9.2 §. Mária türelméről Ha tehát Mária valódi gyermekei akarunk lenni, kell, hogy követni igyekezzünk őt a béketűrésben. Ugyan mi által szerezhetünk több érdemet e földön és dicsőséget a másikban, mint a szenvedéseink békés eltűrése által, mondja Szent Cyprián.
Ozeásnál mondja Isten: Besövényezem a te utadat tövisek-kel (Oz 2,6) És Naziansi Szent Ger-gely hozzáteszi: A választottak útjai tövisekkel vannak sövényezve.
Miként a tövises sövény megőrzi a szőlőt, úgy Isten is viszontagsá-gokkal veszi körül az ő szolgáit, hogy a földhöz ne tapadjanak. Szent Cyprián ennek alapján arra a követ-keztetésre jut, hogy a béketűrés az, mely a bűnöst megszabadítja a pokoltól. A béketűrés tart meg minket. És a béketűrés az, mely szentekké tesz. A béketűrés pedig a tökéletességre viszi a cselekedetet. (Jak 2,4) Ez ad erőt nekünk, hogy békével viseljük a kereszteket és mindent, amit Isten reánk bocsát, úgymint a betegségeket, szegénységet, az emberek okozta üldözéseket, sérelmeket stb.
Szent János az összes szenteket pálmával kezükben látta, a pálma pedig a vértanúság jele. Ezek után láttam nagy sereget… pálmákkal kezük-ben ‒ (Jel 7,9) jeléül annak ‒, hogy mindazok akik üdvözülnek, akár vérük ontásával, akár béketűrésük által, azok vértanúkká lesznek.
Okkal kiálthatott fel tehát örömében Szent Gergely: Vas kínzószerszámok nélkül is vértanúkká lehetünk, csak őrizzük meg a béketűrésünket. Ha ez élet kínjait elszenvedjük, Szent Bernát szerint is, aki türelmesen, készsé-gesen és örömest viseljük el a szenvedést Istenért és embertársainkért, akkor nagy jutalom vár reánk az égben!
Ez lelkesítette az apostolt: Ami most a nyomorúságunkban egy szempil-lantásnyi és könnyű, a dicsőségnek mód felett örökkévaló nagyságát eszközli bennünk. (2Kor 4,17)
Szép intelmeket adott nekünk erre vonatkozólag Szent Terézia: Aki átkarolja a keresztet, nem érzi azt. És ismét: mihelyt eltökéljük magunkat a szenvedésre, megszűnnek a kínok. Mikor pedig igen reánk nehezednek a keresztek, folyamodjunk Máriához, kit az anyaszent-egyház a szomorúak vigasztalójának nevez. Damaszkuszi Szent János szerint pedig: ő az összes fájdalmas szívek orvossága.
Ó én édességes Nagyasszonyom! Te ártatlan létedre oly béketűréssel szenvedtél és én, pokolra méltó bű-nös még vonakodnék a megpróbál-tatásoktól? Anyám, minden erőmből kegyelemért esdek hozzád, nem azért, hogy megszabaduljak a ke-resztektől, hanem hogy béketűréssel szenvedjem el azokat. Jézus iránt való szeretetedre kérlek, nyerd meg számomra e kegyelmet Istentől, melyet bizalom-mal remélek. (183-184. oldal)
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.