(Az áttekintő életrajz megírásához más források mellett, felhasználtam KLEMM Nándor: Boldog Taigi Annamária c.könyvét, mely az AGAPÉ-nál jelent meg 1995-ben!)

     A lelkében alakuló Domenico végtére is nagyon szerette feleségét és egyre inkább fájlalta, hogy bájos tekintetéből gyakran szomorúság tükröződött. Párja ugyanis amellett, hogy igyekezett helytállni asszonyi és családanyai szerepében, egyre csak gyötörte a kérdés, hogy miként egyeztetheti össze a hitbeli tökéletességre való törekvését az állapotbeli kötelességeivel.

     Anna, végül úgy döntött, hogy gyóntató tanácsát kéri lelki vívódásaira. Elment tehát a Szent Marcell-templomba, ahol esküvője reggelén annyira boldog volt. Remegve térdelt be abba a gyóntatószékbe, melyben a szervita Angelo Verardi gyóntatott, aki évekkel korábban a Szent Péter téren látta már ezt az asszonyt és égi figyelmeztetést kapott: "Nézd jól meg ezt az asszonyt, egyszer rád fogom bízni, mert nagy életszentségre hívom meg őt". A pap ekkor újabb sugallatra ismerte fel Annát és így fogadta: "Végre, hogy eljött!".

     Ezzel a találkozással indul el Anna lelki átalakulása. Ekkor nyerte el boldogunk az engesztelésnek azt a szellemét, mely soha többé el nem hagyta. Amint hazaért otthonába, kis házioltára elé térdelt, kíméletlenül ostorozta magát és a padlóba verte fejét úgy, hogy vér buggyant ki belőle. Új lelkiatyjának kellett buzgóságát megfékeznie és felhívnia figyelmét arra, hogy ő nem szerzetesnő, hanem feleség és hites férje pedig nem Szent József.

     Egy áldozás után Jézus így szólt hozzá: "Tudd meg, arra szántalak, hogy bűnös lelkeket téríts meg, és minden rendű és rangú embernek, papoknak, szerzeteseknek, prelátusoknak, bíborosoknak, sőt, magának helytartómnak is vigasza legyél. Küzdened kell majd a gyenge és szenvedélyeknek alávetett teremtmények egész serege ellen. Mindazoknak, akik szavaidat igaz és nyílt szívvel megfogadják, kegyelmeket fogok adni. (...) Sok álnok és hamis lélekkel lesz dolgod, nevetségessé tesznek, megvetnek, gyalázni fognak és megrágalmaznak, de te mindezt el fogod viselni irántam való szeretetből. Én, a hatalmas Isten biztosítalak arról, hogy üldözőidnek számot kell majd adniuk magatartásukról!"

     Már eleve csodának tekinthető, hogy férje beleegyezését adta felesége lemondásaiba, melyek őt is súlyosan érintették. Vége szakadt a korzón való sétáknak, a színházba járásnak és így a férj, asszonyával való dicsekvő büszkélkedésének. (folytatódik!)

Erzsébet asszony, a Szeretetláng kiválasztottjának élete 8 (1944-től 1947-ig)

     1944. Amint Pesthidegkútra beértek a szovjet csapatok, a Kindelmann családnak ki kellett költöznie otthonukból egy utcavégi két és félszobás házba, mivel a kertjükbe „messzehordó lövegeket” telepítettek. Kétszeresen is feldúlták a gyümölcsöskertet, részint az ágyúk miatt, részint mert egy kertaljai szomszéd-cseléd feljelentette őket az oroszoknál, hogy bort ástak el a kertben, a padláson pedig aranyat rejtegetnek. Természetesen, nem találtak semmit. Károly bácsi a nyelvtudásának köszönhetően, jó kapcsolatot tartott a parancsnokkal, akit még a gyerekszoba melegébe is befogadott, az ugyanis jobbnak látta, ha nem a saját legénysége közelében tölti az éjszakát.

     1946. február 2-án, Károly bácsi már nagyon beteg volt. Őt hátrahagyva, Erzsébet asszony gyertyákkal, elment remetei szentmisére mind a hat gyerekkel. 

(Az áttekintő életrajz megírásához más források mellett, felhasználtam KLEMM Nándor: Boldog Taigi Annamária c.könyvét, mely az AGAPÉ-nál jelent meg 1995-ben!)

     Közben Anna szobalányi állást kapott egy főúri családnál. Itt is felfigyeltek bájos mivoltára, újabb kísértések elé állítva elé. Úgyhogy, egyre sürgetőbbé vált számára egy oltalmazó, akinek védőszárnyai alatt tiszta, de mégis egy kicsit kacér maradhatott, mindazáltal a kolostorba vonulás is erősen foglalkoztatta.

     Gyóntatója adta meg neki az eligazítást: "Indulj el hát a tiszta házasság útján!"

     Anna a nagy lépés előtt buzgó imában kérte Istent, adja tudtára akaratát, mellesleg ugyanezt tette Taigi Domenico is.

Voltak, akik szemére vetették Annának, hogy egy életre szóló kérdésben rövid negyven nap alatt döntött. De mint leányának később elárulta, soha az életben nem bánta meg tettét, jóllehet férje végtére is meglehetősen bárdolatlan ember volt.

     Az esküvő 1790 január 7-én volt. A krónikások feljegyezték, hogy ez alkalomból az egész család szentáldozáshoz járult.

Főúri munkaadójuk két földszinti szobát bocsátott a fiatal pár rendelkezésére, melyek ablaka sötét sikátorra nyílt. A lakás nedves és sötét volt, de Anna szorgos kezei kedvessé varázsolták. Domenico büszke volt, és mindent elkövetett, hogy szép feleségét csodáltassa.

     Házasságuk első éveiben Anna szinte mindent megtett, hogy a férjének kedvére tegyen, s a világi hiúságnak is adózott, nem vetetve meg a kacér ruházatot. Mindazáltal a házasságuk időnként viharos volt, de ez ellen a türelem és önmegtagadás volt Annamária titka: "Üvöltsön csak a farkas! Majd megszelídül a mosolytól és a hallgatástól"!

     Az isteni Mester kívánsága szerint engedelmeskedett férjének, és mint egy bárány vetette alá magát akaratának. Szelídségével, nemcsak hogy a borivásról szoktatta le, hanem a durvaságáról is. Tény, hogy Domenico annyira makacs és rigolyás volt, hogyha valami nem az ízlése szerint történt, akkor nemegyszer az asztalterítőt az étellel együtt földre rántotta. Mire hazaért, mindennek percre készen kellett lennie: a merőkanálnak a forró levesben, a széknek a megszokott helyén stb., mert ha nem, akkor következtek a jelenetek. Egyszer egyik fia az utcára menekült a verés elől, mire ő egy karosszéket dobott utána a csukott ablakon át. (folytatódik!) (A korabeli képen a római S. Maria Trastevere kerület főtere. E templomban látogatható máig is Taigi Anna-Mária épen maradt teste, amiként a felső kis képen is látható!)

Erzsébet asszony, a Szeretetláng kiválasztottjának élete 7 (1939-tól 1943-ig)

     A vasárnapi szentmisékre a gyerekek anyjukkal mentek Remetére, vagy a Kertvárosi Szent Lélek plébániára, melynek építésre a család, jelentős összeget adományozott. Az akkori plébános fel is kínált nekik egy családi sírhelyet, Károly bácsi azonban elhárította a gesztust, um. nem akarja tudni, hogy hol lesz a sírhelye. (Közbevető megjegyzés: Az, hogy a Kindelmann házaspárnak mégis márványtáblás sírhelye van az altemplomban, azt Károly bácsi egykori barátjának - Tamás József, volt kalocsai líceumigazgatónak - köszönhető, aki nyugdíjasként Ady-ligeten lakott.1959-60 felé, a misézésen kívül besegített a Szentlélek templom könyvelésébe is, és egy alkalommal feltűnt neki, hogy néhai barátja amellett, hogy hatalmas összeggel támogatta a templom építését, még sincs kriptája. Felhívta erre Kenéz Rudolf esperes-plébános figyelmét, aki maradéktalanul intézkedett. Tekintve, hogy ismerte és tisztelte Erzsébet asszonyt, aki éveken át a bal oldali első sor első helyén tartotta csendes szentségimádását, így a dupla-koporsós sírhelyet aszerint jelölte ki, hogy az közvetlenül a padozat alatti részre essen. El is készíttette a márványtáblát a Kindelmann házaspár nevére, (tehát Erzsébet nevére is!).  Az édesapa újratemetésre azonban még várni kellett, mert a Kádár-kormány akkori rendeletei szerint, még nehezen engedélyezték a templomi temetkezéseket!)

     Károly bácsi minden nap elmondta a rózsafüzért – németül – lehetőleg a hidegkúti templomban, ahová még télen is elsétált, hogy nagykabátban beüljön az Úr elé. Vasárnapi szentmiséit is ott hallgatta, mert német nyelven is volt, a helyi sváb lakosság miatt. 

     Esténként elmaradhatatlanul együtt imádkozott az egész család, a szokott karosszékében ülő édesapával! Imát, lelkiismeret vizsgálattal kezdték, bocsánatot kérve a másiktól. (I/91) A kezdéskor, mindig a másodszülött kisfiú gyújtotta meg a családi oltár gyertyáit, melyen a lányok gondozták a virágokat. Decemberenként a nagyobbak rorátéra jártak és  izgalommal készültek a Karácsonyokra. A Szentlélek templom plébánosa Dr. Bozsik Pál prépost, már ősszel felkérte tehetségesebb híveit, hogy készítsenek egyszerű ajándékokat a kevésbé módos gyermekek részére. Ezek egy része ajándékként-, más része „karitasz vásár” keretében eladásra került. Ebből anyagi támogatás is jutott jónéhány családnak. Ahogy közeledett a szenteste, a polcon úgy szaporodtak a csecsebecsék, textilmaradékokból való bohócok, vadgesztenye figurák gyapjúfonal hajjal és „kötözött babák” selyempapír ingecskékben. De a saját maguk számára is serénykedtek! Papírból „szalmát” vágtak, zenélő betlehemi jászolukhoz, ám mindenki csak annyi „szalmaszálat” tehetett bele a Jézuskának, ahány jó cselekedete volt!

     Egy ilyen várakozással teli, a karitasz vásárra készülős estén, az édesapa nem volt otthon, s az ablakuk alatt kívülről csoszogás, motoszkálás hallatszott. Erzsébetet félelem fogta el. Györgyikével ketten kiléptek az ajtón megnézni a gyanús zaj okát. Az esti szürkületben kékesen ragyogó puha szűz havon, hatalmas lábnyomok voltak láthatók a gyermekszoba ablaka alatt, melyek sehonnan se jöttek és az ablak végén egy méternyire, véget is értek! Erzsébet napokig a hatása alatt volt. A gonosznak bizonyára nem tetszett, hogy a „szeretet apró cselekedeteivel” várták a Szent Családot. Talán meg is sejtett valamit abból a végzetes „megaláztatásából”, mely ebből a házból éri majd a távoli jövőben! Tenni, azonban nem tehetett semmit, mert védve voltak Krisztus a mi Urunk által!

     Az esetet követő másnap, még a legkisebbek is elmentek a rorátéra, pedig nagyon szerettek aludni! Apjuk, amint meghallotta a történteket, csak ennyit mondott: - „Látjátok? Így lehet a sötétet világossá tenni!” - Károly bácsinak máskor is voltak ilyen sokatmondó kijelentései. 

      Az említett Pál atya, 1938-ban családot beszervezte a „Jézus Szíve Családfelajánlásba”. Ennek kötelmeként, minden pénteken a piros mécsesű Jézus Szíve kép előtt, közösen megújították felajánlásukat, elvégezve a Litániát is.

      A karácsonyfát mindig az édesapa díszítette. A szenteste előtti délutánon a gyerekeknek mindig aludniuk kellett volna, ám ez egyre ritkábban sikerült, mivel oly szívdobogva várták a Jézuskát. Mikor aztán este hét óra körül kinyílt a nappali kétszárnyas ajtaja, kórusban énekelték a „Menyből az angyalt”. Az ajándékbontás utáni vacsorát követően, Erzsébet asszony a nagyobbakkal elment az éjféli misére. 

      Az 1942-es karácsony azonban különlegesen szép ajándékot hozott a családnak, megszületett a hatodik testvér, egy gyönyörű kisfiú, aki annyira szép volt, hogy egy kis jászolfélében betették a karácsonyfa alá. Valójában, ekkor érezhette magát utoljára felhőtlenül boldognak a család. 

A 40-es évek kezdetétől az édesapa már egyre többet betegeskedett, melyet nem a kora indokolt. Vastagbélrákja volt. 54 évesen született az első-, és 64 éves korában született a hatodik gyermek. Egyre súlyosbodó állapota ellenére rendkívül jóságos, bölcs, humoros és játékos ember volt, az a tipikus „örök gyerek”! Az édesapa – mint már említettük –, kitűnt a rászorulók iránt együttérzésben. Egy kilenc gyermekes postás családnak, nem csak évente megvette a téli tüzelőt, de mindig állta karácsonyi költségeiket is! Ez a gyerekek számára nemcsak jó példa volt, de maradandó élmény is. 

Begyik Tibor (Minden idézet vagy közlés csak a forrás megemlítésével!)

(Az áttekintő életrajz megírásához más források mellett, felhasználtam KLEMM Nándor: Boldog Taigi Annamária c.könyvét, mely az AGAPÉ-nál jelent meg 1995-ben!)

     Taigi Anna Mária, 1769. május 29-én született Sienában, egy tekintélyes család egyetlen sarjaként. Már másnap megkeresztelték az Anna Mária Antónia Gesualda névre.

Sajnos, a nagyapa rossz üzleti bonyodalmai miatt egyik napról a másikra teljesen tönkrement a család, ezért kénytelenek voltak Sienából elköltözni.

     1775-ben hagyták el a szülővárost és a mintegy 200 kilométer utat gyalog tették meg, minthogy postakocsira sem volt pénzük. A Gondviselés akaratából Anna Mária így került a katolikus világ szívébe Rómába, ahol egy szegénynegyedben találtak szállást.

     A kislány a Kegyes Tanítónők Iskolájába került, ahol kellemes külseje, előkelő modora, éles esze és valódi jámborsága folytán nemsokára megnyerte tanítónőinek jóindulatát. Anna játszi könnyedséggel tanult, de számára az írásnál és számolásnál fontosabb volt, a ruhavarrás és a főzés művészete. Mindössze két évig járt iskolába, mert egy himlőjárvány miatt meg kellett szakítania tanulmányait, utána viszont otthon tartotta az édesanyja, mert szüksége volt a háztartásban. Így történhetett meg, hogy míg róla köteteket írtak, ő a saját nevét is alig tudta leírni. Csodálatos látomásait, a kapott kinyilatkoztatásokat és az elmélkedéseket mind tollba mondta lelki titkárának, Don Natalinak.

     A korabeli szokásoknak megfelelően Anna hétéves lehetett, amikor először járult szentáldozáshoz, és tizenegy, amikor a Lateráni Bazilikában megbérmálták.

     Annamária rendkívül szemrevaló lánnyá fejlődött és bizony a serdülésekor bekövetkeztek nála is a "viharos évek". Meg akarta ízlelni a világ örömeit anélkül, hogy sejtette volna a veszedelmeit. Jóravaló lelkülete azonban megóvta a bukástól, mellyel szépsége, szegénysége és heves vérmérséklete veszélyeztette. De tisztában volt azzal, hogy az esetleges bukástól csak egy tiszta házasság óvhatja meg. (folytatódik!)

Erzsébet asszony, a Szeretetláng kiválasztottjának élete 6 (1933-38-ig)

    1932 és 1942 között, házasságukból hat gyermek született. A gyermekek születése; év, hónap és nemek szerint: 1932. III. (lány); 1934. VIII. (fiú); 1935. XII. (lány); 1937. II. (lány); 1938. X. (fiú); 1942. XII. (fiú).

    A második gyermek hat hónapos volt, mikor 1935 február 2.-án (!) egy szép kis házat vettek a Remetei úton, melyet Erzsébet „tündérlaknak” nevezett, és a boldogságtól szinte hetekig alig tudott megszólalni. Felhőtlen öröme azonban nem tartott sokáig, röviddel ezután újra áldott állapotba került. Kilenc hónapon át élet és halál között volt. Egy hónapig vajúdott, de a megváltó öröm helyett, folytonos aggodalom érkezett a kis jövevénnyel, aki nem fejlődött és három évig kórházról-kórházra küzdöttek az életéért. Az orvosok sorra lemondtak róla, amikor azonban a gyermek betöltötte a 3. életévét, hirtelen csodamód, erőre kapott. Erzsébet minden ízében megélhette, hogy mi az „édesanyai aggodalom”! Nem csoda, ha később oly mélységesen átérezte az Égi Édesanya értünk, gyermekeiért aggódó fájdalmát! (A további három szülésével már nem volt gond.)

1938-ban a családfő a Hármashatárhegy alatti parcellázásból, (az akkor Haraszt-, a későbbi  Harmatcsepp utcában /1961-től!/) vett egy 1000 négyszögöles gyümölcsöst, melyre 1939-ben felépült az ötszobás ház. Mindenkinek tetszett, csak Erzsébet sírt vigasztalhatatlanul, mert talán előérzete volt majdani szenvedéseit illetően, melyek az új családi házban érik majd! 

    A családnak volt egy háztartási alkalmazottja, egy vidéki leány Györgyike, akit nem cselédként hanem családtagként kezeltek. A családban mindenki segített mindenkinek, de volt amiben az édesanya soha nem engedett, ilyen volt a padlás víztartályának (saját kútjukból való) feltöltése, karos pumpálással. Eközben ugyanis Erzsébet mindig elmondta a Szűzanya kis Zsolozsmáját.

    Valóságos családi ünnep volt minden vasárnapi ebéd. Étkezés után, rendszerint az anya felolvasott a 'Szív újság'-ból, vagy a 'Ferences Missziók'-ból. Ezt követően a férj és feleség dominóztak néhány partit, és ebben váltakozó volt a szerencse. A gyerekek eközben szintén olvasgattak egymásnak és igyekeztek jók lenni, mert valamennyiüknek volt egy kis „lelkiismeret füzete”, melybe még a kicsik is berajzolgatták jó pontjaikat. A gyerekszoba sarokpolcán Kis Terézke szobra állt, alatta egy persellyel, melybe a csemeték, a szülőktől és vendégektől kapott filléreiket gyűjtötték egy-egy pogány gyermek váltságdíjaként. Ezt októberenként (Missziós Vasárnap) fizették be a Missziós Nővéreknél. Esténként Erzsébet felolvasott a Ferences Missziók-, vagy Lourdesi Életből, majd együtt megbeszélték a hallottakat. (Vö I/7-8)

     A „lánykérés” kurtán-furcsán egy összevont Cecília és Katalin névnapi összejövetel során esett meg az egész énekkar előtt, melyet persze a plébános úr rendezett meglepetésként. Erzsébet, ugyan igent mondott, de egyetlen feltételt szabott, miszerint e szándékra kezdjenek egy kilencedet a Mindenkor Segítő Szűz Mária tiszteletére. A kilenced, épp Pünkösdkor ért véget – 1931. május 25-én – amikor házasságot is kötöttek, a Ferencvárosi Szent József plébánián. Az ünnepélyes esküvői ebédre hivatalos volt a Krisztus Király plébánia egész énekkara. Első otthonuk a Baross utcában volt. (Károly bácsi addigi lakása.)

     A férj, Kindelmann Károly 1878-ban született Szentgyörgyön (Pozsony megyében). Hét (!) nyelven beszélő módos, özvegy, kéményseprő és kályhás mester volt. 16 évig élt házasságban egy asszonnyal, akinek gyermeke nem lehetett, és rákban halt meg. Igen jólelkű embernek ismerték, mert híres volt a rászorulók iránti nagylelkűségéről. Két rászoruló fiatalember taníttatási költségeit fedezte, akiket nevelt fiainak tekintett. (Az egyik pap lett!)  (A mellékelt képen Erzsébet 1932-ben 19 éves.)

Begyik Tibor (Minden idézet vagy közlés csak a forrás megemlítésével!) 

Imádkozzunk és böjtöljünk főpapjainkért!                                                       A "PRAY AND FAST FOR OUR BISHOPS" amerikai kezdeményezéshez csatlakozunk, egy "magyarított" változattal! Az eredeti szándék szerint, minden héten egy szent főpap égi közbenjárását kérjük, földi Egyházunk vezetőinek többletkegyelmi segítésére Istentől! Az angol nyelvű változat (lásd) 32 héten át tart, a magyar változatban kiterjesztettük az egész évre, vagyis mind az 52 hétre! Hogy e közbenjárás kiesdésére miért van szükség – nem lehet kétséges –, sem annak aki a Világegyház állapotát szemléli, sem annak aki e blogot rendszeresen olvassa!
     Veszélyes időket élünk ugyanis! A világ nekirontott az életnek, a családnak és a vallásszabadságnak. Évente, több mint 50 millió magzatot áldoznak fel a halál kultuszának oltárán. A házasságot és a családot megtámadták azok, akik gyermekeinket természetellenességre akarják nevelni. Nem kevésbé kikezdték a szeretet értelmét, sőt magát a szentségi alapokat is ki akarják forgatni. Vallásszabadságunk óhatatlanul kicsúszhat kezünk közül, amikor a világ vezető politikusai – még a magukat keresztényeknek vallók is – hitünk liberalizálására vagy megtagadására akarnak rávenni, miközben az egyházi evangelizáció egyre erőtlenebb.
     Erős és szent püspökökre van tehát szükségünk, olyan püspökökre, akiket hősies erények töltenek el, akik átvezetnek minket ezen a sötét időszakon, akik képesek szembeszállni a világ erőszakos nyomásával. Olyan püspökökre van szükségünk, akiknek van tekintélyük és bátorságuk visszahívni az áruló politikusokat, figyelmeztetik őket felelősségükre és hősként védelmezik Krisztus Titokzatos Testét, az Egyházat.
Megvannak ezek a püspökeink, mert Isten nevükön nevezte őket. Nekik azonban szükségük van ránk. Szükségük van az imáinkra, áldozatainkra és böjtjeinkre. Mi azonban segítő szándékaink nyomatékolására a Szent Püspökök közbejárást kérjük számukra.
Csatlakozz kampányunkhoz! Közös imával és böjttel esdjük ki Istennél a kegyelmet pásztorainknak, hogy megvédhessék nyájukat!

Miért szükséges az imádság mellé a böjt?

     Azért, mert minden szeretetből hozott áldozat – így a böjt is –, nyomatékozza imaszándékunk komolyságát! Maga az Üdvözítő mondta: „Ez a fajta nem űzhető ki másként, csak imádság és böjt hatására.” (Mk 9,29)
     „A történelem folyamán a katolikus hívek szükség idején imával és böjttel kérlelték Istent, mert ezek segítségével  közelebb kerülhetünk az Úrhoz, rávezetnek minket az Ő akaratának teljesítésére és imáink meghallgatása révén elnyerjük az Ő támogatását.” (Chaput érsek)
     Mint Krisztus testének és Egyházának megkeresztelt tagjai rendszeresen fölajánlhatjuk imáinkat és önmegtagadásainkat, hogy ezáltal mi magunk megerősödjünk, másokat szükségükben támogassunk és a gonoszt kiűzzük az Egyházból. A böjt és az ima egyesít minket a keresztrefeszített Krisztussal, Aki viszonzásul eláraszt minket isteni kegyelmével. A böjt hagyományosan azt jelenti, hogy kevesebbet eszünk. Azonban nem csupán ételről mondhatunk le mindennapjainkban, hanem szórakozásról, társas összejövetelekről, biztos örömet szerző dolgokról. Az is nagyon hatásos, ha olyan – élhető – cselekményekről mondunk le, melyek akár rabul ejtő szokássá is fajulhatnak, lassan elhangolva lelkünket Istenről vagy egyenesen a bűnre vezetnek!
     Kedves Olvasó! Az esztendő minden hétfőjén megjelenik ez a felhívás, más és más szent Apostol, Püspök, Bíboros vagy Pápa képével, mintegy az Ő közbenjárásukat kérve azon a héten, egyházi vezetőink megsegítésére! A hétfői böjt, azonosítható a Szeretetláng üzenete által meghirdetett – éppen a szenvedő papi lelkekért – felajánlott szándékkal. (Lásd Szeretetláng Lelki Napló kritikai kiadás I/30-31)

     Ajánlott ima a napi rózsafüzér (de legalább egy tized), lehetőleg a Szeretetláng fohásszal (benne vagy a végén): Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!
Majd imánk befejezésül mondjuk el az alábbi három könyörgést!
     1) Mindenben védelmezd Uram püspökeinket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket
szent jelenléteddel, hogy a Te békéd, örömöd és szereteted töltse el őket!
     2) Uram, gyújtsd föl püspökeink szívében a szeretet lángját, hogy úgy tekintsenek a rájuk bízott nyájra, mint lelki gyermekeikre és engedd, hogy Hozzád hasonlóan, mint szerető atya szolgálják őket!
     3) Mennyei Atyánk! Kérünk, áldd meg püspökeinket, akik Téged és a Szentlélekkel eltöltött Egyházadat szolgálják. Védd meg őket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket szent jelenléteddel! Amen

Ne szégyelljünk gyónni, Isten minden alkalommal átölel minket                                                                                       (Szerkesztett változat!)
 
     Ferenc pápa február 19-én szerdán délelőtt a kiengesztelődés szentségéről elmélkedett a Szent Péter téren összegyűlt több tízezer hívőnek. (...)
     A keresztény beavatás szentségein keresztül, mint a keresztség, a bérmálás és az Eucharisztia, az ember új életet nyer Krisztusban – kezdte katekézisét Ferenc pápa. Ahogy mindannyian tudjuk, evilági életünket „cserépedényben” hordozzuk, ki vagyunk még téve a kísértésnek, a szenvedésnek, a halálnak, és bűneink miatt akár el is veszíthetjük az új életet. Ezért az Úr Jézus azt akarta, hogy egyháza tovább folytassa üdvözítő művét tagjain keresztül is, különösen a kiengesztelődés és a betegek szentsége által, amelyeket a gyógyulás szentségei néven csoportosíthatunk. Amikor ugyanis gyónni megyek, akkor gyógyulást keresek: a lelkem, a szívem gyógyulását, mivel olyasmit tettem, ami nem jó – fűzte hozzá a pápa. Jól kifejezi ezt az az evangéliumi rész, amelyben Jézus megbocsátja a béna ember bűneit és meggyógyítja őt.
     A bűnbocsánat és a kiengesztelődés szentsége – amit mi gyónásnak nevezünk – közvetlenül a húsvéti misztériumból ered. Amikor ugyanis húsvét estéjén az Úr megjelent tanítványainak, így szólt: „Békesség nektek!” Rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket. Akinek megbocsátjátok bűneit, bocsánatot nyer” (Jn 20,21-23). Ez a szakasz fölfedi e szentség mélyebb működését. Először is, bűneink bocsánata nem valami olyan, amit mi adhatunk saját magunknak. Nem mondhatom azt: megbocsátok magamnak. A bocsánatot kérni kell, valaki mástól kell kérni, és mi a gyónásban Jézustól kérünk bocsánatot. A bűnbocsánat nem erőfeszítéseink gyümölcse, hanem a Szentlélek ajándéka, elhalmoz minket az irgalmasság és a kegyelem megtisztító erejével, amely a megfeszített és feltámadt Krisztus kitárt szívéből árad szüntelenül. Másodsorban pedig csak akkor lehetünk valóban békességben, ha kiengesztelődünk Jézusban az Atyával és a testvéreinkkel.
     Egyesek mondhatják: „Én csak Istennek gyónok.” Igen, mondhatjuk Istennek: bocsáss meg, és elsorolhatjuk bűneinket. De a feloldozást  Üdvözítőnk az Egyházra bízta (Jn 20,21-23). „De atyám, én szégyellem magam!” – folytatta a pápa. A szégyen is lehet jó, egészséges, mert alázatosabbá tesz minket.
És a pap szeretettel és gyöngéden fogadja gyónásunkat, és Isten nevében megbocsát. Ne féljetek a gyónástól! – buzdított Ferenc pápa, majd megkérdezte: Gondoljátok csak végig, mikor gyóntatok utoljára?
Két napja, két hete, két éve, húsz éve, talán negyven éve? És ha sok idő telt el, ne veszítsetek egy nappal se többet, ne késlekedjetek, a pap jó lesz. Jézus van ám ott! És Jézus jobb, mint a papok, Jézus vár titeket sok szeretettel. Legyetek bátrak és menjetek gyónni! (vö. Vatikáni Rádió/CTV/Magyar Kurír felhasználásával)
VIDEO:  Bonum tv

 Erzsébet asszony, a Szeretetláng kiválasztottjának élete 4 (1929)

     1929. Egyre határozottabban jelentkezik szívében a vágy, hogy szerzetbe lépjen. Mindez az Örökimádás templomban erősödött meg benne, ahol órákig csak üldögélt szótlanul. Ha netán imádkozott, csak az Úrangyalát ismerte és nem emlékezett, hogy a Miatyánkot egyszer is elmondta volna. Úgy érezte, hogy az Oltáriszentség előtt, valami vigasztaló békesség tölti el a lelkét. Adorált! Erre a különös békességre vágyott, és ezt apácaként vélte akkor megtalálni. 

     Már csak a rejtélyes Zsuzsa néniben bízott, de nem találkozott vele. Sarlósboldogasszony ünnepe előtt, amint az Örökimádás templom közelébe eső Bokréta utcában sétált, egy cipész kirakatában meglátta azt a szép „gojzervarrott” zöld cipőt, melyről biztosra vette, hogy a Zsuzsa nénié. Megkérdezte a cipészbácsit, hogy kiértesítse-e a hölgyet a cipő elkészülte felől, mire az köszönettel megadta címét. Felkereste az asszonyt, akiről kiderült, hogy dadaként dolgozott a Szent Lujza Intézet bölcsődéjében. Úgyhogy vasárnap, Sarlós Boldogasszonykor el is vitte pártfogoltját a nővérekhez. 

A csodatevő érmecske

     Egy hálás beteg, az orvosának egy Csodásérmet csúsztatott a tenyerébe hozzátéve, hogy ez egy csodatevő érem! A kezelőorvos kissé meglepődve, puszta udvariasságból elfogadta, de mindjárt elsuvasztotta a zsebébe, mert lenézte a babonaság- vagy a népi vallásosság efféle "gyermetegségeit".
     Történt azonban, hogy az orvos kisfia nagy hirtelenséggel egy igen súlyos agyi-idegrendszeri fertőzést kapott. Az intenzív osztályon az orvos kollégák, széttárt karral fejezték ki sajnálkozó tehetetlenségüket az igen ritka kórral szemben. A fertőzésre csupán egy távolkeleti gyógyszer lett volna esetleg hatásos, de ilyen nem volt az egész országban! Márpedig ha órákon belül meg nem kapja, akkor a legjobb esetben is mesterségesen tarthatták volna életben! Az óra pedig ketyegett.
     A mi jó orvosunknak fényként villant át az agyán: "már csak a csoda segíthet". Előkereste az érmécskét és félretéve minden "felvilágosultságát" ezt gondolta, ha ebben valóban van valami, akkor most segítsen. Imára kulcsolva kezét, a Csodásérem Szűzanyához könyörgött fia életéért. Felajánlotta, hogyha a krízisből sikeresen felépül gyermeke, akkor családjával különös tisztelője lesz a Nagyasszonynak és az Érmének. Odament a fiához és megérintette a homlokát a Csodáséremmel. A kollégái és a nővérek csak néztek, de nem mertek megszólalni sem.
     Másnap reggelre az egész kórházi team döbbenetére, a fiúcska élettani adatai feltűnően javultak és túl volt minden veszélyen. Pár nap múlva egészségesen, már szüleivel együtt ő is hálálkodva térdelt a közeli templom Szűzanya oltára előtt.

Az embereknek, irgalomra van szükségük

Popper Péter pszihológus meséli egy interjúban

Egy alkalommal beszélgettem Pilinszky Jánossal és a katolikus költő megjegyezte:

– Utállak benneteket pszivel kezdődő foglalkozásúakat.

– Miért utálsz János?

– Mert nagyon nagy terheket raktok az emberekre. Azt hirdetitek, hogy minden emberi problémának van megoldása. Ezzel sikerül elérnetek, hogy az emberek többsége úgy érzi, csak ő olyan hülye, hogy nem tudja megoldani a szüleivel való viszonyát, a házasságát, a szexuális problémáit, az egzisztenciális ügyeit, a politikai orientációját stb. – és összeomlik. A valóságban – mondta Pilinszky –, az élet dolgainak többsége nem megoldható. Legfeljebb jól-rosszul elviselhető. Óriási a különbség közöttünk! Ti úgy gondoljátok, hogy az életben problémák vannak és megoldásokra van szükség, én meg úgy gondolom, hogy az életben tragédiák vannak, és irgalomra van szükség!

      Szíven döfve tántorogtam ki Pilinszkytől. – mesélte a liberális pszihológus.

(Az interjút Székely Anna készítette, és a Népszava szombati,

Szép Szó mellékletében jelent meg 2005. június 11-én)

Erzsébet asszony, a Szeretetláng kiválasztottjának élete 2 (1923-tól 1927-ig)

      1923. november 8-án, a Gyermeksegélyző Liga Erzsébetet, a svájci Luzern kantonbeli Willisauba küldte felerősödni, egy nyolcgyermekes mezőgazdasági gépgyáros családhoz. Itt bár mindent megadtak neki, de édesanyja utáni vágyakozását és hatalmas honvágyát nem sikerült csillapítaniuk. (A mellékelt képek csak illusztrációk!)

(A mellékelt kép csak illusztráció!)

A mese

     Az egyszeri édesanya, csaknem minden este mesélt a gyermekének. Egyszer azonban kifogyott a sok-sok tanulságos történetből és megkérte fiacskáját, hogy most mesélne ő egyet.
     A kislegény meglepetten húzta be a nyakát, aztán belevágott:
– Vót eccer egy hun nem vót! Is ez annyira nem vót hun, hogy aszitték, hogy nincs sehó! De peglen vót a', de nem a mesíben, hanem a valósáágban! Vót eccer egy afféle icurka-picurka gyerkőcke. Na nem vót a' közönsíges puja, hanem emez a javábú vót! Eccer aztán... – és folytatta volna a kisgyerek a mesét, de édesanyja olyannyira kacagott, hogy könnye csorgott, és már vizet kellett neki hozni. Na fel is kelt a gyerek tüstént és kiment a konyhába, keresett egy csuprot, de mire megtalálta, a vizeskannát is meg kellett döntenie nagy nehezen. Mire végre bevitte a vizet szobába, édesanyját már rég elnyomta a gyors-álom.
– Étsanyám, étsanyám kejjík fő kigyed, mer' nem lehet csak úgy alunnyi, ho' nem is imátkozotte!
     Az édesanya mosollyal ajkán kapta fel a fejét, letörölte száradó könnyeit és dolgos tenyere közé fogva kicsi fia kacsóit, így imádkoztak: Miátyaank, kivagya mennyekbe', szentőtessík mega téneved...
 

Erzsébet asszony, a Szeretetláng kiválasztottjának élete 1 (1913-tól 1923-ig)

      Kindelmann Károlyné - Szántó Erzsébet Júlia 1913. június 6-án született Kispesten. Szülei Szántó József (1871-1917) és Mészáros Júlia Erzsébet (1878-1924) hatszori ikerszülést követő 13. gyermekként fogadták el Isten ajándékaként.
 1913. június 13-án Szent Antal napján keresztelték meg Kispesten, az 1905-ben épült Szent Rudolf templomban, mely pápai engedéllyel 1955-től Nagyboldogasszonyról nevezett plébánia. (Erzsébet egész életében keresztelési dátumát tartotta igazi születésnapjának.) Házuk, a mai Wekerletelep területén volt (az akkori Vajna utcában). (A mellékelt gyermekképek csak illusztrációk!)

     3 éves koráig Erzsébet anyatejen nevelkedett. Amikor édesanyja ezt először tagadta meg tőle, sírva vonult egy sarokba. „Végtelen szomorúságában” amint rátekintett az üveges faliórára, annak számlapja helyén fényességben ragyogó galambot látott tündökölni. Mint elmondta, a látványt nem értette ugyan, de ezt a képet soha nem tudta elfelejteni.

     Az apai ősök évszázadokkal korábban bevándorolt garibaldista olasz mesteremberek voltak, eredeti nevükön Santo, ebből magyarosodott a Szántó családnév. Kezdetben Paks környékén birtokot szereztek, de ismeretlen okból elszegényedtek. Az nem tudható, hogy protestáns voltuk miatt kellett-e távozniuk hazájukból, vagy csak Magyarországon tértek át, a Szántó nagyapa mindenesetre már reformárus esperes volt és oly „nyakas kálvinista”, hogy saját kántortanító fiát, Józsefet (E. édesapját) kitagadta, amiért katolikus lányt vett feleségül! Erzsébet soha nem láthatta református nagyszüleit.

     Szántó József, 180 cm magas, jól öltözött, egyenes ember volt. Kántortanító diplomájával és nyomdász képesítésével, kénytelen volt kőművesek mellett segédmunkát  vállalni, hogy családját eltartsa, de még nyomdász is volt. Szerető lelkületének ajándékaként, (felesége tudta nélkül) titkon a Kispesti (akkor még Szent Rudolf) plébániára hittanra járt, ahol 1917-ben – közvetlenül hadba vonulását megelőzően –, ünnepélyes szentmise keretében, családja színe előtt katolizált. A frontról már csak rózsafüzére és szentírása tért haza, egy bajtársa jóvoltából! (Erzsébetben négy éves korából, határozott emlékként élt édesapja ravatalának képe, holott a rózsafüzér és szentírás egyedüli „hazatértét” ő maga állította!)  

     Júlia mama, hogy családját fenntartsa, lakóhelyük közelében kifőzdét nyitott, melyet a családot ért sorozatos tragédia következményeként végül volt kénytelen bezárni. (A mellékelt kép csupán illusztráció!)

     Az apa halálakor Erzsébet négy éves. Már korán kitűnt éles eszével, akaratosságával, mozgékonyságával és talpraesettségével. Fizikailag azonban sovány volt, és orvosi  tanácsra vidékre kerül, a Tolna megyei Cseresznyés-pusztára, ahol anyai nagyszülei nevelték 1919-ig. Ebből az időből csak a nagymamára emlékszik, aki még a disznóólba is kézre csavart, fekete rózsafüzérével ment. Arról azonban nincs emléke, hogy szentmisére jártak volna a 14 km-re fekvő Szekszárdra.

     Mire Erzsébet újra Pestre jött, hogy beiratkozzon az elemi iskolába, már alig élt valaki a  testvérei közül. Kilencen a „spanyol” influenzajárványban, egy diftériában, egy balesetben hunyt el, már csak egy nővére Gizella és drága édesanyja éltek. Iskoláit a Pannónia utcai elemiben kezdte, az akkor már épülő Wekerle telepen. Igen jó tanuló volt, kivéve a hittan és a magatartás jegyeit. Hittanból két kérdés okozott neki lelki görcsöt. A katekizmus első kérdése; hogy „mi végett élünk a földön?” Erre a választ képtelen volt önmagában értelmezni, mivel nem volt rá fogalma, hogy miként lehet a láthatatlan „Istennek szolgálni”. Második görcse abból adódott, hogy Ábrahám és Izsák története épp a hittanóra végén zárult azzal, hogy Isten egyetlen fia feláldozását kérte Ábrahámtól. A kislány lelkivilágát összezavarta a „kegyetlen” történet, alig tudott aludni és az járt a fejében, hogy: „ilyen Isten nekem nem kell, amelyik egyetlen fia megölését kéri Ábrahámtól”. Magába zárkózott és erről nem beszélt senkinek, iskolába, különösen hittanra nem akart járni, lelkibeteg lett és szegény anyja nem tudta, mi történhetett a kislányával. Hetek teltek el, amikor Júlia mama panaszkodott az érdeklődő plébánosnak az addig oly élénk Lizácska (Erzsébet beceneve) furcsa hangulatváltozásáról. Ekkor, az atya barátian elbeszélgetett a kislánnyal és sikerült végére járni nagy bánatának. Erzsébet egészen fellélegzett amikor megtudta, hogy Isten csak próbára tette Ábrahámot!  

Begyik Tibor (Minden idézet vagy közlés csak a szerkesztő és forrás megemlítésével!)

Az utolsó negyedóra

     A család – mint egység –, Isten akarata szerint való. A családban élőknek meg vannak a maguk örömei, lemondásai és kötelességei, ilyen az egymás lelki üdvének munkálása is!
     Egy fiatalasszony, sehogy sem tudott belenyugodni, hogy szeretett apósa makacsul távol tartsa magát minden vallási cselekedettől – jóllehet – példás, családszerető és derék fiút nevelt fel férjében.
     Hosszas imádságok után elhatározta, hogy valamiképp ráveszi, hogy elmenjen vele egy háromnapos lelkigyakorlatra! Az idős családapa nagyon kedvelte a menyét, és kínos lett volna nemet mondania neki, amúgy is idejét látta, miután elég öreg már, hogy legalább életében egyszer meghallgasson egy kis "klerikális propagandát", hisz' ellátás ott is van és bizonyára "túléli valahogy". Bele is egyezett!
     A lelkigyakorlatot egy verbita missziós atya tartotta, aki egy nagyon távoli földrészről jött haza.
A közös szentmisét követő bőséges reggelik, ínyére voltak az apósnak és megragadták a missziós atya egzotikus történetei is a megtérő bennszülöttek életéről.
     Utolsó nap este, a verbita atya lelkigyakorlatának zárszavaként azt kérte hallgatóságától: „Isten és a lelkük számára kérek valamit önöktől. Mindenki, miután már elcsitult a lelke, tartson csupán negyedórai csendet a mai éjszakán!”
A szegény papot éjnek idején zörgette fel egy hallgatója, így szólva hozzá: „Ne haragudjon atyám! De életemben először tartottam meg ezt a negyedórát, s ezáltal merőben átalakult a lelkem és az életem! Ráébredtem, hogy Istené vagyok, s voltam és végleg Hozzá tartozom! Sajnos ennek elmondásával már nem várhatom meg a holnapot, kérem gyóntasson meg...”
Az idős családapát, a példás apóst másnap mosollyal az arcán, holtan találták az ágyában!

Egy kis koppanás

     Egy ember, éveken keresztül gyűjtött vágyai autójára. Igyekezete és ábrándjai teljesen betöltötték a gondolatait és már kezdettől fogva elképzelte, hogyha megérkezik a megrendelt kocsi, először is a belső visszapillantóra ráakasztja a nagyija rózsafüzérét és első útja a haverjához vezet, hogy megmutassa neki.
     Úgy is lett. Elérkezett a várva-várt pillanat és nagy örömmel vette birtokába az autót. Alig tudott betelni a ragyogó belsővel és a csillogó fényezéssel. Elhatározta, hogy nagyon vigyáz rá és mindig körültekintően vezeti, nehogy a legkisebb sérülés érje.
     Büszkén és valóban óvatosan hajtott hazafelé, a rózsafüzér vidáman himbálózott a tükrön és örömmel próbálta ki a már napok óta zsebében lapuló kedvenc lemezét a CD-játszón. Gyönyörű hangja volt, hat hangszóró mélynyomóval. "Kész csoda ez a basszus! – értékelte magában.
     Amint hazafelé haladt az esti szürkületben, úgy gondolta, hogy csak akkor áll meg a barátja háza előtt, ha kényelmes parkolót talál, ellenkező esetben csak másnap keres rá alkalmat.
És lám, foghíjas volt a kocsik sora, úgyhogy kissé túlmenve, rutinosan elkezdett tolatni két nagyobb jármű közé. A zene taktusára, újjai táncot jártak a kormányon, miközben rutinosan navigált. Ekkor azonban éles koppanást hallot a kocsitetőn. Azonnal megállt és nyomban észrevett a fényezésen egy kis horpadást. A távolból egy gyerek magyarázva ordibált, bocsánatot kérve.
     A férfi teljesen kikelt magából és úgy szitkozódott a gyerekkel, mint egy szeneskocsis. A fiú azonban futva közeledtében, nagy gesztusokkal egyre csak mutogatott lihegve a kocsi mögé: – A tolókocsis testvérem felborult... és épp ott fekszik a két kocsi közt a földön...! A járdaszegélyen esett el..., amikor tőlem jócskán előregurult... és amikor láttam, hogy épp oda akar parkolni, kiabáltam ugyan..., de kénytelen voltam egy kővel megdobni..., hogy rá ne tolasson a testvéremre... – zilálta a fiú!
     A férfi ekkor észrevette a kocsija mögötti félhomályban a kétségbeesett gyereket, aki ott feküdt tehetetlenül küszködve a tápászkodással. Odalépett tehát és gyengéden felsegítette, a tolószéket is felállította félkézzel a járdán, és egyetlen korholó szó nélkül csak ennyit mondott: – Köszönöm!
     A férfi roppantul szégyellte magát, a fényezésen esett kis huppanást soha nem javíttatta ki, hogy ez figyelmeztesse: soha ne cselekedjen öntelt rutinból!
     A baráti látogatást elhalasztotta. Megsimította a rózsafüzért és a zenét kikapcsolva gurult, s a fejében a letisztuló gondolatok kerengtek, csendben hazafelé. Megértette, hogyha az embert valami hátrány vagy szenvedés éri is, bizony könnyen meglehet, hogy az valami nagyobb bajtól téríti el!

     Nekünk is hányszor, de hányszor szól a lelkiismeretünk halkan, csendben: "lassan a testtel, a lelki a fontos"! Ám meg se halljuk, mígnem egyszer-egyszer valami "koppan" az életünkben! Zajban élve, kevéssé halljuk a lélek figyelmeztető szavát, úgyhogy kifizetőbb keresnünk a csendet! Soha ne mulandó vágyak töltsék be szívünket, hanem hagyjunk benne bőséges helyet az örökkévaló dolgoknak!

 A „Kisház” története és későbbi sorsa 1

     Sajnos, az utókor már nem láthatja Erzsébet asszony „sajátkezűleg” (egy-két önkéntes mesterember segítségével) épített kis lakását. A szerény hajlék már befejezéshez közeledett, mikor két szomszéd is feljelentéssel fenyegetőzött. Az persze nyilvánvaló volt, hogy nincs rá semmiféle építési engedély. A jobb felőli (víkendházas) szomszéd (M), aki Palesztínából települt haza, igen határozott fenyegetést tett. Erzsébet azidőben eszperantót tanult magánúton és könyve szószedetben egy bölcs mondásra talált: „Egy kis jóindulat, a legrosszabb szándékot is képes megenyhíteni.” Ekkor könyvével együtt átment a szomszédhoz és megmutatta neki. A férfi zavarba jött és másnap azon ajánlattal szólította meg szomszédasszonyát, hogy „felejtsük el az egészet, hiszen a házikó szebb, mint a régi tyúkól volt!” A másik telek felől is lényegében hasonló „eljárással” oldódott meg a feszültség. Az utolsó támadás azonban a családon belülről érte! Közvetlenül „beköltözés” előtt állt, mikor (még ott lakó) József fiával feszültsége támadt, aki attól tartott, hogy édesanyja majd "elvonul" elhanyagolva beteg felesége és a három kicsinye gondozását! Miután Erzsébet asszony meggyőzte őt töretlen anyai-, anyósi- és nagymamai szeretetéről, helyre állt a nyugalom. 

Imádkozzunk és böjtöljünk főpapjainkért!                                                     A "PRAY AND FAST FOR OUR BISHOPS" amerikai kezdeményezéshez csatlakozunk, egy "magyarított" változattal! Az eredeti szándék szerint, minden héten egy szent főpap égi közbenjárását kérjük, földi Egyházunk vezetőinek többletkegyelmi segítésére Istentől! Az angol nyelvű változat (lásd) 32 héten át tart, a magyar változatban kiterjesztettük az egész évre, vagyis mind az 52 hétre! Hogy e közbenjárás kiesdésére miért van szükség – nem lehet kétséges –, sem annak aki a Világegyház állapotát szemléli, sem annak aki e blogot rendszeresen olvassa!
     Veszélyes időket élünk ugyanis! A világ nekirontott az életnek, a családnak és a vallásszabadságnak. Évente, több mint 50 millió magzatot áldoznak fel a halál kultuszának oltárán. A házasságot és a családot megtámadták azok, akik gyermekeinket természetellenességre akarják nevelni. Nem kevésbé kikezdték a szeretet értelmét, sőt magát a szentségi alapokat is ki akarják forgatni. Vallásszabadságunk óhatatlanul kicsúszhat kezünk közül, amikor a világ vezető politikusai – még a magukat keresztényeknek vallók is – hitünk liberalizálására vagy megtagadására akarnak rávenni, miközben az egyházi evangelizáció egyre erőtlenebb.
     Erős és szent püspökökre van tehát szükségünk, olyan püspökökre, akiket hősies erények töltenek el, akik átvezetnek minket ezen a sötét időszakon, akik képesek szembeszállni a világ erőszakos nyomásával. Olyan püspökökre van szükségünk, akiknek van tekintélyük és bátorságuk visszahívni az áruló politikusokat, figyelmeztetik őket felelősségükre és hősként védelmezik Krisztus Titokzatos Testét, az Egyházat.
Megvannak ezek a püspökeink, mert Isten nevükön nevezte őket. Nekik azonban szükségük van ránk. Szükségük van az imáinkra, áldozatainkra és böjtjeinkre. Mi azonban segítő szándékaink nyomatékolására a Szent Püspökök közbejárást kérjük számukra.
Csatlakozz kampányunkhoz! Közös imával és böjttel esdjük ki Istennél a kegyelmet pásztorainknak, hogy megvédhessék nyájukat!

Miért szükséges az imádság mellé a böjt?

     Azért, mert minden szeretetből hozott áldozat – így a böjt is –, nyomatékozza imaszándékunk komolyságát! Maga az Üdvözítő mondta: „Ez a fajta nem űzhető ki másként, csak imádság és böjt hatására.” (Mk 9,29)
     „A történelem folyamán a katolikus hívek szükség idején imával és böjttel kérlelték Istent, mert ezek segítségével  közelebb kerülhetünk az Úrhoz, rávezetnek minket az Ő akaratának teljesítésére és imáink meghallgatása révén elnyerjük az Ő támogatását.” (Chaput érsek)
     Mint Krisztus testének és Egyházának megkeresztelt tagjai rendszeresen fölajánlhatjuk imáinkat és önmegtagadásainkat, hogy ezáltal mi magunk megerősödjünk, másokat szükségükben támogassunk és a gonoszt kiűzzük az Egyházból. A böjt és az ima egyesít minket a keresztrefeszített Krisztussal, Aki viszonzásul eláraszt minket isteni kegyelmével. A böjt hagyományosan azt jelenti, hogy kevesebbet eszünk. Azonban nem csupán ételről mondhatunk le mindennapjainkban, hanem szórakozásról, társas összejövetelekről, biztos örömet szerző dolgokról. Az is nagyon hatásos, ha olyan – élhető – cselekményekről mondunk le, melyek akár rabul ejtő szokássá is fajulhatnak, lassan elhangolva lelkünket Istenről vagy egyenesen a bűnre vezetnek!
     Kedves Olvasó! Az esztendő minden hétfőjén megjelenik ez a felhívás, más és más szent Apostol, Püspök, Bíboros vagy Pápa képével, mintegy az Ő közbenjárásukat kérve azon a héten, egyházi vezetőink megsegítésére! A hétfői böjt, azonosítható a Szeretetláng üzenete által meghirdetett – éppen a szenvedő papi lelkekért – felajánlott szándékkal. (Lásd Szeretetláng Lelki Napló kritikai kiadás I/30-31)

     Ajánlott ima a napi rózsafüzér (de legalább egy tized), lehetőleg a Szeretetláng fohásszal (benne vagy a végén): Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!
Majd imánk befejezésül mondjuk el az alábbi három könyörgést!
     1) Mindenben védelmezd Uram püspökeinket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket
szent jelenléteddel, hogy a Te békéd, örömöd és szereteted töltse el őket!
     2) Uram, gyújtsd föl püspökeink szívében a szeretet lángját, hogy úgy tekintsenek a rájuk bízott nyájra, mint lelki gyermekeikre és engedd, hogy Hozzád hasonlóan, mint szerető atya szolgálják őket!
     3) Mennyei Atyánk! Kérünk, áldd meg püspökeinket, akik Téged és a Szentlélekkel eltöltött Egyházadat szolgálják. Védd meg őket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket szent jelenléteddel! Amen

 Erzsébet asszony különös álma

      Személyes hozzászólásom: Erzsébet asszonnyal való beszélgetéseim során többször szóba került ez az álma. Természetesen megkérdeztem tőle, hogy ki lehett az a három személy? Feltételezéseket magam is mondtam, de ő mindig ragaszkodott ahhoz, hogy a kármelita személy a Marcell atya (Marton Boldizsár) lehetett. A másik kettőre vonatkozóan már nem volt olyan határozott, de közösen feltételeztük, hogy esetleg Szent István és Mindszenty József.                                                                                                   Begyik Tibor (Minden idézet vagy közlés csak a szerkesztő és forrás megemlítésével!)

Legyetek nagyon óvatosak, mert sokan jönnek... 3

     Az Egyház Anyjának Fatimában megígért végső diadalához nem fér kétség, de az üzenetek szerint a sorozatos kérések és figyelmeztetések ellenére is sokan esnek áldozatául a szerveződő bűnnek. Úgy véljük, az utolsó százhetven év, az utolsó idők szembetűnő jellemzői között említhetjük a bűn térhódítása mellett a nyomában járó pusztítást, és a túláradó kegyelmet. (Antalóczi)
     Óvatosságra intenek az egyre gyakrabban tapasztalható a hamis forrásból – a megtévesztő szellem gondolatából – fakadó ún. lelkinaplók. Néhány, lelkileg káros ,,napló'': az Igaz élet Istenben. Vassula Ryden kötetei (a Hittani Kongregáció elítélte); A hang. Egy katolikus pap párbeszéde égi lényekkel.; Az ég üzen a XX. század vége előtt minden embernek.; Az Atya szól gyermekeihez.; Az angyal válaszol. című kiadványok. Ugyanígy el kell marasztalnunk az un. kiegészítő közléseket, a ,,második csatornát'', mint például a Szeretetláng és a Natália nővér lelkinaplóinak hamis folytatását, amit Világ győzedelmes királynője üzenetei az engesztelőkhöz... címen terjesztenek. (Antalóczi) Manapság pedig a nagyfigyelmeztetés.hu éa a Mária-Júlia üzenetek jelentenek veszélyeket a lelkekre!
     Az Egyháznak nem szabad engedni, hogy az Isten szent dolgai, az Egyház által kivizsgált és pozitívan megítélt magán-kinyilatkoztatások üzenetei a hamis dolgokkal keveredjenek. Mindenképpen szükség van világos útmutatásra, tájékoztatásra. Nem engedhetjük, hogy a búza közé vetett konkoly elnyomja a nemes vetés hajtásait. (Dr Katona István egri püspök)  A magán-kinyilatkoztatás kérdésében sok a dilettantizmus, a túlfűtött rajongás, s igen elburjánzott a hamis irodalom (Antalóczi)

Él-e az Egyház?

     Valahol Európában történt. Egy kisváros katolikus hívein lassan hűvös közöny és egykedvű érdektelenség lett úrrá. Látta ezt az egyházmegye püspöke is, és odahelyezte az egyik legbuzgóbb papját, hogy felrázza a népet lelki tespedéséből.
     De sem az új pap személye, sem a buzgósága nem érdekelt senkit. Mindjárt az első vasárnap üres templomban prédikált, és nem volt ez másképp a következőn sem. Az új plébános elhatározta, hogy sorra végig látogatja egyházközség lakóit. Házról-házra, ajtóról-ajtóra kopogtatott, de mindenütt legfeljebb kimért udvariasságot kapott, kivéve, ahol még méltatlankodtak is a zaklatásért. Az egyik helyen aztán a volt egyházközségi elnök szemébe is mondta kereken a nép véleményét, "az egyház itt már úgyis halott, senkinek nincs már szüksége se templomra, sem papra".
     A szerencsétlen plébános nagyon megérintette a kegyetlen megismerés, és a fejében egyre csak ezek a szavak visszhangozottak. Éjszakákon át imádkozott, mígnem kapott egy sugallatra épp e gyarló vélemény nyomán találta meg a megoldást!
     A következő héten a városka helyi lapjában fekete keretes gyászjelentés jelent meg. Szövege így hangzott: A plébános – egyetértésben a hajdani egyházközség tagjaival – szomorú szívvel közli, hogy a helybéli Szent Ferenc Egyházközség hosszas szenvedés után elhunyt. A gyászistentiszteletet vasárnap délelőtt 11 órakor tartjuk. Szeretettel hívom az egyházközség területén lakókat, hogy vegyenek részt a végtisztesség megadásán.
Az újságot mindenki megdöbbenéssel olvasta.
     Vasárnap már fél 11-kor zsúfolásig megtelt a templom. Kérdőn tekintettek egymásra az emberek, "mi lesz most? Mi történik itt?"
     Ami aztán valóban történt, arról a helyi lap egyik fiatal tudósítója számolt be.
     "Amint beléptem a zsúfolásig megtelt templomba, mindjárt feltűnt a virágokkal díszített oltár előtti ravatal. Egyszerű tölgyfából készült koporsó volt rajta, amelyet aranyozott kereszt díszített. Amikor a plébános 11-kor felment a szószékre, feszült csendben figyelték az atya néhány perces csendes imádságát. Ezután a népre nézett és így szólt: az egyházközség hívei, vagy legalábbis azok akik most egybegyűltek, valamennyien közölték velem, és a magatartásukkal igazolták is, hogy egyházközségük halott és már reményt sem látnak az újjáéledésére. Szeretném azonban ha véleményüket megerősítve megadnák a halottnak az utolsó végtisztességet és elbúcsúznának tőle! Kérem, hogy valamennyien sorban menjenek el a koporsó mellett, és vessenek egy búcsú pillantást a benne nyugvó halottra. Ezt követően hagyják el a templomot a keleti kapun, én majd egymagam fogom elvégzni a gyászszertartást. Ha azonban akadna valaki önök közül, aki kifelé menet elgondolkodik a látottak tragédiáján, és megváltoztatja véleményét az egyházközség feltámadásának lehetőségéről, akkor kérem őket, hogy jöjjenek vissza az északi kapun. Ez esetben a jelenlevőkkel nem gyászmisét, hanem hálaadó istentiszteletet fogok tartani. – ennyi volt a plébános beszéde.
Ezután a pap a koporsóhoz lépett és gyászos komolysággal levette a fedelét s félreállt, a menet pedig lassan megindult. A sorban az utolsó én voltam – írta a tudósító. – Így, maradt elég időm, hogy magam is elgondolkodjak a látvány lehetőségein. Vajon ki és mi az Egyház és kik és mik vagyunk mi, akiket hívőknek neveztek valamikor? És vajon ki van a koporsóban? Bizonyára a megfeszített Krisztus képe vagy szobra, esetleg egy feszületet helyezett el a plébános, hogy szembesítsen vele minket. Közben láttam, hogy mindenki hasonlóképp zavartan lépked előre. Mintha mindenki félne beletekinteni a nyitott koporsóba. Bármi is legyen a látvány, úgy látszik hatott, mert megnyílt az északi kapu, és egyre többen tértek vissza a templomba. Végre én is ott állhattam a koporsó előtt, de alig mertem kinyitni a szemem, hogy belenézzek. Amikor azután félve kinyitottam, nem az egész egyházat, nem Krisztust, nem a halott egyházközséget, hanem csak egyet láttam a halottak közül: tükörben magamat!

 A Szeretetlánggal, miként a Mária-jelenésekkel való foglalkozás, akadálya az ökumenizmusnak? 

     Válasz: Az 'aggodalom' a mariológia több évszázados protestáns kriti-kájára utal, jóllehet legszívesebben „jegelik" a témát! A hitújítók feledni látszanak Luther higgadt mariológiáját: „Amikor maga az Isten nevezi Máriát anyjának /.../ Senki sem mondhat Róla vagy Neki ennél nagyobbat, mégha annyi nyelve volna is mint ahány fűszál /a réten/, ahány csillag az égen, vagy a tenger homokja. A mi szívünknek is el kell gondolkodnia azon, hogy mit jelent Isten Anyjának lenni.” (Luther: Kommentár a Magnificathoz)    Hasonlókép iránymutató mindannyiunk számára Luther ezen kijelen-tése is: "Szűz Mária az a szív volt, akibe (az iste-ni) szavak mélyen beha-toltak és benne is ma-radtak." (LD 8,51: Sermon zum zweiten Weihnachts-tag)

Legyetek nagyon óvatosak, mert sokan jönnek... 2

     Még egyszer a magánrevelációkról. Tetszetős dolgot a sátán is produkálhat annak érdekében, hogy így-úgy elhangolja a lelkeket, esetleg nagyobb megkötözöttséget támasztva. Maga a Szentírás is figyelmeztet: "a sátán is a világosság angyalának tetteti magát'' (2 Kor 11,14), tehát a jó mögé bújva is tud tevékenykedni, sőt ez a félrevezetési mód igen hatékony.
     A magán-kinyilatkoztatások elfogadásában a legsúlyosabb nehézséget a hamis események jelentik. Ez is a megtévesztő szellem munkája. Marie Julie Jahenny, a 19. századi misztikus így figyelmeztet erre: "Számtalan hamis jelenés fog kiáramlani a pokolból, akárcsak egy légyraj, és ez a sátán utolsó kísérlete arra, hogy elfojtsa és lerombolja a hitet az igazi jelenésekben a maga hamis jelenései által.'' Éppen ezért kell minden esetet vizsgálatnak alávetni, tanulmányozni és állást foglalni. Ha ezt nem tesszük, azért az üzenetek még a világban vannak, kifejtik hatásukat és az érdeklődés is megmarad irántuk. Ezzel pedig számolnunk kell.
     „A gáncsoskodó Mária-tisztelők rendszerint büszke tudósok, úgynevezett művelt szellemek,... akik leértékelnek majdnem minden áhítatgyakorlatot... Kétségbe vonnak minden csodát és elbeszélést, melyek Szűz Mária irgalmáról és hatalmáról tesznek tanúságot... A hamis tisztelőknek... ettől a fajtájától nagyon kell félnünk.  A Szűz Mária-tiszteletnek mérhetetlen kárt okoznak és a visszaélések kiküszöbölésének ürügye alatt magától az ájtatosságtól tartják vissza a népet. A szűkkeblű tisztelők azok, akik félnek, hogy megsértik a Fiút, ha az Anyát tisztelik, vagy lealacsonyítják Jézust, ha Édesanyját felmagasztalják...” A Szent tanítása szerint azért nagyon veszedelmes ez a merev álláspont, mert "a gonosznak a nagyobb jó ürügye alatt finoman szőtt hálója ez'' (A tökéletes Mária-tisztelet, 92-94). (Antalóczi) Mindazáltal azt mondható, hogy a "túlzott óvatosság" még mindig kisebb veszély a lélekre, mint a szembekerülés egyházunkkal, az Evangéliummal! Vigyáznunk kell tehát, hogy miért lelkesedünk!

Holnap folytatódik!

Elfújta a szél

     Tavasszal, a városi parkban kinyílt néhány pitypang. Amint a melengető napsugárban felnövekedtek, kibontották lámpáshoz hasonló könnyű, hófehér pomponjaikat. A magocskák, melyek mind saját ejtőernyőt kaptak ajándékba, izgalommal találgatták, hogy hol tudnak majd gyökeret verni, ha felkapja őket is a szél.
     Egy szép napon valóban elragadta őket a lágy tavaszi fuvallat. Reménykedve kapaszkodtak ernyőikbe és kíváncsian figyelték, hogy hova kerülnek.
     Többségük dús mezőkön vagy kertekben landolt, egyikük azonban, egy zord járdaszegély hasadékába esett, ahol egyetlen kis rögöcskében kapaszkodhatott meg.
– Kicsi, de ez mind az enyém, ide hozott a szél, itt kell helytállnom, ó áldott Nap adj erőt nekem! – mondta magában, nagy elhatározással.
     Ügyesen gyökeret eresztett a szűk repedésben és hamarosan két kicsi levele ágaskodott, hogy felfogja az áldott Nap sugarait.
     A pár méterre tőle lévő padon, egy életunt fiú üldögélt elkeseredetten. Felindult tekintete megakadt a járdaszegély réséből kiigyekvő gyenge kis leveleken. Odalépett és haragosan eltaposta.
– Kár a gőzért, úgy jártál mint én! Te se küzdj tovább, hisz' semmi értelme! – mondta bosszúsan.
     Másnap, meglepetve vette észrevette, hogy a megnyomorgatott hajtás kiegyenesedett és a két levél mellett, már egy harmadik is kereste a napfényt.
     Hosszú ideig bámulta a bátor kis pitypangot, mígnem gondolkodóba esett. Már nem taposta el, sőt valami együttérzést érzett a zsenge zöld iránt és naponta visszatért hozzá.
     Hamarosan meg kellett tapasztalnia, hogy a kis növény, silány körülményei ellenére is, gyönyörű sárga virágot hozott és azzal mosolygott boldogan a világra. Egyszer aztán már a hófehér lámpás is készen állt az elfújásra, várva, hogy tovább adhassa az életet. A fiú maga fújta szét a kis ernyőket, segítő barátsággal.
     A növényke kitartó élni akarása példa volt a számára és úgy érezte, hogy az ő megalázottságának fájdalma is jelentősen enyhült, és lassan elenyészett benne. Megpróbált maga is örömmel kitárulkozni az áldott napsugárnak, kihúzta magát és teleszívta tüdejét friss levegővel. Úgy érezte, hogy neki is lehetséges az újrakezdés. Nevetni és sírni szeretett volna egyszerre.
– Köszönöm kicsi pitypang, köszönöm neked! – suttogta hálatelt szívvel és maga is felnézett az égre és végre lehiggadt gondolataiban egy imádság fogalmazódott meg: – Élet Ura! Segítsd, hogy rendeződjön az életem...
     És a pitypang? Nos tudvalévő, hogy a növények is megérzik a szeretetet, és bizony a kis pitypangnak ez volt élete legszebb napja – mondhatni – kicsi sorsának nagy beteljesülése!
Tanulság:
Te se kérdezd a sodró sorstól, hogy miért ragadott magával. Ne azon keseregj, hogy ami netán hiányzik, hanem azért adj hálát az Istennek amit megkaptál ahhoz, hogy helytállj!

 A családi engesztelés 2

A keddi nap a családodért felajánlott nap legyen. Végezz helyettük annyi lelkiáldozást ahányan vannak. Ajánld fel őket egyenként Édesanyánknak és Ő védelmébe veszi őket. /.../ Leánykám, a családodért nagy felelősséggel tartozol. Most is neked kell őket különös gonddal Hozzám vezetni, mindegyiket a maga módján, mert nagyon különbözőek. Kegyelmeimet szünet nélkül óhajtsd számukra. Együtt fogunk működni, de a te erődet igénybe kell vennem. Legkegyesebb pártfogódat ne felejtsd el (Szent József). Őt is kérd  mindennap! (I/35) 

        Megváltó munkámhoz nagy szükség van reátok! /.../ Te és minden családanya, akik az Én Szívem szerint cselekedtek, munkátok értéke nem kisebb még a legnagyobb papi méltóságra emelt személyek tevékenységénél sem! Értsétek meg ti édesanyák a fenséges hivatást, melyet reátok bíztam. Ti vagytok hivatva benépesíteni az Én Országomat, betölteni a bukott angyalok helyét! A szívetekből és öletekből indul el Anyaszentegyházam minden lépése! Országom úgy növekszik ahogy ti édesanyák munkálkodtok a teremtett lelkek között. Nektek van a legnagyobb és legfelelősségteljesebb munkátok. Legyetek annak teljes tudatában, hogy a ti kezetekbe adtam a lelkek sokaságának üdvösségre vezető munkáját. (...) Add át az illetékeseknek; azok a családok akik a csütörtök vagy a pénteki napon a családjukban megtartják az engesztelő imádási órát, ha a családjukban meghal valaki egyetlen szigorú böjti nap után a család halottja kiszabadul a tisztítóhelyről. (...) Juttasd el kérésem a Szentatyához! Általa kívánom kiosztani a nagy kegyelmekkel járó áldásomat, melyet minden alkalommal azokra a szülőkre adok, akik a teremtés e nagy munkájában Isteni tetszésemet és akaratomat elfogadják. Adjanak különös áldást, mely egyedül álló, s csak szülők részére adható! Minden gyermek születésénél, rendkívüli nagy kegyelmekkel árasztom el a családokat!” (III/155)

Legyetek nagyon óvatosak, mert sokan jönnek... 1

     Egyre gyakrabban hallunk várható csapásokról, pusztulásról, a nagy figyelmeztetésről és a Nagy Büntetésről. A Szentírásban is több büntető ítéletről olvashatunk, de ezek a történetek épp arra tanítanak, hogy Isten nem akarja büntetni az embert (Ninive). Ő nem leli örömét a pusztulásban, hanem jobb belátásra akarja bírni övéit. „Talán örömöm telik a bűnös halálában  –  mondja az Úr, az Isten  –, s nem azt akarom inkább, hogy letérjen útjáról és éljen?” (Ez 18,23). A büntetés a végső eszköz Isten kezében. Ha szóba kerül, mint fenyegetés, akkor az ember által előidézett helyzet logikus következményeként értelmezhetjük, amit a világ „ökörlánccal” húzott magára (Iz 5,18). Jakab apostol szerint is az elhatalmasodó bűn ,,halált von maga után” (Jak 1,15).
     Hasonlóképp az elvetés, a kárhozat is a megátalkodott ember osztályrésze lehet, aki Isten törvényével szemben tudva és akarva „öntörvényűen” rendezi be életét. A Törvénynek ugyanis csak akkor van értelme, ha megszegését szankcionálják. A Szentírás, miként a hiteles magán-kinyilatkoztatások üzenete is hangsúlyozzák Istenről, hogy „megbocsátó”, „irgalmas”, „könyörületes”, „hosszan tűrő” és „végtelenül jó” (Neh 9,17), és bizony találékony szeretetében a legvégsőkig elmegy, hogy a „szegény bűnöst” megmentse bűnei következményeitől. Arról azonban szó sem esik, hogy az Isten kiiktatná eszköztárából akár a legvégső büntetést is, mert ezzel ő maga nyitna kaput a szeretetével való visszaélésre. Az emberiség üdvözítésének szándéka komolytalan volna, ha a bűn büntetésével nem kellene számolni.
     Ami a „nagy figyelmeztetés” fogalmát illeti, legtöbbünk először a garabandali üzenetből hallott róla, elég realisztikusan. Ezt fejlesztette tovább, illetve adta „üzenete” megnevezésének és honlapja címének egy okkultista összefonódás, akik egy Marie Divine Mercy nevű egyszemélyű ír látnokot segítenek "üzeneteinek" megfogalmazásában! Végtelenített, percre pontos egyházellenes „tanaikat” több egyházi nyilatkozó elítélte!
     A büntetés bekövetkezése Mária-jelenések üzeneteiben is mindig feltételesen van megfogalmazva, tehát elkerülhető vagy enyhíthető megtérés esetén, miként a Szentírás is mondja: „Az Úr nem kívánja senkinek a vesztét, hanem hogy mindenki bűnbánatra térjen” (vö 2Pét 3,9), sőt utána is megy a bűnösnek, eléje megy a megtérőnek. Lásd a „jó pásztor” (10,11-15), „az elveszett bárány”, „az elveszett drachma” vagy a „tékozló fiú” (Lk 15,4-10) esetét. „Az Úr arra vár, hogy irgalmazzon nektek” (Iz 30,18). (Antalóczi: Jelenések, üzenetek és a jövő c. könyve nyomán) – Az Isten áldjon meg Benneteket, roppan nagy figyelemmel legyetek a különféle látnok-üzenetek iránt, mert nem egy, közvetlenül a megtévesztő szellem sugalmazása – ha másért nem – csak azért, hogy egy kicsit is megossza az egyetértést!

Holnap folytatódik!

Mire való a csönd?

     A magányosan élő erdei szerzetes-remetéhez egyszer emberek jöttek, hogy megkérdezzék tőle, hogy mire való az, hogy élete nagy részét csöndben és magányban tölti?
     A remete éppen azzal foglalatoskodott, hogy vizet mert egy mély kútból. Nem mutatott meglepetést a provokatív kérdésre, csupán a vödörhúzás közben odaszólt higgadtan a látogatóknak:
– Nézzetek bele a kútba! Mit láttok?
     Az emberek kíváncsian körülvették a szerzetest és próbáltak beletekinteni a mélységbe:
– Nem látunk semmit a vízen kívül – mondták kisvártatva.
     A remete abbahagyta a vízmerítést és azt ajánlotta, hogy együtt mondjanak el három Üdvözlégyet. A látogatók meglepődtek, de belementek az ajánlatba. Aki tudta mondta, aztán feszülten figyeltek rá, hogy most mi sül ki ebből az egészből. Mozdulni sem mertek.
– Most újfent nézzetek bele a kútba egyenként, de csöndesen! – mondta a remete, majd kérdéssel folytatta: – Most mit láttok?
     A látogatók érdeklődéssel hajoltak egyenként a kút fölé és sorra mondták:
– A saját magunkat látjuk a víztükörben!
– Lám, lám! – bólintott szelíd bölcsességgel a remete – amíg zavart volt a víz, addig nem láttatok semmit.Most azonban, hogy minden hullámzás és ti is elcsöndesedtetek, megláthattátok magatokat benne. Értsétek meg ebből, hogy a csöndben és a nyugalomban megismeritek önmagatokat.
     A látogatók megértették a remete tanítását. (Erhart Kaestner írása nyomán fogalmazva)

 A családi engesztelés 1

      Kármelita kislányom! Általad kívánom nyilvánosságra hozni Anyai Szívem határtalan szeretetét és aggodalmát, mely a családi szentélyek széthullása miatt fenyegeti az egész világot. Édesanyai segélykiáltásom mindenek előtt hozzátok intézem és veletek összefogva akarom a világot megmenteni! /.../ Együtt érző szíved szeretete az, mely érdemessé tesz Szeretetlángom továbbadására és mind, aki Velem érez /alkalmassá válik/ e a nagy kegyelem befogadására, mellyel a lelkeket megmentjük az örök kárhozattól. (III/140)

     Anya vagy te is, és Én anyai Szívem ten-gernyi bánatát és szen-vedését megosztom ve-led. Tudom, te átérzed anyai fájdalmamat. Gondold el, ha hat gyer-meked elkárhozna, mily fájdalmad lenne miat-tuk! És Én? Ó, gyötrel-meim, melyekkel lát-nom kell, amikor a sok lélek a pokolba szédül! Segíts, kislányom, gyermekem!” (II/50)   

A földi élet: felelősség!

     Életednek, küldetésednek örökkévaló jelentősége van, ami befolyással lehet mások örökkévaló életére is. Sem a munkahelyi eredmények, sem más tevékenységek és sikerek nem esnek olyan súllyal latba, mint az, amit az emberek Istennel való kapcsolatának előmozdításáért teszel. Ezért fontos tudnod, hogy mi a hívatásod, melyet tölts is be, amíg teheted! Jézus mondta: ,,Nekünk annak tetteit kell cselekednünk, aki engem küldött, míg nappal van. Eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat.” (Jn 9,4)
     Az óra ketyeg és közeleg a te éjszakád, ne késlekedj tehát! A tetteinkkel el kell számolnunk Istennek, aki kegyelmeivel, indíttatásaival segíti életünket. Kezdj el a hivatásodon munkálkodni, ,,Hirdesd az Igét! Állj elő vele akár alkalmas, akár alkalmatlan! Ints, kérj, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel”! (2Tim 4,2)
Mutasd meg mindenkinek, hogy az élet nem kilátástalan küzdelem, hanem örök célja van! Mutass rá felebarátaidnak, hogy miként vonzza egyik kegyelem a másikat, miképpen lesz belőle érdem, hogyan vezethetnek az érdemek a menny örök dicsőségébe. Tedd ezt buzgón, mert Isten előtt majd azok fognak vádolni a legjobban, akiknek nem szóltál, akikért nem imádkoztál és akikért nem hoztál áldozatot, holott megtehetted volna! Ez persze nem azt jelenti, hogy hagyd ott a munkahelyedet, hogy teljes idejű „apostol” legyél. Isten azt szeretné, ha ott mondanád el a Jó Hírt, ahol épp vagy. – Kérve kérlek Benneteket Isten színe előtt, és Krisztus Jézus előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat, az ő eljövetele és országa által: hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan! Ints, kérj, buzdíts minden türelemmel és tudománnyal. Lesz ugyanis idő, amikor az emberek nem viselik el az egészséges tanítást, hanem saját kívánságaik szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük; elfordítják fülüket az igazságtól, és átadják magukat a meséknek. Te vigyázz, viseld el a szenvedéseket mindenben, végezd az evangélista dolgát, töltsd be szolgálatodat. (2Tim 4,1-5),

Holnap, az Úr intelmeiről olvashatnak!

 A kiválasztott személye  

        Valamely égi üzenet közvetítésénél a kiválasztott személy, mint „emberi eszköz” működik közre. Érthető tehát, ha a magánkinyilatkoztatások − így a Szeretetláng üzenetek is − az isteni vonások mellett, emberieket is tükrözhetnek! Nyilván, az emberi tévedés nem zárható ki ott, ahol az emberi elme valamilyen szerepet játszik, hiszen a természetfeletti élményeknek találó emberi szavakba való átültetése óhatatlanul magában hordozza a pontatlanság lehetőségét. Ezek kiszűrése, pontosítása vagy magyarázása soha nem a látnok feladata, hanem a teológiai képzettségű lelkivezetőé és végső soron az adott magánkinyilatkoztatást kivizsgáló egyházi hatóságé!

Erzsébet asszony 1983-ban

Erzsébet asszony e sorok írójának otthonában 1979-ben

Ne értsetek félre semmit, hanem csak az Urat kövessétek! 2

     A Szentírás világosan tanítja: „Mindenki számára egy az út az életbe, mint ahogy a távozás is ugyan az!” (Bölcs 7,6) „Az ember számára az a rendelkezés, hogy egyszer haljon meg, és utána következik az ítélet, úgy Krisztus is egyszer lett áldozattá, hogy sokak bűnét elvegye.” (Zsid 9,27-28) Csak egyetlen esélyünk van tehát az időben, melyben pro és kontra korrigálhatunk földi életünk utolsó pillanatáig! A megismételhetetlen földi élet tehát az örökkévalóság előszobája, az érdemszerzés egyetlen, időben behatárolt lehetősége arra, hogy szabad akarattal véglegesen döntsünk örök sorsunkat illetően, Isten mellett vagy ellene!
     „Figyelmetekbe ajánlom testvérek az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek – írja Szent Pál: „Krisztus meghalt bűneinkért, eltemették és harmadnap feltámadt az Írások szerint. Ha nincs feltámadás akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, nincs értelme se a tanításunknak, se a hiteteknek. De Krisztus feltámadt a halálból elsőként a halottak közül! Mivel egy ember idézte elő a halált, egy ember révén támadnak is fel. Amint ugyanis Ádámban mindenki meghal, úgy Krisztusban mindenki életre is kel, amikor sorra kerül: először Krisztus támadt föl, majd az ő eljövetelekor mindnyájan, akik Krisztushoz tartoznak. Azután következik a vég, amikor is (Krisztus) átadja Atyjának az uralmat, miután minden felsőbbséget, hatalmat és erőt megsemmisít, és ellenségeit mind a lába alá nem veti. Ne hagyjátok magatokat félrevezetni! A gonosz beszéd megrontja a jó erkölcsöt. Legyetek józanok, és ne vétkezzetek! Némelyek ugyanis nem ismerik az Istent. Azért mondom ezt, hogy szégyelljétek magatokat!” (vö 1Kor 15,1-34) – Az Isten áldjon meg Benneteket, fel ne üljetek mindenféle vallás hirdetőjének, mert hitalapító volt ezernyi is, ám Isten egyedül Jézus Krisztus igazolta!

Holnap, a földi élet felelősségéről olvashatnak!

Ne értsetek félre semmit, hanem csak az Urat kövessétek! 1

     Lélekvándorlás (reinkarnáció) pedig nincs! Elődeinkkel lehetnek genetikai azonosságaink, sőt érzelmi-lelkületi hasonlóságok is, ám a lélek nem ugyanaz! A hipnózisban való „emlékezés”, nem a mélyemlékek felszínre hozása, hanem épp ellenkezőleg: a sugallt és elvárt „ismeretanyag” elmélyítése! A lélekvándorlásra alapuló hitelvek, nem ismerik az irgalmasságot – de még a fogalmát sem –, hiszen számukra a szenvedő ember "csupán előző életének bűneit törleszti", és ebben őt megzavarni, visszaesést jelenthet számára! Ezt vallják az alábbi vallások is!
     A hinduizmus, buddhizmus, s a mai divatos New Age áramlatok (reiki, jógairányzatok stb.) nem hisznek a személyes, szerető Istenben, az Istennel való személyes találkozás lehetőségében, sem a földön, sem a halál után. De beszélnek az ember megtisztulásáról, az érzelmektől, ösztönöktől való megszabadulás fontosságáról. Mint mondják, az emberek többsége nem tud egyetlen élet alatt, ezért többszörösen újjá kell születniük, egy más emberben, állatban, míg elérik a tisztulás állapotát. S így végül (nem túl vigasztaló kilátás!) belesemmisülhetnek a nirvánába, mindenségbe...
     A keresztény tanítás szerint, a halálunk után nem egy személytelen semmiben oldódunk fel vagy térünk vissza, hanem szemtől szembe találkozunk  a Végtelen Szeretettel, Istennel s benne a világ minden szépségével. Egyéniségünk itt nem megsemmisül, érzelmeink nem alszanak ki (ahogy az idézett vallások, áramlatok mondják), hanem beteljesülünk, megújulunk Istenben, minden képességünkkel, szép érzésünkkel együtt.
     Nem vehetők komolyan azok az állítások, melyek szerint az Újszövetség maga is tanítja a reinkarnációt. Jézus beszél új születésről Nikodémusnak, de ez nem más, mint a „vízből és Szentlélekből” történő születés (Jn 3,5), vagyis a keresztény beavatás, a keresztség és a bérmálás, ami egyszeri földi életében teszi az embert Isten gyermekévé, nem pedig egy másik földi élet kezdete. Az is igaz, hogy Jézus Keresztelő Jánosról azt mondja: „Ő Illés, aki eljön” (Mt 11,14). De ennek a mondatnak értelmét Gábriel angyal Zakariásnak mondott szavai mutatják meg, amikor így beszél a születendő Jánosról: „Izrael fiai közül sokakat fog Urukhoz, Istenükhöz téríteni. Illés szellemével és erejével fog előtte járni, hogy az atyák szívét a fiakhoz fordítsa...” (Lk 1,16-17). Vagyis János, Illés próféta szerepét fogja betölteni.

Holnap folytatódik!

  A Szeretetláng Szűzanya ábrázolása, képi szimbóluma 

      A Szeretetláng lelkiségével ismerkedőnek feltűnhet Mária Szíve Szeretetlángjának képi megjelenítésében a szívvel vagy szív nélküli ábrázolás.

   Antalóczi Lajos atyának és más kérdésfelvetőknek is az volt a meglátása, hogy amennyire különbözik a Jézus Szíve tisztelet képe az Isteni Irgalmasság ábrázolásától, annyira kell, hogy megkülönböztethető legyen a Szűzanya Szeplőtelen Szívének fatimai képe a 'Szeretetláng' máriás ábrázolásától!

Miről van tehát szó? Egy egyediségre törekvő lelkiségnek, közösségnek (különösen pedig egy üdvtörténeti jelentőségű kegyelem-kiáradásnak)  olyan szimbólumot vagy ábrázolást kell ,,zászlajára tűznie”, amely egyértelműen irányultsága lényegére utal! Ha pl. egy képen Jézus a sugárzó Szívére mutat, akkor a Jézus Szíve tiszteletre gondolhatunk. Ha egy hasonló (sugaras) képen a Szív nincs ábrázolva, ez esetben az Isteni Irgalmasság ábrázolásaként is értelmezhetjük! Hasonló a helyzet a Fatimai Szeplőtelen Szív tiszteletének és a Szeplőtelen Szív Szeretetlángjának ábrázolásával is! A Szeretetláng Mozgalom esetén, tehát helyesebb, ha a Szív formai ábrázolását mellőzzük és csupán a szívtájéki sugarakat, vagy a Szent Szüzet, kezével e sugarakra mutatva ábrázoljuk. Mária kezének a szív felé kell mutatnia, mert ha pl. a kezekből áradó sugarak nem a szív felé mutatnak, akkor akár a Szeplőtelen Fogantatás ,,Csodásérem” ábrázolására is érthető.

Tehát amiként megkülönböztethető a Szűzanya Lourdes-i ábrázolása a fatimaitól úgy kell, hogy megkülönböztethető legyen Mária Szíve Szeretetlángja is, más máriás ábrázolásoktól!

     Az egész felvetés csupán iránymutató, hiszen több Dél-Amerikai országban kifejezetten ragaszkodnak a szívvel való ábrázoláshoz, és ez is csak annak eredménye, hogy időben nem volt senki, aki érdemlegesen meghatározta volna ezt is, az egyébként harmadlagos problémát!

    Megjegyzésként még annyit, hogy az első Szeplőtelen Szív Szeretetláng ábrázolását  (szívvel és szív nélkül)  egy németországi festő Erwin Schöppl készítette és Róth Anna Tarzícia Irgalmas nővér publikálta kiadásaiban. Érdekes, hogy Máriát zöld ruhában és barna palásttal jeleníti meg, feje körül ábrázolástól függően 13-17 csillaggal. E Mária ábrázoláson a Szeretetláng üzenetének, legfeljebb a barna palást felel meg (kármelita skapuláré)! A zöldet a reménység színeként foghatjuk fel. A csillag-glorióla viszont igen szabad (művészi) (a fenti képen jobban kitűnik!) értelmezése a ,,Napbaöltözött Asszony” ábrázolásának.

      Hogy Erzsébet asszony mit szólt hozzá?  ,,Kissé túl modern az arca!” − volt a válasza. (Kétségkívül az!) Összességében azonban tetszett neki.

   Azóta Tajvantól, Németországon át Brazíliáig már követhetetlen az ennek alapján készült − szívvel vagy szív nélküli − ábrázolások képi variánsai! A lényeg azonban a lekiségben van!

Imádkozzunk és böjtöljünk főpapjainkért!                                                       A "PRAY AND FAST FOR OUR BISHOPS" amerikai kezdeményezéshez csatlakozunk, egy "magyarított" változattal! Az eredeti szándék szerint, minden héten egy szent főpap égi közbenjárását kérjük, földi Egyházunk vezetőinek többletkegyelmi segítésére Istentől! Az angol nyelvű változat (lásd) 32 héten át tart, a magyar változatban kiterjesztettük az egész évre, vagyis mind az 52 hétre! Hogy e közbenjárás kiesdésére miért van szükség – nem lehet kétséges –, sem annak aki a Világegyház állapotát szemléli, sem annak aki e blogot rendszeresen olvassa!
     Veszélyes időket élünk ugyanis! A világ nekirontott az életnek, a családnak és a vallásszabadságnak. Évente, több mint 50 millió magzatot áldoznak fel a halál kultuszának oltárán. A házasságot és a családot megtámadták azok, akik gyermekeinket természetellenességre akarják nevelni. Nem kevésbé kikezdték a szeretet értelmét, sőt magát a szentségi alapokat is ki akarják forgatni. Vallásszabadságunk óhatatlanul kicsúszhat kezünk közül, amikor a világ vezető politikusai – még a magukat keresztényeknek vallók is – hitünk liberalizálására vagy megtagadására akarnak rávenni, miközben az egyházi evangelizáció egyre erőtlenebb.
     Erős és szent püspökökre van tehát szükségünk, olyan püspökökre, akiket hősies erények töltenek el, akik átvezetnek minket ezen a sötét időszakon, akik képesek szembeszállni a világ erőszakos nyomásával. Olyan püspökökre van szükségünk, akiknek van tekintélyük és bátorságuk visszahívni az áruló politikusokat, figyelmeztetik őket felelősségükre és hősként védelmezik Krisztus Titokzatos Testét, az Egyházat.
Megvannak ezek a püspökeink, mert Isten nevükön nevezte őket. Nekik azonban szükségük van ránk. Szükségük van az imáinkra, áldozatainkra és böjtjeinkre. Mi azonban segítő szándékaink nyomatékolására a Szent Püspökök közbejárást kérjük számukra.
Csatlakozz kampányunkhoz! Közös imával és böjttel esdjük ki Istennél a kegyelmet pásztorainknak, hogy megvédhessék nyájukat!

Miért szükséges az imádság mellé a böjt?

     Azért, mert minden szeretetből hozott áldozat – így a böjt is –, nyomatékozza imaszándékunk komolyságát! Maga az Üdvözítő mondta: „Ez a fajta nem űzhető ki másként, csak imádság és böjt hatására.” (Mk 9,29)
     „A történelem folyamán a katolikus hívek szükség idején imával és böjttel kérlelték Istent, mert ezek segítségével  közelebb kerülhetünk az Úrhoz, rávezetnek minket az Ő akaratának teljesítésére és imáink meghallgatása révén elnyerjük az Ő támogatását.” (Chaput érsek)
     Mint Krisztus testének és Egyházának megkeresztelt tagjai rendszeresen fölajánlhatjuk imáinkat és önmegtagadásainkat, hogy ezáltal mi magunk megerősödjünk, másokat szükségükben támogassunk és a gonoszt kiűzzük az Egyházból. A böjt és az ima egyesít minket a keresztrefeszített Krisztussal, Aki viszonzásul eláraszt minket isteni kegyelmével. A böjt hagyományosan azt jelenti, hogy kevesebbet eszünk. Azonban nem csupán ételről mondhatunk le mindennapjainkban, hanem szórakozásról, társas összejövetelekről, biztos örömet szerző dolgokról. Az is nagyon hatásos, ha olyan – élhető – cselekményekről mondunk le, melyek akár rabul ejtő szokássá is fajulhatnak, lassan elhangolva lelkünket Istenről vagy egyenesen a bűnre vezetnek!
     Kedves Olvasó! Az esztendő minden hétfőjén megjelenik ez a felhívás, más és más szent Apostol, Püspök, Bíboros vagy Pápa képével, mintegy az Ő közbenjárásukat kérve azon a héten, egyházi vezetőink megsegítésére! A hétfői böjt, azonosítható a Szeretetláng üzenete által meghirdetett – éppen a szenvedő papi lelkekért – felajánlott szándékkal. (Lásd Szeretetláng Lelki Napló kritikai kiadás I/30-31)

     Ajánlott ima a napi rózsafüzér (de legalább egy tized), lehetőleg a Szeretetláng fohásszal (benne vagy a végén): Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!
Majd imánk befejezésül mondjuk el az alábbi három könyörgést!
     1) Mindenben védelmezd Uram püspökeinket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket
szent jelenléteddel, hogy a Te békéd, örömöd és szereteted töltse el őket!
     2) Uram, gyújtsd föl püspökeink szívében a szeretet lángját, hogy úgy tekintsenek a rájuk bízott nyájra, mint lelki gyermekeikre és engedd, hogy Hozzád hasonlóan, mint szerető atya szolgálják őket!
     3) Mennyei Atyánk! Kérünk, áldd meg püspökeinket, akik Téged és a Szentlélekkel eltöltött Egyházadat szolgálják. Védd meg őket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket szent jelenléteddel! Amen

Fény derült az "Isteni Irgalmasság Máriája" (MDM) kilétére és démonikus hátterére! (III. rész)

FORRÁS NYOMÁN:  http://midwaystreet.wordpress.com/2013/11/11/8/
http://www.obuda-szent3sag.fw.hu/doc/nagyfigyelmeztetesek.pdf

     Mary Carberry (MDM), rendkívül tehetséges PR-os felismerte, hogy az ügyes online tartalom vonzerővel hat, mivel az olvasókat az őket érdeklő témákkal lekötik érdeklődésüket, mely megelégedettséget gerjeszt, ami online és offline vitákra serkent. Legfőbb trükkje, hogy az olvasóknak sokféle „mézesmadzagot” mutogatva, folyamatosan visszatérjenek az oldalra. Persze MDM azt állítja, hogy szinte naponta kap üzeneteket Jézustól, aki egy szentképen keresztül beszél hozzá, és azt mondja neki, hogy ő az utolsó próféta. A dollármilliós vagyon, nem volt elég az irgalmasság Máriájának, ezért kiadta 3 kötetes "Igazság Könyvé"-t, ezzel is óriási haszont besöpörve.
     Ezt az üzleti sikersorozatot koronázta meg az "MDM konszern" "az élő Isten [33. számú ima védelmi] pecsétjétje" [2013. november 30]. Ezt formailag, egy vállalkozó szellemű kaliforniai grafikus tervezett egy pergamen színű papírlapon, rajta az imával, a vonatkozó szöveggel, grafikus elemekkel és a piros pecsét kiemelkedő képével. A pecsét, Maria „Jézusa” szerint az Ő „megváltás-ígérete” [a katolikus doktrínával való világos szakítás]. A „pecsétes oklevél", természetfeletti erejével megvédi mindazokat, akik elfogadják ezt Krisztus második eljöveteléig. A 16 nyelvre lefordított pecsét-papír a TheWarningSecondComing.com oldalról letölthető, hogy az olvasók kirakhassák otthonaikban. Ráadásul minden régi és jövőbeli pecsétet az MDM kérésére „PadreDominic La Fleur” – az Irgalmasság Királya (Kanada), előre megáld. Ez a bizonyos La Fleur atya, az internetgebetskreis.com-on a következőket írja: „Ha a papság megtagadja [a pecsétek megáldását], én segítek neked! Jézus jóváhagyja a pecsétet, és méltányolja a művész jó munkáját".
Mellesleg az ima nem tesz említést „Jézusról” vagy az „Úrról”, vagy „Krisztusról”, nem beszélve arról, hogy a piros színű pecsét, valójában egy ismert szbdkműves szimbólum. [A szbdkművesség 33 fokozatú, és ez épp a 33. ima. Kell még több véletlen?] 

     Diarmuid Martin, dublini érsek (lentebb) kijelölt egy ír ördögűző papot, hogy találkozzon Mary Carberryvel és vizsgálja meg üzeneteit. A megbízott egzorcista megállapítása: „A magát Mary Divine Mercy-nek nevező asszony üzenetei nem Istentől valók, és teljes mértékben HAMISAK.”
     Az Isteni Irgalmasság Máriáját végül is kezdő társa Joe Coleman buktatta le, miután 2013. júniusában, Mary Carberry különvált médiumtársától.
A Safe Harbour Facebook oldal egyik munkatársa Mary McGovern [Carberry] online LinkedIn fotóját megmutatták Joe Colemannak, aki megerősítette, hogy a kép egy fiatalabbkori foto Mary Carberry-ről, MDM-ről készült.
     Az MDM azonossága áttörő jelentőségű felfedezése gyorsan elterjedt az interneten.
Vajon Mary McGovern Carberry – az 58 éves nemzetközi, díjnyertes marketing és PR szakember – a valódi MDM? Vagy csak egy olyan személy, aki egy vagy több más „látnokot” is takar? Mindenesetre követőinek lelkén súlyos pecsétet hagy!

 Az isteni Szeretet által 

    A katolikusok számára világos; hogy Mária személye, történelmi tevékenysége teljesen és közvetlenül Jézus Krisztus üdvözítő szerepéhez kapcsolódik. Az őskígyó elleni harc győztese Jézus Krisztus, de Máriáé a láb, a szeretettől Lángoló Szív, mely teljesen tehetetlenné kívánja tenni a sátán munkáját.

Csaknem háromszáz évvel később, a Szent Szűz hasonló élményben részesít egy magyar édesanyát: „Oly sok bűn van az országban. Segíts Nekem, mentsük meg. Én fénycsóvát adok a kezedbe. Ez Szívem Szeretetlángja lesz. Az Én Szívem Szeretetlángjához add a te szeretetedet is, és add tovább, kislányom! - Édesanyám, miért nem teszel nagy csodákat, hogy higgyenek Neked úgy, mint Fatimában? - Leánykám, minél nagyobb csodákat tennék, annál inkább nem hinnének Nekem. Kis kármelitám, az első szombatot is azért kértem, és mégsem veszik figyelembe. Én jóságos, megértő Édesanyátok vagyok, és veletek összefogva megmentelek benneteket. Szent István Nekem ajánlotta (országotokat), és Én ígéretemmel biztosítottam, hogy szívemen viselem az Ő és a magyar szentek kérését. Egy új eszközt szeretnék kezetekbe adni. Nagyon kérlek, fogadjátok megértéssel, mert Szívem bánkódva néz le országomra." (I/37) 

Fény derült az "Isteni Irgalmasság Máriája" (MDM) kilétére és démonikus hátterére! (II. rész)

FORRÁSOK NYOMÁN:  http://midwaystreet.wordpress.com/2013/11/11/8/
http://www.obuda-szent3sag.fw.hu/doc/nagyfigyelmeztetesek.pdf

     MDM, a Joe Coleman az ír médium odaadó híve és követője volt. Marynek addig nem voltak látomásai, míg nem találkozott a démoni befolyás alatt álló Joe Colemannal, aki minden bizonnyal megfertőzte Mary Carberry-t így hamarosan neki is látomásai lettek. Valójában a Joe Coleman médiummal kapcsolatban állók közül sokaknak lett látomásuk. Ha az emberek nincsenek kegyelmi állapotban, és médiumokkal és hamis prófétákkal kerülnek kapcsolatba, akkor nem meglepő, hogy őket is megfertőzi a démoni hatás, ami gyakran látomásokhoz, próféciákhoz stb. vezet, de ezek nem Istentől valók, hanem teljesen HAMISAK.
     Végül kialakult egy részben okkultista látnoki laza, tanácsadói társaság, akik tagjai Joe Coleman, Denis O’Leary (1988 óta vannak látomásai), Christina Gallagher (okkultista látnok) és William Kamm a "Kis Pebble"-vel kerekedett ki. Valamennyien hatalmas vagyonokat szereztek már látnoki képességeikkel, könyvkiadásaikkal (melyek egy részét MDM kiadójánál jelent meg). Csak mellesleg, a 63 éves Kis Pebble (Kamm), börtönbüntetését tölti két kiskorú lány ellen elkövetett bűntette miatt, 2015-ig nem várható szabadon engedése. Mindazáltal a börtönbeli internetjén igen agresszív formában reklámozza az MDM üzeneteit saját weboldalán. Állítása szerint ő – Kamm, lesz az utolsó Pápa. 1981-ben, 32 éves korában, mielőtt „Kaviccsá” vált volna, gyakran ellátogatott Bayside-ba Veronica Luekenhez, egy állítólagos jelenési helyre, lányokat csókolgatva és csupasz mellkasát mutogatva. Egy kanadai újságírónő a „Bayside Backstage” c. lapban [Archangel Press, 1986] azt írja, hogy szólt Kammnak, hogy „morális szempontból nézve egy katasztrófa, vagy elmész, vagy pedig kirúgunk... Ekkor az ajtóhoz sétált és szexis pózban a csípőjére tette a kezét, és a következőket mondta: ’Nos, úgy vélem, itt az ideje, hogy Ausztráliának saját látnoka legyen.”
Kamm visszatért Ausztráliába, Szent Charbel rendjeként indítva el szektáját. Az 1983-ban alapítás virágkorában mintegy 100.000 követője volt. 2003 júniusában az ausztrál Peter William püspök kiközösítéssel fenyegette meg azokat a katolikusokat, akik a William Kamm által alapított ún. Szent Charbel rendi lelkiséget követik! Kis Pebblének 16 gyereke van, 8 „feleségtől”! Saját égi üzeneteit többé nem tette közzé MDM látnoki pályafutása megkezdését követően. Látomásai azonban, figyelemre méltó azonosságot mutatnak az Isteni Irgalmasság Máriája üzeneteivel.
     A "látnoki társulat" teológiai hátterét egy Marie-Paul atya biztosította, akiről egyhamar kiderült, hogy soha nem volt pap, sokkal inkább a William (a kavics) Kamm kultusz tagja. (folyt. köv.)

A hideg kávé (VI. fejezet) Befejező rész

  Úgy nekiszomordtak, hogy talán mindkettejüket egymásra borulva találta volna meg az utókor, ha a szomszéd tanya kutyái nem kezdenek őrülten csaholni. Autó hangja hallatszott, amint bekanyarodott a portájukra.

Mindenre gondoltak, leginkább a postásra, de arra, hogy az apa érkezett haza saját lábán két mentős kíséretében, azt álmodni sem merték.
– Apa! Édesapám! – Kiáltotta a lány, s zokogva de gyengéden hozzá simult apjához, aki félkarral átölelte.
  A betegszállítók aláíratták a papírokat, átadva egy rakás gyógyszert és ágynyugalmat ajánlottak, stresszmentesen.
Újra együtt volt a család. Az apa krémsápadtan, kórházi köntösében ült a szokott helyén, némi derűvel az arcán és láthatóan sajnálta, hogy kávét nem ihatott. A lány előzékeny gondoskodással nedves konyharuhával megtörölgette apja kezeit és elé tette a bundáskenyereket, aki elégedetten csipegetett is belőle, bizonyára, mert a szeretett lánya készítette.
     Az anya közben elkészítette az ura kényelmes ágyát, hogy bármikor ledőlhessen. Jól is tette, mert férje intett a fejével, hogy lepihenne. Odaszólt még a lányához:
– De jó, hogy itthon vagy kicsikém...!
     Jó is volt, hogy az apa lepihent a hátsó szobában, mert újból csaholtak a szomszéd kutyái. Hamarosan halk kopogás hallatszott a külső ajtón.
     A lány egyedül volt, neki kellett ajtót nyitnia, de nem látott senkit, ám majd' halálra vált amikor egy földreborult alakban felismerte Soltot, aki rá se nézett, csak valami gyűrött papírost szorított az arcához. A lány durván kitépte a kezéből és a ráírt sorok láttán nyomban megenyhült az arca, mert ez volt rajta olvasható százszor: "Bocsáss meg szeretlek, bocsáss meg szeretlek, bocsáss meg szeretlek..." A lány, kiöntötte maradék könnyeit a darabka papírosra és lehajolt, hogy magához ölelje a még mindig szótlan fiút. Nem voltak képesek elengedni egymást és így, egészen eggyé fonódva vonszolódtak be valahogy a konyhába, ahol Solt nagy nehezen lehuppant a székre. A lány, a már rég kihűlt kávéból töltött a még mindig bűnbánón lehajtott fejű fiúnak.
– Igyál te kis bolond!
Az anya az ajtóból nézte őket, elégedett mosollyal.

Szemelvények a Szeretetláng Naplóból:       

     Ma az Úr Jézus a názáreti hajlékról kezdett beszélgetni, „mely a család kedves, meleg fészke volt. Tudod, itt készítettem elő Én is lelkemet a nagy áldozatra, a szenvedésekre, melyeket értetek vállaltam. Neked is a családi szentélyben kellett megérlelődnöd, és mivel te árva voltál, a te családalapításod által készített otthon számodra az a hely, melyben lelkednek el kellett készülnie arra a nagy elhivatottságodra, mely csakis a családi szentélyben érlelődhet meg. Én tudom, ismerem adottságaidat, és ezért isteni gondviselésem tervszerűen rendezett el mindent, hogy alkalmassá tegyen mindarra, amit rajtad  keresztül  akarok  a világ tudomására hozni. A családi szentélyből, igen, csakis innen kell elindulnotok az életre, az élet nehéz küzdelmeire, és ennek összetartó melege az, ahol újra felmelegedhetnek a nagy eltévelyedések után a lelkek. Itt önmagukra találnak, és újra Istenhez térnek. Kell, hogy ti, édesanyák, szívetek megértő melegét kiárasszátok még a családtagok elválása után is. Nagy felelősség az, amely reátok hárul. Nehogy azt higgyétek, ha (a gyermek) megnő, szülőre nincs szüksége. Anyám is követett Engem szeretetével és áldozatos életével és imáival mindenhová. Ezt kell tennetek nektek is. Én megáldom minden törekvéseteket. Édesanyám lekötelez erre. Az Ő közbenjáró nagy hatalma az, amellyel kieszközölte Tőlem a családok részére ezt a nagy kegyelmi áradatot, melyet most készül a földre árasztani. Ahogy Ő is mondja, ilyen még nem volt, mióta az Ige Testté lett. A baj gyökerére teszi anyai jóságának gyógyító erejét, melyet nem nyilvános csodának szánt, mint a nagy, csodálatra indító és világhírű kegyhelyeket. Ő azt akarja, hogy minden család egy kegyhely legyen, egy csodás hely, ahol veletek összefogva teszi csodáját a lelkek mélyén. Szívről-szívre járva kezetekbe adja Szívének Szeretetlángját, mely a családokban uralkodni akaró sátánt a ti áldozatos imáitok által megvakítja.” S közben a Szűzanya szólt még néhány szót: „Kármelita kislányom! Általad kívánom nyilvánosságra hozni anyai Szívem határtalan szeretetét és aggodalmát, mely a családi szentélyek széthullása miatt fenyegeti az egész világot. Édesanyai segélykiáltásomat mindenekelőtt hozzátok intézem, és veletek összefogva akarom a világot megmenteni. (III/139-140)  

        „Úr Jézus szelíd szavakkal tovább beszélt: 'Te és minden családanya, kik az Én Szívem szerint cselekedtek, munkátok értéke nem kisebb még a legnagyobb papi méltóságra emelt személyek tevékenységénél sem. Értsétek meg ti, édesanyák, azt a fenséges hivatást, melyet rátok bíztam. Ti vagytok hívatva benépesíteni az Én Országomat és betölteni a bukott angyalok helyét. Szívetekből, öletekből indul el Anyaszentegyházam minden lépése! Országom úgy növekszik, ahogy ti, édesanyák, munkálkodtok a teremtett lelkek között. Nektek van a legnagyobb és mindenek fölött a legfelelősségteljesebb munkátok. Legyetek annak teljes tudatában, hogy a ti kezetekbe adtam annak munkáját, hogy a lelkek sokaságát üdvösségre vezessétek.'” (III/155)

„Juttasd el kérésemet a Szentatyához, aki által kiosztani kívánom a nagy kegyelmekkel járó áldásomat, melyet azokra a szülőkre adok, akik a teremtés e nagy munkájában isteni tetszésemet és akaratomat elfogadják. (Rájuk) minden alkalommal különös áldást adjanak. Ez az áldás egyedülálló, s csak a szülők részére adható meg. Minden gyermek születésénél rendkívüli nagy kegyelmeimet árasztom a családokra.” (uo.)

Fény derült az "Isteni Irgalmasság Máriája" (MDM) kilétére és démonikus hátterére! (I. rész)

FORRÁSOK NYOMÁN:  http://midwaystreet.wordpress.com/2013/11/11/8/
http://www.obuda-szent3sag.fw.hu/doc/nagyfigyelmeztetesek.pdf

     2010. november 8-a óta a névtelenségbe burkolózó, magát az Isteni Irgalmasság Máriájaként (Mary Divine Mercy=MDM) nevező látnok kiléte lelepleződött! Az "Isten utolsó prófétájaként" óriási népszerűséget szerzett hamis látnok, Jézus, Szűz Mária és az Atyaisten szózataként (heti 3-4 esetben), mintegy 1.000 üzenetet tett közzé a TheWarningSecondComing.com nevű weboldalon. Több százezerre tehető követőinek száma, akik különféle nyelveken a netes és a Facebook-os fórumokon olvashatták üzeneteit az egész világon.
     Megtévesztő üzenetei a végidőkről, katasztrofális pusztításokról, a sátáni befolyásoltságokról és a katolikus egyházon belüli szakadásról szólnak, isteni átokkal fenyegetve azokat, akik ellenzik az "igaz" üzeneteket! Az Evangéliummal olykor szembe haladó "kinyilatkoztatások", reakciók egész sorát váltották ki a katolikus hierarchia, vallásos kommentátorok és teológusok köréből.
     Hihetővé az tette, hogy hiteles magánrevelációkból ollózza össze prófétai figyelmeztetéseit, hozzá keverve ehhez a sajátját is. Az "ő jézusa" "gyümölcsökként", vita-őrületet provokál, imaközösségeket és családokat oszt meg, vallási netes-fórumokat bomlaszt fel világszerte.
     Internetes oldala a valaha létező "próféták" legjobban nézett Weboldalai közé tartozik, amely óriási marketinges hasznot hajt az ismeretlenségbe burkolózó látnoknak!
     Kilétéről semmit sem lehetett tudni, egészen mostanáig. A PR hölgy valójában az 58 éves Mary Carberry, az írországi Dublinban. Mary McGovern leánykori nevén folytat üzleti tevékenységet. Négy gyermeke van. Kettő a McGovern PR nevű cégénél dolgozik, 28 éves lánya, Sarah Carberry és a 27 éves weboldal-tervező fia, aki marketinges termékek és ötletek szakértőjeként nemzetközi díjakat nyert. Carberry két másik vállalata a CultureLink élén férjével, és a Digital Future Link. (folyt. köv.)

A hideg kávé (V. fejezet)

     Anyja, egyszerre csak mesélni elkezdett.
– Mindenki azt hitte, hogy apádnak prosztatarákja van, de nem, egyik reggel szív-attakot kapott a kórházban, még szerencse, hogy nem éjjel, mert vizitidőben már minden orvos benn volt. Azonnal CT-t csináltak és valami kóros sorvadást fedeztek fel a szívbillentyűinél, azt mondták, hogy ezt a visszafojtott stressz is okozhatja – motyogta az anya merengőn, valami soha nem hallott monoton hangon. Csak kétszer tudtam meglátogatni, mert jártányi erőm sincs! Nagyon hiányzol itthonról kislányom, nagyon...
   A lány egyre csak sírt, megsimogatta az anyját és csak ennyit mondott: "ne haragudjatok, szinte elvette az eszemet a szerelem!" Részletesebb magyarázatot azonban nem adott sem arra, hogy miért nem jelentkezett, sem arra, hogy minek jött haza. Az anyja sem kérdezett rá, ezzel szemben egyre látszódott rajta, hogy valamit nagyon el akar mondani.
– Egyszer el kell mondanom neked az én történetemet kislányom, azt hogy apáddal egy szempillantás alatt lettünk halálosan szerelmesek egymásba. Isten ajándéknak tekintettük a találkozásunkat, de amikor megtudta, hogy nem ő az első, annyira szomorú lett, hogy egyenesen elbujdokolt és otthagyott. Azt hittem meghalok! Átkoztam magamat, amiért lényegében egy senkinek adtam oda a szüzességemet, csak azért, mert azt hittem ez kell a felnőttséghez. Se imádkozni, se magammal törődni nem volt erőm, lefogytam, folyton csak rá gondoltam. Anyám tudott a dolgaimról, de még szerencse, hogy apám nem is sejtette, mert a derékszíját verte volna el rajtam.
Egyszer aztán, délelőtt lehetett, amikor újra bekopogott hozzánk az apád, az ajtóban térdelt és sírt. Szerencse, hogy én nyitottam ajtót!
Ott helyben bocsánatot kértünk egymástól és ő ekkor kérte meg a kezemet. Őszinte bűnbánattal járultam a Bűnbánat Szentségéhez, apád is megbocsájtotta, de férfi önérzete mindig sérült maradt. Összeházasodtunk és apád soha nem hánytorgatta fel, nem vádolt, de néha a szemében tükröződött az ő el nem múló benső fájdalma. Jobban szerettem volna, ha legalább egyszer kitölti rajtam a haragját és megver, de nem tette! Csak szeretett, nagyon szeretett, és ez volt az ő baja, meg az én fájdalmam is! Ahol nincs ekkora szeretet a felek közt, ott nem jelent ilyen nagy traumát az egész, de apád, aki vallásos volt, úgy érezte, hogy mi egymásnak lettünk teremtve, és én nem vártam meg őt. És igaza volt szegénykémnek! – mesélte szomorú történetét az anya.
Mindketten sírva fakadtak. Olyan szívszaggatóan szipogtak, mint két kisgyerek a büntetésben.
– Ó anya, anya! Annyira megbántam a könnyelműségeimet, de miért nem mesélted ezt el nekem előbb? Miért, miért? – vonta kérdőre anyját a lány.
– Hogy miért, kis butám? Azért mert amikor már el akartam mondani, addigra te épp már megtetted életed nagy lépését a semmibe! Rémálmomba sem hittem volna, hogy ilyen erkölcsi nevelés mellett, ennyire nem tudtál várni! Te is nagyon meg fogod bánni, de majd csak kikerekedik a női sorsod. Tudod, a tizenéves kor néhány örömteli éve az, amikor az ember percek alatt képes végleg megkeserítheti az egész életét! A fiatalok képtelenek megérteni ugyanis, hogy bár a szexualitás valóban Isten ajándéka, de a Házasság Szentsége nélkül akár életveszélyes is lehet! – és mint aki végre erőt gyűjtött, hozzá tette: – Apád azt mondta egyszer, hogyha az ő lánya is idő előtt elveszti a tisztaságát, azt ő már nem fogja túlélni...
     Na ezt már egyikük sem bírta lelkierősséggel. Összeborultak és úgy zokogtak egymáson. (Folytatás holnap!)

 A kezdet kezdete

      1975-ben ismerte meg Erzsébet asszony Antalóczi Lajos egri káplánt, későbbi pápai prelátus, bölcsészdoktort, akinek szívügyévé vált a Szűzanya Szeretetlángja. 

      1976. febr.17-én Erzsébet asszony Mester prelátus meghívására,  Fuhrmann Ernő pápai kamarás és prof. Kosztolányi István szentírásfordító kíséretében Rómába utazott, hogy a Szeretetláng üzenetét ismertessék VI. Pál pápával. A neves professzort (aki Fuhrmann atya gyóntatója volt) Erzsébet asszony addig nem ismerte, és az Úr felszólítására kérte fel, hogy kísérje el Rómába. Kosztolányi atya emberileg nem tartotta megvalósíthatónak a felkérés teljesítését, hiszen 30 éve nem kapott útlevelet. Kijelentette, hogy jelként fogadja az égtől, ha aranymiséje napján Rómában adhat hálát Istennek. Minden feltétele teljesült (ld IV/31-32).

      1985-ben a Dél-amerikai Ekvádorból hazalátogatott Róna Gábor jezsuita atya, és családja körében került kezébe egy Szeretetláng füzet. Visszatérve állomáshelyére, felvette a kapcsolatot Róth Anna nővérrel, aki megküldte neki az általa kiadott Lelki Naplót. Róna atya ezt fordította le spanyolra, és ezt hagyta jóvá Bernardino Echeverria Ruiz guayaquili érsek. Ezt követően a Szeretetláng Üzenete valóban futótűzként terjedt el a Dél-amerikai kontinensen.

      Ennek csodájáról tett tanúságot + Zsoldos Imre SVD atya, a tajvani Fu-Jen Egyetem rendes tanszékvezető tanára. Idézzünk egy húsz évvel korábbi nyilatkozatából: ,,25 éves misszionáriusi munkám után félévi európai szabadságra érkezésemet Rómában többnapos magas szintű hittudományi továbbképzés követte. Ezután magyar hazámban töltöttem egy hónapi szabadságot. Ekkor találkoztam a világhírnevet befutott Szeretetláng kiválasztottjával: Erzsébet asszonnyal, pesthidegkúti, maga építette kis otthonában, a Harmatcsepp utcában. Még a római kurzust is felülmúló volt a vele való négyórás beszélgetésem. (…) Lefordítottam kínaira is a Szeretetlángot, és megmagyarázhatatlan, hogy a több kiadást elért könyvecske után 1990-ben is nő azoknak a kínai keresztényeknek a száma, akik ennek a magyar misztikusnak közlései szerint rendezik át mindennapi életüket”. (Antalóczi, Jelenések üzenetek és a jövő 178-179) 

       Erdő Péter bíboros a X. Országos Szeretetláng Találkozón, így nyilatkozott: „Világoskodjék hát ez a karizma az egész magyar népnek is, miközben sok országban már komoly kegyelmi hatásokat eredményezett.” ( SZERETETLÁNG LELKI NAPLÓ, Szent István Társulat Bp 2010. 469.)

Élni a szabadakarat felelősségében

     A pokol azoknak az örök kárhozata, akik szabad döntésük által halálos bűnben halnak meg. A pokol fő büntetése az örök elszakítottság Istentől, akiben pedig egyedül talál az ember életet és boldogságot, melyre teremtetett és amire vágyakozik. (vö Római Kompendium 212) Hogyan egyeztethető össze a pokol léte Isten végtelen jóságával? – Isten az embert szabadnak és felelősnek teremtette, de tiszteletben tartja döntéseit. Jóllehet azt akarja, hogy „mindenki bűnbánatot tartson” (2Pt 3,9), végül maga az ember az, aki önhatalmúlag nem él vele, és a végső pillanatáig megátalkodva, halálos bűnében kizárja magát az Istennel való közösségből, elutasítva Isten irgalmas szeretetét. (vö uo 213)
     Tekintve, hogy sokan azzal utasítják el a pokol létezését, hogy még nem látta senki, és senki nem jött vissza onnét, hogy elmondja! Nos többek között, nem csak a fatimai gyermekek látták a poklot, de Szent Fausztina is járt ott! (Az más kérdés, hogyha netán mégis valaki tanúságot tesz róla, azt meg nem hiszik el! Nos, az ilyenek számára tegyük hozzá, hogy az Egyház a legmagasabb szinten elismerte az üzenetek hitelét!)  Ezt olvashatjuk a naplójában: „Ma egy angyal levitt a pokol mélyére, mely hatalmas térség, a kínok helye. A szenvedések fajtái, melyeket láttam, a következők: az első kín, mely a poklot alkotja – Isten elvesztése. A második, a szüntelen lelkiismeret furdalás. A harmadik az, hogy a lelkek sorsa itt már sohasem változik meg. A negyedik kín a tűz, mely átjárja a lelket anélkül, hogy elpusztítaná. Az ötödik, az állandó sötétség és az iszonyú, fullasztó szag. Bár sötét van, az ördögök és az elkárhozottak kölcsönösen látják egymást, látják mások és a maguk gonoszságát. A hatodik fajta szenvedés, a sátán szüntelen társasága. A hetedik, a szörnyű kétségbeesés, s a gyűlölet Isten ellen, istenkáromlások, átkok, gyalázkodások. Ezek azok a fájdalmak, melyeket az összes kárhozott lélek közösen szenved. De ezzel nincs vége! Különleges lelki fájdalmak is léteznek, nevezetesen az érzékek kínjai. Amivel az egyes lelkek vétkeztek, az által szenvednek leírhatatlan irtózatos módon. Rettenetes barlangjai és mélységei vannak a gyötrelemnek, ahol az egyik fájdalom különbözik a másiktól. Látva ezeket a szörnyű gyötrelmeket, meghaltam volna, ha Isten mindenhatósága nem tart fenn. A bűnösöknek tudniuk kell, hogy az egész örökkévalóságon át az által az érzékük által fognak gyötrődni, amellyel vétkeztek! Isten parancsára írok ezekről a dolgokról, hogy egyetlen lélek se mentegethesse magát azzal, hogy nincs pokol, nem volt ott senki, nem lehet tudni, mi van ott. Én Fausztina nővér, Isten parancsára jártam a pokol szakadékaiban, hogy hirdessem és tanúsítsam a lelkeknek, létezik a pokol. Amit leírtam az csak halvány árnyéka a valóságnak, amit láttam. Egyet megjegyeztem: a legtöbb ott szenvedő lélek olyan, aki nem hitte el a pokol létezését!” (N. 741) – Az Isten áldjon meg Benneteket, vigyázzatok a hiedelmeitekkel és az elveitekkel, mert a megtévesztő szellem mást se akar jobban, minthogy Titeket is magával ránthasson a kárhozatba!
(Holnap a félreértések kerüléséről olvashatnak!)

A hideg kávé (IV. fejezet)

    A lány nem adott életjelet magáról, miközben apja a kórházban volt, anya meg egyre csak fogyott. Még szerencse, hogy a tyúkok az egész portán szabadon kapirgálhattak, mert olykor már enni sem kaptak. A ház körül egycsapásra minden kezdett tönkremenni.
  Jó két hónap telt el, és a lány egy este zörgetett. Az anyja kitántorgott az ajtóhoz és elhúzta a reteszt. Érezte, hogy a lánya az. Rá se nézett, csak vissza ment a szobába imádkozni. Mert ezt tette éjjel-nappal.
   A lányszobában minden úgy volt, ahogy maradt, csak szellőztetni kellett. A koraőszi esték csípős szellője meglebegtette a függönyt. Az asztalról leesett egy szentkép. A lány higgadtan felvette és félhangon elolvasta a Szent Mihály imát. Lefekvésnél keresztet vetett, holott az utóbbi időben nem volt szokása.
    Másnap a lány kora pirkadatkor kelt, hogy az anyját mindenképp megelőzze a konyhában. Kiütögette a kávésdoboz utolsó maradékát is, hogy megtudja pakolni a kávéfőzőt. Miközben várta a csodás hangot, magában egyre csak fogalmazgatta, hogy miként tudna töredelmesebben bocsánatot kérni a szüleitől. Elcsodálkozott, hogy alig talált valami ehetőt a reggelihez, de mégis összedobott egy rakás "bundáskenyeret" a félvekni szárazkenyérből meg a tojásokból. A szokott időben nem jött senki reggelizni, pedig a kávé már rég kifolyt. Az anyja végre szó szerint 'megjelent' az ajtóban, kócosan és hálóingben. A lány még soha nem látta így az anyját. Egész megijedt.
– Jó reggelt aaanya, csak te? – és mintha valamit megsejtett volna, nem ismételte meg a kérdést.
– Apádat két hónappal ezelőtt megműtötték! – válaszolta üveges tekintettel maga elé nézve.
– Jesszusom! – sikoltott a lány hátrahőkölve és pityeregni kezdett. Arcán végigcsorogtak a könnyek, úgy mint kislány korában, de most az tette felnőttessé, hogy elkenődött a tegnapi sminkje. Leültette anyját és remegő kézzel, kávét tett eléje, de az asszony nem ivott semmit.
– És mivel? Édesanyám. – kérdezte a lány aggódón.
(Folytatás holnap!)

 Isten Lelke meg akarja újítani az Egyházat 

      Megkíséreljük vázlatosan bemutatni azt a széleskörű emberileg aligha magyarázható világfogadtatást, mellyel a Szeretetláng Üzenete „szállás talált” (vö I/107) a világ népeinek szívében! Ez a „futótűzként” (I/59) való terjedés nem Erzsébet asszony sikere, nem egy „ájtatosság” sikere, hanem kifejezetten az Egyház sikere, közvetlenül az Istenanya kegyelmi közbenjárása által! 

Vágyom arra, hogy a Szentszék elismerje Szűz Mária Szeplőtelen Szíve Szeretetlángja Mozgalmát, annak Lelki Naplóját, s hogy Kindelmann Erzsébet boldoggáavatási perét elindítsák. Kérem Istent, hogy oltalmazza és világosítsa meg a Mozgalom minden tagját.

A hideg kávé (III. fejezet)

    A két szülő szinte szédült a sokktól, sem erejük, sem idejük nem volt ahhoz, hogy jól szájon teremtsék a lányukat. Mindketten úgy tekintgettek egy- másra, mintha szólni akarnának, de nem jött ki hang a torkukon. Az asszony azért hallgatott, mert szégyellte magát, az ember meg azért, mert olyan keserűség vett rajta erőt, hogy szólni sem volt ereje. Erős, szelíd és jóságos ember volt, aki a fájdalmait mindig magába fojtotta. Most is így volt.
     Valójában azt se tudták, hogy hova ment a hőn szeretett kicsi lányuk, mert ez a "Solt" a város túlfelén lakott egyedül valami örökölt panelben, az anyja ugyanis egy éve meghalt. Valójában egy jóravaló, jókiállású fiú volt, aki elnyerte az apa bizalmát is. A neve, csak gyerekkori becézése volt a Zsoltnak, és még főiskolás volt amikor a lányuk bemutatta nekik. De azt, hogy az ő kislányuk ilyen könnyen félredobja a jó nevelést, a hitét, meg a tisztaságát, azt soha nem hitték volna. Az anya persze többet tudott a lányáról...
     Két hete, még nagy dínom-dánommal ünnepelték a 18. születésnapját. Az ünnepi szentmisén még mindannyian Solttal együtt voltak.
     Az anya nem mert a férje szeme elé kerülni, akinek olyan volt a tekintete, amitől a leginkább irtózott. Ha az apa nagy késéssel lejött a reggelihez, a felesége azonnal kiment az udvarra megetetni a tyúkokat. Más állatuk nem is volt, még kutyájuk se. Volt egy kis megtakarított pénzük és úgy tervezték, hogy szépen csendben töltik nyugdíjas éveiket, kiházasítva a lányukat nagy-nagy tisztességgel.
     A lányuk nélkül azonban nemcsak minden üres lett, de mintha az idő is lassabban telt volna számukra. Két hét múlva az apát be kellett vitetni a kórházba, mert akkora fájdalmai voltak. Kiújult a prosztatagyulladása, az asszony rosszat sejtett, de az orvosok megnyugtatták, hogy nincs rákja.
     A lányukat értesíteni sem tudták (ó pedig mennyire szerette mindig az apját). Sehogy sem értették, hogy miként vadult el ennyire, látszólag egyik napról a másikra.
(Folytatás holnap!)

 A Szeretetláng Lelki Mozgalom

       A világ minden emberéért imádkozó társaság, mely az Evangéliumon, az Egyház tanításán és Erzsébet asszony Lelki Naplója alapján áll, mindenkor szem előtt tartva az egyházi hierarchia útmutatását és döntését! Célja: a megváltás jézusi művének a Fatimai Szeplőtelen Szív szándéka szerint való segítése a lelki élet hagyományos eszközeivel; (áldozat, imádság, böjt, virrasztás, szentségimádás, szentmise, életfelajánlás, apostolkodás). 

      A Szeretetláng Mozgalom az Egyházon belül jött létre és ott terjed, alávetve magát az egyházi hierarchiának. Ez olyannyira természete, hogy például az édesanyáknak adandó áldás, a Szentatyára van bízva (ld a szept. 21-i bejegyzést!)! Hasonlóképp a Szeretetláng ünnepének bejegyzése, illetve a „Láng átadásának” február 2-i Gyertyaszentelő Boldogasszony liturgiája keretében való megvalósítása is. (vö I/40-41). A Mozgalom évente országos találkozót tart és 2011. augusztus 1 és 8-a közt megrendezte a Szeretetláng Nemzetközi Találkozóját is Magyarországon. 2011-es adat szerint 64 országban van bejegyzett aktív Szeretetláng Közösség! (A képen a Szeretetláng ismertető kínai nyelvű címlapja)

A hideg kávé (II. fejezet)

    Anyja majd' elejtett egy kistányért, az apja látszólag meg se rezdült, mégis magára löttyintett egy kis kávét.
– Hogy érted ezt a költözést, hisz meg se vagytok ház... – mondta volna az apja, de az anya belevágott a szavába:
– Kislányom! Ezt nem reggelinél kellett volna bejelentened! Mégis miért nem beszéltük ezt meg este?
– Nem akartam családi vitát nyitni ebben a kérdésben! – vágta rá a lány határozottan. – felnőtt vagyok, had' éljem én a saját életem!
– De lányom! Mi nem ilyennek neveltünk. – hebegte az apa, nagy önuralommal formálva a szavavakat.
– Milyennek, apa? Milyennek! Ugyan bizony a szerelmet nem Isten teremtette, és mi nagyon is szeretjük egymást! A Solttal párkapcsolatot szeretnénk...
     Az apa elvesztette a higgadtságát és felállt.
– Párkapcsolatot? Oda akarod adni a... – ekkor az apa a szívéhez kapott, majd szűkölve folytatta – csak úgy ágyasa akarsz lenni annak a csibésznek? – szinte szédülten ült vissza.
– Na ettől féltem, köszi! – vágta oda a bögrét a lány dühösen. – Mit gondoltok, hogy nem volt még kapcsolatom senkivel? Visszataszítóan maradiak vagytok! De én nem hagyom, hogy beleszóljatok a boldog-ságomba! – és kirohant.
     Az anya csak jajongott de kerülte a férje tekintetét, egyre csak a lány a hűlt helyét nézte mereven. Az apa szemében valami szörnyű fájdalom tükröződött, de szótlan maradt, mint akit fejbevágtak. Nem evett semmit, csak ült a széken.
     Közben a "hirtelen felnőtt" lányuk, feldúltan megjelent azzal a hatalmas sporttáskával, amit még németországi nyaralása során vett magának.
– Videsan! – szólt oda szüleinek és bevágta maga után az ajtót.
(Folytatás holnap!)

 Jézus tanítása:

     „Ugye tudod, mit tettem érted? Hisz' sokat elmerülsz kínszenvedéseim szemlélésében. Ó mily boldog vagyok, ha azt látom, hogy nem hiába szenvedtem érted, értetek. (...) Lelketek, mely a föld iszapjában él, nem tud önmagától megszabadulni. Én kiszedlek /titeket/ a bűn iszapjából, s utána szent Véremmel moslak meg benneteket. Boruljatok le szent keresztem tövében, és engedjétek, hogy hulljon rátok ez az áldott szent Vér. Vércseppjeim a váltó a kezetekben, rajtatok múlik, hogy beváltsátok. Ez a váltó nem jár le a világ végezetéig. A kegyelem állapotában élő lélek bárhol beválthatja, bármikor, halála napjáig. De erről nem vagytok biztosítva, azért ki-ki azon legyen, hogy váltóját, szent Vérem váltságdíját mind gyakrabban igénybe vegye /és/ ne élete alkonyán, mert így a kifizetett értéket nem sokat használhatja már. Használjátok életetek lendületes erejében. Én is életem teljében áldoztam fel Magam értetek. A legszívesebben  ezt a viszonzást fogadom el tőletek. Hányszor hallom lelketekből felsóhajtani ezt a szót: Én Megváltóm! De sajnos, ez csak a megszokás /szava/. Ó, hogy fáj Szívemnek ez az érzés nélküli fohász, mely csak elmélázó közömbösségből ered. Ne így szeressetek Engem! Különösen kérem ezt a Nekem szentelt lelkektől. Feszítsétek meg magatokat az áldozatos és önmagatokat megtagadó élet által. Mert nem mindegy az Nekem, hogy a kapott váltókat hogyan rendezitek. Én, a Megváltó, Vérem árán nagy kegyelmi bőséget bocsátottam rendelkezésetekre. Ez az érték nem más, mint isteni szent Vérem! Bocsásd meg leánykám, hogy ismét panaszba fulladnak szavaim. A te megértő szereteted igazán boldogít Engem.” (III/150-151)

Nézz magadba!

     Szentek példája és tanácsa; hogy időnként mélyedjünk el magunkban. Csendes összeszedettségben figyeljük lelkünket, hogy hallhassuk Istent. Ó testvérem, az életed folyamán egyszer is megkísérelted ezt? Végül is, nem voltál képes egyetlen negyedórát se imádkozni Istenhez, lélekben és igazságban? Egyetlenegyszer sem jutott volna erre időd? De milyen választ is kaphatnánk erre: „Felejts már el és ne gyötörj ezzel!” – Mert bizonyára kínosan érintené őket, éreznék ugyanis, hogy életük számtalan döntése előtt bizony, nagyon hasznos lett volna egy rövidke 'magukba szállás'!
     Egyszer egy nagy püspök lelkigyakorlata zárszavaként ezt kérte hallgatóságától: „ Isten és a lelkük számára csupán negyedórai csendet kérek önöktől a mai éjszakán!” – És az éj folyamán felébreszti őt egy öreg és így szól hozzá: „Életemben először tartottam meg ezt a negyedórát, s ezáltal merőben átalakult a lelkem és az életem! Ráébredtem, hogy Istené vagyok, s voltam és végleg Hozzá tartozom! Sajnos ennek elmondásával már nem várhatom meg a holnapot...”
     Az Istent nem ismerő emberek, akiknek élete csupán önmagukra összpontosul, úgy vélik, hogy az egész világnak mutogatniuk kell a sikereiket és kifinomult igényeiket. Példaadóan egészségesen táplálkoznak, reggel-este futnak, masszőz és kozmetikus a társaságuk, ám a lélek ápolására se idejük, se készségük nincs. Az így „élők”, halott lelkek! Önmegvalósításuk egy mű-élet kiélésében merül ki, miközben kizárják magukat az istengyermekségből. Az „egyéniség”, akinek gondolják magukat, végül is csak egy rossz álom főszereplője, és majd az ébresztő halál lesz az, mely rádöbbenti őket, hogy a felismerhetetlenségig eltorzították, eltékozolták életüket és valójában nem is éltek. A megmérettetéskor pedig Isten, aki a végtelen Valóság, azt fogja mondani nekik: „nem ismerlek benneteket” (Mt 25,12)!
     Mit tegyünk tehát? Értékeljük át életünket, bánjuk meg bűneinket egy életgyónás keretében, s a szenvedélyek viharai és énünk önző gyötrelmei sorra elcsitulnak. Egy megújult élet új lelkesedése tölt el bennünket, egy új erő új öröme, valami önbizalom-érzet és távlat, mely valójában az Istennel való kapcsolatból fakad. A „lélek békéje” azt jelenti, hogy valódi énünk Krisztus szeretetében ver szilárd gyökeret. Ő tölt el bennünket Szentségei által, és egyszerre világossá válhatnak olyan dolgok, melyeket azelőtt hiába magyaráztak! Aztán, ha erőt vesz rajtunk a bánkódás az elvesztegetett időért, az üres évekért, ha az fáj, hogy mennyit ártottunk ezzel Isten Országa ügyének és mennyire megbántottuk az Urat, ez a bánat új célt adhat és elindulhatunk a hálatelt szeretet, az engesztelés útján. – Az Isten áldjon meg Benneteket, legyen magatokra egy csipetnyi időtök „tartsatok bűnbánatot és térjetek meg, hogy eltöröljék bűneiteket, s hogy az enyhülés idői eljöjjenek…” (Apcsel 3,19-20)

Holnap a "Felvilágosodásról" olvashatnak!

A hideg kávé (I. fejezet)

     A tanyára csak fél éve, hogy bevezették a villanyt, úgyhogy a család számára még mindig újdonság volt az elektromos kávéfőző. Aznap is az anya kelt korábban, hogy elkészítse a reggelit. A főző kortyogásának hangja és a finom kávéillat, betöltötte a házat, erre ébredt az apa is, aki szertartásosan már leült a szokott helyére, de a lányuk késett.
– Nem is baj, hogy nincs még itt – monda az apa – megkérdezem tőled, ha tegnap nem jött velünk misére, tán máshová ment? Szinte egész vasárnap itthon sem volt.
     Az anya kissé zavarba jött, de mégis kimondta:
– Sajnos most, hogy már felnőttnek érzi magát, kezdi elhagyni a szent-misét!
Az apa szólni akart, de épp bejött a lány.
– Jó reggelt mindenkinek! Hű de jó illatok vannak! – köszöntötte a lány szüleit, félfordulósan sasszézva, úgy, hogy a még nedves haja huncutul arcához tapadt.
     Szép volt és ezt ő tudta. Bár mosolygott, de ma reggel, volt benne valami feszültség.
     Az anya, sürgés-forgása közben megjegyezte:
– Be kell mennünk a városba, mert a kávé már nem lesz elég a jövő hétre!
– Nem fontos, mert én úgysem leszek itthon! – szólt halovány bizonyta-lansággal a lány.
– Hogyhogy nem leszel itthon? – kérdezett rá az anyja.
Egy kis szókereső szünet után a lány megállt és kurtán-furcsán csak ennyit válaszolt:
– Úgy döntöttünk a Solttal, hogy összeköltözünk!
(Folytatás holnap!)

Imádkozzunk és böjtöljünk főpapjainkért!                                                         A "PRAY AND FAST FOR OUR BISHOPS" amerikai kezdeményezéshez csatlakozunk, egy "magyarított" változattal! Az eredeti szándék szerint, minden héten egy szent főpap égi közbenjárását kérjük, földi Egyházunk vezetőinek többletkegyelmi segítésére Istentől! Az angol nyelvű változat (lásd) 32 héten át tart, a magyar változatban kiterjesztettük az egész évre, vagyis mind az 52 hétre! Hogy e közbenjárás kiesdésére miért van szükség – nem lehet kétséges –, sem annak aki a Világegyház állapotát szemléli, sem annak aki e blogot rendszeresen olvassa!
     Veszélyes időket élünk ugyanis! A világ nekirontott az életnek, a családnak és a vallásszabadságnak. Évente, több mint 50 millió magzatot áldoznak fel a halál kultuszának oltárán. A házasságot és a családot megtámadták azok, akik gyermekeinket természetellenességre akarják nevelni. Nem kevésbé kikezdték a szeretet értelmét, sőt magát a szentségi alapokat is ki akarják forgatni. Vallásszabadságunk óhatatlanul kicsúszhat kezünk közül, amikor a világ vezető politikusai – még a magukat keresztényeknek vallók is – hitünk liberalizálására vagy megtagadására akarnak rávenni, miközben az egyházi evangelizáció egyre erőtlenebb.
     Erős és szent püspökökre van tehát szükségünk, olyan püspökökre, akiket hősies erények töltenek el, akik átvezetnek minket ezen a sötét időszakon, akik képesek szembeszállni a világ erőszakos nyomásával. Olyan püspökökre van szükségünk, akiknek van tekintélyük és bátorságuk visszahívni az áruló politikusokat, figyelmeztetik őket felelősségükre és hősként védelmezik Krisztus Titokzatos Testét, az Egyházat.
Megvannak ezek a püspökeink, mert Isten nevükön nevezte őket. Nekik azonban szükségük van ránk. Szükségük van az imáinkra, áldozatainkra és böjtjeinkre. Mi azonban segítő szándékaink nyomatékolására a Szent Püspökök közbejárást kérjük számukra.
Csatlakozz kampányunkhoz! Közös imával és böjttel esdjük ki Istennél a kegyelmet pásztorainknak, hogy megvédhessék nyájukat!

Miért szükséges az imádság mellé a böjt?

     Azért, mert minden szeretetből hozott áldozat – így a böjt is –, nyomatékozza imaszándékunk komolyságát! Maga az Üdvözítő mondta: „Ez a fajta nem űzhető ki másként, csak imádság és böjt hatására.” (Mk 9,29)
     „A történelem folyamán a katolikus hívek szükség idején imával és böjttel kérlelték Istent, mert ezek segítségével  közelebb kerülhetünk az Úrhoz, rávezetnek minket az Ő akaratának teljesítésére és imáink meghallgatása révén elnyerjük az Ő támogatását.” (Chaput érsek)
     Mint Krisztus testének és Egyházának megkeresztelt tagjai rendszeresen fölajánlhatjuk imáinkat és önmegtagadásainkat, hogy ezáltal mi magunk megerősödjünk, másokat szükségükben támogassunk és a gonoszt kiűzzük az Egyházból. A böjt és az ima egyesít minket a keresztrefeszített Krisztussal, Aki viszonzásul eláraszt minket isteni kegyelmével. A böjt hagyományosan azt jelenti, hogy kevesebbet eszünk. Azonban nem csupán ételről mondhatunk le mindennapjainkban, hanem szórakozásról, társas összejövetelekről, biztos örömet szerző dolgokról. Az is nagyon hatásos, ha olyan – élhető – cselekményekről mondunk le, melyek akár rabul ejtő szokássá is fajulhatnak, lassan elhangolva lelkünket Istenről vagy egyenesen a bűnre vezetnek!
     Kedves Olvasó! Az esztendő minden hétfőjén megjelenik ez a felhívás, más és más szent Apostol, Püspök, Bíboros vagy Pápa képével, mintegy az Ő közbenjárásukat kérve azon a héten, egyházi vezetőink megsegítésére! A hétfői böjt, azonosítható a Szeretetláng üzenete által meghirdetett – éppen a szenvedő papi lelkekért – felajánlott szándékkal. (Lásd Szeretetláng Lelki Napló kritikai kiadás I/30-31)

     Ajánlott ima a napi rózsafüzér (de legalább egy tized), lehetőleg a Szeretetláng fohásszal (benne vagy a végén): Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!
Majd imánk befejezésül mondjuk el az alábbi három könyörgést!
     1) Mindenben védelmezd Uram püspökeinket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket
szent jelenléteddel, hogy a Te békéd, örömöd és szereteted töltse el őket!
     2) Uram, gyújtsd föl püspökeink szívében a szeretet lángját, hogy úgy tekintsenek a rájuk bízott nyájra, mint lelki gyermekeikre és engedd, hogy Hozzád hasonlóan, mint szerető atya szolgálják őket!
     3) Mennyei Atyánk! Kérünk, áldd meg püspökeinket, akik Téged és a Szentlélekkel eltöltött Egyházadat szolgálják. Védd meg őket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket szent jelenléteddel! Amen

Mi végett élünk? 3

     Az ember – olykor még keresztényként is –, mily keveset gondolkodik az élet teljességéről! Hány ember eszik-iszik, házasodik, vesz, elad, épít és gyűjt. Barátai, ellenségei, örömei és szenvedései adódnak és elmúlnak, de végül is hiába született és hiába hal meg, ha egy életen át soha rá nem ébredt, hogy mivégett született!
Ez a 'soha rá nem ébredés' –  a lét miértjére való rá nem eszmélés –, a legnagyobb hiányossága materialista korunk hajszába zsibbadt emberének, aki mindent habzsol és kiélni igyekszik, ám végül épp a saját lelkére nem marad ideje! Ez azonban, korántsem véletlen! A köröttünk működő médiák pszichotechnikai manipulációkkal reklámozzák a külsőséges életet, és sajnos az erre fogékony emberek benső személyiségtudata, hite és lelki kultúrája, sorvadásnak indul.
Az igazságot és a fontosat nem hallgatják meg, de a meséket elfogadják (2Tim 4,4). Azt pedig, hogy mi az igazán fontos, ennek igazságát az Evangélium tanítja: először is az Isten országa, a többi meg hozzá adatik! És ez az Isten országa bennünk vagyon, csak legyünk figyelmesek szívünkben!  
     A világ lázasan tülekedik. A főbűnök közül a lustaság a legkevésbé áll a mai időkre és ha megkérdeznék; – miért e lázas igyekezet, átgondoltad-e már, hogy mi végett élsz, mi lesz veled a halál után? – Fura és megdöbbentő választ kaphatnánk sokaktól:
– Ugyan már, rossz a kérdés! Ma már nem aktuálisak ezek a „középkori” szempontok. A legfontosabb, hogy végül is megmutasd miben vagy „király” és élvezd ki a lehetőségeket! – hallanánk. De melyik lehetőség a „király”, mi az igazán fontos? A rövid- vagy a hosszú távú életcél? Aztán az-e a jó, ami csak a testnek jó, vagy tán ami a lélek javára is válik? Jussanak eszünkbe a nyugtalan Mártához intézett jézusi szavak: „Mária a jobbik részt választotta!” (Lk 10,42)
     A mai világ, mozgalmas forgatagában az elmélkedőknek, (a misztikusoknak) nincs keresnivalójuk. Az Úr lábánál ülő bethániai asszony kitűnő téma lehet a művészeknek, de bizony szánalmas mintakép egy tevékeny embernek, aki így beszél: „Nekünk kész veszteség holmi elmélkedésre és lelkizésre szánni a drága időt!”
     Nos, mit is válaszolhatnánk erre? – Ember! Ha fel nem ismered időben a lényeget, lassan eltékozlod az egész életed! Ébredj, eszmélj! Mert balgaság, olcsó percek soráért kockáztatni egy örökkévalóságot! Ráadásul, nem csak magadért felelsz, hanem példád révén a rádbízottakért is! Maga Jézus figyelmeztet: „Eltipornak (...), és falaid közt nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásom idejét” (Lk 19,44). –  Az Isten áldjon meg Benneteket, hányszor, de hányszor szólított és kopogtatott csendben a ti szíveteken is az Úr?
És felismertétek?

Holnap a kellő önvizsgálatról olvashatnak!

 A Szeretetláng üzenete és az Isteni Irgalmasság 

      Felmerül a kérdés, hogyha a Szeretetláng ilyen üdvtörténeti nagyságrendet sejtet, akkor mennyiben hasonlítható össze az Isteni Irgalmasság hasonló végcélú üzenetével? E kérdésre a választ Antalóczi Lajos prelátus, a magyarországi Irgalmasság és a Szeretetláng apostola, egy magánbeszélgetés során − halála előtt egy hónappal − így fogalmazta meg: A Szeretetláng éppen úgy, mint az Isteni Irgalmasság üzenete az elhatalmasodó bűnnel szemben a határtalan isteni szeretetből fakadó és túláradó kegyelem jelei. Az irgalmasság, a szeretet legmagasabb fokú megnyilvánulása, mintegy „új fény lesz az Egyház számára" (N 378). A szerveződő és elhatalmasodó bűnnel szemben az Isteni Irgalmasság üzenete új fényként tűnik fel az Egyház egén, mely ha kiárad a világra, ez fogja megvalósítani az Istenanya azon vágyát, hogy minden ember szívében fellángoljon az Isten- és emberszeretet Tüze. Sőt! Titokzatos módon egyike, vagy másika teheti alkalmassá a bűntől fagyos lelkeket, egyik vagy másik kegyelem befogadására! A két üzenet tehát annyiban különbözik és annyiban egy, amennyiben a Két Szentséges Szív egy! − De lássuk a két forrásanyagot!

      A Szeretetláng Lelki Naplóból az Úr szavai: „Leánykám, téged választalak ki, hogy isteni Irgalmasságomnak közvetítője légy. Te magad is töltekezz isteni Irgalmam bőségével, és ha ajkadat szóra nyitod, hirdesd Szívem Irgalmát, mely majd elég a bűnösök utáni vágyakozástól. A te egész életed is vágyakozás legyen, az áldozat, az imádság és megváltó munkámban való segíteni vágyás." (I/60)

Mi végett élünk? 2

     Az ember földi adottságai végesek ugyan, mégis képes a Végtelenfölségű Istennel való bensőséges és élő kapcsolatot – egyszerűen – megszakítani! A hajlam és szándék teszi, hogy az ember csak elfeledi, vagy kifejezetten vissza is utasíthatja. megtagadja Teremtőjét! Ez, sajnos különböző indítékból vagy körülményből eredhet! A világban tapasztalható rossz miatti háborgásból, a vallási tudatlanságból, az általános közömbösségből, az anyagi gondok és szenvedések késztette fásultságból, sőt a kényelmes jólétből is! Mint magyarázkodó indok, ide sorolható még a mások rossz példája, a társadalmi elvárások és a családi nevelés hiánya nyomán rögzült hitetlenség, de legsúlyosabbként, a vétkes ember azon szándéka, hogy elrejtőzzék az Isten elől.
      Az embernek tudnia kell: arra teremtetett, hogy közösségben éljen Istennel, akiben megtalálja a boldogságot! Amúgy mindenkinek tudnia kell, hogy ezt a közösséget az ember borította fel! Fel kellene ismernünk, hogy a bűnök és mulasztások, mint feldobott kövek zuhannak vissza az emberiségre, miként a világban tapasztalható rossz is, a szabad akaratában tobzódó „embertársaknak” tulajdonítható! Szenvedésünk származhat, saját felelőtlenségünkből, a környezetünktől, a gonosz lélek incselkedéséből, de akár Istentől is, ám minden esetben Istentől kell kérnünk erőt és kegyelmet az elviseléséhez, a mentesítéséhez!
Az isteni törvények nem azért vannak, hogy életünk „hajóját” lassítsák, vagy gyorsítsák, hanem legfőképp azért, hogy el ne süllyedjen! Még inkább áll ez a Szentségekre, melyeket az Üdvözítő, épp azért kínált fel számunkra, hogy természetfeletti módon erősítsen minket, a testet-lelket próbáló földi létben, és hogy Útravalóként szolgálhasson az üdvösségre, ahol az ember újra boldog közösségben élhet Istennel! - Az isten áldjon meg Benneteket, imádkozzunk tehát és hozzunk áldozatot, mert áldozat nélkül nincs üdvösség!

Holnap folytatódik!

Mit jelent a sátán megvakítása?

    Valójában tehetetlenné tételről van szó. A szóhasználat nem abszurdabb, mint a sátán fejének  „eltiprása” (Ter 3,15), vagy az ezeréves leláncolás szimbolikája (Vö. Jel 20,2-4. stb.) Az Úr válasza erre a kérdésre a Lelki Naplóban:  „A sátán világtalansága a világ győzelmét és a lelkek felszabadulását jelenti". (III/199)

Mit értsünk az „egész emberiség” alatt?

     Mária Szívének Szeretetlángja nem egy közösséget, nem csak Magyarország népét, de az egész emberiséget kívánja szívében megérinteni! A Napló egyenesen 'üdvtörténetinek', sőt 'kozmikus' nagyságrendűnek sejteti az Istenanya lélekmentő stratégiai tervét: „Veletek összefogva szeretetem tüze kiégeti lelketekből a bűnt". (III/139) 

Kozmikus azért, mert az emberiség alatt a Küzdő-, a Szenvedő- és a Megdicsőült Egyházat érti − mi több −, ezek együttműködésére alapoz!

Üdvtörténeti nagyságrendű pedig azért, mert maga az Üdvözítő és Édesanyja jelenti ki: „Ilyen még nem volt mióta az Ige testté lett!" (I/84; II/18.93; III/129.140)

     A Lelki Napló fokozottan ösztönöz a tisztítótűzben szenvedő lelkek kiszabadítására. Ennek stratégiai célja, azon kölcsönösségen alapul, miszerint a purgatóriumból szabadult lelkek visszasegítenek bennünket. E természetfeletti segítséget az Égiek a legérintettebb stratégiai pontra, a társadalom legkisebb egységeire a családokra és a szent papokra kívánják irányítani, hogy alapjaiban változzon meg a világ!

Jézus:  „Az emberiség lelkében a hitetlenség által elhomályosuló Föld nagy megrázkódtatáson megy keresztül. Utána hinni fognak, és ez a megrázkódtatás a hit erejének értelme által új világot teremt. A Szent Szűz Szeretetlángja által a hitből fakadó bizalom gyökeret ver a lelkekben, és újra megújul a Föld színe. Mert ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett. A szenvedésekkel elárasztott Föld megújhodása a Szent Szűzanya közbenjáró hatalmának ereje által történik." (II/93-94)

Mi végett élünk? 1

     Fogantatunk, születünk, élünk, meghalunk és megítéltetünk! Így kezdődik, folytatódik és fejeződik be földi zarándoklatunk, végleg meghatározva örök sorsunkat! Ennek tudatában kellene életünket élni és építeni, mintegy a nagy megmérettetésre való állandó készülődésben. Ezzel szemben sajnos számtalan életre szóló döntést hozunk- vagy nem hozunk meg, kellő ismeret és megfontolás hiányában, melyek meghatározók lehetnek a földi-, sőt az örök sorsunkat illetően is.
     Sokan halnak meg úgy, hogy életükben nem ismerték meg önmagukat és hivatásukat, nem eszméltek rá hogy végtére is mivégett éltek – ám aligha csoda –, hiszen Istent se akarták megismerni!
     Ám, ha megismerték volna az Evangéliumot, megismerték volna Krisztust a Megváltót, Aki őértük is, az ő üdvösségükért is elszenvedte  a kínhalált, meghalt és eltemették, de harmadnapon feltámadt halottaiból, az ő feltámadásukért is! Tehát, ha valamennyiünk földi zarándoklata véget ér, szembesülünk az „ismerős-ismeretlen” Jézus Krisztussal, Aki meg fog ítélni bennünket! Felelősséggel tartozunk tehát önmagunkért és a mások hitismeretéért! Evangelizáljunk, imádkozzunk és hozzunk áldozatot a felebarátért, mert az Úr Színe előtt majd azok vádolnak a legjobban bennünket, akiknek nem szóltunk Istenről!  Szólítsuk meg tehát őket, a szomorkodókat és tévelygőket. Hirdessük nekik az Evangélium örömhírét, álljunk elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan! (Vö. 2Tim 4,2) – Az Isten áldjon meg Benneteket! Ne halogassátok!

Holnap, folytatódik!

 A Szeretetláng átadása, ill. kiáradása

        Erzsébet asszony Lelkinaplója szerint a Szeretetláng lelkisége, illetve a "kegyelmi hatás" terjedése és átadása az alábbi módokon történhet:

1) A hívek apostolkodása útján általánosságban, „szívről-szívre” (I/39.51; III/140), „futótűzként” terjed (I/59.92; IV/28). 

2) Az egyházi liturgia keretében végzett lángátadás formájában. Február 2-án, „az ország nyolc legnépesebb kegyhelyén, és az ország szívében négy tiszteletemre szentelt templomban egyszerre kezdjék meg az ájtatosságot, Szeretetlángom átadását. (I/49) (A hívek) adják át a gyertyalángot egymásnak, melyet az ájtatosság idején kaptak, vigyék haza és a családi ájtatosságot is így kezdjék meg." (I/40-41) 

3) A hívek esetében egyénileg kétféle módon történhet a Szeretetláng (kegyelmének) átadása. Egyfelől szívről-szívre, a másik emberért vállalt áldozat-imádság eszközével (II/106). Másfelől pedig a formai "láng-átadással" akkor, ha ő már a liturgikusan megkapta (lehetőleg azzal a gyertyával adva tovább)! A lángátadás szövege: „Vedd e lángot, Szívem Szeretetlángját, gyújtsd meg nála a tiédet és add tovább!” (I/38) 

4) Végül, a Szeretetláng végső - üdvtörténeti nagyságrendű - kiáradásáról beszélhetünk, amely nagy megrázkódtatással járhat! Az Úr szavai szerint: „Az emberiség lelkében a hitetlenség által elhomályosuló Föld nagy megrázkódtatáson megy keresztül. Utána hinni fognak, és ez a megrázkódtatás a hit erejének értelme által új világot teremt. A Szent Szűz Szeretetlángja által a hitből fakadó bizalom gyökeret ver a lelkekben, és újra megújul a Föld színe. Mert ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett. A szenvedésekkel elárasztott Föld megújhodása a Szent Szűzanya közbenjáró hatalmának ereje által történik.” (II/93-94) Ez valóban egy "eddig nem látott" új békekorszakot jelenthet az emberiség történelmében!

Megint a sirály?

     Miként január 27-i posztomban beszámoltam, 26.-án egy varjú és egy sirály megtámadták meg azt a két fehér békegalambot, amelyet kisgyermekek engedtek el a Vatikán apostoli palotájának egyik ablakából, miután Ferenc pápa katolikus egyház feje Ukrajnáért imádkozott a Szent Péter téren összegyűlt tömeg előtt. Lehet, hogy ez sirály, már lassan egy éve is ott ült a Vatikán kicsiny kéményén, várva a fehér füstöt?

     Viszont érdemes elgondolkodni ezen a "véletlenen" (?). A fehér békegalambokat megtámadó sirály, varjú társával, megdöbbentő és kegyetlen esemény volt nem sokkal 12:00 óra után a pápa szeme láttára...

     Az sem véletlen talán, hogy a pápa éppen Ukrajna békéjéért imádkozott, a béke veszélyéről beszélt, melynek szimbolikus veszélyeztetése meg is történt. Kérdés, hogy mindez véletlen, vagy lehet mélyebb "szimbolikus" értelme is az esetnek?

     (A pápa maga is az állatszimbolikával élt, hiszen a galambnak jelentőséget tulajdonít. Ne feledjük, hogy a keresztény értelmezés szerint a galamb a Szentlélek jelképe, de galamb hozott zöldellő ágat Noénak is...!)

     A madár az Újszövetségben az isteni gondviselés hasonlatainak példázata. Jézus ezt mondja: "Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe nem gyűjtenek, mennyei Atyátok táplálja őket. Nem többet értek ti náluk?"

     Jelképe a madár az erkölcstelenségnek, amikor a Jelenések látnoka Babilont ördögök tanyájának mondja: "minden tisztátalan szellem hajléka, minden tisztátalan madár fészke" a bűnös város (Jel 18,2). Az utolsó időkben pedig eszköze az ítélet végrehajtásának, amikor az "angyal harsány hangon szólt az égi madaraknak: Gyertek, gyűljetek össze az Isten nagy lakomájára. Egyétek a királyok húsát, a vezérek húsát, (...) szabadnak és rabszolgának, kicsinek és nagynak a húsát." (Jel 19,17k)

A Teremtés könyvében szereplő madarak előképei az apostoloknak, akik az egész földet bejárva hirdetik Isten Igéjét. Több szent is közvetlenebb módon kapcsolódott a madarakhoz, mint például Assisi Szent Ferenc. De Jézus is példálózott vele.

     A madarak szimbolikájában vannak "tiszták" és "tisztátalanok". A fehér galambról beszéltünk, ám a varjú és a sirály, jónéhány szárnyas társával, negatív figurák, így a keselyű, a szakállas keselyű, a réti sas, a fekete kánya és a vörös kánya, a strucc, a kuvik, a karvalyok és baglyok fajtái, stb..." (vö. Lev 11,13-18) Némelyek kifejezetten a halál szimbólumai/jelképei!

     Azt, hogy a vasárnapi római eseménynek milyen értelme volt, kérdéses. Mindazáltal érdemes figyelni az idők jeleire, még ha nem is éljük bele magunkat teljesen.

     Az is érdekes, hogy szinte napra pontosan, egy évvel ezelőtt is hasonló eset történt. Akkor XVI. Benedek pápa mondta az Úrangyala imádságot vasárnap, január 28-án. Akkor a galamb megmenekült, mely szintén a békét volt hivatott szimbolizálni.

     Hát, ilyenek a sirályok...   ( Forrás nyomán )

Nem elég törekedni a jólértesülésre, de igen óvatosnak is kell lennünk!

     Hallhatunk és olvashatunk magán-kinyilatkoztatásokról, égi üzenetekről, melyek  eredendően arra rendeltettek, hogy eligazítást, megoldást kínáljanak földi életünk egyes válságaira, veszélyeire. Ám a magánrevelációknak is meg vannak a szabályai, hitelességi kritériumai és természetesen a veszélyei is! Az egyes üzenetek ugyanis származhatnak az égiektől, emberi tudásból vagy a megtévesztő szellemtől is! Óvatosságra intenek a hamis forrásból – a  megtévesztő szellem gondolatából – fakadó ún. „lelkinaplók” vagy „égi üzenetek”. Néhány, lelkileg káros ,,napló'': az Igaz élet Istenben. Vassula Ryden kötetei (a Hittani Kongregáció elítélte); A hang. Egy katolikus pap párbeszéde égi lényekkel; Az ég üzen a XX. század vége előtt minden embernek; Az Atya szól gyermekeihez; valamint Az angyal válaszol. c. kiadványok. Ugyanígy el kell marasztalnunk az ún. „folytatólagos” vagy kiegészítő közléseket, a ,,második csatornákat'', akik például a Szeretetláng és (vagy) a Natália nővér lelkinaplói folytatóinak hirdetik magukat (vagy hagyják, hogy ezt higgyék róluk!). (vö Antalóczi, Jelenések, üzenetek és a jövő)
     Sajnos az is előfordul, hogy egyházilag elfogadott üzeneteket kevernek hamis közlésekkel, hogy hihetőbbé tegyék (a sajátjukat)!
Eleve óvatosságra intőek, a „menetrend-szerűen érkező jelenések, vagy ha az üzeneteknek „se vége, se hossza” és végtelenített kötetekre rúgnak! Gyanút keltő lehet, ha olyan égi személyeknek tulajdonítanak megnyilatkozásokat, akik üdvtörténetünk során soha, vagy nem abban a szerepben mutatkoztak.
     A századok folyamán történtek úgynevezett magán-kinyilatkoztatások, melyek közül néhányat az egyházi tekintély elismert, de ezek nem tartoznak a hitletéteményhez. Nem arra szolgálnak ugyanis, hogy Krisztus végleges kinyilatkoztatását „kiegészítsék” vagy „tökéletesítsék”, hanem azt kell elősegíteniük, hogy az adott korban tökéletesebben lehessen abból élni. Az egyházi Tanítóhivatal irányítása alatt a hívők hitérzéke különbséget tud tenni és meg tudja állapítani, mi az, ami egy ilyen kinyilatkoztatásban Krisztusnak vagy az ő szentjeinek igaz fölszólítása az Egyház felé. (67) E hitérzékkel ugyanis, melyet az igazság Lelke ébreszt és tart fenn, Isten népe a szent Tanítóhivatal vezetésével (...) a szenteknek egyszer átadott hithez fogyatkozás nélkül ragaszkodik, igaz ítélettel elmélyül benne, és az életben egyre inkább megvalósítja.' (KK 93)
 – Az Isten áldjon meg Benneteket, legyetek óvatosak és körültekintőek, mert sokan jönnek az Úr nevében, és bármily igaznak tűnőt hirdetnek is, meg ne tévedjetek (Vö. Mt 24,23-25), hanem az Egyházra tekintsetek! (A kép csupán illusztráció az internetről!)

Holnap, az élet értelméről olvashatnak!

Ötpercenként megölnek egy keresztényt a hite miatt

     105 ezer keresztényt öltek meg 2012-ben a hite miatt, így minden ötödik percben meghalt egy keresztény - közölte a Vatikáni Rádió.

     "A világnak vannak országai, ahol misére vagy katekizmusra járni is életveszélyes. A legveszélyesebb térségek az iszlám fundamentalizmus országai, Nigéria, Szomália, Mali, Pakisztán és Egyiptom bizonyos vidékei. Továbbá a kommunista diktatúrák, élükön Észak-Koreával és az etnikai nacionalizmus uralta államok, ahol a nem az államvallást gyakorlók a nemzet ellenségeinek számítanak, mint az indiai Oriszában" - nyilatkozta a Vatikáni Rádiónak Massimo Introvigne, a vallásszabadságot vizsgáló olasz megfigyelőközpont koordinátora, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) képviselője. Adatait a David Barett amerikai vallásszociológus által alapított kutatóközpont tanulmányaira alapozta.

Introvigne hozzátette, hogy van, ahol a keresztényeket fizikailag semmisítik meg, máshol az intolerancia, a jogi vagy a kulturális diszkrimináció célpontjai".

     Forrás nyomán 

Imádkozzunk és hozzunk áldozatot, hogy világosítsa meg az Úr üldözőink elméjét és szűnjön meg az Üdvözítő Krisztus követőinek üldözése! Ajánlott imádság a rózsafüzér (vagy ennek tizede) az Üdvözlégyekbe fűzött könyörgéssel így:                                                                                                                                                                                                                                                

"Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes

az Úr van teveled!

Áldott vagy te az asszonyok között

és áldott a te méhednek gyümölcs Jézus.

Asszonyunk Szűz Mária, Istennek Szent Anyja!

Imádkozzál érettünk bűnösökért

(és) áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását

az egész emberiségre,

most és halálunk óráján. Amen."

     Miért, kell a Szeretetláng kegyelmi kiáradását szüntelenül kérnünk? Szűzanya útmutatása: Mert ez az a fohász, mely megvakítja a sátánt! (vö. III/203)

Mi a Szeretetláng? 2

 A házasság veszélyforrásai:
  1) A parttalan érzékiség, ami mállaszt és mételyez.
  2) A társ iránti imádat, mely a másik szerelmében látja üdvösségét.
  3) A prüdéria, mely hamis „valláserkölcsi” vagy modernkedő felfogásból elutasító.
  4) A túlzott anyagiasság és az ebből fakadó „ráérünk még a gyerekkel” magatartás.
  5) A szülőknek való megfelelni akarás.
  6) A gyermekimádat, ahol a házastárs másodlagos.
  7) Az önző divatmánia, és féktelen szórakozásvágy.
  8) A testi, küllemi elhanyagoltság, a „birtokon-belüliség” kényelme.
  9) Az általános restség a társért, a családért való áldozatvállalásra.
10) Az ima- és szentségi élet elutasítása.
 – Ha ezek bármelyikéről megfeledkeznek a felek, akkor lényegében az Istennek és házastársuknak tett „jóban-rosszban, holtomiglan-holtáiglan” esküjükről feledkeznek meg, miáltal a szeretetük, bizalmuk és erkölcsi tartásuk, egymás iránti elkötelezettségük óhatatlanul elsekélyesedik.
     Jegyezd meg kedves Olvasóm, ha előtte vagy még, vagy benne élsz: A házasság lehet számodra JUTALOM (örömeivel), ÉRDEMSZERZŐ (szenvedéseivel) vagy akár szent VÉRTANÚSÁG is (tragédiájával), de mindenképp ki kell tartanod benne! Fontold meg tehát alaposan, hogy kihez kötöd az életed és kérd ehhez Isten segítségét!
     A boldogságra nem szabad mindenáron törekedni. Ha így tennénk, boldogságunk ellen cselekednénk! Ha egy férfi és nő szerelme egy másik családot tenne tönkre, akkor szerelmüknek ki kell hunynia! Lelkiismeretünkben a JÓNAK mindig a BOLDOGSÁG fölött kell állnia. Aki a sorrendet fölcseréli, nem csak másokat tehet boldogtalanná, de sajátját sem érheti el tartósan!
     Törvényszerűség, hogy az ideálist örökkévalónak tartjuk, ezért a hűség az igaz szerelem szükségszerű velejárója! (Ebben különbözik a „párkapcsolatoktól”!)
– Az Isten áldjon meg Benneteket, szerelem nélkül elfogadható megházasodni, de józan ész, átimádkozás és szeretet nélkül, őrültség!

Holnap a jólértesültségről és a szükséges óvatosságról olvashatnak!

Mi a Szeretetláng? 1

Társkeresés, szerelem és érzelem, az érzékiség kísértésében (5)

     Tele vagyunk okosabbnál okosabb bölcselményekkel, az életünket mégis – a divatot utánozva – balgán irányítjuk, de ebben már mindenki a maga sorsának kovácsa!
     A „hol ismerkedjünk meg” kérdése. Fontos már eleve szelektálni a helyet és az elvárásaink minimális kritériumait, mely a lelkületi, érdeklődési irányultságban, az intellektusban, kultúráltságban, a hitben, szerénységben, a tisztaságban (ápoltság), mértéktartásban, öltözködésben és a pozitív emberi gesztusokban tükröződik. Megfelelőnek látszó helyek a tudományos-, hazafias-, történelmi-, művészeti színhelyek, (keresztény) vallási összejövetelek és az önkéntességre alapuló karitatív közösségek. Tehát minden olyan alkalom, ahová bensőleg elkötelezett vagy feltételezhetően, eziránt érdeklődő pozitívan megnyilatkozó emberek járnak. Aztán ne feledjük, hogy a nőt rabul ejteni, a férfit pedig fogva tartani kell! – Az Isten áldjon meg Benneteket, a párválasztásunknál ne csupán a szépérzékünk döntsön, hanem a hosszas megismerés és a bensőséges imában való átgondolás is!
     Sajnos a házasulók sokasága alig gondolja át életreszólón, hogy mire is vállalkozik. Adódhat ez abból, hogy a kezdetek felszínes, romantikus vágyaitól fűtött élményeit tekintik állandónak, és életre szóló „zsinórmértéknek”. Ezzel szemben a lelki- és jellemi sajátosságok hitbeli kötődései, kevéssé válnak a mélyebb megismerés és vonzalom kizárólagos meghatározóivá. A „holtodiglanra” mondott igenjükben nem számolnak a „majd addig” felmerülő esetleges életviteli- és anyagi gondokkal, a várandósságok, a „már nem, vagy még mindig” értetlenségeivel, az egészségben való fogyatkozás és az életkori sajátosságok következtében felmerülő hormonális-, hangulati tényezőkkel. Ebből fakadóan változhatnak az ingerküszöbök, eltolódhatnak az egymás iránti elvárások, így a „kezdő mértékéhez” képest, csalódottság, kiábrándultság lehet a következmény. A házasoknak törekedniük kell lélekben is megélni, értékelni az „Isten minket egymásnak teremtett” tudatosságát, eszerint gondolkodniuk és dönteniük, mely persze nem nélkülözheti az önfegyelmet, a szentségekkel való rendszeres életet és a naponkénti közös imát.
     Aki házasságra lép, az mindazzal összeházasodik, amin a másik keresztülment. Mindketten magukon hordozzák múltjuk csomagját, s ennek a felekre ható súlyát még a házasságkötés előtt kell mérlegelni.
     A Szentségi Házasság feltételezi a kegyelmi állapotot, vagyis a 'rendes' hívő életet, (rendszeres ima, szentmise, szentgyónás, szentáldozás). Bár valamennyi Szentség kegyelme kellő erőt ad a hit megélésére és az üdvösségre, ezzel szemben a bűn, (a kegyelmi állapot hiánya) alkalmatlanná teszi az embert a kegyelem befogadására, minek következményeként egyre kevésbé él a lélek szerint! Röviden tehát; a házasság szövetségének meglazulása, nem a Szentség 'hatástalanságának', hanem az életszentségre való törekvés ellanyhulásának vagy hiányának róható fel!

Holnap, a házasság veszélyforrásairól olvashatnak!

 Mit értsünk 'kegyelmi kiáradás' vagy 'kegyelmi hatás' alatt?

      Hasonlatként (v. azonosságként) említhetjük a visitació evangéliumi eseményét, amikor „Erzsébet hallván Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat, és Erzsébet eltelt Szentlélekkel.” (Lk 1,41) Ez esetben tehát a Szűzanyából egy kegyelmi kiáradás történt, átsugárzott a „kegyelmi hatás”: Jézus! Megismételjük a Szűzanya kijelentését: Szeplőtelen Szívem Szeretetlángja maga Jézus Krisztus! Ez a „jézusi” hatotta át az emmauszi tanítványokat is: „Hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton?” (Lk 24,32) Ennek hatására „a nap már lement” ugyan (29), mégis „abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe.” (15 km!) (33)

Az ilyen ember krisztusivá formálódik, teljesen azonosul Vele, s ez gondolatvilágára, szándékaira és cselekedeteire is egyaránt kihat. Ennek az átformáló szív-lángolásnak (vö Lk 24.32), ennek a „kegyelmi hatásnak”  kell kiáradnia  a világra, mert ez fogja átformálni szívében, lelkében az emberiséget! Lúcia nővér könyvéből (Jácinta szavai): „Bárcsak minden szívnek átadhatnám azt a lángot, amely a szívemben ég, amellyel Jézus és Mária Szívét annyira szeretem!” (LN 128) 

Társkeresés, szerelem és érzelem, az érzékiség kísértésében (4)

     Hogyan kell ismerkednünk és társat választanunk?
     Nos korántsem a rövid úton való "megismeréssel”! Az ismerkedést ugyanis elkapkodhatod, de a megismerésre hosszú időt szánjál – mondja a bölcs!
Témánk irányultságai:
     a) Isten az embert férfinek és nőnek teremtve, egyenlő személyi méltósággal ajándékozta meg őket, ám maguknak kell elismerniük egymás szexuális identitását!
     b) Az élet legintimebb történése a szexualitás, manapság mégis akarva-akaratlanul szembetaláljuk magunkat a testi érintkezés látványával. A könyvek, a filmek, a reklámok többsége mind azt sugallja, hogy az egyik legfőbb – könnyen elérhető – „élvezeti cikk” a nemi aktus. A valóság ezzel szemben az, hogy a nők többsége ritkán, vagy élete folyamán szinte soha sem talál örömet, felszabadulást a testi együttlétben! (vö. Patika Tükör – folyóirat, 2004. XII. évf. 11. szám)
     c) Korunkat a szexuális szabadosság jellemzi. Egyik "vívmánya" a házasság előtti „kapcsolat” (ha egyáltalán fennáll a házasság szándéka!) sok lánynak okozott életre szóló csalódást. Az un. „párkapcsolatban”, borítékolva van pár „kapcsolat”. Akik erkölcsi alapon nem találnak kivetnivalót benne, azok érzelmi alapon unnak bele. Ám ezzel, nem a házasság intézménye van válságban, hanem maga az ember.
     Ismertek a büszkélkedő megnyilatkozások: „van kedvesem”, „van barátom”, "együtt élek" "kapcsolatban élek", és ezek a viszonyulások, épp a mélyebb (a lelki) megismerés hiányát tükrözik! Lehet, hogy kiváló tapasztalatokat szerzhető a másik szexuális szokásairól, (elvárásairól), de ez sajnos igen kevés a két ember jóban-rosszban való áldozatra kész kitartásához, különösen a lelki megismeréséhez! (Persze tudvalevő, hogy aki pl. tapintatlan, önző vagy közönséges a szexulitásában, az ugyan ilyen az élet minden területén!)
     Ha a szexualitás elszakad az emberi-, erkölcsi értékrendtől, s főleg ha ennek testi megnyilvánulása a nemi aktus kiszakad az emberi erotika teljességéből, – egyszerre a rossz soha nem sejtett mélységei nyílnak meg ott –, ahol azelőtt minden gyengédnek s bájosnak látszott!
No de mi „az emberi-, erkölcsi értékrend”? – teheti fel a kérdést a tudatlan. Nos, ez alatt a Tíz Parancsolaton alapuló erkölcsi és etikai normák szerinti, a másik embert megbecsülését értjük, mely persze a felebaráti szeretetben, tiszteletben és tapintatban nyilvánul meg!
     Nem szabad felednünk, hogy Isten a Szeretet (1Jn 4,6), a szerelem pedig a legszebb érzés, amit Isten az ember lelkébe belehelyezett (mondja Boldog Gianna Beretta Molla  a három gyermekes családanya). És itt a bökkenő! Ha Isten a Szeretet, a szerelem pedig Istentől való, akkor lehet-e a szexus Isten nélküli? Nos, a szexualitás bár Isten ajándéka, de a Házasság Szentségén kívül élni vele, kisiklathatja az életet! Hadd ne mondjam, ezt bizonyítja az életpéldák túlnyomó része!  A „próba-kapcsolatok”, a „próba-házasságok”, vajon minek vagy kinek a próbái? Ugyan bizony tán a másik türelemének? A szeretetének? A szerelmének? Esetleg a szexuális képességének, vagy csupán kipróbálása a nőnek? Bizony az utóbbi! Mert minél hosszabb egy párkapcsolat, annál inkább a nő vallja kárát!
     II. János Pál pápa is így foglalt állást: „Az életet, a halált és a házasságot nem lehet „csak úgy” próbálgatni! Próba-élet, próba-halál, próba-házasság nincs!”
     A szeretet próbája a türelem, a szerelem próbája pedig az áldozat! Az „elmúlt szerelem”, nem volt az sohasem! Nincs boldog társas lét, türelem és áldozat nélkül. „A házasság egy új létállapot, melyet harmonikusan megélni emberileg lehetetlen. Isten azért emelte Szentséggé, hogy (természetfeletti segítséggel) az teljesen megélhető legyen.” (vö. ÚK 1601)
     Nézzük meg, hogy a kevésbé előnyös kinézetű lányok, gyakorta hamarabb férjhez mennek, mint a „jó csajok”. (A válási statisztikáik is kedvezőbbek!) Vajon mi lehet ennek az oka? Nem más, minthogy a fiúk többre értékelik a titokzatosságot, a tisztaságot és a rejtett szépségeket, mint a könnyen elérhető és nyilvánvaló „értékeket”! Cinikus a mondás, de valahol igaz: Minden férfi szűz menyasszonyra vágyik, jóllehet többségük mindent megtesz, hogy ilyen ne is létezzen!
     Van, akinek fontos lenne ha megjegyezné: a házasság célja nem a szexuális aktivitás törvényessé tétele, hanem a családalapítás!

(Holnap, folytatódik!)

     A Naplóban említett tizenkét papról három vonatkozásban beszélhetünk. Egyfelől 1962-ben az Úr által néven nevezett fővárosiakról, akiknek Erzsébet asszony lelkivezetését és a Szeretetláng ügyét kellett volna felvállalniuk! Ezeket a papi neveket (személyeket) Erzsébet asszony nem ismerte, kizárólag az Úr útmutatása szerint kellett őket felkeresnie a gyóntatószékben! Többségük elhárította a felkérést. Másfelől tizenkét olyan papról (bárhol), akik 12 héten át a csütörtök és pénteki napon (48 órát) kenyér és vízen való böjtöt vállalnak 4-4 óra adorációval, a Szűzanya Szeretetlángjának kiáradásáért! Harmadsorban: (a Szűzanya) „Mikor már a tizenkét papi lélek összejött, tizenkét tiszteletemre szentelt templomban egyszerre kezdődjön meg (az ájtatosság). (A hívek) adják át a gyertyalángot egymásnak, melyet az ájtatosság idején kaptak, vigyék haza, és a családi ájtatosságot is így kezdjék meg.” (I/40-41)

     Az első vonatkozásban nem jött össze a „tizenkettő”! A második esetben számszerűen összejött ugyan, de az adott korban, nem volt lehetőségük azon égi kérés teljesítésére, melyet csak a harmadik feltétel szerinti tizenkettő valósíthatott meg! Erdő Péter bíboros védnöksége mellett, az ország nyolc legnépesebb kegyhelyén és négy Szűzanyának szentelt fővárosi templomban (vö I/49) a gyertyaszentelő ünnepi liturgia keretében megtörtént a „láng átadás” 2010. február 2-án!

     Összességében elmondható, hogy az elsődlegesen szóba került (2x) 12 pap között igen neves személyiségek is voltak (vannak)! Így szentírásfordító teológiai professzor, vatikáni magyar ügyvivő, pápai kincstárnok, későbbi püspök, kettő későbbi pápai prelátus, kettő kármelita szerzetespap (egyikük boldoggáavatása folyamatban). (Valamennyiüknél a kanonok, esperes stb. rangokat a szerkesztőnek nem áll módjában pontosan felsorolni!)

Imádkozzunk és böjtöljünk főpapjainkért!                                                   A "PRAY AND FAST FOR OUR BISHOPS" amerikai kezdeményezéshez csatlakozunk, egy "magyarított" változattal! Az eredeti szándék szerint, minden héten egy szent főpap égi közbenjárását kérjük, földi Egyházunk vezetőinek többletkegyelmi segítésére Istentől! Az angol nyelvű változat (lásd) 32 héten át tart, a magyar változatban kiterjesztettük az egész évre, vagyis mind az 52 hétre! Hogy e közbenjárás kiesdésére miért van szükség – nem lehet kétséges –, sem annak aki a Világegyház állapotát szemléli, sem annak aki e blogot rendszeresen olvassa!
     Veszélyes időket élünk ugyanis! A világ nekirontott az életnek, a családnak és a vallásszabadságnak. Évente, több mint 50 millió magzatot áldoznak fel a halál kultuszának oltárán. A házasságot és a családot megtámadták azok, akik gyermekeinket természetellenességre akarják nevelni. Nem kevésbé kikezdték a szeretet értelmét, sőt magát a szentségi alapokat is ki akarják forgatni. Vallásszabadságunk óhatatlanul kicsúszhat kezünk közül, amikor a világ vezető politikusai – még a magukat keresztényeknek vallók is – hitünk liberalizálására vagy megtagadására akarnak rávenni, miközben az egyházi evangelizáció egyre erőtlenebb.
     Erős és szent püspökökre van tehát szükségünk, olyan püspökökre, akiket hősies erények töltenek el, akik átvezetnek minket ezen a sötét időszakon, akik képesek szembeszállni a világ erőszakos nyomásával. Olyan püspökökre van szükségünk, akiknek van tekintélyük és bátorságuk visszahívni az áruló politikusokat, figyelmeztetik őket felelősségükre és hősként védelmezik Krisztus Titokzatos Testét, az Egyházat.
Megvannak ezek a püspökeink, mert Isten nevükön nevezte őket. Nekik azonban szükségük van ránk. Szükségük van az imáinkra, áldozatainkra és böjtjeinkre. Mi azonban segítő szándékaink nyomatékolására a Szent Püspökök közbejárást kérjük számukra.
Csatlakozz kampányunkhoz! Közös imával és böjttel esdjük ki Istennél a kegyelmet pásztorainknak, hogy megvédhessék nyájukat!

Miért szükséges az imádság mellé a böjt?

     Azért, mert minden szeretetből hozott áldozat – így a böjt is –, nyomatékozza imaszándékunk komolyságát! Maga az Üdvözítő mondta: „Ez a fajta nem űzhető ki másként, csak imádság és böjt hatására.” (Mk 9,29)
     „A történelem folyamán a katolikus hívek szükség idején imával és böjttel kérlelték Istent, mert ezek segítségével  közelebb kerülhetünk az Úrhoz, rávezetnek minket az Ő akaratának teljesítésére és imáink meghallgatása révén elnyerjük az Ő támogatását.” (Chaput érsek)
     Mint Krisztus testének és Egyházának megkeresztelt tagjai rendszeresen fölajánlhatjuk imáinkat és önmegtagadásainkat, hogy ezáltal mi magunk megerősödjünk, másokat szükségükben támogassunk és a gonoszt kiűzzük az Egyházból. A böjt és az ima egyesít minket a keresztrefeszített Krisztussal, Aki viszonzásul eláraszt minket isteni kegyelmével. A böjt hagyományosan azt jelenti, hogy kevesebbet eszünk. Azonban nem csupán ételről mondhatunk le mindennapjainkban, hanem szórakozásról, társas összejövetelekről, biztos örömet szerző dolgokról. Az is nagyon hatásos, ha olyan – élhető – cselekményekről mondunk le, melyek akár rabul ejtő szokássá is fajulhatnak, lassan elhangolva lelkünket Istenről vagy egyenesen a bűnre vezetnek!
     Kedves Olvasó! Az esztendő minden hétfőjén megjelenik ez a felhívás, más és más szent Apostol, Püspök, Bíboros vagy Pápa képével, mintegy az Ő közbenjárásukat kérve azon a héten, egyházi vezetőink megsegítésére! A hétfői böjt, azonosítható a Szeretetláng üzenete által meghirdetett – éppen a szenvedő papi lelkekért – felajánlott szándékkal. (Lásd Szeretetláng Lelki Napló kritikai kiadás I/30-31)

     Ajánlott ima a napi rózsafüzér (de legalább egy tized), lehetőleg a Szeretetláng fohásszal (benne vagy a végén): Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!
Majd imánk befejezésül mondjuk el az alábbi három könyörgést!
     1) Mindenben védelmezd Uram püspökeinket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket
szent jelenléteddel, hogy a Te békéd, örömöd és szereteted töltse el őket!
     2) Uram, gyújtsd föl püspökeink szívében a szeretet lángját, hogy úgy tekintsenek a rájuk bízott nyájra, mint lelki gyermekeikre és engedd, hogy Hozzád hasonlóan, mint szerető atya szolgálják őket!
     3) Mennyei Atyánk! Kérünk, áldd meg püspökeinket, akik Téged és a Szentlélekkel eltöltött Egyházadat szolgálják. Védd meg őket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket szent jelenléteddel! Amen

Társkeresés, szerelem és érzelem, az érzékiség kísértésében (3)

    A boldogító szex 8 feltétele:
I.     A kölcsönös szerelem.
II.    A testi-lelki alkalmasság.
III.   A Házasság Szentségének oltalma.
IV.   Az egymás iránti felelősségtudat.
V.    A gyermekvállalás készsége.
VI.   Az egymásra figyelő türelem.
VII.  A méltó körülmények.
VIII. A józan emberi ész.
     Tudnunk kell tehát, hogy a szexualitás bár Isten ajándéka, de a Házasság Szentségén kívül élni vele, kisiklathatja az életet! – Az Isten áldjon meg Benneteket, legyetek éberek, imádkozzatok szüntelen egymásért, és ne kockáztassátok „percekért” az örökkévalóságot!

Holnap, folytatódik!

Allegorikus jelenet: fekete varjú csapott le a pápa békegalambjára

     Madarak támadták meg azt a két fehér békegalambot, amelyet vasárnap Ferenc pápa mellett álló kisgyermekek engedtek el a Vatikán apostoli palotájának egyik ablakából, miután a katolikus egyház feje Ukrajnáért imádkozott a Szent Péter téren összegyűlt tömeg előtt.

     Több tízezer ember nézte végig, ahogy egy sirály és egy hatalmas fekete varjú lecsapott a fehér galambokra. Az egyik madár elvesztette néhány tollát, amikor kiszabadította magát a sirály karmai közül, a másikat összecsipkedte a varjú.
     Ferenc pápa vasárnapi beszédében elmondta, hogy Ukrajnáért, és különösen azokért mond imát, akik az elmúlt napokban vesztették életüket az erőszakos kijevi összecsapásokban. A Vatikán feje azt kérte, hogy "a béke szelleme és a közjó keresése" hassa át a kelet-európai országot.
A hetek óta tartó kormányellenes tiltakozások az utóbbi napokban a tüntetők és a rendőri erők közötti erőszakos összecsapásokká szélesedtek Ukrajnában. Az összetűzésekben többen életüket vesztették.
(MTI; képek: RT News)

 Engesztelő eszközök, búcsúk, kegyelmek és ígéretek 

    „A Lelki Naplóban igen hiteles buzdításokat találunk a keresztény életszentségre: az Úr erényes életre neveli Erzsébet asszonyt és a Napló olvasóit. Ennek konkrét megnyilvánulásai: ima az Egyház hagyományai szerint (keresztút, rózsafüzér; vö. I/33, I/114); lelkiismeretvizsgálat, bűnbánat (vö. I/33); böjt, áldozathozatal, virrasztás (vö. I/33); a helyes, az Úr akarata szerinti időbeosztás (vö. I/33); a feltétlen bizalom Isten iránt (vö. I/42); a szeretet gyakorlása (vö. I/43)“ (KOVÁCS Z. Teológiai Szakvélemény − SZERETETLÁNG LELKI NAPLÓ, Szent István Társulat Bp. 2010. 438) 

XIII. Leó pápa imája Szent Józsefhez 

Hozzád folyamodunk szorongattatásunkban
Szent József, miután jegyesednek,
a Szent Szűznek oltalmáért könyörögtünk,
pártfogásodat is bizalommal kérjük.
Arra a szent szeretetre, mely téged
a boldogságos Szűzanyához fűzött
és az atyai gyengédségre, amellyel
a gyermek Jézust szívedre ölelted,
alázatosan kérünk:
tekints kegyesen az örökségre, melyet
Jézus Krisztus önvére árán szerzett,
és imádságos pártfogásoddal
légy segítségünkre szükségeinkben.
Oltalmazd Jézus Krisztusnak
választott népét, te, a Szent Családnak

leggondosabb őre.

 
Távolítsd el tőlünk – kegyes atya –,
a tévelygésnek és romlottságnak
 minden nyavalyáját.
Támogass bennünket a sötétség
hatalmával való küzdelmünkben.
S miként egykor a kisded Jézust
a legnagyobb veszedelemből
kiragadtad:
úgy őrizd most Isten szentegyházát
 az ellenséges cselszövésektől
és minden bajtól.
Mindannyiunkat végy pártfogásodba,
hogy példádat követve
és segítségedre támaszkodva

szentül éljünk, jámborul haljunk meg,
és az örök boldogságot elnyerjük.
Ámen.

Társkeresés, szerelem és érzelem, az érzékiség kísértésében (2)

     Hangsúlyozni kívánom, hogy a Bűnbocsánat Szentsége, nem a tetteink következményeit tünteti el, hanem csak lehetőséget ad arra, hogy az örökkévalóság szempontjából tovább élhessük életünket! (– Világos?)
     Summa-summarum: az eddig tisztaságban élők, ezerszer is gondolják meg, hogy „kaput nyissanak” azon szellemeknek, melyekkel aztán nem tudnak megküzdeni.  „Felszabadultságuk” olyan lelki csalódást eredményezhet, mely egyszerre a rossz soha nem sejtett mélységeit láttatja meg ott, ahol azelőtt minden kezelhetőnek látszott!
     Még ha a természetfeletti érveket figyelmen kívül hagynánk is, sajnos a funkcionális tudatalattink érzékeny adattára mindent megjegyez, és bizony az „első-információkat” alapnormaként tárolja! Így aztán a 'nem véglegessel' elhált első szexus a tudatalattiban, maradandó „zavar-kódot” indukál. Ez dezinformálhatja az önbizalmat, a személyiséget és kihatással lehet a majdani házaséletre is!
     Sokan a szexuális kapcsolattól érzelmi biztonságot remélnek, de csak látszatot kapnak. Bensőséges kapcsolatra vágynak, miközben kizárják magukat a valódi intimitásból.
     Sokan lány úgy véli, hogy a tisztességtől motivált „távolságtartás”, az együtt-járás megszakadását eredményezheti. Nos ez valóban megeshet! Ám szintén bölcs az a tanács, miszerint: aki kíváncsi a másik szeretetére, az kérje a türelmét! Végső soron, épp ez ad lehetőséget egyfelől némi „szelekcióra”, másfelől egy újabb „esélyes” megismerésére! Ha pedig emiatt marad valaki társtalan, erősen higgye, hogy ez a kevésbé nagy szenvedés, azzal szemben, amit megélhetett volna egy kibírhatatlan házastárssal!
     Egy szerelemnek hitt párkapcsolatban (mely sokszor csak önigazoló vagy hencegés indítású) az ember végül is ugyanolyan társtalan és magányos maradhat, mintha egyedül élne, ám sokszor még rosszabb a helyzete. Az ilyen kapcsolatban, hamis tudatú szerepjátszás folyik a környezet és a másik előtt. A felek észre sem veszik, hogy az a szerelem, melynek ember és ember között jövőbe mutató, boldogító állapotnak kellene lennie, végül csak a megfelelni akarás, a kiszolgáltatottság és a kiábrándulás 'jelenidejű' forrásává lesz. Folytonos bizonytalansága, lehetetlenné teszi a családalapítást, mivel minden párkapcsolatban borítékolva van még pár kapcsolat!
      A szerelem nem jogosít fel az „odaadásra”! A valódi boldogság – a tisztaságban és lélekben megélt – átadottság!
     Senki ne mentegetőzzön tehát azzal, hogy egy szerelemben a szerelmeskedés „elkerülhetetlen”. Imával és erős akarattal igenis meg kell próbálni! Mert ha hagyja magát elbukni, olyan „elkerülhetetlenségekkel” találja magát szembe, hogy képtelen lesz rajta úrrá lenni! A két ember bűne kétszer nagyobb, a bűnismétlés pedig hatványozott!

Holnap, folytatódik!

 Három jellemző példázat a jézusi tanítás egyszerűségére 

     »Ha a szülő új ruhát vesz gyermekének, megköszönteti vele és lelkére köti, hogy vigyázzon rá, mert nehezen tudta megszerezni. Mennyei Atyám is új ruhát adott a szent Keresztségben, a megszentelő kegyelem csodás szépségű ruháját. És ti mégsem vigyáztok rá! Van-e szülő aki többet szenvedett, mint Én? Azért, hogy a megszentelő kegyelem ruhája újra tisztítható legyen, rendeltem a szentgyónást, és ti mégsem veszitek igénybe. Azért izzadtam vért. Azért koronáztak tövissel. Önként feküdtem szent keresztem áldott fájára. A kínok kínját szenvedtem, és utána elrejtőztem jelentéktelen /külső alá/, szerénységgel, hogy megközelíthető legyek számotokra, és hogy ne féljetek Tőlem. Mint fehér pólyába takart kisgyermek, úgy rejtőztem a Szentostyába. És ha szívetekbe térek, vigyázzatok, ne legyen azon semmi szenny, sem szakadás, sem folt, mert van-e szülő, aki többet szenved gyermeke új ruhája megszerzéséért és sokan még meg sem köszönik illendően. Mindennap ugyanazokat a közömbös szavakat érzés nélkül mondják csak el. Oda sem figyelnek, gondolatuk máshol kószál, és csak jönnek mindennap, és így megy ez évről-évre. Nem gondolnak arra, hogy Én az emberi természetet is magamra vettem, és úgy kell Hozzám szólni, csak egyszerű, emberi szavakkal. Nem kell a két lépés illemszabályt betartani, hisz a  szívükbe fogadtak. Tehát ne hagyjatok ott egyedül! Szívem szeretetre és bizalomra vágyik. Én kérlek, hogy legyetek szívesek és szóljatok Hozzám, hogy alkalmam legyen szavaitokat kegyelmeim teljességével megválaszolni. Leánykám, ahol csak teheted, hozd a lelkeket közelebb Hozzám!« (I/72-73)

     »Úgy vártalak! Mondtam már máskor is, merülj el Bennem, mint vízcsepp a borban. Én vagyok a bor, te a víz. Ha Velem így egyesülsz, te szinte megsemmisülsz, csak Én uralkodom benned. Az Én Testem és Vérem erőt, életet ad nektek. Mily boldogságom lesz, ha éltető erőmet mind többen igénybe veszitek! Gyűjts Velem!« (II/13)

     »Légy te az Én kis napraforgóm, és fordítsd Felém olajos magvaidat, melyek az isteni Nap sugarában megérnek. (...) Fogadj el minden áldozatot, melyet felkínálok, mert olajos magvaid csakis így lehetnek hasznosak. Akarod-e, hogy olajos magvaidat kisajtoljam? (…) Ezt csakis a meghozott áldozatok árán érhetjük el. (…) A szenvedések által kisajtolt olajcseppek a lelkek üres mécsesébe hullva Anyám Szeretetlángjától kigyúlnak és ennek fényénél látni fogják a Hozzám vezető utat. Ez az olajcsepp, melyet szenvedéseid árán kisajtoltam, az Én érdemeimmel egyesítve ráhull még azokra a lelkekre is, akiknek nincsen mécsesük. Ők keresni fogják ennek okát, és megtalálják az üdvösségre vezető utat.« (II/23-24)

(Maria Veronika Rinderer OCD írása (Füzetként megjelent magyar nyelven egy szintén kármelita nővér fordításában!)

Hűséges József

    „Örökkévalóság a jelen pillanatban.” – ez Szent József életének felirata, melyet figyelmeztetőül és egyben vigaszunkra ajándékozott nekünk.
    Örökkévalóság a jelenpillanatban.  A pillanat, ahogyan azt éljük, úgy tükröződik vissza az örökkévalóságban. A pillanatot, ahogy felhasználjuk, úgy visszük 'odaátra'. A pillanatot, ahogy elpazaroljuk, úgy veszítjük el örökre!
    Örökkévalóság a jelenpillanatban. Szent József minden pillanatát megingathatatlan Isten iránti hűségben élte, és így hordta össze az életszentség épültének köveit. Az életszentség, nem egyszeri nagy cselekmény eredménye, nem egyetlen hatalmas szikla, hanem apró áldozataink megannyi kövecskéje: mindennapi életünk jelen pillanataiban megélt hűségünk.
    Ha az Egyház, Szent Józsefet mint hűséges szentet szólítja meg, akkor ezt elsősorban az Isten akarata iránti mindennapi hűségéért teszi. Az már magától adódik, hogy Szent József az isteni megbízáshoz való hűségében szilárdan állt Mária oldalán, mindent megosztott és elszenvedett vele haláláig. Hűsége rendíthetetlen volt! Nem találunk nagy csodákat és rendkívüli teljesítményeket az életében, de viszont egyedülálló módon kitűnik szilárd, hű kitartása Isten akaratában, a mindennapi élet ellentmondásaiban és harcaiban, műhelyének munkájában, és családfői gondjaiban. – Ez az út vezetett nagy életszentségéhez.
    A hűség nagy dolgokban könnyebb, mint a kicsikben. Könnyebb a hűséget egy kimagasló cselekedettel bebizonyítani, mint a hétköznapok folytonos küzdelmével.
Szent József azonban ezt a 'folytonos' hűséget harcolta meg példásan, a mindennapi élet felőrlő zűrzavarában való helytállásával.
    A folyamatos hűség nem csak azt jelenti, hogy minden nap egyformán élünk, ahogy azt a foglalkozás és körülmények magukkal hozzák. A hűség nem azt jelenti, hogy emberekhez és dolgokhoz csak azért ragaszkodunk, mert a kötelesség megkívánja. Az Istenhez, önmagunkhoz és környezetünkhöz való hűség azt jelenti, hogy a külső tevékenységet, tekintet és befolyás nélkül, a benső felismerés és meggyőződés szerint pontosan végezzük! Cselekedetünk hű tükre legyen a jelen pillanat isteni elvárásainak.  Ennek a hűséges teljesítésnek a feltétele, hogy a helyes felismerést önző érdekek, kényelmesség vagy a környezet befolyása ne homályosítsa el. Részünkről tehát azzal valósul meg a hűség: ha ahhoz ragaszkodnunk, amit Isten helyesként ismertet meg velünk. A mindenkori jelen pillanatot azzal kell betöltenünk, amit Isten elvár tőlünk, saját ízlésünk és véleményünk belekeverése nélkül. Tehát, Isten akaratának kell átsugároznia a jelen pillanatot, amelyben élünk, s akkor az örökkévalóság pecsétjét fogja viselni. Ha tevékenységünket eszerint végezzük, akkor fog sikerülni Istennel, magunkkal és környezetünkkel valódi békességben élni. A hűség a pillanatok kicsi dolgaiban, biztonságot és vidám megjelenést biztosít, amely a felhőtlen lelkiismeretből sugárzik.
    Az állandó hűség – mint lelki cél –, nem válhat önmagáért való élettelen megszokássá, ezért szerető buzgalommal kell fűszerezni azt és fokozódó törekvéssel fenntartani, hogy minden pillanatunk valóban az életszentség építőköve legyen. Egyre fokozottabban kell figyelnünk és kutatnunk mit foglalhatna magába a jelen pillanat; egy szerető szót, vagy egy lemondást. Az isteni hang legkisebb rezdülésére is fel kell figyelnünk. Minél figyelmesebbek vagyunk, annál többet fog Isten súgni. Minél több áldozattal akarjuk a pillanatot megtölteni, annál többet fog Isten szeretettel elvárni. Minél többet keressük szent akaratát, annál érthetőbben fogja azt számunkra kinyilvánítani.
    Így válhat a pillanatnyi és mindennapi hűségre való törekvésünk örök érdemmé, egyben – Szent Józsefhez hasonló – szüntelen válasszá Isten szeretetére.
    Ez egy csere, a szeretet csókja minden pillanatban, egy kölcsönös egymásnak ajándékozás; – Vég nélkül!

Szent József könyörögj érettünk!

Társkeresés, szerelem és érzelem, az érzékiség kísértésében (1)

     Két dolog, amiről soha nem beszélnek: 1) Hogy a szerelem, a másik nem egy tagja iránti, akarattól független lelki megnyilvánulás. Nem azonos a testi vággyal de még a szeretet puszta fogalmával sem – jóllehet –, e nélkül meg sem nyilvánulhat!
 2) A (szentségi) házasságon kívüli szexus, nem csak egy férfi és nő vágy szerinti egyesülése, hanem egymás lappangó démonjainak egyesülése is! Ebből fakadóan egy „flörtös-bájos-szerelmetes-szexus” is komoly lelkületi- és életromlást okozhat, miután elzárta a lelket az isteni kegyelem elöl, miközben a felek egyre csak csodálkoznak, hogy így-úgy „üldözi őket a balszerencse”!
     Az Evangélium is így tanítja az egybekelőket: „a kettő egy testté lesz” (Mt 19,6). Tehát a „egybekelés” egyé válást jelent, mint mondtam, nem csak testi szinten! Ezt jó lenne, ha tanítanák! Értsük meg! Egy férfi és nő egyé válásához nem elég legalább egyikük vágya vagy szimpátiája! Erre egy állat is képes! A megnyerő külső, az önfeledt "flörtös kapcsolat", nem várt „ártalmakat” hordozhat magában – és korántsem csak biológiai szinten –, hanem a lélekben is! A ketten eggyé válás, a megkötözöttségekre (démonainkra) is érvényes. Ezek is összeadódnak, ennél fogva nagy esély, hogy az addigi életvitel rossz irányt vesz! E természetfeletti erőktől csak a természetfeletti Szentségekkel szabadulhatunk meg! Ezért, nélkülözhetetlen a Szentségi Házasság előtt lerakni terheinket, élni a Bűnbánat Szentségével, hogy megtisztult lélekkel vehessék magukra a Házasság Szentségét, adhassák át magukat egymásnak és a jövőnek! A végleges elkötelezettség nélküli a testi együttlét, hiába okoz felemelő pillanatokat, mert bizony nagy eséllyel végtelen megalázottságot is eredményezhet, sőt – az elkövetett bűn révén –, nyomatékosíthatja az ördög igényét a lelkükre!
     A fentiek szerencsétlen megvalósulása után sokan tanúsíthatják, hogy valamiféle „felvilágosultabb” életszemlélet nyílt meg előttük, minek következményeként így vagy úgy, de bírálgatni kezdték az Istent és az Egyházat. Például a lelkifurdalásuk ellen feltett cinikus kérdés: „ha Isten teremtette a nemiséget is, akkor miért tiltja, hogy éljünk vele?” (Jó érv, csak hamis!) Isten ugyanis a szexualitást, a boldog paradicsomi lét boldog tisztaságába teremtette, és ez a szexualitás – tisztán –, csak Krisztus megváltó érdemeiből a Házasság Szentségének védelmi "aurájában" élhető meg! Az ember körülményei alaposan megváltoztak az ős-bűn elkövetésével! Az első Emberpár a tiszta szeretet fennköltségében élt, s a bűnnel született meg a szégyenérzet és az ösztön, a harag és az irigység. Az ember tehát lehetetlen helyzetbe került földi száműzetésével, ahol nemcsak az „ág is húzza”, hanem fennáll elkárhozásának konkrét veszélye is! Az örökéletű emberi lélek az eredendő bűn következményeként ugyanis egy mulandó testben találta magát, mely egyébiránt teljesen képtelenség! Ez viccesen olyan, mintha zsákba kötözve kéne megnyerni a 100 méteres síkfutást! Bizony, ilyen hasonló lehetetlenség, az isteni parancsok megtartása nélkül törekedni az üdvösségre!
     De Isten, nem hagyta magára az embert, ezért természetfölötti (isteni) segítségeket kínált fel – a Szentségeket –, mellyel élhet (vagy nem élhet) szabad akarata szerint. A Teremtő tehát, keretet adott az üdvös élethez a dolgok megélésére és (hangsúlyozom) nem a „korlátozás” miatt, hanem hogy biztosítsa a természetfeletti védelmet! A földi életben ugyanis olyan materiális és spirituális veszélyeknek vagyunk kitéve, melyeket irányítani kevéssé áll módunkban s az ember könnyen belevész, és végleg boldogtalanná válik! – Az Isten áldjon meg Benneteket, legyetek figyelmesek és vigyázzatok a lelketek tisztaságára, nem feledve, hogy csak a Szentgyónás mentesíthet a bűn terhétől, Isten végtelen Irgalmassága által!  

Holnap, folytatódik!

 A Szent Szűz biztatása

     »Oly sok bűn van az országban. Segíts Nekem, mentsük meg. Én fénycsóvát adok a kezedbe. Ez Szívem Szeretetlángja lesz. Az Én Szívem Szeretetlángjához add a te szeretetedet, s add tovább! (…) Én jóságos, megértő Édesanyátok vagyok és veletek összefogva megmentelek benneteket. Szent István Nekem ajánlotta (országotokat) és Én ígéretemmel biztosítottam, hogy  szívemen viselem az Ő és a Magyar Szentek kérését. Egy új eszközt szeretnék kezetekbe adni. Nagyon kérlek fogadjátok megértéssel, mert Szívem bánkódva néz le országomra. (I/37) A Föld most (...) olyan, mint a tűzhányó, amely ha kirobban, pokoli füstjével, visszahulló lávájával fojtogat, öl, vakít (...) Forr a gyűlölet krátere, gyilkos, kénes hamuja szürkévé, színtelenné akarja tenni a Mennyei Atya által Isten képére és hasonlatosságára teremtett lelkeket. (...) Én, a Hajnal Szép Sugara megvakítom a sátánt, (…) (aki) még a választottak hitét és bizalmát is el akarja pusztítani. De a most készülő rettenetes viharban érezni fogják Szeretetlángom fel-felvillanó és eget-földet bevilágító fényességét (vö I/100), soha nem látott csodákkal segítem munkátokat, mely észrevétlenül szelíden, csendben fog terjedni Szent Fiam engesztelésére. (I/58) Az induláshoz csodálatos erővel és kegyelmekkel árasztalak el /benneteket/ tömegesen és egyénenként is. A felelősség nagy, de munkátok eredménye nem lesz meddő. Az összefogó munkából egyetlen lélek se maradjon ki. Szeretetlángom szelíd fénye gyújtani, gyulladni fog az egész földkerekségen és a sátán megalázottan és tehetetlenül hatalmát veszti. Csak ezt a vajúdást ne akarjátok meghosszabbítani. (III/130) Ezt csak a tiszta, Istent szerető lelkek bölcsessége fogja fel. Mert ők bírni fogják Istent és az Ő végtelen titkait. (III/203) Bármily nehézséggel kell is megküzdened, ne add fel a harcot. Szeretetlángom (által), melyet most bocsátok a Földre, a kegyelmi idők eddig még soha nem ismert idejét fogjátok élni. Légy hű segítőtársam! (II/107) Mondom, ilyen még nem volt, ez a legnagyobb csodám, melyet most teszek veletek! (...) Szavaim tiszták és értelmesek, csak ti ki ne forgassátok, félre ne magyarázzátok. Mert nagy felelősséggel tartoztok ezért. Álljatok munkába, ne tétlenkedjetek! Én csodával határos módon segítek nektek, melyet érezni fogtok minduntalan. Bízzatok Bennem és cselekedjetek sürgősen!« (II/18) 

     Jézus: »Az Isten ügyét nem tudja semmi keresztülhúzni! Az igaz, hogy megváltó munkámhoz szükségem van a ti erőtökre is, hisz értetek kell megtennem. Egyet sem akarok elveszíteni közületek. A sátán olyan harcot indít az emberek felé, amilyen még nem volt soha.« (I/95) »Imádkozzatok, virrasszatok, jöjjetek össze ketten-hárman és vegyétek fel a harcot a sötétség pusztító erejével. Ne tétlenkedjetek!  Úgy tesztek, mintha nem volna Mennyei Atyátok az égben, aki figyel reátok. Vágyaitokkal öleljétek át a földet! Áldozataitokkal, melyek a tiszta szeretettől izzanak, perzseljétek fel a bűnt. Ne higgyétek, hogy ez lehetetlen! Csak bízzatok Bennem!« (I/90) − Hasonló biztatást olvashatunk Lukácsnál is: „Vessétek hát le a sötétség tetteit, és öltsétek fel a világosság fegyvereit.” (16,8) 

     Az önmaga és embertársai üdvösségéért felelős ember tennivalóit világosabban már nem lehet megfogalmazni, mint ahogyan Jézus nyilatkozott: »Akarjatok részt venni az Én megváltó munkámban! Ez legyen életetek legfőbb célja, mely az egyetlen érték, amit Elém hozhattok. Ragadjatok meg minden alkalmat és módot a lelkek megmentésére! Ezért fáradozzatok!« (III/144) A Szeretetláng lelkiségnek ez a „mozgósítás” a célja!

     »Az Engem tisztelő imába, az Üdvözlégybe foglaljátok bele a kérést: Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre.« (vö IV/36)  

A "pálfordulás" 

     Életéről kevés információnk van. Egyetlen dátumot sem lehet pontosan meghatározni, legfeljebb halálának dátumát (†67).
Pál a világ felé nyitott diaszpóra-zsidóságból származott. A kilikiai Tarzuszban született, gyaníthatóan a középső társadalmi szinthez tartozott. Tulajdonképpen Saulnak hívták, de már születésekor megkapta a római polgárjoggal a Pál (Paulus) nevet is.
     Jól beszélt görögül, ismerte a hellén műveltséget. Gondolkodásának súlypontja azonban kétségtelenül a zsidó hagyományban volt. Tudatosan a zsidóság szigorú irányzatához, a farizeizmushoz csatlakozott, és a Törvényért és az atyai hagyományokért égő buzgólkodása a keresztények üldözőjévé tette. Hogy mikor és hogyan találkozott velük először, már nem lehet megállapítani. Életének döntő kérdése a Törvény vagy Jézus Krisztus volt. Csaknem biztosra vehető, hogy István (első) vértanú megkövezésénél jelen volt.
     És ez időben történt megtérése (34 körül), mely megadta élete értelmét. Úgy értelmezte mint Isten tettét, és Jézusnak ezt a megjelenését egy sorba állította a Föltámadott megjelenéseivel (Gal 1,15; 1Kor 9,1; 15,8). A választott néphez, a Törvényhez való tartozást ettől kezdve jelentéktelen dolog volt számára. "Amit előnynek tartottam, azt Krisztusért hátránynak tekintem... Érte mindent elvetettem, sőt szemétnek tekintettem, csak hogy Krisztust elnyerhessem, és hozzá tartozzam. Hiszen nem a Törvény útján váltam igazzá, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit révén'' (Fil 3,7 sk.). Ez jelentette a fordulatot, Isten jövője kezdődött meg vele.
     Az átváltozás órájáról, amikor Saulból Pál lett, drámai leírást ad Szent Lukács: Amikor Saulnak kimerítő lovaglás után kevéssel dél előtt a távolban feltűntek Damaszkusz tornyai, ,,az égből egyszerre nagy fényesség vette körül. Földre hullott, és hallotta, hogy egy hang így szól hozzá: "Saul, Saul, miért üldözöl?" Pál megkérdezte: "Ki vagy, Uram?" "Jézus vagyok, akit te üldözöl. De állj föl, és menj a városba, ott majd megmondják neked, mit kell tenned!"
Útitársainak elakadt a szavuk, mert hallották a hangot, de látni nem láttak semmit sem. Saul fölkelt a földről, kinyitotta szemét, de nem látott. Úgy vezették be Damaszkuszba kézen fogva. Itt három napig imádkozott és töprengett. Akkor az Úr elküldte hozzá Ananiást, és szíve elnyerte a hit ismeretét. Ezután megnyíltak szemei és látott.
     A következő szombaton határtalan volt a csodálkozás a damaszkuszi zsinagógában, amikor Saul fölállt, és a farizeus biztos szentírás-ismeretével bizonyította az elnémult hallgatóság előtt, hogy a Názáreti Jézus valóban a megígért Messiás. Azt is elbeszélte nekik, amit maga átélt, és hogy ő már a Krisztusé. Akkor kitört a fölháborodás vihara, Pálnak menekülnie kellett és barátai éjjel kosárban kénytelenek leereszteni a város falának egyik oldalán. Így kezdi Pál rögös útját, amely az Egyháznak a népekhez vezető útja lesz.
Pál fölemészti magát "az ige terjesztésében''. A gyenge és beteges ember mintegy hatezer, fáradságosan megjárt kilométert tett meg apostoli útján, és ezért nevezheti az utókor a Népek Apostolának!

( Forrás nyomán )

(Maria Veronika Rinderer OCD írása (Füzetként megjelent magyar nyelven egy szintén kármelita nővér fordításában!)

Bizalomteljes József

     Szent József hite és bizalma erős és ragyogó volt, amit egész életével bizonyított. Sohasem kérdezte miért, sohasem voltak kétségei, még ha emberi értelmének sok minden felfoghatatlan is volt.  A hit a „megnemértés” határán kezdődik igazán, amelyet tehetetlenségük tudatában a bizalmunk táplál és támogat. Mivel Szent József határtalan szegénységet hordozott magában, mélységesen tudott bízni az Istenben. Megbízatásait azonnal végrehajtotta, habár ismerte a veszélyeket és akadályokat.
Megtestesítője volt az Isten oltalmában való rejtettségnek, amely elűzött szívéből minden aggodalmat és bizonytalanságot. Mindig gondja volt a parancsnok teljesítésére, sziklaszilárd bizalmába foglalt mindent, és Isten ezt százszorosan viszonozta. Isten akarata, hogy az emberi fáradozás és bizalom, az Ő művének, épületének építőkövei legyenek. Isten kiváló építőmester, az építőkövek minden formáját és törmelékét fel tudja használni, ha gyermeki bizalommal adták át Neki. Józsefet annyira ez a bizalom és szándék éltette, hogy életének egyetlen helyzetében sem merült fel kérdés vagy kétség Istennel szemben. Érezte, hogy Isten falként áll mögötte, amelyre támaszkodhat és biztonságot nyújt.
     Egy ilyen bizalmat a leküzdhetetlen emberi gyengeség egyfelől nem nélkülözhet, másfelől annál jobban fokozódik, minél közelebb állunk Istenhez. Ez a felismerés az isteni tökéletesség sugárzásában oly mélyen vésődik belénk, hogy eltörölhetetlen pecsétként nyomja ránk bélyegét. Az a szív,  mely enélkül a jel nélkül akarja életét  átküzdeni, mindig össze fog törni. Isten akarata, hogy nyomorúságunkat felismerve Nála keressünk támaszt. Ő akarja, hogy esendőségünket fájdalmasan érezzük, mert ez az egyetlen alapja teljes önátadásunknak, hogy Ő vezessen minket. Isten teljes bizalmunkat kívánja. Olyan szívet akar, amely nem magának él, hanem karjaiba veti magát, átadja és teljesen rábízza magát szeretetének és nagyságának biztos tudatában. Egy ilyen bizalom, nem marad válasz nélkül: Isten emésztő szeretetének teljes erejével ajándékozza oda magát, és az emberi tehetetlenséget átitatja segítő irgalmasságával. A kicsi, telhetetlen emberi szív egyetlen porcikáját sem hagyja érintetlenül: megkezdi jelenlétét az emberben egész lényével, egész szeretetével és irgalmasságával. Ettől fogva benne lakik a szívében, és az ember Isten szándékainak kiszolgáltatott eszközévé válik: „Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem”. (Gal 2,20)
     Ez a gyümölcse az erős bizalomnak, a teljes odaadásnak, egy tökéletes Istenre hagyatkozás az emberi tehetetlenség tudatában, melynek hajtóereje mindig a szeretet. És Isten ugyancsak szeretettel válaszol, nagy, végtelen nagy szeretettel.

    A Lelki Naplóban kért heti engesztelő szentóra megtartása közösségben, a családi közös ima szorgalmazása, a böjt, az áldozat és az imádság ajánlása képezik azt az eszköztárat, amit az Istenanya ajánl azoknak, akik figyelnek rá. Csakis így valósulhat meg az a béke, melyet az emberiség annyira vár! Erre kaptunk útmutatást Fatimában. Jácinta kórházba menetele előtt így szólt Lúciához: Ha eljön az idő, hogy erről szólj, akkor ne bújj el! Mondd meg mindenkinek, hogy Isten a kegyelmeket Mária Szeplőtelen Szívén keresztül adja nekünk. Az embereknek általa kell kérniök ezeket. Jézus Szíve azt akarja, hogy Vele együtt égi Anyánk Szívét is tiszteljék. A békét égi Anyánktól kell kérni, mert Isten rá bízta ezt. Bárcsak minden szívnek átadhatnám azt a lángot, amely a szívemben ég, amellyel Jézus és Mária Szívét annyira szeretem!

    »Nagy bánatom van országom felett. A családok, ó a magyar családok szétszórva, mintha lelkük nem volna halhatatlan úgy élnek. Én Szeretetlángommal fel akarom melegíteni a családi tűzhelyeket, össze akarom tartani a szétszórt családokat. Legyetek minél többen, hogy terjedjen mint a futótűz. Legyetek áldozatosak, mert ezáltal sok-sok lélek fog csatlakozni Szeretetlángomhoz. Rajtatok múlik, segítsetek Nekem, hogy a Láng kigyúljon már! A magyar családok imádságos lélekkel könyörögjenek, hogy Szent Fiam büntető kezét közös erővel vissza tarthassuk! (I/92) A csütörtököt és pénteket tekintsétek kegyelmi napoknak. Akik ezeken a napokon  engesztelik Szent Fiamat, nagy kegyelmekben részesülnek, mert az engesztelő órák idején a sátán hatalma oly arányban gyengül, amilyen arányban az engesztelők könyörögnek a bűnösökért. (I/116) Ha olyankor hallgattok szentmisét, mikor az nem kötelező és a kegyelem állapotában vagytok, Szívem Szeretetlángjának kegyelmi hatását úgy árasztom ki, hogy ezen idő alatt is megvakítom a sátánt, és ezáltal kegyelmeim bőségesen áradnak azokra, akikért felajánljátok. (vö II/33)«  

(Maria Veronika Rinderer OCD írása (Füzetként megjelent magyar nyelven egy szintén kármelita nővér fordításában!)

Szegény József 2

     Ez a „semmit magáénak akarás” volt József benső szegénységének tükre. Bizonnyal ő volt az első, akit Jézus szavai illettek: „Boldogok a lelki szegények” – mert ők gazdagok lesznek Istenben. A semminek látszást, Szent József szíve mélyéből igényelte, így sikerült neki egy igazán tiszta lelki szegénységet elérnie. A Kisjézust engedelmes gyermekként tartotta karjaiban, noha mint nevelőatyának parancsolnia kellett az Istennek. Ez volt életének legnagyobb vezeklése, hiszen kicsinységét és tehetetlenségét folytonosan átérezte. Mélységesen meg volt győződve arról, hogy Isten kegyelme nélkül semmi, és hogy emberileg segítségre szorul. Nevelői feladatát, csakis Isten iránti  hálából és engedelmességből teljesítette, mindazáltal kiválóan értette, hogy atyai előjogaival egyidejűleg, miként érlelheti magában az egyszerűség és alázatosság gyümölcsét; a gyermeki bizalmat.
A szegénység csak akkor valódi, ha határtalan bizalmat vált ki; bizalmat az erőben, Isten szerető erejében. Csak Isten nagyságának és tökéletességének fényénél leszünk igazán kicsinyek, beleveszve a semmibe – jobban mondva –, semmiségünk által veszünk bele Isten nagyságába.
     Azért is szerethetjük tehát kicsinységünket és gyengeségünket, hogy Isten ereje hordozhasson minket. Ezért nem félünk, ha emberi erőtlenségünkben elesünk, mert Isten hatalmas karjaiba esünk. Ezért nem borzadunk meg a véres sebektől, mert Isten a gyógyítással, a szeretetének nagyságát nyilatkoztatja ki. Minél gyengébbek, minél kisebbek és nyomorúságosabbak vagyunk – és ekként akarunk is maradni –, annál erőteljesebben nyilvánul meg Isten szeretete, amelyet nekünk ki akar nyilatkoztatni. Isten a kicsit keresi, hogy alkalmassá tegye a nagyságra. „...ha nem lesztek olyanok, mint a kisgyerekek...” (Mt 18,3)
    Erre a gyermekségre, gyengeségünk állandó megtapasztalásával nevel minket az Isten, és érezteti velünk szerető atyaságát. Csak semmiségünkben élhetjük meg egyre jobban Isten erejét, és ezt a boldogító tapasztalatot az a vágy szerzi meg nekünk, hogy egyre kevesebbek, egyre kisebbek, egyre szegényebbek akarunk lenni, hogy Isten mindinkább szívünk gazdagsága lehessen. Ha a bárány megtapasztalja az őt hordozó pásztor oltalmazó kezét, arra fog vágyódni, hogy többé ne kelljen szaladgálnia. Hasonlókép mi is gyengék és gyámoltalanok akarunk maradni, hogy mindig meghitten maradhassunk Vele, hogy szegénységünket az istenibe süllyeszthesse.

Állatok

(Bayer Zsolt cikke a MAGYAR HÍRLAPBÓL - 2014. január 22. /részlet/)

     Barátom mesélte a hét végén Csíkszeredában, hogy Németországban sorra nyílnak az „erotikus állatkertek”. – Ne hülyéskedj! – mondtam erre én –, valakik azért fizetnek, hogy megnézzék, miképp üzekednek különböző állatok? – El vagy tévedve, ember! – nevette el magát a barátom. – Azért fizetnek, hogy ők üzekedjenek különböző állatokkal.

     Nem hittem el. Aztán megmutatta a hírt a neten. És minden igaz. Németországban egy 1969-es törvény szerint tilos az állatokkal történő szexuális aktus filmezése, ám mindez „saját örömszerzés” céljából megengedett és legális. Ezt a törvényi tényállást kihasználva több „élelmes vállalkozó” nyitott erotikus állatkertet (Happy Zoo), ahol pénzért különböző állatokat bocsátanak az érdeklődők rendelkezésére szexuális aktus céljából. Legnépszerűbbek a kutyák, a kecskék, a juhok, a szamarak, a lovak és a lámák(!?). Miután kiderült a dolog, törvénymódosítást nyújtottak be, amely magas pénzbírsággal sújtaná az efféle tevékenységet, ám a módosítást (egyelőre) nem fogadták el. A harcos zoofil egyesületek pedig hangosan követelik „jogaik” elismerését.
     Nos, ismét kikötöttünk egy szigeten a liberalizmus óceánjában. S ha elhamarkodottan arra gondolnánk, ennél nincsen undorítóbb sziget, biztosak lehetünk benne, hogy tévedünk. Mert hát nemrég még a „Happy Zoo” is elképzelhetetlen utópiának tűnt. És most itt van. Megnyílt. Oda lehet menni – és vannak egyesületek, amelyek immár harcolnak ezért, imigyen beemelték a dolgot az emberi jogok körébe.
Nem tudom, mit csinál ilyenkor a 'Négy Mancs' nevű (állatvédő) bűnbanda. Mert ha már jó pénzért, nemzetközi érdekcsoportok által le- és megfizetve tönkretett sok-sok magyar libatenyésztőt, legalább pro forma tiltakozhatna (...). Pusztán azért – gondolom én –, mert nem biztos, hogy a kutyák, a kecskék, a birkák és a lámák is kívánják azokat az embernek látszó valamiket, amik rajtuk töltik ki beteg vágyaikat. De nem tiltakoznak.

     Németországban pedig virágzik az üzlet. Az erotikus állatkertek nagy forgalmat bonyolítanak le, dől a pénz, s mindez teljesen legálisan. Jogszerűen. Európa liberális mintaállamában a kutya ugyan ugat, de a karaván halad. Forrás (részlet)

OHNE BILD!

 A Fájdalmas Anya panaszos kérése 

   »A sátán munkája szédítő iramban söpri a lelkeket. Miért nem igyekeztek ezt minden erőtökkel, minél előbb megakadályozni? Szükségem van a ti erőtökre, emészti lelkemet a sok fájdalom, mert látnom kell a sok lélek elkárhozását. (…) A gonosz vihogva tárja ki karjait, és szörnyű kárörömmel ráncigálja azokat a lelkeket, akikért pedig Szent Fiam szörnyű kínt és halált szenvedett. Segítsetek!« (I/64)

(Maria Veronika Rinderer OCD írása (Füzetként megjelent magyar nyelven egy szintén kármelita nővér fordításában!)

Szegény József 1

    Szent József kétszeres szegénységben élt: egy külső szükségben, és a lélek mély szegénységében.
    Abban az időben természetes dolog volt egyszerűen és szerényen élni az egyszerű emberek mindennapos sorsát. De miféle gazdagságot is gyűjthettek volna? Egyszerűségében maga a kis názáreti ház is kifejezője volt a szegénységnek, a szerénységnek, melyet mégis boldogító, nagy megelégedettség és önzetlenség koronázott. József szegénysége  nem azért volt értékes, mert kevese volt, hanem mert azzal a kevéssel is beérte, és nem akart a szükségesnél többet. Amije volt, ahhoz nem ragaszkodott. Szegénysége ellenére nagylelkű volt az adományozásban, s önzetlen a rendelkezésre álló eszközök használatában.
    A szegénység nem azt jelenti, hogy kevesünk van, hanem azt, hogy semmink ne legyen, ami a szívünk függetlenségét veszélyeztetné. Mily könnyen kívánunk és akarunk magunknak szemrevaló apróságokat – melyek többek a szükségesnél –, aztán nehezen tudunk lemondani róluk. Amint a lemondás fájdalmasan érint, az „én” azonnal elűzi a szegénység igazi szellemét, azt az önkéntes „lemondani akarást”, mely a szegénység erényének kezdetét jelentené, ám az „én” a „szükségesség” fátylával igyekszik azt elfedni. Amíg rendelkezésünkre áll az, amit birtokolunk – legyen az mégoly csekélység is –, nem vagyunk szegények. Mert valójában a mindent odaadás készsége teszi lehetővé azt, hogy Istenben mindent megtaláljunk – és kell –, hogy Ő mindent kitépjen a szívünkből, mindent! Ami aztán a mindennapi élethez valóban szükséges, azzal mindig meg leszünk elégedve, mindig készen arra, hogy odaadjuk. Ha hűségesen őrködünk és az ellenséget nem engedjük belopakodni, sohasem leszünk elégedetlenek, s beérjük azzal a kevéssel, amink van. Ha teljes odaadásban akarunk adni, akkor hálásak leszünk az áldozatért, a lemondásért, és az elégedetlenség sohasem fog tudni gyökeret verni egy hálás szívbe. Az igazi szegénység és nélkülözés szellemének alapja; az önzetlenség.
    Szent József napjait ez az önzetlenség, ez az önérdektől való mentesség jellemezte, olyannyira, hogy a szegénységet nem tehernek, hanem érdemszerző boldogságnak érezte. Megízlelte a nincstelenség örömét, mert abból az Istennel való telítettség nyugalmát merítette. A nélkülözés és áldozat szívesen látott vendége volt, egyszerű napjainak boldog megszokásában. Családja körben ez volt önzetlen magatartásának minden kifejeződése. Semmi mást nem akart, mint csendesen és egyszerűen, minden vonatkozásban Jézus és Mária árnyékában maradni.

A világot átölelő Miseszövetség

     Egy egyedülálló és rendkívüli lehetőség itt a földön az, melyet egy szerzetesrend papjai  az Isteni Ige Társasága (a Verbiták) kínálnak fel a lelkeknek.
     A Verbita Missziós atyák egy az egész világra kiterjedő un. Miseszövetséget ajánlanak az egyéneknek és családoknak.
     A Miseszövetség egyik célja, hogy felhívja a figyelmet a szentmiseáldozat végtelen nagy értékére. Egyben lehetővé teszi, hogy minél többen biztosíthassák maguknak és szeretteiknek a szentmise maradandó kegyelmeit. A Miseszövetség tagjaiért, azok különös szándékaira és szükségeire naponta hét (évi 2555) szentmisét mutatnak be a Verbita Rend papjai. A tagok a miseszövetségi szentmisék kegyelmeiben haláluk után is részesülnek, amikor már mindenki megfeledkezett róluk. A Miseszövetség tagágáért, egyszeri adományként 7.000 - forintot kell fizetni. Az átutalásnál fel kell tüntetni a célt: "Miseszövetség", valamint a kedvezményezett nevét és életkorát, akiért a Szentmiséket mondani fogják! Ez a rendkívüli lehetőség, más országokban is elérhető!

 A pápák ajánló sorai:
„Fentnevezett Miseszövetséget szívből ajánljuk, és mindazokra, akik abba beiratkoznak, azt terjesztik és támogatják, szeretettel adjuk apostoli áldásunkat." (XI. Piusz pápa, 1925. október 12.)
„Szeretettel áldjuk meg mindazokat, akik a Missziós Miseszövetséget bármely módon támogatják és terjesztik, és hőn óhajtjuk, eszközölje ki a szent áldozat ereje, hogy legyen az Úr neve a pogányok között, és az egész föld imádja és dicsőítse Őt." (XII. Piusz pápa, 1939. július 21.)
„A miseszövetségi tagságot készséges lélekkel ajánljuk, és kívánjuk, hogy a mi korunkban is hathatósan segítse az Egyházat az evangélium hirdetése feladatában. A terjesztőkre és tagokra nagy szeretettel adjuk apostoli áldásunkat." (II. János Pál pápa, 1979. március 22.)

Magyarországi elérhetőségük:
     A Verbita Missziós Titkárság bankszámlaszáma: 11600006 - 00000000 - 12713314 (ERSTE Bank Hungary)
     A Szentmise befizetést személyesen is lehet intézni Nagytétényben. Címe:
1223. Budapest, Bajcsy Zsilinszky u. 3-5
     Telefon: 06/1 424-56-67
     Magyar nyelvű honlap:  www.verbita.hu

Holnap "Az Egyház és Szentjeinek ajánlásai a Szentmise értékeiről" poszt olvasható!

 Jézus panasza: Aki nem gyűjt Velem, az szétszór! (Mt 12.30; I/73-74)

   Jézus: »Szívem fájdalma oly nagy (…). Hogyan fogtok számot adni az elfecsérelt időtökről? (...) Én magam vagyok a szeretet, a türelem, a jóság, a megértés, a megbocsátás, az áldozat, az üdvösség, az örök élet. És ez nem kell nektek? Keresztre feszített, vértől ázott szent testem hiába emelkedik a magasba? (…) Nem indul meg szívetek? Nem akartok Velem járni, Velem gyűjteni? Szívetek nem dobban Velem? Bensőtök nem érez Velem? Hiába nyitottam meg Szívemet? A kegyelmek bőségét otthagyjátok? (...) Azt akarjátok, hogy majd dörgő hangon kiáltsak felétek? Mit álltok itt tétlenül? Ne finnyáskodjatok, ne válogassatok! Ahová állítottalak, ott álljátok meg helyeteket szilárdan, önfeláldozóan! Én mindent kitaláltam, hogy csak értetek szenvedhessek és ti kényelmesek, semmi készséget sem mutattok, csak mentegetőzés az egész életetek. Vegyétek már fel azt a keresztet, melyet Én is magamhoz öleltem.« (II/9-10)

   »Ha valahol, bármerre is tűz támad, hogy összefuttok, és mentek segíteni, hogy a tűz minél kevesebb kárt okozzon. A sátán tüzét mégsem oltjátok, engeditek, hogy pusztítson a pokol lángja. De jaj nektek, kik gyáván nézitek, kik felelősek vagytok! Eltakarjátok szemeiteket és engeditek tovább a lelkek elkárhozását. Ismerhettek, tudjátok ti választott lelkek, türelmem és jóságom határtalan, de ismeritek szigoromat is, mely el fog hangzani felettetek: Távozzatok Tőlem az örök tűzre! Kezetek nem gyűjt Velem, csak szétszór. (…) Szálljatok magatokba, és térjetek már Hozzám! (...) Ne engedjétek magatokon úrrá lenni a jóra való restséget! Ez minden bajnak a gyökere, mely lelketekbe férkőzik. (...) A sátán úgy eltorlaszolta lelketekben az isteni fény útját, hogy (...) a restség sötét nyomása alatt szenvedtek és kínlódtok. Jöjjetek Hozzám, kik a jóra való restséggel terheltek vagytok, Én leveszem vállatokról és megkönnyítlek benneteket! Az Én Testemnek vétele segíthet csak ki ebből a gonosz által oly gondosan eltorlaszolt sötétségből. Csak engedjétek át magatokat Nekem! (…) Vegyétek észre, hogy a sok zűrzavaros dolog a sátántól való, az ő műve a sok rossz. A sátán műve csak addig tart, ameddig Én engedem. (…) Térjetek hozzám, és áldozzátok fel magatokat az elvonultság és belső mártíromság szent oltárán! (...) Ezt (…) a sátán nem tudja megakadályozni. Ez a harc a lelkek mélyén, mint Értem hozott mártíromság, bőséges gyümölcsöt hoz. Imádkozzatok, virrasszatok, jöjjetek össze ketten-hárman, és vegyétek fel a harcot a sötétség pusztító erejével. Ne tétlenkedjetek! Úgy tesztek, mintha nem volna Mennyei Atyátok az égben, ki figyel reátok. Vágyaitokkal öleljétek át a földet! Áldozataitokkal, melyek a tiszta szeretettől izzanak, perzseljétek fel a bűnt.« (I/89-91)

    »A nehéz idők elérkezése előtt készüljetek fel újra erős elhatározással arra a hivatásra, amelyre meghívtalak. Ne unott, közömbös tétlenségben éljetek. (...) Árral szemben csak az (...) elhivatott lelkek maradnak meg. A nagy veszély, melyet felétek indít a sátáni hatalom, az Én kezem felemelése által indul el. Adjátok tovább figyelmeztető szavaimat, (...) minden papi lélekhez. Rázzon fel benneteket előre figyelmeztető szavam és szigorú kérésem. (III/159-160)

    »Én koldulok étlen-szomjan. Járok utcáról-utcára, házról-házra, faluból-városba, hideg télben, tikkasztó nyárban, süvítő szélben, zuhogó esőben. Nem kérdezi meg senki Tőlem, hogy hová megyek ilyen szánalmas állapotban. Hajam vértől csapzott, lábaim összerepedeztek az utánatok való sok gyaloglástól. Kezem állandó segélykérésre kinyújtva. Szívről-szívre járok, és alig kapok egy kis alamizsnát. Utána gyorsan becsukják szívük ajtaját, alig tudok bepillantani oda. Vissza kell húzódnom szerényen, és kegyelmeim halmozva vannak Szívemben. (…) Sok lelket felszólítottam az Én különös követésemre, de csak nagyon kevesen értik meg, hogy mit óhajtok tőlük. Imáidba szünet nélkül foglald be őket és hozz áldozatot értük, hogy engesztelő táborom, melyet így próbálok gyűjteni, ellensúlyozza igazságos haragomat. Édesanyám kérlel, Ő tartotta vissza eddig is igazságos haragomat.« (I/51)

(Maria Veronika Rinderer OCD írása (Füzetként megjelent magyar nyelven egy szintén kármelita nővér fordításában!)

Szenvedő József 2

     A szerető szív megfeledkezik magáról. Egy vérző szív, az orvos kezében biztonságban érzi magát. De egy olyan szív, amelyet felemésztett a szenvedés, úgy érzi, hogy elhagyta ereje és meg fog halni. Igen, az a szív, amely szenved, a halára készül!
De a szeretetnek, nem ez-e a célja, hogy a „Te”-ben meghaljon? És ha megértjük az utat és a célt, akkor drága gyöngyként ragyog szemünk előtt, szenvedésünk értelme és érdeme, melyet elérni vágyunk.
    Ennek az igazságnak csalhatatlan hatalma van, hogy minket kicsinnyé tegyen, (búzaszemként) elpusztítson, hogy a „Te”-ben újjászülethessen. A fájdalom pillanatában világosan érezzük, hogy kezdünk belesüllyedni Isten szívébe. Ekkor erős vágy ébredhet bennünk a szenvedés, a nagy szenvedés iránt, noha érezzük, hogy emberi gyengeségünk nem képes ezt elviselni. De bennünk él, hogy a fájdalom és kereszt által egyre mélyebbre merülhetünk a Szeretet végtelen a tengerébe. Ennek vonzásában minden amit Isten ad – ha mégoly sötét is –, világossággá válik, és minden kereszt örömmé. Egy szenvedő szív ennek az elmerülésnek az útján halad, és valamennyi szerető szív ennek a halálnak egyetlen vágyát hordozza magában. Mert Isten, végtelen szeretetében ajándékozza nekünk az igazgyöngyöt, mivel Ő is egyesülni akar velünk, miután az „én” keresztre lett feszítve. Az, hogy ezzel az igazgyönggyel hogyan kell bánnunk, Ő maga mutatott példát: Minden szenvedés; erő és megváltás lesz, ha abba a megadásba merülünk: „Legyen meg a Te akaratod”.
     A kereszt általi szenvedéseinknek csak akkor lesz értelme, ha Krisztusban hordozzuk, csak akkor válik a megváltás részévé, ha a Golgotából fakad. Ha nem Krisztus szenved bennünk, világosan érezhetjük, hogy saját „énünkben” vérzünk el, de nem Isten Szívében; mert öntetszelgéssel táplálva magunkat, elveszítjük erőnket.
Tudnunk kell, hogy magunktól, sem élni, se szenvedni nem tudunk, ha nem Krisztus a szívünk közepe. „Én a kereszt útját jártam, te pedig kövess engem!” – mondhatja az Úr.
     Lehet, hogy néha nagyon nehéz a keresztet átölelni és szeretni; a fájdalmak idején még többet kívánni, miként az ínségben és sötétségben nem keresni a fénylő csillagokat. Keserves dolog az, hogy a hidegben és magányban ne vágyakozzunk a nap fénye és melege után; azt tudatosítani magunkban, hogy a magányban és sötétségben Isten jobban szeret minket. Azt megérteni, hogy ki akar üresíteni, hogy teljesen betölthessen minket azért, hogy megváltó szeretetének eszközei lehessünk, embertársaink üdve számára. Mindezt csak a mindennapi kereszthordozásban vagyunk képesek felfogni és megtanulni. Megtanulni minden bajt és ínséget megköszönni, szeretni és a szeretet által legyőzni. Csak így vezethet a szenvedés az Istennel való benső egyesüléshez, miáltal Isten elgondolása megvalósulhat bennünk.

A Szeplőtelen Édesanya „válságterve”

        A Boldogságos Szűz üdvtörténeti hivatásának értelmét a gyermekei örök boldogságáért folytatott küzdelem adja. Korunkban is arra törekszik, hogy összefogja gyermekeit és a bűn végzetes pusztításával szemben rendkívüli módon és rendkívüli eszközökkel segítse! Aggódó édesanyai terve, hogy megerősitse gyermekeit a hitben, és győzelmes harcra, nagy megtisztulásra készítse elő a világot. Nem lehet kétséges azonban senki számára, hogy már csak az egész emberiségre ható, a szeretetben való lelkületi változás mentheti meg a világot a pusztulástól! Milyen jó, hogy van nekünk Anyánk az égben!

                                           

       Szűzanya maradéktalanul be akarja teljesíteni édesanyai küldetését: »Azt akarom, hogy egyetlen lélek se kárhozzon el! Akarjátok ti is Velem együtt! Azért adom kezetekbe a fénycsóvát, mely Szívem Szeretetlángja. (III/144) Eddig még soha nem látott csodákkal segítem munkátokat, mely észrevétlenül szelíden, csendben fog terjedni Szent Fiam engesztelésére! (I/85) Nem kell feltűnést csinálni. (...) Ott dobog az a szívek mélyén, és átterjed a mások lelkére is. (…) Azt akarom, hogy ne csak nevemet ismerjék, hanem anyai Szívem Szeretetlángját /is/, mely értetek lángol, és ennek a lángoló szeretetnek elterjedését /rád bíztam/. (I/116) Tüzet tűzzel fogunk oltani: a gyűlölet tüzét a Szeretet Tüzével. A sátán gyűlöletének tüze már oly magasra csap, hogy azt hiszi győzedelme sikerrel jár, /de/ az Én Szeretetlángom megvakítja a sátánt. (…) Ehhez kell nekem az áldozat, a te /és/ a ti áldozatotok, hogy a pokol gyűlöletétől égő elmék és szívek, Szeretetlángom szelíd fényét átvegyék. Szeretetlángom el nem képzelhető fényességgel és jótékony melegséggel fogja elárasztani a földkerekséget.« (III/203)

(Maria Veronika Rinderer OCD írása (Füzetként megjelent magyar nyelven egy szintén kármelita nővér fordításában!)

Szenvedő József 1
    Szent József igen magas fokú életszentséget ért el, ám ez, csak a kereszt és a szenvedések útján lehetséges. Sajnos, az akkori idők hétköznapjai is hoztak magukkal nélkülözéseket, visszataszító dolgokat, amelyeknek József is ki volt téve. Hősként szenvedett a benső magánytól, amikor Máriát feleségül akarta venni, és mint férfi kezdettől fogva háttérbe szorult. Mekkora volt szívének csalódása, amikor meglátta, hogy Mária gyermeket vár, mérhetetlen fájdalmában el akarta hagyni. Aztán a betlehemi kudarc és kitaszítottság, amikor méltó szállást keresett Máriának. Aztán a családfenntartói gondok, a keserves szegénységben. Mérhetetlen keserűség volt számára, hogy hazájától elszakadt, amelyt úgy szeretett. Mint egy gonosztevőnek kellett menekülnie a bizonytalanságba. És amikor visszatérhettek, mindent újra kellett kezdenie. Nap mint nap nyomorúságos küzdelmet kellett folytatnia a mindennapi kenyértért.
    Szent József a küzdelmes szenvedések embere volt. Mindezt oly csendesen viselte el, hogy még az utókorban sem tudatosult ez igazán. Állítsuk párhuzamba József életével a mai idők helyzetét, a kisebb-nagyobb keresztjeinket, és óhatatlanul vigaszra találunk.
    Szent József, fia messiási szenvedésének világosságában élt. Jól tudta, hogy mi az a szenvedés, amit a megváltás küldetése magával fog hozni. Tudta, hogy csak a szenvedések kíméletlen kálváriája vezethet vissza minket az Atyához. Maga is ennek tudatában viselte megpróbáltatásait, szenvedését, és hordozta élete keresztjét. Ő, a Jézusára váró szenvedésben élte meg a keresztjét, és ez volt rendíthetetlen türelmének erőt adó titka. Szent József tehát Jézusért szenvedett, általa és benne hordozta keresztjét, mely ezáltal vált számára mindent elviselhetővé.
    A szenvedés: titok – az volt és az is marad –, Isten szeretetének a titka! Emberileg nehéz megérteni, hogy Isten szeretetének megnyilvánulása sokszor; a szorongattatás, a keménység és az ínség. Az egymást szerető emberek az örömet keresik, és minden fájdalmat kerülve, örömet akarnak egymásnak ajándékozni. Az emberi szívnek ugyanis ellentmondásnak tűnhet, hogy a kereszt, egy igaz és felhőtlen szeretet ajándéka. Ám, csakis így szemlélve tudjuk a szenvedést, hálás szívvel fogadni és vágyódni utána.

Imádkozzunk és böjtöljünk főpapjainkért! 

     A "PRAY AND FAST FOR OUR BISHOPS" amerikai kezdeményezéshez csatlakozunk, egy "magyarított" változattal! Az eredeti szándék szerint, minden héten egy szent főpap égi közbenjárását kérjük, földi Egyházunk vezetőinek többletkegyelmi segítésére Istentől! Az angol nyelvű változat (lásd) 32 héten át tart, a magyar változatban kiterjesztettük az egész évre, vagyis mind az 52 hétre! Hogy e közbenjárás kiesdésére miért van szükség – nem lehet kétséges –, sem annak aki a Világegyház állapotát szemléli, sem annak aki e blogot rendszeresen olvassa!
     Veszélyes időket élünk ugyanis! A világ nekirontott az életnek, a családnak és a vallásszabadságnak. Évente, több mint 50 millió magzatot áldoznak fel a halál kultuszának oltárán. A házasságot és a családot megtámadták azok, akik gyermekeinket természetellenességre akarják nevelni. Nem kevésbé kikezdték a szeretet értelmét, sőt magát a szentségi alapokat is ki akarják forgatni. Vallásszabadságunk óhatatlanul kicsúszhat kezünk közül, amikor a világ vezető politikusai – még a magukat keresztényeknek vallók is – hitünk liberalizálására vagy megtagadására akarnak rávenni, miközben az egyházi evangelizáció egyre erőtlenebb.
     Erős és szent püspökökre van tehát szükségünk, olyan püspökökre, akiket hősies erények töltenek el, akik átvezetnek minket ezen a sötét időszakon, akik képesek szembeszállni a világ erőszakos nyomásával. Olyan püspökökre van szükségünk, akiknek van tekintélyük és bátorságuk visszahívni az áruló politikusokat, figyelmeztetik őket felelősségükre és hősként védelmezik Krisztus Titokzatos Testét, az Egyházat.
Megvannak ezek a püspökeink, mert Isten nevükön nevezte őket. Nekik azonban szükségük van ránk. Szükségük van az imáinkra, áldozatainkra és böjtjeinkre. Mi azonban segítő szándékaink nyomatékolására a Szent Püspökök közbejárást kérjük számukra.
Csatlakozz kampányunkhoz! Közös imával és böjttel esdjük ki Istennél a kegyelmet pásztorainknak, hogy megvédhessék nyájukat!

Miért szükséges az imádság mellé a böjt?

     Azért, mert minden szeretetből hozott áldozat – így a böjt is –, nyomatékozza imaszándékunk komolyságát! Maga az Üdvözítő mondta: „Ez a fajta nem űzhető ki másként, csak imádság és böjt hatására.” (Mk 9,29)
     „A történelem folyamán a katolikus hívek szükség idején imával és böjttel kérlelték Istent, mert ezek segítségével  közelebb kerülhetünk az Úrhoz, rávezetnek minket az Ő akaratának teljesítésére és imáink meghallgatása révén elnyerjük az Ő támogatását.” (Chaput érsek)
     Mint Krisztus testének és Egyházának megkeresztelt tagjai rendszeresen fölajánlhatjuk imáinkat és önmegtagadásainkat, hogy ezáltal mi magunk megerősödjünk, másokat szükségükben támogassunk és a gonoszt kiűzzük az Egyházból. A böjt és az ima egyesít minket a keresztrefeszített Krisztussal, Aki viszonzásul eláraszt minket isteni kegyelmével. A böjt hagyományosan azt jelenti, hogy kevesebbet eszünk. Azonban nem csupán ételről mondhatunk le mindennapjainkban, hanem szórakozásról, társas összejövetelekről, biztos örömet szerző dolgokról.Az is nagyon hatásos, ha olyan – élhető – cselekményekről mondunk le, melyek akár rabul ejtő szokássá is fajulhatnak, lassan elhangolva lelkünket Istenről vagy túlzásában, egyenesen a bűnre vezetnek!
     Kedves Olvasó! Az esztendő minden hétfőjén megjelenik ez a felhívás, más és más szent Apostol, Püspök, Bíboros vagy Pápa képével, mintegy az Ő közbenjárásukat kérve azon a héten, egyházi vezetőink megsegítésére! A hétfői böjt, azonosítható a Szeretetláng üzenete által meghirdetett – éppen a szenvedő papi lelkekért – felajánlott szándékkal. (Lásd Szeretetláng Lelki Napló kritikai kiadás I/30-31)

     Ajánlott ima a napi rózsafüzér (de legalább egy tized), lehetőleg a Szeretetláng fohásszal (benne vagy a végén): Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!
Majd imánk befejezésül mondjuk el az alábbi három könyörgést!
     1) Mindenben védelmezd Uram püspökeinket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket
szent jelenléteddel, hogy a Te békéd, örömöd és szereteted töltse el őket!
     2) Uram, gyújtsd föl püspökeink szívében a szeretet lángját, hogy úgy tekintsenek a rájuk bízott nyájra, mint lelki gyermekeikre és engedd, hogy Hozzád hasonlóan, mint szerető atya szolgálják őket!
     3) Mennyei Atyánk! Kérünk, áldd meg püspökeinket, akik Téged és a Szentlélekkel eltöltött Egyházadat szolgálják. Védd meg őket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket szent jelenléteddel! Amen
    

Az alábbi részletek Ed West újságíró írásából valók, a Magyar Kurir 2014. 01. 12-i publikációja nyomán szerkesztett változat. Forrás

Vértanúság Krisztusért

      Egy héttel később, 2007. június 3-án, mise után, Ragheed atya épp a templomtól indult el három diakónussal, amikor fegyveresek közeledtek. Az egyik diakónus felesége aki szintén velük volt, őt külön állították a férfiaktól. Az asszony később így emlékezett vissza arra a napra: „Az egyik gyilkos rákiáltott Ragheedre:
'Mondtam, hogy zárd be a templomot, miért nem tetted meg? Miért vagy itt még mindig?' Ragheed csak annyit válaszolt: 'Hogy zárhatnám be Isten házát?' Rögtön a földre lökték, csak annyi ideje volt még, hogy intsen nekem a fejével, hogy meneküljek el. Aztán tüzet nyitottak rájuk és mind a négyüket megölték.”
     Ragheed Ganni élete a kiengesztelődés és megbocsájtás csodálatos üzenetét hordozza. Muzulmán barátainak egyike, Adnam Mokrani professzor így írt róla a halálát követő napon: „A halál mely istenének nevében gyilkoltak meg téged?  Milyen pogány elképzelés nevében feszítettek keresztre? Tudták egyáltalán, mit tesznek? Testvérem, nem hiába ontották véredet...”
     2005-ben, az eukarisztikus kongresszuson Ragheed azt mondta: „Vannak napok, amikor gyengének érzem magam, és tele vagyok félelemmel. De amikor a kezemben tartom az Oltáriszentséget, és azt mondom: Íme, az Isten Báránya, íme, aki elveszi a világ bűneit – akkor érzem az Ő erejét bennem. Amikor a kezemben tartom Jézust, akkor valójában Ő tart a tenyerén engem és mindnyájunkat, dacolva a terroristákkal, és egységben tart minket az Ő határtalan szeretetében.”
„Az Ő határtalan szeretete” – Ragheed Ganni beszédének ezek a szavai maradtak meg az újszülött gyermek édesapjában, ezeknek a szavaknak tulajdonítja, hogy azokban a pillanatokban, amikor a legnagyobb félelmet élte át, Ragheed Ganni jutott eszébe és hozzá könyörgött. így a kisfiú kapott a James mellé még egy szokatlan keresztnevet is. (Catholic Herald/Magyar Kurír nyomán)

 A Szűz Mária Szeplőtelen Szíve Szeretetlángja Lelkiségi Mozgalom bemutatása

       Elsőként lássuk Bernardino Echeverria Ruiz guayaquili érsek (későbbi bíboros) a Szeretetláng Lelkinapló 1988-as kiadásához írt ajánlását (részlet): „Szeretetláng – ez az új neve annak a mérhetetlen és örök szeretetnek, mely Mária Lelkében él minden ember iránt (…) Láng ez, mely megvilágít, láng, mely melegít, láng, mely tűztengert képes fellobbantani. Láng, mely Mária Szívében ég, s égni akar gyermekei szívében is. (…) A Szeretetlángnak égnie kell minden keresztény megmentésére, hogy megmentse a családokat..., hogy segítse a papok megszentelődését. (...) A Szeretetláng kell, hogy megvilágítsa a keresztény ember életének minden pillanatát...” (fordítás mint lent, P. Róna G. SJ)

       Hazánkban Erdő Péter bíboros érsek hagyta jóvá a Mozgalmat 2009. június 5-én, melyet másnap a X. Országos Szeretetláng Találkozón hirdetett ki: „...Jelen soraimmal a krisztushívők jogi személyiséggel rendelkező egyházi magántársulásaként az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében megalapítom a Mária Szeplőtelen Szívének Szeretetlángja Mozgalom Társulást. Egyben jóváhagyom a főegyházmegye területére nézve is a társulás 2008. augusztus 15-én, a brazíliai Sao Paulóban elfogadott és 2008. december 11-én a mexikói Hermosillói Főegyházmegyében jóváhagyott szabályzatát. A társulás életére és munkájára Isten bőséges áldását kérem. Szolgáljon működésük hazánk lelki megújulására!” (494-1/09 sz. Jóváhagyási Dekrétum). 2010-ben Nihil obstat- és Imprimaturral a Szent István Társulatnál megjelenhetett a teljes Lelki Napló kritikai kiadása.