Hinni vagy nem hinni, egyáltalán kérdés ez?
Kicsiny vízcseppek vagyunk mindannyian, amelyek másodpercenként milliárdnyi számban vágódnak el az élet-halál szörnyű mezsgyéjén. Mi vagyunk ezek, a pihegő, vergődő, tapogatózó, élni-akaró s legvégül mégis elhaló emberek. Minket is hív az örvény: nincs nekünk se maradásunk. Az enyészet özönvize mindent és mindenkit el fog érni s magával fog rántani az örök kétségbeesés kavargó forgatagába − csak egyedül a "sziklára épült ház" (Mt 7,24) nyer kíméletet, melyet az Élet Ura épített örök üdvösségünkre! Boldog, aki benne lakik, boldog, aki polgár benne, boldog, aki így sóhajthat "Én Uram, Istenem! Tiéd vagyok életemben és halálomban! Bízom Benned!"
Sajnos, sokan állnak azok közt, akik a ma divatja szerint sarat és követ dobálnak az Egyházra, feledve, hogy a repkedő kövek, így-úgy visszapattannak a dobálókra és környezetükre, kiváltva méltatlankodásukat: "ha lenne Isten, ezt nem engedné meg"? Egyesek tán közömbös, higgadt alapossággal gyűjtögetik magukban az istenellenes érveket, melyekről nem veszik észre, hogy az enyészet kárhozott szelleme sugallja nekik? Meglehet, hogy számtalan ember érzi lelke mélyén a lenyűgöző hitbizonyságok kivédhetetlen igazát, világosan érzik és látják, hogy nem délibáb, nem csalóka poézis csupán a feltámadt Krisztusba vetett hit világa, mégis haboznak Jézus felé lépni, határozottan színt vallani! Nem képesek rászánni magukat a keresztjel büszke és bátor felvételére, mert szégyenlik.
Tudnunk kell azonban, hogy bármily csodás erejűek hitünk bizonyságai, az embernek a természetfeletti és érzékfeletti igazságokkal szemben mindig módjában állt érvelni és kibújni, a lelkét Teremtőjével szemben megkeményíteni. Szomorú szabadságunk, hogy az igazság ellen is védekezhetünk! Ezért fontos, hogy aki vallási megvilágosodást keres, az elsősorban a lelkét tárja ki az Isten és emberszeretetre, a jóra való készségre, az igazság és a hit megismerésére, Isten kegyelmének befogadására. Az észérvek, a bizonyítékok, a meggyőződés mind fontosak, de a legfőbb mindig a lelki készség, a szabad akarat őszinte kinyilvánítása. Ha ez megvan, akkor nagy eséllyel felviláglik a tisztánlátás és a válasz az élet nagy kérdéseire, és ez már a diadalmas bizonyosság megnyugvása!
Kívánom minden kedves Olvasómnak, hogy ezt az örvendező bizonyosságot és diadalmas hitet érje el maga is! (Bangha Béla SJ termékenyítő gondolatai nyomán, a szerkesztő)
.jpg)
