3.1 §. Mária felebaráti szeretetéről
Az Isten és a felebarátunk iránti szeretetre ugyanaz a parancs kötelez minket. »Az a parancsolatunk, mely szerint aki szereti Istent, szeresse felebarátját is«. (1Jn 4,21) Ennek az oka Szent Tamás szerint az, hogy az Istent szerető, szereti mindazt, amit Isten szeret.
Genuai Szent Katalin így szólt egykoron Istenhez: Uram, te azt akarod, hogy szeressem felebarátomat is, de én nem tudok mást szeretni, csak Téged.
Isten pedig így felelt neki: Aki engem szeret, az szereti mindazt, amit én szeretek.
Mivel pedig soha nem élt és nem is fog élni soha olyan, aki jobban szeretné Istent, mint Mária, ezért sohasem volt és nem is lesz, aki jobban szeretné felebarátját, mint Mária.
Krisztus maga a Szeretet a legnagyobb szeretettel töltötte be a Szent Szüzet, hogy megsegítse mindazokat, akik hozzá folyamodnak.
Mária szeretettel teljes volt földi életében úgy, hogy kérés nélkül is segített a rászorulókon. Így tett a kánai menyegzőn is, mikor Fiát csodára ‒ a víz borrá változtatására ‒ kérte azzal, hogy feltárta előtte a család zavarát: »Nincs boruk!« (Jn 2,3). Amikor felebaráti szeretetből meglátogatta Erzsébetet: „Sietve ment a hegyes tartományba” (Lk 1,39).
Nagy szeretetét jobban s nagyobb fokban már nem tanúsíthatta volna, mint amikor szent Fiát halálra adta a mi üdvösségünkért. Szépen mondja ezért Szent Bonaventúra: Úgy szerette Mária a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte. Szent Anzelm pedig így szól: Ó, áldott az asszonyok között, ki legyőzöd az angyalokat tisztaságra nézve és a szenteket felülmúlod a kegyesség tekintetében!
Mária szeretete irántunk – mondja Szent Bonaventúra – korántsem hűlt ki vagy rövidült meg a mennyekben, sőt inkább növekedett: mivel most inkább látja mindnyájunk nyomorúságát. Azért írja a szent: Mária irgalmassága már akkor is nagy volt a nyomorultak iránt, amikor e földön járt; de sokkal nagyobb most, mikor már a mennyben uralkodik.
Szent Brigittának pedig azt mondta egy angyal, hogy akik imádkoznak, Mária szeretete által nyerik el a kegyelmeket: Senki sincs, aki ne nyerne Mária édességéből áhítatot, ha kéri.
Bizony szegények volnánk, ha Mária nem imádkozna értünk! Jézus maga mondta egyszer Szent Brigittának: Ha Anyám imái közbe nem járnának, nem volna remény még az irgalmasságra sem!
Boldog az, aki megszívleli tanításomat és figyel az én szeretetemre, hogy mások iránt gyakorolja azt az én követésemre – mondja Istennek Szent Anyja: »Boldog ember, aki hallgat rám, aki napról napra őrködik ajtómnál, s őrzi kapuim félfáit«. (Péld 8,34). (171-172. oldal)
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szeretetlang.blog.hu/api/trackback/id/tr448062914
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.