségeket mind Szent Filoména számlájára íratta!
,,A kegyelem olyan erővel hatott környezetére ‒ vallotta az egyik tanú ‒, hogy senki nem tudott neki ellenállni.'' De persze a bírálatok is fokozódtak ellene, amelyek mindenfelől érték és nagyon meggyötörték a pásztort. A szentmise és a szentségkiszolgáltatás volt az egyetlen forrás, ahol felüdülést talált.
     Alig evett valamit. Kis kondérjában előre lefőzött krumpliját napokig ette, már romlottan is. Ez kikészítette a gyomrát! Nem véletlenül csúfolták ellenfelei "krumplievőnek"! Ráadásul alig aludt, és a gyóntatások után éjszakánként még átment lámpásával a templomba virrasztani a Tabernákulum előtt.
Nagy tervekbe fogott és megépíttette a Gondviselésről elnevezett arsi iskolát, melyet később átalakított a szegény és kitett leányok otthonává. Olyan szegénység és elhagyatottság volt helyenként, hogy olykor teljesen mezítelen csontsovány kislányok jelentkeztek menedékért. Mindannyiukat ruházni és etetni is kellett, de a gyermekek nagy vigaszára voltak szentünknek, akiket megmentett a testi lelki leépüléstől, és minden délután hittanórát tarthatott nekik. Köztük művelte az első csodát is, amikor lisztet szaporított, ugyanis már csak egy szakajtónyi volt száz gyermek részére! Rosszakarói hívatták is a püspököt, hogy nézné meg a gyermekek ellátását. Ő azonban amikor kinyitotta a kamra ajtaját, majd elsodorta a kiömlő liszt! De ha lehet így kifejezni, lehetetlenebb gondja is támadt szentünknek!
     A nagyarányú építkezések kifizetésének határideje letelt és délutánra 300 aranyat kellett kifizetnie. Neki persze nem volt egy fillérje sem! Most aztán mélységes könyörgő imában kezdett tárgyalásba a tabernákulumban lévő Mindenható Istennel, megígérve, hogy soha többet nem építkezik, csak ezt az egyet segítse neki kifizetni! Amint kilépett a Gondviselés árvaház kápolnájából, jött egy gazdag hölgy örvendezve, hogy "Drága atyám, az örökségemből hoztam önnek 150 aranyat, ugye elfogadja tőlem?"
‒ Nem! ‒ volt szentünk válasza.
‒ De miért nem? ‒ kérdezte az asszony kétségek közt.
‒ Azért, mert nekem 150 nem kell, mert 300 aranyra van szükségem, se több, se kevesebb!
Az úri hölgy belesápadt és azt hebegte: "Atyám! Várjon, azonnal hozom!" – És hozta!
     Az Ars-i Plébános szavai szerint, ő maga olyan volt a környék papjai közt, mint a falu bolondja, jóllehet ‒ és ezt már nem állította magáról ‒, akik mégis rábízták magukat, azokat a tökéletesség útjára vezette. Ekkor vált Ars zarándokhellyé! (Folytatás holnap!) (Alul a Gondviselés Háza gyermekotthon)                                                                                                    Előző rész:  http://szeretetlang.blog.hu/2016/08/05/vianney_szent_janos_emleknapja_ii_resz

7.1 §. Mária szegénysége
     Szerelmes Megváltónk, hogy minket a világi javak megvetésére tanítson, szegény akart lenni e földön. »Noha gazdag volt, értetek szegénnyé lett, hogy szegénysége által meggazdagodjatok« (2Kor 8,9) – mondta Szent Pál. Azért buzdítja Jézus Krisztus az őt követni akarókat: »Ha tökéletes akarsz lenni, add el, amid van, az árát oszd szét a szegények között…, aztán jöjj és kövess engem.« (Mt 19,21)
     Lássuk most a legtökéletesebb tanítványt, Máriát, miként követte az ő példáját. P. Canisius mondja, hogy Mária igen kényelmesen élhetett volna a szüleitől rámaradt örökségből, de nagyra becsülve a szegénységet, magának csak keveset tartott meg, a többit pedig elalamizsnálkodta a templomban és a szegények között.
Sokan állítják, hogy Mária a szegénységre is fogadalmat tett; egyszer ugyanis kijelentette Szent Brigittának: »Kezdettől megfogadtam szívem-ben, hogy soha semmit nem birtokolok e világon.« A napkeleti bölcsek ajándékai bizonyosan értékesek voltak, de mind kiosztotta a szegények között, mint Szent Bernát mondja: »A mágusok által neki felajánlott nem csekély aranyat, mint királyi fenségükhöz illett, nem tartotta meg magának, hanem József útján a szegények közt kiosztotta.« (Ap.Par 1.e) És hogy mily hamarosan széjjel osztotta a szegények között Isten Szent Anyja a felajánlott adományokat, azt abból is következtethetjük, hogy a templomban nem bárányt mutatott be, miként azt a gazdagabbak tették: »A fiúért bárányt vi-gyen« (Lev 12,6), hanem két galambot vagy gerlét áldoztak, mit egyedül csak a szegények tettek: »az áldozatot is beakar-ták mutatni, ahogy az Úr törvénye előírta: egy pár gerlicét vagy két galambfiókát.« (Lk 2,24) Mindent, amim csak volt a szegényeknek adtam, a ruhán és silány eledelen kívül mit sem tartottam meg magamnak – mondta maga Mária, Szent Brigittának.
     Csupán a szegénység iránti szeretetéből nem restellette egy szegény mesteremberhez, Szent Józsefhez kötni az életét. Szent Bonaventura szerint életét, keze munká-jából, fonásból és varrásból tartotta fenn. Egy angyal Mária felől kijelen-tette Szent Brigittának: »A világi javakat csak sárnak tekintette.« Egyszóval mindig szegényesen élt és szegényesen is halt, mert nem tudjuk, hogy holta után mást hátrahagyott volna, mint két szegényes ruhát, melyeket Metafrastes és Niceforus szerint annak a két nőnek hagyott, akik életében szolgáltak neki. (179-180. oldal)

     1375-ben (Svéd Szent) Katalin visszament Rómába, hogy hazája kívánságának megfelelően kérje édesanyja szentté avatását és a szabályzat jóváhagyását. A szabályzatot az alvastrai ciszterci kolostorban dolgozták ki, azután Rómába került, ahol már VI. Orbán pápa (1378–1389) hagyta jóvá meglehetősen sok módosítással. Az átdolgozott szabályzat teljesen megfelelt az egyházi hagyományoknak.
Időközben meglehetősen sok birtokot adományoztak a kolostornak.
     Brigitta azt akarta, hogy abból, ami a kolostorok birtokain terem, a fölösleget minden évben november 1-én adják oda a szegényeknek. Ezt úgy módosították, hogy csak azt kell a szegényeknek ezen a napon odaadni, ami a jövő biztosítása után marad fölöslegnek.
     Egyetlen rendalapító sem akadályozhatja meg, hogy rendje tévútra ne térjen, és az emberi lét terhe alatt össze ne roppanjon. Brigitta sem lehetett kivétel. Mindazonáltal ha a hátterét is nézzük annak, ami Vadstenában végül mégis létrejött, föl kell ismernünk, hogy Brigittának a Szentlélek sugallta a kolostoralapítás gondolatát.
     A Brigitta-rend más szerzetesi közösségekhez képest szokatlanul nagy megrázkódtatásokon ment keresztül, és többször is a megsemmisülés közelébe került. 1422-ben V. Márton pápa megtiltotta, hogy az alapító szerint, szerzetesek és szerzetesnők éljenek egymás mellett (bár külön épületekben); ezzel a kettős kolostorok eszméje is hosszú időre megszűnt. A rend központja fokozatosan Németalföldre tevődött át. A trentói zsinat után öt országban maradtak Brigitta-rendiek, és a reformáció is nagy csapást jelentett a közösségekre. A XVIII. század végére már csak néhány lengyel, itáliai és portugál kolostoruk maradt. Az eredeti elgondoláshoz való visszatérés a XX. században a svéd Maria-Elisabeth Hesselblad érdeme, aki protestáns családban született, felnőtt fejjel katolizált, és halálos betegen munkálkodott azon, hogy megújítsa Szent Brigitta rendjét, méghozzá olyan formában, hogy ökumenikus szabályzatát többségükben protestáns honfitársai is elfogadhassák. Munkássága nyomán új rendházak létesültek, és 1963-ban Vadstenában is újjáéledt Szent Brigitta rendje.
     A Brigitta alapította első kolostorból mára csak részek maradtak fenn, de a templom a régi fényében áll, és tanúskodik építtetőjének, Svéd Szent Brigittának elgondolásairól. Itt nyugszanak hamvai is. Körülötte gyertyák égnek, és a virág sem hiányzik soha. Mert Szent Brigitta napjainkban is nagyon népszerű. Számtalan kórház, otthon és menhely viseli a nevét. Sőt egy protestáns Societas St. Brigittae is ápolja a kultuszát és szellemi örökségét. Ő „Svédország legnagyobb asszonya”, egyike hazája legkedveltebb leányainak, egy protestáns nép nemzeti szentje.

P. Markus Pfluger írása (2000), folytatásokban megjelent a Szent Margit Lap 51., 52., 54-58., 60-65. és 67. számaiban. Internetes forrása:

„Amikor ez teljesedésbe kezd menni, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltástok ideje.” (Lk 21,28)

       Urunk eme szavai ádvent első vasárnapjának evangéliumában minden évben újra és újra elhangzanak. Azt követően, hogy Krisztus kimondhatatlan szorongattatásokat és katasztrófákat jövendölt meg az idők végezetére, a fenti szavakkal bátorítani akarta övéit: a legnagyobb szükségben a megváltás már nincs messze többé. E szavakat ezen kívül az Antikrisztusra is vonatkoztathatjuk. Az első pillanattól kezdve bizonyos, hogy nem az Antikrisztusé – bármely időben jöjjön is el – az utolsó szó. Maga az Úr fogja útját állni, és áldatlan uralmának véget vetni. Ezért az Antikrisztusról szóló elmélkedés a hívek számára alapjában véve reményre és bizakodásra ad okot – minden sötétség ellenére, mely ezt a témát jellemzi: „emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltástok ideje”.

Mielőtt e titokzatos figura jellegzetes vonásait bemutatnánk, idézzük fel az Újszövetség Antikrisztusról szóló részeiből a legfontosabbakat.

 Az Antikrisztus a János-levelekben

       Szent János apostol első levelében ez áll: „Gyermekeim, itt az utolsó óra. Hallottátok, hogy eljön az Antikrisztus. Most sok Antikrisztus támadt, ebből tudjuk, hogy itt az utolsó óra. Ki az a hazug, hacsak az nem, aki tagadja, hogy Jézus a Krisztus? Az az Antikrisztus, aki tagadja az Atyát és a Fiút. Aki tagadja a Fiút, az Atyát sem ismeri. Aki megvallja a Fiút, az ismeri az Atyát is.” (1 Jn 2,18/22)

Itt az Antikrisztus mint eretnek lepleződik le: tagadja Isten Fiát, amivel az Atyát is visszautasítja!          Ugyanebben a levélben az apostol még egyszer óv az antikrisztusi lélek kísértésétől: „Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy Istentől származnak-e, mert sok hamis próféta rontott a világra. Az Istentől származó lelket erről ismeritek fel: minden lélek, amely megvallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, az Istentől van. S minden lélek, amely nem vallja meg Jézust, nem az Istentől való, hanem az Antikrisztusé, akiről hallottátok, hogy eljön, és most már a világban is van.” (1 Jn 4,1-3)

János tehát különbséget tesz az Antikrisztus mint eljövendő figura és az antikrisztusi szellem között, mely már régen munkálkodik a világban (lásd: 2,18 és 4,2). Az „Antikrisztus” még várat magára, de az „Antikrisztusok” már a világban vannak. Végezetül az apostol második levelében még egyszer megemlíti az Antikrisztust: „Mert sok csaló fellépett a világban, aki nem vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el. Az ilyen csaló és Antikrisztus.” (2 Jn 7)

       Szent János az egyetlen bibliai író, aki nevén nevezi az Antikrisztust. Ez az elnevezés az első és második János levélen kívül sehol nem fordul többé elő a Szentírásban. Ezért nevezik Jánost sokszor egyszerűen az „Antikrisztus teológusának”.

Az Antikrisztus a második Tesszaloniki levélben

       Az Antikrisztus lényét azonban Szent Pál apostol is leírja – a második Tesszaloniki-levélben –, méghozzá nagyon precízen. Még akkor is, ha ehelyütt maga a szó, „Antikrisztus” nem fordul elő, Pál apostol akkor is egyértelműen egy személyről beszél, aki az idők végezetén lép fel, és aki Isten elleni bűnében és gyűlöletében minden más embert felülmúl.

„Van még egy kérésünk: Urunk, Jézus Krisztus eljövetelét és vele való egyesülésünket illetően ne veszítsétek el rögtön józanságtokat, és sem lelki kinyilatkoztatás, sem állítólag tőlünk eredő mondás vagy levél ne ijesszen meg benneteket, mintha az Úr napja már küszöbön állna. Semmiképpen meg ne tévesszen valaki titeket, hiszen előbb be kell következnie az elpártolásnak, és meg kell mutatkoznia a bűn emberének, a kárhozat fiának, az ellenségnek, aki mindennek fölé emelkedik, amit istennek és szentnek neveznek. Sőt, Isten templomában foglal majd helyet és istennek akar látszani. Nem emlékeztek, hogy mindenről beszéltem nektek még amikor nálatok voltam? Tudjátok azt is, mi késlelteti föllépésének idejét. A gonoszság titka már munkálkodik, csak annak kell még az útból eltűnnie, ami még késlelteti. Akkor majd megjelenik a gonosz, de Urunk Jézus elsöpri szája leheletével, és megsemmisíti jövetelének tündöklésével. Megjelenését a sátán erejéből mindenféle feltűnő tett, jel és hamis csoda kíséri, meg mindenféle gonosz csábítás is, azok vesztére, akik elkárhoznak, mert nem voltak fogékonyak az igazság szeretetére, ami üdvösségükre szolgált volna. Azért szolgáltatja ki őket Isten a kísértés hatalmának, hogy higgyenek a hazugságnak. Így azok, akik nem hittek az igazságban, hanem a gonoszságban telt kedvük, mind ítéletet vonnak magukra.” (2 Tesz 2,1-12) Pál apostol ehelyütt az Antikrisztus számtalan jellegzetességét felsorolja, melyeket a későbbiekben majd egyesével tárgyalunk.

Az Antikrisztus Szent János Apokalipszisében

       Témánk szemszögéből még nagyon fontosak az Apokalipszis idevonatkozó részei, melyek azonban már sokkal nehezebben érthetők, hiszen itt látomásokkal van dolgunk, melyek szinte kiprovokálják a többféle értelmezést, minekutána néhány látomásban közülük jelen és eljövendő egyszerre mutatkozik. Olvassuk el a 12. fejezet utolsó verseit és az egész 13. fejezetet: „A sárkány haragra lobbant az asszony ellen, és harcba szállt többi gyermekével, akik megtartják Isten parancsait és kitartanak Jézus tanúsága mellett. Kiállt a tenger partjára.” (Jel 12,17-18)

Az Apokalipszis 13. fejezete: A tengeri vadállat

       „Ekkor láttam, hogy a tengerből egy vadállat bukkan fel. Tíz szarva volt és hét feje, szarvain tíz korona, fejein meg istenkáromló nevek. A vadállat, amelyet láttam, hasonlított a párduchoz, lába mint a medvéé, szája pedig az oroszlán szája. A sárkány neki adta erejét és trónját, nagy hatalmával együtt. Az egyik feje mintha halálra lett volna sebezve, de halálos sebe meggyógyult. Az egész föld csodálta a vadállatot. Leborultak a sárkány előtt, hogy hatalmat adott a vadállatnak. Leborultak a vadállat előtt is, és így imádták: ‘Ki fogható a vadállathoz, ki tudja vele fölvenni a harcot?’ Gőgös, káromló szája volt, és hatalmat kapott, hogy negyvenkét hónapig jártassa. Káromlásra nyitotta száját az Isten ellen, káromolta a nevét, hajlékát és az ég lakóit. Hatalmat kapott, hogy megtámadja a szenteket és győzelmet arasson. Hatalma kiterjedt minden törzsre, népre, nyelvre és nemzetre. A föld lakói, akiknek a neve a világ kezdetétől nincs beírva a megölt Bárány életkönyvébe, mind leborulnak majd előtte. Akinek van füle, hallja meg! Aki mást fogságba hurcol, fogságba kerül. Aki karddal öl, annak kard élén kell elhullnia. Ez a szentek állhatatosságának és hitének az alapja.

A szárazföldi vadállat

       Akkor láttam, hogy egy másik vadállat emelkedik ki a földből. Két szarva volt, mint a Báránynak, de úgy ordított, mint a sárkány. Az első vadállatnak minden hatalmát gyakorolta a jelenlétében. A földet és lakóit rávette, hogy boruljanak le az első vadállat előtt, amely kigyógyult halálos sebéből. Nagy csodajeleket vitt végbe, még tűzet is bocsátott le az égből az emberek szeme láttára. A föld lakóit megtévesztette a csodajelekkel, amelyeket a vadállat előtt véghezvihetett. Rávette a föld lakóit, hogy emeljenek szobrot a vadállatnak, amelyet a kard megsebzett, de felgyógyult. Hatalmat kapott, hogy lelket leheljen a vadállat szobrába, hogy megszólaljon a vadállat szobra, meg hogy megölje azokat, akik nem borulnak le a vadállat szobra előtt. Elrendelte, hogy mindenkinek, kicsinek és nagynak, gazdagnak és szegénynek, szabadnak és rabszolgának jelöljék meg a jobb karját vagy a homlokát, és hogy senki ne adhasson-vehessen, ha nem viseli a vadállat jelét: nevét vagy nevének a számát. Ez a bölcsesség! Akinek van esze, számítsa ki a vadállat számát, hisz emberi szám: hatszázhatvanhat.” (Jel 13)

        A sárkány az ördögöt jelenti, miként ezt az Apokalipszis maga mondja (20,2). Az általános magyarázat szerint a két vadállat az antikeresztény erőket reprezentálja, hatalmukat (első vadállat) és propagandájukat (második vadállat). Az Antikrisztus egyes jellemzőinek tárgyalásánál vissza fogunk térni az Apokalipszis eme szövegére.

Ezzel kapcsolatban emlékeztetnünk kell Dániel próféta jövendöléseire. Az egyházatyáknak és a későbbi szerzőknek az Antikrisztusról tett számos kijelentését Dániel látomásai ugyanúgy inspirálták, mint Szent János Apokalipszise; magyarázataik gyakran az Apokalipszisből és Dániel könyvéből vett képek egyszerű kombinációja.

Léteznek-e Jézus Krisztusnak kijelentései az Antikrisztusról?

        A mi Urunk se az Antikrisztusról, se olyan személyről nem beszél, akit – mint Pálnál – ilyennek lehetne identifikálni, talán egyetlen kivételtől eltekintve. János Evangéliumában Jézus ezt mondja a zsidóknak: „Én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok el engem; majd ha más jövend a maga nevében, azt elfogadjátok.” (Jn 5,43) Némely atya ezeket a szavakat az Antikrisztusra értette.

Mindazonáltal az Úr eme jóslata paruzia-beszédére emlékeztet bennünket. Itt megmutatkozik, hogy maga Krisztus sem hallgatott mostani témánkról, bár kifejezetten nem beszélt az Antikrisztusról. Beszédében, melyben mind Jeruzsálem pusztulásáról, mind a világ végéről szó van, az Úr az idők végezetére olyan dolgokat jövendöl, melyek az apostoloknak az Antikrisztusról szóló kijelentéseivel pontosan megegyeznek: általános zűrzavar és kísértés, hitehagyás, egyházüldözés – és a pszeudo-Messiások fellépése. (pl. Mt 24,5/24) 

     Első gyónói közt volt egy hölgy Pauline Jaricot – aki elindíttotta a világban az Élő Rózsafüzér Mozgalmat – erős indíttatást érzett, hogy Vianney atyának adjon egy Csodatévő Szent Filoména szobrocskát ereklyével. Ez, nagy hatással volt a magányos és vagyontalan kispapra, akit végül a püspöke egy jelentéktelen faluba Ars-ba helyezett el. Szentünk azt se tudta hol van, így aztán elsőre meg se találta. És egy kis pásztort volt kénytelen megkérdezni Ars holléte felől! A legényke megmutatta az irányt, mire Vianney Szent János így köszönte meg: "Fiacskám, te megmutattad az irányt Ars-ba, én meg meg fogom neked mutatni az utat a mennyországba"! Azon a helyen azóta is van egy szobor őrzi ennek emlékét! (Ld. a képen!)
     Ez a település, mint a többi, oly mérték-ben volt elkereszténytelenedve a "dicső" Francia Forradalom eredményeként, hogy ez mélyen elkeserítette szentünket. Úgy érezte, hogy az általa hirdetett Isten Igéje, teljesen hatástalan az emberekre, már akik hajlandóak voltak átlépni a templom küszöbét!
     Az új plébános pedig szívfájdalommal imádkozta a rózsafüzért és éjszakákon át térdelt az Oltáriszentség előtt, minden látható hatás nélkül!
És ekkor János, Szent Filoménát kérte meg, hogy járjon közbe az Úrnál, hogy kérése meghallgatást találjon! Egyszerre csak azt vette észre, hogy a környék lelki helyzete elkezdett javulni. Egyre többen jártak a szentmisékre, és plébánosuk lánglelkű szívhez szóló beszédei lassan felmelengették az Isten iránt kihűlt, fagyos szíveket. Mindezt olyan hatékonyan tette, hogy egyre többen álltak sorba a gyóntatószéke előtt!
Az Ars-i plébános és Szent Filoména közt mély és bensőséges "barátság" alakult ki, és elnevezte a kis szentet "Ügyvivőjének"!
     Szinte éjjel-nappal gyóntatott. Ismerte az emberi szíveket, és különös kegyelmi ajándékként olvasott bennük, anélkül, hogy az emberek megszólaltak volna.
Egy férfi azzal kezdte a gyónását, hogy utoljára harminc éve gyónt. János kiigazította: ,,nem harminc, hanem harminchárom éve''. Amikor az ember utánaszámolt, elismerte! Egy asszony elmondta, hogy János abbé – ahogy nevezték – olyan pontosan ismerte az ő családi viszonyait, az eseményeket és a neveket, hogy a megdöbbenéstől alig tudott megszólalni. Arra a kérdésére, hogy honnan tudja mindezt, azt válaszolta: ,,Az ön őrangyala mondta nekem!''
Olykor gyóntatás közben könnyekre fakadt. Aztán mikor valaki rákérdezett csodálkozásában, ezt mondta neki: ,,Barátom, én azért sírok, mert ön nem siratja a bűneit.''
     A lélekmentés sikerének persze "meg volt az ára". Éjjelente hatalmas – sokszor fizikai küzdelmet – kellett vívnia az ördöggel! Nem csak hogy bántalmazták, de még az ágyát is rágyújtották A "harcok" iszonyatos hangjai kihallatszottak a paplakból, úgyhogy két hencegő módos fiatalember felajánlotta az atyának, hogy majd ők puskával megvédik éjszakánként!
     A legények meg is jelentek, ám az első percek után kiszaladtak még a faluból is (szó szerint!), maguk után hagyva a "dióverőket", amelyek szintén látható az Ars-i Plébános házában! (Folytatása holnap!) Előző rész: http://szeretetlang.blog.hu/2016/08/04/vianney_szent_janos_emleknapja_augusztus

6.3 §. Szűz Mária tisztaságáról
     Mária a lehetőségig kerülte az emberek tekintetét; amiért is ‒ mint láttuk ‒, Szent Lukács megjegyzi, hogy Erzsébet látogatásakor sietve haladt át a hegyeken. Meg kell azt is jegyezni, hogy nénjét Mária még annak szülése előtt elhagyta, miként az evangélium szavaiból is kiviláglik: »Mária nála maradt mintegy három hónapig, majd visszatért házába. Azután eljött az ideje, hogy Erzsébet szüljön, és fiút szült«.(Lk 1,56-57) De Mária miért nem várta be Szent János születését? ‒ Azért, hogy elkerülje a látogatásokat és az óhatatlan társalgásokat, melyek Erzsébet állapotából következtek.

     A tisztaságban való állhatatosság harmadik eszköze az imádság: »láttam, hogy nem juthatok másként a birtokába, csak akkor, ha Isten megadja, azért az Úrhoz járultam és könyörögtem neki«. (Bölcs 8,21) 
     Damaszkuszi Szent János azt mondja, hogy Mária, aki maga töké-letesen tiszta, szereti a tisztaságot  és ki nem állhatja a tisztátalanokat. Aki azonban Hozzá menekül, bizto-san megszabadul e bűnétől, mégha egyebet sem tesz, mint bizodalommal ejti ki a nevét.
     Páter Avila beszéli, hogy sokan, akiknek a tisztaság ellen voltak erős kísértéseik, Mária Szeplőtelen Fogan-tatása iránt viseltetett nagy áhítatuk révén győztesek maradtak a küzde-lemben.
     Ó legtisztább Szűz Mária, mily sok lélek gyötrődik a pokolban e bűn miatt! Add ó Királynőm, hogy kísértéseim-ben mindenkoron hozzád mene-küljek, hozzád folyamodjam és kérjelek »Mária, Mária, segíts! Amen. (179. oldal)

Az ország, mely megfeledkezett legnagyobb diplomatanőjéről
     A XVI. században Svédország a protestantizmus útjára lépett, hasonlóan egész Észak Európához, ahol kultusza a leginkább elterjedt volt. Emiatt – alig 120 évvel halála után – kultusza elsorvadt, a neki szentelt templomok többsége protestáns templom lett. A katolikus egyház számára is hosszú évszázadokra „elveszett” a késő gótikus kor nagy misztikusa: a következő évszázadok számára nem volt túl érdekes egy meghaladott és „sötétnek” tekintett kor szentje. A tridenti zsinatot követően, a vallásháborúk korában a mártírok, katonaszentek voltak népszerűek, egy jótékony apáca misztikus feljegyzései és emlékezete nem volt meghatározó. Nem is csoda, hogy Szent Brigitta neve legközelebb 1740-ben kerül elő, amikor XII. Kelemen pápa jóváhagyásával és ajánlásával kiadták a ma is ismert „Szent Brigitta kilencedet” és a „Boldogság titka” című 15 imából álló füzeteket, melyek kegyes irodalomként a katolikusok lelki olvasmánya lett.
     Hazájában, a protestáns Svédországban 2002-ben, a szent születésének 700.-ik évfordulója előtt került Szent Brigitta neve újra a hírbeszámolók közé. Ez évben egy patológust rendeltek ki Vadstena város plébániájára, hogy igazolja két ott őrzött koponya eredetét, hogy az Szent Brigitta és lánya földi maradványa-e, ahol a hagyomány szerint maradványait őrizték. A svéd krónikák szerint 1645-ben holland tolvajok ellopták Szent Brigitta relikviáit eredeti nyughelyükről. Csakhogy a kriptában három koponyát őriztek, így kettő továbbra is Svédországban maradt. A hagyomány ezeket anyja és lánya: Szent Brigitta és Szent Katalin koponyáinak tartja. Azt már 1950-ben tudományosan igazolták, hogy egy 50-55 és egy 60-70 éves nő földi maradványai. A 2002-es vizsgálat azonban csalódást okozott: a mitokondriális DNS vizsgálat nem igazolta vissza a két koponya közötti rokonságot. Ezen túl – mint kiderült – a C14-es vizsgálat a két koponya közt 200 év korkülönbséget mutatott. A vizsgálatot végző professzor azonban hozzátette, hogy a korabeli szerzetesek hal diétája miatt magas víztárolás van a csontokban, ezért a pontos kor megállapítása nehéz, így az idősebb koponya akár lehet 14. századi is, tehát Szent Brigitta ereklyéje.
     Egy rendalapító munkája nem fejeződik be a halálával, hanem továbbfolytatódik az általa alapított renden belül. Amikor Brigitta holttestét Vadstenában örök nyugalomra helyezték, ez megadta az utolsó indítást ahhoz, hogy ott kolostor létesüljön. A lánya, Katalin elhozta az 1370-ben kelt bullát, amelyben V. Orbán pápa meghagyta Linköping püspökének, hogy Vadstenában építsen két kolostort, egyet a nővéreknek, egyet pedig a paptestvéreknek.
Az építkezést 1371-ben kezdték meg, azon a területen, amelyet még Brigitta ajándékozott a
birtokaiból a kettős kolostor számára.

     Vianney Szent János 1786. május 8-án a Felvilágosodás korának legnagyobb sötétségében született, a Lyon melletti Dardilly-ben. A dolgos, hívő földműves szülei a Jean-Baptist Marie névre keresztelték. Édesanyja bensőséges hitben nevelte. (Képen a szülőháza)                                                        A francia forradalom kitörésével iszonyatos vallásellenes diktatúra vette kezdetét, amellyel kezdetét vette Franciaország elkereszténytelenítése. Föloszlatták a szerzetesrendet, elkobozták házaikat. A papság számára kötelezővé tették az ateista deklarációra való eskütételt és akik ezt megtagadták, 24 órán belül kivégezték.
     Jean-Baptist is éjnek idején titokban járt hittanórákra, ahol a kolostorukból elűzött, civil ruhát öltött apácák tanították. Első szentgyónását otthon, a szobájukban végezhette el egy papnál, aki megtagadta az alkotmányra teendő esküt. Első szentáldozásához egy homályos pajtában járult, amely elé, hogy eltereljék a hatóságok figyelmét, egy nagy szénásszekeret húztak. Hitoktatók és a papság, de még maguk a Szentségben részesülők is az azonnali kivégzéssel játszottak! Nos, ez volt a "Szabadság, Egyenlőség, Testvériség"!
     Az elemi iskolát megszakításokkal végezte el, mivel szükség volt munkaerejére a földeken.
     A szülők papi pályára szánták, melyben egy ismerős idős atya is támogatta és titokban fel is készítette a papszentelésre.
Ez azonban több akadályba ütközött. Egyfelől behívták katonának, ahonnan megszökött. Másodsorban az ateista diktatúra, amely eskütételhez kötötte a papi tevékenységet (és be is tartatták az istentelen direktívákat)! Harmadsorban, Jean-Baptist nagyon nehezen tudott vizsgázni, mert a tananyag latinul volt – amiként az oktatás is – és ő képtelen volt rendesen visszaadni tudását latin nyelven.. Emiatt máig az a tévhit Vianney Szent Jánosról, hogy nem csak egyszerű ember volt, de buta is, persze átsiklanak afelett, hogy mint Ars-i plébános rendkívüli hatású beszédeket mondott, és a konszolidáció után, tanácsért fordultak hozzá még az állami tisztségviselők is!
     A latinos hiányosságai ellenére, egyházi felettesei azzal az indoklással bocsátották szentelésre, hogy: ,,Jámbor lélek, ismeri a rózsafüzért, és tiszteli a Szűzanyát. A többit a kegyelem és a szíve majd elvégzi!'' (Példaadó hozzáállás lehetne ez máig is!)
     Végül Grenoble-ban szentelték pappá, olyan körülmények között, ahol a kispap távozása csak a konventi megbízottak aláíróasztala előtt volt lehetséges. És ott dőlt el, hogy még aznap kivégzik, vagy útjára mehet Júdás-tudattal!
     Szentünk azonban egy óvatlan pillanatban átugrott a kerítésen és elmenekült. Szülőfalujában bújtatta a nép és "civil" ruhában volt kénytelen járni, amit ő nagyon szégyellt. Első szentmiséjét végül 1815. augusztus 14-én mutatta be. (Folytatás holnap!)

A tisztítótűz látomása
     Szent Brigitta egyik extázisában a purgatóriumba is elragadtatott, ahol látott egy előkelő származású fiatal leányt, ki a tisztítótűzben rettenetesen gyötrődött. A lágy elmondta neki, hogy hiúsága bűneinek kiengesztelésére kell szenvednie: „A fejem ‒ sóhajtozott keservesen ‒, annyi hiúsággal volt eltelve, hogy csak azt kereste, miként vonhatja magára az emberek tekintetét. Most kívül-belül lángoktól van elborítva. Ezek a vállak, ezek a karok, melyeket szerettem kitakarni az emberek előtt, izzó vasláncokba vannak szorítva; ezek a lábak, melyek oly fürgék voltak a táncban, mardosó viperákkal vannak körültekerve, és beszennyezik tisztátalan tajtékjukkal minden tagomat. Ezeket egykor teleaggattam nyakláncokkal, karperecekkel, virágokkal, ékszerekkel és most szennyben, emésztő tűzben és a dermesztő jéghidegben kell kínlódniuk. Ó, szüleim! ‒ tette hozzá e szerencsétlen elítélt lélek ‒ mily nagyon vétkeztetek ellenem! A ti szerető engedékenységtek reám nézve rosszabb volt, mintha gyűlöltetek volna. Hiú hajlamaim követésében magamra hagytatok, hogy megengedtétek a költekezéseimet, és ez lett végzetes reám. Ti voltatok akik elvezettetek a színházakba, a bálokba, a világias társaságokba, melyek a lelkek rombadöntői. Az igaz ‒ tette hozzá a szenvedő lélek Brigittának ‒, hogy anyám gyakran tanácsolt nekem erényes műveket is és üdvös ájtatosságokat, de sajnos elnézte, hogy tanácsait figyelembe sem vettem. De iszonyatos kínjaim közepette is hálát adok Üdvözítőm végtelen irgalmának, hogy nem engedte meg örök kárhozatomat, hogy ő érdemeivel pótolta az én hibáimat. Halálom előtt egy Mária-kép láttán bánatra indult a lelkem, meggyóntam. S bár ez a bűnbánatom nem volt teljes ‒ mivel csak a félelem késztette bennem ‒, de amikor haldokolni kezdtem, elmélkedtem az Üdvözítő fájdalmas kínszenvedéséről s így igaz bánatot tartottam s szívből kiáltottam: «Uram Jézus, Szűz Mária fia könyörülj rajtam! Szívből bánom vétkeimet s ígérem, hogy megjavítom azokat, ha időt engedsz reá. De időm lejárt és meghaltam. Tudd meg, hogy így szabadultam meg a pokoltól, mégha a tisztítóhely legmélyebb gyötrelmeibe zuhantam is alá.”
Brigitta életírója megjegyzi, hogy mikor szentünk e látomását elbeszélte egyik unokahúgának, aki szintén hódolt a világ hiúságainak, oly hatással volt rá e történet, hogy nyomban lemondott a piperészkedésről, bűnbánatot tartott és egy igen szigorú szerzetesrendbe lépett. [Révélations de sainte Brigitte, VI. k. LII. Fej.]

6.2 §. Szűz Mária tisztaságáról
     Szent Remig szerint ezen bűn következtében kárhozik el a legtöbb ember*. Mint fentebb említettük, Szent Ágoston azt állítja, hogy e tekintetben ritka a győzelem e bűn felett. De miért van ez? Mert nem alkalmazzuk a győzelemhez szüksé-ges eszközöket! A lelki élet tanítói három eszközt ajánlanak: a böjtöt, az alkalmak kerülését és az imádsá-got. Böjt alatt az önmegtagadást értjük, főként a szemek és az étke-zés terén. Bár Mária teljesen el volt telve Isten malasztjával, mégis oly önmegtartóztatással fegyelmezte szemeit, hogy azokat állandóan lesütötte és senkit sem nézett meg élesen, amiként ezt Szent Epifánius és Damaszkuszi Szent János is állít-ják, sőt még hozzáteszik, hogy Má-ria legzsengébb korától oly szemérmes volt, hogy mindenkit bámulatba ejtett. Ezért mondja Szent Lukács is, hogy Mária sietve ment, amidőn meglátogatta nénjét, Erzsébetet, hogy ne minél rövidebb ideig lássák őt házon kívül. Ami az ételben való megtartóztatást illeti, Philibertus közlése szerint a Szent Szűz, egy Félix nevű remetének kijelentette, hogy csecse-mőkorában csak egyszer vett magához tejet.
     Toursi Szent Gergely beszéli, hogy a Boldogságos Szűz egész életén keresztül böjtölt; Szent Bonaventura pedig azt állítja, hogy Mária soha nem nyert volna oly nagy kegyelmeket, ha nem lett volna olyan mértékletes az ételben, mert ‒ úgymond ‒ a kegyelem és az étkezési vágy kielégítése nem férnek össze egymással. Egyszóval, Mária oly nagy mértékben gyakorolta az önmegtagadást, hogy róla mondatott: »Kezeimről mirha csepegett«. (Én 5,5)
     A tisztaság megőrzésének második eszköze az alkalmak kerülése: »Biztonságban csak az van, aki elfut előle«. (Péld 11,15)
     Néri Szent Fülöp azt állította, hogy az érzékiséggel vívott harcban csak a félénkek győznek, azaz, akik gyorsan elmenekülnek előle. (178. oldal) (Lent Néri Szent Fülöp)
_______________________
* A 9 éves Boldog fatimai Jácintáról feljegyezték, hogy kórházban tartózkodása idején ezt a kijelentést tette: "A testiség bűne miatt kerülnek a legtöbben a pokolba!" (Fatimáról beszél Lúcia nővér, FÁTIMA – PORTUGÁLIA. 4. kiadás, 2006, 123. o.)

Bármerre hajózol, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

6.1 §. Szűz Mária tisztaságáról
     Mióta Ádám bűnbe esett, azóta érzékeink az ész ellen támadnak és így a tisztaság olyan erény lett, melynek gyakorlása a legnagyobb önfegyelmet igényli. Szent Ágoston szerint az összes küzdelmek között legnehezebb a tisztaságot megőrizni; mert mindennap meg kell harcol-nunk érte és nehéz a győzelem.
     Tisztasága miatt mondja a Szentlélek a Boldogságos Szüzet szépnek, mint a gerle: »Szépek orcáid, mint a gerlicéé«. (Én 1,9) Ugyanez oknál fogva nyerte a liliom elnevezést is: »Amilyen a liliom a tövisek között, olyan a kedvesem a leányok között!« (Én 2,2)
     Karthausi Dénes megjegyzése sze-rint Máriát azért hívják liliomnak, mivel a többi szüzek vagy önmaguk, vagy mások számára tövisek. A Boldogságos Szűznél nem volt ilyesmi, mert puszta megjelenésével mindenkiben tiszta gondolatokat és érzelme-ket keltett. Szent Tamás megerősíti ezt, mondván, hogy a Boldogságos Szűznek szépsége tisztaságra indított mindenkit, aki csak rápillantott.
     Szent Jeromos szerint valószínű, hogy Szent József maga is Mária társaságának köszönhette, hogy szűzi tisztaságát megőrizte; midőn pedig az eretnek Helvidius taga-dásba vette Mária szüzességét, Szent Jeromos a következőt írta neki: »Te azt mondod, hogy Mária nem maradt meg szűzen; én pedig még többet állítok és azt mondom, hogy Szent József is Őáltala őrizte meg szüzességét!« Egy híres író szerint Mária annyira szerette ezt az erényt, hogy még istenanyai méltóságáról is lemondott volna, ha ez szüzessége elvesztését jelentette volna. Ezt az arkangyalnak adott feleletéből is következtethetjük: »Miképpen lesz ez, hiszen férfit nem ismerek?« (Lk 1,34), és befejező szavai: »Legyen nekem, a te igéd szerint«, melyekkel kifejezésre juttatta, hogy csak abba egyezett bele, amit az angyal neki mondott, hogy ti. a Szentlélek ereje által és nem más módon lesz anyává.
     Szent Ambrus így kiált fel: »Aki a tisztaságot megőrzi, angyal, aki pedig elveszti, ördög!« Maga Krisztus mondta, hogy angyalokhoz hasonlókká lesznek azok, akik tiszták: »olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben« (Mt 22,30), amiként a tisztátalanságot úgy gyűlöli Isten, mint az ördögöket. (177-178. oldal)

     Visszatérve e rendkívüli asszony korára és a halálát követő vele kapcsolatos vitákra.
Bár Brigitta szenttéavatása már halálát követő 18 év múltán megtörtént, ez korántsem ment zavarmentesen! Sokaknak ellenszenves volt, hogy „nő létére” nemcsak prófétai szerepet töltött be, de egyházpolitikai kérdésekben is állást foglalt, nem is eredménytelenül.
     Bírálói, akik kétségbe vonták látomásait, olykor boszorkánysággal vádolták. Azzal gyanúsították, hogy a látomásokat démonok idézték elő vagy csak színlelt képzelődésről van szó. Sőt ráfogták, hogy látomásai svéd gyóntatójának kitalálásai.
Buzgó hívei viszont – köztük teológusok – védelmezték a nők prófétálásának helytállóságát, valamint Brigittát mint a természetfeletti reveláció hiteles közvetítőjét. A teológus úgy érvel, hogy néha szükséges, hogy Isten nőkön keresztül közvetítse a revelációt. Néhány védelmezője szerint Brigitta „igazi teológus” (vera theologa) volt; a Revelációk kifejezik „minden teológia betetőzését”.
     A 14. század végétől a 16. századig mind a hiteles, mind a hamis Brigitta-irodalmat széles körben nemzeti nyelven és latinul terjesztették. Brigitta látomásai jelentősen befolyásolták a nők lelki életét. Sok szerzetesi hivatásra gyakorolt hatást. Látomásai Krisztus születéséről nagy hatást gyakoroltak művészeti ábrázolásokra; innen ered többek közt az, hogy a földön fekvő gyermek Jézus testéből áradó fény az egyetlen fényforrás a képen, illetve az Atyaisten jelenléte a jelenet fölött. Voltak látomásai a tisztítótűzről is.
Ugyanakkor Brigitta és a revelációk hitelessége továbbra is a gyanakvás és a támadások kereszttűzében állt. Girolamo Savonarola (†1498), míg saját hírhedt prédikációját védte Firenzében, határozottan elutasította Brigittának vagy a többi „szeszélyes és nagyon gyenge” nőnek, nem kanonikus próféciái olvasását vagy prédikálását.
     Luther Márton (†1546), akit kezdetben vonzottak Brigitta írásai, de a Genezis 30, 9-11-ről szóló előadásában indulatosan nyilatkozott azok démoni eredetéről. „Brigitta revelációi semmi más, mint illúzió, amellyel kis híján, amikor még szerzetes voltam, engemet is majdnem rabul ejtett. A szerzetesek és a pápisták elárasztották az egyházat Brigitta írásaival és más könyvekkel, amelyekkel sértegetik a hazai és a politikai köröket.”

 PROGRAM

9:00-tól Családok Szeretetláng-rózsafüzére

9:35-től Bocsa József piarista atya előadása a nemzedékek közötti gyógyulásról a családban

10:30 SZENTMISE; szentbeszédet mond Francesco Bamonte atya

11.45-től Dr. Csókay András agysebész tanúságtevő előadása megtérésről, Isten akaratának elfogadásáról és az imádságról a családban

 12:45 EBÉDSZÜNET 

13:45-től Tanúságtétel

14:15-től Francesco Bamonte atya előadása:

„Szűz Mária harca a gonosszal”

16:00-tól Közös, zenés Szentségimádás Kemenes Gábor atya elmélkedéseivel

 Zenei szolgálat: EUCHARIST ZENEKAR 

A parkban egész nap van gyónási lehetőség; a „Szent Sátor”-ban egyéni közbenjáró és gyógyító imaszolgálat várja a testi-lelki szükségben szenvedőket. 

Kérjük, hogy akik tudnak, hozzanak magukkal összecsukható kisszéket vagy ülőalkalmatosságot!

Kérjük, hogy a külön busszal érkezők a parkolás megoldása miatt előre jelezzék részvételi szándékukat
a 06-30-205-8170-es telefonszámon! 

Testvérünk, Téged is várunk, hogy találkozhass Jézussal – s találkozhassunk egymással, mert erőt adó, ha látjuk:
sokan vagyunk, akiket Mária kézen fogott és elvezetett Szent Fiához! 

Bővebb információ:
www.szeretetlang.hu
telefon:06-30-205-8170

Bárhol is jársz, bárhol is állsz, imádkozz el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

Az utazás befejezése
     Cipruson keresztül – Jaffa előtt hajótörést szenvedett és kis híján belefulladt a tengerbe – 1373-ban már betegen érkezett vissza Rómába. Gyóntatója és Katalin mellette voltak, amikor július 23-án meghalt.
Eredetileg a római San Lorenzo in Panisperna templomban temették el. Végül azonban holttestét olyan nagy kegyelettel szállították haza Svédországba, hogy az már a szentet megillető tisztelet jele volt. Vadstenában helyezték örök nyugalomra, ahol lánya, Katalin vezetése mellett két kolostor létesült: egy a Brigitta által alapított rend női ágának, egy pedig a paptestvéreknek. A szabályzatot az alvastrai ciszterci kolostorban dolgozták ki, melyet még V. Orbán pápa jóváhagyott.
     Brigittát 1391. október 7-én avatta szentté IX. Bonifác pápa. Ünnepét 1623-ban vették fel a római naptárba, október 7-ére, öt évvel később október 8-ára került át, ahol a naptár 1969-es revíziójáig maradt. 1969-ben helyezték át halála napjára, július 23-ára.
     II. János Pál pápa (Sziénai Szent Katalinnal és Avilai Nagy Szent Terézzel együtt) 1999. október 1-jén Európa társvédőszentjévé nyilvánította. (A másik öt Nursiai Szent Benedek, Szent Cirill és Metód, Sziénai Szent Katalin és Keresztes Szent Terézia Benedikta /Edith Stein/). Máig nagyon népszerű egész Svédországban. Számtalan kórház, otthon és menhely viseli a nevét. Svéd Szent Brigitta a 14. század egyik legmegnyerőbb, ugyanakkor egyik legbátrabb, igencsak szókimondó asszonya volt, akit a pápa éppen azért választott ki Európa társvédőszentjévé, mert egyénisége nagyon is modern, mély istenkapcsolata, jellemessége és alázata példa lehet számunkra. Szülei udvari éltre nevelték és felnőve otthonosan mozgott a világi és egyházi befolyásos személyek világában. Okos, éles eszű fiatal lány majd asszony volt, aki rögtön felismerte a bűnt a politikai és gazdasági életben is. De nem csak felismerte, hanem küzdött is ellene.

5.2 §. Mária reményéről
     Éppen így megmutatta Isten szent Anyja az isteni Gondviselés iránti nagy bizodalmát akkor is, amikor Szent József közölte vele, hogy Egyiptomba kell menekülniük. Még azon az éjjelen felkészült a hosszú útra, pedig tudta, hogy élelmiszer, pénz és kísérő nélkül kell megtenniük azt, csakis az ő kisded Jézusa és szegény jegyese lesz vele. »Fölkelt s még akkor éjszaka fogta a gyermeket és anyját és elmenekült Egyiptomba« (Mt 2,14).
     De még sokkal nagyobb bizodalmat tanúsított Mária, midőn Fiától bort kért a lakodalmas nép számára; mert e szavaira: »Nincs boruk«. Jézus ezt a felelte: »Mit akarsz tőlem asszony! Még nem jött el az én órám« (Jn 2,4). És e válasz ellenére is, amelyből világosan megértette, hogy kérelmét megtagadta, mégis bízott az isteni jóságban és azt mondta a háziszolgáknak, hogy csak tegyék meg azt, amit Fia mond nekik, mert biztosra vette a kegyelmet: »Tegyetek meg mindent, amit csak mond!« 
     És valóban, Jézus Krisztus megtöltette a vizes edényeket és borrá változtatta a vizet.
Tanuljuk meg Szűz Máriától az ő nagy bizalmát különösen abban, ami örök boldogságunkra vonatkozik. Mert habár ebben nekünk is közre kell működnünk, mégis a jó Istentől ezt a kegyelmet csak akkor remélhetjük, ha a saját erőnkben nem bízunk meg és az apostollal mi is felkiáltunk: »Mindent megtehetek azzal, aki engem megerősít«. (Fil 4,13)
     Ó, Szűz Anyám! A Szentírásban téged a Reménység Anyjának neveznek. Az Anyaszentegyház is arra tanít engem, hogy te magad vagy a reménység: »Üdvözlégy reménységünk!« Hogyan kereshetnék tehát más reménységet? Hisz Jézus után te vagy az én összes reménységem; azért miként Szent Bernát, én is úgy nevezlek: Te vagy az én reménységem egész oka. És Szent Bonaventurával mindig így fohászkodom: Ó, hozzád kiáltók üdve, üdvözíts, ments meg engem! (176-177. oldal)

5.1 §. Mária reményéről és bizalmáról
     A hitből fakad a remény, mert Isten csak azért világosít föl minket a hit által, hogy megismerjük az ő jóságát és ígéreteit és ennek a nyomában remény és vágy támadjon bennünk Isten után.
     Mivel Mária kitűnő fokban bírta a hit erényét, azért kitűnő fokban megvolt benne a remény is és elmondhatta Dáviddal: »Nekem jó az Istenhez tartozni: az Úrban találok menedéket« (Zsolt 72,28). Mária, a Szentlélek ama hűséges jegyese, kiről írva vagyon: »Ki az ott, aki a puszta felől erre tart és a szerelmesére támaszkodik?« (Én 8,5) Mária a világot pusztaságnak tekintette, minden földi dolog iránti vonzalomtól mentes lévén, még a legcsekélyebb bizodalmat sem helyezte sem a teremtményekbe, sem a saját érdemeibe, s ily módon mindjobban gyarapodott Isten szeretetében. (Cornel. a Lap. in loc, cit.)
     A Boldogságos Szűz szép tanújelét adta Istenbe vetett bizalmának, amikor látta, hogy Szent Józsefnek nem lévén tudomása az Ő csodálatos fogantatásáról, s azon gondolattal tépelődik, hogy elbocsátja őt: »József pedig titkon el akarta őt bocsátani«. (Mt 1,19) Szükségesnek vélhetnénk akkor, hogy fölfedje Szent József előtt a titkot; de ő nem akart maga nyilatkozni a nyert kegyelemről s úgy vélte, hogy jobban cselekszik, ha az isteni gondviselésre bízza magát: el volt telve a bizalommal, hogy Isten majd meg fogja védeni ártatlanságát és jó hírnevét. De azon éjjelen is tanújelét adta Mária, Istenbe helyezett bizalmának, midőn őt a szüléséhez oly közel, még a legszegényebb szállásból is elutasították, úgyhogy egy istállóban kellett gyermekét a világra hoznia: »Jászolba fektette, mert nem volt helyük a szálláson«. (Lk 2,7) Nem hangzott el panasz ajkáról, hanem teljesen átadta magát Istennek erős bizalommal, hogy ezen a helyen is meg fogja őt segíteni.

     Ciprus szigetén Brigitta két alkalommal figyelmeztette az uralkodót és a nemeseket, hogy hallják meg Isten szavát királyságuk sorsáról. Gyóntatója szavain keresztül – aki tolmácsa volt és az egyházi támogatást bizto-sította számára ‒ tudtul adta, hogy Isten bármely pillanatban megsemmisítheti a királyságot, ha vezetői és a nép nem tartanak bűnbánatot és ha nem teljesítik Krisztus akaratát.
     Bár Brigitta hajlott korú, és fizikailag is legyengült állapotban volt, erősen ostorozta Famagusta városának erkölcstelenségét és közvetítette Krisztus súlyos ítéletéletét a lakosokra nézve. „Ez a város Gomorra, amely a bujaság, az értelmetlen cselekedetek és a nagyravágyás tüzében ég. Ezért összeomlik, kietlen és kicsi lesz, lakói eltávoznak. Sóhajtoznak majd szomorúságban és gyötrődésben. Kihalnak, és szégyenüket számos országban emlegetik, mert én (Krisztus) haragra gerjedtem irántuk.”
     Mivel Brigitta azt állította, hogy Isten szavát közvetíti, ezért az erkölcsi reformokra vonatkozó követeléseit széleskörűen támogatták. Ciprusi hívei tisztelték és kérték, hogy imádkozzon értük, ugyanakkor mások csak mosolyogtak azon állításán, hogy közvetlenül az Úrtól kap üzeneteket. Elmeháborodottsággal vá-dolták és kigúnyolták, néha fizikai bántalmazással is megfenyegették. Azt állítot-ták, hogy Isten nem közölhet revelációt egy tanulatlan nővel.
     Brigitta ciprusi fogadta-tása – amely a nagyfokú elismeréstől a hitetlenségig és a bírálgatásig terjedt, – képviseli azt a széles skálát, amellyel reformerként pályája során talál-kozott. Amint Brigittának mint a természetfeletti és az emberi világ közötti hatékony közvetítőnek híre elterjedt, egyházi személyek és világi hívek felkérték, hogy lássa el őket lelki tanácsokkal.
     Az egyházi berkekben azért vették komolyan, mert az egész élete, személyes tettei és az általa kapott égi párbeszédek, töviről-hegyire ki lettek vizsgálva és életszentségéhez nem fért kétség.
Brigitta majdnem harminc éven keresztül szolgált Isten szócsöveként, és teljesen magával ragadta a gondolat, hogy a csaknem pogány népét megnyerje az evangéliumnak, és elvezesse az életszentségre. Ez sajnos a hamarosan fellépő protestantizmus miatt neki nem sikerülhetett!
     De az tény, a középkor végén megújult lelkiség egyik legkimagaslóbb kifejezője volt, újra és újra arra indíttatva, hogy Isten nevében beszéljen, északi hazájában, majd Rómában, Itália-szerte, Cipruson és szentföldi zarándokútja során keményen támadta az erkölcsi züllöttséget.
     Misztikus élményeit „Revelationes Coelestes” (Mennyei Üzenetek) című könyve hét kötetében írta le. Ezek a közlések feljogosították őt arra, hogy nő létére az Úr prófétájakét szóljon és írjon az erkölcsi reformról. Jézus szenvedéseinek leírásakor Brigitta azonosult Máriával. Nem érte be azzal, hogy honfitársait elvezesse Isten Anyjához, hanem maga is mintegy anyja lett Svédországnak, a kereszténységnek.

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

4.3 §. Mária hitéről
     Szent Ildefonz így buzdít minket: „Kövessük Mária hitének pecsétjét.” De hát miképpen kövessük Mária hitét? A hit adomány és erény egy-szersmind, Istennek adománya, mert világosság, amelyet Isten áraszt a lélekre; meg erény is, ha a lélek aszerint cselekszik. A hit nem-csak abban áll, hogy tudjuk, mit kell hinnünk, hanem hogy azt cseleke-dettel is megvalljuk. Azért mondja Naziansi Szent Gergely: „Az hisz igazán, ki tettekkel gyakorolja, amit hisz.” És Szent Ágoston: „Azt mondod: hiszek; tedd, amit mon-dasz, és a hit az.”
     Annak van élő hite, aki hite sze-rint él is: „Az igaz ember a hitből él” (Zsid 10,38). Így élt Mária és ebben különbözik azoktól, kik nem úgy élnek, mint amit hisznek; azért hitük is holt, mint Szent Jakab mondja: „A hit cselekedetek nélkül halott” (Jak 2,20).
     Ha valaki keresztény embert keres, megesik, hogy nehezen talál, mert csak kevesen vannak, akik a keresztényi cselekedeteiből felismerhetők, a legtöbbje csak kereszténynek hívja magát. Ilyeneknek azt kellene odakiál-tani, amit Nagy Sándor mondott egy gyáva katonának, akit szintén Sán-dornak hívtak: »Vagy nevedet, vagy erkölcseidet kell megváltoztatnod!«
     Avila mester, mivel bár hiszik, hogy örök boldogság vár arra, ki jól él, és szerencsétlen örökkévalóság arra, ki gonoszul él; mégis úgy élnek, mintha ezt nem hinnék.
     Azért serkent minket Szent Ágoston, hogy keresztényi szemmel nézzünk, vagyis a hit szerint nézzünk. Szent Terézia pedig azt mondta, hogy a hit csekély, csonka voltából születnek a bűnök.
Kérjük azért a Szentséges Szüzet, hogy hitének érdemeiért nyerjen nekünk élő hitet: „Nagyasszonyunk, növeld bennünk a hitet.” (175. oldal)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

4.2 §. Mária hitéről
     A Szentséges Szűzre vonatkoztatja Szent Leó az Írásnak ezt az igéit: „Éjnek idején sem alszik ki lámpája” (Péld 31,18), valamint Izajás e szavait: »Egyedül tapostam a sajtót, és a népek közül senki sem volt velem«. (Iz 63,3) Szent Tamás megjegyzi, hogy kifejezetten Mária kedvéért áll az ere-deti szövegben: »senki sincs velem«, mert Mária sose vesztette el hitét »ama súlyos időkben ‒ jegyzi meg Nagy Szent Albert ‒ midőn még maguk a tanítványok is kételkedtek, fényesen megmutatta Mária, mily erős hite volt«. Éppen ezért Máriát nagy hite miatt méltán az összes hívek világosságának mondjuk, mikor Szent Methoddal, a Hívek Fáklyájának ne-vezzük (Fidelium fax); Alexandriai Szt Cyrillel pedig az Igaz Hit Királynőjé-nek (Sceptrum Orethodoxae fidei).
     Az Anyaszentegyház méltán tulajdonítja a Szentséges Szűznek az eret-nekségek vesztét, mert így imádkozik a papi zsolozsmákban: »Örülj Szűz Mária, mert te egymagad megsemmisítetted az összes eretnekségeket az egész világon« (Ant. I. Noct. offíc. B. M. V.)
    Villanovai Szent Tamás azt állítja, hogy az Énekek énekének e soraiban: »Megsebezted szívemet, húgom, mátkám, szemed egyetlen tekintetével«. (Én 4,9) a szemen Mária hitét kell értenünk, melynél fogva olyannyira megtetszett Istennek. (174. oldal)

     Tevékenységének első következménye az lett, hogy boszorkánynak kiáltották ki, és máglyán akarták elégetni. A fellázított tömeg betört házába, hogy elhurcolja, és már a máglyát is meggyújtották. A rendalapítót azonban szerencsére nem találták sehol. Brigitta ellenfeleinek indulata érthető volt, ha meggondoljuk, hogy a szent életű rendalapító, korának főurait nemes egyszerűséggel gyilkosoknak, egyes önmagukról megfeledkező egyházi tisztségviselőket pedig állatoknak titulálta. Egy apátról pedig azt nyilatkozta: ahelyett, hogy szerzeteseinek tükre lenne, valójában a szajhák feje.
     Brigitta nemcsak az egyház politikáját próbálta kiváló adottságaival segíteni, de szerzetesközösséget és kórházat is alapított, és szívesen gondozta személyesen Róma városának szegényeit, a társadalom peremére szorultakat. És tevékenysége egyetlen területen sem volt hiábavaló!
     V. Orbán a hosszú évtizedek óta Avignonban székelő egyházfő, Brigitta szüntelen biztatása eredményeként jött vissza Rómába. A nacionalista francia klérus azonban már azt is nehezen fogadta el, hogy itáliai pápa vezette az Egyházat, ám a Rómába való visszaköltözés miatt, felborították az egyház békéjét. Ez meghátrálásra késztette V. Orbán pápát és így szólt ,,Fáradt vagyok a harchoz!” Ekkor a látnok asszony ezt mondta neki: ,,Azt hiszi Szentséges Atyám, hogy az én szívemet nem sebzi honvágy az északi táj után, ahol a tavak kristálytiszta vizében ősrengetegek és hullámzó gabonaföldek tükröződnek? De nem a vágyainknak kell megszabniuk, milyen úton járjunk, hanem Isten akaratának. De ha mégis visszatér Avignonba, tudja meg, csak azért teszi, hogy ott meghaljon.” Ami néhány héttel azután, hogy a Pápa Avignonba érkezett, be is következett! (Alsó kép, a Pápa visszatérése Rómába.)                   Brigitta néhány zarándoklatát – köztük a két ciprusit és az 1372-73-as jeruzsálemit – leszámítva, Rómában élt haláláig.

     Szent Brigitta, szókimondó felháborodásá-ban a hivatásához méltatlan papságot is bírálta: „Egy pap ha életében nem teszi azt amit hirdet, nem lesz a szavának foganatja. Sokan a szentségeket úgy szol-gáltatják ki, hogy az egyenesen gúnyszámba megy, a tíz parancsot pedig, egyetlen paranccsá zsugorítja: Adj pénzt!”
     Amikor IV. Magnus király háborút akart indítani Oroszország ellen, abban a reményben, hogy így kilábal a bajokból, arra kérte a prófétaasszonyt, hogy vesse latba a tekintélyét és lelkesítse a népet.
     Amikor Brigitta ezt fölháborodottan visszautasította, a királyi udvar még inkább ellene fordult. Egyik reggel a király e szavakkal fogadta: ,,Hadd hallom, ma éjszaka mit álmodott rólunk az én kis unokahúgom?” Erre az udvaroncok nagy hahotával válaszoltak. Mások bolondnak, bűbájosnak, boszorkánynak nevezték. Egy nemesember, amikor arra ment az utcán, háza ablakából a nyakába zúdított egy tál szennyes vizet.
Brigitta azonban a sok megaláztatás után is világosan megmondta az
Oroszországban végül megsemmisítő vereséget szenvedett királynak: ,,A kato-náid azért vesztek oda, mert hódító cél-lal küldted őket a csatába.” (IV. Magnust 1364-ben egy nemesi felkelés letaszította a trónról.)
     Nem sokkal azután, hogy kolostoralapítási tervei megszülettek, Isten újra szólt Brigittához: ,,A virágok kinyíltak és meglásd a gyümölcs is beérik, ha eljön az ideje. Most menj Rómába, és maradj ott, amíg nem látod a pápát és a császárt, és nem közlöd velük, amit majd mondok neked.”
     1349-ben végleg Rómába költözött, hogy előkészítse a rend elismertetését a pápával. (A rendet csak 1370-ben ismerte el V. Orbán pápa /1362–1370/.)
     Róma, mivel a pápa Avignonban székelt, elég siralmas látványt nyújtott. Brigitta Isten büntetésére hivatkozva itt is nyíltan ostorozta a bűnöket.
     Háza a Piazza Farnesén éveken át nyitva állt az északról érkező zarándokok előtt, kiknek lehetőséget teremtett arra is, hogy anyanyelvükön gyónhassanak és kapjanak feloldozást. Mindamellett szívében a kolostori élet eszménye, mindenéről lemondva, önként vállalt szegénységben, vezekelve, regulája szerint élte életét, melyben Krisztussal és Máriával való közösség foglalta el a legfőbb helyet. Sokat fáradozott, hogy Európa uralkodóit kibékítse egymással, a pápát pedig rábírja, hogy térjen vissza Avignonból Rómába. De annak érdekében is sokat tett, hogy a püspökök és papok változtassanak életmódjukon. (Alul A Piazza Farnese.)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

     Szent Brigitta vízióiban a misztika olyan belső mélységeit élte meg, amely a lelki életnek már-már megfoghatatlan rétegét érintette. Krisztus maga megjelent neki, és leíratta vele a kinyilatkoztatásokat. Lelkivezetői Matthias magister linköpingi kanonok és Péter alvastrai prior fordították latinra az üzeneteket.
     A jótékonykodásban Brigitta a következő elvet követte: „Minden, ami több, mint amire az embernek szüksége van, fölösleg, ezért azt meg kell osztani a szükséget szenvedőkkel.” A vendégszeretete nem ismert határokat; főleg olyanokat fogadott, akik részéről nem számíthatott viszonzásra. Naponta tizenkét szegény evett az asztalánál. Támogatott templomokat, kolostorokat és kórházakat, s ezekben maga is ápolta a betegeket. (Az alábbi érmeken Magnus király és Brigitta.)
   1345-ben, harminc-két éves korában stockholmi királyi udvarba hívatták, főudvarmesternőnek. Nem volt kedvére az udvari élet, de fölis-merte feladatát: a lelkére kell beszélnie IV. Magnus királynak (1319–1364), hogy hagyjon fel a könnyelmű, kicsa-pongó élettel, és ne hanyagolja el uralkodói kötelességeit. Brigitta egysze-rűen „nyúlszívűnek” és „megkoronázott szamárnak” hívta a királyt. Ám hamar látnia kellett, hogy abszolút tehetetlen, ezért hazatért. Egy napon azonban elragadtatásban hangot hallott: „Asszony, hallgass rám! Én vagyok az Úr, a te Istened. Tudd meg, hogy nem csupán a te javadat akarom, hanem az egész kereszténység javát. Menj vissza az udvarhoz, de nem mint udvarhölgy, hanem mint Isten prófétája!”

     Brigitta ezután, kopott vezeklő öltözetben jelent meg az udvarban. Csodálkoztak rajta és gúnyolták, ő viszont ostorozta az uralmon lévők visszaéléseit, és apokaliptikus fenyegetésekkel fordult a király, a nemesség és a klérus ellen. Elítélte a rablólovagokat, fölszólalt az ellen, hogy robotot követelve megszentségtelenítik a vasárnapot, és minden más módon sértik az emberi méltóságot. A királynak szemére vetette, hogy amikor a parasztokra súlyos adót vet ki, úgy tesz, mint egy útonálló, aki kifosztja a vándorokat.

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott!

     Brigitta és Ulf nyolc gyermeke mind megél-te a felnőttkort, ami akkoriban rendkívülinek számított. A Linköping-i püspök nagyrabe-csülte Brigittát és két kiváló gyóntatót ajánlott neki. Az egyik teológus volt (Matthias), a másik pedig ciszterci prior (Peter).
     1341-ben Brigitta és férje, két évig tartó zarándokútra indult (így lett ő többek között a zarándokok védőszentje is) Először is Santiago de Compostellába utaztak. De számtalan kegy-helyet felkerestek, köztük a Dél-franciaországi Saint Baume barlangot, ahol Bűnbánó Mária Magdolna remeteként élt az első században, valamint a Citeaux-i kolostort is. Itt azonban a monasztikus élet olyan nagy hatást gyakorolt Ulfra, hogy hazaérkezvén elhatározta: élete hátralévő részét ciszterci szerzetesként éli le.
     Az 1344-es év sok keserűséget tartogatott Brigittának. Károly fia, aki katona volt, távoli vidéken meghalt. Anyja igen aggódott szertelen fia üdvössége miatt, így a Boldogságos Szűzhöz könyörgött aki megnyugtatta, hogy Károly az Őiránta való szeretéténél fogva üdvözült, halálakor mellette állt segítségével és azokat az erényindulatokat sugallta neki, amelyek a nehéz percekben a legszükségesebbek voltak számára. Brigitta zokogott örömében, mire a Szűzanya kinyilvánította neki, hogy nincs a világon az az Istentől elhagyott bűnös, aki ne térhetne ismét vissza az Úrhoz, és ne lehetne újra kegyelmeinek részesévé, ha hozzá menekül és segítséget kér tőle.
     A gyászoló szülők megnyugodtak és hálából Szent Olaf norvég király sírjához látogattak, de ez volt utolsó közös útjuk, mert Ulf, valószínűleg még a nagy zarándoklat során összeszedett valami betegséget, úgyhogy 1344-ben meghalt.
     A kettős gyászt követően Brigitta teljesen a vallásnak szentelte magát és megalapította a Brigitta-rendet, melyet még engedélyeztetni kellett a pápával.
     A szomorú 1344-es év karácsonyán, a megözvegyült és gyászoló anyát, mégis valami egészen rendkívüli öröm is érte, amikor szívében váratlanul mozgást érzett, olyat, mint amikor a magzat az anyaméhben megfordul. Attól tartva, hogy ez csupán démoni illúzió, elmondta lelki vezetőinek – egy ciszterci szerzetesnek és egy teológusnak –, akik ezt a fizikai mozgást természetfeletti eredetűnek ítélték.
     Még ebben az évben felvette a Ferencesek Harmadik Rendjét.
     Későbbiekben a svédországi Alvastra-i ciszterci kolostor nagymiséje alatt Brigittának látomása volt, amelyben a Szent Szűz tudtára adta, hogy a szívében lévő mozgás hasonló ahhoz, melyet a magzat Jézus váltott ki az ő méhében. Ez a misztikus megélés kétségkívül Brigitta elhivatottságának a jele, sőt a Szűzanya „menyének” nevezte őt, és megbízta azzal a feladat-tal, hogy Isten akaratát továbbítsa szerte a világban: „Mert amint a szülők megöregszenek, a menyüket bízzák meg a teendőkkel és elmondják neki, hogy mely feladatokat kell ellátnia a házban, akként Isten és én, rajtad keresztül akarjuk közölni kívánságainkat barátainkkal és a világgal”.
Brigitta ekkor szentelte magát teljesen a bensőséges hitélet és aszkézis gyakorlatának, valamint az áldozatot nem ismerő jótékonyságnak.

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott!

     Brigitta 12 esztendős volt, amikor édes-anyját elvesztette, és szigorú nagynénje felügyelete alá került. Apját nem is láthatta. Szomorúságában a Mária anyai pártfogásáért imádkozott. Egy alkalommal megszólította őt Isten Szent Anyja: »Leányom, ha egyesülni akarsz velem: szeresd Fiamat!«
A nagynéni egyik éjjel azon kapta a kislányt, hogy a feszület előtt térdelt. Nénjének nem fért a fejébe, hogy mi értelme a dermesztő téli hidegben éjfélkor az ágyból kikelni, ,,csupán az imádkozásért”!? Mindezt Brigitta egzaltált-sága jeleként értelmezte, amire oda kell figyelnie. Így aztán amellett, hogy jól elverte, több házimunkát is adott neki, hogy kijózanodjon és a jövőben kerülje az efféléket.
     Brigitta, bár Istennek szerette volna szentelni az életét, apja kérésére mégis férjez ment 13-14 évesen a szintén szent életű, akkor tizennyolc esztendős Ulf Gudmarssonhoz, Närke tartomány későbbi kormányzójá-hoz. Érdekességként annyit, hogy 1316-ban kétszeresen dupla esküvő volt, mert Brigitta nővére is ekkor házasodott össze, mégpedig Ulf bátyjával Magnussonnal.
     Brigitta aggódva gondolt arra, hogy nem valósíthatta meg az Istennek szentelt belső életet. Ám, maga az Úr nyugtatta meg állapotának neki tet-sző szent volta felől: „Egy alázatos és jámbor asszony kedvesebb nekem, mint egy gőgös szűz, s egy istenfélő életet élő asszony ugyanúgy szolgálhat engem, mint egy tiszta és alázatos apáca. Ha két lélek a szeretetben eggyé lesz ‒ és Isten dicsőségére gyermekeket hoznak vi-lágra és nevelnek föl ‒ a lelki templomban, ame-lyet szeretetük épített nekem, én ott vagyok harmadikként.”
     Két év önmegtartóztató élet után összesen 8 gyermekük, négy fiú és négy leány született. A Szűzanya egy látomásában (máig is mindenkire érvényesen),  így szólt Brigittához: „Leányom, úgy igyekezz, hogy gyermekeid az én gyermekeim is legyenek!”
     A háztartást és a hatalmas gazdaságot maga Brigitta vezette, s közben nemcsak azt tanulta meg, mit jelent úrnőnek és családanyának lenni, hanem azt is, hogyan kell benső lelki élete parancsa szerint mindenről lemondani. Katalin (Karin) nevű leányuk Brigitta gyermekkori álmát, a kolostori életmódot választotta (később szent lett).
     A főúri házaspár eleinte csaknem minden energiáját jótékonykodásra fordította és mindketten tagjai lettek Szent Ferenc világi rendjének és a család ennek szabályai szerint élt.
1327-ben elhunyt Brigitta apja, akit az Uppsala-i székesegyházban temettek el.

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott!

     Szent Brigitta 1302/3-ban született a svédországi Finstában (bár a legújabb kutatások szerint Frestában). Apja Birger Persson (Petersson) upplandi kormányzó, az ország egyik leggazdagabb földbirtokosa, 'törvénykezési joggal fölruházott földesúr' volt. Birger Persson híres lovag volt és Birger Magnusson (1290–1318) királytól (a névazonosság ne tévesszen meg senkit!) adományként kapta Finsta nagy részét, mely az addig meglévő birtokkal lett teljes.
     Brigitta anyjával, a Folkunga családbeli Ingeborg Bengtsdotterrel, az apának már a második házassága volt, melyből hét gyermek született. Öt gyermekük fiatalon meghalt, így ketten maradtak, Brigitta és nővére Katalin. Az anya családja egyébként, rokonságban állt Svédország egymást váltó királyi családjaival. (Képen, a szülei.)
     Brigitta kilenc esztendős volt, amikor szokatlan vallásos élményekben részesült.
Későbbi „Revelációiban” lejegyezte, hogy életre szóló hatással volt rá egy gyermekkorában hallott, Jézus szenvedéseiről szóló prédikáció. Ezt követően egy feszület előtt imádkozott, ahol megjelent előtte a szenvedő Krisztus, akiről a kislány nem tudta kicsoda. A következőket hallotta: „Nézz ide, mennyi sebet ejtettek rajtam!” ,,De ki tette ezt veled?” – kérdezte a 'férfitól'. ,,Azok, akik megvetnek, és megfeledkeznek arról, hogy szeressenek” – érkezett a válasz.
     Brigitta hamar fölfogta az összefüggést az emberi bűn és a megalázódás, valamint a Krisztusban elnyert kiengesztelődés és a kegyelem között. Ebben a gyermekkorban átélt látomásban sűrűsödnek a Brigitta későbbi látomásaiban feltárt üzenetek, amelyek három nagyobb téma köré csoportosíthatóak: a Krisztus szenvedéseivel, az ember üdvösségével, valamint a korszakban (egyházban, államban) eluralkodott erkölcstelenség leleplezésével.

Bevezető
     Fel nem tett kérdésre válaszolok – hogyan találkoztam én „észak e nagy misztikusával”? Nos, miként a tegnapi emléknapon említettem, a 80-as évek közepén kezembe került a „Boldogság titka” 15 imája, melyet akkor, ezer veszélyen keresztül illegálisan lesokszorosítottam több ezer példányban. Ez talán „szép gesztus” volt Brigitta felé és erősen reméltem, hogy ez valahol majd „kölcsönös” lesz!
     Lám eltelt 30 év, és minden keresés nélkül, találkoztam Brigitta egy látomásbeli kijelentésével, mely megragadott, különösen azért, mert blogom a Szűzanya szolgálatában áll: „Az Isten Anyja, mint szivárvány a felhők fölött, úgy áll szüntelenül imádkozva az égen.” – Nos ennyi nekem elég volt, hogy nekifogjak „barátságunk” felújításának! (A vállalt feladat nagyságát némileg példázza a rengeteg forrás-link is!) 
Fogadják szeretettel! ‒ A szerkesztő

Forrásmunkák:
Forrás 1: Claire L. Sahlin: Svéd Szent Brigitta Európa társvédőszentje - Bába Kiadó Szeged, 2008
Forrás 2: Kovács Kalliszt OFM: Ferences szentek és boldogok az év minden napjára - Sümegi Ferences Rendház 2002
Forrás 3, Forrás 4, Forrás 5, Forrás 6, Forrás 7, Forrás 8, Forrás 9, 
Forrás 10, Forrás 11, Forrás 12, Forrás 13, Forrás 14, Forrás 15, 
Forrás 16, Forrás 17, Forrás 18, Forrás 19, Forrás 20, Forrás 21, 
Forrás 22, Forrás 23, 

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott!

      Svéd Szent Brigitta (1302/3-1373) ‒ észak misztikusa ‒ szorosan hozzátartozik a svéd történelemhez. Elragadó alakja, akit Bridgetként is ismernek, gyakran együtt említenek a nála fiatalabb Sziénai Szent Katalinnal (1347-1380), mert „nő létükre” mindketten eredményesen segédkeztek az államközi és egyházpolitikai kérdésekben.
Szent Brigitta özvegy, földi tevékenységében elismerésre méltó egy új női szerzetesrend létrehozása, a pápa avignoni tartózkodásának megszüntetésére, az egyház megreformálására irányuló erőfeszítései. A 14. század egyik legmegnyerőbb egyénisége, aki éleslátásával és lelki inspirációival felismerte a bűnt a politikai és gazdasági életben. De nemcsak felismerte, nemcsak bátran ostorozta, de tett is ellene!
     Eziránt a karizmatikus látnok iránti érdeklődés a feminizmus, a történelem, a teológia és a vallásosság iránti érdeklődés is egyben. Vannak, akik a filozófusnőt látják benne, aki nagymértékben befolyásolta korának világszemléletét és megváltoztatta a középkor női gondolkodását, sokan azonban a keresztény egységért folytatott erőfeszítések inspirálóját látják benne.
     A tudományos és a közfigyelem valószínűleg tovább fog növekedni azáltal, hogy II. János Pál pápa 1999-ben Szent Cirillel és Metóddal, Nursiai Szent Benedekkel, Sziénai Katalinnal és Edith Steinnel (keresztről nev. Szent Benedicta †1942), együtt Európa társvédőszentjévé nyilvánította.
     Svéd Szent Brigitta a 14. század egyik legmegnyerőbb, ugyanakkor egyik legbátrabb, igencsak szókimondó asszonya volt, akit a pápa éppen azért választott ki Európa társvédőszentjévé, mert mély istenkapcsolata, jellemessége és alázata példa lehet számunkra. Számtalan kórház, otthon és menhely viseli nevét, mégis általános ismertségét a 365 napon át mondandó „Szent Brigitta 15 imájának” köszönhető!
     A középkori magyar imádságkódexekben csaknem kivétel nélkül mindenütt szerepel Szent Brigitta tizenöt imája. Később, tekintve, hogy Szent Brigitta rendje Magyarországon nem telepedett meg, ismertsége és nevezetes imája is feledésbe merült.
     A „Brigitta imát” 365 napon keresztül kell végezni és az Úr rendkívüli kegyelmeket ígér azoknak akik elvégzik. A II. világháború előtt a rendi kiadók kiadásai már alig voltak fellelhetők! E blog szerkesztője több ezer példányban kinyomatta „szamizdatként” 1985-ben „A boldogság titka” címmel.
     A nevezett ima 1990 után legálisan is megjelenhetett, és igen jelentős népszerűségre tett szert. Az előírás szerint az imákat naponta el kell imádkozni. Amennyiben komoly ok(ok) miatt mulasztás történik, másnap két alkalommal kell elmondani, mert a privilégiumok akkor nyerhetők el, a lélek épülését és az ígéretek beteljesülését fokozza a meditatív imamondás. (A 15 imát, lásd a holnaptól kezdődő sorozat befejező, XVIII. részében!)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott!

Az etikus orvoslás legbiztosabb tanácsadója – mértéke és értéke – a Tízparancsolat! Az Isten nélküli orvos könnyebben hozhat – (akár) helyesnek tartott –, ám életellenes "szakmai" döntést, mellyel így vagy úgy, de részese az élet elleni összeesküvésnek! (Szerk)

Az orvosok abortálni akarták őket, pap lett az ikrekből
2013. 08. 30.
     Két chilei pap – akik ikrek – azt állítják, hogy édesanyjuk döntése a doktorok abortuszt javasló tanácsával szemben segített elmélyíteni papi hivatásukat.
     Paulo és Felipe atya 1984-ben született a chilei Lagunillas de Casablancában. Édesanyjuk, Rosa Silva, mielőtt a gyermekei megszülettek volna, ultrahangvizsgálatokon vett részt. Az orvos azt mondta neki, hogy igen furát lát, három lába és két feje van a babának, ezért az abortuszt javasolta, ami „terápiás céllal” engedélyezve volt az országban. Az orvosok azt mondták, hogy veszélyben lehet az élete is, de ő azzal válaszolt, hogy vállalja, amit Isten neki szán.
     A gyermekek szeptember 10-én születtek meg. Elsőként Felipe – miután viszont a méhlepény nem választódott le, a doktorok ki akarták tisztítani a nő méhét. Ő azonban nem engedte, mert úgy érezte, még egy gyermek születni fog. Paulo 17 perccel később született meg. Ha édesanyja enged az orvosi beavatkozásnak, második fia csak nagyon súlyos sérülésekkel jöhetett volna világra.
     Az ikreknek édesanyjuk akkor mesélte el születésük körülményeit, amikor már a szeminárium hatodik évében jártak. (...) Ugyan közel álltak egymáshoz, mégsem beszéltek egymással arról, hogy mindketten papnak készültek. 2003-ban léptek be a szemináriumba, amit a család először nehezen vett, de miután édesanyjuk látta, hogy boldogok, megtalálta a békéjét. Az ikreket 2012-ben szentelték pappá.
     Isten nem rendetlenkedik körülöttünk. Azt szeretné, hogy boldogok legyünk, és a papság gyönyörű hivatás, amiben teljesen boldogok vagyunk – mondta ezzel kapcsolatban Felipe a CNA-nak. Születésükkel kapcsolatban Paulo azt mondta: édesanyja bölcsessége, hogy erről a megfelelő időben beszélt velük.

Magyar Kurír ( Forrás ) 

Az ikerpár pappászenteléséről és primíciájáról sok kép található az alábbi spanyol nyelvű linken:

http://capturadordeimgenes.blogspot.hu/2012/04/ordenacion-y-primera-misa-de-los-padres.html

Tényleg összeesküvés állhat a világon terjedő halál kultúrája mögött?

     Az élet elleni fenyegetések nem csökkennek, hanem rendkívül nagy méreteket öltenek. Tudományos módszerekkel és rendszeresen programozott fenyegetésekről van szó. Objektív „élet elleni összeesküvéssel” állunk szemben. Úgy tűnik, ennek nemzetközi intézmények is részesei, melyek hivatalból bátorítanak és programoznak kampányokat a fogamzásgátlás, a sterilizáció és az abortusz terjesztésére. A tömegtájékoztató eszközök pedig gyakran bűntársak ebben az összeesküvésben, mert elhitetik a közvéleménnyel, hogy az a kultúra, mely a fogamzásgátláshoz, a sterilizációhoz, az abortuszhoz és az eutanáziához folyamodik, a szabadság megszerzésének és a fejlődésnek a jele. (17)

     Ma kulturális, társadalmi és politikai szinten egyre szélesebb körökben terjed az említett, élet elleni bűncselekmények olyan fölfogása, hogy azok az egyéni szabadság törvényes, jogos megnyilvánulásai. Meglepő ellentmondás, hogy ma, amikor meghirdetik a személy sérthetetlen jogait, az élethez való jogot gyakorlatilag eltiporják, különösen az emberi lét legtitokzatosabb pillanataiban, a születéskor és a halálban. E támadások frontális fenyegetést jelentenek az emberi jogok egész kultúrájára nézve. (18)

Mit tehet a pap és a hétköznapi keresztény ember a halál kultúrájával szemben, az élet kultúrájának megvalósulásáért?

     Azzal kell kezdenünk, hogy a keresztény közösségeken belül megújítjuk az élet kultúráját. Gyakran még az aktív hívők is szakadást látnak a hit és annak az életre vonatkozó etikai követelményei között, s így erkölcsi szubjektivizmusba és elfogadhatatlan cselekvésre jutnak. Őszintén meg kell kérdeznünk önmagunkat, hogy az életnek milyen kultúrája terjedt el ma egyházmegyéink családjaiban, közösségeiben, és meg kell határoznunk, milyen lépéseket kell tennünk az élet szolgálatára, annak teljes igazsága szerint. (95)

     Ugyanakkor elő kell mozdítanunk a párbeszédet mindenkivel, a nem keresztényekkel is. Az első és alapvető lépés az erkölcsi lelkiismeret formálása: annak hirdetése, hogy minden emberi élet páratlan és sérthetetlen érték. (95-96)

     Fontos feladata van ebben a családnak, a tanítóknak, a nevelőknek. A fiatalokat segíteni kell, hogy igaz tartalmában és benső összefüggésében tudják megélni a nemiséget és a szeretetet. A hiteles nevelésnek magában kell foglalnia a tisztaságra nevelést is. A házastársakat pedig felelős nemzésre kell tanítani, megismertetve velük a születésszabályozás természetes módszereit. (97)

     Sokat tehetnek az élet kultúrájáért az értelmiségiek, az egyetemek, a bioetikai intézetek. Nagy a felelőssége a tömegtájékoztató eszközök munkatársainak: az élet nemes, értékes példáit, tanúságtételeit kell bemutatniuk, tisztelettel felmutatva a szeretet és a nemiség értékeit. A valóság ábrázolásakor kerülniük kell mindent, ami sugallja vagy növeli az élet iránti közömbösséget, megvetést vagy elutasítást. (98)

     Sürgető feladat a lelkiismeretek általános mozgósítása és a közös etikai erőfeszítés, hogy mozgásba lendüljön az életet szolgáló nagy stratégia. (95) Erőfeszítéseink közepette a Krisztusba vetett bizalom erősít és lelkesít bennünket, aki tudja, hogy a mennyek országához hasonlóan az élet Evangéliuma is növekvőben van és bőséges termést hoz. (100)

Az Evangelium vitae kezdetű enciklika teljes szövege itt olvasható. 

Ménesi Krisztina/Magyar Kurír  forrás    (A képfelirat: a nőkért, a gyermekekért, az életért)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott!

Tényleg létezik az élet elleni összeesküvés?
2013-01-31 · by christiana2013

Súlyos kérdések és súlyos válaszok Boldog II. János Pál pápától. (A válaszok az Evangelium vitae enciklika jelzett fejezeteiben találhatóak)

Mi az abortusz?

     A művi abortusz, bárhogyan hajtják végre, egy ember megfontolt és közvetlen megölése életének kezdeti szakaszában, a fogantatás és a születés közötti időben. Akit megölnek, olyan ember, aki jelentkezik az életre, olyan ártatlan, hogy ártatlanabbat el sem lehet képzelni. Annyira tehetetlen, hogy még egy újszülött nyöszörgésének védekező jeleitől is meg van fosztva. (58)

Hogyan válhatott mégis elfogadottá a magzatok megölése a közgondolkodásban, a szokásokban, sőt a törvényhozásban?

     Ez az erkölcsi érzék nagyon veszedelmes válságának jele: az érzék egyre képtelenebbé válik a jó és rossz megkülönböztetésére még az élet alapvető értékei tekintetében is. Épp az abortusz esetében figyelhető meg egy kétértelmű szóhasználat terjedése – pl. ‘terhességmegszakítás’ –, mely el akarja kendőzni igazi természetét és csökkenteni akarja a súlyát a közvélemény előtt. E nyelvi jelenség maga is jó mutatója a lelkiismeretek eltompulásának. (58)

Kiket fog Isten felelősségre vonni a magzatok megöléséért?

– Az anyát. Olykor éppen ő dönti el és kéri magzata meggyilkolását, vagy maga hajtja végre. Gyakran nem pusztán önzésből akar megszabadulni magzatától, hanem más értékeket akar menteni (egészségét, a család életszínvonalát stb.) Mindez azonban soha nem igazolhatja egy ártatlan emberi élet szándékos kioltását. (58)
– Az apát és más családtagokat, akik közvetlenül vagy közvetve abortuszra késztették az asszonyt.
– Az orvosokat, ápolókat. „Felelősek lehetnek az orvosok és az ápoló személyzet is, akik a halál szolgálatába állítják az élet szolgálatára kapott tudásukat.”
– Az abortuszt végrehajtó egészségügyi intézmények vezetőit abban a mértékben, amennyiben a dolog tőlük függ.
– A törvényhozókat, akik indítványozzák vagy megszavazzák az abortuszt engedélyező törvényeket, valamint akiknek gondoskodnia kellett volna (és nem tették meg) a sokgyermekes és anyagi nehézségekkel küszködő családokat megfelelően támogató család- és szociális politikáról.
– Mindazokat, akik a nemi szabadosságot és az anyaságot lekicsinylő szellemet terjesztik.
– Az abortuszt támogató és terjesztő nemzetközi intézményeket, alapítványokat és társaságokat. (59)

Mi az egyház álláspontja az embrionális kutatásokkal kapcsolatban?

     A Szentírás és a keresztény hagyomány szerint az emberi élet szent és sérthetetlen minden pillanatában, születése előtt is; rá is érvényes Isten „ne ölj” parancsa. „Az is ember, aki születni készül” – írja Tertullianus. (61) Ezért az emberi embrión végzett beavatkozások kizárólag akkor megengedettek, ha tiszteletben tartják az embrió életét és épségét, és nem jelentenek számára aránytalan kockázatot, s céljuk a gyógyítás, egészségi állapotának javítása vagy életbenmaradásának biztosítása. Viszont az emberi embrió vagy magzat kísérleti vagy biológiai anyagként való használata bűncselekmény, hiszen ártatlan emberi lény megölése, még ha más javára történik is, minden körülmények között elfogadhatatlan. (63) (folyt)

Ménesi Krisztina/Magyar Kurír   forrás 

Bárhol is jársz, bárhol is állsz, imádkozz el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

(Fatimáról beszél Lúcia nővér c. könyvben, a Szűzanya a világ várható nehéz sorsáról beszélt.) Hogy mindezt megakadályozzam, jönni fogok és kérni fogom Oroszország felajánlását Szeplőtelen Szívemnek, és az elsőszombati engesztelő szentáldozást. Ha teljesítik kérésemet, Oroszország megtér, és béke lesz; ha nem, el fogja terjeszteni tévtanait az egész világon, háborúkat és egyházüldözést fog előidézni; a jó embereket kínozni fogják, a Szentatya sokat fog szenvedni, több nemzet megsemmisül, végül azonban Szeplőtelen Szívem diadalmaskodik. A Szentatya felajánlja nekem Oroszországot, az megtér. A világra pedig egy békés kor virrad. (IV. kiadás, 119. oldal) /Szerk./
 

Boldog Romzsa Tódor püspök, vértanú

1937 júliusában tért haza Kárpátaljára, ahol a lelkipásztori munka mellett tanított az ungvári szemináriumban. 1944. szeptember 24-én szentelték püspökké Ungváron. Jelmondata: „Szeretlek téged, Uram, én erősségem; az Úr az én erősségem és oltalmam.” Egy hónap múlva a Vörös Hadsereg megszállta Kárpátalját, majd a Szovjetunióhoz csatolták. Megkezdődött a katolikusok üldöztetése: rágalomhadjárat, templomfoglalás, letartóztatás, kirakatperek, szibériai száműzetés, börtönbüntetés, gyilkos merényletek. A szovjet hatalom meg akarta semmisíteni a görögkatolikus egyházmegyét, de Romzsa püspök híveivel hősiesen ellenállt, nem tagadta meg a Szentszékkel való egységet.1947 október végén, a lókai templom felszentelése után közlekedési balesetet színlelve teherautóval elgázolták Romzsa Tódort és kísérőit. A merénylet után a súlyosan sérült püspököt a munkácsi kórházba szállították, ahol az államrendőrség ügynöke november 1-jén megmérgezte.Huszonnyolc görögkatolikus vértanú társával együtt 2001. június 27-én Lvovban II. János Pál pápa boldoggá avatta.
Istenünk, te Boldog Romzsa Tódor püspököt és vértanút több nemzetiségű híveid lelkipásztorává tetted. Segíts, hogy megalkuvás nélküli tanúságtételének és életáldozatának példáját keresztény életünkben mi is hűségesen kövessük. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

Magyar Kurír

Bárhol is jársz, bárhol is állsz, imádkozz el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

     A Szent Evangélium világosan beszél: "Ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, vajon Istentől vannak-e, mert sok hamis próféta ment szerteszét a világba (1Jn 4,1), /akik/ szenteskedő beszéddel és hízelgő szavakkal megtévesztik az ártatlanok szívét. (Róm 16,18) Mert ördögök lelkei ezek, akik jeleket művelnek, (Jel 16,14) hamis tanítók, akik romlásba döntő tévtanokat terjesztenek. (2Pét 2,1) Vigyázzatok tehát, nehogy félrevezessenek benneteket! Mert sokan jönnek az én nevemben és azt mondják: 'Én vagyok', és: 'Elérkezett az idő'; de ti ne menjetek utánuk. (Lk 21,8) Az utolsó időkben /ugyanis/ egyesek elszakadnak a hittől, a megtévesztés szellemeire és az ördögök tanítására hallgatnak, azokra, akik képmutatóskodva, de lelkiismeretükben megbélyegezve hazugságokat hirdetnek. (1Tim 4,1-2) Lesz ugyanis idő, amikor az emberek nem viselik el az egészséges tanítást, hanem saját kívánságaik szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük; elfordítják fülüket az igazságtól, és átadják magukat a meséknek (2Tim 4,3-4) /és/ becsmérelni fogják az igazság útját. Nyereségvágyból fakadó szavaikkal igyekeznek megvásárolni titeket; de az ítélet már régóta készül ellenük és a rájuk váró pusztulás el nem alszik. (2Pét 2,2-3) Józanok legyetek és vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán körüljár, keresve, kit nyeljen el. Erős hittel álljatok neki ellen. (1Pét 5,8-9) Ti tehát, szeretteim, miután mindezt előre tudjátok, vigyázzatok, hogy az istentelenek tévelygése magával ne ragadjon titeket és el ne veszítsétek saját szilárdságotokat." (2Pét 3,17)

Összefoglalva: A zavarkel-tők által sugalmazott ha-mis jelenések követői, egy-re fokozottabban veszítik el a tisztánlátásukat és a Szent Keresztségben ka-pott képességüket.               Nem véletlen, hogy a Taní-tóhivatal óva int mindenkit a bizonytalan eredetű üze-netektől!

     Egyenesen félelmetes, hogy minden egyházi intés ellenére még mindig jelentős azok száma, akik mindenféle új üzenetek szerint rendezik be hitéletüket! Pedig Szent Pál kifejezetten óv bennünket az ilyenfajta "üzenetközvetítőktől": "Mert az ilyenek ál-apostolok, álnok munkások, akik Krisztus apostolainak tettetik magukat. S ez nem is csoda, hiszen maga a sátán is a világosság angyalának tetteti magát. Nem nagy dolog tehát, ha az ő szolgái is az igazság szolgáinak tettetik magukat." (2 Kor 11,13-15)

     Már a 19. századi Marie Julie Jahenny is figyelmeztet erre: "Számtalan hamis jelenés fog kiáramlani a pokolból, akárcsak egy légyraj, és ez a sátán utolsó kísérlete arra, hogy elfojtsa és lerombolja a hitet az igazi jelenésekben a maga hamis jelenései által." (1882)

     Az újabbnál újabb próféciák követői, nem veszik észre, hogy valójában az Antikrisztus szállásadóinak toborzó hívását követik! Napjaink ál-üzeneteire ugyanis kifejezetten jellemző az Egyház és a hierarchia untalan bírálata, esetenként határozott pápa ellenessége! Ez a megnyilvánulás kifejezetten sátáni és antikrisztusi jel! Isten akaratából azonban az Antikrisztus mesterkedése is véges lesz, viszont prófétái és követői végzetes büntetésre számíthatnak! "A fenevad fogságba esett és vele együtt az álpróféták is, akik a jeleket művelték a színe előtt, amelyekkel elcsábította azokat, akik fölvették a fenevad bélyegét, és akik imádták a képmását. Ezt a kettőt elevenen a kénkővel égő tüzes tóba vetették." (vö. Jel 19,20)

     Szent Ignác, így okít minket lelkigyakorlatában: "A rossz angyalnak, aki a világosság angyalának alakját ölti fel, az a szokása, hogy a jámbor lélek ajtaján megy be és a magáén jön ki. Először ugyanis jó és szent dolgokat sugall, ahogy az ennek az igaz léleknek megfelel. Azután igyekszik lassanként a saját célját elérni, oly módon, hogy a lelket a maga rejtett cselszövéseibe és romlott szándékaiba vonja." (LGy 332)

     Szent Hedvig királynőről elmondható, hogy egész életével éltette és máig élteti Lengyelországot.
Nem véletlen, hogy életcélját jelképező szimbólumként a két egymásbafonódó MM betű lett, az evangéliumi Mária és Márta betűi. Mária, mint az imádság, és Márta, mint a tettek jelképe.
     Hasonlóan Árpád-házi Szent Erzsébethez, ő is a szegények, a betegek, az árvák és az özvegyek istápolója lett. Vagyonát, örökségét a szegények között osztotta szét és alapítványt hozott létre a krakkói egyetem részére. Ékszereit is felajánlotta e célra.
     Európa minden országában nagyrabecsülés és tisztelet övezte és közismert volt uralkodónői bája és szépsége.

     Már életében szentként tisztelték Hedviget, gyűrűjét az érseknek adta, mint ereklyét.
     Huszonöt évesen egy koraszülött kislánynak adott életet, aki háromhetesen a Mennybe ment, ám néhány nap múlva az édesanya is követte.
A szomorú hírre félreverték az ország minden harangját. Ravatala előtt egy hónapig, emberek sokasága fejezte ki mély ragaszkodását.
Temetése augusztus 15-én, Szűz Mária mennybemenetelének ünnepén történt.
Virághegyek borították a helyszínt, és sírjánál hosszú évekig döbbenetes csodák sorozata történt.
Boldoggáavatásán az a Karol Wojtila bíboros munkálkodott, aki II. János Pál pápaként szentté is avatta 1997-ben.
     Magyar nemzetünk számára is örök példa Szent Hedvig, nemcsak mert ereiben Árpád-vér is folyt, hanem azért, mert küldetése, életszentsége, keresztény hite, erkölcsi tartása és szeretete máig követendő népeinknek. Szent Hedvig királynő saját vallomása szerint sok álmatlan éjszakát töltött a waweli fekete feszület előtt, hogy "mindent alaposan átgondoljon" és világosságot merítsen döntéseihez. "Fac quod vides" hallotta Megfeszített Mesterétől "Tedd, amit látsz! Szemléld az én megfeszített Szeretetemet és tudni fogod, mit tégy!"
     Az ezredéves magyar-lengyel kötődés jeleként 1998. február 24-én Franciszek Macharski krakkói bíboros-érsek személyesen hozta el Szent Hedvig gyűrűsujj-ereklyéjét, amelyet az egri Minorita templomban őriznek.
Szent Hedvig 2006 óta a Dunakanyar védőszentje. Ünnepe: július 18.

Kérjük Árpád-házi Szent Hedviget – mint az államfők védőszentjét ‒, hogy segítse meg hazánk és Európa vezetőit a krisztushit és a béke megőrzésében! Szent Hedvig, könyörögj értünk! Amen.

     A 11. századi két lengyel származású felvidéki remetét – mestert és tanítványát – Magyarország első szentjeiként tiszteli a hagyomány. Először a Szent István alapította Zobor-hegyi bencés apátság tagjai lettek, Nyitra vára közelében. Ott adta Zoerardusnak az András nevet Fülöp apát, akinek engedélyével a Nyitra völgyében magasodó Zobor-hegy barlangjába vonult, ahol később társául szegődött Benedek.
     E két szentéletű remetéről szól az első magyar írásmű Szent Mór, pécsi püspök tollából 1070 körül. (Az eredeti szöveg nincs meg, másolatai Münchenben és Párizsban találhatók.) Mór püspök oly különös tiszteletben részesítette e két vezeklő szentet, hogy történetüket a pécsi székesegyház egyik oszlopfőjén ki is faragtatta.
     Elvonultságuk célja a világ bűneiért való vezeklés, böjttel, lemondással és rendkívüli önsanyargatással, melyre félelmetesen szigorú praktikákat épített ki magának (lásd alsó kép)! A magyar föld első ‒ írásban is jegyzett ‒ engesztelői voltak. (Képen a Szkalkai monosotor, melynek körzetében van a remetebarlang)
     András halála után testén megtalálták vasból készült ciliciumát (kínzó-övét), melyet soha nem vett le magáról, melyet benőtte a hús.
     Ennek az övnek a fele Mór püspökhöz került, aki ereklyeként őrizte.
     1064 húsvétján Pécs nevezetes eseménye volt Salamon király koroná-zása, akinek Mór püspök odaajándékozta András remete ciliciumának egy darabját.
     A két Zobor-hegyi remete, szoborként magasodik a Magyar Engesztelés példájaként!
     Szent László királyunk idején, 1083. július 17-én avatták őket szentté, István királlyal, Szent Imre herceggel és Szent Gellérttel együtt. Ünnepnapjuk július 17. (Az alábbi források felhasználásával:

http://www.magyarkurir.hu/hirek/zoborhegyi-szent-zoerard-andras-es-benedek
http://www.katolikus.hu/szentek/0717.html )

     Nagy Lajos királyunknak két szép leánya volt, Mária és Hedvig. A király halála után a magyar trónt Mária örökölte. A kassai privilégiumnak megfelelően a lengyel trón is Máriára szállt volna, ám a lengyelek ragszkodtak a királynő Krakkóban való tartózkodásához, amit magyar királynőként nem tudott biztosítani, így végül Hedvig (1374–99) örökölte a lengyel trónt.
     Hedviget ‒ aki később az uralkodók védőszentje lett – 1384-ben úgy kenték fel, mint az uralkodókat. Királyként említik az oklevelek is, mivel a kor hivatalos nyelve a latin, nem tett különbséget királynő és királyné közt.
     A 174–180 cm magas, vékony, szőke, magyar – lengyel–anjou származású gyönyörű szépségű hölgy csodás lelki életet élt, ám már négyéves korától el volt jegyezve az ausztriai II. Lipót fiával, Vilmos herceggel. Tekintve, hogy Lengyelországot állandóan veszélyeztették a pogány litvánok seregei, kapóra jött, amikor fejedelmük, Jagelló 1385-ben házasságkötési ajánlattal jelentkezett Hedvig udvarában.
     A királynő két feltételhez kötötte válaszát, az egyik a litván nép kereszténységre való áttérése, a másik, hogy IX. Bonifác pápa felbontsa a Vilmossal meglévő jegyességét!
Hedvig égi jelként fogadta, hogy mindkettő megvalósult, olyannyira, hogy Jagelló keresztapja maga a pápa lett, akitől az Ulászló nevet kapta!
     Ezzel az 1386-ban megkötött friggyel, Lengyelországban két király uralkodott Hedvig és Ulászló. Annak ellenére, hogy külön irodáik és külön pecsétjeik voltak, az állami dolgokról közös okmány készült.
Hedvig lett a litvánok keresztény hitre térítésének igazi pártfogója, aki az üdvöt és a kegyelmet hangsúlyozta férje meglehetősen világias, erőszakos módszereivel szemben. Egyben az ő személyével kezdődött Lengyelország legragyogóbb korszaka.
     Hedvig 1397-ben a krakkói egyetemen teológiai fakultást állíttat fel, melyhez híres professzorokat hívatott, miáltal Krakkó európai hírű lett. A tudósok munkáját sokra becsülte, támogatta és védelmezte. Lengyelre fordította a Szentírást és néhány szent életét.
     Hedvig érdeme, hogy Szűz Mária nevét elültette népe szívében, és hogy az Istenanyát Lengyelország Királynőjének kérte fel, miáltal népét megerősítette bensőséges hitében. (folytatása következik!)

Bárhol is jársz, bárhol is állsz, imádkozz el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

Bárhol is jársz, bárhol is állsz, imádkozz el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

Bárhol is jársz, bárhol is állsz, imádkozz el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

4.1 §. Mária hitéről
     Amiként a Szentséges Szűz anyja a Szeretetnek és a Reménynek, úgy anyja a Hitnek is: „Anyja vagyok a szép szeretetnek, az istenfélelemnek, megismerésnek és a szent reménységnek” (Sir 24,24). És méltán mondja Szent Ireneusz: a kárt, melyet Éva hitetlensége okozott, Mária állította helyre rendíthetetlen hite által.
Megerősíti ezt Tertullian is: Éva hitelt adott a kígyónak, Mária pedig Gábrielnek. Amit Éva hitében vétett, azt Mária hitével eltörölte. Ezért mondja Szent Ágoston, hogy Mária beleegyezését adva az Ige megtestesülésébe, hite által megnyitotta az emberek számára az eget.
     Azért dicsérte Erzsébet is ezt a hitét a Boldogságos Szűznek: „Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!” (Lk 1,45) Szent Ágoston pedig hozzáteszi: „Boldogabb Mária Krisztus hitének vételekor, mint Krisztus testének fogantatásakor.”
P. Suarez azt mondja, hogy a Szentséges Szűznek több hite volt, mint az összes embernek és az angyaloknak együttvéve.
     Látta Fiát a betlehemi istállóban és mégis hitte, hogy ő a Világ Teremtője. Látta születni és hitte örökkévalóságát. Menekíteni kellett Heródes elől és mégsem szűnt meg hinni, hogy ő a Királyok Királya. Látta, hogy szegény, hogy ételre-italra szorul és mégis hitte, hogy ő a Mindenség Ura. Szalmán feküdni látta és Mindenhatónak hitte. Tapasztalta, hogy beszélni sem tud és mégis hitte, hogy ő a Végtelen Bölcsesség. Hallotta sírását és hitte, hogy ő a mennyek országának öröme. Látta végül Jézust megvetetten és fölfeszítve meghalni, de azért legkevésbé sem ingadozott hitében, mint mások, hanem erősen hitte Mária, hogy az ő Istene az.
     „Jézus keresztje alatt ott állt anyja” (Jn 19,25). Ezt magyarázva így szól Szent Antonin: Állt Mária, mert fölemelte őt a hit, melyet rendületlenül megőrzött Krisztus istensége felől. Ez az oka a szent szerint annak is, miért hagynak csak egy gyertyát a nagyheti fekete zsolozsmák éneklése alatt égve. (173-174. oldal)

Bárhol is jársz, bárhol is állsz, imádkozz el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

3.2 §. Mária felebaráti szeretetéről
     Naziansi Szt Gergely azt mondja, hogy Mária vonzalmát az irgalmasság és szeretet által szerezhetjük meg leginkább. Miként Isten int minket: „Legyetek hát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas” (Lk 6,36); úgy Mária is így szól összes gyermekeihez: Legyetek irgalmasok, miként én is, a ti Anyátok, irgalmas vagyok.
     Annyi bizonyos, hogy amiként mi gyakoroljuk a szeretetet felebarátunkkal, éppoly fokban lesz részünk Jézus és Mária irántunk való szeretetében: „Adjatok és akkor ti is kaptok… Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.” (Lk 6,38). Adj a szegénynek és vedd a mennyeket – mondja Szent Method. Azért mondja az apostol, hogy a felebaráti szeretet boldoggá tesz mind ebben, mind a másik életben. Az ájtatosság pedig mindenre hasznos, ahogy meg van ígérve a jelen és jövő életben egyaránt (1Tim 4,8). Aranyszájú Szent János pedig a Példabeszédek könyve eme mondatának: „Aki megszánja a szegényt, az Úrnak ad kölcsön” (Péld 19,17); – magyarázatául azt mondja, hogy segítsünk tehát a szegényeken és ezzel az Isten lesz adósunkká: Ha Istennek kölcsönözünk, adósunkká tesszük.
     Ó, irgalmasságnak szent Anyja, te mindenki iránt szeretettel teljes vagy, ne feledkezzél tehát meg az én nyomorúságomról se.
Ajánlj engem Istennek, hisz ő semmit sem tagad meg tőled.
Nyerj kérlek, számomra kegyelmet, hogy hasonló legyek hozzád szeretetben, követhessem a te Isten és felebarát iránt tanúsított szeretetedet. Ámen. (173. oldal)

3.1 §. Mária felebaráti szeretetéről
     Az Isten és a felebarátunk iránti szeretetre ugyanaz a parancs kötelez minket. »Az a parancsolatunk, mely szerint aki szereti Istent, szeresse felebarátját is«. (1Jn 4,21) Ennek az oka Szent Tamás szerint az, hogy az Istent szerető, szereti mindazt, amit Isten szeret.
     Genuai Szent Katalin így szólt egykoron Istenhez: Uram, te azt akarod, hogy szeressem felebarátomat is, de én nem tudok mást szeretni, csak Téged.
Isten pedig így felelt neki: Aki engem szeret, az szereti mindazt, amit én szeretek.
     Mivel pedig soha nem élt és nem is fog élni soha olyan, aki jobban szeretné Istent, mint Mária, ezért sohasem volt és nem is lesz, aki jobban szeretné felebarátját, mint Mária.
Krisztus maga a Szeretet a legnagyobb szeretettel töltötte be a Szent Szüzet, hogy megsegítse mindazokat, akik hozzá folyamodnak.
     Mária szeretettel teljes volt földi életében úgy, hogy kérés nélkül is segített a rászorulókon. Így tett a kánai menyegzőn is, mikor Fiát csodára ‒ a víz borrá változtatására ‒ kérte azzal, hogy feltárta előtte a család zavarát: »Nincs boruk!« (Jn 2,3). Amikor felebaráti szeretetből meglátogatta Erzsébetet: „Sietve ment a hegyes tartományba” (Lk 1,39).
    Nagy szeretetét jobban s nagyobb fokban már nem tanúsíthatta volna, mint amikor szent Fiát halálra adta a mi üdvösségünkért. Szépen mondja ezért Szent Bonaventúra: Úgy szerette Mária a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte. Szent Anzelm pedig így szól: Ó, áldott az asszonyok között, ki legyőzöd az angyalokat tisztaságra nézve és a szenteket felülmúlod a kegyesség tekintetében!
     Mária szeretete irántunk – mondja Szent Bonaventúra – korántsem hűlt ki vagy rövidült meg a mennyekben, sőt inkább növekedett: mivel most inkább látja mindnyájunk nyomorúságát. Azért írja a szent: Mária irgalmassága már akkor is nagy volt a nyomorultak iránt, amikor e földön járt; de sokkal nagyobb most, mikor már a mennyben uralkodik.
     Szent Brigittának pedig azt mondta egy angyal, hogy akik imádkoznak, Mária szeretete által nyerik el a kegyelmeket: Senki sincs, aki ne nyerne Mária édességéből áhítatot, ha kéri.
Bizony szegények volnánk, ha Mária nem imádkozna értünk! Jézus maga mondta egyszer Szent Brigittának: Ha Anyám imái közbe nem járnának, nem volna remény még az irgalmasságra sem!
     Boldog az, aki megszívleli tanításomat és figyel az én szeretetemre, hogy mások iránt gyakorolja azt az én követésemre – mondja Istennek Szent Anyja: »Boldog ember, aki hallgat rám, aki napról napra őrködik ajtómnál, s őrzi kapuim félfáit«. (Péld 8,34). (171-172. oldal)

Bármerre jársz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

2.5 § Máriának Isten iránti szeretetéről
     Minthogy Mária ily nagy szeretettel viseltetik Isten iránt, leginkább azt várja el tisztelőitől, hogy ők is szeressék Istent, amennyire csak tőlük telik. Ezt meg is mondta egy napon Folignói Szent Angelának, miután az megáldozott: »Angela, Fiam megáldott téged; igyekezzél tehát Őt annyira szeretni, amennyire csak képes vagy!« Szent Brigittához is így szólt egyik alkalommal: »Leányom, ha hozzám szeretnél hasonulni, szeresd Szent Fiamat!« Mária mit sem óhajt annyira, minthogy szeretetének tárgyát, Istent szeretve lássa.
     P. Novarinus felteszi a kérdést, miért kérte Mária az Énekek énekében az angyalokat, hogy vigyék hírül Urának, mennyire szereti Őt: »Kérlek titeket, Jeruzsálem leányai! Ha rátaláltok kedvesemre, mondjátok meg neki, hogy beteg vagyok a szerelemtől!« (Én 5,8) »Tán Istennek nem volt tudomása, hogy mennyire szerette Őt a Boldogságos Szűz? Miért akarta, hogy szívének sebét feltárják szerelmese előtt, holott maga a szerelmese volt az, aki Őt megsebesítette«. (Lib. 4. n. 306.) A választ is ugyanő adja meg, miszerint Isten Anyja nem Istennek, hanem nekünk akarta tudtunkra adni szerelmét, hogy a mi szíveinket is áthassa az Isten iránti szeretet, amiként őt teljesen be is töltötte. Minthogy Mária szíve az Isten iránti szeretetben magasan lángoló Tűz, ennélfogva lángra lobbanthatja azok szívét is, akik őt szeretik, akik hozzá közelednek: »Mária kieszközli, hogy hasonlók legyünk hozzá« ‒ vélekedik Szent Bonaventura.
     Szienai Katalin Máriában az isteni szeretet tüzének hordozóját látta. Ha akarjuk, hogy mi is lobot vessünk e mennyei boldog lángnál, arra kell törekednünk, hogy imádsággal és lelkünknek Istenhez emelésével mindjobban közeledjünk szeretett anyánkhoz, Máriához.
     Ó Szeretet Királynéja Mária, te szeretetre legméltóbb, te legjobban szeretett és valamennyi teremtmény közt legjobban szerető, (ahogyan Szalézi Szent Ferenc nevez téged) ó Anyám! Te mindig teljesen át voltál hatva Isten szeretetétől, részesíts abban a kegyelemben, hogy egy szikra nekem is jusson e szeretetből! Te közbenjártál Fiadnál a lakodalmas népért, akiknek elfogyott a bora. És ne könyörögnél érettünk Istennél? Miértünk, akikben elfogyott az Isten iránt való szeretet, Akit pedig kötelesek lennénk szeretni? Mondd hát Szent Fiadnak: »Íme nincs szeretetük!« és nyerd meg ily módon számunkra a szeretet képességét! Semmi más kegyelmet nem kérek Tőled, csupán szeretetet Isten iránt. Ó Anyám, Jézus iránt való nagy szeretetedre kérlek, hallgass meg engem és könyörögj értem! (170-171. oldal)

Bárhol is jársz, bárhol is állsz, imádkozz el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

2.4 § Máriának Isten iránti szeretetéről
     Szűz Mária még álmában is tudatosan szerette Istent. E megállapításunknak alapul szolgál Szent Ágoston kijelentése miszerint, Ősszüleink is élvezték ezt az előjogot mindaddig, amíg megmaradtak ártatlanságukban: »Az alvók álma épp oly üdvhozó volt, mint az ébrenlévőknek az ébrenlét« (S. 5. in Jul. c. 9). Tehát nem szabad ugyanezt az Isten Anyjától sem megtagadnunk. Ez okból P. Suarez, Rupert apát, Szent Bernát és Ambrus ezt az előjogot neki is tulajdonítják: »Mialatt teste nyugodott ‒ mondja Szent Ambrus Máriáról ‒ azalatt lelke ébren őrködött« (Sib. 2. de Virg.), s így teljesedésbe ment nála, amit a bölcs előre hirdetett: »Mécsese el nem alszik éjjel«. (Péld 31,18) Szent Bernát szerint, mialatt Mária szent teste a nyugodt szendergésben gyűjtötte a szükséges erőket, a lelke Istenhez emelkedett, és tökéletesebben gyakorolta a szemlélődést, mint ébrenléte bármely szakában. Az Énekek énekében felkiálthatott a jegyessel: »Én alszom, de szívem vigyáz«, mert ‒ miként P. Suarez SJ. hozzáteszi ‒ álmában csak épp úgy az erények világát élte, mint akár ébrenlétében. »Egy szóval ‒ mondja Szent Bernát ‒ míg Mária itt a földön élt, megszakítás nélkül szerette Istent« (Tom. 2. Serm. 51. a. 3. c. 3.).
Valóban soha nem is cselekedett egyebet, csak amiről tudta, hogy Istennek tetszésére van. Nagy Szent Albert szerint joggal mondhatjuk, hogy Mária annyira el volt telve Isten szeretetétől, hogy itt e földön egyetlen teremtmény se lett volna képes őt ebben felülmúlni. (Lib. de laud. V. c. 96.) Villanovai Tamás állítása szerint Mária izzó szeretete, oly szép és tetszetős volt Isten szemében, hogy arra bírta Őt, hogy méhében emberré legyen; (Com. 5. in Nat. D) Szent Bernát. pedig így kiáltott fel: »Íme egy szűz, aki erényeivel megsebezte és meghódította Istenének Szívét!« (T. 2. Serm. 61. a. I. c. 4.) (169-170. oldal)

Bárhol is jársz, bárhol is állsz, imádkozz el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

2.3 § Máriának Isten iránti szeretetéről
     Villanovai Szent Tamás azt állítja, hogy ama csipkebokor, amelyet Mózes égni látott anélkül, hogy elégett volna, Mária előképe volt. Szent Bernát pedig megemlíti, hogy Szent János a Jelenések könyvé-ben Máriát a Napba öltözve látta: »És nagy jel tűnt fel az égen: Egy asszony, kinek öltözete a Nap«. (Jel 12,1) Mária ugyanis a szeretet által oly szorosan egybeforrt Istenével, ahogy gyarló teremtmény már nem képes Istennel bensőbben egyesülni. (Serm. in Sign. magn.)
     Szent Bonaventura azt állítja, hogy Máriát sohasem kísértette meg a po-kol, mert amint a legyek elmenekülnek a nagy tűz elől, úgy Mária szeretettől lángoló szíve is elűzi az ördögöket, akik sohasem merészkedtek hozzá közeledni. (T. 2, serm. 51. a. 3.) Ugyanezt mondja Richárd is: »A Boldogságos Szűz a sötétség hatalmai előtt rettenetes, úgyhogy soha nem merészkedtek közeledni hozzá, hogy megkísértsék, mert a szeretet lángoló tüze elűzte őket«*. (Part. 2. c. 26. in Cant.) Mária kijelentette Szent Brigittának, hogy itt a földön nem volt más gondolata, más kívánsága, más öröme, csupán Isten. P. Suarez szerint a Szent Szűz, Isten folytonos szemlélete közt élt e földön és megszámlálhatatlanok voltak szeretetindulatai, melyeket magában ébresztett. (Tom. 2, in 3. p. d. 18. s. 4.) Mégis, a jámbor Bástisi Bernát kijelentése jobban tetszik nekem; ez ugyanis azt állítja, hogy Mária nem ismételte egymás után a szeretet-indulatait, hanem a különös kegyelem következtében, élete minden pillanatban állandó szeretet-indulatban szerette Istent. (P. 2. Serm. 4. de Nat. V.) E királyi sas folyton az igazság isteni Napjára irányította szemeit, úgyhogy Damiáni Szent Péter szerint külső foglalatosságai nem akadályozták Isten iránti szeretetében. (Serm. I. de Nat. Virg.) »Az illatáldozatok oltára ‒ mondja Szent Germán ‒ minden tekintetben előképe volt Máriának, mert azon sem aludt ki soha a láng, mely rajta éjjel-nappal égett«. (169. oldal)
__________________________
* "Ne csak ímmel-ámmal tegyétek azt, amit tesztek! Égjen, mint a csipkebokor, mely égett, de el nem égett. Ilyen áldozat kell Nekem, mely soha el nem ég, és szeretettől égő tüze Hozzám ér.” (Az Úr szavai, Szeretetláng Lelki Napló II/108-109)

Bárhol is jársz, bárhol is állsz, imádkozz el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

2.2 § Máriának Isten iránti szeretetéről
     Szent Bernát szerint az isteni szeretet oly mélyen hatotta át Mária szívét, hogy abban semmi nem volt, amit a szeretet maradéktalanul át ne hatott volna, úgyhogy minden fogyatkozás nélkül teljesítette Isten legelső parancsát (Serm. 29, in Cant.).
     Ezért hát teljes joggal sóhajtotta a Szent Szűz: »Enyém a kedvesem, és én az övé!« (Én 2,16), s ez okból jöhettek le Richárd véleménye szerint maguk a szeráfok is az égből, hogy Máriának szeretettől lángoló szívétől tanulják meg, miképpen kell Istent szeretni. Isten, aki maga a szeretet (1Jn 4,16) azért jött e világra, hogy mindnyájunkban felszítsa Szent Szeretet Tüzét. Egyetlen szívben sem lobbantott fel akkora nagy szeretetet, mint Anyjáéban. A Boldogságos Szűz ugyanis, teljesen szabad volt minden földi vonzalomtól, ennélfogva szíve is a legfogékonyabb volt az isteni Szent Tűz iránt. Ezért is kiáltott fel Szent Jeromos: »Isten szeretete teljes egé-szében lángra gyújtotta őt, úgyhogy semmi sem volt képes elhomályosítani érzelmeinek tisztaságát; állandó öröm volt benne a szeretet, és ittas volt a szeretet túláradásától« (Sem. de Ass.) Ennélfogva Mária szíve, miként az Énekek éneke mondja, csupa tűz és láng volt: »a szikrája izzó (szeretet), az Úrnak lángja!« (Én 8,6) Szent Anzelm szerint »Tüzes azért, mert belül ég a szeretettől, és lángoló azért, mert kifelé az erények gyakorlatában nyilvánul meg«. Mária tehát, midőn még a földön élt és Jézust karjaiban hordozta, joggal mondhatta: »tűz vagyok, aki Tüzet hordok«, és egyértelműbb joggal mondhatta, mint az a nő, aki Hippokrates tanúsága szerint tényleg tüzet vitt a kezében. Szent Ildefonz szerint Mária a Szentlélektől izzott, mint vas a tűzben, olyannyira, hogy nála csak a ˮszent zsarátnok lángjaitˮ, mintegy az isteni Szeretet Tüzét lehetett érezni. (De Ass. Orat. I.) (168-169. oldal)

Bárhol is jársz, bárhol is állsz, imádkozz el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

2.1 § Máriának Isten iránti szeretetéről
     Szent Anzelm szerint minél nagyobb a szív tisztasága, annál nagyobb a szeretet Isten iránt. Minél tisztább egy szív, minél kevésbé van eltelve önmagával, annál nagyobb szeretettel fog Isten iránt lángolni. Mivel Mária oly alázatos, önmagát oly kevésre becsülő volt, azért volt oly nagy szeretettel eltelve Isten iránt ‒ annyira ‒, hogy mint Szent Bernát mondja: jobban szerette Istent, mint az összes angyalok és emberek. Joggal nevezi Szalézi Szent Ferenc Máriát a Szeretet Királynéjának.
     Isten megparancsolta az embereknek, hogy Őt (Istent) teljes szívükből szeressék: »Szeresd a te Uradat, Istenedet, teljes szívedből«. (Mt 22,37) »E parancsot azonban ‒ mondja Aq. Szent Tamás ‒ nem itt a földön, hanem csak az égben fogjuk teljes mértékben betölteni«. (Summa 2. 2 qu. 24. a. 7. et 8.) Nagy Szent Albertnek erre vonatkozó megjegyzése szerint helytelen eljárásnak tetszik Isten részéről, hogy olyan parancsot adott, amelyet senki sem képes tökéletesen betölteni az emberek közül. S valóban ez az eset forogna fenn, ha az Ő isteni Anyja a szeretet parancsát ‒ egyedüliként ‒ a legtökéletesebben be nem tartotta volna. (Super Miss. c. 76.)
     Szent Viktorról nevezett Richárd megerősíti ezt, mondván: Ami Emmánuelünk Anyja tökéletes volt, mivel az összes erényeket a legmagasabb fokban magáénak mondhatta. Vajon ki teljesítette valaha oly gyönyörűen ezt a legfőbb parancsot: »Szeresd a te Uradat, Istenedet, teljes szívedből«, mint Mária? Isten szeretete oly hatalmasan lángolt e szívben, hogy nem volt abban hely semmiféle fogyatkozás számára. (Lib. 2. de Em. c. 29.) (167-168. oldal)

Bárhol is jársz, bárhol is állsz, imádkozz el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

1.4 §. Mária alázatossága
     Midőn Folignói Boldog Paula egy napon elragadtatásba esett, Isten megismertette vele Mária alázatosságát. A szent közölte gyóntatójával a dolgot: az csodálkozásában egészen magánkívül, így kiáltott fel: »Tisztelendő Atyám, ó mily nagy Mária alázatossága! Úgy tűnik számomra, hogy nincs a világon egyetlen ember sem, akinek az alázata csak a legcsekélyebb mértékben is mérhető lenne, a Szűzanya alázatosságához«.
     Egyik napon az Úr Szent Brigittának (Revel. lib. I. c. 29.) egy látomásban két asszonyt mutatott, akiknek egyike dölyfösen és teljes pompában jelent meg. Ez a kevélység – mondá neki az Úr. A másik azonban, aki lesütött szemekkel mindenki iránt szolgálatkészen, egyedül Istent hordozva szívében és saját semmiségének teljes tudatában látsz, az az alázat, akit Máriának hívnak. Ezzel Isten tudtára akarta adni, hogy az ő szent Anyja olyannyira alázatos, hogy egyenesen jelképéül szolgálhat az alázatosságnak.
     Nyssai Szent Gergely szavai szerint, nem kételkedhetünk abban, hogy a bűn miatt megromlott természetünknek, egyetlen erény gyakorlása sem nehezebb, mint az alázatosság. Márpedig soha nem leszünk Máriának igazi fiai és gyermekei, ha nem leszünk alázatosak. »Ha nem utánozhatod a Boldogságos Szűz Mária szüzességét ‒ mondja Szent Bernát ‒ utánozd legalább az alázatát«. (Hom. I. sup. Miss. est.) Mária elfordul a kevélyektől és csak az alázatosakat hívja magához: »Aki kicsiny és tudatlan, jöjjön hozzám!« (Péld 9,4) Richárd mondja: »Mária az alázatosság palástja alatt védelmez meg bennünket«. S ezt Isten Anyja maga nyilatkoztatta ki Szent Brigittának, midőn így szólt hozzá: »Gyere te is leányom és rejtőzz el palástom alá! E palást az én alázatosságom«. Majd hozzátette, hogy alázatosságának szemlélése védő palást, mely meleget ad, de csak azt melegíti, aki azt hordja és nemcsak szóval, hanem ténylegesen is! Végül így fejezte be: »Öltsd fel tehát magadra, ezt az alázatosságot, kedves leányom!«
     Ó mennyire kedveli Mária az alázatos lelkeket! A Boldogságos Szűz közel áll oltalmával azokhoz ‒ mondja Szent Bernát ‒, akik hozzá folyamodnak, különösen ha az alázatosságban és a tisztaságban hasonlítanak hozzá. A szent figyelmeztet mindenkit, hogy aki Máriát szereti, legyen alázatos: »Ha szeretitek Máriát, akkor törekedjetek szert tenni erényeire«. (In salve Reg.)
     Marino jezsuita, Mária iránti szeretetből gyakran tisztogatta a lakását és összeszedett benne minden szemetet. Egy napon, megjelent neki az Isten Anyja és e szavakat intézte hozzá, mintha csak egy elvégzett  szolgálatért mondott volna köszönetet: »mily nagyra becsülöm alázatos cselekedetedet, melyet irántam való szeretetből végzel!« (P. Nieremberg által írt életrajzából).

     Ó Királynőm! Lehetetlenség, hogy igazán fiad lehessek, ha nem leszek alázatos! De lásd a bűneim, melyek hálátlanságra vezettek Istennel szemben, még kevéllyé is tettek. Segíts tehát ó Anyám, és érdemeid által eszközöld ki számomra az alázatos-ság kegyelmét, hogy ez által a te igazi gyermeked lehessek! Amen. (166-167. oldal)

1.3 §. Mária alázatossága
     Az alázatos, szolgálni is akar másoknak; ezért Mária is három hónapon át segített Szent Erzsébetnek. »Erzsébet csodálkozott azon, hogy Mária hozzá jött ‒ mondja Szent Bernát ‒, de még inkább nőtt csodálkozása, mikor látta, hogy Mária nem azért jött, hogy kiszolgálják, hanem azért, hogy Ő szolgáljon«. (Serm. de Nat. Virg.)
     Az alázatosak visszavonulnak és mindenütt az utolsó helyet választják maguknak. Szent Bernát megjegyzi, hogy Mária egy ízben beszélni óhajtott Jézussal, midőn éppen egy házban tanított, de nem mert az Ő engedelme nélkül belépni. (Mt 12, 46) Alázatból választotta magának az utolsó helyet az apostolok közt az étteremben is, mert miként Szent Lukács mondja: »Ezek mindnyájan állhatatosan, egy szívvel-lélekkel kitartottak az imádkozásban az asszonyokkal, valamint Máriával, Jézus anyjával«. (Apcsel 1,14) Nem gondolhatjuk, hogy Szent Lukács félreismerte volna Jézus Anyjának magas méltóságát, minél fogva első helyen kellett volna említenie az Utolsó Vacsora termében. A szent evangélista azért nevezi utolsó helyen ‒ mert Mária az apostolok és asszonyok mögött választott helyet ‒, mivel figyelemmel volt a helyre, melyet ki-ki elfoglalt. »Méltán lőn az utolsóból első ‒ fűzi hozzá Szent Bernát ‒, mert önmagát utolsónak tette, holott ő volt az első«. (Serm. sup. Sign. magn.)
     Tekintve, hogy az alázatos lelkek szeretik a megvettetést, következésképp nem is olvashatjuk, hogy Mária Virágvasárnapján jelen lett volna Jeruzsálemben, midőn a nép az ő Fiát oly nagy tisztelettel, pálmaágakkal dicsőítette. Ellenben nem mulasztotta el, hogy isteni Fiának megfeszítésénél a Kálvárián jelen legyen! Ezzel szemben kitette magát a szidalmaknak és annak, hogy őt egy elítélt anyjának tekintsék, akinek a gonosztevők halálnemével kellett meghalnia. Maga Mária mondotta egy ízben Szent Brigittának: »Lehet-e nagyobb megvettetés, minthogy bolondnak néztek engem, mivel a legszükségesebbeket is nélkülöztem és önmagamat minden másnál méltatlanabbnak ismertem el? Ilyen természetű volt az én alázatosságom, s ebben leltem örömömet, mert egyedül csak isteni Fiamnak akartam tetszeni«. (165-166. oldal)

Bármerre jársz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első! 

1.2 §. Mária alázatossága
     Alázatosságunkat bizonyíthatja, ha az Istentől nyert természetes adományokat rejtegetni iparkodunk. Mária is el akarta titkolni az Isten anyjává való kiválasztatásának kegyelmét Szent József előtt, bár szükségesnek látszott a felvilágosítás, hogy legalább szegény jegyesét a szüzességében való kételkedéstől és a lelki zavaroktól megmentse. De Szent József egyfelől képtelen volt Mária szüzességében kételkedni, másrészt azonban a titkot nem ismervén, de a tény miatt arra gondolt, hogy elbocsátja Őt. (Mt 1,19) Bizonnyal meg is tette volna, ha az angyal fel nem világosítja, hogy jegyesét a Szentlélek ereje ragyogta be.
     Az igazán alázatos lélek a dicséretet se óhajtja, hanem minden megtiszteltetést Istenre vonatkoztat. Mária ezért ijedt meg, amikor Gábriel angyal magasztalta őt!
Nem reagált másként Erzsébet magasztalásakor sem: »Áldott vagy te az asszonyok között! Hogyan történhet velem az, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám? Boldog vagy, mert hittél!« (Lk 1,42-45) Mária tüstént Istenre vonatkoztatta e magasztalásokat és eme alázatos dicsőítő énekkel felelt: »Magasztalja lelkem az Urat«. (Lk 1,46), mintha csak így szólt volna: »Te dicsérsz engem, Erzsébet, ám én azonban az Urat dicsérem, aki egyedül méltó minden dicséretre. Te csodálkozol azon, hogy hozzád jövök? Én pedig Isten jóságát csodálom, akiben egyedül bírok örvendezni: »Örvend lelkem üdvözítő Istenemben«.Te magasztalsz, mivel hittem? Én pedig magasztalom Istenemet, aki semmiségemet felemelte, »mert tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát«.
     A Boldogságos Szűz egy napon így szólt Szent Brigittához (Revel. lib. 2. c. 23.) »Miért aláztam meg mélyen magam? Miért érdemeltem ki oly nagy kegyelmeket? Mert beláttam és tudtam, hogy magamtól semmi vagyok és nincs semmim. Ezért nem vettem figyelembe, ha dicsértek engem és csak azt akarom, hogy Azt magasztalják, aki engem teremtett és aki nekem mindent adott«.
     Szent Ágoston, Mária alázatosságának szemlélésénél így kiáltott fel: »Óh valóban boldog alázat, mely nekünk Istent szülte, mely megnyitotta az eget, s megszabadította a lelkeket a pokoltól!« (Serm. 35. de Sanctis.) (164-165. oldal)

A Hold vörösen fénylik

A Hold vörösen fénylik,

a Nap néha meg-megáll:

nem tudjuk, mi lesz ma,

és holnap még mi vár.

*

Izzik a gyűlölet,

a népek buszra várnak:

London sugárútján

mészárosok járnak.

*

Este az ég alján

villóznak a fények:

Stockholm szűk utcáin

autók, házak égnek.

*

Omlanak a tornyok

a régi, s új világban:

széttépett emberek

Boston városában.

*

Az öregek rettegnek,

a fiatalok félnek:

a gyilkosok hódolnak

a Sátán jelének.

*

Lesz-e szép, új világ,

vagy az ördög nevet,

hogy a városokból

Isten kiűzetett.

*

Az Új-Szodomában

ember-arcú férgek

szolgálnak röhögve

a Bűn-istenének.

*

A Hold vörösen fénylik,

a földből láng tör elő:

az Új-Szodomára

hull a tüzes eső.

* 

A.D.2013.05.27.©JóB