Mi a céljuk a burjánzó próféciáknak?
.gif)
Marie Julie Jahenny, a 19. századi misztikus is így figyelmeztet: "Számtalan hamis jelenés fog kiáramlani a pokolból, akárcsak egy légyraj, és ez a sátán utolsó kísérlete arra, hogy elfojtsa és lerombolja a hitet az igazi jelenésekben a maga hamis jelenései által.” (1882)
Álságos kérdés az: hogy melyek az „igazi jelenések”, mitől igaz és ki hivatott ezt egyértelműen eldönteni? Uram, kihez mennénk? – kérdezték az Apostolok (Jn 6,68), és mi magunk is kihez fordulhatnánk, mint a kétezer éves Egyházhoz? Igaznak tehát azt tekinthetjük, amelyet az Egyház megvizsgált és az Evangélium tanításával ellentétesnek nem ítélt. Ezek: 1531: Guadalupe, 1830: Paris, 1846: La Salette, 1858: Lourdes, 1871: Pontmain, 1917: Fatima, 1932: Beauraing, 1933: Banneux, 1947: Tre Fontane, 1961: Szeretetláng.
Hozzá kell azonban fűznünk, hogy a magánkinyilatkoztatásokat, még ha egyházilag jóváhagyottak is, a kiválasztott (látnok) személyén kívül senkinek sem kötelező elhinnie, követnie!
Tény és hihető azonban, hogy az Üdvözítő nem hagyott magunkra ebben a kaotikus veszélyben sem. Elküldte Anyját, hogy a bűn eme pusztításával szemben rendkívüli módon és rendkívüli eszközökkel is segítségünkre legyen, és győzelmes harcra, nagy megtisztulásra készítse elő a világot. 
„Szűz Máriának az utolsó időkben mindinkább előtérbe kell lépnie irgalmassággal, erővel és kegyelemmel.” (Grignion: TMT 50/f.) Az Istenanya üdvtörténeti megnyilatkozásai közt azonban felelőtlenség lenne a számtalan, kivizsgálatlan vagy hamis jelenések próféciájával előhozakodni, hiszen az egyházilag (már) jóváhagyott jelenések tökéletes, pontos és a jövőt épp oly borzongatón tárják fel a megtérést halogató emberiség figyelmeztetésére! Az igaz jelenések közös vonása, hogy nem fenyeget, de valamennyi esetben kegyelmi eszközöket is kínálnak a jövendölések megtörténtének elkerülésére, vagy enyhítésére! (Lásd: Rózsafüzér, Skapuláré, Jézus Szíve tisztelet, Csodásérem, öt Első-szombat, Szeretetláng!)
(folyt.)
