Az ország, mely megfeledkezett legnagyobb diplomatanőjéről
A XVI. században Svédország a protestantizmus útjára lépett, hasonlóan egész Észak Európához, ahol kultusza a leginkább elterjedt volt. Emiatt – alig 120 évvel halála után – kultusza elsorvadt, a neki szentelt templomok többsége protestáns templom lett. A katolikus egyház számára is hosszú évszázadokra „elveszett” a késő gótikus kor nagy misztikusa: a következő évszázadok számára nem volt túl érdekes egy meghaladott és „sötétnek” tekintett kor szentje. A tridenti zsinatot követően, a vallásháborúk korában a mártírok, katonaszentek voltak népszerűek, egy jótékony apáca misztikus feljegyzései és emlékezete nem volt meghatározó. Nem is csoda, hogy Szent Brigitta neve legközelebb 1740-ben kerül elő, amikor XII. Kelemen pápa jóváhagyásával és ajánlásával kiadták a ma is ismert „Szent Brigitta kilencedet” és a „Boldogság titka” című 15 imából álló füzeteket, melyek kegyes irodalomként a katolikusok lelki olvasmánya lett.
Hazájában, a protestáns Svédországban 2002-ben, a szent születésének 700.-ik évfordulója előtt került Szent Brigitta neve újra a hírbeszámolók közé. Ez évben egy patológust rendeltek ki Vadstena város plébániájára, hogy igazolja két ott őrzött koponya eredetét, hogy az Szent Brigitta és lánya földi maradványa-e, ahol a hagyomány szerint maradványait őrizték. A svéd krónikák szerint 1645-ben holland tolvajok ellopták Szent Brigitta relikviáit eredeti nyughelyükről. Csakhogy a kriptában három koponyát őriztek, így kettő továbbra is Svédországban maradt. A hagyomány ezeket anyja és lánya: Szent Brigitta és Szent Katalin koponyáinak tartja. Azt már 1950-ben tudományosan igazolták, hogy egy 50-55 és egy 60-70 éves nő földi maradványai. A 2002-es vizsgálat azonban csalódást okozott: a mitokondriális DNS vizsgálat nem igazolta vissza a két koponya közötti rokonságot. Ezen túl – mint kiderült – a C14-es vizsgálat a két koponya közt 200 év korkülönbséget mutatott. A vizsgálatot végző professzor azonban hozzátette, hogy a korabeli szerzetesek hal diétája miatt magas víztárolás van a csontokban, ezért a pontos kor megállapítása nehéz, így az idősebb koponya akár lehet 14. századi is, tehát Szent Brigitta ereklyéje.
Egy rendalapító munkája nem fejeződik be a halálával, hanem továbbfolytatódik az általa alapított renden belül. Amikor Brigitta holttestét Vadstenában örök nyugalomra helyezték, ez megadta az utolsó indítást ahhoz, hogy ott kolostor létesüljön. A lánya, Katalin elhozta az 1370-ben kelt bullát, amelyben V. Orbán pápa meghagyta Linköping püspökének, hogy Vadstenában építsen két kolostort, egyet a nővéreknek, egyet pedig a paptestvéreknek.
Az építkezést 1371-ben kezdték meg, azon a területen, amelyet még Brigitta ajándékozott a
birtokaiból a kettős kolostor számára.
