(Maria Veronika Rinderer OCD írása (Füzetként megjelent magyar nyelven egy szintén kármelita nővér fordításában!)
Hallgatag József 1
Szent Józsefet Doctor Mysticusnak nevezik, aki tanít minket – nem beszéddel, ékes szólással és retorikával –, hanem „sokat mondó” hallgatásával.
A Szentírásban Szent Józsefnek egyetlen szavát sem olvashatjuk, mégis az Evangélium „beszédesen” őrzi az Ő hallgatását, és híven közvetíti korunk embere számára is. Isten maga is a hallgatás csöndjében ölelte át, és József odaadó és áldozatkész hallgatással válaszolt. Ez a szeretet szent cseréje, Isten és teremtménye között, mely a szeretet legszebb beszéde.
Ahol igaz szeretet uralkodik, ott nincs szükség a szavakra, mert mélységes megértés köti össze a feleket, ahol szükségtelen a kérdés és a magyarázat. Egy szeretettől lángoló szív a kedvese számára egyszerűen egész lényével jelen van. Egy ilyen csendben és odaadásban, kimondhatatlan békesség uralkodik. A szív, minden emberi képességét kitárja, egyedüli kedvesének. Hogyan lehetne itt még helye a szavaknak, hisz' a kölcsönös hallgatásban áradó szeretet, feleletre nem vár. Ha szavakra várna, akkor még nem szabadult meg önmagától, nem tejes az odaadása, még nem tökéletes a bizalma a másik szeretete iránt.
De hát miért félünk egy hallgatag kapcsolattól? Istenben sohasem fogunk csalódni. A teremtmények közötti szeretet kapcsolatban, mindig lakozik némi nyugtalan bizalmatlanság a lélek mélyén, hogy tartósan bízhatnak-e a másikban? Isten azonban végtelen, és változatlan az Ő nagy szeretetében. Ha mégis csalódottak vagyunk, a hiba mindig magunkban keresendő! Beszélünk a hallgatás helyett kívánságainkat rá akarjuk erőszakolni Istenre annak reményében, hogy azokat feltétlen teljesíti. Isten azonban nem kívánságaink szerint válaszol, hanem úgy, ahogy azt Ő előrelátó szeretetében jónak látja. És ez a szeretetet mérhetetlen!
Ha hallgató szívvel és nyitott kezekkel közeledünk Istenhez, és mást sem akarunk, mint szeretet adni, akkor az Úr végtelenül eltölt bennünket a szerető egyesülésben. Kis Szent Teréz, aki ezt már gyermekkorában megélte, erről így ír: „Jézus és én egymásra néztünk, megértettük egymást, és már nem volt Jézus és én, már csak Jézus maradt, s én eltűntem a szeretetében.” Ő sohasem futott el Isten hallgató tekintete elől, nem fordította szemét önmagára. Isten tekintetét, szomjas szívvel itta magába és ízlelte ezt a hallgató szeretetet.
