A csoda híre villámgyorsan terjedt Rómában és az egész világon
Mindenki kérdezősködött és mindenki mesélgette a keveset, amit a dologról megtudott. A legbuzgóbb érdeklődő, Chlapouski generális volt, aki nem nyugodott amíg személyesen nem találkozhatott a csodálatosan megtérttel. Ostromolni kezdte kérdéseivel: "Mondja csak, igazán látta a szent Szűz képét? Szóljon, beszéljen, hogyan történt?"
"Képét? – szakította félbe Ratisbonne – én nem csupán a képét láttam, hanem Őt magát, valóságban, személyesen, úgy, ahogy most önt látom magam előtt."
Nyolc napra rá Ratisbonne Alphonse, aki eddig egyáltalán nem volt járatos hit dolgában, belső megvilágosodásában ráeszmélt, hogy nem élhet tovább úgy, ahogyan addig. Szakítani akart a bűnnel és ezért kérte a Keresztséget. Mint az Apostolok cselekedeteiből is ismeretes, ilyen esetben nincs szükség várakozásra. Január 31-én Róma helyettes püspöke keresztelte meg őt az Il Gesù templomban, amikor is felvette a "Mária" nevet. Alphonse február 3-án meglátogatta XVI. Gergely pápát, aki megmutatta neki féltve őrzött kincsét, a Csodásérmét. 1842. február 17-én Rómában megindították e figyelemreméltó esemény kivizsgálását, melyet az egyházi hatóságok hitelesnek fogadtak el. Ratisbonne Alphonse hamarosan kérelmezte felvételét a jezsuitákhoz.
A damaszkuszi út csodája megismétlődött! Saul is azt kérdezte "Ki vagy?", ám a feleletre nem kellett neki sem várakoznia, mert lelkén átáradt az egyedüli üdvözítő Krisztus Fénye. 
A csodálatos megtérés ügyét a római Szentszék hivatalos vizsgálat alá vette és 1842. június 3-án XVI. Gergely pápa a következő dekrétumot adta ki:
"Őeminenciáia, főtisztelendő Patrizi bíboros érsek, pápai általános helynök, igazolja, hogy a csoda, melyet a jóságos Isten a Szeplőtelen Istenanya közbenjárására Ratisbonne Mária Alfonznak a zsidó hitről való hirtelen és tökéletes megtérése által művelt, igaz esemény, valóban megtörtént. Isten nagyobb dicsőségének és a Szeplőtelen Szent Szűz tiszteletének előmozdítása céljából Őeminenciája megengedi, hogy e nagy csoda írásban közöltessék, és az igazság jogerejével bírjon."
Erre a dekrétumra támaszkodva, a Szertartások Kongregációja 1894. július 23-án külön ünnepet engedélyezett a Csodásérmű Szeplőtelen Istenanya tiszteletére, mint ahogy már régebb idő óta külön ünnepe van a Szentolvasónak és a kármelita Skapulárénak. A Csodásérem ünnepét november 27-én üljük". (folyt.!)
