A Hajnal Szép Sugara

    
 10. fejezet: Az ember és a család. „Az embereknek egymás között való viszonyában a teljes egyenlőség elve áll, amely elv tagad az Istentől rendelt minden rangfokozatot és tekintélyt, még a szülői tekintélyt is. Amit a kommunizmus a maga nyelvén még tekintélynek vagy alárendeltségnek nevez, azt a társadalmi közösségből, mint első és egyetlen jogforrásból vezeti le.”
Ma mindenütt mindent egyenlővé tesznek és összemosnak: apát és anyát, nevelőket, szülőket, gyermekeket és még a nemi jellegeket is. Az állatvédelem már magasabb fokú, mint az emberi identitás joga!

     11. fejezet (az előző folytatása): „Abban az elméletben, amely az emberi életből minden lelki és szent elemet száműzött, a házasság és a család tisztára mesterséges és polgári intézmény, vagy inkább a mindenkori gazdasági rendszer egyszerű függvénye. A házassági köteléknek nem lehet olyan jogi és erkölcsi ereje, amely az egyének és a közösség jogától független. Következőleg nem állhat fenn a fölbonthatatlansága sem. A nők fölszabadítását hirdetve kivonja őket a családi körből és a gyermekek nevelésének gondja alól. Belekapcsolja a nyilvános életbe és a közös termelésbe ugyanabban a mértékben, mint a férfiakat. A társadalomra hárítja a tűzhely és a gyermekek gondozását. Megtagadja a szülőktől még a nevelés jogát is, mert szerinte a nevelés a társadalom kizárólagos joga s legfeljebb a társadalom nevében s annak megbízásából gyakorolhatják a szülők.”
     Korunkban, sajnos már semmilyen erkölcsi útmutatás nem létezik. Hogy kik házasok, kik nem, egyszerűen csak együtt élnek akár azonos neművel, minden megbeszélhető és törvényileg engedélyezett. A születésszabályozásnak minden fajtája megengedett és tilos bármilyen erkölcsi elvre hivatkozni.
     

    12. fejezet: A társadalom alakulása. „Mi volna a társadalom, ha kizárólag materialista alapokon nyugodna? Olyan emberi közösség, amely csak a gazdasági rendszer követelményei szerint tagozódik. Egyetlen feladata a földi javak termelése.”
Vagyis a "csekk-rabszolgaság"! Minden a pénznek szolgál és mindenki a pénzt hajszolja. A pénz (a Mammon) viszont a politika révén érvényesíti "áldozati" elvárásait!
     Az erkölcsi elveket a politikában és a gazdaságban is elutasítják, és így egyedül a pénz uralma marad. A pénzzel mindent manipulálnak. Az emberiséget jobban uralja a pénz, mint a rendőrség. Csak azt tesszük, ami financiálisan előnyös. Ez megfordítva is így van; a politika sok mindent financiális előnyökön és hátrányokon keresztül szabályoz, de úgy, hogy az embereket mindenképp – ígéreteivel vagy adóival – kiszolgáltatottságban tartsa!

(folyt.köv.)
A poszthoz, több helyütt felhasználtam az alábbi forrás gondolatait!

     1552. szeptember 9-én vette ostrom alá Ahmed budai pasa és Ali pasa egyesült serege Eger várát, melyet a Dobó István vezette maroknyi védősereg később sikeresen megvédett az oszmánoktól. Az egriek helytállása következtében I. Szulejmán (ur. 1520-1566) 1552. évi hadjárata kudarccal fejeződött be, egyúttal pedig a magyar győzelem reményt, önbizalmat és hősies példát adott a végeken harcoló vitézek számára.

     „És most magam esküszöm – szólt Dobó, két ujját a feszületre emelve. - Esküszöm, hogy a vár és az ország védelmére fordítom minden erőmet és gondolatomat, minden csepp véremet! Esküszöm, hogy ott leszek a veszedelemben veletek! Esküszöm, hogy a várat pogány kezére jutni nem engedem! Sem a várat, sem magamat élve meg nem adom! Föld úgy fogadja be testemet, ég a lelkemet! Az örök Isten taszítson el, ha eskümet meg nem tartanám!” (Részlet az Egri csillagok című regényből)

 Forrás (részlet)                                                                                                                              

 Imádkozzunk értük, hogy segítsenek bennünket most,

amikor újabb iszlám inváziónak vagyunk kitéve!

Szentünk halála és az azt követő rendkívüliségek

     Charbel atya 1898. december 16-án misézés közben agyvérzést kapott, majd 8 napos agóniát követően pontosan karácsony napján, december 24-én lehelte ki lelkét. Haldoklása közepette, Jézus és Mária nevét hívta segítségül, valamint Szent Pétert és Pált, a kolostor patrónusait.

A remeteségben hatalmas havazás volt, a hómagasság elérte a 1,5 métert. Falusi összefogással tudták csak a szakadó hóban levinni a testet a jóval mélyebben fekvő Szent Maron kolostorba. Testét kriptában helyezték el a többi szerzetes közé. Ez volt az első sírja.

Néhány hónappal a halála után ragyogó fényességet láttak a kripta körül. Amikor felnyitották a kriptát, az sűrű, sáros esővízzel teljesen tele volt. A jelenlévők elképedve látták, hogy Szent Charbel teste sértetlenül a mocsár felszínén lebeg. Bőre teljesen friss volt, ízületei rugalmasak, a végtagok teljesen behajlíthatóak, haja és szakálla nem hullott ki. Karjai keresztben voltak a mellkasán, kezében egy kereszt. A testéből olajos, vörös, víz-szerű folyadék folyt. Ruháját lecserélték majd testét koporsóba tették, melynek teteje üvegből volt. Ettől kezdve a koporsó mindig megtelt vörös folyadékkal. A vörös váladék folyamatosan áradt ki Charbel atya pórusaiból, ezért hetente kétszer cserélték a ruházatát. 

Egy Youssef Al Kfoury nevű atya, aki elöljárója kérésére egy ideje gondozta a testet, fölvitte a testet a kolostor tetejére, hogy érje a szél és beszáradjon a bőven áradó "vér". A testet ez a szerzetes négy teljes hónapon át 1899 áprilisától szeptemberig kint tartotta a tetőn és naponta kétszer cserélte alatta a lepedőt, de Charbel atya teste mégsem száradt ki, pedig az éjszakai szél ez idő alatt kiszárította a talajt, sőt a fákat is.

(Források az első részben!)

(folyt.)

Szerkesztett kivonat a Zarándok ma internetes felületen közölt: Robert Sarah bíborosnak az Amerikai Katolikus Egyetemen Washingtonban (CUA – Washington D.C.) 2024. június 14-én elmondott beszédéből.

A gyakorlati ateizmus

     Robert Sarah bíboros, a római Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció prefektus emeritusa szerint az Egyházon belüli hagyományos latin mise elhagyásának és elutasításának kísérlete együtt jár a hagyományos katolikus erkölcs elutasításával, és összefügg azzal a folyamattal, amellyel megpróbálják Európát elszakítani a kereszténységtől, keresztény gyökereitől. Ezt pedig, ahogyan ő nevezi, nem más, mint „gyakorlati ateizmus”.

Beszédében a bíboros Isten elutasítását nevezte meg a legnagyobb problémának, mely napjainkban a mai nyugati világ nagy részét, különösen a hajdanvolt keresztény Európát uralja. Sarah szerint Isten elutasítása nem annyira intellektuális ateizmus, hanem mára egyfajta gyakorlati ateizmus, mely által a modern ember úgy cselekszik, mintha Isten nem is létezne, vagy létezése jelentéktelen lenne. Különösen súlyos problémának nevezte, hogy ez a gyakorlati ateizmus még az Egyházba is behatolt, ami a hagyományos katolikus erkölcs, a hagyományos katolikus doktrína és a katolikus liturgia hagyományos formájának elutasítása, de mindenképpen Isten „mellékvágányra” helyezése”.

Utalva Szent II. János Pál pápára, aki foglalkozott azzal, hogy a gyakorlati ateizmus milyen formákat ölthet, Sarah ezt mondta: „Milyen gyakran halljuk teológusoktól, papoktól, szerzetesektől, sőt egyes püspököktől vagy püspöki konferenciáktól is, hogy erkölcsi teológiánkat kizárólag emberi szempontokhoz kell igazítanunk?”

(folyt.)

     Aki a Fatimai Üzenet kéréseit és ezek teljesülését vizsgálja, kérdőjelek sorával szembesül, ilyen pl. Oroszország megtérésének teljesülése is, nem beszélve, hogy terjeszti-e még "tévtanait az egész világon"? Nos, a kérdés összetett!

     Van egy enciklikánk a kommunizmusról, a Divini Redemptoris, melyet XI. Pius pápa írt és 1937. március 19-én hozott nyilvánosságra. Nos, ez az enciklika sem veszített aktualitásából, sőt olyasmiről rántja le a leplet, ami manapság körülöttünk – rejtve vagy nyíltan – történik.
     Nagyon úgy néz ki, hogy miközben Oroszország a megtérés útjára lépett (pl. minden iskolában kötelezően bevezették a hittan oktatást!), az elhintett tévtanok szerte a világon tovább növekednek és pusztítanak! Sőt, más államok és eszmei csoportosulások még körmönfontabb módon terjesztik az istentelenséget. Hogy miben állnak ezek a tévtanok, amelyektől Isten Anyja óvni akar bennünket, leghelyesebb ha az Egyház útmutatásai szerint tájékozódunk!
     XI. Pius pápa fenti enciklikájában a kommunizmust „sátáni csapásnak” nevezi, majd a következő öt fejezetben (8-13.) a kommunizmus tanait mutatja be.
     8. fejezet: Hamis eszmények, melyet „az igazságosságnak, az egyenlőségnek és testvériségnek áleszménye jár át”.
     9. fejezet: „A kommunizmusnak csábító külsőségekbe öltöztetett tana lényegében a már Marx által hirdetett bölcseleti és történeti materializmus alapelvein épül föl. (...) E tan szerint egyetlen valóság az anyag, a maga vak erőivel. Belőle fejlődik a növény, állat, ember. Az emberi társadalom sem egyéb az anyag egyik megjelenési formájánál, amely az erők örökös harcában ellenállhatatlan kényszerűséggel fejlődik a végső kifejlet felé, ami az osztályok nélküli társadalom. Ilyen elméletben természetesen nincs hely az isteneszme számára, nincs különbség szellem és anyag közt, sem a lélek és test között; a léleknek nincs élete a halál után s ezért alaptalan az örök élet reménye.”
     Nem korunk társadalmának leírása ez? Azé a társadalomé, amelyben azt hiszik, hogy minden tisztán anyagi úton egy ősrobbanásból fejlődött ki? Ennek pedig legfőbb akadályát a kereszténységben és az Egyházban látják! A dogmákat oly határozottan elutasító materialisták az evolúciót tették "dogmává", melyeket meg sem szabad kérdőjelezni! Olyannyira, hogyha valaki kételkedni merészel benne, azt automatikusan maradinak, szellemileg kisebbrendűnek tekintik, esetleg be is börtönözik. Az ügyes de hazug propagandáik  következményeként a lélek létezésében és a halál utáni életben sokan már nem hisznek. Sok mindent, már magát a bűncselekményeket is genetikai adottságokkal magyarázzák. (A kommunista eszmeiség szellemében, tízezrével rombolták le a templomokat!)

(folyt.köv.)

A poszthoz, több helyütt felhasználtam az alábbi forrás gondolatait!

Szeptember 8. Kisboldogasszony, Mária születésének ünnepe

     Öröktől ki volt szemelve az Istenanyaságra (február 2.), ezért mentes volt minden bűntől, szeplőtelenül fogantatott (december 8.) (Péld 8,22-31).  A hagyomány szerint Kisboldogasszonykor a legszebb a napfelkelte. E napon a szabadban várták a napfelkeltét, mert a népi hagyomány szerint a Napban megpillanthatták a bölcsőben fekvő Máriát. A szokás alapja az lehet, hogy a "Napbaöltözött" hozta világra  a világ világosságát, az Igazság Napját, Jézus Krisztust, akinek születésével új Nap, új korszak köszöntött be az emberiség történelmében.
     Mária, Dávid nemzetségéhez tartozott, Joakimtól és Annától született szeptember 8-án. Születésének sem a helyét, sem az időpontját nem ismerjük, de régi hagyomány szerint Jézus születésekor még meg sem közelítette a 20. életévét. A 7. században már keleten és nyugaton megünnepelték az Egyházban. Rómában I. Szergiusz pápa körmenettel ruházta fel. Az ortodox Egyházban mindmáig nagy ünnepélyességgel ülik meg Mária születését. A középkorban e jeles napnak nálunk, római katolikusoknál vigíliája és nyolcada is volt, azaz megkülönböztetett jelentőségű szertartásokkal és imádsággal ünnepelték Jézus édesanyjának születését. „Minden nemzet ünnepelje ezt a napot, minden fajta, minden nyelv, minden életkor, minden méltóság; örvendezéssel üljük meg a világ örömének születése napját" – mondja egy ősi Himnusz.
     Zakariás nevelése alatt, a jeruzsálemi templomban nőtt fel, mert Istennek volt szentelve.
Szűz Mária születésnapján kívül csak Jézusnak és az előhírnök Keresztelő Szent Jánosnak üljük meg földi születésnapját. Minden más szentünkre földi halála napján emlékezünk, mennyei születés napjukat ünnepeljük. Ez is jelzi, hogy a mai nap ünnepeltje kiváltságos helyet foglal el a szentek seregében, az Isten által megdicsőített lelkek sorában. A néphagyományban Kisboldogasszony napja ősi őszkezdő nap, a népi megfigyelés szerint ekkor kezdenek költözni a fecskék. Hajdan asszonyi dologtiltó, főleg fonástiltó nap volt.

     De mit is jelentett valójában az üdvtörténetben Szűz Mária születése? Öröm volt a mennynek és földnek egyaránt. A mennynek azért, mert megjelent Isten legszebb, legcsodálatosabb teremtménye, a földnek pedig azért, mert felvirradt rá a megváltás hajnala. A Szent Szűz születésével az Isten eleven temploma készült el. Az Ő születésével beteljesedett az ősevangélium, mely a paradicsomi bűnbeesés után hangzott el, megszületett a megígért asszony, kinek ivadéka megtiporja a sátán fejét. Az Ő születése bizonyítéka annak, hogy az Úr Isten mennyire becsüli teremtményét, az embert - még bűnös elesettségben is. A Szent Szűz születése hirdeti a földnek, hogy az évezredes várakozás sötét éjszakája vége felé közeledik, hiszen már feltűnt a Hajnalcsillag és jelzi, hogy nincs messze a napfelkelte, Isten melengető Napja, Krisztus, hogy megvilágítsa az egyedüli üdvösség útját, hogy felmelegítse a bűnbe dermedt, jéghideg emberi szíveket.

Mária számunkra a hajnali szép csillag, a Hajnal Szép Sugara! 

(Többek közt felhasznált forrás) 

Boldog vagy szentséges Szűz Mária és a legméltóbb minden dicséretre.

Belőled támadt az igazság Napja, Krisztus, Üdvözítő Istenünk. Alleluja!

Íme, ezért örül ma az egész teremtett világ Szűz Mária születésének. 

A világot beragyogó fényesség

     A csend – amely valósággal áradt körülötte –, nem üres és céltalan csend volt, hanem Isten jelenlétével megszentelt csend. A látszólag eseménytelen élete, minden idők egyik legizgalmasabb szerzetesi élete volt. Annaya kolostorának nyilvántartásában eddig tizenháromezer csodás gyógyulást jegyeztek fel, és még ennél is sokkal több azoknak a megtéréseknek és csodás eseményeknek a száma, amelyeket Charbel atya látszólag eseménytelen életével, majd különös halálával elindított.

Fennmaradt róla egy sokat-mondó prófécia: „A Kereszt fényei fogják elárasztani a földet”  Ez a kijelentése azért figyelemre méltó, mert az egyházilag jóváhagyott Szeretetláng Lelki Napló nem kevesebbet állít, minthogy Mária Szíve Szeretetlángja fogja beragyogni a világot „Az egész földkerekségen ki fog gyúlni, és az egész világon el fog terjedni, még a legmegközelíthetetlenebb helyeken is. (I/85) A sátánt oly mértékben teszi vakká, amilyen mértékben elterjesztitek Szeretetlángom fényét szerte e világon. (II/18) A most készülő rettenetes viharban érezni fogják Szeretetlángom fel-felvillanó és eget-földet bevilágító fényességét. (II/100) (Jézus:) Az Én fényességemet vedd át, és add át felebarátaidnak.” (II/35) És, hogy ezek az idézetek miként hozhatók párhuzamba Charbel atya próféciájával? A Szűzanya kijelentésével, egyszerű a válasz: „Szívem Szeretetlángja, maga Jézus Krisztus!” (I/107)

Charbel atya 1898-ban súlyosan megbetegedett, és idővel már az ágyat sem tudta elhagyni, de a nehéz szenvedések közepette is szüntelenül imádkozott: „Igazság Atyja, íme a te Fiad, aki halálra adta önmagát, hogy elégtételt adjon értem… Fogadd el kezemből az áldozatot, és felejtsd el minden bűnöm, amelyet színed előtt követtem el…”. (Források az első részben!)

(folyt.)

     Kedves Olvasóim! Egy különös és nagyhatású szentre, a Rózsafüzér Apostolára emlékezhetünk e napon! Boldog Alan de Rupe (vagy Alanus de Rupe; Alano de la Roche) volt az, aki Szent Domonkos után 250 évvel – mint a domonkos rend tagja és a Szűzanya kiválasztottja –, megújította a szentolvasó imádságot, mely már-már feledésbe merült! E hó 22-től, 13 részes posztban olvashatnak az életéről, munkásságáról és a Szent Rózsafüzér érdemeiről! Kérjük tartsák emlékezetükben ezt a feledésbe merült szentet, hogy esdje ki számunkra a szentolvasó-imádság iránti szeretetünket, és a Boldogságos Szűzanyához való gyermeki ragaszkodásunkat!

Boldog Alan de Rupe könyörögj érettünk!

A névtelenség álarca mögé bújt Kritikus, részleges tárgyi ismeretével, alaposnak látszó, de rosszindulatú és általánosító kritikai megállapításokat tett Mária Szíve Szeretetlángjáról. Még arról is „szakszerűen” próbált fogalmazni, amelyek részleteit egyáltalán nem ismerte, és zavarkeltésével még egy olyan, a „alaposságáról” ismert papot is megtévesztett, mint Simon Gábor atya! Az ő munkássága révén is tapasztalható, hogy még az igazság, értelmi megfontolások nélküli hangoztatása is milyen zavart kelthet a nép körében, hát még a hazug állítások tovább szajkózása! Sajnos Gábor atya ellenőrizetlenül átvette videójába a Kritikus linkjeinek hamis állításait, elősegítve ezzel a gonosz lélek sikerét a lelkek kárára! Pedig nagyon fontos volna ráébredni, hogy a zavarkeltés a megtévesztő szellem (vö. 1Tim 4,1) sajátja, aki ,,tévútra akarja vezeti az egész világot” (vö. Jel 12,9), és ebben lám önkénteseket is talált!

Mivel a névtelen Kritikus következetesen kihagyta a Kindelmann Károlyné Erzsébet asszony életével és életküzdelmeivel kapcsolatos olyan eseményeket és adatot, amelyek épp a teológiai vizsgálódás szempontjából lényegesek!

1) Így, nem említi Erzsébet asszony 4 elemis iskolai végzettségét, melyet igazolnak a sajátos mondatszerkezetei és helyesírása. Nem csoda, hogyha Erzsébet úgy irtózott a naplóírástól, mint Jónás a prófétaságtól! Dr Antalóczi Lajos p.prelátus így ír a Jelenések, üzenetek és a jövő c. könyvében: „Erzsébet asszony egyszerű, de szívós, sokat szenvedett, kitartó egyéniség volt, akit az élet terhe, a keresztek nem törtek meg, hanem acélossá formáltak. Az életében természetes volt az erények gyakorlása, a rendívül kemény böjt, a sok imádság és a porig való megalázódás. Idealizált lenne azonban az Erzsébet asszonyról alkotott kép, ha letagadnánk természetéből fakadó emberi gyengéit. Mindezek ellenére viszont határozottan ki kell jelenteni: Erzsébet asszony ezt a lelkinaplót természetfölötti közreműködés nélkül nem tudta volna megírni. Nem lett volna rá képes. A Szeretetláng Napló esetében a jó szándékú emberi mesterkedés teljesen kizárt!”. (Kisboldogasszony Plébánia Eger, 2000)

2) Erzsébet asszony élete 6 éves korától egyenesen sokkoló! 13. gyermekként született. Apja a Nagy Háborúban elesett. A spanyol nátha kilenc (!) testvérét vitte el és néhány éven belül további két testvére halt meg!

1924-ben elvesztette édesanyját is, mire Erzsébetet (utolsó) nővére fogadta örökbe, ámde 1925-ben ő is meghalt férjével együtt balesetben! Bár anyai nénje gondjaiba fogadta a kislányt, akivel befejeztette az elemit, ám 1928-ban ő is elhunyt.

A tizenéves Erzsébet 1930-ig másfél évig hajléktalanként élt, Pest igen rosszhírű környékén, ám szigorúan megőrizte tisztaságát!

A nélkülözésekkel teli élet egyenesen „túlélő kiképzés” volt egy tisztességes fiatal lány számára! Ezáltal nagyfokú önállóság, rendkívüli talpraesettség és elszántság fejlődött ki Erzsébetben. Az emberekben való csalódás megtanította a nagymérvű óvatosságra (pl. mozibeli cukorkaárusként a megbízója nem fizette ki, egy asszony felvette kertésznek, ám kiderült, hogy a kertesház egy magánbordély stb.). Gyakran menekülni kellett úgy, hogy zsebében egyetlen fillér sem volt! Tehát százszor is megfontolta, hogy bárminek és bárkinek is hitelt adjon! Talán ennek tudható be, hogy tovább erősödött a már gyermekkorában is megmutatkozó, a szavakon és egy-egy fogalmon való alapos „rágódás” (pl. egy iskolai hittanóra azzal ért véget, hogy Isten Ábrahámtól fia feláldozását kérte). Ez olyan mély válságot (csalódást) okozott gyermeki lelkében, hogy lebetegedett, a következő hittanóráról már hiányzott, ami pedig a „megoldást” kínálta!

3) 1930-as férjhezmenetele után 6 gyermeket vállalt.

4) A családfő halálával (1946) és a szovjet típusú rendszer államosító-, kitelepítő és vallásellenes légkörében sem írta alá a Mindszentyt elítélő iratot, gyermekeit beíratta a hittanra. Így klerikalizmus vádjával számtalan munkahelyről „racizták”, ráadásul békekölcsönt sem jegyzett (nem is volt miből)! Gyermekeivel következetesen járt temploma, miközben alig tudta fenntartani családját. (A kertjükben próbáltak gazdálkodni!)

5) 1961-ben, amikor már azt hitte, hogy némileg megpihenhet, megszólalt lelke mélyén az Úr és azt kérte „mondj le teljesen önmagadról” (I/7)! Ugyan bizony a Kritikus, vagy Gábor atya hogyan fogadta volna ezt a képtelenségnek tűnő kérést, ha igaz, ha nem?

6) Lelki Naplóját így vezeti fel: „Az özvegységgel járó sok gond, (...) a puszta létfenntartásért folytatott hosszas küzdelem homállyal borította el lelkemet. Annyira, hogy hitem szilárdságát támadta meg.” (Vö. I/1)

A házas gyermekei közt elosztotta az 5 szobás ház helységeit, hogy „semmi ne kössön ehhez a világhoz. (…) Nem maradt már annyi hely sem, ahol fejemet lehajthatom. Az Úr szava még mindig kérlelt: „Mondj le önmagadról! (...) Most mit kezdjek magammal? Eközben a gonosz” „jobbnál-jobb” ajánlatokkal kísértette! Erzsébet asszony egyre fokozta a bűnbánatát, szentségi életet élt, és fel sem tudta fogni, hogy miért őt választotta az Úr, amikor tanult lelkek is vannak! Lelke mélyén ezt hallotta: „Leányom, a legnagyobb bűnösök közül választok ki Magamnak lelkeket megváltó munkámhoz.” (I/30)

Az Úr Jézus folyvást kérlelte, nevelte, vigasztalta Erzsébet asszonyt, aki csaknem egy év után mondta ki végre: „Uram, akaratom a Tied, Te cselekedj bennem!” (Az Úr így válaszolt:) „Leányom, minden erőddel azon légy, hogy a bűnösöket Hozzám vezesd. Ezen kívül semmi más ne töltse be gondolataidat. Nézz szüntelenül szemembe, hogy lásd szomorúságomat a lelkek (miatt). Kívánd lelked egész vágyával, hogy a Nekem szentelt lelkek ne nézzenek el Mellettem és ne szórják szét tekintetüket a világban.” (u.o.) (No komment!)

7) Bár a Szeretetláng üzenetét a Mária-jelenések közé sorolják, a lelki napló 70%-át az Úr Jézussal való párbeszéd teszi ki. A naplóírás hatalmas kereszt volt Erzsébet számára (volt és hogy velem íratott be néhány sort, melyet Jézus már több napja sürgetett)!

8) Sokak megfeledkeznek arról, hogy a Kádár rezsim 1956 után még papokat vertek agyon és a szabadságharcosokat szériában akasztották! Még 1961 után is számtalan civil hívőt és papot tartóztattak le vallási tevékenység miatt! Igen könnyen válhatott bárki a „rendszer ellenségévé”, különösen ha valaki „nemzetközi klerikális összeesküvést szervez”! Az „áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre”, fohász ugyanis elég „internacionalista” volt ahhoz, hogy az internacionalista-kommunista rendszer féltékenységét kivívja! Mindezt úgy beállítani szervezkedésként, hogy semmilyen tömegkommunikációt nem lehetett igénybe venni, sőt már 10 példány gépelése is büntetendő cselekménynek minősült!

Tehát Kindelmann Károlyné Erzsébet asszony kifejezetten bátor volt!

9) A papság meg volt félemlítve és a fentiek mellett, sok atya nem merte vállalni Erzsébet lelki vezetését, féltek ugyanis, hogy valaki csak „kikóstolja” őket a hozzáállásuk felől! Ennél fogva a legrendesebb még az volt, ha egyik küldte a másikhoz! Ezért terjedt el, hogy „Erzsébet váltogatja a lelki vezetőit”! De még a bátor papok is tehetetlenek voltak az Ügy segítésében, hiszen ehhez semmi eszközük nem volt! Csak kevés pap akadt, aki Erzsébet lelki vívódásait szakemberként kezelte volna!

Egy kármelita atya Böcskey József OCD, tartotta a kapcsolatot Erzsébet asszonnyal. 1966-ban amikor E. három ‒ egy, kettő és három éves (!) ‒ félárva unokája nevelését magára vállalta „nagyanyai jogon”. Az atya így szólt: „nézze, ha még lettek volna is kétségeim a Szeretetláng ügyében, akkor ez az áldozatvállalása, egy küzdelmes élet után, teljesen meggyőzött volna”!

Sajnos Böcskey atya a pozitív véleményét nem tehette közzé! Ellentétben Weygand József atyával, aki bár személyesen ismerte Erzsébet asszonyt, a 80-as évek legelején egy gúnyos hangvételű, a Szeretetlángot elmarasztaló cikket jelentetett meg az Új Ember hasábjain. Az írás szintúgy nem hagyott kétséget a tárgyi ismeret hiánya felől, és természetesen az olvasók reagálásának nem adtak helyet!

Isteni oltalom? Erzsébet egyik komoly lelki-vezetőjénél Gyimóthy Károly atyánál épp ott voltak a kéziratos naplók, amikor házkutatást tartott a rendőrség, Mária Légiós szimpatizálása miatt! Minden iratot és cetlit elvittek tőle, ám érdekesmód Erzsébet naplói mozdítatlanul maradtak!

A Szeretetláng Naplóban ellentmondások találhatók, így hiteltelen!

Ugyan bizony az Evangélium hitelességét is megkérdőjelezi-e a névtelen Kritikus, vagy Gábor atya? Mert míg Máténál az olvasható, hogy Betlehemből menekülniük kellett Egyiptomba (Mt 2,13). Lukács arról ír, hogy Jézus templomban való bemutatás után, „lementek galileai városukba, Názáretbe.” (Lk 2,39)

Gyümölcseiről ismerni meg a fát! A Kritikus nem vette figyelembe az exorcista tapasztalatok tanúságát! Nem csak Dr Kovács Zoltán teológiai szakvéleményében olvashatót, de például az 2010-es Nemzetközi Szeretetláng Találkozón résztvevő két Dél-amerikai exorcista atya tanúságát sem! Eduardo Lozano (El Salvador) elmesélte egy esetét, mely röviden: Egy súlyos megszállottság esetén, hatástalan volt minden, a szentségekkel és szentelményekkel való ráhatás. Ekkor Eduardo atya szólt két társának, hogy mondják el a (domonkos-féle) szentolvasót az Üdvözlégyeibe fűzött Szeretetláng fohásszal. Amint befejezték, egyetlen papi áldásra megszabadult a páciens – az előadó hangsúlyozta ‒, aki mindmáig jól van! A másik atya Sergio Hernandez Ochomogo (Nicaragua) számtalan (spanyol nyelvű videón) tesz tanúságot a Szeretetláng rendkívüli kegyelmi hatásáról: https://www.youtube.com/watch?v=VYjQpiHkI8s

A névtelen Kritikus által kifogásolt ún. kihagyások a Lelki Napló kritikai kiadásából, melyek szerinte akadályai lettek volna a „nihil obstat”-nak

Nos, messze nem így van! Ezek vagy zavaró, fölösleges és sajátságos mondatok, vagy a Szűzanya külön kérésére nem lehetett közzétenni, vagy lényegileg igaz, de felesleges mégis a modernista teológiai szemlélet számára kérdéses! Alább, betű szerint idézem a [...] kihagyásokat a kézirat helyesírásával. (A kézirat oldalainak számozása és a kinyomtatott Lelki Napló paginái között némi csúszás lehet!)

I/32.: (Sza.) »a ti szeretetetek nélkül szegény vagyok«.

I/37.: »Leányom lesz idő, mikor nem jöhettek tömegesen hozzám a templomba nehéz idők lesznek ezek de ne féljetek akik elfogadjátok és hűek lesztek kérésem teljesítésére sok kegyelmet kaptok a szorongatott időkben. Az utóbbi sorokat nem kell nyilvánosságra hozni.« ez a Szűzanya kérése).

II/38-39.: »Korán reggel a városba volt dolgom hazafelé jövet az autóbusz megállónál történt: nem gondoltam akkor semmire, semmi olyant ami összefüggésbe hozta volna azt ami bennem végbe ment. Egy borzalmas nagy rázkódtatást éreztem egész testemben nem emlékszem megkapaszkodtam-e vagy csak neki dőltem az oszlopnak. A borzalmas megrázkódtatáson, melyen keresztül mentem nem tudtam mire magyarázni mi lehet ez? körül néztem, hogy mások is érezték-e, de nem vettem észre senkin semmit. lelkemben a Szűzanya hangja váratlanul megszólalt. Leányom ez a borzalmas rázkódtatás, melyet most éreztél, akkor fog bekövetkezni, mikor a földön szeretetlángom kigyúl ez a nagy megrázkódtatás, mely a világot megrázza szeretetlángom és a sátán összecsapása lesz, hogy ő is tud csodát tenni borzalmas lesz. de akik kegyelem állapotába vannak azoknak nem kell félni lesznek helyek melyeket kímélni fogok és kegyelmeim által megóvom a nagy veszedelmektől. kifelé nem kell erről beszélni

Mikor ez a nagy megrázkódtatás bennem végbe ment nagyon rosszul lettem ez több órán át tartott. lelkemben egészen különös dolgokat láttam és éreztem melyeket azonban nem tudok leirni.«

III/157.: A teljes szövegkörnyezetében a kihagyás kiemelve: »Ez egy egészen egyedülálló és különös formába kialakult fejlemény melyet ahogy az Úr Jézus mondja az illető javára akar fordítani, hogy általam az Ő közelébe kerüljön és ezért az Úr Jézus amint egy alapműveletet adott eszközül kezembe és a körülményeket úgy alakította, hogy én a megaláztatások szünet nélküli pergő tüzében éljek az illető papi személy közelében.« (nehezen érthető és fölösleges!)

III/199.: Nincs semmi kihagyás!

III/267.: A szövegkörnyezetben a kihagyás kiemelve: »Ezeket szavakkal nem tudom kifejezni ha földi szavakkal lehetne erről beszélni azt kell írnom, hogy lelkemben tanúja voltam a menyei udvarlásnak mely a menyei Atya az Úr Jézus és a Szeretetlelkének menyei udvarlása volt és a Szűzanya az Ő csodálatos lényével harmonikus kiegészítő együttes személye a Szentháromságnak.«

IV/22-23-24.: Az itteni kihagyás egyfelől családi okokból történt, másfelől ez a textus foglalkozik azzal a rendkívüliséggel, melyben Erzsébet asszony, részint lebetegedése, részint súlyos családi gondok miatt nem tudott naponta szentmisére járni és nagyon hiányzott neki a szentáldozás! Ekkor az Úr azt mondta neki, hogy kínzó vágyadat enyhítsem a betegséged ideje alatt minden első falat kenyeret Szent Testemként veheted magadhoz, mert az »átlényegülés jogát egyszer s mindenkorra fenntartotta istenségem«.

Szerkesztői magyarázat: A kenyér és bor konszekrálása kizárólag az Anyaszentegyház által felszentelt papok kegyelmi kiváltsága (erre még az angyalok sem képesek)!

Jézus Krisztus azonban erre kereszthalála és feltámadása után is fenntartotta a jogot, amiként ez az Efezusi Tanítványok esetében is megtette (Lk 24,30-33)! Egyébiránt ez a rendkívüliség Erzsébet számára csupán az akadályoztatás idejére vonatkozott! A IV/23.: oldal felesleges teológiai viták elkerülése okán került kihagyásra!

IV/25.: Az oldalszámozás csúszás miatt a IV/25 végén jelölt kihagyásjel, áthúzódott a IV/26-ra! (A 25-ben nincs kihagyás!)

IV/26.: Az ezen oldalon eszközölt kihagyás a 23. oldali jézusi átváltoztatás ügyét ismétli, de egyben magyarázatként is szolgál: »...amikor reggelihez készültem egy pillanat allat az Úr Jézus jelenlétével árasztott el és arra kért „ne ellenkezz!” Én az első falat kenyérbe melyet elfogyasztasz átlényegülve benne vagyok. Én igen meglepődtem ezen hirtelen nagy gondolatom támadt nem fogok kenyeret fogyasztani nagy ellenkezés közben elis határoztam, hogy pogácsát fogok enni Kenyér helyett el mondtam ezt egy ismerősömnek. Ő ismerte lelkem dolgait és utána ezt válaszolta azt gondolod, hogy az Úr Jézus akkor felfüggeszti Isteni óhaját. utána elbeszélte, egy ismerős pap éppen háztartási kekszet változtatott át és vitte börtönben élő, Isten után vágyódó lelkeknek szóval én hiába okoskodtam az Úr Jézus ezt úgy intézte, hogy én nem tudtam másként cselekedni mert az első falat kenyér elfogyasztása úgy is elkerülhetetlen volt.«

IV/23.: (még egyszer hangsúlyozva!) A naplókiadásból ez az oldal teljesen kihagyásra került, mert bár nem lehetetlen eseményt ír le, de teológiai megközelítésében vita tárgya lehet, egyébként is sem tesz hozzá, vagy vesz el a Lelki Napló tanításából! (Fentebb IV/ 22.23-24-nél már említést nyert!)

Eltúlzott állítás, miszerint Erzsébet asszonynak az Úr név szerint jelölt volna ki papokat lelkivezetőül, akik aztán nem vállalták. (Bár egy esetben előfordult!)

Jézus ugyanis a 12 papot jelölte meg név nélkül, akik közül Erzsébetnek kellett volna választania! Egyetlen egy esetben azonban kétség kívül említett nevet, és nála Erzsébet valóban kudarcot vallott. De lássuk a Napló szavait: »Az Úr Jézus így szólt: A tizenkét papi személy bármelyikét választhatod magadnak gyóntatóul. Én vonakodtam e választási jogtól és kértem az Úr Jézust, mutasson rá Ő valamelyik papi személyre, és akkor örömmel elfogadom. Az Úr Jézus rá is mutatott egy személyre, a neve Keszthelyi Ferenc. Ő már némileg ismerte a dolgokat és gyóntatómnál érdeklődött is a lelkemben történő dolgok felől. De miután én megkértem őt, azt a választ kaptam, hogy most nem ér rá választ adni, ő ugyanis Tárnokon plébános, és amikor kérésemmel hozzá fordultam, éppen a máriaremetei kegytemplomban nagyböjti szentbeszéd-sorozatot tartott. Így a választ elnapolta. Én néhány hét múlva kérésemet levélben megismételtem. Ő azonban ezt teljesen figyelmen kívül hagyta, meg sem válaszolta. Én több kísérletet nem tettem, azért is, mert időközben a Szűzanya így szólt: „Leánykám, szent Fiam ezt is megaláztatásnak szánta, és te csak maradj meg szelíd alázatosságban és légy türelmes. Tarts távol magadtól minden erőszakos megnyilvánulást, mert az erőszak nem vezet célhoz. Neked csakis a megaláztatások útján kell szent ügyünket tovább vinned.« (IV/25-26)

Erzsébet asszony leírt megfogalmazásai „színes, érzelemdús, érzelgős és vénasszonyos”, ezért nehéz olvasni!

Ezek szerint a négy elemis asszonynak teológiai értekezés szintű naplót kellett volna vezetnie? Az égiek célja nem ez volt, hiszen az Ügy komolysága miatt választhattak volna egy teológust is ‒ nemde? Erzsébet épp a pontos kifejezések ismeretének hiányában nem talált szavakat! Az írástudók feladata az, hogy ismereteik alapján az esetleg „érzelmes” szavakat értelmezzék! Szent Pál, aki tanult farizeus volt se tudta-e leírni azt amit látott „Szem nem látta, fül nem hallotta” (1Kor 2,9)

Ha a Erzsébet asszony írásbeli szóhasználata „öregasszonyos” volt is, a kérdésekre adott szóbeli válaszai mindig talpraesettek voltak! Mesélek egy példát:

Vidéki plébánosok meghívásra én vittem el. Egy-egy esetben 6-8 pap is összejött és a társaság az ügyet pártolók, a csodabogarat megnézők és a kifejezetten ellenségesekből állt! Nyomban kérdésekkel bombázták, hogy „olvasta-e Avilai Szent Terézt, Keresztes Szent Jánost stb.” Ő azt válaszolta, hogy egész életében olvasni és tanulni szeretett volna, de erre soha nem volt lehetősége! Ekkor néhányan a nők „nyomulása” az Egyházban témát boncolgatták. Erre Erzsébet eképpen szólat meg:

„Főtisztelendő atyáim! Isten a Megváltó megtestesüléséhez nem vette igénybe a férfi szolgálatát, de a Názáreti Szűzét igen!” Erre átmeneti csend támadt!

Erzsébet asszonyt hosszú időn keresztül szó szerint nevelte az Úr, hogy a „vadócba rózsát oltson”! Többször kapott felszólítást az alázatosságra (ami persze küzdelmes élete során életszerűtlen és hátrányos lett volna számára)!

Igen súlyos tiszteletlenség egy hatgyermekes családanyát a halálát követő 40 évre porig alázni, gyalázni! Az, hogy a böjt kérése kapcsán kifogás alá esett, hogy az üzenetben meghirdetett (elhunyt papokért való) böjt „módját” miért csak jó tíz év után enyhítette a Szent Szűz? Sajnálatos, ha erre valaki nem jön rá arra, hogy a dolgozó emberek számára a „könnyítés” a böjtöt kivitelezhetőbbé tette! Ám arra én kérdeznék rá, hogy a Kritikus és Gábor atya „hirtelen jött éleslátása” miért nem a jóváhagyás előtt, vagy közvetlen utána világosodott meg, vagyis miért csak 15 év után? Talán az indíttatás, vagy „sugallat” most érte el az optimális célját? Önökre tán nem érvényes a megfontolandó gyóntatói intelem, miszerint egy sugallat származhat a saját elménk gondolatából, az égi kegyelmekből, vagy a megtévesztő szellemtől!

Az a kifogás, miszerint Erzsébet asszony maga is kételkedett volna a rábízott „üzenetek” hitelességében, rossz értelmezés! Az „állandó kételyek kínját” kevéssé a tartalom igazában való kétsége okozta, hiszen ha ezt mástól olvassa, semmi gondja nem lett volna, ám ezt az égi ügyet neki kellett elfogadnia (méltatlanságtudat), és továbbadnia az egyháziak felé (felelősségtudat)! Egyik gyóntatója ugyanis valóban azt válaszolta, hogy a lelke mélyén elhangzó benső hangok származhatnak a magunktól, az égiektől és a sátántól is! Ez utóbbi volt az ami végképp aggodalomra késztette Erzsébetet, ő ugyanis nagyfokú felelősségtudattal, nemcsak nem akart megtévesztett lenni, de másokat sem akart megtéveszteni! Ha ugyanis a megélt benső hang csupán szó szerint MAGÁN-kinyilatkoztatás lett volna, vagyis csak neki szól, nem „küzdött volna a kételyek kínjával”! Ámde a kapott üzeneteket (ügyet), tovább kellett adnia az Egyház” mi több, az egész emberiség felé, „Szívem Szeretetlángját minden népre és nemzetre kiterjesztem, a meg nem kereszteltekre is!” (III/120) Valljuk meg őszintén erre sem a Kritikus, sem Simon Gábor atya (pláne a diszpozíciós helyzetében), sem én háromgyermekes családapaként és Isten kegyelméből 54 éves házasként sem lettem volna képes! Mellesleg Erzsébet minden „továbbító” lépését, csak a gyóntatja engedélyével tehetett meg, amellett, hogy az Úr külön figyelmeztette, gyóntatód tanácsát szent engedelmességgel követned kell! (II/70)

Igen rosszindulatú kijelentés az, hogy a „revelációit” maga terjesztette!

Az fel sem merült a Kritikusban, hogy abban diktatúrában, ugyan hogyan és mily módon tehette volna meg, különösen olyan nagyságrendben. hogy „futótűzként terjedjen”? (I/59) A Szeretetláng üzenetek tartalma ugyanis csak 1965 után kezdett így-úgy terjedni és ebben épp a Lelki Naplót ismerő papság és női bizalmasai működtek közre! Ő maga gépelni egyáltalán nem tudott ‒ és fontos tényező ‒, hogy „kiváltságairól, égi megbízatásáról” még saját gyermekei sem tudtak, és természetesen a szomszédai sem! Elsőszülött lánya Cecília is csak később ismerte meg édesanyja „titkait”, amikor véletlenül meglátta a kinyitott Naplót! (Egy mai „látnok", ha kap valami „üzenetet” 16-kor, fél 5-re már (minden kételkedés nélkül) fel is rakta az internetre, természetesen szakember megkérdezése nélkül!) Na ez messze nem így volt Erzsébet asszony esetében, amikét tanúsítja a gúny tárgyává tett Lelki Naplója!

Ha csupán feltételezzük (!), hogy a Kindelmann Károlyné Erzsébet által kapott „az egész emberiséget érintő feladat” igaz, akkor nem csodálkozhatunk sem a gyötrő méltatlanság-, sem a felelősségtudatán, sem pedig a fokozott sátáni kísértésein! »A sátán (...) érzi már Szeretetlángom kigyúlásának hatását. Ez rettentő dühre ragadta őt. Vegyétek fel a harcot, a győztesek mi leszünk! Szeretetlángom a sátánt oly mértékben teszi vakká, amilyen mértékben elterjesztitek Szeretetlángom fényét szerte e világon.« (II/18)

Ezen lelki megpróbáltatások (kínok), olykor olyan súlyos traumát okoztak Erzsébet asszonynak, hogy ennek nyomása alatt szinte összeomlott, és már-már fel akarta adni a küzdelmet! Olyannyira, hogy a kis házában lévő cserépkályha tüzébe akarta dobni a naplóit! Ebben gondviselésszerűen Cecília lánya akadályozta meg, aki épp benyitott hozzá! Külön kell hangsúlyoznom, hogy E. minden elkeseredettsége és lelki szárazsága nyomban megszűnt az Úr Jézus jelenlétében!

Igen fontos, hogy Erzsébet asszony nem szenvedett, hanem áldozatot vállalt az Ügy egyházi előmeneteléért! Mert nem csak senki nem üdvözülhet erőfeszítés nélkül (Lk 16,16), de semmilyen eredményt nem lehetséges elérni!

Igaztalan a megítélés, hogy Erzsébet asszony depresszióban szenvedett volna! Kérdés, hogy a sok szenvedés és áldozatvállalás, azonos-e a depresszióval? Lourdes látnoka Bernadett sem számíthatott földi boldogságra. Neki a szenvedések vállalásával kellett tanúságot tennie ország-világ előtt a Lourdes-i eseményekről, mely szenvedések és megaláztatások 1879. április 16-án bekövetkező haláláig.

Érdekes, hogy Simon Gábor atya miért tartotta szükségesnek videójában említeni, hogy fiatalabb korában elolvasta (a Németországban kivonatolt) naplót, és rá is „depresszív hatással” volt, a sok gyötrődés és szenvedés olvasása! Tán nem ragadta meg ez a jézusi mondat: „Áldozat! Imádság! Ez a ti eszközötök. A cél a megváltó munka sikeres érvényre jutása”. (II/106) Hát nem ez a keresztségben meghívott ember életének célja, mi több üdvösségének feltétele, Krisztus a mi Urunk által? Ugyan bizony a szenteket nem a vállalt szenvedés vezette-e az életszentségre? Most én világítsak rá, hogy Jézus a lélektől áldozatot vár, míg a kísértő sátán ígéreteivel örömöket kínál? (Gábor atya, törölje a videóját! Ne romboljon, ha már építeni kevés lehetősége van!)

Felteszem a kérdést, ha a Kritikus jelen lehetett volna a Golgotán, akkor a „Véres Emberi Roncs” kínszenvedése láttán, kritikusan ítélkezett volna-e Krisztus tanítása felől? Akik ugyanis ismerik a szentek és misztikusok életét, azok inkább a hitelesség jeleit látják a szenvedésben és az ördögi zaklatásokban (pl. Remete Szent Antal, vagy Szent Pio atya életében)! Erzsébet asszonynak is át kellett élnie a ,,lélek sötét éjszakájának” fájdalmas és misztikus tapasztalatait, a küldetéséből adódó sok megaláztatást és lelki gyötrelmet!

Aki valóban mélyére akar látni Erzsébet asszony lelki küzdelmeinek, annak ajánlom, hogy olvassa el a Lelki Naplója II/52-56-ig terjedő sorait! Erzsébet olyan nagy kísértéseken esett át, hogy nem csak kárhozata bizonyságát érezte, de attól külön aggódott, hogy ettől másokat megmentsen (!) Épp ezért, képes volt megalázni magát és sorra felkereste gyóntatóit, hogy bocsánatkérések közepette visszakérje az által átadott anyagokat! Ezt meg is tette és lám, az egyik pap azt mondta, hogy épp ezáltal hitelesedett benne, nem csak Erzsébet valós küzdelme, de a Szeretetláng igaz volta is!

Igen nyakatekert az a megfogalmazás, miszerint: „Az ördögnek nincs hatalmában értelmi lokúciót produkálni, mivel nem tud közvetlenül az emberi értelemre hatni.” ‒ Nocsak, ez egy „csűrcsavar”! Erzsébet asszony nem „értelmi lokúcióról” beszélt, hanem a lelke mélyén való „hallásról”! (ahol persze megszólalhat a gonosz is, aki a világosság angyalának is tettetheti magát!)

Külön ki kell térnem a papi lelkekért felajánlott böjt-virrasztás-szentségimádásról alkotott kritikus véleményre, idézem a Kritikust: „Az erkölcs szempontjából vizsgálva ez súlyos dolog, mert itt isteni közbelépésre történik meghirdetése olyan gyakorlatnak, amely egyrészt az Egyház hatáskörébe tartozna (böjti fegyelem), tehát maga Jézus nem tartja tiszteletben az általa rendelt „jogköröket”, másrészt ellenkezik az ‒ Egyház hagyományaival a bűnbánati, engesztelési gyakorlatok tekintetében.” ‒ Ugyan bizony Jézus mit válaszolt a kudarcos apostoloknak: „ezt a fajtát nem lehet másképp kiűzni, csak imádsággal és böjttel.” (Mt 17,21)!

Nézzük a Fatimai Szűz 1917. augusztusi felszólítását: „Imádkozzatok sokat, nagyon sokat és hozzatok áldozatot a bűnösökért, mert sok lélek kerül a pokolba. Mivel nincs aki áldozatot hozzon és imádkozzék értük!”

Ezt megelőzően júliusban így szólt: „Hozzatok áldozatot a bűnösökért, és mondjátok gyakran, Ó Jézusom, Irántad való szeretetből, a bűnösök megtéréséért és azoknak a bűnöknek engesztelésére, amelyeket Szűz Mária Szeplőtelen Szíve ellen elkövetnek.” És ezen szavak után az Istenanya megmutatta a poklot. ‒ Elgondolkodtató!

Visszatérve a böjtnek, mint áldozatnak a Kritikus általi degradáslására, aki az okosság és mértékletesség erényére hivatkozott. El kell mondanom, hogy Erzsébet asszony a több napos böjtjeit mindig megbeszélte gyóntatójával, és volt aki nem engedélyezte, épp a fenti érvek alapján!

Fontos körülmény az Úr intése: „Vigyázz! Mert gyóntatód parancsát nem mellőzheted el, még az Én isteni kérésem miatt sem!” (IV/6)

Egy igen jellegzetes példát idézek! »Az Úr Jézus szólt: „Erzsébet, nagy kérésem van hozzád. Elvállalod? Böjtölj kenyéren és vízen addig, míg a szent ügy el nem jut a Szentatyához.” Ezt a kérést újra megismételte néhány nap után. (...) Így szóltam az Úr Jézushoz: „A kérés elfogadása a teljes Istenre való hagyatkozásom és önátadásom megújítása előtted Uram, Jézusom.” Most nem volt szorongó kétely bennem amiatt, hogy ez az Úr Jézus kérése és akarata-e. A szeretet tüze éget.«

Nos ez végül 40 napos szigorú böjt lett azzal a kitétellel, hogy vasárnaponként fáról hullott gyümölcsöt is ehet!

Erzsébet a mellérendelt nővéren keresztül (aki épp E. Lelki-vezetőjéhez ment) megérdeklődtette, hogy ilyen nagyságrendű böjtre adna-e engedélyt? Az atya nemleges választ adott.

»Ezután lelkemben két napig nyugalom volt, de az Úr Jézus megismételte kérését ezen szavakkal: „Kérésem továbbra is fenntartom, melyet gyóntatódnak többször is meg kell ismételned.”« (IV/5) „Előre megbeszélt időre gyóntatómhoz mentem, és (...) megismételtem az Úr kérését. Gyóntatóm ismét tagadó választ adott, és kifejtette előttem ennek lehetetlenségét. (...) ezt ő nem engedheti meg, mert ez az V. parancsolatba ütközne. És még több oldalról is megvilágította előttem ennek lehetetlenségét. Én ismételten az Úr Jézus szavaira hivatkoztam. Ő erre azt válaszolta: Ha az Úr Jézus neki is tudtára adja kérését, ő nem fog ellene szegülni akaratának.” (u.o.)

Közben Erzsébet, ha nem is böjtölt, de áldozatul az ételeit nem az íze szerint, hanem csak szükségből vette magához! Hónapok múltán a gyóntatója elhunyt, és ekkor az újabb, a lelki vezetését vállaló atyához fordult a kéréssel, aki elsőre ezt válaszolta: „Leányom, ha az Úr Jézus ezt kéri, meg kell tenned!” (IV/7) (Az atyát Fuhrmann Ernőnek hívták, és az ő gyóntatója volt Dr Kosztolányi István szentírásfordító, a Bp-i Hittudományi Akadémia professzora!)

Csupán kitaláció „mennyei matematika” a „3 Üdvözlégy 1 lélek” kérdésében?

Gábor atyától kérdem (mert a névtelen Kritikus bizonyára nem ért hozzá), hogy II/15-16-ban leírt ‒ 3 Üdvözlégy elmondásával egy lélek szabadul a tisztítótűzből ‒ kérés, lényegében a Szűzanya eredményes édesanyai pedagógiája, azért hogy övéit többlet-imára késztesse! A Szent Szűz kérései soha nem meddők és céltalanok! A fatimai gyermekek által már ezt kérte tőlünk: ,,imádkozzátok mindennap a rózsafüzért, hogy kieszközöljétek a világ számára a békét és a háború hamarosan befejeződjön.” (1917. május) Esetleg Főtisztelendőségedet a „számszerűség” zavarja, mely a Zsinat előtt még gyakorlatban volt? Ugyan bizony a „Harminc Gregorián Mise”, vagy a „8 napon belüli” novemberi búcsúlehetőségeket is kifogásolja? (Egyébiránt a fenti kérést Erzsébet még jóval a Zsinat előtt, 1963-ban kapta!)

Igen fájdalmas azt olvasni a Kritikustól, hogy „Az állítólagos Szűzanya pedig a házimunkát nem szerette”, és eközben is sürgette Erzsébet asszonyt!” Sőt a Kritikus a böjttel kapcsolatban is egyre gunyorosabban idézi a Lelki Naplót A böjtre vonatkozóan a Szűzanya (további) közlése és figyelmeztetése: „Ne koplaljunk, hanem bőségesen fogyasszunk kenyeret és vizet!” (IV/28) Mindezt 1981-ben, két évtizeddel a böjtök kezdete után! Vajon miért nem tetszett ezt korábban közölni? Mert ha a kinyilatkoztató következetes lett volna, és a kezdetektől ilyen értelemben kérte volna a böjtölést, talán Erzsébet asszony gyomra nem ment volna tönkre, Zselepszky Fábián OCD sem terebélyesedett volna el, sőt, talán az ÁEH “útlevél-csodájától” megtévesztett és „hívővé” vált Kosztolányi István biblikus professzor sem halt volna meg a tizenkéthetes böjt megtartását követően Prudencia úrhölgy negatív dicsőségére.

Válaszom: Akár figyelmen kívül is hagyhatnám a névtelen Kritikust (Cinikust), ám hozzáfűzöm, hogy a „12 hetes böjt”, a heti csütörtök-pénetekekre vonatkozott! (Magam is megtartottam!) Előszöris Erzsébet asszony „negyven napos böjtje” 1965-ben volt (ld. IV/3-7), másfelől Zselepszky Fábián OCD atya egyáltalán nem volt „terebélyes”, és természetesen a Kosztolányi professzor sem a 12x csütörtök-pénteki böjtbe halt bele! Egyszerűen a névtelen Kritikus minden szavával bántani akar, még a feltételezéseivel is! (Ez pedig nagy eséllyel nem égi kegyelem gyümölcse!)

Igen elgondolkodtató, hogy bár a Kritikus széleskörű tudást igyekszik magáról sejtetni, az álatala támadott témakörben mégis teljes tájékozatlanságot és tárgyi tévedést mutat. Ilyen például a „téves próféciák”!

1) Jézus azt ígérte Erzsébet asszonynak, hogy 52. születésnapján fog meghalni, ezt többször meg is erősítette. (III/128, 219).

Nos említettem, hogy Erzsébet embertpróbáló fiatalkori „földhözragadtságában” megszokta, hogy beosztó volt, ügyesen ugyan, de a sorrendiséget ő határozta meg. Az Úr viszont sürgette nála Szentséges Anyja ügyének (egyházi) továbbvitelét. Ezért figyelmeztette kiválasztottját, hogy vigyázz, mert a születésnapodon meghalsz! Ez nem prófécia, hanem pedagógia (úgy dolgozz, mintha örökké élnél, és úgy imádkozz, mintha...) Más szentek is voltak akik többször várták a halálukat, nem a saját számításaik szerint!

2) Az „ez a hely lesz a világ legnagyobb kegyhelye” a kijelentés Harmatcsepp utca adott helyére vonatkozik, akkor is, ha az ott lakó férjezett lánya (és nem E. gyerekei) a nevezetes „Kisházat” lebontották! A helyszín azonban megmaradt, mint kegyelmi „kiszögelési pont”. Az pedig, hogy ilyen nagyságrendű ígéret kötődik hozzá, már csak akkor válik igazolttá, amikor a Szeretetláng kiáradása megtörtént! Idézet a Lelki Naplóból: „Ez szinte olyan lesz, mint az első Pünkösd, mely elárasztja Szent Lelkével, Szent Lelkének erejével a Földet. Ez a nagy csoda, melyre felfigyel az egész emberiség, ez mind a Szent Szűzanya Szeretetlángja kegyelmi hatásának kiáradása. (...) Az emberiség lelkében a hitetlenség által elhomályosuló Föld nagy megrázkódtatáson megy keresztül. Utána hinni fognak, és ez a megrázkódtatás a hit erejének értelme által új világot teremt. A Szent Szűz Szeretetlángja által a hitből fakadó bizalom gyökeret ver a lelkekben, és újra megújul a Föld színe. Mert ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett. A szenvedésekkel elárasztott Föld megújhodása a Szent Szűzanya közbenjáró hatalmának ereje által történik.” (II/93-94)

És ez az esemény, mely megrázza a világot, a Szent Szűz és a sátán végső összecsapása lesz, amiként a II/38-39 alatti kihagyásban írva van, jóllehet a Szűzanya hozzáfűzte, hogy ezt nem kell közzétenni! (Oda van írva!)

Na de mégis mi ez a „Szeretetláng”, különösen azon állítás mellett, hogy „ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett”? (III/129) Nos megválaszolom, hátha...

Erzsébetet papok kérdezték, hogy mi az a „Szeretetláng”? Ő továbbította a Szűzanya felé, aki ezt válaszolta: „Szívem Szeretetlángja maga Jézus Krisztus” (I/107). Sőt a IV/12-nél ez olvasható: „az Úr Jézus és a Szűzanya arra kért, hogy ezt juttassuk el az illető papi személynek, aki élesen támadja Szívem Szeretetlángját, mely maga Jézus Krisztus.”

De akkor mi a gond? Az, hogy sokak besorolják a Szeretetlángot a Mária-tisztelet lelkiségei közé, esetleg újabb imádságos indíttatásnak tartják! Ez sajnos az ismeret teljes hiányát tükrözi bár, mégis a jobb indulatúak legfeljebb egy isteni kegyelmenek tartják. Az is, mert minden az! De mégsem ez a lényege, hanem a kegyelem HATÁSA! Ez az, „melyet Szívemből adtam nektek, szívről-szívre járva gyújtsátok meg az egész országban. Ez lesz a csoda, mely tüzet fog, és a Sátánt megvakítja. Ez az összetartó szeretet tüze, melyet Szent Fiam Sebeinek érdemei által kértek.” (I/39) Tehát egy olyan rendlívül „hatás”, amely eddig nem ismert kegyelmi erőként érvényesül a szívekben-lelkekben! Akit ez a hatás valóban áthat, arra érvényes Szent Pál kijelentése: ,,Élek ugyan, de nem én, hanem Krisztus él bennem” (Gal 2,20). Az ilyen ember krisztusivá formálódik, teljesen azonosul vele, s ez gondolatvilágára, szándékára és cselekedeteire egyaránt kihat.

De olvassuk el Erzsébet asszony egyik lelki-vezetőjének véleményezését: „A Szeretetláng kegyelmi adomány. Mégpedig erő, amely átjárja a szívet és az akaratot. Erő, amely helyreállítja bennünk az értékrendet; erő, amely átformál, szeretni tanít, készségessé tesz bennünket Jézussal együtt és Jézussal teljesen azonosulva hatékonyan és kitartóan részt vállalni a lélekmentő munkában. A szeretetláng segít megérteni a Szent Szűz szándékát. Segít tárgyilagosan felismerni valós helyzetünket. Másként fogalmazva: a Szeretetláng az a kegyelmi adomány, eszköz, amely hozzásegít bennünket a Boldogasszony tevékenységének értelmezéséhez, és erőt ad kérésének, az engesztelésnek következetes megvalósításához, és az apostolkodáshoz. Ennek pedig kizárólagos célja, hogy egyetlen lélek se kárhozzék el. A Szeretetláng a bennünk és általunk szabadon működő Jézus Krisztus. (Dr Antalóczi Lajos: Jelenések, üzenetek és a jövő, Kisboldogasszony Plébánia Eger, 2000.)

Hogyan értendő a kegyelmi hatás kiáradása? ‒ Értsük úgy, mint amikor Szent Erzsébet köszöntésekor méhében felújjongott a magzat (ld. Lk 1,41). Vagyis a Szent Szűzből kiáradt a kegyelmi „hatás” ‒ Jézus Krisztus! (Ahogyan az 1/107 említi!)

A Szeretetláng áradásának három fázisa van:

1) Az üzenet Erzsébet asszony általi küzdelmes elfogadása.

2) A „futótűzként” (I/59) való terjedés (szívről-szívre).

3) A kiáradás, mely a sátán végső legyőzése (II/93-94)!

De miért Szív és Láng?

Mert „Szavait Anyja mind megőrizte szívében.” (Lk 2,51)

A tiszta érzelem és a szeretet a szívben zajlik, pl. az Efezusi Tanítványok esetében: „Hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton”? (Lk 24,32-33)

És mi ebben a hatás? Az a többlet indíttatás, hogy a tanítványok fáradtan és már sötétben visszagyalogoltak (14 km-t), hogy tanúságot tegyenek a Feltámadottról!

Ez az a többletkegyelmi hatás adhat erőt arra, hogy végre teljesítsük a Szűzanya fatimai kéréseit. Mert amíg ezek nem teljesülnek, nem nyer békét a világ! (Tehát a Szeretetláng szorosan összefügg Fatimával!)

Nyomatékul, még álljon itt Montforti Grignon Szent Lajos próféciája az apostoli lelkekről (papokról): „...akiket a Szentlélek képez ki hűséges Jegyese által, előkészítik és felállítják majd a Szentlélek uralmát szeretetben és igazságban. Aki tiszta szeretetének lángjával megsemmisíti majd a szakadásokat és a bálványimádást!” (Mária által Jézushoz 33-34.o.)

Ugyancsak Grignontól olvashatjuk a 'Tökéletes Mária-tiszteletben': „Az Úr papjai lesznek, akik mint valami láng, mindenütt felgyújtják az isteni szeretet Tüzét!” (56) Majd uo. a 144-ben ezt írja e lelkekről, hogy Mária: „Elmeríti kegyelmeinek tengerébe (...), felvilágosítja az igazságra, lángra gyújtja szívét szeretetével”. Máshol: ,,Mária olyan lámpás, amelyet azért gyújtottak, hogy az egész bensőt megvilágítsa, és az isteni szeretet lángjára lobbantsa; hogy meglássuk benne és vele Istent.”

A legpontosabban egy nyolc éves fatimai kisleány fogalmazta meg. Szent Jácinta kórházba menetele előtt így búcsúzott Lúciától: „Mondd meg mindenkinek, hogy Isten a kegyelmeket Mária Szeplőtelen Szívén keresztül adja nekünk. Az embereknek Őáltala kell kérniük ezeket. Jézus és Mária Szíve azt akarja, hogy Vele együtt Égi Anyánk Szívét is tiszteljük. A békét Égi Anyánktól kell kérni, mert Isten Őrá bízta ezt. Bárcsak minden szívnek átadhatnám azt a lángot, mely a szívemben ég, mellyel Jézus és Mária Szívét annyira szeretem!” (Fatimáról beszél Lúcia nővér - Fatima, 1997, 108.o.)

Az, hogy a Szeretetláng lelkiségére mennyire igaz a gamalieli meghatározás, alátámasztja két húsz évnyi különbséggel íródott Dél-amerikai főpapi véleményt, P. Róna Gábor SJ fordításában:

Bernardino Echeverria Ruiz guayaquili érsek (későbbi bíboros) a Szeretetláng Lelki Napló 1988-as kiadásához írt ajánlását (részlet): „Szeretetláng − ez az új neve annak a mérhetetlen és örök szeretetnek, mely Mária Lelkében él minden ember iránt (…) Láng ez, mely megvilágít, láng, mely melegít, láng, mely tűztengert képes fellobbantani. Láng, mely Mária Szívében ég, s égni akar gyermekei szívében is. (…) A Szeretetlángnak égnie kell minden keresztény megmentésére, hogy megmentse a családokat..., hogy segítse a papok megszentelődését. (...) A Szeretetláng kell, hogy megvilágítsa a keresztény ember életének minden pillanatát...”

20 évvel később. Antonio Arregui Yarza guayaquili érsek Prot. 445/ 2008 számú jóváhagyásából részlet: „...Mária Szeplőtelen Szíve Mozgalmának jellemző vonása tagjainak igaz keresztény lelkisége. Hálát adunk Istennek a gyümölcsökért, melyeket a plébániákon megalakult imacenákulumok teremnek, valamint azon fáradozásukért, amellyel a családi közös imádkozást előmozdítják. Fő apostoli tevékenységük az evangelizálás, az imádság, a szentségekhez való gyakori járulás, a testvéri szeretet és készség, amellyel részt vállalnak Egyházunk tevékenységében, a hitoktatásban (...) Mária Szeplőtelen Szíve Szeretetlángja Mozgalom csodálatos módon elterjedt a világ különböző országaiban, a mi országunkban is.”

Szűzanyánk, áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Tisztelettel: Begyik Tibor

Miként küzdhető le az engesztelésre való lelki erőtlenség?

     Ha a hiteles Mária-jelenésekben nem ismerjük fel a Szent Szűz gyermekeit mentő anyai igyekezetét, akkor nem ismertük fel a Fatimai Üzenet célját és súlyát sem!
     Már nem lehet azzal érvelni, hogy "minek a fatimai üzenet, amikor ott az Evangélium! Nem a zarándoklatok kellenek, hanem a következetes hitélet!" – Milyen igaz is! De kérdés, lehet-e ébresztgetni egy ájult embert, szép szavakkal? A lelkek sokasága ugyanis ájult állapotban van, és nemhogy a bensőséges lelki élet, de már a józan emberi ész megfontoltsága sem működik a tömegek jelentős részében. Persze de más is lenne, ha oly sokak evangéliumi életet élnének és nem lelnék örömüket a pusztításban!
Mert nem az Evangélium hatástalan, hanem az emberi fogékonyság tompult el a kegyelem iránt. Az emberek sokasága ugyanis elveszítette a hitre való érzékét. – Mit "érzékét"? – Az igényét! Így aztán aligha csodálkozhatunk, ha az Égi Édesanya leleményes kegyelmi eszközökkel próbálja végveszélybe sodródott gyermekeit "felébreszteni", hogy megmentse valamennyit a kárhozattól! Mert a helyzet súlyos!
     Modern világunkban az üdvözülni akaró ember hitét az erőtlenség és ennek folytán a túlzott hiszékenység súlyosan veszélyezteti. A hívő emberek egyre jobban nélkülözik a tanúságtevő keresztény környezetet. Sokan ráadásul nem is hallottak a megváltás mibenlétéről, a kárhozat veszélyéről és Jézus neve is legfeljebb, mint "szupersztár" ismert előttük! Ezektől a lelkektől, sajnos nem lehet elvárni a fatimai üzenetek megvalósítását!
Sajnos, még az egyébként jó szándékú – az Istennel és Egyházzal még kapcsolatot tartó emberek is –óhatatlanul átveszik az imént példázott elfásult mentalitást, és a "végre valami újat váró" hajlamuk folytán, könnyen felülnek a hamis próféciáknak! Ennek következtében, a még meglévő, az Egyház iránti tiszteletük, pláne a hűségük, így vagy úgy de megfogyatkozik, sőt könnyen az ellentáborba sodródnak!
     Ma már látványossá vált, hogy a szekularizáció, az elvilágiasodás, az erkölcsi liberalizmus és az ezoteriába hajló csodavárás szörnyű pusztítást végez a lelkekben. Ez pedig, egyenes következményeként – különböző okok miatt ugyan –, de az egész világon (s nemegyszer az egyházi berkekben is) az istenfogalom torzulását okozza (erőltetett modernizmus). Az Istenanya világos és követhető módozatokat közölt velünk – Egyházával – Fatimában: bűnbánat, rózsafüzér imádság, felajánlás Szeplőtelen Szívének, az öt első szombat megtartása, az ezeken való szentgyónás, szentáldozás és a Két Szív engesztelése! Mindezen pontokat, Albino Luciani bíboros, az 1978-ban 33 napig uralkodó pápa, 1977-es fatimai zarándoklata alkalmával, szentbeszédében világosan összefoglalta:

1. Meg kell bánnunk bűneinket és nem szabad az Urat újra és újra megbántanunk.
2. Imádkozni! Az ima az Istennel való kommunikáció eszköze. Az emberek közti kommunikációs eszközök, mint a TV, rádió, mozi és sajtó manapság túlzottan uralják az életüket és úgy tűnik, mintha ezek ki akarnák szorítani az imádságot. Az egyik megöli a másikat – és úgy látszik ez igaznak bizonyul, a média javára!
3. Imádkozzuk a rózsafüzért!
4. A pokol létezik és oda lehet kerülni. Fatimában a Szűzanya a következő imádságra tanított: "Jézusunk, bocsásd meg bűneinket, ments meg minket a pokol tüzétől, s vidd a mennybe a lelkeket." Ezen a világon sok fontos dolog van, de semmi sem fontosabb, mint példamutató élettel kiérdemelni a mennyet. Ezt nem Fatima mondja, hanem az Evangélium... (Mt 16,26)
(vö. "pur-magazin" 6. évfolyam, 9. szám, 1992. május 4., 75 éve Fatima, különkiadvány)
     Az emberek azonban elerőtlenedtek lelkileg, tömegesen elveszítették képességüket az Isten Országáért hozott erőfeszítésre és nem képesek – nem is értik –, hogy mennyire szükséges engesztelniük a végtelenül megbántott Istent, és mennyire szükséges részt venniük az Üdvözítő Jézus megváltó munkájában! Az evangéliumi hitben való kitartó erőfeszítés nélkül pedig senki sem üdvözülhet.
     Az Egyház Anyja erre a gyengeségre, erre az erőtlen keresztényi életre esdett ki számunkra többletkegyelmet Istennél a Szeretetláng ajándékával.

A FATIMAI ELSŐSZOMBAT https://youtu.be/PXdDPf-3XCc

Isten hitelesíti övéit!

     Charbel atya maga volt a megtestesült alázat, s vigyázott, hogy sohase beszéljen magáról. Ennél fogva önmagáról teljesen elfeledkezett. Mindig lehajtotta a fejét és kerülte a nők közelségét. Soha nem viccelődött. Mintha egészen meghalt volna e világ számára. Ami pedig szer­zetes-testvéreit illeti, néhányuk bizony kigúnyolta és kinevette Őt szigorú, kemény önsanyargatásai miatt, többek közt a már említett esetben is, amikor a szakácstestvér olaj helyett vizet töltött a lámpásába. Ámde Charbel atya hagyta magát egészen a megsemmisülésig megalázni! Bizony a teljes eltemetkezésért mutatkozott olyannak, mint aki teljesen oktalan, és akinek nincs külön akarata. Sajnos az egész lénye megvetés tárgya volt társainak többsége részéről. A sors iróniája, hogy az a közösség, amely többnyire lenézte őt, az ma a rendjük büszkesége (hasonlóan Szent Pio atya történetéhez)!

De Isten népe már életében szentként tisztelte, és ami érdekesmód nem tűnt fel a rendtársaknak, Charbel atya egyszerű imájára, túl a testi-lelki gyógyulásokon, hatalmas csodák történtek. Amiként, ha például sáskajárás pusztított (ami nem volt ritka), őt kérték meg, hogy könyörögjön Istenhez, hogy elmúljon a veszedelem.

Figyelemre méltó, hogy szentünk sem veszélyes, sem ártalmatlan állatot nem ölt meg soha. A szentelt vizet használta távol tartásukra. Amikor a szerzetes társait egy mérges kígyó veszélyeztette a szőlőben és Charbel atyát hívták, aki megállt a kígyó előtt és nyugodtan csak ennyit mondott: „Menj el!” Erre a kígyó megfordult és azonnal tovább kúszott. Valószínűleg e csodáknál is fontosabb az a tény, amit sokan éreztek, hogy Charbel atya a puszta jelenlétével békévé szelídíti a sok rosszat. Hazája szenvedéseiről ezt mondta: „Ha meg akarjátok menteni magatokat, akkor teljes szívvel imádkozzatok Máriához és Ő majd megment titeket!”

(Források az első részben!)

(folyt.)

Lúcia nővér tanúsága 5

     Egy 1957. december 26-án folytatott beszélgetésben Lúcia nővér a következőket mondta: „Nézze atya, a Boldogságos Szűz Mária ezekre az utolsó időkre, amiben mi élünk, a rózsafüzér imádkozásának különleges hatékonyságot szerzett. Olyan hatékonyságot, hogy nincs az a probléma, akár az evilági, akár a szellemi életben, akár a privát-, a családi- vagy a közösségi életben, népek és nemzetek sorsában – amit a rózsafüzérrel ne tudnánk megoldani! Ismétlem Önnek, hogy nincs olyan probléma – bármily súlyos is az –, világi vagy mindenekelőtt lelki, saját személyes életünkre, családunkéra, a világ vagy a szerzetesrendek családjaira vagy a népek és nemzetek életére vonatkozó probléma − melyről mégegyszer mondom –, bármily nehéz is, amelyet a rózsafüzér imádkozásával ne tudnánk megoldani. A szentolvasóval fogjuk magunkat megmenteni, megszentelni, vele fogjuk Urunkat vigasztalni és számtalan lélek üdvözülését elérni” (Pater Fuentes 1957. dec. 26-i interjúja a fatimai Lúcia nővérrel)
     Lúcia nővér e megjegyzése minden bizonnyal a rózsafüzér legszebb apológiája. Természetesen, a leghatásosabb ima, mellyel Isten szívét meghathatjuk, kétségen kívül a liturgikus ima: a szentmise, körülvéve a szent officiummal (breviárium, papi és szerzetesi zsolozsma). A rózsafüzér soha nem akarta a liturgiát helyettesíteni. „Mindazonáltal a liturgia sem harcol a rózsafüzér ellen, melynek sajátos és nem lebecsülendő karaktere van.” A rózsafüzér számba veszi Urunk életének azon titkait, melyeket a liturgia a karácsonyi és húsvéti ciklusban ünnepel, és a maga módján szemléli őket, „mialatt figyelmét explicit arra a szerepre tereli, melyet a Boldogságos Szűzanya ezekben a történésekben játszott”.

Valamely különös kegyelem elnyerésére
3. nap

Ó Szentséges Kisded Szűz Mária! 
Aki szent szüleid: Joachim és Anna öröme és dicsősége vagy, és amellyel szeplőtelen gyermekséged iránt tanúsított szorgoskodásukat oly példaadóan viszonoztad, hallgasd meg kegyesen kérésemet és egyazon szeretet által esd ki számomra a mindenható Istentől azt a kegyelmet, melyért fohászkodom. 
     Ó édes Kisded Mária! Ki Szeplőtelen Fogantatásod kiváltságánál fogva oly közel vagy Istenhez mint senki más Éva leányai közül! Fordítsd reám irgalmas és kegyes tekinteted és mint hathatós közbenjáróm és szószólórn, eszközöld ki számomra a kért kegyelmet. 
Ne engedd, hogy megszégyenülve távozzam drága bölcsődtől, hanem eszközölj ki számomra áldást és segélyt, melyért oly annyira esedezem. 
Végül kérlek, ó Mária! Eszközöld ki a magam és felebarátaim számára a te szent gyermekséged iránt a valódi áhítat lelkületét és a szent állhatatosság megbecsülhetetlen ajándékát. Amen. 
Üdvözlégy..., Dicsőség...

Mit ígért Jézus azoknak, akik megtartják az elsőpénteki nagykilencedet?
Ez azt jelenti, hogy kilenc egymást követő hónap első péntekén meggyónnak és megáldoznak.

Megadom nekik az állapotukhoz szükséges kegyelmeket.
Családjaiknak megadom a békét.
Minden bánatukban megvigasztalom őket.
Életükben és különösen haláluk óráján biztos menedékük leszek.
Minden vállalkozásukat megáldom.
A bűnösök szívemben megtalálják az irgalom forrását és vég nélküli tengerét.
A lanyha lelkek buzgókká lesznek.
A buzgó lelkek nagy tökéletességre jutnak.
Megáldom a házakat, ahol Szíven képét kifüggesztik.
Azoknak, akik a lelkek megmentésén dolgoznak, olyan erőt adok, hogy még a legmegrögzöttebb
bűnösöket is megtérítik.
Azok neveit, akik ezt az ájtatosságot terjesztik, szívembe írom, és onnan soha ki nem törlöm.
Végül Jézus Szíve legnagyobb ígérete az elsőpénteki nagy kilencedet elvégzőknek a következő:
Mindazok, akik kilenc egymásután következő hónap első péntekén a szentségekhez járulnak, vagyis
meggyónnak és megáldoznak, nem halnak meg kegyelem nélkül, sem a nekik szükséges szentségek vétele
nélkül. Isteni Szívem biztos menedékük lesz az utolsó pillanatban.

(Forrás: http://www.farkasretiplebania.hu/jezus_szive_tisztelet)

A remeteségbe vonulása

     Több tanú is elmondta, hogy Charbel atya tekintetéből mennyei fény sugárzott! Ez bizony lehetséges annak, akinek az Úr volt állandó öröme. Szíve mindig vidám, az arca derűs volt, miközben valójában komoly volt. Jámborságot és istenszeretetet tükrözött, különösen imádság közben. Minden lelket vonzott, és tiszta szívű ember volt. Beszéde kellemes, egyszerű szavai világosak, egyértelműek voltak. Figyelemre méltóan szelíd volt, szeretetreméltó és engedelmes volt, miközben teljesen uralta hajlamait és hangulatait. Egész viselkedését az egyenesség, a mértéktartás és a kiegyensúlyozottság jellemezte. Áldozatos életét visszavonhatatlanul az Úr és a lelkek üdvösségének szolgálatába állította.

A környéken élő emberek, általánosságban is sokat beszéltek a remetékről, és úgy vélekedtek: „Libanon létezésének titka ezeknek a jámbor remetéknek a tisztaságában és jóságában rejlik”.

És ehhez nagyban hozzájárult Charbel atya papi-szerzetesi személye azzal, hogy kiváló lelkipásztor és gyóntató volt. Messze földről is sokan felkeresték, és szentgyónásuk után nagy örömmel tértek haza tőle az emberek.

Bár 16 évet élt az Annaya-i Szent Maron kolostorban, feléledt szívében a vágy a régi remeték élete iránt. Így tizenhat év lelkipásztori szolgálat után arra kérte elöljáróját, hogy elvonulhasson az anyakolostorhoz tartozó Szent Péter és Pál-kolostorba (Ld. alább!). Elöljárója eleinte vonakodott megadni az engedélyt, ám egy csodálatos isteni jel hatására beleegyezését adta. Egy este, amikor Charbel olajat kért a lámpásába – hogy próbára tegyék –, vizet öntöttek bele, ám a láng mégis fellobbant és folyamatosan égett!

Így 1875. február 15-én megkezdte a vágyott remeteéletet: a csendes magányt, az állandó rózsafüzér-imát, és a mezei munkát. Mindig térdre borulva imádkozott az Oltáriszentség előtt, nem egyszer az egész éjszakát imádságban töltve. Huszonhárom évig élt így, és csak elöljárója kérésére látogatott el néha az anyakolostorba. Már életében szentség hírében állt, közbenjáró imájára számos csoda történt.

(Források az első részben!)

(folyt.)

Lúcia nővér tanúsága 4

     Végül, arra is gondolva, hogy az Egyházi Tanítóhivatal mit mondott nekünk az évek során − a későbbiekben emlékeztetlek benneteket ezekre − és mi az, amit Isten, üzenetén keresztül annyira javasol nekünk, azt gondolhatjuk, hogy a rózsafüzér a szóbeli imádságnak az a formája, amely általában a leginkább megfelel nekünk, amelyet a leginkább értékelnünk kell, és mindent meg kell tennünk, hogy el ne szakadjunk tőle. Mert Isten és a Szűzanya mindenkinél jobban tudják, mire van szükségünk és mi felel meg nekünk a leginkább. Ez pedig hatalmas eszköz a hit, a remény és a szeretet megtartásában.

     Még azok számára is, akik nem tudnak, vagy nem képesek meditálni, a rózsafüzér kézbevételének egyszerű mozdulata, hogy imádkozzanak, már azt jelenti, hogy Istenre figyelnek. S amikor minden tizedben megemlítik Krisztus életének egy-egy titkát, már emlékeznek is rá, és ebben az emlékezésben a hit halvány fénye gyúl ki, amely nem hagyja elaludni a még füstölgő lángot, s így nem alhat ki a tűz.

     Másfelől pedig azokat, akik nem imádkozzák a rózsafüzért és nem vesznek részt mindennap a szentmisén, nincs, ami táplálja, s elvesznek a földi élet anyagiasságában. Így a rózsafüzér - Isten imádsága, amelyet Egyházán és a Szűzanyán keresztül javasolt mindannyiunknak a legnagyobb állhatatossággal, általánosan, mint az üdvösségre vezető utat és az üdvösség kapuját: "Imádkozzátok minden nap a rózsafüzért" (A Szűzanya, 1917. május 13-án).

Az élet egyetlen - ezért vedd komolyan!

Az élet szép - csodáld meg!

Az élet boldogság - ízleld!

Az élet álom - tedd valósággá!

Az élet kihívás - fogadd el!

Az élet kötelesség - teljesítsd!

Az élet játék - játszd!

Az élet vagyon - használd fel!

Az élet szeretet - add át magad!

Az élet titok - fejtsd meg!

Az élet ígéret - teljesítsd!

Az élet szomorúság - győzd le!

Az élet dal - énekeld!

Az élet küzdelem - harcold meg!

Az élet kaland - vállald!

Az élet jutalom - érdemeld ki!

Az élet élet - éljed!

Valamely különös kegyelem elnyerésére
2. nap

Ó Szentséges Kisded Szűz Mária! 
Aki előtt az angyalok elragadtatással és csodálkozással hajolnak meg és szent örömmel folyton hangoztatják: "Uralkodj Szent Fiaddal örökké fölöttünk!" 
Kérlek Téged ezen boldog, szolgáló és hódoló szellemekre tekintettel, akik bölcsődet körülvéve, mint jövendőbeli királynéjukat tiszteltek, méltóztass a felséges Istentől kiesdeni számomra azt a kegyelmet, melyet annyira óhajtok. 
     Ó édes Kisded Mária! Ki Szeplőtelen Fogantatásod kiváltságánál fogva oly közel vagy Istenhez mint senki Éva leányai közül! Fordítsd reám irgalmas és kegyes tekinteted és mint hathatós közbenjáróm és szószólórn, eszközöld ki számomra a kért kegyelmet. 
Ne engedd, hogy megszégyenülve távozzam drága bölcsődtől, hanem eszközölj ki számomra áldást és segélyt, melyért oly annyira esedezem. 
Végül kérlek, ó Mária! Eszközöld ki a magam és felebarátaim számára a te szent gyermekséged iránt a valódi áhítat lelkületét és a szent állhatatosság megbecsülhetetlen ajándékát. Amen. 
Üdvözlégy..., Dicsőség...

Szentünk Mária-tisztelete

     Természetesen a nagy előd, Remete Szent Antalhoz hasonlóan, Charbelnek is meg kellett küzdenie a kísértésekkel, mégpedig a szokásos módon, böjttel és imával, amiként maga az Úr tanította! Olykor, amikor nagy sóhajjal felkért valakit: "Imádkozzon értem!", észlelni lehetett Charbel atya belső küzdelmét, forró lelki harcát. Leginkább csendben, a rózsafüzérezés csodálatos szeretetaktusába temetkezett, és ezáltal győzedelmeskedett is!. Egy pillanatra sem fordította el tekintetét Istenről, semmiféle jelentőséget sem tulajdonítva az őt támadó démonnak. A teljes imádás jellemezte egész életét, élete értelmét és önátadott erejét.

Kivételes lelkiereje volt, melyet mintha egyenesen a mennyből merített volna. Minden körülmények között derűsnek és kedvesnek látták, türelemmel viselt minden nehézséget és szenvedést. Még a nem kötelező önsanyargatásoknak is alávetette magát: böjt, virrasztások, hideg elviselése stb. A kétkezi munkáit mindig elvégezte, bármilyen nagy testi fájdalmai is voltak közben, szüntelenül ezt ismételgetve: „Ó, Jézus! Ó, Mária!” Sokat imádkozott a tisztítótűzben szenvedő lelkekért, és bizonyára a kiszabadult lelkek is visszasegítettek neki a mennyből! Charbel atyát nem csak a munka közbeni állandó fohászok mondása, de az időnkénti keresztvetés is jellemezte.

„Ha az ember hozzászoktatja magát a keresztvetésekhez – mondja Szent Charbel –, és rendszeresen segítségül hívja Szűz Máriát, akkor mindenféle kísértést legyőzhet.”

Jean Skandar atya így ír: „Isten szeretete vezette Charbelt, ezért teljesen szabadon vált meg mindentől, a saját akaratától is. Mindezt azért, hogy ily módon osztatlan szívvel mindent visszaadjon Istennek. Kizárólag csak neki! A kezdeményezést Istenre bízta. Életének minden cselekedetét alávetette tökéletlen és bűnös környezetének, abban a transzcendens hitben, amely mindenen túlmutat. Isten tökéletes szeretetében találta meg az erőt, hogy a tudatos halálnak (az önmagáról való lemondásnak) adja meg magát, átölelve a keresztet.”

(Források az első részben!)

(folyt.)

Lúcia nővér tanúsága 3

      Nem tudom biztosan, de amennyire az emberekkel való általános érintkezésből látom, nagyon kevés, valóban elmélkedő lélek van, aki Istennel bensőséges kapcsolatot tart fenn és őriz, amely felkészíti őket Krisztus befogadására az Eucharisztiában. Így nekik is szükségük van a szóbeli imádságra, a lehető legjobban átelmélkedve, meditálva és gondolkozva, amilyennek a rózsafüzérnek is kell lennie.

     Sok szép imádság van, amely felkészülésül szolgálhat Krisztus befogadására az Eucharisztiában és arra, hogy Istennel való bensőséges egységünket fenntartsuk. De nem tudom, találunk-e még olyan imát, amely alkalmasabb arra, hogy mindenki általános imádsága legyen. Például, a zsolozsma imádkozása csodálatos, de nem hiszem, hogy mindenki számára hozzáférhető lenne, sem azt, hogy az idézett zsoltárokat általában mindenki jól értené. Ez olyan mértékű tudást és felkészülést igényel, amelyre sokaknak nincs lehetőségük.

     Talán ezen és egyéb, számunkra ismeretlen okok miatt, Isten − Aki Atya, és jobban érti nálunk, hogy gyermekeinek mire van szüksége − azt kérte, hogy naponta imádkozzuk a rózsafüzért s így érjünk el arra az egyszerű és általános szintre, amely könnyebbé teszi számunkra a Hozzá vezető utat. 

Az első csoda

     1865-ben a nevezett kolostor környékét, egészen közel Annayához, sáskák özönlötték el. A szerzetesek hiába igyekeztek elűzni őket. Ekkor a kolostor elöljárója, megparancsolta Charbel testvérnek, hogy szenteltvízzel hintse meg a kolostor birtokait, hogy a sáskák tönkre ne tegyék a fákat és a vetést. Charbel fel-alá járt a szántóföldön, hintette a szenteltvizet, s közben ezt mondta:

– Áldottaim, egyétek csak azt, ami vadon nőtt, s ne azt, amit mi ültettünk!

Isten meghallgatta őt, s a kolostor vetéseit és eperfáit megmentette a sáskaveszedelemtől.

Szentünk lelkében hatalmas láng gyúlt a Szentséges Istenanya és szent rózsafüzére iránt! Ennek következményeként a szívéhez nőtt a Szentírás, és elmélyült a kapcsolata az Oltáriszentségben jelen lévő Krisztussal.

1859. július 23-án szentelték pappá, majd visszatért Annayába. Szavai szerint papnak lenni csakis egyet jelent: a Golgota útját járni, és Isten jelenlétének a tanúja lenni a világban. Egész éjszakákat töltött imádsággal, ugyanakkor napközben rendesen élte a szerzetesek életét.

Charbel atya számára az Eucharisztia volt a legfontosabb erőforrás. Az Oltáriszentség előtt nagy sóhajokat hallatott, ami a Szentostyában rejtező Isten iránti hatalmas szeretetének egyik kifejezése volt. Amikor Krisztus Testét és Vérét magához vette, látszott, hogy a világ legédesebb lakomáján vesz részt. Sehol másban nem érzett élvezetet, sem nyugalmat, sem örömet, csak az Oltáriszentség előtt vagy a Szentmisén.

Nem csak nagy hittel és bizalommal merült el Isten jelenlétében, de a földön térdelve olyan örömmel és forró áhítattal imádkozott, hogy az teljesen átragadt rendtársaira. Az Oltáriszentség előtt töltött idő igazi szívügye volt. Mint valami önfeledt szerelmes, az ideje legnagyobb részét a Szeretet Szentsége előtt töltötte térden, teljes eksztázisban. Nem csoda, ha a lelke az Isten iránti átható szeretet tüzében égett.

(Források az első részben!)

(folyt.)

Valamely különös kegyelem elnyerésére

Ezen imasort, a "Háromnapi ájtatosság a Kisded Szűz Mária tiszteletére" c.
kiadvány nyomán,a blog szerkesztője állította össze némi stilizálással.
A forrásként használt füzet jóváhagyásai: 
Nihil obstat. Dr. Georgtus Hajós m. p. censor. 
Imprimatur. Quinque-Ecclesiis, die 13. Octobris a 1925. Dr. Dionysius Mosonyi m. p. vic. gen. eppalis. 

1. nap

Ó Szentséges Kisded Szűz Mária! 
Aki örök időtől fogva megnyerted a teljes Szentháromság tetszését, kérlek téged, hogy rendkívűli kiváltságaid által, melyekkel fel vagy ékesítve, fordítsd anyai kegyes tekintetedet reám, ki oly szegény vagyok rninden erényben és nyerd meg nekem az irgalmas Istentől azt a kegyelmet, melyért itt lábaidnál esedezem. 
     Ó édes Kisded Mária! Ki Szeplőtelen Fogantatásod kiváltságánál fogva oly közel vagy Istenhez mint senki Éva leányai közül! Fordítsd reám irgalmas és kegyes tekinteted és mint hathatós közbenjáróm és szószólórn, eszközöld ki számomra a kért kegyelmet. 
Ne engedd, hogy megszégyenülve távozzam drága bölcsődtől, hanem eszközölj ki számomra áldást és segélyt, melyért oly annyira esedezem. 
Végül kérlek, ó Mária! Eszközöld ki a magam és felebarátaim számára a te szent gyermekséged iránt a valódi áhítat lelkületét és a szent állhatatosság megbecsülhetetlen ajándékát. Amen. 
Üdvözlégy..., Dicsőség...

LITÁNIA A KISDED SZŰZ MÁRIÁHOZ

Uram irgalmazz nekünk 
Krisztus kegyelmezz nekünk 
Uram irgalmazz nekünk 
Jézus, hallgass minket                         Jézus, hallgass meg minket

Mennybéli Atyaisten       ‒ Irgalmazz      nekünk!
Megváltó Fiúisten            ‒ Irgalmazz     nekünk!
Szentlélek Úristen           ‒ Irgalmazz     nekünk!
Szentháromság egy Isten ‒                       Irgalmazz nekünk!

Kisded Szűz Mária, az örök bölcsesség széke         ‒ Könyörögj érettünk! 
A Szentlélek jegyese                                                     ‒ Könyörögj érettünk!
Akiben Isten Igéje anyját látta                                   ‒ Könyörögj érettünk!
Aki Istentől akaratában öröktől fogva teremtettél ‒ Könyörögj érettünk!
Ki szeplőtelenül fogantattál                                        ‒ Könyörögj érettünk!
Joakim és Annának áldott leánya                              ‒ Könyörögj érettünk!
Kisded Szűz Mária, édes anyádnak öröme és 
megtiszteltetése                                                             ‒ Könyörögj érettünk!
Szebb mint Ádám és Éva ártatlanságuk 
első napján voltak                                                         ‒ Könyörögj érettünk!
Nyájasabb az angyaloknál                                           ‒ Könyörögj érettünk!
Akinek születésénél angyalok szolgáltak                  ‒ Könyörögj érettünk!
Akinek neve összhang és édesség                               ‒ Könyörögj érettünk!
Akinek nevét az anyák gyermekeiknek tanítják       ‒ Könyörögj érettünk!
Akinek neve tenger-csillagot jelent                            ‒ Könyörögj érettünk!
Kinek neve a szenvedélyek hullámait lecsendesíti  ‒ Könyörögj érettünk!
Akinek nevére a lankadt bátorság föléled                 ‒ Könyörögj érettünk!
Akinek nevére a pokol megrémül                               ‒ Könyörögj érettünk!
A pátriárkák magasztos leszármazottja                     ‒ Könyörögj érettünk!
Akit a próféták megjövendöltek                                   ‒ Könyörögj érettünk!
Kisded Szűz Mária, Jesse csodálatos gyökere           ‒ Könyörögj érettünk!
A mezők pompás lilioma                                               ‒ Könyörögj érettünk!
A dicsénekek hógalambja                                              ‒ Könyörögj érettünk!
Kellemes illatú myrha                                                    ‒ Könyörögj érettünk!
Titokzatos ajtó, melyen a kiválasztottak járnak        ‒ Könyörögj érettünk!
Ragyogóbb mint a hajnal                                               ‒ Könyörögj érettünk!
Az igazság napjának hajnala                                         ‒ Könyörögj érettünk!
Tisztább mint a hajnali csillag                                      ‒ Könyörögj érettünk!
A földet üdítő harmat                                                     ‒ Könyörögj érettünk!
Aki három éves korodban a templomban
magadat az Úrnak bemutattad                                     ‒ Könyörögj érettünk!
A lelki élet példaképe                                                      ‒ Könyörögj érettünk!
A hallgatás példaképe                                                     ‒ Könyörögj érettünk!
Az alázatosság példaképe                                               ‒ Könyörögj érettünk!
Az egyszerűség példaképe                                              ‒ Könyörögj érettünk!
Az engedelmesség példaképe                                         ‒ Könyörögj érettünk!
A gyermekség példaképe                                                ‒ Könyörögj érettünk!
Aki első a tisztaság fogadalmának letételében           ‒ Könyörögj érettünk!
Aki az Üdvözítő eljövetele után áhítoztál                    ‒ Könyörögj érettünk!
Kisded Szűz Mária, ki Istenhez könyörögtél,
hogy az Üdvözítő Anyját szolgálhasd                           ‒ Könyörögj érettünk!

Isten báránya ki elveszed a világ bűneit ‒ Kegyelmezz nekünk! 
Isten báránya ki elveszed a világ bűneit ‒ Hallgass meg minket! 
Isten báránya ki elveszed a világ bűneit ‒ Irgalmazz nekünk!

Imádkozzál érettünk Kisded Szűz Mária, 
hogy méltók lehessünk Krisztus ígéreteire.

KÖNYÖRÖGJÜNK! Isten, ki a Boldogságos Szűz Máriának
szent gyermekségét kegyelem kincseiddel elárasztottad,
kérünk add meg nekünk, hogy gyermeki áhítattal tiszteljük 
a Kisded Szűz Máriát, hasonlóak lehessünk hozzá 
s egykoron a mennyben vele örvendezhessünk, 
a mi Urunk Jézus Krisztus által. Amen.

A fordítást jóváhagyom, a litániát magánhasználatra engedélyezem 
és 40 napi búcsút adományozok. 
Kassa, 1917. VIlI./6-án. Ágoston ppk.

A névtelenség álarca mögé bújt Kritikus, részleges tárgyi ismeretével, alaposnak látszó, de rosszindulatú és általánosító kritikai megállapításokat tett Mária Szíve Szeretetlángjáról. Még arról is „szakszerűen” próbált fogalmazni, amelyek részleteit egyáltalán nem ismerte, és zavarkeltésével még egy olyan, a „alaposságáról” ismert papot is megtévesztett, mint Simon Gábor atya! Az ő munkássága révén is tapasztalható, hogy még az igazság, értelmi megfontolások nélküli hangoztatása is milyen zavart kelthet a nép körében, hát még a hazug állítások tovább szajkózása! Sajnos Gábor atya ellenőrizetlenül átvette videójába a Kritikus linkjeinek hamis állításait, elősegítve ezzel a gonosz lélek sikerét a lelkek kárára! Pedig nagyon fontos volna ráébredni, hogy a zavarkeltés a megtévesztő szellem (vö. 1Tim 4,1) sajátja, aki ,,tévútra akarja vezeti az egész világot” (vö. Jel 12,9), és ebben lám önkénteseket is talált!

Mivel a névtelen Kritikus következetesen kihagyta a Kindelmann Károlyné Erzsébet asszony életével és élettküzdelmeivel kapcsolatos olyan eseményeket és adatot, amelyek épp a teológiai vizsgálódás szempontjából lényegesek!

1) Így, nem említi Erzsébet asszony 4 elemis iskolai végzettségét, melyet igazolnak a sajátos mondatszerkezetei és helyesírása. Nem csoda, hogyha Erzsábet úgy írtózott a naplóírástól, mint Jónás a prófétaságtól! Dr Antalóczi Lajos p.prelátus így ír a Jelenések, üzenetek és a jövő c. könyvében: „Erzsébet asszony egyszerű, de szívós, sokat szenvedett, kitartó egyéniség volt, akit az élet terhe, a keresztek nem törtek meg, hanem acélossá formáltak. Az életében természetes volt az erények gyakorlása, a rendívül kemény böjt, a sok imádság és a porig való megalázódás. Idealizált lenne azonban az Erzsébet asszonyról alkotott kép, ha letagadnánk természetéből fakadó emberi gyengéit. Mindezek ellenére viszont határozottan ki kell jelenteni: Erzsébet asszony ezt a lelkinaplót természetfölötti közreműködés nélkül nem tudta volna megírni. Nem lett volna rá képes. A Szeretetláng Napló esetében a jó szándékú emberi mesterkedés teljesen kizárt!”. (Kisboldogasszony Plébánia Eger, 2000)

2) Erzsébet asszony élete 6 éves korától egyenesen sokkoló! 13. gyermekként született. Apja a Nagy Háborúban elesett. A spanyol nátha kilenc (!) testvérét vitte el és néhány éven belül további két testvére halt meg!

1924-ben elvesztette édesanyját is, mire Erzsébetet (utolsó) nővére fogadta örökbe, ámde 1925-ben ő is meghalt férjével együtt balesetben! Bár anyai nénje gondjaiba fogadta a kislányt, akivel befejeztette az elemit, ám 1928-ban ő is elhunyt.

A tizenéves Erzsébet 1930-ig másfél évig hajléktalanként élt, Pest igen rosszhírű környékén, ám szigorúan megőrizte tisztaságát!

A nélkülözésekkel teli élet egyenesen „túlélő kiképzés” volt egy tisztességes fiatal lány számára! Ezáltal nagyfokú önállóság, rendkívüli talpraesettség és elszántság fejlődött ki Erzsébetben. Az emberekben való csalódás megtanította a nagymérvű óvatosságra (pl. mozibeli cukorkaárusként a megbízója nem fizette ki, egy asszony felvette kertésznek, ám kiderült, hogy a kertesház egy magánbordély stb.). Gyakran menekülni kellett úgy, hogy zsebében egyetlen fillér sem volt! Tehát százszor is megfontolta, hogy bárminek és bárkinek is hitelt adjon! Talán ennek tudható be, hogy tovább erősödött a már gyermekkorában is megmutatkozó, a szavakon és egy-egy fogalmon való alapos „rágódás” (pl. egy iskolai hittanóra azzal ért véget, hogy Isten Ábrahámtól fia feláldozását kérte). Ez olyan mély válságot (csalódást) okozott gyermeki lelkében, hogy lebetegedett, a következő hittanóráról már hiányzott, ami pedig a „megoldást” kínálta!

3) 1930-as férjhezmenetele után 6 gyermek vállalt.

4) A családfő halálával (1946) és a szovjet típusú rendszer államosító-, kitelepítő és vallásellenes légkörében sem írta alá a Mindszentyt elítéló iratot, gyermekeit beiratta a hittanra. Így klerikalizmus vádjával számtalan munkahelyról „racizták”, ráadásul békekölcsönt sem jegyzett (nem is volt miből)! Gyermekeivel következetesen járt temploma, miközben alig tudta fenntartani családját. (A kertjükben próbáltak gazdálkodni!)

5) 1961-ben, amikor már azt hitte, hogy némileg megpihenhet, megszólalt lelke mélyén az Úr és azt kérte „mondj le teljesen önmagadról” (I/7)! Ugyan bizony a Kritikus, vagy Gábor atya hogyan fogadta volna ezt a képelenségnek tűnő kérést, ha igaz, ha nem?

6) Lelki Naplóját így vezeti fel: „Az özvegységgel járó sok gond, (...) a puszta létfenntartásért folytatott hosszas küzdelem homállyal borította el lelkemet. Annyira, hogy hitem szilárdságát támadta meg.” (Vö. I/1)

A házas gyermekei közt elosztotta az 5 szobás ház helységeit, hogy „semmi ne kössön ehhez a világhoz. (…) Nem maradt már annyi hely sem, ahol fejemet lehajthatom. Az Úr szava még mindig kérlelt: „Mondj le önmagadról! (...) Most mit kezdjek magammal? Eközben a gonosz” „jobbnál-jobb” ajánlatokkal kísértette! Erzsébet asszony egyre fokozta a bűnbánatát, szentségi életet élt, és fel sem tudta fogni, hogy miért őt választotta az Úr, amikor tanult lelkek is vannak! Lelke mélyén ezt hallotta: „Leányom, a legnagyobb bűnösök közül választok ki Magamnak lelkeket megváltó munkámhoz.” (I/30)

Az Úr Jézus folyvást kérlelte, nevelte, vigasztalta Erzsébet asszonyt, aki csaknem egy év után mondta ki végre: „Uram, akaratom a Tied, Te cselekedj bennem!” (Az Úr így válaszolt:) „Leányom, minden erőddel azon légy, hogy a bűnösöket Hozzám vezesd. Ezen kívül semmi más ne töltse be gondolataidat. Nézz szüntelenül szemembe, hogy lásd szomorúságomat a lelkek (miatt). Kívánd lelked egész vágyával, hogy a Nekem szentelt lelkek ne nézzenek el Mellettem és ne szórják szét tekintetüket a világban.” (u.o.) (No komment!)

7) Bár a Szeretetláng üzenetét a Mária-jelenések közé sorolják, a lelki napló 70%-át az Úr Jézussal való párbeszéd teszi ki. A naplóírás hatalmas kereszt volt Erzsébet számára (volt és hogy velem íratott be néhány sort, melyet Jézus már több napja sürgetett)!

8) Sokak megfeledkeznek arról, hogy a Kádár rezsim 1956 után még papokat vertek agyon és a szabadságharcosokat szériában akasztották! Még 1961 után is számtalan civil hívőt és papot tartóztattak le vallási tevékenység miatt! Igen könnyen válhatott bárki a „rendszer ellenségévé”, különösen ha valaki „nemzetközi klerikális összeesküvést szervez”! Az „áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre”, fohász ugyanis elég „internacionalista” volt ahhoz, hogy az internacionalista-kommunista rendszer féltékenységét kivívja! Mindezt úgy beállítani szervezkedésként, hogy semmilyen tömegkommunikációt nem lehetett igénybe venni, sőt már 10 példány gépelése is büntetendő cselekménynek minősült!

Tehát Kindelmann Károlyné Erzsébet asszony kifejezetten bátor volt!

9) A papság meg volt félemlítve és a fentiek mellett, sok atya nem merte vállalni Erzsébet lelki vezetését, féltek ugyanis, hogy valaki csak „kikóstolja” őket a hozzáállásuk felől! Ennél fogva a legrendesebb még az volt, ha egyik küldte a másikhoz! Ezért terjedt el, hogy „Erzsébet váltogatja a lelki vezetőit”! De még a bátor papok is tehetetlenek voltak az Ügy segítésében, hiszen ehhez semmi eszközük nem volt! Csak kevés pap akadt, aki Erzsébet lelki vívódásait szakemberként kezelte volna!

Egy kármelita atya Böcskey József OCD, tartotta a kapcsolatot Erzsébet asszonnyal. 1966-ban amikor E. három ‒ egy, kettő és három éves (!) ‒ félárva unokája nevelését magára vállalta „nagyanyai jogon”. Az atya így szólt: „nézze, ha még lettek volna is kétségeim a Szeretetláng ügyében, akkor ez az áldozatvállalása, egy küzdelmes élet után, teljesen meggyőzött volna”!

Sajnos Böcskey atya a pozitív véleményét nem tehette közzé! Ellentétben Weygand József atyával, aki bár személyesen ismerte Erzsébet asszonyt, a 80-as évek legelején egy gúnyos hangvételű, a Szeretetlángot elmarasztaló cikket jelentetett meg az Új Ember hasábjain. Az írás szintúgy nem hagyott kétséget a tárgyi ismeret hiánya felől, és természetesen az olvasók reagálásának nem adtak helyet!

Isteni oltalom? Erzsébet egyik komoly lelki-vezetőjénél Gyimóthy Károly atyánál épp ott voltak a kéziratos naplók, amikor házkutatást tartott a rendőrség, Mária Légiós szimpatizálása miatt! Minden iratot és cetlit elvittek tőle, ám érdekesmód Erzsébet naplói mozdítatlanul maradtak!

A Szeretetláng Naplóban ellentmondások találhatók, így hiteltelen!

Ugyan bizony az Evangélium hitelességét is megkérdőjelezi-e a névtelen Kritikus, vagy Gábor atya? Mert míg Máténál az olvasható, hogy Betlhemből menekülniük kellett Egyiptomba (Mt 2,13). Lukács arról ír, hogy Jézus templomban való bemutatás után, „lementek galileai városukba, Názáretbe.” (Lk 2,39)

Gyümölcseiről ismerni meg a fát! A Kritikus nem vette figyelembe az exorcista tapasztalatok tanúságát! Nem csak Dr Kovács Zoltán teológiai szakvéleményében olvashatót, de például az 2010-es Nemzetközi Szeretetláng Találkozón résztvevő két Dél-amerikai exorcista atya tanúságát sm! Eduardo Lozano (El salvador) elmesélte egy esetét, mely röviden: Egy súlyos megszállottság esetén, hatástalan volt minden, a szentségekkel és szentelményekkel való ráhatás. Ekkor Eduardo atya szólt két társának, hogy mondják el a (domonkos-féle) szentolvasót az Üdvözlégyeibe fűzött Szeretetláng fohásszal. Amint befejezték, egyetlen papi áldásra megszabadult a páciens – az előadó hangsúlyozta ‒, aki mindmáig jól van! A másik atya Sergio Hernandez Ochomogo (Nicaragua) számtalan (spanyol nyelvű videón) tesz tanúságot a Szeretetláng rendkívüli kegyelmi hatásáról: https://www.youtube.com/watch?v=VYjQpiHkI8s

A névtelen Kritikus által kifogásolt ún. kihagyások a Lelki Napló kritikai kiadásából, melyek szerinte akadályai lettek volna a „nihil obstat”-nak

Nos, messzen nem így van! Ezek vagy zavaró, fölösleges és sajátságos mondatok, vagy a Szűzanya külön kérése nem lehett közzétenni, vagy lényegileg igaz, de felesleges mégis a modernista teológiai szemlélet számára kérdéses! Alább, betű szerint idézem a [...] kihagyásokat a kézirat helyesírásával. (A kézirat oldalainak számozása és a kinyomtatott Lelki Napló paginái között némi csúszás lehet!)

I/32.: (Sza.) »a ti szeretetetek nélkül szegény vagyok«.

I/37.: »Leányom lesz idő, mikor nem jöhettek tömegessen hozzám a templomba nehéz idők lesznek ezek de ne féljetek akik elfogadjátok és hűek lesztek kérésem teljesítésére sok kegyelmet kaptok a szorongatott időkben. Az utóbbi sorokat nem kell nyilvánosságra hozni.« ez a Szűzanya kérése).

II/38-39.: »Korán reggel a városba volt dolgom hazafelé jövet az autóbusz megállónál történt: nem gondoltam akkor semmire, semmi olyant ami összefügésbe hozta volna azt ami bennem végbe ment. Egy borzalmas nagy rázkodtatást éreztem egész testemben nem emlékszem megkapaszkodtam-e vagy csak neki döltem az oszlopnak. A borzalmas megrázkodtatason melyen keresztül mentem nem tudtam mire magyarázni mi lehet ez? körül néztem, hogy mások is erezték-e denem vettem észre senkin semmit. lelkemben a Szűzanya hangja váratlanul megszólalt. Leányom ez a borzalmas rázkódtatás melyet most éreztél, akkor fog bekövetkezni mikor a földön szeretetlángom kigyul ez a nagy megrázkódtatás mely a világot megrázza szeretetlángom és a sátán összecsapása lesz, hogy ő is tud csodát tenni borzalmas lesz. de akik kegyelem állapotába vannak azoknak nem kell félni lesznek helyek melyeket kimélni fogok és kegyelmeim által megóvom a nagy veszedelmektől. kifelé nem kell erről beszélni

Mikor ez a nagy megrázkódtatás bennem végbe ment nagyon rosszul lettem ez több órán át tartott. lelkemben egészen különös dolgokat láttam és éreztem melyeket azonban nem tudok leirni.«

III/157.: A teljes szövegkörnyezetében a kihagyás kiemelve: »Ez egy egészen egyedülálló és különös formába kialakult fejlemény melyet ahogy az Ur Jézus mondja az illető javára akar fordítani, hogy általam az Ő közelébe kerüljön és ezért az Ur Jézus amint egy alapműveletet adott eszközül kezembe és a körülményeket ugy alakította, hogy én a megaláztatások szünetnélküli pergő tüzében éljek az illető papi személy közelében.« (nehezen érthető és fölösleges!)

III/199.: Nincs semmi kihagyás!

III/267.: A szövegkörnyezetben a kihagyás kiemelve: »Ezeket szavakkal nem tudom kifejezni ha földi szavakkal lehetne erről beszélni azt kell irnom, hogy lelkemben tanuja voltam a menyei udvarlásnak mely a menyei Atya az Ur Jézus és a Szeretetlelkének menyei udvarlása volt és a Szűzanya az Ő csodálatos lényével harmonikus kiegészítő együttes személye a Szentháromságnak.«

IV/22-23-24.: Az itteni kihagyás egyfelől családi okokból történt, másfelől ez a textus foglalkozik azzal a rendkvüliséggel, melyben Erzsébet asszony, részint lebetegedése, részint súlyos családi gondok miatt nem tudott naponta szentmiére járni és nagyon hiányzott neki a szentáldozás! Ekkor az Úr azt mondta neki, hogy kínzó vágyadat enyhítsem a betegséged ideje alatt minden első falat kenyeret Szent Testemként veheted magadhoz, mert az »átlényegülés jogát egyszer s mindenkorra fenntartotta istenségem«.

Szerkesztői magyarázat: A kenyér és bor konszekrálása kizárólag az Anyaszentegyház által felszentelt papok kegyelmi kiváltsága (erre még az angyaloksem képesek)!

Jézus Krisztus azonban erre kereszthalála és feltámadása után is fenntartotta a jogot, amiként ez az Efezusi Tanítványok esetében is megtette (Lk 24,30-33)! Egyébiránt ez a rendkívüliség Erzsébet számára csupán az akadályoztatás idejére vonatkozott! A IV/23.: oldal felesleges teológiai viták elkerülése okán került kihagyásra!

IV/25.: Az oldalszámozás csúszás miatt a IV/25 végén jelölt kihagyásjel, áthúzódott a IV/26-ra! (A 25-ben nincs kigyás!)

IV/26.: Az ezen oldalon eszközölt kihagyás a 23. oldali jézusi átváltoztatás ügyét ismétli, de egyben magyarázatként is szolgál: »...amikor reggelihez készültem egy pillanat allat az Úr Jézus jelenlétével árasztott el és arra kért „ne ellenkezz!” Én az első falat kenyérbe melyet elfogyasztasz átlényegülve benne vagyok. Én igen meglepődtem ezen hirtelen nagy gondolatom támadt nem fogok kenyeret fogyasztani nagy ellenkezés közben elis határoztam, hogy pogácsát fogok enni Kenyér helyett el mondtam ezt egy ismerősömnek. Ő ismerte lelkem dolgait és utána ezt válaszolta azt gondolod, hogy az Úr Jézus akkor felfüggeszti Isteni óhaját. utána elbeszélte, egy ismerös pap éppen háztartási kekszet változtatott át és vitte börtönben élő, Isten után vágyódó lelkeknek szóval én hiába okoskodtam az Úr Jézus ezt ugy intézte, hogy én nem tudtam másként cselekedni mert az első falat kenyér elfogyasztása ugy is elkerülhetetlen volt.«

IV/23.: (még egyszer hangsúlyozva!) A naplókiadásból ez az oldal teljesen kihagyásra került, mert bár nem lehetetlen eseményt ír le, de teológiai megközelítésében vita tárgya lehet, egyébként is sem tesz hozzá, vagy vesz el a Lelki Napló tanításából! (Fentebb IV/ 22.23-24-nél már említést nyert!)

Eltúlzott állítás, miszerint Erzsébet asszonynak az Úr név szerint jelölt volna ki papokat lelkivezetőül, akik aztán nem vállalták. (Bár egy esetben előfordult!)

Jézus ugyanis a 12 papot jelölte meg név nélkül, akik közül Erzsébetnek kellett volna választania! Egyetlen egy esetben azonban kétség kívül említett nevet, és nála Erzsébet valóban kudarcot vallott. De lássuk a Napló szavait: »Az Úr Jézus így szólt: A tizenkét papi személy bármelyikét választhatod magadnak gyóntatóul. Én vonakodtam e választási jogtól és kértem az Úr Jézust, mutasson rá Ő valamelyik papi személyre, és akkor örömmel elfogadom. Az Úr Jézus rá is mutatott egy személyre, a neve Keszthelyi Ferenc. Ő már némileg ismerte a dolgokat és gyóntatómnál érdeklődött is a lelkemben történő dolgok felől. De miután én megkértem őt, azt a választ kaptam, hogy most nem ér rá választ adni, ő ugyanis Tárnokon plébános, és amikor kérésemmel hozzá fordultam, éppen a máriaremetei kegytemplomban nagyböjti szentbeszéd-sorozatot tartott. Így a választ elnapolta. Én néhány hét múlva kérésemet levélben megismételtem. Ő azonban ezt teljesen figyelmen kívül hagyta, meg sem válaszolta. Én több kísérletet nem tettem, azért is, mert időközben a Szűzanya így szólt: „Leánykám, szent Fiam ezt is megaláztatásnak szánta, és te csak maradj meg szelíd alázatosságban és légy türelmes. Tarts távol magadtól minden erőszakos megnyilvánulást, mert az erőszak nem vezet célhoz. Neked csakis a megaláztatások útján kell szent ügyünket tovább vinned.« (IV/25-26)

Erzsébet asszony leírt megfogalmazásai „színes, érzelemdús, érzelgős és vénasszonyos”, ezért nehéz olvasni!

Ezek szerint a négy elemis asszonynak teológiai értekezés szintű naplót kellett volna vezetnie? Az égiek célja nem ez volt, hiszen az Ügy komolysága miatt választhattak volna egy teológust is ‒ nemde? Erzsébet épp a pontos kifejezések ismeretének hiányában nem talált szavakat! Az írástudók feladata az, hogy ismereteik alapján az esetleg „érzelmes” szavakat értelmezzék! Szent Pál, aki tanult farizeus volt se tudta-e leírni azt amit látott „Szem nem látta, fül nem hallotta” (1Kor 2,9)

Ha a Erzsébet asszony írásbeli szóhasználata „öregasszonyos” volt is, a kérdésekre adott szóbeli válaszai mindig talpraesettek voltak! Mesélek egy példát:

Vidéki plébánosok meghívásra én vittem el. Egy-egy esetben 6-8 pap is összejött és a társaság az ügyet pártolók, a csodabogarat megnézők és a kifejezetten ellenségesekből állt! Nyomban kérdésekkel bombázták, hogy „olvasta-e Avilai Szent Terézt, Keresztes Szent Jánost stb.” Ő azt válszolta, hogy egész életében olvasni és tanulni szeretett volna, de erre soha nem volt lehetősége! Ekkor néhányan a nők „nyomulása” az Egyházban témát boncolgatták. Erre Erzsébet eképpen szólat meg:

„Főtisztelendő atyáim! Isten a Megváltó megtestesüléséhez nem vette igénybe a férfi szolgálatát, de a Názáreti Szűzét igen!” Erre átmeneti csend támadt!

Erzsébet asszonyt hosszú időn keresztül szó szerint nevelte az Úr, hogy a „vadócba rózsát oltson”! Többször kapott felszólítást az alázatosságra (ami persze küzdelmes élete során életszerűtlen és hátrányos lett volna számára)!

Igen súlyos tiszteletlenség egy hatgyermekes családanyát a halálát követő 40 évre porig alázni, gyalázni! Az, hogy a böjt kérése kapcsán kifogás alá esett, hogy az üzenetben meghirdetett (elhunyt papokért való) böjt „módját” miért csak jó tíz év után enyhítette a Szent Szűz? Sajnálatos, ha erre valaki nem jön rá rra, hogy a dolgozó emberek számára a „könnyítés” a böjtöt kivitelezhetőbbé tette! Ám arra én kérdeznék rá, hogy a Kritikus és Gábor atya „hirtelen jött éleslátása” miért nem a jóváhagyás előtt, vagy közvetlen utána világosodott meg, vagyis miért csak 15 év után? Talán az indíttatás, vagy „sugallat” most érte el az optimális célját? Önökre tán nem érvényes a megfontolandó gyóntatói intelem, miszerint egy sugallat származhat a saját elménk gondolatából, az égi kegyelmekből, vagy a megtévesztő szellemtől!

Az a kifogás, miszerint Erzsébet asszony maga is kételkedett volna a rábízott „üzenetek” hitelességében, rossz értelmezés! Az „állandó kételyek kínját” kevéssé a tartalom igazában való kétsége okozta, hiszen ha ezt mástól olvassa, semmi gondja nem lett volna, ám ezt az égi ügyet neki kellett elfogadia (méltatlanságtudat), és továbbadnia az egyháziak felé (felelősségtudat)! Egyik gyóntatója ugyanis valóban azt válaszolta, hogy a lelke mélyén elhangzó benső hangok származhatnak a magunktól, az égiektől és a sátántól is! Ez utóbbi volt az ami végképp aggodalomra késztette Erzsébetet, ő ugyanis nagyfokú felelősségtudattal, nemcsak nem akart megtévesztett lenni, de másokat sem akart megtéveszteni! Ha ugyanis a megélt benső hang csupán szószerint MAGÁN-kinyiatkoztatás lett volna, vagyis csak neki szól, nem „küzdött volna a kételyek kínjával”! Ámde a kapott üzeneteket (ügyet), tovább kellett adnia az Egyház” mi több, az egész emberiség felé, „Szívem Szeretetlángját minden népre és nemzetre kiterjesztem, a meg nem kereszteltekre is!” (III/120) Valljuk meg őszintén erre sem a Kritikus, sem Simon Gábor atya (pláne a diszpozíziós helyzetében), sem én háromgyermekes családapaként és Isten kegyelméből 54 éves házasként sem lettem volna képes! Mellesleg Erzsébet minden „továbbító” lépését, csak a gyóntatja engedélyével tehetett meg, amellett, hogy az Úr külön figyelmeztette, gyóntatód tanácsát szent engedelmességgel követned kell! (II/70)

Igen rosszindulatú kijelentés az, hogy a „revelációit” maga terjesztette!

Az fel sem merült a Kritikusban, hogy abban diktatúrában, ugyan hogyan és mily módon tehette volna meg, külösen olyan nagyságrendben. hogy „futótűzként terjedjen”? (I/59) A Szeretetláng üzenetek tartalma ugyanis csak 1965 után kezdett így-úgy terjedni és ebben épp a Lelki Naplót ismerő papság és női bizalmasai működtek közre! Ő maga gépelni egyáltalán nem tudott ‒ és fontos tényező ‒, hogy „kiváltásgairól, égi megbízatásáról” még saját gyermekei sem tudtak, és természetesen a szomszédai sem! Elsőszülött lánya Cecilia is csak később ismerte meg édesanyja „titkait”, amikor véletlenül meglátta a kinyitott Naplót! (Egy mai „látnok", ha kap valami „üzenetet” 16-kor, fél 5-re már (minden kételkedés nélkül) fel is rakta az internetre, természetesen szakember megkérdezése nélkül!) Na ez messze nem így volt Erzsébet asszony esetében, amikét tanúsítja a gúny tárgyává tett Lelki Naplója!

Ha csupán feltételezzük (!), hogy a Kindelmann Károlyné Erzsébet által kapott „az egész emberiséget érintő feladat” igaz, akkor nem csodálkozhatunk sem a gyötrő méltatlanság-, sem a felelősségtudatán, sem pedig a fokozott sátáni kísértésein! »A sátán (...) érzi már Szeretetlángom kigyúlásának hatását. Ez rettentő dühre ragadta őt. Vegyétek fel a harcot, a győztesek mi leszünk! Szeretetlángom a sátánt oly mértékben teszi vakká, amilyen mértékben elterjesztitek Szeretetlángom fényét szerte e világon.« (II/18)

Ezen lelki megpróbáltatások (kínok), olykor olyan súlyos traumát okoztak Erzsébet asszonyak, hogy ennek nyomása alatt szinte összeomlott, és már-már fel akarta adni a küzdelmet! Olyannyira, hogy a kis házában lévő cserépkályha tüzébe akarta dobni a naplóit! Ebben gondviselésszerűen Cecilia lánya akadályozta meg, aki épp benyitott hozzá! Külön kell hangsúlyoznom, hogy E. minden elkeseredettsége és lelki szárazsága nyomban megszűnt az Úr Jézus jelenlétében!

Igen fontos, hogy Erzsébet asszony nem szevedett, hanem áldozatot vállalt az Ügy egyházi előmeneteléért! Mert nem csak senki nem üdvözülhet erőfeszítés nélkül (Lk 16,16), de semmilyen eredményt nem lehetséges elérni!

Igaztalan a megítélés, hogy Erzsébet asszony depresszióban szenvedett volna! Kérdés, hogy a sok szenvedés és áldozatvállalás, azonos-e a depresszióval? Lordes látnoka Bernadett sem számíthatott földi boldogságra. Neki a szenvedések vállalásával kellett tanúságot tennie ország-világ előtt a Lourdes-i eseményekről, mely szenvedések és megaláztatások 1879. április 16-án bekövetkező haláláig.

Érdekes, hogy Simon Gábor atya miért tartotta szükségesnek videójában említeni, hogy fiatalabb korában elolvasta (a Németországban kivonatolt) naplót, és rá is „depresszív hatással” volt, a sok gyötrődés és szenvedés olvasása! Tán nem ragadta meg ez a jézusi mondat: „Áldozat! Imádság! Ez a ti eszközötök. A cél a megváltó munka sikeres érvényre jutása”. (II/106) Hát nem ez a keresztségben meghívott ember életének célja, mi több üdvösségének feltétele, Krisztus a mi Urunk által? Ugyan bizony a szenteket nem a vállalt szenvedés vezette-e az életszentségre? Most én világítsak rá, hogy Jézus a lélektől áldozatot vár, míg a kísértó sátán ígéreteivel örömöket kínál? (Gábor atya, törölje a vidóját! Ne romboljon, ha már építeni kevés lehetősége van!)

Felteszem a kérdést, ha a Kritikus jelen lehetett volna a Golgotán, akkor a „Véres Emberi Roncs” kíszenvedése láttán, kritikusan ítélkezett volna-e Krisztus tanítása felől? Akik ugyanis ismerik a szentek és misztikusok életét, azok inkább a hitelesség jeleit látják a szenvedésben és az ördögi zaklatásokban (pl. Remete Szent Antal, vagy Szent Pio atya életében)! Erzsébet asszonynak is át kellett élnie a ,,lélek sötét éjszakájának” fájdalmas és misztikus tapasztalatait, a küldetéséből adódó sok megaláztatást és lelki gyötrelmet!

Aki valóban mélyére akar látni Erzsébet asszony lelki küzdelmeinek, annak ajánlom, hogy olvassa el a Lelki Naplója II/52-56-ig terjedő sorait! Erzsébet olyan nagy kísértéseken esett át, hogy nem csak kárhozata bizonyságát érezte, de attól külön aggódott, hogy ettől másokat megmentsen (!) Épp ezért, képes volt megalázni magát és sorra felkereste gyóntatóit, hogy bocsánatkérések közepette visszakérje az által átadott anyagokat! Ezt meg is tette és lám, az egyik pap azt mondta, hogy épp ezáltal hitelesedett benne, nem csak Erzsébet valós küzdelme, de a Szeretetláng igaz volta is!

Igen nyakatekert az a megfogalmazás, miszerint: „Az ördögnek nincs hatalmában értelmi lokúciót produkálni, mivel nem tud közvetlenül az emberi értelemre hatni.” ‒ Nocsak, ez egy „csűracsvar”! Erzsébet asszony nem „értelmi lokúcióról” beszélt, hanem a lelke mélyén való „hallásról”! (ahol persze megszólalhat a gonosz is, aki a világosság angyalának is tettetheti magát!)

Külön ki kell térnem a papi lelkekért felajánlott böjt-virrasztás-szentségimádásról alkotott kritikus véleményre, idézem a Kritikust: „Az erkölcs szempontjából vizsgálva ez súlyos dolog, mert itt isteni közbelépésre történik meghirdetése olyan gyakorlatnak, amely egyrészt az Egyház hatáskörébe tartozna (böjti fegyelem), tehát maga Jézus nem tartja tiszteletben az általa rendelt „jogköröket”, másrészt ellenkezik az ‒ Egyház hagyományaival a bűnbánati, engesztelési gyakorlatok tekintetében.” ‒ Ugyan bizony Jézus mit válaszolt a kudarcos apostoloknak: „ezt a fajtát nem lehet másképp kiűzni, csak imádsággal és böjttel.” (Mt 17,21)!

Nézzük a Fatimai Szűz 1917. augusztusi felszólítását: „Imádkozzatok sokat, nagyon sokat és hozzatok áldozatot a bűnösökért, mert sok lélek kerül a pokolba. Mivel nincs aki áldozatot hozzon és imádkozzék értük!”

Ezt megelőzően júliusban így szólt: „Hozzatok áldozatot a bűnösökért, és mondjátok gyakran, Ó Jézusom, Irántad való szeretetből, a bűnösök megtéréséért és azoknak a bűnöknek engesztelésére, amelyeket Szűz Mária Szeplőtelen Szíve ellen elkövetnek.” És ezen szavak után az Istenanya megmutatta a poklot. ‒ Elgondolkodtató!

Visszatérve a böjtnek, mint áldozatnak a Kritikus általi degradáslására, aki az okosság és mértékletesség erényére hivatkozott. El kell mondanom, hogy Erzsébet asszony a több napos böjtjeit mindig megbeszélte gyóntatójával, és volt aki nem engedélyezte, épp a fenti érvek alapján!

Fontos körülmény az Úr intése: „Vigyázz! Mert gyóntatód parancsát nem mellőzheted el, még az Én isteni kérésem miatt sem!” (IV/6)

Egy igen jellegzetes példát idézek! »Az Úr Jézus szólt: „Erzsébet, nagy kérésem van hozzád. Elvállalod? Böjtölj kenyéren és vízen addig, míg a szent ügy el nem jut a Szentatyához.” Ezt a kérést újra megismételte néhány nap után. (...) Így szóltam az Úr Jézushoz: „A kérés elfogadása a teljes Istenre való hagyatkozásom és önátadásom megújítása előtted Uram, Jézusom.” Most nem volt szorongó kétely bennem amiatt, hogy ez az Úr Jézus kérése és akarata-e. A szeretet tüze éget.«

Nos ez végül 40 napos szigorú böjt lett azzal a kitétellel, hogy vasárnaponként fáról hullott gyümölcsöt is ehet!

Erzsébet a mellérendelt nővéren keresztül (aki épp E. Lelki-vezetőjéhez ment) megérdeklődtette, hogy ilyen nagyságrendű böjtre adna-e engedélyt? Az atya nemleges választ adott.

»Ezután lelkemben két napig nyugalom volt, de az Úr Jézus megismételte kérését ezen szavakkal: „Kérésem továbbra is fenntartom, melyet gyóntatódnak többször is meg kell ismételned.”« (IV/5) „Előre megbeszélt időre gyóntatómhoz mentem, és (...) megismételtem az Úr kérését. Gyóntatóm ismét tagadó választ adott, és kifejtette előttem ennek lehetetlenségét. (...) ezt ő nem engedheti meg, mert ez az V. parancsolatba ütközne. És még több oldalról is megvilágította előttem ennek lehetetlenségét. Én ismételten az Úr Jézus szavaira hivatkoztam. Ő erre azt válaszolta: Ha az Úr Jézus neki is tudtára adja kérését, ő nem fog ellene szegülni akaratának.” (u.o.)

Közben Erzsébet, ha nem is böjtölt, de áldozatul az ételeit nem az íze szerint, hanem csak szükségből vette magához! Hónapok múltán a gyóntatója elhunyt, és ekkor az újabb, a lelki vezetését vállaló atyához fordult a kéréssel, aki elsőre ezt válaszolta: „Leányom, ha az Úr Jézus ezt kéri, meg kell tenned!” (IV/7) (Az atyát Fuhrmann Ernőnek hívták, és az ő gyóntatója volt Dr Kosztolányi István szentírásfordító, a Bp-i Hittudományi Akadémia professzora!)

Csupán kitaláció „mennyei matematika” a „3 Üdvözlégy 1 lélek” kérdésében?

Gábor atyától kérdem (mert a névtelen Kritikus bizonyára nem ért hozzá), hogy II/15-16-ban leírt ‒ 3 Üdvözlégy elmondásával egy lélek szabadul a tisztítótűzből ‒ kérés, lényegében a Szűzanya eredményes édesanyai pedagógiája, azért hogy övéit többlet-imára késztesse! A Szent Szűz kérései soha nem meddők és céltalanok! A fatimai gyermekek által már ezt kérte tőlünk: ,,imádkozzátok mindennap a rózsafüzért, hogy kieszközöljétek a világ számára a békét és a háború hamarosan befejeződjön.” (1917. május) Esetleg Főtisztelendőségedet a „számszerűség” zavarja, mely a Zsinat előtt még gyakorlatban volt? Ugyan bizony a „Harminc Gregorián Mise”, vagy a „8 napon belüli” novemberi búcsúlehetőségeket is kifogásolja? (Egyébiránt a fenti kérést Erzsébet még jóval a Zsinat előtt, 1963-ban kapta!)

Igen fájdalmas azt olvasni a Kritikustól, hogy „Az állítólagos Szűzanya pedig a házimunkát nem szerette”, és eközben is sürgette Erzsébet asszonyt!” Sőt a Kritikus a böjttel kapcsolatban is egyre gunyorosabban idézi a Lelki Naplót A böjtre vonatkozóan a Szűzanya (további) közlése és figyelmeztetése: „Ne koplaljunk, hanem bőségesen fogyasszunk kenyeret és vizet!” (IV/28) Mindezt 1981-ben, két évtizeddel a böjtök kezdete után! Vajon miért nem tetszett ezt korábban közölni? Mert ha a kinyilatkoztató következetes lett volna, és a kezdetektől ilyen értelemben kérte volna a böjtölést, talán Erzsébet asszony gyomra nem ment volna tönkre, Zselepszky Fábián OCD sem terebélyesedett volna el, sőt, talán az ÁEH “útlevél-csodájától” megtévesztett és „hívővé” vált Kosztolányi István biblikus professzor sem halt volna meg a tizenkéthetes böjt megtartását követően Prudencia úrhölgy negatív dicsőségére.

Válaszom: Akár figyelmen kívül is hagyhatnám a névtelen Kritikust (Cinikust), ám hozzáfűzöm, hogy a „12 hetes böjt”, a heti csütörtök-pénetekekre vonatkozott! (Magam is megtartottam!) Előszöris Erzsébet asszony „negyven napos böjtje” 1965-ben volt (ld. IV/3-7), másfelől Zselepszky Fábián OCD atya egyáltalán nem volt „terebélyes”, és természetesen a Kosztolányi professzor sem a 12x csütörtök-pénteki böjtbe halt bele! Egyszerűen a névtelen Kritikus minden szavával bántani akar, még a feltételezéseivel is! (Ez pedig nagy eséllyel nem égi kegyelem gyümölcse!)

Igen elgondolkodtató, hogy bár a Kritikus széleskörű tudást igyekszik magáról sejtetni, az álatala támadott témakörben mégis teljes tájékozatlanságot és tárgyi tévedést mutat. Ilyen például a „téves próféciák”!

1) Jézus azt ígérte Erzsébet asszonynak, hogy 52. születésnapján fog meghalni, ezt többször meg is erősítette. (III/128, 219).

Nos említettem, hogy Erzsébet embertpróbáló fiatalkori „földhözragadtságában” megszokta, hogy beosztó volt, ügyesen ugyan, de a sorrendiséget ő határozta meg. Az Úr viszont sürgette nála Szentséges Anyja ügyének (egyházi) továbbvitelét. Ezért figyelmeztette kiválasztottját, hogy vigyázz, mert a születésnapodon meghalsz! Ez nem prófécia, hanem pedagógia (úgy dolgozz, mintha örökké élnél, és úgy imádkozz, mintha...) Más szentek is voltak akik többször várták a halálukat, nem a saját számításaik szerint!

2) Az „ez a hely lesz a világ legnagyobb kegyhelye” a kijelentés Harmatcsepp utca adott helyére vonatkozik, akkor is, ha az ott lakó férjezett lánya (és nem E. gyerekei) a nevezetes „Kisházat” lebontották! A helyszín azonban megmaradt, mint kegyelmi „kiszögelési pont”. Az pedig, hogy ilyen nagyságrendű ígéret kötődik hozzá, már csak akkor válik igazolttá, amikor a Szeretetláng kiáradása megtörtént! Idézet a Lelki Naplóból: „Ez szinte olyan lesz, mint az első Pünkösd, mely elárasztja Szent Lelkével, Szent Lelkének erejével a Földet. Ez a nagy csoda, melyre felfigyel az egész emberiség, ez mind a Szent Szűzanya Szeretetlángja kegyelmi hatásának kiáradása. (...) Az emberiség lelkében a hitetlenség által elhomályosuló Föld nagy megrázkódtatáson megy keresztül. Utána hinni fognak, és ez a megrázkódtatás a hit erejének értelme által új világot teremt. A Szent Szűz Szeretetlángja által a hitből fakadó bizalom gyökeret ver a lelkekben, és újra megújul a Föld színe. Mert ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett. A szenvedésekkel elárasztott Föld megújhodása a Szent Szűzanya közbenjáró hatalmának ereje által történik.” (II/93-94)

És ez az esemény, mely megrázza a világot, a Szent Szűz és a sátán végső összecsapása lesz, amiként a II/38-39 alatti kihagyásban írva van, jóllehet a Szűzanya hozzáfűzte, hogy ezt nem kell közzétenni! (Oda van írva!)

Na de mégis mi ez a „Szeretetláng”, különösen azon állítás mellett, hogy „ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett”? (III/129) Nos megválaszolom, hátha...

Erzsébetet papok kérdezték, hogy mi az a „Szeretetláng”? Ő továbbította a Szűzanya felé, aki ezt válaszolta: „Szívem Szeretetlángja maga Jézus Krisztus” (I/107). Sőt a IV/12-nél ez olvasható: „az Úr Jézus és a Szűzanya arra kért, hogy ezt juttassuk el az illető papi személynek, aki élesen támadja Szívem Szeretetlángját, mely maga Jézus Krisztus.”

De akkor mi a gond? Az, hogy sokak besorolják a Szeretetlángot a Mária-tisztelet lelkiségei közé, esetleg újabb imádságos indíttatásnak tartják! Ez sajnos az ismeret teljes hiányát tükrözi bár, mégis a jobb indulatúak legfeljebb egy isteni kegyelmenek tartják. Az is, mert minden az! De mégsem ez a lényege, hanem a kegyelem HATÁSA! Ez az, „melyet Szívemből adtam nektek, szívről-szívre járva gyújtsátok meg az egész országban. Ez lesz a csoda, mely tüzet fog, és a Sátánt megvakítja. Ez az összetartó szeretet tüze, melyet Szent Fiam Sebeinek érdemei által kértek.” (I/39) Tehát egy olyan rendlívül „hatás”, amely eddig nem ismert kegyelmi erőként érvényesül a szívekben-lelkekben! Akit ez a hatás valóban áthat, arra érvényes Szent Pál kijelentése: ,,Élek ugyan, de nem én, hanem Krisztus él bennem” (Gal 2,20). Az ilyen ember krisztusivá formálódik, teljesen azonosul vele, s ez gondolatvilágára, szándékára és cselekedeteire egyaránt kihat.

De olvassuk el Erzsébet asszony egyik lelki-vezetőjének véleményezését: „A Szeretetláng kegyelmi adomány. Mégpedig erő, amely átjárja a szívet és az akaratot. Erő, amely helyreállítja bennünk az értékrendet; erő, amely átformál, szeretni tanít, készségessé tesz bennünket Jézussal együtt és Jézussal teljesen azonosulva hatékonyan és kitartóan részt vállalni a lélekmentő munkában. A szeretetláng segít megérteni a Szent Szűz szándékát. Segít tárgyilagosan felismerni valós helyzetünket. Másként fogalmazva: a Szeretetláng az a kegyelmi adomány, eszköz, amely hozzásegít bennünket a Boldogasszony tevékenységének értelmezéséhez, és erőt ad kérésének, az engesztelésnek következetes megvalósításához, és az apostolkodáshoz. Ennek pedig kizárólagos célja, hogy egyetlen lélek se kárhozzék el. A Szeretetláng a bennünk és általunk szabadon működő Jézus Krisztus. (Dr Antalóczi Lajos: Jelenések, üzenetek és a jövő, Kisboldogasszony Plébánia Eger, 2000.)

Hogyan értendő a kegyelmi hatás kiáradása? ‒ Értsük úgy, mint amikor Szent Erzsébet köszöntésekor méhében felújjongott a magzat (ld. Lk 1,41). Vagyis a Szent Szűzből kiáradt a kegyelmi „hatás” ‒ Jézus Krisztus! (Ahogyan az 1/107 említi!)

A Szeretetláng áradásának három fázisa van:

1) Az üzenet Erzsébet asszony általi küzdelmes elfogadása.

2) A „futótűzként” (I/59) való terjedés (szívről-szívre).

3) A kiáradás, mely a sátán végső legyőzése (II/93-94)!

De miért Szív és Láng?

Mert „Szavait Anyja mind megőrizte szívében.” (Lk 2,51)

A tiszta érzelem és a szeretet a szívben zajlik, pl. az Efezusi Tanítványok esetében: „Hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton”? (Lk 24,32-33)

És mi ebben a hatás? Az a többlet indíttatás, hogy a tanítványok fáradtan és már sötétben visszagyalogoltak (14 km-t), hogy tanúságot tegyenek a Feltámadottról!

Ez az a többletkegyelmi hatás adhat erőt arra, hogy végre teljesítsük a Szűzanya fatimai kéréseit. Mert amíg ezek nem teljesülnek, nem nyer békét a világ! (Tehát a Szeretetláng szorosan összefügg Fatimával!)

Nyomatékul, még álljon itt Montforti Grignon Szent Lajos próféciája az apostoli lelkekről (papokról): „...akiket a Szentlélek képez ki hűséges Jegyese által, előkészítik és felállítják majd a Szentlélek uralmát szeretetben és igazságban. Aki tiszta szeretetének lángjával megsemmisíti majd a szakadásokat és a bálványimádást!” (Mária által Jézushoz 33-34.o.)

Ugyancsak Grignontól olvashatjuk a 'Tökéletes Mária-tiszteletben': „Az Úr papjai lesznek, akik mint valami láng, mindenütt felgyújtják az isteni szeretet Tüzét!” (56) Majd uo. a 144-ben ezt írja e lelkekről, hogy Mária: „Elmeríti kegyelmeinek tengerébe (...), felvilágosítja az igazságra, lángra gyújtja szívét szeretetével”. Máshol: ,,Mária olyan lámpás, amelyet azért gyújtottak, hogy az egész bensőt megvilágítsa, és az isteni szeretet lángjára lobbantsa; hogy meglássuk benne és vele Istent.”

A legpontosabban egy nyolc éves fatimai kisleány fogalmazta meg. Szent Jácinta kórházba menetele előtt így búcsúzott Lúciától: „Mondd meg mindenkinek, hogy Isten a kegyelmeket Mária Szeplőtelen Szívén keresztül adja nekünk. Az embereknek Őáltala kell kérniük ezeket. Jézus és Mária Szíve azt akarja, hogy Vele együtt Égi Anyánk Szívét is tiszteljük. A békét Égi Anyánktól kell kérni, mert Isten Őrá bízta ezt. Bárcsak minden szívnek átadhatnám azt a lángot, mely a szívemben ég, mellyel Jézus és Mária Szívét annyira szeretem!” (Fatimáról beszél Lúcia nővér - Fatima, 1997, 108.o.)

Az, hogy a Szeretetláng lelkiségére mennyire igaz a gamalieli meghatározás, alátámasztja két húsz évnyi különbséggel íródott Dél-amerikai főpapi véleményt, P. Róna Gábor SJ fordításában:

Bernardino Echeverria Ruiz guayaquili érsek (későbbi bíboros) a Szeretetláng Lelki Napló 1988-as kiadásához írt ajánlását (részlet): „Szeretetláng − ez az új neve annak a mérhetetlen és örök szeretetnek, mely Mária Lelkében él minden ember iránt (…) Láng ez, mely megvilágít, láng, mely melegít, láng, mely tűztengert képes fellobbantani. Láng, mely Mária Szívében ég, s égni akar gyermekei szívében is. (…) A Szeretetlángnak égnie kell minden keresztény megmentésére, hogy megmentse a családokat..., hogy segítse a papok megszentelődését. (...) A Szeretetláng kell, hogy megvilágítsa a keresztény ember életének minden pillanatát...”

20 évvel később. Antonio Arregui Yarza guayaquili érsek Prot. 445/ 2008 számú jóváhagyásából részlet: „...Mária Szeplőtelen Szíve Mozgalmának jellemző vonása tagjainak igaz keresztény lelkisége. Hálát adunk Istennek a gyümölcsökért, melyeket a plébániákon megalakult imacenákulumok teremnek, valamint azon fáradozásukért, amellyel a családi közös imádkozást előmozdítják. Fő apostoli tevékenységük az evangelizálás, az imádság, a szentségekhez való gyakori járulás, a testvéri szeretet és készség, amellyel részt vállalnak Egyházunk tevékenységében, a hitoktatásban (...) Mária Szeplőtelen Szíve Szeretetlángja Mozgalom csodálatos módon elterjedt a világ különböző országaiban, a mi országunkban is.”

Szűzanyánk, áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Tisztelettel: Begyik Tibor

Az életszentségre törekvés

     Youssef Makhlouf tehát elhagyta a világot, hogy annak az Istennek szentelje magát, aki mindent jelentett számára. Szerzetesi élete során azt kereste, hogyan adhat vissza mindent az Úrnak (1Kor 4,7)- Elmondható róla, hogy Krisztus szeretetétől izzott, és nyilván ezért volt hatékony a közbenjárása Istennél. Imájával sáskahadat hárított el, meg­gyógyította azokat a betegeket, akiket elöljárói az imádságára bíztak, és olyan lámpással is világított, melyet olaj helyett vízzel töltöttek meg tréfálkozásból. De lássuk szentünk történetét!

Egy év noviciátus után átkerült az Annaya-i Szent Maron kolostorba (ld. a lenti képeket, egykor és ma!), és a Libanoni Maronita Rend szerzetese lett. A korai antiochiai egyház mártírjának, Charbel nevét vette fel, aki 121-ben szenvedett vértanúságot. Édesanyja kétségbeesetten kereste és kerestette. A kolostorban megtalált fiát az elöljárók és Tanois jelenlétében kérlelte, hogy térjen haza; de a fiú kitartott döntése mellett, mondván, hogy ez útra Isten hívta meg. „Ha nem lennél jó szerzetes, azt mondanám neked: gyere haza. De most már tudom, hogy az Úr az ő szolgálatára akar téged – mondta édesanyja a leírások szerint – majd így fohászkodott az Úrhoz –, „áldjon meg és tegyen szentté téged!”

Charbel engedelmes és alázatos szerzetes volt, sokat dolgozott és tanult, letette a hármas fogadalmat, majd elöljárói elküldték a Szent Ciprián és Jusztina-kolostor és szemináriumába Batrounba.

(Források az első részben!)

(folyt.)

Tehát tény az, hogy van egy helyzet, vagyunk mi és adatott egy hatékony fegyver is, melyet „Máriával egy szívvel-lélekkel” (ApCsel 1,14) kell forgatnunk, ezáltal megfékezve a gonosz erőket, és Istennél kiesdve a jogos büntetés enyhítését vagy elkerülését! Ezért kell tudatosítanunk, hogy rózsafüzérezésünk közben, valamilyen módon a Szűzanya fogja a kezünket, hogy minket Szent Fiához vezessen. A rózsafüzér-ima lényege ugyanis, hogy általa gondolati-lelki életünk elmerüljön a megváltás misztériumában, miáltal egyre inkább krisztusivá válunk!

Nos, ha ez megvalósul ‒ kedves Testvérek ‒, ez a Szent Szűz anyai öröme, és tudnunk kell, hogy rózsafüzér-ima nélkül nem létezhet bensőséges Mária-tisztelet. Szűz Mária tisztelete nélkül nincs hiteles kereszténység, és kereszténység nélkül nincs igazi Béke!

Sajnos mégis vannak, akik bár ismerik a rózsafüzérhez kötődő ígéreteket, kegyelmi csodáit, teljesen elerőtlenedtek ezen ima gyakorlatában. A Szűzanya erre az erőtlenségre kínálja Szíve Szeretetének Lángját, mely felmelegítheti a kihűlt lelkeket, a Szeretetláng fohásszal, mintegy „beélesítve” a Domonkos-féle rózsafüzér hatékonyságát!

Rózsafüzérünk Üdvözlégyeibe tehát fűzzük bele a könyörgést:

áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen.

(A sorozat címe idézet a Szeretetláng Naplóból - III/140)

Lúcia nővér tanúsága 1

     1917. május 13-án, a Szűzanya ezzel zárja üzenetét: «Imádkozzátok minden nap a rózsafüzért, hogy a világ békéjét és a háború befejezését kieszközöljétek».
     Miért kérte tőlünk azt a Szűzanya, hogy rózsafüzért imádkozzunk, s miért nem azt, hogy menjünk mindennap misére?
Ez egy olyan kérdés, amelyet már sokan feltettek nekem, és most szeretnék választ adni rá. Nem tudok teljes biztonsággal nyilatkozni róla, mert a Szűzanya nem magyarázta meg, s nekem nem jutott eszembe, hogy megkérdezzem Tőle. Ezért egyszerűen azt mondom, amit gondolok, illetve ezzel kapcsolatban megértettem. Valójában az üzenet értelmének magyarázatát teljes egészében a Szent Egyházra hagyom, mert ez az Ő kompetenciájába tartozik; s ezért alázatosan és jó szándékkal alávetem magam mindannak, amit az Egyház mond, korrigál, javít vagy kimond.
     Az előbb feltett kérdésre visszatérve, azt gondolom, hogy Isten Atya és Atyaként figyelembe veszi gyermekeinek szükségleteit, lehetőségeit. Tehát, ha Isten a Szűzanyán keresztül azt kérte volna tőlünk, hogy mindennap menjünk misére és áldozzunk, minden bizonnyal sokan mondták volna, valós indokokkal alátámasztva, hogy ez számukra lehetetlen. Egyesek azért, mert nincs a közelben templom, ahol szentmisét mutatnak be, mások pedig teendőik, állapotbeli kötelességeik, egészségi állapotuk miatt stb. Ezzel szemben, a rózsafüzér imádkozása mindenki számára lehetséges, szegényeknek és gazdagoknak, bölcseknek és tudatlanoknak, kicsiknek és nagyoknak egyaránt.

     Minden jóakaratú ember naponta imádkozhatja és kell is imádkoznia a rózsafüzért. Miért? Azért, hogy kapcsolatba kerüljünk Istennel, hálát adjunk jótéteményeiért, és kérjük kegyelmét abban, amiben szükséget szenvedünk. Az imádság által lesz bensőséges a kapcsolatunk Istennel úgy, ahogy a gyermek odamegy apjához, hogy megköszönje a kapott jót, megbeszéljen vele dolgokat, iránymutatást, segítséget, támogatást és áldást kérjen tőle.

A példás család

     Youssef Antoun Makhlouf a Földközi-tenger keleti partjainál lévő észak-libanoni Bkaakafra (Biqa-Kafra) nevű, 1600 m magasan lévő hegyi faluban született 1828. május 8-án. (Lásd alul az első-második képen!) A keresztségben a Juszef Antun nevet kapta. Ő volt a család ötödik gyermeke. Maronita keresztény édesanyja szigorúan megkövetelte a családban az imát, a napi rózsafüzér-imádságot és a szentmisén való részvételt. Juszef két testvére is szerzetes lett.

Alig múlt hároméves, amikor édesapja meghalt. A férfit robotmunkára rendelte az Oszmán Birodalom, és súlyos betegen tért haza, amelyből már nem épült fel. Özvegyen maradt édesanyja másodszor is férjhez ment, ezúttal a falu maronita papjához. A gyerekek lelkiismeretes nevelőapát kaptak, aki gondoskodott alapvető tanulmányaikról is. Juszef arab-szír elemi iskolába járt, emellett mint legkisebbnek a kecskék őrzése volt a feladata. Alázatos és imádságos lelkületű fiú volt, akit a falubeliek szentnek kezdtek nevezni alázatossága és imádságos lelkülete miatt. Az állatok őrzése közben különösen szívesen vonult el egy közeli barlangba, ahol egy Szűzanya-kép előtt imádkozott. (Az emlékhelyet lásd legalul!) Gyakran felkereste szerzetes nagybátyját Tanoist, lelki beszélgetésre, közös imádságra.

Egy alkalommal eltévedt kecskéjét keresve, egy cédrus közelében imádkozván hangot hallott: „Hagyj el mindent, és kövess engem!” Mivel két testvére is szerzetes lett, ezért már nem merte megmondani otthon, hogy ő is ezt a hivatást választja, így 1851-ben titokban hagyta el családját, és belépett a Mayfouki Boldogasszony kolostorba.

(Források az első részben!) (folyt.)

II. János Pál pápa a Rosarium Virginis Mariae apostoli levelében így ír: „Az Egyház a rózsafüzérnek mindig különös hatékonyságot tulajdonított, ezért a legnehezebb ügyeit a közösségben, folyamatosan mondott rózsafüzérre bízta. Olyan pillanatokban, amikor az egész kereszténység került veszedelembe, a Rózsafüzér erejének tulajdonították a megmenekülést, és utána úgy köszöntötték a Rózsafüzér Királynőjét mint a szabadulás kieszközlőjét”. (RVM 39) ‒ Idézet vége!

Lúcia nővér szavai P. Fuentesnek 1957-ben: „A Boldogságos Szűz Mária ezekre az utolsó időkre amiben mi élünk, a rózsafüzér imádkozásának különleges hatékonyságot szerzett. Olyat, hogy nincs az a probléma, akár az evilági, akár a szellemi életben, akár a privát-, a családi- vagy a közösségi életben, népek és nemzetek sorsában – bármily súlyos is az –, amit a rózsafüzérrel ne tudnánk megoldani! A rózsafüzérrel fogjuk magunkat megmenteni!” ‒ Idézet vége!

Szent Pio atya ezt mondta: „A sátánnak az a célja, hogy lerombolja ezt az imát, de soha nem fog sikerülni: mert ez az az ima, amely minden és mindenki fölött diadalmaskodik”. ‒ Idézet vége!

A neves ördögűző Gabriele Amorth atya, benső lelki erejének forrását a napi teljes rózsafüzér elmondásában, a titkokon való elmélkedésben jelölte meg. Ez adott neki minden nap erőt a sátán elleni küzdelemben. Amorth atya hangsúlyozta, hogy imáink révén a Szűzanya személyesen vesz részt a gonosz elleni harcban, mely kíméletlenül fenyegeti az egész emberiséget! Az „Il mio Rosario” c. könyvében kiemeli, hogy Krisztus Fénye, Mária Szíve által sugárzik, aki a hozzá intézett rózsafüzérimákat, „titkos hatékonyságú fegyverként” veti be a gonosz mesterkedései ellen!

(folyt.)

Előző rész

Bevezetés

     A libanoni szent remete Szent Charbel-ről mondják, hogy a „Kelet Pió atyája”. Nem túlzás és nem tévedés, hiszen Pió atyához való hasonlósága, színtúgy nem csak szerzetesi életének különös voltában mutatkozik meg, de minden emberi logikát meghaladó áldozatkészségeben is. Charbel atya is az elvonultság keresésében lemondott emberi érzéseiről, érzelmeiről és úgy élt, mint aki már nem evilágban létezne.

Nehezen követhető példás alázatban és engedelmességben élt, Charbel atya ugyanis, határt és korlátot nem ismert az engedelmességben. Alávetette magát a legfiatalabb novíciusoknak, sőt még a háztartási alkalmazottaknak és az idénymunkásoknak is, akikkel együtt dolgozott a mezőn. Ráadásul némelyek megcsúfolták engedelemességét és nevetség tárgyává tették!

És lám, Isten előtt a legkisebbek válnak hatalmasokká. A csúfolódókat már rég elfelejtette a világ, de Szent Charbel Makhloufot a csodatevő istengyermekségét, nem! Az Ő életét mutatom be 14 részben. Fogadják szeretettel és épüljenek belőle!

Felhasznált források:

Szent Charbel, a teljesség zarándoka. Új Ember kiadványok 2017

Magyar Kurír

Dr. Torgyán Atilla kiváló összefoglalása

www.charbel.org

https://romkat.ro/esemenynaptar/szent-charbel-makhlouf-aldozopap/

http://katolikus.network.hu/blog/katolikus-kozosseg-hirei/szent-charbell-makhlouf-aldozopap

http://kerjegyimat.blogspot.com/2015/07/charbel-csodai-szent-charbel-csodai.html

Mivel a világ kiszárad az istentelen bűnöktől, az erőszaktól, a megosztottságtól és a háborúskodástól. Nélkülözhetetlen tehát az, hogy kegyelmi erőfeszítéssel ne igyekezzünk „isteni harmattal”, a Szentlélek harmatával öntözni a Földet.

Különösen igényli az imádságot korunk kritikus területe: a család, mint a társadalom alapsejtje, melyet észvesztve támadnak a bomlasztó erők! Tartsuk szem előtt, hogyha a Szentlélekisten az Ave Mariát tartotta alkalmasnak a legesleghatalmasabb kegyelem közvetítésére, az Ige megtestesülésére, ugyanbizony ki találhat szebbet, jobbat, istenihlette érdemszerzőbbet? Nincs ugyanis egyetlen más ima sem, mely ennyire áthatotta volna a katolicizmust ‒ mint a rózsafüzér ‒, mely lényegileg határozta meg üdvtörténetünket, és amely ennyi kegyelmet kínálna, bírva a pápák és szentek ajánlásait.

XIII. Leó pápa az Octobri mense kezdetű enciklikájában ezt írja: „Valamikor be fog következni, hogy Isten a történelmi események okát és következményeit nyíltan megmutatja nekünk. Akkor kiderül majd, mily hatalmas befolyása volt ezekre a dolgokra az imádságoknak, és mily módon ért el meghallgatást. Ezért mindenkit könyörögve kérünk, hogy a régi ellenség csábító trükkjeinek ne engedjen; és az imában való buzgóságban, hanem szüntelenül tartson ki benne.” (1891. szeptember 22).

XII. Piusz pápa Ingruentium malorum [Kezdődő veszély] kezdetű enciklikájában ezt írja: „Vonakodás nélkül újból kijelentjük, hogy nagy reményt fűzünk a Szent Rózsafüzérhez a korunkat sújtó bajok helyrehozatalában. Nem erőszakkal, nem fegyverekkel, nem emberi erőfeszítéssel, hanem ezen imádság által elnyert isteni segítséggel, az Egyház rettenthetetlenül szembenéz a pokoli ellenséggel”.

(folyt.)

Előző rész

Miért pont a rózsafüzér? 3

     Az «Ember Jézus Krisztus» a mi Közvetítőnk természet szerint − az emberi természet szerint, amelyet Szűz Mária méhében öltött magára. Ám Krisztus nem azért lett ember, hogy az emberiségnek egyetlen megmaradt túlélője legyen, hanem hogy «elsőszülött [legyen] a sok testvér között" (Róm 8,29), akiket megmentett, s helyrehozta azt az állapotot, amelyben Isten jelenlétében és a Vele való bensőséges kapcsolatban élhetünk, mint a földi paradicsomban. Valójában ennél is többet tett: Magához kötött bennünket, mint Titokzatos Testének részeit, ami az Egyház, Jézus megváltó jelenléte az idők végezetéig és a világ végéig, s megosztja velünk kegyelem és meghívás által a Megváltó hármas küldetésére, amely a prófétáé, a papé és a királyé.
         Ezért csak egy Közvetítő van: Jézus Krisztus; de van, aki közbenjár és könyörög értünk, mint Mária, a szentek és mindannyian azzá válhatunk, ha akarjuk. Maga Szent Pál kéri leveleinek különböző szakaszaiban, hogy a hívek imádkozzanak érte és egymásért: «Legyetek éberek és imádkozzatok kitartóan az összes szentért és énértem is, hogy megkapjam a beszéd ajándékát, hogy amikor megszólalok, bátran hirdessem az evangélium titkát. Ennek a bilincsekben is hírnöke vagyok, hadd hirdessem hát bátran, ahogy kötelességem» (Ef 6, 18-20).

      Tehát ha az apostol azt mondja, hogy imádkozzunk egymásért, van okunk rá, hogy Máriát arra kérjük, imádkozzon értünk, hiszen az ő könyörgése sokkal kedvesebb lesz Isten előtt, tekintve istenanyai méltóságát, Krisztussal való szorosabb egységét, aki valóságos Isten és valóságos Ember! Különös tekintettel, hogy Krisztus társa a megváltásban, s kiemelkedően szentéletű.

A világ erkölcsi-, gazdasági- és lelkiállapota egyre súlyosabb végkifejlet felé halad. A vezetők nem képesek felismerni, hogy nem a globális felmelegedés, nem a széndioxid növekedés, hanem az emberiség Istentől való elhidegülése, a napi imádság csökkenése jelenti az igazi veszélyt! Tehát az emberek lelkületében kell változásnak beállnia ahhoz, hogy történelmi és üdvtörténeti nagyságrendű változás mehessen végbe a világban! Ezt már csak természetfeletti segítséggel és a rózsafüzér-ima erejével érhetjük el! Vissza kell állítani a család, az állam és a katolikus egyház elsőbbségét a lelkekben ahhoz, hogy legyőzzük a globalizmust és a modernizmust!

Idézet a Szeretetláng Naplóból: „...ezen változtatni a ti földi erőtökkel nem tudtok! Már csak a Szentháromság segíthet a küzdő Egyházon, a Szűzanya, az összes angyalok és szentek, és az általatok kiszabadított lelkek együttes közbenjárása!” (IV./27) Tehát a Háromságos Egyistent kell kérni, mégpedig égi segítséggel és égi eszközzel! Ilyen eszköz pedig a Szent Domonkosnak adatott rózsafüzér-ima!

A rózsafüzér üdvösségünk titkait mutatja be, melyekben nem annyira Krisztus életének eseményeit szemléljük, mint inkább azt, amit értünk tett! Krisztus emberré lett, meghalt a bűneinkért és feltámadt a halálból, hogy mi is feltámadhassunk és Általa istenivé váljunk. Ahogyan Alexandriai Szent Atanáz egyháztanító mondta: „Isten emberré lett, hogy az ember Istenné válhasson”. Ezen persze a keresztségben kapott „istengyermeki társörökösséget” kell értenünk Krisztusban!

A középkorban a rózsa az öröm szimbóluma volt. Sőt, Szűz Máriát még „rózsakertnek” ‒ rosariumnak ‒ is nevezték, így lett ezen imasor neve rózsafüzér, melyet mint lelki csokrot ajánlunk a Boldogságos Anyának.

Egyébiránt a latin „ros” kifejezés harmatot is jelent, és bizony a Domonkos-i hagyomány azt mondja, hogy az eretnekséget addig nem lehet felszámolni, amíg az imák harmatként nem emelkednek fel az ég felé.

Ez igen gyönyörű gondolat, mivel a világ kiszárad az istentelen és természetellenes bűnöktől, az erőszaktól, a megosztottságtól és a háborúskodástól, igyekeznünk kell „isteni harmattal”, a Szentlélek harmatával öntözni a Földet. És ne feledjük, hogy ebben az angyalok is segítenek!

(folyt.)

Hallgassatok végre rám!

Én Anyátok vagyok, tudok és akarok segíteni rajtatok!

Tartsatok bűnbánatot és éljetek bensőséges lelki életet!

Legyetek hűek Szent Fiamhoz, hűek az Egyházhoz, mert csak így maradhattok meg az állhatatosságban!

Ne halogassátok!

Miért pont a rózsafüzér? 2 

    A Miatyánkot, amelyet minden tizedben elmondunk, maga az Üdvözítő tanította nekünk, amikor tanítványai arra kérték, tanítsa őket imádkozni: "Ti így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy..." (Mt 6,9). Ezzel az imádság, mellyel Istenhez fordulunk, biblikus imádság és része a liturgiának: mindennap imádkozzuk a szentmisében és a zsolozsmában is.
     Az "Üdvözlégy", amelyet tízszer ismételünk, szintén biblikus imádság, hiszen Gábriel arkangyal Máriához intézett szavaival kezdődik, akit Isten küldött, hogy kihirdesse az Ige megtestesülését és Erzsébet szavait is Istentől származónak kell tekintenünk, a Szentlélek sugallatára.
Ezután az Egyház, amelyet a Szentlélek irányít, aki megvilágosítja és segíti az Egyházat, ezeket a sorokat tette hozzá ehhez az imádsághoz: «Asszonyunk Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk bűnösökért most és halálunk óráján. Ámen".
     Ez a könyörgés, amellyel Máriához fordulunk, hogy járjon közben értünk Istennél, egyáltalán nem ellenkezik azzal az igazsággal, amelyet Szent Pál tanított nekünk: "Hiszen egy az Isten, egy a közvetítő is Isten és ember között: az ember Krisztus Jézus" (1Tim 2,5). Egyetlen közvetítő van csupán, akinek isteni természete van, s általa közvetlen kapcsolatot alakíthat ki Istennel: ez Jézus Krisztus. De A Fiúnak van Édesanyja, aki anyai módon közbenjárhat értünk Szent Fiánál!!!

     Augusztus 31-én Budapesten, a Máriaremetei Kegytemplom parkjában idén is megrendezésre kerül a Szeretetláng Fesztivál. A 9 órakor kezdődő találkozó kiemelt előadója lesz Dominik Chmielewski szalézi szerzetes atya, aki korábban a Lengyel Harcművészeti Szövetség karate igazgatója volt, de megtérése után Jézusnak és Máriának szentelte életét. Ő alapította a Szűz Mária Harcosai közösséget, amelyik minden hónap első szombatján férfiak ezreit hívja közös rózsafüzér imára. Kezdeményezése már a világ számos országában terjed, köztük hazánkban is. Vannak előadásai, melyeket több, mint hárommilló ember nézett meg a videómegosztó portálokon!

Dominik atya „izgalmas” megtéréséről a következő linkre kattintva olvashattok: https://szeretetlang.hu/2024/06/23/aki-harci-karate-mester-volt-de-mariat-es-a-szentlelket-valasztotta/

Aki szeretné őt előzetesen is hallani, ajánljuk az alábbi magyar feliratos előadását : https://www.youtube.com/watch?v=gTjFpWHKjJY (A "beállítások"-ra kattintva a magyar feliratot kell kiválasztani.)

Vendég lesz még a Dariusz Dabrowski atya, a lengyel Szeretetláng Mozgalom papi vezetője, aki fiatalok sokaságának szívében lobbantotta lángra a Szent Szűz Szeretetlángját. Újból vendégünk lesz Jim Blount atya! A Szentmise főcelebránsa az aranymiséjét ünneplő Mészáros Domonkos OP atya, a Szeretetláng terjesztésének nagy hazai apostola lesz, a zenei szolgálatot a soproni Exodus együttes vállalta el.

- Akik különbusszal jönnek, a parkolás miatt előre jelezzék a 06 30 205 8170-es telefonszámon.

- A koncelebrálni (gyóntatni) szándékozó atyák jelezzék előre szándékukat és hozzanak magukkal albát!

Fábry Kornél püspök atya tavalyi előadásából könyvecske készült Az Úrral való egység imája címmel, mely térítesmentesen átvehető majd! (A Szeretetláng Mozgalom információja nyomán)

„Az Egyházon kívül nincs üdvösség” dogma helyes értelmezése

 Füzesi Zsolt összeállítása nyomán
( forrás : katolikus fórum)

     Az „Egyházon kívül nincs üdvösség” dogmája azt jelenti, hogy a katolikus Egyház abszolút módon szükséges az üdvösségre, vagyis minden egyes ember üdvözülésénél közvetlen szerepet játszik, (...) mindazáltal az Egyház egyes nem-katolikus vagy nem-keresztény istenhívő emberek üdvösségét is feltételezi. (...)

Az Egyház tanítása így hangzik:
„Az Egyház által mindig is hirdetett és mindig is szüntelenül hirdetendő az a tévedhetetlen kijelentés (…), hogy »az Egyházon kívül semmilyen üdvösség nincs«. Ezt a dogmát azonban abban az értelemben kell felfogni, ahogyan azt maga az Egyház érti. (…) Az Egyház ui. azt tanítja, hogy ebben a dologban Jézus Krisztus igen szigorú parancsáról van szó. Ő kifejezett szavakkal azt tette apostolai kötelességévé, hogy minden nemzetet tanítsanak meg parancsai megtartására. Krisztus parancsai között pedig nem a legkisebb helyet foglalja el az, amely megparancsolja, hogy a keresztség révén nőjünk bele Krisztus misztikus testébe, az Egyházba, és simuljunk hozzá Krisztushoz és helyetteséhez, aki által Ő ezen a földön látható módon kormányozza az Egyházát. Ezért senki, aki bár tudja, hogy az Egyházat isteni módon Krisztus alapította, az Egyháznak mégsem akarja alávetni magát illetve a római pápának, Krisztus földi helytartójának megtagadja az engedelmességet, nem fog üdvözülni. (…) Az Üdvözítő (…) azt is meghatározta, hogy az Egyház az üdvösség eszköze, amely nélkül senki a mennyei dicsőség országába be nem juthat. (…) Azonban Isten azt akarta, hogy az (…) üdvöt segítő eszközöknek, bizonyos körülmények között, akkor is meglehessen az üdvösséghez szükséges hatása, ha csak a kívánság vagy a vágy irányul az alkalmazásukra. (…) A maga módján ugyanezt kell tartani az Egyházról. (…).

      Ahhoz, hogy valaki elnyerje az üdvösséget, nem mindig kívántatik meg, hogy mint tag valóban az Egyház testéhez tartozzék, mindazonáltal legalábbis követelmény, hogy kívánsága és vágya szerint ragaszkodjék hozzá (pl. váratlanul meghalt kereszteletlen hittanuló). Ennek a kívánságnak azonban nem kell mindig kifejezettnek lennie (…), hanem amennyiben az ember leküzdhetetlen tudatlanságban (ignorantia invincibilis) szenved (pl. egy afrikai bennszülött törzs tagja) Isten a benne foglalt kívánságot is elfogadja, (…) mert benne van a léleknek abban a jó előkészületi állapotában, amelyben az embernek az a szándéka, hogy akarata Isten akaratával egybehangzó legyen.” (DH 3886 - 3890 – A Szent Offícium levele a bostoni érseknek 1949. augusztus 8).

      Még világosabban tanít erről XII. Pius pápa a Mystici Corporis kezdetű körlevelében. A Szentatya egyértelmű különbséget tesz azok között, akik ténylegesen, és akik csak kívánságaik szerint tartoznak az Egyházhoz:
„Az Egyház tagjai közé valójában csak azokat kell számítanunk, akik az újjászületés fürdőjében részesültek, és az igaz hitet vallják, és sem szánalmas módon önként nem vonták ki magukat a test szervezetéből, sem törvényes tekintély nem zárta ki őket valami súlyos vétek miatt.” (DH 3802 – XII. P. Myst. Corp.)
A körlevél végén a pápa megemlíti azokat is, akiket „öntudatlan vágyódásuk a Megváltó titokzatos Testével kapcsolatba hoz, és akiket legkevésbé sem zár ki az örök üdvösségből” (uo.).

     Azonban a fenti gondolatsor egyáltalán nem jelenti azt, hogy mindegy, valaki az Egyházhoz tartozik-e vagy sem, mert az Egyház látható határain kívül üdvözülni, ha éppenséggel lehet is, korántsem könnyű, és csak ritka erkölcsi érzékkel és jellemességgel megáldott embereknek lehet osztályrésze.
Egyébiránt XII. Pius pápa is említi, hogy a nem-keresztény istenkeresők olyan helyzetben vannak, „melyben saját örök üdvösségük felől nem lehetnek biztosak; mert noha a Megváltó titokzatos Teste utáni öntudatlan vágyódásuk és sóvárgásuk létezik, mégis igen sok, és igen nagy mennyei adománynak, segítségnek vannak híjával, melyeket csak a katolikus Egyházban tudnának elnyerni.” (DH 3804 – XII. Pius: M. C.)

     A pápának ezek a szavai egyrészt azokat utasítják el, akik teljességgel kizárják az üdvösségből az Egyházhoz nem tartozókat, másfelől azokat, akik hamisan azt állítják, hogy az ember minden vallásban egyformán üdvözülhet. Viszont „azt sem kell gondolni, hogy az Egyházba való belépés bármilyen szándéka elégséges ahhoz, hogy az ember üdvözüljön. Megkívántatik ugyanis, hogy a kívánságot, melynek révén valaki az Egyház irányába fordul, a tökéletes szeretet hassa át; és a nem kifejezett (burkolt) kívánságnak csak akkor lehet eredménye, ha az embernek természetfeletti hite van.” (DH 3872)

      „»Akik az Egyházon kívül vannak, azok az igazságon is kívül vannak«, mondja Szent Irenaus. Ebből azonban nem következik, hogy akik jóhiszeműleg vannak az Egyházon kívül, ne tartozhassanak lélekben, öntudatlanul is szintén ebbe az Egyházba, s így ne üdvözülhessenek.” (Bangha: Világnézeti válaszok, VI. fej.)
      Lehetséges tehát az Egyház határain túl is üdvözülni, de direkte az Egyházzal szemben nem! A más vallású embert is a katolikus Egyház üdvözíti, mert esetleges jó szándéka hozzá kapcsolja. Egy más vallású embert ezért, ha üdvözül, nem a saját vallása üdvözíti, hanem sokkal inkább hamis vallása ellenére üdvözül, mert Isten figyelembe veszi emberileg nézve legyőzhetetlen tévedését (error invincibilis).
Az istenhit nélküli emberre azonban ez nem áll, mert a vallásosság erényének ilyen mérvű hiánya már nem írható a legyőzhetetlen tudatlanság rovására, hiszen mind az Egyház, mind a Biblia tanúsítja, hogy Isten léte a világ teremtett dolgaiból biztosan felismerhető.

      Krisztus minden embernek és minden kornak szánta tanítását és szentségeit, tehát az Egyházat is. Ettől egyetemes vagyis (görögül) katolikus: „Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.” (Mt 28,19) Minden embernek – mind a népeket; minden kornak – mindennap, a világ végéig.
      Jézus az üdvösség feltételeként említi a belé vetett hitet és az Egyházhoz való tartozást: „Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik.” (Mk 16,16)
Az Üdvözítő azonban arról is tanít, még ha más összefüggésben is, hogy léteznek a legitim vallási közösséghez (akkor a zsidóság) nem tartozó, de igaz lelkületű vallásos istenkeresők. Ám nekik is az Egyház felé kell tartaniuk: „De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is ide kell vezetnem. Hallgatni fognak szavamra, s egy nyáj lesz és egy pásztor.” (Jn 10,16)

      A vallástalan ember azonban nem menthető a tudatlansággal, ezért üdvössége komoly veszélyben van, tanítja Szent Pál apostol: „Mert ami benne láthatatlan: örök ereje és isteni mivolta, arra a világ teremtése óta műveiből következtethetünk. Nincs hát mentségük, mert fölismerték az Istent, mégsem dicsőítették Istenként, s nem adtak neki hálát, hanem belevesztek okoskodásaikba és érteni nem akaró szívük elhomályosult. Kérkedtek bölcsességükkel és oktalanná váltak.” (Róm 1,20)
Vagy máshol: „Hit nélkül pedig nem lehet senki sem kedves, aki ugyanis az Istenhez járul, hinnie kell, hogy Ő van.” (Zsid 11,6)

      Aki (tudva és akarva) elhagyja az Egyházat, és haláláig meg nem tér, annak sorsa megpecsételődött: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, ha elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elég.” (Jn 15,5)

Miért pont a rózsafüzér? 1

     A Szűzanya, rögtön az 1917 május 13-i jelenés alkalmával azt kérte: "Imádkozzátok minden nap a rózsafüzért", s ezt a kérést októberig minden hónapban megismételte.
     Ha felidézzük, Isten milyen állhatatosan ajánlja a fatimai üzenet által a rózsafüzér imádkozását és mindazt, amit az Egyházi Tanítóhivatal az évszázadok során nyilatkozott erről, akkor azt gondolhatjuk, hogy a (domonkos) rózsafüzér, mint szóbeli imádság, a leginkább megfelelő! Istennek tetsző, az Egyház által ajánlott és az egyszerű emberek könnyen gyakorolhatják magukért, a lelkekért, engesztelésül. Meg is kellene tennünk tehát minden erőfeszítést, hogy el ne szakadjunk tőle.
     Sajnos a mai tévelygő időkben sokan odáig merészkednek, hogy a rózsafüzérről elítélőleg beszélnek, s azt mondják, hogy az nem liturgikus imádság. Egyszer kezembe is került egy ilyen cikk és nagyon elszomorított. Ebben, valaki megkérdezte a szerzőt, hogyan mert ilyet leírni és ilyen értelmetlenséget közölni, amelyre így válaszolt:
– Kényszerítettek, hogy megtegyem! – Ó jaj, nem tudta ez az ember, hogy a világban nem létezik olyan tekintély, amely arra kötelezhetne bárkit is, hogy saját lelkiismerete ellenére cselekedjék?! Emberi gyengeségből tenni valamit mások kedvéért – kitéve magát Isten haragjának és büntetésének –, igen nagy felelőtlenség!

A bensőséges rózsafüzérezésről még pszichológiai tesztek is kimutatták, hogy egyedülálló módon képes "védőpajzsot" képezni a szellem és a lélek számára a világ ártó igyekezetével szemben, megóva a gondolati szennyeződéstől, a tudat átformálódásától és a bűnre való késztetéstől. – Jó, ha elgondolkozunk ezen! – Ugyan bizony megszokásból kérte volna Égi Anyánk minden jelenésében a szentolvasó imádságát? Aligha!

(folyt.)

     Joseph Strickland amerikai püspök legfrissebb levelében figyelmeztet az egyházban és a társadalomban elhatalmasodó gonosz erőkre és az anyagiasságra! Felszólítja a híveket, hogy egyre adaadóbban ragaszkodjanak az Eucharisztiához és sürgősen teljesítsék a Szűzanya fatimai és akitai kéréseit!

(Life Site news) 

♥♥♥

     A szovjet vallásüldözés évtizedei alatt a keresztények azzal tartották életben hitüket, hogy titokban gyűltek össze otthonaikban imádkozni. Tomasz Peta kazah érsek szerint: »A szovjet uralom éveiben, amikor a katolikus hívek, templomok, papság és szentségek nélkül kényszerítek élni, egyfajta „nyolcadik szentséggel” éltek: a rózsafüzér napi imádkozásával! Az esztelen kommunista üldöztetés során, csak a keresztelés és a rózsafüzér imádkozása volt az, amit rejtve megtehettek. Bizonyos értelemben a rózsafüzér-ima és a titkain való elmélkedés váltotta fel a pásztorok, a hittan és a nagyközösségi hitélet hiányát.« (mariedenazareth.com - nyomán)

Mons. Tarcisio Bertone találkozása Lúcia nővérrel (2001. november 17-én)

     A 2001. szeptember 11-én történt terrorista merénylet szomorú eseménye után olasz és külföldi újságokban olyan cikkek jelentek meg, amelyek Lúcia nővér állítólagos új közléseire vonatkoztak. A pápának szóló figyelmeztető levelek bejelentéséről, a fatimai üzenet apokaliptikus újraértelmezéséről volt szó ezekben a cikkekben.
     Ezen felül fölmerült az a gyanú, hogy a Szentszék állítólag a titok harmadik részének nem az egész szövegét hozta nyilvánosságra. Néhány úgynevezett Fatima-mozgalom megismételte azt a vádat, hogy a Szentatya még nem hajtotta végre Oroszország felajánlását Szűz Mária Szeplőtelen Szívének.
     Szükségessé vált tehát egy találkozás Lúcia nővérrel. A találkozón jelen volt P. Kondor Lajos SVD (Ferenc és Jácinta ügyének viceposztulátora), valamint a Szent Teréziáról elnevezett kármelita zárda perjelnője is. Őeminenciája Joseph Ratzinger bíboros és a leiria-fatimai püspök, valamint a coimbrai püspök engedélyt adtak erre a találkozóra, hogy néhány megvilágítást és információt kapjanak a fent nevezett látnoktól.
     2001. november 17-én, szombaton délután történt ez a találkozó, és több mint két óra hosszat tartott. Lúcia nővér, aki ekkor már betöltötte a 95. évét, nagyon jó formában volt, szellemi frissesség és élénkség jellemezte. Beszélgetését azzal kezdte, hogy kinyilvánította szeretetét és tiszteletét a Szentatya iránt. Sokat imádkozik érte és az egész Egyházért.
     Elégedett az "Os Apelos da Mensagem de Fátima" c. könyvének terjedésével, amelyet már hat nyelvre (olasz, spanyol, német, magyar, lengyel, angol) lefordítottak. Sok köszönő levelet kap ezért a könyvért.
     Áttérve a fatimai titok harmadik részének problémájára, megállapítja, hogy figyelmesen átolvasta és átelmélkedte azt, amit a Hittani Kongregáció ezzel kapcsolatosan egy kis füzetben kiadott. Megerősít mindent, ami itt írva van. Aki esetleg kételkedik, hogy lenne még valami rejtett dolog a harmadik titok ügyében, annak ezt válaszolja:
– Mindent nyilvánosságra hoztak, semmi további titok nincsen!
     Aki új kinyilatkoztatásokról beszél vagy ír, annak ezt mondja:
– Abból semmi sem igaz. Ha új kinyilatkoztatásokat kaptam volna, ezeket senkinek se mondtam volna el, csak közvetlenül a Szentatyának!

     Arra a kérdésre: Milyen hatása volt életére a július 13-i látomásnak, mielőtt ezeket leírta és az Egyháznak átadta? Ezt válaszolta:
– Biztonságban éreztem magam a Szűzanya oltalma alatt, aki ezt az egyház és a pápa számára gondosan elrejtette.
     Egy eddig még ismeretlen körülményt fűzött a prófétai látomás híres leírásához:
– A látomás alatt a Szűzanya, aki fényt sugárzott ki, jobb kezében egy lángoló szívet, a bal kezében pedig egy rózsafüzért tartott.
– Milyen jelentése van a szívnek a Szűzanya kezében? – kérdezték tőle.
– Ez a szeretet jele – válaszolta –, amely véd és megment. Ez az édesanya, aki gyermekeit szenvedni látja, és velük együtt szenved, még azokkal is, akik őt nem szeretik. Szeretne mindenkit megmenteni és senkit se elpusztulni hagyni, akit az Úr rábízott. A szíve biztos menedék. Mária Szeplőtelen Szívének tisztelete a megmenekülés eszköze az egyház és a világ nehéz időszakában.
     Ratzinger bíboros fejtegetése a titok harmadik részéről kommentárjának végén nagyon megfelelő: 'Szeplőtelen Szívem diadalmaskodni fog.' Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy ez az Isten felé nyitott szív, Isten szemléletétől megvilágosítva, erősebb, mint a pisztolyok, vagy bármilyen más fegyverek. Mária 'legyen' szava, szívének szava, megváltoztatta a világ történelmét, amikor a Megváltót bevezette ebbe a világba: hála annak az 'igen' szónak, Isten emberré lehetett közöttünk, és mint ilyen, örökre velünk marad. A gonosznak hatalma van ebben a világban, állandóan látjuk és tapasztaljuk ezt. Hatalma van, mert szabadságunk állandóan eltávolít bennünket Istentől. De mióta Istennek emberi szíve van, az emberi szabadságot a Jó, az Isten felé irányította, és a gonoszságra hajló szabadság felhagyott azzal, hogy övé legyen az utolsó szó. Ami azóta érvényben van, azt ez a mondat fejezi ki: A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, én legyőztem a világot. (Jn 16,33). A fatimai üzenet felszólít bennünket, hogy ennek az ígéretnek higgyünk.
     Mons. Tarcisio Bertone még három kérdést tett fel.
– Igaz az, hogy Ön a P. Luigi Bianchival és P. José dos Santos Valinhos-sal történt beszélgetéskor a titok harmadik részének kifejtését megkérdőjelezte?
– Ez nem igaz. Én teljesen helyesnek tartom azt az értelmezést, amit a jubileumi évben közreadtak. – válaszolta Lúcia nővér.
– Mit szól Pater Gruner makacs állításához, aki aláírásokat gyűjt, hogy a pápa végre végezze el Oroszország felajánlását Mária Szeplőtelen Szívének, mert ez a felajánlás még nem történt meg?
– A Kármel közössége elutasította az aláírás-gyűjtés űrlapját. Már mondottam: a Szűzanya által kívánt felajánlás 1984-ben megtörtént és az Ég elfogadta. – válaszolta Lúcia nővér.
– Igaz az, hogy Lúcia nővér nagyon aggódik a legújabb események miatt, már nem is alszik és éjjel-nappal imádkozik?
– Ez nem igaz! Hogyan tudnék egész nap imádkozni, ha nem pihenném ki magam éjszaka? Ezek olyan dolgok, amiket a számba adnak! Olyan dolgok, amik gondot okoznak nekem! Olvassák el a könyvemet: ott találnak majd tanácsot és felszólításokat, amelyek a Szűzanya kívánságainak megfelelnek. Az imádság és a bűnbánat az Isten hatalmába vetett nagy hittel együtt meg fogja menteni a világot. – válaszolta Lúcia nővér.

Tarcisio Bertone érsek SDB, A Hittani Kongregáció Titkárának beszélgetése Jézusról és a Szeplőtelen Szívről nevezett Lúcia nővérrel. (Fordítás a portugál eredeti szövegből)

Antonio Borelli Machado: Fatima. A tragédia vagy a remény üzenete? c. könyve nyomán

Fatima, valóban a remény üzenete?

     A bűnös emberiség ma szörnyű válságban van, mely kiterjed az erkölcsi, a társadalmi és a vallási életre is. Ennek a válságnak a megoldására a Szűzanya egyértelmű alternatívát adott: vagy a megtérés, vagy a büntetés. Mindenekelőtt hangsúlyozottan beszélt a halál utáni büntetésről, az örök, legnagyobb és végérvényes büntetésről, azoknak a bűnösöknek a kárhozatáról, akik megtérés nélkül halnak meg. Az Istenanya nem tétovázott megmutatni a poklot a látnokoknak, a tíz, kilenc és nyolc éves gyermekeknek… A fatimai üzenetnek ez a szempontja az első titok, pontosabban ugyanazon üzenetnek az első része.

    A második rész – vagy a második titok – a nagy választási lehetőség előtt álló emberiségre vonatkozik. Ha az emberek nem hagyják abba Isten megbántását, akkor a világot gonoszsága miatt háborúval, éhséggel, az egyház és a Szentatya üldözésével fogja büntetni (1917. július 13-i jelenés). A háború tehát egyértelműen az emberek bűneinek büntetéseként következik be…, ha csak az emberek meg nem térnek. A Szűzanya ezt még világosabban kifejti: „Isten meg akarja alapítani a földön Szeplőtelen Szívem tiszteletét, hogy megmentse őket”.

     A büntetésről is, amelyet előre jelez, az Istenanya konkrétan beszél: Oroszországot ezeknek a háborúknak motorjaként nevezi meg: „…(Oroszország) el fogja terjeszteni tévtanait az egész világon, háborúkat és egyházüldözést fog előidézni”.
     A kommunista doktrína, mely még ma is él, egyesülve a liberalizmus "szellemével" (mely bejárja Európát), egyre mélyebben behatol az európai országokba anélkül, hogy fegyverhez nyúlna. Pontosan ez az a lélekromboló "kulturális forradalom" az, amely képesnek mutatkozik a keresztény kultúrát – társadalmunk alapját – szétrombolni és meg is teszi, ha nem teljesítjük a fatimai kéréseket! Világosan látható, hogy nyílt háború folyik az erkölcs ellen, hogy alapjaiban rengesse meg a család intézményét! 

     A büntetéseket, amelyekről a Szűzanya beszélt, csak akkor kerülhetjük el – és Mária Szeplőtelen Szívének megígért győzelme csak akkor valósul meg –, ha azokhoz az eszközökhöz menekülünk, melyeket a Szűzanya ajánlott. – Melyek ezek az eszközök? – Az Istenanya lángoló tisztelete, a Két Szívnek való felajánlottság (családfelajánlás), az öt elsőszombat végzése, a rózsafüzér imádkozása, a bűnbánat és a Tízparancsolat megtartása! Egyes egyedül csak így szűnhet meg a világ válsága és csak így teremthetjük meg a tartós és valódi béke előfeltételeit. Ez lesz Krisztus békéje Krisztus Országában, Mária békéje Mária Országában.

Részletek Dr. Gerhard Bergmann könyvéből

(A Szent Margit Lap 65-66., 69-71. számában megjelent cikkek nyomán.) 

     e) Felebaráti szeretet és szociális nyomor

Jézus Krisztus Evangéliumában a felebaráti szeretet a központi tanítások közé tartozik, míg a többi vallásban ez nem szerepel önálló tanként. „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló hozzá: Szeresd embertársadat, mint saját magadat” (Mt 22,37-39), mondta Jézus.

A buddhista semmilyen életet nem olthat ki, mert nem tudhatja, nem lakik-e benne egy megboldogult ember lelke. A buddhizmusra egyfelől tehát jellemző a szinte őrületig túlhajtott kímélet minden élőlény, még a legkisebb férgek iránt is. Másfelől viszont az egész nem-keresztény vallásos irodalomban egyszer sem találkozunk a felebaráti szeretet kifejezéssel, ahogy ezt a nyelvtudósok megállapították. Megkímélik a bolhákat és tetveket (jainizmus), ugyanakkor elnézik, hogy emberek milliószámra pusztuljanak szennyben és nyomorban; könyörtelenek a kasztonkívüliekkel szemben, mint a hinduizmus; vagy hagyják a nyomorultakat elpusztulni „végzetbe vetett hittel”, mint az iszlám.

     Az iszlámban a kiszmet hideg törvénye uralkodik, azaz, ami ki van ránk mérve, azt el kell fogadnunk. A hinduizmusban és a buddhizmusban a karma, a megtorlásban való hit nem kevésbé hideg törvénye uralkodik. A kiszmet éppúgy, mint a karma nem más, mint vak és merev sors(végzet)-hit. És ez döntő fontosságú mind szociális mind vallási vonatkozásban. A karmába vetett hit kioltja a szociális lelkiismeretet. Miért is érezne a hindu ember részvétet a kasztonkívüli iránt? Hiszen a kaszthoz tartozás nem véletlen műve, hanem az előző élet-sorozat következménye. A kasztonkívüli azért kasztonkívüli, mert megelőző életében gonosztevő volt. Nos, nem lehet a sors (vagy istenség) karját lefogni, és változtatni az olyan ember helyzetén, aki rászolgál megtorlásra. Ebben van a szeretet és részvét hiányának végső foka. És ebből adódik például Indiában az elképesztő szociális különbség. Mindez karma – sors.

Hindu vagy buddhista karma, vagy mohamedán kiszmet: mindegy! Itt is, ott is beletörődés a végzetbe. „Add meg magad sorsodnak, amit Allah számodra rendelt”, ezt a vezérigét tanítja Mohamed híveinek. A felebaráti szeretet – mint kötelező parancs – nem fordul elő szótárukban. A hinduizmus, mohamedanizmus és buddhizmus, mint vallás, soha nem lesz képes arra, hogy felszámolja a tömegnyomort és rendezze a szociális viszonyokat. Az állam próbálja ezt a terhet magára venni. Még csak egy megjegyzés: a végzet igen hátrányosan befolyásolja a munkamorált is.

     f) „Jótevő”

Miközben meg kell állapítanunk, hogy a vak végzetbe vetett hit, a látszat-világról szóló tanítás és az ezekből származó pesszimizmus igen hátrányosan befolyásolja a felebaráti szeretetet és a szociális kérdések megoldását, mégis találunk a buddhizmusban sok ún. „jótevőt”. Kínában nevezik így azokat, akik ki akarják érdemelni a mennyországot. Kétségkívül sok keresztényt is megszégyenít az, amit ezek a jótevők a szegényekért és a leprásokért tesznek, hogy ezzel előkelőbb helyet szerezzenek maguknak a mennyországban. 

     Mindig közelebb jutunk az igazsághoz, ha a tettek mögött az okokat keressük. Minden cselekedet értékét a mögötte levő érzület adja meg. Márpedig a „jótevők” cselekedete mögött nem a szeretet,hanem az üdv-egoizmus rejlik hajtóerőként. Jézus viszont minden tisztátalan motívumot elítél. Az Evangélium szerint a szeretet nem keresi a maga hasznát. ("Osszam el bár egész vagyonomat alamizsnaként, /.../ ha szeretet nincs bennem, semmit sem használ nekem." /1Kor 13,3/ E szavak pedig nem a Szúrákban, nem a Védákban, nem a tibeti titkos könyvekben, hanem az Evangéliumban találhatók! /szerk/)

A fatalizmussal Mohamed Istenről szóló tanításában találkozunk. Isten mindenhatóságának túlhangsúlyozása el egészen az önkényuralomig, szükségszerűen kihat az emberről szóló tanításra is. Ez a kihatás a fatalizmus, melyet helyesen végzet-hitnek fordíthatunk. Minden, ami velem történik, Allah akaratából történik. A fatalizmus korlátozza az ember felelősségét, sőt meg is szünteti, azonkívül lustaságot szül és gátolja a haladást. Mohamed tanításában Allah mindenhatóságából despotizmus lett, és félelmetes feszültség támadt az ember szabadsága és Allah mindenhatósága közt. Mivel Mohamed csak ember és nem Isten fia volt, érthető, hogy nem tudott igaz kijelentést adni Istenről, pedig ezen múlik minden.

     

Ha vele (Jézussal) életközösségben vagyunk, mi is belső győzelemre juthatunk a világ felett. Az Úrtól távol áll minden pesszimizmus, mint ahogy távol áll tőle a rózsaszín-optimista romantika is. Minden keresztény hívő élő tanúbizonysága lehet annak, hogy a keresztények nemcsak panaszkodnak a bajok miatt, hanem bátran szembenéznek velük és belsőleg, de olykor külsőleg is legyőzik őket. 

Pedro Valin ho Gomes írása nyomán (rövidített) szerkesztett változat 3

Mária nyomában

     A fatimai kis pásztorok a hívő életforma példái, akik a Szűzanyához hasonlóan hagyják magukat átformálni azáltal, hogy a Szeretet-Istent imádják, és a leglényegesebb dolgok felé fordítják tekintetüket, eucharisztikus módon felajánlva életüket másokért. Ők is az úton lévő Egyházzal együtt zarándokolnak, s életükkel az Evangélium kulcsszavára, az irgalomra emlékeztetnek. Ők is felajánlották egész életüket azért a küldetésért, hogy mindenkit egyesítsenek az Egyházban, mindenkit összebékítsenek az Atya ölelésében.

     Ferenc és Jácinta, unokatestvérükhöz Lúciához hasonlóan mindig őrzött szívében egy imát a Szentatyáért. Halála előtti estén Lúcia azt ajánlja Ferencnek, hogy ne felejtsen a Mennyben "imádkozni a bűnösökért, a Szentatyáért, értem és Jácintáért"*. És amikor Lúcia megkérdezi Jácintát, hogy mit fog csinálni a Mennyben, határozott választ kap tőle: "Nagyon fogom szeretni az Úr Jézust és Mária Szeplőtelen Szívét, sokat imádkozom érted, a bűnösökért, a Szentatyáért, szüleimért és testvéreimért, és minden emberért, aki imáimba ajánlotta magát"**. Ezeknek a kisgyermekeknek a nagy szívében élt egy vágy arról az Egyházról, amelyet átjár az Irgalmasság Fénye, s amely elébe megy azoknak, akik eltévedtek az úton. Bennük élt a vágy, hogy a pápa és vele együtt az egész Egyház minden pillanatban forduljon Isten irgalmas arca felé, aki reménnyel tekint a világra.

     A Máriának szentelt római napok során Angela de Fátima Coelho ASM nővér, Marto Ferenc és Jácinta Szenttéavatási Ügyének posztulátora elmondhatta Ferenc pápának, hogy a kis pásztorok milyen nagy mértékben inspirálnak bennünket a Szentatyáért és Isten egész zarándok népéért való imádságainkban és életfelajánlásunkban. Amikor Ferenc pápa fogadta a kis pásztorok ereklyéit és annak a tölgyfának egy darabját, amely fölött 1917 augusztusában megjelent a Szűzanya, szeretetteljesen megcsókolta a relikviákat és újra ezt kérte: "Igen, imádkozzatok értem!"

* Vö. Fatimáról beszél Lúcia nővér, Fatima 2002. 158

** Vö. uo. 62

(Forrás: Boldog Marto Ferenc és Jácinta c. Folyóirat 2013, október-decemberi száma)

Részletek Dr. Gerhard Bergmann könyvéből

(A Szent Margit Lap 65-66., 69-71. számában megjelent cikkek nyomán.) 

    5.2. Az embereket illetően

    a) Kasztrendszer a hinduizmusban

Hogy a hinduizmusban 60 millió pária van, és ezeket nem is sorolják az emberi társadalomba, sőt korábban „érinthetetlennek” nevezték és ennek megfelelően bántak is velük, az nem jelent árulást a hinduizmussal szemben, hanem kifejezetten annak tanítása szerint való. A Bhagavad-Gita című eposz megmutatja az üdvösség útját minden kaszt számára, még a sudrák és az asszonyok számára is (sudrák = a legalacsonyabb kaszthoz tartozók, akiknek a magasabb kasztokat szolgálniuk kell). A páriák milliói azonban nemcsak társadalmilag, hanem vallásilag is kivetettek. 

    Az igazság érdekében meg kell jegyeznünk, hogy a mai Indiában az embertelen kasztrendszert, négy magasabb rendű és mintegy 2000 alacsonyabb rendű kasztjával együtt hivatalosan megszüntették és nem ismerik el. De ugyanezen igazság érdekében azt is meg kell tudnunk, hogy az ország többsége ma is éppúgy él, mint azelőtt. Új-Delhi, a főváros messze van, és a kasztrendszer ma is rányomja bélyegét India szociális struktúrájára, még ha örvendetesnek mondhatjuk is, hogy vannak kaszton kívüliek, akik miniszteri székben ülnek és brahminok, akik szakácsként dolgoznak.

Jézus minden egyes embernek emberi nemességet és méltóságot tulajdonít. Mindez benne foglaltatik az ember istenképűségében. „Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá” (Ter 1,26), olvassuk már a Biblia elején. „Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek. Amit a legkisebbek valamelyikével nem tettetek, velem nem tettétek.” (Mt 25,40/45) Tehát Jézus, Isten Fia azonosítja magát a társadalom legkisebbjeivel. Ezzel pedig a legmagasabbra értékeli őket. Jézus nem ismer el semmiféle osztályt, kasztot, fajt vagy társadalmi „mostohagyermeket”, mert minden ember kivétel nélkül homlokán viseli az istenképűség nemesi bélyegét.

     b) A nők helyzete a mohamedánizmusban

Az iszlámban nincs ugyan kasztrendszer, de van helyette valami más. Vitathatatlan, hogy Mohamed milyen lekicsinylően és pesszimisztikusan vélekedett a nőkről. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy számára a nő csak élvezeti cikk és munkaeszköz volt. Ez kiviláglik abból is, hogy tizenegy felesége és négy ágyasa volt. Kézenfekvő, hogy az iszlám házasságjogban a férfiaké minden előny és a nő szenved minden hátrányt. Egy férfinak – ha lehetősége van rá – négy felesége lehet. Ma már a legtöbb férfi számára a gazdasági helyzet lehetetlenné teszi a poligámiát. A házasságjoggal magához kötött feleségeken kívül vannak a rabszolganők, akiket a férfi korlátlan számban tarthat úgy, mint ágyasokat. Egy férfi háromszor eltaszíthatja magától jog szerinti feleségét, de ismét vissza kell fogadnia. Ha azonban az asszony nem engedelmeskedik férjének, az bezárhatja és megkorbácsolhatja őt. Igen sok arab-iszlám országban még ma is a háztartási eszközök közé tartozik a korbács. 

    Az iszlám házasságjog értelmében a házasságkötés magán-kereskedelmi ügylet. A férfi jogot nyer a feleségére, az viszont a hozományra. A magán-házasságkötést a férj szabad akarata és mérlegelése alapján felbonthatja. Csak a férj válhat el és a válás rendkívül könnyű. Ám az igazság kedvéért itt is meg kell állapítanunk, hogy a számtalan elhagyatott asszony és gyermek súlyos szociális helyzetet teremt, ezért a modern iszlám államokban gyógyító megoldásokra törekszenek. A modern Törökországban pl. bevezették az európai házasságjogot. Megtiltották a többnejűséget és a nő leteheti a fátylat.

    Mennyire más ez is Jézus Krisztus Evangéliumában. Jézus Krisztus kereken megtiltja a válást. Jézus a válási tilalommal kincset ad az asszonynak, a gyengébb teremtménynek. „A férfi dicsősége az asszony.” Ez egészen más, mint amikor a nő a férfi játékszere és szolgálója. Jézus kíséretében asszonyok is voltak, ezzel is egyenjogúságot és méltóságot adott az asszonyoknak. És még egy: minden vallás ítéletet tartogat a megesett asszony számára – Jézusnál bocsánat várja őt. Mikor házasságtörő asszonyt vittek elé, Jézus így szólt hozzá: „Senki sem ítélt el? Én sem ítéllek el.” (Jn 8,10-11) Jézus az egyetlen, aki ezt az asszonyt vádolhatná, mert ő maga makulátlanul tiszta, s mégis ezt mondja: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél.” (Jn 8,11) Mária Magdolnának, akinek már sok férfival volt dolga, nemcsak hogy megbocsátott, hanem feltámadása után neki jelent meg először, s így arra méltatta, hogy a feltámadás első hírnöke legyen.

Bizony fájlalhatod majd, ha életedben rest és halogató voltál – tehetted volna bár –, de nem gyóntál!

     Ha láttál valaha embert meghalni, gondold meg, hogy azon az úton te is átmégy. Reggel gondold azt, hogy az estét nem éred meg. Ha pedig beesteledett, a reggelt ne merd magadnak ígérni. Készen légy tehát mindenkor és úgy élni, hogy a halál készületlenül ne találjon. Sokan hirtelen és váratlanul halnak meg: „az Emberfia abban az órában jő el, melyben nem is sejtjük”. (Mt 24,42) Mikor az utolsó óra eljön, egészen másképp kezdesz majd ítélni teljes lefolyt életedről és nagyon megbánod, hogy oly rest és tunya voltál. Mily boldog és okos, aki életében olyan igyekszik lenni, amilyennek halála óráján találtatni kíván. (Kempis T.: Krisztus követése, I. 23.) Amikor Isten ítélőszéke előtt állsz, Ő nem ítél el, csak megmutatja, hogy "íme, ilyen voltál és ilyennek szerettelek volna téged"! Te fogod megítélni magad!

     Ha úgy érzed, hogy a hirtelen halál készületlenül érne; – nem gyóntál, tartozásod van, vagy valaki bocsánatát kell kérned –, ne késlekedj! Rendezz mindent, mert nem tudhatod sem a napot, sem az órát! (Begyik T.: Az Istenanya követése 684.)

     Ha abban a vakmerő hiszemben élsz, hogy még egy jó darabig nem halsz meg, bíz' rosszul teszed! Mert bármely órában megeshet, hogy észre sem veszed! (Begyik T.: Útravaló Húzó 317.)

Te kedves Olvasó, hallgatsz a Szűzanya indíttatására?    

     1215-ben egy éjszaka Szent Domonkos elmélyülten imádkozott a római Szent Péter Bazilikában. Látta, hogy az Úr Jézus megjelent az égen, kezében tartva három lándzsát, melyekkel a világot akarta sújtani. Édesanyja, a Boldogságos Szűz Mária ekkor térdre vetette magát és könyörögve kérte Szent Fiát, hogy ne pusztítsa el azokat, akiket megváltott és csillapítsa igazságosságát irgalmasságával.

Erre az Úr ezt mondta neki: "Nem látod Anyám, hogy milyen sérüléseket okoznak nekem? Az igazságosságom nem hagyhatja ezt büntetlenül!"

A Szűzanya azonban így válaszolt: "Te tudod Fiam, aki mindent tudsz, hogy vannak nekem hűséges szolgáim, akiket ha indíttatok, képesek hirdetni a világnak a Te szavaidat. Áldozatos imájuk és igehirdetésük nyomán megtérnek az embereknek, akik visszafordulnak a bűn útjáról és keresni fognak Téged!"

A mi Urunk ezt válaszolta Anyjának:"Mutasd meg nekem azokat, akiket ily nagy küldetésre szántál!"

Ekkor Isten Anyja bemutatta Fiának a két fegyveresét Ferencet és Domonkost, akik kezében egy-egy rózsafüzér volt és ezt mondta: "Sokan vannak, akikre számíthatok, akik követni fogják őket!"

"Elfogadom harcosaidat!" – mondta az isteni Üdvözítő.

(Les Fleurs franciscaines (Ferences virágok), 2. kiadás 187. oldal)

Pedro Valin ho Gomes írása nyomán (rövidített) szerkesztett változat 2 

       A Szűzanya szobra körbejárt a Szent Péter téren a hívők sokasága között, és Isten irgalmasságával megérintette a szíveket, hogy megerősítse az Egyházat a hitben. A Fatimai Szűzanya kegyszobra által érezhető isteni jelenlét annak a jele, hogy a Cova da Iriában közel száz éve átadott üzenet a reményről a mai Egyháznak is szól. A misztikus és profetikus fatimai eseményeket úgy fogadja be az Egyház szíve, mintha az evangéliumot idézné fel egy olyan világ számára, amely éhezi a találkozást, a megtérést, a reményt és az irgalmasságot.

     Azok a gesztusok, amelyekkel Rómában a Fatimai Kegyszobrot fogadták, az örömről és bensőségességről tanúskodnak. XVI. Benedek pápa megölelte a Szűzanyát, kimutatva ezzel szeretetét és ragaszkodását; II. János Pál pápa a Szent Péter téren elszenvedett merényletet idézte fel, a zarándokok pedig kifejezték hálájukat. Ferenc pápa csókkal fogadta a Rózsafüzér Királynőjét, és a bizalom szavait helyezte lábához.

     A hívők sokaságának öröme érződött a Szent Péter téren ugyanúgy, mint az Isteni Szeretet szentélyében a virrasztáson, mely bevilágította az éjszakát, és megmutatta szeretetüket e rendkívüli Asszony iránt, aki a feltétlen elfogadást sugározza felénk. Az Egyház nagyon hálás ennek a Nagyasszonynak a jelenlétéért, aki Isten népével vándorol a történelem útjain, hogy megerősítse őket a Krisztussal való találkozás hitében. 

Ferenc pápa bizalommal teli szavakkal fordult a kegyszobor előtt a Szűzanyához, és a felajánlás aktusában így imádkozott: 

Fatimai Szűzanya, újra hála van a szívünkben anyai jelenléted iránt, így egyesítjük hangunkat minden nemzedék hangjával akik boldognak hirdetnek Téged.

Benned ünnepeljük Isten nagy műveit, aki sosem lankad irgalmasságával lehajolni a rossz által sújtott és a bűntől megsebzett emberiséghez, hogy meggyógyítsa és megváltsa azt.

Anyai jóindulattal fogadd e bizalommal teli felajánlást a számunkra oly kedves kegyszobrod előtt. (...)

Vesd ránk édes tekintetedet, hogy fogadhassuk mosolyod vigasztaló simogatását.

Őrizd karjaid közt életünket: áldj meg és erősíts bennünk minden jóra törekvő vágyat; éleszd fel és tápláld a hitet; segítsd és világosítsd meg a reményt; éleszd újra és tartsd életben a szeretetet; és vezess mindannyiunkat az életszentség útján.

Taníts meg kivételes szeretetedre a kicsinyek és szegények iránt, a kirekesztettek és szenvedők iránt, a bűnösök és az eltévelyedett szívűek iránt: egyesíts mindenkit oltalmad alatt

és mindenkit adj át szeretett Fiadnak, Jézus Urunknak! Amen

(Forrás: Boldog Marto Ferenc és Jácinta c. Folyóirat 2013, október-decemberi száma)

Részletek Dr. Gerhard Bergmann könyvből

(A Szent Margit Lap 65-66., 69-71. számában megjelent cikkek nyomán.) 

 

    b) És hogy állunk Buddha istenfogalmával?

 

 

     Vannak akik úgy vélik, hogy Buddha ateista. Ez azonban tévedés noha igaz az, hogy Buddha nem foglalkozott az istenkérdéssel. Őt főként az életnek a szenvedéssel való kapcsolata foglalkoztatta, nem pedig az embernek Istenhez való viszonya. Azt mondogatta: „Lássátok, így tanít Buddha: az igazság, a szenvedés és a szenvedéstől való szabadulás fölött van. Ezért, amit én nem nyilatkoztattam ki, az rejtve marad.” Ezekhez a rejtett dolgokhoz tartozik Isten kérdése is. Ezért joggal mondhatjuk, Buddha túlnyomóan etikus volt és nem dogmatikus. Elsősorban arról tanított, hogy mit kell tenni és nem arról, mit kell hinni. Ennek ellenére már neki is és különösen a késői buddhizmusnak voltak „hitvalló nyilatkozatai”. Beszél pl. már Buddha is az „örök törvényekről”, mint legfelsőbb hatalmakról. Tanította továbbá a „karmát”, amely a bűnről és bűnhődésről szóló tanítás. De Buddha nem megy túl ezen az „örök törvényen”, mint legfőbb hatalmasságon, nem kutat tovább, ezért Istenről szóló tanítása csökevényes marad.

    c) Istenről szóló tanítás a hinduizmusban

 A hinduizmusnak nincs alapítója, noha könyvei vannak. Nincsenek kifejezett dogmái sem. Egyik könyve a Bhagavad-Gita (A Magasztos Éneke) című eposz. Ez a hinduk leggyakrabban olvasott vallásos könyve, de van mellette több, gyakran forgatott más könyve is. A hinduizmusban minden elfér, nincsenek határozott rendelkezései – dogmái. Tanai mindent felölelnek: „Indiában az egész élet vallás”, mondja az indus. Ez a nagyon jellemző mondás egy brahmintól – az egyik legelőkelőbb kasztbelitől származik. 

     Indiában minden vallás, de egyáltalán a 'vallás' olyan, mint egy tarka mozaik. A hinduizmus vallásos szinkretizmus, azaz a vallások elegye, az ellentétek egyesítése. A vallás területén érvényes a „mindenki mondja a magáét”. Ramakrishna (1834–1886) hindu szent mondja: „Erőm a sokoldalúságban van.” A történelmi vallásokat a szent folyó fürdőzőihez hasonlítja, akik a part lépcsőin haladnak befelé. Értelmetlen dolog vitatkozni azon, melyik lépcső a legjobb, hiszen mindegyik egy fokkal közelebb viszi a zarándokot céljához. Így van aztán, hogy a hinduizmus vallási elegyében helye van a teistáknak, akik hisznek ugyan a világ fölötti személyes Istenben, de nem hisznek a Krisztusban megjelent isteni kijelentésben; a deistáknak, akik értelmi okokból hisznek a világteremtő Istenben, aki azonban szerintük messze van, és éppoly kevéssé szól bele a világ dolgába, mint ahogy az órás sem törődik az órával, ha már egyszer elkészítette és felhúzta, hagyja, hogy járjon magától; a monoteistáknak, akik egy istenben hisznek; a politeistáknak, akik sok istenben hisznek; sőt az ateistáknak is, akik tagadják egy személyes isten létezését. Helye van még Jézus Krisztusnak és a „kereszténységnek” is, de elvetik Jézus igényét az igazság iránt. Jézus csak egy a sok közül – szerintük. Ezért aztán Indiában békésen megfér egymás mellett a szoba falán Krishna isten, Buddha, Jézus és Gandhi képe. A hinduizmusban ismeretlen a tiszta helyzetet teremtő vagy-vagy, helyette a ködösítő „és” áll. Nem „egyedül Krisztus”, hanem „Krisztus is”. Gandhi elismerően, sőt lelkesen beszélt Jézus Krisztusról, ennek ellenére soha nem tette volna „egyeduralkodóvá” Őt.

     De mit tanít a hinduizmus Istenről? Bár a hinduizmusban helye van mindenféle vallásos meggyőződésnek, mégis mutatkoznak jellegzetes vonások. Itt a Védákra kell utalnunk, erre a négy dalgyűjteményre, melyek közül a legrégebbi Kr.e. 1250 körül keletkezett. A Védák és a bennük található ún. Upanisádok rányomták bélyegüket a hinduk vallásos gondolkozására. Az Upanisádok titkos tanítások. Ezekben a dalgyűjteményekben két fogalom játssza a főszerepet: a Brahman és az Atman. A Brahman a világmindenség, az abszolút, az isteni. Az Atman a szellem. A hinduizmus vallási épületének hangzavarából két erőteljes hang csendül ki: a panteizmus és az identitás-misztika illetve filozófia. 

     A hinduizmus erősen megközelíti a panteizmust, mely szerint az egész mindenség isteni. Isten egy a világgal, nem mint személy és akarat létezik, hanem az isteni él és hat mindenben. Az identitás-misztika pedig azt mondja, hogy a világmindenség legbenső magva azonos énem legbenső magvával. Nincs lényegi különbség köztem és az isteni közt. Én magam, az ember, isteni vagyok. Atman és Brahman kölcsönhatásban vannak. Az Atman az emberben levő isteni, Brahman jelenléte az emberben. „Én Brahman vagyok”, ez a hinduizmus jelszava Indiában. (Félreértések elkerülésére különbséget kell tenni Brahman, Brahma és Brahminok között. Brahman azt jelenti, isteni; Brahma az egyik isten neve; Brahmin pedig pap, bölcs, tanító.) A Brahman a nagy, mindeneket átható lényeg. Minden isten, minden ember és minden más teremtmény létének előfeltétele. Végtelen sok alakot ölthet fel. És mert ezt meg is teszi, a hinduizmusban kereken 330 millió istenséget találunk, de ezek csak közbenjárók a Brahmanhoz. Az istenek között legnagyobb Síva, a rombolás, pusztítás istene. Szabályos időközökben szétrombolja a világmindenséget, aztán újra felépíti. Sok felesége van, ezek egyike Káli, a rettenetes. Egy brahmin egyszer egy európait kalauzolt egy istenektől nyüzsgő indiai templomon át. A brahmin ezt mondta vendégének: „Látja, ezek az istenek mind megférnek egymás mellett békességben. Mindegyikünk ahhoz az istenhez imádkozik, amelyik belső lényegünknek leginkább megfelel. Isteneink bizonyos mértékig az emberi nem különböző jellemvonásait viselik, csak természetfölötti alakban.” A hinduizmusban az állatok, fák, hegyek, vizek is részben az istenség önkijelentésének számítanak, és részben szentnek tartják azokat. Így pl. a fák közül szent a fügefa, a folyók közt a Ganges. Az állatok közt pedig különösen a tehenek, majmok és orrszarvúak szentek, mert az istenség kinyilatkoztatásai. Nem kisebb személy, mint Gandhi mondta: „A hinduizmus leglényege a tehén védelme.” Mindezek mögött ott rejlik a kérdés: kicsoda Isten? Mohamednél kegyetlen és önkényes úr; Buddhánál bizonytalan örök törvény; a hinduizmusban valami ködös, bizonytalan „isteni” valóság.

    d) Mennyire egészen más Isten ismerete Jézus Krisztusnál

     A vallásoknak csak sejtéseik vannak Istenről, Jézus Krisztusnak ismerete. Mert Ő több, mint ember, ezért át tudta törni a sűrű fátylat, amely mögött a nagy Titok rejtőzik, akit Istennek nevezünk. Jézus Krisztustól és csak Tőle tudjuk, hogy ez az „örök törvény” személyiség, akarat, irányító, mindenható és mégis jóságos Atya, Aki maga a Szeretet. Isten szeretet, ez Isten önkijelentése. Éppen ez a szeretet indította az Atyát arra, hogy elküldje Fiát, hogy Önmagát Benne maradéktalanul kinyilatkoztassa, és hogy az Ő kereszten való tökéletes áldozatával minket megváltson. Másrészt Jézustól tudjuk, hogy Isten szeretetét nem tekinthetjük lágyszívű tehetetlenségnek. Ez világosan látszik a Golgota keresztjén, mert ott Jézus elégtételt szerző áldozata Isten igazságának tesz eleget. 

     Isten személye iránti kérdésünkre csak olyan valakitől kaphatunk érvényes választ, aki ember ugyan, hogy velünk emberi nyelven beszélhessen, egyúttal azonban több mint ember. Embernek, de ugyanakkor Istennek is kell lennie. Ez pedig nem más, mint Jézus Krisztus. Ha valaki kétségtelen bizonyossággal meg tudja mondani, ki Isten, Jézus válasza az illetékes minden más válasszal szemben. Sőt, nemcsak hogy illetékes, de az Ő válasza kijelentés jellegű, így messze felülmúl minden pusztán emberi választ.

Szólj hozzá! • Szerkesztés...

Zarándokúton a zarándok Szűzanyával                                                Pedro Valin ho Gomes írása nyomán (rövidített) szerkesztett változat 1

     A Feltámadás fénye betör a sötétségbe, amely szétszakítja a sötétséget és jó hírként terjed, Isten világosságát árasztva életünkre. Ez a fény a kereszthalál után is az élő Krisztus fénye. Fatimában a világ minden este zarándokká válik a gyertyás körmenetben. Mindazok követik őt, akik szeretnék, hogy a bensőjükbe befogadott fény átformálja őket; akik a Feltámadott ígéretébe vetett bizalommal zarándokolnak a világban, és elkötelezik magukat Mellette. A zarándokoló emberek között, az emberi történelem drámája közepette is ott halad az úton a Fehérbe öltözött Asszony, Nővérünk és Édesanyánk. Mária az úton lévő emberiség zarándoktársa lett, ahol Ő az Ige szavainak, az Isteni Irgalmasság ígéreteinek és a szívünket megtérítő Szépségnek a visszhangja.

     Ez az Isten népével vándorló Asszony volt jelen 2013. október 12-én és 13-án a Hit éve keretében Rómában megrendezett Mária Napokon.

     A Szentatya meghívására a Rózsafüzér Királynőjének fatimai kegyszobra Rómába zarándokolt, hogy az Egyház szívében látható módon jelen legyen a vándorúton járó emberiséggel. Az előtt a fehérbe öltözött Asszony előtt hódolt a Pápa, aki egy hívő életformát indított el; szűzként és Anyaként, akit Fia az egész emberiség édesanyjául adott.

     Mária Isten fényéből él. Isten fényét kínálja fel. Így volt ez Fatimában is, amikor karját kiterjesztve feltárta a kisgyermekek előtt az őket beborító fényt, amely betöltötte őket és feltárta előttük a valójukat Isten szépségében tükröződve*. És így van ez minden alkalommal, amikor a Fehérbe öltözött Szűzanya – aki szíve csendjében őrzi Isten ajándékát (vö Lk 2,19) – megjelenik, felkínálva az Istennel való közösség reményét. Erre a szerény Asszonyra – akinek életét Isten munkálta ki –, tekint a zarándok Egyház a világ drámái közepette, a hit példája és egy fajta anyai jelenlét után vágyakozva.

(folyt.)

* Vö. Fatimáról beszél Lúcia nővér, Fatima 2002. 168-169

(Forrás: Boldog Marto Ferenc és Jácinta c. Folyóirat 2013, október-decemberi száma)

Mit is akarnak megvalósítani, a fatimai kegyhely mai tisztségviselői?
Egy törökországi püspök figyelmeztetése az európai püspöki szinóduson az iszlám, Európát fenyegető veszélyéről

     Mgr. Giuseppe Germano Bernardini, Izmir (Törökország) érseke, aki két évtizede tölti be püspöki hivatalát egy 99,9 százalékban muzulmánok lakta országban, az európai püspöki szinóduson kritikával illette a katolikus Egyháznak az iszlámmal való kapcsolatát, melyet hiteles anyaggal támasztott alá:
1. Hivatalos találkozó során, melyen a moszlimok és a keresztények között folyó párbeszédet vitatták meg, egy befolyásos muzulmán odafordult a keresztény résztvevőkhöz és nyugodt, határozott hangon ezt mondta:

„A ti demokratikus törvényeiteknek köszönhetően le fogunk győzni benneteket, a ti vallási törvényeiteknek köszönhetően uralkodni fogunk rajtatok!”

És ezt el kell hinnünk, hiszen az „uralkodás” már meg is kezdődött az olajdollárokkal, melyeket nem arra fordítanak, hogy Észak-Afrika és Közel-Kelet szegény országaiban munkahelyeket teremtsenek, hanem arra, hogy azokban a keresztény országokban, melyekben nagy a muzulmán vendégmunkások aránya mecseteket és kulturális centrumokat építsenek. Ez Rómára, a kereszténység központjára is érvényes. Hogy nem vehető észre ebben egy világos program, mely terjeszkedést és hódítást irányoz elő?

2. Egy másik keresztény-muzulmán találkozón, melyet mint mindig, most is a keresztények szerveztek, az egyik keresztény résztvevő felvetette, hogy miért nem rendeznek legalább egyszer ilyen találkozót a muzulmánok is? A moszlim válasz ez volt: „Miért tennénk? Ti semmire nem tudtok minket megtanítani, és nekünk nincs szükségünk semmilyen oktatásra!”
     Az efféle ökumené, a süketek közötti párbeszéd tehát! Tény, hogy olyan fogalmak mint „párbeszéd”, „igazságosság”, „kölcsönösség” vagy „emberi jogok” és „demokrácia” a muzulmánok számára egészen mást jelent, mint számunkra. De ez, úgy gondolom, már közismert dolog.
 Nekem az a véleményem, hogy ezeken a kijelentéseken komolyan el kell gondolkoznunk.

     Azzal a figyelmeztetéssel szeretném befejezni mondandómat, mely saját tapasztalatomon nyugszik: Soha nem szabad a muzulmánoknak katolikus templomot vallási ünnepük számára rendelkezésre bocsátani, mert ők ezt a gesztust a mi aposztáziánk legbiztosabb jeleként értékelik. Forrás nyomán 

    Bizony nem ártana, ha a fatimai "Világvallási Centrumot" tervező főpapjaink utána néznének, hogy egyáltalán fellelhető-e más vallásokban a kölcsönösség szelleme egymás-, ill. a kereszténység iránt? Törökországban nem mondható el, hogy kifejezetten keresztényüldözés folyna, mint pl. Szíriában, Irakban és Pakisztánban stb., de Bernardini érsek álláspontját igazolja, hogy 2010. június 3-án, meggyilkolták Iskenderun-i püspöktársát Luigi Padovesét (Anatólia, Törökország).

Nos, miért bír különös jelentőséggel egy törökországi püspök – egyébként nagy szenvedésekkel járó –meggyilkolásának ténye? Azért, mert Mgr Padovese volt a Törökországi Katolikus Püspöki Konferencia elnöke és aktívan részt vett az iszlámmal való párbeszédben. 2006-ban, egy meggyilkolt papja (Fr. Andrea Santoro) gyászmiséjén így beszélt: "az egyetlen út, amit meg kell tenni:  a párbeszéd, a kölcsönös elismerés és a baráti közeledés".

Na, épp ezt a katolikus püspököt gyilkolták meg és a fentebbi szinóduson, erre az egyoldalú barátkozásra hívta fel a figyelmet Mgr Giuseppe Germano Bernardini!

(Alsó képünkön a vértanú Padovese püspök)

 1)  Forrás ; 2) Forrás  

     Augusztus 31-én Budapesten, a Máriaremetei Kegytemplom parkjában idén is megrendezésre kerül a Szeretetláng Fesztivál. A 9 órakor kezdődő találkozó kiemelt előadója lesz Dominik Chmielewski szalézi szerzetes atya, aki korábban a Lengyel Harcművészeti Szövetség karate igazgatója volt, de megtérése után Jézusnak és Máriának szentelte életét. Ő alapította a Szűz Mária Harcosai közösséget, amelyik minden hónap első szombatján férfiak ezreit hívja közös rózsafüzér imára. Kezdeményezése már a világ számos országában terjed, köztük hazánkban is. Vannak előadásai, melyeket több, mint hárommilló ember nézett meg a videómegosztó portálokon!

Dominik atya „izgalmas” megtéréséről a következő linkre kattintva olvashattok: https://szeretetlang.hu/2024/06/23/aki-harci-karate-mester-volt-de-mariat-es-a-szentlelket-valasztotta/

Aki szeretné őt előzetesen is hallani, ajánljuk az alábbi magyar feliratos előadását : https://www.youtube.com/watch?v=gTjFpWHKjJY (A "beállítások"-ra kattintva a magyar feliratot kell kiválasztani.)

Vendég lesz még a Dariusz Dabrowski atya, a lengyel Szeretetláng Mozgalom papi vezetője, aki fiatalok sokaságának szívében lobbantotta lángra a Szent Szűz Szeretetlángját. A Szentmise főcelebránsa az aranymiséjét ünneplő Mészáros Domonkos OP atya, a Szeretetláng terjesztésének nagy hazai apostola lesz, a zenei szolgálatot a soproni Exodus együttes vállalta el.

- Akik különbusszal jönnek, a parkolás miatt előre jelezzék a 06 30 205 8170-es telefonszámon.

- A koncelebrálni (gyóntatni) szándékozó atyák jelezzék előre szándékukat és hozzanak magukkal albát!

Fábry Kornél püspök atya tavalyi előadásából könyvecske készült Az Úrral való egység imája címmel, mely térítesmentesen átvehető majd! (A Szeretetláng Mozgalom információja nyomán)

     A Szentírás szerint Dávid király családjából származó Máriának az angyal véget nem érő királyi széket ígér az Angyali üdvözletben.
     Csillagkoronával tűnik fel a Jelenések könyvének Napbaöltözött Asszonyaként.
     Az efezusi zsinat (431) a Szent Szüzet mint „Isten Anyját” a Királyok Királyának Anyjaként szentesítette.
     XII. Piusz pápa 1954-ben rendelte el a Világ Királynője címét és ünnepét először május 31-re (a magyar Natália nővér magánkinyilatkoztatása nyomán), majd az Egyház később augusztus 22-re tette át .

     Szűz Mária a Magyarok Nagyasszonya — egyben a Világ Győzelmes Királynője —, egyúttal Magyarország Örökös Királynője, a Magyar Szentkoronának pedig jogos birtoklója.

   A Szent Korona tan a Regnum Marianum eszméjében tükröződik és a magyarság engesztelő küldetésében valósul meg.
Isten Anyja jogosan tart igényt arra, hogy királynőként ismerjük el és így is szólítsuk meg, így hódoljunk előtte.

   Fatimában a Szűzanya világosan ki is nyilvánította, hogy az utolsó időkben csak az ő Szeplőtelen Szíve segíthet az emberiségen.
     Nekünk magyaroknak jutott az a megtisztelő kiváltság, hogy a világ megmentésének eszközeit: a Natália nővér Magyar Engesztelését és a Szeretetláng túláradó kegyelmi eszközeit bízta ránk!

»Magyarország nem pusztul, hanem tisztul!« (ezt nyilatkoztatta ki, mint a Világ Királynője Natália nővérnek)

     »Én jóságos, megértő Édesanyátok vagyok és veletek összefogva megmentelek benneteket. Szent István Nekem ajánlotta (országotokat) és Én ígéretemmel biztosítottam, hogy szívemen viselem az Ő és a Magyar Szentek kérését. Egy új eszközt szeretnék kezetekbe adni, ez Szívem Szeretetlángja. Nagyon kérlek fogadjátok megértéssel, mert Szívem bánkódva néz le országomra.« (vö. Szeretetláng Lelki Napló I/37)
     Beigazolódni látszik Montforti Grignon Szent Lajos jövendölése: »Szűz Máriának az utolsó időkben mindinkább előtérbe kell lépnie irgalmassággal, erővel és kegyelemmel: irgalmassággal, hogy a szegény bűnösöket és eltévelyedetteket a katolikus Anyaszentegyházba vezesse és szeretettel visszafogadja. Erővel és hatalommal Isten ellenségeivel, a megátalkodott bálványimádókkal, szakadárokkal, mohamedánokkal, zsidókkal és istentelenekkel szemben, akik félelmetes módon látnak majd hozzá, hogy mindazokat, akik ellenük vannak, rábeszéléssel vagy fenyegetésekkel félrevezessék és elbuktassák. Utoljára pedig kegyelemmel kell közelednie, hogy Jézus Krisztus vitéz harcosait és hű szolgáit, akik érte küzdenek, bátorítsa és támogassa«. (Tökéletes Mária-tisztelet 50/f)

     És valóban, most az utolsó időkben személye egyre nagyobb jelentőséget nyer. Szomorú lenne, ha pont mi − az Ő Népe −, feledkeznénk meg istenanyai és királynői hatalmáról!

Milyen "egység" alapján fog az egységes világvallás állni?
    A francia szbdkmves Yves Marsaudon az eljövendő egységes világvallást a következőképpen definiálja: „Ki lehet jelenteni, hogy az ökumenizmus a szbdkmvesség legitim gyermeke. Korunkban egyik rendtársunk, Franklin Roosevelt követelte ki mindenki számára azt a lehetőséget, hogy az Isten előtti hódolatban saját alapelveit és meggyőződését követhesse. Ez egyszerre tolerancia és ökumenizmus. Mi, hagyományhű szbdkmvesek megengedjük magunknak, hogy egy ünnepelt államférfi eme kijelentését megismételjük és a körülményekhez igazítsuk. Katolikusok, ortodoxok, protestánsok, zsidók, moszlimok, hinduk, buddhisták, szabadgondolkodók, nem-hívők, ezek csupán a keresztnevek. A családi nevük mindegyiküknek szbdkmvesség lesz.”

     Más szavakkal ez a következőket jelenti: az egységes világvallás az összes vallás egyenlőségéből fog állni. Mindegyik ugyanannyira érvényes. Ennek feltétele azonban az egyesítő családi név, vagyis annak a szbdkmves tévtannak az elismerése, amely szerint minden vallást Isten akart, és mindegyik hozzá vezet. Ez az eljövendő világvallás legfőbb dogmája. (Nincs tehát Szentháromság, nincs Megváltó és nincs megváltás, mert az ősbűn legitim, amiként az ember, Istennel való szembenállása is!)
      Ezzel az elvvel egészen egyetértve jelentette ki P. Dupuis Fatimában: „A világ összes vallási hagyománya egy, az emberiség számára készített isteni terv része. A Szentlélek jelen van és egyaránt megmutatkozik a buddhizmus, a hinduizmus, a keresztények és a nem-keresztények szent írásaiban.” És ehhez még hozzáfűzte: „Az isteni uralom univerzalizmusa teszi ezt lehetővé. Ezek egész egyszerűen csak a fejlődés különböző útjai a megváltás közös titka felé.” (Most már csak azt kéne pontosítani, hogy a démonok is istenek-e, ezek szerint hány istenség van, és a fenti "isteni terv", melyik "Isten" eredendő terve? Melyik isteni személy áldozta fel önmagát szeretetből, az emberiség üdvösségéért? Bizony ezt, nem ártana mindenek előtt tisztázni!)
     Rákérdezve a firenzei zsinat dogmájára, miszerint az Egyházon kívül nincs üdvösség, P. Dupuis ezt válaszolta: „Nincs szükség a firenzei zsinat 1442-ből származó szörnyű szövegére való hivatkozásra.”  (Röviden)

     A fatimai szentély területét már nem a Jelenési Kápolna, nem is az 1921-ben épült régi bazilika uralja, hanem az ezzel szemben felépített "rakétasilóra" emlékeztető új templom (lásd még alsó 3 képünk)! Ennek az új szentélynek egy olyan központnak kell lennie, amelyben a világ összes vallásának hívei össze tudnak jönni a saját isteneik előtt való tiszteletadásra – egy fedél alatt.
     Akaratlanul is felmerül annak gondolata, hogy ez "az összes istennek" szóló új panteon, talán éppen az eljövendő egységes világvallás első katedrálisa? Az előző posztokban leírt hindu rituáléhoz hasonló események azt mutatják, hogy a "Nagy Tervezők" pontosan követik a szbdkmves eszméket, formailag is. Mindez a helyi, a Leiria-Fatima egyházmegye püspökének, D. Serafim de Sous a Ferreira e Silva-nak és Lisszabon bíboros-pátriárkájának, Jose da Cruz Policarpo-nak a beleegyezésével és szeme láttára. Forrás nyomán
     Ezek után mi csak oszthatjuk John Vennaris, a Fatima-Crusader szervezet kanadai újságírójának véleményét, aki ezt írja: „A 90-es évek közepén a Guadalupe-i szentély rektora tagadta Miasszonyunknak a Tepeyac-dombon való megjelenését. Mexikó lakói felháborodtak és tiltakoztak eme arcátlanság ellen. A rektornak egy éven belül mennie kellett. Ugyanennek kellene történnie Fatimában is! 

KNOCK 7 perc I. rész https://youtu.be/qcTsfFSFeI0

KNOCK 7 perc II. rész https://youtu.be/K7jWeykVdig

 (Ha link nem nyílik meg, ez nem a szerkesztőség, hanem a szolgáltató részéről feltételezhető akadályoztatás!)

Szent-István napján    (Reviczky Gyula)
I.
 

Fatima holnap: vallások-közötti szentély?
      Mint előzőleg tárgyaltuk, 2003. október 10-től 12-ig vallások-közötti kongresszust rendeztek Fatimában, amelyen jelen volt Mgr. Fitzgerald, a vallások-közötti dialógus pápai tanácsának elnöke, Jose de Cruz, Lisszabon bíboros-pátriárkája, Mgr. Guerra, a fatimai szentély rektora és P. Dupuis, egy belga jezsuita, valamint az iszlám, a hinduizmus és a buddhizmus képviselői. Ezen a kongresszuson Mgr. Guerra, a szentély rektora a következőket jelentette ki: „Fatima jövője, vagyis Isten és az Ő anyja előtti tiszteletadás ezen helyének egy olyan szentéllyé kell átalakulnia, ahol a különböző vallások össze tudnak keveredni. A vallások-közötti dialógus Portugáliában és a katolikus Egyházban ugyan még csak embrionális fázisban van, de a fatimai szentély vállalja univerzális (azaz ökumenikus) hivatását.”

     De hogyan lehet ezt a szörnyűséget azoknak a katolikusoknak elmagyarázni, akik hisznek a fatimai üzenetben, és évente milliószámra látogatnak el ebbe a szentélybe? – Mgr. Luciano Guerra erre a problémára is megtalálta a megoldást, azáltal, hogy magát az Istenanyát is egy, az ökumenizmust támogató erőnek kiáltotta ki! „Az a tény, hogy Fatima – vagyis annak a helynek a neve, amelyet az Istenanya megjelenésére magának kiválasztott – egy moszlim név, bizonyítja, hogy a szentélyt meg kell nyitni a különböző vallások egymás melletti léte számára”, mondta Mgr. Guerra.
     Hamis érvelés! Nem tudja Mgr. Guerra, hogy Fatima helység a nevét a hagyomány szerint egy olyan, a reconquista időben élt iszlám hercegnőről kapta, aki áttért a katolikus hitre (!), – akit épp ezért öltek meg – és a mai Fatima területén temettek el? Isten Anyjának a választása tehát egész határozottan éppen az ökumenizmus ellen szól. De ez nem illik bele a mostani tervbe. Azon hagyományhű katolikusokat, akik ott helyben tiltakoztak a kongresszus ellen, Mgr. Guerra ezért „tegnapról itt maradtaknak”, „szellemileg elmaradottaknak” és „provokátoroknak” nevezte.

Pater Dupuis az egységes világvallást reklámozza Fatimában

     Pater Jacques Dupuis, egy belga jezsuita, aki Rómában a Gregorianán tanít, a kongresszuson a világ összes vallása egységesülésének szükségességét hangoztatta: „A jövő vallása az összes vallás általános összetalálkozása lesz az egy univerzális Krisztusban, ami mindenkit ki fog elégíteni.” Ezalatt egyáltalán nem a vallásoknak Jézus Krisztushoz való megtérését érti, ahogy ezt maga is tanúsítja: „A végén, ahogy mi reméljük, a keresztények jobb keresztények és a hinduk jobb hinduk lesznek.” – Tehát mindenki az marad, ami volt. A keresztény keresztény, a hindu hindu. Forrás 

     Vajon milyen egység lesz ez azokkal a hindukkal és moszlimokkal, akik nem csak egymást, a többi vallást, de legjobban a keresztényeket utálják? A toleranciát nem elsősorban saját hazájukban kellene példaadóan megvalósítani? És nem ledönteni és bemocskolni Krisztus arcát, ledönteni a Szűzanya szobrokat, felgyújtani a templomokat és legyilkolni a keresztényeket, úgy mint Pakisztánban és egyes moszlim országokban! Netán ez lesz a sorsa Fatimának is?

Boldog az a nemzet, melyet az Úr örökségül választott magának. (Zsolt 32,12)

     Augusztus 20, az egyik legősibb magyar ünnep, amely Szent István királyunk sírjának 1083. augusztus 20-án Szent László parancsára való felnyitására emlékezik. A Hartvik-féle feljegyzés szerint az exhumáláskor a szent uralkodó jobb kézfejét épségben találták. Augusztus 20. évszázadokig törvénynap volt, majd az államalapítás ünnepe.
Szent István öröksége felmérhetetlen, mert máig ható és hatalmas volt a szervező munkája, mely  komoly büszkeségre is okot adó! Pl. az istváni törvénykezés a maga korában a legfejlettebbek közt volt közel-távol e térségben, hiszen a törvények kétharmada önálló jogalkotás terméke, nem pedig nyugati átvétel. (A számok és paragrafusok barátai kedvéért: 56 kapitulumból 5 fejezetben teljes, 2-nél részleges, 11-nél esetleges az idegen hatás. Például a cseheknél sokkal több az idegen átvétel, a lengyeleknél az egész törvénykezési procedúra későbbi.)

Hadvezérként István az egyetlen a magyar történelemben, aki nemhogy háborút, de csatát sem vesztett.
Ráadásul István nemcsak a háborúk, de a békekötések győztese is volt. Az egyházszervező munka is komoly rátermettséget bizonyít. Összehasonlításként: az első lengyel király, Vitéz Boleszló (967-1025) kezdetben csak a német szervezettől függő egyházat tudott kialakítani, Csehországban az első érsekség csak a XIV. sz. derekán jött létre.

Mindemellett István az első az egész történelemben és a szent királyok sorában, aki nem mártírként érdemelte ki a szentté avatását, hanem csupán tevékenységével és egyéniségével.

  Kegyetlenségéről szóló történetek egyfelől a "Szent" jelzőt kiirtani szándékozó protestantizmus terméke, vagy felnagyítása. Másfelől történelmi tény, hogy csak első vonalas ellenfeleivel szemben volt kérlelhetetlen, ezzel szemben pl. az Ajtony-fiak, vagy a Koppánnyal szövetséges Vérbulcsú-utódok tovább élhettek maradék birtokaikon.
Ráadásul teljesen hamis azt állítani, hogy István a „múltat végképp és nyomtalanul eltörölni” elvét követte volna (ez épp azokra áll, akik ezt próbálják besulykolni a magyarság fejébe)!. Számtalan struktúra megmaradt: a tinó mint fizetőeszköz büntetéspénzként való alkalmazása, a keletről hozott ötös számrendszeren alapuló, a nyugati vérdíjtól eltérő magyar büntetésrendszer (vérbosszú helyett kárpótlás fizetése). Ősi szokás az is, hogy az ősök tiszteletére szentelt tűzhelyeken örök tűznek kell lennie (ezért mentették fel a tüzet őrzőket a templomba járás kötelezettsége alól). De az István korában létezett faluközösség büntetőjogi felelőssége is a régi törzsi-nemzetségi szervezet nyomait őrizte. Viszont tény, hogy szent királyunk törvényeivel betiltotta a nép körében elterjedt pogány szokásokat, amiként meglévő, de az egyetemes hittől különböző keresztény hitelemeket is a Római  Anyaszentegyház krisztusi tanításához egységesítette. A pápához – mint Krisztus földi Helytartójához – való hűséget, az állam minden alattvalójára nézve kötelezővé tette. Szent István nevéhez tíz egyházmegye megszervezése kötődik, melyek élére – (teljesen egyedülálló módon) pápai felhatalmazása révén – saját maga állíthatott érsekeket, illetve püspököket, ezért kapta a pápától az Apostoli Király jelzőt, ill az Apostoli Kettőskereszt jelképének a használatát.

     A kitűnő hadviselő és belső ellenfelein győzedelmeskedő, erőskezű és szent uralkodó 1038-ban 63 éves korában hunyt el.

     Államalapító királyunk ünnepe kereszténységünk és magyarságunk megélésének kiemelt ideje. Szent Istvánnak a fiához írt intelmeiben egy olyan állameszme rajzolódik ki, aminek alapja a Krisztusba vetett hit megtartó ereje, a nemzeti értékek és hagyományok megőrzésének fontossága. Tehát Szent István öröksége az az eszme, hit, hűség és tudatos akarat, amely a magyarság megmaradásának máig is egyetlen "receptje"! 
Mert politikusként és apostolként is a legkiválóbb volt, elsőként ismerte fel ugyanis, hogy egy államot – de bármilyen emberi közösséget is – egyedül a keresztény tanítás és erkölcs képes tartósan fenntartani. 

     A Magyar Királyság nemcsak kitűnt a Pápa iránti hűségével, de az Egyház és Európa legszilárdabb bázisává vált, egyben a mindenkori államszervezés példájává.

     Szent István személyéhez szorosan kötődik a Magyar Szentkorona eszmeisége, melyet a szent-istváni Ország és Koronafelajánlás által államjogilag érvénybe lépett a Szentkoronának, Nép- és Országbirtoklási kiváltsága is magasztosít!
    Nem szabad felednünk, hogy a Magyar Szentkorona nemcsak a magyarság felé – vagy számára – volt "jogiszemély státuszú", hanem például még a pápaválasztásra is vétójoga volt! Ez történt 1903-ban, amikor XIII. Leo utódjául államtitkárát, a szbdkmves Mariano Rampolla del Tindaro (1843-1913) kardinálist választották a pápai trónra. Az utolsó pillanatban, Ferenc József osztrák császár és magyar király, a Magyar Szent Korona jogán a krakkói érsek révén vétót jelentett be a konklávé döntése ellen. Az ezt követő új választással kerülhetett a pápai trónra a velencei pátriárka Giuseppe Sarto, X. Piusz, akit aztán XII. Piusz pápa 1954. május 29-én szentté avatott. 

     Érdekesség (és nagy titok), hogy X. Piusz első rendelkezései közt szerepelt az, hogy az 1904. január 20-án kibocsátott Commissum nobis kezdetű konstitúciójában kiközösítés terhe mellett megtiltotta a vétóemelést, majd az év karácsonyán a Vacante Sede Apostolica konstitúcióban összefoglalta a pápaválasztás egyedüli törvényes rendjét.
     Szent X. Piusz személye és pápasága Isten rendkívüli ajándéka volt, különösen azon veszély tudatában, amit a szabadelvű Rampolla kardinális megválasztása jelenthetett volna a keresztény világra!