7.2 §. Mária szegénysége »Aki szereti a kincset, sohasem lesz szent,« – mondja Néri Szent Fülöp. Szent Terézia pedig tovább szövi e gondolatot: »Igazságos büntetés, hogy aki veszendők után szalad, velük együtt vesszék.« A szegénység erénye ellenben, ugyancsak e szent szerint, olyan jó, mely minden más jót magában foglal. Ez pedig Szent Bernát szerint nemcsak a puszta szegénységben, hanem a szegénység szeretetében áll. »Nem a szegénység, hanem a szegénység szeretete az erény.«
Azért mondta Jézus Krisztus: »Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa« (Mt 5,3) Boldogok, mert akik mit sem akarnak Istenen kívül, Istenben minden jót föltalálnak; sőt a szegénység mellett már e földön is mennyországra lelnek, mint föltalálta Szent Ferenc, azért mondta: »Én Istenem és mindenem.« »Szeressük tehát ezt az egyetlen jót, melyben megvan minden jó,« miként Szent Ágoston int minket. És kérjük az Urat Szent Ignáccal: »Egyedül a szeretetedet add nekem szent kegyelmeddel és akkor eléggé gazdag vagyok.«
Mikor pedig a szegénység kínossá válik, vigasztaljon minket az a tudat, hogy Jézus és Szentséges Anyja is szegények voltak. »A szegény megvigasztalódhat Mária szegénysége és a szegény Jézus láttára« – mondta Szent Bonaventúra.
Ó, szentséges Anyám, igazán és jól mondottad, hogy Istenben van minden örömöd: »És örvendezik lelkem az én Üdvözítő Istenemben.« Hiszen már e földön sem kívántál, már itt sem szerettél egyéb jót, csak Istent. »Vonj engem magad után,« Nagyasszonyom! Hogy lábbal tapodjam e világot és törekedjem szeretni az egyedüli Jót, mely egyedül méltó a szeretetre. Amen. (180-181. oldal)
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.