Az előzőket igazolni látszik Montforti Grignon Szent Lajos azon jövendölése, miszerint: „Szűz Mária által jött Jézus Krisztus először e világra, Őáltala kell eljönnie másodszor is ‒ jóllehet más módon” ‒ írja később. (TMT 1; 50/d)
Ám ezen nem feltétlen Krisztus második eljövetelét kell érteni, hanem a lelkeknek az eddig ismert „kegyelmi jelenléten” túl, „más módon” való megérintettséget! Ez az a HATÁS, mely felforrósítja a tétlen fagyos szíveket, miáltal felismerik Isten szeretetét, életük értelmét és ez a kegyelmi hatás, mely felperzseli a bűnt és megvakítja a sátánt!
A „kiáradás” fogalmi megértéséhez példázható a „vizitáció” eseménye, amikor a Szent Szűz látogatásakor Erzsébet méhében felujjongott a magzat! És ez az a „szívről-szívre” való átáradás, melyet ígér a Szűzanya. (I/39)
A „kegyelmi hatás” mibenlétét pedig leginkább az emmauszi tanítványok esete példázza. Lukács evangéliuma szerint a tanítványok az isteni Útitárssal fáradtan értek haza, és késő lévén marasztalták. Miután felismerték Jézust a kenyértörésben s eltűnt, ők így szóltak egymáshoz: „Hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton?” (Lk 24,29-33) És lánglelkűségükben a két fáradt ember, halogatás nélkül visszagyalogolt (14 km-t sötétben!) Jeruzsálembe, hogy az Apostoloknak tanúságot tegyenek a Feltámadottról!
Nos, ez a késztető „lánglelkűség” hiányzik a hitében, lelkében elerőtlenedett emberiségből! Ez az a 'benső tűz', a szívek mélyén végbemenő csoda, mely Jézustól forrásozza hevületét, miként Lukács írja „Azért jöttem, hogy tüzet hozzak a világra, mi mást akarok, minthogy lánggal égjen!” (12,49)
(folyt.)
