348. A szülők súlyos felelőssége, a jó példa mutatása gyermekeiknek. Ha őszinték és saját hibáikat be tudják ismerni előttük, akkor jobban irányíthatók lesznek a ők is: „Apák, ne keserítsétek meg gyermekeiteket, hanem neveljétek őket fegyelemben az Úr útmutatása szerint.” (Ef 6,4) (vö ÚK 2223)
349. Meg kell kívánni azoktól, akik felelősek a nevelésért, hogy az ifjúságot olyan tanításban részesítsék, amely tiszteli az igazságot, az emberi szív minőségeit és az ember erkölcsi és lelki méltóságát. (ÚK 2526)
350. A házastársak felelőssége különlegesen érvényes és fontos az élet továbbadásának szabályozásában. A házastársak jogos okok miatt akarhatják, hogy gyermekeik születése között bizonyos idő elteljen, ha ez nem vak önszeretetből, önzésből fakad. Eljárásukat az erkölcsiség objektív kritériumai szerint kell szabályozniuk: „ez pedig csak akkor lehetséges, ha a házastársi tisztaság erényét őszinte lélekkel gyakorolják”. (vö ÚK 2368)
351. A gyermek nem járandóság, hanem ajándék. „A házasság legnagyobb ajándéka” egy új emberi személy. A gyermeket nem szabad tulajdonnak tekinteni, mintha követelni lehetne a 'gyermekhez való jogot'. Ezen a téren egyedül a gyermek rendelkezik igazi jogokkal; tudniillik, hogy „szülei házastársi szeretete sajátos aktusának gyümölcse legyen, hogy fogantatása pillanatától kezdve személyként tiszteljék”. (ÚK 2378)
352. A szülőknek támogatva, tiszteletben kell tartaniuk gyermekeik hivatását. Nem feledve, hogy a keresztény ember első hivatása Jézus követése. (vö ÚK 2253)
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.