Chad Torgerson történetének folytatása:  
     Egy hétvégén focimeccsre mentem a sógorommal a Notre Dame Katolikus Egyetem campusára. Lenyűgöztek az épületek, a freskók, de még inkább a közösség. Rengetegen imádkoztak a campus lourdes-i barlagjánál; mindenfelől érkeztek katolikusok, akik tanúságot tettek a hitükről. A meccs előtt a játékosok is szentmisén vettek részt. Ez volna a hívő közösség, amelyet kerestem? Nem állítom, hogy azonnal döntöttem, de reálissá vált a lehetőség.
     Megállapítottam, hogy a környezetemben sok hívő ember katolikus és érdekelt, hogy miért ragaszkodnak erősebben a hitükhöz, mint a többi felekezet. Elszántam magam a katekumenátusra. Gondoltam kipróbálom, ártani nem fog; ha nem tetszik, legfeljebb otthagyom.
     Rengeteg kérdésem volt, de mindegyikre választ kaptam a papoktól, katolikus családtagjaimtól, barátaimtól. Sok mindennek utánanéztem az interneten, a Katekizmusban, a Bibliában. S mindig vártam a pillanatot, amikor rábukkanok arra a hiányosságra, amitől hiteltelenné válik a Katolikus Egyház. Ám ez a pillanat sohasem jött el.
     Elvégeztem a katekumenátust. Maradtak kérdéseim, de sokra választ kaptam. Közeledett a húsvét, döntenem kellett. Sokan már az elején meghozzák a döntést és csak formálisan járják végig a katekumenátust. Számomra a katekumenátus az értékelés időszaka. Ezért minden témában elmélyültem és ami még fontosabb, sokat imádkoztam. Biztos akartam lenni benne, hogy jó döntést hozok. A végén nem villogott fényreklám, hogy Légy katolikus! – hanem valami halkan megszólalt a lelkemben. Az életben olykor egy-egy ilyen halk suttogás válik meghatározóvá. Nagypéntekig adtam időt magamnak, hogy a Szentlélek segítségével felismerjem, hol vagyok igazán otthon. Másnap, húsvét vigíliáján befogadott a Katolikus Egyház.
     Azóta sokat gondolkodom, elemzem újonnan felfedezett katolikus hitemet. Hogy mit látok? Mélységes teológiát! S miközben egyre többet tanulok a katolikus hagyomány nagy szerzőitől és tanítóitól, egyre jobban rajongok ezért a hagyományért. Felismertem, hogy sokan keresik hozzám hasonlóan az igazságot, a közösséget, Istent. Ezért 2011 februárjában elindítottam a WakingUpCatholic.com weboldalt  ( https://www.facebook.com/WakingUpCatholic ), hogy másokkal is megosszam mindazt, ami velem történt. Az írás engem is gyarapít; mindennap tanulok valamit a hitről. A katolikus hagyományt, az ünnepektől a búcsúkig, szépség és kegyelem hatja át. Tíz évvel azután, hogy keresztény lettem, Krisztussal való kapcsolatom erősebb, mint valaha, és ezt a katolikus hit szépségének, mélységének, gazdagságának köszönhetem. (Forrás: whyiamcatholic.com)

Forrás: Magyar Kurír 

15. ADVENT HARMADIK VASÁRNAPJA

        Iz 35,1-6a.10; Zs 145; Jak 5,7-10; Mt 11,2-11
Maga az Isten jön, és megszabadít minket

Vidám együttlét, közös családi társasjátékozás.

„ A keresztény az öröm embere!”

Chad Torgerson meséli élettörténetét:
     Chicagóban nőttem fel, evangélikus családban. Szüleim nem voltak igazán lelki beállítottságúak, de fontosnak tartották, hogy megismerjem a kereszténységet – hogy azután magam döntsek a hit kérdésében. Konfirmáltam, aztán persze nem mentem vissza többé.
     Éveken át agnosztikus voltam. (megj.: Az agnosztikusok nem hajlandók állást foglalni sem Isten létezése mellett, sem Isten létezése ellen.) A vallásnak nem láttam értelmét. A tudományban hittem, és a tudomány látszólag homlokegyenest ellenkezett azzal, amit a hittanórán tanultam. Elemző gondolkodásom mind közelebb vitt a tudományhoz és mindjobban eltávolított a hittől. Hogy hinni tudjak Istenben, létének bizonyítékára lett volna szükségem. Mivel nem találtam, a középiskola végére az agnoszticizmustól a teljes cinizmusig jutottam.   
     Középiskola után az életem kicsúszott a kezemből. Sorozatos botlásaim, rossz döntéseim kétségbeesésbe kergettek. Depresszióval küszködtem, de konok maradtam, míg egy alkalommal fel nem adták nekem a leckét. Egy mélyen hívő szabadkeresztény lány, akivel jóban voltam – s akinek sokszor gúnyoltam a hitét, kétségbe vonva annak tanítását –, megkérdezte: „Chad, olvastad te egyáltalán a Bibliát?” Persze, hogy nem; kinek van arra ideje? – Megmondtam neki, mire azt felelte: „Majd miután elolvastad, akkor vond kétségbe, amiben hiszek!”
Az a lány nem is tudja, hogyan változtatta meg az életemet ez a bölcs válasz. Önfejű huszonévesként elhatároztam: bebizonyítom, hogy nincs igaza. Feltettem magamban, hogy elolvasom a teljes Bibliát, hogy több érvem legyen ellene. Ellenérvek helyett azonban olyan igazságra leltem, mint soha azelőtt.  
     1997 őszén neveztem magam először kereszténynek. A következő tizenkét évben – részben a katonaság kötelékében – bejártam a világot. Minden költözéskor új egyházban – többnyire szabadkeresztény gyülekezetekben – próbáltam otthonra lelni, de mire sikerült volna, mennem kellett tovább. Végül hazakerültem a szülővárosomba. Jó volt újra otthon lenni, szeretteimmel. Egyházi közösséget azonban, ahol igazán otthon éreztem volna magam, továbbra sem találtam.
     A Katolikus Egyházzal kapcsolatban mindig elég cinikus voltam. Katolikus ismerőseimmel a beszélgetések hamar hitvitává fajultak. Önfejűségemben igazán sohasem voltam nyitott arra, amit mondtak. Megvolt a magam felfogása, amin senki ne változtasson. Ez saját bibliaértelmezésemen alapult, amit egyik-másik mai prédikátor tanításával ötvöztem.
     Ezekből a tanításokból azonban hiányzott a teológiai mélység. Valamiféle „jóléti” teológiát közvetítettek, a kemény igazságokról viszont hallgattak. Mélyebb hit után kutatva lassanként eltávolodtam a mindig modern felekezetektől. Érlelődni kezdett bennem a gondolat, hogy talán ideje volna valami hagyományosabbat keresni; talán újra szemügyre vehetném a katolikus vallást. (Forrás: whyiamcatholic.com)

Forrás: Magyar Kurír 

14. szombat: KERESZTES SZENT JÁNOS

(Szent Venantius Fortunatus)
        Sir 48,1-4.9-11; Zs 79; Mt 17,10-13

Illés ismét eljön.

Közös családi „zarándoklat” a kútvölgyi engesztelő  Mária-kápolnába vagy Makkosmáriára vagy Máriaremetére.

"Az úton járás művészetében nem az a fontos, hogy ne essünk el, hanem hogy ne maradjunk a földön."

Nem lehet többé betlehemet állítani az amerikai Santa Monica városban a helyi önkormányzat döntésének értelmében. (Tavalyi hír!)

     Betiltották a betlehemet Santa Monica városában – írja a New York Times. A kaliforniai város vezetősége egy ateista csoport nyomásának engedve az idei évben nem engedélyezte a szokásos karácsonyi előtt betlehem felállítását a város egyik parkjában.
A csoport vezetője, Damon Vix évek óta tiltakozott a hat évtizedes szokás ellen, szerinte a helyi önkormányzat ráerőszakolta a betlehem engedélyezésével a vallást a lakosságra. A tavalyi évben tüntetést is szervezett, ennek hatására gondolhatta úgy a városvezetés, hogy az idei évtől csak felvonulásokat engedélyeznek, amelyekhez nem kell díszleteket vagy táblákat felállítani közterületen.
A betlehem megszervezésért felelős bizottság vezetője szerint ezt az intézkedés sérti a szólásszabadságot és a vallásszabadságot, és szomorúnak tartja, hogy egy kis ideológiai csoportnak sikerült keresztülvinnie az akaratát. A bizottság ügyvédje szerint mindenkinek, ateistáknak és keresztényeknek is szabad lehetne a közterületeken bármilyen rendezvényt tartani, attól függetlenül, hogy fel kell-e hozzá díszleteket állítani, vagy sem.
Most alternatív helyszínt keresnek, ahol felállíthatják a betlehemet. Forrás

Mi jöhet még? Betiltják a karácsonyt is?

     Hogy az idei karácsony elmarad-e Brüsszelben azt még nem tudni, de hogy tavaly a köztéri karácsonyfa-állítást betiltották a város vezetői, az tény. Így aztán hosszú évszázadok után 2012-ben a város főterén a feldíszített fenyőfa helyett, egy tévéképernyőkből összerakott, 25 méter magas „elektronikus téli fa” nevű installáció volt látható. A ”műalkotás” a tervek szerint ötféle kompozícióban világított, de lehetőség adatott arra is, hogy potom 4 euróért az érdeklődők felmásszanak rá és „onnan élvezzék a kilátást a városra”. Történt mindez természetesen a szent korrektség jegyében. A város vezetői ugyanis azzal indokolták a döntésüket, hogy a fenyőfa, mint a kereszténység egyik jelképe, sértheti a más vallású polgárok érzéseit.

Az persze nem nagyon aggasztotta őket, hogy a keresztények érzéseit mi sértheti, és az sem okozott különösebb gondot a számukra, hogy az őslakosok körében a döntésük felháborodást keltett. Semmi nem számított, semmi más cél nem lebegett a szemük előtt csak egy degenerált világfelfogás ráerőltetése a többségi társadalomra. Erről szól manapság Európa, erről szól ma a felvilágosult és demokratikus Európai Unió. Kiüresíteni mindent, ami értékkel bír, lebontani a tradíciókat, a gyökértelenséget propagálni. Forrás

Az ateista kutató akit megtérítettek a saját kutatásai

     2004 decemberében Antony Flew professzor, a világateizmus szellemi vezetője, ötven év tudományos munka után megvallotta, hogy hisz Isten létezésében. Hangsúlyozta, hogy istenhite sokéves keresés eredménye, mely során a biológia, a kémia és a fizika terén végzett tudományos kutatásból indult ki. Rámutatott a DNS-kód felfedezésére: ez hihetetlen mennyiségű információt foglal magába, és egyúttal úgy működik, mint a legzseniálisabb program. Elismerte, hogy mindez a Teremtő Isten tökéletes intelligenciájának létezésére utal. Tehát Antony Flew számára a Teremtő Isten létét bizonyító egyik legmeggyőzőbb tudományos tény az emberi DNS felfedezése volt. Tudjuk, hogy a DNS hatalmas mennyiségű információt tartalmaz, mely genetikai kód formájában van leírva. Ebből logikusan következik, hogy léteznie kell egy Intelligenciának, aki ezt az információt tartalmazó kódot létrehozta (ez egy rendkívül bonyolult program, mely az emberi test legkisebb részleteit is meghatározza, pl. a nemet, a szem- és hajszínt stb.) és úgy rendezte, hogy ebből az információból a természeti folyamatok irányítása révén egy rendkívül bonyolult biológiai szervezet jöjjön létre. Meg kell jegyeznünk, hogy a DNS-molekulában lévő információ nem azonos magával a DNS-sel. A DNS-molekula csak hordozója az információnak. Ezt az információt egy összetett programhoz vagy egy rögzített gondolathoz hasonlíthatnánk, s ez egy intelligens személy létezésére utal. A DNS elemei, melyeket nukleotidoknak hívnak, egy logikus egységet alkotnak, oly módon kapcsolódva egymáshoz, mint egy írott szövegben a betűk és a szavak. Ez azt jelenti, hogy a DNS-ben van intelligencia. Mint ahogy azt Michael J. Behe professzor bizonyítja, az információ, melyet tartalmaz, nem anyag és nem is energia.
     Amikor Antony Flew professzor megismerte az igazságot az emberi DNS-ről, megértette, hogy az ateizmusnak nincs semmilyen logikus megalapozottsága. Nem más, mint irracionális, vak hit az élet és a harmonikus egységet alkotó, logikus törvényszerűségek szerint működő világegyetem véletlenszerű keletkezésében. Azt, ahogy az ateista Richard Dawkins próbálja magyarázni az élet eredetét és keletkezését, Flew "nevetséges igyekezetnek" nevezi. Dawkins azt állítja, hogy az élet úgy jött létre, mint "szerencsés véletlen". Valóban erős hit kell az ateizmushoz.
     Ezenkívül felmerül az a kérdés is, hogy összeegyeztethető-e az Istenbe vetett hit Darwin evolúciós elméletévei, mely azt állítja, hogy az élet a fajok sokféleségével egy céltalan folyamat eredményeként jött létre. Irányíthat-e Isten egy céltalan folyamatot? (Folyt.)

(Forrás: SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin 9. szám cikke nyomán. Részlet.
Agape Kiadó, ul. Panny Marii 4, 60-962 Poznań, Lengyelország)

3. péntek: SZENT LÚCIA

        Iz 48,17-19; Zs 1; Mt 11,16-19

Bárcsak figyeltél volna parancsaimra.

Bűnbánat.

Hibáink jóvátétele.

,,Ne féljünk megbocsátást kérni Istentől. Ő sosem fárad bele a megbocsátásba. Isten tiszta irgalom."

Hallgassatok végre rám! Én Anyátok vagyok, tudok és akarok segíteni rajtatok! Tartsatok bűnbánatot és éljetek bensőséges lelki életet! Legyetek hűek Szent Fiamhoz, hűek az Egyházhoz és hűek a Pápához, mert csak így maradhattok meg állhatatosan mindabban, aminek történnie kell! A mélységes megtérést ne halogassátok, mert édesanyai szavaim igazságával mindenképp szembesülni fogtok, csak nem mindegy hogy mikor!

 Szívetekben, lelketekben miért riadtok meg? Nem azért vagyok Én szerető Édesanyátok, hogy kételyekben hagyjalak benneteket. Csak fogjatok össze minden erőtökkel, és készítsétek elő a lelkeket a szent Láng befogadására. (Szeretetláng Lelki Napló I/58)

(Jézus:) Az emberiség lelkében a hitetlenség által elhomályosuló Föld nagy megrázkódtatáson megy keresztül. Utána hinni fognak, és ez a megrázkódtatás a hit erejének értelme által új világot teremt. A Szent Szűz Szeretetlángja által a hitből fakadó bizalom gyökeret ver a lelkekben, és újra megújul a Föld színe. Mert ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett. A szenvedésekkel elárasztott Föld megújhodása a Szent Szűzanya közbenjáró hatalmának ereje által történik. (II/93-94) És Anyám mosolya beragyogja a földet! (Szóbeli feljegyzés 1971. VII. 26) 

Isten azonban sohasem hagyott el; különös utakon közeledett felém. Sok horrort olvastam és néztem, és feltűnt, hogy ezekben a könyvekben és filmekben, ha nagy baj van, nem a protestáns lelkészhez vagy a pogány papnőhöz fordulnak, hanem a Katolikus Egyházhoz. Nem is gondoltam, mennyire megmaradt ez bennem, mígnem egyszer azt mondtam egy barátnőmnek, hogy nagy bajban katolikus papot fogok hívni, nem boszorkányt. Volt valami tekintély, valami hatalom a Katolikus Egyházban, amit öntudatlanul már akkor éreztem.  
     A képregényeket is szerettem. Egyik kedvenc szereplőm lett az X-Menből Nightcrawler, aki elkötelezett katolikus, szereti Istent, és ez láthatóan boldoggá teszi. Rajta kívül talán nincs is más ilyen szereplő a képregények világában. Szerepjátékban is alakítottam őt. Később magam is írtam fantasy és horrortörténeteket, és eredeti szereplőim közül a végére többen katolikusok lettek – jóval többen, mint amennyit annak szántam. Színésztársaim és az olvasók közül sokan rákérdeztek, hogy mi motiválhatta e szereplőket. Kénytelen voltam hát katolikus hitvédelmi írásokban utánanézni, hogy megfelelően tudjam indokolni a szereplőim viselkedését.
     Ekkor már sokat foglalkoztam az Egyházzal, de az első komoly kétségek akkor fogtak el, amikor igazán behatóan kezdtem tanulmányozni a katolikus hitvédelmet és a Katekizmust. Ekkor harmincöt éves voltam és tizenöt éve boszorkány. Az Egyház külsőségei, a harangszó, az illatok, a képzőművészet, a zene, a szertartások méltósága már korábban is lenyűgözött. Most azonban kezdtem felfedezni a hitvédelmi írásokban az igazságot. Mellette árnyékszerűvé halványultak a boszorkányság rítusai és igazságai, s én valami valóságosra éheztem.
     Katekumenátusba jelentkeztem a helyi katolikus plébánián, és egy évet adtam magamnak. Sokkal gyorsabban ment, pedig nem volt könnyű eljutnom a teljes szabadosságból egy olyan vallásig, amely komoly követelményeket támaszt. De megpillantottam valamit az Igazságból, és a lelkem mind többre vágyott.
Nagyböjtben egy nagyon mély, személyes élményben volt részem. Katolikus hitem egészen addig pusztán olvasmányaim ésszerűségére épült. A nagyhéten azonban a szívemmel is katolikus lettem. Valóságosan, sorsfordító módon megtapasztaltam Istent a Szentlélekben, és abban a pillanatban örökre elhagytam a pogányságot. Azóta is voltak hasonló élményeim, de azt a pillanatot őrzöm a szívemben. Akkor szerettem bele Istenbe, és soha többé nem akarok elszakadni tőle.   
     2010 húsvét vigíliáján kereszteltek meg. E sorok írásakor egy éve vagyok katolikus. Nem volt mindig könnyű, hiszen tizenöt évnyi pogánysággal szakítani olyan, mint egy szenvedélybetegségből kigyógyulni – de Isten mindig megadta a kegyelmet a küzdelemhez. A szabados pogány boszorkánysághoz képest hihetetlenül nehéz elkötelezett katolikusnak lenni, az életem mégis egyszerűbb, szebb és nyugodtabb, mint pogányságom idején bármikor. A boszorkányság hihetetlen szabadságot ígér, de ez bizony csak ügyes hazugság. Az igazi szabadság Istennél van. (Forrás: www.catholic-convert.com)

Forrás: Magyar Kurír

12. csütörtök

(Guadalupei Szűz Mária)
        Iz 41,13-20; Zs 144,1-13; Mt 11,11-15

Én megsegítelek – így szól az Úr, a te megváltód.

Meghallgatni egy szép jótékonysági hangversenyt, orgonazenét.

Közben átgondolni mit jelent számunkra a hit!

,,A hit nem egy dekorációs, díszítő elem. Hittel rendelkezni annyit jelent, hogy valóban Krisztust helyezzük életünk
középpontjába."

Ördögi tervek    

       Lengyelországban általános felháborodást keltett Herczog Mária magyar szociológus, az ENSZ mellett működő Gyermekjogi Bizottság tagjának kijelentése, miszerint „az élet ablakai nem a legjobban szolgálják a gyermek vagy az anya érdekeit” és az Európai Parlamenthez fordult azzal a kéréssel, tiltsa be ezeket a helyeket – adta tudtul a lengyel média. A kérdéssel több napon át foglalkoztak a híradások és cikkek, kommentárok sora jelent meg az ügyben (köztük a Magyar Kossuth Rádió is).

      Lengyelországban mintegy 50 olyan „élet ablaka” van, ahol az anya minden következmény nélkül otthagyhatja kisgyerekét, akit nem kívánt megszülni valamilyen okból. Az első ilyet hat évvel ezelőtt nyitották meg szerte az országban. Az elmúlt években 44 csecsemőt hagytak ezeken a helyeken, többségük már új családot talált. A kialakított kis hely természetesen fűtött, az anya névtelenül hagyhatja ott a gyermeket. Amikor becsukja kívülről az ablakot, megszólal a riasztó, s az ügyeletes apáca vár egy percet, mielőtt gondozásába venné a csecsemőt, hogy az anya ismeretlen maradhasson.
      Ilyen vagy ehhez hasonló „élet ablaka” nemcsak Lengyelországban működik, de szerte Európában: Németországban kb. 80, Csehországban mintegy 40, Olaszországban, Svájcban, Szlovákiában, Oroszországban 10 ilyen létezik. Emellett az sem elhanyagolható tényező a lengyelek esetében, hogy Európa egyik legszigorúbb abortusztörvénye van érvényben – és még ezt is tovább akarják szigorítani. Ha az uniós törvények betiltják az „élet ablakait”, akkor ahhoz Lengyelországnak alkalmazkodnia kellene.
      Ezeknek a gyermekmentő helyeknek a megszüntetése ellen először az Egyház emelte fel a szavát. – Az élet a legalapvetőbb jog, ennek védelme elsőbbséget élvez minden más joggal szemben – mondja a Caritas Polska igazgatója.
      A lengyel érsek prímása is elhamarkodottnak ítéli az ENSZ e szervezetének követelését.
A lelkipásztorok tiltakozásához csatlakoztak mások is. A Gazeta. pl című internetes oldalon az egyik ismert bíró, Waldemar Zurek így nyilatkozott: – Híve vagyok ezeknek az „élet ablakainak”. Azt a jogi szakkifejezést alkalmaznám ebben az esetben, hogy itt magasabb szükségszerűség helyzetéről van szó: ugyanis a gyermek életének megmentése fontosabb, mint a biológiai szülőkről való ismeretek. Azt kell mondjam, az ellenzők nagyvárosi szemszögből nézik ezt a kérdést, pedig ezeket az „élet ablakait” kisebb városok, vagy éppen a falvak asszonyai tudják igazán kihasználni. Az ő környezetükben máig ördögi véteknek számíthat, ha a megszületett csecsemőt otthagyják a kórházban.
      A gyermeki jogok szóvivői szerint, nagyon rossz ötlet ezeknek az „élet ablakainak” a megszüntetése, mert „jobb egy erre a célra kijelölt biztonságos helyen hagyni az újszülöttet, mint kidobni az utcára, a híd alá, az erdőbe. Ha nincs jobb alternatíva egy megszületett, de nem kívánt gyermeknek, akkor jobb nem megkérdőjelezni az "élet ablakok" jogosságát, ami ezeken a gyerekeken segíthet, és örökbefogadó családokhoz kerülhetnek”.

Szerkesztői kivonat. Eredeti  FORRÁS

     Libby Edwards így beszél erről:
     Névleg protestáns családban születtem, de kamaszkoromban már messze elkerültem mindenféle templomot. Nem szerettem vasárnap korán kelni, és az istenkapcsolatnál sokkal fontosabbnak tűnt, hogy mindenkinél jó legyek. Ám azért érdekelt a vallás; keresztény barátnőim révén több protestáns gyülekezetben megfordultam. A Katolikus Egyházat csak olyan horrorfilmekből ismertem, mint Az ördögűző, mégis volt benne néhány dolog, ami izgatott. Például a rózsafüzér. Máig emlékszem, mennyire megdöbbentett, amikor egy katolikus családnál először láttam igazi rózsafüzért. Nem tudtam, hogyan kell vele imádkozni, de éreztem, hogy van benne valami különleges.   
     Húszéves voltam, amikor egy alkalommal a könyvesboltban a New Age/Asztrológia polcon megakadt a szemem egy boszorkányságról szóló könyvön. Erős vágy élt bennem valamiféle spiritualitás iránt, így mélyen rezonált bennem a hátsó borítón olvasható ajánlás: a boszorkányság nem mese, nem is sátánimádat - csak vegyem meg a könyvet, és belőlem is igazi boszorkány válhat.
     Megvettem. Lenyűgözött. Elkezdtem kitanulni. Az első, „bűvészkedős” időszakon – amikor kizárólag feketében jártam és több kiló pentagramos láncot hordtam – hamar túlestem. Komolyan kezdtem tanulmányozni a boszorkányságot, újpogány barátokkal vettem körül magam, tapasztalt mesterektől tanultam, és faltam a témával kapcsolatos könyveket. Volt egy-két dolog, amivel nem tudtam tökéletesen egyetérteni – a keresztény neveltetést nem tudtam még tökéletesen levetni, váratlanul elő-előjött –, de idővel egyre könnyebben tudtam szőnyeg alá söpörni a felmerülő kételyeket, kérdéseket.   
     Tizenöt évig műveltem és tanítottam másoknak a boszorkányságot. Újpogány rendezvényeket szerveztem, és kiterjedt hálózatot építettem az interneten. Fejlesztettem okkult „talentumaimat”; úgy tűnt, a jósláshoz és a halottidézéshez különös tehetségem van. Megtanultam gyógyítani és átkot mondani, bár az utóbbiban jóval több sikert értem el. Ez nem véletlen: az újpogány boszorkányság híveinek egyik legfőbb érve az, hogy fehér, azaz jótékony mágiát művelnek – ez azonban csak mese. Hamar kiderül, hogy „a boszorkány, aki átkozni nem tud, gyógyítani sem tud.”
     A boszorkányság voltaképpen vallási köntösbe burkolt hédonizmus, melynek szabadosságához foghatót azóta sem találtam. Életem e sötét időszakában minden határt feszegetni kezdtem, s miközben el voltam szánva, hogy felrázom a szűk látókörű keresztény többséget, erkölcsi gátlásaimat könnyedén tettem félre az újonnan megtalált „szabadság” szellemében. (Forrás: www.catholic-convert.com) Folyt. köv.

11. szerda

(Szent I.Damazusz pápa)
        Iz 40,25-31; Zs 102; Mt 11,28-30

Akik az Úrban bíznak, erejük megújul.

Teréz anya nővéreihez ellátogatni a Tömő utcába, vinni valami alapanyagot, amiből ők ebédet tudnak főzni.

"A nagylelkű ember mindig boldog. A kicsinyesnek megráncosodik a szíve, és sohasem éri el a boldogságot."

Renée Lin, egykori protestáns vall megtéréséről 2

     Rövidesen kezembe akadt egy katolikus könyv a Jehova tanúiról. A szerző rámutatott: „A Biblia sokszor nehezen érthető mondatait könnyű szövegkörnyezetükből kiragadva félreértelmezni és valamely felfogás 'bizonyítására' felhasználni. Charles Russell követői mesterien értettek ehhez. ...Az egyházatyák azonban világosan kifejtették, hogy Krisztus istensége a keresztény hit alaptétele. Az ő írásaikat sokkal nehezebb úgy elferdíteni, hogy tévtanokat lehessen velük alátámasztani.”
     Siettem a könyvesboltba, és beszereztem az apostoli atyák kötetnyi írását. Nagy örömömre Antióchiai Szent Ignácnál számos utalást találtam Krisztus istenségére. Alig vártam, hogy felfedezésemet megosszam Jehova tanúival. Ám a két hölgy által használt nyomtatott anyagban az állt, hogy Ignác, amikor igent ír, valójában nemet gondol, és fordítva. Nagyjából ekkor vetettem véget a kapcsolatnak Jehova tanúival.
     Egyszer egy hatodikos gyerek megkérdezte tőlem, mit hisznek a katolikusok. Fogalmam sem volt; azt motyogtam, hogy sok olyasmit, ami nincs benne a Bibliában, ami nem jó, mert mindent közvetlenül az Írás alapján kell hinnünk és tennünk. Tudatlanságomat elszégyellve azonnal megvettem egy katolicizmusról szóló könyvet.
     Az Eucharisztiáról szóló fejezetnél biztos voltam benne, hogy a katolikus szerző az ige elferdítésével fogja alátámasztani a téves tanítást. Elővettem hát a Bibliámat és olvasni kezdtem a János-evangélium hatodik fejezetét. Többször elolvastam, mindhiába: nem találtam a ferdítést. Jézus világosan azt mondja, hogy együk az ő testét és igyuk az ő vérét. De hát akkor milyen alapon mondhatja bárki, hogy ezt jelképesen kell értenünk? Ismertem a protestáns értelmezést, amely szerint az „enni és inni” itt annyit jelent, mint „Jézusban hinni” vagy „Isten igéjét ünnepelni” – ám ez a magyarázat egyszerre nagyon gyengének tűnt. Csak nem ugyanazt tesszük mi, evangéliumi protestánsok, mint amivel a nálunk liberálisabb felekezeteket vádoljuk: jogot formálunk arra, hogy jelképesen értelmezzük azokat a bibliai részeket, amelyekben nem hiszünk? – Ez a földrengés minden korábbit felülmúlt. Elhatároztam: olyan egyházhoz akarok tartozni, amelyik szó szerint veszi János 6. fejezetét.  
     A dolog nem volt egyszerű. Hónapokba telt, míg be mertem lépni egy katolikus templomba, és további hónapokba, míg jelentkezni mertem katekumenátusba. Ennek ideje alatt rengeteget tanultam. Ízekre szedtem a katolikus hitrendszert, és mindent összevetettem a protestáns érvekkel. Észrevettem, hogy a katolikus hittételekkel szemben első ránézésre sziklaszilárd a protestáns érvelés, ám ha az ember figyelmesen megvizsgálja az érvre vonatkozó katolikus választ, annak olyan mélysége van, hogy a protestáns gondolatmenet nemegyszer semmivé foszlik.
     Rájöttem, hogy a katolicizmussal szembeni protestáns hitvédelmünk alapja az volt, hogy bizonyos dolgokat jelentéktelennek tüntettünk fel: az egyházatyák korántsem protestáns szemléletű írásait; a protestantizmus megosztottságát (mondván, a lényegben egyetértünk); a kérdést, hogy miféle tekintély állapította meg a bibliai kánont. Kisebbítettük a katolikus szentek és konvertiták életének jelentőségét. Eltorzítottuk a katolikus hittételeket, hogy könnyebben cáfolhassuk őket (pl. „Mária-imádat”), így nemlétező rosszal fordítottuk szembe a hívőket. Saját hitrendszerünket biblikusnak tartottuk, a katolikus teológiát nem – pedig a protestáns felfogás rengeteg szentírási részt „megmagyaráz” ahelyett, hogy engedné, hogy azt jelentsék, amit jelentenek. Végül tagadtuk a dogmafejlődést, ami megmagyarázza, miért hiteles apostoli tanítás a szentháromságtan annak ellenére, hogy a Szentírásból nem bizonyítható. Vagyis – állapítottam meg szomorúan – becsaptuk egymást és saját magunkat.
     2003 húsvét vigíliáján tértem haza az Egyházba. (Forrás: whyiamcatholic.com)
Forrás:  Magyar Kurír 

Anglia: nem kötelezhetők munkára a keresztények vasárnap

     Londonban, Celestina Mba szociális munkás fordult bírósághoz amiatt, hogy elbocsátották a munkahelyéről, miután vallási okokra hivatkozva nem akarta vállalni a vasárnapi szolgálatot.A munkaügyi bíróság korábban visszautasította a nő keresetét azzal az indokkal, hogy nem minden keresztény tartja pihenőnapnak a vasárnapot, így ez nem tekinthető a vallás alapvető elemének, annak ellenére sem, hogy a tízparancsolatnak is része.A fellebbviteli bíróság azonban Celestina Mbának adott igazat, és elismerte, hogy a vasárnapot több millió keresztény a pihenés napjának tartja, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. A bíróság egyúttal kimondta, hogy a munkáltatóknak meg kell találniuk az egyensúlyt az üzleti érdekeik és az alkalmazottaik vallási szokásai között.A londoni keresztény jogi központ vezetője, Andrea Minichiello Williams üdvözölte a döntést. A bíróságok végre kezdik jobban megérteni, hogy mit jelent kereszténynek lenni – szögezte le.

Forrás MTI/Magyar Kurír

10. kedd

        Iz 40,1-11; Zs 95; Mt 18,12-14
Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok segítségül, amíg közel van

Egy nem kedvelt osztálytárssal, munkatárssal valami jót cselekedni, apró meglepetést a táskájába csúsztatni.

"Szentek akarunk lenni? Mindnyájan? Éljük meg örömmel hitünket, hagyjuk, hogy az Úr szeressen bennünket, imádkozzunk Istenhez ezért az ajándékért, magunk és a többiek számára.” 

Renée Lin, egykori protestáns vall megtéréséről 1

     Metodista vallásban nevelkedtem, később pünkösdi, szabadkeresztény, evangélikus, presbiteriánus és baptista gyülekezetekbe jártam. Úgy gondoltam, a kereszténység drágakő, és a protestáns egyházak e drágakő csiszolt oldalai.
     Az 1990-es években egy vasárnap baptista lelkészünk kijelentette: mi, mindent közvetlenül az Írás alapján hiszünk és teszünk. Elgondolkoztam, mert eszembe jutott néhány kivétel. Például az apostolok senkinek sem mondták, hogy fogadja szívébe Jézust mint személyes Urát és Megváltóját, hanem azt, hogy tartson bűnbánatot és keresztelkedjen meg. Persze ezt a mai kor megváltozott körülményei indokolhatják. Ám eszembe jutott egy általánosan elfogadott hitbeli meggyőződés, amit nem tudtam igével alátámasztani: az, hogy ha egy kisgyermek meghal, a mennyországba kerül. Akárhogyan kerestem, ennek nem találtam a bibliai alapját. Eltöprengtem... itt a gyülekezetben biztosak vagyunk benne, hogy mindent közvetlenül az Írás alapján hiszünk és teszünk – miközben nincs rá bizonyíték.
     Lelki Richter-skálámon ez csak kisebb, 1,8-as rengést jelentett. Voltak azonban erősebbek már korábban is. Az 1980-as években Tajvanon angolt tanítottam egy keresztény iskolában. Bibliakört is tartottam a diákoknak. A szenvedésről beszélgetve a kolosszei levél 1,24-hez értünk: „Örömmel szenvedek értetek, és testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, testének, az Egyháznak javára.” Megrökönyödve hallgattam el, mert ez a mondat ellentétben áll a protestáns teológiával. Egy protestáns egyszerűen nem mondhatja, hogy amikor szenved, kiegészíti, ami hiányzik Krisztus szenvedéséből. Pedig a Bibliában egyértelműen ez áll. Haladékot kértem a diákoktól, hogy utánanézhessek. Hosszasan kutattam a könyvtárban, mérvadó protestáns teológusok írásaiban, hogyan kell értelmezni ezt a mondatot, de nem kaptam választ. Be kellett ismernem a diákoknak, hogy nem tudom, mit jelent ez a mondat. Újabb teológiai földmozgás, ezúttal 4,3-as.
     Később Amerikában találkoztam Jehova tanúival. Elhatároztam, hogy elbeszélgetek velük. Tudtam, hogy tagadják Krisztus istenségét, ezért úgy gondoltam, ha bizonyítani tudom nekik az Írásból a Szentháromság tanát, kénytelenek lesznek elfogadni a keresztény hitrendszert. Sorolni kezdtem azokat a szentírási helyeket, amelyek arról szólnak, hogy Isten Atya, Fiú és Szentlélek. A két hölgy türelmesen várt, majd ők is idézni kezdték a Szentírást: „Jézust az Atya küldte” (Jn 17,3; Jn 8,17). Elmagyarázták, hogy ha Isten küldte Jézust, akkor Jézus nem lehet Isten, hiszen csak egy Isten van, itt pedig két különböző lényről van szó. Hiába mondtam, hogy két külön Személy, de egyetlen Istenség... már idézték is 1Tim 1,17-et: „a halhatatlan és láthatatlan, egyedülvaló Istennek tisztelet és dicsőség mindörökkön örökké” – ami szerintük cáfolhatatlanul bizonyítja, hogy Jézus nem lehet Isten, hiszen nem halhatatlan és nem láthatatlan. Erre kétségbeesetten csak annyit mondtam: 1Jn 5,7! – Mire ők: Márk 10,18! – Én: Tit 2,13! – Ők: Jn 14,28! – Én: Jn 10,30! – Ők: 1Kor 8,6! – Én: Mt 28,19!! – Ők: 1Kor 11,3!! – Én: Jn 5,18!!! – Ők, kórusban: Fil 2,5–11!!!
     Ekkor – szerencsére – lejárt az idő, menniük kellett. A beszélgetés legfőbb tanulsága számomra az volt, hogy a Szentháromság tana az Írásból alátámasztható, ám az Írásból nem bizonyítható. A Jehova tanúi által idézett mondatok ésszerűnek tűnő alternatívát kínáltak. Megdöbbentem. A keresztény hitnek sarkalatos tétele a Szentháromság tana – hogyan lehetséges, hogy egymagában az Írás alapján nem bizonyítható? Ez már 7,9-es rengés volt a teológiai Richter-skálámon. (Forrás: whyiamcatholic.com) Folyt. köv.!
Forrás:  Magyar Kurír 

441. Vallás nélkül, nehezebb lesz válás nélkül!
442. Hitünk, hogy Jézus Krisztus aki az Atya jobbján ül, eljön ítélni eleveneket és holtakat. Az Úr nem azért jött a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön Általa a világ (Jn 3,17). Tulajdon tetteink fognak megítélni, az általunk megismert igazság fényében! A szeretet és cselekedeteik alapján mérettetnek meg az apák, anyák, a fiúk és leányok: „Jertek Atyám áldottai, mert éhes voltam és ennem adtatok, szomjas voltam és innom adtatok, vándor voltam és befogadtatok, ruhátlan voltam és felöltöztettetek” (Mt 25,34-35). E fölsorolást a családi életben előforduló jó cselekedetekkel bővíthetnénk: Magzat voltam és elfogadtatok, elhagyott árva voltam és családommá lettetek; elesett voltam és felkaroltatok. Segítettétek a válságban lévő anyákat, a nagycsaládokat, és szavazataitokkal az életet tisztelő pártokat támogattátok”. Az Evangélium szerint azonban a végítéleten elhangzik egy rettenetes felsorolás is: Távozzatok színem elől ti átkozottak az örök tűzre, amely a sátánnak s angyalainak készült. Mert éhes voltam és nem adtatok ennem, szomjas voltam és nem adtatok innom, vándor voltam és nem fogadtatok be, ruhátlan voltam és fel nem ruháztatok (Mt 25,41-43). És e sort is lehetne keserűen folytatni, hisz': Jézust hányszor elutasítottuk, hivatásunkat, házastársunkat, családunkat elhagytuk, gyermekeinknek rossz példát mutattunk, a hittanra nem írattuk be, nem neveltük erkölcsre és nemzettudatra, a megfogant magzatot abortáltuk, szavazatunkkal az istentelenséget támogattuk, Krisztust a karrierünk miatt röstelltük megvallani. 

9. hétfő: SZŰZ MÁRIA SZEPLŐTELEN FOGANTATÁSA (főünnep)

(Szent Cuauhtlatoatzin Didák)
        Ter 3,9-15.20; Zs 97; Ef 1,3-6.11-12; Lk 1,26-38

Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony közt.

A család közösen imádkozza el a rózsafüzért!

,,Kérjük Máriát, segítsen bennünket, hogy tekintetünket Jézusra szegezzük, mindig kövessük őt, akkor is, ha ez
elkötelezettséget igényel."

Jennifer Fulwiler, az egykori ateista így vall megtéréséről 3

     Két héttel később mélyvénás trombózist kaptam. Hosszú időre kórházba kerültem. Az orvos azt mondta, a hajlam örökletes és életveszélyessé teszi az esetleges további terhességeket. Amikor felvetettem az Egyház által elfogadott természetes családtervezést, csak nevetett. Magának fogamzásgátlásra van szüksége – mondta.
Elbizonytalanodtam. Itt már nem arról volt szó, hogy nem beszélek csúnyán, hanem arról, hogy az életemet kockáztatom, ha ragaszkodom az Egyház tanításához. Tanácstalanságomban az apámtól tanult alapelvhez nyúltam vissza. „Sose higgy el valamit azért, mert az neked kellemes – mondogatta –; mindig azt kérdezd, igaz-e!”
     Ennek fényében azonban a kérdés nem volt kérdés, hiszen akkor már tudtam, hogy amit az Egyház tanít, igaz, csak nem akartam ekkora áldozatot hozni. Végül, bár tudtam, hogy anyagilag is, egészségileg is hatalmas kockázattal jár, úgy döntöttem, hogy ezúttal az igazat választom a kellemessel szemben. Férjemmel elhatároztuk, hogy elkezdjük a katekumenátust a helyi plébánián. Az orvosnak pedig – életem első hitvallásaként – megmondtam, hogy nem kérek fogamzásgátlást, mert katolikus vagyok.
     Következő tavasszal, mielőtt befogadott volna az Egyház, életemben először gyóntam. Tudtam, hogy az elkövetett rosszat meg kell bánni, de magamban, Jézusnak ezt már megtettem, ezért úgy véltem, fölösleges a pap előtt elismételnem. Amikor azonban meghallottam a saját hangomat, amint kimondtam mindent egy másik ember előtt, annak olyan ereje volt, ami minden elképzelésemet felülmúlta. Zokogva soroltam a bűneimet. S amikor a pap Isten nevében kimondta, hogy a bűneim meg vannak bocsátva – nos, el nem tudtam volna képzelni, hogy ez ennyire megrendítő hatással lesz rám. Kábultan jöttem ki a gyóntatószékből, és beültem egy padba az üres templomban. Tudtam, hogy az életem immár örökre megváltozott.
     Aznap éjféltájban kiléptem a verandára. A sötétség mintha lelkem sötétjét tükrözte volna – de ekkor visszagondoltam az első gyónásomra és rájöttem, hogy mindentől megszabadultam. A belső sötétség nem volt többé. Helyette békesség és a szeretet félreismerhetetlen érzése töltött el. Életemben először megéreztem Isten jelenlétét.  (Forrás: whyiamcatholic.com)

Forrás Magyar Kurír,  Képek az internetről!  

436. A pornográfia kivonja a szexuális aktust a partnerek bizalmas szférájából, hogy azt harmadik személy(ek)nek bemutassa. Sérti a tisztaságot és súlyosan károsítja mindazok méltóságát akik közreműködnek vagy nézik. A pornográfia mindnyájukat egy nem létező világ (hamis) illúziójába ringatja. Súlyos bűn! (vö ÚK 2354)
437. A Szentírásra támaszkodva, a homoszexuális kapcsolatok – mint súlyos eltévelyedések –, „belső természetük szerint rendetlenek”. Ellentétesek a természeti törvénnyel is. Nincs olyan eset, amikor jóváhagyhatók lennének! E hajlamtól szenvedő személyek számára a homoszexualitás próbatétel, és egyféle kereszt. Törekedniük kell, hogy az állapotukból adódó lemondást és szenvedéseiket egyesítsék az Úr keresztáldozatával. A homoszexuális emberek a tisztaságra kaptak meghívást, az önuralom és a szentségi élet erényeivel.
438. Ha valaki megcsalja a házastársát, az Úristent csalja meg, megszegve Istennek és partnerének tett esküvését. Számtalan probléma és fájdalom származik a hűtlenségből! A férfi házasságon kívüli kapcsolatában szerzett vírusfertőzését, átvihet házastársára, rákot okozva neki. A nők házasságtörésük leplezésére, megöletik esetleges magzatukat, a vétlent! A házasságtörésnek beláthatatlan következményei vannak életünkre és örök életünkre!
439. A „bezzeggel” kezdődik sok házasság megromlása.
440. A nő nem a férfi fejéből teremtetett, hogy felette álljon, nem is a lábából, hogy rajta járjon, hanem az oldalából, hogy egyenlő legyen vele, közel a szívéhez és a karjához, hogy szeretetet s védelmet találjon. 

December 8. A Szeplőtelen Fogantatás annak ünnepe, hogy Mária kiválasztottsága fogantatásának első pillanatától kezdve mentes volt, valamennyi anya szülte ember áteredő bűnétől.  

8. ADVENT MÁSODIK VASÁRNAPJA

        Iz 11,1-10; Zs 71; Róm 15,4-9; Mt 3,1-12

Tele lesz a föld az Úr ismeretével.

Megtalálni a lehetőséget, vigyázni egy baráti család gyerekeire, hogy a szülők kettesben el tudjanak menni!

  „Kérjük az Urat, hogy adja nekünk ma fényének kegyelmét, tanítson meg bennünket arra, hogy megkülönböztethessük: mikor származik tőle a fény és mikor van szó mesterséges fényről, az ellenség fényéről, amelynek célja, hogy megtévesszen bennünket”

Jennifer Fulwiler, az egykori ateista így vall megtéréséről 2

     Később C.S. Lewis kereszténységről szóló nagyszerű könyvét (Mere Christianity; Keresztény vagyok) kezdtem olvasni. A természeti törvény gondolata fogott meg legjobban, amit úgy fogalmazott meg, hogy minden jónak Isten a forrása és ezért van az, hogy az emberek mindig, mindenütt hasonlóan gondolkodtak arról, mi a jó és mi a rossz. Az interneten utánaolvasva – Szent Ágostonnál, Aquinói Szent Tamásnál – úgy találtam, nem is annyira ésszerűtlen ez a vallás; sőt a történelem legnagyobb elméi közül többen keresztények voltak.
     Végül beadtam a derekam és beszereztem életem első Bibliáját. Az első száz oldalt döbbenten olvastam. Az sem segített, amikor áttértem az Újszövetségre. A legtöbb szakaszt nem értettem. Nem találtam világos iránymutatást, sőt úgy tűnt, mások sem: amikor rákerestem a neten, hogy mit tanít a Biblia az abortuszról, az eutanáziáról, a klónozásról, számtalan különféle véleményt találtam és mind a Bibliára hivatkozott. Minden keresztény felekezet egészen mást tanított a bűnről. Ez bizony gond, hiszen ha Isten a jó, akkor a rossz – vagyis a bűn – magának Istennek a határait jelöli ki. Lehetetlen, hogy az ő vallása éppen ebben ne adna világos iránymutatást. Megtaláltam hát, amit kerestem: a hibát, ami bizonyítja, hogy a kereszténység ésszerűtlen.
Nem sokkal ezután valaki, akivel online vettem fel a kapcsolatot, felvetette, hogy nagyon mai módon közelítek a kereszténységhez. Gondoljak arra – javasolta –, hogy Jézus egyetlen Egyházat alapított, amelynek természetfeletti erőt adott, hogy minden történelmi korban pontosan tudja kifejteni az igazságot arról, mi a jó. Ez pedig… nos, ez a Katolikus Egyház – amelyről férjemmel együtt jól tudtuk, hogy archaikus, diktatórikus, nőellenes intézmény. A természetfeletti erő különösen ostobán hangzott.
     Egy dolog azonban feltűnt: akik a leglogikusabban érveltek a hitük mellett az interneten, valamennyien katolikusok voltak. Ezért egyre többet olvastam katolikus szerzőktől és el kellett ismernem, hogy olyan átfogó szemléletük van a világról és az emberről, amilyennel addig nem találkoztam. Még mindig hevesen tiltakoztam az Egyház egyes őrültségei ellen, például hogy miért ellenzi az abortuszt és a fogamzásgátlást, de be kellett ismernem, hogy minél többet olvasok a katolikus teológiáról, annál normálisabbnak tűnik.
     Odáig jutottam, hogy minden valószínűség szerint van Isten és a kereszténység közel járhat hozzá. De akkor vajon miért nem érzem a jelenlétét? Ha nem hinnék, akkor is ugyanilyen magányosnak érezném magam a világban; minek törjem magam a vallással, ha nem jobb tőle a helyzet? A mélyponton C.S. Lewis gondolata segített: Isten egyeseknek jobban megmutatja magát, mint másoknak – nem mintha egyeseket jobban szeretne, hanem mert akinek a lelke nincs a megfelelő állapotban, annak nem tud megmutatkozni. A Nap is egyformán süt mindenkire, mégsem ugyanolyan ragyogással verődik vissza egy poros tükörről, mint egy tisztáról.
Hát persze! Napjaimat önzés, ostoba fecsegés, ócska tévéműsorok töltötték ki. Rájöttem, hogy ha tényleg rá akarok jönni, van-e Isten, akkor meg kell változnom.
     Elhatároztam, hogy kipróbálom. Egy hónapig a katolikus erkölcs szerint fogok élni. Megvettem és elolvastam a Katekizmust és mindenben hozzá igazodtam, abban is, amiben nem voltam biztos, hogy az Egyháznak igaza van. Mindezzel Istent kerestem, s helyette saját magamat találtam meg. Rájöttem, hogy ítélkezésem, ingerlékenységem, bűneim rétege alatt létezik egy tisztább, jobb önmagam, akit addig nem ismertem. Megértettem, hogy az Egyház parancsai, amelyeket addig korlátozásnak véltem, valójában a szeretet parancsai; meghatározzák, mi szeretet és mi nem az. Isten jelenlétét nem tapasztaltam meg, de attól, hogy megtartottam az állítólag általa alapított Egyház parancsait, megtapasztaltam, mit jelent igazán szeretni.
     A fogamzásgátlás kérdése nem volt időszerű, mert éppen a második gyermekünket vártam, de a kísérleti hónap során sokat olvastam az Egyház tanításáról e kérdésben is. Meglepetésemre nemcsak én találtam úgy, hogy az Egyház hihetetlenül ésszerű érvekkel támasztja alá álláspontját, hanem Joe is. Ekkor tettük fel először a kérdést: akkor hát katolikusok leszünk?  (Forrás: whyiamcatholic.com) Folytatása köv.!

Magyar Kurír Forrás 

430. A csecsemőnek fogantatásától kezdve joga van az élethez. Az akár célként, akár eszközként szándékolt abortusz az erkölcsi törvénnyel súlyosan ellenkező „szégyenletes gaztett”. (vö GS 27)

(Első kép: Jézus is ezt az utat választotta!)
431. A szándékos eutanázia, bármi legyen az indítéka vagy a módja, gyilkosság! Súlyosan ellenkezik az emberi személy méltóságával és teremtője, az Élő Isten tiszteletével. (ÚK 2324)
432. „Az abortusz és az eutanázia olyan bűntettek, melyeket semmiféle emberi törvény nem törvényesíthet! Az ilyen jellegű törvények nem kötelezőek a lelkiismeretre, sőt annak kötelezettségével járnak, hogy szembe kell szegülni velük.” (Evangelium Vitae 73)
433. A spirál mikroabortuszt okoz. A megtermékenyített petesejtek már emberek, tökéletes lelkük van, de nem tudnak beágyazódni és elhalnak. Az anyák "tudtuk nélkül" is halálba küldik ezen „isteni szikrákat” és ezeknek a magzatoknak a kiáltása megrengeti a mennyet.(GPO)
434. A vérfertőzés visszalépést jelent az állatiasság felé. E cselekmény bűn és botrányos merénylet a fiatalkorúak lelki és erkölcsi épsége ellen, akik egész életükben hordozzák ennek nyomát! (vö ÚK 2388-89)
435. A formális együttműködés az abortuszban súlyos bűn! „Aki abortuszt végez, ha valóban megtörténik (latae sententiae), önmagától beálló kiközösítésbe esik”. Az Egyház ezzel nem beszűkíteni akarja az irgalmasság terét, de kifejezésre juttatja az elkövetett bűn súlyosságát, a megölt csecsemőnek, szüleinek és az egész társadalomnak okozott jóvátehetetlen kárt. (vö ÚK 2272)

     A hitelesnek tekinthető források tanúbizonysága szerint december nyolcadikán a hajnali órákban ÁVH-s és szovjet egységek letartóztatták Gál Lajos és Viczián Lajos aknászt, munkástanácsi vezetőket. Ez váltotta ki azt a felháborodást a városban, ami a tragikus eseményekhez vezetett. A letartóztatások hírére, még aznap 9 óra körül több ezer fős tüntetés kezdődött. Üveggyári, vasgyári munkások, bányászok és a hozzájuk csatlakozók, a salgótarjáni rendőrkapitányság, valamint a megyei tanács elé vonultak, és követelték a letartóztatottak szabadon bocsátását.

     A 2 szovjet harckocsi által védett rendőrkapitányság előtti téren a pufajkások csapdát állítottak: Darázs István százados a mellékutcákat lezáratta, miközben az egyik egysége megakadályozta, hogy a 2000-4000 fős tömeg távozzon a helyszínről. A megyei tanács épülete előtt 47 pufajkás volt tüzelőállásban. Az első lövések 11 óra 15 perc körül dördültek el a karhatalmisták, rendőrök, és szovjet katonák, valamint a Vörös Hadsereg jelenlévő két tankjának géppuskásai tüzelni kezdtek. A tömegben kitört a pánik, egyesek viszonozták a tüzet, de a többség futásnak eredt. A 8-10 percig tartó vérengzés során folyamatos sorozatokkal lőtték a menekülőket és az elesett sebesülteket is. Egy szemtanú szerint "vérző testekkel volt tele az utca".

A legyilkoltak számát minden kimutatásban elhazudták. Az akkori anyakönyvvezető nő 131 halottat jegyzett be és emiatt nyomban elbocsátották az állásából. Annyi sebesült volt hogy a kórház udvarára hordták őket és hagyták meghalni. Az áldozatok közt olyanok is voltak, akiket a távolabbi utcákban ért az eltévedt lövedék. Az ezzel kapcsolatos jegyzőkönyveket titkosították, a tényfeltáró tanúságokat elhallgatták. Az utólagos név szerinti beazonosítások szerint csupán negyvenhat személy – 33 férfi, 11 nő és 2 fiúgyerek –, vesztette életét. A tényfelmérés azért jelent nehézséget, mert a környező kórházakban – hatósági parancsra –, szándékos eldátumozással és hamis diagnózissal állították ki a halál-. illetve a sebesülések okát. Ez utóbbi okirathamisítás is legalább 80-150 főt rejthet! 

     Volt egy salgótarjáni fiatal, Ravasz István az ELTÉ-n tanult. Amikor kitört a forradalom, édesanyja arra kérte, hogy utazzon haza Tarjánba, nehogy baja essék Pesten. Így is történt; december nyolcadikán szenet lapátolt szülei háza előtt amikor egy eltévedt golyó eltalálta, véget vetetve az életének. 19 éves sem volt.

A Nógrád megyei kegyetlenkedéseknek, tömeggyilkosságoknak ezzel még nem volt vége. A pufajkások hivatalos akcióikon kívül is hajtottak végre szabad portyákat, pusztán személyes szadizmusuk kielégítése érdekében. Külön kell szólni azokról az esetekről, amikor a karhatalmistáknak határozott céljuk volt az ellenségnek tartott letartóztatottak meggyilkolása: 1956. december 13-án megkínozták, megölték, majd az Ipolyba lökték a salgótarjáni acélgyár nemzetőrségének két vezetőjét. Számos szemtanút a Szovjetúnióba szállítottak. Az ÁVO pribékjei a mészárlást követő hetekben-hónapokban, több szemtanút agyonvertek, hogy ne maradjanak hiteles tanúk, akik elmondanák, hogy mi történt 1956. október 8á-n!

Az 1956-57-es sortüzeket – melyek száma több százrara tehető –, az a "munkáshatalom" hajtotta végre, akik a nép és a munkások nevében irányították az országot és akik ma magas nyugdíjjal élik békés öregkorukat. A munkásmozgalom ezen élharcosainak utódai most a demokrácia és az "emberi jogok élharcosaivá" váltak, vadul tiltakozva minden olyan vélt és valós megnyilvánulás ellen, amely sérti az "egyenlő bánásmódot"! Isten irgalmazzon nekik!

A vértanúk emléke szívünkben él! Imádkozzunk lelki üdvükért s azért, hogy a Mennyből segítsék Édes Magyar hazánkat!

7. szombat

SZENT AMBRUS
        Iz 30,18-21.23-26; Zs 146; Mt 9,35 - 10,1.6-8

Megkegyelmez az Úr, ha hozzá kiáltasz.

Látogassunk meg egy beteget (rokont, barátot, osztálytársat) kórházban, otthon!

„ Jézus követése határozottan ez: szeretetből nyomába szegődni, ugyanazon az úton haladni, amin Ő jár. Kérjük mi is Jézus követésének kegyelmét, hogy azon az úton járjunk, amelyet ő mutatott nekünk és amelyre ő tanított meg bennünket. Ő pedig soha nem hagy minket magunkra, mindig velünk marad.” 

Támadások az Egyház ellen Argentínában (is)    

     Új vírusként terjed a világban FEMEN nőmozgalom de a régi, sátáni céllal! A radikális feminista mozgalomként indult Pussy Riot és a FEMEN Oroszországból indult el, a 70 évnyi "szocialista embertípussá" nevelés eredményeként.
A mozgalmat, a legkevésbé sem a nők iránti tiszteletet és társadalmi megbecsülés elérése motiválja, épp ellenkezőleg! A nők jogainak kiharcolása ahhoz, hogy korlátok nélkül lehessenek prostituáltak, lezbikusok, transzvesztiták, és kedvükre abortálhassák magzataikat! Szerintük az Egyház az oka annak, hogy a társadalom gátakat emel ezen "szabadságjogaik" ellen, így aztán kíméletlen harcot indítottak a Katolikus Egyház szervezete, a családi idill és a Tízparancsot valló emberek ellen. A saját "szabályaikat" és "szabadság" értelmezésüket akarják ráerőltetni a társadalmakra.
     A polgárpukkasztó és kifejezetten közönséges és brutális akcióik mögött világosan kimutatkozik az antikrisztusi "sugalmazottság"! Fő indíttatásaik közé tartoznak a templomgyalázások!
Jelszavaik annyira trágárok és Istenkáromlók, hogy idézetük is botrány lenne. Néhányat a "szolidabbak közül": Elegünk van a pápákból! Ha a pápa nő lenne, legális lenne az abortusz! Kapjátok ki rózsafüzéreiteket a petefészkünkből! Le a bigott erkölcsiséggel! Korlátlanul engedélyezzék az abortuszt minden kórházban! Legalizálják a melegházasságot! stb. (Akik ezen "értékeik" ellen vannak, azokat le fasiztázzák!)
     A fentieket igazoló alávaló példa a 2013. november 24-én Buenos Aires-i Szent János Bazilika hívei ellen elkövetett gyalázatos és undorító támadásuk.
A bazilika környékét ocsmány falfirkákkal szennyezték, majd újabb templomgyalázást akartak végrehajtani, ahol 700 fő előtt épp Mons. Alfonso Delgado püspök tartott szentmisét. Tekintve, hogy korábban már több székesegyház is kárt szenvedett a vandál női csoporttól, így Bariloche, Paraná és Posadas templomok. Így a Femen aktivisták városi készülődését látva, rózsafüzért imádkozó férfiak, élő láncot alkottak a Szent János katedrális körül. Ezekre a csendben imádkozó férfiakra támadt félmeztelenül tomboló feminista csőcselék. Meg-megújulóan örjöngtek a Femen tagjai, szexuálisan is molesztálva a katolikus férfiakat. Festékkel lefújták arcukat, ruhájukat és hitlerbajúszt festettek nekik, leköpdösve őket, némelyeknek női fehérneműket nyomtak az arcába, vagy akasztották a nyakába. Obszcén aktust imitáltak előttük, azt kiabálva, hogy "a rózsafüzéreiteket kapjátok ki a mi petefészkünkből"!
     A támadás során több férfi sírva mondta a rózsafüzért, összességében eltűrve a nők brutalitását.
     Miután sikertelenül próbáltak bejutni az épületbe, a templom előtti téren egy életnagyságú "Ferenc pápa bábút" égettek el, vadul körbetáncolva a tüzet.
     A hosszas és brutális akció ellenére a helyi rendőrség eltűrte a példátlan garázdaságot és semmit nem tett a tomboló feminista csürhe megfékezésére. Hasonló tehetetlenség és hallgatás volt jellemző a sajtóra akiket a közvélemény kért számon. Állítólag úgy a rendőrség-, mint a sajtó szóvivői arra hivatkoztak, hogy a nőkkel szemben tehetetlenek!
     Alább, az esetről videót láthatnak az erős idegzetű felnőttek! (Nem ajánlom feltétlenül!)
A cikk és a képek forrásai:
Első  
Második

Jennifer Fulwiler, az egykori ateista így vall megtéréséről 1

     A népszerű blogszerző, ötgyermekes családanya, így meséli megtérésnek történetét:  Az élet értelmének kérdésében sohasem tudtam közös nevezőre jutni ateista ismerőseimmel, akik úgy vélték, az életben rengeteg értelmes cél van annak ellenére, hogy az ember nem több, mint kémiai folyamatok összessége. Ezt a gondolatmenetet sohasem tudtam megérteni, sőt intellektuálisan hazugnak tartottam.
     Fiatalként hazugnak éreztem hát az életemet, mert tudtam, hogy az életnek nincs értelme, mégis úgy éltem, mintha az enyémnek lenne, mintha a remény, a szeretet, az öröm nem csupán agyi kémiai folyamatok okozta káprázat, hanem valóság lenne. Munkába, rohanásba, ivásba, társaságba menekültem. Öngyilkosságra is gondoltam, mondván, így hamarabb túlesnék azon, ami úgyis elkerülhetetlen. Mindegy, mikor szorozzuk be nullával az életet, az eredmény ugyanannyi.
     Egy évvel az egyetem elvégzése után megismerkedtem Joe-val. Járni kezdtünk, csodálatos kapcsolat bontakozott ki köztünk. Egyetlen dolog nem stimmelt: Joe istenhívő volt, ráadásul keresztény. Nem fért a fejembe, hogyan hihet ennyire intelligens ember azokban a mesékben. Ám mivel erkölcsi felfogásunk egyezett, Joe bizarr világnézete nem okozott problémát. 2003-ban megesküdtünk a házasságkötőben. Azt hittük, közös életünk gondtalanul folytatódik tovább. Ám hamarosan megtudtam, hogy várandós vagyok, s ezzel minden megváltozott.
     Az anyaság teljesen felkészületlenül ért. Egykeként nőttem fel, a környezetemben nem születtek gyerekek, magam sem akartam gyermeket. Fiunk születése testileg, szellemileg, érzelmileg súlyosan megrendített. Előjöttek rég eltemetett gondolataim az élet értelmetlenségéről, s ezúttal nem tudtam eltemetni őket. Úgy éreztem, az életemnek most még több értelme van, mint valaha. A baba mellett boldogság és remény töltött el. Ám mivel most nem volt mivel elterelni a figyelmemet, rám meredt a tény: sem a fiam életének, sem az enyémnek, sem az iránta érzett szeretetemnek nincs természetfeletti dimenziója. Rá is ugyanaz a sors vár, mint mindannyiunkra: meg fog halni, léte mindenestől elenyészik.
     Hetekig alig tudtam felkelni. Az álmatlanság és a depresszió mozdulatlanságba dermesztett. Egy hajnalban aztán valami szokatlant éreztem. Elfogott a kétely. Kételkedni kezdtem materialista világnézetemben, abban, hogy az emberi életnek nincs természetfeletti dimenziója.
     Néhány hónappal később egy könyvesboltban kezembe került egy keresztény könyv. A szerző azt írta, korábban ateista volt; érdekelt, hogy mekkorát hazudik. Megvettem, mert imponált logikus okfejtése (ha téves végkövetkeztetésre jutott is). Elgondolkodtatott, amikor azt olvastam, hogy a Názáreti Jézus halála után sok ezer zsidó elhagyta ősi vallását, és szinte valamennyi követője inkább meghalt, semhogy visszavonja állítását, hogy látta őt a halálból feltámadva. A kereszténység pedig futótűzként terjedt, noha híveire üldözés, nemegyszer halál várt. Megérintett a történelmi valóság, hogy az első században Palesztinában történt valami Jézus Krisztus körül, ami máig érezteti hatását. S egy nap váratlanul felvetődött bennem a kérdés: mi van, ha mindez igaz? Mi van, ha van Isten? Ha emberként tényleg belépett a történelembe? Ez volt életem legmegdöbbentőbb gondolata. Soha, még gyerekkoromban sem vetődött fel bennem, hogy létezhet egy személyes Isten, vagy egy szikrányi igazság is lehet a kereszténység tanaiban. Most viszont hiába próbáltam szabadulni a gondolattól. (Forrás, vö.: whyiamcatholic.com) Folytatása köv.!

Magyar Kurír Forrás 

426. Az abortusz a legsúlyosabb bűn, ami minden bűnnél nagyobb. Minden alkalommal, amikor egy magzat vére kifolyik, ez mintegy tűzáldozat a Sátánnak ami által hatalma egyre nő a Földön. A gyermek lelke - mely felnőtt és készen áll az életre - kétségbeesetten segítségért kiabál, de senki nem akarja meghallani! Ez a kiáltás, ami a fiatal életből kitör, megrázza az eget. A pokolban győzelmi ordítás tör ki. A pokol olyan, mint egy stadion, óriási belátható területen rengeteg démon, ördög és alördög van, akik diadalittasan ordítanak. (GPO)
427. A prostitúció a személy méltóságát támadja. Az igénybevevő, súlyosan vétkezik önmaga ellen: megsérti a tisztaságot, melyre keresztsége kötelezi és beszennyezi testét, a Szentlélek templomát. A prostitúció a társadalom fekélye! A gyermekek és fiatalkorúak esetében a bűn, botránnyal is súlyosbodik. Az embernek önmagát prostituálnia mindig súlyos bűn, de a bűn beszámíthatóságát csökkentheti a nyomor, a zsarolás és a társadalmi nyomás kényszere. (vö ÚK 2355)
428. Az emberi életet fogantatása pillanatától feltételek nélkül tisztelni, védeni kell jogait el kell ismerni. (DVI 1,1)
429. Az emberi magzaton végzett beavatkozások megengedettek azzal a föltétellel, ha tiszteletben tartják a magzat életét, nem jelent számára túlzott kockázatot, a gyógyítására, egészségi állapotának javítására, életben tartására irányulnak, viszont súlyosan ellenkezik az erkölcsi törvénnyel, ha a vizsgálat eredményétől függ az abortusz. A diagnózisnak nem szabad azonosnak lennie a halálos ítélettel.” (vö ÚK 2275) (DVI 1,2; AAS 80) 

6. péntek

(Szent Miklós)
        Iz 29,17-24; Zs 26; Mt 9,27-31

Azon a napon a vakok szemei látni fognak

Elsőpéntek Jézus Szíve- tiszteletének napja van. Próbáljunk meg szentmisére menni, gyónni, áldozni.

Titokban kis ajándékkal lepjük meg szeretteinket Szent Miklós napján!

„Ahol Jézus van, ott mindig jelen van az alázat, a szelídség és a szeretet.”

December 6. Szent Miklós († 327. dec. 6.), kisázsiai Myra város püspöke. A házasság és az anyaság oltalmazója, a gyermekek barátja. A hozzá kapcsolódó számos legenda egyike szerint egy családot – hogy a három felnőtt leány férjhez tudjon menni – egy éjszaka a ház ablakán bedobott adománnyal segített meg. Egy másik legenda szerint három diákot mentett meg. A középkortól a diákok védőszentje. A kolostori iskolákban alakult ki egyfajta „fordított nap”, ebből a hagyományból eredeztethető a gyermekeket meglátogató Miklós, vizsgáztatja őket, majd tudásuk és viselkedésük szerint jutalmazza vagy virgáccsal bünteti őket. A büntetést többnyire az őt kísérő krampusz hajtja végre.

Képek Szent Miklósról

1945. február 13-án a világ legnagyobb hírügynökségei azt a hírt tették közzé, hogy Róma főrabbija,
Israel Zolli professzor, megkeresztelkedett a Katolikus Egyházban.

     Megkeresztelkedése után Zolli sehol nem talált állást, és komoly anyagi gondokkal küzdött. Végül talált egy lakást Róma távolabbi részében, s így újra együtt lakhatott a feleségével és a lányával. XII. Piusz pápa kezdeményezésére kinevezték őt a Pápai Biblikus Intézet professzorává és héber nyelvet és irodalmat kezdett tanítani. Gyakran hívták őt előadni más európai egyetemekre és az Egyesült Államokba is. Apostoli buzgósága természetes módon korábbi hitsorsosaira irányult, akiknek vágyva vágyott elmondani az igazságot a feltámadott Krisztusról. Az újonnan megtért zsidókkal különösen sokat törődött, lelkileg és anyagilag is segítette őket.
     Tudósként az apostolkodását cikkek és könyvek megjelentetésével valósította meg Olaszországban és külföldön is. Utolsó előadását, amely a Szentírás által tanított isteni igazságosságról és irgalmasságról szólt, Vallicelliben tartotta 1956-ban. Szívbeteg volt. Néhány héttel a halála előtt megjósolta, hogy Jézus a következő elsőpénteken fogja őt elszólítani ebből a világból. Ez a jóslat valóra is vált: Eugenio Zolli a hónap első péntekén halt meg a kórházban, 1956. március 2-án 15.00 órakor, Jézus halálának órájában. Miután halálos ágyán magához vette az Eucharisztiát, ezt mondta: "Bizalommal telve adom át magam az Úr irgalmasságának."
Önéletrajza befejezéseként ezt írja: "Mindannyiunk lelkében ott él Krisztus, az a Krisztus, aki az Istenhez vezető út. Bennünk él, de mi megtagadjuk őt. (...) Az ember nem él jó életet, ha nem él teljesen Krisztussal."
     Eugenio Zolli megtalálta a legnagyobb kincset – a feltámadt Jézus Krisztust –, aki a Katolikus Egyházban tanít, gyógyít, megbocsátja a bűnöket és örök életet ad. Az ember soha nem találja meg a boldogságot, ha nem adja át egész életét Jézusnak, ha nem a parancsok és az evangélium útján jár. Minden katolikusnak mindennap hálát kellene adnia a hit kegyelmének csodálatos ajándékáért és kérnie kell annak növekedését.
     Legbiztosabb kísérőnk a hit útján Szűz Mária, Jézus Anyja és a mi Anyánk. Mindennap adjuk át neki magunkat, és kérjük őt, hogy vezessen minket Jézushoz. Aki mindennap imádkozik, Isten szeretetét fogadja be, vagyis mindazt, amire a boldogsághoz szüksége van. De aki megszűnik imádkozni, mindent elveszít: a hitet és ebből kifolyólag az örök életet. Ezért kell gyakorolni az önfegyelmet és a mindennapi, rendszeres ima szokását. Jó dolog mindig ugyanabban az időben imádkozni, például a rózsafüzért és az Isteni Irgalmasság olvasóját, meghatározni a Szentírás olvasására szánt időt, s ha lehetséges, szentmisén és szentségimádáson részt venni.
     A legnagyobb tragédia az életben az, ha megmaradunk a halálos bűnben. Ezért ha elestünk, azonnal álljunk fel, és minden bűnt valljunk meg az isteni irgalmasság szentségében! Így a megszentelő kegyelem állapotában élhetünk. Elmélkedésében így ír: "Amikor átérzem létezésem terhét, amikor felismerem a visszatartott könnyeket, az észrevétlen szépségeket, sírva fordulok az általam és bennem keresztre feszített Krisztushoz. Jaj, ha úgy halok meg, hogy nem is éltem, hisz' csak Krisztus teljességében lehet igazán élni."
     Eugenio Zolli tanúságtétele a Szentírás szavainak figyelemreméltó időszerűségéről tesz tanúbizonyságot: "Ha tehát száddal vallod, hogy Jézus az Úr és szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta a halálból, üdvözülsz. A szívbeli hit ugyanis megigazulásra, a szájjal való megvallás pedig üdvösségre szolgál" (Róm 10,9-10). "Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, aki azonban nem hisz, már ítéletet vont magára, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiában"
(Forrásként felhasználtam: Judith Cabaud: A rabbi, aki felismerte Krisztust - Eugenio Zolli élete. Új Ember kiadó 2006; – valamint – a SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin, Agape Kiadó, Poznań, Lengyelország 9. számának cikkét is.)

419. Aki házasságra lép, az mindazzal összeházasodik, amin a másik keresztülment. Mindketten magukon hordozzák múltjuk csomagját, s ennek a felekre ható súlyát még a házasságkötés előtt kell mérlegelni.
420. Magyarországon 12 percenként úgy esik teherbe egy nő, hogy kisbabáját nem szeretné megtartani.
421. „Erkölcstelen, emberi magzatokat azzal a szándékkal létrehozni, hogy »biológiai alapanyagként« hasznosítsák.” (DVI 1,5; AAS 80)
422. Mivel a magzattal fogantatása pillanatától kezdve személyként kell bánni, épségét a lehetőségekhez képest védelmezni, gondozni és ápolni kell. (ÚK 2274)
423. A technika előrehaladása lehetővé tette a szexuális kapcsolat nélküli nemzést is, mégpedig az ivarsejtek in vitro történő egyesítése által. Ám, ha technikailag lehetséges is, de morálisan nem megengedett.
424. Házasságtörés, a vállalt kötelezettség azon megszegése, amikor két olyan fél létesít szexuális kapcsolatot egymással (ha futólag is), akik közül legalább az egyik házas, házasságtörést követnek el. Veszélyezteti az emberi nemzés és a gyermekek javát, akiknek szükségük van a szülők szilárd egységére. (vö ÚK 2380-81)
425. A boldogságra nem szabad mindenáron törekedni. Ha így tennénk, boldogságunk ellen cselekednénk! Ha egy férfi és nő szerelme egy másik családot tenne tönkre, akkor szerelmüknek ki kell hunynia! Lelkiismeretünkben a JÓNAK mindig a BOLDOGSÁG fölött kell állnia. Aki a sorrendet fölcseréli, nem csak másokat tehet boldogtalanná, de sajátját sem érheti el tartósan! 

5. csütörtök

(Szent Szabbas)
        Iz 26,1-6; Zs 117; Mt 7,21.24-27

Bízzatok az Úrban, mert az Úr a mi kősziklánk mindörökre
 
Próbáljunk elmenni Szentségimádásra!

„Egy keresztény szíve olyan, mint az utolsó vacsora asztala. Meg kell terítenie az Oltáriszentség számára!”

1945. február 13-án a világ legnagyobb hírügynökségei azt a hírt tették közzé, hogy Róma főrabbija,
Israel Zolli professzor, megkeresztelkedett a Katolikus Egyházban.

     Míg Eugenio Zolli professzor átmenetileg a Gergely Egyetemen lakott, eljöttek hozzá a barátai, de az ellenségei is. Eljöttek hozzá a befolyásos amerikai zsidók, akik megpróbálták rábeszélni őt, hogy fejezze ki csalódását az Egyházban és térjen vissza a judaizmushoz. Jutalomként olyan nagy összegű pénzt kínáltak neki, amilyet csak akar. Zolli ezt teljes nyugalommal, de nagy határozottsággal utasította vissza.
Ugyanabban az időben a protestantizmus jelentős képviselői is kapcsolatba léptek vele, akik felvetették neki, hogy tudósként és bibliaszakértőként bizonyítsa be, hogy a pápai primátus dogmája nem a Szentíráson alapszik. Zolli azonban, a Petrus című könyvében válaszolt nekik, melyben megmagyarázta Szent Péter és valamennyi pápa primátusának bibliai megalapozottságát. Magáról a protestantizmusról pedig így nyilatkozott: "Mivel a protestálás nem tanúságtétel, senkit sem akarok zavarba hozni a kérdéssel: »Miért kellett a protestálással ezerötszáz évet várni?« A Katolikus Egyházat a keresztény világ, tizenöt évszázadon át Isten igaz egyházának tartotta. Senki sem mondhatja a 15. évszázad végén, hogy a Katolikus Egyház nem Krisztus egyháza. Egyetlen egyház tanítását tartom hitelesnek, csak azt a tanítást fogadom el, amelyet saját elődeim, az apostolok is vallottak, akik – épp úgy, mint én – a zsinagógából jöttek."
     A római főrabbi megtérése mindenekelőtt mély és kitartó imájának volt köszönhető, melyet az ó- és újszövetségi Szentírás szövegei fölött való elmélkedése kísért.
Imádság közben személyesen találkozott a megfeszített és feltámadt Krisztus isteni személyével.
Önéletrajzában ezt írta: "Minden este véletlenszerűen kinyitottam a Bibliát, hogy az Ó- vagy az Újszövetségben keressek egy szöveget az elmélkedésre. Mindent elolvastam, attól függetlenül, melyik helyen volt. Így lett számomra Jézus személye és tanítása nagyon kedves és közben nem volt olyan érzésem, hogy tiltott gyümölcs után nyúlok."
     Az Ó- és az Újszövetség szövegeinek exegézisénél segítségére volt a héber és a bibliai görög nyelv tökéletes ismerete. Sokéves kutatásának betetőzése az a meggyőződés, hogy Jahve szolgája, melyről Izajás próféta könyve ír, nem lehet más, mint Jézus Krisztus, aki meghalt a bűneinkért, és feltámadt a halálból a mi megigazulásunkra. (Iz 42,1-7; 49,1-5; 50,4-9; 52,13 - 53,12) "Így hát – írta – hosszas tanulmányozás, elmélkedés és a judaizmusban töltött évek után egyszerre csak az Újszövetség kereszténységében találtam magam. Őszintén el kellett ismernem, hogy keresztény vagyok, s ennek következményeként kértem a Keresztséget."
     Zolli áttérése a Katolikus Egyházba nem jelentette a múlttal való szakítását. Amikor azzal vádolták, hogy elárulta a judaizmust, szomorúan így válaszolt: "Nyugodt a lelkiismeretem, hiszen én semmit sem tagadtam meg. Talán Szent Pál Istene nem Ábrahám, Izsák és Jákob Istene is? Amikor Szent Pál megtért, elhagyta-e
ezért Izrael Istenét, megszűnt-e őt szeretni? Abszurd dolog lenne azt állítani, hogy igen."
     Megkeresztelkedése után Zolli mindennap buzgón részt vett a Szentmisén, és sok időt töltött az Oltáriszentség előtti imával a plébániatemplomban és a Gergely Egyetem kápolnájában. Íróasztalán mindig ott volt a kereszt, Mária-tiszteletének jele pedig Szűz Mária ikonja volt, mely előtt mindig gyertya égett. Eugenio Zolli belépett a ferences harmadrendbe és gyakran kifejezte örömét, hogy katolikus. Erről így írt: "Ti, akik a katolikus vallásban születtetek, nem tudatosítjátok eléggé, milyen hatalmas kincs a hit és Krisztus kegyelme, mely már gyermekkorotoktól fogva a tiétek. Ezzel szemben az az ember, aki a hit kegyelmére hosszú keresés után talált rá, tudatosítja ennek az ajándéknak a nagyságát, és mérhetetlen örömmel tölti el az, hogy keresztény."
(Forrásként felhasználtam: Judith Cabaud: A rabbi, aki felismerte Krisztust - Eugenio Zolli élete. Új Ember kiadó 2006; – valamint – a SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin, Agape Kiadó, Poznań, Lengyelország 9. számának cikkét is.)

413. Házasságot kötni, az se kis bátorság, de házasságon kívül próbálgatni a házaséletet, az biz' vakmerőség!
414. A felvilágosodás nevében az európai filozófia elfordult Istentől: úgy építette fel gondolatmenetét, mintha Isten nem létezne. Ezzel, az emberi gondolkodás a jó és rossz közötti különbségtétel alapvető viszonyítási pontjától szakadt el. Ha azonban az ember nem számol Istennel, nem marad saját magán kívül álló erkölcsi mérőpontja, így maga akarja eldönteni mi a rossz és mi a jó! Az ezzel járó veszélyeket, éppen a totalitárius ideológiák mutatták meg! Ha Isten nélkül dönthet az ember jó és rossz felől, akkor úgy is határozhat, hogy az emberek egy bizonyos csoportját meg lehet semmisíteni, miként azt a kommunizmus és a nácizmus meg is tette! (…) Ma is folytatódik a megfogant, de még meg nem született emberi lények kiirtása, ráadásul erről választott parlamentek döntenek – melyek paradox módon –, az emberi haladás nevében teszik ezt! (II. János Pál)
415. Egyes házaskötések érvénytelenségének egyházi megállapítása nem tekinthető „házassági bontásnak”, mivel bizonyítást nyert, hogy eleve érvénytelen volt!
416. A lélek nélkül nevelt gyermek, a szülők sötét tükre.
417. A házasélet romlásai gyakran a 'követelt' jogokból sarjadnak. A 'férj joga', a 'nő joga' és az 'egyenjogúság' vélelmében sikkad el leginkább az élethez való jog!
418. Az elváltak új házassága a törvényes házastárs életében áthágja Isten tervét, Krisztus tanítását. Szentáldozáshoz nem járulhatnak. Keresztény életüket főként úgy élhetik, hogy gyermekeiket hitben nevelik. (vö ÚK 1665) 

4. szerda

(Damaszkuszi Szent János, Szent Borbála)
        Iz 25,6-10a; Zs 22; Mt 15,29-37

Itt van az Úr, benne reménykedtünk: vigadjunk és örüljünk
 
Látogassuk meg a nagyszülőket  segítsünk nekik bevásárolni, takarítani!
 
"Az irgalmasság az igazi erő, amely képes megváltani az embert és a világot a bűntől és a rossztól."

1956. december 4-én hatalmas nőtüntetés volt Budapesten

     A Péterfy Kórház alagsorában november 4-e után is aktív volt egy illegális sokszorosítót üzemeltető értelmiségi csoport. A szovjet megszállás egy hónapos évfordulójára nőtüntetést szerveztek az elesettek emlékére. A tüntetést az ÉLÜNK című stencilezett újságukban hirdették, melyet röpcédulaként terjesztettek. A forradalom  vérbefojtásának emléknapjára, december 4-re hívták a Hősök terére a lányokat, asszonyokat – kérve őket –, hogy egy-egy szál virágot hozzanak magukkal a néma tüntetésre.
     Az első csoport délelőtt fél 11 körül érkezett a térhez nemzeti és fekete zászlókkal, virágcsokrokkal és koszorúkkal. A kettes-hármas sorokban haladó, kendős gyászoló nők közt egyesek gyerekkocsit toltak. A Magyar Ifjúság útja felől, szovjet páncélautók zárták el az utat, melyek igyekeztek visszább szorítani a tömeget. Egy harckocsiból kinyúló ordibáló orosz, durván kiemelt egy nőt a sorból, ám hallva és látva a hatalmas tömeg felzúdulását, nyomban el is engedte. A gyászruhás asszonyok némán folytatták útjukat, s csak annyiban engedtek az erőszaknak, hogy egy részük a Műcsarnokot megkerülve haladt az Ismeretlen Katona sírja irányába. Voltak, akik a leeresztett városligeti tó medrén keresztül voltak kénytelenek az emlékművet megközelíteni. A borult, ködös időben végül is két és fél órán keresztül vonultak az asszonyok s tették le a virágaikat az Ismeretlen katona sírjához. Kisebb csoportok még a délutáni órákban is érkeztek, amikor a sírt már teljesen befedték a virágok. Megható volt, hogy az emlékmű négy sarkán álló őrkatona sírt.
     Ezekben a napokban az ország több nagyvárosában is sor került néma nőtüntetésre. December 6-án Veszprémben és Gyulán, 7-én Székesfehérváron, Esztergomban és Pécsett, 9-én Miskolcon, 10-én pedig Egerben.
     A Kádár-kormány apparátusa később igyekezett beazonosítani a résztvevőket és néhányukat súlyos zaklatásnak tették ki. Például, Wittner Mária egyik rabtársa Opoczki Istvánné, akit a december 4-i nőtüntetés szervezésével vádoltak meg, a Kádár-pribékek kínvallatásának egyenes következményeként méhrákban halt meg.

     A Városligeti tó mellől is hosszú sorokban érkeztek a bátor magyar asszonyok és anyák, akik akkoriban nem csekély veszélynek tették ki magukat, hiszen a nemzetmészáros szocialisták akár beléjük is lövethettek volna, miként ezt néhány nap múlva sorra meg is tették. (A kép távlatában látható a végeláthatatlan gyászmenet.)

     A tüntető nők ezt követően az Amerikai Követség elé vonultak és petíciót adtak be, miszerint az Egyesült Államok követelje meg, hogy az ENSZ bizottság repülőgépe leszállhasson Budapesten, (amit az oroszok előzőleg már megakadályoztak), hogy a saját szemükkel láthassák a háborús cselekmények pusztítását, és a köztereken lévő számtalan sírt. Az orosz tankok azonban megjelentek a Szabadságtéren és mintha agyon akarták volna taposni a tömeget igyekeztek azt megrémiszteni. Több százan lefeküdtek az úttestre, hogy megakadályozzák a gyalázatos randalírozást. A követségről valaki kijött az erkélyre, mondott valamit, de sok értelme nem volt. Aznap az Angol Követég előtt is demonstráció volt, de ott is megjelentek az orosz tankok.

Emlékezzünk meg imáinkban a hős magyar nőkre, akik a vérszagú napokban is bátrak voltak nyíltan meggyászolni fiaikat, férjeiket, édes Hazánkat, és szívükben tovább adták a hazaszeretet Lángját.

Mit nyújt a böjtölés?

     A böjt Isten jelenlétébe helyez. Megóv minket attól, hogy gyors pót-kielégülésekkel eltakarjuk lelkünk ínségét, és ezáltal nyitva hagyja bennünk azt a sebet, azt az ínséget, amelyet egyedül Isten gyógyíthat meg. A böjt kiváló lehetőség a bűnök és a szenvedélyek elleni harcban, amelyben a cél a szív tisztasága. A harc az ellenség kitapintásával kezdődik. A böjtben önmagunkkal találkozunk, föltárja szívünk ürességét, megmutatja gyenge és veszélyeztetett pontjaimat, hogy hol kell fölvennem a küzdelmet. Rámutat arra, hogy hol hibázhatjuk el embervoltunkat a hármas kísértésben, amelyben Jézusnak is része volt. Ő példát adott arra, hogyan győzzük le ezeket. Ővele a megkísértés hegye a Paradicsom hegyévé alakulhat, és nekünk is angyalok szolgálhatnak, amint ez Jézussal is történt.
     A böjt átformálja és megszelídíti a bennünk élő romboló erőket. Alázatra, engedelmességre és imádságra nevel, melyek a szív kapujának hűséges őrizői. Árnyoldalaink megismerése, bukásaink ui. elvezetnek bennünket a határaink megismeréséig, és így alázatosabbá válhatunk. Tapasztaljuk, hogy nem vagyunk elegendőek önmagunk számára, hogy nem vagyunk urai még saját magunknak sem. Csak az érzi ugyanis a beteljesedés utáni vágyat, aki éhesen ül Isten jelenlétére várakozva.
     A jóllakott test elnehezül, és eltompítja vele együtt a szív éberségét is. Az éhező azonban a testében érzi, hogy rászorul a kívülről jövő beteljesülésre. Látja, hogy a teste megköveteli a saját jogait, hogy a szelleme nem kezelheti a testét rabszolgaként. Az így megőrzött tiszta szív azonban jótékonyan visszahat a testi egészségre is. A böjt ugyanis nem tisztán a test dolga, amint az imádság sem csupán a lélek dolga. Az imádság mindig is testtel és lélekkel végzett imádság a keresztény életben. A böjt ezt az imádságot teszi intenzívebbé.
     A Szentírás számos helyen tanúsítja, az egyház tapasztalata pedig igazolja, hogy a böjt segíti a gyógyulást és támogatja a kérő imádságot és nélkülözhetetlen a gonosz lelkek elleni küzdelemben. A másokért való böjtölés, a közbenjárás régi gyakorlat az egyház életében. Nem Isten zsarolása a célja, hanem a légkör megtisztítása és annak a megvallása, hogy halálosan komolyan veszem a másik életének a teljességéért való munkálkodást.
     Pusztán a böjt által nem kényszeríthetünk ki semmit. Az a böjt, amely azonban az imádságot támogatja, azért tud célt elérni, mert irgalomból, alázatból és szeretetből fakad. Kifejezi egyben azt a reményt is, hogy Isten a számunkra szükséges összes megoldást ismeri, és képes is megvalósítani őket.
     A böjtünk egyben imádás is. A böjtben az ember odaadja magát Istennek, alázatosan elébe tárja erőtlenségét és imádja őt. Az imádásban az ember már nem akar semmi mást önmaga számára, hanem önmagáról elfelejtkezve egyedül Istent szereti. És pontosan ez az ingyenesség a titok nyitja, ez az, amely termővé és teremtővé teszi a szív légkörét, ez az az ingyenesség az, amiben Isten egyedül tud mozdulni és válaszolni, és ettől lesz oly termékeny a böjt és az imádság.
     A böjtben felébred a szeretet, amely egyedül tud csodákat elérni, szíveket megváltoztatni, és az üdvtörténetünk erről az örömhírről diadalittasan tanúskodik. Ez a böjt és ez a szeretet fakasztja föl az izzó szívekben a virrasztás lelkületét is. Az imádkozók megértik az egyetlen lényegeset, és Isten megérti az imádkozók vágyát. A virrasztás így siettetheti az Úr végleges eljövetelét. Ezért mondhatja az egyház, hogy a világot a keresztények imái tartják meg és viszik előre a beteljesedés felé.
     A böjt egyben a bűnbánatnak is a jele. Az ember megmutatja, hogy nem ragaszkodik a bűnhöz, hanem újra Istenhez szeretne fordulni. A bűnbánat azt is jelenti, hogy nem tagadjuk le megzavart létünk szenvedéseit, hanem a testünkben kihordjuk őket és végigszenvedjük bűneink következményeit. A bűnbánatban megszűnik az elszakítottság, visszatalálunk önmagunkhoz és a közösséghez és a megbékéléshez.
     A böjtnek így igen szoros viszonya van az Eucharisztiához amely olyan ünnep, amelyben eszünk és iszunk. Amit tehát a böjtölő megtilt magának, az itt az istenkapcsolat legbensőségesebb aktusává lesz. Krisztus testének evése és vérének ivása által, megszentelődik a táplálkozás. Ami eredetileg csupán táplálkozási ösztön volt, most átváltozik az Isten és ember közötti összeolvadás valóságává. Evésünk és ivásunk által az Istennel való találkozás legmagasabb rendű formája valósul meg. Az Eucharisztia voltaképpen a bűnbeesés legyőzője és orvossága. Már nem kell azon igyekeznünk, mint a paradicsomban, hogy olyanná váljunk meg nem engedett eszközökkel, mint az Isten, mert Ő maga siet elénk. Isten maga nyújtja nekünk azt a táplálékot, amely Isten életében részesít bennünket.

     A böjt elvezet az önismerethez, Istenhez és a felebaráthoz való helyes magatartáshoz. 
     A test és lélek gyógyszere. Nélkülözhetetlen a lelki életben való növekedéshez.
Nélküle nincs hatékony küzdelem a bűnök, a szenvedélyek és a gonosz lelkek ellen. 
Aki nem böjtöl, az egyben annak adja a tanújelét, hogy ő már valami mással töltekezett be, de nem Istennel. Aki nem böjtöl, abban jóllakik és elalszik az Isten utáni éhség és vágy, aki nem vágyakozik, az nem virraszt, és aki nem virraszt, azt alva fogja találni az érkező Vőlegény. Forrás nyomán

1945. február 13-án a világ legnagyobb hírügynökségei azt a hírt tették közzé, hogy Róma főrabbija,
Israel Zolli professzor, megkeresztelkedett a Katolikus Egyházban.

     Zolli a megkeresztelkedése után azt mondogatta, hogy nem megtért zsidónak tartja magát, hanem a teljességre eljutott zsidónak, mert a Katolikus Egyház a judaizmus ígéretének beteljesülése. Úgy magyarázta, hogy az Ószövetség egy kódolt távirat, melyet Isten adott az embereknek, és egyedül Jézus Krisztus, a valóságos Isten és valóságos ember kódjával lehet megfejteni a tartalmát.
     Szemtanúként Zolli hangsúlyozta, hogy a holokauszt keletkezése mögött a kereszténységet elvető fasiszta ideológia rejtezik. A háború után Zolli ezt írta: "Ahhoz, hogy e háború után elháríthassuk az újabb pusztító erőket és újra felépíthessük Európát, annak egyetlen módja van, ha befogadjuk a katolicizmust, vagyis Istent és az emberek közti testvériséget, mely Krisztuson alapszik, nem pedig fajokon és magasabb rendű-rangú embereken, hiszen »nincs többé zsidó, görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő, mert mindannyian eggyé lettetek Krisztus Jézusban« (Gal 3,28)".
     A megkeresztelkedése utáni első éjszakán az Amerikai Egyesült Államok hírügynökségének tudósítója felhívta Eugenio Zollit és megkérdezte tőle, hogy valóban felvette-e a keresztséget a Katolikus Egyházban. Zolli a feltett kérdésre igennel válaszolt. Másnap valamennyi jelentős amerikai és európai napilap közzétette a hírt, hogy a római főrabbi megkeresztelkedett a Katolikus Egyházban.
     Amikor elterjedt a hír, mindjárt megmutatkozott a "másság tisztelete és a tolarencia". Fenyegető és vulgáris telefonokkal kezdték őt zaklatni. A héber havilap gyászkeretes kivitelben jelent meg, a római zsinagógában pedig gyászt és többnapos böjtöt hirdettek, mint ahogy az egy-egy rabbi halálakor szokás. Zolli vezetéknevét kitörölték Róma főrabbijainak névsorából, mintha soha nem is létezett volna. A zsidó sajtóban olyan cikkek jelentek meg, melyek a megtért rabbiról úgy írtak, mint felelőtlen emberről és a zsidó nemzet árulójáról.
Eugenio Zolli erre azt válaszolta, hogy a legkevésbé sem vetette el a judaizmust, a Katolikus Egyház a zsinagóga betetőzése, és az egész Ószövetség a Messiás személyében, azaz a feltámadt Jézus Krisztusban teljesül be. Zolli teljes szívéből megbocsátott mindazoknak, akik vádolták és azzal mentegette őket, hogy nem rosszindulatból, hanem értetlenségből és emberi gyöngeségből cselekedtek így. A helyzet annyira feszült volt, hogy Eugeniónak a lehető leghamarabb ki kellett költöznie lakásából, mely a zsinagóga közelében volt. Felesége és lánya egy kolostorban találtak menedékre, Zolli pedig átmenetileg a Gergely Egyetemen szállt meg.  
    Abban az időben XII. Piusz magánkihallgatáson fogadta őket. Meghatottan és nagy örömmel mondtak köszönetet a Szentatyának, s egyúttal kifejezték előtte szeretetüket az összes zsidó iránt és azt is elmondták, hogy megbocsátanak az ellenségeiknek. "Keresztségem pillanata óta – mondta Emma – képtelen vagyok bárkit is gyűlölni, mindenkit szeretek."
(Forrásként felhasználtam: Judith Cabaud: A rabbi, aki felismerte Krisztust - Eugenio Zolli élete. Új Ember kiadó 2006; – valamint – a SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin, Agape Kiadó, Poznań, Lengyelország 9. számának cikkét is.)

408. A jó házassághoz öt tényezőből legalább négy megléte szükséges: az ész-, az érzelem-, a test-, a lélek- és az élettapasztalat elvárása! Ezt koronázza meg a Házasság Szentsége, mely képes felülírni valamennyit, de alapként a lélekhez kötődik, melyet nem nélkülözhet!
409. Minden sejtben megtalálható, a nemi különbözőség genetikus meghatározója. Ez határozza meg a személy fiziológiai sajátosságait, magatartását és gondolkodásmódját is.
410. Előfordulhat, hogy az egyik házastárs a polgári bíróság által kimondott válás ártatlan áldozata; ő tehát nem sérti meg az erkölcsi törvényt. Lényegi különbség van a két házastárs között, akik közül az egyik őszintén törekedett (és törekszik) arra, hogy hű maradjon a házasság szentségéhez és igazságtalanul elhagyták, a másik pedig saját súlyos hibájából egy egyházjogilag érvényes házasságot tett tönkre. (vö ÚK 2386)
411. A megkötött és elhált házasság nem bontható föl semmilyen emberi hatalom által és semmilyen okból, a halált kivéve! (ÚK 2382)
412. Az emberi élet ajándékának a házasságban a házaspár sajátos és kizárólagos tevékenységével kell megvalósulnia, annak a törvénynek megfelelően mely személyes egyesülésükbe van írva, aktusaik természetén alapulnak és amelyek mind a kölcsönös odaadás, mind pedig az emberi életfakasztás csorbítatlan értelmét megőrzik az igazi szerelem légkörében (vö GS 51). 

3. kedd: XAVÉRI SZENT FERENC

(Szent Szofoniás)
        Iz 11,1-10; Zs 71; Lk 10,21-24

Az Úr Lelke nyugszik rajta.
 
Átgondolni, van-e haragosunk, felnőttnek, gyereknek, béküljünk ki vele!
 
„Soha ne fejezzétek be a napot anélkül, hogy ki ne békültetek volna egymással! A békességet minden nap újra kell teremteni a családban. Kérem –, köszönöm –, bocsánat!  Ismételjük ezt a három szót a családban. Minden nap bocsássatok meg egymásnak!” 

A böjt nem nem-evés, hanem imádság!

     Egyes új vallási mozgalmak az élet és a test teljes megtagadását hirdetik. Beteges koplalásuk mögött voltaképpen beteges lélek lakozik. Különösebb kommentár nélkül is érezzük, hogy ezek a böjtök nem merítik ki a hiteles és tiszta böjt fogalmát. Lássuk akkor, hát, hogy mit is jelentene a voltaképpeni keresztényi böjt. Az egyház a zsidóktól vette át ezt a gyakorlatot. Ők úgy értelmezték a böjtöt, mint az Istenhez intézett kérést, mint annak a jelét, hogy imádságukat komolyan gondolják; másrészt pedig mint vezeklési és bűnbánati gyakorlatként éltek vele. Bocsánatát és segítségét kérték, ha bajban voltak, mert a külső szorongattatás számukra mindig az engedetlenség következménye volt. Így a böjttel fejezték ki a megtérési szándékukat, hogy visszatérnek Istenhez.
     Jézus szerint, tanítványainak akkor kell majd böjtölniük, ha Ő már nem lesz többé közöttük. Ez a böjt azonban nem a gyász, hanem az eljövendő Úrra való várakozás jele lesz a keresztény közösségekben. Általa a keresztények beismerik, hogy üdvösségük még nincs oly mértékben itt, hogy az teljesen áthatná őket. A böjt révén az üdvösség után nyújtózkodnak, hogy egyre jobban eltöltse őket az öröm, amelyet Krisztus eljövetele jelent számukra.
     A primitív népek nem fogyasztották el azokat az ételeket, amelyekről úgy gondolták, hogy démoni lélek lakozik benne. Az ételtől való tartózkodással akarták elkerülni a különféle betegségeket, amelyet hiedelmük szerint a démonok okoztak. A böjtnek tehát a testre és a lélekre gyakorolt gyógyító hatása volt.
     A különböző filozófiai iskolák a szellem megtisztulását,  az anyagi dolgok fölötti önuralmat, benső elégedettséget és boldogságot vártak a böjttől. A mai természetgyógyászok gyakorlata sem mai találmány. Igen régóta ismert, hogy a test gyógyulása összefügg a test fölösleges salakanyagaitól való megszabadulással. Valóban igaz, hogy az a test amely megelégszik a mérsékeltebb és könnyebb koszttal, az védettebbé válik a betegségekkel szemben, mint az amelyik nehéz ételekkel terheli túl magát.
     A keresztény hagyomány azonban nem áll meg a böjt jótékony testi hatásainál. Mivel az embert a test és lélek egységeként tekinti, ezért a test egészségét és a lélek tisztaságát szorosan összefüggőnek tudja. A böjt megszenteli a testet, amely a Lélek temploma. Forrás nyomán.

1945. február 13-án a világ legnagyobb hírügynökségei azt a hírt tették közzé, hogy Róma főrabbija,
Israel Zolli professzor, megkeresztelkedett a Katolikus Egyházban.

     Miután a szövetségesek felszabadították Rómát, Zolli főrabbiként újra elkezdte teljesíteni kötelességeit. 1944-ben ő vezette az ünnepélyes imát a római zsinagógában, melyet egyenes adásban közvetítettek a rádióban. Ebből az alkalomból nyilvánosan kifejezte háláját XII. Piusz pápának és az Egyesült Államok elnökének, a náci üldözések során a római zsidóknak nyújtott segítségért.
     1944. július 25-én Zolli magánkihallgatásra ment XII. Piusz pápához, hogy megköszönje neki a zsidóknak nyújtott rendkívül áldozatos segítségét, és hálás köszönetet mondjon minden katolikusnak, mind a laikusoknak, mind a lelkipásztoroknak, akik életüket kockára téve mérhetetlen nagy áldozatkészséggel bújtatták és minden
úton-módon segítették a zsidók ezreit.  
     Nagy szenvedést okozott Zollinak Ugo Foa hamis hozzáállása: a zsidó hitközség elnöke egyszerűen letagadta, hogy a római főrabbi közvetítésével 15 kg aranyat kapott a pápától. Foa hazug módon azt állította – mintegy vádként –, hogy Zolli soha nem figyelmeztette a zsidó hitközséget, a németek részérőli halálos veszélyekről. Sőt, nem átallt még ennél is messzebbre menni: megvádolta Zollit, hogy a német megszállás alatt elhanyagolta a rabbinátusi kötelességeit és a rábízott zsidókat. Rögtön a felszabadulás után, 1944 júliusában, Ugo Foa menesztette Zollit a főrabbi tisztségéből. De Róma amerikai biztosa, Charles Poletti (fenti kép), ezt a döntést azonnal semmissé nyilvánította és leváltotta Ugo Foát, illetve a római zsidó hitközség egész tanácsát, melyet – mint kiderült – a fasiszták alapítottak. Így tehát Zolli visszatért a főrabbi hivatalába.
     Jézus Krisztus egyértelműen Zolli tudtára adta, hogy a zsinagógában végzett szolgálata a végéhez közeledik. 1944 szeptemberében, jom kippurkor – az engesztelés napján –, a rabbi vezette az ünnepélyes imát a zsinagógában. Az ima alatt Zolli az egyik pillanatban meglátta Krisztus fehér ruhába öltözött ragyogó alakját. Szívében egy hangot hallott, mely ezt mondta neki: "Utoljára vagy itt!" Este ezt mondta neki otthon a felesége: "Ma, amikor a frigyszekrény és a Tóra előtt álltál, úgy tűnt, hogy Jézus Krisztust látom melletted. Fehér volt a ruhája és kezét a fejedre tette, mintha meg akarna áldani."
     Zolli így emlékezik: "Megdöbbentem, de megőriztem a nyugalmam. Úgy tettem, mintha nem is érteném. És akkor a nejem, szóról-szóra elismételte amit az előbb mondott. Ebben a pillanatban kisebbik lányunk, Miriam hívását hallottam a szobájából: »Papa!« Odamentem és megkérdeztem tőle, mi van? Ő azonban döbbenetes választ adott: »Hallom, hogy Jézus Krisztusról beszéltek. Tudod, papa, ma este éppen Jézusról álmodtam, nagy volt és hófehér, mint a márvány, de már nem emlékszem mi történt.« Pár nappal ezután lemondtam a zsidó közösségben betöltött tisztségemről."
     Róma főrabbijának ez egyértelmű jelzés volt, hogy Jézus Krisztus arra kéri őt, ne halogassa megkeresztelkedését a Katolikus Egyházban. Elment tehát a jezsuita Paolo Dezzához, a Gergely Egyetem professzorához és megkérte, hogy készítse fel a keresztségre. Azt akarta, hogy ez nagyon diszkréten, a nyilvánosság tudta nélkül menjen végbe. Elmélkedésében így ír: "Vajon az Úr összegyűjti-e a még ki nem ontott könnyeket, a várakozó harmóniákat és a még el nem dalolt énekeket? Elérkeznek-e Hozzá lelkem könnyei? Sajnos, csak azzal rendelkezem amit elvesztettem, azzal amit soha nem fogok birtokolni, és az ezek hiánya miatt átélt fájdalom. Csupán ezeket a méltatlan ajándékokat tudom átadni az Úrnak."
      Zolli lemondása mindenkinek hatalmas meglepetés volt. A zsidó hitközség elnöke nagy sajnálattal vette tudomásul és felajánlotta neki a Rabbiképző Kollegium elnökének tisztségét. De Zolli ezt határozottan visszautasította. Az elnök csodálkozását és sajnálatát fejezte ki, hogy Israel Zolli professzor elutasította ezt a kinevezést, jóllehet ő volt a legmegfelelőbb és legfelkészültebb jelölt erre a tisztségre. Zolli nem akart váratlan reakciókat kiváltani, ezért elutasításának fő okát nem árulta el. Amikor megszabadult minden külső kötelezettségtől, feleségével, Emmával és lányával, Miriammal együtt elkezdett készülni a Szent Keresztségre. Visszaemlékezéseiben elmondja, hogy valójában már jóval előbb megkeresztelkedett volna, de nem akarta, hogy gyávának tartsák, aki csak az üldözések miatt "keresztelkedett ki".
     Néhány hetes felkészülés után, 1945. február 13-án feleségével együtt megkeresztelkedett a Santa Maria degli Angeli-bazilikában (korabeli kép). Nehogy az újságírók esetleg zűrzavart okozzanak, a keresztelő az említett templom sekrestyéje melletti magánkápolnában valósult meg. A keresztelőn csak tizenöt közeli barátjuk vett részt. Israel Zolli az Eugenio (melyet a pápa iránti tiszteletből választott), felesége pedig a Mária nevet vette fel. Leányuk, Miriam, néhány hónappal később hasonlóképpen cselekedett.
(Forrásként felhasználtam: Judith Cabaud: A rabbi, aki felismerte Krisztust - Eugenio Zolli élete. Új Ember kiadó 2006; – valamint – a SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin, Agape Kiadó, Poznań, Lengyelország 9. számának cikkét is.)

406. Mivel az emberi jogot fölébe helyezik a természetes és az isteni jognak, a házasság fogalma kezd elhomályosulni. /.../ Ha elűzik a vallást, a házasság is szükségszerűen a bűnös emberi természet és az érzéki vágyak gonosz uralmának rabszolgája lesz. Ebből sokszoros veszedelem származik a családokra és a társadalomra nézve is! Korunk törvényhozói, mind ezt mondják: engedni kell a kor igényeinek és meg kell adni a lehetőséget a válásra. (Következményeit) a francia forradalom is példázza: amikor elűzték Istent és törvénybe iktatták a válást, az egész társadalom közönségessé vált. Ma ugyanezt akarják! Istent és az Egyházat ki akarják űzni a társadalomból és az emberi kapcsolatokból. Úgy vélik ugyanis, hogy a válás törvényével orvosolni lehet a korunkban tomboló erkölcstelenséget! Mondanunk sem kell, hogy a változtatható házassági szerződéssel meggyengül a kölcsönös jóakarat, veszedelmes tápot kap a hűtlenség, kárt szenved a gyermekek védelme és nevelése, lehetőség nyílik a családi közösségek felbomlására, széthúzás támad a családokban, csökken az asszony méltósága, mert miután a férj kiélte magát, elhagyja őt. Mivel a családok szétrombolására és az országok elpusztítására nincs alkalmasabb eszköz az erkölcsök megrontásánál, könnyen belátható, hogy a család és a társadalom legnagyobb ellensége a válás, mely mind a magán, mind a közéletben a legnagyobb bűnöknek nyit kaput. (vö ADS / III.)
407. A felek, a házasság szent kötelékét akkor is magukon viszik, ha házasságtörők, de már nem a kegyelem dicsőségére, hanem a bűn büntetésére, „miként a hitehagyott is elveszti ugyan a hitet, a hit szentségét azonban nem, amelyet a Keresztségben vett föl.” (Szent Ágoston) 

Áldozat, imádság, ez a ti eszközötök!

     Böjtölés alatt az ételről való önkéntes lemondást értjük. A kényszerű éhezés önmagában nem böjt (legfeljebb elvállalható és fölajánlható böjtként). A böjtölés, az emberi élet ősi szokása az ünnepléssel ellentétes. (Anton Rotzetter) »Aki nem böjtöl, abban jóllakik és elalszik az Isten utáni éhség, aki nem vágyakozik az nem virraszt, és aki nem virraszt azt alva fogja találni az érkező Vőlegény. – A böjt a test kiáltása Isten után, kiáltás a mélységből.« (vö. Anselm Grün: Böjt - test és lélek imája)
     Ha körülnézünk a világban, Advent vagy Nagyböjt elején felmerülhet a kérdés, hogy vajon elszunnyadt-e a böjtölés egyházi gyakorlata? Kétségeinknek tápot ad, hogy egyházunk többé-kevésbé eltörölte vagy nagyban enyhítette a böjtöt, mint aszkézist. Ezzel szemben az utóbbi években az orvostudomány és az egyre népszerűbb meditációs mozgalmak, mintha újra fölfedezték volna a böjt szükségességét! Ez nyilvánvalóan fogalmi zavarhoz vezetett!
     Ennek leginkább két ismert oka van: egyrészt a testet és a lelket elválasztották egymástól. A gyakorlatból kikopott a lelki indíttatású – az imádságot nyomatékosító – böjtölés, mi több a gonosz elleni harc egyik fegyvere! Jézus is így tanít: "Ez a fajzat nem megy ki másképp, mint imádság és böjt által" (Mk 9,29). Ezzel szemben, divatba jött a lelki céloktól mentes böjtölés: a fogyókúra. Nem csoda, ha a szándék-különbözőségek közt elveszett a böjt iránti valódi érzék. Akkor azonban kik és miért böjtölnek manapság, és egyáltalán böjtnek lehet-e nevezni ezeket a lemondásokat? Nos sajnálatosan, igen fordított világban élünk! 
Azt látjuk, hogy ott, ahol leginkább elvárhatnánk, az egyházban és azon belül a kolostorokban böjtölnek a legkevésbé! Ezzel szemben a világias célú böjtöket, meg nem is nevezhetjük böjtölésnek, hiszen önsanyargatásukkal, kizárólag a hiúságukat, az egészségüket vagy akár a politikai céljaikat (éhségsztrájk) szolgálják. (Léteznek önhitt hősködők is, akik azért böjtölnek, hogy bebizonyítsák maguknak, hogy tudnak magukon uralkodni.)

     A nemesebb indíttatások közé sorolhatjuk viszont azokat, akik szociális indíttatásból teszik ezt. Lemondanak az evésről, hogy ezáltal másokon segítsenek. Ez utóbbi már agyon közel áll az eredeti krisztusi indíttatáshoz, hiszen megvan a másokért vállalt áldozat jellege!
     A jóléti társadalmakban egyre többen böjtölnek, mert felmerül a túltápláltságból adódó elhízás vagy az ebből fakadó aggodalom. Végtére is azok, akik legyintve csak "középkorinak" minősítik a hívő emberek szeretet-áldozatú böjtölését, képesek akár agyon is koplalni magukat puszta divatért, és loholnak az utolérhetetlen topmodellek ideálja után. Ennek az "áldozatosságuknak" aztán rendszerint gyomorfekély vagy más betegség a vége anélkül, hogy egyetlen lelket, vagy akár magukat is megmentették volna a lelki pusztulástól!

     Arra a kérdésre, hogy miért is böjtöljön a hívő ember, a választ a Szeretetláng Lelki Naplóban, Jézus adja meg:  »Áldozat! Imádság! Ez a ti eszközötök. A cél a megváltó munka sikeres érvényre jutása. Bárcsak felérnétek óhajtásaitokkal az  Örök Atya mennyei trónjához! Akkor az eredmény is bőséges lenne.« (II/106)

1945. február 13-án a világ legnagyobb hírügynökségei azt a hírt tették közzé, hogy Róma főrabbija,
Israel Zolli professzor, megkeresztelkedett a Katolikus Egyházban.

     A háború drámai időszakában Zolli rabbi különösen jelentős szerepet játszott a római zsidó közösség teljes elszállításától való megmentésében. A közösség antifasisztákra és a kormánnyal együttműködőkre oszlott. Néhány héttel azelőtt, hogy a német seregek elfoglalták Rómát, Zolli rabbi egy titkos információt kapott, mely
szerint a németek el akarják hurcolni a zsidó lakosságot. Ezért a Zsidó Hitközségek Szövetségének elnökéhez, Dante Almansihoz fordult és arra kérte őt, hogy rendelje el a Rómában élő zsidók evakuációját. Almansi azonban ezt a figyelmeztetést nem vette komolyan és úgy nyilatkozott, hogy Zolli túloz, és csak zűrzavart, nyugtalanságot akar kelteni. Róma főrabbija azonban nem hagyott fel azzal, hogy a zsidókat meggyőzze a közelgő veszélyről. Felszólította az illetékeseket, hogy semmisítsenek meg minden olyan listát, melyen zsidók nevei és címei szerepelnek, továbbá zárják be a zsinagógákat és a helyi hivatalokat, a római zsidók pedig keressenek menedéket a kolostorokban és a plébániákon. De felhívásait elbagatellizálták. A római zsidó hitközség elnöke, Ugo Foa, a szó szoros értelmében kinevette Zolli rabbit, és azt tanácsolta neki, hogy vegyen a patikában gyávaság elleni gyógyszert.  
     Az első naptól kezdve, hogy a német seregek megszállták Rómát, tehát 1943. szeptember 8-ától, a zsidó közösség kritikus helyzetben találta magát. Szeptember 27-én Herbert Kappler SS-tiszt kijelentette, hogy 24 órán belül adjanak le neki 50 kg aranyat, azzal fenyegetőzve, hogy ha nem kapja meg az aranyat, deportálja az összes zsidó származású férfit. Már csak néhány óra volt hátra az ultimátum lejártáig, de csak 35 kg aranyat sikerült összegyűjteni. Még mindig hiányzott 15 kg. Ebben a drámai helyzetben Zolli rabbi XII. Piusz pápához fordult segítségért. Ahhoz, hogy bejusson a Vatikánba, túl kellett járnia a német rendőrség eszén.
     Építészmérnöknek öltözött, úgy téve, mintha építési felügyelőként dolgozna. Amikor sikerült bejutnia a vatikáni államtitkárság irodájába, 15 kg aranyat kért kölcsön.
Kérését azzal indokolta, hogy "az Újszövetség nem hagyhatja magára az Ószövetséget". XII. Piusz pápa habozás nélkül megparancsolta, hogy adjanak a rabbinak egy 15 kg aranyat tartalmazó csomagot, s ezt Zolli azonnal át is adta a zsidó hitközség elnökének egy levelével együtt, melyben azt írta, hogy ha a németek túszokat követelnének, őt írják magát elsőként a listára.
     A német megszállókban nem lehetett megbízni. Annak ellenére, hogy megkapták az 50 kg aranyat, 1943. október 15-éről 16-ára virradóra Herbert Kappler elrendelte 8000 zsidó őrizetbe vételét. Amikor ezt XII. Piusz pápa megtudta, hevesen tiltakozni kezdett. A németeknek azon a napon csak 1000 zsidó férfit, nőt és gyermeket sikerült elfogniuk; őket koncentrációs táborokba szállították. A többiek elmenekültek és elrejtőztek. Ugo Foa, a zsidó hitközség elnöke – aki Zollit kinevette –, csak ekkor győződött meg a halálos veszedelemről, mely valóban az összes zsidót fenyegette. Annyira megrémült, hogy egyáltalán nem törődött az őrizetbe vett zsidók sorsával, hanem saját gyermekeivel együtt rögtön elmenekült Livornóba. Ezekben a drámai pillanatokban Zolli rabbi így imádkozott: "Uram, engedd, hogy a többiekkel együtt haljak meg, ott és akkor, amikor te akarod, de ne úgy, ahogy a németek akarják. Irgalmazz minden embernek."
     Félelmében, nehogy elfogják, Zollinak feleségével és gyermekeivel együtt rejtőzködnie kellett Rómában, gyakran nagyon nehéz körülmények között. Sokszor kellett búvóhelyet változtatniuk. Zolli akkor a saját bőrén tapasztalta a keresztények hősies segítségét, hogy milyen bátran bújtatták el a zsidókat a papok, szerzetesek, szerzetes nővérek és világi hívők a kolostorokban, szemináriumokban, plébániákon és magánházakban. A zsidók megmentésének fő kezdeményezője XII. Piusz pápa volt, aki külön felhívást adott ki, hogy a katolikusok minden lehetséges módon segítsék a zsidókat. Zolli ezt írta önéletrajzában: "Szinte nem létezik olyan fájdalmas hely, ahová ne jutott volna el a pápa szeretetének lelke. Vaskos könyveket lehetne írni arról, hányféle módon próbált XII. Piusz segíteni." A rabbi ismerte övéit és előre megsejtette, hogy a jövőben lesznek majd olyanok, akik indokolatlanul és rosszindulatúan megvádolják a pápát. 1945-ben így írt feleségének: "Meglátod, egyszer majd megvádolják XII. Piuszt azért, hogy hallgatott a náci bűntettek láttán."
(Forrásként felhasználtam: Judith Cabaud: A rabbi, aki felismerte Krisztust - Eugenio Zolli élete. Új Ember kiadó 2006; – valamint – a SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin, Agape Kiadó, Poznań, Lengyelország 9. számának cikkét is.)

400. Semmi sem állíthatja meg azt, aminek eljött az ideje.
401. Vannak olyan helyzetek, amikor a házas együttélés nagyon különböző okok miatt gyakorlatilag lehetetlen. Ilyen esetekben az Egyház megengedi a házastársak fizikai különválását (ágytól, asztaltól). Házasságuk azonban Isten előtt továbbra is érvényes; nem szabadok új házasság megkötésére. (ÚK 1649)
402. Tudatalattink érzékeny adattára mindent megjegyez, s az „első-információkat” alapnormaként tárolja! (378)
403. A 'nem véglegessel' elhált első szexus a tudatalattiban, maradandó negatív kódot indukál. Ez dezinformálhatja az önbizalmat, a személyiséget s kihatással lehet a majdani házaséletre is! (H 341)
404. A boldogtalan, szerencsétlen házasságok rendszerint a természetfeletti szempontok figyelmen kívül hagyásában keresendők. (Szent Colombiere Kolos) 
405. Az emberi nem ellensége a sátán mesterkedései folytán, vannak olyanok, akik hálátlanul elutasítják a megváltás javait, így el- és megvetik a házasság szentségi voltát. Sajnos korunkban sokkal veszedelmesebben ártanak és vétenek azok, akik alapjaiban akarják fölforgatni a házasságot. Ennek oka pedig elsődlegesen az, hogy sokak lelkét áthatotta a hazug filozófia és a megromlott erkölcs, ezért semmi nem esik annyira nehezükre, mint a tisztes alárendeltség és az engedelmesség. Ezért elkeseredett harcot folytatnak, hogy ne csak az egyes emberek, hanem a családok, sőt az egész emberiség is gőgösen elutasítsa magától Isten uralmát. (XIII. Leo: Arcanum Divinae Sapientiae enciklika, Róma 1880) 

1. ADVENT ELSŐ VASÁRNAPJA

(Szent Blanka, Boldog Charles de Foucauld)
        Iz 2,1-5; Zs 121; Róm 13,11-14; Mt 24,37-44

Eljön a sok nép, és ezt mondják: menjünk föl az Úr hegyére
 
Közös családi ima, az együtt elkészített adventi koszorú első meggyújtott gyertyájánál.
 
"Imádságunk nem korlátozódhat vasárnaponként egy órára. Fontos, hogy mindennapi kapcsolatunk legyen az Úrral."

1945. február 13-án a világ legnagyobb hírügynökségei azt a hírt tették közzé, hogy Róma főrabbija,
Israel Zolli professzor, megkeresztelkedett a Katolikus Egyházban. 

     1920-ban Israel Zoller újra megnősült, és kinevezték őt Trieszt főrabbijának. Nem sokkal ezután felesége, Emma, egy lányt szült neki, Miriamot. 1933-ban elnyerte az olasz állampolgárságot, miközben a fasiszta rendszer arra kényszerítette őt, hogy vezetéknevét az olaszosabban hangzó Zollira változtassa. Ugyanekkor kinevezték őt a Padovai Egyetem Héber Nyelv és Irodalom Tanszékének vezetőjévé. Diákjai között számos katolikus pap és papnövendék volt, akiket fellelkesített tanáruk spiritualitása, s azért imádkoztak, hogy áttérjen a katolikus hitre.
     Minél többet olvasta az evangéliumokat, annál inkább megragadta őt Jézus Krisztus személye. Visszaemlékezéseiben megemlíti, hogy egyszer egy tudományos cikk írását hirtelen félbeszakította és elkezdte hívni Jézust. Pár pillanat múlva Jézus fényes alakját látta meg maga mellett. Így ír erről önéletrajzában: "Hosszabb időn át néztem őt, miközben nem éreztem izgalmat, hanem a lélek teljes nyugalmát. Senkivel sem akartam beszélni erről és én nem tartottam ezt megtérésnek. Ami történt, csak engem érintett. A Jézus iránti mély szeretetem és ez az élményem nem tartozott senki másra. Akkor nem jutott eszembe, hogy meg kellene változtatnom a vallásomat. Jézus úgy jött bensőm, mint egy vendég, egy meghívott és várva várt vendég. Zsidónak tartottam magam, mert hébernek születtem, ugyanakkor szerettem Jézus Krisztust. Úgy tűnt nekem, hogy sem a judaizmus, sem a kereszténység nincs ellentétben Jézus iránti szeretetemmel. Jézus bennem volt és én Jézusban."
     Ez Israel Zolli rabbi számára a feltámadt Úr valóságos jelenlétének misztikus megtapasztalása volt az, mely egész életét meghatározta. Akkor még nem tudta, hogy Jézust befogadni annyit jelenti, mint tagjává válni az ő misztikus testének, vagyis a Katolikus Egyháznak. Csak a megkeresztelkedése után írta le: "A megtérés válasz Isten felhívására. Az ember nem abban a pillanatban tér meg, amelyet maga választ, hanem abban az órában, melyben Istentől felhívást kap erre. Amikor ezt meghallja, csak egyet tehet: engedelmeskedik. Ó, mennyire szeretek ismeretlen lágy dallamokat hallgatni. Kérdő szavak visszhangzanak, melyekre nem felel senki... A próféták minden mondata, Krisztus valamennyi tanítása mennyei harmóniákkal teljes. Ám mégsem értékeljük eléggé, amit a közelünkben hallunk, pedig az Úr és a lelkünk annyi mindent tudnának megosztani egymással, de valahogy nem találkoznak. Az Isten közelében élünk, ugyanakkor távol vagyunk Tőle. Távolról hallunk egy hangot, egy isteni üzenetet, de nem értjük. Szólít minket e hang és képtelenek vagyunk követni. Hívna minket egy fénysugár, melyet észre sem veszünk. Ó, már mily sok magányos éjszaka csöndjében érzékelem, hogy valaki kopogtat a lelkem ajtaján! A Zarándok az, akinek hívó szavát kevesen hallják meg – én is alig –, pedig nekem is vendégem szeretett volna lenni...”
     Tudományos munkássága folyamán Israel Zolli rabbi, a sémi nyelvek kiváló szakértője, egy nagyon fontos felfedezést tett. Megállapítása szerint az evangéliumok görög szövege arra utal, hogy léteztek korábbi héber források, melyekből ezek a görög szövegek kiindultak. Sok évvel később ezt megerősítették olyan katolikus bibliakutatók, mint Jean Carmignac és Claude Tresmontant. E felfedezésnek messzemenő jelentősége van, ugyanis rámutat az evangéliumi leírások hitelességére, arról tanúskodva, hogy az evangéliumok pontos információt adnak, mi is történt a korabeli Izrael kultúrájának és hitének kontextusában.
     1938-ban Zolli kiadta az Il Nazareno (A Názáreti) című könyvét, melyben egyértelműen bebizonyítja, hogy Jézus az Isten által megígért Messiás. Meglepő módon a zsidó körök sehogy sem reagáltak Zolli, Jézusra vonatkozó nézeteire.
     1939-ben Zolli elfogadta a római főrabbi és a Rabbiképző Kollégium igazgatójának rendkívül megtisztelő hivatalát. Közeledett a kibontakozó zsidóüldözések időszaka. Ennek ellenére abban az időben a római zsidók is erősen megosztottak voltak. Többségük meg volt győződve arról, hogy semmilyen veszély sem fenyegeti őket a németek részéről. A zsidóság közösségi vezetői bíztak a kormánykörökben lévő ismeretségeikben, melyekről azt hitték, hogy szavatolják a biztonságukat.
(Forrásként felhasználtam: Judith Cabaud: A rabbi, aki felismerte Krisztust - Eugenio Zolli élete. Új Ember kiadó 2006; – valamint – a SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin, Agape Kiadó, Poznań, Lengyelország 9. számának cikkét is.)

395. Csalódás: „Én nem ehhez az emberhez mentem hozzá!” Nos lehet, hogy ő nem az az ember, akiről álmodoztál, viszont ő az, akihez te hozzámentél!
396. A házasságtörés, válás, a többnejűség és a szabad szerelem súlyosan sérti a házasság méltóságát. (ÚK 2400)
397. A konfliktusok lényege: a vélemények és álláspontok különbözősége, és az ehhez való ragaszkodás. Kezelése csak a beleérző hallgatás útján lehetséges.
398. Egész életen át nehéznek, sőt lehetetlennek is tűnhet egyetlen emberi személyhez kötődni. Ám (…) Isten végleges és visszavonhatatlan szeretettel szeret bennünket, s a házastársak ebből a szeretetből részesülnek. Ez a szeretet hordozza és támogatja őket – lehetővé téve –, hogy hűségükkel Isten hűséges szeretetének tanúi legyenek. A házastársak, akik Isten kegyelmével teszik e tanúságot (gyakran igen nehéz körülmények között), megérdemlik az egyházi közösség hálás elismerését és támogatását! (ÚK 1648)
399. A Szentségi Házasság feltételezi a kegyelmi állapotot, vagyis a 'rendes' hívő életet, (rendszeres ima, szentmise, szentgyónás, szentáldozás). Bár valamennyi Szentség kegyelme kellő erőt ad a hit megélésére és az üdvösségre, ezzel szemben a bűn, (a kegyelmi állapot hiánya) alkalmatlanná teszi az embert a kegyelem befogadására, minek következményeként egyre kevésbé él a lélek szerint! Röviden tehát; a házasság szövetségének meglazulása, nem a Szentség 'hatástalanságának', hanem az életszentségre való törekvés ellanyhulásának vagy hiányának róható fel! 

ADVENTI NAPTÁR 2013

Minden napra egy üzenet Ferenc pápától

Kedves Olvasóm!

Szentkarácsonyig,

minden napra egy adventi ajánlást

közlök Ferenc pápától.

Előzetesen azonban egészében

mutatom be az ADVENTI NAPTÁRT!

Ehhez azonban nyissák meg e "csomagot"!

Áldott készülődést kívánok!

November 30. Szent András apostol, Péter bátyjának emlékünnepe. A hagyomány szerint X alakú kereszten szenvedett vértanúhalált. Az egyházi év vége, az adventi böjti időszakot megelőző vigalmak befejező napja.

1945. február 13-án a világ legnagyobb hírügynökségei azt a hírt tették közzé, hogy Róma főrabbija,
Israel Zolli professzor, megkeresztelkedett a Katolikus Egyházban.

    Israel (Zoller) Zolli 1881-ben született Lengyelországban, Brodi városában Galíciában, mely akkor Ausztriához tartozott. Anyja a tudós rabbik leszármazottja, apja pedig a selyemgyár tulajdonos Zoller családból származott.  
     Zolli, a lengyelországi alapiskolában együtt járt a katolikus gyerekekkel. Később így írt erről: "Mi, héber gyerekek, nagyon szerettük keresztény barátainkat, és ők is szerettek minket. Semmit sem sejtettünk a faji különbségekről. Csak azt tudtuk, hogy vallásaink különböznek egymástól, ezért amikor eljött a hittanóra, más-más termekbe mentünk. Ám amikor az óra véget ért, újra összejöttünk."
Israel gyakran meglátogatta barátját, Staszeket, akinek családja nagy szeretettel fogadta Őt. Staszekék házában a falon egy nagy kereszt függött. Israel mélyen elgondolkozva nézte a keresztre szögezett Jézust és feltette magában a kérdést: "Ki ez az ember a kereszten? Miért feszítették meg?"  
     A zsidó hittanon azt tanították, hogy Jézus káromolta az Istent, mert ember létére Istennek tartotta magát, s ezért ítélték kereszthalálra. Ám, Jézus követői életének tanúsága hitük megismerésére irányította a kis Israel figyelmét.
     Krisztus szenvedésének és kereszthalálának gondolata még nagyobb irltenzitással jelent meg szívében, amikor a héber iskolában Izajás próféta könyvéből Jahve szenvedő szolgájáról tanult. A tanár a héber tanulóknak elmagyarázta, hogy a szenvedő szolga az egész választott nép vagy pedig az egyik izraeli király. Ő azonban ennek ellenére folyton Jézus Krisztusra gondolt, mivel ösztönösen sejtette, hogy a szenvedő szolga Izajás énekében, pontosan Rá illik.
     A kis Israel vallási nevelésére nagy hatással volt az édesanyja, aki az imádság és az áldozatkész szeretet asszonya volt. A fiú kezdte felfedezni szívében a szenvedő emberrel együtt szenvedő Isten nagy titkát, melynek legkifejezőbb jele a megfeszített Jézus volt.
     1895-ben a Zoller család Lemberg mellé költözött és ott telepedett le. Rabbiképzőbe járt, ám minél buzgóbban mélyült el a Bibliában, annál inkább foglalkoztatta a kérdés, nem lehetséges-e, hogy épp a keresztrefeszített Jézus a megígért Messiás, és hogy Ő valóban az Isten.
     Egy alkalommal a tanórák szünetében épp az Evangéliumot olvasta, amikor egy osztálytársa megbotránkozva számon kérte, hogy mit olvas? Ő így válaszolt: Hátha mégis igaz!
Elemezni kezdte az evangéliumok szövegét, továbbá összehasonlította a héber Bibliát az Újszövetség írásaival. A rabbik szövegmagyarázatait is elolvasta, és összevetette őket Jézus tanításával. Meglepődött, hogy helyenként a bölcs rabbik szemszögéből nézve Jézus istensége nem volt teljesen kizárt.
     Szeretett édesanyja halála után Israel a Bécsi Egyetem diákja lett, később pedig Firenzébe költözött, ahol a Rabbiképző Kollégiumban és a Továbbképző Intézetben folytatta a tanulást. Tanulmányai végén pszichológiából doktorált, de judaizmusból, nyelvtudományból és filozófiából is diplomát szerzett. 1913-ban feleségül vette Adelát,
aki egy lányt szült neki, Dórát. Sajnos, négy év boldog házasság után Adéla megbetegedett és meghalt. Israelt ez nagyon fájdalmasan érintette.
Egyre világosabban értette, hogy az Ószövetség valamennyi jövendölése beteljesedett az Újszövetségben.
(Forrásként felhasználtam: Judith Cabaud: A rabbi, aki felismerte Krisztust - Eugenio Zolli élete. Új Ember kiadó 2006; – valamint – a SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin, Agape Kiadó, Poznań, Lengyelország 9. számának cikkét is.)

387. A lelkünk fájdalmai, nem öregszenek velünk.
388. Ha csupán testi vágy késztette a házasságkötést, az is fogja a válságba sodorni! (H 423)
389. Bár Krisztus Jelenlétének „minősége” független a szentáldozáshoz járulótól. Aki hit nélkül sétál el a templom mellett, az Úr jelenléte semmi. Ha azonban valaki az életét felajánlva fogadja magába Jézust, akkor Ő teljes gazdagságával tudja magát közölni a lélekkel. Így van ez a Házasság Szentségével is. A házaspár életében annál jobban érvényesül az isteni kegyelem, minél teljesebb a felek egymás iránti kölcsönös odaadása. Így ér össze, a természetes a természetfölöttivel.
390. A házastársak közt abban, hogy ki kormányoz és ki engedelmeskedik, az isteni szeretet legyen a mérvadó, mivel egyikük Krisztus, a másikuk pedig az Egyház képét tükrözi. (XIII. Leo, Arcanum)
391. A fogamzásgátló mi ellen véd? Egy lélek megszületése ellen? Az önbecsülés-, a tisztaság- és az egészséges élet ellen? Vagy kifejezetten az Isten ellen?
392. Ahol valami rosszat látsz, ott hiányzik az igaz hit.
393. A társi elhidegülés azon tévhiten alapul, miszerint a másik mindent ugyanúgy érez, ítél és akar, mint ő.
394. Felesége előélete miatt kesergő férj, így sóhajt imájában: „Miért ezt a feleséget adtad nekem?” Ám az Úr megválaszolta: „Mert ő a te párod, mivel épp olyan, mint te vagy! De figyelmeztetlek, mivel feleséged bocsánatot kért Tőlem és én Szentségemben eltöröltem a vétkeit, így te se tartsd azokat létezőnek, és ne hánytorgasd fel, mert istenségemet súlyosan sérted vele!”         (Alsó kép: A fogamzásgátló mi ellen véd?)

383. Nem csak a lemondás jár áldozatokkal, de sokszor az is, ha nem mondunk le valamiről.
384. A többnejűség (poligámia) gyökerében mond ellent a házastársi közösségnek; „közvetlenül elutasítja ugyanis Isten tervét – amint az a kezdet kezdetén megnyilvánult –, mert ellenkezik a férfi és a nő egyenlő személyi méltóságával, akik a házasságban fönntartás nélküli – azaz egyetlen és kizárólagos – szeretettel adják magukat egymásnak”. (GS 47) (ÚK 2387)
385. Sok házasság megoldatlan konfliktusoktól szenved. A felek közt dúló harcban szinte előre tudható, hogy mely mondatra, cselekedetre mi a másik fél reakciója.
386. A válás a természetes törvény súlyos megsértése! (Ráadásul) egy új házaskötelék létrehozása (ha polgárilag elismert is), tovább súlyosbítja a törést. Az új házastárs ilyen esetben a nyilvános és állandó házasságtörés állapotában van! (vö ÚK 2384) Az Egyház Jézus Krisztus szava – (aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene. Ha pedig a feleség hagyja el férjét s máshoz megy, házasságot tör. Mk 10,11-12) – iránti hűsége miatt vallja, hogy nem ismerheti el ezt az új együttélést érvényesnek, ha az első házasság érvényes volt. Épp ezért amíg e helyzet fönnáll, szentáldozáshoz nem járulhatnak és bizonyos egyházi feladatokat sem láthatnak el. A szentgyónásban történő kiengesztelődés csak azokat illeti akik bánják, hogy a Krisztushoz való hűség és szövetség jelét megtörték, s ha a házasságukat helyreállítani nem is tudják, de kötelezik magukat, hogy teljes önmegtartóztatásban élnek. (vö ÚK 1650; 2384) 

376. Pusztulásra ítélt az a társadalom, mely nem neveli gyermekeit a tisztaság megbecsülésére! (H 394)
377. Igaz szerelem az, mely a szeretett egyén erkölcsi kiválóságainak méltánylásán alapul, amely nem csupán érzéki-, érzelmi örömöket hajhász, hanem kedveséért kész szenvedni, és érte hajlandó mindent föláldozni.
378. Hogy mi az elvárható és mi az ami már visszaélés? Ezt mindig a tiszta erkölcsiség és a másik fél dönti el!
379. Manapság sokan követelnek egyfajta jogot a 'próbaházassághoz' olyan esetekben is, ahol pedig a házassági szándék fönnáll. Bármily szilárd elhatározás ellenére, a testi egyesülés erkölcsileg nem tűri a 'próbát', hanem a személyek egymás közti teljes és végleges odaadását kívánja meg! (vö ÚK 2391)
380. A lelki sérülések sokszor maradandóbb nyomot hagynak életünkben, mint a fizikaiak!
381. Aki éveken át azt sugallja testének, hogy ne maradjon „terhes”, várható-e hogy szervezete egyik napról a másikra „átkódolja” magát s áldott állapotba kerüljön?
382. Szabad szerelemről (amit ma 'együttélésnek' neveznek) akkor beszélünk, amikor egy férfi és egy nő nem hajlandó jogi és nyilvános formát adni szexuális kapcsolatának. Ezzel a másikba, önmagukba vagy a jövőbe vetett bizalom hiányát nyilvánítják ki és sértik a házasság méltóságát; lerombolják a család eszméjét; gyöngítik a hűség iránti érzéket. Ellentétesek az erkölcsi törvénnyel: a szexuális aktus kizárólagos helye a házasság; tehát ezen kívül mindig súlyos bűn és kizár a szentáldozás közösségéből. (vö ÚK 2390)

368. Vannak, akik nem kötnek házasságot, hogy szüleik vagy testvérük gondját viseljék, vagy hogy kizárólagosan egy tiszteletre méltó hivatásnak szentelhessék magukat. Ők nagymértékben javára lehetnek az emberi családnak és a társadalomnak. (vö ÚK 2231)
369. A gyermekvállalás nem „takarmányozási” kérdés!
370. A gyermekek a maguk részéről hozzájárulnak szüleik életszentségben való növekedéséhez. (ÚK 2227)
371. A kromoszomatikus vagy genetikus örökséggel kapcsolatos kísérletezések ellentétesek az ember személyi méltóságával, sérthetetlenségével és egyedülálló, megismételhetetlen önazonosságával” (uo). (vö ÚK 2775)
372. A gyermeklélek elvárja, hogy szeretettel fogadják, és vallásosan neveljék. (Szent Ágoston)
373. A szexualitás kibontakozása nagy mértében függ az egészséges családi légkörtől. A szülők példáját teljes mértékben nem képes más behatás helyettesíteni, vagy ellensúlyozni. A rossz családi légkör átöröklődik ezen a területen is, és következményei a fiatalt megfoszthatják az emberi méltóság tiszteletétől és saját kiegyensúlyozott jövőjének lehetőségétől.
374. Az állampolgárt lelkiismerete kötelezi arra, hogy ne engedelmeskedjék a polgári hatóságok előírásainak, amikor ezek ellenkeznek az erkölcsi rend követelményeivel. „Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek” (ApCsel 5,29). (ÚK 2256)
375. „Erkölcstelen emberi magzatokat azzal a szándékkal létrehozni, hogy azt biológiai anyagként (donor-sejtként vagy kozmetikumként) hasznosítsák” (vö. ÚK 2775). 

AZ ISTENANYA SZOBRA ÁLL A VÁRBAN

     A megújuló Várkert Bazár felett, a Budai Vár Cortina-falán a Vízhordó-lépcsőnél áll a 4,03 méter maga Mária-szobor. Az Immaculata Alapítvány felkérésére készítette el Mátyássy László szobrászművész el, úgy ábrázolva Máriát, hogy  nem ér hozzá a gyermek Jézushoz, kezeit csak óvó mozdulattal előtte tartja, ily módon a gyermek lebeg anyja teste előtt, érzékeltetve a misztériumot, a csodát, melyet a megtestesülés jelent. A kis Jézus jobb kezét áldásra emeli, baljában gömböt tart, mely a világmindenséget szimbolizálja. Az Alapítvány célja az volt, hogy egy olyan alkotás kerüljön a vár fokára, ami az ország egységét szolgálja, és békét, szeretet sugároz.

     Nagy időket élünk és hálát adhatunk az Istennek, hogy részesei lehettünk a Nagy Előkészületnek, melyben megvalósul Montforti Grignon Szent Lajos nagy jövendölése, Isten Szentséges Anyjának előtérbe
kerüléséről! Idézetek: 'A tökéletes Mária-tisztelet' c. művéből:

    1.  Szűz Mária által jött Jézus Krisztus először e világra, Őáltala kell eljönnie másodszor is. Szent Fia első eljövetelében Szűz Máriát nagyon kevéssé ismerték, de második eljövetelében nagyon meg kell Őt ismerni. Az üdvözítés csodálatos rendje ugyanis azt kívánta, hogy az első eljövetelben rejtve maradjon, hogy így egyedül Fiát,
Jézus Krisztust ismerjék, de a második eljövetelben Őt fogja Isten kinyilatkoztatni.
    8.  A föld egyik határától a másikig, az egek legmagasabb magasságában és az örvények legmélyén, minden magasztalja a Csodálatos Anyát. Az igazság ereje készteti az angyalok kilenc Karát, az emberek sokaságát, jókat és rosszakat, sőt az ördögöket is – ha akarják, ha nem –, hogy boldognak magasztalják Máriát. Szent Bonaventura mondja, hogy az ég angyalai szüntelen ezt kiáltják feléje: "Szent, szent, szent vagy ó Mária, Isten szülő Szűz Anya!" És naponként milliószor és milliószor mondják el Neki leborulva az angyali üdvözletet: Üdvözlégy, Mária! Esengve kérik Tőle a kegyelmet, hogy tisztelje meg őket valamely parancsával. Szent Ágoston kijelentése szerint Szent Mihály főangyal, az egész mennyei udvar fejedelme, fáradozik leginkább azon, hogy Neki a tisztelet minden nemét bemutassa és bemutattassa és lesve-lesi szájából a megtisztelő megbízatást, hogy valamely szolgájának segítségére lehessen.
   15.  ...Mivel Isten a Szent Szűz megteremtése óta legnagyobb műveit Őáltala akarta megkezdeni és befejezni, azért feltételezhető, hogy cselekvésmódját az egész örökkévalóságon át sem fogja megváltoztatni, mert Isten, nem változik sem szándékaiban, sem cselekedeteiben.
   49.  Mária által kezdődött e világ üdve, Mária által kell bevégződnie is...
   50.  Isten ezekben az utolsó századokban ki akarja nyilatkoztatni kezének remekművét, Máriát: (...)
   c) Mivel Szűz Mária a hajnalpír (a Hajnal Szép Sugara), mely megelőzte az igazság napjának Jézus Krisztusnak megjelenését, kell, hogy őt megismerjék és általa kinyilváníttassék s megismerjék Jézus
Krisztust is. (...)
   f) Szűz Máriának az utolsó időkben mindinkább előtérbe kell lépnie irgalmassággal, erővel és kegyelemmel: irgalmassággal, hogy a szegény bűnösöket és eltévelyedetteket, a katolikus Anyaszentegyházba vezesse
és szeretettel visszafogadja. Erővel és hatalommal Isten ellenségeivel, a megátalkodott bálványimádókkal, szakadárokkal, mohamedánokkal, zsidókkal és istentelenekkel szemben, akik félelmetes módon látnak majd hozzá, hogy mindazokat, akik ellenük vannak, rábeszéléssel vagy fenyegetésekkel félrevezessék és elbuktassák. Utoljára pedig kegyelemmel kell közelednie, hogy Jézus Krisztus vitéz harcosait és hű szolgáit, akik érte küzdenek, bátorítsa és támogassa.

     Nos, erre gondoltam és Mária Országának ebben nagy szerepe lesz, felcsillant tehát a reményünk, hogy a Világ Királynője győzedelmeskedjék! (Legalul a Várbazár korabeli képe)

362. „A fiatalokat alkalmas módon és idejekorán, a családon belül kell felvilágosítani a házastársi szerelem méltóságáról, céljáról, megéléséről, hogy a tisztaság szeretetében nevelődve megfelelő életkorban és erényes jegyesség után köthessenek házasságot”. (GS 94)
363. Az evangélium megmutatja, hogy a testi terméketlenség nem abszolút rossz. Azok a házaspárok, akik kimerítették a jogos orvosi segítségnyújtás lehetőségeit s terméketlenek maradnak, kapcsolódjanak az Úr keresztjéhez, ami minden lelki termékenység forrása. Elhagyott gyermekek örökbefogadásával és mások javára végzett komoly szolgálatokkal megmutathatják nagylelkűségüket. (ÚK 2379)
364. A mesterséges ondóbevitel általi megtermékenyítés ellentmond a házasság egységének, a felek méltóságának, a szülői hivatásnak és a gyermek jogának, hogy házasságban és házasság által foganjon és megszülessen. (XII. Piusz AAS 41/1949 559) 
365. Amennyiben a házaspáron belül kerül sor e technikák gyakorlására (homológ mesterséges megtermékenyítés és beültetés), talán kevésbé elvetendők, de erkölcsileg változatlanul elfogadhatatlanok maradnak, mert szétválasztják a nemi aktust az élet továbbadásának aktusától, és az emberi személy sorsa felett a technika uralmát vezeti be. (vö ÚK 2377)
366. Megpróbáltatásainknak vagy oka, vagy célja van!
367. A születésszabályozás, a felelős atyaság-anyaság része. A házastársak szándékának helyessége nem igazolja erkölcsileg elfogadhatatlan eszközök használatát. (ÚK 2399) 

359. A szülői mivolt tudata, módot ad a szeretet eredeti mélységeinek fölfedezésére, az atyaság és anyaság olyan magasabb rendű „újdonságával”, melyhez csak „térden állva” szabad közeledni. A tapasztalat mutatja, hogy a gyermek iránti vágy és szeretet olykor súlyos válságba kerülhet, mely komoly veszélyt is jelenthet kettejük kapcsolatában. Fontos tehát az Istenre hagyatkozás, „Térdet hajtok az Atya előtt, akitől nevét nyeri minden atyaság mennyben s földön” (Ef 3,15). (vö LCS 12.o)
360. Azok a technikák, amelyek a házaspár számára idegen, harmadik személy bevonásával (sperma vagy petesejt adományozásával, méh bérbeadásával) a közös szülőséget fölbontják, súlyosan erkölcstelenek. Ezek a technikák (idegen spermával való [heterológ] megtermékenyítés és beültetés) sértik a gyermeknek azt a jogát, hogy az általa ismert és egymással a házasság köteléke által egyesült apától és anyától szülessen. Megsértik a „házastársak kizárólagos jogát, hogy kizárólag a másik által váljanak apává és anyává”. (ÚK 2376)
361. A testben való gondolkozás negatív fogalmakat is hordoz: a másik elnyomása és a kihasználása tekintetében. Mindazáltal tudjuk, hogy ez a hozzáállás nem tartozik Isten eredeti tervéhez, hanem a bűn gyümölcse. Amikor ugyanis a test elszakad Teremtőjéhez fűződő gyermeki kapcsolatától, fellázad az ember ellen, a test elveszíti a szeretetközösség kinyilvánítására kapott képességét és teljesen uralkodik a lélek fölött. Ennek feloldása a szentségi élettel, a lemondásokban is megnyilvánuló családi- vagy házastársi szeretetben lehetséges. 

Tisztelt Olvasóim!

     Amióta lehetőségem van figyelni blogom világ-látogatottságát (az eddigi összesített látogatási világtérképet, lásd alább! ), egyre nagyobb felelősséget érzek magamon. Ez késztet arra, hogy Olvasóim segítségét kérjem a szerkesztés és téma szerinti iránymutatás tekintetében. Ha blogom egyes posztjait hiányosnak, hosszúnak vagy fölöslegesnek ítélik, esetleg mást vagy többet olvasnának róla, kérem jelezzék! Szívesen fogadnám cikkek és témakörök ajánlását és küldeményét, magyar nyelven! Hasonlóképp szívesen fogadnék képeket, történeteket, híreket! Nem is kell magyaráznom, hogy fő irányvonalam az evangelizálás, a Mária-tisztelet és az üdvös tanúságtétel!
     Kérdezzenek (Erzsébet asszonyról vagy rólam is), kérjenek (akár imát is)! Szívesen küldök (múltbeli) írásaimból, cikkeimből, részben vagy egészben, igény szerint! Válaszaimat küldhetem privát is (E-mail-ben)!
     Aki anyagilag kívánná támogatni további blog-igyekezetemet vagy írásaim nyomdai kiadását, az E-mail-ben jelezze szándékát és én megküldöm az utalási lehetőséget. (Hangsúlyozni kívánom, hogy ezen felhívásomnak egyáltalán nem ez a célja. – De mégis! – Ha egyszer találkoznánk az életben (vagy Isten irgalmából már a Mennyben), nehogy az legyen a kérdőtekintetű rám csodálkozás, hogy "miért nem szóltam?"!)
E-mail címem, miként a bemutatkozó blog-ismertetőben is fel van tüntetve: begyiktibor@gmail.com
     Ha ezen felhívásomra érdemben nem is reagálnak – mindazáltal kérem –, hogy a "Hajnal Szép Sugara" blogot terjesszék a magyarság körében! Köszönöm!    

Isten áldja Önöket szeretteikben és mindennapi munkájukban!
Maradok Isten segítségével amíg tehetem: Begyik Tibor, a "Hajnal Szép Sugara" blog szerkesztője

Részletek nyomán: Juan de Tovar, AZTÉK KRÓNIKA c. könyvéből. Helikon Kiadó - Kner Nyomda - Gyula 1986.

Az Igéret Földjét, a démon akarata ellenére majdan az üdvösség Fénye ragyog be
     Mind közelebb értek a mai Mexikó városához. A következő szállásuk a mai város bejáratánál volt már, ahol most Szent Antalnak van úti-kápolnája. Innen pedig abba a kerületbe vonultak, amely ma a Szent Pál város része. Eképpen vezette el őket bálványuk lassan arra a földre, ahol szándéka szerint fel kellett épülnie nagy városuknak. Ekkor már a közvetlen közelében jártak a keresett "jelnek".
     Miközben felkutatták a környéket, s amint az egyik helyről a másikra kóboroltak, a nád és gyékény között egy gyönyörű forrást találtak. Itt pillantották meg azokat a csodálatos dolgokat, amelyekről bálványuk már korábban hírt adott nekik papjaik révén. Az első, ami szemükbe ötlött, egy fehér boróka volt, annak a tövénél fakadt a forrás. Majd látták, hogy körös-körül minden fűz is fehér, nincs rajtuk egyetlen zöld levél sem, és fehér volt a nád meg a gyékény is. Míg ámulva gyönyörködtek, a vízből fehér békák és fehér halak buktak elő, és közöttük egypár fehér, gyors mozgású kígyó. A víz két szikla közt tört előre, és oly tiszta volt és szép, hogy nézni is gyönyörűség volt.  A boldogságtól mámorosan mondták: "Megtaláltuk már az ígéret földjét! Látjuk már a megfáradt azték nép jutalmát és a megnyugvását, nem kell többé epekednünk!"

       Már a következő éjszakán megjelent Huitzilopochtli az egyik őrzője álmában, és ekképp szólt: "Beláthatjátok végre, soha nem ígértem valótlant: megláttátok és felismertétek azokat a dolgokat, amelyekről meséltem. Ide is én vezettelek benneteket. Ámde várjatok, mert még többet is fogtok látni. Emlékeztek még, hogy megparancsoltam, öljétek meg Cópilt, nővérem, a varázslónő fiát, tépjétek ki a szívét, és hajítsátok e tóba a gyékény és a nád közé, amit ti meg is cselekedtetek. Tudjátok hát meg, hogy a szív egy kőre esett, és egy fügekaktusz sarjadt belőle, egy hatalmas, gyönyörű kaktusz. Annak a csúcsán egy sast láthattok ott terjeszti szét gyönyörű, hatalmas szárnyait, ott éri a nap heve és a hajnali frissesség. Reggel menjetek el oda, és ott találjátok, a helynek a Tenochtitlán nevet adom." (Ezt a felépült 300 ezer lakosú gyönyörű várost Cortezék lerombolták és ennek helyén áll ma Mexikó hatalmas városa. Tenochtitlánt, lásd alul!)
     Másnap reggel a pap egybehívatta a népet, férfiakat és asszonyokat, véneket, ifjakat és gyermekeket, kivétel nélkül. Mikor összegyűltek, eléjük állt és beszámolt nekik mindenről. Hosszú szónoklatban magasztalta istenük jóindulatát, amiben nap mint nap részelteti őket. Végezetül így szólt: "Itt a fügekaktusz helyén találjuk majd meg üdvösségünket, nyugalmunkat és békességünket!" Ezek a megtévesztettségből mondott szavak – az Egy Igaz Isten jóvoltából – megvalósultak 1531-ben, a Guadalupei Szent Szűz csodás megjelenésével!

353. Gyermekeinknek ne aranyat, hanem tisztességérzetet adjunk örökségül! (Platon)
354. Ha valóban megtaláltad a létezés és az élet végső értelmét, már lényegtelenek a körülményeid.
355. A hűség az adott szó megtartásának állhatatosságát fejezi ki. A házasság szentsége a férfit és a nőt bevezeti Krisztus Egyháza iránti hűségébe. A házastársi tisztaság a világ előtt tesz tanúságot e misztériumról. (vö ÚK 2365)
356. A fogantatás pillanatától kezdve minden emberi lényt abszolút módon tisztelni kell, mert az ember a földön az egyetlen teremtmény, melyet Isten „önmagáért akart” (GS 24), és mert minden ember lelkét Isten „közvetlenül teremti” (XII. Pius, AAS 42; VI. Pál, AAS 60); s lénye hordozza teremtője képmását. Az emberélet szent, mert kezdetétől kezdve „Isten teremtő erejét” igényli és mindenkor különleges kapcsolatban marad teremtőjével, egyetlen céljával (XXIII. János, AAS 53; II. János Pál „A felelős szülőségről”; GS 24).
357. Akit az Isten hív, annak jelét is adja!
358. Csak Isten ura az életnek, kezdetétől végéig! Senki, semmilyen körülmények között sem sajátíthatja ki magának a jogot arra, hogy egy emberi lényt szándékosan elpusztítson (XII. Pius). Az emberi szaporodás a házaspártól megköveteli az Isten termékeny szeretetével való felelős együttműködést: (GS 24) az emberi élet ajándékának a házasságban a házaspár sajátos és kizárólagos tevékenységével kell megvalósulnia, annak a törvénynek megfelelően mely személyekbe és egyesülésükbe bele van írva. (GS 51) 

     November 23-án tartják a Holodomor (éhhalál) 80. évfordulóját, vagyis az 1932-1933-as szörnyű éhínség emléknapját.
     Az éhínséget nem természeti katasztrófa okozta, hanem a kommunista diktátor Sztálin tudatos terve, az ukrán népnek, mint politikai társadalmi tényezőnek a kiírtására. A lakosságtól besöpörték az utolsó szem élelmet is és az NKVD ellenőrzése alatt tartotta a falvakat és városokat, hogy senki el ne hagyhassa, jóllehet senki be se mehessen. A földekre gyűjtögetni kimerészkedőkre vadásztak és akár gyermekeket is helyben agyonlőtték. Eközben, az iszonyatos éhínség alatt a Szovjetúnió messze a világpiaci ár alatt szállított gabonát a világnak, mintegy bizonyítva a kommunista mezőgazdaság hatalmas sikerét. Sajnos a propagandisztikus blöff elérte máig ható politikai hatását a "fejlett nyugaton"! Az áldozatok száma 10 millióra tehető melyből 3 millió gyermek! Okkal nevezhető tehát ez a népírtás az ukrán nép holokausztjának. Ám erről a Nürnbergi perben említést sem lehetett tenni, márpedig nem volt elszigetelt jelenség a lenini-sztálini Oroszországban ez a népesség-szabályzó "technológia"!
     2006. november 28-án az ukrán parlament törvényt fogadott el, amely szerint a mesterségesen előidézett éhínség az ukrán nép ellen elkövetett népirtás volt.

Részletek nyomán: Juan de Tovar, AZTÉK KRÓNIKA c. könyvéből. Helikon Kiadó - Kner Nyomda - Gyula 1986.

Borzalmak a végső kimerülésig
     A bálvány parancsa értelmében üzentek a királynak, hogy hódoljon és áldozzon a lánya előtt. A király elfogadta a meghívást, kérette előkelőit, megparancsolva nekik, hogy a legszebb áldozati ajándékokat gyűjtsék össze, felajánlandó lányának, a mexikánok istennőjének. Ezekkel megrakodva érkeztek meg az aztékokhoz, akik a lehető legnagyobb pompával fogadták és megvendégelték őket, majd elmondták üdvözléseiket. Miután kipihenték magukat, az aztékok bevezették a királyt Huitzilopochtli bálvány termébe, ahol a királylány bőrét magára öltött ifjú állt.
     A király belépett a bálvány félhomályos lakába, ahol meg is kezdte szertartásait. Pompás kismadarak nyakát metszette el áldozat gyanánt, és finom ételeket, tömjént, virágot és más szokásos ajándékokat helyezett az istenek lába elé. És mert a helyiség sötét volt, mindaddig nem látta, kinek mutatja be az áldozatokat, mígnem egy égő parázstartóba tömjént nem szórt, ami fellobbant. A láng megvilágította a helyet, ahol a bálvány és lánya bőrébe burkolt ifjú állt.
     A király rádöbbent a kegyeden gaztettre, rémülten kiejtette a kezéből a füstölőt és kirohant kiáltozva: "Ide hozzám, alattvalóim, toroljátok meg az aztékok kegyetlen gonosz tettét! Megölték a lányomat, és lenyúzott bőrét egy szolgára adták, engem pedig rábírtak, hogy előtte hódoljak. Vesszenek, pusztuljanak ezek az átkozottak, elvetemült szokásaikkal együtt, hogy írmagjuk se maradjon, de se még emlékük se!"
Az aztékok fel volta erre készülve. Az asszonyok a gyermekeikkel bemenekültek a tóba. Ám a culhuacániak gyors üzenetet küldtek városukba, mire az egész nép fegyverrel a kézben tódult ellenük. A küzdelemben az aztékok csaknem elveszítették a lábuk alól a talajt. Az asszonyok meg a gyerekek kétségbeesett jajveszékelésbe kezdtek, de a férfiak nem csüggedtek, hanem újult erővel lendültek a harcba, és elárasztották az ellenséget szigonyszerű dárdáik záporával, és ezzel oly nagy veszteségeket okoztak, hogy a culhuacániak meghátráltak.
     Ettől kezdve az aztékok egyre kijjebb nyomultak a tóból, majd megvetették a lábukat a szárazföldön, és elvonultak pihenni a tó mentén. Az asszonyok meg a gyerekek a gyékény és nád közé húzódva, a félelemtő szorongva, rimánkodtak, hogy hagyják őket meghalni, mert már nem bírják tovább. Huitzilopochtli isten látván népe csüggedését, még azon az éjjelen felszólította az őrzőit, hogy vigasztalják és bátorítsák az embereket, mert ez a szenvedés az ára annak, hogy később annál elégedettebbek és boldogok legyenek. Egyelőre pihenjenek egy keveset azon a helyen. A papok megvigasztalták a népet, s így valamelyest visszatért az élet mindenkibe.

Az Árpád-házi Szent Margit Óvoda és Általános Iskola honlapjáról. Lásd: http://www.arpadhazi.koszeg.hu/

Történelmi kérdések 2:

Milyen esemény kapcsolódik az évszámhoz: 1001. január 1.?
– I. Szilveszter megkoronázása.

Magyarázd meg a fogalmat: felvilágosodás!
– Rájöttek, hogy nem csak a hitben kell hinni.

Meséld el Lehel vezér történetét!
– Egyszer olyan ideg lett, hogy kürttel vágta fejbe a királyt.

Mi a sztrájk?
"Bejelentett munkai pihenés"
"Munkaellenállás"

Mi a különbség a felfedezés és a feltalálás között?
– Felfedezni a föld alatt lehet, feltalálni pedig asztalnál.

Írd le a múmiakészítés menetét!
– 1) bezselézik, 2) betekerik, 3) a piramisba beépítik.

Mikor fedezték fel Amerikát?
– Amikor oda ért Colombusz.

Forrás 

348. A szülők súlyos felelőssége, a jó példa mutatása gyermekeiknek. Ha őszinték és saját hibáikat be tudják ismerni előttük, akkor jobban irányíthatók lesznek a ők is: „Apák, ne keserítsétek meg gyermekeiteket, hanem neveljétek őket fegyelemben az Úr útmutatása szerint.” (Ef 6,4) (vö ÚK 2223)
349. Meg kell kívánni azoktól, akik felelősek a nevelésért, hogy az ifjúságot olyan tanításban részesítsék, amely tiszteli az igazságot, az emberi szív minőségeit és az ember erkölcsi és lelki méltóságát. (ÚK 2526)
350. A házastársak felelőssége különlegesen érvényes és fontos az élet továbbadásának szabályozásában. A házastársak jogos okok miatt akarhatják, hogy gyermekeik születése között bizonyos idő elteljen, ha ez nem vak önszeretetből, önzésből fakad. Eljárásukat az erkölcsiség objektív kritériumai szerint kell szabályozniuk: „ez pedig csak akkor lehetséges, ha a házastársi tisztaság erényét őszinte lélekkel gyakorolják”. (vö ÚK 2368)
351. A gyermek nem járandóság, hanem ajándék. „A házasság legnagyobb ajándéka” egy új emberi személy. A gyermeket nem szabad tulajdonnak tekinteni, mintha követelni lehetne a 'gyermekhez való jogot'. Ezen a téren egyedül a gyermek rendelkezik igazi jogokkal; tudniillik, hogy „szülei házastársi szeretete sajátos aktusának gyümölcse legyen, hogy fogantatása pillanatától kezdve személyként tiszteljék”. (ÚK 2378)
352. A szülőknek támogatva, tiszteletben kell tartaniuk gyermekeik hivatását. Nem feledve, hogy a keresztény ember első hivatása Jézus követése. (vö ÚK 2253)

Részletek nyomán: Juan de Tovar, AZTÉK KRÓNIKA c. könyvéből. Helikon Kiadó - Kner Nyomda - Gyula 1986.

A szörnyűségek kegyetlen bálványa
     Nagyszerű települést építettek, templommal, házakkal és szépen megművelt földekkel. Nem is láttak hiányt semmiben, és sokasodni kezdtek. Évnyi idő után, a culhuacániak úgy vélték, hogy már csak kevés azték lehet életben a sok mérges csúszómászó jóvoltából. Királyuk így szólt: "Menjetek és nézzétek meg, mi történt a mexikánokkal, köszöntsétek a nevemben a túlélőket, és kérdezzétek meg tőlük, hogy elégedettek-e a hellyel, amit kaptak?" Elmentek a hírnökök és vidám, elégedett népességre bukkantak. Földjeik gondosan műveltek voltak, állt már istenük temploma, a házakban nyársakon és fazekakban kígyókat sütöttek-főztek.
     Az aztékok kifejezték nagyfokú elégedettségüket és hálájukat a kegyes király iránt. De két kérés továbbítását kérték a követektől: legyen szabad belépniük a király városába, hogy ott kereskedjenek, azonfelül a király egyezzen bele, hogy lányával való házasság révén a két nép rokoni kapcsolatba kerülhessen egymással.
     A hírnökök az aztékok kitartásáról és megsokasodásáról szóló hírekkel tértek vissza a királyhoz. Elmondták, mit láttak, és hogy mit kérelmeztek. A király álla leesett a csodálkozástól, mert ehhez fogható dologról még nem hallott, ám az aztékoktól való félelme megerősödött benne. A király így szólt embereihez: "Ezt a népet erősen óvja az istene. Amilyen gonoszok, olyan gonoszak a fortélyaik is; hagyjátok tehát őket, és ne tegyetek nekik semmi rosszat, nehogy magunkra haragítsuk őket."
     Ettől kezdve az aztékok szabadon kereskedtek Culhuacánban és fokozatosan rokonságba kerültek velük; testvérként, rokonként bántak egymással.
A békével és nyugalommal azonban Huitzilopochtli elégedetlen volt, mert úgy találta, hogy a béke nem kedvez szándékai megvalósulásának, elővette hát a véneket és őrzőit: "Keresnünk kell egy asszonyt, akit a viszály asszonyának nevezhetünk, később pedig az én nagyanyámnak. Az ígéret földje még odébb van. Ám ezt a vidéket pedig háború és halál árán kell elhagynunk, fogjunk végre fegyvert, ragadjuk meg a nyilakat és az íjakat, a pajzsokat és a kardokat, mutassuk meg vitézségünket. Nosza lássátok el magatokat minden szükségessel a védelemre és az ellenég megtámadására. Cselekedjetek a következőképp: menjetek el Culhuacán királyához, és kérjétek el tőle a lányát, hogy engem szolgáljon. A király oda is adja nektek a lányt, és ő lesz a viszály asszonya, amint később majd meglátjátok."
     Az istenük iránt mindig engedelmes aztékok legott elindultak a királyához, és elébe tárva jövetelük okát, hogy lányát uralkodójuk feleségéül, és istenüknek nagyanyjául kérjék. A király, minthogy tetszett neki a kérés, beleegyezett, a mexikánok pedig nagy tisztelettel magukkal vitték a lányt, mindkét fél legnagyobb megelégedésére.
Aznap éjjel, hogy a lányt a trónjára ültették, a bálvány újabb beszédet intézett őrzőihez és papjaihoz: "Megmondtam már nektek, ez az asszony lesz a viszály asszonya a köztetek és culhuacániak között! Hogy ez beteljesedjék, az a rendelésem, hogy a lányt öljétek meg és áldozzátok fel nekem, mert mától fogva őt a nagyanyámnak tekintem. Nyúzzátok le a bőrét egészben, és adjátok rá egy előkelő ifjúra és öltöztessétek fel a lány ruháiba. Ezt követően hívjátok el az apját, a királyt, hogy jöjjön el hódolni az istennő lánya előtt, és mutasson be neki áldozatot." Úgy is történt minden (az asszonyt később az aztékok Tod nevű istennőjükként tisztelték, s a neve azt jelenti "a mi nagyanyánk".)

Az Árpád-házi Szent Margit Óvoda és Általános Iskola honlapjáról. Lásd: http://www.arpadhazi.koszeg.hu/

Történelmi kérdések 1:

Magyarázd meg a fogalmat: előember!
– Az az ember aki megy elő'.

Hogyan alakult ki a földművelés?
– Úgy alakult ki hogy az ember elment vadászni és talált 1 nagy földet és elkezdte kapálni.

Miért készítette az ősember a barlangrajzokat?
– Azért, hogy aki arra megy tudja, hogy arra járt.

Magyarázd meg a fogalmat: legenda!
– Régi igaz, valótlan történet.

A görög istenek közül ki volt a költészet és a Nap istene?
– Napóleon!

Milyen esemény kapcsolódik az évszámhoz: 1001. január 1.?
– I. Szilveszter megkoronázása.

Forrás 

343. A szülők az új élet fogantatásakor és szülésekor egy „nagy misztérium” (Ef 5,32) előtt állnak. Az új emberi lény is miként ők, arra hivatott, hogy „igazságban és szeretetben” személyiség legyen. Ez a meghívás nemcsak bizonyos időre szól, hanem az egész örökkévalóságra! Ezt a hatalmas dimenziót Krisztus nyilatkoztatta ki, s evangéliumának fényével megvilágította, jelezve az emberi élet és halál célját és értelmét, sőt az egész emberiség családjának célját és értelmét is. (vö LCS 15)
344. Az életben két fontos döntés van: elfogadod-e Jézus Krisztust Megváltódként és a párválasztás.
345. Az egyik legtragikusabb hiba, elsietni a házasságot csak azért, mert ijesztő a magány gondolata!
346. A szülők gyermekeik első nevelői és első hithirdetői. Kötelességük úgy szeretni és tisztelni gyermekeiket, mint személyeket és Isten gyermekeit, s amennyire lehet, gondoskodniuk kell testi lelki szükségleteikről; megfelelő iskolát kell választaniuk számukra, okos tanácsaikkal segíteniük kell őket a foglalkozás és az életállapot megválasztásában. Különleges küldetésük a gyermekek keresztény hitben való nevelése. (KPD 460)
347. A házasság szentségének kegyelméből a szülők megkapták gyermekeik evangelizálásának felelős kiváltságát. A legkisebb kortól kezdve vezessék be őket a hit titkaiba, amelynek gyermekeik számára ők „az első hírnökei”. Zsenge gyermekkoruktól kezdve kapcsolják be őket az Egyház életébe. A család életmódja olyan érzelmi indíttatásokat táplálhat, melyek egy életen át előzményei és támaszai lehetnek az élő hitnek. (vö ÚK 2225) 

November 21. A gyermek Mária bemutatása a templomban.

Részletek nyomán: Juan de Tovar, AZTÉK KRÓNIKA c. könyvéből. Helikon Kiadó - Kner Nyomda - Gyula 1986.

A hazugság atyjának ármánykodása
     A tengernyi ellenség láttán az asszonyok és a gyerekek kiáltozásban és jajveszékelésben törtek ki. Ám a férfiak nem vesztették el a fejüket, hanem megkeményítették szívüket és szembeszálltak az ostromlókkal. Már az első összecsapásnál fogságba esett az azték főkapitány, de a többiek nem csüggedtek, hanem istenükhöz, Huitzilopochlihoz fohászkodtak, közrefogták az asszonyokat, gyermekeket és öregeket, s átverekedték magukat a chalcák seregén. Atlacuehuacan városáig nyomultak, amit elhagyottan találtak és sietve megerősítettek. A chalcák meg a többiek szégyenükben meg sem próbálták üldözőbe venni őket. Beérték annyival, hogy a foglyul ejtett vezért megölték. Aztékok az elfoglalt városban rendezték a soraikat, és ellátták magukat fegyverekkel. Itt találtak ki egy szigonyhoz hasonló fegyvert, amit úgy neveztek el, hogy adad, a várost meg Adacuehuacánnak. Felszerelkezvén az új fegyverzettel, elindultak a tó mentén, mígnem Culhuacan alá nem értek. Ott Huitzilopochtli megnyilatkozott papjainak: "Papjaim és őrzőim, látom vesződségeiteket és szorult helyzeteket, de ne csüggedjetek, mert éppen azért jöttetek ide, hogy arcotokat és melleteket az ellenségnek fordítsátok. Most küldjetek követeket Culhuacán urához, és minden esedezés és udvariaskodás nélkül annyit kérjetek tőle, hogy jelöljön ki számotokra egy helyet, ahol meghúzhatjátok magatokat és kipihenhetitek a fáradalmakat. Lépjetek elé bátran, tudom mit beszélek. A szívét meglágyítom, és ti fogadjátok el amit kínál, akár jó akár rossz az a terület. Azon a helyen állítsátok fel táborotokat és várjatok türelemmel, míg elérkezik a vigasztalódás és megnyugvás órája." Az aztékok bíztak bálványukban és nyomban hírnököket küldtek Culhuacán urához, akinek színe elé érve előadták békés kérésüket, hogy városalapításra alkalmas kellő helyet és némi földet is adományozzon népüknek, ahol vethetnek és arathatnak, hogy legyen tápláléka asszonyaiknak és gyermekeiknek.
     Culhuacán királya igen nyájasan fogadta az aztékok követeit, elszállásolta és igen jól tartotta őket, míg előkelőivel és tanácsadóival megtanácskozta a kérést. Ám azok hevesen ágáltak ellene, és ha a király kifejezetten nem veszi a pártfogásába az aztékokat, semmiképp sem fogadták volna be őket. Heves viták után, átengedték nekik Tizaapan környékét, a "fehér vizek helyét". De emögött álnok szándék lapult, a hely ugyanis egy kígyóktól és mindenféle mérges férgektől hemzsegő hegy lábánál feküdt, ahonnan időről időre szétrajzottak a környékre, emiatt is volt lakatlan. Az aztékok örömmel el is foglalták a vidéket.
     Alig kezdtek azonban a táborépítéshez, elárasztották őket a veszedelmes férgek, amitől nagyon megrémültek. De bálványuk megmutatta, hogyan győzhetik le őket és miképp készíthetnek belőlük kitűnő élelmet. Aztán a mexikánok úgy rákaptak a kobrákra és viperákra meg a nyüzsgő pondrókra, hogy rövid időn belül végeztek valamennyivel.

340. Amíg a gyermek szülei otthonában él, engedelmeskednie kell szülei kéréseinek, amelyet az ő vagy a család java indokol. „Gyermekek, fogadjatok szót szüleiteknek mindenben, mert ez kedves az Úr szemében” (Kol 3,20). A gyermekeknek engedelmeskedniük kell nevelőik és mindazok ésszerű parancsainak is, akikre a szüleik bízták őket. Ám ha egy gyermek a lelkiismeretében meg van győződve arról, hogy erkölcsileg rossz lenne engedelmeskedni valamely parancsnak, akkor ne kövesse azt. A szülők iránti engedelmesség a gyermekek nagykorúságával megszűnik bár, de a tisztelet az örökre kijár. Ennek gyökere az istenfélelem, mely a Szentlélek ajándékainak egyike (vö ÚK 2217). „Szívedből, lelkedből tiszteld apádat és anyád fájdalmait soha el ne feledd. Emlékezz rá, hogy nélkülük meg se születtél volna; hogyan hálálod meg, amit veled tettek?” (Sir 7,27-28)
341. A szülők vigyázzanak arra, hogy ne kényszerítsék gyermekeiket se a pályaválasztásban, sem a párválasztásban. E kötelező tapintat nemhogy tiltja, de megkívánja tőlük, hogy bölcs tanácsokkal segítsék őket, különösen amikor családot kívánnak alapítani. (vö ÚK 2230)
342. Mivel a szülők elsődlegesen felelősek gyermekeik neveléséért, joguk van saját meggyőződésük szerinti iskolát választani számukra. Ez alapvető jog! A szülők kötelessége lehetőség szerint úgy választani meg az iskolát, hogy az a lehető legjobban segítse őket keresztény nevelői feladatukban. A közhatalom kötelessége, hogy biztosítsa a szülőknek ezt a jogát és gondoskodjék gyakorlásának konkrét föltételeiről. (vö ÚK 2229) 

Részletek nyomán: Juan de Tovar, AZTÉK KRÓNIKA c. könyvéből. Helikon Kiadó - Kner Nyomda - Gyula 1986.

Küzdelem és szenvedés semmiért
     Amint a tó vize elfolyt, a vidék ugyanolyan száraz lett, mint korábban. Látták, hogy a hely újra terméketlenné vált és úgy vélték, hogy istenük már megengesztelődött, tehát tanácsot kértek tőle. Ő azt parancsolta, hogy bontsanak tábort és induljanak. Vándorlásuk során a nagy México-tó felé közeledtek, de valahogy cikk-cakkban és széltében-hosszában távolodva ismeretlen végcéljuktól, hiszen az eredeti indulási pontjuktól légvonalban az egy hónapnyi járásra volt tőlük!. Ezzel szemben 40 évig vándoroltak, hihetetlen szenvedések, harcok, viszontagságok és emberveszteségek közt, mert a "jótevőjük" maga volt a "hazugság atyja" aki a legkevésbé sem akarja az emberek földi boldogságát, mégkevésbé az örök üdvösségét.
     Tehát szedték a sátorfájukat, időnként megállva, vetettek és arattak, anélkül hogy komoly összeütközésbe kerültek volna az arrafelé lakókkal, de ez nem volt mindig így, ezért éberen és harcra készen haladtak előre. Végül eljutottak egy Chapultepec nevű kis hegyhez – jelentése a sáskák hegye. Félelem és aggodalom vett rajtuk erőt, mert a hírhedt tepaneca nép uralkodott ott azidő tájt a többi nép felett. Városuk és székhelyük Azcapotzalco volt, ami "hangyabolyt" jelent. Csupa "biztató" név, megkérdezték tehát istenüket, hogy mitévők legyenek. Válasza az volt, hogy várják ki az eseményeket, ő majd idejében szól és inti őket, mindenesetre nem ez az a hely, amit lakóhelyül kiválasztott, bár az sincs már messze. (Talán ebben az egyben soha nem hazudott, hiszen ha egyenesen odairányította volna őket, most már egy két héten belül megérkezhettek volna!) A bálvány válasza félelemmel töltötte el őket és sietve vezért és kapitányt választottak a legkiválóbbak közül, aki majd a harci stratégiát megszervezi. A férfiak éjjel-nappal őrséget álltak, a nők és a gyerekek pedig, a sereg közepén helyeztek el, miközben nyilakat, hajítódárdákat, parittyákat meg egyéb harci közöket készítettek. Annál is inkább szorongtak, mivel a környező számtalan népből egy sem mutatott irántuk jóakaratot. De a baj csőstől jött!
     A magára hagyott varázslónőnek – akit istenük nővérének neveztek –, volt egy felnőtt fia Cópil, aki arra felé tanyázott hatalmas seregével. Ismerve anyja történetét, másra sem vágyott jobban, minthogy kegyetlen bosszút álljon a népen. Arra tüzelte rabló seregét és a környező népeket, hogy egy szálig irtsák ki az általa ismertnek mondott, elvetemült, háborúskodó és erkölcstelen azték népet. Ennek hallatán mindenki elszörnyedt és Cópil terve bevált. Ám Huitzilopochtli a démon, dúlt a méregtől. Magához hívta a papokat, és rájuk parancsolt, hogy titokban menjenek el ahhoz a sziklához, ahol az áruló Cópil a pusztulásukat várja, végezzenek vele és hozzák el a szívét. Úgy is történt. Azték különosztagosok meglepték a gyanútlan Cópilt, megölték és kiszakították a szívét. Amikor a szívet felmutatták istenüknek, újabb parancsa az volt, hogy egyik őrzője vigye a szívet be a tóba, és vesse a nádas közepébe. Úgy is lett. Hiedelmük szerint ebből a szívből sarjadt ki az a fügekaktusz, melyre leszállt egy sas, és e ritka jelenség helyén épült fel később Mexiko városa. Beszélik azt is, hogy ahol a gonosz Cópil meghalt, máig is működő melegvizű kénes források fakadtak. Innen az Acopilco név.
     Az ármányos Cópil halálát követően mégsem érezhették magukat biztonságban az aztékok, mert a rágalmak miatt már mindenki gyűlölte őket. És valóban, szomszédaik  hamarosan fegyveres seregel vonultak ellenük.

Az Árpád-házi Szent Margit Óvoda és Általános Iskola honlapjáról. Lásd: http://www.arpadhazi.koszeg.hu/

Fogalmazás:

"A barátomra az a jellemző, hogy én vagyok a barátja."

"Szeme szépen ragyog az égen."

"A kék szememet nem tudom kitől örököltem, mert a családban mindenkinek kék a szeme."

Neked milyen lenne, ha a testvéred összeveszne apával?
– Hát, akkor én biztosan tönkre mennék idegileg.

Forrás 

333. A javak, amelyek miatt jó a házasság: a gyermek, a hűség és a szentség. (Szent Ágoston)
334. A házastársi szeretet termékenysége kiterjed az erkölcsi, lelki és természetfölötti élet gyümölcseire, melyeket a szülők nevelés útján adnak át gyermekeiknek. A szülők gyermekeik első és legfontosabb nevelői. Ebben az értelemben a házasság és a család alapvető feladata az élet szolgálata! (ÚK 1653)
335. A ma gyermekei a jövő civilizációja! (H 536)
336. A gyermekek kötelesek szüleik iránt tiszteletet, megbecsülést, tanulékonyságot és engedelmességet tanúsítani – jó kapcsolatot tartva a testvérekkel is –, ezzel járulva hozzá az egész családi élet harmóniájának és szentségének növeléséhez. Ha a szülők szükséghelyzetbe kerülnek betegség, megözvegyülés vagy öregség miatt, a felnőtt gyermekek kötelessége erkölcsi és anyagi segítséget nyújtani nekik. (vö ÚK 2216-2219, 2251)
337. A szülőknek úgy kell tekinteniük gyermekeiket mint Isten gyermekeit és úgy kell tisztelniük őket mint emberi személyeket. Amikor a mennyei Atya akarata iránt engedelmesnek mutatkoznak, akkor úgy nevelik gyermekeiket, hogy teljesítsék Isten Törvényét. (vö ÚK 2222)
338. Ahhoz, hogy egy házaspár együtt tudjon élni, ahhoz önfegyelem, lemondás és áldozat kell. A probléma az, ha ezt a másiktól várják.
339. A házastársak, akiket Isten nem ajándékozott meg gyermekáldással, emberi és keresztény értelemben teljes házastársi életet élhetnek. Házasságuk a szeretet, az elfogadás s az áldozatosság által válhat ragyogóvá. (ÚK 1654) 

November 19. Árpádházi Szent Erzsébet (II. András király leánya, Lajos türingiai őrgróf felesége. 1207–1231), a szegények, betegek, árvák adakozó patrónájának ünnepe.

Részletek nyomán: Juan de Tovar, AZTÉK KRÓNIKA c. könyvéből. Helikon Kiadó - Kner Nyomda - Gyula 1986.

A kezdetektől való gyilkos, példája
     Ez volt tehát az aztékok táborának második megoszlása, úgyhogy jócskán megfogyatkoztak a korábbi szétválások miatt. Ezért, hogy számban és javakban ismét gyarapodjanak, hosszú időre egy magaslaton telepedtek meg, amelynek a neve Coatepec, azaz "kígyóhegy" volt. Itt letelepedvén, a bálvány megparancsolta a papoknak, rekesztessék el a közelben kanyargó, bővizű folyó útját, hogy a víz szertefolyjék a síkságon, körül kerítve a dombot amelyen élnek, mert meg akarta mutatni nekik, milyen lesz az a vidék, amelyet megígért nekik. Iszonyatos munkával a gátak elkészültek, a víz megáradt és szertefolyt a síkságon, ahol egy gyönyörű szép tó keletkezett, amelyet hamarosan fűzfák, nyárfák, borókák és egyebek öveztek. Dúsan nőtt itt a sás és a gyékény, emiatt a tavat Tulának, vagyis "a sás vagy a gyékény helyé"-nek nevezték el. Hal is volt bőven és összegyűlt mindenféle vízimadár, mint a kacsa, a kócsag, a vízityúk, és valósággal ellepték a tavat, sok más madárfajtával együtt, mint amilyenek manapság a México-tavon tenyésznek nagy számban. Burjánzott a nád és mindenféle vízivirág, és sárga meg vörös rigóktól tarkállott a környék. A ligetekben madárdal zengett és fenséges harmónia uralkodott a vidéken.
     Ebben az elragadó környezetben a nép jelentős része megfeledkezett arról, hogy mit is tervezett nekik a bálvány; miszerint ez csupán ízelítő és halvány lenyomata annak a földnek, amelyet nekik szánt. Minél jobban érezték magukat, annál többen hangoztatták, hogy végleg itt kell maradniuk, mert ez az a hely, amelyet istenük, Huitzilopochtli kiválasztott a számukra, innen éppúgy elérhetik minden céljukat, hiszen ő az ura a négy égtájnak... és így tovább. Ennek láttán a démon mérhetetlen haragra gerjedt, és e szókkal fordult a papokhoz: "Úgy látom, egyesek akadályokat akarnak görgetni elhatározásom útjába; és ellene mondanak parancsaimnak. Talán bizony nagyobbak ők, mint én? Mondjátok meg ezeknek, hogy mielőtt eljön a reggel, bosszút állok rajtuk, hogy többé senki ne merészelje kétségbe vonni azt, ami felől én már határoztam, és tudja meg mindenki, hogy csakis nekem engedelmeskedhet!" Rettegve mesélték, hogy amíg a bálvány beszélt, az arca olyan irtóztató és rettenetes volt, hogy valamennyien elborzadtak az őrületes félelemtől és néhányuk őszült. Mesélik, hogy azon az éjszakán, miután mindenki nyugovóra tért, a tábor egyik felében éktelen sikoltozás, halálhörgés lármája támadt, és reggel, amint odasereglettek, holtan találták mindazokat, akik azt mondták, hogy ott kell maradniuk. Valamennyiüknek föl volt hasítva a mellkasa, a szíve pedig volt kiszakítva. Ekkor tették magukévá ezt az istenüknek tetsző iszonyatos áldozati formát, amelyet ettől kezdve műveltek, hogy fölhasították az emberek mellét, kitépve a még dobogó szívet, melyet a bálványnak engesztelő áldozatul felmutattak.
Miután Huitzilopochtli kitöltötte a bosszúját, megparancsolta őrzőinek, hogy rombolják le a gátakat amelyekkel elzárták a víz útját, és az elrekesztett folyót bocsássák útjára régi medrében, amit nyomban végre is hajtottak.

329. A házasság szövetsége a gyermekáldás fogadásában pecsételődik meg, mely nem csak beteljesülés, de feladat és kihívás is. Szívüknek és gondolataiknak állandóan Isten felé kell fordulnia, hogy atyaságuk és anyaságuk e forrásból erőt nyerjen a szeretetben történő folyamatos megújuláshoz. (vö LCS 11-12.o)
330. A házasságban – miként az emberi kapcsolatokban –, szükséges egy felelős döntéshozó, az élethelyzetek szerint ez lehet a két fél közötti megosztásban is!
331. Az államhatalom kötelessége, hogy tisztelje és támogassa a családot és biztosítsa számára: 1) A családalapítás, a gyermekvállalás és a saját erkölcsi és vallási meggyőződésük szerinti nevelés szabadságát. 2) A család intézménye és a házastársi kötelék szilárdságának védelmét. 3) A szükséges eszközökkel és intézményekkel a hit megvallásának, továbbadásának és a gyermekek vallásos nevelésének szabadságát. 4) A magántulajdonhoz, a vállalkozáshoz, a munkához, a lakáshoz és a kivándorláshoz való jogot. 5) Az egyes országok berendezkedése szerint az orvosi ellátáshoz, az öregek támogatásához és a családipótlékhoz való jogot. 6) A biztonság és az egészség védelmét, különösen olyan veszélyekkel szemben, mint a drogok, a pornográfia, az alkoholizmus stb. 7) A szabadságot, hogy más családokkal társaságokat hozzon létre és így képviselve legyen a polgári hatóságoknál. (ÚK 2211)
332. A „fogyasztói társadalom” legfőbb ellensége a család, a hit és a nemzettudat, létük ugyanis fékezi a globalizációt. Ezért, e 3 érték rombolása a legfőbb céljuk! 

Hinni vagy nem hinni, egyáltalán kérdés ez?

     Kicsiny vízcseppek vagyunk mindannyian, amelyek másodpercenként milliárdnyi számban vágódnak el az élet-halál szörnyű mezsgyéjén. Mi vagyunk ezek, a pihegő, vergődő, tapogatózó, élni-akaró s legvégül mégis elhaló emberek. Minket is hív az örvény: nincs nekünk se maradásunk. Az enyészet özönvize mindent és mindenkit el fog érni s magával fog rántani az örök kétségbeesés kavargó forgatagába − csak egyedül a "sziklára épült ház" (Mt 7,24) nyer kíméletet, melyet az Élet Ura épített örök üdvösségünkre! Boldog, aki benne lakik, boldog, aki polgár benne, boldog, aki így sóhajthat "Én Uram, Istenem! Tiéd vagyok életemben és halálomban! Bízom Benned!"

     Sajnos, sokan állnak azok közt, akik a ma divatja szerint sarat és követ dobálnak az Egyházra, feledve, hogy a repkedő kövek, így-úgy visszapattannak a dobálókra és környezetükre, kiváltva méltatlankodásukat: "ha lenne Isten, ezt nem engedné meg"? Egyesek tán közömbös, higgadt alapossággal gyűjtögetik magukban az istenellenes érveket, melyekről nem veszik észre, hogy az enyészet kárhozott szelleme sugallja nekik? Meglehet, hogy számtalan ember érzi lelke mélyén a lenyűgöző hitbizonyságok kivédhetetlen igazát, világosan érzik és látják, hogy nem délibáb, nem csalóka poézis csupán a feltámadt Krisztusba vetett hit világa, mégis haboznak Jézus felé lépni, határozottan színt vallani! Nem képesek rászánni magukat a keresztjel büszke és bátor felvételére, mert szégyenlik.

     Tudnunk kell azonban, hogy bármily csodás erejűek hitünk bizonyságai, az embernek a természetfeletti és érzékfeletti igazságokkal szemben mindig módjában állt érvelni és kibújni, a lelkét Teremtőjével szemben megkeményíteni. Szomorú szabadságunk, hogy az igazság ellen is védekezhetünk! Ezért fontos, hogy aki vallási megvilágosodást keres, az elsősorban a lelkét tárja ki az Isten és emberszeretetre, a jóra való készségre, az igazság és a hit megismerésére, Isten kegyelmének befogadására. Az észérvek, a bizonyítékok, a meggyőződés mind fontosak, de a legfőbb mindig a lelki készség, a szabad akarat őszinte kinyilvánítása. Ha ez megvan, akkor nagy eséllyel felviláglik a tisztánlátás és a válasz az élet nagy kérdéseire, és ez már a diadalmas bizonyosság megnyugvása!

    Kívánom minden kedves Olvasómnak, hogy ezt az örvendező bizonyosságot és diadalmas hitet érje el maga is!      (Bangha Béla SJ termékenyítő gondolatai nyomán, a szerkesztő)

Részletek nyomán: Juan de Tovar, AZTÉK KRÓNIKA c. könyvéből. Helikon Kiadó - Kner Nyomda - Gyula 1986.

Az exodus ládája
     Az aztékok fáradatlan népe arrafelé vándorolt a ládával, amerre bálványuk rányitotta őket. Nemzetségi vezérük egy bizonyos Mex volt, innen vették nevüket a mexikánok vagy mexikóiak. Ők negyven éven át, ugyanolyan hosszú fáradalmakkal bolyongtak, mint a másik hat nép, sok helyen megállapodva, vetettek és begyűjtötték, kivéve, ha a bálványuk másként nem rendelkezett, pl. hogy nyomban hagyják ott az egész termést. Ilyen esetekben magukra hagyták az időseket, betegeket és csak az életerősek vándoroltak tovább, nagy engedelmesen. Rengeteg veszélyen és megpróbáltatáson mentek keresztül. Bárhol álltak is meg, első teendőjük az volt, hogy templomot vagy tabernákulumot emeltek hamis istenüknek, attól függően, hogy meddig időztek ott. A ládát egy afféle oltárra helyezték a tábor közepén, amilyet a keresztény egyház használ, mert ez a bálvány – mint majd látni fogjuk –, sok tekintetben az egyházat kívánta utánozni.
     Volt köztük egy asszony, egy nagy-hatalmú varázslónő, akit istenük nővérének hívtak, aki olyan gonosz volt, hogy még a jelenléte is ártalmasnak bizonyult. Annyi ártalma, bajt és kárt okozott, hogy mindenki rettegte. Fortélyaival azt akarta elérni, hogy istenként imádják. A papok nem tűrhették tovább elvetemültségét és bepanaszolták őt bálványuknál, aki aztán egyiküknek megjelent álmában azt mondva, hogy korántsem azért adott hatalmat nővérének az állatok felett, hogy általuk álljon bosszút és veszejtse el azokat, akikre megharagudott. Nem az ő parancsára mar a vipera, a skorpió, meg a gyilkos pók. Végül, hogy "kedves népét" megszabadítsa a nővérétől, megparancsolta, hogy még azon éjjelen, amikor nővére az első álmába merül, titokban valamennyien kerekedjenek fel és hagyják ott őrzőivel és uraival együtt. A démon, mint kárhozott szellem még "szerényen" kinyilatkoztatta, hogy ő nem azért jött az emberek közé, hogy varázslattal és szemfényvesztéssel állítsa szolgálatába a népeket, hanem hogy fegyverek, a szív és a kar vitézsége által nagy nevet szerezzen magának, és a felhőkig emelje az azték nemzetet, hogy őket az arany, az ezüst, minden fém, a káprázatos színű tollak és mesés drágakövek uraivá tegye. Házakat és smaragddal-rubinnal ékes templomokat emeltet majd magának, mint a drágakövek és az országban termő kakaó, a finom szövésű takarók urának, amelyekbe testét kívánja burkolni. Csakis ennek köszönhető az ő "áldásos" eljövetele. Ezért vállalta magára, hogy elvezeti őket arra a földre, ahol majd megnyugvást és vigaszt találnak minden megpróbáltatásért amin eddig keresztülmentek, ami még ugyan előttük áll – ígérte –, de nincs már messze.
     A "magánkinyilatkoztatás" tetszett a papoknak, és közzétették a népnek, mire mindnyájuk szíve hálával telt el és megvigasztalódtak, majd a bálvány parancsa szerint otthagyták a varázslónőt, személyzetével és a családjával együtt.

323. Tisztességes legyen a házasság mindenben és szeplőtelen a házaságy; mert a paráznákat és házasságtörőket megítéli az Isten. (Zsid 13,4)
324. A házastársi szeretet természeténél fogva a házastársak sérthetetlen hűségét követeli. Ez következik abból a kölcsönös odaadásból, melyben kölcsönösen egymásnak adják magukat. A szeretet végleges akar lenni, s nem csupán „egy újabb döntésig tartó”. Ezt a bensőséges egységet és hűséget, mindkét személy és a gyermekek java megkívánja. (ÚK 1646)
325. Ha jót akarsz gyermekednek, tanítsd meg a tiszta szeretet fogalmára: a tapintatos-, az áldozatot is vállaló, önzetlen szeretetre! (H 95)
326. Részvétből, divatból vagy a vágyból, ne házasodj!
327. „Tiszteld atyádat és anyádat, hogy sokáig élj azon a földön, melyet Isten rendelt néked” (IV. pcs). Maga az Úr és az Apostol is tanítja: »Gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert így van rendjén. Ez az első ígérettel egybekötött parancs: „Tiszteld apádat és anyádat, hogy boldog és hosszú életű légy a földön”« (Ef 6,1-3). Ez a parancsolat magában foglalja és a szülők, gyámok, tanárok, főnökök, köztisztviselők, kormányzók és mindazok kötelességeit is, akik más személyek vagy közösségek fölött hatalmat gyakorolnak. (vö SC 60)
328. A társadalomnak kötelessége támogatni és erősíteni a házasságot, tiszteletben tartva benső önállóságát. A közhatalom tisztelje, oltalmazza és támogassa a házasság és a család igazi természetét, a közerkölcsöt, a szülők jogait és a család boldogulását. (KPD 458) 

Hilarion Alfejev: A hit titka

2013. 10. 22.
Hilarion Alfejev orosz metropolita, 2003-2009 között a Magyar Ortodox Egyházmegye ideiglenes kormányzója volt. Könyvében az ortodox egyház teológiájába és lelkiségébe vezeti be az olvasót.

     Hilarion Alfejev inkább kérdéseket tesz fel, mintsem válaszokat fogalmaz meg. Tényként állapítja meg, hogy a hit titok és szentség. „Miért van az, hogy az egyik ember válaszol a hívó hangra, a másik pedig nem? Miért van az, hogy az egyik ember, miután meghallja Isten szavát, kész elfogadni Őt, a másik viszont süket marad a hívásra? Miért van az, hogy az egyik ember, miután életútja során találkozott Istennel, rögtön félredob mindent és követi Őt, a másik viszont félreáll?” A szerző arra is figyelmeztet: a hitről mondott szó soha nem volt könnyen befogadható, ám napjainkban az emberek annyira a földi lét gondjainak szorításában élnek, hogy sokaknak nincs idejük arra, hogy meghallják Isten hívását és elgondolkozzanak azon. A vallásosság gyakran arra szorítkozik, hogy az emberek megünneplik a karácsonyt és a húsvétot, megtartanak bizonyos szokásokat. Az is előfordul, hogy divatból kezdenek el templomba járni, de sokak számára mindennél fontosabb az üzleti élet, a munka.
     Hilarion Alfejev az isteni hívó hangot nyílhoz hasonlítja, „mellyel Isten, mint egy gyakorlati vadász megsebzi az ember lelkét. A vérző és be nem hegedő seb arra indítja a lelket, hogy mindenről megfeledkezve orvost keressen. Annak a lelke, aki megérezte a hívást, az Isten iránti forró vágyakozás állapotába kerül.” Az emberek különböző utakon jutnak el Istenhez, a Vele való találkozás gyakran váratlanul történik, máskor viszont keresések, kétkedések, csalódások előzik meg. Előfordul, hogy Isten „rajtaüt” az emberen, de az is, hogy az egyén önmagától fordul Teremtője felé. Ez megtörténhet gyermekként, ifjúként, felnőttként, idősként. „Nincs két olyan ember, aki egyazon úton jutott volna el Istenhez, és nincs olyan kitaposott út, amelyen még egyszer végig lehetne menni a másik után. Itt mindenki felfedező, mindenkinek magának kell megtennie a teljes utat, magának kell megtalálnia a személyes Istenét…”

     A könyv szerzője rámutat, hogy Istent Igazságnak és Szeretetnek is nevezik. (...) Isten tulajdonságait illetően – „láthatatlan, érzékkel fel nem fogható, leírhatatlan, elérhetetlen, át nem fogható, megközelíthetetlen…” – Hilarion Alfejev figyelmeztet, hogy akármennyire is igyekeznénk megismerni, akármennyit is gondolkodnánk Róla, „Isten úgyis megfoghatatlan lesz az ész számára, mert Ő felette van minden gondolatunknak... A hit beéri azzal a tudással, hogy Isten van (nem pedig azzal, hogy Ő milyen)…” Az ember kapcsolatba kerülhet Istennel, részesülhet az adományaiból, de sohasem értheti meg, mert az, hogy mi Isten lényege, megértés fölötti dolog.
A kép és hasonlatosság kérdéséről a szerző idéz a Teremtés könyvéből: „Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket” (1,27). (...) Isten az embert tökéletesen szabadnak teremtette, és végtelen szereteténél fogva nem kényszeríti sem a jóra, sem a rosszra. Nem vak engedelmességet, hanem viszont szeretetet vár az embertől, aki csak szabad lényként, a Teremtője iránti szeretet segítségével képes hasonulni Hozzá. Az embernek minden képességét arra kell felhasználnia, hogy „művelje” a földet, alkosson, mélyüljön el az erényekben és a szeretetben, hogy ezen keresztül Istenhez hasonuljon. (...) Az orosz metropolita és teológus könyvét a teljességre való törekvés jellemzi. (Kairosz Kiadó, 2013).

Bodnár Dániel/Magyar Kurír nyomán részletek Forrás http://www.magyarkurir.hu/hirek/hilarion-alfejev-hit-titka

Részlet nyomán: Juan de Tovar, AZTÉK KRÓNIKA c. könyvéből. Helikon Kiadó - Kner Nyomda - Gyula 1986.

A hét barlang népe
     Az azték őshagyomány szerint kiváló szokásokkal bíró népük "hét barlangból" indult el, nem azokban laktak, mert voltak házaik és rendezett vetéseik, jó kormányzatuk, rítusaik, isteneik és szertartásaik. Hagyományuk szerint, minden nemzetségnek meg volt a maga kijelölt barlangja.
     Az Úr 820. esztendejében a hét népcsoportból hat elindult – nem egy időben –, de csak nyolcvan év múltán érkeztek meg ebbe az országba (Mexikóba). Ennek oka az volt, hogy kifürkésztek minden vidéket, hátha rábukkannak azokra a jelekre, amik azt a helyet jelölik, amelyet bálványaik parancsára be kell népesíteniük. Ősi honukat is az ő ösztönzésükre hagyták el. Ez a démoni irányítás volt az oka annak, hogy oly sokáig időztek útjukon, amely a valóságban nem volt távolabb egy hónapi járóföldnél.
    
Amikorra a különböző turnusokban elindult hat nemzetség megérkezett, benépesítette a vidéket. Indulásukhoz képest, háromszázkét év telt el, mire utolérte őket a hetedik barlang nemzetsége, a mexikánok vagy más néven aztékok bátor, harcias, az illemben és helyes viselkedésben járatos népe.
     Ezek, egész bolyongásaik alatt hordoztak magukkal egy bálványt. A neve Huitzilopochtli volt, ami azt jelenti, hogy "pompás tollú madár balja". Azt állítják, hogy ez a bálvány parancsolta meg nekik, ősi földjük elhagyását, azt ígérvén, hogy ők lesznek az urai és fejedelmei minden tartománynak, amit csak a hat nemzetség a birtokába vett, annak a földnek, mely oly gazdag aranyban, ezüstben, drágakövekben, ragyogó tollakban, finom köpenyekben és minden másban. Ez lesz számukra az ígéret földje, melyet arról ismernek meg, hogy egy tó közepén álló fügekaktuszon egy sast látnak. A tó közelében egy fehér forrás fakad fehér sziklákból a környezetében fehér fűzfákkal.
     Nos, ez a "hetedik barlang népe" úgy indult útnak, mint Mózes népe az Ígéret Földjére. Nádból font ládában hozták magukkal az említett bálványt, mint amazok a Frigyládát. A ládát négy őrző vagy pap hordozta, akikkel a bálvány titokban közölte útjuk minden eseményét, tudtukra adva, hogy mikor, mit kell tenniük. Törvényeket adott nekik, hallatlanul véres és babonás áldozatokra és rítusokra oktatta őket. Végtére is annyira rabjai lettek e bálványnak, hogy a véleménye és parancsa nélkül egy lépést sem mertek megtenni. Tény, hogy emberfia nem látott, de még nem is hallott olyan démonról, amelyik annyit társalgott volna az emberekkel, mint ez! Joggal hihetjük, hogy maga az emberi nem Ellensége irányította ezeket a szerencsétleneket dőreségeikben és kegyetlen áldozataik bemutatásában.

315. Amikor a polgári törvény nem védelmezi a gyöngébbeket, meginognak a jogállam alapjai. (vö DVI 3)
316. Latolgatni tízszer kell, dönteni egyszer. (Publius Syrius)
317. A gyermek legértékesebb nevelést akkor kapja, ha önfenntartásra kényszerül. Vagyis ahelyett, hogy adósságokat csinálna vagy szülei önmegtagadó áldozatkészségére támaszkodik, amiben lehet, legyen önálló! Ezáltal megismeri a pénz értékét, az idő, az erő és az alkalmak fenyegető mulandóságát, így sokkal kevésbé fenyegetné őt az a kísértés, hogy hiábavaló, költekező szokásainak hódoljon.
318. A szexus köteléke csak két embert (férfit és nőt) kapcsolhat össze. Jézus világosan így tanította, amikor mondta: „Ennélfogva már nem ketten vannak, hanem egy test.” (Tridenti Zsinat 24. sess. DS 1797-1812.)
319. A tény, hogy a 'kettő egy testté lesz', Isten által megerősített erős kötelék. A szexualitás tehát jóval több, mint az ember testiségének titokzatos hatalma! (vö LCS 49.o.)
320. „Minden nevelés elsődleges célja, az egyéni lelkiismeret tudatosítása, kell hogy legyen!” (W. Kasper) – Elsősorban példával, imádsággal, családi katekézissel és az egyházi életben való részvétellel. (KPD 461)
321. A keresztény család életfakasztó és nevelő tevékenysége az Atya teremtő művének tükröződése. Az a hivatása, hogy részt vegyen Krisztus imádságában és áldozatában. A napi imádság és Isten Igéjének olvasása erősíti egymás iránti szeretetüket. A keresztény család evangelizáló és misszionáló közösség. (vö ÚK 2205)
322. Mint a halál, oly erős a szerelem. (Én 8,6) 

Skóciai Szent Margit (1047-1093)

Szent Margit 1047-ben született Reskán. Atyját, a száműzött trónörököst 1057-ben hazahívták, így vitte magával feleségét Ágotát, s gyermekeit is, akik itt születtek: Krisztinát, Edgárt és Margitot. Edmundot hazatérte után megtették királynak, de néhány év múlva meghalt. A halála után támadt trónviszályban rövid ideig fia, Edgár uralkodott, de Hódító Vilmos hadai elől menekülnie kellett Skóciába.
Skóciában "Véreskezű" Malcolm uralkodott ebben az időben, aki kegyetlen irtó hadjáratot folytatott atyja gyilkosa, Macbeth hívei ellen. Malcolm megkérte Margit kezét, amire anyja bíztatására igen mondott. Margit királyné megváltoztatta az udvar durva szokásait. Ő hivatta össze a skót egyház zsinatát, ahol teológiai kérdésekhez is hozzászólt. Sok templomot és kolostort emeltetett, s nevéhez fűzik az irtó hadjárat befejezését is. Szent Margit minden angol királynő anyja lett azáltal, hogy leánya, Matild Hódító Vilmos fiához, I. Henrikhez ment feleségül. Halála után szinte azonnal szentként kezdték tisztelni, ünnepélyes szentté avatása 1261-ben történt. Maradványait a reformáció alatt Spanyolországba menekítették, ma az Escorialban nyugszanak. ( Forrás ) 

Gyermeket szült és életeket mentett egy agyhalott asszony Debrecenben

Molnár Csilla egyetemi docens, aneszteziológus-intenzívterápiás orvos, az idegsebészeti intenzív osztály vezetője felidézte, hogy a terhessége 15. hetében járó nőt agyvérzés miatt életveszélyes állapotban vitte mentőhelikopter áprilisban a DEOEC idegsebészeti klinikájára. A fiatal nőt megműtötték, de két nappal később beállt nála az agyhalál, a magzat viszont nemcsak élt, hanem az ultrahangvizsgálat szerint élénken mozgott.

A váratlanul drámai helyzetbe került apa, az asszony szülei és orvosai is rendkívüli döntés elé kerültek: hagyják-e meghalni a 15 hetes magzatot, vagy megpróbálják a szinte lehetetlent, fenntartani az agyhalott anya szervezetének működését, és felnevelni az anyaméhben a magzatot addig, amíg életképesen megszülethet a gyermek? Végül az élet mellett döntöttek – mondta Molnár Csilla. Hozzátette: a lelki megpróbáltatás és az orvosszakmai kihívás is óriási volt: egy halottnak tekinthető asszony szervtámogató kezelése zajlott, magzata védelme és későbbi világrajövetele érdekében.

Fülesdi Béla megjegyezte: tizenegy orvos szakmai összefogásának és kilencven napig tartó küzdelmének eredményeként született meg császármetszéssel a terhesség 27. hetében az egészséges, 1420 grammos baba.

Balla György akadémikus, a DEOEC gyermekgyógyászati intézetének igazgatója felidézte újszülött-osztályuk mottóját, amely szerint mindenkinek esélyt kell adni. A céljuk az volt, hogy legalább a terhesség 24. hetéig az anyaméh táplálja a magzatot és utána egészségesen világra segítsék. Megszámlálhatatlanul sok orvosi problémát leküzdve eredményesen növelték az agyhalott nő méhében a magzatot, egyfajta „jelzőrendszer” volt az anyaméhben, folyamatos információkkal szolgáltatva arról, hogy a méhlepény életképes – fűzte hozzá a professzor.

Kovács Tamás Szilveszter szülész-nőgyógyász egyetemi docens a sajtótájékoztatón felidézte: sokáig nem volt biztos abban, van-e joguk egy emberi lényt előre tervezetten arra ítélni, hogy anya nélkül jöjjön a világra, így élje le életét. Végül a találkozások a családdal győzték meg arról, hogy a gyermek az elhunyt anya továbbélését jelentheti majd a gyászoló apának és a nagyszülőknek.

A baba egyébként a terhesség 20. hetében – amikor kiderült a neme – az intenzív osztály dolgozóinak biztatására nevet kapott a családtól. A nővérek ezután nevén szólították, beszéltek hozzá, a kórteremben folyamatosan szólt a rádió, hogy a magzat mindig halljon emberi szót és zenét. A sajtótájékoztatón a család kérésére nem árulták el a gyerek nemét.

A császármetszés után az orvosok és a családtagok úgy döntöttek, hogy az agyhalott édesanya szerveivel másokon is segítenek: négy különböző ember kapta meg az asszony szívét, máját, hasnyálmirigyét és két veséjét – közölte az MTI érdeklődésére Fülesdi Béla. Elmondta: a nemzetközi szakirodalomban csak néhány olyan esetet ismernek, amikor a magzatok végül agyhalott anyától világra jöttek, de ők idősebb terhességi korban voltak. Ez az első eset azonban, hogy az agyhalál bekövetkezte után 92 napon át transzplantálható állapotban tartották, majd átültették az agyhalott szerveit.

MTI/Magyar Kurír ITT  lásd még a videót!

ÁLDOTT LEGYEN AZ ISTEN!

Az alábbi cikk a Human Life International internetes újságban jelent meg:  http://www.hli.org

Hungarians Welcome Baby Born to “Brain Dead” Mother

In a very rare event earlier this year, a pregnant women in Hungary who was declared “brain dead” was kept alive for three months on life support by doctors until her baby could be safely born.

The 31-year-old expectant mother suffered a stroke and was transported by a helicopter to the Neurological Clinic of Debrecen in Eastern Hungary. While the surgery was initially considered a success, sadly, she was declared brain dead two days later. An ultrasound showed that her 15-week-old preborn child was alive and very active.

“In the first two days we fought to save the mother’s life and it was proven … that circulation and functions stopped,” said Dr. Béla Fülesdi, president of the University of Debrecen Medical and Health Science Centre. “On the second day when [other] examinations were carried out, we found the baby was alive and kicking well in its mother’s body.”

Dr. Tamás Szilveszter Kovács, one of the physicians who cared for the mother and child, struggled for a time over the situation, as he was unsure whether helping a baby live when the mother died was in the best interests of the child. But after meeting with the father and grandparents he changed his mind: “They convinced me that the child would mean, paradoxically, a special surviving of the mother for the grieving father and the grandparents. So the child will be reared in a complete family, and we would commit a sin if we would not do everything we could for them that modern science makes possible.”

The father and maternal grandparents of the child together asked doctors to keep the mother alive in an effort to save the child until he could be delivered safely.

Every provision possible was taken to try to give the child the best chance possible at developing naturally and safely. The father and grandparents came three times a week from the countryside to the hospital to talk to the baby and caressed the belly of the mother. A music therapist was even employed to stimulate the baby’s healthy development.

Doctors had to fight numerous infections and, as they would with any patient who was unable to move, would rotate her in order to avoid bedsores. While they were hoping to keep the child in the womb as long as possible, in the 27th week, the mother’s circulation became unstable and so they decided to deliver the baby because the womb was no longer safe. So at 27 weeks, the baby was delivered by cesarean section in July of this year, weighing just 1.4 kilograms (3 pounds, 1.8 ounces). The Hungarian doctors who delivered the baby in July believe the birth is one of only three such cases in history, in which the mother was kept alive medically for an extended period in order to save the child in her womb.

The baby was discharged from the hospital last month but doctors wanted to wait to make the announcement about the delivery until they were sure the baby would survive.

He (the sex of the child is not known) is now developing well at home and doctors say he does not show any illnesses related to premature births although he will be continuously monitored.

The father, grandparents and medical professionals who made this extraordinary situation possible deserve the highest respect for making difficult decisions in a very trying environment.

As pro-life professor Dr. Fülesdi said, “I am happy that this team representing the unit of care and several medical experts was a community as well, which was able to pass this dramatic test of 92 days not just from the point of view of medicine but from the spiritual one as well.”

Further evidence for this kind of spiritual awakening can be seen in Hungary’s “Easter Constitution,” enacted in January 2012 as the first national post-Communist constitution. With this serious move toward national independence and sovereignty, Hungary has begun to reclaim its Christian roots, including respect for life, religious freedom, marriage and family. Its pro-life provisions do not yet have the full effect of law, but we pray that this process may be hastened, especially since Hungary continues to suffer spiritually, economically and demographically from decades of oppression and abortion.

Amidst acknowledging the heroic efforts of the family and doctors that saw to it that this small child was welcomed into life, we also mourn a mother who would not live to meet her child face to face. As tragic as this is, it bodes well for the child that so many in his young life have demonstrated such great love and care for his well-being. Let this serve as an example to all of the great harmony between being open to life, and providing the best care possible for everyone.

311. Mindazon javak, amelyek miatt maga a házasság jó: a gyermek, a hűség és a szentség. (XI. Pius, Ad salutem 1930)
312. Ha Isten segítségét kérhetjük egyszerű terveinkhez, mennyivel inkább szükséges az áldását és segítségét kérnünk egy olyan életre szóló döntésben, mint a házasság? A keresztény házasságkötés nem csupán 'kétoldalú', hanem az Istennel kötött hármas szövetség! Ha mi képesek is lennénk megfeledkezni a szövetségről, Isten meg nem feledkezik soha, mert a házasság; a Jézus által alapított Hét Szentség egyike! „Amit tehát Isten összekötött, azt ember szét ne válassza” (Mk 10,9).
313. A mai világban, mely gyakran távol áll a hittől, sőt ellenséges vele szemben, a hívő családok mint a hit élő és sugárzó tűzhelyei rendkívül fontosak. Ezért nevezi a II. Vatikáni Zsinat a családot ősi kifejezéssel: Ecclesia domestica, 'családi egyháznak' (LG 11). A család ölén „a szülők legyenek gyermekeik első hithirdetői szavukkal és példájukkal, és ápolják mindegyikük sajátos hivatását s különös gonddal a szent hivatásokat” (uo). (ÚK 1656)
314. Egy új élet foganásakor a szülőkben tudatosulnia kell a ténynek, hogy (ezt az embert) Isten önmagáért akarja! E kifejezés gazdag és mély jelentést hordoz. A fogantatás, majd a születés pillanatától fogva az új lény ugyanis arra rendeltetett, hogy teljesen kifejezze (megvalósítsa) a maga emberségét, hogy személy legyen. Ez abszolút értelemben mindenkit megillet, a gyógyíthatatlan és magatehetetlen betegeket is! Az ember alapvető hivatása: „embernek lenni” a kapott „talentumokkal” élve, ami maga az emberség. (vö LCS 16.o.) 

Az Árpád-házi Szent Margit Óvoda és Általános Iskola honlapjáról. Lásd: http://www.arpadhazi.koszeg.hu/

5. Aranyköpés értékű válaszok (3. osztály, történelmi olvasmányok, témazáró dolgozat):

"Miután a szolgák eltemették Attilát, a hunok szétoszlottak."

"Miután a szolgák eltemették Attilát, a régészek elkezdték keresni."

"A 7 vezér megfogadta, hogy fiaik mindig Álmos utódai lesznek."

"Lehel utolsó kívánsága az volt, hogy belefújhasson Lehel kürtjébe."

Forrás 

306. A cölibátus nem valami ellen van, hanem valamiért. Ez azt jelenti, hogy egynél több kapcsolatra tartja nyitva magát valaki. Isten népének szenteli az életét.
307. A családban az apa, az anya és valamennyi családtag gyakorolják a keresztségi papságukat „a szentségek vételében, imádságban, hálaadásban, a szent élet tanúságtételében, az önmegtagadásban és a tevékeny szeretetben” (LG 11). A család a keresztény élet első iskolája. Itt tanulja, ismeri meg az ember a kitartó munkát és örömét, a testvéri szeretetet, a nagylelkű, ismételt megbocsátást, és mindenekelőtt Isten szolgálatát az imádságban és az élet elajándékozásában. (vö ÚK 1657)
308. Egy feleség és anya olyan, mint a család napja. A napfény nagylelkűségével, a maga áldozatos iparkodásával, szakadatlan szorgoskodásával, mindenben tanúsított éber és gondos gyöngédségével férje és gyermekei életét békéssé és derűssé teszi. Állandó fényt és meleget áraszt maga körül. Úgy szokták mondani, hogy a házasság akkor boldog, ha mindkét házastárs nem a saját maga, hanem a másik boldogítását és jólétét keresi. (XII Piusz Discorsi e Radiomessagi, 1942.03.11)
309. Azok a férfiak és nők, akik házasságban élnek, két és félszer nagyobb eséllyel élik meg a 69. életévüket, mint a magányosak. Még az élettársi kapcsolatban élők is sokkal nagyobb valószínűséggel halnak meg hamarabb. Fontos az az intim környezet, ami megvédi az embert a külső világgal szemben. (Kopp Mária)
310. A házas konfliktusok két legalattomosabb ingere, a nyaggatás és a felhánytorgatás. 

Szent Beszteréd nyitrai püspök (?-Pest,1046) 

Szent Gellért, Szent Bőd (Buldus) egri- és Szent Beneta veszprémi püspök vértanútársa volt. Életükről sajnos szinte semmit sem tudunk, csak vértanúságukról, amit Szent Gellért mellet szenvedtek el. Szent Bődöt megkövezték és ledöfték, Szent Beszterédet halálosan megsebezték úgy, hogy harmadnap belehalt a sebeibe. Tiszteletük a középkorban elterjedt volt Szent Gellértével együtt, Szent Beszteréd tisztelete az esztergomi főegyházmegyében különösen élénk volt egészen a XX. századig. ( Forrás ) 

301. A család személyek együttese, a legkisebb társadalmi sejt, s mint ilyen a társadalom számára alapvető intézmény. A család jogai, nem egyszerűen a tagok jogainak összessége. A család a szülők és a gyermekek együttese; olykor nemzedékek közössége. Ezért alanyisága, mely Isten terveire alapszik, saját és különleges jogokat igényel! A szülők a gyermekeket bizonyos értelemben a nemzet számára is hozzák a világra, mert tagjai s részesei történelmi és kulturális örökségének. A család mivolta kezdetétől fogva bizonyos mértékben annak a nemzetnek az identitására épül, melyhez tartozik. (vö LCS 47. o)
302. A család megmutatja és megvalósítja az Egyháznak, mint Isten Családjának közösségi és családi természetét. Minden tagja a maga szerepe szerint gyakorolja a keresztségi papságot, hozzájárulva ahhoz, hogy a család a kegyelem és az imádság közössége legyen, az emberi és keresztény erények iskolája, s a gyermekek felé a hit első hirdetésének a helye. (KPD 350)
303. Az a múlt, melyet az udvarlás időtartama alatt le nem rendeznek, megronthatja a házasság jövőjét! (H 523)
304. Tagadhatatlan, hogy súlyos helyzetek támadhatnak, ha föloldhatatlanul ütköznek a házas közösséget és a szeretetet tápláló érintkezés érdekei, vagy az egyik fél egészségi feltételei. Ilyenkor nincs megoldás másban, mint a másik fél részéről való heroikus áldozatban. (Sch.H)
305. A rosszat minden ember megtapasztalja környezetében és önmagában. E tapasztalat megmutatkozik a férfi és nő kapcsolatában is; a meg nem értés, az uralomvágy, a féltékenység, a hűtlenség és a széthúzás által. (ÚK 1606) 

A Magyar Szentek kultusza és példaként való állítása a nemzeti önazonosság kifejeződése. Az Országalapító zsolozsmás himnusza ezt a formálódó közösséget szólítja meg:

Magyar hazánk, te jó Anya,
Fiad dicsérd ma, őt dalold,
Zengjen a himnusz dallama
Hozzá, ki mindig pártfogolt.

Szentjeink közös jellemzője – akár magyarnak születtek, akár más országokból érkeztek a Kárpát-medencébe –, hogy fontosnak tartották a földi haza sorsát, felelősséget vállaltak és áldozatokat hoztak érte. Méltó tehát, hogy november 13-án együtt ünnepeljük őket: üdvözültjeink jól vagy kevésbé ismert és névtelen seregét, valamint azokat, akik reményteli jelöltjeink a boldoggá és szentté avatásra.

A közös ünnep előzménye egy régi, november 6-i megemlékezés, az egyházmegyék ereklyéinek ünnepe. A püspöki kar a magyar mindenszentek új ünnepének tartalmát 1970-ben így jelölte meg: „Eredetileg azokat a szenteket ünnepeltük, akiknek ereklyéit templomainkban tiszteljük. Az új ünnepnapon nemcsak rájuk emlékezünk, hanem mindazokra a szentekre, akiknek nincs külön ünnepük, de itt éltek magyar földön, akár a honfoglalás előtt, akár utána. Vannak köztük olyanok, akiket a népi kegyelet és emberemlékezetet meghaladó kultusz övez, de köztük vannak a hétköznapok ismeretlen hősei, a mindennapok vértanúi és Istenbe temetkezett misztikusai is. Magyar földből sarjadtak, és így különösen is számíthatunk testvéri segítségükre Isten színe előtt” (Szent Zsolozsma IV. köt.). ( Forrás felhasználásával)

     A mai napon tehát mindazokra az ismert és ismeretlen szentekre emlékezünk, akiknek nincs külön ünnepük, de Istenért, Hazáért, e földön szentként éltek vagy szenvedtek vértanú halált! Közéjük soroljuk az 1956-os Magyar Hősöket, akik vérüket áldozták Édes Magyar Hazánkért, az ateista kommunizmus felszámolásáért! A Magyar Szentek és Vértanúk vére a magyar földet szentelte meg – illő és üdvös tehát –, hogy e földből sarjadjon ki a Nagy Magyar Engesztelés világjobbító Műve!