Mi valósult meg a „felvilágosodás” hármas jelszavából, amely eredendően négy? „Liberté, Égalité, Fraternité ou la mort” (szabadság egyenlóség, testvériség vagy halál), nos a negyedik maradéktalanul! A „szabadságból” szabadosság lett. Az „egyenlőség” hangoztatásával pedig a legszélsőségesebb egyenlőtlenséget valósították meg. És hogyan is valósulhatna meg a „testvériség”, amikor már három évszázada az emberi együttérzést is igyekszenek kiölni a lelkekből! Summa sumarum: soha nem köszöntött akkora sötétség az emberiségre, mint épp a Felvilágosodás által! – Most akkor mi van? Az van, amit Mindszenty József bíboros hercegprímás adott válaszként: „Az igazság mindig igazság marad, ha hangját veszti is. De a hazugság hazugság marad, ha milliók hirdetik, milliók erőszakolják és százmilliók veszik is be”!

Sajnos azon lelkek, akik érdekből vagy divatból átveszik a környező világ mentalitását, erejük és reményük megfogyatkozik, s nem teljesítik a Kersztségben tett fogadalmaikat! Erre figyelmeztet a Szeretetláng Lelki Napló: „Vigyázzatok! A sátán ki akarja rántani lábaitok alól a remény talaját. Tudja ő nagyon jól, ha ezt sikerül megtennie, mindent elvett tőletek. A reményét vesztett lelkeknél már bűnre sem kell kísértenie. A reményét vesztett ember szörnyű sötétségben van, nem lát már a hit szemével, minden erény, minden jó értékét veszti (számára). Ó, gyermekeim, imádkozzatok szüntelenül egymásért, engedjétek kegyelmeim hatását létrejönni lelketekben.” (IV/30)

Mindazáltal sokszor épp a hiteles Mária-üzenetek mutatnak rá még időben az aktuális bűnök súlyos veszélyeire és egyben megoldást kínálva. De sajnálatosan épp a tisztségviselők mulasztják el a bajok elkerülésére mozgósítani a híveket a kegyelmi eszközök használatára! Például a Jézus Szíve tiszteletre, az Isteni Irgalmasság ima-gyakorlatára, az engesztelásre, amiként a rózsafüzér lélekmentő kegyelmeire! (Folyt.) Előző rész

     Idézve újból Don Gobbitól: „Még sohasem vált a szó ennyire a sátáni csábítás eszközévé, mint ma. Beszélnek, hogy becsapjanak. (…) Beszélnek, hogy elrejtsék az igazságot. Az emberi szellem értékének és eredményének tüntetnek fel olyan dolgokat, amelyekkel valójában áthágják a természeti törvényt, az Isten törvényét! A tévedést úgy terjesztik, mint az igazság újfajta értelmezését!” (vö. 77. 04. 23.)

Gabriele Amorth atya ezt írja „Az én rózsafüzérem” (Il mio Rosario) c. könyve előszavában: »Szűz Máriának központi szerepe van a gonosz elleni küzdelemben, és Ő személyesen is részt vesz a kíméletlen harcban, mely az egész emberiséget fenyegeti! Könyvének lapjairól Krisztus Fénye, Mária Szíve által sugárzik, aki a Hozzá intézett rózsafüzérimákat, mint „titkos fegyvert” veti be a gonosz mesterkedései ellen!«

Jézus üzenete Natália nővéren keresztül a magyarokhoz: „Azt akarom, hogy az engesztelés jó illata szálljon fel Szívemhez a magyar földről, és járja át az egész világot! Anyám országát meg akarom tisztítani, áldani, és Szívemhez vonni. Ha a magyar nép megszűnik vétkezni, mindenekelőtt a tiszta erkölcs ellen, nem káromkodik, tisztelettel ejti ki Szeplőtelen Anyám nevét, bűnbánatot tart, és engesztel, eljövök, és kegyelemmel gazdagon felruházom. Amint a megváltás a betlehemi istállóból indult, úgy fog elindulni Magyarországról nagy művem: a bűnök eltörlése, a lelkek megszentelése, a sátán letaszítása, az Én győzelmem. A magyar nép elnyeri tetszésemet, Édesanyám iránti tiszteletéért, és szeretetéért. (...) Magyarország engeszteléséért kész vagyok az egész világon könyörülni!”

Nem csekély ígéretek! Tudnunk kell tehát, hogy a Két Szív magyar engesztelése nem nemzeti belügy, de sokkal inkább üdvtörténeti nagyságrendű feladat. Erre utal Don Gobbi Kék Könyve 1981. augusztus 16-i üzenetében: „A pápa szeme előtt ismeretes a (magyar) nép isteni küldetése, melyért évezredes történelmének vértanúi sorával fizetett. E korban pedig Szeplőtelen Szívem világraszóló békediadala kiváltságos eszközéül adta. (...) Az én népemnek lelkileg át kell alakulnia, hogy e küldetést betölthesse Isten dicsőségére, az emberiség javára és saját boldogságára!”

Jézus és Mária Szentséges Szívét engesztelő lelkülettel kérjük a Szeretetláng kiáradását az egész emberiségre! Amen

     Általános támadás indult a házasság és a család ellen. A liberális médiák a hűséges házasságokat unalmasnak, míg a házasságtöréseket izgalmasnak mutatják be. Az antikrisztusi elit a blaszfémiához és a legocsmányabb erkölcstelenségek obszcén bemutatásához egyre szélesebbkörű jogot követel a közmédiában. A filmekben tombol az erőszak és az öncélú szexualitás, mindennapos jelenség a brutalitás, a trágár beszéd és a nihilizmus terjesztése. Rablókat és tömeggyilkosokat, hősként és példaképként állítanak be. A tévedést úgy terjesztik, mint az igazság újfajta értelmezését. Még Isten Szavának magyarázatával is a legsúlyosabb tévedéseket terjesztik. Az Egyház legkiválóbbjait minden módon igyekszenek kigúnyolni vagy kompromittálni. A hamisan értelmezett szabadság nevében minden erkölcsi eltévelyedést igazolt realitásnak állítanak be. Tömegekkel ünnepeltetik az erkölcsi lazaságot tudván-tudva, hogy „a szexuális szabadosság a nép ópiuma”!

Tetszetős jelszavaikkal nem kevesebb céllal csalogatják szivárványos zászlaik alá a talajtalanná tett ifjúságot, minthogy nemzetietlen fogyasztói „világpolgárként” irányíthassák életüket, a sátán kárhozatos „szebb új világa” felé! Már a gyerekeknél a kicsinyeknél megkezdik az liberálisnak álcázott aberrált nevelést, amivel tönkreteszik lelkük ártatlanságát, minek következtében akaratlanul is megfertőződnek. Az erkölcsi törvényeket, amelyek a társadalom együttélési szabályait tartalmazzák, igyekszenek felülírni (ha még meg nem tették)!

 (folyt.) Előző rész

Mit ígért Jézus azoknak, akik megtartják az elsőpénteki nagy kilencedet?
Ez azt jelenti, hogy kilenc egymást követő hónap első péntekén meggyónnak és megáldoznak.

Megadom nekik az állapotukhoz szükséges kegyelmeket.
Családjaiknak megadom a békét.
Minden bánatukban megvigasztalom őket.
Életükben és különösen haláluk óráján biztos menedékük leszek.
Minden vállalkozásukat megáldom.
A bűnösök szívemben megtalálják az irgalom forrását és vég nélküli tengerét.
A lanyha lelkek buzgókká lesznek.
A buzgó lelkek nagy tökéletességre jutnak.
Megáldom a házakat, ahol Szívem képét kifüggesztik.
Azoknak, akik a lelkek megmentésén dolgoznak, olyan erőt adok, hogy még a legmegrögzöttebb
bűnösöket is megtérítik.
Azok neveit, akik ezt az ájtatosságot terjesztik, szívembe írom, és onnan soha ki nem törlöm.
Végül Jézus Szíve legnagyobb ígérete az elsőpénteki nagy kilencedet elvégzőknek a következő:
Mindazok, akik kilenc egymásután következő hónap első péntekén a szentségekhez járulnak, vagyis
meggyónnak és megáldoznak, nem halnak meg kegyelem nélkül, sem a nekik szükséges szentségek vétele
nélkül. Isteni Szívem biztos menedékük lesz az utolsó pillanatban.

(Forrás: http://www.farkasretiplebania.hu/jezus_szive_tisztelet)

     Don Gobbi, a Mária Papi Mozgalom alapítója 1979. június 14-én a Szűzanyától az alábbi üzenetet kapta: Szűzanya: »Most tudtotokra adom, hogy ez a döntő ütközet ideje. (...) A sötétség sűrűsödik, de a Szívemből kiáradó fény sugara is erősödik majd, hogy jelezze számotokra az utat!«

Álljon itt Ratzinger bíboros két meglátása: „Akinek világos képe van korunk sötét oldalairól, láthatja azokat az erőket, amelyek azon munkálkodnak, hogy szétverjék az emberi kapcsolatokat.” „Van valami ördögi abban az aljas közönyben, amivel a pénz nevében tönkreteszik az embert, kihasználva gyöngeségét és megkísérthetőségét. Pokoli az a nyugati kultúra, mely bebeszéli az embernek, hogy az élet egyetlen célja a gyönyör és az egoista önzés!”

Kísértetiesen hasonló aktualitásokat olvashatunk ki Szent Newman bíboros 19. századi Breviáriumából:

Napjainkban nem törekednek-e csaknem mindenhol a világban a vallás nélkülözhetővé tételére? Hirdetik, hogy a vallásosság nem nemzeti-, hanem magánügy. Nem kísérlik-e meg kizárólagossá tenni a vallás nélküli nevelést? Nem kísérlik-e meg, hogy a hasznosságot és nem az igazságot tegyék az állami törvények s rendelkezések iránymutatójává? Nem kísérlik-e meg mást belemagyarázva kiforgatni a Szentírást? /Sajnos/ a gonosz összeesküvésével állunk szemben, mely a világ minden részén szervezkedik, intézkedik, hogy Krisztus Egyházát gúzsba kösse és előkészítse az utat az általános elszakadásra! Ez a nagy aposztázia vajon megszüli-e az Antikrisztust, vagy halasztódik még? Mindenesetre ez a taktika összes jeleivel és eszközeivel a sátántól ered! Távol álljon tőlünk, hogy megtévesszenek szép ígéretei, (...) ígér polgári szabadságot, egyenlőséget, jó üzletet és jólétet, ígéri az adók csökkentését és reformokat. Ezáltal fedi el műve sátáni célját, melybe be akar minket is vonni. (...) Tudatosítanunk kell, hogy egy bűnben fetrengő világban élünk, hogy helyzetünket felmérve lehessünk tanúságtevők Krisztus mellett. Az szükséges, hogy éber legyen a szívünk, éberek legyünk a reményre /mentsük a lelkeket/ és várjuk az Ő második eljövetelét. (vö. Newman Breviáriumából, Szent István Társulat /Bp. 1961/ 358-363. o.)

Jézus és Mária Szentséges Szívét engesztelő lelkülettel kérjük a Szeretetláng kiáradását az egész emberiségre! Amen

     Az idő melyben élünk, a páratlan gonoszság ideje. Ha az Egyházra ‒ mint Krisztus Misztikus Testére tekintünk ‒ látható, amint a korszellem „füstként szivárog” be a Vatikánba! Maga VI. Pál pápa is így írt megrendülésében: „Azt mondhatjuk, hogy valami résen keresztül beszivárgott a sátán füstje Isten templomába. Kétség, bizonytalanság, problémák, nyugtalanság, elégedetlenség, vita van és nem bíznak már az Egyházban. Jobban bíznak az első világi „prófétában”, hogy őt kövessék!” (1972. június 29.)

Ám fontos tudatosítanunk, hogy ez a „füst” egyáltalán nem az Egyházat gyengíti, hanem a szentségi élet hiányában élők kitartását, az Anyaszentegyház ugyanis szilárd alapokon áll, mert Jézus Krisztus a sarokköve!

Sajátosan liberális alapelvek váltak uralkodóvá egyes vetetőkben, akik eladták lelküket a bálványoknak. Ezek a pénz, a vagyon, a hatalom, a szex, a hírnév, a dicsőség és a féktelen szabadosság.

Az értékek válságát éljük. Kiveszőben vannak olyan fogalmak, mint a megélt istenhit, a bensőséges Mária-tisztelet, az erkölcsi tapintat, tisztesség, a szépség, a harmónia, a kötelesség, a hűség, az igazság és a hazaszeretet.

Még sohasem vált a szó ennyire a sátáni csábítás valóságos eszközévé, mint ma. Beszélnek, hogy becsapjanak. Beszélnek, hogy a tévedést terjesszék. Beszélnek, hogy elrejtsék az igazságot. Az emberi szellem és szabadság értékének, eredményének tüntetik fel az erkölcstelenséget, a szemérmetlenséget és olyan dolgokat, amelyekkel áthágják nem csak Isten törvényét, de a természeti törvényeket is! A tisztesség elleni háború a nyilvánosság előtt zajlik, amelyet inkább ünnepelnek, mint elítélnek. 

 (folyt.)

    Liguori Szent Alfonz a Szűz Mária dicsősége c. könyvében ezt írja: „Mária szíve annyira telve van irgalmassággal, hogy abban a pillanatban, amint felismeri nyomorúságunkat, máris részesít könyörületességében.” (75. o.)

A Két Szív együtt munkálkodása ‒ az Isteni Irgalmasság- és a Szeretetláng üzenete ‒, mintegy teljessé teszik (talán le is zárják) a Mária-korszakot, amiként tartalmilag is összecsengenek. A Mária-korszak nagy üzenetei nélkül kevésbé értenénk az Isteni Irgalmasság üzenetét, de ugyanez fordítva is igaz. Az Isteni Irgalmasság üzenete segít bennünket a Mária-üzenetek teljesebb megértésében.

Hogy mennyire együtt munkálkodik a Két Szív, példázza a fatimai kérés:

„Ajánljátok fel magatokat és családotokat ‒ áldozataitokat és szenvedéseiteket ‒, Jézus Szentséges és Mária Szeplőtelen Szívének!”

Csupán megjegyzésként hangsúlyozom, hogy a szenvedést és a halált nem Isten teremtette, hanem az ősbűn következménye, de Jézus Krisztus keresztáldozatával a bűn e gyümölcsét a szenvedést, az üdvösség eszközévé alakította át. És ezt sajnos elfeledtük, pedig Krisztus titokzatos Testének tagjai vagyunk, és a szenvedés felajánlása, résztvállalás az Üdvözítő szenvedéseiben és a megváltásunk érvényre juttatásában!

Jézus és Mária Szentséges Szívét engesztelő lelkülettel kérjük

a Szeretetláng kiáradását az egész emberiségre! Amen

     A Supremi apostolatus (1883) volt XIII. Leó pápa rózsafüzérről szóló első enciklikája, melynek elején emlékezetbe idézi, hogy Szent Domonkos „mennyei fénytől megvilágosítva ismerte fel, hogy nem lehet hatásosabb üdveszköz (e világ bajai ellen), mint az emberiség visszatérte Jézus Krisztushoz, aki az út, az igazság és az élet. A visszatérés úgy érhető el, ha megváltásunkat minél gyakrabban szemléljük, s az Istennél közbenjáró szószólónknál – a Szűzanyánál – keresünk menedéket, akinek megadatott, hogy minden eretnekséget eltiporjon. (…) Napi munkájuk után (a hívek) jöjjenek össze és a Szent Szűz szobra előtt imádkozzák a rózsafüzért az Egyház szándékaira: az elszakadt testvérek egyesüléséért, az Egyház szabadságáért azokban az országokban, ahol a kormányok Krisztus és az Egyház törvényei ellen intézkednek, engesztelésül az anyagelvűség rontásaiért”.
„Ki merészelné azt gondolni és kijelenteni, hogy a Szűz védelmébe és segítségébe vetett nagy bizalmunk túlzott lenne?” – mondta a pápa. „Az biztos, hogy Krisztuson kívül senkinek nem jár ki a tökéletes közbenjáró szerep és cím. (…) Kire vonatkozna ez a meghatározás találóbban, ha nem a Boldogságos Szűzre? „Hiszen lehetetlen valakit elképzelni, aki ugyanolyan hatásosan tudná az embereket Istennél kiengesztelni, mint ahogy ő tette ezt a múltban, vagy ahogy ő tenné a jövőben” (Fidentem piumque).

 Szívleljük meg az alábbiakat és teljesítsük most!

     A zarándoklatok, a bensőséges Mária-tisztelet megnyilvánulásai, előkészítik a szíveket-lelkeket Szeplőtelen Szívének való felajánlásra, alkalmassá téve magukat Szíve Szeretetlángjának befogadására, „mely maga Jézus Krisztus” (I/107)!

Felajánlani magunkat a Két Szentséges Szívnek annyi, mint megérteni a kereszten haldokló Üdvözítő utolsó akaratát: Íme, a te Anyád!

Szent Ágoston 'Isten formájának' nevezi Szűz Máriát, aki méltó arra, hogy mint isten-formában átalakuljanak a lelkek Jézus Krisztusba (vö. Grignon: Tökéletes Mára-tiszt, 219).

És ez az istenanyai pedagógia lényege, vagyis gyermekeinek krisztusivá formálása!

A Szent Szűz feltárja előttünk a sátán tevékenységét, sürgetően figyelmeztet korunk súlyos lelki helyzetére, a tömeges elkárhozás veszélyére és megjelöli az orvoslás eszközeit és módját. Mai fogalmakkal élve: Szűzanyánk előkészíti és irányítja az Egyház újjászületését. Indítani és támogatni kíván bennünket a megtérés útján.

Az utóbbi századokban nyilvánvalóvá vált a Két Szív ‒ Jézus és Szent Anyja társi együttműködése ‒, mert a céljuk EGY: a megváltás teljessé tétele, az emberiség megmentése! Ez az Isteni terv jelent meg a Csodásérmen a Két Szív ábrázolásával, amiként a Fatima-i és a Szeretetláng üzenetben elhangzottak is. Boldog Jácinta kórházba menetele előtt így búcsúzott Lúciától: „Mondd meg mindenkinek, hogy Isten a kegyelmeket Mária Szeplőtelen Szívén keresztül adja nekünk. Az embereknek Őáltala kell kérniük ezeket. Jézus Szíve azt akarja, hogy Vele együtt Égi Anyánk Szívét is tiszteljük. A békét Égi Anyánktól kell kérni, mert Isten Őrá bízta ezt. Bárcsak minden szívnek átadhatnám azt a lángot, mely a szívemben ég, mellyel Jézus és Mária Szívét annyira szeretem!” (Fatimáról beszél Lúcia nővér - Fatima, 1997, 108.o.)

(folyt.)

Jézus és Mária Szentséges Szívét engesztelő lelkülettel kérjük a Szeretetláng kiáradását az egész emberiségre! Amen.

     A zarándoklatok, a bensőséges Mária-tisztelet megnyilvánulásai előkészítik a szíveket-lelkeket Szeplőtelen Szívének való felajánlásra, alkalmassá téve magukat Szíve Szeretetlángjának befogadására, „mely maga Jézus Krisztus” (I/107)!

Felajánlani magunkat a Két Szentséges Szívnek annyi, mint megérteni a kereszten haldokló Üdvözítő utolsó akaratát: Íme, a te Anyád!

Szent Ágoston 'Isten formájának' nevezi Szűz Máriát, aki méltó arra, hogy mint isten-formában átalakuljanak a lelkek Jézus Krisztusba (vö. Grignon: Tökéletes Mária-tisztelet, 219).

És ez az istenanyai pedagógia lényege, vagyis gyermekeinek krisztusivá formálása!

A Szent Szűz feltárja előttünk a sátán tevékenységét, sürgetően figyelmeztet korunk súlyos lelki helyzetére, a tömeges elkárhozás veszélyére és megjelöli az orvoslás eszközeit és módját. Mai fogalmakkal élve: Szűzanyánk előkészíti és irányítja az Egyház újjászületését. Indítani és támogatni kíván bennünket a megtérés útján.

Az utóbbi századokban nyilvánvalóvá vált a Két Szív ‒ Jézus és Szent Anyja társi együttműködése ‒, mert a céljuk EGY: a megváltás teljessé tétele, az emberiség megmentése! Ez az Isteni terv jelent meg a Csodásérmen a Két Szív ábrázolásával, amiként a Fatima-i és a Szeretetláng üzenetben elhangzottak is.

Boldog Jácinta kórházba menetele előtt így búcsúzott Lúciától: „Mondd meg mindenkinek, hogy Isten a kegyelmeket Mária Szeplőtelen Szívén keresztül adja nekünk. Az embereknek Őáltala kell kérniük ezeket. Jézus Szíve azt akarja, hogy Vele együtt Égi Anyánk Szívét is tiszteljük. A békét Égi Anyánktól kell kérni, mert Isten Őrá bízta ezt. Bárcsak minden szívnek átadhatnám azt a lángot, mely a szívemben ég, mellyel Jézus és Mária Szívét annyira szeretem!” (Fatimáról beszél Lúcia nővér - Fatima, 1997, 108.o.)

Jézus és Mária Szentséges Szívét engesztelő lelkülettel kérjük a Szeretetláng kiáradását az egész emberiségre! Amen

    1883-ban XIII. Leó pápa ünnepélyesen elrendelte, hogy minden év október hónapját teljes egészében „a Rózsafüzér Királynőjének” szenteljék. A pápa arra is felhívja figyelmünket, hogy az örvendetes, a fájdalmas és a dicsőséges rózsafüzér pont az ellen a három fő baj ellen nyújt orvosságot, melyek korunk társadalmát érik: a szerény és dolgos élettel szembeni ellenkezésünk az örvendetes titkok szemléletében találja meg ellenszerét, a szenvedés minden fajtájával szembeni irtózásunknak, a fájdalmas titkokról való elmélkedés a legyőzője, míg fékevesztett materializmusunk a dicsőséges titkok szemléletében talál gyógyírt. Így a rózsafüzér nem csak az egyes személyek számára tudja jótékony hatását kifejteni, hanem az egész társadaloméra.
     „Az emberi szellem éleslátása a jelenlegi viszonyok megítélésében nem ér fel az Isteni Gondviselés döntéseihez. De valamikor be fog következni, hogy jóságában Isten a történelmi események okát és következményeit nyíltan megmutatja nekünk. Akkor világosan kiderül majd, mily hatalmas befolyása volt ezekre a dolgokra az ima szeretetszolgálata, és mily módon érte el a meghallgatást.               Következésképpen kinyilváníttatik, hogy a siker azáltal következett be, hogy az elferdült korszellem közepette, sokak a test és a szellem minden beszennyezésétől érintetlenül, tisztán és épen őrizték meg magukat, miközben a megszentelődést az Istentől való félelemben teljessé tették. Mások továbbá az elbukáshoz közel bár, de mégis uralkodtak magukon és épp a kísértésekből az erények növekedését kapták. Végül megint mások, akik elestek, egyfajta belső unszolásra lélekben megrendültek és arra indíttattak, hogy újra felemelkedjenek és az irgalmas Isten szerető átkarolásába siessenek.

Ezért mindenkit könyörögve kérünk sürgetőn, vegye fontolóra, hogy az ősellenség csábító trükkjeinek ne engedjen; és hogy semmi okból ne lankadjon az imában való buzgóságban, hanem állandóan, szüntelenül tartson ki benne.” (Octobri mense 1891. szept. 22.) 

 Szívleljük meg az alábbiakat és teljesítsük most!

     A Lelki Naplóban Jézus szavaiként ez olvasható a Szeretetláng kegyelmi kiáradásáról: „A Szűzanya közbenjáró nagy hatalma az, amellyel kieszközölte Tőlem a családok részére ezt a nagy kegyelmi áradatot, melyet most készül a földre árasztani. Ahogy Ő is mondja, ilyen még nem volt mióta az Ige Testté lett. A baj gyökerére teszi anyai jóságának gyógyító erejét, melyet nem nyilvános csodának szánt, mint a nagy, csodálatra indító és világhírű kegyhelyeket. Ő azt akarja, hogy minden család egy kegyhely legyen, egy csodás hely, ahol veletek összefogva teszi csodáját a lelkek mélyén, mely a családokban uralkodni akaró sátánt a ti áldozatos imáitok által megvakítja” (III/140).

Ezen „személyes kegyhely” szándékát megerősíti egy Erzsébet asszonytól való szóbeli feljegyzés is, miszerint: „minden ember szíve-lelke egy-egy kegyhely legyen, ahová mind gyakrabban helyezzék el az áldozat és imádság virágait!”

Ne feledjük, hogy a Szeretetláng Napló tanítása szerint: „a szentmiseáldozaton való részvétel a legnagyobb mértékben fokozza a sátán tehetetlenné tételét”, (II/33; I/73) így a szentmisén való részvétel a leggyönyörűbb „virág” szívünk benső kegyhelyén!

Gyűjtsük tehát a Legszentebb Áldozat és az állandó megtérés virágait, melyek hervadatlanul fogják beragyogni a sötét idők átmeneti korszakát, mígnem „az Istenanya mosolya beragyogja a világot"!

(folyt!)

Jézus és Mária Szentséges Szívét engesztelő lelkülettel kérjük a Szeretetláng kiáradását az egész emberiségre! Amen

     Sajnos, korunkban kevesen vannak tisztában a Szent Rózsafüzér kegyelmi hatásaival és „fegyver” nagyságrendű, nem evilági erejével! Nem csak a pápák, a szentek, de az Istenanya is ajánlotta minden hiteles jelenésében a Rózsafüzér imádságot!

1726. március 26-án XIII. Benedek kiadta a római breviárium leckéit az október 7-i ünnep matutinumához, miközben   kihirdette, hogy  „Mária azt ajánlotta Szent Domonkosnak, hogy a népnek prédikálja a rózsafüzért, hogy ez az ima különlegesen hatásos segítség az eretnekségek és a bűnök ellen”. 

     XIII. Leó hosszú pontifikátusa (1878–1903) alatt 12 enciklikát írt a rózsafüzérről, nem számítva a számtalan levelet és brévét. Az egyháztörténelemben egyedülálló, hogy egy pápa ugyanarról a témáról ennyi enciklikát írjon. Tekintettel az antikeresztény erőkre, melyek az Egyházat támadták, a pápa válaszként az ima összes erejét mobilizálni akarta. Ő rendelte el, hogy október a rózsafüzér hónapja legyen – annak meghatározásával –, hogy a plébániatemplomokban ezen hónapban, kihelyezett Oltáriszentség előtt imádkozzák a rózsafüzért, melyet a Szűzanya tiszteletére mondott litánia kövessen. A pápa minden év szeptemberében a világ püspökeinek írt levelében figyelmeztetett, hogy ne mulasszák el a papságot és a híveket bátorítani e szertartás naponkénti elvégzésére. „A rózsafüzér az Üdvözlégyek összeszövése az Úr imádságával és közbeszőtt elmélkedéssel. Az imádság a nép természetéhez alkalmazott könnyű vallási áhítat, mely egyik leghathatósabb forma az örök élet elnyeréséhez.” (Diuturni temporis enciklika 1898.)

 Szívleljük meg az alábbiakat és teljesítsük most!

     A La Salette-i, amiként más hiteles Mária-jelenés üzenete esetében is történelmi távlatban olykor súlyos ‒ de elkerülhető ‒ eseményekről hallhattunk. Ezek ismerete világossá teszi, hogy a magánkinyilatkoztatások Isten irgalmas segítő útmutatásai.

A Szent Szűz jelenéseivel tehát evangelizál és az engesztelésben jelöli meg az egyetemes megtérés eszközét megígérve, hogy végül az ő Szeplőtelen Szíve fog győzedelmeskedni!

Mária széleskörű édesanyai szándéka: gyermekeinek, övéinek, világméretű ,,mozgósítása” Krisztus zászlaja alá. Mindenkit megszólít, mindenkit hív. (A párizsi, a La Salette-i, a Lourdes-i, a fatimai és a Szeretetláng üzenetekből ez egyértelműen kitűnik.) A Szent Szűznek nincsenek kitüntetett ,,címzettjei”, mert MINDENKI ‒ aki hall róla ‒, az vegye személyes meghívásnak szavait.

A Mária-jelenések nyomán létrejött zarándokhelyekre nem önmagáért hívja gyermekeit, hanem Szent Fiáért! Egyetlen igaz jelenési hely sincs, ahová az Istenanya ne kért volna kápolnát, ami által valódi szent hellyé vált! Így lett Lourdes is, a világ egyik leglátogatottabb kegyhelye!

Bizonyára felmerül a kérdés, hogy az egyházilag elismert Szeretetláng üzenetében a Szent Szűz nem kért külön kegyhelyet! Ám, ne feledjük, hogy egyfelől a Szeretetláng esetében nem voltak jelenések, másfelől a Szent Szűz lehet, hogy sokkal messzebbre mutató módon jelölt ki kegyhelyeket ‒mégpedig az emberi szívekben!

(folyt.)

Jézus és Mária Szentséges Szívét engesztelő lelkülettel kérjük

a Szeretetláng kiáradására az egész emberiségre! Amen

Szent Mihály Arkangyal (szeptember 29.)

     A hagyományos római kalendáriumban Szent Mihály Arkangyalnak két ünnepe van; az egyik május 8-án, ami az arkangyal 495-ös megjelenéséről emlékezik meg Gargano hegyén, Apuliában. A másik szeptember 29-i főünnep pedig a Dedicatio sancti Michaelis Archangeli titulust viseli, azaz, a bazilika fölszentelésének évfordulós ünnepe. Tulajdonképpen egyik ünnep sem korlátozódik Szent Mihályra, hiszen a liturgikus szövegek egyértelműen a teljes angyali sereglet szolgálatáról beszélnek. Mindenesetre meg kell említenünk legalább a másik két főangyalt is – a többiekről nem is beszélve –, Szent Gábrielt (Isten hírvivőjét) és Szent Ráfáelt (Isten orvosát). De most Szent Mihállyal szeretnék bővebben foglalkozni! 
    A Szent Mihály imádság eredetével kapcsolatban valójában nincsenek tökéletesen megbízható források és a bizonytalanságot tovább növeli a tény, hogy idővel sok mende-monda alakult ki, járt szájról-szájra. Erről az Ephemerides Liturgicae római folyóirat egy hosszabb cikket közölt 1955-ben (V. LXIX, 54-60. old.). A cikk 9-es számú lábjegyzete utal egy bizonyos Domenico Pechenino atya tanúságtételére, ami eredetileg a La Settimana del Clero egy 1947-es cikkében látott napvilágot. Pechenino atya XIII. Leó pontifikátusa alatt a pápa közvetlen munkatársaként dolgozott a Vatikánban.

     „Nem igazán emlékszem a pontos évszámra. Egy reggel a nagy pápa, XIII. Leó miséje befejeztével, hirtelen azt vettük észre, hogy a pápa fölemelte fejét és tekintete összpontosult valamire. Mozdulatlanul, pislogás nélkül bámult valamit. Arckifejezése borzalomról s félelemről árulkodott, és hirtelen elsápadt. Valami szokatlan és komoly dolog történt vele. Végül, magához térve, finoman, de határozottan jelt adott, majd fölállt. Saját irodája felé vette az utat, kísérete pedig izgatottan és aggódva követte, suttogván: ’Szentatyám, nem érzi jól magát? Szüksége van valamire?’ Erre azt válaszolta: ’Nem, Semmire!’ Körülbelül fél óra elteltével magához kérette a Szent Rítus Kongregáció titkárát, akinek kezébe nyomott egy papirost, és utasította, hogy azt nyomtassák ki és küldjék el a világon minden ordináriusnak. Mi volt azon a papíron? Az az ima, amit minden olvasott mise után recitálunk a hívekkel.” 

A pápa tehát rendeletet hozott arról, hogy minden Szentmise után – az egész világon –, MINDIG mondják el az általa írt Szent Mihály imát!!!

     Bár ennél többet megbízható forrásból nem tudhatunk meg, idővel elterjedt az a híresztelés, hogy a pápának látomása volt, amelyben az Isten átengedte a sátánnak a 20. századot, hogy próbára tegye az Egyházat. Bár az Egyház 20. századi történelme és az ima szövege (a hosszabb változatban) ezt alátámasztani látszik, XIII. Leó látomásának ezen értelmezése az marad ami, melyet megnyugtatóan igazolni nem lehet.
Azt mindenesetre kevesen tudják, hogy a rövid Szent Mihály imán túl (amit II. Vatikáni Zsinat előtti olvasott misék után volt kötelező elimádkozni), XIII. Leó egyúttal megfogalmazott egy új exorcizmust is, amit beillesztett a Római Rituálé imái közé. A pápa nyomatékosan kérte a püspököket és papokat, hogy gyakran végezzék el ezt az exorcizmust egyházmegyéjükben és plébániáikon, amint azt maga is tette akár napjában többször is.

     Itt most közlöm az egyszerű nép által napjában többször is mondható imát, mely pápai áldással van ellátva és különösen hathatós! Ajánlom mindazok figyelmébe, akik maguk-, szeretteik-, az Egyház és hazájuk sorsát őszintén szívükön viselik! FORRÁS nyomán.

Szent Mihály arkangyal védelmezz minket a küzdelemben!

A sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk!

Esedezve kérjük, parancsoljon neki az Isten!

Te pedig, mennyei seregek vezére,

a sátánt és a többi gonosz szellemet,

kik a lelkek vesztére körül járnak a világban,

Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére!

Amen

     A Szent Szűz figyelmeztet a világ veszélyes lelkiállapotára és a rendelkezésre álló idő rövidségére. A helyzet komolyságát növeli, hogy most nem egy próféta, hanem maga az Egyház Anyja közvetíti az üzeneteket és nem egy város sorsáról, hanem az egész emberiség jövőjéről van szó.

A Szentírás egyes helyei szerint is, az utolsó időkben a sátán igyekszik minden erejét bevetni az Isten ellen (2Tessz 2,3-4; 1Tim 4,1) és teljes hatalmával fog pusztítani a lelkekben. Ezt látszik igazolni, hogy napjainkban szinte társadalmi elvárás szintjére emelődik a Tízparancsolat valamennyi pontjának megszegése, az istentagadástól a nyilvánvaló, nyílt hazudozásig és természetellenes viselkedésig, minden!

Amennyiben nincs megtérés ‒ érzékelteti a Szent Szűz ‒, bizony a pusztulásra is sor kerülhet: Péter apostol drámai szavakkal figyelmeztet: "De akadtak a nép körében hamis próféták is, ahogy a ti körötökben is, akik romlásba döntő tévtanokat terjesztenek, (...) s ezzel gyors pusztulást vonnak magukra. (...) De már rég kimondatott az ítélet, s pusztulásukat nem kerülik el. Mert az Isten a vétkes angyaloknak sem kegyelmezett, (...) miként Szodoma és Gomorra városát is végpusztulással büntette, hogy példát adjon a későbbi korok bűnöseinek. Ugyanakkor megmentette az igaz Lótot, aki ezen a gonoszok kicsapongó életmódja miatt annyira szenvedett.'' (2Pét 2,1-7). Ezek tehát intő példák Jézus szavaival: ,,Ha meg nem tértek, éppen úgy elvesztek mindnyájan.'' (Lk 13,4-5)

. (folyt.)

Jézus és Mária Szentséges Szívétől engesztelő lelkülettel kérjük

a Szeretetláng kiáradását az egész emberiségre! Amen.

SZENT MIHÁLY ARKANGYAL GARGANÓI JELENÉSE https://youtu.be/huYCXv0CEBM

     Az előző részek szellemében elmondhatjuk tehát, hogy míg az Isteni Irgalmasság: a bűnös ember felé forduló Isten szerető szánalmának a megnyilvánulása, addig a Szeretetláng: az Isten felé forduló ember benső késztetése! Ezt az Isten- és emberszeretetre való 'benső késztetést', ígéri Isten Szentséges Anyja azoknak, akik nyitott szívvel és gyermeki szeretettel vannak Iránta. Ezért a Mária-tisztelők meghívást kapnak, hogy megéljék és indíttatást érezzenek arra, hogy „az Iránta érzett szeretetük lángját, mely őket magukat emészti, nyíltan vagy titokban mások szívében is felgyújtani igyekeznek”. 

És bizony meglehet, hogy a Szeretetláng lélekújító kegyelme, nemcsak egybeesik az Isteni Irgalom üdvözítő tervével, de egyben a fatimai ígéret beteljesülése is: a Szeplőtelen Szív végső győzelme!

,,Mária, Sion fölséges leánya, segít gyermekeinek, bárhol és bármikor élnek, hogy megtalálják Krisztusban az Atyához vezető utat.” ‒ írja Szent II. János Pál pápa a „Redemptoris Mater” kezdetű enciklikájában. (47) ‒ Majd így folytatja: ,,A Mária-jelenéseknek egyéni és kollektív gyümölcsei vannak, s ezek akár világméretekben is jelentősek lehetnek. Szabad azt is mondanunk, hogy Mária valamennyiünknek folyamatosan megismétli a galileai Kánában elhangzott szavakat: ‘Tegyétek, amit mond’”. (RM 28) ‒ idézet bezárva!

(folyt.)

Jézus és Mária Szentséges Szívét engesztelő lelkülettel kérjük

a Szeretetláng kiáradását az egész emberiségre! Amen

19 perc 15 mp ANGYALOK PEDIG LÉTEZNEK I. rész https://youtu.be/J3QOdxJMnVE

20 perc 05 mp ANGYALOK PEDIG LÉTEZNEK II. rész https://youtu.be/Vb0oV-JD6uQ

     Felmerül a kérdés, hogyha a Szeretetláng ilyen üdvtörténeti nagyságrendet sejtet, akkor mennyiben hasonlítható össze az Isteni Irgalmasság hasonló végcélú üzenetével? E kérdésre a választ Antalóczi Lajos prelátus, a magyarországi Irgalmasság és a Szeretetláng apostola, egy magánbeszélgetés során − halála előtt egy hónappal − így fogalmazta meg:

A Szeretetláng éppen úgy, mint az Isteni Irgalmasság üzenete az elhatalmasodó bűnnel szemben a határtalan isteni szeretetből fakadó és túláradó kegyelem jelei. Az irgalmasság, a szeretet legmagasabb fokú megnyilvánulása, mintegy ,,új fény lesz az Egyház számára'' (N.378). A szerveződő és elhatalmasodó bűnnel szemben az Isteni Irgalmasság üzenete új fényként tűnik fel az Egyház egén, mely ha kiárad a világra, ez fogja megvalósítani az Istenanya azon vágyát, hogy minden ember szívében fellángoljon az Isten- és emberszeretet Tüze. Sőt! Titokzatos módon egyike, vagy másika teheti alkalmassá a bűntől fagyos lelkeket egyik vagy másik kegyelem befogadására! A két üzenet tehát annyiban különbözik és annyiban egy, amennyiben a Két Szentséges Szív egy!

De lássuk a két forrásanyagot!

Szeretetláng Napló (SZL), az Úr szavai: „Leánykám, téged választalak ki, hogy isteni Irgalmasságomnak közvetítője légy. Te magad is töltekezz isteni Irgalmam bőségével, és ha ajkadat szóra nyitod, hirdesd Szívem Irgalmát, mely majd elég a bűnösök utáni vágyakozástól. A te egész életed is vágyakozás legyen az áldozat, az imádság és megváltó munkámban való segíteni vágyás. (I/60)

Irgalmasság Naplóból: /Jézus/ Égetnek az irgalom lángjai. Szeretném kiárasztani őket az emberekre (N.1074). Fausztina: Urunknak kimondhatatlan irgalmassága, a könyörület és minden öröm forrása, (...) mert ő a végtelen Szeretet Élő Lángja. (N.1748) Átéltem Isten szeretetlángját, s megértettem, hogy Isten szava élő (N.1104). Teremtményi szeretetemnek tüze egyesült az Ő örök szeretetének izzásával. Ennek a kegyelemnek a nagysága felülmúl minden más kegyelmet! (N.1056) Legédesebb Jézus! Gyújtsd lángra szeretetemet Irántad! Formálj magadhoz hasonlóvá, isteníts meg, hogy cselekedeteim kedvesek legyenek előtted!” (N.1289)! E szavak, nemcsak az Irgalmasság mibenlétének, hanem a Szeretetláng kegyelmi hatásának is pontos leírása!

(folyt.)

Jézus és Mária Szentséges Szívét

engesztelő lelkülettel kérjük

a Szeretetláng kiáradását az egész emberiségre! Amen

Ha jó volna a lelkiismereted, nem félnél a haláltól!

     A halál az élet beteljesedése, a teljes emberré válás pillanata, az örök születésnap. Igazán érdemes rá készülni!  (Begyik T.: Élet, halál, örökkévalóság 272.)  

     Az Egyház buzdít, hogy készüljünk föl halálunk órájára „a hirtelen és készületlen haláltól ments meg Uram minket” – imádkozzuk a Mindenszentek litániájában, kérjük Isten Anyját, hogy imádkozzon értünk halálunk óráján (Üdvözlégy); bízzuk rá magunkat Szent Józsefre, a jó halál védőszentjére. „Minden cselekedetedben és gondolatodban úgy kéne viselkedned, mintha azonnal meghalnál. Ha jó volna a lelkiismereted, nem félnél a haláltól. (...) Ha ma nem vagy készen, hogyan leszel készen holnap?” (Kempis)

 A világ szemében a „valakik” épp úgy meghalnak, mint a „senkik”. Valójában az számít, hogy Isten előtt kik! (Begyik T.: Élet, halál, örökkévalóság 275)

A harmadik jelenés 493. szeptember 29-én történt.

     A Mennyei Fejedelem megjelenésének harmadik évfordulójának megünneplésére a szent Püspök, minden hívével együtt, ünnepélyes körmenetben vonult fel a Gargano csúcsára. A Barlanghoz érkezve azonban félelemből és tiszteletből senkisem mert belépni oda.

Ekkor Szent Lorenzo elhatározta, hogy a Szentatyát I. Gelasiust kéri meg, hogy határozza meg ő e hely fölszentelésének a napját. A Szentatya elrendelte, hogy a környék püspökei gyűljenek össze Sipontóban, és háromnapos böjttel és imával kérjék Szent Mihályt, hogy méltóztassék kinyilatkoztatni Isten és a saját akaratát.

Szent Mihály szívesen fogadva a bizalommal teljes könyörgésüket, a harmadik nap éjjelén, tündöklő fénytől övezve, újból megjelent Szent Lorenzónak és így szólt hozzá: „Nem úgy van, hogy ti szentelitek nekem ezt a templomot, mert Isten akaratából én magam választottam ki székhelyemül és én magam szenteltem fel. Ti azonban lépjetek be oda, adjátok át a népnek a barlangot, hogy ott imádkozhassanak a jelenlétemben és mutassatok be Szentmisét. Majd én kinyilvánítom, hogy én magam szenteltem fel ezt a helyet”.

A hét püspök és a nép még ugyanabban az órában, ünnepélyes körmenetben vonult a hegycsúcsra. Szent Mihály, hogy a szent püspököket és a népet megóvja a Nap hevétől, négy hatalmas testű sast küldött az égre. Ezek közül kettő kiterjesztett szárnnyal a püspökök fölött árnyékot adott, a másik kettő pedig szárnyaikkal, mint legyezőkkel, hűs levegőt teremtettek a jámbor népnek. A Szent Barlangnál még más csodák is vártak a püspökökre és a népre.

A barlangba lépve egy sziklaoltárt találtak, amit bíborpalást fedett és egy kristálykereszt volt rajta. Sőt az egyik sziklán egy gyermeki lábnyomot találtak, egy másikon pedig Szent Mihály jele volt bevésve. Mindezzel azt igazolva, hogy a felszentelés isteni segítséggel már megtörtént!

Így a garganói Szent Mihály barlangtemplom az egyetlen hely, amelyet nem emberi kéz szentelt fel, és ezért nyerte el az „Égi Bazilika” címet.

(folyt.)

Előző rész.

A második jelenés 493. szeptember 19-én

       Odoaker pogány gót fejedelem látva, hogy Siponto milyen békés jólétben él Lorenzo Maiorano püspök kormányzása alatt, bekerítette a várost, felszólították a sipontóiakat, hogy adják meg magukat. A lakók félve a veszedelemtől a püspökükhöz futottak. Szent Lorenzo püspök ekkor fölment a Gargano Szent Hegyére, és ott könnyek és sóhajok között esedezett az Égi Fejedelem segítségéért.

A Szent püspök most is háromnapos szigorú böjtöt, vezeklést és imát rendelt el és azt tanácsolta híveinek, hogy eszközöljenek ki az ellenség vezérétől háromnapos fegyverszünetet, miközben könyörögjenek Szent Mihály oltalmáért.

Harmadnap, szeptember 19-ének hajnalán a szent püspök a sipontoi Szűz Mária templomban volt és mély imába merült. Ekkor ismét megjelent az Égi Fejedelem, aki azt parancsolta neki, hogy a nap negyedik órájában intézzenek támadást a gótok ellen! ‒ ezen szavak után eltűnt.

És valóban, a negyedik órában az emberek a püspök vezetésével kitörtek a városból nagy hangzavarral, miközben olyan szörnyű villámlás, mennydörgés, földrengés és sötétség borította el a földet, hogy a pogány gótok mindent hátrahagyva hanyatt-homlok elmenekültek és többé még a környékre sem merészkedtek! A szent főpásztor e csodás győzelemért hálakörmenetet vezetett a Gargano csúcsára a Szent Barlanghoz.

(folyt.)

Előző rész

 Korunkat, melyet ha még nem is nevezhetünk „új időknek”, ámde Mária-korszaknak igen!

Mária Szent Fia a hűlni indult emberi szívek felforrósítása érdekében kérte Erzsébet asszonytól, a Szeretetláng kiválasztottjától, hogy imádkozzuk az Általa diktált imát:

„A mi lábunk együtt járjon.

A kezünk együtt gyűjtsön. Szívünk együtt dobbanjon.

A bensőnk együtt érezzen. Az elménk gondolata egy legyen.

Fülünk együtt figyeljen a csöndességre.

A szemünk egymásba nézzen és tekintetünk összeforrjon.

Az ajkunk együtt könyörögjön az Örök Atyához irgalomért.” (I/63)

Nos, akinél ez megvalósul, arra érvényes Szent Pál kijelentése: Élek ugyan, de nem én, hanem Krisztus él bennem. (Gal 2,20) Az ilyen ember krisztusivá formálódik, teljesen azonosul Vele, s ez gondolatvilágára, szándékaira és cselekedeteire is egyaránt kihat. Ehhez a „szív együtt dobbanáshoz” kínálja Szíve Szeretetlángját Mária, melynek „kegyelmi hatása” ha kiárad a világra, ez fogja átformálni az emberiség lelkületét és megváltozik a föld színe. Ez lesz a fatimai ígéret beteljesülése, a szeretet végső győzelme – vagyis az Új Idők kezdete.

(folyt.)

Jézus és Mária Szentséges Szívét engesztelő lelkülettel kérjük

a Szeretetláng kiáradására az egész emberiségre! Amen

Még mire vársz?

     Ó, esztelen, mit ígérsz magadnak hosszú életet, mikor egyetlen biztos napod sincs? Mily sokan csalatkoztak és váratlanul költöztek el az életből. Hányszor hallottál ilyen szavakat: azt levágták, emez vízbehalt, amannak a nyaka tört ki, az evés közben halt meg, amannak játék közben lett vége; ki tűz, ki fegyver által, ki döghalál, ki rabló által veszett el. Így mindennek a halál a vége és az ember élete, mint az árnyék, hirtelen elröpül. Ki emlékezik meg rólad holtod után, vagy ki imádkozik majd éretted? Rajta, édes testvérem, most tedd, amit tehetsz, mert azt sem tudod, mely órában halsz meg és mi lesz veled holtod után. Míg időd van, addig gyűjts magadnak halhatatlan gazdagságot. Üdvösségeden kívül semmivel se gondolj, csak az isteni dolgokkal törődjél. (Kempis T.: Krisztus követése, I. 23.)

     Ha vakmerőn úgy hiszed, hogy „egy jó darabig még nem fogsz meghalni” – rosszul teszed – mert meglehet, úgy kimegy belőled az élet, hogy észre sem veszed!  (Begyik T.: Élet, halál, örökkévalóság, 340)

De mi is történt?

      Sajnos a történet pontos leírását csak kétszáz évvel később jegyezték le, de ezt igazolták a történelmi események tényei ‒ olyannyira ‒, hogy a II. Vatikánum előtti Breviárium, Szent Mihály garganói jelenéséről még megemlékezett!

Ámde korunkban, még a hívő emberek közül is sokak legendának tekintenek egy-egy ilyen eseményt és bárcsak az élet minden területén is ennyire racionálisan gondolkodnának! Ámde magától értetődő, hogy abban a korban is léteztek természetes fenntartások és ezt kizárandó - Szent Mihály előzetesen „bemutatkozott”!

Az első jelenése 490 májusában történt. Egy Siponto-beli lakos, bizonyos Gargano nevű nemes ember legszebb bikája elkóborolt. Háromnapos keresés után az ő tulajdonát képező hegyen talált rá az állatra mely egy barlang előtt térdelt. Haragjában kapta az íját és rálőtt a bikára, de a kilőtt nyílvessző visszafordult és őt sebezte meg a lábán. A uraságot véresen vitték haza a szolgái.

A jelenlévők ezen képtelenségeket elmesélték a népeknek, akik rémületükben szentéletű püspöküktől, Lorenzo Maioranótól kértek megvilágosítást. Ő erre az egész nép számára háromnapos böjtöt rendelt el.

Elérkezvén a harmadik nap, mely májusának 8-a volt, a püspök magába mélyedve imádkozott, amikor egy angyal jelent meg neki, aki ragyogóbb volt a Napnál és így szólt hozzá: „Én vagyok Mihály arkangyal, aki Isten színe előtt állok és úgy akarom, hogy az egész világ tisztelje ezt a helyet, melyet én magam választottam és én őrzöm! Ott, ahol szétnyílik a szikla, bocsánatot nyernek az emberek bűnei, és amit ott kérnek imádságban, megkapják. A történt eseményekkel bizonyítani akartam, hogy minden, ami e helyen történik, Isten akaratából van. Éppen ezért menj és a barlangot szenteld keresztény kultuszhellyé.” A hely azonban nehezen megközelíthető és titokzatos volt, korábban pogány kultusz is folyt ott, ezért a püspök vonakodott attól, hogy kápolnát nyisson egy olyan helyen, ahol nincs is egyházközség!

Ám közben a súlyosan sebesült Gargano úr hirtelen és nyomtalanul meggyógyult, aki tanúságot is tett Lorenzónál. A nép hallva ezt és a főpásztori látomást, örömtől ujjongva, püspöke vezetésével körmenetben vonult fel a magas csúcsra, ahol a csodálatos barlang volt.

(folyt.)

Előző rész

     Az üdvtörténetnek nem a hatalmasok a főszereplői, hanem éppenséggel a kicsinyeknek látszó emberek! Ezek bár nem hiszik magukról, hogy történelemformáló tetteket hajtanának végre, de mivel oly egyszerűen belesimulnak Isten akaratába, ezáltal válnak a történelem valódi alakítóivá.

Urunk Jézus Krisztus!

Hálát adunk Neked szabadító művedért, azokért a kisebb-nagyobb szabadításokért is, amelyeket bennünk és általunk viszel végbe.

Kérünk add kegyelmedet, hogy a gonosz erőin győzedelmeskedő hatalmad megtapasztalása megerősítsen bennünket a Hozzád való ragaszkodásban, és ízleltesd meg velünk annak tiszta örömét, hogy a "nevünk fel van írva a mennyben.” (Lk 10,20)  Amen

      Nagy Szent Gertrúd egyik látomásában, választott védőszentjével Szent János evangélistával társalgott. E látomásban az Apostol elvitte Gertrúdot az Úrhoz, és ráhajthatta fejét Jézus Szívére, hallhatta az isteni szeretet szívverését.

    Szent János bevallotta neki, hogy ő is érezte az utolsó vacsorán ezt a Szeretetet és ettől gyulladt fel a lelke, mely tűznél tüzesebb lett.

    Szent Gertrúd megkérdezte tőle: „És miért hallgattad ezt el, miért nem írtál legalább valamit erről a mi előrehaladásunkra?” Szent János így felelt: „Az én hivatásom volt, hogy az Isten örök Igéjéről írjak az újszülött Egyháznak annyit, hogy a világ végezetéig elég legyen az elmélyedő emberi értelem számára ‒ bár megérteni azt soha senki sem fogja! Az isteni Szív dobbanásainak édességét feltárni az új idők számára tartatott fenn. Hogy amikor ezekről hall majd az elvénült világ, melyben az isteni szeretet már fogyni indul, e szívveréstől megfiatalodjék és új életre keljen”. (Gertrúd: Lelkigyakorlatai)

(folyt.)

Jézus és Mária Szentséges Szívét engesztelő lelkülettel kérjük

a Szeretetláng kiáradását az egész emberiségre! Amen.

     Krisztus nem csak Kereszthalála és Feltámadása által törte meg a gonosz hatalmát, hanem az evangélium hirdetése által is, hiszen az igehirdetés sajátos értelemben vett ördögűzés.

Ez azt jelenti, hogyha egy szerény képességű, de hívő pap prédikál, akkor Jézus szavait halljuk! És azon keresztény hívek, akik életpéldájukkal, szavukkal, írásaikkal megvallják az Isten Fiába, Krisztusba vetett hitüket és apostolkodnak, ott vereséget szenved a gonosz, aki a szívbéli megtéréssel szemben teljesen tehetetlen.

Isten üdvtervében ugyanis mindennek, még a gonosz erőknek is megvan a szerepe, és nincs az a csapás, nincs az a nyomorúságos helyzet, amelyből Isten a hívő ember számára ne tudná a legjobbat kihozni.

Isten nem úgy irányítja az emberi történelmet, hogy lépten-nyomon mindenbe beleavatkozik, hanem azáltal, hogy a ‒ jó-rossz emberi döntéseket is ‒ az üdvösség szolgálatába állítja.

És így válik a világtörténelem üdvtörténetté!

 (folyt.)

Csalfa dolog a báj, a szépség mulandó...  [Péld 31,30]

     Ma él az ember, holnap elenyészik. Mikor pedig szem elől eltűnik, hamar feledésbe megy. Ó, mily nagy az ember szívének tompasága és keménysége, hogy csak a jelenről gondoskodik és a jövendővel jobban nem törődik! Minden cselekedetben és gondolatban úgy kellene viselkedned, mintha még ma meg kellene halnod. Ha tiszta volna lelkiismereted, nemigen félnél a haláltól. Jobb volna a bűntől óvakodnod, mint a haláltól futnod. Ha ma nem vagy készen, holnap hogyan leszel? Bizonytalan a holnap és honnan tudod, hogy a holnap reád virrad? (Kempis T.: Krisztus követése, I. 23.)

     Míg élsz a földön, akarj hinni, mert ha meghaltál már késő lesz! Ott már TUDNI fogsz, de talán elveszettként! Haláloddal az akarati döntés, az érdemszerzés lehetősége, a „megtérés ideje” lejár! Kérd tehát a Hit kegyelmét Istentől! (Begyik T.: Élet, halál, örökkévalóság 302)

Sajnos korunk materializmustól fertőzött történelem-szemléletében csak emberek, állatok, növények, gazdasági és anyagi tényezők kapnak helyet. Holott az emberi históriának (üdvtörténetnek) vannak olyan szereplői is, akik a háttérben, többnyire láthatatlanul, de döntően fontos hatásuk volt és van. Ezen szereplők közé tartoznak az angyalok.

A történelemben azonban vannak esetek, amikor ezek a tisztán szellemi lények, az angyalok látható emberi formát is öltöttek azért, hogy kommunikáljanak velünk, hogy tanítsanak, kérjenek, figyelmeztessenek bennünket. Az ilyen angyal-jelenések, nem megtestesülések – mint Isten Fia esetében ‒, hanem materiálisnak látszó látszat-testek, melyek a küldetés végeztével eltűnnek!

A katolikus hagyomány szerint Szent Mihály arkangyal ‒ egyike a három, név szerint ismert főangyalnak ‒, a mennyei hadak vezére és győztes harcosa. Karddal, lángpallossal, lándzsával vagy mérleggel ábrázolják, legtöbbször azonban pajzzsal, melynek felirata egyben a nevének jelentése „mi ká él”‒ „ki olyan, mint az Isten?”: QUIS UT DEUS

Szent Mihály arkangyal jelenéseiről több történeti feljegyzés szól! Ezek közül az egyik legnevezetesebb hely a Dél-Olaszország-i 850 méter magas Monte Garganón ‒ ma Monte San Angelo-nak nevezett hegyen való megjelenése volt.

A Gargano hegy sziklás csúcsaival hatalmasan és méltóságteljesen emelkedik az ég felé, és lábainál hullámzik az Adriai-tenger. A világ azonban az V. századig szinte semmit sem tudott róla, és csak Szent Mihály arkangyal csodás jelenéseit követően vált ismertté Itália határain túl is! Ezen rendkívüli események a helyszínre vonzották a pápákat, uralkodókat, császárokat, nemeseket és minden nemzetből való zarándokokat.

(folyt.)

Szent Pio atya!

Te nagy reményeket fűztél Mária Országának jövőjéhez,

könyörögj érettünk Királynőnknél, mert nagy veszedelemben vagyunk!

Szobrot kapott a gyónási titok megőrzésének hőse

A hét ferences vértanú egyike, Kiss Szaléz (1904–1946) ferences mártír mellszobrát 2014. május 10-én leplezték le Gyöngyösön.

Az Európa Kulturális Egyesület adományából készült műalkotás a ferences kolostor műemlék könyvtárához vezető lépcsőházban, a kolostor ajtaja mellett kap helyet. A szobor megáldását, illetve a Szaléz atyáról való megemlékezést Kálmán Peregrin, a hét ferences vértanú boldoggá avatási ügyének rendi felelőse vezeti. Az eseményre Európa tíz országából érkeznek vendégek – tájékoztatott Kárpáti Kázmér plébános.

A második világháború alatt és után a magyar ferenceseket hősies, emberbaráti helytállásuk miatt országszerte nagy tisztelet vette körül. A kommunisták ezért koncepciós perekkel igyekeztek lejáratni a fiatalok körében különösen népszerű szerzeteseket. Így történt ez Gyöngyösön is, ahol Kiss Szaléz 1945-ben megszervezte a Keresztény Demokratikus Ifjúsági Munkaközösséget, amely a város fiatalságát fogta egybe. E szervezetben a kommunisták konkurenciát láttak.

Szaléz atyát 1946. április 28-án letartóztatták. Azzal vádolták, hogy részt vett szovjet katonák meggyilkolásában, és fegyveres összeesküvést szervezett. A bírósági jegyzőkönyv szerint Szaléz atya megígérte, hogy feloldozza a diákokat, ha elkövetik a gyilkosságot, illetve beszámol arról is a dokumentum, hogy vallomásában felfedte, mit gyóntak neki vádlott társai. A per jogi vizsgálata azonban bebizonyította, hogy a szerzetes vallomását meghamisították. Szaléz atya később kiszabadult rabtársaitól tudjuk, hogy a ferences papot hiába kínozták és verték, a gyónási titkot nem árulta el. Kiss Szalézt a szovjet hadbíróság 1946. december 10-i ítélete alapján Sopronkőhidán kivégezték. Halála óta rendtársai a gyónási titok vértanújaként tisztelik. (Magyar Kurír)

     A kommunisták is ismerték a népi mondást, hogy "egy fecske nem csinálhat nyarat", így tehát Kiss Szaléz atya mellé halálba küldtek még egy sor fiatalt! (Így a vád már mindjárt valóságosabbnak tűnhetett, a "művelt nyugat" előtt!) 

ANTAL JÓZSEF: joghallgató, 1922-ben született Gyöngyösön. Szovjet Katonai Bíróság ítélte halálra, s valamikor 1946. októberében végezték ki Sopronkőhidán. Vád: fegyveres összeesküvés a megszálló Szovjet Hadsereg tagjai ellen. Antal a Kisgazdapárt Központi Országos Szervezési titkára volt. A per Kiss Szaléz név alatt futott.

BOROSI LÁSZLÓ: gimnáziumi tanuló, Gyöngyösi lakos, született 1929-ben. 1946. április 18-án tartóztatták le fegyveres összeesküvés vádjával. Szovjet Katonai Bíróság ítélte el a Conti utcában, utána Sopronkőhidára szállították, s azóta nyoma veszett. Valószínűleg őt is kivégezték Páter Kiss Szalézzal és társaival.

GYÖNGYÖSI ATTILA: gimnazista, gyöngyösi lakos. A Kiss Szaléz ügyben tartóztatták le. Szovjet Katonai Bíróság ítélte el a Conti utcában, 1946 májusában kényszermunkára, és valamelyik karéliai szovjet munkatáborban halt meg 1952 tavaszán.

KIZMÁN OTTÓ: gimnazista, született 1929-ben. A Kiss Szaléz féle ügyben tartóztatták le 1946. április 18-án, Gyöngyösön. Szovjet Katonai Bíróság ítélte el 1946 októberében, és 1946. október 20-án Sopronkőhidán kivégezték.

KISS ENDRE: gimnáziumi tanuló, Gyöngyös. Szintén a Kiss Szaléz ügyben tartóztatták le és ítélték el. Sorsa ismeretlen, lehet, hogy őt is kivégezték, lehet, hogy a kihallgatások alatt agyonverték.

KOVÁCH LÁSZLÓ: gimnazista, Gyöngyösről. A Kiss Szaléz ügyben fogták le 1946. április 18-án. Vád: fegyveres összeesküvés, szovjet tisztek elleni merénylet. Szovjet Katonai Bíróság ítélte el, sorsa ismeretlen. Lehetséges, hogy Sopronkőhidán kivégezték, vagy valamelyik szovjet munkatáborban halt meg.

ONDRIK JÓZSEF: banktisztviselőt, gyöngyösi lakost a Kiss Szaléz ügyben tartóztatták le 1946. április 18-án, az utolsó hír a Conti utcai fegyházból származik, ott még látták, utána eltűnt, soha senki nem látta, s nem tudnak róla. Lehetséges, hogy agyonverték, vagy őt is kivégezték a Kiss Szaléz ügy többi vádlottjával 1946. október 20-án Sopronkőhidán.

SZABÓ GYULA gyöngyösi lakos, 1946. április 8-án tartóztatták le a Kiss Szaléz ügyben. A Conti utcai Katonai Bíróság ítélete után eltűnt, és soha többé nem látták. Lehet, hogy kivégezték vagy valamelyik szovjet munkatáborban halt meg.   (stb!)

Forrás: Fehérváry István: Börtönvilág Magyarországon 1945 -1956

     Milyen igaza is volt a Fatimai Szűzanyának: "A Szentatya a világ valamennyi püspökével együtt ajánlja fel Oroszországot Szeplőtelen Szívemnek. Isten megígéri, hogy ezáltal megmenti".

A Szent Szűz szomorúan panaszolta Lúciának 1929. június 13-án, hogy kérését nem, illetve késedelmesen fogják teljesíteni: "Nem akartak kérésemre hallgatni!... meg fogják bánni s majd teljesítik is, de már késő lesz. Oroszország akkorra már elterjeszti tévtanait a világon, háborúkat és egyházüldözést idéz elő, üldözni fogják a jókat, több nemzet megsemmisül és a Szentatya sokat fog szenvedni!"

Szó szerint így történt! (a kérés már 1917. július 13-án elhangzott, és 1929. június 13-án hangsúlyosan meg lett ismételve!)

Forrás: SZERESSÉTEK EGYMÁST folyóirat 3/2009 száma

     Hirtelen nagy könnyek törnek ki a szeméből, vállai zokogástól reszketnek a nehéz súly alatt. Mint a villám, eszembe jut a háború emléke: halálra ítéltek az ítélet kihirdetésének pillanatában. Az arc izmai nem remegnek, de a test eltolódik, összezsugorodik. Ez a lassú haláltusa, a halál megtapasztalása, szembenézés a kivégzési osztállyal. Krisztus drámája, Padre Pio saját drámája. Krisztus és ő közte lévő távolság eltűnt. „Vivo ego iam non ego...” (Élek, de már nem én...)

Az Úr vajon ezért ismétli a vér nélküli áldozatot, hogy ne felejtsük el az Ö Vére árát?

Minden mise buzdít bennünket a megváltás szenvedésében való részvételre, mert Ő él, szenved és haldoklik, misztikus testében. Nem vagyunk vajon a megváltás munkatársai? A mise számunkra nem az átváltoztatás helye, melyben Krisztus által átvett szenvedéseink örökkévalók? (...) Egyik pénteken tanúja voltam annak, hogyan lélegzik, mint a birkózó az erő feletti küzdelemben, megpróbálva magától eltolni az akadályt, amely nem engedi neki kimondani az átváltoztatás szövegét. Közvetlen küzdelem következett, amelyből győztesen, de megsérülve került ki.

Máskor a Sanctustól kezdve gyöngyöző verejték folyt a homlokáról, bántva a zokogás görcseivel tépett arcot. Akkor a fájdalom igazi megszemélyesítője volt a haláltusa küzdelemben. Voltak napok, mikor az átváltoztatás szövegét mondva szenvedett, mint egy vértanú... A végén felemelt kezében tartja a szent Ostyát – Istent. Ujjain vékonyan folyik a vér. Egy rövid pillanatra a vonásai lágyulnak és az arca sugárzik. Időnként mosoly jelenik meg az ajkán, tekintetével gyöngéden dédelgeti az Ostyát. Nem tudom milyen mélységekbe ereszkedik az ő hite, de biztos vagyok abban, hogy láttam, ahogy tekintetével mélyen átlyukasztotta a látszat burkát.

(Vége!)

A vallásszabadság korlátozása és az egyházak üldözése Magyarországon a szovjet típusú diktatúra idején Horváth Attila cikke, mely megjelent a POLGÁRI SZEMLE 2014. március 10. évfolyam 1–2. számában (A szerkesztő KIVONATA!) Forrás 

     Az Egyházügyi Hivatal, a rendészeti szervek, a politikai rendőrség és valamennyi államigazgatási szerv feladatait a „klerikális reakció elleni harc” terén (1989. július 28-ig) a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottság Politikai Bizottságának – már korábban is idézett – 1958. június 10-i és július 22-i határozata rögzítette. A határozat előkészítésekor Kádár János kijelentette: „…mi a klerikalizmus ellen tűzzel-vassal, golyószóróval és börtönnel is harcolunk… […] A klerikalizmus elleni harc egységes rendszert képez, amire megvannak a megfelelő eszközeink, egészen a Belügyminisztériumig.” Majd egy hónappal később hozzátette:
     „Az eszmei és politikai harcban a fő tüzet a katolikus egyházzal szembe kell fordítani.” Az 1958. július 22-i határozat egyik legfontosabb megállapítása: „A harcot a marxizmus–leninizmus fegyvereivel vívjuk mindaddig, amíg a vallásos világnézet az emberek tudatából el nem tűnik.” „A proletárdiktatúra… egyik feladata az egész nép szocialista átnevelése.”
     A szocialista országokban, így Magyarországon is az egyházüldözés legdrasztikusabb eszközei a politikai rendőrség zaklatásai és a tömegesen alkalmazott koncepciós perek voltak. Havasy Gyula szerint halálra ítélték és kivégezték Kiss László Szaléz gyöngyösi ferences szerzetest (1946. október 15.), Papp Ervin teológust (1951 május), Vezér Ferenc pálos szerzetest (1951 augusztus), Zana László szalézi szerzetest (1953 május), Sándor István szalézi szerzetest (1953 május). Több mint 30-an haltak meg ("csak úgy") a börtönben. Ennek többszöröse azoknak a száma, akiket végülis halálos betegen engedtek szabadon. Leghosszabb börtönbüntetések: Lénárd Ödön és Tabódy István, közel 19 év.

(De lássunk alább két kimutatást azokról a civilekről, akik úm. "kivégzés folytán haltak meg", és azokról is akiket csak "mint hullákat temetés céljából" szállítottak a temetőbe, mindezt egy jó év leforgása alatt 1951-52 között!)

Antonio Borelli Machado: Fatima. A tragédia vagy a remény üzenete? c. könyvének gondolatai nyomán

Érvényesítsük haszonnal!

     Valószínűleg lesznek, akik e sorozat gondolatait kétkedéssel, sőt megvetéssel fogadják. A nem hívők (akik ha egyáltalán beleolvasnak) kimosolyogni valónak-, sőt nevetségesnek tartják, hogy a társadalmi problémák megoldását egy olyan "állítólagos" égi üzenetben keressék, amelyet három írni és olvasni nem tudó kis pásztor tett közzé.

    Nem tagadjuk, hogy a mai világ helyzete rendkívül bonyolult. Sőt azt is megértjük, hogy a fatimai üzenet érthetetlen azok számára, akik nem hisznek a természetfelettiségben. Azt azonban világosan látni kell mindenkinek, hogy a világ erkölcsi és gazdasági problémái annyira összetettek, hogy emberileg nézve nincs is rájuk megoldás. Ezért akartuk megmutatni a kétkedőknek is, a Fatimai Szent Szűz által felkínált lehetőséget, mely tán az egyetlen, semmivel sem helyettesíthető megoldást kínálja. Ezzel a Fatimai sorozattal szemük elé tártunk egy más horizontot.

     Szent Ágoston bemutatja a valódi keresztény társadalom lényegét és azokat az előnyöket, melyeket egy ilyen társadalom jelent az állam számára. A következőket írja: „Képzeljünk el egy hadsereget, amely olyan katonákból áll, akik Krisztus tanítását kapták kiképzésül, hasonlóképp a kormányzókat, házasokat, szülőket, gyerekeket, urakat, szolgákat, királyokat, lovagokat, adófizetőket és adószedőket, akik mindannyian Krisztus tanítása szerint élnek. Mernék-e a pogányok még azt állítani, hogy a keresztény tanítás szemben áll az állam érdekeivel? Ellenkezőleg, tétovázás nélkül el kellene ismerniük, hogy a keresztény tanítás – ha hűen követik – az állam őrzője.” (Epist. CXXXVIII, 5 ad Marcellinum, II. fejezet, 15) Ezt a világos, egyszerű és egyúttal mély leírást tekintetbe véve, a következőket mondhatnánk a kifogásokat felhozóknak: hol van egy olyan politikai-, szociális- vagy gazdasági irányzat, amely egyáltalán alkalmas lenne arra, hogy a keresztény vallás segítsége nélkül is tartósan összetarthatná a társadalmat? Bizony, még a legkegyetlenebb diktatúrával is csak ideig-óráig sikerülne! 

     A biztató tény azonban az, hogy egyre többen ismerik fel a Fatimai Üzenet igazságát és a kérések megvalósításának szükségességét!

A Szűzanya mindenképp győzni fog a világban, amiként Fatimában megígérte!

A súlyos probléma azonban az, hogy az emberiségnek korántsem mindegy, hogy mikor, mert addig tobzódhatnak a gonosz erők (különösen, ha vesztüket érzik)! Mit tehetünk tehát? Áldozattal és imádsággal – a fatimai kérések megvalósításával és a Szeretetláng kegyelmeinek segítségül hívásával – tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy mielőbb győzedelmeskedhessen Mária Szeplőtelen édesanyai Szíve!

     Reméljük, hogy ezek a gondolatok, melyek a Szűzanya fatimai üzenete kapcsán felmerültek, sok olvasót segítenek abban, hogy magán- és közösségi életében, sőt akár a nemzetek életében is haszonnal érvényesítsék! (Ha a kedves Olvasó egyenesben akarja nézni a Fatimai kegyhelyet, próbálja ezen a linken!) 

Forrás: SZERESSÉTEK EGYMÁST folyóirat 3/2009 száma

     „Pio atya igazi arca” c. könyvében Maria Winowska ismert író így ír az Eucharisztiáról: Az arca megváltozott, amikor megállt az oltár lépcsőinél. Nem kell tudósnak lenni ahhoz, hogy megértsük, Pio atya más világba került, számunkra elérhetetlenbe. Ráeszméltem, hogy az általa bemutatott mise tömegeket vonz, lebilincsel és felemel. Az első pillanattól kezdve, hirtelen a titkok mélyére vonz.

Mint látástalanok, akik körbe vesszük a látó embert. A valóság határain kívül álló vakok vagyunk. Ez misztikus küldetés. Életre kelnek belső szemeink, amelyeket elvesztettünk, melyek a vakító világosság látására szolgálnak. Olyan világosság ez, amely hatalmasabb a földi halandó szeme által látott fénynél... Magamtól annyit tudok mondani, hogy a San Giovanni Rotondó-ban a szentmise áldozatban felfedeztem a szeretet és fény mélységét, ami azelőtt észrevehetetlen volt számomra. Ez a pillanat nagyon fontos... Feladata nem az, hogy csináljak mást, vagy jobban, mint mások, hanem megértés, átélés, a világ egyetlen áldozatának, a szentmisének magunkba szívása. Vaknak kell lenni ahhoz, hogy ne vegyük észre az oltárnál a szenvedő embert. Lépése nehéz és bizonytalan. Nem könnyű átlyukasztott talpon lépni! Kezei nehezen támasztják az oltárt, amikor megcsókolja.

Úgy viselkedik, mint aki a sérült kezei miatt meggondol minden mozdulatot.

Végül a fejét emelve nézi a keresztet. Akaratom ellenére elfordítom fejemet, félve hogy meglátom a szeretet titkát. Azelőtt jókedvű, udvarias kapucinus arca megváltozik. A meghatottság hullámai mennek át rajta, láthatatlan erők feltöltik őt aggodalommal, örömmel, szomorúsággal, félelemmel és fájdalommal. Vonásai párbeszédet tükröznek. Ellenkezik, nemlegesen rázza a fejét, választ vár.

Az egész teste csöndes könyörgésben görcsöl. (...) Az idő megállt. Inkább: az idő nem számít. Úgy tűnik, hogy az oltárhoz szegezett pap más dimenzióba vezet be minket, ahol az idő múlásának jelentősége megváltozik.

Szeptember 21.
     Máté apostol, másik nevén Lévi egyike lehetett Jézus első követőinek és apostolainak. Márk evangéliuma szerint Alfeusz fia. Adószedő és vámos volt Kafarnaumban. Találkozván Jézussal, felhagyott munkájával és követte (Mt 9,10, Lk 5,23). A Úr legszűkebb tanítványai köréhez tartozott tehát azokhoz, akik nem botránkoztak meg Krisztusban, s pünkösdkor megkapták a Szentlelket és a világra szóló küldetést.
     A hagyomány szerint Jézus halála és feltámadása, az apostolok szétszéledése után előbb Palesztinában, majd Etiópiában hirdette az örömhírt, ahol Kandaké királynő kincstárnoka -- akit az ApCsel szerint Fülöp diákonus keresztelt meg -- fogadta és támogatta. Történt egy napon, hogy a király fia meghalt. A bennszülött varázslók mindent elkövettek, hogy életre keltsék, de hiába. Akkor a kincstárnok Mátét tanácsolta urának. Ő föl is támasztotta a fiút. A király ettől olyan boldog lett, hogy hívta az embereket: jöjjenek Mátéhoz, aki az egy Igaz Isten Igéjét tanítja.
Volt a királynak egy Efigénia nevű leánya, aki szintén megtért, és Máté fölvette az Istennek szentelt szüzek közé. Miután Egippus király meghalt, utóda Hirtacus szemet vetett Efigéniára. Mivel a frigy egyetlen akadálya az apostol volt, a király megölette: ima közben leszúrták hátulról, illetve bárddal fejezték le.
Egy másik hagyomány szerint Máté máglyán halt meg. Ismét más hagyomány úgy tudja, hogy a máglya az apostol imádságára kialudt, és később Núbiában halt meg békességben.
     Máté neve alatt maradt fenn egy evangélium, mely Jézus életét foglalja össze születésétől egészen feltámadásáig. Ő jegyezte le közvetlen tapasztalata alapján a Megváltó szavait és cselekedeteit, s így az evangéliumok sorában időrendben az ő írása áll az első helyen.
     Máténak köszönhetjük Krisztus szavainak és beszédeinek alapvető forrását. Az evangélium utolsó mondatai összefoglalják az Üdvözítő szándékát, aki a bűnösökért jött, hogy Isten irgalmát hirdesse és megmutassa az embereknek. Apostolait azért küldi szerte a világba, hogy minden népnek elmondják az irgalom evangéliumát: „Én kaptam minden hatalmat az égen és a földön. Menjetek tehát, tegyetek tanítványommá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek. És én veletek vagyok minden nap a világ végezetéig” (Mt 28,18-19).
     Máté apostol és evangélista névünnepét már a legkorábbi vértanúakták szeptember 21-re tették. Rómában a XI. századtól ez a nap a hivatalos emléknapja. Apostoli jelképe az angyal.
     A néphit szerint Máté napján kezdődnek az őszi viharok. Szent Máté apostol ünnepe jelentős időjárási fordulónap, az őszi búzavetés kezdete.
     Testét 954-ben vitték Keletről Salernóba, ahol ma is őrzik (Ld. lent). A keleti keresztények november 16-án ünneplik, a koptok október 9-én.

Istenünk, te mérhetetlen irgalmaddal apostolaid közé választottad Mátét, a vámost. Add, hogy példája és közbenjárása támogasson minket, és Téged követve, hűséggel ragaszkodjunk az Evangéliumhoz. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.

A Magyar Kurír nyomán

A vallásszabadság korlátozása és az egyházak üldözése Magyarországon a szovjet típusú diktatúra idején Horváth Attila cikke, mely megjelent a POLGÁRI SZEMLE 2014. március 10. évfolyam 1–2. számában (A szerkesztő KIVONATA!) Forrás Képek az internetről!

     A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének Titkársága 1950. június 14-én titkos utasítást adott ki: „A papi békemozgalmat fel kell használni a katolikus alsópapság és a felső vezetők szembeállítására.” Továbbá – így szól a tervezet – ki kell alakítani egy papi réteget, amely hajlandó vállalni azt a látszatot, mintha az állam egyenrangú partnerként kezelné az egyházat. Közülük kell a püspökök mellé helyezni vezető posztokra azokat, akik végrehajtják még az egyházellenes intézkedéseket is.
     Ennek kapcsán mindegyik püspöki székházba betelepültek az Állami Egyházügyi Hivatal nagy hatalmú megbízottjai, akik teljes mértékben ellenőrzésük és irányításuk alá vonták a püspök és a püspöki hivatal teljes tevékenységét. A püspökök gyakorlatilag elvesztették az önállóságukat, döntési, irányítási jogkörüket. Az ún. bajuszos püspökök cenzúrázták pásztorleveleiket, körleveleiket és egyéb kiadványaikat, levelezésüket. Kezelték a püspökök pecsétjét, és jelentést küldtek az Állami Egyházügyi Hivatalnak a püspökök nyilatkozatairól, tevékenységéről. A tanácsi főelőadóknak minden egyház-politikai kérdés eldöntése előtt ki kellett kérni az Állami Egyházügyi Hivatal illetékes megbízottjának véleményét.

(Kép: A kistarcsai gyűjtőláger.)

Még egyszer hangsúlyozva! 4

     A Szűzanya a fatimai titok második részében rámutat a pokoltól való megmenekülés leghatékonyabb módjára. A legjobb az egész emberiséget a Szűzanya Szeplőtelen Szívének ajánlani és imádkozni a rózsafüzért. II. János Pál pápa így magyarázta ezt: „A világot a Szűzanya Szent Szívének ajánlani annyit jelent, mint visszatérni a kereszt alá. Azt jelenti, hogy a világot fölajánljuk a Megváltó átszúrt szívének, az emberiséget visszavezetjük a megváltás forrásához. A megváltás mindig nagyobb, mint az ember és a «világ bűne». A megváltás ereje mindig végtelenül nagyobb, mint minden rossz az emberben vagy a világban. Az, hogy Máriának ajánljuk magunkat, azt jelenti, hogy elfogadjuk az ő segítségét abban, hogy magunkat és az egész emberiséget a mi Megváltónknak, Jézus Krisztusnak ajánljuk”. A Szűzanya az, aki a legbiztosabban vezet minket a hit és a bizalom útján, Szent Fiához, Jézus Krisztushoz, hogy ő végtelen irgalmasságán keresztül megszabadítson bennünket bűneink rabságából. „Bizalmat kívánok teremtményeimtől” – mondta Jézus Szent Fausztina nővérnek – „Ne féljen hozzám közeledni egy lélek sem, még a leggyengébb, legbűnösebb sem, akinek bűne több, mint a homok a földön, mert minden elsüllyed irgalmam végtelenségében... Az emberiség nem lel nyugalmat addig, amíg nem tér meg irgalmam forrásához”. Lúcia nővér megvallotta, hogy a Szűzanya háromszor is azt mondta neki, hogy „az utolsó időkhöz közeledünk”. Az emberiség megmentésének legfontosabb eszköze, fölajánlani magunkat Szent Szívének és imádkozni a rózsafüzért. Mária panaszkodott, hogy az emberek nem használták ki eddig a nekik ajándékozott eszközöket, ezért ő most már könnyeit ajánlja föl.
     Kedves Olvasók! A Szűzanya mindnyájunkat külön-külön arra kér, hogy csatlakozzunk a megváltás művéhez, hogy mentsük meg magunkat, hozzátartozóinkat, hazánkat és az egész világot. Tudjuk, hogy csak Krisztus szeretete tudja legyőzni a sok rosszat és gonoszat, amely felettünk és az egész föld felett uralkodni látszik. Krisztusnak viszont szüksége van a mi hozzájárulásunkra ahhoz, hogy általunk tevékenykedni tudjon és rajtunk keresztül eljuthasson szeretetével a legnagyobb bűnösökhöz is. Arra hív tehát minket, hogy egyesüljünk a Szent Szűzzel, hogy ő élő hitre, reményre taníthasson minket, amely a következőkben nyilvánul meg:
     1. A bűntől való elfordulásban és a Katolikus Egyház erkölcsi tanítása szerinti életben.
     2. A rózsafüzér napi imádkozásában és a szentírásolvasásban.
     3. A havi első pénteki és első szombati ájtatosság végzésében, hogy ezáltal engeszteljük Jézus Szentséges Szívét és a Szent Szűz Szeplőtelen Szívét saját magunk és a világ bűneiért.
     4. A havi szentgyónásban, a minél gyakoribb szentáldozásban, és ha ez lehetséges, kenyéren és vízen való böjtölésben szerdánként és péntekenként.

A fatimai Szűzanya kéréseinek teljesítése megmenthet minket, hazánkat, Európát és a világot.

Forrás: SZERESSÉTEK EGYMÁST folyóirat 3/2009 száma

     Pio atyát a Beneventó-i székesegyházban szentelték pappá 1910. augusztus 10-én. Beöltözése után, az első szentmiséje után így fogalmazott: „Jézus, te vagy életem legnagyobb vágya! Amikor ma a szeretet misztériumában remegő kézzel felemellek, hadd legyek Veled együtt és Teérted, ó, Szentséges Főpap, a világ számára út, igazság, élet – és tökéletes engesztelő áldozat”.

Amikor Pio atya szentmisét mutatott be, mindenki érezte, hogy Krisztussal valójában átéli a szenvedését és keresztre feszítését.

Az Úr Jézus egy magánjelenésben így beszélt róla: „Az én hatalmamat birtokolja, mert én, Jézus, benne élek... gesztusai, szavai, tekintete többet adnak, mint egy nagy szónok szónoklata. Mindennek, ami tőle származik én adok értéket. Az irgalmam remekműve ez. Elhalmoztam őt a Lelkem összes ajándékával. Ő az én követőm, ostya, én oltárom, áldozatom, őbenne kedvem telik, ő az én dicsőségem!”

A Pálos szerzetesrend generálisa: Jerzy Tomzinski atya, 1962 szeptember 21-én részt vett a Pio atya által bemutatott szentmisén. Emlékezve erre az eseményre azt mondja, hogy amit legjobban átélt akkor, az az átváltoztatás: „Pio atya úgy viselkedett, mintha látná Krisztust. Az oltárhoz támaszkodott, kezét úgy formálta, mintha a keresztet ölelné és nézte az Ostyát. Látta, hogy az Úr Jézus szenved, haldoklik. Az Ostyában látta Őt, ez tükröződött az arcán. Ez nem volt mindennapi esemény...

Nem a szentmisét bemutató papot láttam, hanem az Úr Jézus szenvedését a Golgotán. Láttam, ahogy az Úr Jézus szenved és haldoklik, folyik a vér. Pio atyának köszönhetően láttam és átéltem a mennyet az oltárnál.”

(folyt.)

A vallásszabadság korlátozása és az egyházak üldözése Magyarországon a szovjet típusú diktatúra idején Horváth Attila cikke, mely megjelent a POLGÁRI SZEMLE 2014. március 10. évfolyam 1–2. számában (A szerkesztő KIVONATA!) Forrás Képek az internetről!

     Az 1950. szeptember 7-én kelt, 1950. évi 34. sz. tvr. megvonta a szerzetesrendek „működési engedélyét”. Bekövetkezett az, amitől a magyar püspöki kar már a nyilas hatalomátvételkor is tartott. A kitiltás és elszállítás mindenütt az éjszakai órákban, meglepetésszerűen történt. Csak rövid időt hagytak a felkészülésre, csomagolásra. Egyeseknek még a felöltözésre sem volt idejük. Sok helyen durván és kegyetlenül jártak el, az emberi méltóságot, a női szemérmet is megsértve. A női és férfi szerzeteseket, köztük aggastyánokat, betegeket, nyomorékokat, kijelölt házakban, gettószerűen szállásolták el, élelmezésükről, egészségügyi ellátásukról nem gondoskodtak.
     2300 férfi szerzetest és 8800 apácát „szétszórtak” az országban, világi foglalkozás és megélhetés után kellett nézniük.
     A politikai rendőrség továbbra is figyelte és zaklatta őket. Még 2-3 tagú közösségekben sem élhettek együtt. Civil életükben a rendőri felügyelet miatt nem végezhettek egyházi feladatot. Különösen arra ügyeltek, hogy ne taníthassák az ifjúságot. Több száz szerzetest és apácát elhurcoltak, internáltak, börtönbe zártak. A kórházakban, szociális otthonokban dolgozó szerzetes nővérek sem maradhattak a helyükön, helyükre világi alkalmazottakat helyeztek. Ezzel súlyos zavarok támadtak az egészségügyi ellátásban.
     Rákosi Mátyás a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének 1949. május 31-i ülésén így fogalmazott: „Gondolkodnunk kell arról, hogy az ellenség megoszoljon, a káplán a püspök ellen legyen…” Ennek egyik eszközeként 1950. augusztus 1-jén Kádár János irányításával, szovjet mintára létrehozták a papi békemozgalmat. Több papot is az Államvédelmi Hatóság próbált kényszeríteni a szervezetben való részvételre.   Többek között letartóztatták Nyisztor Zoltán plébánost, és megkínozták az ÁVH Andrássy út 60. alatti székházában, majd a szovjet titkosszolgálat magyarországi központjában. Így próbálták arra kényszeríteni, hogy vállaljon vezető szerepet. Nyisztor, hogy időt nyerjen, igent mondott, majd sikerült Nyugatra szöknie. Végül az ugyancsak megkínzott Beresztóczy Miklós és az egyházi elöljáróival szembefordult Horváth Richárd vállalta el a mozgalom vezetését.

(Képünk: kényszermunkatábor a "népidemokráciában" Recsken.)

Még egyszer hangsúlyozva! 3

     II. János Pál pápa, amikor 1982. május 12-én Fatimában járt, szentbeszédében utalt arra, hogy a Szűzanya figyelmeztette az embert, a legnagyobb tragédia a bűn és a bűnös élet, amely fokozatosan Isten teljes elvetéséhez, így a pokolba vezet. Amikor a Szűzanya megmutatta a pokol vízióját a gyermekeknek, tudatosította bennünk, hogy sok lélek saját akaratából megy az örök kárhozatra, amikor a bűn rabjává válik, elutasítja a parancsolatokat, abbahagyja az imádságot, nem járul szentségekhez, és megtagadja saját hitét. Az örök kárhozat egy olyan valóság, amely felé minden istentagadó ember sodródik, ha elutasítja Isten szeretetét, irgalmasságát, vagyis úgy él, mintha ő nem létezne. Az első fatimai titokra utal a Szt. Fausztina nővérnek kinyilatkoztatott igazság az isteni irgalomról: „Isten parancsára lent voltam a pokol mélységeiben(…), hogy elmondhassam és bizonyíthassam a lelkeknek, hogy a pokol valóban létezik. A legtöbb ottani lélek korábban szintén nem hitte, hogy a pokol létezik.” (Napló 741). Az Úristen „azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére” (1 Tim 2,4). Mint ahogy II. János Pál pápa is írja: a legnagyobb rossz Isten elvetése, melynek következménye az örök kárhozat, vagyis az ember Isten általi megtagadása. De vajon az az Isten, aki „annyira szerette a világot” beleegyezhet-e abba, hogy őt az ember elutasítsa és ezáltal örök kárhozatra jusson? Krisztus egyértelműen fogalmaz. Máté evangéliumában nyíltan beszél azokról, akik örök kárhozatra jutnak (vö. Mt 25,46).
     A pokol Isten elutasításának végső következménye. Egy olyan folyamat eredménye, amely az egész életet végigkíséri. Minden tudatosan és szándékosan elkövetett bűn mélyíti az emberben az önzést és tönkreteszi a szeretetre való képességet. Ha a gonosz annyira eluralja az embert, hogy az már képtelen lesz befogadni Krisztus szeretetét, akkor ez az ember a halál pillanatában gyűlölettel utasítja el Isten megváltó szeretetét. Ez a pokol. Ezek az emberek biztosan nem nyernek bebocsátást Isten országába. „Istent nem lehet kijátszani. Mert amit az ember vet (földi életében), azt fogja aratni is (halála után); hiszen, aki testének vet, az testéből arat majd romlást, aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből arat majd örök életet” (Gal 6,8). Szt. Pál így figyelmeztet: „A test cselekedetei nyilvánvalók: paráznaság, tisztátalanság, bujaság, bálványimádás, mágia, ellenségeskedés, viszálykodás, versengés, harag, veszekedés, széthúzás, szakadás, irigykedés, részegeskedés, tobzódás és hasonlók. Ezekről előre mondom nektek, mint előbb is mondtam, hogy akik ilyen dolgokat tesznek, nem nyerik el Isten országát.” (Gal 5,19-21) Az ilyen emberekhez az utolsó ítéletkor így fog Krisztus szólni: „Távozzatok tőlem átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és az ő angyalainak készült.” (Mt 25,41) Az ilyen teljes elzárkózást Isten szeretetétől, Jézus a Lélek ellen elkövetett bűnnek nevezi. Ezt a bűnt azért nem lehet megbocsátani, mert ilyenkor az ember saját maga zárkózik el a megtérés lehetőségétől. (vö. Mt 12,31-33) Az örök pokol tehát az ember életének rossz gyümölcse, azé, aki önként a gonosz hatalmába adta magát. „Isten Irgalmassága – írja Szt. Fausztina – a bűnöst néha az utolsó pillanatban éri el különös és titokzatos módon. A lélek, amelyet Isten irgalmának sugara megvilágít, az utolsó pillanatban oly erős szeretettel fordul Istenhez, hogy egy pillanat alatt bocsánatot nyer Istentől minden bűnéért. Milyen kifürkészhetetlen Isten Irgalma! De jaj – vannak lelkek, akik saját akaratukból, tudatosan elutasítják ezt a kegyelmet. Bár az irgalmas Atya még a haláltusa pillanatában is fölajánlja a léleknek ezt a belső világosságot, amellyel, ha akar, még visszatérhet Istenhez. De néha a lelkek olyan megkövültek, hogy tudatosan választják a poklot és ilyenkor sem mások imádsága, sem Isten sem tud segíteni.” (Napló 1698)

Szent Januáriusz, Benevento püspöke 305. szeptember 19-én szenvedett vértanúságot!

Egy bátor asszony felfogta a vérét, melyet fiolákban őriznek a nápolyi San Gennaró dómban (lentebb)! Ez a beszáradt vér évente háromszor is folyékonnyá válik, majd újra megdermed! A tudomány nem tud magyarázatot találni a jelenségre!

A Szent Vértanú megújuló vére a feltámadás és az örök élet bizonysága!

Szent Januáriusz ünnepén Nápolyban, hatalmas körmenetben viszik körbe az utcákon fej-ereklyéjét.

Szent Januáriusz könyörögj érettünk,

hogy nemzetünk soha meg ne rendüljön

Üdvözítő Krisztusunk tanításában!

     A Szeretetláng Naplóban Jézus külön imával és felszólítással kíván előkészieni, megerősíteni bennünket a várható megrázkódtatásra, amely bár mindenkit érint, de nem mindegy, hogy milyen kegyelmi állapotban!

„Lábunk együtt járjon,

Kezünk együtt gyűjtsön,

Szívünk együtt dobbanjon,

Bensőnk együtt érezzen,

Elménk gondolata egy legyen,

Fülünk együtt figyeljen a csöndességre,

Szemünk egymásba nézzen és tekintetünk összeforrjon,

Ajkunk együtt könyörögjön az Örök Atyához irgalomért! Ámen”. (I/63)

És bizony akinél ez megvalósul, arra érvényes Szent Pál kijelentése: ,,Élek ugyan, de nem én, hanem Krisztus él bennem” (Gal 2,20). Az ilyen ember krisztusivá formálódik (!), teljesen azonosul vele, s ez gondolatvilágára és apostolkodó készségeire is egyaránt kihat. Ezáltal nem csak megerősödik a lélek, de képes bizalommal megvívni a ,,jó harcot” (1Tim 1,18), s így elérni önmaga és embertársainak örök boldogságát.

Ezért imádkozzuk a fenti Egységimát és a Szeretetláng fohászt: ,,áraszd Szeretetlágod kegyelmi hatását az egész emberiségre”! Amen.

(Bef.) Előző rész

A vallásszabadság korlátozása és az egyházak üldözése Magyarországon a szovjet típusú diktatúra idején Horváth Attila cikke, mely megjelent a POLGÁRI SZEMLE 2014. március – 10. évfolyam 1–2. számában (A szerkesztő KIVONATA!) Forrás Képek az internetről!

     Az államvédelmi osztály egy fiatalembert azzal vádolt meg, hogy a Teréz körúton meggyilkolt egy szovjet katonát, erre hivatkozva mondták, hogy a merénylő a KALOT tagja volt. Ennek ürügyén Rajk László belügyminiszter megkezdte a különböző egyházi egyesületek betiltását. Négy részletben: 1946. július 20-án és 23-án, 1949. november 17-én és december 3-án közölte a Magyar Közlöny a feloszlatott egyesületek és szervezetek nevét. (Vagyonukat a kommunista szervezetek között osztották szét.) Ezzel kb. kétmillió fiatalt és felnőttet fosztottak meg a közösségétől. Az egyesületek likvidálása után megszüntették a különböző keresztényszocialista szakszervezeteket is.
     Az egyházi iskolák államosítását a Kommunista Párt vezetői zaklatásokkal, koncepciós perekkel és hatalmas méretű propaganda hadjárattal készítették elő. Az államvédelmi osztály 1946–1947-ben egymás után tartott házkutatásokat és razziákat a különböző egyházi iskolákban. Ilyenkor ott, a nyomozók által elrejtett fegyvert és tiltott anyagokat „találtak” az „összeesküvőknél”. A letartóztatott diákokból terhelő vallomást vertek ki. A sajtó agresszív hangon vádaskodott és erélyes rendszabályokat követelt a „reakció fészkei” ellen. Többtucatnyi koncepciós pert kezdeményeztek, amelyek közül a legnagyobb szabású az ún. Pócspetri-ügy volt. Ilyen és ehhez hasonló "csinált perek" folytán végezték ki a jóravaló emberek tömegét!

Még egyszer hangsúlyozva! 2

     A titok harmadik része a hitünkre vonatkozik, hiszen a hit és az erkölcs krízisének történelmi hatásairól szól, vagyis arról, hogy mik lehetnek a fatimai üzenet elutasításának következményei.

Mivel a bűnbánatra és a megtérésre szóló felhívásnak nem tettünk eleget, sajnos tanúi lehettünk annak, hogy a látomás nagyrészt megvalósult. Az ateisták kerültek hatalomra, a szbdkmvesek, vagyis a fasiszták vagy a kommunisták uralma idején következtek be az emberiség történelmének legnagyobb emberirtásai. A XX. században több keresztény halt meg a hitéért, mint a történelem első tizenkilenc százada alatt. Itt kell megemlékezni a legvéresebb egyházüldözésekről: Mexikóban (1926-1930), ahol a gyűlölettől elvakult ateista-szbdkmves kormány hívek és papok ezreit üldözte. Vagy gondoljunk Spanyolországra, ahol (1936-1939) a hatalomra kerülő kommunisták 14 püspököt, 8 szerzetest és a világi hívek tízezreit ölték meg. A katolikus egyházat mind a kommunisták, mind pedig a nácik elsőszámú ellenségnek tekintették, amelyet meg kell semmisíteni. A szbdkmvesek, a kommunisták és a fasiszták célja a kereszténység tönkretétele volt. Ezért kínoztak halálra és gyilkoltak meg papokat és híveket a szovjet lágerekben és a német koncentrációs táborokban. Megtanulhattuk a történelemből, hogy amikor az emberek elutasították Krisztust és az általa meghatározott értékrendet, az mindig gyilkos diktatúrák keletkezését vonta maga után; emberirtáshoz, a kultúra, a szabadság hanyatlásához, a társadalmak elkorcsosodásához vezetett, vagyis a földet pokollá változtatta, mert az ateizmus megjelenési formái a kommunizmus, a fasizmus, a sátánizmus vagy a New Age. A hit jelenlegi krízisére utal Európában az általános erkölcsi romlás, amely az élet helyett a halál kultúráját népszerűsíti az eutanázián, az abortuszon, és a fogamzásgátláson keresztül, de ugyanez mutatkozik meg a válások nagy számában és a kábítószer-függőségben is. A keresztény értékrend elvetése mindig a hatalom önkényességéhez vezet, végül pedig a társadalom saját magát teszi tönkre.

A vallásszabadság korlátozása és az egyházak üldözése Magyarországon a szovjet típusú diktatúra idején Horváth Attila cikke, mely megjelent a POLGÁRI SZEMLE 2014. március 10. évfolyam 1–2. számában (A szerkesztő KIVONATA!) Forrás Képek az internetről!

     A Szovjetunióból a II. világháború végén Magyarországra jött kommunista vezetők a lenini–sztálini politikát és taktikát hozták magukkal, s próbálták alkalmazni az egyházakkal és a vallásos világnézettel szemben. A kommunista pártvezetés első számú ellenfelének a katolikus egyházat tekintette, hiszen míg a protestáns felekezetek nemzeti egyházak voltak, addig a Magyar Katolikus Egyház az Apostoli Szentszéken keresztül szabályozta viszonyát az államhatalommal. A katolikus vallást követte a lakosság kétharmada.
     (Ezért) az egyházakat négy ötéves terv alatt akarták végleg felszámolni, a vallásos világnézetet pedig két emberöltő alatt akarták végleg kitörölni az emberek emlékezetéből. Ehhez a tervhez szinte minden eszközt felhasználtak. Államosították az egyházak földjeit, ingatlanait, ezzel és még jó néhány egyéb intézkedéssel anyagilag akarták ellehetetleníteni őket. Elvették iskoláikat, kórházaikat, egyéb intézményeiket. Az állami iskolákból kiszorították a hittanórákat. A vallásos egyesületeket betiltották. Feloszlatták a szerzetesrendeket. Koncepciós perek százait folytatták le a papok és a világi hívek ellen. Többeket halálra ítéltek vagy megkínoztak. A katolikus egyháznak minden negyedik papja és szerzetese börtönbe került.
     Megszüntették a hivatalos diplomáciai kapcsolatot az Apostoli Szentszék és Magyarország között azzal, hogy a Szövetséges Ellenőrző Bizottság arra kötelezte a magyar kormányt, hogy utasítsa ki a (zsidómentő)  Angelo Rotta pápai nunciust (1945. április 4.). Arra hivatkoztak, hogy a nuncius a német megszállás és a nyilas hatalomátvétel után is a helyén maradt. Tették ezt annak ellenére, hogy ez nem kollaboráció volt, hanem embermentés.

     A Szeretetláng Lelki Naplóból: „Ez szinte olyan lesz, mint az első Pünkösd, mely Szent Lelkének erejével elárasztja a Földet. Ez lesz a nagy csoda, melyre felfigyel az egész emberiség, ez mind a Szűzanya Szeretetlángja kegyelmi hatásának kiáradása. (...) Az emberiség lelkében a hitetlenség által elhomályosuló Föld nagy megrázkódtatáson megy keresztül. Utána hinni fognak, és ez a megrázkódtatás a hit erejének értelme által új világot teremt (...) és újra megújul a Föld színe. Mert ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett.” (II/93-94) Vagyis a Szeretetláng kegyelmi HATÁSA által „a sátán megvakul, s világtalansága a lelkeket felszabadítja a bűntől.” (I/63)

Dr Antalóczi Lajos p.prelátus szerint a Szeretetláng kiáradása azért lesz nagy megrázkódtatás, mert minden bizonnyal ez lesz a Szent Szűz és a sátán végső összecsapása! Ezért olvashatjuk, hogy utána „megújul a Föld színe”! Ennek rendkívüliségét erősíti az Úr kijelentése: „és Anyám mosolya ragyogja be a világot” (szóbeli feljegyzés 1971-ből).

Kedves Olvasó! Ijesztő tapasztalat az a sátáni harc, mely már globális szinten folyik minden egyes lélekért! Reményünk azonban az evangéliumi ígéretet: „amikor elhatalmasodik a bűn, túlárad a kegyelem” (Róm, 6,20)! Ezt a „túláradást” remélhetjük, úgy az Isteni Irgalmasság-, mint a Szeretetláng kiáradásától és ebben felsejlik a Két Szív együtt munkálkodása is! És ekkor valósulhat meg a Szűzanya fatimai ígérete „Szeplőtelen Szívének végső diadala”!

(folyt.)

Előző rész

Forrás felhasználásával: http://prochristo.blogspot.com/search?q=k%C3%A1ntor+b%C3%B6jt

Áldozat, imádság - ez a mi eszközünk!

     A teljesség kedvéért hozzá fűzendő, hogy a napi böjtök megtartásánál sokaknál ismert egy olyan kitétel, miszerint elegendő este hatig megtartani! Nos, ennek pontosítása és forrása a Szeretetláng hétfői böjtjére vonatkozik! A Lelki Napló szerint a Szűzanya mondta: „Aki a böjtöt rendszeresen megtartja, annak elegendő este hat óráig megtartania! (Ez esetben) egy öt-tizedes rózsafüzért imádkozzon el a tisztítóhelyen szenvedő lelkekért, még azon a napon!” (IV/27) Kiegészítő szóbeli feljegyzés szerint, vitaminok sőt még kávé is magunkhoz vehető, nem élvezeti cikként!

Sajnos nem ritka jelenség a papokat bírálni – még ha okkal is –, viszont kritizálni könnyű, ámde értük hozni áldozatot jóval nehezebb! Tudnunk kell ugyanis, hogy a mindennapi életünk, mi több az egész emberiség léte nem csupán a fizikai tevékenységeken és szellemi döntéseken múlik, hanem a természetfeletti lelki segítségeken, vagy annak elmaradásán is! Amiként egyetlen, szeretetből fakadó jó szó segíthet valakin és pozitíven segíti a világot is, úgy egyetlen káromkodás vagy átok is ronthat az emberiség helyzetén!

És ha már a Szeretetláng Lelki Naplót említettem, ebben az Úr Jézusnak egy nagyon hasznos és követendő felhívása is benne van: „Áldozat! Imádság! Ez a ti eszközötök. A cél a megváltó munka sikeres érvényre jutása. Bárcsak felérnétek óhajtásaitokkal az Örök Atya mennyei trónjához! Akkor az eredmény is bőséges lenne.” (II/106)

Nos, a "kántorböjtben" erről van szó!

Még egyszer hangsúlyozva! 1

     A fatimai titok harmadik része szimbolikusan Krisztus követőinek, papoknak, püspököknek, pápáknak a szenvedéseiről, üldözéseiről és vértanúságáról szól. A rombolásokat és üldözéseket az Isten ellen harcoló ateista ideológiák, különösen a kommunizmus hirdetői viszik végbe. E drámai harcok színterét jelképesen idézi meg a látomás: a pápa, a püspökök, a papok, a szerzetesek és szerzetesnők egy meredek hegyre mennek föl, amelynek tetején áll egy hatalmas kereszt. Ezt olvassuk a titok harmadik részében: „a gyerekek láttak egy fehérbe öltözött püspököt, akiről úgy gondolták, a szentatya. Botladozó léptekkel ment keresztül egy félig düledező városon, fájdalommal és aggodalommal telve imádkozott az út mentén heverő holtak (püspökök, papok, szerzetesek és szerzetesnők) lelki üdvéért; fölérve a hegy tetejére, egy csoport katona megölte őt, ugyanúgy, ahogy korábban tették ezt más püspökökkel, papokkal, szerzetesekkel, szerzetesnőkkel és különböző társadalmi osztályú és rangú világi személlyel.
     Az évtizedek távlatából tekintve azt állíthatjuk, hogy a fatimai látomás harmadik részében fölismerhetőek a XX. század végének drámai eseményei, amikor a hit súlyos krízisen ment keresztül, ateisták vették át a hatalmat, ami a társadalmak erkölcsi leépüléséhez, a kultúra hanyatlásához vezetett, az emberi jogok figyelmen kívül hagyásával pedig rabságba és emberirtásba torkollott. Ez idő alatt az Egyház valódi keresztutat járt be. Ratzinger bíboros így fogalmazott: „A múlt évszázad keresztútján a pápák különleges szerepet töltöttek be. A hegyre tartó fehér alakban több pápát is felfedezhetünk, akik X. Piusz pápától kezdve egészen a legutóbbi pápáig részt vállaltak az évszázad szenvedéseiben és a megpróbáltatások között igyekeztek fölfelé a kereszthez. A látomásban a szentatyát megölik a vértanúk között. Elképzelhető vajon, hogy az 1981. május 13-i merénylet után, amikor II. János Pál odahozatta magának a jelenés pontos leírását, akkor a fehér alakban saját magát ismerte fel? Azon a napon nagyon közel került a halálhoz és maga is így magyarázta megmenekülését: a Szűzanya keze irányította a golyót, s a pápa haláltusájában megállt a halál küszöbén. Az a tény, hogy a Szűz képes volt a halálos golyót eltéríteni csak újabb bizonyítéka annak, hogy nem létezik visszafordíthatatlan, előre elrendelt sors, hogy a hit és az imádság hatalmas erőt jelentenek, befolyásolhatják a történelmet, és hogy az ima erősebb egy golyónál, a hit nagyobb minden hatalomnál”.

A vallásszabadság korlátozása és az egyházak üldözése Magyarországon a szovjet típusú diktatúra idején. Horváth Attila cikke, mely megjelent a POLGÁRI SZEMLE 2014. március 10. évfolyam 1–2. számában (A szerkesztő KIVONATA!) Forrás Képek az internetről!

„A kommunizmus méretében és erőszakosságában felülmúlt minden eddig tapasztalt üldözést, melyet valaha az Egyház ellen irányítottak.”  XI. Pius: Divini Redemptoris

     Amikor a szovjet hatóságok 1922-ben az éhínségre hivatkozva rekvirálni kezdték az orosz egyház kincseit, Lenin az alábbi, szigorúan titkos levelet írta a politikai rendőrség vezetésének, az Igazságügyi Népbiztosságnak és a forradalmi törvényszékeknek:

     „A reakciós papság minél több képviselőjét sikerül ezért [az elkobzás elleni tiltakozásuk ürügyén] agyonlőni, annál jobb. Most kell ennek a publikumnak olyan leckét adni, hogy aztán néhány évtizedig még csak gondolni se merjenek semmiféle ellenállásra. 1922. március 19. V. Uljanov (Lenin), a Népbiztosok Tanácsának elnöke.” (Lenin napi jelentést kért arról, hány papot gyilkoltak meg az akció folyamán. Csak ebben az évben 2691 papot, 1362 szerzetest és 3447 apácát öltek meg.)

(Forrás: Alexander Jakovlev, a politikai elnyomás áldozatait rehabilitáló bizottság elnöke 1955-ben hozta nyilvánosságra, hogy az ortodox papságnak megközelítőleg kétszázezer tagját ítélték halálra 1917 és 1980 között. Lásd Andrea Riccardi: Keresztények a vértanúság századában. Új Ember Kiadó, Budapest, 2002, 33–34. o)

     Az előző részben felsoroltak csupán érzékeltetik az isteni Szeretet lángjának lélekre való hatását, de nem fedik fel Mária Szíve Szeretetlángjának egyedülálló üdvtörténeti jelentőségét!

A Szeretetláng ugyanis nem csupán egy új máriás lelkiség, vagy imaforma. nem a Mária-tisztelet újabb megnyilvánulása! Mégcsak nem is a Szent Szűz által kiesdett szoros értelmében vett kegyelem, hanem a kegyelem HATÁSA! Jelentőségét az Úr és szent Anyja is úgy mutatja, hogy „Ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett!” (Szeretetláng Lelki Napló I/84; II/18; 93; III/129; III/140)

Szent Ágoston Isten formájának nevezi Szűz Máriát, melyben csekély fáradsággal és rövid időn belül kialakulhatnak Isten képmásai (vö. Grignon: TMT 219 és 260). Ez a feltételezés annál inkább lehetséges, mert  Erzsébet asszony kérdésére, a Szűzanya így válaszolt: Szívem Szeretetlángja, maga Jézus Krisztus! (I/107, IV/12). Ez a kegyelemi hatás a Szeretetláng kiáradásakor – eddig még nem volt – „más módon” (TMT 50/d) fogja szívében-lelkében megérinteni az emberiséget, mintegy krisztusivá formálódást!

És itt újból idézem Keresztes Szent Jánost: „Ez már nemcsak lassan emésztő tűz módjára alakítja át a lelket édes szeretetté, hanem lobogó lángokat vet benne… Így működik a Szentlélek abban a lélekben, mely már csupa szeretetté vált. Lelki tevékenységei a ki-kicsapó lángnyelvek… Azután az ilyen lélek több érdemet szerez, mint azelőtt egész élete folyamán… Valahányszor fellobog benne ez a láng, mindannyiszor úgy érzi, mintha az örök boldogságban részesülne. Az élő Istent élvezi, a Zsoltáros (83,3) szava szerint: Szívem és lelkem ujjongott élő Istenemben.” (Keresztes Szent János, Élő Szeretetláng I.1.)

(folyt.)

Előző rész

Forrás felhasználásával: http://prochristo.blogspot.com/search?q=k%C3%A1ntor+b%C3%B6jt

Éhezik az Egyház!

     Manapság kevesen hallják meg Isten hívó szavát, ennél fogva csekély a papi hivatások száma. Sőt, sajnos már a felszenteltek közt is egyre kevesebb az "oroszlánszívű" Cordileone pap! Bizony életbevágóan szükséges volna, ha az Egyház tagjainak serege évente négyszer három napot imádkozna és böjtölne, mintegy "rásegítve" a papi hivatottak és a felszentelt papok kitartó elhivatottságára!

Ez a böjt hogyan és mikor tartandó?

A kántorböjt napjai mindig szerdára, péntekre és szombatra esnek:

‒ advent harmadik és negyedik vasárnapja közé,

‒ a nagyböjt első és második vasárnapja közé,

‒ pünkösd és Szentháromság vasárnapja közé,

‒ valamint szeptemberben a Szent Kereszt felmagasztalása ünnepét (szept. 14.) követően.

Aktuális idejükre érdemes – év szerint – angolul rákeresni (pl. „ember days 2022”).

A "szigorú böjt" fogalma és tartalma változott az egyháztörténelem folyamán. Míg a zsinat előtt a szigorú böjt azt jelentette, hogy nem ettek egész nap semmit, kivételes esetben kevés kenyeret és vizet. A zsinat óta azonban már napi háromszori étkezést jelent, amelyek közül csak egyszer szabad jóllakni, ámde a másik két étkezés együtt sem tehet ki egy egészet! Ma ez Hamvazószerdán és Nagypénteken kötelező!

Ha valaki megpróbálkozik a teljes böjttel, annak ajánlandó bőséges (az esetleg enyhén sózott) víz fogyasztása. (Természetesen betegeknek, várandós- vagy szoptató anyáknak az étkezési lemondás egyáltalán nem ajánlott!) Mindenki a saját lehetőségei szerint vállalhat étkezési böjt helyett más, komolyabb lemondást!

Na, most akkor mi az igazság? 2

     Egyik kérdezőm lekicsinyelte tartalmában a titkot. Nos, nem tudom, mi borzalmasabbat lehet még várni, mint amikor a pápa és püspökei hullákkal teli utcán haladnak, s a város széli dombon, halomra gyilkolják az keresztényeket, nőket gyermekeket, és magát a pápát is agyonlövik egy nagy kereszt előtt! Olvassuk el figyelmesen e sorozat 25. részében ITT !
     Lúcia nővér alteregójával kapcsolatban, még azt sem lehet állítani, hogy a közlők éltek a "photoshop" adta lehetőségekkel, csupán olyan pillanatképeket nagyítottak ki, ami megfelelt a hipotézisük illusztrálására.
     Az egyik képpár azt mutatja, hogy Lúciának nem volt markáns álla, aztán egyszerre csak lett! Tévedés! Kifejezetten kiálló állcsontja volt mindig, a kifogásolt képen is, de azon Lúcia nővér tokáját kissé felnyomja a szűk "dorottyás" habitus nyakrésze és lehet, hogy egy picit még ducibb is volt!
     Egy másik képpáron két Lúciát láthatunk ‒ és ez tökéletesen igaz is ‒, ugyanis egy kármelita kiadványában jelent meg a "két Lúcia" ‒ mármint ‒, hogy ketten voltak azonos keresztnevű rendtársak! Amúgy egymásnak a legkevésbé sem alteregói!
A nővér fogsorának megváltozását nem is demonstrálom, hiszen annyira blőd érv manapság, a protézisek világában! Nem sorolom tovább, hanem tekintsük meg a képeket 1917-től 2005-ig! Láthatóan a fej és áll-karaktere cseppet sem változott! Mellesleg, az 1917-es képen azért van "modern" frizurája, mert az október 13-i események végén, a népek, levágták coffjait emlékbe! Viszont az állacskája, már jól látszik! Egyetlen igazán mosolygós képén 1946-ban láthatjuk eredeti fogazatát, mely egy fogszabályzós orvosnak fejtörést okozott volna! De álla itt is van! Ne üljünk fel minden csalárd ravaszkodásnak, melynek célja az Egyház és Fatima ügyének hiteltelenítése!

Forrás felhasználásával: http://prochristo.blogspot.com/search?q=k%C3%A1ntor+b%C3%B6jt

Szomjazik az Egyház!

     Az Egyház, Jézus Krisztus Titokzatos Teste, egy! Ha csak egy kicsiny része is beteg, akkor az egész test vele szenved, és mindent megtesz a gyógyulásáért.

Mivel a test minden része felelős az egészért, ebből következően mi egyes emberek is felelősek vagyunk az egész Egyház tagjaiért!

Ámde vannak olyan üdvös egyházi hagyományok, segítő "gyógymódok", melyek sajnos az utóbb fél évszázadban teljesen kihaltak, holott az egységes Test ápolására, összetartására szolgáltak!

A III. század elejétől kezdve minden katolikus évente háromszor, majd az V. századtól kezdve évente négyszer tartott háromnapos böjtöt. Ez a gyakorlat egészen 1966-ig fennállt, azóta pedig teljesen eltűnt a köztudatból. Ezt az elfelejtett böjtöt nevezték és nevezik kántorböjtnek.

A neve nem a kántorokra utal. A latin quatuorból lett a magyarítva kántor (a latin teljes neve ieiunium quatuor temporum – vagyis négyszer tartandó böjt.)

Ezen böjt célja kifejezetten a papi hivatásokért és a már felszentelt papokért tartandó. Ezt a hivatást-segítő böjtöt, Szent I. Kallixtusz pápa rendelte el a 3. században, 496-ban pedig Szent Geláziusz pápa határozta meg, hogy a papszentelések (a kisebb rendeké is) a kántorböjt utolsó napján (szombaton) tartassanak.

Ennek bibliai alapjai is vannak: ahogy az Apostolok cselekedeteinek 13. fejezetében olvashatjuk, vagyis böjtölés után szentelték fel a papokat. Ezért a II. Vatikáni Zsinatig a kántorböjti szombatokon vagy az utánuk lévő vasárnapokon tartottak minden szentelést.

     Maga a „Szeretetláng” fogalmának a tartalma és mibenléte levezethető az evangéliumokból és a szentek írásaiból, melyek Isten szeretetének jelenlétére, és az emberi szív „lángra gyúlására” utalnak. „Hát nem lángolt a szívünk?” (Lk 24,32); „Ő majd Szentlélekben és tűzben fog benneteket megkeresztelni” (1Jn 3,16; vö. Mt 3,11); „Legyetek tüzes lelkűek. Az Úrnak szolgáltok” (Róm 12,11); „Isten a szeretet” (1Jn 4,8); „Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok, s az Isten Lelke lakik bennetek?” (1Kor 3,16).

Nagy Szent Leo pápa írja: „Az Isten szeret minket, saját képére újra formál és erőt ad ahhoz, hogy úgy cselekedjünk, ahogy Ő cselekszik, így megtalálva bennünk jóságának képmását. Vagyis, Isten lángra gyújtja szívünk mécsesét, hogy a szeretet tüzétől lángoljon és így szeressük Istent, és mindazt amit Isten szeret.” (Sermo 12,1) Ezt a tüzes lelkületet kéri Szent Ágoston is: „Uram add, hogy szereteted Tüze bennem égjen, és egyetlen lánggá növekedvén szüntelenül lobogjon szívem oltárán.”

Keresztes Szent János az Élő Szeretetláng c. könyvében csodálatos képekben érzékelteti az Isteni Szeretet Szikráját, amely a lélekben fokról-fokra lobogó Szeretetlánggá teljesedik ki, sőt egy elmélkedésében nem kevesebbet állít, mint „Az Élő Szeretetláng, maga a Szentlélek!” Vagyis a tökéletesek lelkében az isteni ébredés már itt e földön olyan szeretetlángot gyújt, amely részesedés a Szentlélek tüzében.

Szent Colombière Kolos mondása: „A szívnek telve kell lennie az isteni szeretet tüzével, hogy azokra is átterjedjen, akikhez beszélünk.” (41. Lev.) Szent Jácinta így búcsúzott Lúciától: „Mondd meg mindenkinek, hogy Isten a kegyelmeket Mária Szeplőtelen Szívén keresztül adja nekünk. Az embereknek Őáltala kell kérniük ezeket. Jézus és Mária Szíve azt akarja, hogy Vele együtt Égi Anyánk Szívét is tiszteljük. A békét Égi Anyánktól kell kérni, mert Isten Őrá bízta ezt. Bárcsak minden szívnek átadhatnám azt a lángot, mely a szívemben ég, mellyel Jézus és Mária Szívét annyira szeretem!”

(Fatimáról beszél Lúcia nővér - Fatima, 1997, 108.o.)

 (folyt.)

Na, most akkor mi az igazság? 1

     Fatimai sorozatom anyaggyűjtése közben, többször találkoztam a III. Fatimai Titok hitelességét megkérdőjelező cikkekkel, sőt olyan feltételezésekkel, miszerint Lúcia nővért időközben (kb. 1960 körül) lecserélték egy "alteregóra". Ezen badar kérdésekkel, személyesen és levélben is felkerestek nekem.
     A kétségekre azt tudom válaszolni, melyeket lentebb képekkel is igazolok, hogy kifejezetten heccelő, rosszindulatú hipotézisekkel állunk szemben. Papokkal, nem egyszer voltam Kondor Lajos atya társaságában, ahol téma volt ez is, mint "képzeld, miket hall az ember", különösen a III. Titok tekintetében. Nos ő (Kondor a.) határozottan kijelentette, hogy az eredeti titok teljesen közzé lett téve, és egyesek csak azért csalódottak, mert hatalmas földrengéseket, szökőárakat és világháborút képzeltek bele! Azt azonban hozzá tette, hogy nézete szerint a III. Titok nem teljesen a múlt történése, hanem több részlete még hátra van!
     Kondor Lajos SVD atyát hiteles emberként ismerhette mindenki (aki személyes kapcsolatba került vele!), Jácinta és Ferenc boldoggáavatási viceposztulátoraként, Lúcia nővérhez szabad bejárása volt. Ha ő hazudott, az egy emberi dolog! Ám ha Katolikus Anyaszentegyházunk legfőbb vezetőiről állítjuk ezt, úgymint Ratzinger bíborosról és Szent II. János Pál pápáról, akkor ezzel az Egyházat vádoljuk hazugsággal, ez pedig egyike a legsúlyosabb bűnöknek!
Tévedés ne essék, még az egyházilag elismert magánkinyilatkoztatásokat ‒ Fatimát sem ‒ kötelező elhinni, ám azt állítani, hogy az Egyház megmásította a nevezett iratot – az –, hazugság vádjával illeti Krisztus Misztikus Testét, az Egyházat!
     Sokan felteszik a tipikus kérdést, "ha ez volt a III. Titok, akkor ezt miért nem lehetett előbb közzé tenni?" Sajnálom, hogy nekem kell megválaszolnom (legalább is ezen a felületen):
‒ Azért, mert a titokban leírtak, pontos tükörképét mutatták azoknak az istentelen diktatúráknak, amelyek még dühödtebbé váltak volna (ahogy mondták volna) az "aljas és manipulatív klerikális rágalom" ismeretében! Azt se feledjük, hogy "legalább is pápai szinten" biztosan működik a Szentlélek!

(Alábbi képek 2000-ben készültek!)

     Szeptember 15. Hétfájdalmú Szűzanya, Mária felmagasztalt anyai fájdalmának ünnepe.

Simeon megjövendölte Mária szenvedését – azt –, hogy hét tőr járja át a szívét (Lk 2,34-35).
Az 1423-i kölni zsinat Húsvét utáni 3. vasárnapjára rendelte az ünnepét.
XIII. Benedek pápa az ünnepet péntekre tette, a huszita képrombolás kiengesztelésére.
1814 után VII. Piusz pápa a napóleoni fogságból való szabadulása emlékére szeptember harmadik vasárnapjára helyezte.

Az ünnep tartalmának képi megjelentetése a Pieta-ábrázolás és a Fájdalmas Szív a hét tőrrel.

Charbel atya Magyarországon

     Hazánkban a Gazdagréti Szent Angyalok-templomban tisztelhetjük Szent Makhlouf Charbel ereklyéjét.

Béchara Boutros Al-Raï bíboros, Antióchia és egész Kelet maronita pátriárkája a Magyar Kormány meghívására, Szent István ünnepe alkalmából másodszor látogatott Magyarországra. Útja utolsó állomásaként 2018. augusztus 21-én Béchara Boutros Raï bíboros, maronita pátriárka Erdő Péter bíboros kíséretében a gazdaréti Szent Angyalok-templomban megáldotta és Szent Charbel maronita szerzetesről nevezte el a templom keresztelőkápolnáját. Az esemény kapcsán sor került a Szent Charbel-kápolna megáldására, és a templomban 2016 óta őrzött libanoni szentek ereklyéinek megáldására is:

Charbel atya, Szent Rafka (aki szenvedéseit ajánlotta fel Krisztusnak. Különösen a családok pártfogójaként tisztelik), Szent Nimatulla (kiváló teológus), Szent Esteban (laikus testvér, aki mindenkinek készségesen szolgálatára állt).

Ezen ereklyék elhelyezésének szándéka, hogy olyan zarándokhely jöjjön létre itt, ahol Szent Charbel tisztelete jegyében kifejezhetjük testvériségünket, szolidaritásunkat és összetartozásunkat közel-keleti üldözött keresztény testvéreinkkel.

(Források az első részben!)

(folyt.)

Ideje a számvetésnek, de legfőképp a megtérésnek! 

      Az előző három részben felvázolt szekuláris bomlasztásnak a progresszizmus és deszakralizáció az irányvonala, melynek működtető erőforrása a protestantizmus és a szbdkmvesség, valamint szoc-liberálisnak álcázott (kemény) marxizmus, mely szellemiségével igyekszik betörni a Katolikus Egyházba is. Ez utóbbinak tüneti jelei:

– engedékenység a felekezeti hitelvek értelmezésében: a „szabadság”,
– engedékenység a ökumenikus célokért: „egyenlőség” (liturgikus reformok),
– kollegialitás a hierarchiában: a „testvériség”.

     Nagy veszélyt jelenthet a kommunizmus újbóli előretörése (woke) annak következményeként, hogy a liberális gazdasági ideológia nem képes megnyugtató szociális alternatívát kínálni az emberiségnek. Évezredek tapasztalata kiált figyelmeztetőn, ahol nincs szerepe a léleknek, ott óhatatlanul lelketlenség és lelkiismeretlenség van! Az Isten nélküli eszmék térhódítása pedig elborzasztó istentelenséggel jár, és ezt sajnos már sok nép megtapasztalhatta! Mert mi az igazi végcél? A katolikus hitnek – a Mária-tisztelet kiirtása által való – eltörlése és a világ fölötti uralom megszerzése. Hogyan is mondta a kis Jácinta: "Jézus, megakarja alapítani a Szeplőtelen Szív tiszteletét a földön, hogy ezáltal megmentse azt!" Akiben felmerülne a szörnyű gondolat, hogy miért kell nekünk a Mária-tisztelet ahhoz, hogy követhessük Jézust? – Nos, visszakérdezhetünk: miért kellett a Megtestesüléshez Szűz Mária személye? – És hogy rá is sejtsünk az igazi válaszra, idézzük Grignon Szent Lajost: "Szűz Mária által jött el Jézus Krisztus először e világra, Őáltala kell eljönni másodszor is" (TMT 1)!
     Az egykori és a mai kortársaknak alig van sejtésük arról, hogy mi megy a háttérben! Magas rangú politikusok és az Egyházba beszivárgott személyek untalan munkálkodnak, mert az ősi harc ma is folyik! Emlékezzünk a Biblia szavaira, amikor Isten ellenkezést vetett a kígyó (Lucifer) és az asszony (Mária) közé, a kígyó utódai és az asszony utódai közé (Ter 3,15). Ez az, ami ma is folyik! Erre a globális veszélyre figyelmeztetett a Fatimai Szent Szűz 1917-ben, ezért kéri a világnak és Oroszországnak a felajánlását Szeplőtelen Szívének. Ezért kéri az egyetemes engesztelést, amiként ehhez kínál többletkegyelmet és indíttatást, Szívének Szeretetlángjával! A cél, nem a megváltás semmissé tétele, hanem "a megváltó munka sikeres érvényre juttatása" – mondja az Úr a Szeretetláng Lelki Napló tanúsága szerint (II/106)!

(Képünkön, a spanyol polgárháború "célirányos" kommunistái!)

     335. év szeptember 13. napján szentelték fel Jeruzsálemben a Szent Sír bazilikát, ahol 14-én mutatták be először a már május 3-án megtalált Kereszt-ereklyét, egy darabot Jézus keresztfájából.

    A kereszt a megváltás jelképe, így ez az ünnep közvetlenül Jézus ünnepeinek sorába tartozik. Az ünnep arra is emlékeztet, hogy az ereklyét Heraklios császár 618-ban visszaszerezte a pogányoktól.

»Szent Pál írja a korintusiaknak: „…mi a megfeszített Krisztust hirdetjük. Ő a zsidóknak ugyan botrány, a pogányoknak meg balgaság, a meghívottaknak azonban, akár zsidók, akár görögök: Krisztus Isten ereje és Isten bölcsessége. Hiszen Istennek a „balgasága” bölcsebb az embereknél, és Istennek a „gyöngesége” erősebb az embereknél.” (1Kor 1, 23-25) Nem emberi okosság ez, mert lényege, hogy nem tagadjuk a halál, a bűn valóságát, de hiszünk, és teljes bizalommal ráhagyatkozunk a feltámadás valóságára is. Amiként ezt a Szentmisében is megvalljuk: „Halálodat hirdetjük, Urunk, és hittel valljuk feltámadásodat, amíg el nem jössz”. A halál, a bűn, a szenvedés valóságával tehát mindenképpen találkozunk, az „egyetlen reményünk” a Szent Kereszt, mely Jézusnak a halál felett aratott győzelmének jele!« (Lápossy Péter iskolalelkész cikke nyomán)

A Kereszt tehát a győzelem jele és ajánlatos a Fájdalmak Anyjával a nekünk is a Kereszt lábánál maradnunk imáinkkal.

A Szent

     VI. Pál Pápa 1965. december 5-én Charbel atyát boldoggá, majd 1977. október 9-én szentté avatta Rómában és tbk. így méltatta:

„Ezen a napon nagy öröm van a mennyben és a földön, hiszen ma emeljük oltárra Boldog Charbel Makhlouf atyát, a Libanon-hegység remete szerzetesét. Nagy az öröm Keleten és Nyugaton a Libanonból eredő szentség e csodálatos példája előtt. Benne, a mai napon boldog­nak hirdetett egyszerű szerzetesben és remetében a keleti szerzetesség új életre ébred...”

A szentté avatási perét is Rómában tárgyalták. Mondhatjuk azt is, hogy így részesülhetett a Latin Egyház egyetemességében.

A latin rítusú liturgia július 24-én ünnepli Szent Charbelt.

A mai napig több mint tizenháromezer csodás gyógyulást jegyeztek fel Annaya kolostorának nyilvántartásában, s megszámlálhatatlan megtérés történt.

De további sok tízezer kegyelmi eseményről tanúskodnak, az annayai kolostorba küldött levelek, vagy azok a feljegyzések, amelyeket a Szent Charbel tiszteletére szentelt külföldi templomokban és kápolnákban őriznek.

Szent Charbel Makhlouf Kelet "Pió atyája", misztikusa és aszkétája, a maronita egyház négy nagy szentjének egyike. Szavai szerint papnak lenni csakis egyet jelent: a Golgota útját, és azt, hogy Isten jelenlétének tanúi legyünk a világban.

„Istenünk, te szent Charbel Makhlouf áldozópapot a remeteség magányos harcára hívtad meg, és az életszentség sokféle adományával halmoztad el. Kérünk, add, hogy életünk keresztjeit mi is szent Fiadhoz hasonlóan készséges lélekkel vállaljuk és így országába eljussunk.”

(Források az első részben!)

(folyt.)

Ha tovább alusztok, mindnyájan elvesztek!

(Paul Josef Jakobius: Utolsó harc a fény és a sötétség között; Marana Tha 2012, részlet!)

     A marxista kommunizmus hatásait az Istenanya Don Stefano Gobbinak kimerítően leírta. (Itt-ott, már sorozatunkban is szó volt róla.) Következzen még néhány kiegészítés.
     XII. Pius pápa beszélt egyszer a kommunizmus és a kereszténység viszonyáról:
"A harc nem politikai Kelet és Nyugat között, a világ szabad és elnyomott népei között, hanem életre, halálra menő harc, és ezt a harcot úgy hívják, hogy: Moszkva vagy Róma, pokol vagy mennyország, Lucifer vagy Mária, kommunizmus vagy kereszténység, gyűlölet vagy szeretet!"

     Az egykori szovjet nevelésügyi felügyelő fogalmazta meg a kereszténység ellen folytatott harcot:
"Gyűlöljük a keresztényeket! Legnagyobb ellenségünknek kell őket tekinteni. Szeretetről és irgalomról prédikálnak; de mi gyűlöletet akarunk! A föld királyait már elintéztük, most a felhők királyai vannak soron. Minden vallás méreg!" ("Fatima ruft" 1981. október, Fatima Aktion, Kissleg)
     1949-ben hosszú vitát folytatott Pater Werenfried von Straten a "Bajban az Egyház, keleti papok segítése" alapítója és egy orosz tábornok, aki elismerte: "mi a sátán elitje vagyunk!" Aztán feltette a cinikus kérdést. "És ti kik vagytok, talán Isten elitjei?"
     A kommunizmus áldozatainak száma az emberiség történetében mindenen túltesz. Mellette elmarad a tömeggyilkos Hitler rezsimje. A kommunista rendszer hatalmas pusztítását, az általa megszállt országokban, beleértve Oroszországot is az 1979-es "Deutschland magazin" 3. számának kimutatása tartalmazza.
1979-ig a nemzetközi kommunizmus világszerte összesen 142 millió halottat követelt, tehát háromszor többet, mint a II. világháború. Hozzájön még 1,8 millió áldozat Afganisztánban, számtalan további még Afrikában és Latin-Amerikában.
     Az Egyház oroszországi üldözése és megsemmisítése a következőképpen néz ki:
A századfordulón még kb. 300.000 pap működött, ma csak 14.000. Több százezret börtönbe zártak, üldöztek, vagy brutálisan meggyilkoltak. 1917-ben a Szovjetunióban 54.000 templom volt, ma csak 7.000. A többit lerombolták, vagy más, profán célra használták.
     1917-ben a Szovjetunióban 1000 kolostor volt, ebből 20 maradt meg, inkább csak a külföldi turisták és látogatók miatt, hogy lehessen mutatni, hogy vallásszabadság van, amelyet rögzít az alkotmány, de gyakorlatilag nem létezik ("Fatima ruft" , 1985. december és "Deutsche Tagespost" , Würzburg, 52.sz. 1986. 4. 30.)
     A híres orosz író, Szolzsenyicin, aki a "Gulágot" írta, nyugatra emigrált, és ezekkel a szavakkal figyelmeztette a Nyugatot:  "Ha tovább alusztok, mindnyájan elvesztek...!"
A vörös sárkány nem halott, csak átöltözött és követi az idők szavát. (És mi követjük a Fatimai Szűzanya esdeklő szavát?)

Egy fotó Charbel atyáról, akiről soha nem készült fénykép életében

     Élias Nouhra testvér tanúságot tett arról, hogy 1950. május 8-án, Szent János evangélista ünnepén két pappal, novíciusokkal, és egyházi alkalmazottainkkal, mintegy negyvenen meglátogatták az annayai Szent Maron-kolostort.

Délben érkeztek meg, és végig zarándokolták imádkozva, Szent Charbel sírjától kezdve az egész kolostort a templommal. A csoport egy része felment a Szent Péter és Pál-remeteséghez, és a nevezett Éliás testvér, ott készített egy fényképet arról a néhány testvérről, akik velük tartottak. A fénykép Kodak Broni típusú géppel készült.

Május 9-én előhívták a negatívot, s íme, a fényképen, egy „ott sem volt” tiszteletreméltó remete is látható. Látszott a feje, a fehér szakálla, fején a csuklyája, jobb kezén az ujjak is kivehetők. Áttetsző testén fekete szerzetesi öltözék volt, mint minden libanoni szerzetesnek, mögötte látszanak a kövek és a fű, kissé áttűnnek testén, mintha üvegből lenne a szerzetes.

Youssef Challita Tannous atya így meséli el a történteket:

Charbel remeteségét 1950. május 8-án látogattam meg. Egy csoport azt kérdezte, hogy készíthetnének velem együtt egy csoportképet? – Természetesen – válaszoltam, és keresztbe font karokkal beálltam. Abban a pillanatban egy szerzetes jelent meg előttem, s így szólt hozzám:

– Szeretnék veletek együtt lefényképezkedni. Ideállok eléd!

Amint Élias Nouhra testvér elkattintotta a gépet, a szerzetes hirtelen eltűnt. A film előhívása után azonban látható a szerzetes a képen, akit – mint kiderült –, egyedül én láttam. Akik viszont még ismerték Charbel atyát, azt mondták, hogy ő az!

Ighnatios AI-Tannoury általános rendfőnök tanúságtétele:

Kinagyíttattuk a Charbel atyának vélt alakot és további harminc idős szerzetes képét, majd elmentünk az általános rend­főnök atyához s kértük, azonosítsa be a fényképeken látható személyeket. Ő pedig elkezdte sorolni a nevüket. Amikor Charbel atya képéhez érkezett, megrendülve szemlélte, majd könnyekre fakadt. Megcsókolta a képet, amely még át is nedvesedett. Mi pedig megkérdeztük:

– Atya! Ez a fénykép, amely ilyen nagyon megérintette, talán egy rokona önnek? – Ám ő csak zokogott, mint egy kisgyermek, amikor válaszolt:

– Nem! Ez Charbel Makhlouf atya képe, hol találták? Róla ugyanis, sosem készült fénykép! 

Mindenesetre a csodafotót a végtelenségig "retusálták", és nem kétséges, hogy végül sikerült az igazi arcot meglelni!

(Források az első részben!)

(folyt.)

(P. Gérard Mura Fatima – Róma – Moszkva (1999) c. könyvének részletei nyomán)

1517-ben zajlik le Luther téziseinek kitűzése. Ez a döntő kezdet – legalábbis kívülről nézve – a protestantizmus számára. Luther a két megadott küldetésből csupán egyet: Krisztus Isten felé való közvetítését fogadja el, míg az Egyház közvetítését Krisztus felé már nem! Ezért hangzanak el Luther programszerű kijelentései: „Egyedül az írás” (és az Egyház tanítóhivatala nem); „Egyedül a kegyelem” (és a papság és a szentségek által való közvetítés nem); „Egyedül Isten” (és a menny szentjeinek közvetítése nem).

1717 hozta meg az elszakadás második fokát. Ez a szbdkmvesség megalakulásának éve Angliában. A protestantizmusnak az Egyház és tanítóhivatala szembeni visszautasításából logikusan következett az isteni Kinyilatkoztatás alapvető elutasítása is. De mivel a kinyilatkoztatásnak Isten emberré válása a csúcspontja, ez valójában Isten emberré válásának elutasítását jelenti. Ezzel az első megjövendölt lépés valóraválása valósult meg: „Aki titeket elutasít, engem utasít el.”

Ahogy Luther az Egyház közvetítő szerepét elutasította, úgy utasítják el a szbdkmvesek Krisztust, és vele minden közvetítést vagy hidat Istenhez. Ezért képviselik ők a deizmust, mely mind az isteni gondviselést, mind a csodák lehetőségét tagadja.

1917 hozta meg az istenellenesség harmadik logikus lépését, mégha ezt "szociális forradalomnak" álcázták is. Miután 1717 óta Isten mindennemű működését és gondviselő beavatkozását megtagadták (deizmus), ebből következett az utolsó lépés, az antideizmus, a tökéletes ateizmus. A kommunizmus ugyanis lényegét tekintve nem más, mint harcos ateizmus, mely szociális gazdasági rendszerként adatja el magát (holott ebből tartósan semmit sem valósít meg)!

"Aki pedig engem elutasít, azt utasítja el, aki küldött" – vagyis – "aki engem gyűlöl, az az Atyát is gyűlöli”, melyet Krisztus világosan felvázolt. Ez a második következmény – az Istennel szembeni gyűlölet, mely a késő-szbdkmvességben egyértelműen kirajzolódott – ez mutatkozik meg világosan és harciasan a kommunizmusban. Aki nem bírja Krisztust, az nem bírja az Atyát sem. 

A modern kor mindeme tévtana nem marad csupán elvi síkon, hanem minden időben világforradalomra és világuralomra törekszik. Az istengyűlölet = egyházgyűlölet, ez pedig embergyűlöletté fajul és természetszerűleg tömeggyilkosságokban mutatkozik meg!

A tisztítótűzben szenvedőkért érzett buzgóság

     Egy alkalommal Szent Charbel Makhlouf atya sorozatban vetette magára a keresztet. Az egyik testvér meg is kérdezte tőle: „Mesterem Charbel atya! Szokásával ellentétben most miért sokszorozta meg ennyire a keresztvetést? Talán valami nagy haszonnal jár, ha ezt csinálja?”

Charbel atya örömteli arccal válaszolt neki:

– Ma péntek van, a Halottak Napja. A kereszt jele az irgalmasság nagy kincse, melyet a tisztítótűzben szenvedő lelkek enyhülésére tudunk felajánlani, pl. azokért, akikre már senki sem emlékszik. Ahányszor hittel vetsz keresztet a kegyelem állapotában, vagy belépsz a templomba, s szenteltvízzel keresztet vetve érinted a homlokodat, akkor is búcsút nyersz. E búcsúkat felajánlva, egy vagy több tisztítótűzben szenvedő lélek gyötrelmének enyhülését, vagy szabadulását tudod elérni. És kedves fiam, talán bizony fáradságodba kerül? – Egyáltalán nem! – A dolgos gazda, arca verítékével öntözi a földet, s egész évet vár, hogy begyűjthesse munkája gyümölcsét. Fáradozása öröme a bőséges termés. Így az is gyümölcsöző, ha a Boldogságos Istenanyát szólítod naponta százszor: „Ó Mária!” − mert ezzel is búcsút nyerhetsz minden fáradság és bajlódás nélkül úgy, hogy a munkádat is végezted megszakítás nélkül, és egyben a tisztítótűzbeli lelkeket is mentetted!. Fiam! Hatalmas Mária neve, és kimondása védőbástya minden sátáni kísértés ellen. Ha az ember hozzászoktatja magát a keresztvetésekhez, és Szűz Máriát rendszeresen segítségül hívja, akkor minden kísértést legyőzhet. A keresztvetés ugyanis a démonok elűzésének egyik eszköze, Szűz Mária nevének pedig teljhatalma van felettük azzal, hogy a pokol mélyébe taszítja a gonosz lelkeket.

Ha hallgatsz rám testvér, akkor végezz áhítatgyakorlatot a tisztítótűzben lévő lelkekért! Ezáltal Istennek adod át magad, miként a Szentírás is tanítja: „Aki a rászorulóknak ad, Istennek ad, és hagynád-e, hogy elvesszen az Ő nevében adott egyetlen pohár vízért is megígért jutalom? Imádkozz tehát a tisztítótűzben szenvedő lélekért, hogy megrövidüljön a purgatóriumban eltöltött ideje. Amiként a tiéd is megrövidül ezáltal! 

(Források az első részben!)

(folyt.)

SZŰZ MÁRIA SZENT NEVE https://youtu.be/drFKXFUpQas

     A Boldogasszony-kultusz népünk Szent István előtti hitvilágában gyökerezik. Az istenszülő szűz képzete már ott volt a magyarság egyisten őshitében. Népünk tehát nem a térítés során találkozott először az Istenszülő anyával.

Gellért püspök méltán figyelmeztette szent királyunkat, Istvánt arra, hogy a magyarokat legkönnyebben a Boldogasszony hitén át lehet a Római Katolikus hit kötelékébe vonni.

A szentistváni Országfelajánlás a Szent Koronával, földjével és népeivel, királynőnkké emelte Szűz Máriát, aki elfogadta ezt, és szent kezében tartja a Szentséges Magyar Koronát. Ezt követően a Szűzanyát nem csak Nagyboldogasszonynak nevezzük, hanem Boldogasszonynak is, mely tisztelet oly mértékben fokozódott, hogy eleinte nem mertek a gyermekeknek Mária nevet adni! Szent László megújította a népi Mária-tiszteletet, sőt országunkat Mária Országának – Regnum Marianumnak –, nevezte, és egyben széleskörűvé tette a Mária névadást is!

A szent Mária név kultusza kiterjedt a templomi titulusok (Sarlósboldogasszony, Kisboldogasszony, Nagyboldogasszony stb.) és helynevek választására is (Mária-kútja, Mára-remete, Boldogasszonyfalva, Máriapócs, Máriaradna) stb. Míg a Kárpát-medencében kultikus név volt Jézus Anyjának neve, addig névünnepe (festum nominis Beatae Mariae Virginis) az Egyházban a Mária-ünnepek közt csak jóval későbbi keletű. Szent XI. Ince pápa intézkedésére vált egyetemessé, Bécs 1683. szeptember 12-én történt török ostrom alóli megszabadulásának emlékére.

Mária nevének eredete és jelentése több oldalról közelíthető meg.

Héberül MIRJAM. Jézus idejében a MARIAM formát használták. Az arám MARA (= Úr) szóból eredeztetve, jelentése Úrnő. A görög szentatyáknál három értelmezése szerepel: Úrnő; megvilágosító, tenger mirhája. Szent Jeromos 'a Tenger Csillagának' mondja. Temesvári Pelbárt szerint: A MÁRIA név öt betűje jelenti azt az öt hatalmas jótéteményt, amellyel elárasztja a földet.

M – (mater misericordiae et mediatrix) azt jelenti hogy ő az irgalmasság anyja, a világ szószólója.

A – (advocata) jelentése: hogy ő az emberi nem szószólója az Úrnál.

R – (reparatrix ruinae) azt jelenti, hogy ő mind az angyali, mind pedig az emberi romlás helyreállítója.

I – (Illuminatrix) jelentése: az egész egyház és a világ a megvilágosítója. Mert amint a nap megvilágosít minden csillagot, így Mária dicsőségének fényével megvilágosít minden szentet, angyalt.

A – (auxiliatrix) jelentése, hogy ő minden szükségben a segítség.

Ábrázolása: a Mária név betűiből összeállított monogram, mely egyben a szerviták attribútuma is.

(P. Gérard Mura Fatima – Róma – Moszkva (1999) c. könyvének részletei nyomán)

A Katolikus Egyház igazságaival szemben folytatott erők harcai fél évezred óta mind súlyosabb és veszedelmesebb tévtanokhoz illetve forradalmakhoz vezettek. Érdekes látni, hogy az újkor legalapvetőbb történései három évszámmal jellemezhetőek. Ezek az 1517-es (protestantizmus), az 1717-es (szbdkmvesség) és az 1917-es év (kommunizmus). Ebben a három dátumban Európában és az egész világon az Isten igazságától való elszakadás szisztematikus terve fejeződik ki.

Krisztus így szólt az apostolokhoz: „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” (Jn 20,21) Ebben a szóban 'Krisztus', három szint egyesül: az Atya, Krisztus és az Apostolok (azaz az Egyház). Az Atya, a Fiút küldi. Krisztus az apostolokat küldi: „Aki titeket hallgat, engem hallgat, aki titeket elutasít, engem utasít el, aki pedig engem elutasít, azt utasítja el, aki küldött.” (Lk 10,16) miként ezt még számtalan más helyen elismételte.

Az igazságtól való világi elszakadás pontosan ebben a három lépésben zajlott le: elszakadás a katolikus Egyháztól (1517), elszakadás Krisztustól (1717) és végül elszakadás Istentől (1917). Ez logikus és bizonyos értelemben elkerülhetetlen folyamat. Aki Krisztus küldötteit, az apostolok utódait (vagyis az Egyházat) elutasítja, konzekvensen Krisztust is elutasítja. És aki Krisztust elutasítja, az logikus módon az Atyaistent is elutasítja. Az elmúlt fél évezred története sajnos, pontosan ezt igazolja!

Az utolsó negyedóra

     A család – mint egység –, Isten akarata szerint való. A családban élőknek meg vannak a maguk örömei, lemondásai és kötelességei. Ilyen az egymás lelki üdvének munkálása is!
     Egy fiatalasszony felelősséget érzett férje apja iránt és sehogy sem tudott belenyugodni, hogy szeretett apósa makacsul távol tartsa magát minden vallási cselekedettől – jóllehet – példás, családszerető és derék gyermekeket nevelt fel.
     Hosszas imádságok után elhatározta, hogy valamiképp ráveszi, menjen el vele egy háromnapos lelkigyakorlatra! Az idős családapa nagyon kedvelte a menyét és kínos lett volna nemet mondania neki, amúgy is idejét látta, miután elég öreg már, hogy legalább életében egyszer meghallgasson egy kis "klerikális propagandát", hisz' ellátás ott is van és bizonyára "túléli valahogy". Így aztán beleegyezett!
     A lelkigyakorlatot egy verbita missziós atya tartotta, aki idős korára egy nagyon távoli földrészről jött haza.
A közös szentmisét követő bőséges reggelik ínyére voltak az apósnak és megragadták a missziós pap  egzotikus történetei, a megkeresztelkedő  bennszülöttek életéről.
     Utolsó nap este, az atya lelkigyakorlata zárszavaként így szólt a hallgatóságához: „Isten és a lelkük számára kérek valamit önöktől. Mindenki, miután már elcsitult a lelke, tartson csupán negyedórás csendet a mai éjszakán! Nem kell imádkoznia sem, csupán figyeljen a lelke benső csendjére!”
     És lám, a szegény papot éjnek idején felzörgette egy hallgatója, így szólva hozzá: „Ne haragudjon atyám! De életemben először tartottam meg ezt a negyedórát, s ezáltal merőben átalakult a lelkem és az életem! Ráébredtem, hogy Istené vagyok, s voltam és vár engem! Sajnos ennek elmondásával már nem várhatom meg a holnapot! Rájöttem, hogy folytonos okoskodásommal elhárítottam magamtól Isten szeretetét, kérem gyóntasson meg...”
Az idős családapát, a példás apóst másnap mosollyal az arcán, holtan találták az ágyában!

Úgy élünk, mintha Krisztus nem lenne közöttünk!

     Sarah bíboros előadásában hivatkozott Joseph Ratzinger egyik 1958-as előadására, melyben ezt mondta: „Ez az úgynevezett keresztény Európa az elmúlt 400 évben egy új pogányság szülőhelyévé vált. A modern pogányság pedig folyamatosan terjeszkedik az Egyház szívében, és belülről bomlasztja. (...) A mai Egyház már nem a pogányokból keresztényekké vált emberek Egyháza, hanem olyan pogányok Egyháza, akik még mindig kereszténynek mondják magukat, ám valójában pogányokká váltak. A pogányság ma magában az Egyházban él (The New Pagans in the Church, 1958)”.

Sarah bíboros szerint ez a fajta ateizmus az Egyházban „napjainkban még nyilvánvalóbb”, mint 1958-ban volt.

„Vajon hány katolikus vesz részt hetente szentmisén? – tette fel a kérdést. „Hányan vesznek részt aktívan a helyi plébániai életben? Hányan élnek úgy, mintha Krisztus köztünk lenne, vagy mintha Krisztust látnák felebarátukban? Hányan élnek abban a szilárd hitben, hogy az Egyház Krisztus misztikus teste? Hány pap ünnepli a Szent Eucharisztiát úgy, mint Jézus Krisztust magát (Ipse Christus)? És vajon hányan hisznek Jézus Krisztus valóságos jelenlétében az Eucharisztiában?”

„A válasz az, hogy túl kevesen…” – kesergett. „Úgy élünk, mintha nem lenne szükségünk Jézus Krisztus vére általi megváltásra. Sajnos az Egyházban sok ember számára ez a gyakorlati valóság. A válságot nem annyira a szekuláris világ és annak gonoszságai és bűnei jelentik, hanem a hit hiánya az Egyházon belül.”

(bef.) Előző rész

Ha a nép hinni akar, akkor hisz!

     A csodák túlnyúltak Libanon határain, s ez az egyedülálló jelenség erkölcsi megújulást hozott, visszatérést a hithez, s a lelki értékek újjáéledését.

Több tízezernyi csodás gyógyulás van már összeírva a kolostorban. A gyógyulások 10 százaléka olyan emberekkel történt meg, akik nem voltak megkeresztelve. De vagy imádkozott értük valaki, vagy megérintették őt Szent Charbel olajával, a sírjából való földdel, vagy pedig ő maga látogatta meg a sírt, és érintette annak ajtaját, képeit, szobrát.

(Képünkön a jelenlegi sírja.)

A gyógyulások egy része testi gyógyulás, ám sokkal fontosabb az, ami a lélek mélyén történt. Számtalan eskü alatt tett beszámoló tanúsítja, hogy az emberek – amint átlépték a kolostor kapuját –, rájuk tört a bűnbánat, és hatalmas, felkavaró találkozásban fogadták be Istent ismét az életükbe, Szent Charbel közbenjárására.

Szentünk közbenjárására így kapta vissza egy amerikai származású libanoni édesanya Dafne Gutierrez is a látását, aki egy ritka betegségben vesztette el szeme világát. Folyvást az bántotta, hogy már nem láthatja három gyermekét. De Szent Charbel segítségére sietett. (Lásd az alsó képeket!)

A „Közel-Kelet Pio atyája”-ként is nevezett szent életében és halála után is sok csoda történt, és történik. Minden évben több mint kétmillió hívő zarándokol Annayába, a Szent Maron-kolostorba, Szent Charbel sírjához.

A szerkesztő megjegyzése:

Az 1970-es évek végén és a 80-as években Magyarországon széleskörűen elterjedt népiesen az ún. „sarbell-cseppek" vagy Charbel-cseppek” használata. Ennek gyakorlata, egy üvegcséből mindenbe (ételbe, fürdővízbe), néhány víz-szerű cseppet pöttyenteni. Azt hiszem, hogy valami fohászt is mondtak hozzá, de erre már nem emlékszem! Én személyesen egy vidéki plébánosnál tapasztaltam meg ezt, de arra nem kaptam tőle egyértelmű választ, hogy az adott „cseppek” honnan valók! Később a feledés homályába veszett ez a sajátos „Charbel-tisztelet”!

(Források az első részben!)

(folyt.)

    Világosan felismerhető a megkérdőjelezhetetlen igazság a Fatimai Szűzanya figyelmeztetésében, hogy Oroszország el fogja terjeszteni tévtanait az egész világon. Az előző posztokban tárgyalt veszélyhelyzetek sajnos, semmit nem veszítettek aktualitásukból, sőt több vonatkozásban, még tovább is mentek a lélekpusztítás irányába. A házasságot és a családeszményt egyre inkább tönkreteszik. Azon gyermekek száma, melyek normális, sértetlen családban nőnek fel, egyre csökken. Az egyenlőség nevében minden különbséget eltörölnek. 

     Nyilván vannak olyanok, akik azt mondják, hogy XI. Piusz enciklikájának sok pontja ma már nem érvényes. Példaként hozzák fel, hogy a magántulajdon és a véres osztályharc megszűnt és ez a "poszt-kommunista" eszmeiség már nem olyan véres, mint a Szovjetunióban volt, ahol a parasztok és polgárok tízmilliói haltak éhen vagy pusztultak el a gulág táboraiban. A tévedés abban áll, hogy az erkölcsi szabadosság eredményeként, ma többszörös tízmilliók pusztulnak el az "esemény utáni" pirulák és abortuszok áldozataiként. Sőt, négy percenként ölnek meg egy keresztényt a hitéért, és nem csak a muszlim országokban!
     De ma még egy vértelen osztályharc is létezik, mert szélesedik a nagyon gazdagok és nagyon szegények tábora, melynek eredménye a jogszolgáltatásban eluralkodó egyenlőtlenség! Ma már ugyanis nem igazságszolgáltatás van, hanem jogszolgáltatás!
Az ember vagy Istennek, vagy a mammonnak szolgál. Ha Istent uraként visszautasítja, akkor a mammon fog uralkodni rajta.
     Bizony hamiskás az a másik kifogás, miszerint nem a kommunizmus jelenti a fő problémát, hanem a naturalizmus, a racionalizmus, a liberalizmus, a laicizmus. A pápa is felsorol ezek közül egy-kettőt. De ezeket a kommunizmus mind eleve tartalmazza, vagyis a liberalizmus istentelen hozzáállását!
     A fenti meggondolások fontosak annak megértéséhez, hogy a Fatimai Szűz miért éppen Oroszországtól óvta a világot és miért akarta, hogy éppen ezt és nem egy másik országot ajánljanak fel Szeplőtelen Szívének. Nekünk magunknak is látnunk kell, mi történik a világban, ahol az ördög kormányoz és egyre több embert vakít el.
     E tévedésektől óv bennünket Isten Anyja. Keressünk oltalmat Annál, aki a világ összes eretnekségét legyőzte, mert ő bűntelen volt már fogantatása pillanatában és aki Szeplőtelen Szívének Szeretetlángját kínálja fel a sátán megvakítására! (Vége!)
A poszthoz, több helyütt felhasználtam az alábbi forrás gondolatait! 

Az igazi válság, az egyházon belüli hit hiánya

     Sarah bíboros, az Istentiszteleti Kongregáció egykori prefektusa, régóta elhivatott védelmezője a hagyományos latin mise és a liturgia áhítatosabb celebrálási módjának. Az Egyház helyzetéről kapcsolatban egyebek közt elmondta, hogy a latin Egyházban egyre inkább terjed az a tendencia, hogy elhagyják Isten imádásának hagyományos formáit, azt a liturgiát, melyet az Egyház évszázadok óta helyesnek tartott és gyakorolt. Ez szerinte nem más, mint a gyakorlati ateizmus egy formája, amelyben már nem Isten áll a szentségimádás középpontjában, hanem a mai ember érzékenysége.

A morális teológia hagyományos elveit – melyeket a Veritatis Splendor és a Katolikus Egyház Katekizmusa olyan jól meghatároz – "ha nem is utasítják el teljesen, de megkísérlik figyelmen kívül hagyni. Ugyanis, ha így cselekszenek, akkor minden bizonytalanná és szubjektívvé válik. Ha mindent és mindenkit elfogadunk, akkor az nem más, mint hogy figyelmen kívül hagyjuk a Szentírást, a Hagyományt és a Tanítóhivatalt.” Hasonlóan sarkalatos kritikát fogalmazott meg Sarah bíboros az Egyház ősi liturgiájának elutasításával kapcsolatban. Anélkül, hogy megnevezte volna a Traditionis Custodest, arra figyelmeztetett, hogy az Egyház több évszázados liturgikus hagyományainak „veszélyesként” történő beállítása Isten „félreállításának” a módja.

Sarah bíboros azt is nehezményezi, hogy az Egyházba és a hierarchia soraiba is beivódott egy bizonyos fajta „pogányság”. Arra figyelmeztetett, hogy „az igazi válság az Egyházon belüli hit hiánya”. (Folyt.) Előző rész

A tudomány által is megmagyarázhatatlan

     Később az emberek azt tapasztalták, hogy Charbel atya "olajcseppje" gyógyító, megtisztító erővel bír. Egyre nagyobb embertömeg áradt Annayába, és e ragyogó szent közelségében átalakulva, megtérve távoztak! Szentünk teteme folyamatosan, több mint 50 éven át „verejtékezett”. A bejruti orvostudományi kar több vizsgálatot is készített róla, s az orvosok értetlenül álltak a furcsa jelenség előtt. Voltak olyanok is, akik a vérzést próbálták megállítani.

1927-ben a holttestét a Szentszék rendeletére cink-koporsóba rakták, alaposan bezárták, majd befalazták. 1950-ben, 23 évvel később, a kripta fala is elkezdett rózsaszín folyadékot izzadni. Miután a kriptát megnyitották, megállapították, hogy a folyadék a koporsóból származott. A kánoni vizsgáló bizottság ekkor már óvatos volt. Kineveztek három orvost, akik megállapították, hogy a véres izzadás továbbra sem állt le. Azt állapították meg, hogy a folyadéktól a koporsó bomlásnak indult, és ez telítette a kripta falát.

1925-ben XI. Piusz kezdeményezte boldoggá- és szenttéavatását. 1950-ben az eljárás során felnyitották koporsóját. Ekkor, minden "viszontagság" ellenére, teljes épségben találták meg testét. Ezt követően megsokszorozódtak a csodás gyógyulások, s a sírjához különböző vallások híveinek sokasága zarándokolt közbenjárását kérve.

A muszlim világban gyakran előfordul, hogy keresztény személyeket tisztelnek, így Szűz Máriát és bizonyos szenteket, köztük Charbel Makhlouf libanoni remetét is.

Charbel atya már jóval szentté avatása előtt népszerűvé vált, s halála után hamarosan tömegek özönlöttek az annayai Szent Maron-kolostorba, hogy imádkozzanak sírjánál. Hatékony közbenjárására hatalmas kegyelmeket nyertek el Krisztustól. Annaya már a XX. század közepétől világhírűvé vált. (Források az első részben!)

(folyt.)