(Maria Veronika Rinderer OCD írása (Füzetként megjelent magyar nyelven egy szintén kármelita nővér fordításában!)
Elrejtett és alázatos József 1
Egyetlen szent sem volt olyan nagy és ugyanakkor annyira elrejtett, mint Szent József. Az Ő nagysága éppen rejtettségén alapszik, melyre a hallgatás nyomta rá pecsétjét. Ez képezi az Ő alázatosságának alapját.
Szent József rejtetten élt. Názáretben nagyon megindító az az egyszerűség és szegénység, melyben a Szent Család 30 éven keresztül lakott. Szívszorító a Messiás Jézus alázata, ahogy Ő az evilági szegénységben megszületett. Megrendítő a két legnagyobb szent – a Szűzanya és Szent József – rejtettsége, akik Jézussal éltek. De legmélyebben Szent József áll a feledettség és elrejtettség homályában. Ez volt életének nagy ereje: Jézus és a Szent Szűz árnyékában élni, mintegy elrejtőzve az Ő nagyságukban. 
Nagy hűséggel végezte munkáját, látta el kötelességét és feladatát, ám mindezt eltakarta visszavonultságával és elrejtettségével. Mindig arra törekedett, hogy háttérben maradjon. Ezért tűnik élete egyszerűen hétköznapinak és Ő ezt a hétköznapiságot magától értetődőnek és kötelességtudásnak tartotta.
Sohasem várt dicséretet és köszönetet, alázatával és sikereivel Ő dicsőítette az Istent.
Elrejtettségének forrása maga Isten volt, aki Őt Fián keresztül isteni életben részesítette. Ha Isten, mint ember tökéletes visszavonultságban élt, hogyan engedhette volna meg magának Szent József, hogy felülemelkedjen és a nyilvánosság elé lépjen? Ha Jézus, istenségének cselekedeteit elrejtette, hogyan helyezhette volna Szent József előtérbe a tehetségeit, Istentől való megbízatását?
József, saját magát Jézus árnyékába állította és mélységesen elrejtőzött benne. Ebben az vezérelte őt, hogy a Kisjézus példáját kövesse, az Ő elrejtettségét és mélységes alázatát tükrözze mindenben. József a lelke mélyéig tudatában volt annak, hogy hivatása; kegyelem.
