Szent Brigitta 1302/3-ban született a svédországi Finstában (bár a legújabb kutatások szerint Frestában). Apja Birger Persson (Petersson) upplandi kormányzó, az ország egyik leggazdagabb földbirtokosa, 'törvénykezési joggal fölruházott földesúr' volt. Birger Persson híres lovag volt és Birger Magnusson (1290–1318) királytól (a névazonosság ne tévesszen meg senkit!) adományként kapta Finsta nagy részét, mely az addig meglévő birtokkal lett teljes.
Brigitta anyjával, a Folkunga családbeli Ingeborg Bengtsdotterrel, az apának már a második házassága volt, melyből hét gyermek született. Öt gyermekük fiatalon meghalt, így ketten maradtak, Brigitta és nővére Katalin. Az anya családja egyébként, rokonságban állt Svédország egymást váltó királyi családjaival. (Képen, a szülei.)
Brigitta kilenc esztendős volt, amikor szokatlan vallásos élményekben részesült.
Későbbi „Revelációiban” lejegyezte, hogy életre szóló hatással volt rá egy gyermekkorában hallott, Jézus szenvedéseiről szóló prédikáció. Ezt követően egy feszület előtt imádkozott, ahol megjelent előtte a szenvedő Krisztus, akiről a kislány nem tudta kicsoda. A következőket hallotta: „Nézz ide, mennyi sebet ejtettek rajtam!” ,,De ki tette ezt veled?” – kérdezte a 'férfitól'. ,,Azok, akik megvetnek, és megfeledkeznek arról, hogy szeressenek” – érkezett a válasz.
Brigitta hamar fölfogta az összefüggést az emberi bűn és a megalázódás, valamint a Krisztusban elnyert kiengesztelődés és a kegyelem között. Ebben a gyermekkorban átélt látomásban sűrűsödnek a Brigitta későbbi látomásaiban feltárt üzenetek, amelyek három nagyobb téma köré csoportosíthatóak: a Krisztus szenvedéseivel, az ember üdvösségével, valamint a korszakban (egyházban, államban) eluralkodott erkölcstelenség leleplezésével.