6.2 §. Szűz Mária tisztaságáról Szent Remig szerint ezen bűn következtében kárhozik el a legtöbb ember*. Mint fentebb említettük, Szent Ágoston azt állítja, hogy e tekintetben ritka a győzelem e bűn felett. De miért van ez? Mert nem alkalmazzuk a győzelemhez szüksé-ges eszközöket! A lelki élet tanítói három eszközt ajánlanak: a böjtöt, az alkalmak kerülését és az imádsá-got. Böjt alatt az önmegtagadást értjük, főként a szemek és az étke-zés terén. Bár Mária teljesen el volt telve Isten malasztjával, mégis oly önmegtartóztatással fegyelmezte szemeit, hogy azokat állandóan lesütötte és senkit sem nézett meg élesen, amiként ezt Szent Epifánius és Damaszkuszi Szent János is állít-ják, sőt még hozzáteszik, hogy Má-ria legzsengébb korától oly szemérmes volt, hogy mindenkit bámulatba ejtett. Ezért mondja Szent Lukács is, hogy Mária sietve ment, amidőn meglátogatta nénjét, Erzsébetet, hogy ne minél rövidebb ideig lássák őt
házon kívül. Ami az ételben való megtartóztatást illeti, Philibertus közlése szerint a Szent Szűz, egy Félix nevű remetének kijelentette, hogy csecse-mőkorában csak egyszer vett magához tejet.
Toursi Szent Gergely beszéli, hogy a Boldogságos Szűz egész életén keresztül böjtölt; Szent Bonaventura pedig azt állítja, hogy Mária soha nem nyert volna oly nagy kegyelmeket, ha nem lett volna olyan mértékletes az ételben, mert ‒ úgymond ‒ a kegyelem és az étkezési vágy kielégítése nem férnek össze egymással. Egyszóval, Mária oly nagy mértékben gyakorolta az önmegtagadást, hogy róla mondatott: »Kezeimről mirha csepegett«. (Én 5,5)
A tisztaság megőrzésének második eszköze az alkalmak kerülése: »Biztonságban csak az van, aki elfut előle«. (Péld 11,15)
Néri Szent Fülöp azt állította, hogy az érzékiséggel vívott harcban csak a félénkek győznek, azaz, akik gyorsan elmenekülnek előle. (178. oldal) (Lent Néri Szent Fülöp)
_______________________
* A 9 éves Boldog fatimai Jácintáról feljegyezték, hogy kórházban tartózkodása idején ezt a kijelentést tette: "A testiség bűne miatt kerülnek a legtöbben a pokolba!" (Fatimáról beszél Lúcia nővér, FÁTIMA – PORTUGÁLIA. 4. kiadás, 2006, 123. o.)
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.