413. Házasságot kötni, az se kis bátorság, de házasságon kívül próbálgatni a házaséletet, az biz' vakmerőség!
414. A felvilágosodás nevében az európai filozófia elfordult Istentől: úgy építette fel gondolatmenetét, mintha Isten nem létezne. Ezzel, az emberi gondolkodás a jó és rossz közötti különbségtétel alapvető viszonyítási pontjától szakadt el. Ha azonban az ember nem számol Istennel, nem marad saját magán kívül álló erkölcsi mérőpontja, így maga akarja eldönteni mi a rossz és mi a jó! Az ezzel járó veszélyeket, éppen a totalitárius ideológiák mutatták meg! Ha Isten nélkül dönthet az ember jó és rossz felől, akkor úgy is határozhat, hogy az emberek egy bizonyos csoportját meg lehet semmisíteni, miként azt a kommunizmus és a nácizmus meg is tette! (…) Ma is folytatódik a megfogant, de még meg nem született emberi lények kiirtása, ráadásul erről választott parlamentek döntenek – melyek paradox módon –, az emberi haladás nevében teszik ezt! (II. János Pál)
415. Egyes házaskötések érvénytelenségének egyházi megállapítása nem tekinthető „házassági bontásnak”, mivel bizonyítást nyert, hogy eleve érvénytelen volt!
416. A lélek nélkül nevelt gyermek, a szülők sötét tükre.
417. A házasélet romlásai gyakran a 'követelt' jogokból sarjadnak. A 'férj joga', a 'nő joga' és az 'egyenjogúság' vélelmében sikkad el leginkább az élethez való jog!
418. Az elváltak új házassága a törvényes házastárs életében áthágja Isten tervét, Krisztus tanítását. Szentáldozáshoz nem járulhatnak. Keresztény életüket főként úgy élhetik, hogy gyermekeiket hitben nevelik. (vö ÚK 1665)
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.