10.1 §. Mennyire szerette Mária az imádságot
Egyetlen lélek sem követte na-gyobb tökéletességgel, mint Mária, itt a földön Üdvözítőnk eme tanítá-sát: »Szüntelen kell imádkozni és nem szabad belefáradni«. (Lk 18,1) »Senkitől sem vehetünk jobb példát ‒ mondja Szent Bonaventura ‒, és senkitől sem tanulhatjuk meg inkább, hogy mily szükséges az imádságban való állhatatosság, mint éppen Máriától.« (Spec. c. 4.) Nagy Szent Albert azt állítja, hogy Jézus Krisztus után az ő Anyja az imádság erényét tökéletesebben gyakorolta, mint az összes emberek, akik valaha éltek és élni fognak, (Sup. Miss. 80.) éspedig azért, mivel megszakítás nélkül és állhatatosan imádkozott, élte első pillanatától fogva gyakorolta magát az imádságban, mert már születésekor teljes mértékben birtokában volt észbeli képességeinek. Ezért is Mária már három éves kisgyermekként a templomba akart elvonulni, hogy ott jobban gyakorolhassa az imádságot. 
Ott ‒ miként ezt Szent Erzsébet kijelentette ‒, a nap három különböző szakában, sőt éjfélkor is imádkozott amikor felkelt, hogy Istent a templom oltára előtt imádja. (S. Bonev. de vit. Chr. c. 3.)
Később, hogy Jézus szenvedéseit nagyobb áhítattal élhesse át, Mária gyakran meglátogatta ama helyeket, ahol Krisztus született, szenvedett és eltemettetett. Amellett, mindig összeszedett maradt az imádságban, mentes minden szórakozottságtól és rendetlen hajlamoktól ‒ amiként ezt Karthauzi Dénes mondja. (E laud. Virg. lib. 2. a. 8.) (185. oldal)
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szeretetlang.blog.hu/api/trackback/id/tr628152476
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.