(Maria Veronika Rinderer OCD írása (Füzetként megjelent magyar nyelven egy szintén kármelita nővér fordításában!)
Szeretőszívű József 1
Az istenbemerültség csúcsát minden szent azért érte el, mert szeretett, életét szeretetből élte, mert szeretet nélkül minden igyekezet és fáradozás értéktelen és eredménytelen. Aki tehát nagy és szent dolgokat igyekezett végbe vinni és mindent feláldozott, életfája csak úgy borulhatott virágba, ha valóban szeretet volt a gyökere. Egy szerető szív mindenre képes és semmi sem nehéz a számára.
Maga Szent József is hogyan tudta volna életáldozatra való hivatását – mint a Mennyei Menyasszony emberi vőlegénye –, szeretetének nagy ereje nélkül élni, ha ez a rendíthetetlenség nem minden földi szeretet fölülmúló?
Mai modern világunkba, szinte merészség belekiáltani a „szeretet” szót, mert igen torz visszhangot vált ki. Az embereknek sajnos fogalmuk sincs, hogy teljes valójában mit takar a szó és mi az igaz szeretet. A lelkekben a szenvedély elhomályosította a tiszta szeretet képét, mintegy behelyettesítve azt. Egyszer azonban minden hiedelem és önámítás burka lehull majd, és mindenkinek szembesülnie kell a Szeretettel! Ha most nem kezdünk el tiszta szívből szeretni, akkor mikor? Mert eljön a nap, amikor egyik azt hallja: „Jöjj otthonomba”, a másik viszont azt, hogy „Nem ismerlek téged”!
Szent József kétezer évvel ezelőtt élt, ám a szeretet, amelyet megvalósított, máig is korszerű. Semmi sem olyan változhatatlan – még ha oly sokrétű is –, mint a szeretet.
József szerette Máriát, megkérte a kezét, mert maga mellett akarta érezni azt a tisztaságot, amely természetfölötti szeretetből sugárzott, melyet a Szent Szűzben megtalált. Ez a szeretet, nem hordozta magában a csalódás lehetőségét, mert Szent József a beteljesülést nem a kielégülésben, hanem a lemondásban kereste, nem az érintésben, hanem a tartózkodásban találta meg. Teljes önzetlen bizalommal volt Mária iránt, mégis amikor látta, hogy Jegyese fogant, oly átható szeretet töltötte el, hogy szívében semmiféle elítélő gondolatnak nem volt helye. Törvénytisztelő emberi reakcióját nem a kétely vagy csalódás indíttatta, hanem saját méltatlanságának azon tudata, hogy e titoknak részese legyen. Természetfölötti megerősítést kellett kapnia Józsefnek az angyal által, hogy mindent elfogadva, szívének szerető hallgatásába rejthesse.
