(Maria Veronika Rinderer OCD írása (Füzetként megjelent magyar nyelven egy szintén kármelita nővér fordításában!)

Engedelmes József 2
    A szeretet, egyedül a szeretet a híd; a felismerés és a tett között. Minél inkább Isten maga építi ezt a hidat, annál több isteni erő és szeretet lesz engedelmességünk támasza. Mert minden tett vagy tenni akarás, csak akkor lehet Istennek tetsző, ha valójában Ő maga terveinek kivitelezője, bennünk és általunk.
Ez a szeretet, ez az engedelmes szeretet volt Szent József életének alapja. Miként ezt a hidat képezi számunkra Mária; Isten és ember között, az Ó és Újszövetség között, az Isten tervei és a megvalósítás között.
    Szent József nem volt szerzetesi regulához kötve, elhatározásaiban és cselekedetiben teljesen szabadon dönthetett. Szabad volt ugyan, de mégis szigorúan elkötelezett. Oda mehetett ahova akart, ám mégis másvalaki vezette őt egy olyan úton, melyen aligha járt volna.
Szabad volt, és mégis fogoly; az Isten szeretetének a rabja. Az isteni Szív volt a cellája és az isteni akarat volt a regulája.
    A szeretet fogsága; mélységes titok! Egy tiszta szívet nem lehet erőszakkal megkötözni, csak ha szeretetből akarja maga is a bilincseket, s arra vágyódik, hogy az Úr szeretete birtokába vegye. Nem kíván más helyiséget, mint fogságának azon szeretetcelláját, melyből nem kíván megszabadulni. Boldogan ízlelgeti, hogy Isten birtokába veszi és felhasználja üdvös terveiben. Átengedi magát annak a fájdalomnak, amelyet az „én” halála rejt magában. Boldog, kimondhatatlanul boldog, hogy az isteni Szívben a fogság kínját szenvedheti, mely kicsinnyé teszi és mindent elpusztít, ami Isten szeretetének az útjában állhatna.
  Ebben a fogságban minden elhatározás és cselekvés belemerül Isten akaratába, és mindaz amit a szív akar elvész benne, mint csepp a tengerben. Az akarat arra törekszik, amit Isten akar, úgyhogy az isteni és emberi akarat teljesen egybeolvad. Cselekvő engedelmességünk tökéletesen megfelel Isten terveinek. Ilyenkor már nincs helye mérlegelésnek, a „miért” és „meddig” kérdésének, kibúvó keresésnek és változtatásnak, csupán a maradéktalan tettnek: „...felkelt álmából és úgy tett, ahogy az Úr angyala parancsolta neki.” Szent József egész élete ennek a feltétel nélküli engedelmességnek volt kifejezője, mert ő Isten Szívében a szeretet foglya volt.
    De az igazi, nagy engedelmesség tovább megy! Ha egy gyermek szívből szereti édesanyját, nem vár parancsaira és rendelkezéseire. Mindig igyekszik kívánságait leolvasni az arcáról, és mielőtt kívánságát kimondaná, tetteivel megelőzni azt. Szívének szeretetével igyekszik kitalálni, mivel szerezhet édesanyjának örömet.
   Egy szív, amely Istent valóban szereti, keresni fogja Isten akaratát és amennyire tőle telik megelőzi parancsait. Minden alkalmat meg akar ragadni, hogy neki örömet szerezzen. Keresi a lehetőséget, hogy akaratát kiszimatolja, és egyedül arra vágyódik, hogy azt szeretettel véghez is vigye. Szent hallgatásban figyel, hogy kedvesének egyetlen szavát el ne mulassza. Feszülten figyel hangjára, hogy vele mindenben összhangban legyen. Minden gondja, hogy egyetlen kérését se utasítsa vissza. Ha Isten nehéz dolgot kívánna is tőle, könnyű lesz az neki, és a vágyakozás fénye a szent engedelmesség erőforrása lesz.

Az alábbi részletek Ed West újságíró írásából valók, a Magyar Kurir 2014. 01. 12-i publikációja nyomán szerkesztett változat. Forrás 

A pontatlan tájékoztatás, súlyos következményekkel járhat!

     Az azt követő hónapban XVI. Benedek abszolút félreértett regensburgi beszéde ürügyén támadtak meg keresztényeket, egy moszuli papot lefejeztek. Októberben Ragheed azt írta egy barátjának: „A Ramadán rettenetes volt itt Moszulban. Keresztény családok százai menekültek el a városból, az én családom és a nagybátyáim is.
Körülbelül harminc embert megfenyegettek, ők mindent hátrahagyva elmenekültek. Nem könnyű a helyzet, de az Úr kegyelme erőt ad nekünk. Itt minden nap szembe kell néznünk a halállal.”
     A barátai később, visszaemlékezve erre az időszakra, megemlítették, hogy egyre fáradtabb és elgyötörtebb lett. Amikor a plébániáját érte támadás 2007 virágvasárnapján, azt írta: „Együtt érzünk Krisztussal, aki úgy vonult be Jeruzsálembe, hogy tudta: az emberek iránti szeretetének a következménye a kereszt lesz. Így aztán, miközben golyók csapódtak folyamatosan a templom ablakainak, fölajánlottuk szenvedéseinket Krisztus iránti szeretetünk jeleként.”
2007-ben a bombázások és a túszejtések sűrűsödtek, a víz- és áramellátás egyre gyérebbé vált.
     Egyik utolsó email-jében Ragheed atya azt írta: „Minden nap várjuk a végső csapást, de nem hagyjuk abba a misézést, a föld alatt fogjuk folytatni, ott biztonságosabb.
Megerősít ebben az elhatározásomban a hívek ereje is. Ez háború, valódi háború, de bízunk benne, hogy a végsőkig tudjuk hordozni a keresztet az isteni kegyelem segítségével.”
     Húsvétkor, május 27-én bomba robbant a templomban, két biztonsági őr sebesült meg. Másnapi utolsó, az Asia Newsnak szóló tudósításában azt írta: „Az összeomlás határán állunk... Irakban lesz-e egyáltalán hely a keresztényeknek? Senki sem támogat minket, semmilyen csoport nem harcol az ügyünkért; elhagyatottak vagyunk. Irak megosztott, soha nem lesz már olyan, mint volt. Milyen jövő vár a mi egyházunkra?” (Catholic Herald/Magyar Kurír nyomán) (Folyt!)

 Erzsébet asszony bemutatása 

       Erzsébet asszony a kapott üzeneteket az Úr határozott kérésére jegyezte le négy füzetbe, (melyekre a római számok utalnak). Személyéről idézzük egyik lelkivezetőjét Dr. Antalóczi Lajos prelátust: „Évekre szóló személyes ismeretség után elmondhatom, hogy Erzsébet egyszerű de szívós, sokat szenvedett, kitartó egyéniség volt, akit az élet terhe, a keresztek nem törtek meg, hanem acélossá formáltak. Erős asszony volt, akinek életében természetes volt az erények gyakorlása, a rendkívüli kemény böjt, a sok imádság és a porig való alázkodás.” (Jelenések, üzenetek és a jövő, Kisboldogasszony Plébánia Eger 2000, 172-173. A továbbiakban JÜ.)

(Maria Veronika Rinderer OCD írása (Füzetként megjelent magyar nyelven egy szintén kármelita nővér fordításában!)

Engedelmes József 1
    Szent József törekvéseinek végső célja, nem az isteni akarat puszta felismerése volt, hanem annak maradéktalan teljesítése, amit a Lélek velünk is megismertet: az engedelmesség cselekedete.
József, számunkra az engedelmesség nagy tanítómestere, aki teljesen Isten akarata felé irányult és iránta tökéletesen engedelmes volt. Isten akaratát, minden önmagára való tekintet, kérdés, ellenvetés és késedelem nélkül teljesítette. „...felkelt álmából és úgy tett, ahogy az Úr angyala parancsolta neki” (Mt 1,24). „...még abban az órában fogta a gyermeket és anyját, és menekült...” (2,14) József, Isten akarata iránt tökéletesen simulékony volt. Engedelmes bárányként követte Isten vezetését, mert meg volt győződve az isteni feladat mélységes valóságáról. „...boldogok, Isten szavát hallják és azt követik!” (Lk 11,28)
    Krisztus maga is tanítja, hogy a hallás önmagában kevés, ha cselekedet nem követi. A feladat felismerése és elfogadása fontos, de ez csak előfeltétele – mintegy iránymutatója –, az engedelmesség erényének. A felismerés és a cselekedet között ugyanis, gyakorta mély szakadék tátong, melyet nem vagyunk képesek leküzdeni. A szakadék valójában a saját énünk diktálta kifogások. A vélemény ugyanis más irányt adhat a felismerésnek – olyan irányt –, mely az emberi szívnek jobban megfelel. Azonban már a felismerésnél, de még inkább az engedelmesség teljesítésénél feltétlenül szükséges, a saját érzéseink és hajlamaink Isten akaratának való alárendelése. Az „én” megtagadása és alárendeltsége ekkor válik fájdalmasan érezhetővé.
Ám minden fáradozásunk eredménytelen lesz, míg az "én"-nek ezt a szakadékát le nem győzzük. A „híd” megépítésének pedig egyetlen anyaga a szeretet. Ha küzdelmünk  fegyvere nem az igaz szeretet és bizalom, soha nem győzhetünk!
    Mert bizony értéktelen az az engedelmesség, amely kényszerből vagy keserűséggel történik, csupán azért „mert meg kell lennie”. Kevésbé értékes tehát, mint egy segélykiáltás az ég felé, amikor erőtlenséget és tehetetlenséget érzünk Isten parancsának teljesítésére.

Árpád-házi Szent Margit (1242-1270) 

Édesapja IV. Béla, a "második honalapító", édesanyja Laszkarisz Mária bizánci hercegnő volt. Amikor a királyi pár a tatár seregek elől menekült, a szülők végső szükségükben a születendő gyermeket Istennek ajánlották, hogy segítse őket a tatárok elleni küzdelmükben. A legendaírók ezért Margit felajánlásával látják igazolva a tatárok kivonulását az országból, illetve a nagykán halálát.
Szent Margitot már három évesen átadták a veszprémi domonkos nővéreknek, ahol a Katalin-kolostorban Margit nevelője Boldog Ilona és Olimpyades nővér volt, akiktől a, misztikus jámborságot, Szűz Mária bensőséges szeretetét, a szenvedő Krisztus iránti teljes odaadást, valamint az állandó vezeklő szellemet tanulta. Béla király leánya számára kolostort építtetett a Nyulak szigetén. Itt tette le a fogadalmat 1254-ben Szent Margit.
A 12 éves leány teljesen tudatában volt annak, hogy mire kötelezi az eskü. Kétszer is lett volna lehetősége, hogy Rómától felmentését kérje szent fogadalma alól - két nagy politikai előnyökkel járó házasság miatt -, ám Margit mindkettőt határozottan visszautasította.
Elsődleges volt számára, hogy mennyei Hitvese előtt megfeleljen, ezért tartotta meg a szigorú szabályokat, sanyargatta magát és ápolta legnyomorúságosabb betegeket. Nem szerette, ha királylányként kezelték. Isten megajándékozta a jövendőmondás tudományával, amellyel atyját is segítette diplomáciai gondjaiban. Amikor úgy érezte, hogy élete végéhez közeledik, megjósolta halála óráját is. 1270. január 18-án halt meg annak a tudatnak a derűjével az arcán, hogy odaát már várja mennybéli jegyese.
Szentté avatását már 1276-ban elkezdték, amire csak 1943-ban került sor. ( Forrás ) 

Az alábbi részletek Ed West újságíró írásából valók, a Magyar Kurir 2014. 01. 12-i publikációja nyomán szerkesztett változat. Forrás 

A diktátor Saddam Husszein alatt legalább béke volt

     Ragheed Ganni 1972-ben született Moszulban, 1993-ban szerzett mérnöki végzettséget. Három évvel később Rómába ment teológiát tanulni az Angelicumban, ahol végül ökumenikus teológiára specializálódott. 2001 októberében szentelték pappá Rómában. Folyékonyan beszélt arabul, olaszul, franciául és angolul. A Pápai Ír Kollégiumban lakott Rómában.
     Nagyon megrázta, amikor az USA szuperhadserege megtámadta a hazáját, és rendkívül aggódott családjáért, akiket akkor már hét éve nem látott. Úgy érezte, vissza kell térnie Irakba, és ott kell végeznie papi szolgálatát, bármennyire veszélyes is, mert oda tartozik, az az otthona. Akkor még optimistán írt egy szabad társadalom újjáépítéséről: „Szaddam megbukott, új kormányt választottunk, megszavaztuk az alkotmányt!” De az amerikai "demokrácia" nem alkalmas egy arab országban! Teológiakurzusokat szervezett Moszulban, fiatalokat, szegényeket és betegeket gondozott, többek között egy gyermeknek segített, akinek szemműtétre kellett Rómába utaznia.
     Az iraki keresztények elleni erőszak 2006 januárjában felerősödött: több templomot ért bombatámadás Moszulban és Bagdadban egyaránt. A szunnita és a síita milícia is támadni kezdte a keresztényeket az amerikai invázió miatti megtorlásként; sőt, néhányan közülük egyenesen a pápát hibáztatták a háborúért, holott II. János Pál mindent megtett, hogy megakadályozza annak kitörését.
     Ragheed szülővárosában a helyzet kritikussá vált. 2006. augusztus 4-én, amikor Ragheed plébániájából 80 gyermek lett elsőáldozó, utcai harcok törtek ki a templom előtt, s a gyerekek rettegve hallgatták a gépfegyverek és rakéták hangját. A jó pásztor bátorította őket. Mint Ragheed az Asia News hírügynökségnek elmondta, „bár itt
hozzá vannak szokva ehhez az emberek, és viszonylag nyugodtak maradtak, nem voltak biztosak abban, hogy hazajutnak-e az otthonaikba. Tisztában voltam vele, mekkora öröm a 80 gyermeknek, hogy elsőáldozók lehettek, ezért igyekeztem viccesen kezelni a helyzetet, és azt mondtam nekik: 'Ne féljetek, ez csak tűzijáték. A város is
velünk ünnepel.' Aztán mondtam nekik, hogy gyorsan és csendben hagyják el a templomot.” (Catholic Herald/Magyar Kurír nyomán) (Folyt!)

 A "kiváltságolt" Erzsébet asszony bemutatása 

       Modern világunkban az üdvözülni akaró ember hitét az erőtlenség súlyosan veszélyezteti. A hívő emberek egyre jobban nélkülözik a keresztény környezetet. Az egyébként jó szándékú, Istennel és Egyházzal még kapcsolatot tartó emberek is többnyire átveszik a környező világ mentalitását, erejük megfogyatkozik s nem képesek a deszakralizálódott környezetben apostolként, dinamikusan tanúságot tenni az Evangéliumról. A szekularizáció, az elvilágiasodás már több mint száz éve, manapság pedig az erkölcsi liberalizmus hatalmas pusztítást végez a lelkekben. Az elmúlt hatvan esztendő során azonban − jóllehet különböző okok miatt − az egész világon (s valljuk meg: nemegyszer az egyházi berkekben is) az elvilágiasodás és az istenfogalom eltorzulása soha nem látott méreteket öltött. Az emberek tömegesen elveszítették képességüket az Isten Országáért hozott erőfeszítésre, pedig erőfeszítés nélkül senki nem üdvözülhet (Lk 16,16). Az Egyház Anyja erre a gyengeségre, erre az erőtlen keresztényi életre esdett ki számunkra többletkegyelmet Istennél a Szeretetláng ajándékával. 

       A Szeretetláng látnoka csak átvitt értelemben nevezhető „látnoknak”. Erzsébet asszony − az ő szavaival élve − a szemeivel semmit nem látott, és füleivel semmit nem hallott. (Bossis Gabriella esetében is ugyanez a helyzet.) Ennek ellenére a látnok mégis világosan tudja, ki az, aki hozzá beszél. Sőt azt is ,,látja'', hogy a Szent Szűz vagy az Úr tekintete szomorú vagy derűs, esetleg mosolygós.   A misztikus irodalom ezt a jelenséget értelmi látomásnak nevezi. Évekre szóló személyes ismeret után elmondhatom: Erzsébet asszony egyszerű, de szívós, sokat szenvedett, kitartó egyéniség volt, akit az élet terhe, a keresztek nem törtek meg, hanem acélossá formáltak. Erős asszony volt, akinek az életében természetes volt az erények gyakorlása, a rendkívül kemény böjt, a sok imádság és a porig való megalázódás. Idealizált lenne azonban az Erzsébet asszonyról alkotott kép, ha letagadnánk természetéből fakadó emberi gyengéit. Mindezek ellenére viszont határozottan ki kell jelenteni: Erzsébet asszony ezt a lelkinaplót természetfölötti közreműködés nélkül nem tudta volna megírni. Nem lett volna rá képes. A Szeretetláng Napló esetében a jó szándékú emberi mesterkedés teljesen kizárt.

(Maria Veronika Rinderer OCD írása (Füzetként megjelent magyar nyelven egy szintén kármelita nővér fordításában!)

Bölcs József
    Szent Józsefben – hallgatag szeretete által – egy igazi, nagy bölcsesség bontakozott ki. Szíve legmélyéig bölcs volt. Nem rendelkezett nagy tudással, nem tanultságával tűnt ki Názáret lakói közül, hanem a mindenki másnál nagyobb bölcsességével. A bölcsesség ugyanis nem egyenlő a tudománnyal. A tudomány csak tudást ad nekünk, ám a bölcsesség – az igazi bölcsesség – tesz képessé minket felismerni Isten akaratát, behatolni egyre mélyebben az isteni akarat felismerésébe.
    József, nyitva állt Isten akaratának teljesítésére. Akármi érintette is őt, azt mint égi ajándéknak tekintette, akár kellemes volt számára, akár kellemetlen, és semmi sem akadályozta teljesítésében. Minden eseményben meglátta Isten szeretetét, Aki a körülmények és események által közölte vele akaratát. A döntés keserves és nehéz órájában világosan felismerte, hogy mit kíván tőle az Úr, és odaadásában szívének szeretetreakciója az engedelmesség volt.
    Az isteni akarat felismerésének feltétele a készség, a minden félelem és szorongás nélküli szándék arra, hogy Isten kezéből mindent, még a legkeserűbb italt is elfogadjuk anélkül, hogy természetünk és szívünk hajlamaival azt megédesítenénk. A döntés órájában ki kell üresíteni magunkat, le kell mondanunk saját akaratunkról, egész énünkről, hogy minden emberi befolyástól mentesek legyünk. Az „én” visszahúzódásával az Isten lép előtérbe és akarata közvetlenebbül és világosan érvényesül.
    A kezünk ne csak üres, de nyitott is legyen, mert összeszorított ökölbe, nem helyezi akaratát az Isten.
Az egész magatartásunk „Ecce” legyen, egy „itt vagyok és hallom”, egy nyitott barázda, amelyben Isten akaratának elvetett magva, a mi engedelmességünk által gyümölcsöt terem. Ez az „itt vagyok”, soha nem a saját erőnkből születik meg, ez mindig kegyelem, tehát Isten ajándéka. Az Úr akaratának felismerése lényegében a „ház” alapköve, melyet Isten maga épít az emberi „én” Általa összetört köveiből. Istennek mindent össze kell zúznia, és a szívből mindent ki kell tépnie, hogy semmi se akadályozza Őt a kegyelem árasztásában, az „Ecce” ajándékozásában. Mindezt azért, hogy a „Fiat”-ot megteremtse, hogy megtörténtté tehesse szándékát.
    Mária teljes mértékben képes volt az „Ecce” kimondására, mert nyitott és odaajándékozott szívéből fakadt. Egész lénye úgy át volt itatva az isteni akaratban való elmerüléssel, hogy Isten akadálytalanul megvalósíthatta a „Fiat”-ot, a történést, a tettet. Isten kimondott akarata szerint, az Ige belemerült az emberi létbe és hordoztatta magát. Az „Ecce” Mária számára is ajándék volt, de az épület kövei, nem emberi lényének törmelékei voltak, mert Ő bűn és bűnös hajlamok nélküli volt. Semmi sem volt benne, amit Istennek össze kellett volna törnie. Az odaadás kristálytiszta vize volt minden Őbenne, emberi belekeverések, önző indulatok, és szépítgetések nélkül.   A Szent Szűzben minden egy nagy „Ecce” volt, és Isten az utolsó cseppig eltöltötte szívét szent akaratával. Tökéletes, felhőtlen világossággal ismerte fel Isten akaratát. Ő volt az Asszony, aki bölcsesség kincsét úgy birtokolta, mint senki más. József az Ő árnyékában élt, és példája gyújtotta lángra bölcsességét.

Az alábbi részletek Ed West újságíró írásából valók, a Magyar Kurir 2014. 01. 12-i publikációja nyomán szerkesztett változat. Forrás 

A keresztényüldözéseknek és tömeggyilkosságoknak, nincs hírértéke
     Ragheed Ganni, a káld szertartású katolikus pap egyike volt azoknak az iraki keresztényeknek, akiket meggyilkoltak a 2003-as koalíciós inváziót követő pogrom során. A keresztényüldözés 2010. október 31-én érte el tetőpontját, amikor 52 hívőt öltek meg egy bagdadi katolikus templomban. Ez az üldöztetés és vérfürdő meglehetősen kevés publicitást kapott a nyugati sajtóban, – leszámítva a keresztény médiát – és (közmédia) csak a közelmúltban, az Egyiptomban egyre gyakoribb keresztények elleni erőszak és a szíriai polgárháború hatására kezdtek többet foglalkozni a kérdéssel.
     A világ egyik legrégebbi keresztény közösségét ért rettenetes megpróbáltatások eredménye, hogy a háború előtti egymilliós lélekszám ma 150 000 körül jár, ennek is jelentős hányada idős ember, és több mint 60 templomot bombáztak le.
     Mindezek ellenére, Ragheed atya története inspiráló, lélekemelő: a tökéletes önfeláldozásról, hitről, megbocsátásról és barátságról szól. Ragheed az észak-iraki Moszulból származott, mely évszázadokig a szír kereszténység központjának számított; világvárosnak, ahol asszírok, arabok, kurdok, törökök, zsidók, perzsák, valamint kisebb népcsoportok éltek egymás mellett. Jelentős káld szertartású katolikus közösség élt Moszulban, bár a lélekszámuk egyre apadt a 20. század folyamán az üldöztetés, a diszkrimináció és a kivándorlás következtében. (folyt!)

Szűz Mária Szeplőtelen Szívének Szeretetlángja

(Egy családanya tanúságtétele, a forrást lásd alább!)

     Szűz Mária Szeplőtelen Szívének Szeretetlángja áthatja imaközösségeink lelki életét. Különösen a Mindszenty Imaközösség imáit mondjuk a Szeretetláng szellemében, de a Karizmatikus Imaközösség is mindig elimádkozza a Szeretetláng kiadványaiban megfogalmazott: „Lábunk együtt járjon,…” imát. – Ezért néhány gondolatot a Szeretetlángról.

     A Szeretetláng Isten túláradó kegyelme, amit Szűz Mária által ad az emberiségnek a túláradó bűnnel szemben. E kegyelmi kiáradást Szent Pál szavaival magyarázhatjuk: „Amikor elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem.” (Róm. 5, 20.). A Szeretetlángban a Szentháromság szeretete egyesül Szűz Mária anyai szeretetével, melyet Szeplőtelen Szíve által közvetít felénk.

     A Szeretetláng kiáradását Jézus Szent Sebeire, szenvedésének érdemeire hivatkozva esdette ki számunkra a Szűzanya a Mennyei Atyától a lelkek megmentésére és megszentelésére. A Szeretetlángról szóló üzeneteket elsőként Kindelmann Károlyné, Szántó Erzsébet, világban élő, harmadrendi kármelita édesanya kapta 1961-től 1983-ig Jézustól és Szűz Máriától, melyeket az Úr Jézus kérésére lelki naplójában jegyzett le.

Első üzenetében így szólt a Szűzanya Erzsébet asszonyhoz: „Szent István király nekem ajánlotta országotokat, és én ígéretemmel biztosítottam, hogy szívemen viselem az ő és a magyar szentek kérését. Egy új eszközt szeretnék a kezetekbe adni. Nagyon kérlek benneteket, fogadjátok megértéssel, mert Szívem bánkódva néz országomra. Leányom, vedd e Lángot, melyet neked nyújtok először. Ez Szívem Szeretetlángja. Gyújtsd meg vele a tiédet és add tovább.” (Szl. LN, 1962. ápr. 13.) - Később azt is hozzáfűzte a Szűzanya, hogy hazánkból kiindulva akarja Szeplőtelen Szívének Szeretetlángját az egész világon elterjeszteni, minden népre és nemzetre kiárasztani. „A Szent Szűz Szeretetlángja által a hitből fakadó bizalom gyökeret ver a lelkekben, és megújul a Föld színe.” (Szl. LN, 1963.márc.24.)

„Tüzet tűzzel fogunk oltani: a gyűlölet tüzét a szeretet tüzével. A Sátán gyűlöletének tüze oly magasra csap, hogy azt hiszi, győzelme biztos már, de Szeretetlángom megvakítja a Sátánt.” (Szl. LN, 1964. dec. 6.)

     Dr. Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek 2009. április 5-én egyházi jóváhagyást adott a Szeretetláng Lelki Napló kiadásához és egyházmegyéjében megalapította a Szűz Mária Szeplőtelen Szívének Szeretetlángja Mozgalmat.

     Ha e témáról még többet akarsz tudni, keresd a Szeretetlánggal kapcsolatban kiadott könyveket vagy kattints a www.szeretetlang.hu portálra. – Györe Róbertné, Kati – Forrás  (A szerk. megjegyzése: holnaptól indul 194 részes sorozatom a Szeretetlángról. Ajánlom mindenkinek, a lelkiség követőinek, az érdeklődőknek és a kritikusoknak!)

(Maria Veronika Rinderer OCD írása (Füzetként megjelent magyar nyelven egy szintén kármelita nővér fordításában!)

Szeretőszívű József 2
     Ha ezen történeseket szemléljük, akkor az igazi szeretet képe világosodik meg előttünk. Gyümölcsei nem az öröm, nem az élvezet, a birtoklás, hanem a lemondás, a tapintat, türelem, hallgatás és az őszinte áldozat. Ennek a fának nem az „én” a koronája, hanem a „te”, s az odaadás ebbe a „te”-be süllyed bele anélkül, hogy a legcsekélyebb visszhangra várna. A szív, amely valóban szeret nem azért ad, hogy kapjon, hanem odaadja és feláldozza magát a „te”-ért, hogy abban eltűnjön, hogy abban meghaljon. Mindent tárt karokkal ölel át, ami ehhez a szeretetből való halálhoz hozzásegíti. Milyen fájdalom lehetne itt túl nagy? Amíg ezt tehernek érzi, addig nem halt meg minden benne, és nem szűnik meg odaadni magát, amíg minden, de minden a szeretett „te”-ben fel nem emésztődött. Igen, az a szív, amely szeretettől izzik el akar égni, nem a saját énjében, hanem a szeretett „te”-ben. Azt akarja, hogy megragadják és a „te” mélységébe rántsák, hogy soha többé ne legyen önmagáé, hanem a mélység sötétjében elmerüljön.
    A legfelsőbb „te”, amelyben mi meghalhatunk, Isten. És ha egy szertő szív sohasem vár válaszra, mégis mélységesen megtapasztalja, hogy Isten – a „te” lényege –, csak szeretet. Megtapasztalja az isteni szeretet hatását. Ennek a szeretetnek minden tulajdonsága isteni, azaz végtelen és örök mértékű. Ha a szeretet lényege az odaadás, behatolni a másikba, hogy közölje magát vele, akkor az Isten szeretetének ez a legnagyobb mértékben sajátja, hogy a szeretett teremtményhez, amely neki megnyílik, lehajoljon, hogy vele egyesüljön. Ő lényével behatol a szív kicsiny és legkisebb megindulásába, és isteni létet lehel belé. Isten megtermékenyíti teremtményét isteni szeretetével és érleli benne a szentség gyümölcsét, amíg neki úgy tetszik, hogy leszakítsa.
    „Szeretettel élni” igen; élet a szeretetben és szeretetből. A szeretetből fakadó cselekedet, mint tűz áthat mindent, mely soha el nem ég és soha ki nem alszik. Szent József ezt a szeretetet élte teljes mértékben. Olyan szíve volt, mely minden emberi szereteten túl feloldódott Istenben.

Egy iraki fiatal pap mártírhalála és égi segítsége

A Magyar Kurir 2014. 01. 12-i publikációja nyomán szerkesztett változat. Forrás  

     Ed West, a Catholic Herald újságírója, második gyermeke születésének nehéz perceiben egy mártírhalált halt iraki paphoz imádkozott segítségért. Az újszülött kisfiú nem lélegzett és semmire nem reagált, riasztották a többi orvost is, és már mindenki a legrosszabbtól tartott. Ezekben a tragikus pillanatokban térdelt le az apa, és Ragheed
Ganni közbenjárását kérte: azé az iraki papét, akit 2007 júniusában gyilkoltak meg Moszulban.
     Mint később az orvosok közölték, teljes két percig kellett várniuk, mire a baba végre felsírt. A gyermek sírásának hallatán túláradó boldogság árasztotta el a szülőket. A kisfiú, károsodást nem szenvedett! Az apa köszönetet mond Ragheed Ganninak, és az ő áldozatkész életét állítja példaként elénk.

A vértanú Ragheed Ganni életét, holnaptól a "TOLARENCIA" sorozatomban ismertetem!

(A tegnapi poszt folytatása!)

     A Lelki Napló szerint Jézust és Szűz Máriát is fájdalommal tölti el az, ahogy az emberek élnek a földön. Erzsébet asszony küldetése, hogy engeszteljen azok helyett is, akik nem törődnek Jézussal. Krisztus szomorú amiatt, hogy elutasítjuk őt: „… a legnagyobb boldogság mást boldoggá tenni. Én úgy, de úgy szeretnélek boldoggá tenni benneteket. És ti mégis máshol keresitek (a boldogságot) és nem Nálam. Az Én boldogító kegyelmeimet elkerülitek… Úgy, de úgy fáj!” Jézusnak fájdalmat okoz, ha valaki a kárhozatra jut, ezért Erzsébet asszony feladata, hogy értük is imádkozzon: „Egyetlen léleknek sem szabadna elkárhoznia, kiket papjaim gondjaira bíztam. Ez a szó, hogy elkárhozik, iszonyatos fájdalmat okoz szívemnek. Újra átszenvedném a kereszthalált minden lélekért, de ezerszer nagyobb fájdalommal, mert az elkárhozottaknak már nincs reményük. Vágyaiddal mentsd meg a lelküket!” Mária pedig fájdalmasan zokog, amiért „Oly sok bűn van az országban. Segíts nekem, mentsük meg… Leányom, vidd e lángot, melyet neked nyújtok először… Ez Szívem Szeretetlángja… add tovább!” Erzsébet asszony feladata, hogy a Szeretetlángot a tengerentúlra is elvigye. S hogy mi a Szeretetláng? Mária szavai szerint: „Szívem Szeretetlángja maga Jézus Krisztus.” Ahogy a Lelki Napló teológiai cenzora, Kovács Zoltán írja: „A Szeretetláng tehát Isten egyik kegyelmi adománya, mely a gonosz lélek hatalmát megtöri, s így elősegíti a hívő lelki növekedését és megerősíti az üdvösség felé vezető úton (különösen halála óráján), a halál után pedig megtisztulásának folyamatát gyorsítja.”

     A Lelki Napló szerint Erzsébet asszonyt gyakran kísérti meg a gonosz, a kétségeit igyekszik felerősíteni, el akarja hitetni vele, hogy csak képzelődik, ámítja magát és másokat, vagyis hazudik. A hazugság atyja vádolja hazugsággal Krisztus tiszta hitű kiválasztottját, akinek egész lelkét betölti a szeretet. Erzsébet asszonynál váltakoznak a lelki szárazság, a sötétség, illetve a kegyelemmel teljes lelki megtapasztalások. A gonosz kísértéseit mindig a Szentlélek erejével sikerül legyőznie, a sátán ismétlődő támadásai a Szeretetláng kiárasztásának során kudarcot vallanak. Erzsébet asszony lelkileg mindig megerősödve kerül ki a sötétségből, alázatot, türelmet, teljes Istenre hagyatkozást tanul, a szenvedést kereszthordozásnak, a Megváltó Krisztussal való együttműködésnek fogja fel.

     Az, hogy Jézus kiválasztotta Erzsébet asszonyt, nem jelentette azt, hogy élete könnyebbé vált volna. Rengeteg megaláztatáson, szenvedésen ment keresztül, gyakran kellett megküzdenie a küldetését övező értetlenséggel, közömbösséggel. Erzsébet asszony éjszaka és kora reggel imádkozott, nappal pedig a családjáról gondoskodott. Alázatos lélekként tisztában volt azzal, hogy látomásait kizárólag Isten kegyelmének köszönheti. Az Üdvözlégy Mária imádságunkba Jézus édesanyjának kérésére beillesztette a következő fohászt: „Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya, könyörögj érettünk, áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!”

     A Szeretetláng Mozgalom, a Katolikus Egyházon belüli Lelkiségi Mozgalom, Jézus és Mária az egyház elöljáróin keresztül kérte Erzsébet asszonytól az üzenetek továbbítását. A mozgalom főbb jellemzői a Lelki Napló alapján rajzolódnak ki: törekedni a Jézus Krisztussal való bensőséges egyesülésre és az életszentség elérésére; törekvés Magyarország és az egész világ újraevangelizálására; törekvés a lelkek megmentésére, saját és felebarátaink bűneinek jóvátételére az engesztelődés által; Szűz Mária Szeplőtelen Szíve titkának kinyilvánítása. 
Erzsébet asszony Lelki Naplóját eddig több mint húsz nyelvre fordították le. A Szeretetláng Mozgalom ma már az egész világon elterjedt, különösen közép és Dél-Amerikában, a legjobban Mexikóban és Brazíliában. Ez utóbbi hatalmas országban több mint 120 városban és helységben vannak Szeretetláng imacsoportok – valamint papi vezetés mellett –, a "Szeretetláng titulusra" szentelt közösségi "szantuáriumok". Magyarországon közel 200 imacsoport létezik. Hazánkban, a Szeretetláng Mozgalomnak (a bíboros úr által) kinevezett kápolnája, Budapest VI. kerületében, a Székely Bertalan utca 25 szám alatt van.

     Erdő Péter bíboros prímás 2009. június 6-án, Erzsébet asszony születésnapján a Kispesti Jézus Szíve-templomban hirdette ki a „Mária Szeplőtelen Szívének Szeretetlángja Mozgalom” jóváhagyását. A most megjelent, teológiailag ellenőrzött és engedélyezett Lelki Naplóhoz is a magyar katolikus egyházfő írt Előszót, hangsúlyozva, hogy a mozgalom, „amely a világon számos egyházmegyében püspöki elismeréssel működik, és keletkezésének helyén, itt, Magyarországon is elevenen él, hitelesen katolikus lelkiséget és Mária-tiszteletet hordoz” (Szent István Társulat, 2010.)

Bodnár Dániel/Magyar Kurír   Forrás            Kép, a szerkesztőtől!                           

(Maria Veronika Rinderer OCD írása (Füzetként megjelent magyar nyelven egy szintén kármelita nővér fordításában!)

Szeretőszívű József 1
    Az istenbemerültség csúcsát minden szent azért érte el, mert szeretett, életét szeretetből élte, mert szeretet nélkül minden igyekezet és fáradozás értéktelen és eredménytelen. Aki tehát nagy és szent dolgokat igyekezett végbe vinni és mindent feláldozott, életfája csak úgy borulhatott virágba, ha valóban szeretet volt a gyökere. Egy szerető szív mindenre képes és semmi sem nehéz a számára.
Maga Szent József is hogyan tudta volna életáldozatra való hivatását – mint a Mennyei Menyasszony emberi vőlegénye –, szeretetének nagy ereje nélkül élni, ha ez a rendíthetetlenség nem minden földi szeretet fölülmúló?
    Mai modern világunkba, szinte merészség belekiáltani a „szeretet” szót, mert igen torz visszhangot vált ki. Az embereknek sajnos fogalmuk sincs, hogy teljes valójában mit takar a szó és mi az igaz szeretet. A lelkekben a szenvedély elhomályosította a tiszta szeretet képét, mintegy behelyettesítve azt. Egyszer azonban minden hiedelem és önámítás burka lehull majd, és mindenkinek szembesülnie kell a Szeretettel! Ha most nem kezdünk el tiszta szívből szeretni, akkor mikor? Mert eljön a nap, amikor egyik azt hallja: „Jöjj otthonomba”, a másik viszont azt, hogy „Nem ismerlek téged”!
   Szent József kétezer évvel ezelőtt élt, ám a szeretet, amelyet megvalósított, máig is korszerű. Semmi sem olyan változhatatlan – még ha oly sokrétű is –, mint a szeretet.
József szerette Máriát, megkérte a kezét, mert maga mellett akarta érezni azt a tisztaságot, amely természetfölötti szeretetből sugárzott, melyet a Szent Szűzben megtalált. Ez a szeretet, nem  hordozta  magában  a csalódás lehetőségét, mert Szent József a beteljesülést nem a kielégülésben, hanem a lemondásban kereste, nem az érintésben, hanem a tartózkodásban találta meg. Teljes önzetlen bizalommal volt Mária iránt, mégis amikor látta, hogy Jegyese fogant, oly átható szeretet töltötte el, hogy szívében semmiféle elítélő gondolatnak nem volt helye. Törvénytisztelő emberi reakcióját nem a kétely vagy csalódás indíttatta, hanem saját méltatlanságának azon tudata, hogy e titoknak részese legyen. Természetfölötti megerősítést kellett kapnia Józsefnek az angyal által, hogy mindent elfogadva, szívének szerető hallgatásába rejthesse.

Szeretetláng – Lelki Napló 1961–1983

2010. 10. 20. 

     A Szeretetláng Lelki Napló Kindelmann Károlyné 1961 és 1983 között Jézustól és Szűz Máriától kapott magánkinyilatkoztatásait tartalmazza, melyeket Jézus Krisztus kérésére jegyzett le.

     Kindelmann Károlyné Szántó Erzsébetként született, 1913. június 6-án Kispesten, egyszerű, katolikus polgári család gyermekeként. Szüleinek ő volt a tizenharmadik, egyben utolsó kicsinye. Tizenkét éves korára mindenkit elvesztett, a szülei és a testvérei is meghaltak. A serdülőkorú Erzsébet teljesen egyedül maradt, sokféle veszélynek kitéve, de elképesztő akarattal, Istenbe vetett maximális hittel sikerült megőriznie a tisztaságát és lelkileg megerősödve kikerülnie kilátástalannak látszó helyzetéből. Már ezekben az években vágyott rá, hogy Istent szolgálhassa. Tizenhat évesen férjhez ment a nála 35 évvel idősebb, harmadrendi ferences Kindelmann Károlyhoz, aki özvegyember volt. Hat gyermekük született. Kindelmann Károly 1945-ben meghalt. Erzsébet asszony ettől kezdve egyedül nevelte gyermekeit, egyre súlyosbodó nélkülözések közepette, hiszen a kommunista államosítás minden megélhetésétől megfosztotta a családot. Erzsébet asszony munkát vállalt, de több helyről is elbocsátották nyíltan vállalt katolikus hite miatt, és mert nem volt hajlandó aláírni a Mindszenty József hercegprímás elleni ívet, gyermekeit pedig beíratta az iskolai hittanra. Ezekben az embert próbáló évtizedekben is bízott az Úrban és hite egyetlen pillanatra sem ingott meg. Gyermekeit tisztességben felnevelte és úgy gondolta, hogy önállóságukkal, ő maga majd kissé szabadabb lesz és "megpihenhet".

     Az 1961-es esztendőben már nagyon fáradtnak érezte magát, pedig épp ez az esztendő lett a meghatározóbb életében. Egyfelől, ekkor kapta meg Jézustól fő hivatását, az égi megbízást, másfelől viszont hamarosan egy tragikus esemény fokozottabb áldozatvállalásra késztette: árván maradt három unokája felnevelését és beteg fia gondozását vállalta magára. Keményen meg kellett küzdenie, hogy a kicsik ne kerüljenek állami gondozásba, mivel a kommunista illetékesek nagyfokú ellenállást tanúsítottak a nagyanyai jogok gyakorlása iránt. A hat gyermeket felnevelt anyát – gyakorló hite miatt – nem találták alkalmasnak három unokája felnevelésre,. Erzsébet asszony életében, egyszeriben összeért az ég és a föld valósága: egyrészt igyekezett maximálisan eleget tenni Jézus és Mária sürgetésének, másrészt haláláig ápolta gyógyíthatatlanul beteg fiát, s nevelte az unokáit. Egyszerre kellett tehát teljesítenie égi és földi feladatait. Nyilvánvaló, hogy e kettős küldetését a gondviselés segítsége nélkül képtelen lett volna teljesíteni.

     Az égi megnyilatkozásokat életének egyik legválságosabb, legkilátástalanabbnak látszó helyzetében kapta. Jézus azt kérte Erzsébet asszonytól legelőször, hogy mondjon le önmagáról és minden javáról, imádkozzon másokért, segítve ezzel a bűnösök megtérését: „Imádj és engesztelj mások helyett!” Jézus nem titkolta előtte, hogy szenvedések várnak rá, kifejezetten kérte: „Fogadd el a szenvedést a lelkek megtéréséért.” A szenvedések mellett azonban Jézus a kegyelmet is megígérte Erzsébet asszonynak: „Leányom, sokat kell szenvedned, itt a földön semmiféle vigasztalást nem nyújtok, mely a földhöz kapcsolná életedet. Erősítő kegyelmemet szüntelenül reád árasztom, és a Szentlélek erőssége veled lesz.” Jézus megígérte választottjának, hogy Édesanyja, Szűz Mária állandó segítségére lesz. Mindehhez azonban Erzsébet asszonynak, teljesen le kellett üresítenie magát, ahogyan azt Krisztus kívánta: „Leányom, mondj le akaratodról, mindig arra kérlek. Megváltó munkámban csak úgy vehetsz részt, ha egészen és állandóan velem egyesülve élsz minden pillanatban… Leányom, tégy meg mindent ernyedetlen szorgalommal a lelkek megmentéséért… A Szentlélek Úristen veled fog munkálkodni, rosszra hajló természetedet segíts átalakítani üdvösséged javára.” Jézus folyamatos áldozathozatalt és odafigyelést kért Erzsébet asszonytól: „Szüntelenül lobogjon benned az áldozat, az imádság és önmegtagadás szelleme.”

Bodnár Dániel/Magyar Kurír cikkének első része nyomán. Eredeti forrás (Folytatása holnap!)

Kép: www.konyv.devocionalia.eu

(Maria Veronika Rinderer OCD írása (Füzetként megjelent magyar nyelven egy szintén kármelita nővér fordításában!)

Imádságos József 2
    Imádkozni tehát, nemcsak azt jelenti, hogy Istenhez beszélünk, de azt is, ha Istennel és Istenben vagyunk; Nála és Benne tartózkodunk. Így minden belemerül Isten létezésébe, a hit világosságának fényébe. Az imádság egy egymásba fogadás, egy egymásba ölelés, amelyet a külső tevékenység nem zavar és nem szakít félbe, úgyhogy az 'istenbemerültség', állapottá válik. Az imádság egy „létezés a létezésben”, és ez a szüntelen isteni létezésben való létezés, egész életünket állandó imává teszi.
    Az emberi törekvésnek mindig az a célja, hogy Isten létezését érthetővé tegye, hogy egyre jobban megvilágosítsa. De kegyelem nélkül ez a törekvés mindig csak eredménytelen vágyakozás marad. Isten azonban néha lenyűgöző erővel jön, egyetlen pillanat alatt szeretetének tengerébe merít minden fáradozást, próbálkozást, és csalhatatlan világossággal áll a lélek elé. Megajándékozza „ittlétének” mélységes felismerésével. A szív minden ízével megtapasztalhatja, felfoghatja, megélheti Isten jelenlétét.
    Ez az élmény egy mélységes vágyat hagy maga után, egy fájdalmas vágyakozást, mely egyben boldogító pecsétet nyom a lélek minden cselekedetére. Minden törekvésének egyetlen célja, hogy Istent ennek a megismerésnek és élménynek a fényébe belevonja, s egyre jobban az isteni létben legyen és maradjon.
Ez egy emésztő vágy, amely magában rejti a fájdalmat, hogy az emberi gyengeségek és hibák ezt az istenképet el ne homályosítsák. Sohasem vagyunk képesek magunktól Istenhez közeledni, de a vágy tüze egyre mélyebbre von minket a „létezőben való létezésbe”. Isten mindenkinek olyan mértékben ajándékozza magát, amennyire az vágyakozik utána.
   Szent József az ima patrónusa. Gondolatainak összeszedettsége és állandó Jézusra irányuló figyelme magától értetődő volt. Együtt élt az Isten Fiával, és ez minden gondolatát, törekvését, gondját és munkáját ráirányította. Lelke minden mozzanata Jézus szeretetében volt elrejtve. Ezért nagybetűkkel írhatjuk életére, minden fáradozására és szenvedésére: „Imádság volt létezése a létezésben”. Ebbe az isteni létezésbe merülve valósodott meg, a nagy szeretetegyesülés.

Jó szokás az imádság!

     Élt egyszer egy vizimolnár, aki a harangszóra már kisgyermekkorától kezdve mindig elmondta az Úrangyalát. Annak idején sok társa is követte ebben, de amint elkövetkezett a kamaszkor, sajnos sorra elhagyogatták ezen üdvös szokásukat. Ez a molnár azonban hűen kitartott a Szűzanya köszöntésének napi szokása mellett. Családot alapított és apja nyomdokain lett maga is malomtulajdonos.
     Mivel a nagy zajjal járó tevékenység nem tette lehetővé, hogy meghallja a szomszéd falu harangját, ezért a templomtoronyra néző kis ablakot mindig tisztán tartotta a szálló lisztportól, hogy láthassa a toronyórát. Amikor a harangozásra esedékes időt meglátta, mindig leállította a malomszerkezet mechanikáját és a harang szavára elmondta az Úrangyalát.
     Történt egyszer, hogy a gyermekei, más pajtásaikkal a malompatak felső folyásánál játszottak. A nagy hancúrozásban a legkisebb beleesett a vízbe. Na, volt nagy sivalkodás és segélykiáltás, ám senki nem jött a segítségükre. Eközben a víz a kicsit, aki ügyesen kapálózott ugyan, de mégsem volt képes az erősbödő sodrásnak ellenállni. Egyre csak sodródott a duzzasztás felé, ahol a patak vízesésként forgatta a nagy lapátkereket. Életveszélyes volt a helyzet, mert ha át is fordul a keréken, kőre eshet, sőt a kerék maga alá is gyűrheti a fiúcska kicsi testét. A molnár tehát nem hallhatta a jajongást, ám épp kinézet kis ablakán és látta, hogy hamarosan a déli harangszó következik. Így aztán pontosan leállította a malomgépeket és ekkor hallotta meg a gyerekek riadalmát. Kirohant és épp időben, mert még a zúgó előtt elkaphatta gyermekének kezét, kihúzva őt a halálos veszedelemből.
     Magához ölelte a vacogó gyermeket, aki remegésével apja lisztes ruháján jóformán "csirizt" kevert. A molnár kimondhatatlan hálával fordult a Szűzanya felé és olyan szépen köszöntötte a harang konduló szavára, hogy még Gábriel arkangyal is elismerően bólintott az égben.

     Következetesen tartsuk meg tehát imaszokásainkat és semmi okot se találjunk a halogatásra! Ez az egyszeri vizimolnár is mondhatta volna magában, hogy "Ennek a gabonaszállítmánynak az őrlése oly nagyon sürgős, hogy most inkább nem állítom le a malmot, majd az esti harangszónál be fogom pótolni rendre az imámat"!

(Maria Veronika Rinderer OCD írása (Füzetként megjelent magyar nyelven egy szintén kármelita nővér fordításában!)

Imádságos József 1

    Szent József a bensőséges élet, a lélek Istennel való kapcsolatának, az imának patrónusa. Mi jogosíthatja fel,  erre a magasztos címre?
    Tudjuk Róla, hogy hallgatag férfi volt. A külső hallgatás azonban nem jelenti a lélek elnémulását. Minél csendesebb lesz ugyanis valaki a világ előtt, annál bensőségesebb lesz az Istenhez való kapcsolata. A külső hallgatásban, növekszik az igazi imádság. A bensőséges ima csakis a csendben, a szív igaz, mélységes nyugalmában jön létre. A gondokat és kívánságokat háttérbe kell szorítani, és egy nagy benső függetlenségnek és szabadságnak kell átfénylenie lelkünkön. Csak ebben a nyugalomban lehet Istennel egy felhőtlen kapcsolatot találni. Hogy párbeszédben-e vagy hallgatásban, azt egyedül Isten határozza meg.
De hogyan kell úgy imádkozni, ahogy azt a Szentírás megkívánja? Hogyan tudunk mindig megmaradni az imában?
    Alapvető a külső csend. Csendben lenni nem azt jelenti, hogy semmit se csinálunk, hanem a szükséges feladatokat csendben végezzük. Meg kell teremteni a nyugalom légkörét, amelybe beléphet a Végtelen.
Az Isten bennünk él. Magunkban hordozzuk az Urat mint Istenembert; testével és vérével az Eucharisztia által. Gondolkodásunk fénysugarát, érdeklődésünket és kívánságunkat, egyedül Őrá kell irányítani. Készségeink minden külső és belső igyekezetét össze kell fogni, hogy egyetlen sugárként Őrá irányuljanak. Így világlik fel tudatunk számára Isten jelenléte, Aki áttörve emberi határaink korlátait, a szívünk minden figyelmét magára vonja.
Ez az érzékelhető isteni jelenlét, gondolkodásunk és akarásunk forrása lesz, mely minden emberi igyekezetünket magába fogadja, hogy azt Isten erőterébe merítse. Ő lesz vágyaink tárgya, törekvéseink célja. Minden emberi cselekedetünket megajándékozza az Úr jelenlétének erejével.

Imádkozzunk és böjtöljünk főpapjainkért!

     A "PRAY AND FAST FOR OUR BISHOPS" amerikai kezdeményezéshez csatlakozunk, egy "magyarított" változattal! Az eredeti szándék szerint, minden héten egy szent főpap égi közbenjárását kérjük, földi Egyházunk vezetőinek többletkegyelmi segítésére Istentől! Az angol nyelvű változat (lásd) 32 héten át tart, a magyar változatban kiterjesztettük az egész évre, vagyis mind az 52 hétre! Hogy e közbenjárás kiesdésére miért van szükség – nem lehet kétséges –, sem annak aki a Világegyház állapotát szemléli, sem annak aki e blogot rendszeresen olvassa!
     Veszélyes időket élünk ugyanis! A világ nekirontott az életnek, a családnak és a vallásszabadságnak. Évente, több mint 50 millió magzatot áldoznak fel a halál kultuszának oltárán. A házasságot és a családot megtámadták azok, akik gyermekeinket természetellenességre akarják nevelni. Nem kevésbé kikezdték a szeretet értelmét, sőt magát a szentségi alapokat is ki akarják forgatni. Vallásszabadságunk óhatatlanul kicsúszhat kezünk közül, amikor a világ vezető politikusai – még a magukat keresztényeknek vallók is – hitünk liberalizálására vagy megtagadására akarnak rávenni, miközben az egyházi evangelizáció egyre erőtlenebb.
     Erős és szent püspökökre van tehát szükségünk, olyan püspökökre, akiket hősies erények töltenek el, akik átvezetnek minket ezen a sötét időszakon, akik képesek szembeszállni a világ erőszakos nyomásával. Olyan püspökökre van szükségünk, akiknek van tekintélyük és bátorságuk visszahívni az áruló politikusokat, figyelmeztetik őket felelősségükre és hősként védelmezik Krisztus Titokzatos Testét, az Egyházat.
Megvannak ezek a püspökeink, mert Isten nevükön nevezte őket. Nekik azonban szükségük van ránk. Szükségük van az imáinkra, áldozatainkra és böjtjeinkre. Mi azonban segítő szándékaink nyomatékolására a Szent Püspökök közbejárást kérjük számukra.
Csatlakozz kampányunkhoz! Közös imával és böjttel esdjük ki Istennél a kegyelmet pásztorainknak, hogy megvédhessék nyájukat!

Miért szükséges az imádság mellé a böjt?

     Azért, mert minden szeretetből hozott áldozat – így a böjt is –, nyomatékozza imaszándékunk komolyságát! Maga az Üdvözítő mondta: „Ez a fajta nem űzhető ki másként, csak imádság és böjt hatására.” (Mk 9,29)
     „A történelem folyamán a katolikus hívek szükség idején imával és böjttel kérlelték Istent, mert ezek segítségével  közelebb kerülhetünk az Úrhoz, rávezetnek minket az Ő akaratának teljesítésére és imáink meghallgatása révén elnyerjük az Ő támogatását.” (Chaput érsek)
     Mint Krisztus testének és Egyházának megkeresztelt tagjai rendszeresen fölajánlhatjuk imáinkat és önmegtagadásainkat, hogy ezáltal mi magunk megerősödjünk, másokat szükségükben támogassunk és a gonoszt kiűzzük az Egyházból. A böjt és az ima egyesít minket a keresztrefeszített Krisztussal, Aki viszonzásul eláraszt minket isteni kegyelmével. A böjt hagyományosan azt jelenti, hogy kevesebbet eszünk. Azonban nem csupán ételről mondhatunk le mindennapjainkban, hanem szórakozásról, társas összejövetelekről, biztos örömet szerző dolgokról. Az is nagyon hatásos, ha olyan – élhető – cselekményekről mondunk le, melyek akár rabul ejtő szokássá is fajulhatnak, lassan elhangolva lelkünket Istenről vagy egyenesen a bűnre vezetnek!
     Kedves Olvasó! Az esztendő minden hétfőjén megjelenik ez a felhívás, más és más szent Apostol, Püspök, Bíboros vagy Pápa képével, mintegy az Ő közbenjárásukat kérve azon a héten, egyházi vezetőink megsegítésére! A hétfői böjt, azonosítható a Szeretetláng üzenete által meghirdetett – éppen a szenvedő papi lelkekért – felajánlott szándékkal. (Lásd Szeretetláng Lelki Napló kritikai kiadás I/30-31)

     Ajánlott ima a napi rózsafüzér (de legalább egy tized), lehetőleg a Szeretetláng fohásszal (benne vagy a végén): Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!
Majd imánk befejezésül mondjuk el az alábbi három könyörgést!
     1) Mindenben védelmezd Uram püspökeinket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket
szent jelenléteddel, hogy a Te békéd, örömöd és szereteted töltse el őket!
     2) Uram, gyújtsd föl püspökeink szívében a szeretet lángját, hogy úgy tekintsenek a rájuk bízott nyájra, mint lelki gyermekeikre és engedd, hogy Hozzád hasonlóan, mint szerető atya szolgálják őket!
     3) Mennyei Atyánk! Kérünk, áldd meg püspökeinket, akik Téged és a Szentlélekkel eltöltött Egyházadat szolgálják. Védd meg őket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket szent jelenléteddel! Amen

Részlet, fr. Barsi Balázs OFM:  2001. július 14-16-án a Pécsi Kármelita Nővérek templomában elhangzott triduumából

     Tulajdonképpen az egyetlen igazi nagy keresztény kérdés: szerethetem-e testvéremet magát, vagy ő csak alkalom a szeretetre, eszköz az istenszeretetben való tökélesedésre? Mert akkor végső soron akadállyá válik, hiszen a tökéletes istenszeretetet elérve többé nem lesz már rá szükség. De nem éppen szeretetkapcsolatainkban vagyunk-e valóban szemtől szemben az Örökkévalóval, aki maga a Szeretet? Itt van azután a kérés misztériuma. Nem kérhetek senkitől semmit, csak közvetlenül Istentől? Dehogynem. A földön is kérünk apróbb-nagyobb szívességeket egymástól, miért ne kérhetnénk segítséget a szentektől, különösen is Máriától az Isten országa felé vezető úton?
     Figyelemre méltó Newman-nek az a megfogalmazása, amelyben a római és az anglikán vallás különbözőségét a Gyermekét karján tartó Szűzanya és a Kálvárián magányosan álló kereszt képével illusztrálja:
„A római és az anglikán vallás ellentétes nézeteket vallott, áttérésem története pedig egyszerűen a megoldás keresése. 1838-ban ezt úgy illusztráltam, mint a Madonna és a Gyermek, illetve a Kálvária kontrasztját.” Az anglikán teológia sajátossága az volt, hogy szerinte „az Igazság tejesen objektív és független, nem pedig mint ami (Róma teológiájában) az egyház kebelén elrejtve nyugszik, mintha egy volna vele, életét vagy – valamilyen értelemben – halálát erre az ölelésre bízva, hanem mint ami magányos és megközelíthetetlen, akárcsak a Kereszt vagy a Föltámadás, amely mellett ott van ugyan az egyház, de csak a háttérben.” (Ap 204.)
(Valójában ez a kontraszt nem is annyira éles, hiszen Jézus emberségében is mindenekelőtt az Atya egyszülött Fia, a betlehemi barlangban éppúgy, mint a kereszten függve, ám egyszersmind Mária fia is, éspedig a kereszten nem kevésbé, mint a betlehemi barlangban, hiszen éppen a kereszten függve rendeli Máriát János anyjává, a most születő Egyház Anyjává.)
     Ebben az összefüggésben válik érthetővé Newman-nek az a megállapítása is, hogy a katolikus Mária-tisztelet valóban bálványimádás lenne egy kálvinista templomban, ahol nincs realis praesentia, vagyis Krisztus valóságos jelenléte az Oltáriszentségben. A római egyházban azonban nem az, mert ott mindenki hiszi, vallja a valóságos jelenlétet. És belépve a lakodalmas házba, ahol a barátom a vőlegény, nyugodtan szóba elegyedhetek a násznép tagjaival, akikről tudom, hogy ugyanahhoz jöttek, ugyanahhoz tartoznak, akihez én.
„Bementek a házba, és ott találták a Gyermeket anyjával, Máriával. Földre borulva hódoltak előtte” – ez Newman útjának végpontja. (Mt 2,10)

Mire figyelsz?

     Történt egyszer, hogy két jóbarát, egy indián és egy jenki sétált egy nagy forgalmú városban.
Éppen csúcsidő volt, tehát sokan nyüzsögtek az utcákon.
Az autók kürtöltek, a rendőrség vijjogott, a taxisok meg következetesen csikorogva fordultak be az utcasarkokon. A városi zaj szinte süketítő volt.
     Egyszer csak megszólalt az indián: – Hallok egy tücsköt.
– Az nem lehet pajtás! – mondta a barátja – ekkora zajban hogy lehetne meghallani egy nyavajás kis tücsköt?
– Pedig, biztos vagyok benne, hogy egy tücsköt hallottam – mondta az indián.
– Ez őrültség! – mondta újra a barátja.
     Az indián egy kis ideig türelmesen figyelt, majd elindult az utca másik oldalára, ahol néhány fűcsomó nőtt a fal tövében és ott – csodák-csodája –, tényleg megtalálta a tücsköt.
A barátjának leesett az álla:
– Ez lehetetlen! Neked természetfölötti hallásod van!
– Nem – válaszolt a bronzos –, az én fülem semmiben sem különbözik a tiedtől. A dolog csak azon múlik, hogy mire figyelsz jobban.
– Hagyjál már a süketségekkel! Én soha az életben nem hallanék meg egy tücsköt ekkora zajban. – hitetlenkedett tovább a barátja.
– Az egész csak azon múlik, hogy mi a legfontosabb neked! – magyarázta az indián. – Figyelj, bemutatom!
     Erre, kivett a zsebéből néhány érmét, majd a földre ejtette azokat.
Harminc méteres körzetben minden fej megfordult, hogy vajon az érme, ami csörrent, nem az övék-e.
– Na látod már, hogy mire gondoltam?
     Az egész azon múlik, hogy mi az, ami fontos a számodra.

(Maria Veronika Rinderer OCD írása (Füzetként megjelent magyar nyelven egy szintén kármelita nővér fordításában!)

Elrejtett és alázatos József 2

    Kora gyermeksége óta kiválasztott eszköz volt, akit Isten nagy gyengédséggel készített elő életfeladatára. Nem ő választotta Máriát, hogy a Messiás nevelőatyja lehessen, hanem Isten kegyelme vezérelte Máriához. És Ő mindent: az istenszeretetét, erényeit és áldozatosságát, tudatosan a Mennyi Atya árnyékába, szolgálatába állította. Mert hiszen minden, de minden Tőle származott, és József annyira tudatában volt ennek, hogy magától értetődően egészen rábízta magát az Atya szeretetére. Isten kiválasztott bizalmasa, a méltóságban is mindig kicsiny és szerény maradt. Tudatában volt személyes méltatlanságának és tehetetlenségének. Saját semmisége tudatában annyira belemerült Isten nagyságában, hogy minden nehézség nélkül teljesen mások alá rendelte magát, énjét háttérbe szorítva szolgált a legnagyobb szerénységgel. Életének ez az alázatossága ragyog még napjainkban is.
    A modern világ nem felejtette-e el, az alázatosság fogalmának megértését? Nem tudják és nem is akarják tudni, hogy ez mit jelent! Ki akar manapság kicsi lenni, eltűnni, mások mögé állni? Kinek van bátorsága Isten kedvéért tehetségét, munkáját, eredményeit elrejteni?
Nézzünk csak saját szívünkbe, megtaláljuk-e ezt az alázatot, ezt a „semmi vagyok”hoz való bátorságot?! Tudatunkban  hordozzuk-e,  hogy  Isten  a mi Teremtőnk  és minden képességünk és adottságunk forrása? Eredményeinknél mindig előtolakodik az „én”, és igyekszik ügyességünket magunkénak tulajdonítani.
Ám, Isten néha áttöri ezt az önámítást, és megajándékoz minket a világos felismeréssel. Megtapasztalhatjuk  a teremtményi semmiséget, a képtelenséget és a tehetetlenséget. Tudatunkba vési, hogy Teremtőjével való kapcsolat nélkül egy teremtmény teljesen erőtlen, és a semmibe zuhannánk, ha az Úr keze meg nem mentene. Valós a kiáltás: „Ments meg Uram, mert elpusztulok!” Ennek tudatán alapszik igazi alázatosságunk, és Isten erre a kiáltásra válaszol kimondhatatlan szeretettel, kitárja karjait, hogy felemelje a teremtményét és hordozza, ha engedi magát hordozni. Végül is Isten akarata ez a tehetetlenség, mert így nyilvánulhat ki az ember számára, az Ő megmentő szeretete.
    Ő azt akarja, hogy gyermekei legyünk, Tőle függő gyámoltalan kicsi gyermekei. És minél kisebbek és elesettebbek vagyunk, annál szorosabban ölel karjaiba. Ha ezt igazán megértjük, akkor Kis Szent Terézzel fogjuk mondani: „Kicsi akarok lenni és kicsi maradni, szeretni kicsiségemet és nyomorúságomat, mert akkor biztos vagyok abban, hogy az Úr nem kívánja tőlem, hogy magam járjak, hanem a karjaiban, mint egy felvonóban visz az Atyához!”
    Ez az Isten és emberek előtti 'gyermeknek lenni akarás', kiírt szívünkből minden önhittséget, és mélységes bizalommal tölt el az Atya iránt. Így lehet Isten árnyékában élni, magunkat és tetteinek elrejteni benne.

Részlet, fr. Barsi Balázs OFM:  2001. július 14-16-án a Pécsi Kármelita Nővérek templomában elhangzott triduumából

     Olaszországban megbetegszik, már-már úgy érzi, meg fog halni, ám belül, szíve mélyén érzi, hogy dolga van még a földön, hogy a megkezdett utat végig kell járnia:
„Leonfortében belázasodtam. A szolgám úgy vélte, haldoklom, s utolsó utasításaimat kérte. Megadtam őket neki, ahogy akarta, de magamban így szóltam: »Nem fogok meghalni.« Majd megint: »Nem fogok meghalni, mert nem vétkeztem a világosság ellen, nem vétkeztem a világosság ellen.« Soha nem voltam képes rá, hogy pontosan megértsem, mit is akartam mondani akkor. Közel három hétig lábadoztam... majd szolgám kérdésére csak ezt tudtam felelni: »Dolgom van Angliában.«
     Tűkön ültem, hogy hazamehessek, hajó hiányában azonban kénytelen voltam Palermóban vesztegelni. Templomokat kezdtem látogatni, s ezek lehűtötték a türelmetlenségemet, bár szertartásokon nem vettem részt.” (Ap 111.)
     Ez a titokzatos késztetés, valamint a Mária-szobrokkal, -képekkel teli templomok meghatározó élményként maradtak meg benne.
     Megtéréséhez hozzájárult az a titokzatos mély vonzódás, mely kezdettől fogva a római egyházhoz és Máriához fűzte:
„A belém rögzült Rómával szembeni félelmeim, szokásainak értelmem és lelkiismeretem általi elítélése, valamint Oxford és Oriel iránti ragaszkodásom ellenére mégis volt bennem egy titkolt, vágyódó szeretet Róma mint az angol kereszténység édesanyja iránt, s őszinte áhítattal fordultam a Szent Szűz felé, kinek college-ában éltem, kinek oltárát szolgáltam, s kinek szeplőtelen tisztaságáról egyik legelső nyomtatásban megjelent szentbeszédemben elmélkedtem.” (Ap 270.)
     A külső-belső hatások számbavétele után most lássuk az értelem munkáját, reflexióit. Tapasztalni fogjuk, hogy azzal együtt, hogy a katolikus egyházat fogadja el az ősegyház teljes foglalataként, oldódik s tűnik el Newman bizalmatlansága a Szent Szűz tisztelete iránt is.
     Egy könyv kerül a kezébe Liguori Szent Alfonztól. Megdöbben, amikor látja, hogy a marialatriának (Mária imádásának) nyoma sincs benne. Meggyőződik róla, hogy a katolikusok Mária-tisztelete nem emel akadályt Isten és ember kizárólagos kapcsolata elé.
     „Ma teljes mértékben tisztában vagyok azzal, hogy a katolikus egyház semmiféle alakot, anyagi vagy anyagtalan képzetet, dogmatikus szimbólumot, szertartást, egyetlen szentet, még a Szűzanyát sem engedi a lélek és Teremtője közé lépni. Mindent szemtől szembe, »solus cum solo«, Isten és ember között ragad meg. Csak Isten teremt, csak ő váltott meg, az ő rettenetes szeme előtt halunk meg, s az ő látásában van örök boldogságunk... Az angyalok és szentek iránti áhítat az Örökkévaló közölhetetlen dicsőségét éppoly kevéssé zavarja meg, mint ahogy a barátaink és rokonaink iránt érzett szeretetünk, rokonszenveink sem összeegyeztethetetlenek a Láthatatlannak járó szívből jövő hódolattal, amely valójában nem féltékeny rombolója, hanem megszentelője és fölizzítója minden e világinak.” (Ap 308., 309.)

A csodásérem és a bicska

     A második világháború végnapjaiban a déltengeren, aknára futott a egy kisebb naszád. Egyetlen katona élte túl, aki hajótöröttként egy lakatlan kis szigetre vetődött. A nyakában, gyermekkora óta egy csodásérmet hordott, úgyhogy ez és egy zsebkés maradt minden kincse, melyeket következetesen mindig magánál tartott.
     Az érmecskét szorongatva, nap mint nap azért imádkozott, hogy jöjjön valaki és mentese meg. Mindennap kémlelte a horizontot, de hiába. A legnagyobb nehézséget a tűzgyújtás jelentette a számára, de a zsebkés acéljával sikerült végül szikrát csiholnia. Hetek múltával beletörődött sorsába és épített magának egy kis kunyhót, fáradságos munkával. Tartósan igyekezett berendezni magának, ám minden eredményes küzdelme és imája ellenére úgy érzete, hogy Isten nem segít neki.
     Egy napon, amikor reggel elment halászni, visszatérőben már messziről szörnyű látvány fogadta. Az egész kunyhója leégett, addigi eszközeivel együtt! Emberünk teljesen elkeseredett. Nemcsak hogy hajótörést szenvedett, de mire beletörődött volna sorsába, még addigi munkájának eredményét is elvesztette. "Hogy tehetted ezt velem Istenem? Mivel érdemeltem ki ezt a szerencsétlenséget? Már-már kezdtem megbarátkozni az egyedüllét gondolatával, és nap-mint nap imádkoztam a Csodásérem Szűzanyához és mégis mindent elvettél tőlem..." – és olyan keserves zokogás vett rajta erőt, hogy lassan álomba sírta magát egy fa alatt. Amikor magára eszmélt, hangokat hallott a part felől. Odarohant és hitetlenkedve látta, hogy egy nagy hajóról csónak kötött ki a fövenyen, matrózokkal.
     Váltig hitetlenkedett, de a hangoskodó emberek közeledése minden kétségét eloszlatta! Boldogan üdvözölte őket és már nem is ment vissza kunyhójának üszkeihez, mert ami érték volt számára, az most is nála volt: a Csodásérem és a bicska. A hajóra érkezve, katonásan üdvözölte a kapitányt és első kérdése az volt feléje, hogy miről sejtették meg, hogy egyáltalán van valaki a kis szigeten? "Abból, hogy megláttuk azt a hatalmas füstöt, amit csináltál" – válaszolta a kapitány.

     Életünkben vannak olyan időszakok, amikor mindent elveszettnek érzünk, mert annyi rossz dolog történik velünk. De ha bízunk Istenben és hozzá fordulunk, minden negatív történésre lesz egy pozitív válasza.

(Maria Veronika Rinderer OCD írása (Füzetként megjelent magyar nyelven egy szintén kármelita nővér fordításában!)

Elrejtett és alázatos József 1

     Egyetlen szent sem volt olyan nagy és ugyanakkor annyira elrejtett, mint Szent József. Az Ő nagysága éppen rejtettségén alapszik, melyre a hallgatás nyomta rá pecsétjét. Ez képezi az Ő alázatosságának alapját.
     Szent József rejtetten élt. Názáretben nagyon megindító az az egyszerűség és szegénység, melyben a Szent Család 30 éven keresztül lakott. Szívszorító a Messiás Jézus alázata, ahogy Ő az evilági szegénységben megszületett. Megrendítő a két legnagyobb szent – a Szűzanya és Szent József – rejtettsége, akik Jézussal éltek. De legmélyebben Szent József áll a feledettség és elrejtettség homályában. Ez volt életének nagy ereje: Jézus és a Szent Szűz árnyékában élni, mintegy elrejtőzve az Ő nagyságukban.
    Nagy hűséggel végezte munkáját, látta el kötelességét és feladatát, ám mindezt eltakarta visszavonultságával és elrejtettségével. Mindig arra törekedett, hogy háttérben maradjon. Ezért tűnik élete egyszerűen hétköznapinak és Ő ezt a hétköznapiságot magától értetődőnek és kötelességtudásnak tartotta.
Sohasem várt dicséretet és köszönetet, alázatával és sikereivel Ő dicsőítette az Istent.
    Elrejtettségének forrása maga Isten volt, aki Őt Fián keresztül isteni életben részesítette. Ha Isten, mint ember tökéletes visszavonultságban élt, hogyan engedhette volna meg magának Szent József, hogy felülemelkedjen és a nyilvánosság elé lépjen? Ha Jézus, istenségének cselekedeteit elrejtette, hogyan helyezhette volna Szent József előtérbe a tehetségeit, Istentől való megbízatását?
    József, saját magát Jézus árnyékába állította és mélységesen elrejtőzött benne. Ebben az vezérelte őt, hogy a Kisjézus példáját kövesse, az Ő elrejtettségét és mélységes alázatát tükrözze mindenben. József a lelke mélyéig tudatában volt annak, hogy hivatása; kegyelem.

Egy pakisztáni halálraítélt segélykiáltása a pápához

„Őszentsége Ferenc pápa részére. A legdicsőségesebb és leghatalmasabb Úr nevében, én, Asia Bibi, szeretném kifejezni legmélyebb hitemet Isten és Ön, Szentatyám irányában” – kezdi levelét, melyről az olasz és a román sajtó tudósít.
     „Reményemet fejezem ki, hogy minden keresztény örömmel a szívében tudta megünnepelni karácsonyt” – folytatja. „A többi rabhoz hasonlóan én is itt, a pakisztáni Multánban, a börtönben ünnepeltem Jézus születését”. Az asszony elmondja, hogy „csak Isten szabadíthat meg”, és megköszöni egy alapítványnak, amely – beteljesítve egyik álmát – elhozta hozzá a férjét és a gyermekeit. „Szerettem volna a Szent Péter téren lenni karácsonykor, és Önnel imádkozni” – írta Ferenc pápának, „de Isten tervébe és bizalmába helyezem magam, és lehet, hogy ez a jövő évben sikerülni fog.” Bibi, akit blaszfémia, azaz az országban érvényes káromlási törvény miatt ítéltek halálra, már négy és fél éve ül börtönben a jogerős ítéletre várva.

     Ő az egyetlen, akit halálra ítéltek a 2400 fogva tartott közül, akiknek 95 százaléka férfi. Idén júniusban lesz öt éve, hogy a 47 éves keresztény családanyát fogva tartják.  Egy adószedő, aki szabadon engedte az állatait Bibiék házában, inzultálta őt, majd kampányba kezdett ellene. Pár nap múlva, amikor étkezésre került a sor a birtokon, ahol dolgozott, néhány asszony közölte vele: nem ihatnak ugyanabból a pohárból, amelyből egy keresztény már ivott. Ebből vita kerekedett, majd újabb pár nap múlva már a börtönben találta magát. A vád: blaszfémia, azaz istenkáromlás volt. Vádlói azt állították: Bibi a vallásukat és Mohamed prófétát gyalázta.

     A muszlim radikálisok ötezer dollárt ígérnek annak, aki meggyilkolja az asszonyt. A férje nem tud dolgozni, gyermekei nem tudnak iskolába menni, mert mindannyian a muszlim radikálisok célpontjai. Amit azonban Bibi a leginkább sajnál, hogy nem láthatja felnőni fiát, Ishamot.
     A muszlim radikálisok a bírósági eljárásra is hatással vannak. A pakisztáni törvények szerint akárkit meg lehet gyanúsítani blaszfémiával, azaz Allah, Mohamed vagy a Korán gyalázásával, és ehhez még bizonyíték vagy szemtanúk sem kellenek. A gyanúsítottat azonnal bíróság elé állítják, és életfogytiglani börtönre vagy halálra ítélik. Azt is igyekeznek blaszfémiával megvádolni, aki ezt a törvényt kritizálja. Az Asia Bibi ellen folytatott eljárás még évekig tarthat.
     „Nagyon hálás vagyok minden felekezetnek, akik értem és szabadulásomért imádkoznak”, folytatja levelét. „Nem tudom, meddig folytatódhat ez így. Ha még életben vagyok, az csak az Önök imájának köszönhető. Sok emberrel találkoztam, akik értem küzdenek. Sajnos eredmény nélkül. Most szeretném Isten irgalmába felajánlani magamat, amely mindent megtehet, és mindenre képes. Csak Ő szabadíthat meg”. Leírta azt a helyzetet, amelyben idén télen is élni kénytelen: „a cellám fűtetlen, és nincs egy ajtó mely megvédene a hidegtől”.  A levél újévi jókívánságokkal zárul. „Tudom, hogy szíve teljéből imádkozik értem. Ez ad reményt, hogy egy napon szabad lehetek. Biztosan megemlékezik rólam imáiban, szeretettel köszöntöm. Testvére a hitben, Asia Bibi”.

catholica.ro/Magyar Kurír
(ki)

Részlet, fr. Barsi Balázs OFM:  2001. július 14-16-án a Pécsi Kármelita Nővérek templomában elhangzott triduumából

     Semmi sem fordítja jobban a keresztényt a Szűzanya felé, mint a mennyek országáért vállalt és valóban megélt tisztaság, és semmi sem viszi távolabb tőle, mint a tisztátalanság, amely nem ismer bűnbánatot. Nem csoda, hogy Newman megcsodálja a római egyházban a cölibátust, és kincsnek tartja, a katolicizmus hitelesítő pecsétjének.
     „Róma nagy egyháza mellett egyéb érvek is szóltak: a tanbeli tisztaságnak és a cölibátus szabályának éber őrzése (ezeket apostoli örökségnek tartottam)... s mindezek megszelídítették magatartásomat irányában...” (Ap 135.) A legújabb kutatások eredményei is a cölibátus apostoli eredetét tanúsítják, s ma, amikor a katolikusok körében is oly sokan ellenzik, s tartják bűnök és személyiségtorzulások forrásának a kötelező papi nőtlenséget, elgondolkodtató Newman megállapítása, mely szerint ha annyi házas protestáns pap ugyanazoknak a gyalázatos vétkeknek ugyanazon fajtáját és ugyanolyan számban elkövette, mint a katolikus klérus tagjai, akkor semmi esetre sem a cölibátus e bűnök oka, és nem a házasság a gyógyszere, hanem pusztán arról van szó, hogy ezek is, azok is engedtek az eredeti bűnből fakadó gyengeségnek és a kísértőnek.
     Abba a házba, ahol a Gyermek és Anyja van, mindenekelőtt tehát a szent tisztaság vezeti, akár a szűzi, akár a házas életformában.
     Newman a St. Maryben lett plébános. Meg is említi, hogy a Szűzanya templomát szolgálta, s hogy ez a körülmény nem volt rá hatás nélkül. Pontosan egy olyan ház elöljárója lett, amelyben a Gyermeket Anyja ölén találhatta meg.
     Egy anglikán jó barát, Hurrel Froude is mély hatással van rá, és akarata ellenére is sodorja a Szent Szűz felé: „Gondolatai lenyűgöztek és komoly befolyást gyakoroltak rám, még akkor is, ha nem fogadtam el őket. Nyíltan bevallotta csodálatát a római egyház, s gyűlöletét a reformátorok iránt... Nagyon nagyra becsülte a szüzesség belső szépségét, amelynek szerinte a Szent Szűz volt a példaképe. Kedvét találta a szentekről való elmélkedésben, a szentségnek, a szentté válás lehetőségének a gondolatát élénken méltatta... szilárdan hitt az eucharisztikus jelenlétben...
     Nehéz mindazt rendre felsorolni, amit teológiai hitvallásomhoz e barátom tett hozzá... Megtanított, hogy csodálattal tekintsek Róma egyházára, s ugyanolyan megvetéssel a reformációra. A Szent Szűz tiszteletének gondolatát mélyen belém véste, s fokozatosan elfogadtatta velem a valóságos eucharisztikus jelenlétet is.” (Ap 98.)

Melyik farkas fog győzni

     Egy öreg amerikai indián így tanította az unokáit, az élet dolgairól:
– Fiacskáim! Minden emberben két farkas dulakodik állandóan.
     Az egyik farkas képviseli a félelmet, a haragot, az irigységet, a bánatot, a sajnálkozást, a mohóságot és a kapzsiságot, az arroganciát, a gőgöt és az önteltséget, a fennhéjázást, az önsajnálatot, az önhittséget, a jóra való restséget, a neheztelést, a sértődékenységet, a kisebb- és a felsőbbrendűségi érzést, a hazugságokat, a hamisságokat és a mások lenézését.
     A másik farkas pedig a vidámságot, a jókedvet, a békességet, az Istenben való bensőséges hitet, a reményt, a szeretetet, az óvatosságot, az együttérzést és a nyugalmat, a higgadtságot, a szerénységet, a kedvességet, a jóakaratot és a jóindulatot, a barátságot, a bátorságot, a beleérző képességet, a nagylelkűséget, az igazságosságot, a könyörületet és a részvétet, a bizalmat, a becsületet, a hűséget és a hitet képviseli.
     Ennek a két farkasnak a harca folyik bennetek is és minden élő emberben.

A gyerekek pár pillanatig elgondolkoztak a hallottakon, majd az egyikük megkérdezte a nagyapját:
– Na de melyik farkas képes győzni?
     Az öreg indián egyszerűen ezt felelte:
– Az, amelyiket tápláljátok! 

(Maria Veronika Rinderer OCD írása (Füzetként megjelent magyar nyelven egy szintén kármelita nővér fordításában!)

Hallgatag József 2

     Ez az isteni hallgatás azonban nem mindig boldogító! Mindig szeret, de nem mindig tölt el örömmel. Egy tekintet, mely a lélek mélyét érintette, egy csók, amelyben Isten lénye a teremtmény legmélyére hatol nyomot hagyva maga után, egy forradást, amely a ráemlékezésben és a vágyakozásban fájdalmas sebbé válik. Isten hagyja, hogy ez a seb vérezzen, és a szenvedést még a hallgatásával is növeli, egy végtelennek tűnő hallgatással, melyben Ő maga rejtőzik! Az ínség mélységéből kifakadó kiáltás visszhangtalan csönd, minden menekvéskísérlet elhal a hallgatásban, s a remény minden sóhaja választalannak tűnik. A csend állhatatosságában azonban, Isten kezdi kinyilatkoztatni magát teremtményének, alakot ölt benne a szerető hallgatásban és felviláglik a hallgatag szeretetben.
    Szent József megértette ezt az isteni hallgatást, és hallgatással válaszolt, miként hallgatás volt a feladata is ebben a világban. Milyen szívesen lett volna Jézus előhírnöke, mint Keresztelő Szent János. Minden vágya volt „Őt hirdetni”, a boldogító titkot világgá kürtölni: „Nézzétek és lássátok, Ő az akire vártatok, Ő a Messiás, akire atyáitok is vágyakoztak!” Ez a hatalmas titok, mint sűrű köd borította be egész életét anélkül, hogy megsértette volna azt. Mindez, mint tűz égett benne, és Ő hordozta a szeretet tüzét. Mert a hirdetés nem az Ő feladata volt, nem az Ő útja. Az Ő élete a hallgatás szent pecsétjét hordozta.
    Szent József a mi nagy tanítónk, a hallgatás erényének nagymestere. Egyetlen szent sem mutatja ilyen világosan, hogy Isten a hallgatásban beszél, hogy Isten a csendben szeret és ajándékozza önmagát. Azért kaptuk Szent Józsefet példaképül, patrónusul mindazoknak akiknek hallgatás a hivatása. De pártfogója mindazoknak, akik hallgatni akarnak vagy hallgatniuk kell, hogy az Isten szerető hallgatása védőn beburkolja őket.

Szent József, a hallgatás nagy tanítója és mestere,
könyörögj érettünk!

Minden napunk egy-egy ajándék

Az ember elment egy szentéletű remetéhez és nagy tisztelettel megkérdezte tőle:
– Álmot láttam, de sehogy sem tudok rájönni, mi a jelentése, mi az értelme. Kérlek, segíts rajtam!
– Hallgatlak – bólintott a remete.
– Álmomban a saját utcánkban mentem, ahol minden nap járok, és az út tele volt nagy szürke göröngyökkel.
Amikor megrúgtam az egyiket, rájöttem, hogy ezek nem is göröngyök, hanem igen furcsa kövek. Egyet zsebre is vágtam, hogy megmutassam a Barátomnak, akihez indultam. Amikor elővettem, kettévált a kezemben és belül szikrázó, tiszta ragyogása volt. Azonnal tudtam (bár nem értek hozzá), hogy ez gyémánt!
Rohantunk az ékszerészhez, de közben telepakoltuk a zsebeinket a szürke kövekkel, hátha azok is rejtett értékek.
Az ékszerész megtisztította a gyémántot és végül felmutatta nekünk, hogy milyen szépen sziporkázik:
– Még soha nem találkoztam ilyen nagy és tiszta gyémánttal! – hitetlenkedett.
Erre kipakoltuk neki a többi köveket is a zsebünkből.
Ő bizalmatlanul nézte a rakás semmitmondó szürke követ, majd egyet megfogott és vijjogó gépével kettévágta, hát smaragd volt. A következő rubin, utána sorra csodaszámba menő ritkaságok, ám egyszeriben csak felébredtem. Egészen a hatása alatt vagyok azóta is ennek az álomnak.
Mondd, mit jelenthet?
– Na fiam! A szürke kövek a te szürke hétköznapjaid! Ez egy csodás példa a számodra, ideje, hogy felfedezd: valóságos kincsesbánya a mindennapok sokasága. Bizony dolgozni kell rajtuk, és a tisztítás módja a bensőséges imádság. Ha ily módon megmunkálod őket, gazdagabb leszel mindenkinél.
Már reggel "vedd kezedbe" a napodat, imádkozz és kérd Isten segtségét, hogy megláthasd benne a hűség gyémántját, a bizakodás smaragdját és
a szeretet rubinszínű áldozatosságát... Fiam! Te ezentúl nem beszélhetsz "szürke hétköznapokról", mert kivételesen megláthattad, hogy mi rejlik valamennyiben!

Részlet, fr. Barsi Balázs OFM:  2001. július 14-16-án a Pécsi Kármelita Nővérek templomában elhangzott triduumából

     John Henry Newmantól anglikán korában igen távol állott a Szent Szűz tisztelete. Protestánsként ő is egyfajta bálványimádásként tartotta számon a katolikusok Mária-kultuszát. Még 1841-ben, négy évvel megtérése előtt is ezt írja egy buzgó katolikusnak: „Attól tartok, fájdalmat fogok Önnek okozni, amikor azt mondom, hogy Önök túlértékelik a mi tanításbeli közeledésünket Önökhöz. Csak megismételni tudom a nyomtatásban már számtalanszor megjelent véleményemet, hogy Mária-tiszteletük és ezzel kapcsolatos szertartásaik a legmélyebb fájdalommal töltenek el. Ezt tényként említem.” (Ap 30.)
     Hogyan lehetséges, hogy ugyanezt az embert aggastyán bíborosként élete utolsó hónapjaiban nem is látni másként, mint karosszékében ülve, kezében az elmaradhatatlan rózsafüzérrel?
     Csupán racionális belátással sohasem jutott volna el idáig. Bár megtérésében óriási a szerepe értelmének, volt olyan intelligens, hogy belássa: az ember Istennel való kapcsolata mélyebb és egzisztenciálisabb, mint amire az értelem képes. Így ír erről Apológiájában: „Szent Ambrus mondásának erejét nagyon átéreztem: »Úgy tetszett Istennek, hogy nem a logika eszközeivel menti meg népét« – a papírízű logika iránt mindig is ellenszenvvel viseltettem. Engem soha sem a logika hajtott előre, mint ahogy az időjárást sem a barométer higanyszála vezérli. Mindig a konkrét létező érvel, az évek szállnak, s már másként gondolkodom, hogyan lehetséges ez? A teljes személyiség mozog, a papírlogika csak rögzíti a változást. A világ minden logikája kevés lett volna ahhoz, hogy gyorsabb haladásra késztessen Róma felé, mint ahogy történt... A nagy tettekhez idő kell.” (Ap 275-276.)
     Kövessük hát nyomon Newman személyiségének mozgását, amely őt abba a házba vezérli, ahol megtalálja a Gyermeket Anyjával, a Szent Szűzzel, majd figyeljük meg, ahogy ezt a rátalálást értelmével is elfogadja.
„Kötelességem megemlíteni az ugyanennek az 1816-os évnek az őszén bennem gyökeret vert másik mély meggyőződést is (csak a nyáron fogalmazta meg az „én és az én Teremtőm” alaptételét) – a ténnyel kapcsolatban nem tévedhetek –: hogy Isten akarata szerint magányos életet kell élnem. Ez a meggyőződés, amely majdnem folyamatosan jelen van bennem azóta is – 1829-ig egyszer-egyszer elbizonytalanodtam, azóta viszont semmilyen kétely nincs bennem – összekapcsolódott a fejemben azzal az elképzeléssel, hogy élethivatásom a cölibátus áldozatát követeli tőlem, akárcsak mondjuk a pogányok között élő misszionárius hivatásától, amely különben több évig vonzott is.” (Ap 73-74.)

(Maria Veronika Rinderer OCD írása (Füzetként megjelent magyar nyelven egy szintén kármelita nővér fordításában!)

Hallgatag József 1

   Szent Józsefet Doctor Mysticusnak nevezik, aki tanít minket – nem beszéddel, ékes szólással és retorikával –, hanem „sokat mondó” hallgatásával.
   A Szentírásban Szent Józsefnek egyetlen szavát sem olvashatjuk, mégis az Evangélium „beszédesen” őrzi az Ő hallgatását, és híven közvetíti korunk embere számára is. Isten maga is a hallgatás csöndjében ölelte át, és József odaadó és áldozatkész hallgatással válaszolt. Ez a szeretet szent cseréje, Isten és teremtménye között, mely a szeretet legszebb beszéde.
    Ahol igaz szeretet uralkodik, ott nincs szükség a szavakra, mert mélységes megértés köti össze a feleket, ahol szükségtelen a kérdés és a magyarázat. Egy szeretettől lángoló szív a kedvese számára egyszerűen egész lényével jelen van. Egy ilyen csendben és odaadásban, kimondhatatlan békesség uralkodik. A szív, minden emberi képességét kitárja, egyedüli kedvesének. Hogyan lehetne itt még helye a szavaknak, hisz' a kölcsönös hallgatásban áradó szeretet, feleletre nem vár. Ha szavakra várna, akkor még nem szabadult meg önmagától, nem tejes az odaadása, még nem tökéletes a bizalma a másik szeretete iránt.
    De hát miért félünk egy hallgatag kapcsolattól? Istenben sohasem fogunk csalódni. A teremtmények közötti szeretet kapcsolatban, mindig lakozik némi nyugtalan bizalmatlanság a lélek mélyén, hogy tartósan bízhatnak-e a másikban? Isten azonban végtelen, és változatlan az Ő nagy szeretetében. Ha mégis csalódottak vagyunk, a hiba mindig magunkban keresendő!   Beszélünk a hallgatás helyett kívánságainkat rá akarjuk erőszakolni Istenre annak reményében, hogy azokat feltétlen teljesíti. Isten azonban nem kívánságaink szerint válaszol, hanem úgy, ahogy azt Ő előrelátó szeretetében jónak látja. És ez a szeretetet mérhetetlen!
    Ha hallgató szívvel és nyitott kezekkel közeledünk Istenhez, és mást sem akarunk, mint szeretet adni, akkor az Úr végtelenül eltölt bennünket a szerető egyesülésben. Kis Szent Teréz, aki ezt már gyermekkorában megélte, erről így ír: „Jézus és én egymásra néztünk, megértettük egymást, és már nem volt Jézus és én, már csak Jézus maradt, s én eltűntem a szeretetében.” Ő sohasem futott el Isten hallgató tekintete elől, nem fordította szemét önmagára. Isten tekintetét, szomjas szívvel itta magába és ízlelte ezt a hallgató szeretetet.

Áldott legyen az Isten, mindenért!

    Egy idős földműves a feleségével, a fiával és két kis unokájával éldegélt. A földjüket egyetlen lovuk segítségével művelték meg, így is épp hogy eltartották magukat. Egy nap a lovuk elszabadult és eltűnt a dombok közt. A fiú egész nap kereste és hívogatta, de a lónak nyoma veszett. A szomszédok, igen-igen sajnálkoztak a felmérhetetlen veszteség miatt és csak sápítozták, hogy – hiába imádkozol, Isten nem segít! –, most aztán miként is tudjátok megművelni a földeteket? Az idős ember azonban csak az égre nézett, keresztet vetett és csak ennyit mondott:
– Áldott legyen az Isten mindenért!
     Néhány hét múltán egyszer csak visszatért a ló, két másik gyönyörű vadlóval. Amikor a szomszédok a földműves szerencséje miatt ámuldoztak, ő ismét ezt mondta:
– Áldott legyen az Isten mindenért! – és keresztet vetett.
     Az idős ember fia nem állhatta meg, hogy meg ne próbálja betörni az egyik musztángot, ami korántsem volt veszélytelen dolog, úgyhogy le is esett a lóról és alaposan eltörte a lábát. A szomszédok megint sajnálkozni kezdtek a baleset miatt. Nem úgy az idős ember, aki az égre tekintve keresztet vetett és erre is csak azt mondta, hogy "áldott legyen az Isten mindenért!"
     Néhány hét múlva bevonult a hadsereg a faluba, hogy besorozzanak minden hadra fogható fiatalembert. A szomszédok fiait is mind elvitték, ám amikor a törött lábú fiút meglátták, őt lehagyták a listáról.
Na most, szerencse volt ez, vagy szerencsétlenség? Az emberünk erre is csak azt mondta:
– Áldott legyen az Isten mindenért! – és keresztet vetett.

     Bizony fel nem foghatjuk, hogy életünk egy-egy eseménye, kudarca, balszerencséje, mitől óv meg minket! A Gondviselő Isten, látja életünk leendő esélyeit, és ha rá hagyatkozunk, javunkra alakíthatja azokat a földi sorsunkat, de legfőképp az örök üdvösségünk szempontjából!

     1846 őszén Newman Rómába ment, ahol teológiai tanulmányai után 1847. május 31-én Fransoni bíboros pappá szentelte, majd belépett az oratoriánusokhoz. 1847-ben IX. Piusz pápától engedélyt kapott, hogy 1848-ban Birminghamben, majd 1849-ben Londonban is oratóriumot alapítson, és mint az új angol oratoriánus kongregáció tartományfőnöke tevékenyen részt vett a lelkipásztorkodásban, és plébánosként teljesen a szegények gondozásának szentelte magát. 1851-től hét éven át az új dublini katolikus egyetem rektora lett, majd visszavonult kolostorába Birminghambe, ahol előkelő családok gyermekeit nevelte és a tudománynak élt. Innét, edgbastoni magányából haláláig ő irányította Anglia szellemi és vallási mozgalmait.
     Útja a katolicizmuson belül sem volt problémamentes. Megtérése után sok félreértés és megaláztatás érte: egyrészről elvárták, hogy sok konvertitát hozzon az egyházba; másrészről a Katolikus Egyház hivatalos képviselői sokáig bizalmatlanok voltak vele szemben, „liberális katolikus”-nak tekintették.
     A csalódások a lelki élet mesterévé érlelték. Newman szerint a keresztény lelkiség alapjai: a lelkiismeret utasításának- és a belső „Krisztus-képnek” a követése, amit maga Krisztus ültet a megkeresztelt lelkébe, mely a szentírásolvasás és elmélkedés, az imádság és böjt által válik a Szentlélek lakásává.
     Volt benne valami hajlam a misztika felé is, amikor a megismeréssel szemben való szkeptikus alapmagatartását az átélés erejében való erős bizalommal és az ezen alapuló meggyőződéssel kapcsolta egybe.
Newman művei az angol irodalom remekművei közé tartoznak. Összegyűjtött munkái még életében, 1870-1879 között, harminchét kötetben jelentek meg, amit még hat posztumusz kötet követett, köztük a Meditations and Devotions, melyek a keresztény áhítat maradandó kincseivé váltak. Költeményeket is írt (Lyra Apostolica).
     Lelkipásztori és tudományos munkássága elismeréséül XIII. Leó pápa 1879-ben bíborossá nevezte ki, amellyel sikerült eloszlatnia a Newmant takaró felhőket, és hazájában tiszteletet és nagyrabecsülést keltett iránta.
     Életének utolsó éveit szinte teljesen megvakulva élte le, szüntelen a rózsafüzért imádkozva. 1890. augusztus 11-én hunyt el Birminghamben.
     XII. Piusz pápa az angol nemzet világosságot árasztó fényességének és rendkívüli ékességének (lumen et decus eximium) nevezte.
     Életszentségének híre, mely már életében is jelentős volt, halála után tovább növekedett, ezért a birminghami érsek 1958-ban kezdeményezte kanonizálását. II. János Pál pápa 1991. január 22-én a tiszteletreméltóak közé sorolta, 2010. szeptember 19-én a birminghami Cofton Parkban boldoggá avatta XVI. Benedek pápa. Ez volt az első boldoggá avatás Angolföldön.
Forrás felhasználásával  (wikipedia.org)

     John Newman és Jemima Fourdrinier gyermekeként jött a világra Londonban. Édesapja anglikán volt, anyja ősei pedig francia kálvinisták. 1816 nyarán átélt istenélménye meghatározó lett egész életére.

Oxfordban tanult, 1816 és 1820 között a Trinity College növendéke, 1822-től pedig az Oriel College tagja és tanára. Miután teljesen meggyőződött arról, hogy Isten a cölibátusra és az emberek szolgálatára hívta el, szemináriumba jelentkezett, és 1824-ben anglikán diakónussá, majd 1825-ben anglikán pappá szentelték. Röviddel szentelése után az oxfordi Szent Kelemen templom szolgálatára rendelték, majd 1828-tól 1843-ig az Oxfordi Egyetem Szűz Mária templomának lelkésze lett.
     Az oxfordi egyetem lelkészi szolgálata közben nagy buzgalommal látott hozzá az egyházatyák tanulmányozásához, és ezek a patrisztikai tanulmányok egyre közelebb vitték a katolikus tanításhoz. Az az elhatározás kezdett érlelődni benne, hogy a kereszténységet meg kell védeni a kor teológiai liberalizmusa ellen. Ez a liberalizmus azt hirdette, hogy egyetlen vallásban sincs objektív, biztos igazság, ezért minden vallás azonos értékű, valamennyit el kell tűrni, a dogmák ugyanis csak vélemények.
     1839-től egyházatyák újabb tanulmányozása után egyre fokozódó bizonyossággal jön rá az ősegyház és a mai katolikus egyház azonosságára, hogy az ősegyház nem az anglikán, hanem a római katolikus egyházzá fejlődött organikusan. Az Anglikán Egyházzal szemben ébredt kételye után hat éven keresztül állhatatosan imádkozott és böjtölt a világosságért. 1843-ban, mivel már nem érezte magát az anglikán egyház elég jó fiának, lemond plébániájáról, otthagyja ragyogó akadémiai pályafutását, lelki gyermekeit, hozzátartozóit és legjobb barátait, és teljes magányba vonul. A hosszas elmélkedések és a kemény aszkézis végül megérlelték benne a megtérést: 1845. október 9-én – néhány barátjával együtt – letette a katolikus hitvallást boldog Dominic Barberi előtt, és katolizált.

A bérmálás szentségét november 1-jén az angol katolicizmus újjászervezésében főszerepet játszó Nicholas Wiseman bíboros szolgáltatta ki számára. Még ebben az évben megírta konverziójának részletes, tárgyilagos okait a keresztény tan fejlődéséről írt könyvében (An Essay on the Development of Christian Doctrine), majd később, mikor az anglikán táborból kétszínűséggel vádolták, a katolicizmushoz vezető útját Apologiájában is feltárta, amelyet az angol irodalom elismert remekműveként tartanak számon.

Newman áttérése Benjamin Disraeli, a későbbi lord Beaconsfield szerint súlyos döfést adott az angol államegyháznak.
Forrás felhasználásával  (wikipedia.org)

Kirill pátriárka karácsonyi üzenete a pápának és más keresztény vezetőknek

Az Interfax hírügynökség jelentése szerint az üzenet Ferenc pápának, a Canterburyi érseknek, valamint más protestáns illetve ortodox egyházi vezetőknek szól. „Karácsony örömét kívánom nektek és Isten segítségét szolgálatotokhoz, az általatok vezetett nyájnak pedig békét és jólétet” – írja Kirill pátriárka, majd megállapítja: „a társadalmi és gazdasági krízisen túl a modern társadalom mély erkölcsi válságot él át, ezért az egyháznak fel kell emelnie szavát, hogy az embereket Krisztus követésére szólítsa”.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

Na most, őszintén!

     A Magyar Nemzet (2.o.) Betlehemeket rongáltak, a Magyar Hírlap (14.o.) Gyalázatos tett címekkel számolnak be arról, hogy "Lefejezték és leköpdösték Szentendrén az evangélikus templom előtt felállított betlehemet, amelynek a kisded Jézust ábrázoló szobrát szilveszter éjszakáján ismeretlen tettesek rongáltak meg. A kerámiából készült, kézzel varrt ruhákba öltöztetett betlehemi installáció a város egyik dísze volt, s a turisták népszerű útvonalán, közvetlenül a Fő térre vezető sétálóutca előtt, a Bükkös patak partján állt, ám az idén több kár is érte. Először az egyik király fejét törték le, majd később egy másik szobor sérült meg hasonló módon, végül egész megfogyatkozva állt a betlehem a híd mellett, amely egyébként a katolikus templomhoz vezető utca végénél található.

     Szentendrén egyébként, két betlehemet is meggyaláztak ismeretlen tettesek az elmúlt napokban. Horváth-Hegyi Olivér, a szentendrei evangélikus gyülekezet lelkésze elmondta: a templom udvarán felállított csoportot múlt vasárnapra virradóra rongálták meg, míg a Fő téren található betlehemből egy nappal később az éj leple alatt kilopták a kis Jézust és egy bárányt. Mindkét ügyben a rendőrség garázdaság miatt ismeretlen tettes ellen nyomoz. A másik ügyben a rendőrséghez még nem érkezett bejelentés.

Atyai örökhagyás

     Egy vagyonos apa és fia különösen értékes festményeket gyűjtöttek. Mindenféle művészeti irányzat megtalálható volt a gyűjteményükben Raphaeltől-Picassóig. Gyakran leültek együtt és csodálták a nagyszerű munkákat.
     A vietnami háború kitörésekor, a fiú elment a katonának. Bátran és hősiesen mentette társai életét, mígnem egyik bajtársa mentése közben halálos golyó érte. Az apát mélyen megrázta egyetlen fia elvesztése.
     Hónapokkal később, épp Karácsony előtt kopogtattak és egy fiatalember állt az ajtóban, hatalmas csomaggal a kezeiben. Így szólt:
– Uram, ön csak közvetve ismer engem, mert én vagyok az a katona, aki a fia életáldozatának köszönheti az életét. Aznap sok embert mentett meg. Éppen engem vitt biztonságba, mikor egy golyó szíven találta. Jó bajtársak voltunk és ő gyakran mesélt nekem önről és a művészet iránti szeretetükről. Ehhez szeretnék hozzájárulni a magam módján! Fogadja el tőlem ezt az általam festett képet, melyről tudom, hogy nem nagy valami, hiszen nem vagyok művész, de azt hiszem a fia szeretné, ha megtartaná! – fejezte be megrendülten a katona.
     Az apa kinyitotta a csomagot és egy a fiáról készült portré tekintett rá. Egészen megrendülve csodálta, hogy a fia bajtársa, mennyire jól ragadta meg a fia személyiségét. Az apa szemei teljesen megteltek könnyel, megköszönte neki a képet és felajánlotta, hogy kifizeti.
– Ó nem uram! Hisz' hogyan fogadhatnám el én, aki soha nem tudom visszafizetni a fia áldozatát, úgyhogy ez ajándék! – s az ismerős-ismeretlen katona ezzel el is búcsúzott. Eltűnt épp úgy, ahogyan érkezett.
     A gazdag ember egy jól látható helyre akasztotta ki a fia portréját, így ha látogatók jöttek hozzá, mindjárt a fia arcképe volt az első, amit alaposan bemutatott nekik a kollekcióból.
Néhány hónappal később azonban ő is meghalt.
     A végrendelete szerint, sor került a képek elárverezésére. Sok befolyásos, gazdag ember és műkereskedő gyűlt össze és izgatottan várták, hogy megvehessék az értékes festményeket. A teremben a kikiáltó mellett, a fiúról készült kép volt előtérbe helyezve, és az aukció izgatott résztvevőinek nem is kellett sokat várakozniuk, mert csendet koppantott a kalapács.
– Az árverést ezzel a képpel kezdjük! – hangzott el az árverező szájából.
– Ugyan ki akarja megvenni ezt a képet? – kiáltott valaki hátulról. – mindenkit a híres képek érdekelnek! Hagyja ezt, lépjünk tovább!
     Az árverésvezető azonban hajthatatlan maradt és folytatta.
– Ennek a képnek a kikiáltási ára 100 dollár! Ki kezdi el az ajánlást, 200$-ért?
     Egy újabb hang kiáltotta mérgesen:
– Nem azért jöttünk, hogy ezt a képet vegyük szemügyre! Mi neves festményeket akarunk! Gyerünk már az igazi képekkel!
     De az árverésvezető tovább folytatta: – A fiú, a fiú! Kinek kell a fiú! Hölgyeim és uraim?
     Végül megszólalt egy ember a terem hátuljából, aki egyébként hosszú ideig volt az elhunyt és fiának kertésze. Nem túl módos ember lévén, ő még 100 dollárt sem tudott ajánlani a képért, jóllehet kifejezetten örült volna neki, mert számára sokat jelentett a fiú. Így szólt: – Elviszem 50 dollárért!
– Ki ajánl érte 60$-t?" – kérdezte az árverező.
– Adja neki oda 50$-ért, aztán, nézzük a mestereket! – szóltak a többen.
     De az árverező csak erősködött: – 50$ az ajánlat, ki ad érte 60 dollárt?"
     A terem, egyre csak zúgolódott és már türelmetlenkedni kezdett. Úgyhogy az árverésvezető hatalmasat csapott a kalapáccsal: – Először, másodszor, eladva 50 dollárért!
     Egy ember a második sorból közbekiáltott: – Na végre! Gyerünk már a többi képpel!
     Az árverésvezető azonban higgadtan letette a kalapácsot és kijelentette: – Hölgyeim és uraim, az aukciónak ezennel vége!
– És mi lesz a festményekkel? – értetlenkedett a tömeg.
– Sajnálom hölgyeim és uraim, de amikor felkértek az aukció levezetésére, egy végakarati feltételt is szabtak, melyet nem ismertethettem önökkel a megnyitáskor. A közjegyzőileg hiteles végrendelet szerint ugyanis, kizárólag a "Fiú portréja" volt az aukció tárgya! Aki a fiút megveszi, az örökölheti az egész vagyont, beleértve a festményeket is. Tehát a fiúval átruházódott minden! – sajnálkozott némi kajánsággal az árverésvezető.

     2000 évvel ezelőtt Isten nekünk adta az Ő Fiát, hogy a kereszten életét adja értünk. Az történethez hasonlóan az üzenet lényege, számunkra is ugyanaz »A Fiú, a Fiú, ki viszi el a Fiút?« Hiszen akié a Fiú, az megkap mindent vele együtt!

A metodista szociológus megtérése

     Dave Armstrong metodista családban nevelődött, majd 19 évesen megtér mint felekezetnélküli evangelikál. Ekkortól  tevékenyen bekapcsolódik a keresztény evangelizációba és aktív szekta- és abortuszellenes tevékenységet folytat.
     Egyetemet végzett (1982 - bölcsészettudomány és szociológia), de utána is a hallgatók között misszionál (1985-1989), közben önálló, de átfogó és intenzív teológiai és hitvédelmi tanulmányokba kezd.
     1991-ben, hosszú vizsgálódás és beszélgetések után, főként John A. Hardon jezsuita atya hatására és közreműködésével katolizál. Számos hitvédelmi és evangelizációs szervezet tagja (The Bible Christian Society, Inc.; Thy Faith, Inc.; Catholic Information League; The Coming Home Network International).
     Több hitvédelmi könyv szerzője.
Forrás 

Falak mögött, ahogy a palesztinok - VIDEÓVAL

Nyolc hónapba telt, mire megszületett a terv, és nyolc napba, mire felépült Londonban annak a falnak a mása, melyet Izrael húzott fel Betlehemben 2002-ben. A plébánia célja az volt, hogy a hívek átérezzék, milyen helyzetben vannak a Jézus szülőföldjén élő palesztinok, akik nem léphetnek ki a fallal körülzárt területről.„A fal teljesen elrejti a szem elől a templomunkat, ahogy a betlehemi fal is eltakarja a város szent helyeit” – olvasható a londoni plébánia honlapján. A tájékoztató azt is tartalmazza, hogy a falra bárki szabadon rajzolhat vagy írhat olyan üzeneteket, melyek a palesztinokkal való szolidaritást fejezik ki.
A plébánia hangsúlyozza, hogy elhatárolódik a rasszizmus és az antiszemitizmus minden formájától. Számukra e kerítés megépítése tiltakozás minden fal ellen, „mely népeket oszt meg és zár el”. Szándékuk az volt, hogy kifejezzék „szolidaritásukat azzal az egyetemes felhívással, mely igazságos és fenntartható megoldást keres a palesztinok és az izraeliek közötti helyzet rendezésére”.

A fal megépítése a „Betlehem fesztivál” keretein belül valósult meg, mely december 29-én kezdődött Londonban. „Azzal, hogy részt vesz ebben a fesztiválban, a Saint James plébánia csatlakozik a betlehemi Szép ellenállás mozgalomhoz, mely a fal mögött élők kultúráját, zenéjét, gasztronómiáját és humorát kívánja bemutatni és népszerűsíteni” – írja még a plébánia honlapja.

Magyar Kurír  (video)

Imádkozzunk és böjtöljünk főpapjainkért!

     A "PRAY AND FAST FOR OUR BISHOPS" amerikai kezdeményezéshez csatlakozunk, egy "magyarított" változattal! Az eredeti szándék szerint, minden héten egy szent főpap égi közbenjárását kérjük, földi Egyházunk vezetőinek többletkegyelmi segítésére Istentől! Az angol nyelvű változat (lásd) 32 héten át tart, a magyar változatban kiterjesztettük az egész évre, vagyis mind az 52 hétre! Hogy e közbenjárás kiesdésére miért van szükség – nem lehet kétséges –, sem annak aki a Világegyház állapotát szemléli, sem annak aki e blogot rendszeresen olvassa!
     Veszélyes időket élünk ugyanis! A világ nekirontott az életnek, a családnak és a vallásszabadságnak. Évente, több mint 50 millió magzatot áldoznak fel a halál kultuszának oltárán. A házasságot és a családot megtámadták azok, akik gyermekeinket természetellenességre akarják nevelni. Nem kevésbé kikezdték a szeretet értelmét, sőt magát a szentségi alapokat is ki akarják forgatni. Vallásszabadságunk óhatatlanul kicsúszhat kezünk közül, amikor a világ vezető politikusai – még a magukat keresztényeknek vallók is – hitünk liberalizálására vagy megtagadására akarnak rávenni, miközben az egyházi evangelizáció egyre erőtlenebb.
     Erős és szent püspökökre van tehát szükségünk, olyan püspökökre, akiket hősies erények töltenek el, akik átvezetnek minket ezen a sötét időszakon, akik képesek szembeszállni a világ erőszakos nyomásával. Olyan püspökökre van szükségünk, akiknek van tekintélyük és bátorságuk visszahívni az áruló politikusokat, figyelmeztetik őket felelősségükre és hősként védelmezik Krisztus Titokzatos Testét, az Egyházat.
Megvannak ezek a püspökeink, mert Isten nevükön nevezte őket. Nekik azonban szükségük van ránk. Szükségük van az imáinkra, áldozatainkra és böjtjeinkre. Mi azonban segítő szándékaink nyomatékolására a Szent Püspökök közbejárást kérjük számukra.
Csatlakozz kampányunkhoz! Közös imával és böjttel esdjük ki Istennél a kegyelmet pásztorainknak, hogy megvédhessék nyájukat!

Miért szükséges az imádság mellé a böjt?

     Azért, mert minden szeretetből hozott áldozat – így a böjt is –, nyomatékozza imaszándékunk komolyságát! Maga az Üdvözítő mondta: „Ez a fajta nem űzhető ki másként, csak imádság és böjt hatására.” (Mk 9,29)
     „A történelem folyamán a katolikus hívek szükség idején imával és böjttel kérlelték Istent, mert ezek segítségével  közelebb kerülhetünk az Úrhoz, rávezetnek minket az Ő akaratának teljesítésére és imáink meghallgatása révén elnyerjük az Ő támogatását.” (Chaput érsek)
     Mint Krisztus testének és Egyházának megkeresztelt tagjai rendszeresen fölajánlhatjuk imáinkat és önmegtagadásainkat, hogy ezáltal mi magunk megerősödjünk, másokat szükségükben támogassunk és a gonoszt kiűzzük az Egyházból. A böjt és az ima egyesít minket a keresztrefeszített Krisztussal, Aki viszonzásul eláraszt minket isteni kegyelmével. A böjt hagyományosan azt jelenti, hogy kevesebbet eszünk. Azonban nem csupán ételről mondhatunk le mindennapjainkban, hanem szórakozásról, társas összejövetelekről, biztos örömet szerző dolgokról. Az is nagyon hatásos, ha olyan – élhető – cselekményekről mondunk le, melyek akár rabul ejtő szokássá is fajulhatnak, lassan elhangolva lelkünket Istenről vagy túlzásában, egyenesen a bűnre vezetnek!
     Kedves Olvasó! Az esztendő minden hétfőjén megjelenik ez a felhívás, más és más szent Apostol, Püspök, Bíboros vagy Pápa képével, mintegy az Ő közbenjárásukat kérve azon a héten, egyházi vezetőink megsegítésére! A hétfői böjt, azonosítható a Szeretetláng üzenete által meghirdetett – éppen a szenvedő papi lelkekért – felajánlott szándékkal. (Lásd Szeretetláng Lelki Napló kritikai kiadás I/30-31)

     Ajánlott ima a napi rózsafüzér (de legalább egy tized), lehetőleg a Szeretetláng fohásszal (benne vagy a végén): Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!
Majd imánk befejezésül mondjuk el az alábbi három könyörgést!
     1) Mindenben védelmezd Uram püspökeinket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket
szent jelenléteddel, hogy a Te békéd, örömöd és szereteted töltse el őket!
     2) Uram, gyújtsd föl püspökeink szívében a szeretet lángját, hogy úgy tekintsenek a rájuk bízott nyájra, mint lelki gyermekeikre és engedd, hogy Hozzád hasonlóan, mint szerető atya szolgálják őket!
     3) Mennyei Atyánk! Kérünk, áldd meg püspökeinket, akik Téged és a Szentlélekkel eltöltött Egyházadat szolgálják. Védd meg őket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket szent jelenléteddel! Amen

A napkeleti bölcsek hódolata 

     Amikor Heródes király napjaiban Jézus megszületett a júdeai Betlehemben, íme, napkeletről bölcsek érkeztek Jeruzsálembe és megkérdezték: "Hol van a zsidók most született királya? Mert láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy hódoljunk neki." Amikor Heródes király meghallotta ezt, nyugtalanság fogta el, és vele együtt egész Jeruzsálemet. Azután összegyűjtötte a nép minden főpapját és írástudóját, és tudakozódott tőlük, hogy hol kell megszületnie a Krisztusnak. Azok ezt felelték neki: "A júdeai Betlehemben, mert így van megírva a próféta által:
'És te Betlehem, Júda földje,
semmiképp sem vagy a legkisebb
Júda fejedelmi városai között,
mert belőled támad majd a fejedelem,
aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek' {Mik 5,1-3; 2 Sám 5,2}.
     Akkor Heródes titokban magához hívta a bölcseket, és pontosan megtudakolta tőlük a csillag megjelenésének idejét. Azután elküldte őket Betlehembe ezekkel a szavakkal: "Menjetek, tudakozódjatok pontosan a gyermek felől, és amikor megtaláltátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek és hódoljak neki. Azok pedig, miután meghallgatták a királyt, elmentek. És íme, a csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük haladt, majd odaérkezve megállt a hely fölött, ahol a kisgyermek volt. Mikor a csillagot meglátták, örvendeni kezdtek igen nagy örömmel.  Azután bementek a házba. Meglátták a kisgyermeket anyjával, Máriával, és a földre borulva hódoltak neki. Majd felnyitották kincsesládáikat és adományokat ajánlottak föl neki, aranyat, tömjént és mirhát. Mivel álmukban intést kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza országukba. (Mt 2,1-12)

(Részlet II. János Pál pápa: Redemptoris custos kezdetű apostoli buzdításából /28-30/)

Az iránta való bizalom

     Mi az alapja ennek a nagy bizalomnak? XIII. Leó a következőképpen fogalmazza meg: „Az ok, amiért nevezetesen Szent Józsefet tekintjük az egyház különleges védőszentjének és amiért az Egyház a maga részéről nagyon sokat remélhet oltalmától és közbenjárásától, főként abból ered, hogy Mária hitvese és ahogy tartották: Jézus atyja… Ebből természetszerűen fakad, hogy az isteni Családot, melynek ő a feje – őrizze, védje és gondozza… Következésképpen: méltó hozzá, hogy amint a názáreti Családot minden tekintetben ellátta és óvta, ugyanúgy most Krisztus Egyházát oltalmazza és védje égi közbenjárásával."
     Ezt a pártfogást most kérni kell, erre az egyház mindig rászorul. Nemcsak azért, hogy kivédhesse a szüntelenül megújuló veszélyeket, hanem azért is, hogy támogassa az egyháznak a világ evangelizálására, illetve azoknak a népeknek és nemzeteknek az újraevangelizálására tett erőfeszítéseit – amint azt a Christifideles laici kezdetű apostoli buzdításomban megállapítottam –, „amelyekben korábban virágzott a vallásos keresztény élet…, de akiket most komoly nehézségek gyötörnek".
     Elsősorban a „felülről jövő erő", a Szentlélek Úristen bőséges ajándékai kellenek ahhoz, hogy Krisztus örömhírét elvigyük azokra a helyekre, ahol még soha nem hirdették, vagy olyan vidékekre, ahol elhanyagolták, illetve feledni hagyták. E kegyelmek elnyeréséhez szinte nélkülözhetetlen a szentek közbenjárása és példájuk követése. Az egyház nemcsak Szent József hatékony oltalmába veti bizalmát, hanem túl ezen bízik példájában is. József példája ugyanis nem szorítkozik az élet néhány konkrét helyzetére, hanem túllépve azokat, az egész keresztény közösség minden helyzetében és feladatában mindenkinek mintául szolgál. (Befejezés)

Jézus nevenapja. Újév és vízkereszt közé eső első vasárnap.

Egy antikatolikus episzkopális felekezetű showman megtérése

     A zenész és parodista Nick Alexander, egy antikatolikus episzkopális gyülekezetben nőtt fel, majd felekezetközi gyülekezetekben kezd tevékenykedni.
     Egy Mária-jelenésekről szóló könyv elolvasása után meglátja, hogy világos különbség van a tisztelet és az imádat között, illetve, hogy a Mária-tiszteletnek számos Krisztus-központú gyümölcse van.
     3 év múlva, 1993-ban belépett a Katolikus Egyházba. Több keresztény könnyűzenei albuma is megjelent, a Katolikus Karizmatikus Találkozók egyik fő dicsőítés vezetője.
     Magáról vall, az alábbi angol nyelvű videóban: 
Forrás 

(Részlet II. János Pál pápa: Redemptoris custos kezdetű apostoli buzdításából /28-30/)

Az igaz ember

     Szent Józsefnek – aki igaz ember volt (Mt 1,19) – több alkalommal megjelent az Úr angyala (Mt 1,19-20; 2,13-14; 2,19-23), és József az angyal szavainak megfelelően tett. Nem tétovázott, egyszerűen csak cselekedett a parancs szerint. Van valami üdítő meghittség József Istennel való kapcsolatában. Amikor Isten mondott neki valamit, egyszerűen megtette azt. Ha hiszel Istenben és az Ő szeretetében, és szeretnél egy engedelmes életet élni feleletképpen az Ő szeretetére, akkor a következő módon teheted ezt meg.
     IX. Piusz pápa az egyház igen nehéz időszakában azért nyilvánította Szent Józsefet a „katolikus egyház Patrónusává", hogy ezzel az egyházat a Szent Pátriárka különleges oltalmába ajánlja. Nagyon jól tudta ugyanis, hogy ezzel nem egy eddig ismeretlen tiszteleti formát ajánl, hiszen az a kiemelkedő méltóság – amellyel Isten ruházta fel leghűségesebb szolgáját – indokolta, hogy „az egyház az istenszülő Szűz után mindjárt annak jegyesét részesítse a legnagyobb tiszteletben, szorongattatásaiban pedig hozzá folyamodjon segítségért". (folyt.)

Mária mennybevétele

    A negyedik Mária-hittételt (Assumptio) XII. Piusz pápa 1950. november 1-én a Munificentissimus Deus c. enciklikájában jelentette be a világegyháznak. "A Szeplőtelen Istenanya, mindenkor Szűz Mária földi életpályája befejezése után testével és lelkével fölvétetett a mennyei dicsőségbe." Mária, aki Jézus Krisztusnak, Szent Fiának Sátán fölötti végleges diadalában, halottaiból való feltámadása és mennybemenetele után – dicsőségében osztozott, nem szenvedhetett a Sátán művétől, a bűn minden emberen érvényesülő hatásától a haláltól. Mark Miravelle mariológus professzor az aggódók megnyugtatására megállapítja, hogy a Mária-misztérium Isten üdvözítő tervében távolról sem ért véget a Szent Szűz názáreti életével. A Mária-misztérium igazában korunkban írja világtörténelme végső, diadalmas fejezetét! 

Megtért a neves, korábban ateista brit költőnő

     „Két évvel ezelőttig keményen ateista voltam, és szívből utáltam a Katolikus Egyházat” – mondta el Sally Read a CNA katolikus hírügynökségnek.
     „Villámgyorsan történt: 2010 márciusában kezdődött, és decemberben a Vatikánban csatlakoztam a Katolikus Egyházhoz” – nyilatkozta július 24-én a művész, aki kiadója szerint „a brit költészet jövőjét alakító fiatalabb költők új nemzedékének képviselője.”
     A 41 éves Read, aki korábban egy pszichiátriai osztályon dolgozott ápolónőként, jelenleg családjával egy olasz tengerparti kisvárosban, Santa Marinellában él. Megtérése két éve kezdődött, amikor antológiát írt a pszichiátriai betegekkel kapcsolatos élményei alapján. „Írás közben egyre jobban kezdett foglalkoztatni, hogy nem tudom, hol van a lélek és azt sem, hogy létezik-e egyáltalán. Egyre többet őrlődtem rajta.”
     Töprengéseit a településen szolgáló kanadai pappal osztotta meg. Sokat beszélgettek, olykor vitáztak. „Miközben arról beszélgettünk, hogy van-e Isten, meg ilyenekről, megszületett bennem egy érzés... hogy Isten a legnagyobb Költő és a legnagyobb Alkotó és én csak az eszköze vagyok.”
„Azt hiszem, igazából nem is vagyok ateista” – mondta ekkor a papnak; ám arról, hogy intellektuálisan a kereszténység felé forduljon, hallani sem akart. „Sohasem fog megtéríteni” – mondogatta a papnak, aki nagy türelemmel és szelídséggel csak annyit felelt: „Krisztus fogja megtéríteni, nem én.”
     Read, aki erősen vallásellenes családban nevelkedett, úgy érezte, minden felfordult körülötte, amiben addig hitt. „Nagyon-nagyon nehéz volt. Nem bírtam aludni. Érzelmileg teljesen kibillentem. Életem legzaklatottabb hónapjait éltem át 2010-ben.”
     A nehézségek hirtelen értek véget, amikor egy délután betért egy katolikus templomba. „Zokogva mondtam egy Krisztus-kép előtt: 'Ha itt vagy, segíts!' És akkor történt valami, amit nagyon nehéz megfogalmazni, de úgy éreztem, mintha valaki fizikailag fölemelt volna; elálltak a könnyeim, és megéreztem a Jelenlétet. Oly kézzelfoghatóan, hogy attól fogva tudtam: az életem Krisztusé. Ezen kívül semmi sincs.”
     Innen már csak egy lépés volt a Katolikus Egyház. „Megértettem, hogy egyetlen Egyház van, és az Eucharisztia miatt katolikusként juthatok legközelebb Krisztushoz.”
     Read megtérése ellenkezést váltott ki a családban és megdöbbenést a liberális művészkörökben. Mégis mosolyogva vallja: „sohasem voltam ilyen boldog.”
     A költőnő idén jelenteti meg harmadik antológiáját, amelynek filozófiai alapjai egészen mások lesznek, mint a korábbiaké. „Nem tudom, mi lesz a költészettel, de azt hiszem, érdekes lesz” – idézi Sally Readet a CNA.
Forrás: Magyar Kurír 

Zatykó László OFM: Gondolatok az evangéliumhoz (Mt 2,13–15,19–23)

A család szent légköre
     József ebben a figyelő és tettre kész engedelmességben már éli az „Isten királyságának (országának)” – a Messiás Király által meghirdetett – boldogságait. Mindegyik boldogmondás megelevenedik József történetében. Máriáról állítjuk, hogy ő a nyolc boldogság asszonya. Maradéktalanul igaz ez Józsefre is. Ő a nyolc boldogság férfija. Mind Mária, mind József Isten erejéből megélik és túlélik e boldogságok lélegzetelállítóan paradox voltát, azt, hogy „a boldogság útjai a legsötétebbek” (Pilinszky János), de hozzáteszem: a napra vezetnek.
     Aki kicsit is jártas a nevelés terén, az tudja, hogy mindenekelőtt a légkör nevel. Jézus Názáretben a nyolc boldogság légkörében nevelkedik. Szent Jeromos (347–420) szerint Máté evangélista Názáret héber nevéből, a Nacratból és a názáreti görög megfelelőjéből, a nadzoraioszból prófétai jövendöléseket (Mt 2,23) olvasott ki. A Nacrat utal az Izaiás próféta jövendölésében szereplő nacretre, királyi hajtásra (11,1). A nadzoraiosz pedig a Sámson születését megjövendölő angyal szavára, miszerint ő Isten szentje, nazírja – görögül: nadziraiosz – lesz, aki meg fogja szabadítani népét a filiszteusok kezéből (Bír 13,5).
     A nyolc boldogság légkörében felnövő királyi hajtás Isten szentjeként fogja megszabadítani népét bűneiből (Mt 1,21). A kereszteléskor a mennyei Atya fiává fogadja a megszületett gyermeket, és ezzel Jézusnak, az Isten Fiának királyi méltóságába emeli. Ezt fejezi ki a krizmával felkenés. Ettől fogva ő királyi sarj, aki arra hivatott, hogy Isten szentjeként növekedjék, aki képes ellene mondani a bűnnek, hogy Isten gyermekeinek szabadságában éljen. És ettől fogva az apa már nemcsak nemző apja a gyermeknek, hanem édesapja is, józsefi megbízatással és sorssal. Erre az apaságra csak József módjára lesz képes, és József apai tekintélyével.
(Forrás )

Zatykó László OFM: Gondolatok az evangéliumhoz (Mt 2,13–15,19–23)

A tekintély
     Honnan az apa tekintélye? Mitől függ? Attól-e, hogy mennyi pénzt hoz haza, milyen karriert fut be, milyen a társadalmi rangja? Vagy attól, hogy mennyire félelmetes a tekintete, hangja, megjelenése? Hogy hazatértekor, ha csak csörren a kulcsa a zárban, mindenkinek a gyomra görcsbe rándul-e? Onnan-e, hogy ellentmondást nem tűrőn teremt egyetértést, ami egyet jelent a vele való egyetértéssel? Hogy megteremti-e a szabadság lég körét, melyben neki mindent szabad, neki minden jár, a többieknek meg szabad ezt elismerni, kiszolgálni? Ahol ezek alkotják az apai tekintélyt, ott állandó a robbanásveszély (Kol 3,21), s ez a tekintély előbb-utóbb a felfújt hólyagok sorsára jut: kipukkad, semmivé lesz.
     Szent Máté, megrajzolva Szent József portréját, egy egészen másmilyen apai tekintélyt mutat be, mely e felsorolt tekintélyelvek (eltévelyedések) egyikének sem felel meg. Az ő tekintélye olyan, mint amilyennek Szent Jakab „a felülről származó bölcsességet” írja le, mely „mindenekelőtt szentül tiszta / minden önzéstől mentes, / békességes / békeszerető, / elnéző / kíméletes, / engedékeny / meggyőzhető, a jóra hajló, / irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem ítélkező, és nem lenéző” (3,17).
     Szent József apai tekintélye felülről származik. Ő nem a nemzés jogán apa, hanem a „mennyei Király, a mindenható Atyaisten” bízza meg, hogy édesapja legyen az ő szeretett Fiának, a királyok Királyának. Ez a megbízatás túl van minden emberileg felfoghatón, kigondolhatón és elhatározhatón. Telve van megrendítő, váratlan és felfoghatatlan meglepetéssel. Ez a megbízatás csak az Atyával való teljes egységben élhető meg. Ennek csak az tud eleget tenni, aki – mint József – egész lényével „éhezi és szomjazza az igazvoltot”, a szentséget (Mt 5,6; 1,19), aki az Úrnak odaadott engedelmesség embere, mely „belsőleg éber az istenivel szemben, érzékeny Istenre és az ő útjaira” (XVI. Benedek). (folyt.) (Forrás)

(Ezen poszt előzménye a VIII - IX - X. részében!)

Az új megtérőkre leselkedő öt legfőbb veszély

     Öt éve, amikor megkeresztelkedtem, bölcs katolikusok figyelmeztettek, hogy rögös út áll előttem; hogy húsvét éjszaka a megtérésemnek nem végpontja, hanem a kezdete – írja a népszerű blogszerző, Jennifer Fulwiler.
     Boldog voltam, hogy az egyház tagja leszek, hogy végre megtaláltam az igazságot és minden öröm forrását. El sem tudtam képzelni, hogy valaha alábbhagyhat a hit iránti lelkesedésem – folytatja az ötgyermekes konvertita. – Aztán kiderült, hogy igazuk van. Voltak helyzetek, amik elvették a kedvemet a hit dolgaitól, sőt egyes pillanatokban annyira el voltam keseredve, hogy mélyen meg tudtam érteni azokat, akik elfordulnak az egyháztól.
Jennifer Fulwiler részben lelkipásztorokkal folytatott beszélgetések, részben saját tapasztalatai alapján öt dolgot nevez meg, melyekkel kapcsolatban érdemes résen lenniük az egyház új (és kevésbé új?) tagjainak. Veszélyes lehet…

1. Ha nem veszik komolyan a szellemi harcot
A szellemi harc valóság, amit alábecsülni veszélyes. A sátán létezik, nem akarja, hogy erősödjön a Krisztussal való kapcsolatunk, ezért fáradhatatlanul igyekszik elfordítani a hittől. Az egyik legfontosabb dolog, amit a mindennapi keresztény életről megtanultam, éppen a szellemi harc felismerése. Anélkül, hogy túl sokat foglalkoznánk a gonosszal, hitünket erősítheti, ha tájékozódunk a témáról egy jó lelkivezető vagy hiteles katolikus internetes források segítségével.
2. Ha azt hiszik, hogy a katolikusok tökéletesek
Természetes, hogy első lelkesedésében a megtérő csak a jót látja az egyházban. Hiába próbálja a világ egyfolytában lejáratni a katolikus vezetőket, sok konvertita él abban az illúzióban, hogy helyi plébániai közösségében minden tökéletes. Persze jó, ha meglátjuk egymásban a jót – de ne feledjük, hogy az egyház nem szentek szállodája, hanem bűnösök kórháza. El fog jönni a pillanat, amikor sérelmet szenvedünk egy katolikus hívő társunktól, s ez természetes. Ettől nem lesz kevésbé igaz a hit, ez csupán a bukott világban való élet velejárója.
3. Ha nem építik a kapcsolatot Krisztussal
Megtérésem legizgalmasabb időszaka volt, amikor felfedeztem az egyház felmérhetetlen bölcsességének tárházát. Csak úgy faltam nagy katolikus gondolkodók évszázadokon át alkotott, lenyűgöző műveit. A gond az volt, amikor az olvasási projekt lépett az élő Istennel való személyes kapcsolat helyébe. Elvben tudtam, hogy a Jézussal való személyes kapcsolatra kell törekednem, de mivel ez nem ment magától, lelki életem inkább az elemző gondolkodás, mintsem Jézus Krisztus személyes megismerése felé irányult. A csapda nyilvánvaló, a magamfajta könyvmolyok mégis meglepően könnyen belesétálnak.
4. Ha nem keresik a választ a nehéz kérdésekre
Egyes megtérők könnyen rátalálnak a Jézussal való örömteli kapcsolatra; sokukat az Eucharisztia utáni vágyakozás hozza az egyházba. Első, hatalmas lelkesedésükben nem foglalkoznak a hittani kérdésekkel, remélve, hogy idővel maguktól tisztázódnak. Néhány év múlva azonban, amikor lelki életükben szárazságot, örömtelenséget tapasztalnak, ráadásul a barátok, a családtagok elkezdik mondogatni, hogy egyes katolikus hittételek ésszerűtlenek vagy igazságtalanok, nem tudnak mit válaszolni. Egy lelki-érzelmi hullámvölgy amúgy sem a legmegfelelőbb pillanat a kétségek tisztázására; mindez együtt pedig könnyen oda vezet, hogy az illető elbizonytalanodik hitében és újra eltávolodik az egyháztól.
5. Ha nem csatlakoznak egy katolikus közösséghez
Sokszor nem könnyű, de nagyon fontos, hogy az újonnan megtért katolikus – akinek barátai, családtagjai nem hívők – keressen egy katolikus közösséget. A Facebook nem elég! Sok megtértről, aki később mégis elhagyta az egyházat, utóbb kiderül, hogy nem kapcsolódott helyi közösséghez. A lelki életben való megmaradáshoz alapvető, hogy őszintén beszélgessünk az életünkről olyanokkal, akik szintén hitben élnek. A legkézenfekvőbb, ha aktívan bekapcsolódunk a plébánia életébe, de más hívő közösséget, katolikus rendezvényeket is érdemes felkeresni – az introvertáltaknak is!

     Az újonnan megtérteknek, akik húsvét vigíliáján fognak keresztelkedni vagy nemrég csatlakoztak az egyházhoz, azt tanácsolom tehát: ügyeljenek ezekre a csapdákra, minden körülmények közt tartsanak ki az imádságban, és Isten hozta őket itthon! (Eredeti forrás: ncregister.com)
Forrás: Magyar Kurír

Kedves Olvasóim!

     Megértve a szilveszteri "elterelődést" – a helyzetre való tekintettel – az Újév első napján, megismétlem az ezentúl hétfőnként megjelenő heti imaszándékot. A tegnapi nappal kezdődött a 2014-es év első hete, elkezdve egy engesztelő kezdeményezést, mely minden héten (vagyis 52x minden hétfőn) azonos imával, egy-egy Szent Püspököt kér fel, hogy égi közbejárásával segítse Küzdő Egyházunk főpapjait, példaadó, bátor helytállásukban! Az imaszándékba bárki, bármikor beállhat részleges vagy folyamatos részvétellel! A lényeg, a lényeg: égi közbenjárók segítségét kérve támogassuk küzdő egyházunk vezetőit!

Köszönöm, ha követik ezt a felhívást, és a Szentlélek ereje kísérjen mindannyiunkat ebben az imaszándékban!  Boldog és evangelizációban eredményes Újesztendőt kíván e blog szerkesztője! 

Imádkozzunk és böjtöljünk főpapjainkért!

     A "PRAY AND FAST FOR OUR BISHOPS" amerikai kezdeményezéshez csatlakozunk, egy "magyarított" változattal! Az eredeti szándék szerint, minden héten egy szent főpap égi közbenjárását kérjük, földi Egyházunk vezetőinek többletkegyelmi segítésére Istentől! Az angol nyelvű változat (lásd) 32 héten át tart, a magyar változatban kiterjesztettük az egész évre, vagyis mind az 52 hétre! Hogy e közbenjárás kiesdésére miért van szükség – nem lehet kétséges –, sem annak aki a Világegyház állapotát szemléli, sem annak aki e blogot rendszeresen olvassa!
     Veszélyes időket élünk ugyanis! A világ nekirontott az életnek, a családnak és a vallásszabadságnak. Évente, több mint 50 millió magzatot áldoznak fel a halál kultuszának oltárán. A házasságot és a családot megtámadták azok, akik gyermekeinket természetellenességre akarják nevelni. Nem kevésbé kikezdték a szeretet értelmét, sőt magát a szentségi alapokat is ki akarják forgatni. Vallásszabadságunk óhatatlanul kicsúszhat kezünk közül, amikor a világ vezető politikusai – még a magukat keresztényeknek vallók is – hitünk liberalizálására vagy megtagadására akarnak rávenni, miközben az egyházi evangelizáció egyre erőtlenebb.
     Erős és szent püspökökre van tehát szükségünk, olyan püspökökre, akiket hősies erények töltenek el, akik átvezetnek minket ezen a sötét időszakon, akik képesek szembeszállni a világ erőszakos nyomásával. Olyan püspökökre van szükségünk, akiknek van tekintélyük és bátorságuk visszahívni az áruló politikusokat, figyelmeztetik őket felelősségükre és hősként védelmezik Krisztus Titokzatos Testét, az Egyházat.
Megvannak ezek a püspökeink, mert Isten nevükön nevezte őket. Nekik azonban szükségük van ránk. Szükségük van az imáinkra, áldozatainkra és böjtjeinkre. Mi azonban segítő szándékaink nyomatékolására a Szent Püspökök közbejárást kérjük számukra.
Csatlakozz kampányunkhoz! Közös imával és böjttel esdjük ki Istennél a kegyelmet pásztorainknak, hogy megvédhessék nyájukat!

Miért szükséges az imádság mellé a böjt?

     Azért, mert minden szeretetből hozott áldozat – így a böjt is –, nyomatékozza imaszándékunk komolyságát! Maga az Üdvözítő mondta: „Ez a fajta nem űzhető ki másként, csak imádság és böjt hatására.” (Mk 9,29)
     „A történelem folyamán a katolikus hívek szükség idején imával és böjttel kérlelték Istent, mert ezek segítségével  közelebb kerülhetünk az Úrhoz, rávezetnek minket az Ő akaratának teljesítésére és imáink meghallgatása révén elnyerjük az Ő támogatását.” (Chaput érsek)
     Mint Krisztus testének és Egyházának megkeresztelt tagjai rendszeresen fölajánlhatjuk imáinkat és önmegtagadásainkat, hogy ezáltal mi magunk megerősödjünk, másokat szükségükben támogassunk és a gonoszt kiűzzük az Egyházból. A böjt és az ima egyesít minket a keresztrefeszített Krisztussal, Aki viszonzásul eláraszt minket isteni kegyelmével. A böjt hagyományosan azt jelenti, hogy kevesebbet eszünk. Azonban nem csupán ételről mondhatunk le mindennapjainkban, hanem szórakozásról, társas összejövetelekről, biztos örömet szerző dolgokról. Az is nagyon hatásos, ha olyan – élhető – cselekményekről mondunk le, melyek akár rabul ejtő szokássá is fajulhatnak, lassan elhangolva lelkünket Istenről vagy egyenesen a bűnre vezetnek!
     Kedves Olvasó! Az esztendő minden hétfőjén megjelenik ez a felhívás, más és más szent Apostol, Püspök, Bíboros vagy Pápa képével, mintegy az Ő közbenjárásukat kérve azon a héten, egyházi vezetőink megsegítésére! A hétfői böjt, azonosítható a Szeretetláng üzenete által meghirdetett – éppen a szenvedő papi lelkekért – felajánlott szándékkal. (Lásd Szeretetláng Lelki Napló kritikai kiadás I/30-31)

     Ajánlott ima a napi rózsafüzér (de legalább egy tized), lehetőleg a Szeretetláng fohásszal (benne vagy a végén): Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!
Majd imánk befejezésül mondjuk el az alábbi három könyörgést!
     1) Mindenben védelmezd Uram püspökeinket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket
szent jelenléteddel, hogy a Te békéd, örömöd és szereteted töltse el őket!
     2) Uram, gyújtsd föl püspökeink szívében a szeretet lángját, hogy úgy tekintsenek a rájuk bízott nyájra, mint lelki gyermekeikre és engedd, hogy Hozzád hasonlóan, mint szerető atya szolgálják őket!
     3) Mennyei Atyánk! Kérünk, áldd meg püspökeinket, akik Téged és a Szentlélekkel eltöltött Egyházadat szolgálják. Védd meg őket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket szent jelenléteddel! Amen

1. Krisztus után 431-ben az ősegyház III. egyetemes zsinata Efezusban megfogalmazta Mária istenanyaságának, a Theotokosznak hittételét. Mária a Szentháromság második személyének, az örök Igének emberré válásában a test szerinti édesanya. I. Celesztin pápának szó szerinti szövegezése így szól: "A Szent Szűz Isten anyja, minthogy test szerint a világra szülte Isten testté lett Igéjét." Ünnepe, január 1-én, Karácsony nyolcadán van.

Csodálatos a Katekizmus 721. pontja, amely így ír: „Mária, Isten szentséges Anyja, a mindig Szűz, a Fiú és a Lélek küldésének legnagyszerűbb műve az idők teljességében. Az Atya - az üdvösség tervében, s mivel az ő Lelke azt majd elő fogja készíteni - először a lakóhelyet gondolta el, ahol az ő Fia és az ő Lelke az emberek között lakhatnak. Ilyen értelemben az egyházi hagyomány a Bölcsességről szóló legszebb szövegeket Máriára vonatkoztatva olvassa: [Vö. Péld 8,1--9,6; Sir 24.] Máriáról a liturgiában úgy beszélünk és énekelünk, mint "a Bölcsesség Székéről". Máriában kezdenek mutatkozni "Isten csodatettei", melyeket a Szentlélek Krisztusban és az Egyházban fog beteljesíteni..."

+! 

Kedves Olvasóm!

Nem kívánok többet, mint amennyit szeretne,

ám ha az Úrtól megkapta, legyen megelégedve! 

Dolgozzon úgy, mintha örökké élne

és imádkozzon úgy,

mintha mindjárt meghalna!

Érintse meg szívét a Szűzanya Szeretetlángja,

időmértéke legyen az Irgalmasság Órája!

A 2014. legyen a megtérés,

a béke és engesztelés éve,

legyen sokaknak Ön a hites példaképe! 

Megvalósított kegyelmekben bővelkedő

Újévet kívánok, jó egészségben,

tudjon jót cselekedni az egész újévben!

Isten áldja meg!

Ezt  kívánja  szívből,  e  blog  szerkesztője:  Begyik Tibor.

Bemutatás a Templomban     Amikor elérkezett a nyolcadik nap, hogy körülmetéljék a gyermeket, a Jézus nevet adták neki úgy, amint az angyal nevezte, mielőtt anyja méhében fogantatott. 

Mikor pedig elteltek tisztulásuk napjai, Mózes törvénye szerint felvitték őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvényében írva van: "Minden elsőszülött fiúgyermek az Úrnak legyen szentelve" {Kiv 13,2.12}, és hogy áldozatot mutassanak be, amint az Úr törvénye mondja: "Egy pár gerlicét vagy két galambfiókát" {Lev 12,8} (ünnepe, február 2). Élt pedig Jeruzsálemben egy ember, Simeon volt a neve, igaz és istenfélő férfiú, aki várta Izrael vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta. A Szentlélek kijelentette neki, hogy halált nem lát, amíg meg nem látja az Úr Felkentjét. Ekkor a Lélek ösztönzésére a templomba ment. Amikor szülei bevitték a gyermek Jézust, hogy a törvény szokása szerint cselekedjenek vele, karjaiba vette őt, és Istent magasztalva így szólt:

"Most bocsátod el, Uram, szolgádat a te igéd szerint békességben, 
mert látták szemeim üdvösségedet {Iz 40,5},
melyet minden nép színe előtt készítettél {Iz 52,10},
világosságul a nemzetek megvilágosítására {Iz 42,6; 49,6}
és dicsőségére népednek, Izraelnek" {Iz 46,13}.
Apja és anyja csodálkoztak mindazon, amit róla mondtak. Simeon megáldotta őket, anyjának, Máriának pedig ezt mondta:
"Íme, sokak romlására és feltámadására lesz ő Izraelben; jel lesz, melynek ellene mondanak − és a te lelkedet tőr járja át −, hogy nyilvánosságra jussanak sok szív gondolatai."
Volt egy Anna nevű prófétaasszony is, Fánuel leánya, Áser törzséből. Nagyon előre haladt már napjaiban, miután férjével hét esztendeig élt szüzessége után; nyolcvannégy éves özvegy volt, és
nem vált meg a templomtól, böjtöléssel és imádsággal szolgált ott éjjel és nappal. Ő is odajött ugyanabban az órában, dicsérte Istent és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását.
Miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek Galileába, a városukba, Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött, telve bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt rajta. (Lk 2,21-40)

Félelemből lett keresztény a neves brit ateista

     Az ismert újságíró, Peter Hitchens megtérése nyomán nyilvános vita indult közte és bátyja, Christopher (bal oldalon) között, aki továbbra is harcos ateistaként könyvet írt "Isten nem hatalmas: Hogyan mérgez meg mindent a vallás" címmel. Válaszul Peter megjelentette "Az Isten elleni düh: Hogyan vezetett hitre az ateizmus" című könyvét.
     A Hitchens testvérek keresztény gyökerű családból származnak; apai nagyapjuk mélyen hívő baptista, nagyanyjuk anglikán volt. „Nem volt túl jó a kapcsolatunk. Azt hiszem, fiútestvéreknél gyakran előfordul ez; gyerekkorunkban is sokat verekedtünk” – nyilatkozta Peter Hitchens a CBN-nek. Az interjú azelőtt készült, mielőtt nyilvánosságra került volna a hír, hogy Christophernél daganatos betegséget diagnosztizáltak.
     Peter Hitchens szerint a bátyja állandó és heves vallásellenessége, valójában leplezett keresés – amit persze Christopher tagad. „Könyvemben leírtam: remélem, feladja azt a nézetét, mely szerint a vallás mindent megmérgez és mindenki bolond, aki hisz Istenben” – fogalmazott.
     Peter, a marxista eszmék egykori híve elmondta: ateistaként ritkán ingott meg hitetlenségében. „Tartósan sohasem. El voltunk telve saját jóságunkkal és annak biztos tudatával, hogy igazunk van. Magunk szabtuk meg, mit jelent jónak lenni. Nem voltak keresztény barátaim; nem is akartam volna; visszataszítónak tartottam az egészet.”
     „A forradalmi szocializmus hívei megvetik azokat, akik nem tartanak velük vagy ellenük vannak. Úgy vélik, ők az élcsapat, akik mindent jobban tudnak, mindenki más pedig tudatlan és ostoba. Az új ateistákat is ez a lenézés jellemzi: egyáltalán nem tisztelik ellenfeleiket. Úgy viselkednek, mintha a kereszténység valami őrült eltévelyedés lenne, amit csak tébolyultak követnek” – fogalmazott Peter Hitchens.
     Anglia helyzetéről szólva kifejtette: „Nem szabad elkeserednem, de ha tehetném, bizony elkeserednék. Nagyon eltávolodtunk. A kereszténység súlyosan sebesült nálunk. Hatalmas tömegek nem tudnak róla semmit. Aki bibliai történeteket nem ismeri és a Bibliát soha ki sem nyitotta, aki be nem lépett soha egy templomba, annak fogalma sincs, mi a kereszténység.”
     Peter Hitchens könyvében elmondja, hogy hitre találása több éves útjának döntő pillanata volt, amikor ateistaként félni kezdett Istentől. „Rogier van der Weyden Utolsó ítélet című festményét szemléltem, amely a kárhozatra ítéltek arcán tükröződő félelmet ábrázolja. Meghallják a harsonaszót, egyikük valósággal okád félelmében. S akkor átvillant az agyamon, hogy mi lesz, ha engem is meg fognak ítélni. Megijedtem. És ma is félek. Annak, hogy megváltoztam, egyik oka az, hogy félek. De az Úr félelme a bölcsesség kezdete – vallja a kereszténnyé lett szerző. Forrás Magyar Kurír nyomán 

Kedves Olvasóim!

     Félretéve a szilveszteri "elterelődést" – ezen hétfővel kezdődik a 2014-es év első hete –, ennél fogva szeretném felhívni a szíves figyelmüket, hogy az első héttel kezdődően, minden héten (vagyis 52x minden hétfőn) azonos imával, egy-egy Szent Püspököt kérünk fel, hogy égi közbejárásával segítse Küzdő Egyházunk főpapjait, példaadó, bátor helytállásukban! Az imaszándékba bárki, bármikor beszállhat részleges vagy folyamatos részvétellel! A lényeg, a lényeg: égi közbenjárók segítségét kérve támogassuk egyházunk vezetőit! Az alábbi ismertető minden alkalommal meg fog jelenni, egy-egy kiváló szent püspök képével.

Köszönöm, ha követik ezt a felhívást és a Szentlélek ereje kísérjen mindannyiunkat ebben az imaszándékban!  Boldog és evangelizációban eredményes Újesztendőt kíván e blog szerkesztője! 

Imádkozzunk és böjtöljünk főpapjainkért!

     A "PRAY AND FAST FOR OUR BISHOPS" amerikai kezdeményezéshez csatlakozunk, egy "magyarított" változattal! Az eredeti szándék szerint, minden héten egy szent főpap égi közbenjárását kérjük, földi Egyházunk vezetőinek többletkegyelmi segítésére Istentől! Az angol nyelvű változat (lásd) 32 héten át tart, a magyar változatban kiterjesztettük az egész évre, vagyis mind az 52 hétre! Hogy e közbenjárás kiesdésére miért van szükség – nem lehet kétséges –, sem annak aki a Világegyház állapotát szemléli, sem annak aki e blogot rendszeresen olvassa!
     Veszélyes időket élünk ugyanis! A világ nekirontott az életnek, a családnak és a vallásszabadságnak. Évente, több mint 50 millió magzatot áldoznak fel a halál kultuszának oltárán. A házasságot és a családot megtámadták azok, akik gyermekeinket természetellenességre akarják nevelni. Nem kevésbé kikezdték a szeretet értelmét, sőt magát a szentségi alapokat is ki akarják forgatni. Vallásszabadságunk óhatatlanul kicsúszhat kezünk közül, amikor a világ vezető politikusai – még a magukat keresztényeknek vallók is – hitünk liberalizálására vagy megtagadására akarnak rávenni, miközben az egyházi evangelizáció egyre erőtlenebb.
     Erős és szent püspökökre van tehát szükségünk, olyan püspökökre, akiket hősies erények töltenek el, akik átvezetnek minket ezen a sötét időszakon, akik képesek szembeszállni a világ erőszakos nyomásával. Olyan püspökökre van szükségünk, akiknek van tekintélyük és bátorságuk visszahívni az áruló politikusokat, figyelmeztetik őket felelősségükre és hősként védelmezik Krisztus Titokzatos Testét, az Egyházat.
Megvannak ezek a püspökeink, mert Isten nevükön nevezte őket. Nekik azonban szükségük van ránk. Szükségük van az imáinkra, áldozatainkra és böjtjeinkre. Mi azonban segítő szándékaink nyomatékolására a Szent Püspökök közbejárást kérjük számukra.
Csatlakozz kampányunkhoz! Közös imával és böjttel esdjük ki Istennél a kegyelmet pásztorainknak, hogy megvédhessék nyájukat!

Miért szükséges az imádság mellé a böjt?

     Azért, mert minden szeretetből hozott áldozat – így a böjt is –, nyomatékozza imaszándékunk komolyságát! Maga az Üdvözítő mondta: „Ez a fajta nem űzhető ki másként, csak imádság és böjt hatására.” (Mk 9,29)
     „A történelem folyamán a katolikus hívek szükség idején imával és böjttel kérlelték Istent, mert ezek segítségével  közelebb kerülhetünk az Úrhoz, rávezetnek minket az Ő akaratának teljesítésére és imáink meghallgatása révén elnyerjük az Ő támogatását.” (Chaput érsek)
     Mint Krisztus testének és Egyházának megkeresztelt tagjai rendszeresen fölajánlhatjuk imáinkat és önmegtagadásainkat, hogy ezáltal mi magunk megerősödjünk, másokat szükségükben támogassunk és a gonoszt kiűzzük az Egyházból. A böjt és az ima egyesít minket a keresztrefeszített Krisztussal, Aki viszonzásul eláraszt minket isteni kegyelmével. A böjt hagyományosan azt jelenti, hogy kevesebbet eszünk. Azonban nem csupán ételről mondhatunk le mindennapjainkban, hanem szórakozásról, társas összejövetelekről, biztos örömet szerző dolgokról. Az is nagyon hatásos, ha olyan – élhető – cselekményekről mondunk le, melyek akár rabul ejtő szokássá is fajulhatnak, lassan elhangolva lelkünket Istenről vagy egyenesen a bűnre vezetnek!
     Kedves Olvasó! Az esztendő minden hétfőjén megjelenik ez a felhívás, más és más szent Apostol, Püspök, Bíboros vagy Pápa képével, mintegy az Ő közbenjárásukat kérve azon a héten, egyházi vezetőink megsegítésére! A hétfői böjt, azonosítható a Szeretetláng üzenete által meghirdetett – éppen a szenvedő papi lelkekért – felajánlott szándékkal. (Lásd Szeretetláng Lelki Napló kritikai kiadás I/30-31)

     Ajánlott ima a napi rózsafüzér (de legalább egy tized), lehetőleg a Szeretetláng fohásszal (benne vagy a végén): Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!
Majd imánk befejezésül mondjuk el az alábbi három könyörgést!
     1) Mindenben védelmezd Uram püspökeinket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket
szent jelenléteddel, hogy a Te békéd, örömöd és szereteted töltse el őket!
     2) Uram, gyújtsd föl püspökeink szívében a szeretet lángját, hogy úgy tekintsenek a rájuk bízott nyájra, mint lelki gyermekeikre és engedd, hogy Hozzád hasonlóan, mint szerető atya szolgálják őket!
     3) Mennyei Atyánk! Kérünk, áldd meg püspökeinket, akik Téged és a Szentlélekkel eltöltött Egyházadat szolgálják. Védd meg őket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket szent jelenléteddel! Amen

A vak leány

     Volt egyszer egy árva, vak leány, aki nagyon szomorú volt vaksága miatt. Egy fiú udvarolt neki. Sokat segített a lány mindennapi életében, és hűségesen mellette volt hosszas kórházi kivizsgálása során is. Egyszer azonban megkérte a kezét. Ám a lány így válaszolt:
– Ha láthatnám a világot, hozzád mennék feleségül.
     Egy napon kiértesítette a kórház, hogy akadt egy donor, aki ráhagyta a két szemét ajándékba. A műtét sikerült.
     A hosszas gyógyulás után, amikor a lány szeméről végleg levették a kötést, láthatta az egész világot, beleértve a barátját is, aki egy gyönyörű virágcsokor mögött állt. A fiú bizakodón megkérdezte:
– Na most már, hogy látod a világot, hozzám jössz feleségül?
     A lány azonban, amint meglátta a fiút és azt, hogy az vak, megborzongott a beesett szemhéjak láttán. Erre nem számított, egészen másképp képzelte udvarlóját a lelki szemeivel. A csalódás arra a döntésre késztette, hogy visszautasítsa kérőjét.
     A fiú csendben könnyezve elbotorkált mellőle. Napok múltán az önfeledt, boldog lány, néhány soros levelet kapott a fiútól, melyben csak ennyi állt: 'Vigyázz jól a szemeidre, mert mielőtt a tieid lettek, előtte az enyémek voltak!'
     Sokak hasonlóképp feledkeznek meg, életük jobbra fordulásának segítőiről. Bizony nemcsak hajdani nehéz, kilátástalan helyzetük törlődik egykönnyen az emlékezetükből, de gyakran hálátlanok azokról iránt, akik pedig akkor is kitartottak mellettük, imádkoztak és esetleg kemény áldozatot is meghoztak értük!

    A Csodásérem most már föltartóztathatatlanul terjedt az egész világon.
Alphonse Maria Ratisbonne-t 1848-ban pappá szentelték, és jezsuitaként annak az Egyháznak lett harcos katonájává, amelyet annyira gyűlölt. És íme "a jó fa jó gyümölcsöt terem", még előzőleg – mint neves embert –, felkereste tanácsadás végett őt két zsidó lány akik a vele való beszélgetések hatására megkeresztelkedtek. Ratisbonne atya megbízatásával visszatértek Palesztinába és megalapították a Notre Dame de Sion Leányainak Közösségét, melynek célja a gyermekkel való foglalkozás és iskolák fenntartása volt (Az intézmények ma is fennállnak!) (Alább a két Ratisbonne testvér)    

1855-ben, IX. Piusz pápa engedélyével Alphonse a bátyjával Theodorral együtt Palesztinába költözött és egész életétükben népük megtérítésén fáradoztak. Először a Sion Leányainak kolostora volt az alapbázis, ahonnan 1858-ban megalapította az Ecce Homo Notre Dame de Sion nevű kongregációt, pontosan azon a helyen ahol Pilátus háza állt és az iskola építése közben fedezték fel a "Flagellatio" kolostor hajdani romjait 1857-ben. Alphonse Maria Ratisbonne, több iskolát és árvaházat alapított a héber és arab gyermekek keresztényi nevelésére. (alább az Ecce Homo Monostor)

     1884-ben hunyt el hetven éves korában. A sírja Jeruzsálem közelében, Ein Karem-ben van. Sírjának felirata: "Ó Mária, emlékezzél meg gyermekedről, aki bizonysága lett győzedelmes szeretetednek". (ld a legalsó képen!)

     A S. Andrea bazilika kápolnájában, ahol megtért, gyönyörű Csodásérmű Szűzanya oltárkép hirdeti a csodát. Kétoldalt, márványtáblák láthatók. A baloldalin ez áll: "Megátalkodott zsidóként jött ide, a Szűzanyát meglátva zsidóként borult le Előtte, de keresztényként emelkedett fel". A jobboldali pedig annak emlékét hirdeti, hogy Szent Maximilian Kolbe atya ennél a jelenési oltárnál mutatta be Első Szentmiséjét 1918. április 28-án. (ld alább!)
     Ha a Szűzanya egyetlen pillantása akkora hatalommal van felruházva, hogy fel tudja forrósítani a fagyos lelkeket és képes megújítani a hitetlen bűnös hitét. Ugyan bizony Szíve Szeretetlángja nem százszor hatékonyabb-e, hogy áthassa azon számtalan keresztény elhidegült szívét, akik eltékozolván az isteni kegyelmet, hamis üzenetek és élvetegségek tévelyében fásultak el, távolodtak el az Egyháztól?

Femen-aktivista tüntetett a kölni dómban mise közben

     A 20 éves aktivista, Josephine Witt az első sorban ülve kivárta, hogy elteljen a karácsonyi délelőtti mise első néhány perce, majd ledobta magáról a kabátját és felső ruháját, és felugrott az oltárra. Felsőtestén az I am God (én vagyok az Isten) felirat volt olvasható. Az aktivistát a dóm őrsége lefogta és elvezette. A rendőrség a mise végéig őrizetben tartotta. Feljelentést tettek ellene a vallásgyakorlás akadályozása miatt.

Josephine Witt az ukrán eredetű és párizsi központú Femen ismert aktivistája. Júniusban Tunéziában két francia társával együtt felfüggesztett büntetésre ítélték a jó erkölcs és a közszemérem megsértéséért, miután félmeztelenül tüntettek egy fogva tartott tunéziai Femen-aktivitsa támogatására. Kölni akciójával a Katolikus Egyház hatalmi monopóliuma ellen kívánt tiltakozni – számolt be a Spiegel online.

- MTI - http://www.szon.hu/femen-aktivista-tuntetett-a-kolni-domban-mise-kozben/2444131#

Boldog Popiełuszko atya francia csodája

     A beteg férfi felesége nem ismerte a lengyel ellenállás nagy alakját, akit a kommunisták megkínoztak és agyonvertek, és akit 2010-ben boldoggá avattak. Jean atya azonban, aki járt Lengyelországban, és elzarándokolt Jerzy Popiełuszko plébániájára, azóta is minden nap imádkozik hozzá, és egy képet is hord róla a tárcájában, amióta felfedezte, hogy egy napon születtek: 1947. szeptember 14-én.
     Mivel épp szeptember 14-e volt aznap is, Jean atya kitett a beteg éjjeli asztalára egy gyertyát, II. János Pál keresztjét és a lengyel mártír fényképét, és arra kérte a feleséget, illetve a kórházi lelkészség apácáját, hogy imádkozzanak vele a betegért és Popiełuszko atya szentté avatásáért. „Figyelj rám, Jerzy, ma van a születésnapod, és az enyém is, úgyhogy ha tudsz tenni valamit, ez a nap jó alkalom” – mondta Jean atya, majd távozott.
     A haldokló férfi tizenegy éve szenvedett atipikus akut mielogén leukémiában. Ez egy nagyon ritka betegség, eddig mindössze négy ilyen esetet diagnosztizáltak a világon. Marc állapota egyre romlott, 2011-ben csontvelő átültetést végeztek rajta, de mivel a rákos sejtek az egész szervezetét elborították, 2012 augusztusában az orvosok lemondtak róla. Felesége papot hívott, és elkezdte intézni a temetést.
Amint azonban a pap elment, Marc kinyitotta a szemét, és azt kérdezte, mi történt. Az éjjel háromszor is megpróbált felkelni, és néhány nappal később a kórház orvosai döbbenten tapasztalták, hogy meggyógyult: a rák teljesen eltűnt a szervezetéből. „Tökéletesen felgyógyult” – erősítette meg doktor Rabah Redjoul, a kórház hematológusa, bár az orvos a visszaesés lehetőségét nem zárta ki.
     „Igazolom, hogy megvizsgáltuk Marcot, és hogy a 2012. szeptember 20-ától bekövetkezett, gyors gyógyulása orvosilag nem magyarázható” – áll a 2013. december 7-én kelt tanúsítványban, melyet Marc kezelőorvosa, doktor Jean-Michel Dormont hitelesített.
     Csoda történt-e? A házaspár és a pap, akik az eset kapcsán barátokká váltak, több hónapon keresztül titkolták az esetet. „Várnunk kellett – mondta el Jean atya. – A csodához a gyógyulás azonnali és maradéktalan kell legyen, ami így is volt, de tartósnak is kell lennie és ezt még ki kellett várnunk.”
De a gyógyulás az idő próbáját is kiállta. „Csak akkor fogtam fel igazán, amikor a vérvizsgálatok is kimutatták a teljes gyógyulást – emlékszik vissza Marc. – Meggyőződésem, hogy az Úr gyógyított meg. És azóta is azon töprengek: miért én?”
     Michel Santier – Créteil püspöke –, akit értesítettek az esetről, támogatásáról biztosította a házaspárt. Egy évvel korábbi, lengyelországi útja során ő maga is boldog Jerzy Popiełuszko közbenjárását kérte egyházmegyéjére.        Popiełuszko atya szentté avatási ügyének posztulátora, Tomasz Kaczmarek, akit nagyon érdekelt a franciaországi eset, november végén találkozott Jean atyával, a tanúkkal és a püspökkel.
Santier püspök bizottságot állított fel, mely két független orvost bízott meg a gyógyulás körülményeinek kivizsgálásával. A bizottság, az eredmények kézhezvétele után, 2014 márciusában ül majd össze. Ha a csoda bizonyságot nyer, a dossziét elküldik a varsói egyházmegyének, amely továbbítani fogja az anyagot Rómába.

Magyar Kurir  nyomán

A belga szenátus megszavazta a gyermek eutanáziát

Az új törvény gyermekek számára is lehetővé teszi, hogy kérjék az eutanáziát, abban az esetben, ha a gyermek gyógyíthatatlan betegségben szenved, súlyos fájdalmai vannak, és semmilyen kezelés sem tud javítani az állapotán.

A törvény kiköti, hogy a betegnek tudatosan kell meghoznia ezt a döntést; hogy értenie kell, mit jelent az eutanázia; valamint hogy a beteg szüleinek és az orvosi teamnek is jóvá kell hagynia a döntést. Pszichológusi szakvéleményre van szükség azt illetően, hogy a gyermek valóban elég érett-e ennek a döntésnek a meghozatalához.

A szenátus 71 tagjából 50-en szavaztak mellette, 17-en ellene, 4 fő tartózkodott.

A Belgiumban jelenleg hatályos törvény kizárólag a 18 év felettiek számára engedélyezi az eutanáziát. 2012-ben 1432 eutanáziát hajtottak végre Belgiumban, ami 25 százalékos növekedést jelent a 2011-es adatokhoz képest.

A belga parlament 2002-ben tette törvényesen elérhetővé az országban az eutanáziát. A szenátus jelenlegi döntése akkor emelkedhet törvényerőre, ha az alsóház is megszavazza, ami valószínűleg még a jövő májusi választások előtt meg is fog történni.

Magyar Kurír

A karácsonyi mise után robbantottak Bagdadban

Az egy egykori ortodox zsidó lány vall megtéréséről

     Janice S. Lockwood egykori ortodox zsidó lány meséli (folytatás):
     2000-ben, miközben teológiai előadásokat tartottam az Egyesült Királyságban és az USA-ban, mind gyakrabban éreztem, hogy valami nincs rendben az egészségemmel. Állandó kimerültség, járási nehézségek, fulladás, kettőslátás kísérte a betegséget, amit izomdisztrófiaként (OPMD) diagnosztizáltak. Annyira elgyengültem, hogy fel kellett adnom az aktív életmódot. Otthon – más teendő nem lévén – egyre többet néztem az EWTN katolikus televíziót. Érdekesnek találtam azt a műsort, amelyben meghívott vendégek mondták el, hogyan találtak rá kételyeik és aggályaik ellenére a Katolikus Egyházra. Csodálkoztam, hogy ezeknek az embereknek "katolikus létükre" élő kapcsolatuk van Krisztussal.
     Protestáns barátaim hiába imádkoztak gyógyulásomért. Nem sokkal később egy katolikus ismerős biztatására levelet írtam a katolikus papnak, melyben kértem, imádkozzék értem és kenjen meg olajjal. Másnap ott állt az ajtóban az ősz hajú, hatvanas éveiben járó pap, aki mosolyogva bemutatkozott. Bevallottam neki, hogy nem vagyok katolikus, sőt mennyire csúnyán viselkedtem a Katolikus Egyházzal szemben. Nem szólt, csak felvonta a szemöldökét, majd Jakab levelét (5,14-15) idézve megkent szentelt olajjal és kézrátétellel imádkozott értem. Utána elárultam neki, hogy csecsemőként megkereszteltek. „De hiszen akkor maga katolikus, Janice!” – Magam is meglepődtem, hogy én, aki az Antikrisztus egyházának tartottam a római Katolikus Egyházat, mennyire megörültem a hírnek. Férjemet nem érte váratlanul, elfogadta, amikor elmondtam neki, hogy szeretnék továbblépni a megkezdett úton a Katolikus Egyház felé.
     A következő felülvizsgálaton az orvos meglepve állapította meg, hogy az állapotom javult. Elmondtam neki, hogy egy katolikus pap megkente olajjal a homlokomat és a kezeimet és azóta megszűnt a kettőslátásom. Csak annyit mondott: sohasem tudna úgy gondolkodni, mint én, de ilyet még életében nem látott és az a pap valami különleges pap lehetett.
     2007-ben megbérmálkoztam, és boldog voltam, hogy hazaérkeztem a Katolikus Egyházba.
     Férjem ekkor már hosszú ideje rákbeteg volt, hónapjai voltak hátra. Csonttá soványodva, fájdalmak közepette készült a halálra. Protestánsként élt, protestánsként akart meghalni is. Egy nap mégis megkért, hívjam el az atyát, hogy megkenje olajjal. A pap több alkalommal is megtette. 2008 őszén kérte, hogy gyónhasson nála. „Áldjon meg, atyám...” - így kezdte, és a könnyei csorogtak az arcán. Az utolsó napokban levelet írt nekünk, hogy nagyon szeret minket és kifejezte őszinte vágyát, hogy bárcsak katolizált volna. Majd elköltözött az Úrhoz, akit több mint ötven éven át szeretett és szolgált igehirdetőként.
     Hazatalálásom nyomán tizenkét protestáns barátom is visszatalált a Katolikus Egyházba. Köszönöm az Úrnak, hogy amikor igazi kincset kértem tőle, a katolikus hittel ajándékozott meg. (Eredeti forrás: http://chnetwork.org/2011/10/i-have-come-home-conversion-story-of-janice-s-lockwood-ph-d/)
Forrás Magyar Kurír

Erdő Péter bíboros az Új Ember és a Magyar Kurír közös felkérésére 2013 karácsonyára írott gondolatainak részletei.

     „Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek!” – így hirdetik meg az angyalok Jézus születését. Isten dicsősége beragyogja a mindenséget. (...)
     Isten fényét kell meglátnunk a betlehemi gyermek egyszerűségében. (...) És ebből érzünk meg valamit a karácsonyfa alatt. Szomjazunk a meghittségre, őrizzük gyermekkorunk karácsonyainak emlékét. De nemcsak visszavágyunk azok körébe, akik még méricskélés nélkül szerettek minket, hanem mi magunk is karácsonyt, közösséget, szeretetet teremtünk. Most rajtunk a sor. Mert Isten szeretetét Krisztus arcán és az őt követő emberek arcán kell meglátnia a világnak. „Amit egynek cselekedtetek a legkisebbek közül, nekem tettétek” (Mt 25,40) – így fog számon kérni minket az örök Bíró. Érezzük ezekből a szavakból a fenyegetést, ha önző módon élünk, de érezzük a reményt is. A felhívást, hogy mindenkiben Krisztust keressük.
      Ezért vesz erőt karácsony előtt olyan sok emberen a segítő szeretet, ezért talál utat az idén is sok felhívás, még a közmédiában megjelenő „Jónak lenni jó” műsorfolyam is, mindenki szívéhez. Szép dolog, ha pénzzel segít, aki megteheti. Még szebb, ha az is bekapcsolódik az adakozásba, aki maga is segítségre szorul. A tizenkét éve hajléktalan ember adományát biztosan nem felejti el, Aki a szíveket vizsgálja. De gyönyörű dolog az is, ha valaki természetbeni felajánlással, személyes munkával, törődéssel segít másokon. (...) Nem véletlenül sorolja fel Katekizmusunk összefoglalása is a függelékben az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit. Mert a fizikai szükségen túl Isten előtt kedves és érdemszerző, ha tanítjuk a tudatlanokat, vigasztaljuk a szomorúakat, jó tanácsot adunk annak, aki eligazításra szorul, ha imádkozunk élőkért és megholtakért.
     Isten dicsősége békét ajándékoz az emberiségnek. Békét, kiengesztelődést Istennel és megbékélést egymás között. Az elmúlt év helyi háborúi felidézték a konfliktusok kiszélesedésének rémét. Beleborzadtunk abba, hogy elszabadulhat velünk „egy rossz szekér”, amelyet többé nem tudunk irányítani. És Ferenc pápa felhívása az imádságra, a közös imára egyidejűleg, a földkerekség minden pontján megrendítő hatással járt. Megtapasztalhattuk az imádság erejét. Megérezhettük, hogy egyetértenek a szívek. A Szent István-bazilikában és a többi püspöki templomban összegyűlt hívek imáit a bejárat előtt, utcákon és tereken álló emberek szolidaritása kísérte. És akkor, ott a legnagyobb veszély elmúlni látszott. De a teljes béke még mindig nem állt helyre. A háború pusztítása fenyegeti ártatlan emberek tömegeinek életét. Keresztények válnak erőszak céltáblájává, gyakran szülőföldjükön is hazátlanná ebben a nem éppen idilli világban.
      Nagyszerű dolog, hogy karácsonykor meghitt családi, baráti körben ünnepelhetjük az emberré lett Istent. Annak a szeretetnek a mindenható erejét, amely és Aki nemcsak a világot teremtette és fenntartja, hanem eljön a mi életünk leghétköznapibb helyzeteibe is. Baráti hangon megszólít, szinte jó reggelt vagy jó estét kíván. Megosztja gondjainkat és vágyainkat. Vegyük észre dicsőségét és bensőséges, mosolygó közelségét! Sugározzuk békéjét és derűjét az egész világra!
Áldott karácsonyi ünnepeket kívánok a Magyar Kurír minden olvasójának!

Erdő Péter bíboros
Forrás 

Egy egykori ortodox zsidó vall megtéréséről

     Janice S. Lockwood egykori ortodox zsidó lány meséli:
     Közvetlenül a második világháború után születtem Wimbledonban, nagyon vallásos zsidó családban. Apám megjárta Auschwitzot. Szüleim nyolchetesen megkereszteltettek, hogy ha a nácizmus újra felütné fejét, letagadhassák zsidóságukat. A templomba soha többé be nem tették a lábukat. Életünk a zsinagóga körül zajlott, ahol anyai nagyapám volt a rabbi.
1962-ben protestáns matematikatanárnőm váratlanul elhívott egy vasárnapi istentiszteletre. Mikor otthon felvetettem a kérdést, anyám kereken megmondta, egy rendes zsidó lánynak semmi keresnivalója ott, tehát nem mehetek. Így hát elmentem.
     A kétórás istentiszteletet ebéd, bibliaóra, majd újabb kétórás esti istentisztelet követte, mindez harminc fölötti „vénasszonyok” társaságában. Boldog voltam, mikor végre hazamehettem. Otthon apám megkérdezte: Rémes volt, nem? Hogy ne kelljen beismernem a vereséget, kijelentettem: „Nem. Nagyon jó volt, és jövő héten is megyek.”
     Vasárnapról vasárnapra visszajártam. Olvasni kezdtem a tanárnőmtől kapott Bibliát. 1962 augusztusában átéltem Krisztus szívet melengető közelségét és 1963 februárjában teljes alámerítkezéssel újra megkeresztelkedtem a baptista egyházban. Szüleim szemében ez zsidó örökségem megtagadását jelentette. Kitiltottak otthonról és úgy tekintettek, mint aki meghalt. Megszaggatták ruháikat és síremléket állítottak számomra a zsidó temetőben (!).
     Tizenhét évesen keresztények fogadtak be, segítségükkel befejezhettem tanulmányaimat. Az Úr Jézus missziós hívását elfogadva évekig Nyugat- és Dél-Indiában szolgáltam leprások között.
     Hazatérésem után férjhez mentem egy metodista lelkészhez. Három fiunk született. A következő években befejeztem teológiai tanulmányaimat és doktorátust szereztem a Londoni Egyetemen. Keménnyakú kálvinistaként nehezen fogadtam el, hogy fiainkat katolikus iskolába adjuk, de az volt az egyetlen jó iskola a környéken. Mindenesetre bementem az iskolába, és kijelentettem, nem óhajtjuk, hogy katolikus pap által vezetett programokon vegyenek részt. (Eredeti forrás: http://chnetwork.org/2011/10/i-have-come-home-conversion-story-of-janice-s-lockwood-ph-d/)
Forrás Magyar Kurír  (folyt. köv.!)

Ferenc pápa hétfő délután meglátogatta XVI. Benedeket a nyugalmazott pápa vatikáni rezidenciáján, és személyesen adta át neki karácsonyi üdvözletét – közölte a szentszéki szóvivő.

Forrás:   news.va/MTI/Rome Reports/Magyar Kurír

Video  https://www.youtube.com/watch?v=04CIFFY7EUA

Mennyit ér az imádság?

     A háborút követő első békés karácsony előtti napokban történt.
     Egy megtört, igen fáradt asszony lépett be egy kis boltocskába, és a karácsonyi vacsorához kért némi élelmiszert. A boltos nem szívlelte a kéregetőket, az asszonyhoz mégis türelmesen szólt: "és mennyit tud rá költeni?" Az asszony szégyenlős keserűséggel ezt felelte:
– Férjem nem jött haza háborúból, a két kisgyermekem lázas beteg, én magam pedig csupán egy kis imádságot tudok önnek felajánlani.
– Imádságot? – képedt el a kereskedő – Aztán mennyit ér az? Hol tudok én azért bármit is beszerezni a feketézőktől?
– Az asszony azonban nem szólt, csak könnyezve állt.
A kereskedő kissé elszégyellte magát és hogy halogassa a dolgot így szólt a hadiözvegyhez:
– Na nem bánom! Írja le otthon azt az imát és hozza el nekem – majd megmérjük valahogy!
     Legnagyobb meglepetésére azonban az asszony elővett zsebéből egy összehajtott papírost és átadta, így mentegetőzve:
– Már meg is írtam az éjszaka, amikor őrködtem beteg gyermekeim ágyánál!
     A kis üzlet, közben megtelt emberekkel. A boltos, hogy valamiképp jól fessen vevői előtt, kikapta a papírt az asszony kezéből és anélkül, hogy elolvasta volna rádobta a mérlegsúlyok helyére. Persze már bánta, hogy bele ment a játékba, de azért így kajánkodott: "na lássuk mennyi élelmet ér az imája"!? Ezt követően a mérlegtálcára lökött egy sodort újságpapír-staniszli lisztet, úgy 30 dekát. A mutató meg se mozdult. A kereskedő csak nézett.
     A vevők is kérdőn tekintettek a boltosra. Ez zavarában rátett egy staniszli cukrot is, meg egy vekni kenyeret, aztán húsz deka zsírt, de a mérleg meg se mozdult. Elképedve egyre csak pakolta, már azt se tudta, hogy zavarában, szeretetből vagy dühében, mert közben a vásárlók is figyelték. Próbált kemény lenni, aztán elvörösödött arccal odaszólt az asszonynak:
– Na pakolná már el, végre? Más vevőm is van! – miközben maga is észrevette, hogy nem is tudja miket beszél.
     Az asszony, röstellve a könnyeit elpakolta az élelmet és indulni készült. A boltos azonban utána szólt, "ejnye! a sajtját meg itt hagyja?" – és átadott még egy kicsinyke csomagot is. Az asszony csak annyit mondott, hogy az "Isten megáldja mindezért!" – és távozott.
     A kereskedő – mint aki álomból ébredt –, azonnal megvizsgálta a mérleget, és csak a fejét vakarta, amint látta, hogy az eltörött.
     Még Szenteste előtt hazajött, két leventekorú eltűntnek hitt fia, akiket társaikkal együtt, egy Ausztriából érkező vonatról szedtek le az oroszok, hogy szibériai kényszermunkára vigyék mindet. Ők ketten még Magyarországon megszöktek transzportból. A boltos feleségétől is üzenet jött a kórházból, hogy vinne be neki télikabátot mert meggyógyult a tífuszból.
     A kereskedő, aki nem volt hívő ember, érezte, hogy meg kell köszönnie Istennek a vele történteket és össze-vissza kapkodva keresni kezdte a "sokat érő papírt". Amint keze ügyébe került a viseltes cédula, elcsodálkozva olvasta a rövidke mondatot: "Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma." (Mt 6,11)
     Az esetet soha nem felejtette el, sőt kifejezetten hálát érzett a különös, ismeretlen asszony iránt, akivel aztán soha többé nem találkozott.
     Az évtizedek múltán már-már azt hihette volna, hogy csak álom volt az a karácsonyi történet, de az a megsárgult cédula, amit úgy őrzött, mint a család "értékpapírját" minduntalan emlékeztette. Azóta ha Szentesténként összejött a család, unokástól, mindannyiszor együtt imádkozták a Miatyánkot, és a "mindennapi kenyerünk"-höz érve, valamennyiük szemében megcsillantak a könnyek!

24. kedd

(Szent Ádám és  Éva)
        2Sám 7,1-5.8b-11.16; Zs 88; Lk 1,67-79

A te házad és királyságod örökre megmarad.

Lelkünket és otthonunkat megtisztítva várjuk a Messiást!

Kérjük az Úristent, hogy legyen szeretet és béke családjainkban!

„Mária „igenjével” megnyitotta a kaput Istennek, hogy Ő oldja fel ősi engedetlenségünk csomóit, Mária az anya, aki türelemmel és gyöngéden Istenhez vezet bennünket, hogy Ő oldja fel lelkünk csomóit az Atya irgalmasságával.

Mária hite Jézusnak emberi testet ad.”

A Szentcsalád útja Betlehembe     Történt pedig azokban a napokban: Rendelet ment ki Augustus császártól, hogy írassék össze az egész földkerekség. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriát Kvirínus kormányozta. El is ment mindenki, hogy összeírják, mindenki a maga városába. Fölment tehát József is Galileából, Názáret városából Júdeába, Dávid városába, amelyet Betlehemnek hívnak, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt, hogy összeírják Máriával, eljegyzett feleségével, aki áldott állapotban volt. (Lk 2,1-5)

Az Üdvözítő születése     Amikor ott voltak, eljött az ideje, hogy szüljön és megszülte elsőszülött fiát. Pólyába takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson.
Azon a vidéken pásztorok tanyáztak, és őrizték nyájukat az éjszakában. Egyszer csak ott termett mellettük az Úr angyala, és az Úr fényessége körülragyogta őket. Nagy félelem vett erőt rajtuk. Az
angyal ezt mondta nekik: "Ne féljetek! Íme, nagy örömet hirdetek nektek, melyben része lesz az egész népnek. Ma született nektek az üdvözítő, az Úr Krisztus, Dávid városában. Ez lesz a jel számotokra: találni fogtok egy kisdedet pólyába takarva és jászolba fektetve". Ekkor azonnal mennyei sereg sokasága vette körül az angyalt, és dicsérte Istent: "Dicsőség a magasságban Istennek és a földön békesség a jóakaratú emberekben!"
És történt, hogy amikor az angyalok visszatértek tőlük a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: "Menjünk át Betlehembe és lássuk azt a dolgot, ami történt, s amelyet az Úr hírül adott nekünk". Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát és Józsefet, és a jászolban fekvő kisdedet. Amikor meglátták őket, elhíresztelték azt, amit a gyermek felől hallottak. És mindnyájan, akik hallották, csodálkoztak azon, amiről a pásztorok beszéltek nekik. Mária pedig megjegyezte mindezeket a dolgokat, és el-elgondolkodott rajtuk szívében.
A pásztorok pedig visszatértek, magasztalták és dicsérték Istent mindazokért a dolgokért, amiket hallottak és láttak úgy, ahogy megmondták nekik. (Lk 2,6-20)

23. hétfő

(Kenty Szent János, Szent Viktória)
        Mal 3,1-4.23-24; Zs 24; Lk 1,57-66

Elküldöm követemet, aki egyengeti előttem az utat

Látogatás a Szeretetotthonba  gyerekeinkkel, fiatalokkal.

Örömet szerezni az időseknek, betegeknek!

Éneklés, saját készítésű süti ajándékozása.         

"Kedves fiatalok, ne féljetek határozott lépéseket tenni az életben. Bízzatok, az Úr nem hagy egyedül benneteket!"

Mária látogatása Erzsébetnél     Mária pedig útra kelt azokban a napokban, és sietve elment a hegyek közé, Júda városába. Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. És történt, hogy amint Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat és Erzsébet eltelt Szentlélekkel. Hangosan felkiáltott: "Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan történhet velem az, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám? Mert íme, amint fülemben felhangzott köszöntésed szava, felujjongott a magzat méhemben. És boldog, aki hitt, mert be fog teljesedni, amit az Úr mondott neki".
Mária erre így szólt:
"Magasztalja lelkem az Urat,
és szívem ujjong megváltó Istenemben {Hab 3,18},
mert tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát {1 Sám 1,11}.
Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem
minden nemzedék {Ter 30,13},
mert nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas, {MTörv 10,21}
és Szent az ő Neve {Zsolt 111,9}.
Irgalma nemzedékről nemzedékre
azokra száll, akik őt félik {Zsolt 103,13.17}.
Hatalmas dolgokat művelt karja erejével,
szétszórta a gondolataikban kevélykedőket {Zsolt 89,11}.
Hatalmasokat levetett a trónról,
és kicsinyeket felemelt {Zsolt 147,6}.
Éhezőket betöltött jókkal,
és üresen bocsátott el gazdagokat {Zsolt 107,9}.
Felkarolta szolgáját, Izraelt,
megemlékezve irgalmasságáról {Iz 41,8-9; Zsolt 98,3},
amint megmondta atyáinknak,
Ábrahámnak és utódainak mindörökre" {Ter 17,7}.
És Mária nála maradt mintegy három hónapig, azután visszatért házába. (Lk 1,39-56)

Keresztelő János születése      Azután eljött az ideje, hogy Erzsébet szüljön; és fiút szült. Meghallották szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy irgalmasságot cselekedett vele, és együtt örvendeztek vele. Történt pedig, hogy a nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket és apja nevéről Zakariásnak akarták nevezni. De az anyja így szólt: "Semmiképpen sem, hanem Jánosnak fogják hívni". Erre azt mondták: "De hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így neveznének". Megkérdezték tehát az apját, hogyan akarja őt nevezni. Ő pedig írótáblát kért és ezeket a szavakat írta rá: "János a neve"! Mindnyájan elcsodálkoztak. Erre azonnal megnyílt a szája és a nyelve, megszólalt és magasztalta Istent. Félelem szállta meg összes szomszédjukat, s e dolgok híre elterjedt Júdea egész hegyvidékén. Mindannyian, akik hallották, a szívükbe vésték ezt és kérdezgették: "Mi lesz ebből a gyermekből?" Mert az Úr keze volt vele.
Apja pedig, Zakariás, betelt Szentlélekkel és így jövendölt:
"Áldott az Úr, Izrael Istene {Zsolt 41,14},
mert meglátogatta és megváltotta az ő népét {Zsolt 111,9}.
Az üdvösség jelét támasztotta nekünk,
Dávidnak, az ő szolgájának házában {Zsolt 18,3; 132,17},
amint megmondta szentjeinek ajkával,
ősidőktől fogva prófétái által.
Megmentett minket ellenségeinktől,
és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket {Zsolt 106,10};
hogy irgalmasságot cselekedjék atyáinkkal,
és megemlékezzék szent szövetségéről,
az esküről, melyet Ábrahám atyánknak esküdött,
hogy majd megadja nekünk {Zsolt 105,8; 106,45; Lev 26,42 },
hogy ellenségeink kezéből megszabadulva,
félelem nélkül szolgáljunk neki,
szentségben és igazságban színe előtt
életünknek minden napján.
Téged pedig, gyermek,
a Magasságbeli prófétájának fognak hívni:
mert az Úr színe előtt fogsz járni,
hogy előkészítsd az ő útját {Mal 3,1},
és népét az üdvösség ismeretére tanítsd,
bűneik bocsánatára,
Istenünk mélységes irgalmából,
amellyel meglátogatott minket a magasságban felkelő,
hogy fényt hozzon azoknak,
akik sötétségben és a halál árnyékában ülnek {Iz 9,1; 42,7},
s hogy lépteinket a békesség útjára igazítsa" {Iz 59,8}.
A gyermek pedig növekedett és erősödött lélekben, és a pusztában volt addig a napig, amíg nyilvánosan fel nem lépett Izraelben. (Lk 1,57-80)

22. ADVENT NEGYEDIK VASÁRNAPJA

        Iz 7,10-14; Zs 23; Róm 1,1-7; Mt 1,18-24

Íme a szűz méhében fogan, és fiút szül

Ebédre meghívni egy magányos barátot, rokont, osztálytársat.

„Az eldobott étel olyan, mintha a szegények asztaláról loptuk volna el.”

Mária és József

    Szűz Mária, egy bensőséges hitű igaz ember – József – eljegyzettje volt. Mielőtt a menyegzőt megülték volna, kitűnt, hogy méhében fogant a Szentlélektől. József pedig istenfélő férfi lévén (mai értelemben misztikus) semmiképp nem akarta őt hírbe hozni, és álmában meg is jelent neki az Úr angyala, aki így szólt: "József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami őbenne fogantatott, a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, és a Jézus nevet adod neki, mert ő szabadítja meg népét bűneitől". Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit a próféta által mondott: "Íme, a szűz méhében fogan és fiút szül, és a nevét Emmánuelnek fogják hívni" {Iz 7,14}. Ez azt jelenti: Velünk az Isten.
József pedig fölkelt álmából és úgy tett, amint az Úr angyala megparancsolta neki. Magához vette feleségét, és amikor megszületett a Gyermek, a Jézus nevet adta neki. (Mt 1,18-25)

A megváltó születésének hírüladása    Isten pedig a hatodik hónapban elküldte Gábriel angyalt Galilea városába, amelynek Názáret a neve, egy szűzhöz, aki el volt jegyezve egy férfival. A neve József volt, Dávid házából, a szűz neve meg Mária. Bement hozzá az angyal, és így szólt: "üdvözlégy, malaszttal teljes, az Úr van teveled!" Máriát zavarba ejtette ez a beszéd, és elgondolkodott, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal pedig folytatta: "Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni {Iz 7,14}. Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, 33 és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége" {2 Sám 7,13; Iz 9,6}. Mária erre így szólt az angyalhoz: "Miképpen lesz ez, hiszen férfit nem ismerek?" Az angyal ezt felelte neki: "A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje ragyog be téged; s ezért a Szentet, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni. Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiat fogant öregségében, és már a hatodik hónapban van, ő, akit magtalannak hívtak, mert Istennek semmi sem lehetetlen {Ter 18,14; Jób 42,2}. Mária erre így szólt: "Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint." És eltávozott tőle az angyal. (Lk 1,26-38)

Egy egykori buddhista vall megtéréséről 3

     Cikkünk szerzője több mint húsz évig volt buddhista, majd katolizált; jelenleg a domonkos rend világi közösségének tagja, a Bristoli Egyetemen tanít indiai és tibeti filozófiát. A neve: Paul Williams

     Ugyancsak problémássá vált számomra a karma tana, amely általában együtt jár a reinkarnáció hitével. Lényege, hogy jó és rossz tetteinknek megkapjuk a jutalmát, illetve büntetését. Például ha fáj valamim, az egy korábbi vétkem következménye. Csakhogy e felfogás szerint egyes bűnök büntetlenül maradnak. Például ha valaki gonoszat cselekszik, majd hirtelen meghal, akkor nem részesül a karmikus büntetésben. Persze újjászületik, csakhogy akkor nem ő, hanem egy másik lény szenved az általa elkövetett gonoszságért. Az a gondolat viszont, hogy egy beteg csecsemő olyasmi miatt szenved, amit valaki más követett el – még ha a csecsemő valamilyen értelemben az illető reinkarnációja volna is – elfogadhatatlan és igazságtalan.
Ilyen gondolatok kezdtek eltávolítani a buddhizmustól és annak reménytelenségétől.
     Szerettem volna keresztény lenni, mert a keresztényeknek van reményük. Visszatértem hát, és újra átgondoltam mindazt, amit egykor elutasítottam a keresztény hitből. Utamat részletesen könyvben írtam meg (The Unexpected Way, T&T Clark/Continuum 2002). Kegyelem volt, hogy visszatérhettem Istenhez. Meggyőződtem, hogy Istenben hinni ésszerű, sőt ésszerűbb, mint nem hinni. Istenhívőként természetesen nem lehettem többé buddhista. Alapos átgondolás után – meglepetésemre – arra jutottam, hogy Krisztus feltámadása a leglogikusabb magyarázat arra, aminek történnie kellett, ezért a teista vallások közül a kereszténység a legésszerűbb alternatíva.
     A kereszténységben minden személy végtelenül értékes és fontos, mert mindenki Isten egyedi teremtménye, akit Isten végtelenül szeret és értékel. Mindenki az, aki – a saját testével, élményeivel, családjával, barátaival. Jézus azért halt meg és váltott meg minket – nem pedig számtalan reinkarnációnkat –, mert Isten számára mindegyikünk végtelenül fontos. Erre épül az egész keresztény erkölcs. Mindez homlokegyenest ellenkezik a reinkarnáció tanával, amely összeegyeztethetetlen a feltámadással, a személy végtelen értékével és az isteni igazságossággal.
     A kereszténységen belül a római Katolikus Egyház mellett tettem hitet. Sokan sokféleképpen próbáltak meggyőzni, miért nem jó ez a választás. Könyvemben sorra vettem érveiket, egyenként bizonyítva, hogy nem meggyőzőek. A Katolikus Egyházhoz csatlakoztam hát. Ma hála és reménység tölti be az életemet. Soha egy pillanatra sem bántam meg, hogy így döntöttem.  (Eredeti forrás: whyiamcatholic.com) Forrás Magyar Kurír  http://www.magyarkurir.hu/hirek/hogyan-lettem-katolikus-egy-egykori-buddhista-vall-megtereserol

+!

Minden kedves Olvasómnak, kegyelemteljes szent Karácsonyt és békés boldog Újesztendőt kívánok, a Szent Család áldásával!

21. szombat

(Kaníziusz Szent Péter)
        Én 2,8-14 v. Szof 3,14-18a Zs 32 Lk 1,39-45

Szerelmesem hangját hallom: jön már ugrálva a hegyeken.

Temetőlátogatás.

Ima elhunyt családtagokért, betegekért.

"A kereszt misztériuma a szeretet misztériuma, amit az imában lehet megérteni. Imádkozva és sírva, a kereszt előtt térdelve."

Jézus Krisztus nemzetségtáblája,    aki Dávidnak, Ábrahám fiának a fia. (Mt 1,1) Az összes nemzedék tehát Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék; Dávidtól a Babilonba való áttelepítésig tizennégy nemzedék; és a Babilonba való áttelepítéstől Krisztusig tizennégy nemzedék. (Mt 1,17)

Keresztelő János születésének hírüladása     Volt Heródesnek, Júdea királyának napjaiban egy Zakariás nevű pap, Ábia papi osztályából. A felesége Áron leányai közül volt, és Erzsébetnek hívták. Mindketten igazak voltak Isten előtt, feddhetetlenül éltek az Úrnak minden parancsa és rendelése szerint. De nem volt gyermekük, minthogy Erzsébet magtalan volt és már mindketten előhaladott korban voltak. Történt pedig, hogy amikor osztályának rendjében papi szolgálatot teljesített az Isten előtt, s a papi szolgálat rendje szerint sorsvetés útján rá került a tömjénezés sora, bement az Úr templomába, miközben az egész népsokaság kívül imádkozott az illatáldozat órájában. Akkor megjelent neki az Úr angyala és megállt a tömjénoltár jobb oldalán. Ennek láttára Zakariás zavarba jött és félelem szállta meg. Az angyal ezt mondta neki: "Ne félj, Zakariás, mert meghallgatást nyert könyörgésed; feleséged, Erzsébet fiút szül neked és a nevét Jánosnak fogod hívni {Ter 17,19}. Örömöd és vigasságod lesz ő, és sokan örülnek majd születésén. Mert nagy lesz az Úr előtt; bort és részegítő italt nem iszik {Szám 6,3; Bír 13,4}, és már anyja méhétől fogva betelik Szentlélekkel. Izrael fiai közül sokakat fog Urukhoz, Istenükhöz téríteni. Illés szellemével és erejével fog előtte járni, hogy az atyák szívét a fiakhoz fordítsa {Mal 3,23-24}, a hitetleneket pedig az igazak okosságára, s így alkalmas népet készítsen az Úrnak". Ekkor Zakariás megkérdezte: "Hogyan győződjem meg erről? Hiszen én öreg vagyok és a feleségem is előrehaladott már napjaiban." Az angyal pedig ezt felelte neki: "Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok és az a küldetésem, hogy szóljak hozzád és ezt az örömhírt meghozzam neked. De íme – mivel nem hittél szavaimnak –, megnémulsz és nem tudsz beszélni mindaddig a napig, amíg ezek meg nem történnek, míg be nem teljesednek."
Ezalatt a nép várta Zakariást és igen csodálkoztak, hogy késik a templomban. Amikor pedig kijött, nem tudott szólni hozzájuk. Erre ők megértették, hogy látomást látott a templomban; ő pedig intett nekik és néma maradt. (Lk 1,5-22)

Egy egykori buddhista vall megtéréséről 2

     Cikkünk szerzője több mint húsz évig volt buddhista, majd katolizált; jelenleg a domonkos rend világi közösségének tagja, a Bristoli Egyetemen tanít indiai és tibeti filozófiát. A neve: Paul Williams 

     Évek múltán azonban zavarni kezdett a buddhistaságom, különösen a reinkarnáció és a karma tana. A buddhisták hisznek az újjászületésben, és azt állítják, az újjászületéseknek nincs időbeli kezdete. Nincs Isten, aki elindította volna az újjászületések sorát, hanem mindenki végtelenszer született újra, kezdet nélkül, mert minden öröktől fogva létezik. A reinkarnációban ma sokan hisznek, nemcsak buddhisták és hinduk, hanem magukat kereszténynek vallók is (pedig ez a felfogás összeegyeztethetetlen a legalapvetőbb keresztény tanításokkal). Magam azonban buddhistaként ráeszméltem: ha a reinkarnáció igaz, akkor nincs remény.
     A reinkarnáció tana szerint ugyanis ha valóban újjászületnék, például rovarként, az nem azt jelentené, hogy egy rovar testében élnék tovább, hanem azt, hogy a mostani énem megszűnne létezni. Vagyis a halál után sem én nem léteznék többé, sem a szeretteim. A reinkarnáció hívei ezt a tényt úgy szokták elkenni, hogy a saját újjászületésükről és következő életükről beszélnek, pedig ami újjászületne – például egy rovar –, az már nem az illető személy. Az általános buddhista felfogás egyértelműen tagadja, hogy ugyanaz a személy születne újjá, mint aki meghalt.
     Rájöttem, hogy ha a buddhizmusnak igaza van, akkor nincs számomra remény, hacsak a mostani életemben el nem jutok a megvilágosodásra (nirvána), ahol végleg lezárul az újjászületések sora. A megvilágosodás azonban olyan rendkívüli és ritka lelki csúcsteljesítmény, amire a magamfajta egyszerű embernek esélye sincs. Nincs hát remény. Hozzáteszem: ugyancsak buddhista perspektívából nézve egy-egy személy vagy élet jelentősége elenyésző az idő végtelenségében. Élünk és meghalunk, vagyis személyünk végleg megsemmisül. A buddhizmus tehát reménytelennek tűnt számomra. (folyt. köv.!)  
 (Eredeti forrás: whyiamcatholic.com) Forrás Magyar Kurír 

20. péntek

(Szent Teofil)
        Iz 7,10-14; Zs 23; Lk 1,26-38

Íme a szűz méhében fogan, és fiút szül.

Lemondani valamiről, amiről nehéz, pl. édességről, felnőttnek pl. cigarettáról. Felajánlani!

„Jézus nyomába szegődni azt jelenti, hogy vállaljuk a keresztutat, nem pedig azt, hogy építjük karrierünket”

Egy egykori buddhista vall megtéréséről 1

     Cikkünk szerzője több mint húsz évig volt buddhista, majd katolizált; jelenleg a domonkos rend világi közösségének tagja, a Bristoli Egyetemen tanít indiai és tibeti filozófiát. A neve: Paul Williams

     Noha a családom nem volt különösen vallásos, gyermekkoromban a helyi anglikán templomi kórusban énekeltem, később az anglikán egyházban konfirmáltam. Tizenéves koromban otthagytam a kórust, és eltávolodtam az egyháztól. Átvettem a kamaszfiúk szokásos életstílusát: megnövesztettem a hajamat, kirívóan öltözködtem.
     A Sussexi Egyetemen kezdtem filozófiát tanulni. Nagyon érdekelt a hatvanas évek végén oly divatos meditáció és az indiai filozófia, így végül buddhista filozófiából doktoráltam az Oxfordi Egyetemen. 1973 táján kezdtem buddhistának vallani magam, majd „menedéket vettem”, azaz a Dalai Láma tibeti buddhista hagyománya szerint hivatalosan buddhistává váltam. Az 1980-as évek elején a Bristoli egyetemen tanítottam, és buddhista központokban tartottam előadásokat. Tibeti buddhistaként szerepeltem a televízióban és a rádióban, konferenciákon adtam elő, és részt vettem a keresztény teológusokkal folytatott párbeszédben.
     Vonzott a meditáció és Kelet egzotikuma. A buddhizmus ésszerűbbnek (és egzotikusabbnak) tűnt, mint az istenhívő kereszténység. A buddhisták nem hisznek Istenben. Úgy vélik, nincs miért hinni benne, sőt a rossz létezése egyértelműen bizonyítja, hogy nincs. Mint egykori kereszténynek, abból is elegem volt, hogy állandóan Isten léte mellett kellett kardoskodni az ellentétes felfogású világgal szemben. Visszahúzódtam hát, igyekeztem objektív lenni, és Isten léte egyre valószínűtlenebbnek tűnt. A buddhizmusnak rendkívül kidolgozott erkölcsi, spirituális és filozófiai rendszere van – Isten nélkül. Így egy csapásra megoldódott minden nehézség, ami Isten létének elfogadása kapcsán felmerülhet. Sőt buddhistaként együtt meditálhattam a buddhistákkal, a meditáció igazi beavatottjaival. (folyt. köv.!)
 (Eredeti forrás: whyiamcatholic.com) Forrás Magyar Kurir

19. csütörtök

        Bír 13,2-7.24-25a; Zs 70; Lk 1,5-25

Sámson felnövekedett: az Úr lelke működni kezdett benne Ferenc pápa nagyon egyszerű vezetőt ajánl nekünk az imádságban, ami egyben nagyon teljes is.

Mondjunk egy imát minden ujjunkra:
 
1. A hüvelykujjad van hozzád legközelebb. Ezért imádat azokért kezdjed akik legközelebb vannak hozzád. Azok a személyek ezek akiket a legkönnyebb megjegyezni. Szeretteinkért imádkozni "édes kötelesség".
 
2. Következő ujjad a mutatóujj. Imádkozz azokért akik utat mutatnak, tanítanak és gyógyítanak. Ide tartoznak tanáraid, mestereid, orvosaid, papjaid és szerzeteseid. Nekik támogatásra és bölcsességre van szükségük, hogy másoknak utat tudjanak mutatni. Legyenek mindig jelen imáidban.  
 
3. Következő ujjad a középső, amely a legmagasabb. Ez vezetőinkre emlékeztet. Imádkozz országod elnökéért, a kongresszusi tagokért, a vállalatvezetőkért és igazgatókért. Ezek az emberek irányítják hazád sorsát és alakítják a közgondolkodást. Szükségük van Isten vezetésére.  
 
4. A negyedik ujjad a gyűrűsujj. Bár sokan nem tudják, de ez a leggyengébb ujjunk, bármelyik zongoratanár megmondja neked. A leggyengébbekre emlékeztet akiknek sok bajuk van, akiket levert a betegség. Szükségük van imáidra éjjel és nappal. Soha nem tudsz eleget imádkozni értük. Gyűrűsujjad hív hogy imádkozz a házaspárokért is.
 
5. Utoljára marad a kisujjad, legkisebb az összes ujj közül, így kell látnunk magunkat Isten és ember előtt. Azt mondja a Biblia: "az utolsókból lesznek az elsők". Kisujjad arra emlékeztessen, hogy imádkozz magadért. Miután imádkoztál az előző négy csoportért, akkor már megfelelő perspektívából látod saját szükségleteidet és jobban tudsz imádkozni a tieidért.

Részletek a Szeretetláng Lelki Naplóból. Kiadta a Szent István Társulat 2010. Bp. Nihil obstat; Imprimatur Nr. 494-4/2009, Dr. Erdő Péter Esztergom-Budapesti bíboros-érsek. Cenzor: Dr. Kovács Zoltán

Betlehemi szálláskeresés, Mária Szíve Szeretetlángjának

     „Kis kármelita leányom, most meg fogjuk kezdeni (az utat) és Szent Józseffel együtt neked is végig kell járnod Betlehem sötét, ködös utcáit. Velünk együtt szállást kell keresni az Én Szeretetlángomnak, mely maga Jézus Krisztus. Akarsz-e Velünk jönni, mert most indulunk Szeretetlángom továbbadására? Erőt, kegyelmet kapsz Tőlünk.” És ezek után olyan lelkiállapotba kerültem, hogy jártányi erőm alig volt. Úgy éreztem, hogy fizikai erőm szinte fölösleges is, csak lelkem ereje hordoz, mellyel a Szent Szűzzel Betlehem sötét utcáit járom. A ködös utcákon keresünk szállást, de csak elutasítást kapunk mindenhol. (I/107-108)
     „Emlékezz, azt mondtam, el kell indulni Betlehem sötét, sáros, lármás, fárasztó útján szállást keresni Szeretetlángomnak. Kármelita kislányom, Velem jössz és Szent Józseffel. Szívem Szeretetlángja szállást keres. Vedd az Én anyai Szívem egész aggodalmát és a szeretetet, mellyel Én is megalázva, a sötét bizonytalanságban Szent Józseffel szállást kerestem. Most neked is ezen az úton kell elindulnod, csendben, zokszó és panasz nélkül, megalázottan, félreértetten, kimerülten. Tudom, nehéz ez, de veled van Megváltód! Nekem is ez adott erőt. Szent József kísér, csak kérd hathatós pártfogását!”
     Egy alkalommal szentségi litánián voltam. Az Úr Jézus meglepett szavaival: „Ma nagyon szétszórt vagy, alig fordítottad Felém lelkedet. Miért mellőzöl, mikor Én úgy lesem szavaid és a lelked minden rezdülését?”
– Bocsáss meg, imádott Jézusom!
     És míg így, bűnbánó lélekkel elmerültem Benne, elkezdődött a litánia. Amint felnéztem a szentségtartóra, melyben Ő hófehéren pihent, mélységes hódolattal pillantottam Rá. És ebben a pillanatban a szentségtartó megmozdult és kissé felém fordult. Szívembe határtalan szeretete ömlött át. Én lehunyt szemmel, mélységes alázattal, nyomorúságom tudatában felajánlottam magam és átadtam minden gyarlóságomat, mert mást nem tudtam nyújtani Neki. Ő megindultan így szólt hozzám: „Látod, az isteni Nap feléd fordult, mert te nem fordultál Feléje, elszórtad szavaidat a haszontalanságba. Ezért most Én feléd fordulva behozom a lemaradást, melyet te elmulasztottál. Most csak tereld gondolataidat Felém! Gyűjtsünk együtt! Minden csepp olajra szükség van. Olajos magvaid csak az isteni Nap sugarában tudnak megérni és bő termést hozni. Szolgálj Nekem jobban! Ne feledd, egy hajszál sem férhet közénk! Tudod, sok a tennivaló és kevés a munkás. Maradj meg állandóan megváltó munkámban, minden erőddel. Azért, mert későn álltál munkába, jutalmad nem lesz kevesebb, mint a korán jövőké. De természetesen megkívánom szorgalmadat és hűségedet, mely sírig tartó legyen! Mert csak így tudsz majd fentről te is segíteni. A mi kezünk ott is együtt gyűjt.” (II/9-10) (Az alábbi képek, Erzsébet asszonyt és lelkivezetőjét Mersey Antal atyát mutatják, amint Szakos Gyula székesfehérvári püspökhöz igyekeznek. Az atya – az akkor csak a püspökségen beszerezhető – misebor számára viszi a kannát! A fotót, e blog szerkesztője készítette.) 

Egykori muzulmán vall megtéréséről 3

     Másnap, amikor felébredtem, tudtam, hogy más ember vagyok. Egy internetes ismerős küldött nekem egy Újszövetséget. Életem legnagyobb ajándéka volt. Erre szomjaztam: Jézus tanítására. Sokszor zokogva olvastam. Jézuson keresztül kezdtem megismerni Istent, gyerekkorom Istenét, aki a szív Istene, nem pedig a Koráné.
     Jézussal olyan örömöt találtam, hogy elmaradtam bulizós barátaim társaságából (ekkor az Egyesült Államokban éltem). Internetes fórumokon beszélgettem keresztényekkel, de idővel kezdtem egyedül érezni magam. Szerettem volna templomba menni – de melyikbe? Szívem szerint valamelyik protestáns felekezetet választottam volna, de Jézust kérdeztem, és a lelkemben egyértelműen azt a választ kaptam, hogy a katolikus templomba. A campuson lévő templom volt legközelebb; a pap meglepődve fogadott, megáldott, majd rábízott egy katekétára.
     Hat hónap alatt mindenre megtaláltam a katolikus választ: az eucharisztikus jelenlétre, amit az egyházatyák egybehangzó tanúságtétele erősít meg; a Biblia kérdésére, amelyet az apostoli katolikus egyház hagyománya előzött és állapított meg; megértettem az apostoli kézrátétel különleges erejét, a szentek közbenjárását, a Mária-dogmák bibliai eredetét. Tudtam, hogy Krisztus Egyházát találtam meg.
     Szüleim akkor értesültek megtérésemről, amikor meglátogattak az Egyesült Államokban. Apám azt mondta, ha nem térek vissza az iszlámra, kitagad és nem fizeti az egyetemi tandíjat. Azt feleltem, nem tagadom meg Krisztust. Sokan imádkoztak értem; két nap múlva apám megváltoztatta véleményét, és azt mondta, hazajöhetek, ha nem beszélek a hitemről, nehogy baj legyen belőle.
     2011 szeptemberében kezdtem meg a katekumenátust. Húsvétkor kereszteltek volna, de váratlanul haza kellett térnem Szaúd-Arábiába. Az érsek külön engedélyével három nappal hazautazásom előtt megkereszteltek, elsőáldozó lettem és megbérmálkoztam. Keresztségemmel lezárult a mennyek országába vezető út első szakasza, amelyen Jézus a táplálékunk és a pásztorunk. (Forrás: www.catholic-convert.com)

Forrás: Magyar Kurír http://www.magyarkurir.hu/hirek/hogyan-lettem-katolikus-egy-egykori-muzulman-vall-megtereserol

18. szerda

        Jer 23,5-8; Zs 71; Mt 1,18-24

Igaz sarjat támasztok Dávidnak.

Finom süteményt sütni, majd szeretettel odaajándékozni egy hajléktalannak.

"Az igazi szeretet egy kis bátorságot igényel: küzdjük le a félelmet, hogy bepiszkítjuk kezünket, amikor segítünk az arra leginkább rászorulóknak."

Egykori muzulmán vall megtéréséről 2

     2009-ben egy híres (hitetlen) személyiség halálakor a barátaimmal csetelve azt találtam mondani: „Isten áldja meg a lelkét”. Meglepetésemre a barátaim felháborodtak ezen, mondván, hogy a Korán szerint nem szabad meghalt hitetlenekért imádkoznunk, sőt számos fatwa még azt is tiltja, hogy a temetésükön részt vegyünk. Ezen elgondolkodtam, mert a szívemben mindig is úgy éreztem, hogy Isten jó és szeret. Ekkor kezdtem először kétkedve vizsgálni a hitemet.
     Elgondolkodtatott al-Bukhari könyve is, amely a szunniták számára a Korán után a leghitelesebbnek tartott könyv. A 260 évvel Mohamed halála után keletkezett gyűjtemény a Próféta mondásait tartalmazza, hitelességét Mohamed idejében élt személyek sorai támasztják alá. E személyek megbízhatósága azonban nagyon is kérdéses, mivel – miközben a szentség példáiként állították elénk őket – átkozták és gyilkolták muzulmán testvéreiket.  Mohamed felesége, Aisha és Mu’áwiya harcban állt a Próféta unokatestvérével, az akkori iszlám világ felét uraló Alival, mégis mindegyikükről azt állítják, hogy szavahihetőek, mert látták a Prófétát. De ki bizonyítja, hogy írásaikkal nem csupán politikai játszmáikat támasztották alá? Az iszlám egész építménye omladozni kezdett bennem.
     Máig nem tudom, miért, de az iszlám igazságával kapcsolatos keresésem közben valahogy rákerestem Jézus Krisztus nevére. A YouTube-videók, amelyeken  muzulmánok beszélnek a megtérésükről, általában azzal kezdődnek, hogy Jézus megjelent az illetőnek álmában vagy látomásban, ami zagyvaságnak tűnt. Azt gondoltam, amerikai hittérítő propaganda. Egy mondat azonban megragadt bennem: „Isten elhagyta a mennyei dicsőséget, Jézusban emberré lett, és meghalt a kereszten, hogy vérével megváltson minket.” Ekkor hallottam először a megtestesülésről. Szerettem volna többet tudni Jézusról.
Az, hogy Bibliát olvassak, fel sem merült. Az interneten keresgéltem. Megnéztem a Názáreti Jézus című filmet, és bejelentkeztem egy internetes keresztény ifjúsági fórumra is, ahol kemény kérdéseket tettem fel a vallással kapcsolatban.      Végül – 2010 ramadánja alatt – imában kértem, hogy Isten vezessen el az igazságra. Az ima végén úgy éreztem, valami megérintette a szívemet. Lelkemben egy hang azt mondta, Jézus az Igazság, fogadjam el őt. Az imádás hatalmas lángként lobbant fel bennem, ugyanakkor rettegtem, hogy bűnt követek el, ha az egyetlen Istenen kívül máshoz imádkozom. Három álmatlan éjszaka után azt mondtam Jézusnak: „Nem értem a Szentháromságot, de tudom, hogy Te valóság vagy és Te vagy az én Istenem, Uram és Megváltóm.” (Forrás: www.catholic-convert.com) Folyt. köv.!

Kihirdették a kármelita Marcell atya hősies erényeinek elismerését

Marton Boldizsár, a későbbi Marcell atya életrajzából: A Zala megyei Kiskomáromban született (ma Zalakomár), 1887. szeptember 9-én. Gimnáziumi tanulmányait a keszthelyi premontreieknél kezdte, majd a nagyszombati főgimnáziumban folytatta, ahol Jézussal és a Szent Szűzzel bensőséges kapcsolatba kerülve ismerte fel életében először Isten szeretetét.

Miközben egyetemi tanulmányait végezte a budapesti egyetem bölcsészkarán, kora divatos ideológiáinak zsákmányává válva elveszítette hitét, s tizenhat évig nem járult szentségekhez. Megszerezve a magyar-latin-görög szakos tanári diplomát Petrozsényben, majd Zalaegerszegen lett gimnáziumi tanár. Kiváló pedagógus volt, akiért rajongtak diákjai, s aki folyton fejlesztette tudását az olvasás és a különböző európai országokban tett utazásai révén.

Az első világháború alatt önként jelentkezett, hogy egy kétgyermekes, de tőle fiatalabb tanár kollegáját helyettesítve a frontra induljon. Albániába küldték, ahol hadnagyként szolgálva mindenkit, még ellenséget is tisztelve azon igyekezett, hogy minél több katona térhessen vissza vele együtt épségben családjához.

A háborúból visszatérve egy hosszú megtérési folyamatban volt része, aminek következtében megbánta bűneit és szerzetesi hivatását fölismerve, 38 évesen a kármelita rendbe kérte felvételét. A képzési idő elteltével, 1930-ban szentelték pappá. Tizenhárom évig volt Győrben a novíciusok magisztere volt. Saját példaadásával és igazi atyai szeretettel nevelte őket, sok karmelita növendék hivatásához járult hatékonyan hozzá. A 40-es évek második felében országszerte híres prédikátorrá és gyóntatóvá vált. Számos egyházi és világi elöljáró tartozott lelki gyermekei közé, mint például a győri vértanú-püspök, Boldog Apor Vilmos vagy Mindszenty József hercegprímás-bíboros, aki később boldoggáavatási eljárásának megkezdését személyes közbelépésével is sürgette.

1950-től, a szerzetesrendek feloszlatását követően az isteni Gondviselésre való teljes ráhagyatkozással, Isten szeretetének tanújaként élt. Élő hite, megingathatatlan reménye és a Szűzanya iránti határtalan bizalma révén sokakon tudott segíteni azok közül, akik a kommunista diktatúra alatt hitükért üldözést szenvedtek.

1966-ban bekövetkezett halála után a győri Kármelita templom kriptájában temették el. 2007. augusztus 18. óta sírja a budapesti Kármelita templomban látogatható.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

17. kedd

        Ter 49,2.8-10; Zs 71; Mt 1,1-17

Nem távozott el Júdából a megtérés.
 
Elmondani  egy imát a papokért!
 
Teréz Misszió: Egy nagyon fontos és jeles kezdeményezés a papokért, szerzetesekért folytatott imádságra, amely Lisieux-i Szent Teréz lelkiségével indult el.

Ne legyen egyetlen magyar nyelvű lelkipásztor sem, akiért nem imádkozik valaki!

"Az imádság nem varázslat, hanem az Atya ölelő karjaira való ráhagyatkozás."

Ki van a mi segítségünkre?

     ,,Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékodés az ő ivadéka közé. ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba'' (Ter 3,15). Ezek az ószövetségi szavak (protoevangélium) szünet nélküli, történelemre szóló harcot hirdetnek az ember és a sátán között. Az Isten kifejezett szándéka: az ember mindig tekintse ellenségének a kísértőt és harcoljon ellene. Aki ezt nem teszi, az elpusztul, mert a sátán áldozata lesz.
     Az előbb idézett ószövetségi szakasz megjövendöli a sátán végső bukását. A Szentírásból világosan megtudjuk, hogy az élethalálharc végső győztese: Jézus Krisztus. Ő az, aki kereszthalála által, az önfeláldozó szeretet révén a sátán hatalmát és erejét véglegesen megtörte. Bár Jézus megdicsőülése a sátán bukását okozta, a sátán még a világban maradt, s amíg be nem következik a gonoszság uralmának végső megsemmisítése, amíg Jézus végleg el nem söpri ,,szája leheletével'', és meg nem semmisíti ,,jövetelének tündöklésével'' (2Tessz 2,8), ez az Istennel szemben álló hatalom minden erejével Isten egyetemes üdvözítő terve ellen dolgozik. Vádolja az embereket az Atyánál (vö. Jel 12,10) és igen találékony módon a lelkek vesztére tör.        A keresztény hagyomány már a második századtól Szűz Máriával azonosítja a protoevangélium asszonyát, akit az egyházművészet sátántipró asszonyként jelenít meg. Azok a Mária-ábrázolások, amelyeken a Szent Szűz széttiporja lábával a földgömböt átölelő kígyófejét, egyértelműen az ősevangélium ígéretére utalnak. A keresztényember számára világos: Mária személye mint isteni ajándék jelenik meg a történelemben, akinek tevékenysége teljesen és közvetlenül Jézus Krisztus üdvözítő szerepéhez kapcsolódik. Az őskígyó elleni harc győztese Jézus Krisztus, de Máriáé a láb, mely széttiporja a sátánfejét.
    A Boldogasszony evilági életét a Szentírásból ismerjük. Tudjuk, milyen odaadással teljesítette édesanyai hivatását Jézus Krisztussal szemben, sőt, ezen túlmenően, részt vállalt és társa lett a Megváltónak a szenvedésben is. Jézus a kereszt alatt nekünk ajándékozta Máriát, hogy legyen valamennyiünk édesanyja. Mária a világ végéig gyakorolja anyai hivatását (szolgálja az életet) mind az Egyház, mind pedig Fiának testvérei esetében. (LG 62) Ennek az anyai hivatásnak gyakorlása pedig harc. Harc, mégpedig kemény harc a bűn szerzőjével szemben az emberek örök életéért. Égi anyánk számára az az egyedül fontos, hogy gyermekeinek élete az örök boldogságban teljessé váljék.
     A történelmi méretű küzdelem külön-külön folyik valamennyi lélekért, s ebből a harcból mindenkinek részt kell vállalnia. Az ember rövid életének tétje kimondhatatlan: bizalommal megvívni a ,,jó harcot'' (1 Tim 1,18), s így elérni önmaga és embertársainak örök boldogságát. Az ember ugyanis kezében hordozza örök sorsát, és tetteivel befolyásolhatja az üdvözültek és az elkárhozottak számát. Felelősek vagyunk egymásért! Mária azért jön, hogy Isten akaratából és erejéből leleplezze a bűn szerzőjét és segítségünkre legyen örök életünkért vívott küzdelmünkben. (Antalóczi L.: Jelenések üzenetek és a jövő, EGER 2000. 21-22 p.)

Egykori muzulmán vall megtéréséről 1

     Michael A. (igazi nevét biztonsági okból nem publikálja!).
     Liberális szunnita muzulmán családban nevelkedtem, a vallás sohasem volt igazán fontos az életünkben. Az iskolában viszont egészen kicsi korunktól sokat tanultunk róla. Belénk sulykolták az iszlámhoz való ragaszkodást és a más vallásokkal való szembenállást. Még tízéves sem voltam, amikor már tudtam, hogy a zsidók és a keresztények meghamisították a Bibliát, amelyben eredetileg Ahmed (Mohamed) is szerepelt; hogy Jézust, aki csupán egy próféta, a keresztények kiáltották ki Isten Fiának; hogy Jézus nem halt meg a kereszten (Isten nem engedte volna, hogy prófétáját ilyen gyalázat érje, ezért mást feszítettek meg helyette); hogy a keresztények három Istent imádnak: Allahot, Jézust és Máriát; hogy tehát a kereszténység hamis vallás és minden keresztény hitetlen, ezért még köszönnöm sem szabad nekik.
     Tizenegy éves koromban egy neves arab sejk beszéde fordított erősebben a vallás felé, aki a közelgő világvége előjeleiről beszélt. Megijedtem, hogy a pokolba fogok jutni, mert régóta nem imádkoztam naponta ötször, ami az iszlámban hitehagyással ér fel. Ekkor kezdtem imádkozni. Igyekeztem Istennek tetszően élni, és arról álmodoztam, hogy az iszlám hamarosan meghódítja az egész világot, és felragyog az iszlám kalifátus dicsősége.
     A radikális iszlámtól akkor fordultam el, amikor a dzsihádisták a mi városunkban is kezdték bombákkal támadni a nyugatiakat és a szaúdi rendőrséget. Az iskolában azt tanultam, hogy a szent háború dicső dolog; Al Qardawí, a legbefolyásosabb sejk fatwával (jogi határozattal) engedélyezte az öngyilkos merényletek elkövetését, mégsem tudtam megérteni és elfogadni, hogy ártatlan muzulmánokat és nálunk dolgozó nyugatiakat gyilkolnak. Formálisan továbbra is megmaradtam az iszlámban, de belül egyre távolodtam tőle.  (Forrás: www.catholic-convert.com) Folyt. köv.!

16. hétfő

(Szent Adelhaid-Etelka)
        Szám 24,2-7.15-17a; Zs 24; Mt 21,23-27

Csillag jön fel Jákobból, királyi pálca támad Izraelből

Hajnali szentmisén részt venni.

Segíteni az agapé elkészítésében, mosogatásban!

„A valódi hatalom az egyházban a szolgálat.”