Részlet, fr. Barsi Balázs OFM: 2001. július 14-16-án a Pécsi Kármelita Nővérek templomában elhangzott triduumából
Tulajdonképpen az egyetlen igazi nagy keresztény kérdés: szerethetem-e testvéremet magát, vagy ő csak alkalom a szeretetre, eszköz az istenszeretetben való tökélesedésre? Mert akkor végső soron akadállyá válik, hiszen a tökéletes istenszeretetet elérve többé nem lesz már rá szükség. De nem éppen szeretetkapcsolatainkban vagyunk-e valóban szemtől szemben az Örökkévalóval, aki maga a Szeretet? Itt van azután a kérés misztériuma. Nem kérhetek senkitől semmit, csak közvetlenül Istentől? Dehogynem. A földön is kérünk apróbb-nagyobb szívességeket egymástól, miért ne kérhetnénk segítséget a szentektől, különösen is Máriától az Isten országa felé vezető úton?
Figyelemre méltó Newman-nek az a megfogalmazása, amelyben a római és az anglikán vallás különbözőségét a Gyermekét karján tartó Szűzanya és a Kálvárián magányosan álló kereszt képével illusztrálja:
„A római és az anglikán vallás ellentétes nézeteket vallott, áttérésem története pedig egyszerűen a megoldás keresése. 1838-ban ezt úgy illusztráltam, mint a Madonna és a Gyermek, illetve a Kálvária kontrasztját.” Az anglikán teológia sajátossága az volt, hogy szerinte „az Igazság tejesen objektív és független, nem pedig mint ami (Róma teológiájában) az egyház kebelén elrejtve nyugszik, mintha egy volna vele, életét vagy – valamilyen értelemben – halálát erre az ölelésre bízva, hanem mint ami magányos és megközelíthetetlen, akárcsak a Kereszt vagy a Föltámadás, amely mellett ott van ugyan az egyház, de csak a háttérben.” (Ap 204.)
(Valójában ez a kontraszt nem is annyira éles, hiszen Jézus emberségében is mindenekelőtt az Atya egyszülött Fia, a betlehemi barlangban éppúgy, mint a kereszten függve, ám egyszersmind Mária fia is, éspedig a kereszten nem kevésbé, mint a betlehemi barlangban, hiszen éppen a kereszten függve rendeli Máriát János anyjává, a most születő Egyház Anyjává.)
Ebben az összefüggésben válik érthetővé Newman-nek az a megállapítása is, hogy a katolikus Mária-tisztelet valóban bálványimádás lenne egy kálvinista templomban, ahol nincs realis praesentia, vagyis Krisztus valóságos jelenléte az Oltáriszentségben. A római egyházban azonban nem az, mert ott mindenki hiszi, vallja a valóságos jelenlétet. És belépve a lakodalmas házba, ahol a barátom a vőlegény, nyugodtan szóba elegyedhetek a násznép tagjaival, akikről tudom, hogy ugyanahhoz jöttek, ugyanahhoz tartoznak, akihez én.
„Bementek a házba, és ott találták a Gyermeket anyjával, Máriával. Földre borulva hódoltak előtte” – ez Newman útjának végpontja. (Mt 2,10)
