Tevékenységének első következménye az lett, hogy boszorkánynak kiáltották ki, és máglyán akarták elégetni. A fellázított tömeg betört házába, hogy elhurcolja, és már a máglyát is meggyújtották. A rendalapítót azonban szerencsére nem találták sehol. Brigitta ellenfeleinek indulata érthető volt, ha meggondoljuk, hogy a szent életű rendalapító, korának főurait nemes egyszerűséggel gyilkosoknak, egyes önmagukról megfeledkező egyházi tisztségviselőket pedig állatoknak titulálta. Egy apátról pedig azt nyilatkozta: ahelyett, hogy szerzeteseinek tükre lenne, valójában a szajhák feje.
Brigitta nemcsak az egyház politikáját próbálta kiváló adottságaival segíteni, de szerzetesközösséget és kórházat is alapított, és szívesen gondozta személyesen Róma városának szegényeit, a társadalom peremére szorultakat. És tevékenysége egyetlen területen sem volt hiábavaló!
V. Orbán a hosszú évtizedek óta Avignonban székelő egyházfő, Brigitta szüntelen biztatása eredményeként jött vissza Rómába. A nacionalista francia klérus azonban már azt is nehezen fogadta el, hogy itáliai pápa vezette az Egyházat, ám a Rómába való visszaköltözés miatt, felborították az egyház békéjét. Ez meghátrálásra késztette V. Orbán pápát és így szólt ,,Fáradt vagyok a harchoz!” Ekkor a látnok asszony ezt mondta neki: ,,Azt hiszi Szentséges Atyám, hogy az én szívemet nem sebzi honvágy az északi táj után, ahol a tavak kristálytiszta vizében ősrengetegek és hullámzó gabonaföldek tükröződnek? De nem a vágyainknak kell megszabniuk, milyen úton járjunk, hanem Isten akaratának. De ha mégis visszatér Avignonba, tudja meg, csak azért teszi, hogy ott meghaljon.” Ami néhány héttel azután, hogy a Pápa Avignonba érkezett, be is következett! (Alsó kép, a Pápa visszatérése Rómába.) Brigitta néhány zarándoklatát – köztük a két ciprusit és az 1372-73-as jeruzsálemit – leszámítva, Rómában élt haláláig.
